Re: Ichiraku Ramen Bar

**Inetsushi Ai** Hétf. Aug. 03 2015, 17:28

A csevegést megzavarva beszürődik az útcáról egy ismerős név. A kis társaság felfigyel rá és Tadaki-sensei vezetésével kivonul. Közben a lány bemútatkozik új társának.
-Én Inetsushi Ai vagyok, örülök a találkozásnak.
~Nem úgy volt, hogy ma csak egy taggal lesz gazdagabb a 19-es csapat? Akkor meg mit keres itt? Vagy lehet nem is velünk kell találkozon most.
Az egyik asztalnál két ismeretlen személy van. A sensei mögül kiállva Ai is köszönti őket.
-Sziasztok!
~ Soha nem volt még szerencsém látni, ahogy egy bábhasználó harcol. De valami azt súgja, hogy őt majd láthatom. Feltéve, ha a bábos a mi emberünk. A másik is érdekes figurának tünik. Amúgy eléggé kinós ez a helyzet azt sem tudjuk, hogy kihez is beszélünk pontosan. A sensei is idétlenül mosolyog talán éln is azt kéne tegyem.
Ai is elkezdett mosolyogni és csendben figyelni.

**Ginoo Yukizaki** Csüt. Aug. 06 2015, 09:56

Ginoo zavara csak nő mikor a srác is bemutatkozik és közli, hogy nem tudja hozzá kell-e mennie. És bár megoldásként jelennek meg, de olyan sokan vannak hirtelen, hogy Ginoo megijed attól a nagy tömegtől. Méghozzá a sensei úgy tudja, hogy Ginoo-nak nem most csatlakozik hozzájuk. Ginoo nagyon kellemetlenül érzi magát. Ha senki sem zavarja meg míg összeszedi a bátorságát(külső szemlélők számára a földet nézi) akkor szintén akadozva szólal meg.
-Hát, de...nekem...azt mondták, hogy...itt várnak rám. Az új mármint az első csapatom.

**Rabada Genkou** Pént. Aug. 07 2015, 12:24

Válaszomat megkapva elkezdek gondolkodni azon, hogy milyen lehet egy csapat összetartozása. Én még egyszer se voltam ilyen közösségben ezért még fogalmam sincs arról hogy hogy kell viselkedni. Dehát majd csak összejön nemigaz? Ezt gondolva elmosolyodom, és erre csak pár másodperc múlva jöttem rá. Az is felébresztett, hogy valaki megszólal odakint, és a nevét mondja-Ginoo Yukizakit mondott azt hiszem- feleszmélésem után bevillant a mondat- Már megint elkalandoztam... a francba! miért vagyok ilyen összeszedetlen?! - és kiráztam a fejemből. Ekkor észrevettem hogy mindenki kifelé iramodik, nehogy már lemaradjak! Én is felállok és követem a csapatot. Vaoo, fura érzés, csapat... erre a szóra meszédültem egy kicsit. Kilépve belebotlottunk egy gyerekbe akinek báb lóg a hátán. Érdekes kinézetű báb volt, majomra hasonlít leginkább. Dehát minden báb másmilyen, nem ítélkezem és végül ez is az otthonomra emlékeztet. És ahogy elnézem a csoport állását, úgy látszik miatta jöttünk ki a bárból. Valószínűleg ő mondta azt a nevet. Látszólag zavarban van. Mi történik itt?

Jiraiya Vas. Aug. 09 2015, 15:03

A Sensei meglepett arckifejezése hamar átcsap mosolyba és kedvességbe, amikor látja, hogy legújabb tanítványa mennyire zavarban van, így hát menti is a helyzetet, amennyire csak lehet.
- Óhhohóó! Értem már. Valószínűleg a Háború összekuszálta papírmunkáknak lehetünk áldozatai. Tudjátok most, hogy Dúl a Negyedik Nagy Ninja Világháború, hirtelen és gyors döntéseket kell hoznia a vezetőségnek.
- Frafff!!! - Horkant fel az unott képű fiú - Most akkor mit fogunk csinálni?!
Vág közbe, mire a sensei gondolkodóba esik. Valószínűleg egészen váratlanul érte, hogy egyszerre négy tanítványa lett, méghozzá úgy, hogy a mai napot teljesen másképpen tervezte el. Ám a megvilágosulás szikrája hamar felébredt benne, így fel is tette a kérdését.
- Elsajátítottátok már a Vízen Járás és a Függőleges Terepen való megmaradás technikáját?
Tette fel a kérdését, várva a választ.

// A sorrend mindegy. Egyenlőre összeszokó játékot játszunk, aztán már meg is van, hogy milyen Küldetésekre fogtok menni :3 //

**Inetsushi Ai** Szer. Aug. 12 2015, 15:06

~Végül a bábos nyert. Eléggé zavarodott helyzet alakult ki. Muzan-kun most is bemutatkozott. Ez a kis beszolás elegendő volt belőlle mára.
Pár percnyi hatásszünet után a sensei érdekes kérdésére Ai úgy dönt válaszol elsőként. ~Minek húzni az időt, csinálhatnánk valami értelmeset is. Viszont mi van akkor, ha csak én nem tudom az ilyen egyszerű teknikákat. Szégyenlem magam. Most mit csináljak?..... Oh, nem érdekel mit gondolnak, úgyis meg kell tanuljam.
A lány előre lépet majd vissza, jobb kezével a pólója sarkát gyürögette. Végül nagy levegőt vett és megszólalt.
-Én nem tudom egyiket sem.- mondta a földet bámulva.

**Ginoo Yukizaki** Szer. Aug. 12 2015, 17:11

A sensei menti ki Ginoo-t a helyzetből. A magyarázata alapján pedig Ginoo el is hiszi amit hall. Tényleg ez az egész helyzet olyan zavaros. Iwakawa sensei-t már rég nem látta, újfajta edzések vannak, új egyenruha és most geninekkel van egy csapatban. Ez az egész teljesen furcsa. A közbeszólónak Ginoo kimondottan örül. Legalább továbbgördülnek az események róla. Viszont a következő kérdés egy kis csendet hoz magával amit a vörös hajú lány tör meg. Utána Ginoo szólal meg zavartan.
-Én a Vízen járást nem tudom.

**Rabada Genkou** Szer. Aug. 12 2015, 22:07

A sensei mondataira kezdett körvonalazódni a helyzet. A csapat geninjei most már négy főt számlálnak, és én egyre kevésbé kapok levegőt. Társaságban néha előfordul velem az ilyesmi. Eddig mindig egyedül voltam ha nem otthon tartózkodtam, és csak akkor volt ez alól kivétel amikor Hamizaki megmentette az életemet. Azóta ismét jött valaki, az átmeneti mesterem Haruhi. És most megint, de nem is egy hanem négy személy vesz körül. A tüdőmben csak emelkedik a nyomásszint, és aztán lassan megnyugodva kifújtam a levegőt, de úgy hogy lehetőleg senki ne vegye észre. És akkor elkezdtem a zsebemben túrkálni... és csak hallgattam a beszélgetést, egészen addig amíg egyszer csak meg nem szólalt gyorsan egy mondat, a festett srác szólalt meg és nekem ez olyan volt mintha az évszázadok csendjét egyszer csak megzavarták volna. Ekkor a sensei feltett egy kérdést, és pár másodpercen belül ketten is megválaszolták, rajtam volt a sor. - Én még sem a vizen, sem a falon nem tudok járni- és csak ezután jöttem rá hogy ez egy kicsit furán is hangozhatott.- De tudom a legtöbb alapteknikát...- nyögtem ki zavaromban.

Jiraiya Pént. Aug. 14 2015, 16:38

- Én is csak a fára mászást tanultam meg.
Zárta be végül a kört Muzna-kun. A Sensei szeme felcsillant, ugyanis úgy tűnik, hogy talált valami értelmes elfoglaltságot erre az igencsak értelmetlennek tűnő napra. Elvégre cseppet sem ez volt a terve, ám bizonyára örül annak, hogy ennyi új Geninnel bővült a csapata, így mosolyogva össze is csapta a tenyereit, majd így szólt.
- Ohhó! - Mosolyog kedvesen - Akkor hát mindenkinek irány a kiképzőtér! Addig én elintézek valamit, viszont fél órán belül ott leszek és mindenki megtanulja azt, amit kell!
Mondta a Sensei, majd visszasétált az Ichiraku-ba. Muzan-kun unott fejjel nézi ezt végig, majd aztán a csapaton is végigfuttatja szemeit.
- Megjegyeztem a szagotokat.
Mondta hirtelen, majd Yukizakira mutatott.
- Neked faforgács szagod van... - ezután Genkou felé mutat - Neked szappan szagod.
Ezután az ujját a pirosas hajú lányra szegezte. Nála egy kissé megtorpant, tekintete bizonytalanabbá vált egy pillanatra, ám aztán újra magabiztosságot sugárzott.
- Neked eper szagod van.
Mondta, majd tarkóra vágta kezeit és elsétált a csapat mellett.
- Nem jöttök?
Kiabálta hátra, mire remélhetőleg a többiek is elindulnak a Kiképzőterepek felé.

// Nos Konoha utcáin megindultok a Kiképzőterepek felé. Szeretnélek titeket egy kis szociális játékra kérni, ahol majd szépen beszélgettek és megismerkedtek egymással, így akár kialakulhatnak a csapaton belüli "szerepek" is. Így tehát, a következő jelenetek a Kiképzőterepek felé menet történnek és mivel én is egy Társatokat irányítom így, én is posztolok. Az én posztommal zárul majd egy kör, utána pedig mehet a következő. Ha nem érthető, akkor írjatok egy Pm-et és elmagyarázom részletesen a dolgot ^^ //

**Sado Kenji** Hétf. Aug. 17 2015, 11:39

Ransui Midori írta:Aha, 15 méteres gödör... ezt hívják, ha jól emlékszem, hétköznapi konyhanyelven imponálásnak. Keresztbe tett lábakkal, oldalra döntött arcomon könyökölve figyeltem a srácot szúrós szemmel tovább. Nem ismertem a többi Jounint, senseiemet leszámítva, így nem volt tudomásom mások edzési hajlamairól. Lehet, hogy egyébként tényleg igazat mond, de az is lehet, hogy nem.
- Mit kerestél te egy 15 méteres gödörben, netalántán kincset? - kérdezem tőle szarkasztikusan. Aztán rákövetkező kérdéseinek egy részét feleslegesnek, illetve túlságosan is személyesnek láttam, habár most kivételesen annyi szerencsém volt, hogy igazából nem volt kedvenc színem, annak ellenére, hogy a nevem másra enged utalni. De ezt utólag mindig rákenem apára.

- Szemfüles vagy. Gondolom a homlokvédő árult el engem, legközelebb igazán moderálnom kellene, hogy csukva tartsa hatalmas száját, kicsit pletykás szegény. - válaszoltam neki elnyújtottan, gúnyosan. Komolyan, nagy észkombájn lehet, ha nem látja a konoha jelet, ahogyan kobakomról figyel vissza. - Társaim Wataru Ichinose, Hiedan Kyoya, remélem nem ismered őket, mesterem Fujimoto Yukari. Remélem ez kielégítő válasz volt számodra. És ez mind miért fontos neked? És nincs kedvenc színem, sajnálom. Mondjuk a kéket és lilát előszeretettel szoktam nézegetni, mert ez a legtöbb olyan szín, mely testemről visszapillant rám, így végül is be lehet őket tudni kedvencnek. És neked, van kedvenc színed, vagy akármid? - Kérdeztem tőle végül, hogy azért ne csak én beszéljek.
Aggasztott a sötétedő, lassan tinta feketébe váltó ég. Nem azért, mert féltem volna egyedül, hanem mert meglepően sok időt töltöttem már itt, a srác társaságában, aki eddig nem igazán tett sokat azért, hogy szimpatikussá váljon. Aztán azon is elgondolkoztam, hogy mitől válhatna szimpibbé: győzzön le szkanderban, mutassa meg izmos felsőtestét, legyen kedves, megértő, ölelése legyen forró... habár még ilyen öleléshez nem volt szerencsém, az elképzelés, és a vágy mindig is ott forgolódott agyam egy eldugott szegletében.

Az ég szinte már teljesen befekedett, esetleg a távoli Nagy Levél Kapu főbejárata mögötti horizontnál lehetett látni némi vöröses-sötétkékes színkavalkádot, mely bizony már jelzi, eljött az este. Nem tudom miért, de számomra sokkalta inkább tetszett az éjszakai nyüzsgő élet, mint a nappal sétáló emberek. Az égi gyöngyökről pedig nem is beszélve, akiket az átlagemberek "csillagoknak" becéznek. Egytől-egyig gyönyörűek voltak és olyan szépen csillogtak, hogy számomra a Nap fénye elhalványult mellettük. Ők az igazi reményt adó fények...
Ahogy oldalra fordítottam tekintetem és belenéztem a mellettem ülő lány szemébe egy pillanatra, ugyan ilyen kellemes és meleget adó csillogást véltem felfedezni benne. Lehet ő is egy ilyen reménnyel teli teremtés?
Annyira belemerültem a gondolataim tengerében, hogy majdnem lemaradtam Midori-chan által feltett kérdésről.
-Hát ha még kincs lett volna az alján...helyette egy mindent elnyelő örvényt kreált bele a sensei...- válaszoltam neki őszintén.
A jelenet lassan újra lejátszódott lelki szemeim előtt, amitől újfent kirázott a hideg és erősen megkapaszkodtam a meleg leveses tálamban. Vettem egy mély levegőt, elhesegettem a rémálom edzés gondolatát is és újfent falatozni kezdtem az ételemből.
Bár kezdeményező kérdéseim tényleg kicsit satnyákra sikeredtek, a szemtelen Kunoichi elég pimaszol válaszolt vissza rá.
-Oi...te gúnyolódsz velem...- vigyorodtam el, majd elfogyasztottam az utolsó tésztadarabot is a tálamból.
Ezután elárulta nekem a csapattársai és sensei-e nevét, bár így első hallásra sem voltak számomra ismerősek. A dolog nem is igazán lepett meg, amíg az akadémián tanultam, folyamatosan csak edzeni akartam és bizonyítani a családomnak.
-Nem ismerem őket...és...kék és lila...- motyogtam magamban és ízlelgettem a két színt.
Bár a lány neve "zöldet" jelent, biztosra vettem volna, hogy ez a szín is benne lesz a kedvencei között. Vagy az túl egyértelmű lett volna? Én sem vagyok a mindentudás atyja...
Aztán mikor arra a részre tért, hogy olyan színeket is szeret, ami a ruháján újfent óvatosan végigmértem. A testére simuló ruha, mely szinte már lágyan követtet minden egyes emelkedő és mélyedést. Már a gondolattól is elkezdett vörösödni a fejem és némi pírral az arcomon elbújtam a fehér sálam takarásában.
-Nem...- majd zavartan köhögtem egyet.- Nem fontos nekem az információ, csak próbáltam beszélgetést kezdeményezni. Még új vagyok ebben a "Ninpou"-ban //Ninja művészetben//...- viccelődtem egyet. - Kedvenc színem a narancssárga és kék. Továbbá szeretek dolgokat felfedezni, edzeni, újfajta teákat megkóstolni...mivel a bácsikám akinél lakom teaárus...és szeretem nézni a csillagokat. - mosolyodtam el.
Egy aprócska, de őszintén lovagias gondolat kezdett a fejembe megfogalmazódni és nyelve egy nagyot, számat beszédre nyitottam.
-Bár csak most ismertelek meg, szimpatikus személy vagy...- kezdtem bele, majd egy kicsit határozottabbra vettem a hangomat.- Őszinte ember vagy és manapság ez igen ritka. - majd elkezdtem kotorászni a mellettem lévő kis szatyorban, melyben a koszos ruháim voltak. - Midori-san, hadd álljam a ramenedet!- böktem ki végre a dolgot.
Ez után egy határozott mozdulattal leraktam a két tál levesért kért összeget az asztalra. Erre már a háttérben dolgozó Ichiraku-bácsi is felfigyelt és csillogó szemekkel felmutatta az egyik hüvelykujját. *Nice job* Megvárom a lány válaszát s reménykedek benne, hogy elfogadja a kedves gesztust, majd kicsit zavartan megvakartam a tarkómat.
-No meg ha már miattam maradtál kint ilyen későig...kötelességemnek érzem, hogy legalább hazakísérjelek...- nyeltem egyet, majd a lány szemébe néztem. - Vagy legalább egy ideig elkísérjelek.- tettem hozzá.
Szép volt Kenji koma...és most jön csak a vízözön!

Ajánlott tartalom