Re: Ichiraku Ramen Bar

**Aono Takefumi** Csüt. Aug. 04 2011, 18:35

- Ez nem is egy rossz ötlet valami hatásos nem ártana nekünk. Bár ilyen kevés tudással még nem sok mindent tudnánk elsajátítani. Később talán a sár és a tűz keverése hasznos lehet de, én inkább foglalkoznék a taijutsuval. Egyszer volt egy őrült de vicces álmom de az a technika neked fájna, mert te lennél az eszköz. Nem is részletezném a dolgot. Tömegoszlatásra jó lenne, meg hogy én elfussak. Nem tudom mi a véleményed de, például ott van az állathasználóknak a négy láb jutsu. Erősebb és gyorsabb leszel nem beszélve a szaglásodról. Plusz ott vannak a taijutsu technikáik, amikhez nem feltétlenül kell állat elég, ha két ember ismeri a mozdulatot. Nem vagyok túl jártas a témában és nem is sok dolgot, tudok elképzelni, ami a kombináció terén szóba jöhet. Gondolom neked, van valami ötleted, ha felhoztad a témát. – a hosszúra nyúlt szövegelést befejezve tovább falatozott az ízletes levesből. Tény kicsit megizzadt tőle de ez az erős dolgokkal járt. Azonban ki bánja, ha egyszer isteni érzés, ami az isteni ízekhez járt.
~ Egy kombinált támadás. Tényleg nem rossz ötlet, sőt akár attrakciónak is el lehet adni, ha elég látványos. ~ a morfondírozás és újabb pénzszerzési lehetőség közepette elfelejtette bevenni a szájába az egész húst, ami még mindig kilógott a szájából. Bármelyik arra járó idiótának tekinthette. Végül is az összkép egy gengszterkülsejű alak sötétedés idején napszemüvegben egy szájából kilógó húsdarabbal ráadásul a hajviselete se hétköznapi.

**Shiren** Csüt. Aug. 04 2011, 20:06

Olyan technika ami nekem fájna? Hát az nem lenne jó. Esetleg az ellenfelek ellen belehet vetni, egy ellenséget használva ,,eszköznek".
-Mi lehet az a szadista technika?
-Az állathasználó jutsuk nagyon jók! A családomban még senki nem használt állatot. Bár az édesanyám igen.
Azt mondta a nagyapám, hogy ő macskákat használt. Esetleg ellehetne tanulni a mestertől a Kuchiyose no Jutsu. Ezzel jól lehet kombinálni a négyláb technikát.
Habár én biztos nem fogom őt megkérni, hogy tanítsa meg. Látod a mostani jutsuinkat is ő választotta ki.
- Mirubi elővette a pénztárcáját, hogy kifizesse a 4 adag rament. Már nagyon fáradt volt.
Eszébe jutott az apja aki súlyosan meg van sérülve és valószínűleg otthon fekszik.
- Na megvárom még Takefumi megeszi aztán megyek haza "meditálni". Hullafáradt vagyok. Az a boszorkány jól megdolgoztatott.
- Ekkor sóhajtott egy nagyot.
- De viszont ha kitalálunk egy combot akkor azt titokban kellene kitalálni és begyakorolni, hogy éles helyzetben tudjuk használni.
És ha elég jó lesz akkor talán azt a szadistát is letudjuk nyűgözni. Habár ahogy ismerem a küldetésekre is csak a klónjait fogja elküldeni.

**Aono Takefumi** Csüt. Aug. 04 2011, 20:32

- Szép is volna idézgetni, azonban nem lenne nehéz elképzelni, ahogy megpecsétel minket és utána kezdve, mi leszünk azok, akiket megidéznek. Egyikünk lehet a lábtartó a másikunk meg legyezheti őfelségét. Már belegondolni is szörnyű. A macskákra kitérve szerintem helyes kis állatok. Annyira aranyosak még régen nekem is volt egy macskám a farmon. – totális áradozás lett a vége a dolognak Take-chin a pénzen kívül sose áradozott semmiről de a macskákat szívből szerette.
A maradék rament még gyorsan felhörpintette majd megköszönte Mirubinak a meghívást.
- Holnap találkozunk Mirubi-chin csak aztán ne, vidd túlzásba a meditálást. Én, még lehet, elnézek Tanzakuba de ez korántsem biztos. Aludj, jól aztán jöhet egy újabb kegyetlen edzés. – az elköszönés végeztével belevetette magát a ritkuló emberek csoportjába. Fiatal volt még az éjszaka és akár bármi megtörténhetett de hogy történt e vagy sem másnap reggel kiderül.

**Shiren** Csüt. Aug. 04 2011, 20:46

Hát remélem nem így lesz. De hát abból a boszorkányból bármit kinézek.
Ugyan nincs mit. Máskor majd te hívsz meg.
- És egy mosollyal az arcán végignézte ahogy Aono elment.
- Hát akkor köszönjük szépen itt a pénz. Lehet, hogy holnap is benézünk.
- Én ugyan nem megyek ma már sehova. Hazamegyek és ledőlök aludni.

**Suyiko Kirinai-Aki** Kedd Nov. 01 2011, 23:13

Nincs is egy napnál jobb, mint folyton beülni a kedvenc kajáldámba, elszórni a pénzt és kényeztetni ezzel a hasam. Hmm... Már csak a gondolattól is fellelkesedek odafelé. Nem véletlenül vagyok én már törzsvendég, ráadásul a délután azon szakaszában vagyok, mikor a dolgozó emberek nem itt nyüzsögnek, hanem szétszélednek a munkájukra.
Amint belépek, ez a feltételezés erősítést nyer. Alig vannak. Hangosan köszönök hát, beljebb megyek és egyből a pulthoz ülök.
- Egy extra csípős nagy adag rament kérek, a szokásosból. - mondom széles mosollyal. Ma semmi nem ronthatja el a kedvem. Körülnézek alaposan, néhány ember van csak itt rajtam kívül, egy kis genin féle srác, meg néhány fiatal. Két lány is akad, őket alaposan végig is mérem, aztán az zökkent ki a stírölésből, hogy megszólítanak. Hát igen, a leves elkészült, noha forró, de nekilátok az elpusztításának. Elég hamar kiürül a tányér, én pedig repetát kérek. Majd tovább nézem a kiszemelteket. Kis mosoly jelenik meg az arcomon és azon gondolkozok, mennyi ilyen szépség színezi ki a világunkat. Vigyázni is kell a lányokra. Már amennyire lehet.
Megkapom az újabb adagom, én pedig enni kezdek. De most már lassan, hisz bőven ráérek, csak elsőre akartam túl lenni a nagy gyomorkorgós időszakon.

**Matsuko Kiyomi** Kedd Nov. 01 2011, 23:39

- Oss!
Köszönök hangosan ahogy belépek és egyből a pulthoz ülök. A lubickolás és a homok falusi shinobival való találkozás után megéheztem.
Egyébként átlagosan voltam felöltözve. A vörös hajam ami most ki volt engedve már meg száradt teljesen. Zöld szemeim éhesen villantak.
Egyébként csak egy szerű felső volt rajtam. Igaz nekem átlagos, de az idomaim teljesen kiemeli. Főleg melleimet hangsúlyozza ki nagyon amik nem kis méretűek.
- Egy tál ramen csirkés sok zöldséggel. És kérek egy csésze szakét is.
Soroltam gyorsan és helyet foglaltam a pultnál.

**Huramino Saito** Vas. Nov. 06 2011, 12:10

//Kezdődhet a játék Shui-chan Smile

//

Épp a tópartról tartottam vissza a faluba, azonban még mindég kábult voltam hála természetnek és annak a Kiyomi nevű lánynak. Egész jó kört jártunk egymással, azonban a helyzet kezdett kicsit eldurvulni, sőt Hana is egyre sötétebb aurát vetett rám a hátamról, ami egyértelműen nem jó előjel. Így egy kis arcpírral az arcomon ballagtam Konoha utcáin keresve azokat az építményeket, nevezetességeket, melyeket érdemes megnézni. Ilyen példának okán Konoha kórháza, ahol állítólag igencsak csinos ápolónők vannak, Glitter Host Klub is a listámon szerepelt, ahova mindenféleképpen be kell térnem egy hölgy társaságában, de ha az nincs, nélküle is jó, hisz ott szolgáltatnak nekem egyet, csak hát súlyos pénzekért, végül az Ichiraku Ramen bódé ami még fontos volt megnézni, hisz állítólag itt készül a legfinomabb Ramen, pont úgy ahogyan nálunk Shunagakureban készül a legfinomabb Dango. Nem is kellett sokat haladnom előre és máris előttem helyezkedett el a listám végén szereplő vendéglő. *Hogyan is kellene csinálnom... nincs valami sok pénzem, talán mégiscsak fel kellett volna vennem a jutalmat amiért elhoztam ide Tsunadenak azt a fontos szállítmányt.* Sírtam magamban, miközben a pénztárcám mélyére néztem, ahonnan mindössze 2300 Ryo kacsingatott vissza. - Ahh ebből hogy jövök ki... talán ha feltudok csípni egy lányt, akkor megkímélem magam a Hotel brutálisabb költségeitől... igen így talán jó lesz. Motyogtam magamban, ahogyan beléptem a Ramenezőbe.
- Oss! Egy tál marhahúsos ráment kérek extracsípősen! Adtam le a rendelést, amire az öreg csak bólintott, majd jó alaposan körbenéztem. Nem volt senki sem rajtam kívül a bódéban, kivéve a szakácsot és egy csinos nőt aki mellette dolgozott. *Talán el is kezdhetném keresgélni azt a valakit, de ha itt próbálkoznék be ennél a nőnél, a séf biztos hashajtóval ajándékozna meg a kért Ramen helyett.* Sóhajtottam fel, majd vártam, hogy kézhez kapjam a Ramenemet.

**Aburame Shui** Szer. Nov. 09 2011, 23:53

[Saito-kun, gatyamadzagot felkötni Very Happy

]

Ingerült voltam még mindig, igaz már jó pár napja történt, hogy Hiro-kunnal összekülönböztünk, de egyszerűen még mindig felhúzza az agyam, ha visszagondolok, mennyire nagyokosnak képzelte magát. Mintha mindent jobban tudna rólam, mint saját magam, és persze jön a süket dumával, hogy okot kereshessen arra, hogy ő is ugyanúgy utáljon, mint utált mindenki az akadémián is. Mintha érdekelne! Teszek rájuk! Sok kis görcs! Majd nem győznek vörös képpel hálálkodni, mikor megmentem a nyavalyás életüket! Mindnek megmutatom, addig éljek!
Általában, ha ideges vagyok, az élő fába is szeretek belekötni, s ezt minden bogaram világosan tudja, ahogy azt is, hogy sikítófrászt kapok, bármelyikük próbálkozik is, nem mintha egy is lenen olyan pofátlan, mint Yoroi. De ha előjön, most nem fogom sajnálni, és kilapítom, akármilyen kemény is a pofátlan páncélja!
Tekintetem végigsiklik az utcán, s bár kötözködhetnék egy csoport jouninnal, ennyire engem sem ejtettek a fejem lágyára, így inkább morogva térek be Ichirakuhoz. Majd egy adag finom miso ramen felvidít.
Pechemre nem vagyok egyedül, valami ismeretlen és bágyadt képű balfék terpeszkedik a kedvenc székemen, amelyet igen rossz néven veszek, s kihasználom, hogy belekössek. Ha nem ismerem, úgysem árulkodik majd apának, épp kapóra jön!
- A helyemen ülsz, idegen - villogtatom rá alapjáraton is gyilkos tekintetem, most kifejezetten rémisztő lehetek, hogy egy merő ideg vagyok és bosszúság. - Választhatsz, elkullogsz a fenébe, vagy fizetsz egy miso rament, és akkor talán kegyesen elnézem, hogy arrébb kotródj eggyel - már csak a tábla hiányzik a nyakamból: Vigyázat, a kutya harap! A "bolháim", az agyaraim és a vicsorom még stimmel is.

//Szeri Very Happy

//

**Matsuko Kiyomi** Pént. Nov. 11 2011, 20:10

- Oss, de csomagolva kérném, hogy ha lehet.
Szakét ahogy meg kapom már le is döntöm. Miért ne úgy is szolgálatban van és nem érdemli, meg nem is szabad neki, ilyenkor inni. Megkapom az elcsomagolt Rament és még két pálcikát is. Kész a ramen kész a pocak melegítő is. kifizetem és intek.
- Viszlát és további szép napot.
Elköszönök az öregtől és dúdolva indulok tovább az utamra. Egyenesen a kapu felé, hogy Shinjinek elvigyem amit kért. Remélem ízleni fog neki, igaz nem én főztem ahhoz most túl lusta vagyok. Az itt főzőt ramen messze föld híres.
- De vajon hogy köszönjek majd neki? lepjem meg hirtelen belépővel? Vagy talán csak legyek simán hétköznapi és teljesen természetes?
Gondolkozok hangosan sétálás közben.

**Huramino Saito** Szomb. Nov. 12 2011, 20:54

Konoha, én így szeretlek! Jelenthettem volna ki eme mondatot akár hangosan is, hisz az iménti kis kívánságom teljesülni látszott. Míg én a ramenemet vártam addig egy csinos szőke átlagos testtel, ám állig duzzadó idegekkel megáldott lány tért be a fogadóba, majd azonnal le is szólított. *Nem mondom, egyből a közepébe vágott a dolgoknak... Talán éppen most van a havi agymenése? Bármi is legyen figyelnem kell, mert még a végén rossz híremet kelti a faluban.* Gondolkoztam majd elegánsan, megvakartam a "bágyadt" fejemet, majd továbbvittem az előző gondolatomat. * Oké hogy átadom neki a helyemet, hisz ezt diktálja a jó modor, azonban Temari szinte száz százalék, hogy kicsinálna ha ezt megtenném... Így van ez lesz a legjobb megoldás* Egy ügyes mozdulattal megfordultam a széken, hogy egyenesen a lányra nézzek, ne befelé.
- Mi az, ebben a faluban minden lányka ilyen feszült? Egy kicsit még nőnöd kellene odalent - tekintetemet ekkor kebleire csúsztatom - és akkor talán még fel is állnék, de egyenlőre jobb ha a kispadon maradsz. Majd talán három év múlva újra próbálkozhatsz ezzel. Jelentem ki a lánynak, aki egyébként ránézésre olyan idős lehetett mint én, vagy talán egy évvel fiatalabb, majd visszafordultam az eredeti irányba sőt még ráadásként kicsit meg is mozgattam magam a "kedvenc" székén, hogy még kényelmesebb legyen a számomra. Szerencsémre nem vagyok az a fajta ember akit csak úgy félreállít egy jöttment hatalmas erekkel a fején, sokkal inkább az a fajta aki magától átadja a helyét annak akinek hatalmas "daganatai" vannak a megfelelő helyen. Függetlenül attól, hogy a lány el megy e vagy sem, figyelmen kívül hagyom, és csakis egyetlen egy dologgal foglalkozok, hogy megegyem a rament amit éppen ebben a pillanatban raktak elém, bár legbelül reméltem, hogy a lány még tovább fog zaklatni és kialakul majd valami kis "konfliktus". *Bár meg kell hagyni, egész csinos lenne a lány ha nem lenne talpig pipa.*

**Aburame Shui** Csüt. Nov. 17 2011, 16:55

Nem úgy tűnik, mint aki komolyan venne, csak bámul, meg roppant idiótán vakargatja a fejét, s halál komolyan az az asszociációm támad, hogy voltaképp ő most csak magát egy fiatal srácnak álcázó vén perverz majom. Felém fordul a székkel, majd úgy válaszol, még az állam is lent felejtem a padlón. Mi van? Nekem pattogsz kis bolha?! Tényleg nekem??!! Eltiporlak! Megsemmisítelek! Porig égetve alázlak meg sokkal durvábban! Agyam elszáll...
Dühöm egyelőre lejjebb nyelve szorítom ökölbe a kezem, s "nyugodtan" figyelem, hogy illegeti magát a székemen, tovább ingerelve. Szent küldetésem azonban gondosan megbüntetni minden nőtársam nevében ezt a felfuvalkodott, hímsoviniszta férget! Gonoszan méregetem az elé kerülő gőzölgő rament.
Tervem megnyugtató tudtában szólalok meg teljesen normális hangnemet ütve meg: - Valóban nőhetnének még - próbálok minél sajnálatraméltóbbnak tűnni, igazából csak azért, hogy legalább fél pillanatra idenézzen, ha igaz a megállapításom, és egy perverz, hímsoviniszta vén kujon, akkor a többi úgyis érdekelni fogja egy ideig. - Olyan kicsik még a kortársaimhoz viszonyítva is. Apa szerint nőni fog - fogom meg mind a két mellem, s kezdem masszírozni. - mit gondolsz? - hajolok egész közel, elengedve az egyiket. - Szerinted nőhet még? Ha igen, mennyire? Kou-nii azt mondta múltkor, hogy a szakértők a formájából és a tapintásából képesek az ilyesmit megállapítani. Te nem vagy véletlenül ilyen szakértő? - ha rákap, és megpróbál letapizni, amint felülemelkedik esetleges meglepődöttségén, illetve remélhetőleg minimális zavarán, ki szándékozom használni, hogy figyelmét egész a kritizált testrészemnek kezdi szentelni, s remélhetőleg sikeresen kivitelezem a következő mozdulatot: ramenes tál megragadása, megfelelő magasságba emelése, és nemes egyszerűséggel a perverz fejére borítása. Amennyiben ez valóban bejön, akkor a terv részeként, úgy folytatnám, hogy hátat fordítanék, mielőtt észbe kap, és Ichirakunak még odavetve, hogy írja a számlámhoz, mert a vendégem volt erre, szépen és legfőképp elégedetten sétálok majd el. Az ő hibája, nem tanulta még meg, hogy egy dühös lányt nem egészséges még tovább bőszíteni.

**Huramino Saito** Hétf. Nov. 21 2011, 20:41

A lány egész érdekes szerzetnek tűnt még így első látásra is. Dühös volt ki tudja miért, talán összeveszett a barátjával, vagy éppen nem tudta megvenni a kinézett ruháját, de a lényeg, hogy nem én dühítettem fel, én csak rátettem egy lapáttal, mi mást tettem volna. Kijelentéseim után a Ramenemet kezdtem el ízlelgetni, de tudtam, legalábbis felkészültem arra, hogy vagy hátba vág, vagy nyakon csap, esetleg szimplán felpofoz nyers kijelentésem miatt, ám csodával határos módon ezek közül egyik sem következett be. A lány lehiggadt, legalábbis nem pufogott mint amikor megérkezett, majd ártatlan hangnemben kezdett el hozzám beszélni. Az arcát nem láttam, mert a rament figyeltem és ettem és ezen a tényen a mondatai sem változtattak, azonban a szívverésem szinte azonnal az egekbe szökött. *Ezt most tényleg nem tudom mire vélni... az a hozzáállás még nekem is új, idejön a lány olyan hangulatban melyben akár egy falut fel tudna égetni, most meg szendén illegeti magát nekem.* Sóhajtok egyet, majd amikor kikérte a véleményemet a dolgokkal kapcsolatba, felcsillant a szemem. Nem fordultam a lány felé, viszont a kezem a másodperc tört része alatt tette meg az utat az evőpálcika és a lány melle között, majd amint elérte azt, rákapott mint a vadászkutya prédájára.
- Tévedtem... korodhoz képest egész jól domborodik... Mondtam a lánynak, mintha egy szakértő lennék, ám eközben fülig elvörösödtem és annak ellenére, hogy az ételemet figyeltem, koncentrációm teljes hiányában észre sem vettem, hogy elvette azt, majd a fejem fölé emelve megkínált a falu specialitásával. Ha az volt ezzel a célja, hogy lehűtsem magam, akkor tudnia kell, hogy nem sikerült, révén, hogy a ramen épp most készült el és forró volt, így csak egy hajszál választott el attól, hogy felugorva fussak körbe körbe, kiáltozva, ám ehelyett tovább ültem a széken míg a lány lassan elsétált. - Mégis mit vártam... motyogtam magamban, ahogyan levettem magamról az elázott felsőmet, hajamból megpróbáltam kiszedni a beleragadt tésztadarabokat, majd amint ezzel végeztem, félmeztelenül kilépve a bódéból, a lány után indultam, hogy mégiscsak elnézést kérjek tőle, mert a mostani cselekedetemmel pont azt váltottam ki amit nem akartam, mégpedig, hogy rossz híremet keltse a faluban. *Engesztelésül talán őt kellene elvinnem abba a híres Glitter Host Klubba...*

**Aburame Shui** Kedd Nov. 29 2011, 22:51

//Úgy tűnik, megmaradok, szerencsére, csak meghúztam az izmot a vállamnál, és már csak közepesen fáj. ^^//

Ugyan "be kellett áldoznom" a melleim, mégis észveszejtően nagy elégedettséggel tölt el, hogy a fején landoltathatom a ramenjét. Nincs is ennél felemelőbb érzés, mint mikor valakit alaposan megleckéztethetek, siker pedig köztudottan nincs áldozatok nélkül, s szerintem kifejezetten jól jártam. Legalább is az önérzetem az egekben, csak a visszatérő lelki békém nagyobb. Különösen, hogy még csak meg sem kellett "erőszakolni", hogy elismerje, igenis frankók a kis drágáim, és nincs velük semmi, de semmi baj az égadta egy világon. Naná, hogy nincs, hiszen az enyémek!
Olyan vígan sétálgattam, fel sem tűnt, hogy a nyomomba eredt, csak a "hatodik érzékem" a bogaraim kezdtek izgatottabban mocorogni a bőröm alatt - amelytől mindig kiráz a hideg, és tiszta libabőr leszek, s még a maradék életkedvem is elmegy - ösztönzött arra, hogy megforduljak.
A látvány azért cseppet megdöbbentett. A srác leveses hajjal - mert bár kiszedte a sűrejét úgy, ahogy a hajából, de mégis csak attól csurom vizes, vagyis hát, lés (?) - leveses pólóval a kezében, félmeztelenül baktat utánam. Összébb vonom a szemöldököm, s a kezem a fegyvertartómra csúsztatva fordulok vissza felé teljes mellbedobással, megrengethetetlen sziklaként, hogy farkasszem-csatára invitáljam, míg ide nem ér. Azt teljes mértékben el fogom tudni dönteni, ártani akar-e, bosszút állva, és növelve a szánalomfaktorát, vagy esetleg mást akar, és ez esetben talán hajlandó leszek meghallgatni, hacsak nem kezdi megint a hülyeségét. Mert akkor nemes egyszerűséggel eltángálom a fenébe, nem fogok én itt cicózni, meg szórakozni. Egyelőre azonban nem szólalok meg, de már készítem a csípős beszólásokat a tarsolyomba szépen.

**Huramino Saito** Kedd Jan. 10 2012, 21:34

//Bő elnézésedet kérem, viszont itt vagyok és most belecsapok a lecsóba Very Happy

//

Azt kell mondanom, hogy elég érdekes képet alkothattam a faluban azok után ami történt, ugyanis éppen félmeztelenül nyakig levesesen hosszú léptekkel haladtam előre egy célt szem előtt tartva. Az eredeti tervem az volt, hogy a feltűnést mellőzve elvegyülök a falusiak között és körülnézek, ehelyett először egy szeszélyes doktornőbe botlottam aki éppen lenge ruházatban hűsölt, most pedig egy egomano lánykába botlottam bele aki fenekestül felforgatta a tányéromat. Ilyen az én szerencsém, bár mit is várnának mást az emberek, ez az én ninja utam, vagy ahogyan én mondanám, a Saitoizmusom lényege. Minden ember más és mindenkinek megvan a saját kicsi lököttsége és ez alól senki sem mentesül.
A lényeghez visszatérve nyíl egyenes menetelésemnek köszönhetően hamar utolértem a lányt, aki nagy meglepetésemre meglepetésemre még mielőtt leszólíthattam volna felém fordult és felkészült minden eshetőségre. Egyik kezét hátra csúsztatta, mely tipikusan a fegyverek és a védekezés jele, majd egyenesen a szemembe nézett, tehát készen állt mindenre. *Nem gondoltam volna, hogy ő egy kunoichi. Ha véletlen félreérti valamelyik mozdulatomat, azonnal a nyakamba zúdíthatja az egész konohai ninjasereget.*
- Nyugalom, nem azért jöttem, hogy még egy menetet kérjek, hanem sokkal inkább a bocsánatodat. Odabent egy kissé elvetettem a sulykot, bár ez érthető, ha egy ilyen csinos lány kezdeményez. A bocsánat mellé még egy kis bókkal is kedveskedtem, hogy oldjam a feszültséget, de hogy ez a bók mit vált ki nála azt még nem lehet tudni.
- Pusztán a nevedre lennék kíváncsi... Be kell valljam ritkán esik meg velem, hogy egy lány a nyakamba zúdítja a ramenemet. Az én nevem Huramino Saito és egy vándor félnótás vagyok, de enged meg, hogy kiengeszteljelek a történtek miatt.

**Aburame Shui** Hétf. Jan. 16 2012, 19:52

Bár utálom a bogaraim, nem tagadhatom, roppant hálás vagyok nekik azért, hogy legalább hasznosak, ha már undormányok, mert komolyan, felbecsülhetetlen a srác megilletődése - és valljuk be, én magamtól úgysem vettem volna észre, mert épp bele voltam merülve saját magasztalásomba, de én, Shui-hime ezt is megengedhetem magamnak, hiszen hozzám tartoznak ők is, így bár egyben csökkentik is, de ha jól koordinálom magam, akkor növelik is nagyságom és hírem-nevem. A gyerek is azonnal tudja, hol a helye, már visszakozik is. Ez az egy szerencséje, mert így hajlandó vagyok meghallgatni, ami egy ilyen eset után kétszer akkora megtiszteltetés, mint egyébként.
Egy ideig ugyan gondolkodom azon, hogy a "ha egy ilyen csinos lány kezdeményez" tagmondatot bóknak vagy kötözködésnek vegyem, de mivel kiengesztelésről is szó esik, így inkább csak hümmögve veszem tudomásul, hogy ennek a fiúnak aztán semmi, de semmi érzéke a női lélek finomságaihoz. Amatőr... Viszont kíváncsi vagyok, tud-e rontani a helyzetén, és mire gondolt kiengesztelés alatt, így hajlandó vagyok visszaereszkedni a tárgyaló pozícióba, védekezésből a mell előtti összefonás pozíciójába rendezve át karjaim.
- Jól vésd az eszedbe, vándor félnótás Huramino Saito - ütök meg drámaian epikus hangnemet, olyat, amely minden egyes jelentős hősnek kijár. -, ki előtted áll, nem más, mint az Aburame klán méltán nagy jövő előtt álló "hercegnője", Aburame Shui, hamarosan nem győzöd majd hallgatni szenzációs és jelentős tetteim, amelyekkel a klánom meg híresebbé és még nemesebbé teszem! - épp csak a hőspóz hiányzik a monológ végéről, de nem akarok nagyzolni, a hősök ugyanis mindig szerények. - Ez egyszer elnézem ifjúonti botlásod, és megengedem, hogy fantáziád kissé megmozgatva találj módot arra, hogy kiengesztelj, ha sikerrel jársz, és tetszik az ötleted, talán leszek kegyes neked némi törölközővel és tiszta ruhával szolgálni, mielőtt ellátogatnánk vagy kiviteleznénk a kiengesztelést, és ne aggódj, nem öltöztetnélek női ruhákba, van három bátyám is, akiktől megfelelő ruhadarabokat beszerezhetjük - ugye milyen kegyes vagyok? Igazi irgalmas buddhista szerzetes, sőt egyenesen egy szent, nagylelkűségemnek egyedül szerénységem lehet párja!
A válaszra viszont piszok kíváncsi vagyok, mert sejtem előre, a terve konvergálni fog a harmat gyengéhez - alulról.

**Huramino Saito** Szer. Feb. 22 2012, 10:10

A lány után sietve azon nyomban megállítottam, hogy bocsánatot kérhessek tőle illetlen viselkedésemért. Még most sem értem pontosan miért alakult ki ez a helyzet, talán a tóparton történt előzmények miatt, vagy talán... *a fenéket, Shui kezdeményezett a Ramenezőben, ami egyértelműen nem az én hibám. Ha nem kellette volna magát annyira, nem alakult volna ki ez a helyzet. Ó én hülye... és még engesztelésről beszélek. A másik plána az az, hogy hogyan fogom kiengesztelni ha nincs egy fölösleges vasam sem, ha pedig felhasználnám azt ami nálam van, akkor nem lenne elég pénzem arra a bizonyos hotelra.* Hosszas tanakodás után dűlőre jutottam a pénzkérdésben, méghozzá az "engesztelésre" fogom felhasználni
- Aburame... Aburame... Nem semmi sem rémlik. Nem hallottam még ilyen klánról, az Uchiharól, a Nara Yamanaka Akimichi klánokról hallottam sokat, de az Aburame nem ismerős egyáltalán... Gondolkoztam el hangosan a lány bemutatkozása után, hangomon némi gúnyt is lehetett érezni, hisz a bemutatkozása olyan magasztosra sikerült, nehéz lett volna megállni azt, hogy ne rontsam el. Ha talán egy kicsit jobban belegondolunk, jobb is, hogy Saito nem ismeri a klánt, mert ha tudná azt, hogy a lány akivel éppen beszél ténylegesen is bogaras... talán már rég sarkon fordult volna. Az engesztelés módja viszont cseppet sem egyszerű, a lány igen érdekes személyiséggel rendelkezik, tehát több mint valószínű más dolgokat szeret mint a korosztálya, de azért egy próbát megér mindenképp.
- Hime-chan!- szólítottam meg Shuit, már ha Himenak titulálta magát, bár amúgy is az olyan lányokat akik fennhordják az orrukat, mindég Hime-channak hívom - miközben a falu nézegettem madártávlatból láttam egy eldugott helyen egy édességes üzletet. Ha szeretnéd, engesztelésképp meghívlak valamire, lehet az egy kis csoki, koktél, gumicukor vagy éppen nyalókára. Mit szólsz? Kérdeztem tőle és már vártam is a leordítást, hogy minek nézem én őt alsó kisiskolásnak?...

**Aburame Shui** Szer. Feb. 29 2012, 13:19

Szemeim gyilkosan villannak, ahogy nem hogy semmi reakciója nincs a klánom nevének hallatán, de még felemlegeti azokat a ki s senkiket, hogy lehet egy áruló Uchiha klánnal egy lapon emlegetni az Aburame klánt?! Mert a többi még hagyján, bár azért igen degradáló, sőt, egyenesen felháborító, hogy olyan klánokról hallott, mint a Nara, Yamanaka vagy az Akimichi, de az Aburame klánról egy szót se! Ökölbe szorul a kezem. Ugyanolyan sokat tett a klánom, ugyannyi vért áldozott Konoháért, mint azok a klánok, rólunk mégsem hall soha senki! Ez nem igazságos, egyáltalán nem!
Apa szavai jutnak eszembe. Szerinte nem baj, ha nem tudnak rólunk sokan, annál hatékonyabban vethetjük be a klántechnikáinkat, de ez így akkor sem fair. Csak azért legyünk szerények és tűrjük a falun belüli számkivetettséget, mert bogarak mászkálnak a testünkben?
A gondolatra én is falfehér leszek, és kiráz a hideg, s szinte érezni vélem a bőröm alatt furkászó fekete rondaságokat, mégis, azért vállalunk ilyen áldozatot, azért állítjuk képességeink a falu szolgálatába, hogy ne kapjunk mást, csak távolságtartást és el nem ismerést? Legszívesebben világgá ordítanám, hogy ez így nincs rendjén, és hé, emberek, kapjatok már észhez! De csak az ajkamba harapva válok még ellenségesebbé, és tudom, érzem, ha még egy rossz szót szól, és nem kompenzál előbb valami jóval, én egyszerűen addig verem, amíg mozog.
Talán eme tömény agresszív érzelemhullám miatt is ér teljesen hidegzuhanyként, mikor Hime-channak címez. Totál ledöbbenek, és az eddigi sötét aurám elfújta a gesztusa szele, s csak nagyra nyílt szemekkel - épp csak a leesett áll hiányzik - hallgatom tovább. A következő szó, amire hevesen reagálok, az édességbolt, ugyanis az mindig valami jóval kecsegtet, s nem tudom, hogy ennyire átlátszó vagyok-e vagy ez ennyire megszokott, hogy bejön, mint megbékéltető stratégia, de egyszeriben felragyog az arcom, de a végső orgazmust, az utolsó csapást, amellyel leépíti korábbi ellenszenvem, dühöm, haragom utolsó parazsait is lehűtve, az a bizonyos varázsszó, amelynek akkor sem tudnék ellenállni, ha egy vén kecske, nyilvánvalóan cukrosbácsi ejtené ki ajkai között: NYALÓKA!
Szabályszerűen elolvadok, ahogy belegondolok, hogy az édes íz elárasztja a szám, mindegy milyen: epres, csokis, vaníliás vagy épp kólás, kiwis, egyszerűen nem bírok magammal. Kipirulva, az arcomhoz kapva imapózba szorított kezeim álmodozom a nyalókák nyalókájáról, magáról a mennyről átszellemülten csillogó szemekkel.

Ichiraku Ramen Bar - Page 5 Chibiftw

- Húúúúúúú, akkor mire várunk még? - kiáltok lelkesen, felhívva magamra azok figyelmét is, akik eddig netalán mertek egészen mással foglalkozni. Vidáman belekarolok a fiúba, nem törődve vele, hogy esetleg ramenes önmagával összekenhet, és már rángattam is magammal anélkül, hogy tudnám is, merre kell menni, közben lelkesedem hangosan, csacsogón és felvillanyozva. - A nyalóka a legjobb dolog a világon, amit csak feltalálhattak! Annyira gyönyörűek, van nagy csavaros, hosszúkás, kerek, gömb alakú, netán különböző tárgyakat, élőlényeket formáló! Annyiféle van, az ember nem is tudja, melyiket válassza, mind olyan tökéletes, és az ízük. Csak egy nyalintás, és az ember máris a mennyországban érzi magát, igazi gasztronómiai orgazmus minden egyes darab! Egyszerűen imádom! Nem tudom, hogy találtad ki, de téged is imádlak! Nyalóka, nyalóka, nyalóka! - érek egy sarokig, ahol végül megtorpanva, de ha lehet, még nagyobb magabiztosággal fordulok a fiú felé: - Hova is megyünk? - teszem fel vigyorogva, cseppet sem zavartatva magam, a kérdést.

**Huramino Saito** Vas. Márc. 11 2012, 11:11

- Hehehe... Csak ennyit tudtam kínosan kinyögni a számon, ugyanis a hangulatot totálisan és fatálisan is elrontottam azzal, hogy Konoha nem hallottam az Aburame klánról, sőt még rontottam is azzal a helyzeten, hogy felemlegettem a többi nagy klánt. Shuit sötét, gyilkolni vágyó aura vette körül, ami nem igazán tetszett nekem, mert a végén még bevet ellenem valami titkos tiltott klántechnikát és a beleimnél fogva felköt, hogy Undertaker fantáziájával éljek.
Mindezek ellenére szerencsésen, sőt több mint sikeresen eltaláltam a lány gyenge pontját, azt a bizonyos pontot amitől elolvad és átadja magát a gyönyörnek, na nem, nem kell félreérteni, mindenféle testi érintkezést mellőzve sikerült ezt elérni, ami Saito esetében igen ritka anomália. A cukrászda és a nyalóka szavak kiejtése után Shui sötét gyilkos aurája olyan hirtelen elillant mint ahogyan jött, talán még gyorsabban is, majd önfeledten belém karolt és sietni kezdett előre a bolt felé. Kicsit kellemetlen volt hogy belém karolt hisz még mindég érezni lehetett rajtam a rament foltokban, de mindezt feledtette az a tény, hogy átkarolt s ezzel a könyököm és a felkarom olyan pozícióba csúszott amit minden fiú imád, a lány kebleihez. Elvörösödött fejjel mentem a lány mellett előre nem foglalkozva semmivel, csak éltem a pillanatnak, és félfüllel hallgattam azt amit a lány mond a nyalókáról. *Kawaii... egész aranyos amikor a nyalókákról ömleng, bár ez kicsit már beteges, na meg a nyalóka köztudottan alapja a...* A gondolatmenetemet már nem fejeztem be, bár minek is, hisz úgyis mindenki tudja mire gondol már Saito. Tehát nem fejeztem be a gondolatmenetet, mert hirtelen megálltunk, ugyanis Shuinak útbaigazítás kellett.
Bármennyire is jó helyen volt a jobb kezem, muszáj volt elvennem onnan hogy megmutathassam vele az irányt amerre láttam az épületet, na meg ideje volt megszárítani magam és a ruháimat. A bal kezemben lévő nedves ruhámat magam elé emeltem és rögtön eztán egy kisebb szél kerekedett aminek köszönhetően a ruhám lassan de fokozatosan száradt, na meg persze én is. A kis "szárítás" közben a másik kezemmel lecsipegettem róla a maradék ramendarabokat. Amint megszáradt a ruha, Shui felé fordultam. - Megbocsátanál egy pillanatra? Mondtam mosolyogva, ahogyan bementem egy tőlünk nem messze lévő szűk sikátorba, ahol előkaptam a váltásruhámat és átöltöztem. Csak nem gondoltátok, hogy a ramenes felsőt veszem vissza!? *Itt a lehetőség Saito. Menekülj ahogy csak tudsz. Ha sikerül elérned Konoha kapuit akkor élve megúszhatod a dolgot.* Villant be a dolog a fejembe, azonban ezt még sem tehettem, hisz a lány csak rám és a pénzemre vár, hogy vegyek neki nyalókát.
- Bocsi, hogy megvárattalak. Mondtam neki mosolyogva, immáron teljes ruházatban, ahogyan megragadva a lány kezét, átvettem az irányítást és az üzlet felé vettem az utunkat. - Egyébként már ha így szóba hoztad az Aburame klánt... és mivel nem tudok valami sokat róla, nem mesélnél magatokról? Adtam meg a témát az útra.

**Aburame Shui** Csüt. Márc. 15 2012, 19:38

Azt hittem, az utat fogja mutatni, de ehelyett szellő kerekedett felemelt kezéből, s megilletődve tapasztaltam, milyen jó szárító lenne belőle. Egyúttal el is könyvelem, hogy most már biztos, egy ninjával van dolgom.
Egy röpke pillanatig érdeklődve, majd unottan és türelmetlenül topogva várakozom. Legszívesebben felnyikorogtam volna, hogy a nyalókámat akarom, de nem akarok egy másik ninja előtt beégni ilyen kicsinyes viselkedéssel. Kíváncsinak viszont kíváncsi vagyok, így egy kissé odébb oldalgok, míg öltözik. S bár nem látok sokat, azért mégis csak kissé elpirulva egyenesedem ki ismét, ahogy a táskájába kezd visszapakolni. Nem nagy szám... De bocsánatot kért a melleimtől. A gondolat megmosolyogtat, majd előtör belőlem ismét az egoizmus: egyszerűen tökéletes vagyok, és minden bizonnyal szép. Miért ne jönnék be neki, nem igaz? Bár nem leszek kegyes. Shui-hime nem köteleződik el, mert akkor le kellene mondania a nagy hivatásról, amelyet maga elé állított. Nem fér bele holmi pasi. Főleg nem az ilyen ramenes fajta.
Mire visszaér, már csillog a szemem az álmaimtól elbűvölt világban bandukolva a hírnév rögös útján, amely egyben az Aburame-klán felívelését is jelenti majd, s végre megbecsülés és tisztelet övez majd minket is, meg csodálók, kíváncsiskodók, s sokan, akik példaként tekintenek majd ránk.
Bocsánatkérésére csak nagy mellénnyel legyintek egyet kegyesen, hogy ugyan már, belefér. Kérése viszont teljesen meglep és egyben fel is csigáz.
- Hát, nem tudom, elmondhatom-e egy idegen falu ninjájának - teszem az agyam, s egy fél pillanatra tényleg elgondolkodom rajta, hogy esetlegesen nem kellene mondanom tényleg semmit, mert apa is jobbnak tartja, ha kevesen tudnak rólunk bármit is, mert nagyobb a meglepetés, és hatásosabb a támadás, de én az tuti, hogy a kellemetlen szagú életben nem fogom használni a klánképességeim... Pár szó csak nem okoz nagy gondot, elvégre beengedték a faluba, csak nem ellenség. -, de annyiból talán nem lesz baj, ha annyit mondok, hogy a klánunk közel áll a bogarakhoz, és mindent tudunk róluk, amit ember csak tudhat. Mondhatni, nálunk jobban senki nem ismerheti őket.
Arcomra a büszkeség után árnyalatnyi bizonytalanság ül ki, hiszen bár itt is valamennyire tisztelnek minket, de el is kerülnek minket "bogarasságunk" miatt, és bántottak már eleget emiatt, s fogalmam sincs, a fiú, aki most még a kezem fogva vezet nyalókázni, mit fog reagálni ezen információra, s nem vált-e át ő is szörnyetegbe, s kigúnyolva talán még meg is aláz szerinte vicces szavakkal vágva a képzeletbeli tőrt a szívembe.

**Huramino Saito** Szomb. Márc. 17 2012, 10:38

Shui kezét fogva haladtunk egyenesen előre a cél felé mely nem más volt mint a már nem is olyan messze álló cukorkabolt volt. Kicsit fura érzés volt így vezetni egy lányt, főleg mivel általában ők szoktak engem vezetni az orromnál, és annak vérénél fogva. A lány láthatóan meglepődött akkor amikor megkértem, hogy meséljen valamit magáról és a klánjáról és egyből gondolkodni kezdett azon, hogy mondhat e egyáltalán valamint egy olyan idegennek mint én. - Igaz, az én hibám, de nem mutatkoztam be teljesen, ahogy illik, csak a nevemet mondtam meg, így most ezt pótlom is. Huramino Saito, Sunagakure egyik Tokubetsu Jouninjához van szerencséd. Mondtam neki kedvesen mosollyal az arcomon, amitől talán a nemrégiben tanúsított egójából visszavesz egy leheletnyit, bár kitudja, hisz mégiscsak egy érdekes jelenség ez a lány. - Ha jól tudom, elég közel állnak egymáshoz a falvaink. Shui látszólag gondolkodott a dolgon, hogy mondhat e valamit, de végül csak elszórt némi morzsát a számomra.
- Heee!- Eme megnyilvánulásom egyáltalán nem a meglepődöttség miatt volt, sokkal inkább mert érdekesnek találtam a dolgot. - Nem gondoltam volna, hogy vannak olyan klánok akik ilyen téren jeleskednek. Akkor ez azt is jelenti, hogy bogarakkal harcoltok, vagy ez amolyan mellékes érdeklődési kör mint az Akimichi ninja szerek, pirulák? Kérdeztem rá érdeklődve, azonban válaszra már nem számítottam nagyon, ugyanis a lány előző reakciójából ítélve, mármint amikor a nyalóka meg lett említve, most is teljes agykapacitással fog ezen téma forogni mintsem a kérdésem körül, ugyanis pont megérkeztünk a cukrászdához. Ideje volt elengedni Shui kezét, majd elővenni a mélyen, nagyon mélyen bennem lappangó jó erényeket és kinyitottam a lány előtt az ajtót, jelezve ezzel, hogy ő legyen az első aki belép a "mennyország kapuin". - Bocsánat kérésem jeléül, állom a részedet is Hime-chan, tehát érezd jól magad! Böktem még oda neki kedvesen még mielőtt belevetné magát a saját kis világába, persze végig az járt a fejembe, hogy a végén meg ne bánjam ezt a kijelentésemet.

**Aburame Shui** Szer. Márc. 28 2012, 00:29

Bizonytalanságom bizalmatlanságom maradékával együtt száll el szavaira, s most először pirulok el a saját klánom miatt pozitív értelemben. Félreértés ne essék, mindig is büszke voltam arra, hogy azok a családtagjaim, akik és hogy olyan neves rokonaim és őseim vannak, amilyenek, de nem sűrűn kaptam pozitív visszajelzést miattuk a külvilágtól, s minden ilyen tapasztalat kifejezetten jól tud esni. Annak ellenére is akár, hogy ilyenkor mindig felmerül a veszély, hogy az ismeretlen addig puhatolózik, míg odáig jutunk, hogy mutassak valami technikát, amibe bizony én tök "diszkréten" belehalnék, az fix. Talán ezért is hallgattam el a klánunkra jellemző ezen részt, hiába nyugtatom magam azzal, hogy apa titkolózó felfogásának hódoltam be csupán.
- Fogalmazzunk úgy, hogy is-is, de többet nem árulhatok el, szakmai titok - nézek nagy komolyan a fiúra, mert az eddig is mindig bejött. Legalább is mióta kiengesztelősdit játszunk, azóta illedelmes és nem firtatja, amit nem illik.
A kommunikációnak azonban minden formáját megöli, hogy felbukkan a cukrászda. Ismét elönt a lelkesedés már csak az édesség gondolatára is, így nem foglalkozom az illemmel, hogy meg kellene köszönni bármit is, berontok az épületbe, s máris befoglalom a pultot, majdhogynem a nyálam csorgatva.
Tipikus. Itt állok, a mennyország egy karnyújtásnyira, jobban mondva pár szónyira, de képtelen vagyok dönteni, mindegyik olyan ínycsiklandozó, és tudom, hogy extra finom lenne. Ahhh! Türelmetlenül dőlök egyik lábamról a másikra, összetapicskolva az üveget teljesen, de képtelen vagyok dűlőre jutni, tekintetem hol a csavarós, piros-fehér nyalókára, hol a bordó gömböcskékre, hol a zöld kúp alakúra, hol a többi finomságra siklik, s ezzel majdhogynem fel is hergelem magam, s dühtől kipirulva, magamban magammal pörölve, a sírás küszöbén fordulok a magát Saitonak nevező fiúhoz, a teljes tanácstalanság szélén, majd mint egy kisgyerek, nyafogok fel, mintha tök egyértelmű lett volna eddig is a problémám, és sérelmezném, hogy nem sietett a segítségemre: - Nem tudok választani, segíts! - a fiú jobban jár, ha nem várja meg, míg nekiállok ömlengeni, melyik miért lenne jó, és melyik mellett milyen érvek és ellenérvek szólnak, mert akkor holnap estig sem fogom abbahagyni a nyüsszögést.

**Huramino Saito** Szer. Ápr. 04 2012, 16:36

Élveztem a társalgást a lánnyal az út közben, főleg mert sok dolgot megtudhattam azzal kapcsolatban, hogy milyen shinobik is élnek a piciny világunkban. Az utóbbi időben észrevettem, hogy minden egyes shinobinak, minden egyes klánnak van egy stílusa amit tökélyre fejlesztett és nagy használt veszi a falu. *Az Aburame klán talán épp a bogarakra specializálódott... de ha már itt tartunk, nekem milyen stílusom is van? Szelet manipulálok, meg kardokkal harcolok... nem épp a legspeciálisabb és nincs is tökélyre fejlesztve, habár ez idők kérdése.* Gondolkoztam magban, majd Shui után úgy döntöttem, hogy én is mondok már magamról pár szót.
- Nos nekem nincs klánom, így a magam útját, magam stílusát járom ami a kardjaimban és a legyezőmben rejlik. Egyszer talán leszek olyan képzett, hogy szolgálhassam a Kagekat, akárcsak egy klán mint a tiéd is... Mondtam büszkén becsukott szememmel, ám amikor azt kinyitottam, Shui-channak már hűlt helye sem volt, pusztán az utcán lévő porfelhőből és a becsukódó cukrászbolt ajtajából tudtam megállapítani, hogy mi is történhetett. Ekkor tarkómra tettem mindkét kezem és én is utána mentem. - Yare, yare... Na mindegy, pedig milyen egy összeszedett gondolat volt... még egyszer tuti nem tudnám így megfogalmazni. Beszéltem magam elé széles mosollyal, majd én is beléptem az üzletbe, ahol már a lány a pulthoz volt tapadva és válogatta a prédáját, bár nem túl sok sikerrel.
- Nos? Tudsz dönteni? Kérdeztem tőle amire már érkezett is a válasz amit vártam. - Ülj le az egyik asztalhoz, máris veszek neked valamit, valamit ami nekem az egyik nagy kedvencem. Tettem rá a kezem a lány fejére, majd gyengéden elhessegettem az összetapogatott üvegtől, majd az eladókhoz fordultam. - Két Parfait és az egyikbe legyenek nyalókaszerű cukorkadarabok. Adtam le a rendelést a velem szemben álló hölgynek, majd leültem Shuival szemben.
- Máris hozzák, bírd még ki egy kicsit. Mondtam neki mintha menthetetlen cukormániás lenne, bár lehet az is... - Mesélj valamit magadról, amíg meg nem érkezik a rendelésem. Milyen csapatod van? Milyen a senseied? És mi volt az eddigi legérdekesebb küldetésed? Mik azok a dolgok amiket szeretsz, persze a cukron kívül mert azt már tudom és mik azok amiket nem szeretsz? Kérdezgettem egy kicsit, elvégre mégsem ülhettem a helyemen mint egy kuka és minél többet tudok egy lányról, annál jobb, könnyebben meghódítható. A beszélgetés közben az egyik felszolgáló ki is hozta nekünk a rendelést és szépen le is rakta elénk azt. Shui kapta a szép, cukrokkal díszített, epres vaníliás csokis darabot, míg elém egy csokis vaníliás szépen megkomponált remekművet tettek.

**Aburame Shui** Hétf. Ápr. 16 2012, 19:02

Ugyan nem voltam róla meggyőződve, hogy jó ötlet teljesen ráhagyni a választást, inkább szót fogadtam, és lehuppantam egy asztalhoz. Ha rajtam múlik, soha sem jutok dűlőre, és végül csak feltartom a sort, és kiéheztetem magam is, s tuti tényleg tócsává válok a pult előtt végeredményképp. Bár, ha belegondolok, nem olyan egyszerű olyasmit választani, amit ne szeretnék.
Ahogy leadja a rendelést, ő is letelepedik, aztán eláraszt egy halom kérdéssel, amivel nem lenne baj, de én még el vagyok foglalva azzal, hogy hamarosan édességet tömhetek a fejembe, és nem mellesleg azt sem tudom, milyet! Mégis, mert én illedelmes vagyok, na meg leendő faluhírességként meg kell tanulnom foglalkozni a rajongóimmal is, igyekszem válaszolni.
- A csapatom tök átlagos, egy fiú meg egy lány van még rajtam kívül benne, a sensei meg... hát, olyan senseies. Nem azért, de semmit sem tudunk róla nagyon, csak annyit sikerült megtapasztalnom, hogy egy szadista vadállat. Nem is nagyon jövünk ki, de nem nagyon érdekel, amíg nem hátráltatnak. Egy nap majd rájönnek, mennyire félreismertek, és akkor majd nagylelkűen megbocsátok nekik, addig meg tehetnek egy szívességet, és nyikoroghatnak egymásnak, engem kihagyva. Küldetésünk nem volt sok, ami igazán izgalmas és testhezálló lett volna. De mi kísértük el Konoha követét Takumi no Satoba, mikor volt az a nagy felfordulás. Az már hasonlított ahhoz, amilyennek egy küldetést képzelek, de hát a szamárlétra már csak a ninjáknál is olyan, hogy akármit is villantasz, mivel csak genin vagy, csak az aljamunkát bízzák rád. Ez is munka ugyan, de mint mindenki más, én is szeretnék már ott tartani, hogy komolyabban megbíznak bennem, és nekilátni építeni a hírnevem, és ezzel emelni a klánom fényét. Mert célom megmutatni, hogy igenis fontosak vagyunk mi is! Apa szerint nem baj, hogy nem ismernek minket széles körben, de én mégis igazságtalannak tartom - nem tudom, miért beszélek erről, csak úgy ömlik belőlem a szó, és kissé elkap az indulatos hév is, s összeszorítom mindkét kezem ökölbe, amelyek addig a lábamon pihentek nyugodtan. Nem várok sokat, csak azt szeretném, hogy ne nézzenek rám undorodva, és ne nevessenek ki, csak mert még én is undorodom attól,a mi miatt mindenki undorodik tőlünk nagyon kevés kivételtől eltekintve. Nem akarom, hogy kiemelten kezeljenek, csak ne különböztessenek meg kirekesztőn amiatt, ami vagyok. Miért lennék már rosszabb, mint egy Yamanaka vagy egy Hyuuga? Még csak az Inuzukákat sem támadják soha semmiért. Bár az is lehet, csak én keveredtem rossz társaságba, és túl sok már bennem a tüske, a frusztráció és az önmagamba vetett bizalom alapjainak hiánya miatt ingatag és indulatos vagyok, amellyel elijesztek mindenkit, de úgy hiszem, így legalább akit valóban érdeklek, abban talán egy nap megbízhatok...
Ha nem érkezik meg a rendelésünk, biztosan nagyon kellemetlenül éreztem volna magam amiatt, hogy elbőgöm magam, de a csodálatos fagylaltkehely látványára előbuggyanó könnyeim, amelyekhez hirtelen ajkaimon szétterülő mosoly és elégedett boldogság társult, kevésbé vették ki magukat bugyután és kellemetlenül szégyenteljesen.
- Ennél tökéletesebben én sem választhattam volna - törlöm le a könnyeim, majd a kanalat felkapva esek neki kevésbé nőiesen mint inkább mohó kisgyermek módjára a finomságnak. Majd már teli szájjal érdeklődöm: - És te mi járatban erre olyan messziről - végtére is Sunagakure nem a szomszédban van.

**Huramino Saito** Kedd Május 22 2012, 11:37

//Úr isten... ennyit késni már vétek. Gumenne ^^'' //

Leültem az asztalhoz szembe Shuival, hogy majd ott megvárva a finomságot elüssük az időt. Feltettem a lánynak néhány kérdést ami tényleg érdekelt hisz ritkán beszélgetek ilyen témákról egy másik falu shinobijával, ezt is ki kellett próbálni. Közel két perc után beláttam, hogy hiba volt kérdéseket feltenni ugyanis csak úgy ömlött a szájából a szó akár csak a niagara vízesés és cseppet sem tűnt úgy, hogy be szeretné fejezni, vagy hagyna engem is szóhoz jutni. Sóhajtottam egyet magamban, ahogyan tekintetem a visszaszegeztem a lányra és hallgattam tovább a történetét. Közel hat perc folyamatos egyirányú, egyáltalán nem váltakozó kommunikációs tevékenység után, melyben meg lett vitatva Shui csapattársai, mestere, társadalmi ranglétra és még egyéb más témák is, hirtelen csönd támadt és látszott hogy a beszélgetés olyan vizekre eveződött mely nem érintette kellemesen a lányt.
- Ez érdekes... tudod régen pontosan abban a cipőben jártam amiben te is most. Akadémiás koromban rengetegen megvetettek és kerültek engem, levegőnek néztek és ugyan ez folytatódott akkor is amikor genin lettem. Tudod Sunagakureban selejteknek tekintették azokat az embereket akik nem voltak képesek olyan utódot nemzeni akikből shinobi lehetett volna. Az én családom pontosan ebbe a "selejt" kategóriába tartozott mikor kicsi voltam, ugyanis több felmenőre is visszatekintve, nem volt a családunkban egyetlen egy ember sem akik képes lett volna a shinobik, kunoichik útjára lépni. Ebből az okból kifolyólag kerültek engem, ám amikor sikeresen felvettek a ninja akadémiára és letettem a Genin vizsgát, bizonyítottam magamnak és a családomnak is. Később kaptam egy kis csapatot, meg egy senseit is akikkel együtt edzettem, erősödtem és oda jutottam ahol most vagyok. Sunagakure egyik tisztelt speciális Jouninja vagyok aki egy egész ninju falut valamint a Kazekage testvérét is megmentette... Itt vettem egy mélyebb levegőt és Shuira néztem, ám hamar elkárogott felettem az a bizonyos varjú, ugyanis Shui két arcra tömte magába a Parfét miközben saját magát is összekente egy kicsit. *Egyáltalán mikor hozták ki?!* Kérdeztem magamban kínosan, majd megfogtam az én édességemet és lassan én is elkezdtem birkózni vele.
- Mi járatban? Hmm ez egy nagyon jó kérdés... mert valójában magam sem tudom. Mondom kínosan kacagva miközben a tarkómat vakargatom. - A feladatom az volt, hogy a kis csapatommal elhozzak a Hokagenak egy kis Shunagakurei Dangot, majd közölték velem, hogy szabadnapot kaptam és pihenjem ki magam. Egészen pontosan így kerültem ide.
- Apropó Sensei... már ha így szóba hoztad az előbb a tiédet, akkor illik megemlítenem az enyémet is, ugyanis az az alak sem éppen 100%-os, de még csak 10-es sem. A szadista mivoltát kipipálhatjuk, valamint hozzá kell adni egy csipetnyi őrültséget, belekeverni a tényt, hogy hullákat boncol fel és nyalogatja azokat perverz élvezettel. Ha ezt mind összegyúrjuk, megkapjuk az úgynevezett Undertaker masszát akinek már csak a puszta gondolatától is kiver a víz...

**Aburame Shui** Szomb. Jún. 09 2012, 11:32

- Dangot hozni a Hokagenak? - nézek a fiúra két "harapás" között. - Olyan fura feladatokat képesek adni egy ninjának... Szerinem ez tök szánalom, mármint, hogy ennyire nem becsülnek meg senkit, és lebecsülve ilyen csicskamunkát adnak. De mindegy, ha jól végzi őket az ember, előbb-utóbb csak belekeveredik valami olyasmibe, ami könnyűnek indul, de iszonyatosan szövevényessé és veszélyessé válik - csillan fel a szemem a gondolatra. -, s akkor végre felfedezik valódi tehetséged, ha minden nagyobb gond nélkül elvégzed úgy is - számomra a minden nagyobb gond nélkül azt jelenti, hogy nem vernek, csak annyira szanaszét, hogy még haza tudj jönni, és minimum egy hónap múlva mehess a következő küldetésre.
A senseije képe viszont végigborzongat.
- Hullákat nyalogat? - végigráz a hideg. - Milyen beteg ember már?! Komolyan, és az ilyen lehet tanár... Kezdem azt hinni, csak abból lesz genineket pesztráló, csak lúzer küldetésekre küldött "sensei", aki másra nem alkalmas, de ezt a falu inkább nem hajlandó elismerni, hogy ne rontsa ilyen százalékokkal a statisztikai rátáját.
Végignézek a fagylaltom maradékán, és egy pillanatra felfordul a gyomrom, ahogy lelki szemeim előtt valami levágott ujjá válik...
- Még a neve is Undi, nem találkoznék vala szívesen - igyekszem elhessegetni a képet, bár tény, szerintem lazán lesápadtam egy pillanatra, de most, hogy megerősítettem vonásaim, már nincs baj, csak a gyomrom kavarog még kettőt, míg nem koncentrálok inkább a pultra ott elől, és jut eszembe megint a sok guszta finomság. - Amúgy még mindig szenvedsz a parancsnoksága alatt? Nekem most szünetem van, jó ideje még a csapattársaim sem láttam, de nem is bánom. Sokkal hozzám illőbb lenne teljesen egyedül küldetésre menni. Már alig várom, hogy túleshessek valami chuunin vizsgán, és aztán jounin vizsgán, és bekerülhessek akár az ANBU-k közé is, bár én tuti nem fogok olyan bohóc maszkot készíteni, az enyém egyedi lesz, hogy mindenki, aki látja, egy életre eszébe vésse, mily rettegett maszk is az, s rengeteg hőstett fűződik majd a nevemhez! - kezdek megint önzőn álmodozni. - Kár, hogy nem lehet elemem, vagy nem lehetek állathasználó! Egyszer találkoztam egy fiúval, aki nagyon édes farkasokat tudott idézni. Tudod, gyengéim, olyan aranyosak, és minden bizonnyal finom puha a szőrük, és olyan jó lehet hozzájuk bújni, mint egy plüsshöz! - az új témát megtalálva vígan pusztítom el a fagyi maradékait is, jóllakottan és még elégedettebben, majdhogynem dorombolva dőlve hátra a székemben.
- Kiengesztelés elfogadva! - mosolyodom el végül befejezésképp szélesen, s paskolom meg pocóm. - Ha legközelebb erre jársz, mindenképp ugorj be hozzánk!

Ajánlott tartalom