Ichiraku Ramen Bar

Már legalább az adagja negyedével végzett, mikor a lány befejezte mondandóját.
-Tényleg, erre nem is gondoltam. Jó ötlet, majd még megfontolom. Bár az eladás egyszerűbb és kevesebb macera van vele. De még mindig azt mondom, hogy ez majd később eldől.
Egy pillanatra elhallgatott. Shinimi kijelentésére nem tudott mit felelni, hogy "kedveled a szüleidet". Talán ő nem? Meg akarta kérdezni, de aztán mégsem tette. Lehet, hogy Shinimi nem szeretne beszélni róla, Yamashita pedig nem szerette volna kínos helyzetbe hozni a lányt. Ezenkívül illetlenségnek tartotta, hogy valaki egy szinte idegen embert a családjáról kérdezzen. Így végül csak ennyit mondott, majd folytatta az evést:
-Hát igen, majd később eldől.

Mivel Shinimi nem szólalt meg újra, Yamashita csak evett tovább. Amint abbahagyták a társalgást, ismét eszébe jutott, hogy ma végre találkozni fog a csapatával. Már furdalta az oldalát a kíváncsiság, hogy kik lesznek a társai. Vajon normálisak lesznek? Egyáltalán milyen lesz a shinobiélet? A bátyjától már hallott róla dolgokat, de ő saját maga is szerette volna megtapasztalni. Persze bizonyára nem lesz könnyű, és valószínűleg jóval kevesebb szabadideje is lesz, de ettől függetlenül már nagyon várta. Miközben gondolkodott, észre sem vette, hogy már adagjának több mint felével végzett. Rájött, hogy közben teljesen megfeledkezett Shinimiről. Mondani akart neki valamit, de nem jutott eszébe semmi értelmes, így mégsem szólalt meg, csak folytatta reggelijét.

- Nah nem is rossz ez az új kinézet asszem ma is megyek és bekapok valamit az Ichirakunál .
Eiko megindult csak hát azért kicsit messze lakott a ramenestől , de annyira nem volt vészes .Mikor oda ért egyből rendelt magának egy Mizo rament . Miközben ült és várta az ételt körbe kémlelt , hogy éppenséggel kik tartózkodnak még ott . Látott két gyereket akik vagy beszélgettek vagy kitugya mit csináltak . Miután megkapta a ramenét oda ment és köszönt nekik .
- Sziasztok a nevem Kusuki Eiko leülhetek ide ? - tette fel illendően a kérdést .

Már adagja felével végzett, amikor egy ismeretlen lány is betoppant a rámenezőbe. Yamashitát először nem izgatta a dolog, csak arra tudott gondolni, hogy minél gyorsabban végezzen az evéssel, nehogy lekésse a találkát. Folytatta hát rámenjét, majd mikorra már adagja nagy részét megette, a lány megszólította őt és Shinimit, illetve be is mutatkozott. Shinimi gyorsan válaszolt a kérdésre, majd Yamashita is követte példáját:
-Persze, nyugodtan, engem sem zavar. Engem Naozumi Yamashitának hívnak - felelte, majd folytatta az evést, közben fél szemét Eiko-n tartva, hátha még szeretne mondani valamit.

Eiko leült az asztalhoz és a saját ramenét elkezte eszegetni közben szemügyre vette azt a két ninjat.
- Hm ti még friss geninek vagytok ?
Kérdezte miközben szürcsölgette az ételt . Miközben várta a választ rendelt mégegy rament .
- Öreg kérek mégeggyet !
Amint azt is megkapta ugyancsak figyelte a két idegent .

Amikor Eiko ismét feltett egy kérdést, Yamashita alig láthatóan elmosolyodott a "friss genin" kifejezésen.
-Én egy hete tettem le a genin-vizsgát, és ma fogok találkozni a csapatommal először - felelte. Megvárta Shinimi válaszát, majd megtoldta saját mondandóját egy kérdéssel.
-Nem lehet, hogy te leszel véletlenül az egyik társam? - amint feltette a kérdést, szinte rögtön tudta, hogy nem ő lesz, ahogy Shinimivel is melléfogott. De azért nem ártott megkérdezni. Válaszát hallgatva folytatta rámenje maradványainak eltüntetését.

- Bocs , de nem nekem már van csapatom .
Ekkor eszébe ötlött az , hogy tegnap még csak el sem köszönt . "Áh csak nem volt az akkora baj mellesleg úgy tűnik , hogy nem lettem másnapos hm . " - gondolta Eiko miközben eszegette az ételt és már lassan végzett is .
"Hm nem rossz fej az a Yamashita csak az a baj , hogy van már csapatom ."
- Hm ez isteni .

Megérkeztem a ramen bárba. Láttam, hogy nem vagyok egyedül. Üdvözöltem mindenkit, nehogy illetlennek tűnjek. Na ezzel is megvagyok! Oda fordultam a sürgölődő emberkére.
- Egy adag ramen lesz!- mondtam, miközben leültem a bár székre.
- Rendben, nem sokára kész.- mondta az eladó.
- Tehát nincs más dolgom, mint várni a ramenre. Biztos jól fog esni a gyakorlás után.- gondoltam. Nem kellett sokat várni, mire készen lett. Az eladó oda adta a rament. Mmmm! De finom lesz!
- Köszönöm !- mondtam miközben elvettem tőle a kis tálkát.
Bele kezdtem az evésbe.

"ahj sem Yuriko , de még a sensei sem hajlandó ide jönni . Na annyi baj legyen van pénzem rendesen + tegnap valaki elhagyott egy ramenes kupont szal egész jól jártam." - gondolta Eiko miközben bejött egy másik konuichi is . Örült , hogy legalább van társasága hamár a csapata nincs itt . Amint megette az első vagy már a második adagot azzonnal kérte a következőt és azt is elkezte belapátolni .
- Fizessek nektek egy Rament ? - kérdezte.

Nem lepte meg túlságosan, hogy nem ő lesz a társa, így folytatta az evést. Hamarosan egy újabb lány jött elfogyasztani egy finom reggelit, aki nem mutatkozott be, csak ráköszönt a társaságra. Yamashita visszaköszönt, majd meg akarta kérdezni, amit a másik két lánytól is kérdezett, de mégsem tette, mivel nem látott sok esélyt arra, hogy ő lesz a társa. Így hát folytatta reggelijét. Miután végzett, kifizette az ételt, és éppen távozni készült, mikor Eiko meghívta az egész társaságot még egy adag rámenre.
-Sajnálom, de vissza kell utasítanom. Nekem ennyi bőven elég volt, és nem akarok elkésni - felelte - hát, örülök hogy megismerhettelek benneteket. Remélem még találkozunk. Sziasztok!
Amint elbúcsúzott, a kiképzőterepek felé vette az irányt. Nem sietett, mert nem akart idő előtt elfáradni, és nem volt olyan messze a találkozási pont.

- hát rendben akkor szia .
Látta amint távoz . Oda ment egy másik lányhoz aki szintén eszegetett egy rament .
- szia ! Hogy vagy ? - kérdezte barátiasan .
"Hm holnap bezézek a rezidenciára hátha ott lessz valaki."
Miközben figyelte rendelt magának még egy rament . Eiko vékony volt , de elég sokat tudott enni akár reggeli akár ebéd akár vacsoráról volt szó .

Ahogy bele kezdtem a ramenbe oda jött hozzám, egy lány. De jó, hogy ilyen barátságos emberek is vannak a világon!
- Szia! Hát, meg vagyok. Egyébként hogy hívnak? Én Emiko vagyok.- Oda nyújtottam a kezem.
- Fú! Nagyon finom ez a ramen! Azt hiszem, majd minden nap ide fogok jönni edzés után.- gondoltam.

- engemet Eikonak . Te is még egy friss Genin vagy ? - kérdezte miközben evett .
Lassan telik az idő . Naggyából úgy reggel 10-10:30 lehetett . Eiko örült , hogy reggel is ennyire sokan járnak ide , mert néha jó a társaság .
"Mázli , hogy ő sem ismer így neki sem feltűnő az új kinézetem."- nevetett egyett magában . Persze rossz ötlet lett volna ha ezt kiengedi , mert a végén még kiköpi a kaját .

A lányt Eikonak hívják. Hasonló hangzású a nevünk, kigondolta volna?!
- Igen, még nem rég lettem Genin. Ezek szerint te is most végeztél?- kérdeztem egy falat közben.
- De jó! Akkor talán ő lesz a társam? Na majd kiderül...- gondoltam.
Még egy falatot bekaptam.
- Hm. Azt hiszem egy darabig még itt leszek! Lehet, hogy még rendelnem kéne egyet.- gondoltam.-
Nem mintha, olyan sokat szoktam volna enni, de most jól esett.

- jah ,de már voltam küldetésen vagy valami iyesmin . Eléggé fárasztó volt .
"ahj holnap muszály lessz valamit csinálnom . Nem birom ki csak eszegetésen ."
- Nah bocs ,de most haza kell mennem . Szia ! Remélem még Látjuk egymást !
Eiko futott hazáig mert valahogy le kellet vezetnie a sok kaját , de otthon .
- Szia Eiko !
- A-Apa te meg ... ? Úgy tudtam , hogy elég sokáig nem fogsz haza jönni .
- Hát most mégis haza lettem küldve , mert az egyik lábamban megrepett az egyik csont és kell egy hét mire begyógyul .
- Értem . Nos én holnap megyek a Hokagéhoz .
- Mért ?
- Hogy aggyon valami feladatot . Uncsi volt ez a nap.
- rendben . Én az estére vissza megyek a kórházba , hogy ott pihennyek .
- Oké . Most lefexem .
Mielőt még elaludt volna elbúcsúztak egymástól .

Ő már volt küldetésen? De jó neki! Bárcsak én is mehetnék! De majd nem sokára úgy is fogok, amikor találkozni fogok a csapattársaimmal.
Eiko elköszönt.
- Viszlát, Eiko! Legyen szép napod!- mondtam miközben felállt a székről.
Na, most már megint magányos leszek. Á, nem baj! Legalább megehetem a rament nyugodtan.
* 10 perccel később *
- Mmm! Ez nagyon finom volt! Nagyon köszönök mindent!- mondtam az eladónak és kifizettem a rament.
Na, lemegyek a kiképzőterepre. Azt hiszem most jót fog tenni egy kis mozgás!

/// Aomo ///

Az út alatt amit megtettünk Takefumival, pontosabban: az út amit végig utaztam Takefumi vállán, elég hosszú volt és fárasztó. Annak ellenére, hogy én egy lépést sem tettem, csak hagytam, hogy az én afro hajú barátom végig vonszoljon az utcán. De végre megérkeztünk. A nap már aludni készült, de még pont beértünk Ichirakuhoz egy adag finom ramenre.
-Köszönöm Takefumi. Innen menni fog. Egy adag kukoricás Miso rament kérnék szépen. A barátomét is én fizetem.
A rendelésem után rávetettem magam a hozzám legközelebb eső székre, és elővettem a pénztárcám.

// Kauru //

Aono nem volt gyenge személy de mivel Mirubi ismerte a dörgést hogyan használja ki a helyzetet, ezért hagyta magát végigvonszolni a fél falun. Nem volt értelme panaszkodni, mert ami ingyen van, az ingyen van, és ami jó az, pedig nagyon jó. Fenséges illatok terjengtek a levegőbe és Take-chan szája kis híján Takegakure vízesésével vetekedett volna. Az éhség nagyúr ő, pedig örült, amikor Mirubi végül képes újra a saját lábán megállni. Rárogyott a társa melletti üres székre majd leadta a rendelését.
- Mester egy méregerős rament sok hússal, de aztán gyorsan, mert a pultot is megtudnám, most enni. – rendelés és késztermék közti intervallumban, unalmában a pulton kezdett dobolni, ami nagy valószínűséggel őrületbe tudott kergetni másokat. A csapat megcsappanása nem izgatta de, nem volt különösebben hétköznapi az ügy és nagyon úgy tűnt, hogy Mirubi olyan, aki sokat törődik másokkal. Arra a véleményre jutott megkérdezi ő, mint gondol az esetről meg akkor már csöndben az új tanárukról is.
- Mond csak Mirubi te, mit gondolsz erről a hirtelen áthelyezésről? Én nem vagyok az a nagy csapatszellemű ember de, rajtad úgy vettem észre jobban törődsz a csapattal. – szinte bármire fel volt készülve mivel a téma nem a valami érdekes de egy olyan ember szemszögéből nézni a dolgokat, aki törődik csapatával egészen más dolog. Igaz hogy csak két napja ismerték egymást de Take-chin még soha nem ismert félre senkit és ezúttal is ez az érzése volt.

A ramen amit ettem újra feltöltött erővel. Egész nap nem ettem.Ez igazi életmentő volt.
- Hát nem tudom mért helyezték át másik csapatba. Az biztos, hogy a küldetések nehezebbek lesznek így hogy csak hárman vagyunk Niyo-samával együtt. És az is biztos, hogy nem tudsz tőle most már lehúzni pénzt. De az is biztos, hogy sokkal jobb lesz a csapatmunka is. Könnyben összetudunk majd dolgozni.
- Mondta Mirubi majd egy nagyot szürcsölt a ramenjébe.
- És mit gondolsz? Mikor megyünk küldetésre? Mert már nagyon unom az agyam. Hé Öregúr!! Kérnék még egy tányérral! És adj Aononak is. Én fizetem !!
- Mirubi remélte, hogy a boltvezető tudja kire gondol hiszen csak ők voltak ott egyedül.

Take-chin belemerült az élvezetekbe, amit a pokolian erős ramen nyújtott. Lassan a végéhez közeledett de úgy érezte, tudna még enni, azonban az ingyen felajánlásokat sose szabadott erőltetni. Már a tányér alján járt és próbálta az utolsó finom husit kihalászni, amikor Mirubi kijelentette Funsaitól már nem, húzhat le pénzt. A mondat annyira lesokkolta egy pillanatra hogy még az evőpálcikákat is elejtette. Eszébe jutott az ígért, amit Funsai tett, és az hogy ebből soha nem lesz már semmi. Idegileg összeszedte magát majd figyelmét Mirubira fordította.
- A csapatmunka két vagy három embernél rossz csak nem lehet, ha képesek egy azon célért összedolgozni. Vesztettünk egy csapattársat, aki meggyorsíthatta volna a folyamatot, így ez azt jelenti kétszer annyit, kell melóznunk. – jelentette ki epésen realizálva a fontosságát egy társa elvesztésének.
Csupán önérdek volt de számára annál fontosabb is. A Mirubi által felajánlott még egy rament szívesen elfogadta, majd mielőtt még megkapta volna tovább, folytatta a félbehagyott társalgást.
- Mirubi-chin én nem tudom, mit gondolsz Niyo-senseiről de, nem lenne veszélytelen vele küldetésre menni. Én nem unom magam de, tény hogy jó lenne a pénz, amit kapnánk a küldetésért. Viszont gondolj bele milyen is a mi kedves tanárunk és ez alatt az első napra, akarlak emlékeztetni. Hozzávágott egy falhoz felgyújtotta a hajam és még meg is taposott. Az a nő egy közveszélyes őrült szadista. A küldetéseken valószínűleg végignézné egy székből ülve az italát kortyolgatva, ahogy mi az életünkért küzdünk. Esetleg ha elszórunk valamit, amit nem kellett volna, kinyír minket és elás, hogy többet meg se találjanak. Nekem nem kevés kétségem van vele szemben. – túlságosan is jól tudta hogy már többet mondott a kelleténél és remélte hogy a velejéig romlott nőszemély nem sasol valahol a közelben. Ezúttal egy házat romboltatna le vele, és kopaszra borotválná, ha meghallaná a dolgot. Rémületében még gyorsan körbenézett de a tanerőt nem látta sehol. Megnyugodott hogy ezúttal nem érzett halálfélelmet ezzel is megerősítve azt Niyo-sensei nincs a közelben. Az újabb adag rament átvéve némileg békésen nekilátott a mennyei éteknek és remélte az arcát nem nyomja bele szeretett tanára a levesbe.

Mirubi ismét egy hangosat szürcsölt a ramenjébe.
- Hát szerintem sem veszélytelen a senseiel menni küldetésre, de az tény, hogy nagyon erős, hiszen 17 éves és jonin. És kétség kívül gyakorolhatná kicsit az önuralmat. Habár engem még nem passzírozott a falnak, és nem gyújtotta fel a hajam, de én is félek tőle. De szerintem nem véletlenül osztották be őt mellénk senseinek.
- Mirubi kiitta az utolsó cseppet is a tálból, hiszen nem veszhet kárba egy csepp sem. Mikor letette a tányért ránézett Aono ramenjére.
- Hogy a fenébe tudja ezt megenni?
-Látta, hogy Aono izzad a csípős ramentől.
- Ami a csapatmunkát illeti... Szerintem ki kellene találnunk egy közös formációt, vagy combot, vagy ilyesmit. Mit szólsz hozzá?