Re: Konoha kapuja

**Hasegawa Zauki** Szomb. Jún. 11 2016, 18:01

/Ran/
Megérkezve a kapuhoz nem kellett különösebben sokat várnod, mire Modomát láthattad meg két civil és egy shinobi kíséretében. Lassan haladtak feléd láthatóan épp megbeszéltek valamit. Mire közel értek viszont abbahagyták. Két fickóból, mind kettejük arcát kendő takarta. Egyik kicsivel alacsonyabb volt, talán innen lehetett megkülönböztetni őket a legkönnyebben. Alacsonyabbik termetű megbízód eléd lépett, enyhén meghajolt és bemutatkozott.
-Jó estét, a nevem Matashi Jinta! Én volnék az egyik megbízó, örülök hogy megismerhettem.-
Hátra lépett, majd a másik hajtotta végre ugyan ezt a műveletsort.
-Jó estét, a nevem Matashi Han! Én volnék a másik megbízó, örülök hogy megismerhettem.-
Majd shinobi társad, kivel eddig nem futottál össze, szintén közelebb lépett. Egy vörös szempárral megáldott, fehér, félhosszú hajú fiú köszöntött kissé közömbös arccal, kezét egy átlagnál talán hosszabb katanan tartva, mely derekán ékeskedik.
-Szia! Otaru vagyok! (Kép, persze a mellény nélkül) Én lennék a másik, akit Modoma-sensei választott. Örülök a találkozásnak.-
A bemutatkozók végére érve, Modoma szólalt meg.
-Nos, most hogy mindenki ismer mindenkit, meg is indulhatnánk, feltéve ha senkinek semmi kérdése.-
Néz körbe, rajtatok, hátha kérdése van valakinek. Otaru fel is tesz egyet.
-Sensei! Mikor érünk vissza, várhatólag?-
-Hát, azt még nehéz lenne megmondani, de igyekszünk. Még valaki?

Jiraiya Vas. Jún. 12 2016, 11:21

// Éledő Természet - Shori és Arata //

Tenzo úgy tűnik, hogy az alkoholmámor ellenére is figyel a két tanítványra, - vagyis inkább jelenleg a csapattársak szó jobban megteszi - és néha csóválva a fejét, néha pedig mosolyogva nézi a tábortűz lángjait.
- Minden fiatal nagyokat álmodik. - meghúzza a kulacsát - Ez viszi őket előbbre az útjukon. Ha a legjobbakká akartok válni akkor jól teszitek, hogy a legjobbak eszméit követitek. Bár a Yondaiméről sokkal több információnk van, a Shodaime sokkal inkább egy Legendás alak, akihez már senkit nem fűz személyesség... Talán nem is él már olyan ember, aki tudja, hogy valójában milyen is volt Ő...
Hangjában és tekintetében is némi borongás hallatszódott, látszódott, majd hirtelen felkapta a fejét és folytatta.
- Ami engem illet, én a Füst Országából letelepült Kemurigakurei kereskedőcsalád sarja vagyok. Kezdetben keményen dolgoztam, hogy Shinobi lehessek, aztán mikor felnőttem és elértem a Jounin rangot, nos valahogy megfeneklettem.
Úgy beszél erről, mintha teljesen nem is érdekelné a dolog, kipirult arccal, a tűzben csillogó fekete szemekkel nézte a kulacsát és fordította fejjel lefelé, hiszen elfogyott. Egy utolsó csepp még a kulacs szájára gördül. Hagyja lecsöppenni...
- Na de lassan a testtel fiatalok! A váltott őrség jó ötlet, de töltsétek el hasznosan az időt! Megmutatok nektek kettő technikát, amivel előnyre tehetünk majd szert a harcban! Ha jól értesültem neked Antori - mutat Aratára - Katon az elsődleges elemed, ami azt jelenti, hogy arra vagy a legfogékonyabb... Neked pedig Shinichi - mutat Shorira - a Suiton az... Figyeljetek!
Mondta, majd felállt és kézpecsétekbe kezdett, ezután pedig nagy levegőt vett és...
- Ajjjajjj... Basszus! - vakarja meg zavarában a fejét - Nem lenne jó felgyújtani az erdőt!
Mondja, majd újabb kézjelekbe kezd és leteszi a földre a kezét.
- Doton: Chidokaku // Föld Elem: Mozgó Föld!
Mondta a technika nevét, mire tőlük tíz méterre egy 20x20 méteres földdarab süllyedt el fákkal együtt... Így egy edzésre használatos megsüllyedt terület jött létre.
- Na most figyeljetek!
Mondta, majd újra megformálta a kézjeleket, mire a következő pillanatban kifújja a levegőt és a szája mellé teszi a jobb keze mutató és középső ujját. Ekkor a kifújt levegő átalakul egy vastagabb lángcsóvává, ami sűrű, nehéznek látszó lángokból áll. Ívesen zuhan előre, befelé a szakadékba, majd odalent szétterül és tovább izzik... Ezután újabb kézjelekbe kezd, majd a szakadék szélére áll és a nagyjából 20 méterre lent lévő lángokra, egy masszív vízlövedéket köp. Ennek hatására sisteregve, hatalmas gőz csap fel és bár a tűz még mindig ég, de lassan elalszik majd az is...
- Ez a technika a Katon: Goen no Jutsu // Tűz Elem: Fenséges Láng Technika volt és a Suiton: Mizu no Kenjuu // Víz Elem: Víz Lövedék technika. Mindkettő praktikus jutsu és jókor használva kitűnő elterelésre és támadásra is. A Katon technika lényege nem különbözik a többi tűz alapú technikáénál. A Chakrát a tüdőbe koncentrálva keverjük a levegővel, valamint az elemi chakrát folyamatosan a száj tenketsujaihoz koncentráljuk. Amikor a chakrával telt levegőt kifújjuk a szájon keresztül áramoltatjuk ki az elemi chakrát, így lángokat, tűzgolyót, lángcsóvát hozhatunk létre... Ami a technika lényege az az úgynevezett "nehéz lángok". Nagyon nehéz elérni azt, hogy a lángok megmaradjanak és tovább égjenek, megfelelő anyag nélkül, így rengeteg chakrát kell belefektetni a technikába. Lényegében a lángokat hamuval keverve indítod útnak, ezzel pedig az éghető, parázsló hamu magával ragadja a lángokat is, így mondhatni, "súlya lesz" a technikának. A lángok mint látható, hatalmas erőt képviselnek, persze ez függ a használó szintjétől is. Hamut létrehozni sem a legkönnyebb, de csakúgy mint minden más anyagot, ezt is le lehet képezni a chakrával. Csak koncentrálj és gondolj rá! Vizualizáld magad előtt a technikát, képzelj el egy zuhanó hamutömeget amit aztán körbefognak a sűrű lángok olyannyira, hogy látni sem látod! Próbálkozz, rá fogsz érezni az ízére!
Ekkor Shori felé fordult.
- A Te technikád valamivel könnyebb. A legfontosabb, hogy nagy mennyiségű Suiton chakrát összegyűjtve, egyszerre halmozd fel és alakítsd át Vízzé ugyanazzal az eljárással, mint a társad technikájánál. Figyelj oda a légzésre! Mivel ez a technika egy kirobbanó hatást hoz létre, így amikor a levegőt kifújod, ne folyamatosan fújd, ahogyan a társad és ne fokozatosan használd fel az összegyűjtött Elemi Chakrát, ahogyan az előző technikánál, hanem Egyszerre fújd ki, mint egy robbanásszerű hatás és egyszerre használd fel az összes chakrát amit összegyűjtöttél a technikához! Akkor lesz csak gyors és nagy mennyiségű víztömeg, ami ledönti a lábáról az ellenséget.
Tenzo ekkor visszasétált a tűz mellé és leült.
-A vizualizáció mellett a legfontosabb a chakrakontroll és a saját magunk chakrájára fektetett figyelem. Ha ezek nélkül sem megy, akkor hagyatkozzatok az érzelmeitekre. A Katon technikáknál a heves és erős érzelmek azok, amik segítenek egy technikában, míg a Suitonnál a gyengéd, óvatos és mértékletes érzelmek azok, amik jól jöhetnek. Az sem baj, hogyha több dolgot érzel, gondolataid és érzelmeid had folyjanak, akárcsak a víz! Felváltva gyakoroljátok reggelig! Három órás váltásokkal!
Mondta Tenzo, majd lefeküdt aludni. Ez most azt jelentené, hogy Ő nem fog őrt állni?

// Következő posztot ide kérem: http://narutohun.niceboard.org/t22p475-hatarvidek Mindenkitől 70-80 Soros posztot kérek, vagyis inkább akkora tanulást, amekkora egy Tanulós Élmény. Minél hosszabb, minél élvezhetőbb, minél kidolgozottabb annál több jutalmat kaptok. Nem muszáj benne mindennek a tanulásról szólnia. Visszaemlékezések, gondolatok, stb minden lehet benne. A lényeg hogy egy élvezhető irományt kapjunk! A végét hagyjátok nyitva, az utolsó próbálkozást,
ugyanis majd megírom, hogy sikerült e. //

Jiraiya Vas. Jún. 12 2016, 11:39

// Kagemare Kuzomi //

Jiraiya komoly arccal néz le a fiúra és valószínűleg egyből leszűrte, hogy nem igazán tud semmit.

- Értem. Pont ezért nem akartam felesleges időhúzásként még titeket is magammal vinni és pesztrálni. Nem tudom, hogy a Hokage milyen megfontolásból gondolta úgy, hogy ti ketten alkalmasak lesztek arra, hogy velem tartsatok.

Mondta, majd megindult a főúton sétálva, Kuzomi valószínűleg követte.

- Az Akatsuki jelenleg a Világ legjobban keresett bűnszervezete, tagjait a világ minden országában körözik. De van itt más is. Az Akatsuki mellett egy másik szervezet is felütötte a fejét a múltban. A neve: Mangetsu! Hogy tiszta legyen a kép és tudd, hogy mire vállalkozol elmesélem neked az egész történetet arról, amit Én tudok.

Miközben ezeket mondja, hangja már barátságosabbá vált, valószínűleg beletörődött abba, hogy ezzel a Geninnel kell utaznia.

- Öt évvel ezelőtt Sandankai Kirou az Akatsuki egy volt tagja, megalapította a Mangetsu nevű szervezetet és elfoglalta az Akatsuki szövetségével a Tenger Országát. Több Ninja falu is szembeszáll a Mangetsuval majd eltörlik azt és kivégzik Kirout. Azonban az Akatsuki még mindig munkálkodik és mint kiderült az egész hátterében ők álltak. A Godaime Hokage egy különleges küldetéssel bízott meg azokban az időkben, ami az Akatsuki után kutatás volt. Sajnos nem úgy jöttek össze a dolgok, mint azt terveztem.

Mutatja fel a bal karját, ami már csak egy csonk. Fásli takarja, de még így sem túl szép látvány.

- Szerencsére az Akatsuki vezetőjével sikerült végeznem a tanítványom segítségével, de most nagyon úgy tűnik, hogy még mindig irányítja őket valaki. A feladatunk, hogy információkat gyűjtsünk róluk. Ez hónapokig is eltarthat és különleges képzettséget igényel. Remélem tudod...

Néz le a magas férfi fél szemmel a Geninre.

- Hallottál már a Bijuukról?

Teszi fel újabb kérdését. Lehet, hogy mégiscsak kifizetődő a Legendás Sannin mellett lenni? Sok mindent megtudhat az ember.

// Nemsokára elkezdjük a tanulást csak felvezetem a dolgokat. A későbbi terveid mik lennének, mert akkor úgy alakítom a kalandot. Látod, hogy most milyen irányba halad. Smile

//

**Kagemare Ran** Vas. Jún. 12 2016, 12:31

/Zauki/

Szerencsére nem kellett sokat várnom és megjelentek a többiek is. Érdekesnek találtam, hogy kendővel takarták az arcukat, de az ő dolguk volt. Végig mértem őket, de semmi különöset nem találtam rajtuk. Majd udvariasan bemutatkoztak, ami meglepett. Már, mint hogy milyen udvariasak voltak. Majd Otaru is bemutatkozott. Még nem találkoztam vele, de éreztem, hogy vele nem akartam volna vele harcolni. Erősnek látszott..
- Üdv én Kagemare Ran vagyok. Örvendek a találkozásnak. – mutatkoztam be én is, majd Otarura pillantottam. – Ez tényleg jó kérdés. – mondtam mosolyogva. Reméltem, hogy hamar végzünk, mert nem akartam sokáig egyedül hagyni a nénikémet. De azért vártam az indulást, mert rég voltam a falun kívül. És izgatott voltam hogy milyen lesz az utunk.

**Hasegawa Zauki** Vas. Jún. 12 2016, 17:11

/Ran/

-Rendben. Akkor szerintem induljunk is, ha tényleg nincs más megbeszélnivaló.-
Mondta a sensei, majd kardját megigazítva elindult a kapun kívülre. Arca kicsit nyugtalannak tűnhetett az előző alkalmakkor mutatotthoz képest.
-A Jinta és Han a védelmünk alatt áll. Az utunkon én megyek elől Ran, te menj jobb oldalt, Otaru, te pedig a bal és hátsó védelem meglétéért figyelsz, neked nagyobb tapasztalatod van hasonló helyzetekben. Ezt az alakzatot tartjuk egészen addig míg el nem érjük a pihenőre kijelölt falut, tervezetten holnap este. Induljunk, elvégre mindenki hamar vissza akar térni, nem? Profi, kifogásolhatatlan csapatmunkát várok. Mutassuk meg, hogy mit tud Konoha következő generációja!-
A sensei szavait genin társad egy tisztes felszólalással nyugtázza.
-Igen is, értettem!-
Azzal kezét kardjára helyezve indult meg. Nem vitás, hogy a senseinek nagy elvárásai vannak veletek szemben, profi csapatmunkát vár, ahogy mondta. Bár egy rutin küldetésről beszélünk, sose feledhetjük, hogy bármi megtörténhet egy könnyűnek beállított küldetésen is. Ki érve a kapun, egy érzés fog el, mely arra késztet hogy hátra pillants. Azonban mégsem láttál semmit, abban a pillanatban az érzés is megszűnt. Pedig teljesen úgy érezhetted, mintha valaki figyelne. Mindenesetre most a küldetésre kell fókuszálnod. Ki tudja mi vár még rád.

Erdősségek: Kiérve az erdősségekbe minden rendben ment, legalábbis eddig. Csöndesen teltek a percek, figyeltétek a terepet. Egyszer csak egy közeli reccsenésre lettél figyelmes. Mintha egy faág roppant volna. Modoma hirtelen befékezett elől, s bólintott, felétek.
-Menjetek, nézzetek utána.-
Mondandóját befejezve, kardját előhúzta majd ugrásra kész pozíciót felvéve, tekintetével fürkészte a környezetet, megpróbálva felkészülni egy esetleges rajtaütésre. Otaru pedig óvatos tempóban indult a hang forrásának irányába. Őt követve indultatok kutatásra, ám hiába néztetek szét, nem találtatok semmit elsőre. Alaposabb felmérés után viszont rátaláltál arra az ágra, mely elroppant. A nyom egy elég termetes embertől származhatott annak töréséből következtetve. Ám származhatott nagyobb állattól is. Nem tudni pontosan. További nyomok hiányában vissza indultatok senseietekhez, ki kíváncsian kérdezett titeket a fejleményekről.
-Nah? Találtatok valamit?-

// Következő posztot az erdőségekbe kérem, ahol erre a postra reagálsz. ^^ //

**Kagemare Kuzomi** Vas. Jún. 19 2016, 15:51

// Jiraiya //

Úgy tűnik, hogy túlzottan egyértelmű voltam. Ez annyira nem zavar, elvégre Jiraiya-san jól reagálja le a dolgokat és nem valami újabb depresszió rohammal. Mindenesetre érdekes történetet mesél, aminek később még hasznát vehetem, egyelőre azonban túl sok mindent nem sikerült kihámoznom belőle, mármint azon túl, hogy az Akatsuki összeesküvésével kapcsolatos a küldetésem.
- Mármint... Uzumaki Narutoval, igaz? Elvégre azt beszélik, hogy Ön oktatja a Kyuubi Jinchuurikijét.
Hangom őszintén kíváncsi. Jiraiya-san feltesz egy újabb kérdést, megelégedettségemre szolgál, hogy erre már teljes körű választ tudok adni.
- Igen, természetesen hallottam a Bijuukról. Nem csak az akadémián tanítottakat ismerem, hanem külön utánaolvastam a témának még ifjúkoromban. Kilenc nagyerejű, félelmetes chakralény, kiknek születését rejtély övezi. A nemzetek az erőegyensúly fenntartása érdekében Shinobikba pecsételik Őket. Így jönnek létre a Jinchuurikik, akik a rendkívüli kockázat mellett hatalmas erőt is szereznek ezáltal.
Kíváncsi vagyok a továbbiakra, hirtelen érdekes fordulatott vettek az események. Azonban van, ami nem hagy nyugodni.
- Jiraiya-san... Bevallom, élőben még nem láttam Bijuut... De ha valóban olyan erősek, amilyen a leírás alapján a képzeletemben él, akkor hogyan lehet legyőzni őket? Mert feltételezem, mielőtt lepecsételik őket nem árt, ha harcképtelenné vannak téve, jól hiszem?

// Hataloooom.... :DDD KnK küldetések, stb. //

Jiraiya Pént. Jún. 24 2016, 20:15

- Hallottál már róla?

Kérdez vissza, elvégre általában - kiváltképpen ez a generáció - nem igazán ügyel azokra a hírekre és nevekre, amik megkörnyékezik őket. Természetesen nagyon is jól tette a fiú, hogy figyel az ilyesmire, ám a Geninek nem éppen azok a személyek, akik a nevek jelentőségét fel tudják mérni. Bizony egy háború nagyon jó példa arra, hogy egy-egy név mennyit tud jelenteni. Amikor a Yondaime-sama egymaga állt ki több ezer ellenséges ninja ellen, akkor már csak a jelenlétének tudatától is megtört a harci kedvük. Amikor pedig egyik ellenfél után a másikat ölte meg és a nyomában csak haja villanása maradt, már is tudták, hogy a Konohai Sárga Villanás az ellenfelük... Konoha Fehér Agyara, a Zöld Szörny és a Másoló Ninja is a Háborúk és a bevetések után kapta a nevét. Így Uzumaki Naruto a Kyuubi Jinchuurikije sem maradhatott el, bár Ő még egy frappáns becenevet sem kapott. Nem úgy, mint a Legendás Sannin egyik tagja, Jiraiya...

- Nocsak, - néz le a fiúra az öreg menet közben - talán nem egy ügyefogyott Genin sóztak rám ezúttal. Jól látod és a kérdés is jó. Egy Bijuut nagyon nehéz legyőzni a lepecsételéshez pedig nem árt, hogyha megbéklyózzák őket egy pecséttel, vagy fizikai anyaggal. Bár utóbbi aligha használna ellene. A Bijuuk ellen csak a nagyon magas szintű Elfogó Pecséttechnikák és a Genjutsuk működnek. Egyébiránt még a kifárasztásuk is eredményes lehet, de nem hiszem, hogy bárkinek is sikerült volna egyszer is lemerítenie egy Bijuu chakrakészletét. Amíg pedig a chakrájuk megvan, addig nem fáradnak el. Főleg, hogy tetteiket az indulat és a pusztítás iránti vágy vezérli. Én is megjártam már egyszer.

Adott felvilágosítást Jiraiya, majd terelte a témát, persze ez még nem azt jelenti, hogy nem lehet az öregből némi információt még kisajtolni.

- Úgy gondolom, hogy a társad nem járt sikerrel, így Ő nem tart velünk ezúttal. De nem is baj. Talán jobb, hogyha a küldetést most egy valódi Konohai Ninja végzi el mellettem, elvégre Amegakure no Satou veszélyes környék. A társad azért kellett volna, mert az a hely az eredeti otthona, ráadásul nemrég teljesített ott küldetést.

Mondta a Sennin, majd megállt.

- Na akkor, ideje elkezdeni az utolsó próbát. Ha ezen nem mész át, mire elérjük a határt, akkor visszaküldelek Konohába.

Mondta a férfi, várva Kuzomi válaszát.

**Kagemare Kuzomi** Kedd Júl. 05 2016, 14:39

// Jiraiya //

Érdeklődéssel hallgatom Jiraiya-san beszédét, ugyanakkor nem úgy beszél, mint aki feltétlenül biztos a dolgában. Mindenesetre nem számít, az információk hasznosak, noha remélem egy darabig nem kell majd meggyőződnöm arról, hogy mennyire helytállóak. Elvégre az nyílván a halálomat jelentené, ha egy Bijuu kezdene el tombolni a környezetemben.
Próbát? Miféle próbát? Szórakozik velem...
- Értem. Mi a próba?
Kérdezem egyszerű, színtelen és unott hangon, majd gyorsan kiegészítem a mondandómat:
- Illetve remélem tudja Jiraiya-san, hogy most már csak azért sem fogok visszamenni a faluba, ahhoz meg kell ölnie. Ám természetesen hallgatom a próbát, már rájöttem, hogy az időhúzás a hobbija Jiraiya-san!
Ez a Jiraiya közel sem olyan idilli alak, mint ahogyan azt Én elképzeltem. Nem is értem, hogy mit akar, de annyi biztos, hogy Ő maga sem tudja, különben nem állna meg öt percenként és nem húzná folyamatosan az időt. Talán azért csinálja ezt, mert fél attól a helytől, ahová megyünk? Ez igazán kellemetlen lehetőség, elvégre akkor biztosan veszélyes hely... na, de miért tesz ez engem kíváncsívá? Megőrültem, vagy mi?

Jiraiya Szomb. Júl. 09 2016, 17:25

- Egek... - Sóhajt fel az öreg -Te aztán problémás egy kölyök vagy.

Motyog maga elé a Legendás Sannin felnézve az égre, majd maga elé tartja a kezét, tenyerével felfelé.

- Figyelj!

Mondja, majd Jiraiya körül a levegő lassan kavarogni kezd, ám csak szellő módjára, a következő pillanatban pedig némi kékes árnyalatú aura lengi körbe a férfi kezét, ami szépen lassan egy gömbbé formálódva lesz egyre fényesebb és egyre sűrűbb... Elnézve a gömböt, színtiszta chakrából áll és folyamatosan forgásban van. Ahogy kavarog, pulzáló hangot ad ki magából. Ezután pedig Jiraiya megfordul az út közepén és a mögötte lévő, vastag fába csapja a gömböt. Az ütközés hatására, még nagyobb légtömeg szabadul fel a férfi és a támadás körül, ami nagyjából három másodpercig áll fent, ez idő alatt pedig fadarabok repkednek minden felé...

Ahogyan az öreg elveszi a kezét, a fában egy hatalmas lyuk keletkezett, ami szabályos kör alakú volt és az egy méteres átmérőjű fa teljes szélességében láthatóvá vált. Továbbá a töredezés spirálisnak tűnt... Nagy erejű technika, Kuzomi minden bizonnyal el tudja képzelni, hogy egy ilyen Jutsu mit kezdene egy emberrel. Helyből kitépni a gyomrát, vagy félbeszakítaná...

- A Technika neve, Rasengan // Spirálgömb. A Yondaime Hokage saját fejlesztésű technikája.

Mondta komolyan, majd megindult az úton.

- Ezt kell megtanulnod ahhoz, hogy velem jöhess. Egyetlen kölyköt tűrtem meg magam mellett, az pedig Naruto volt. Ő képes volt elsajátítani a technikát. Most pedig mond el, hogy mit láttál.

Kezdett bele és természetesen arra számít, hogy a Genin az ég világon semmit nem tud az előbbi folyamatról. Azonban azt elfelejti, hogy nem egy ügyefogyott Narutoval van dolga...

// A technika lényegi részét Kuzomi ki tudja logikázni, a kisebb "titkokat" viszont egyenlőre nem tudja. A posztot addig írd, hogy később elértetek egy falut, ahol Jiraiya meg akar állni //

**Kagemare Kuzomi** Szer. Júl. 13 2016, 12:00

// Jiraiya //

Ez... ez egyszerűen hihetetlen. Sosem láttam még ilyen masszív chakrát. Ráadásul... hogyan lehetséges, hogy képes volt formát adni, méghozzá tökéletes formát, egy ilyen technikának. Szinte fel sem lehet fogni, hogy ez mennyire... nem, ez hihetetlen.
Egy pillanatra a szám is tátva marad, úgy meredek magam elé, nézve a pusztítást, amit Jiraiya a fában okozott. Hogyan volt képes ilyesmire? Bámulatos!
A Sannin egyike még fél kézzel is félelmetes, ennyi legalább igaz a történetéből. Már kezdtem azt hinni, hogy teljes kudarc az öreg és fizetett a hírnevéért. Bár... ezt még most sem cáfolta meg teljes egészében, elvégre egy trükk kevés ahhoz, hogy valaki legendás legyen. Pláne, hogy, mint azt mondta is, ez a Yondaime Hokage technikája.
Rasengan? Iszonyatos erő rejlik ebben a jutsuban. Bevallom, Jiraiya meglepett. Nem hittem volna, hogy egy ilyen szintű jutsut akar nekem tanítani. Ez csakis azt jelentheti, hogy a küldetés valóban kivételes mértékben nehéz lesz. Már ezért megérte eljönnöm, mert ha sikerülne elsajátítanom... a Taijutsummal együtt használva, egyszerűen olyan erőre tennék szert, ami magasan fölé emelne a többi geninnek. Pedig már most sem érzem magam képzetlennek!
- Igazából... - mélyet sóhajtok, miközben próbálom összeszedni a gondolataimat. - Igazából... Pfuh... Ez jóformán hihetetlen! Hogyan volt képes így manipulálni a chakrát? Sosem láttam még ehhez foghatót! A Yondaime Hokage egy zseni lehetett!
Picit csendben maradok, elvégre tudom, hogy Jiraiya ennél értelmesebb magyarázatra vár. Ám bevallom, nehéz összeszednem a gondolataimat, amikor ilyen technikát látok. Eddig el sem tudtam képzelni, hogy létezik ilyesmi!
- Ha mint szakavatott ninja nézem ezt a jutsut, akkor joggal lehetek lenyűgözve. Ez a chakramanipulálás egy olyan szintje, amit még elképzelni is nehéz. A legtöbb ninjutsu az általános formákat használja, csóva, gömb, és a többi, de egyik sem tökéletes és egyik sem állandó. Ez a jutsut viszont... szóval a Rasengan nem vesztett a formájából, noha nem indokolta ezt semmi. Bevallom, ha ezt nem a saját szememmel látom, el sem hiszem. Ha magamtól kellene elkezdenem, sosem jönnék rá a nyitjára. Ugye... - és itt szúrós szemmel nézek rá - ugye nem az volt a terve, hogy megmutatja és amíg szenvedek azzal, hogy is kezdhetnék neki, Ön lelép, Jiraiya-san?

Jiraiya Vas. Júl. 17 2016, 21:47

// Fussunk akkor két szálon Razz

//

Jiraiya kissé sunyin néz le a fiúra, mint akinek kicsinyes tervét leleplezték, majd erőltetve próbálta menteni a menthetőt.

- Dehogy, dehogy. Megmondtam, hogyha ezt a technikát nem sajátítod el, akkor nem vagy elég ehhez a feladathoz.

Mondta, majd folytatták az útjukat és persze ez idő alatt a technikáról beszéltek. Kuzomi reakciója öntelt és meglepően idétlen mosolyt kanyarintott a Legendás Sannin arcára, miközben nem bírta tovább és felnevet.

- Háháhá! Nem véletlenül hívnak engem a Legendás Jiraiyának, a Szőke Hercegnek, a Szűze... Szóval a Legendás Sannin Egyikének! A képességeim páratlanok, Kuzomi-kun!

Miközben legendás személyével dicsekedett, szinte észre sem vette, hogy féllábon kezdett el ugrálni, bal kezét hátra az ég felé tartotta, míg jobbat előre nyújtotta és megmozgatta védjegyévé vált hajkoronáját egy fejkörzést követve. Igen, Ő a Legendás Jiraiya... Nos, természetesen amint észrevette magát, lefagyott arcáról a mosoly és tovább kutyagoltak, majd válaszolt a fiú kérdéseire, vagy sokkal inkább a reakciójára.

- Nos igen, ez egy rendkívüli technika... Gondolom megtanultad már, hogy hogyan maradj meg chakrával egy nem sík területen és a vízen járást is ismered már... A megmaradásnál a testeden belül egy pontba kell sűrítened a chakrád, hogy ellensúlyozhasd a tested és a gravitációs erőt. A Chakrád összpontosításával egy biztos pont jön létre a tested és a chakrád között, valamint a felhalmozott chakra és a chakrakeringési rendszered között. Így olyan, mintha a chakra súlya tartana téged meg, mindig az adott felületre hatva, ez az erő pedig kihat a testedre, vagyis a chakrahálózatodra és így a tested többi részére... A vízen járásnál pedig az összegyűjtött chakrát, egységesen és óvatosan, mértéket tartva bocsájtod ki folyamatosan, mintegy szilárd felületet biztosítva a talpad és a víz között. Ennél a gyakorlatnál pedig ugyanez az eljárás: Chakrát gyűjtesz a kezedbe és felhalmozod azt egy területen, mint a fára mászásnál. Ezután kibocsájtasz egy adott mennyiségű chakrát, mint a vízen járásnál. Végül sűríted és forgatod azt a tenyered körül, kordában tartva a nagy mennyiségű Chakrát. Ha túl kevés a kibocsájtott chakra akkor nem lesz mérvadó a hatás. HA túl sok, akkor pedig kontrollálhatatlan lesz a chakra és nem tudod végrehajtani a technikát.

Fejezte be Jiraiya, végül a távolba mutatott.

- De haladjunk szépen sorjában, majd abban a faluban megmondom, hogy mit kell tenned.

Mondta, de persze folytathatják a csevegést.

_______________________

Néhány perc múltán megérkeztek a messziről már látott faluba, ami meglepően nyílt volt. A szó legszorosabb értelmében. Nem voltak falak, sem pedig őrtornyok, ha ez a falu máshol lenne azt gondolnánk, hogy rendkívül felelőtlenek. Azonban a falu Konohához meglepően közel helyezkedik el, így a biztonságérzet jelentősen. javul. Ahogyan pedig belépnek, láthatják, hogy a nyüzsgés is egészen nagy, de leginkább csak öregek, gyerekek és asszonyok láthatóak az utcákon, valamint egy-egy kardot szorongató őr, akik barátságosan biccentenek az ide érkező ninjáknak.

Van aki Jiraiyának külön köszön, valószínűleg már ismerik, az asszonyok viszont valamilyen furcsa reakció folytán, mintha ösztönösen menekítenék el magukat és a gyerekeket az útjukból, a pillantásaik pedig eléggé szúrósak. Ahogy látszik, maga a falu rendkívül kicsinek számít, egy Ninja nagyjából három perc alatt képes lenne átszelni az egészet.

- Yoos! Most pedig Kuzomi-kun, el kell neked mondanom a Shinobik három tabuját! Ezeket jegyezd meg, hiszen ez a három dolog az, ami egy ninját a rossz útra terelhet: A Pénz, Pia és a Nők! Így hát, figyelj rá, hogy ne költs sokat amíg itt tartózkodunk, ne igyál és ne kevered magad bűnös élvezetekbe egyetlen egy szajhával sem!

Ekkor látja csak Kuzomi, hogy igencsak sokszínű ez a falu, mindenhol üzletek és fabódék állnak, édességekkel, finomságokkal, csecsebecsékkel és furcsábbnál furcsább dolgokkal. A vendéglőkből az édes és a sós illat keveredik, míg a szórakozóhelyekből kellemes zene szó száll ki... Jiraiya arca pedig elvörösödik.

- Úgy hiszem, az lenne a legjobb, hogyha odaadnád nekem a pénztárcád Kuzomi-kun, nehogy túllőj a célon, jobb az ilyesmit megelőzni! Ezen kívül beszerzem a tanuláshoz szükséges hozzávalókat.

Mondta, majd nyújtja a kezét a fiú felé, meglehetősen türelmetlenül az egyik vöröslámpás üzlet felé kacsingatva...

// Kövi posztot ide: http://narutohun.niceboard.org/t3079-ritoru-no-sato#51637 //

**Hateshi** Pént. Júl. 22 2016, 14:16

Visszatértem. :O

Jiraiya-sama…
Jiraiya-sama…
Jiraiya-sama…
Fejemben baljósan visszhangzott a gyűlölt név, fel-felrémlett a falubéliek magasztos hangsúlya, az az esetlenül és pátoszosan tudattalan hanghordozás. A meghunyászkodás az erő és a hatalom előtt. A falu megmentője? Hát persze.
Köptem egyet.
Mindig is gyűlöltem a kisembereket. Fogalmuk sincs a dolgokról, csak a jéghegy csúcsát látják. Csak azt dicsőítik és szeretik, aki a legfényesebben áll eléjük. Persze talán én is kisember módjára istenítettem valódi otthonom nagyjait. Lehet. Talán én is elvakult voltam. Ez is lehet. Ha konohai kiruccanásom valamire megtanított, az leginkább a kételkedés volt. Még önmagamat is belevetettem a kételyek és kérdőjelek tengerébe. De nem baj, így volt ez jó. Gyermekként hagytam el szülőföldem, ideje volt felnőni. Felcseperedni, s szembenézni a valósággal. Az ellenséggel lepaktálni, és elveszíteni önmagam.
Borzasztó, nem igaz? S valamiért mégis úgy éreztem, ezt kell tennem. Számomra sose az eszköz, hanem a cél számított. Meg kellett találnom azt a beképzelt öregembert. S végül is valljuk be, a kis játékocska igen hasznosnak bizonyult. Anélkül ismertem meg a magasztos Jiraiya emberi oldalát, hogy a legkevésbé is megerőltettem volna magam. A köznép szájából csak úgy ömlöttek kifelé a szavak, én meg ittam őket olyan hevesen, mint kisgyermek a tejet anyja kebléből…
Szóval nőcsábász és szexuálisan túlfűtött vénember, de odaadó barát. Nem rossz kombináció. A vágyak azonban, legyen az ember bármely erős is, leküzdhetetlenek. Ők tesznek minket emberré, és miattuk vagyunk oly törékenyek.
Egyértelmű volt, mit kell tennem. Először a kórház felé vettem az irányt. Az ok egyszerű: itt sokkal hamarabb ki tudtam deríteni, mi a helyzet. Tudott volt, hogy Tsunade-samát itt ápolják, és azt se volt nehéz kitalálni, hogy a kórház melyik szegletében „rejthették” őt el. Ráadásul Jiraiya eddigi habitusából kiindulva kizárt volt, hogy a játék teljes ideje alatt Tsunade mellett legyen. Egy kórházi vizit egyébként se több órás. Nem úgy egy vizuális orgiával felérő fürdőlátogatás! Na, arra bizony illik több időt szánni…
A Henge no jutsu alkalmazásával egy kecses, hatalmas keblekkel megáldott, hosszú, szőke hajú nővérke képét vettem fel. A kórház területén nagyjából fél, de legfeljebb 1 órán át bolyongtam, természetesen az ominózus osztályra/szárnyra fókuszálva. Amennyiben álcám lehetővé tette, akár közvetlenül is megközelítettem a szobát, vagy be is léptem rajta – ez utóbbihoz persze feltételezhetően egy egyszerű henge nem lett volna elég. Járőrözés közben az ablakokat és ajtókat is vizslattam. Amennyiben megpillantom az öregembert, keresztezem vele a pillantásom, és kecsesen, de roppant lassú léptekkel megindulok felé.
Amennyiben ez első ötletem nem jár sikerrel: irány a fürdő! Ugyanakkor fürödni már nem fogok: a fürdő bejáratánál táborozom le, ezúttal pedig másfajta álruhát húzok magamra. Egy vörös hajú, nagyjából 40 éves, meglepően telt idomokkal rendelkező asszony alakját. Testemet egyfajta tapadós, bőrből készített egyberuha fedi. Teljes ellentéte ez annak, amit az öregember odabent láthat: a tiltott gyümölcs leszek, akit leszakítani nehézkes. Kebleimnek egyetlen kis pontja se látszódik ki, s mégis, a ruha kialakítása és tapadóssága vonzza magára a férfi tekinteteket. S ha szerencsésen el is kapom azt a tekintetet, nos, onnantól úgy hiszem, győztem. Természetesen, miközben a bejáratnál várakozom, figyelek egyéb olyan helyekre is, ahol felbukkanhat.
Ha egyik terv sem jön be, fogom magam, és letáborozom Konoha kapujánál. Ott, ahol a senninnek akkor is át kell haladnia, ha nélkülünk kíván távozni. Elrejtőzésre a Kakuremino no jutsut, és minden egyéb eszközt – fát, bokrot – felhasználok, amit csak tudok. Ha Hateshi nem megy Jiraiyához, majd Jiraiya megy Hateshihez – talán.

**Nakagawa Naraku** Vas. Júl. 31 2016, 11:33

//Tobirama//

Itt vagyok hát Konoha kapujában... Gondolatok ezrei cikáznak a fejemben. Legfőképpen ez az egy: mit keresek én itt? Magam sem tudom. Legfőképpen azért jöttem ide mert a Tűz és a Víz országa ellenségek, talán ezért befogadnak itt. Vagy nem... Az biztos, hogy a valódi okát annak, hogy szökött ninja lettem nem árulhatom el. Igen, valami mást kell kitalálnom. Végül is... Majd lesz valahogy, hagyom hogy sodródjak az árral.

Kecses mozdulattal leugrom a fáról, melyen eddig ültem gondolataimba mélyedve majd lassú léptekkel megindulok a kapu felé. Nem vagyok messze, látótávolságon belül van így néhány perc alatt oda is érek. Oda érvén végigmérem a hatalmas kaput, jóval nagyobb mint ahogy én azt gondoltam. Megint belém vágott a gondolat, hogy biztos ezt akarom? Mi lesz ha elfognak? Aztán jött a megvilágosodás. Nem mindegy? Úgy is csak céltalanul bolyongok a világban...

Veszek egy mély levegőt, majd odalépek a kaput őrző egyik Chuuninhoz és megszólítom.
- Szép napot. - köszöntem egy enyhe mosollyal az arcomon, mely az ajkamat takaró "sál" miatt nem látható inkább csal a szemeimen.
- Némi útba igazításra lenne szükségem, nem a környékről való vagyok. Egy fogadót keresek ahol megszállhatnék. - teszem föl kérdésemet amennyiben beszélgető partnerem nem téríti másik irányba a beszélgetést.

**Rabada Genkou** Hétf. Aug. 01 2016, 14:37

//Danzou//

A taktika ezekszerint bevállt és végre sikerélményem is van, de jó érzés! Azt hittem bárki csettintésre lezúz, de ez a párbaj most pozitívan cáfolta a pesszimizmust. Mindennek van eredménye, ha nem is az amire számítunk de legalább van. Itaria sensei nem várt sokat hogy erre rájöjjek, bele is kezdett tájékoztatójába a következő küldetéssel kapcsolatban, ami lényegében az első is. De amikor kiejti az uticélunk nevét fura érzés fog el. Hát újra hazatérek... Most másképp! Figyelemmel hallgatom tovább az eligazítást és minden részletre figyelek. Tehát így néz ki a helyzetünk: a küldetés két szakaszból áll, az egyik a Folyó országán átvezető fejezet. Egyértelműen ez a veszélytelenebb. Ám talán ez a legidegölőbb rész. Amikor csak félig érezzük biztonságban magunkat hiszen a sensei is mondta hogy semmi sem biztos. Nem tudni hogy hagynak átkelni vagy megtámadnak. Nagyon úgy hangzik mint egy paranoia krízis, és lehet hogy csupán én festek túlságosan görcsös képet a helyzetről de ha igaz akkor már az eleje nehéz lesz. Mondjuk egyszer már biztonságosan átkeltem ott, de nem tudhatom pontosan hogy jelenleg megölnének avagy békénhagynának. A lényeg mégis az hogy ez csak egy állomás a kettő közül. Jön aztán A Szél országa ahol könnyebb óvatosnak lenni mert szinte mindenkiről biztosan tudhatjuk hogy ellenség vagy sem. S abban is bízok hogy nem kerülünk hadsereg elé- kissé ciki állapot lenne. Én így látom.
- Sensei! Tudom, azt mondta már várnak ránk mégis... ha ilyen feladattal nézünk szembe kellene egy kis kitérő. Ugyanis egy méternyi drótom sincs és nagyon nagy szükségem van rá. Veszek gyorsan az egyik boltban ha megmutatja melyik van a legközelebb. - ha beleegyezik akkor 2x 6 1x 10 és 1x1 métert veszek, elteszem őket az övtáskámba közel a kezemhez és mondom hogy mehetünk.

Shimura Danzou Vas. Aug. 14 2016, 19:36

// Genkou //

Itaria-sensei ránéz Genkoura, majd közli, hogy erre nincs lehetőség. Ám ezek után a zsebébe nyúl és odaad a fiúnak kétszer tíz méter drótot, valami olyasmit motyogva, hogy használd ezt, legyen ez a jutalmad a győzelmedért. Nem egy túl nagylelkű ajándék, viszont mégis csak megoldja Genkou szükséghelyzetét.
A karaván lassan indul meg és nem is mozog sokkalta gyorsabban. Idegörlő, noha gyorsabban halad a karaván, mint egy átlagos sétáló ember, így a cammogó katonánkan iparkodniuk kell, azonban egy shinobi számára, aki a hazája felé utazik, ráadásul fiatal, eléggé lassú ez a tempó... Az első nap éppen olyan unalmasan telik, mint a második. Hozoin nem hajlandó túl sokat beszélni Genkouval, úgy tűnik, tüske a körme alatt, hogy kikapott. Nem is ugyanazon a szekéren utaznak. A katonák szintén szótlanok. Ellenben a hajtók... na azok tudnak ám karattyolni! olyan képtelen és hihetetlen történeteket mesélnek, amiket vagy kitaláltak, vagy nagyon-nagyon-nagyon kiszinezték a valóságot. De a legvalószínűbb, hogy egy kicsit mind a kettő.
eltelik az első hét, a táj lassan folyik el a karaván mellett, ám szorgosan változik. Genkou megtudja, hogy közel van már a határ és észre is veszi az őrposztokat, amik szabályos távolságonként helyezkednek el a Tűz Országának határain. Az egyik ilyenhez igyekeznek, amikor is parancs érkezik a megállásra. A leghátsó szekér felé bámul az emberek legtöbbje, noha oda most sem lehet belátni.

// Következő poszt helye: http://narutohun.niceboard.org/t22-hatarvidek //

**Senju Tobirama** Kedd Aug. 16 2016, 11:34

//Naraku//
Lassan odaérve a kapuhoz megpillantod a két chunnint. A déli napsütés eléggé megfárasztotta őket. Valószínűleg hamar fogják váltani az őrséget. Talán ezek ketten este is itt voltak még... nem számít túlzottan. Ugyanis köszönésedre felfigyelnek.
-Egy fogadó? Huhh..hát van egy a szomszédos faluban, de mondjuk itt is persze, csak mostanában elég sokan érkeztek egy bizonyos shinobi képzés miatt. Pont tegnap jött a sok genin...- Felelte a neked jobbra ülő.
-Ja, igen. Tegnap egész reggeltől estig itt kellett várnunk rájuk. Jöttek vagy kétszázan. Várj csak?!- Nézett rád pár másodpercig némán, zavarodottan a kendős férfi. -Nekem rohadtul mennem, kell! Én tanítom az egyik csapatot... Úgy terveztem, hogy a saját jutsumat tanítom meg.
-A szirup elfogót?-
-Hát van más technikám?-
-Ez most nem tudom, hogy kioktatás lett volna... vagy csak oltogatod magadat...-
-Az most mindegy. Én mentem.- Viharzott azzal el, így egyedül maradtál a másik sráccal.
-Nos, igen... tehát jelenleg nem biztos, hogy találsz egy fogadót, de megpróbálhatod azért persze.- Intett a falu fele, majd elővett egy üveg vizet és kortyolgatni kezdett.
Mit teszel? Bemész és megkockáztatod, hogy kémkedés vádjával elkapnak, ha észreveszik, hogy shinobi vagy? Ha igen, hát gyerünk...

**Hateshi** Vas. Aug. 21 2016, 23:13

I would have never thought I would feel such simple albeit satisfying relief in my life. I did my best to try and catch that imbecile, pervert old man. I accepted his offer, I decided to abide by his rules. I even came up with three well established plans in order to detect his whereabouts. I played the game, I did play it. But he was not there. I could not find him anywhere still I have not given up. I was not that kind of a person, a promise is a promise, and I did promise to find him no matter the circumstances. I still had some tricks up my sleeve. But what if he never really wanted to be found? Or what if there always was something else planned for me?
That latter started becoming a reality when that strange, unknown man crossed my path in the street and handed me over a mere sheet of paper. My name was written on it. Strange, I thought. It might have been a trick of that pervert, I was well aware. But I was after all of my very own will heading for Konoha’s gates. So I followed the instructions.

And then the moment of relief came. I always thought of myself as an intelligent and logical person. But I could not help it, I was overwhelmed by the joy that someone else stood in front of me, not that almighty god-like figure of Konohagakure no Sato that I –– DESPISED. (Neither was I a team player, just as a side note. Kuzomi was his name maybe? Zero importance…) I would have been more than happy to join him instead of that detested man. I had enough of his pretty games in a couple of hours. It just was not worth the effort. Maybe for my comrade, it was, after all, he was not a mere (sort of) economic migrant like me, he may have treated Jiraiya like an idol. Well, I did not. Konohagakure may have not been my enemy, but this man was my foe…

But I was not a foolish little girl. It could have been just another tricky test from Jiraiya (or even the Hokage) himself so as to test my loyalty. So I replied in a humble way: ‘Really? Such a pleasure to meet you, Sir, but I am afraid I have already been assigned to Jiraiya-sama. There must be some sort of misunderstanding, isn’t there?’
Whatever did he reply, I carry on: ‘Of course, I can understand if Jiraiya-sama must have left without me. After all, I am just a genin. In that case, I’ll follow you gladly, I don’t have anything on my schedule today…’
I send him a slight smile and make sure he understands from my tone that I am happy to see him… and ready for the journey.

Terumi Mei Kedd Aug. 30 2016, 23:04

/ Hateshi /

Amikor Jiraiya-samát emlegeted neki, megilletődötten ráncolja össze homlokát, miközben kissé megemeli a fejét.
- Nem tudom, mi köze lenne saját ügyünkhöz a remetének, nem különösebben foglalkoztat - válaszolja. Mondatában észreveszel valami furcsát, mégpedig ahogyan valamilyen ügyről beszél, de azt semmiképp sem hozza nyilvánosságra előtted. Valami turpisságon járhat az agya, gondolod, de sejtésed nincs arról, hogy valóban egy cél vezérel benneteket, s rejtett jelét adja ennek. Bár egy kissé burkoltan.
Persze neki is feltűnik, hogy a megváltó képében jelent meg, miszerint semmi kedved nincs az öreggel foglalkozni, különben órákig bizonygattad volna, hogy igenis itt maradsz és nem mész sehova, mert Jiraiya-sama mellett a helyed.
- Úgy hiszem, egy közös barátunk küldött, hogy a helyébe lépjek - árulja el. Visszamenőleg sandít, kire gondolhat, az illető a mai napig a kórházban nyalogatja a sebeit... vagy más nyalogatja neki.
A fickó nem veszi vissza álarcát egyáltalán nem érezve szükségét annak, hogy most inkognitóban legyen, hiszen ha valaki látni akarja az arcát, az valahogy úgyis eléri, hogy láthassa. Egyébként is... mintha a hétköznapokban nem ugyanaz a szürke ember lenne, aki valójában!
Végül leugrik az oszlopról, hogy szemtől szemben is láthasd. A férfi egy negyed fejjel magasabb, és izmosabb is nálad, ami arra enged következtetni, hogy rendes kiképzést kapott... persze, különben nem lenne az ANBU egyik tagja.
Fejével biccent egyet oldalra, az útmutatás pedig visszavezet titeket a betontömbök sűrűjébe, Konoha izzó és vitális centrumába, ahol mindenki a szenvedélyeknek hódol.
A férfi belenyúl a zsebébe, majd előhúz egy kis téglalap alakú dobozt, abból pedig egy szál cigarettát, melyet vidáman gyújt meg. Feléd nyújtja a kis dobozt, hogy ne tűnjön kőbunkónak, amiért nem kínál meg.
- Úgy vélem, hogy ha valahol el akarjuk kezdeni, és megbízni egymásban, létfontosságú, hogy a legideálisabb helyen keressük meg erre a megoldást - nem tart sokáig a menet, amikor megáll egy bizonyos hellyel szemben, melyre széles vigyorral az arcán bámul.
- Vendégem vagy egy italra és arra, ami azon túl van - biztosíthat arról, hogy nem a rókamikiről van szó. Ha ellenállást tanúsítanál, biztosan nem nézné jó szemmel egy ilyen ajánlattétel után.

**Hateshi** Pént. Szept. 02 2016, 23:36

– Á, szóval Karasu küldött. Minden világos.

Talán ismerte a nevét, talán nem. A lényeg, hogy én igen. A kimondott szó pedig hatalom, főképp, ha egy ANBU nevét ejtjük ki a szánkon.

Végigfuttattam a tekintetem az újfiún. Volt benne valami rendkívüli. Nem tűnt egy törvénytisztelő minta-állampolgárnak, tekintetében furcsa láng lobogott, arcán az izmok megzabolázhatatlanul húzódtak össze, majd ernyedtek el. Az igazat megvallva első látásra s hallásra csöppet egomániásnak és nárcisztikusnak tűnt. Méghozzá izmosabb is nálam? Pfuj, hülyegyerek. (Na, nem mintha én olyan hatalmas gondot fordítottam volna az „öntestfejlesztésre”, de azért mégis…) Egy szó mint száz, nem volt szimpatikus. Illetve nem lett volna, de mind e kósza probléma hamar elveszett a feledés homályában, miután minden egyes porcikámat a Jiraiya távozása – azaz fel nem bukkanása – miatt érzett mámoros, földöntúli öröm járta át.

A Sors hát megint megszánta szegény, ártatlan Hateshit. Ó, kegyes Sors, köszönöm néked! Tényleg! Nem csak azt a nyomorékot tüntetted el mellőlem, már egy első látásra is mókásnak tűnő alakot küldtél segítségemre. Ráadásul az alak játszani akar. Hateshi pedig imád játszani, még ha ezt a befásult shinobi-tömeg kellős közepén néha ő maga se hiszi el. Ebből rossz nem sülhet ki.

– Nagyon köszönöm. Jól fogok tőle szórakozni, vagy sima? – Kérdésem pajkosan őszinte, kérdőn nézek rá. – A nikotin káros a szervezetre, abból nem kérek, köszönöm.

Ha öröm-jointot kapok, 1 perc elteltével valamivel szélesebb, de azért kellően Hateshi-s félvigyorral az arcomon folytatom. Végül is ünnepelünk. Jiraiya is gone. Az újfiú pedig lazítással kezdené a küldetést. Megannyi ínycsiklandozóan szaftos információt tudhatok meg róla 1-2 röpke óra alatt… Mesés!

– Igazad van. Hogyan is utasíthatnék vissza egy ilyen ajánlatot? De árulj el valamit! Miért épp ide? Gyakori vendég vagyok errefelé, de még sosem láttalak. A memóriám egész jó, meg se próbálj átverni.

Terumi Mei Pént. Szept. 16 2016, 19:32

// Hateshi, pont olyan szerencséd van, hogy kereken 14 nap megkéséssel kapsz tőlem +5 chakrát! //

A férfi bólint, helyeselve az említett férfi nevét hallva. Míg ő vidáman bagózik, s cigarettájának szürke füstjével károsítja saját és környezetében élők egészségét, valamint minden bizonnyal az ózonréteget is - de annak aligha ártana az a 0,00000001 százalék, amikor rengeteg ember rajta kívül környezetszennyező. Ő nem. Nem arról van szó, hogy egy tekercsben gyűjtögetné az eddig elszívott cigicsikket... de nem kizárt! Vállat ránt, amikor visszautasítod; sebaj, több marad neki. Feltűnt már viselkedése, hogy nagy ívben köpik a szabályokra, és ezt nem minden ANBU-s mondhatja el magáról, hiszen ők mind parancsot teljesítenek. Kérdés az, hogy Ő kinek a parancsát teljesíti, s hogyan engedheti meg magának azt a luxust, hogy a saját feje után megy, köpve a hagyományokra?
- Nem akarlak megmérgezni, mielőtt végigfutna az agyadban a feltételezés - mormogja. Nem is gondolná az ember, miféle hangulatmódosító szerek lapulnak meg egy olyanfajta embernél, mint ez a férfi, így a sima dohány mellett az is lehetséges, hogy sok olyan más is van nála, mint a joint, opioidok, amfetaminok, hallucinogének, fenciklidinek - a jól ismert angyalpor -, persze csak említve ezeket. Nem mintha tényleg lenne nála! Miket feltételez, kedves Hateshi?!
Megáll veled szemben az épület előtt, majd rád mosolyog.
- Nyilvánvaló, hogy gyakori vendég vagy erre, hiszen konohai vagy - mondja ezt egy hatalmas vigyorral a száján, mintha lenne arról bármilyen sejtése, hogy ki is vagy valójában.
- Mi az, ami a hangnál is gyorsabban terjed? Az információ. És hol terjed a leggyorsabban az információ? A bárokban és az örömlányok között. Mindenki hall ezt-azt, egy szép lány pedig órákig képes fecsegni szerinte feleslegesnek tűnő dolgokról, de mint tudjuk, nekünk minden egyes kis szó valami mást rejt - bár nem a kérdésre válaszolt, vagy arra csak félig, a felé tett ismerethiányodat pedig úgy tűnt, fel sem vette.
Belépett az ajtón előreengedve téged, majd bevetettétek magatok a dallamos zene, a finom illatok és a nők sűrűjébe. Veletek szemben a bárpult, ahonnan a pultos kinézve máris intézkedett. Leültök egy kerek üvegasztalhoz, kényelmes párnák közé, ám alig teszitek ezt meg, máris egy csinos hölgy érkezik egy tálcával a kezében, rajta italokkal.
- Én tudom a neved. De te nem tudod az enyém. Sokan úgy neveznek: Asaguroi (Füstös képű). Régóta tartózkodom Konohában, pár éve vagyok ANBU-tag, és nem sűrűn maradtam a Levél árnyékában tekintve, hogy küldetéseim máshova vezéreltek. Talán ezért nem láthattál még - feleli, kielégítve ezzel talán kérésed.

**Ishihara Aki** Vas. Okt. 23 2016, 19:13

Hosszú ideje már, hogy bármi érdekes történt. Az utóbbi időben mindössze pár kisebb küldetésem volt, azok is inkább csak a falun belül, vagy közvetlen a határon. Bár hivatalosan tagja vagyok egy csapatnak, azonban mostanság nem lettünk összehívva. Ahogy hallottam Akane jelenleg más küldetéssel van elfoglalva, talán pont emiatt nem történt semmi. Egy nappal ezelőtt, azonban kaptam egy üzenetet. Egy shinobi kézbesítette a lakásomba, ami egyértelmű jel volt arra, hogy fontos a dolog. Mindössze egy hely és időpont állt benne. Nem túlozták el az információkat, ami részben érthető, hisz valószínűleg nem akarják, hogy akár a legkisebb információ is kiszivárogjon. Az üzenet tartalmából egyértelművé vált, hogy valakivel találkoznom kell ott. Persze fogalmam sincs, hogy ki lehet az illető. Ma kipihenten keltem és rögtön elkezdtem készülődni. Bár a találkozó csak 10 órakor volt, én jobb szerettem már előre összekészíteni mindent. Mivel tudtam, hogy valami küldetésről van szó, így a fegyvereimet is gondosan elpakoltam. Mikor elérkezett az idő el is indultam a kijelölt helyre, ami Konoha kapuja volt. Ebből én elsőre arra következtettem, hogy talán a falun kívülre megyünk, azonban ez közel sem olyan biztos, de reménykedek, hogy valami komolyabb feladatot kapok. Hamarosan meg is érkeztem a már jól ismert helyre. Bár már annyira nem volt korán, mégis viszonylag kevés embert lehetett látni erre fele. Pár perccel hamarabb érkeztem, mint kellett volna, így valószínűleg a másik személy vagy személyek még nem érkeztek meg, vagy legalábbis még senki se jött oda hozzám, hogy köszöntsön. Örülnék ha legalább a tárasaimról kapnék valamiféle információt. Mivel jobb dolgom nem volt, így leültem az egyik padra és ott vártam, hogy történjen valami.

**Senju Tobirama** Szer. Okt. 26 2016, 02:38

Pár perc várakozás után két alak kezdett kirajzolódni látóhatárodon, a falon túlról érkezve. Lassan közeledtek, normál tempóban, s mint kiderült, ahogy közelebb értek, nem is shinobik. Csupán két civil akik látszólag átutazóban jártak erre. Ruhájuk nem drága selyem volt, mely kereskedőkre utalna, de nem is rongyos, koldusokhoz illő. Egy pillanatra rájuk terelődő figyelmed pontosan elegendő volt ahhoz, hogy hirtelen hatást keltsen egy, a válladra helyezett kéz.
-Isihara Aki, ha nem tévedek... Én Sawai Kazemaru vagyok.- Szólt hátad mögül egy nálad idősebb, barna hajú, zöld szemű fiú. (Kép)
Ránézésre is lejött, hogy valamivel idősebb nálad. Talán tapasztalata is több van, bár tény, hogy korodhoz és rangodhoz képest elég sok rejlik benned is...
-Feltételezem te is megkaptad az utasítást, miszerint itt kell várni. Mondjuk... mi más okból ácsorogna itt bárki...- Mosolygott rád kissé erőltetetten, mintha nehezére esne. Nem sokkal a fiú után egy mellényes alak bukkant fel az egyik sarok mögül. Egy nő volt az, ki éppen gombócokat falt miközben nyílegyenesen felétek vette az irányt. (kép) Társad érdeklődve figyelte ahogy közeledik, majd azzal a lendülettel el is megy mellettetek, egyenesen ki a kapun. Balkarját feltartva integetett aztán nektek.
-Na! Mi lesz drágaságok? Nem érünk rá egész nap. Még szeretnék este is bedobni egy adagot.- Hangja kedves volt és örömteli. Úgy tűnik nem egy zsémbes senseit fogtatok ki. Megvárta míg felzárkóztok mellé, majd neki kezdett a hivatalos szövegnek.
-A feladat egy falu biztonságának visszaállítása. Egy ideje elharapóztak a dolgok.- Harapott egy nagyot, majd teliszájjal folytatta. -Ami azt illeti nem is maguktól. Néhány fickó érkezett nem túl rég hozzájuk, akik azóta élősködnek rajtuk. Erősnek írták le őket, de kétlem hogy ne bánnátok el velük... Én le fogok válni tőletek, nem sokkal azután, hogy elértük a falut. Intézem a magam feladatát... Ti bent tisztogattok. Bármi gyanúsát láttok jegyezzétek fel mielőtt cselekednétek. Van nálatok valami amire írhattok és írószer? (-Amennyiben nincs ad.-) Nos akkor ezt is tisztáztuk. Hősködni ne próbáljatok, fő a csapatmunka. Ha pedig túl kemény valaki, akkor menekültök. Értve? Kérdés?- Nyelt egy nagyot, majd eldobta a már üresnek bizonyult pálcikát. Azzal megfordult s kérdően figyelt esetleges kérdésetekre, miközben tartotta a tempót.

// Amennyiben bármi kérdésed van a következő posztban felteheted, amely a Határmenti Faluhoz érkezzen. Tartalmazza az odavezető utat, s az esetlegesen felmerült kérdéseket. A faluról majd én adok leírást, Te csak az utat írd le. Jó munkát ^^ //

Ui: Ne izgasd magad, ha keveset írsz rá, erre nem is feltétlen lehet egetverően sokat.. sajnos rövid lett, de sose tudom hosszabban megoldani a topicváltós posztokat. Sad

**Hateshi** Kedd Nov. 01 2016, 11:40

Tetszett a férfi jelleme. Nem volt egy bigott shinobi, már ennyiből átjött, hogy nem a szabályoknak él, hanem szabályok élnek neki. Ez pedig jó. Nagyon jó. Pont ilyen emberre volt szükségem, hiszen döntenem kellett végre. Oly régen éltem már Konohában, és sajnos-nem-sajnos be kell valljam, a szívemhez nőtt. De gyűlöltem is. Hogyne gyűlöltem volna! Hiszen nem azért hagytam el szeretett hazámat, Amegakurét, mert új életet akartam kezdeni, hátat fordítva gyökereimnek. Nem. Azért jöttem el, hogy olyasmit kapjak Konohától, amit Amegakurétól akkor és ott nem hittem, hogy megkaphatok: erőt és tudást. A háború persze valamelyest – sőt, hát ne finomkodjunk – kurvára keresztül húzta a számításaimat, és végül választás elé kényszerített: Konoha vagy Amegakure. És én nem választhattam mást, csak ez előbbit, hogy aztán végül ez utóbbit szolgálhassam. Ködös, ugye? Pedig van értelme. Ha most Konoha ellen fordulok, hogyan lehetek később valódi hazám szolgálatára? Meg hát úgy egyébként is… voltam már annyira skizofrén – fujj, nem szeretem ezt a szót, de néha el kell magam borzasztani ilyenekkel –, hogy igenis tudtam azonosulni a tűz akaratával. Talán ha vége lesz a háborúnak, benyújtom a kettős állampolgárságra vonatkozó kérvényemet. Nem is rossz ötlet… Hateshi a Reformer néven császárrá is koronáztatom magam. Happy end.

A lényegre visszatérve: a furcsa ANBU épp kapóra jött, már ami a terveimet illeti. A magasztos Jiraiyából ugyan nem tudtam volna semmi hasznosat kiszedni, és őszintén kételkedtem abban is, hogy a küldetés bármi kézzel fogható eredménnyel járt volna (értsd: tudás, erő, tapasztalat, s egyéb hasznos cuccok). Ámde egy outlier ANBU már más tészta. Hűségét nem vontam kétségbe, de a nagy száj és a nyitott elme kitűnő társ, ha új ismeretekre áhítozunk. Márpedig nekem épp erre volt szükségem. Le kellett végre zárnom életem e fejezetét, de még nem tudtam eleget. Nem ismertem Konoha igazi motivációt, a háború mögöttes mozgatórugóit, az erőket, amelyek jelenleg is a háttérben munkálkodnak… annyi mindent kellett még magamévá tennem. Az információ sokkal hatalmasabb a puszta erőnél.

És… Ó! Mintha ő is épp erre utalna. Szóval nem véletlen a helyszínválasztás. Nagyszerű.

– Az biztos – felelem. – Sokan lepődnének meg azon, milyen értékes információk keringenek egy ilyen alantas – itt hangomat kicsit megemelem – bordélyban, mint ez itt. A múlt hónapban valamelyik északi nemzet daimyójáról hallottam némi szaftos pletykát… persze, ki tudja, mi volt belőle igaz, és mi nem. Mindenesetre én próbáltam komolyan venni. Sose tudhatja az ember.

Leemelek a tálcáról egy italt, kortyolok belőle egy nagyot – hú, de rég ittam már ilyen minőségtelen szeszt –, majd újra az ANBU-ra pillantok, akinek megered a nyelve.

– Asaguroi? Rendben, örvendek… – Ragaszkodsz ehhez a névhez? Tapasztalatból tudom, hogy néha az ember csak megszokásból tartja magát a sokak által preferálthoz… szóval a megszokás ne tartson vissza, ha esetleg ez alkalommal valami mást szeretnél használni. Persze csak egy gondolat, az istenért se akarok tolakodó lenni.

Őszintén nem érdekelt, hogyan fogom szólítani az ANBU-t, de személyiségtesztnek a kérdésem, úgy gondolom, kiváló volt. Kíváncsi voltam rá, mennyire hasonlít rám a fickó. Ugyanis hasonlított, nem is kicsit, ezzel pedig ő maga is tisztában volt. Régóta tartózkodik már Konohában, mi? Hát, én is…

Terumi Mei Vas. Nov. 20 2016, 14:37

// Jóóól van, tudom, te kis szemfüles, jár az a +5 ch! >.> //

Amikor érkezik az ital, kedves újdonsült társad nem engedi, hogy a leányzó tovább vigye azt, hanem az egész tálcát lerakja maga elé, majd megpaskolja a hölgy fenekét, hogy köszöni szépen a kiszolgálást, ha szüksége lesz rá, később szólítja. Azonnal le is gurítja az elsőt a torkán. Úgy tűnik, nem igazán ad a minőségre, de talán ezért is nevezik őt Asaguroinak, még ha nem is bűzlik a dohánytól. De arra már rájöhettél, hogy nem igazán érdekli, ha az élvezeti cikkekről van szó, akkor bármi lehet, csak élvezze.
- Egy bordélyban sosem tudni, hogy mi hamis és mi nem. De ilyen alapon bármilyen pletykát hallasz és bárhol hallod azt, arról is te döntöd el, hogy elhiszed e vagy sem. Azonban minden pletykának van valami alapja, és ha nem is teljesen, de egy része igaz lehet - dörmögi, miközben a cigaretta lóg a szájából. Észre sem vetted, hogy rágyújtott, de talán azért, mert pont ellenkező irányba néztél... esetleg felkeltette az érdeklődésed egy leányzó, vagy a fények, melyek inkább a piros és narancs árnyalatok pompájában úszkálnak. Egész kényelmes a mögötted elhelyezkedő párna, és puha a kanapé is, szóval annyira mégsem lehet olcsó ez a lebuj.
A férfi meglepetten néz rád, amikor a neve iránt érdeklődsz, és a megszokottról hadoválsz.
- Van benne valami... hogy ne mindig a megszokotthoz ragaszkodjunk. Akkor persze minden nap más nevem lenne, minden nap mást innék, minden nap más nővel lennék, csakmert túl hamar megszokom. Ha túl hosszú, legyen Roi, úgy még egyszer sem hívtak - nevet fel, majd a kezét nyújtja, hogy bemutatkozzon új nevével.
Nem maradtok sokáig kettesben, mivel két leány érkezik. Az egyik Roi ölébe ül, a másik pedig a tiédbe. A leányzó tűzvörös haja, mélykék szemei és finom, lágy illata szinten megbabonázzák a férfit (te döntöd el, hogy téged mennyire), puha bőre pedig csak úgy hozzásimul a tiédhez, ahogy az öledbe csusszan, majd megsimítja az arcod.
- Oo, micsoda meglepetés! A bordély legszebb leánya talált rád, kedves Hateshi. Ez itt Miho. Miho, köszönj szépen - ösztönzi a férfi a lányt, aki köszönésképp elmosolyodik, majd megcsókol téged, hogy ezzel is bemutassa a tudományát. Amikor feleszmélsz, Roi-t már sehol sem látod, de ha a távolba tekintesz, azt veszed észre, hogy nevetgélve vonul el azzal a leányzóval, aki az ő ölében landolt. Úgy tűnik, kettesben maradtatok.
- Szégyellős vagy, Hateshi? - nem mutatkoztál be neki, de a neved jól hallotta, amikor Roi megszólított. - Ha igen, akkor nem ártana, ha innál még egy keveset. Vagy... lazítsalak el én? - kedvesen a hajadba túr, és a tarkód masszírozza. Lehet, hogy ő lesz az információforrásod, de úgy tűnik, az információ nincs ingyen.

/ Tehetsz akármit, kérdéseket is tehetsz fel neki bármivel kapcsolatban, akár a társadról is Very Happy

/

**Obake Kaito** Csüt. Jan. 26 2017, 20:56

//Hattori Arata JM-nek//

A napjaim többnyire unalmasan telnek Konohában. Ha éppen nem a kórházban segítek, akkor a bábjaimmal foglalkozom, vagy éppen unom a semmittevést. Tegnap azonban minden megváltozott, ugyanis jelezték, ha szeretnék, akkor részt vehetek egy küldetésen. Magáról a feladatról nem árultak el semmit, annyival lezárták a témát, hogy a plusz erő nagyon is jól jönne. Így hát természetesen elvállaltam a dolgot. Miután a hír hozója távozott, azonnal átnéztem a felszereléseimet, illetve előkészítettem Hitogoroshit és Utenát a bevetésre.
A páncélt valószínűleg most nem fogom magamra ölteni, de azért jó, ha kéznél van. Elvégre sohasem lehet tudni, mi fog történni. Más védelmem nem is igazán van Utenán kívül. Persze az is lehet, hogy csak azért visznek, hogy legyen aki ellátja a kisebb sérüléseiket. Remélem azért nem így lesz és végre én is szétrúghatok néhány ellenséges hátsót. Az éjszakám éppen ezért eléggé nyugtalanul telt, de szerencsére valamennyit tudtam aludni. Reggel a szokásos teendőim után tartok egy gyors felszerelés mustrát, csak hogy biztosan ne hagyjak hátra semmi fontosat. Ezt követően pedig a megbeszélt időben elindulok Konoha kapujába, ahol elvileg várni fognak.

//A játék során Hitogoroshit valószínűleg gyakran fogom Gyilkosnak hívni! Mást már össze zavartam ezzel, szóval inkább szólok Smile

//

Ajánlott tartalom