Ichiraku Ramen Bar

ok kösszke
- héj amúgy itt vagy még Yuriko ?
Miközben eszegeti a rament körül körül tekinget hátha van valaki a közelben .
Nem lát senkit . Várja hátha valaki besétál a Bódéba .
Már arra is gondolt , hogy leáll beszélgetni a ramenes férfival , de aztán meggondolja magát .
-gondolja- na azt inkább nem

// mkor irtam nem néztem hogy irt Bee//
-Ohh nem baj akkor szerencse hogy össze futunk .Ma valahogy olyan fura íze van a ramennek na mind egy
-Amúgy Eiko vak vagy vagy csak nem látsz oldalra eddig is itt ültem melletted csak ettem de már befejeztem
-Hmm bocsi hogy nem vettelek észre nagyon beleolvadtál a környezetedbe .most hogy mondod tényleg kicsit furcsa ízű ez a ramen lehet hogy új szakács van
-Szóval te is érzed .De egyébként mit akart a hokage?
- Iderendelt minket hogy veled meg Shizukával beszéljük meg a csapat felállást.

Rendelek még egy Rament .
- amugy te , hogy kerülsz ide ? Úgy tudtam készülsz valahova ?
- úgy volt , de aztán le kellet fújni .
- jah értem .
Miután befejezem kérek mégeggyet.
- ha már egyett ettem akkor eszek még . Szerinted miért kellet ide jönnünk , mert már kezdek tele lenni .
- nem tudom , de ha már kezdesz telelenni miért nem hagyod abba?
- mert szeretem szórni a pénzt .
- á akkor nekem is fizetsz ?
- nah arról ne is álmodj
Kérek még egy Rament miközben beszélünk.

-Oké , jó étvágyat nekem ez annyira nem ízlik úgyhogy te egyél én meg majd mesélek.Képzeld el a bátyám becsajozott a csajszi nevét nem tudom be a Bátyus annyira fel volt dobva hogy még azt se vette észre hogy előtte a szobájában jártam.
Kinyögtél egy ühüm-öt és hallgattál tovább -Na szóval a lényeg az hogy nem vette észre hogy belógtam de nagy boldogságába még egy csokit is nekem adott .
-Érdekes -nyögtél ki ennyit és ettél tovább.
-Egyébként ez a ramen finom.Vagy ugyanolyan mint az előző?
-Olyan mint máskor.-mondtad
-Értem !Ha itt végzünk nem megyünk el sétálni meg meg persze beszélgetni .
-Elmehetünk.

- Csak mond meg hova .
Mielőtt még felállok betólom a rament amihez már hozzá keztem . Nem figyelek rád csak eszem .
- ühm ez isteni kaja . Elnézést kérek egyett elvitelre .
Kifizetem a kaját és próbálok felállni .
- Nah akkor hova is megyünk ?

-Igazából semmi konkrétra nem gondoltam.Csak szimplán sétáljunk . Itt van még a csoki a táskámban kérsz?
-Aha -azzal elfelezem a csokit -Egész finom -jegyzed meg .
-Ja majd még kunyizok Bátyustól amilyen édesszájú biztos van még neki.
-Nézd -mutatsz fel egy hulló csillagra az az égen -Kívánjunk valamit
-Oké -egyezek bele és magamban elmondom a kívánságomat-Ez volt életem első hullócsillagja
-Tényleg én már nagyon sokat láttam Kívántál valamit ?
-Persze bár nem hiszek az ilyenekben .És te?
-Kívánni kívántam de hogy teljesül -e az már más kérdés
//folytauk konoha utcai n és terein/

- Biztosan teljesül ,ha hiszel benne .
- Hm - leülök egy közeli padra - te nem ülsz le ?
- Rendben - leülök énis a padra -
Kibontom a Rament és megeszem .
- Ennyire ízlik neked ?
- igen . Szerintem nagyon finom . Neked nem ízlett ?
- ami azt illeti nem annyira ízlett .
- hm - bevágom az egészet és kidobom a kukába .

//Kusuki Eiko és May Yuriko //

Furcsa egy reggel volt, az már hét szentség! Szokatlanul meleg idő uralkodott Konohában, mely arra késztette az embereket, hogy egy szál felsőben és rövidnadrágban végezzék a dolgokat. A bátrabb férfiak félmeztelenre vetkőztek és úgy dolgoztak, persze ez nem volt mindenkire igaz, főleg nem Izumára, aki elszántan és kétségbeesetten kereste elveszett tanítványait. Nem győzött pattogni a házak tetején és forgatni a fejét, hogy megtalálja a három elveszett lánykát. - Egek! mégis hol a francban lehetnek... Hokage-sama azt mondta, hogy Ichirakunál fognak rám várni, erre sehol senki! Zsörtölődött magában, ahogyan megpillantott két lányt sétálni az utcán. Konohai fejpánt volt a fejükön, és egyből tudta, hogy kik is azok pontosan. Nem, ha azt gondoltátok, hogy odaugrik hozzájuk, hogy megbüntethesse őket, akkor rosszul gondoltátok. A férfi a lányok háta mögött sétált végig és követte őket. A helyzet Izumának kedvezett, elvégre a két lány nem tudta, hogy ki is ő pontosan és miért halad ugyan azon az úton mint ők. Amikor Eiko és Yuriko leültek az egyik padra, Izuma se tétlenkedett, pontosan a lányokkal szemben, az utca másik oldalán lévő padra ült le, majd úgy csinált mintha az eget bámulta volna, holott közben ő elszántan hallgatta, hogy miről is beszélte a két "eltűnt" genin. Eiko hirtelen felemeli a kezét az égre és rámutat egy hullócsillagra ráadásul fényes nappal. Ezt a dolgot már Izuma se bírta ki nevetés nélkül, szája szinte azonnal mosolyra fakadt, majd rögtön ezután felállt a padra, belenézett a két lány szemébe, majd egy pukkanást követűen eltűnt a szemük elől. Hogy hova ment? Egészen pontosan a két lány háta mögé, majd egy erősebb szorítással megfogta mindkét lány vállát, majd egy szadista vigyorral rájuk mosolygott.
- Végre megvagytok! Nem úgy volt, hogy Ichirakunál vártok meg? Úgy érzem ezért most már tényleg büntetés fog járni és tudom is hogy mi lesz az. Emelte fel lassacskán a kezét és az ujja egyenesen egy ház építkezésére mutatott. - Ott fogjuk tölteni a mai napot. Jelentette ki, ahogyan elengedte a két lány vállát, majd eléjük sétált és immáron egy kedvesebb mosollyal bemutatkozott nekik. - Egyébként sziasztok! A nevem Esimarou Izuma és engem osztottak be mellétek mint Senseit. A férfi létványa kicsit sokkolhatott titeket. Izmos kidolgozott felső testével, középhosszú kékes hajával, végül egy hatalmas karddal a hátán, nagyon erős shinobinak tűnt.

//Lányok: Próbáljatok meg nem csak párbeszédet írni egy hozzászólásba hanem cselekvést is. Valamint mások helyett sose beszélünk a hozzászólásunkba mint pl.:
(Yoriko monjda): -Ja majd még kunyizok Bátyustól amilyen édesszájú biztos van még neki.
(Eiko mondja):-Nézd -mutatsz fel egy hulló csillagra az az égen -Kívánjunk valamit
Nem szabad mások gondolatait leírnunk, mert az már nem a mi dolgunk.
A sorrend pedig a következő lesz: Yuriko ír elsőnek, utána Eiko, majd utána következek én. Ezt követően újra Yuriko, Eiko, és én stb stb... A párbeszéd itt úgy zajlik, hogy pl.: Az én hozzászólásomban felteszem a kérdést mondjuk Yurikonak (de én nem válaszolhatok helyette) tehát ha Yuriko lesz a soros, akkor majd ő megírja a feltett kérdésemre a választ.
Ez érthető? ^^ //

Yurikot mikor meglátta leendő senseiét két kisebb sokk érte. Először a sensei teste és izomzata, na meg az arca, amit még az előbb látott szadista vigyor sem tudott elrondítani.”Hú de jól néz ki „futott át az első gondolat Yuriko agyán. Biztos nem kispályás ilyen izomzattal. Talán nem árt figyelni mit, teszünk, szerintem simán elrepít minimum három méterre egy legyintéssel. A mai nap második sokkja a terve volt, ami még nem biztos, de remélem, nem dolgoztatni akar minket az építkezésen. Yuriko optimistán áll általában a dolgokhoz így azt akarta bemesélni magának, hogy első nap csak nem dolgoznak, biztos az építkezésen túl van valami étterem. A nagy gondolkozásban elfelejtett bemutatkozni.
-Helló –köszönök én is és bemutatkozom- May Yuriko vagyok.

Mikor szemben ült vele az az alak Eiko már tudta , hogy nem átlagos fickó mivel gyakran felfigyel a különös alakokra .Viszont nem ment el az esze tudta , hogy ez az ember jóval erősebb nála .
- Értem szóval maga lessz a senseiünk - természetesen ugyanúgy bemutatkozott - a nevem Kusuki Eiko .
Miután megfordult csak utána csodálkozott el nagyon azon az emberen . Végig tekintette tetőtöl talpig . Habár azon már kicsit fennt akadt az orra , hogy az első nap megbünteti őket.
- Mellesleg minek büntet meg minket ha csak sétálni mentünk ?
Felállt így még jobban szemügyre tudta venni a senseit . Habár tetszett neki azért azt nem türte , hogy már az első nap dolgozniuk kell .

Yurikonak nem volt sok kedve az építkezésen segíteni ilyen hőségben, de ha ez kell, hogy jó ninja legyen, hát akkor nem ellenkezhet. És valahogy sejtette, hogy ehhez a munkához Eikonak sincs nagyobb kedve. Így hát kelletlenül, de muszájból ballagtak a sensei után.”A sensei egy szadista élvez minket kínozni „gondolkodott magában Yuri.
-Nincs is jobb dolog, mint reggelente a frissen gyalult fa illata. Jelentette ki a sensei.”Pedig én kapásból hármat is tudok „zsörtölődött magában Yuriko- - Na, lányok, fogjatok meg szépen egyet-egyet és hozzátok szépen ide, hogy elkezdhessük az építkezést. Remélem menni fog!-„Most már biztos hogy élvezi hogy kínozhat minket” Oda az optimizmusomnak

"Amint kilép a látóterünkből én elhúzom a csíkot."Gondolta Eiko mikor Izuma megindult egy ház felé , hogy szóljon a tulajnak vagy kicsodának .
Amikor már bentvolt a házban Eikonak több sem kellet . Megiramodott . Nem tudta , hogy hova megy . Igaszság szerint csak minél messzebre akart jutni ettől az alaktól .
- Na sosem fog megtalálni ,ha meg mégis akkor ... akkor nem tudom mi lessz legfeljebb leszid vagy kiszabb valami büntetést nekem - nevetett egy jót -
Csak ugrált a házakon , hogy minél messzebre eltugyon jutni . Viszont megállt egy kocsma szerü helynél.
Gondolta , hogy itt a sensei biztosan nemfoglya keresni .Leült az egyik asztalhoz .
- Elnézést kérni szeretnék egy Colát .
Nem sokkal késöbb kivitte a pincér/felszolgáló lány az innivalót neki . Lassan elkezdett iszogatni közben azon töprengett , hogy a senseie keresi e már ,de ez nem sokáig foglalkoztatta . Alig telt el 3 perc egy fura alak jött be a kocsmába . Mikor belépett a kocsmáros azzonnal adta neki amit kért , látszott rajta , hogy egy kicsit megvolt rémülve . Eiko tudta , hogy itt az ideje eltünni innen . Kilépett a kocsmából és újra futni kezdett nehogy utoléjre akár Yuriko akár a sensei .

Hetek teltek el. Igazából nem is érdekel, hogy hány nap vagy hét. Az se érdekel, hogy hány óra. Csak meleg ételre vágyok és valami kényelmes szállásra. De előbb az étel.
A kapuban természetesen az örök meg állítanak. Nem is vitatkoztam ez a dolguk. Nem hiába ismeretlen fegyverek kunoichit be engedni a faluba. Butaság lenne mert veszélyes is lehet. Táskámból elő kotortam a papírokat. Mivel igazolni tudtam magam. Kage aláírása is szerepelt rajta. Az ő engedélyével léphettem a vándorok útjára. Ha csak úgy eljövök üldözőt szökőt ember lenék. Kire mindenki vadászót volna.
Siker beléphetek a faluba és azonnal fel is kerestem a már kapuban és környéken sokat emlegetett kifőzdét.

Fegyveresen két ninjatoval és táskával a hátamon léptembe a bárba. hajam össze fogtam és vérszín szemeim éhesen kutattak valami ehető után. Ledobtam a táskám és a két kardot mellé helyeztem.
- Teljesen mindegy, hogy mit csak finom és jó kiadós adag legyen. Másfél napja egy falatot sem ettem.
Közlöm a tulajdonos kérdésére. Aki mosolyogva és hevesen bólogatva veszi fel a rendelést. Az ételem ezzel a sors kezébe adtam. igazi meglepetés lesz, hogy mit fogok kapni. Közben nem tudom megállni, hogy amíg várok ne nézek körbe. Építkezés zaját halottam és most veszem csak észre, hogy valóban az utcában tényleg építkeznek. Ennyire éhes lenék, hogy még a figyelmem az érzékeim is ennyire eltompultak?

"Ch mégis mit képzel magáról ez az alak . Alig ismerjük 20 perce és mást sem csinál csak bosszant engemet. Na de ezt leszámítva örülök , hogy oda adta nekem ezeket a sújokat ráadásul már kezdem megszokni őket . Az már más , hogy a sensei mit karatyol . Nem nagyon érdekel engemet ő . Max annyira , hogy segít nekem fejlődni és megakarom mutatni neki , hogy biz én nem vagyok egy nyápic . Persze elsőnek meg kell másznom ezt az oszlopot most ez a próbám és talán ez után kaphatok valami elismerést is bár ha nem az sem baj . Végülis most csak az a lényeg , hogy feljussak ."
- Na ez nekem már jobban tetszik végre egy edzés !
Eiko megindult az oszlop felé és mivel jobb a chakra kontrollja mint Yurikonak így kb. az oszlop negyed részéig fel is jutott . Azért csak odáig mivel a sújok nagyon lefogták a testét , de őt csak az erő érdekelte semmi más , ha Yuriko mondjuk ki készül lehet , hogy még az sem izgatta volna .
- Köszönöm sensei a sújokat !!! Nagy hasznát veszem !
Eiko boldognak látszott , hogy végre tudja fejleszteni magát . Izuma nem is sejtette , hogy a sújokkal csak segíti Eikot . Mikor meglátta , hogy a lány már lassan az oszlop feléig feltud futni kicsit elcsodálkozott , mert hát az olyanoknak mint Yuriko nehezebben megy .
- Hm nem is annyira nehéz .
"Habár nem könnyű fent tartani a chakrát ezt leszámítva egyre jobban megy ."-gondolta Eiko mikor újra és újra neki indult az oszlopnak és egyre magasabbra ment .
Ahogy halad feljebb és feljebb kénytelen volt megálni egy kis pihenőre . Ekkor rá tört az úgy nevezett bűntudat . Elsőre még fogalma sem volt , hogy miért tört rá , de utána már tudta .
Oda vonszolta magát a senseiéhez aki éppen gerendákat vitt .
- Öhm sensei bocsánatot akarok kérni azért , mert elszöktem tudom tudom hogy nem volt helyes - látszott rajta , hogy télleg komolyan gondolja és nem azért mongya , hogy le legyenek véve róla a sújok - megígérem , hogy ilyet többé nem csinálok csak arra kérem magát , hogy azért ne legyen annyira ördögi meg persze , hogy ne legyen dühös rám .
Eikot az már nem érdekelte mit fog erre reagálni a sensei , de ahogy indult visszafelé hirtelenjében kifeküdt . Valószínüleg azért , mert már biztosan elfáradt meg persze a sújok is nagyon lefogták őt . Eiko ott feküdt a földön és aludt . Rengeteg chakrája elment így ez nem volt csoda .

Yuriko először gondolatban elemezgette, hogy hogyan kellene felmászni az oszlopra. Elméletben megvolt, de gyakorlatban mér nem ment tudni illik Yurikonak nem a legjobb a chakra kontrolja mégis törekszik tökéletesíteni, mert minden álma hogy orvosi ninja legyen. Elsőre 1-1,5 méter ment neki, társa még súlyokkal is jobban tudott sétálni felfelé, mint Yuriko simán. Ezzel az eredménnyel nagyon nem volt megelégedve így hát mindent beleadott és feljutott 2-3 méter magasba ahonnan a gravitáció miatt vészesen közeledni kezdett a föld felé. Fájdalmas földre érkezése után onnan figyelte társát ahova esett. Eikonak sokkal jobban ment már az oszlop feléig is eljutott. Yuriko kettősen érzett, mert irigyelte Eikot aki még a súlyokkal is jobb, de viszont őrült is a sikerének .Eiko elment beszélni valamit a sensei-vel ami hát Yurikot is érdekelte így közelebb mászott mert hátsója még mindig igencsak fájt.

// nem valami összeszedett de most nem tudok jobbat //

"Hm na a végén még kiderül , hogy nem is annyira szemét " - gondolta Eiko .Mikor neki iramodott az oszlopnak és habár nem pont elsőre , de már majdnem sikerült eljutnia a tetejére .
- Juhú majdnem !!!
"Ezaz ! Na ki a király , ha nem én ?" - godolta csak mivel nem akart ilyet kiabálni jelen helyzetben .
- Gyerünk Yuriko nem annyira nehéz !
Na persze Eiko mivel képes volt az alapokra így nem volt csoda , hogy neki ez valamennyivel könnyebb volt . Hát mikor másogyára is neki iramodott sikerült feljutnia a csúcsig . Nagyon büszke volt magára . Még egy vigyor is volt az arcán amit főleg tőle alig lehet látni .

Na, ezt se gondoltam volna Eikoról hogy bocsánatot kér, de hát vannak még csodák. A sensei energiatablettájának hála, na meg a biztatása és Eikoé megtette a hatását és Yuriko már elérte az oszlop közepét. Aminek nagyon örült és társa sikerének is, aki már súrolta az oszlop tetejét másodjára már fel is futott. Ezt látva Yuriko megpróbált kicsit több lendületet beleadni, de úgyse ment feljebb. Ezen kicsit elszomorodott. De csak növelte vágyát, hogy feljusson a tetőre.”Ha Eikonak ment nem lehet annyira nehéz. De nekem mégse megy „szomorkodott magában Yuriko.És következő próbálásra már majdnem súrolta a 7 métert is. Aminek igazán örült.És örömét csak fokozta hogy másodjára már 7 és fél méter is ment .Ez igen amúgy is minden centi számít.Örvendezett magában majd lekiabált.
-Ezt nézetek már meddig jutottam -kiáltotta óriási mosollyal az arcán

//nem tudom menyit írjak hogy menyi haladt azt gondolom te irod meg vagy nem ? //

Azumi Yuurei írta:Hetek teltek el. Igazából nem is érdekel, hogy hány nap vagy hét. Az se érdekel, hogy hány óra. Csak meleg ételre vágyok és valami kényelmes szállásra. De előbb az étel.
A kapuban természetesen az örök meg állítanak. Nem is vitatkoztam ez a dolguk. Nem hiába ismeretlen fegyverek kunoichit be engedni a faluba. Butaság lenne mert veszélyes is lehet. Táskámból elő kotortam a papírokat. Mivel igazolni tudtam magam. Kage aláírása is szerepelt rajta. Az ő engedélyével léphettem a vándorok útjára. Ha csak úgy eljövök üldözőt szökőt ember lenék. Kire mindenki vadászót volna.
Siker beléphetek a faluba és azonnal fel is kerestem a már kapuban és környéken sokat emlegetett kifőzdét.

Fegyveresen két ninjatoval és táskával a hátamon léptembe a bárba. hajam össze fogtam és vérszín szemeim éhesen kutattak valami ehető után. Ledobtam a táskám és a két kardot mellé helyeztem.
- Teljesen mindegy, hogy mit csak finom és jó kiadós adag legyen. Másfél napja egy falatot sem ettem.
Közlöm a tulajdonos kérdésére. Aki mosolyogva és hevesen bólogatva veszi fel a rendelést. Az ételem ezzel a sors kezébe adtam. igazi meglepetés lesz, hogy mit fogok kapni. Közben nem tudom megállni, hogy amíg várok ne nézek körbe. Építkezés zaját halottam és most veszem csak észre, hogy valóban az utcában tényleg építkeznek. Ennyire éhes lenék, hogy még a figyelmem az érzékeim is ennyire eltompultak?

Megkaptam az ételt amit kívántam amire vágytam. Azonnal ki is fizetem majd lassan meg ízlelve minden falatot ettem. Közben agyam hevesen zakatolt. A gondolatok elmém magas falait ostromolták. Minden egyes gondolat egy kalapács és szorgos harkály módjára kopácsoltak.
~Nem így nem mehetek. Még túl korai, hogy így lássanak meg. Így ismerjen a világ. Kell valami jó álca és valami név. De vajon mi lenne a legjobb. Azért olyan kellene ami elég hétköznapi. De még is praktikus és hasznos viselet. De egy maszk vagy hasonló minden képen kelleni fog. Nem is tudom talán vennem kellene egyet. Meg új ruhát is. A régiek kezdenek elégé elrongyolódni.~
Gondolkodás közben táskámra néztem. A gondolkodás pedig inkább megbeszélés volt saját kicsi lelkemmel.
~ Igen meg van fehér ruhák. Teljesen fehérnek kell lennie mindenek. Ahogyan annak idején. Had higgyék csak, amit akarnak. Én leszek a szelem.....De mit kezdjek a pénzel amit kapni fogok a munkáért?~
Pálcikákat arcomhoz emelem elgondolkozva.
- Oh kérnék valami hideg italt. Annál jobb minél hidegebb.
Majd pár érmét az utal ellen értékét a pultra teszem. A tányérom mellett könyökölök arcom két tenyerembe temetve gondolkodok tovább.
Az étel persze finom ezért is nem akarom behabzsolni. De a gondolataim nem hagynak nyugodni.

"Nem fog megártani most egy kiadós ramen."
- rendben amint Yuriko jön mehetnénk is .
Persze az ilyen kissé már éretebb viselkedés jellemző volt nála , de azért a fiatalok énje is a vérében volt . Ezért van az , hogy valamikor lenéző és van amikor kedves illetve jófej . Amíg Yuriko lefelé jött ő meditált egy kicsit , hogy azért eltugyon rendesen sétálni a rameneshez és ne úgy mintha részeg disznó lenne , mert akkor jelenleg inkább hasonlított egy részeghez mint egy hullához .
"Bár még elég sok idő míg jobb leszek ennél az akárkinél én nem adom fel . Na , de most inkább meditálok tovább ."
Mikor Yuriko leért már abbahagyta a meditálást és képes volt megálni a saját lábán .

„Ez az „bokszolt volna a levegőbe Yuriko ha lett volna rá energiája mert annyira örült a feljutásnak.A kilátás egyszerűen gyönyörű volt .Vagy öt percig állt az oszlop tetején mire minden egyes részletet megnézett konohából mert ilyet nem minden nap lát az ember.”innen még a házunkat is látom „ elmélkedett Yuriko
-Gyere le Yuriko! Vége a mai edzéseknek, majd holnap folytatjuk. Vendégeim vagytok egy Ramenre!- Kiáltott fel a sensei mire neki erősen korogni kezdett a hasa. Igaz az edzés előtt ettek és még energia tablettát is kapott, de valahogy most igencsak éhes volt. Ezért mi előbb le akart jutni az oszlopról. Miközben Yuriko az oszlopról próbált lejutni Eiko egy fa tövében meditált.”Gondolom őt is kifárasztotta az edzés, ami érthető is „Amikor leértem elkiáltottam magam, mert hát ki ne örülne egy ingyen ramennek
-Tőlem már indulhatunk is !!!