Konoha kapuja

Kikaptam a feladatom, amely időkorlátos volt, azaz fél órám volt hogy összeszedjem minden ninja felszerelésem és megjelenjek Konoha kapujánál. Amint a jounin kilépett az ajtón már loholtam is hazafelé, közben láttam ahogy a férfi pár geninnel beszélget, ekkor rögtön felötlött bennem a gondolat hogy ismét kapok pár társat.
*Ni csak , még több genin? Csak nem ők is a küldetésre jönnek... nem igazán szeretnék társakat de hát ha egyszer kapok akkor nincs mit tenni bele kell törődni, de remélem nem fognak hátráltatni.*
Útközben hazafelé menet eszembe jutott Warui Kara is, hogy vajon mi lehet vele és hogyha már mással megyek küldetésre akkor ő marad-e még a mesterem, úgy döntöttem hogy majd megkérdezem Kaitotól. Tíz perc alatt haza értem, nem laktam olyan közel a hokage rezidenciájához, de nem is legtávolabb, pont megfelelő távolságra hogyha valamiről szó lenne akkor értesülni tudjak felőle.
Amikor beléptem a házunk ajtaján már rögtön futottam is szobámba, észre sem vehette senki hogy ott vagyok, a földön az egyik sarokba volt letéve a felszerelésem, nem a legnagyobb de egy geninnek bőven elég volt.
-Na akkor lássuk miből élünk -mondtam majd előkaptam a táskám és gyorsan belepakoltam a következőket: dróthuzal, szerszámok, a kunaiokat, a shurikent, és katanámat tartalmazó tekercseket, a 10 darab robbanójegyzetet , 2 üres tekercset és 2 üvegcse chakra tintát.
Amint ezeket betettem felvettem az asztalon pihenő ujjatlan bőrkesztyűimet melyek a felhúzás következtében csattantak egy nagyot.
*Igaz hogy egy tűz technikát ismerek csak, de nem fogom elvinni az összes felszerelésem, mert meg fogom azzal az eggyel pörkölni az összes gazfickót!*
Ezek után futottam Konoha kapujához ahol már várt rám a jounin.

Nem hiába sietsz, hiszen mikor odaérsz, láthatod a férfit, amint az őrbódé tetején ül, és egy cigi füstölög a szájában.
- Nem sieted el a dolgokat Shin. Az hittem itt öregszem meg. - és elnyúlik a helyén. Kicsit talán túlbuzgó az új senseied, hiszen, ha van nálad bármiféle időmérő eszköz, rájöhetsz, hogy csak húsz perc telt el előző beszélgetésetek óta. Egy furcsa mozdulattal, mint amikor a részeg ember megpróbálkozik felkelni a helyéről, lecsúszik a tető dőlt részén, és melletted terem, a két lábán.
- Akkor indulhatunk is. - mondta, nem utalva semmiféle társra, talán megúsztad ezt a helyzetet. - Utunk először egy a határ melletti fogadóba fog vezetni, ott találkozunk a szövetséges nemzet embereivel. Mivel a mozgolódások a Tűz- és Fű országának határain történtek, a vezetők megegyeztek, hogy együtt lépnek fel az ügyben. Így, kapunk majd társnak egy Kusagakure-i osztagot is, ami feltehetően ugyanilyen összeállításban fog működni, mint mi. - mondta a férfi, majd odaadta a lapot az őröknek, amin az áll, hogy küldetést teljesítetek, és elindultatok határ felé.
- A célunk egy napi járóföldre van, így holnap ekkor már a fogadó ételével tölthetjük meg a hasunkat. Addig, csak, hogy ne unatkozzam, kérlek, oszd meg velem eddigi életed, az álmod, és a képességeid. - mondta a férfi.

Mire ki értem a kapuhoz a jounin már várt rám , az őrbódé tetején üldögélt egy cigivel a szájában. Majd szinte majdnem a lezakózott a kis épületről , a földre érése sikeresnek bizonyult, nem láttam semmiféle porfelhőt vagy egyéb esésre utaló jelet, csak azt vettem észre hogy már mellettem áll. Csodálkoztam hogy ezt meg hogyan csinálta, de ez az ámulat nem tartott sokáig, hanem a küldetés részleteit hallgattam.
Felcsillant a szemem a fogadó hallatán.
*Fogadó? És lesz kaja? Tökéletes! ...De várjunk csak, remélem hogy nem nekem kell fizetnem* emiatt a gondolat miatt tudat alatt is a zsebemhez nyúltam. * Így is kevés a pénzem, nem akarok még rajtam kívül három embert etetni, főleg úgy hogy kettő nem is falum béli .*
Majd a ugyan arra kért amit Kara, hogy meséljek az életemről, az álmaimról,és a képességeimről. Gyanús volt ez nekem, hiszen egyik percről a másikra egy kiképzés egy oktatómmal megszakad, majd egy másik talán ugyanolyan rangú shinobival kapok küldetést.
- Rendben van Kaito-san ,ha úgy szeretnéd akkor mesélek de a végén én is szeretnék valamit kérdezni. Nos, Aokaze vagyok ami nem igazán egy ninja család, pontosabban én vagyok az első ninja az egész családban, egy szó mint száz, vándor kereskedőktől és zenészektől származom. Akkor is vándoroltak amikor megszülettem Sunagakureben, utána telepedtek csak le ide. És hogy őszinte legyek, néha félek is emiatt hogy gyengébb lennék mint a többi ninja. Az álmaim igazán egyszerűek, nagyon erős shinobivá válni aki hasznos a faluja számára. Képességeim pedig nem a legjobbak egyenlőre, technikák amiket tudok azok alap genin technikák, és hozzá még 2 technika amik szerintem hasznosak lehetnek : a Shikyaku no jutsu és a Katon:Endan. Lett volna még egy de ezzel kapcsolatban akarok kérdezni, Warui Kara volt az oktatóm, de egyszer csak félbeszakadt minden és megkaptam ezt a küldetést, és amint mondtad egyengetni fogod az utamat. Tehát te leszel az új mesterem Kaito-san?

Már messze jártok a hatalmas bejárattól, amikor elkezdesz mesélni magadról. Nem volt túl hosszú a történeted, de biztos lehettél benne, hogy még lesznek olyan dolgok az életedben, olyan történések, melyek átformálhatják gondolkodásmódod, vagy esetleg új ninja utat tűznek ki eléd. Ami biztos, hogy több technikát is képes leszel majd használni.
- Nos, pontosan nem tudom, mi a terve velem Tsunade-samának, de elképzelhető, hogy rám sóztak téged, de akkor már fektessük is le az alapokat. Megszólításom a részedről, fenséges Kaito, vagy Kaito-sensei, mást nem fogadok el. Akkor már én is kérdezem egy újat, kiakasztottad múltkori tanítód, hogy így megvált tőled? - nevetett a jounin. Miközben sétáltok, egy furcsa kinézetű ember vetődik elétek.
- Kérem, segítsenek! Valaki ellopta a hátizsákomat. - mondta az idős ember. - Sok pénz, és élelem volt benne, kérem jó ninják segítsenek nekem. - fejezte be, amikor észrevett titeket.
- Nem hiszem, hogy van rá időnk Shin. Ha nem érünk időben a találkozóra, akkor lehet, megharagszik Kusagakure, de mivel ez a te küldetésed, rád bízom a döntést. - mondta a férfi.

(1) //Amennyiben segítesz// - a post menjen az erdőségekbe, és írd le, hogyan állsz neki a keresésnek...

(2) //Amennyiben ott hagyod// - a post a határvidékre menjen, és írd le, hogyan búcsozol el a csalódott embertől...

//Jiraya, Suiren//

Csak mosolyogni tudott, amikor megjelent a három ANBU tag a Hokage közelében, bár kicsit sértésnek vette, hogy csak ennyit küldtek utána. Amikor meghallotta a "sama" megszólítását az öreg nőnek még kuncogott is egy kicsit. Ekkor vette észre a bent lévő lányt, akinek a felvigyázására fogadták fel.
- Bébiszitterkedés? Tehát, ha jól értelmezem, pénzt csak akkor kapok ettől a falutól, ha a lány élve tér vissza a harcmezőről. - ez nem tetszett neki. - Nagyon király.. - húzza el a száját. - ...na gyere, menjünk keresgélni. - vetette oda a lánynak. ~Ha tudná, hogy semmit sem ér a torkomon az a rettentő acélja, maximum felhasználom ellene. Életem talán legunalmasabb küldetésén fogok részt venni, amíg lehet, kicsit körbenéznék a faluba. Hiszen ez a híres Konoha, amit annyian le akarnak rombolni, ha nem fizetnek a testőrködésért, lehet, beállok én is a sorba.~ Amint kisétálnak a nagy vörös épületből, beleláthatott a shinobi a szeretet világába, amint a szülők a gyerekeikkel sétálnak az utcán, és boldogan nevetnek, semmitől sem félnek. Az önfeledt szórakozás hányingert keltett Obotsuban, és kényszeresen érezte, hogy meg kell törnie ezt a harmóniát, az egyik kísérő meggyilkolásával. ~Nem, akkor nem fizetnek. És egy falu közepéről nehéz lenne eltűnőm csendben, lehet magammal vinnék néhány embert, mondjuk úgy 20-at, 30-at, de még nem akarok meghalni.~ Már nem bírta a csöndet, muszáj volt megtörnie, és ha más nem is, legalább megismeri védencét.
- Szóval rád kell vigyáznom kicsilány, hogy is hívnak? - kezdte a csevegést, bár ő nem érzékelte, hogy esetleg megsértené vele, bár nem is érdekelte túlságosan. - Mivel te vagy az én garanciám a pénzre, ezért nem ölhetnek meg, de a szolgád nem vagyok, és ne is merészelj nekem parancsokat osztogatni, mert akkor inkább eltemetlek, és tovább állok. És ne hidd, hogy a hős lovagod leszek, amiről álmodozol, nem fogom a csatákat megvívni helyetted, majd ha az életed van veszélyben akkor beleavatkozom, de addig nyugodtan elvégezheted te is, nem véletlenül vagy kunoichi. - gondolta az elején leszögezett alapok megelőzik a későbbi nézeteltéréseket, mivel Obotsu a pillanat hevében képes mérges lenni, egyszerűbben: hirtelenharagú, és nem lenne túl előnyös, hogy megölje a küldetése alanyát.

Kezd minden a maga rendjében zajlani. A nő ki is tessékel minket az irodából ösztönözve küldetésünk elkezdésére, örömmel hallom ezt tőle, a hangulatom egyre derűsebb akárcsak az idő. Megindulok az ajtó felé és csak nézek magam elé, tudván hogy a kuzinom mellettem van. Még mielőtt kilépünk az ajtón visszanézek a nőre ahogy a papír munkáját végzi és egy szemtelen vigyor ül ki az arcomra.
- Bye-bye - köszönök el tőle kisebb integetés közepette.
* Tudom hogy nem illik integetni meg ilyen módon elköszönni, de megnézném ahogy az arca olyan vörös lesz mint a haja, na mindegy. Most nem ezen kéne agyalnom hanem a feladatunkton, de nem lennék nyugodt és akkor döntést sem lennék képes hozni pedig egy ilyen missziónál higgadtan kell viselkedni. Nem baj, meg lesz.*
Agyalok magamban miközben az épületből kifelé sietek. Látom Atsushi arcán az aggodalmat, tudom hogy a küldetés szintje miatt van ez, ezért megpróbálom eltereni a figyelmét. Mikor már Konoha kapujánál vagyunk meg is kérdem tőle.
-Hé Atsu, te mit gondotál a bögyös-vörösről az irodában?-
Kérdem tőle ugyanazzal a pimasz vigyorral az arcomon mint mikor elköszöntem a nőtől.

//Elnézést kérek az inaktivitásomért, de úgy jöttek össze a dolgok hogy nem tudtam gépközelbe kerülni. //

A hölgy már majdnem hogy kizavar minket az ajtón de nekem pont ez kellett  kezdeti félelmem a küldetés szintjétől teljesen eltűnik mikor kimegyünk az irodából arcomon látszik az eltökéltség.
Az ajtóban még visszanézek – Viszlát.- majd előre fordulok közben kezemmel zsebembe nyúlok és úgy indulnék tovább de Shin köszönésétől megállok és újra visszanézek hogy reagál a nő. Majd mindketten elindulunk * Oh istenem remélem Shint nem bünteti meg ezért ha visszatérünk.* gondolom magamban kicsit aggodalmas arckifejezésével. Mikor a kapuhoz érünk Shin feltesz egy fura kérdést amitől kicsit elvörösödök ránézek és megpillantom azt az idegesítő vigyort az arcán.
* Ez most komoly ilyen kérdést feltenni. Mit gondol rólam, na mindegy akkor visszavágok neki.* és válaszolok is – Nem néz ki rosszul de szerintem idős hozzád.- mondom ugyan azzal a pimasz vigyorral az arcomon.

//Bocsi a késésért de nem volt ihletem, tényleg bocsi.//

/Killer Bee/

Szép napot tudhattam a hátam mögött. Aurun megtanította nekem a Mugen Sajin Daitoppa technikát, és én egyszerűen most nem tudok lenyugodni. Mohó falánkságom a szél és az azzal kapcsolatos jutsuk iránt csillapíthatatlan. Aurunt nem zargathattam ismét, ezért hát fejembe vettem, hogy elnézek Konohába és a sors, majd tovább terel, mint folyót a meder. Így hát fel pakoltam a cókmókom, jól megebédeltünk Futsuval, azután pedig útnak is eredtünk. Nem igazán akartam időzni, szinte már futottam, úgy szettem a lábam buzgóságomba. Futsu tartotta a tempót, számára ez nem nehéz hisz négy lábon megy míg én csak kettőn. Később pedig félre billentett fejjel szegezte rám tekintetét, amiért én hatalmas mosollyal, már majdnem a fogaimat megvillantva, álltam meg Konoha hatalmas és gyönyörű kapuinál. Közelebb léptem keresve az őröket akiknek valószínűleg be kell mutatkozzak, mert már idejét sem tudnám megmondani mikor is jártam Konohába legutóbb. És a sorsa bízva magam hagyom, hogy a cselekmények úgy kövessék egymást, mint a rímek egy versben. Legfeljebb megkérdezem, hogy ajánlanának-e egy tapasztalt tanítót aki nagy erővel bír a szelek szintjén.

/Killer Bee/

Szép napot tudhattam a hátam mögött. Aurun megtanította nekem a Mugen Sajin Daitoppa technikát, és én egyszerűen most nem tudok lenyugodni. Mohó falánkságom a szél és az azzal kapcsolatos jutsuk iránt csillapíthatatlan. Aurunt nem zargathattam ismét, ezért hát fejembe vettem, hogy elnézek Konohába és a sors, majd tovább terel, mint folyót a meder. Így hát fel pakoltam a cókmókom, jól megebédeltünk Futsuval, azután pedig útnak is eredtünk. Nem igazán akartam időzni, szinte már futottam, úgy szettem a lábam buzgóságomba. Futsu tartotta a tempót, számára ez nem nehéz hisz négy lábon megy míg én csak kettőn. Később pedig félre billentett fejjel szegezte rám tekintetét, amiért én hatalmas mosollyal, már majdnem a fogaimat megvillantva, álltam meg Konoha hatalmas és gyönyörű kapuinál. Közelebb léptem keresve az őröket akiknek valószínűleg be kell mutatkozzak, mert már idejét sem tudnám megmondani mikor is jártam Konohába legutóbb. És a sorsa bízva magam hagyom, hogy a cselekmények úgy kövessék egymást, mint a rímek egy versben. Legfeljebb megkérdezem, hogy ajánlanának-e egy tapasztalt tanítót aki nagy erővel bír a szelek szintjén.

Egy hang. Egy gyermeki hang. Ishida sose gondolta volna, hogy egy ifjú gyermek lesz az aki számára idegenként a nevén fogja szólítani, köszöntve ezzel Ishidát Konohában. Mit is mondhatna ilyenkor egy srác aki volt társának az öccsével fut össze, aki még akár erősebb is lehet nála, így első megérzésre. Tetszett Ishida számára a gyermeki nyitottság és az, hogy nem egy vadidegentől kell segítséget kérnie. Bár egy kicsit aggasztotta a különc szó, de aztán ő is mosolynak engedte arc izmait. 
-Az rendben, hogy tudod ki vagyok, de úgy illendő ha személyesen is bemutatkozok. Üdv, Hazukage Ishida vagyok ő pedig Futsu és nagyon örvendek.-még mielőtt teljesen végig gondolta volna, Ishida folytatta.
-Őszinte leszek nem emlékszek rád, de a nevedre igen. És a bátyádra is természetesen.-mosolygott Ishida érdeklődő tekintettel.
-Mondanál pár szót a testvéred hogylétéről, majd magadról? Csak, hogy kicsit jobban összeismerkedjünk.
-Amíg a szél fúj addig a terveim is tovább keringenek a levegőben...ugyanis tanulni jöttem...keresnék egy szél elemi jutsukban jártas személyt aki tanítana engem.
Innentől kezdve nem igazán kell mondania az embernek semmit, mert majdnem mindenki reflex szerűen, a segítőkészség végett, elmondja amit Ishida hallani szeretne. Mégpedig, hogy van-e ilyen személy aki Konohában tartózkodik. És hajlandó lenne-e egy kis tanításra szentelni az idejét.

Mikor a szél jutsukat említetted, a srácnak felcsillant a szeme, és kiegyenesedett mostmár veled szembe.
- Ohh....Ishida szóval bővíteni akarod az arzenálod?  Nagy szerencséd van barátom!
Mosolygott el, mikoris a hírhedt filozófiád ismét bevállt, a dolgok csak ugyan cselekvéseidnek elvártan történtek ismét, szemed előtt áll a következő mestered, amit vehetsz figyelmeztetésnek is, hiszen jóval fiatalabb.
- Mondcsak, mit szólnál ha azt mondanám, én megtudom tanítani?! a Szél az első elemem, és egyben kedvencem, ismerem mint a tenyerem, és elég erős az arzenálom e téren! De nem adok ám semmit ingyen! Nemmessze innen egy kis faluban dulakodást rendeztek, ha segítesz nekem szívesen megtanítom a kiválasztott Jutsud.  A település neve Otafuku Gai. Két B szintű elveszett shinobi garázdálkodik, és kiáltoznak hogy holvan ilyenkor a Hokage. Szóval engem küldtek hogy tanítsam őket móresre. 
Szólt feléd a kölyök, kinek célja szent. Ha szeretnéd a Jutsud, akkor ismét hagynod kell hogy a szálak vigyenek, és a szél sodorjon téged. 


/Itt egy válasz post, és Otafukuban egy kezdő. Az NJKval beszélhetsz, hiszen ismered használhatod kérdéseidre hogy válaszoljon, dő csak ánnyi! /

Egy kis szerencse mindig jól jön. Most is igencsak kapóra jön, hogy máris megtaláltam amit, illetve akit kerestem. Szerintem Futsu is örül nem csak én. Ez a srác nagyon rendes és intelligens embernek tűnik, határozott erős jellemmel. Ahhoz, hogy még jobban kielemezhessem több mondat, reakció, kielemezni, boncolgatni való kell, hogy teljes képet alkothassak a fiúról aki igencsak hasznomra van. 
-Szívesen segítek neked, nem csak a jutsuért cserébe, de igazából ez a legfőbb okom.-nyújtózkodok egyet.
-Induljunk is. Csapjunk rendbe pár koponyát.-lépek párat, majd aztán.
-Merre is?-néztem a legújabb ismerősöm, kissé zavart mosollyal.

//Killer Bee//
 
Kamuna nem sokat vesződött miután megkapta a küldetést. Gyorsan összepakolta a legszükségesebb felszereléseket, amiket az összes küldetésére magával visz, és elindult útjára. Járt már korábban a Szél Országában, így nem kellett azon gondolkoznia, hogy milyen lesz a hely, bár az tény, hogy nem éppen pozitív benyomást keltettek benne az akkor látottak. A misszióra egyedül indult, és ez vegyes érzésekkel töltötte el. Egyrészt örült neki, mert ha nincs összhang a társaival, akkor csak hátráltatják egymást, másrészt viszont így elég unalmas lesz az utazás.

- A Szél Országa tehát. – gondolkodott magában. – Eléggé hiányában lehetünk a felhasználható embereknek, ha egyedül megyek egy ilyen terepre. És mit mondott… otogakurei csapatok. Tehát több bandával is meg kellesz küzdenem. Nos, ezen kár gondolkozni, hamarosan úgyis minden kiderül.

Ahogy ezen gondolkodott, elérte a kaput. Elmagyarázta az őröknek, hogy mi járatban van, és miután kiengedték útjára indult.

 

A pimaszkodásom és ez idő egyre jobb kedvre derít és az egykori bú már tova is tűnt. Az unokatestvérem válaszára csak még jobban elmosolyodom.
- Túl idős, mi? Én inkább úgy fogalmaznék hogy tapasztalt..hahaha!- nevetek hangosan már-már egy ördögi kacajjal. Egyáltalán nem látszik hogy egy komoly küldetésre vagyunk hivatalosak, legalább is egy járó-kelő sem állapíthatja meg. Ám a gondolataim már a harcmezőn járnak, és azon hogy vajon kik ellen harcolunk majd, és mennyire lesznek erősek. Ezeket a gondolatokat a szám jártatásával próbálom ellensúlyozni, ám egyszer csak végig fut rajtam a hideg, elsápadok és elkezdek izzadni. Az agyamban átfutó dolgok között most megfordult az égő ember képe, és az is hogy mi lenne ha valami baja esne egyikünknek. Ekkor nagyokat fújok , hála istennek ezek a gondolatok hamar el is oszlanak. Majd az unokatestvéremhez fordulok.
-Hé, Atsu, mondott valamit a nő arról hogy lesz másik csapat, esetleg szövetséges shinobi?-

A nap perzsel már akkor nagyon nagy a hőség mikor a kapunál vagyunk de legalább jó a kedvünk, az őrök egy szót sem szólnak csak intenek nekünk az árnyékból mikor áthaladunk a kapun. * Ez a küldetés valami …. * gondolataimat félbeszakítja Shin egy kérdése ránézek és válaszolok.  
- Igen mondott valamit egy másik csapatról de nekik csak zajt kell csapni ők lesznek a figyelem elterelés. – majd felnézek az égre és egy kicsit elszontyolodok* Oh végre kaptam egy fontos küldetést és pont egy ilyen gyönyörű napon amikor inkább lányokkal kéne találkoznom fagyizni kéne hívni őket vagy ami még annál is jobb egy fürdőbe. Bárcsak minden simán menne és gyorsan végeznénk a küldetéssel.* majd újra ránézek unokatestvéremre.
- Hé siessünk, gyorsan le szeretném tudni ezt a küldetést és elhívni Ayamét valahova. Talán te is elhívhatnál valakit és lehetne egy dupla randink.-

Az utasítása, hogy a kapuba kell mennem nem lepett meg. Az már inkább, hogy kivel kell mennem.
*FUMISHO!?
Kiáltottam magamban.Nem akartam elhinni, hogy megint vele kell mennem. Végül csak sóhajtottam egyet és átvevén a kard szerűbecsomagolt valamit elköszöntem és indultam a kapuhoz. Más esetbe siettem volna mint a fene, hisz parancsnak vettem, de ezúttal más volt a helyzet.
- A fenébe is, hogy megint őt kaptam!
Kiáltottam a háztetőkön szödécselve. Amikor már majdnem ott voltam a kapunál még dörmögtem egy kicsit magamban.
- Ha minden jól megy akkor végül is...
Ekkor kaptam magamhoz, ugyanis nem tudtam mi lehet a Cukival. Követett vagy sem? Körbenéztem és megpillantottam magam mögött, amint engemet követ. Megkönnyebülltem nem kicsit, de ezentúl viszont jobban kell figyelnem rá, nehogy elvezítsem őt. Ekkor megláttam magát Fumishot is. Kicsit muszáj volt összeszednem magamat, hogy ne tűnjek annyira boldognak, hogy újra látom, mert be kell valljam belül örültem, hogy viszont látom, de ennek jelét nem akartam mutatni semmi pénzért, legalábbis egyenlőre nem.
- Üdv!
Ennyit köszöntem neki amikor oda értem majd lehajoltam a kutyámhoz.
- Remélem nem baj, ha ő is velünk jön...
Egy mosolyt erőltettem ar arcomra, bár ez inkább a kutyámnak szolt és nem neki.

Első pillantásra tényleg azt hittem csak képzelődök. Mondjuk igen távolról sejtettem, hogy ez Fumisho lesz, de közelről nem gondoltam volna, hogy ennyire... nos... ámulatba fog ejteni engemet. Szerencsére nem az a lány vagyok, aki könnyen a nyakába ugrik egy fiúnak ezért most is csak bambán néztem rá. Kikapta közben a kezemből a kardot és megvizsgálván meg is volt elégedve vele. Felnézett az égre és a madarakat figyelte majd hozzám szegezte a kérdését.
- Inkább legyen hosszú, mint hogy otthon unatkozzak...
Ennyit mondtam kezdetnek érdeklődést nem mutatva a srác iránt.
- Indulunk akkor?
Kérdeztem miközben kiegyenesettem és oda léptem hozzá.
*Nah Kusuki Eiko! Nem haggyuk annyiba ezt a csákót annyi biztos...
Gondoltam magamba, habár ördögi szándékaim nem voltak vele, de azért kitudja mi kerekedne ki belőle, ha...
*Ha a küldetés közben megtörténik egysmás, aminek talán ő is örülne. Bár nem ismerem igazán és azért nem akarok egy lenni a sok közül akiknek tetszik ez a csákó, de mégis...
Hiába azért én is lány voltam és magamat ismervén könnyen lázbahoz egy-egy helyes fiuka, de mivel őt még nem is ismerem így inkább várok azt majd eldől, hogyan és miként lesz ez a dolgocska.

 - Mielőtt elindulnánk ismertetem a küldetést. Célunk hogy barátságos környezeten át haladva, eljussunk Tanzaku gaiba, ott egy kis fegyver kovácsnak átkell adnunk ezt a pengét, melyet majd tovább erősít és vissza kell hoznunk a megrendelőnek. Egyszerű, és igazából nem is bonyolult. Vidéken fogunk haladni, és utána kanyarodunk majd be a sűrűjébe, hiszen most mindenhol harc folyik, figyelnünk kell. - Azzal rád néz, majd úgy érzi ideje mennni. - Ha nincs több kérdésed, indulhatunk!


Szólt fel, majd láthattad hogy elkezdett sétálni, te pedig nemes egyszerűséggel követted őt a rengetegbe, oda ahova emberek ezrei járnak, Tanzaku Gai egy kis de mégis nagy falucska, tele a szerencse játék és megszállottakkal, utatokon senki nem kísérel majd bántani, hiszen nem egy tiltott pengéről van szó, csak nemes és hétköznapiról, amit egy shinobi szeretne tovább fejleszteni, ezért kéri segítségét az ottani nagy mestertől, akit megkell találnotok. De ne fecséreljük a szavakat, irány a Havanna!


/Határvidékre írj. Ha nincs kérdésed se semmi, ha van akkor dupla postolnod kell én meg majd bővítem az enyémet :3 /

Megkapom a kérdésemre a választ majd tovább folytatjuk utunkat, nem válaszolok semmit Atsushi mondatára.
*Elhívhatnék valakit és lehetne egy dupla randi? Nem hiányzik nekem most ilyenféle fejfájás még ha úgy tűnik hogy ilyeneken jár az eszem. Örülök ha túlélem a küldetést...*
Ahogy közeledünk a célterület felé minden gondolat kezd semmivé foszlani. Valamennyire örülök is ennek, hiszen így a figyelmem oda tudom koncentrálni ahova kell, és nem leszek szétszórt. Érezni hogy a falutól távolodva a levegő lehül. Órákat gyaloglunk és már a nap lenyugvóban. Egy gondolattól vezérelve a talpamba irányítom a chakrámat és a legmagasabb fára felmászok hogy megállapítsam a helyzetünket. Az egyik vaskosabb ágra ugrok és végigpásztázom a környéket, majd a földön lévő kuzinomnak szólok.
- Körülbelül 9-10 kilométerre lehetünk most a falutól. Ahogy elnézem nem sokára tábort kellene verni.-
Majd egy laza mozdulattal leugrok a fa ágáról. Ez a mozzanat elég vakmerőnek tűnhetett még ilyen szinten. Odafordulok Atsushihoz:
- Nem sokára sötét lesz, felváltva kellene őrködni.-

// Elnézést hogy későn reagáltam, csak eléggé összejöttek mostanában a dolgok és nem igazán volt alkalmam írni.//