Re: Konoha kapuja

**Taidana Kaito** Hétf. Jan. 06 2014, 18:13

///A pszichopata///

Kaito nem lőtt akkora nagy bakot, bár így is nagyobb lett a galiba, mint ahogy sejtette. Érzése helyes volt miszerint az idős férfi a csapat vezetője, ám nem a képet kellet volna megmutatni, ami kényelmesen a keze ügyében volt, hanem inkább a küldetés papírjait, de már mindegy, a hiba megtörtént. A genin nem szakmai hibát vétett, csak a furcsa kliens számár volt ez sértés, aki egy nyelv nyújtással, és egy kisebb piszkálódással konstatálta a dolgot „- Fúúúj, perverz! Minek van képes rólam, fúúúj!” mondta majd elfordult a fiútól, kissé megsértődötten. Volt már vagy másfél éve, hogy Kaitonak női lényekkel kellet együtt dolgoznia, ám az a kémelhárításos balhé ehhez képest piskóta volt, legalábbis jelen pillanatban, úgy tűnt. A genin köpni, nyelni nem tudott, és rendkívüli zavar borította el elméjét, amelynek az öregúr vetett véget, aki ahhoz képest, hogy milyen a megjelenése rendkívül kedvesen jelezte, hogy csupán a lány természete a gond, nem pedig a fiú viselkedése. ~Igaz a mondás a zord külső tényleg takarhat kedves belsőt~ gondolkodot el magában a fiú. Ami még különösen jól eset a genin számára az az, hogy az öreg a „san” megszólítást használta, a tény, hogy egy ilyen izom kolosszus, kedvesen, és tisztelet méltóan szólítja meg Kaitot nagyon jó érezés volt számára, és a csuklyája alatt egy kis mosolyt is megengedett magának. A furcsa szóváltást után az öreg Wardon aki ép az utolsó küldetésének indult neki, bemutatta „csapatát”, amely bemutatás rendkívül baráti hangulatban telt, kiderült, hogy a fiút Sachinak hívják, és hogy ő a főnök unokája, a lány pedig Nina a VIP személyi testőre, és egyben Sachi barátnője, bár utóbbit pont a fiú nem nagyon reklámozta. Azon kívül, hogy Kaito az udvarias kérdésére nem kapott választ minden, és mindenki a helyére került, majd megindultak a hosszú útnak. Kaito a másik fiúval sétált a hintó mellet, és miután megindultak, az öreg készségesen válaszolt a genin korábban feltett kérdésére. A válaszból kiderült, hogy félnek az emberrablóktól, akik váltságdíj fejéért mindenre képesek, és hogy a genin erősítésére kell. Ahogy haladtak előre a csendet a kocsi tetején ülő Nina dudorászása törte meg, ám Kaitó úgy érezte nem tud még elég információt, így azon gondolkozott kit is kérdezgessen. Ninát nem akarta meg zavarni amúgy is olyan békésen ült a kocsi tetején, sőt még a belőle áradó dallamokat is jó érzés volt hallgatni, az öreg Wardohoz azért nem akart hozzá szólni, mert nem akart újabb konfliktust a nemes lánnyal, és praktikusabb is, hogy ha nem kerül ismét zavarba, mivel nem biztos, hogy az öreg ki tudja menteni ismét egy kellemetlen szituációból. Így marad a mellette menetelő Sachi, ám mielőtt még nagy faggatózásba kezdene, rágyújt egy cigarettára. „-Bocsánat Sachi-san remélem nem baj, ha rágyújtok?” kérdezte a fiútól kedvesen. Válaszától függően a genin rágyújt, ezek után a következő kérdése pedig az lesz, hogy „-Sachi-san maga milyen harcstílust kedvel?” mivel Kaitó feltételezte, hogy az unoka sem hiába van itt, így biztos ért valamihez. Ha beszélgetés jól alakul akkor a végső kérdése pedig az öreg előző válaszára reflektálva úgy szólna, hogy „-Az ifjú hölgynek, vagy családjának vannak e konkrét ellenségei, illetve esetleges támadóknak lehet e a pénzen kivel más motivációjuk? ”

///Bocsánat nem vagyok egy nyelvtan bajnok, így a végén lehet, hogy kicsit összekuszáltam az igeidőket, de szerintem sejted, hogy mire gondoltam Very Happy

, legközelebb megpróbálok valami okosabbat kitalálni Razz

! ///

**Aokaze Atsushi** Kedd Jan. 07 2014, 20:55

Mivel az este elégé nyugodt volt és a tűzből maradt parázs olyan jó meleget adott hogy egy gyengébb pillanatomban el is aludtam. Majd később egy halk távoli motoszkálás hangjáéra riadok fel kellemes szunyókálásomból.
* Oh a fenébe hát ez még ég gyorsan el kell oltanom.* Ekkor gyorsan felpattantam és eltapostam a még égő parazsakat.
* Gyorsan utána kell járnom mi lehet ez, ha szerencsém van végre rátalálhatok a többiekre. De most még óvatosabbnak és halkabbnak kell lennem mint tegnap.* Majd gyorsan talpamba koncentrálom a chakrám és felmászok az egyik fára hátha meglátok valamit mert lent a lombok eltakarták a hold fényét, mikor felértem úgy szint nem láttam semmit felnézek és látom hogy néhány felhő eltakarja a holdat.
* Óh micsoda rossz Ómen! Bár lehet hogy jobb is így mert még könnyebb lesz rejtőzködnöm.* Majd óvatosan de nem túl lassan ágról- ágra ugrálva elindulok a hang felé. Mikor a zaj forrás közelébe érek megállok és körülnézek.
* Mi a fene ez az egyike az Aoz párosnak.* Nyelek egy nagyot majd mikor jobban szemügyre veszem látom hogy a jobb karja csak lóg és hogy nagyon egy bizonyos irányba halad.
* Huh már egy percre azt hittem Sikerült elintézniük Nejit és Leet de mivel a másik nincs itt gyanítom magukkal vitték kivallatni. Most mit kéne tennem? Ha van egy táboruk a közelben akkor lehet hogy eltűnt bajtársaim esetleg ott vannak fogságban de egyedül nem mehetek inkább elkapom ezt és elviszem a faluba ott majd döntenek a sorsa felől. És talán megtudok valamit a többiekről.* Majd mögé ugrok és egy határozott mozdulattal nyakon ütöm.

Orochimaru (Inaktív) Pént. Jan. 10 2014, 01:25

Szép lassan halad a kocsi, (amit elfelejtettem írni, bár szerintem rájöttél, van egy ember még, aki hajtja a lovakat, sry...) a lány dudorászik, az idős boldogítja a védendő személyt, míg a fiatal a kérdéseidet hallgatja.
- Ugyan, dehogy baj. - felelte az első faggatási lehetőségre, majd szeméből láthatóan olyan kérdést tettél fel, mely rendesen tűzbe hozta az ifjút. - Milyen harcstílus? Nos, én ügyesen használom a chakrát, jobban, mint a papi, ám sajnos kevesebb technikát ismerek, emellett szeretek inkább az eszemre hallgatni, mint az ösztöneimre, így taijutsu-ban annyira nem jeleskedem. Én előre megtervezem minden lépésemet, így a közelharc egy gyengeségem, tekintve, hogy ott a pillanat tört része alatt kell alkotni, és igen...genin vagyok én is. - felelte a fiú. - A papám csak kiképzést kapott, rangot nem, ami elég furcsa, ha nekem mondod, szerintem csak fél bevallani, hogy mi a rangja. Bár elég erős vén szivar, még mindig nem vagyok képes legyőzni. - súgja le neked véleményét a csapatfőnökről. - Chakra elemem még nincs, és a geninekhez képest kevesebb jutsut ismerek, de jól vág az agyam. - foglalja össze a végén, majd elgondolkodik az utolsó kérdéseden. - Nos, én nem tudok semmi ilyenről, de nekem ez még csak az első bevetésem, nem vagyok otthon ilyen információ szerzésében, ha lenne ilyen, azt csak a papi tudná. - fejezte be, majd hozzátett még egy kérdést. - És te milyen harcstílust kedvelsz, Kaito-kun?

// Mehet az erdőségekbe. //

Uchiha Itachi Hétf. Jan. 13 2014, 13:32

Atsushi

Ez végül is egy tervnek tökéletesen megfelelt ám sok mindent nem vettél számításba. Amikor megtámadtad az áldozatot úgy csaptál le mint a mérges kígyó az áldozatára. Ám ezúttal rendesen elnézted a célt. Amint leütötted hátulról a shinobit az egy pukkanással köddé vált és már hallottad is az ismerős röhögést a hátad mögül.
- Ezúttal nincsenek itt a kis barátaid, hogy megvédjenek. Be kell vallanom rendesen lenéztük a konohaiakat és a bátyám ezért majdnem ott is hagyta a fogát. Az a Hyuuga gyere kemény ellenfélnek bizonyult, de sikerült meg menekülnünk és még pár kölyköt is elkaptunk én viszont tudtam, hogy még egy konohai féreg itt ólálkodik a környéken és nézd csak hát kibe akadok ha nem beléd. Ezúttal viszont nem leszek olyan kegyes veled mint legutóbb.
Azzal Aoz előkapott egy hangszert amit így a sötétben első pillanatra nem ismertél fel és álmodban sem merted volna gondolni, hogy egy ilyen elvetemült bandita egy hangszeren játszana. Ellenfeled elkezdett játszani a kis furulya szerű hangszeren és amint meghallottad a hangját elkezdtél szédülni és úgy érzed, hogy teljesen elveszíted a kontrollt a tested a felett.
A következő pár másodperc számodra órákat jelent. Nem voltál felkészülve egy ilyen szintű ellenfélre és ráadásul nem is voltál teljesen kipihent ezért nem is ismerted fel a klónt amit létrehozott. A genjutsu hatása alatt úgy érezted mintha órákon keresztül kínoznának. Mint egy rossz álom amiből soha sem tudnál felébredni. Végül a kínok olyan erősség váltak, hogy elvesztetted az eszméletedet és valószínűleg ez mentette meg az életedet.

// A következő 20 soros postban egy részletes leírást kérek arról, hogy mit is éltél át a genjutsu alatt. Az ötletet rád bízom lehet bármi akár családdal akár barátokkal kapcsolatos a lényeg, hogy szenvedjen a karaktered majdnem a végkimerülésig. //

**Aokaze Atsushi** Szer. Jan. 15 2014, 16:05

Amikor eltalálom ellenfelem nyakát egy pukkanás és egy kis füst és csak egy fadarabot látok a földre hullani, majd egy irritáló kacat hallok a hátam mögül.
- Ó a fenébe! Ezt csúnyán benéztem. - majd az abbamaradó röhögést felváltja ellenfelem további szócséplése: - Ezúttal nincsenek itt a kis barátaid, hogy... miután kis monológját befejezte elővesz egy kis hangszert és elkezd rajta játszani.
* Mi a fene most meg csak úgy zenélget, bár nem hittem volna hogy az ilyen állatok képesek ilyen dolgokra fordítani az idejüket. Hacsak nem... a francba egy genjutsu.* Sajnos túl későn jöttem rá mire készül mert amint meghallottam a zenéjét elkezdtem szédülni és elvesztettem az irányítást a testem felett. Majd egy másodpercre lehunyom a szememet és mikor kinyitom Konoha előtt találom magam mellettem eltűnt társaim. Látom a messzeségben a csapatomat Kai senseit, Takashit és az én drága Ayamémat, de amint átlépünk a kapun egy teljesen új látvány tárul elénk. A falu lángokban áll mindenfelől sikolyok hallatszanak, mikor vissza nézek társaimra már csak a hulláikat látom.
* Mi a …. Ááá!* szívem megremeg szememből a könny is kicsordul. Majd két ismerős hang üti meg a fülemet, az Aoz páros irritáló kacaja hallatszott a közelben és mesterem utasításai a csapat többi tagjának. Elindulok feléjük de valami megragad mikor hátrafordulok azt látom hogy társaim hullája fog le. Nehezen kitörök fogásukból de már későn érkeztem. A mesterem és Takeshi holtteste várt csak a látvány olyan volt mintha egy kést forgattak volna meg bennem.
* Ez csak egy genjutsu. Szerencsére Kai sensei megtanított rá hogyan oldjam fel.* majd összeteszem tenyeremet – Genjutsu kai – * Miért nem történik semmi ? * Majd egy újabb ismerős hang hallatszik a távolból a szüleim sikolya az. Rohanok hogy segítsek nekik de sajnos ismét elkéstem. A látvány megőrjítet és olyan kínt okozott az ellenség arckifejezése családom kiontott vére felett, szívem fájdalma teljesen megőrjít és ezért teljesen elfelejtem hogy ez csak egy genjutsu. – Hát úgy tűnik nincs itt az a másik patkány az erdőből, keressük meg és végezzünk vele is. - mondta az egyik széles vigyorral az arcán. Én is elkezdek rohanni a kórházba Shinhez, útközben könnyeimet próbálom letörölni az arcomról kisebb nagyobb sikerrel. Mire oda érek már mindent beborít a vér. gyorsan elszaladok kuzinom kórtermébe. Amint kinyitom a ajtót megcsonkított holttestének látványa tárul elém – Neee!!! Ti rohadékok ezért biztos megöllek titeket! - Majd bosszúszomjas tekintettel az ablakon át távozok és utánuk eredek. Mikor beérem őket látom, hogy egyikük elfogta Ayamét – Ó ne kérlek csak őt ne már csak ő maradt nekem ezen a világon. - Könyörgök neki könnyes szemmel –Akkor miért nem védted meg ha ő ilyen fontos neked? – ekkor teljesen ledöbbentem és magamba zuhantam mert tudtam hogy igazuk van. – Ne aggódj nem öljük meg egyből előtte eljátszogatunk veletek egy kicsit. Ezután már csak arra tudtam gondolni hogy mindenképpen meg kell védenem a nőt akit szeretek és elindulnák feléjük hogy kiszabadítsam, de társaim hullája ismét lefog. Szívem majd bele őrül a fájdalomba hogy nem bírom megvédeni Ayamét, majd szépen egy-egy apró vágást ejtenek rajta. Hiába próbálok kitörni a hullák szorításából kétségbeesett tekintettel ordibálok feléjük, órákon áttartó próbálkozásom közepette végig néztem és hallgattam szerelmem szenvedését. Majd halála előtti utolsó sikítása jobban kínzott mint eddig bármi más és ez a kín akkora fájdalommal töltött el hogy elájultam tőle. Az ájulásomnak köszönhetően kijutottam a genjutsuból.

Uchiha Itachi Csüt. Jan. 16 2014, 10:41

Amikor magadhoz térsz az első pár pillanatban még csak homályosan érzékeled a külvilágot. Valami kis szelíd sárga fény oldalról és körülötted mindenhol sötétség. Aztán pár másodperc múlva elkezd kitisztulni a kép és az első dolog amit észreveszel hogy még mindig sötét van. Ebből két dologra következtetsz, hogy vagy átaludtál egy napot, vagy még mindig éjszaka van. Amikor meg akarod mozdítani a kezed jön a következő meglepetés a csuklód hátul meg van kötve. Ekkor egy másodperc alatt átfut az agyadon mi is történik valójában. A ellenség elkapott téged a genjutsuja segítségével majd a táborukba hoztak és itt megkötöztek. Ahogy körbe nézel a tábor szélén vagytok körülötted három másik alak fekszik hangtalanul neked háttal fordulva. Érzed a kötelek kegyetlen szorítását a lábadon és a karodon is, viszont tőled három méterre a földből egy kunai állt ki...
A táborban rajtatok kívül csak a tűz másik oldalán feküdt egy test tőled három méterre. Valami hordágy szerűségen amit valószínűleg viszonylag gyorsan állítottak össze mert nem volt túl strapabíró. A test mintha élettelenül feküdt volna és ekkor láttad meg hogy egy pecsét van a mellkasára téve. Valószínűleg ez lehet az Aoz páros másik tagja akiről beszélt ellenfeled mielőtt a genjutsu hatása alá estél. Hirtelen megrezzentek a bokrok és Aoz lépett elő de nem vett észre téged azonnal hanem sietősen az öccséhez ment és elkezdte kicserélni a kötéseket a maga ügyetlen módján. Láttad rajta, hogy elkélne neki a segítő kéz. Hirtelen fölállt és feléd közelített te alvást tetettél és a következőket már csak hallottad. Egy rugás hangja aztán egy erősebb sikítás ami majdnem olyan rosszul esett mint a genjutsuban.
- Te büdös kis kurva azt mondtad meggyógyítod a fivéremet. Most megölöm az egyik barátodat! - Azzal egy kunai süvítést hallottál a levegőben. - Ne, ne kérlek NEEEE! - Újabb sikítás közben te érezted, hogy olyan gyűlölet járja át a tested amilyet még életedben nem éreztél. Tudtad, hogy most el fogod venni az életét ennek a fickónak ha kiszabadulsz innen.
Amikor kinyitottad a szemed csak annyit látsz, hogy az egyik testből egy kunai kés áll ki és Aoz tépi a lány haját közben üvölt annak arcába... A tested magától cselekszik mintha nem te adnád a parancsokat hanem egy felsőbb rendű akarat. Hátra gurulsz és a kunai ami a földből kilóg elvágja a kezeidet fogva tartó köteleket. Ekkor Aoz rád pillant és gyilkosan villan meg a szeme te pedig tudod, hogy ez mostmár élet halál harc lesz!

// Ne felejtsd el felírni az ajándék jutsudat. Wink

//

**Aokaze Atsushi** Pént. Jan. 17 2014, 16:59

Mikor felébredek az ájulásból látásom még eléggé homályos minden honnan sötétség csak oldalról látszódik egy kis fény, egy-két másodperc elteltével végre javul a látásom. Nagyjából körbepillantok még mindig sötét van.
* Még mindig este lenne vagy átaludtam volna az egész napot? Bár nem csodálkoznék hisz eléggé kimerültem és még a genjutsu is rátett egy lapáttal. Na mindegy vége a lustálkodásnak ideje felkelni.* Mikor mezeimet mozdítom hogy felsegítsem magam észreveszem hogy össze vannak kötözve.* A francba elkaptak most bajban vagyok, de talán a többiek is itt vannak. * Újra körbe nézek de most viszont már jobbam szemügyre veszem a terepet .Először egy kunait pillantok meg tőlem nem messze majd mikor háta nézek a társaimat. A tábortűz mögött egy fekvő férfit aki elégé rosszul néz ki mellkasán pedig egy pecsét található alatta pedig egy gyorsan összeeszkábált hordágy.
* Tehát mind a hárman életben vannak ez jó hír, de vajon ki fekszik a tábortűz másik oldalán? Biztos az egyik Aoz lesz tehát nem úszta meg épp bőrrel és azt a pecsét gondolom orvosok használják. * Megrezegnek a bokrok és előtűnik a páros másik tagja aki gyorsan testvéréhez siet és kicseréli a kötéseit .
* Eléggé aggódhat ha úgy sietett hozzá hogy észre sem vette hogy magamhoz tértem. Ez kapóra jön legalább kicsit több időm lesz kitalálni egy tervet a szökésre. * Majd hirtelen felpattan és felénk közelít szemem gyorsan lecsukom és a többi érzékszervemre hagyatkozva követem az eseményeket. Majd egy enyhe széllökést érzek a mi egy rúgás hangjával párosul amit egy női hang sikítása követ. - Te büdös kis kurva… - És egy kunai süvítését lehet hallani amint a levegőben repül majd becsapódik valahová. - Ne, ne … - és egy újabb sikítás. Az a gyűlölet és düh újra eluralkodik rajtam ami a genjutsuban is előtört belőlem. Kinyitom a szemem és meglátom magam előtt a kunait a társamba fúródva mögötte pedig hogy a fickó a lányt szadizza. Gyorsan és a lehető legészrevétlenebbül hátragurulok a másik kunaihoz ami elvágja a kötelet a csuklómon majd fölveszem és a bokámon lévőt is elvágom és felállok közben így szólok.
– Te rohadék tényleg azt hitted hogy csak úgy hagyom hogy megríkass egy lányt és megölöd a bajtársam! Most meg kell hogy öljelek ennyivel tartozom elhunyt bajtársamnak akit te oly gyáva módon meg öltél. - mondom neki vérszomjas tekintettel majd rám néz ugyan azzal a tekintettel. Mosta lányra nézek – A nevem Atsushi téged hogy hívnak? Kérnék tőled egy szívességet vidd el az életben maradt társad és ne gyere vissza. Habár inkább egy orvosi osztagot mégis jól jönne ahhoz a sebesült fiúhoz talán a későbbiekben még hasznunkra lehet. –

Uchiha Itachi Kedd Jan. 21 2014, 15:27

Talán életed egyik legnagyobb hibáját követted el, hogy leálltál haverkodni a konohai felderítő csapattal. Az is lehet, hogy ők voltak nektek az utánpótlás vagy csak egy megfáradt a küldetéséből hazaérkezett csapat de minden esetre tőlük nem számíthattál segítségre. Ahogy a lányra pillantasz látod a kimerültséget a szemében és tudod, hogy valószínűleg nem fogja teljesíteni a kérésedet és nem azért, mert mégis milyen okból parancsolgatsz te egy egyszerű kis genin, hanem azért mert egyszerűen nem képes rá. A teste föladta a harcot egy pillanatig még kérlelően néz rád mintha a szemével könyörögne, hogy mentsd meg. Ám ekkor megint azt a fura hangot hallod és ismét érkezik az ismerős hányinger érzet. Azt érzed, hogy a lábadat mintha már nem te irányítanád és az egyik utolsó parancs amit adsz a testednek az az, hogy odafordulj Aozhoz akin látod, hogy megint a furcsa kis hangszerén játszik.
Az egyik test megremeg a hang hallatán, de Aozt ez nem foglalkoztatja. Ahogy a hang egyre erősödik elveszíted az egyensúlyod talán csak azért mert ő azt akarja, vagy a sors akarta így. Hátra esel, de annyi lélekjelenléted van, hogy egy utolsó elkeseredett próbálkozás keretében a tenyered felé fordítsd a kunait.
Amikor le esel a földre a kunai átszúrja a tenyered és iszonyatos fájdalmat érzel, viszont ez egy nagyon jó döntés volt mert a tested a fájdalomra reagálva azonnal visszatér a valóság talajára a genjutsuból.
Itt az alkalom, hogy végleg eltöröld a föld színéről az Aoz párost és pontot tegyél az ügy végére. Azonban óvatosan, mert a jobb tenyered nagyon fáj de használni azért még tudod. Aoz azt hiszi, hogy a genjutsuja hatása alatt vagy így a meglepetés ereje a tiéd ez alkalommal...

**Aokaze Atsushi** Szomb. Jan. 25 2014, 16:54

Mikor belenézek a lány szemébe látom hogy teljesen kimerült és a jelenlegi szintjén egy maga sem lenne képes elmenni innen de tekintete mást is mutat mint a fáradtságnál, könyörög hogy mentsem meg ettől a szadistától.
*Oh én barom hogy-hogy nem vettem észre raja már egyből hogy kimerült. * - Bocsáss meg a gorombaságomért amiért azt kértem tőled ilyen állapotban hogy vidd el a társadat, remélem meg tudsz nekem bocsájtani. De ne aggódj nem lesz baj úgyis megölöm ezt a rohadékot. - Majd újra megüti fülemet egy borzasztó hang amit nemrég már éreztem. Újra elkapott egy genjutsuval de most annyi erőt veszek magamon hogy ellenfelem felé forduljak és megpillantom nála a hangszerét. Máris érzem hogy újra elkapott a genjutsuja, a szemem sarkában meglátom meg moccanni az egyik testet amit ellenfelem észre sem vesz mert ahogy elnézem teljesen rám koncentrál. A hang egyre erősödik közben szédülni kezdek és mikor a hang már elérte azt a bizonyos szintet elveszítem egyensúlyomat ás hátrazuhanok és azokban a század másodpercekben végigfut a fejemen egy terv
* Gondolkodj mit tanított Kai sensei a genjutsuról… néha egy erősebb fájdalom képes megszüntetni, igen hisz az előzőből is így menekültem meg, ha a kunait a kezembe bírnám szúrni de nem megy. Várjunk csak meg van* és már is minden erőmmel azon voltam hogy a jobb kezemben lévő kunai élét a tenyeremhez fordítsam így mikor földet értem az beleállt a tenyerembe. A hirtelen belém nyilalló fájdalom képes volt kizökkenteni a genjutsuból ismét de még egy kis ideig fekszek hogy kitalálhassak valamijó taktikát ellene.
* Na most biztos azt hiszi hogy még mindig a jutsuja fogja vagyok itt az idő az ellentámadásra először a hangszerével kell kezdenem valamit, ha ezt kipipáltuk akkor aztán megpróbálom beleszúrni a kunait, hogy hirtelen ne is tudjon reagálni.* Mikor megvan a terv felugrok és nekirontok majd bal kezemmel megpróbálom kikapni kezéből a hangszert, ha ez meglesz a másik kezemben lévő kunai segítségével megpróbálom megszúrni a bal vállát.

Uchiha Itachi Kedd Jan. 28 2014, 11:50

Aoz arca egy pillanatra ledermed amikor feléd közeledve észreveszi, hogy nem vagy már genjutsujának rabja. Felugrasz a földről és egy kicsit mintha belassították volna az időt vagy az iszonyatos mennyiségű adrenalintól ami felszabadult a testedben te gyorsultál fel. A furulyáért nyúlsz és sikerül is félig kivitelezni terved első fázisát, mert csak kiverni tudod a kezéből. Ekkor jön a következő támadás ezt viszont tökéletesen kivitelezed. Az elképedését kihasználva egy gyors mozdulattal belevágod a kunait ellenfeled vállába. Aoz arcát eltorzítja a fájdalom és kegyetlen, fülsüketítő üvöltést hallat te pedig konstatálod, hogy sikerrel jártál.
Gyűlölettel vegyes fájdalommal a szemében kihúzza a kunait a vállából és közben hátrébb ugrik valószínűleg chakra segítségével. Bal karja tehetetlenül lóg így az is lehet, hogy még technikákat sem tud használni. Kezében a véres kunaial méreget téged másodpercekig aztán meghozza a döntést és megpróbál elmenekülni. Nem törődik öccsével inkább hátat fordít neked és valószínűleg most az életéért fog futni. Itt a remek alkalom, hogy megbosszuld az eddig elszenvedetteket. Sőt egy pillanatra még az is átfut a fejeden, hogy az öccsével kéne kezdeni.
Aoz futva próbál menekülni a táborból és az aljnövényzetet használja fedezéknek ami viszont elég száraz növényekből áll. Talán rágyújthatnád az erdőt... Hogy miként cselekszel az rajtad áll.

**Aokaze Atsushi** Kedd Jan. 28 2014, 16:39

Mikor felugrok és szélsebesen elkezdek rohanni felé az adrenalinnak köszönhetően, látom a megdöbbentségtől megfagyott arcát ami azt bizonyítja sikerült meglepnem őt és ettől egy kicsit elmosolyodok. Majd amint odaérek hozzá megfogom hangszerét és elrántom tőle, de mivel nem sikerült rendesen megfognom ezért kiesik kezemből.
* Így is jó lesz. * majd a jobb kezemben lévő kunait beleszúrom a bal vállába ami után egy nagy üvöltés hallatszik szemében pedig látszik a kín és fájdalom.
* Na már ezért megérte hogy így láthatom ellenfelemet.* Ezután kihúzza a tőrt a vállából közben elugrik tőlem kicsit távolabb mint ami lehetséges lenne chakra nélkül. – Nicsak már a meneküléshez is chakrát kell használnod ellenem. Most csalódtam benned. - Mondom neki kis mosollyal az arcomon bal karja már csak lóg mellette de ez most nem megtévesztés mint a legutóbb másik kezében pedig a véres kunait szorítja közben méreget. Pár másodperc múlva hátat fordít nekem és az erdő felé rohan.
– Mi van félsz?! Itt akarod hagyni a testvéred?! – kiáltok utána de ő csak rohan tovább még csak meg sem ingott. - Hát igazán kár ennél azért tényleg töbre tartottalak! Szánalmas vagy! –
* Nem is éri meg a fáradságot hogy utána rohanjak egy nagyobb Katon: Endan tűzgolyó is bőven elég lesz. * veszek egy nagy levegőt közben elkezdtem elmutogatni a jutsuhoz szükségez kézjeleket: tigris, kígyó, kos, majom majd szám elé teszem a kezem ami a szükséges kézpecsétet formálja és kifújok egy közepes méretű tűzlövedéket menekülő ellenfelemre. Majd nézem ahogy a bozótos felgyullad.
* Nem hinném hogy ezt túlélné és ha mégis akkor sem térne ide vissza, de azért még ébernek kell maradnom jobb az óvatosság. Viszont azt sem nem tudom hogy társaim jól vannak-e * – Hé kislány még mindig nem árultad el a nevedet. Bár igazából most nem ez a fontos hanem hogy jól vagytok-e? - szólok hozzá miközben még mindig az égő bozótost figyelem.

Uchiha Itachi Csüt. Jan. 30 2014, 19:01

Ellenfeled hamar feladta a küzdelmet, és egy szörnyű halál sikollyal távozott az élők sorából. A bűz amit árasztott magából felforgatta a gyomrodat, de most inkább a sebesült shinobira koncentráltál annyira nem voltál rosszul, hogy ne tudj vele foglalkozni. Volt még pulzusa és lélegzett csupán az eszméletét vesztette el vérveszteségtől. Hamar bekötözted a sebeit és ráfektetted Ao hordágyára. Az Aoz páros másik tagját egy rögtönzött magján égetted el amikor érezted, hogy már nem ver a szíve. Valószínűleg kifogyott a chakra a pecsétből ami a mellkasára volt helyezve. Most, hogy megszabadultál ellenfeleidtől körbenéztél a táborban és látta, hogy mindenki alszik tehát egész éjjel te leszel őrségben. Nem is hagytak aludni az imént történtek. Csupán a gondolattól felfordult a gyomrod, hogy most megöltél egy embert ráadásul ilyen kegyetlen módon, viszont amikor körbepillantottál és láttad a társaidat akiket megmentettél már annyira nem is tűnt rossz cselekedetnek.
Másnap reggel amikor felkeltek a társaid kiderült, hogy a lányt Kirának hívják és egész úton a faluig csak hálálkodott neked. Társa nem szólalt meg sebesült partnerüket pedig a hordágyon vittétek felváltva. A kapuban az őrök a segítségetekre siettek és elvitték a sebesültet a kórházba. Kira másik csapat társa hamar lelépett, ő is elment a kórházba megnézette a fejsérülését. A lánytól megtudtad, hogy ők voltak a kisegítő csapat akiket azért küldtek, hogy neked és unokaöcsédnek segítsenek. Viszont ők is ugyanabba a genjutsuba estek mint te, viszont nekik nem volt akkora szerencséjük. A Hokagénak elmeséltetek mindent töviről hegyire ő meg megdicsért téged a hőstettedért, aztán javasolta, hogy menjetek be a kórházba mind ketten. Kira valami gyenge indokra fogadkozva elment miután kiléptetek az épületből, viszont ezt a lányt egy jó ideig nem fogod elfelejteni. valahogy így nézhetett ki. Lehet, hogy még keresztezni fogja egymást utatok. Csak pár évvel lehet fiatalabb nálad... Te viszont most a kórház felé veszed az utat, mert meg szeretnéd látogatni unokaöcsédet és elmesélni neki mindent, hogy mi történt veled.

// A kalandot lezárom, jutalmad: +20ch. Shin jutalma +5ch mert hamar kiszállt a kalandból. Ha szeretnéd velem folytatni kalandozásaidat küldj egy PM-et és megbeszélhetjük. A végére belejöttél és szép terjedelmes postokat írtál, gratulálok. //

**Sato Haruhide** Szomb. Feb. 08 2014, 15:20

[Natsu és Itachi]

Nem igen veszem a szívemre húgom szavait – legalábbis igyekszek ezt mutatni felé. Valójában bánt hogy megbízhatatlannak titulál, holott nem ismer annyira. Az eltelt évek során változtam, de felé sosem tudnék teljes komolyságot mutatni. Mivel a testvérem már ismer és gondolom tudja, hogy vele szemben soha nem fogok megváltozni. Sőt, szívesen bosszantom is, csakhogy éreztessem ezt. Hehe Mókus, mit sem változtál! Próbáljuk optimistán felfogni a dolgokat, lehet sokat segít jelen helyzetben. „Mókus”, régen előfordult hogy így becéztem őt. Igazából nem tudom már honnan jött, előfordulhat hogy csak azért aggattam rá, mert az egyik kedvenc állatom és ez jutott először eszembe ötlet gyanánt, amikor azt játszottuk hogy különösebbnél-különösebb nevekkel, vagy épp jelzőkkel illettük egymást. Nagyot sóhajtok, karba tett kezekkel.
- Megbízhatatlan? – kérdezek vissza – Nem vagyok az, csak picit lassabb. Picit elgondolkodtam azon hogy mit tegyek, végül pedig úgy döntöttem, idejövök – széles vigyorra húzódik a szám, pont ekkor szólal meg a mester. Odavándorlok Natsu mellé, végighallgatva szavait. A tárgyilagossága kicsit meglep. Én is tudom hogy nem fajulhatna tovább a dolog. Nem akarom hogy teljesen elidegenedjünk egymástól a múlt miatt. Gyakran érzem úgy, hogy sír a lelkem. Elkomorodom egy pillanatra, amit a testvérem is észrevehet, ha eléggé résen van..
Eszembe jut a múlt hogy mi történt akkor és mi van most, habár tudom hogy nem kéne rágódnom rajta. Elvégre ami megtörtént, megtörtént.... Most bármilyen szomorú is legyek legbelül, olyan érzés fogott el, mintha valami nem engedné, hogy teljesen elromoljon a kettőnk közti kapcsolat. Nem, ez tényleg nem történhet meg, mert ő a testvérem – s az is marad a túlvilágon is.
- Rendben Prédikátor, hamarosan ott leszünk – nevetek fel, majd megragadom a lány kezét és mielőtt bármit reagálhatna, húzni kezdem magammal, haza [….]
Otthon megilletődve fogadtak. Anya – mikor meghallotta a hangom –, zokogva a karjaiba zárt, apa pedig lekorholt amiért hírét sem hallotta rólam.
- Sajnálom! - mondtam a tarkómat vakargatva, majd felrohantam a szobámba, hogy összepakoljam a szükséges felszereléseket. Akiko utánam jött, majd kérdőre vont a küldetéssel – ami két évig tartott - és azzal kapcsolatban, miért kezdtem el pakolni.
- Ellenséges ninják után kellett kémkednem, majd megküzdenem velük. Nem volt egyszerű, ahogy a lemaradások behozása sem. Egy csapattársunk miatt vesztettünk sokat az értékes időből – meséltem.
- És most? Most miért pakolsz? Ugye nem mész el megint egy ilyen hosszúra? - kérdezte aggodalmasan. Sosem tudtuk egészen meggyőzni arról, hogy nem eshet bajunk, meg hogy egyben térünk majd haza, de már nem áll elénk az itt tartás céljával. Nagyot sóhajtottam, ezután felé fordultam.
- Kaptunk egy mestert a húgommal. A Hokage küldte, viszont én nem jelentettem neki. Arra gondoltam hogy valaki más tehette, dee nem ez a lényeg. Ismét nem tudom meddig tart majd ez az egész, ám ígérem, sietek vissza, illetve írok amikor alkalmam adódik rá
Anya idegesen a falnak vetette hátát.
- Arra nem fogok rákérdezni, miért nem írtál eddig, mert sejtem hogy megvolt rá az okod – szomorkásan elmosolyodott – Viszont mindenképp szeretnélek megkérni arra, hogy.. vigyázzatok magatokra és siessetek haza! - magához húzott, aztán szorosan átölelt. Azonnal viszonoztam, miközben a gondolataim az „utazás” felé terelődtek. [….]
Végül búcsút mondtunk nekik. Nem volt könnyű részemről. Nemrég újra a házunkban tudhattam magam, ahol alig találtam el a szobámig is. Apámtól kellett megkérdeznem, merre találom. Szokatlan volt itt járni, de hamar alkalmazkodtam a körülményekhez és egy rövid ideig úgy éreztem magam, mintha sosem hagytam volna el igazán. Ez talán a szellemre igaz, mert sosem tudnék teljesen megválni az otthonomról pár percre sem. Az pedig hogy ismét szólít a kötelesség, vegyes érzéseket vált ki belőlem.
Natsuhoz fordulok, ezután integetve tovább állok, Konoha kapujához – persze előtte a családfőtől is elköszönök. Bunkó dolog lenne csakúgy lelépni.

**Sato Natsuhi** Vas. Feb. 09 2014, 11:30

-Ch. – fordítom el fejem mikor Akon kioktat minket. Nem igazán tudtam másképp érezni Haru iránt. Szerintem egy kanál vízben megfojtottuk volna egymást. – Nekem aztán mindegy hogy edzés vagy küldetés. Addig sem kell egy helyben maradni. – mondom és szúrósan pillantok Harura mikor mellém áll. Nem vagyok a legjobb hangulatomban. ~ Ja, lassú. Elmeroggyant. Miért ver a sors vele? Az ember nem válogathatja meg a testvérét. ~ Akon eltűnik és Haru kézen ragad, majd hazafelé kezd el húzni. Mikor kiérünk, az erdőből kirántom kezem a szorításából és ökölbe szorult kezekkel megyek mellette. Nem érdekel, mit gondol. […]
Otthon az - az idióta még azt is elfelejtette merre van a szobája. Természetesen megértettem anyát hogy örült, amiért egy darabban visszaért. Valamilyen szinten én is örültem. Elkezdtem összepakolni a holmimat közben merengtem. Hamar megjelent a macskám is és minduntalan bele mászott a táskámba.
-Nos? Végre küldetés? – kérdezte apám. Nagyot sóhajtottam pakolás közben.
- Igen. Nem tudom meddig fog tartani. De nyugi én is meg az-az idióta bátyám is egyben jövünk vissza. – mondtam halkan, ahogy fölvettem a hátizsákomat. Kimentem ahol anyámmal találtam szembe magam. Elbúcsúztam tőle is majd kezébe nyomtam a macskát, hogy vigyázzon rá. Nem szerettem volna magammal vinni, mert a végén bajba sodor minket a kleptomániájával és jobb szerettem volna, ha simán megy a küldetés, de sajnos van egy olyan érzésem, hogy nem lesz ilyen egyszerű. Megkértek, ha lehet, vigyázzunk egymásra és ne essünk egymás torkának az első adandó alkalommal, amit persze nem ígértem biztosra, majd végül elindultunk végre Konoha kapujához. […]
Ahogy sétálunk, megpillantom a kaput, majd nagyot sóhajtok. – Azért én is örülök, hogy visszajöttél. – mondom neki, de rá sem nézek. – Legalább lesz esélyem nekem szétrúgni a hátsód. Meg a küldetés alatt élő pajzsnak még jó leszel. – teszem hozzá egy félmosoly kíséretében. Bár nem gondolom komolyan. Igazán nem bántanám elvégre a testvérem. – De komolyra fordítva a szót… remélem, nem fogod el hülyülni a küldetést, mert szeretnék egy darabban visszajönni. És jó lenne, ha te se öletnéd meg magad. – mondom és kicsit gyorsítok lépteimen.

Uchiha Itachi Szer. Feb. 12 2014, 18:05

A kapunál már vár titeket a sensei. Rosszalóan néz rátok és közben végig méri a felszereléseiteket.
- Késtetek... Mindig egy picit előbb legyetek ott a megbeszélt helyen az időpontnál. Higyjetek nekem rajtam sokszor segített már. Remélem készen álltok a küldetésre mert ez nem lesz gyalog galopp... - Azzal a sensei kilépett a kapun és megindult Tanzaku Gai felé.
Tudtátok, hogy Tanzaku Gai híres a szerencsejátékokról és egyéb extra szórakozási lehetőségekről, de azt elképzelni sem tudtátok, hogy milyen elmeroggyant lehet az aki ott terrorizálja a fizetőképes túristákat, főleg háború idején. Akár hogy is ez nem akart összállni egyikőtök fejében sem. Miután egy picit ti is szeműgyre veszitek a senseit megláthatjátok, hogy a fején félretolva egy ANBU maszk pihen. Ez elég érdekes mert nem mondta nektek, hogy a gyökér tagja lenne. Hallottatok már szóbeszédeket az ANBU-k szigorúságáról, lehet, hogy most ennek voltatok/lesztek elszenvedői?!? Ahogy egyre távolodtok a biztonságot nyújtó falaktól egyre inkább kezditek úgy érezni, hogy egymásra vagytok utalva. Itt már tényleg nincs helye semmilyen mókának ez most a kő kemény valóság. Mivel háborúban álltok, ezért tényleg nem lesz sétagalopp a küldetés ezt ti is tudjátok. Konoha helyzete az utóbbi időkben nagyon sokat romlott és talán ezért nem szabad hagyni, hogy a megmaradt kis bevételi forrást amit a turisták jelentenek valaki megkaparintsa vagy elüldözze.
Mire elkezdett esteledni már nagyon éreztétek a lábatokban a megtett út hosszát. Fáradtak voltatok és az egész napos gyaloglás után már nem is akartatok nagyon mást, csak aludni egy jót. Megálltatok vacsorázni és raktatok egy kisebb tüzet.
- Nos akkor ki kezdi az őrséget? - Kérdezte Aiko. - Legyek én az első?

// A folytatás jöhet Tanzaku Gaihoz. //

**Aokaze Atsushi** Csüt. Feb. 13 2014, 16:11

// Itachi és Shin - Az őrszem //

A hajnali nap első sugaraival egy újabb szép nap virrad Konohára. Ezért hát én sem maradhatok tovább az ágyban, kikelek és bemegyek a fürdőbe hogy hideg vízzel megmossam az arcom és ezzel még jobban felfrissítve magam. Majd visszamegyek a szobámba felöltözök és beágyazok. Aztán a reggeli finom illata hívogat le a konyhába. - Jó reggelt anya. - - Jó reggelt neked is. Ülj le és egyél amíg meleg.- Úgy is teszek majd a koszos tányérokat és evőeszközöket elmosogatom, aztán kiviszem a szemetet. Háromnegyed 7 körül járhat mikor elindulok a reggeli kocogásomra. Mikor visszaérek a nappaliban a dohányzóasztalon megpillantok egy levelet. – Ez most jött? - – Igen neked van címezve, a feladó Shizune.- * Biztos egy újabb küldetés. * Majd kíváncsian olvasom a levelet:
”Atsushi rád és Shinre esett a választás, hogy kísérjetek és megvédjetek egy kereskedőt és annak veletek egykorú lányát. Mivel ez egy B szintű küldetés ezért kérlek titeket legyetek óvatosak. Indulási idő ma 11 órakor, a megbízóval a kapunál fogtok találkozni. Shizune ”
Amint elolvastam a levet ránézek az órára fél 8-at mutat * Akkor el kell ugranom a boltba csak előtte összeírom mi kell.* Majd előveszem a tollat, papírt és leírom mi kell: ” 1kg kenyér, 5 db konzerv leves, és még valami felvágott. ” Amint végeztem a listával már indulok is a boltba. Ahol szerencsétlenségemre pont most van a legnagyobb forgalom csak a pénztárnál vártam legalább egy 20 percet. Mikor hazaérek gondosan bepakolok mindent majd a biztonság kedvéért leellenőrzöm hogy tényleg megvan-e minden. Újra az órát nézem 9 múlt 20 perccel * Mivel még sok időm van amíg elindulok itthonról úgyhogy megkérdezem anyát hogy kell-e neki segítség.* – Anya segítsek valamit? - - Köszi de nem kell inkább pihenj hosszú lesz még a nap.- Úgyhogy otthon ülve vártam hogy mikor lesz már végre negyed 11. Az idő lassan telt mikor végre eltelt az idő anyám adott egy búcsú csókot a homlokomra. – Szia vigyázz magadra.- - Persze vigyázok. Magamra is. – majd elindultam a találkozóhelyre. Mikor odaérek a megbízó és lánya is ott voltak már csak Shin hiányzott bár még nem volt késésben.
*Amíg megérkezik én addig bemutatkozok neki. * odamegyek hozzájuk – Jó napot kívánok! A nevem Atsushi én és az unokatestvérem Shin fogjuk önöket kísérni. Önben kit tisztelhetek? És persze a hölgy neve is érdekel. -

**Misage** Szomb. Feb. 15 2014, 12:14

//Kakashi és Miszage//

Átlagos nap volt, mint a többi. Legalábbis átlagosan kezdődött. A folytatás viszont eltért. A Hokage egyik segítője magához hívatott. Izgatottan vártam, hogy mit akarhat. Legnagyobb örömömre egy küldetéssel bízott meg. Mégpedig egy C szintűvel. Teljesen fel voltam dobva. C szintű küldetésen már lehet harcolni. Egy másik faluba kellett mennem egy Chuunin társaságában több napra, így hazarohantam és összeszedtem a felszerelésemet. Az övtáskámat az övemre akasztottam, a Ninjatomat a hátamra vettem, a Fuuma shurikenjeimet pedig oldalt az övemre akasztottam. Kész voltam. Kiléptem a házam ajtaján és a főkapuhoz sétáltam. Ott leültem és várakozni kezdtem. Már eléggé ideges voltam a várakozástól, pedig alig tíz perce voltam ott, amikor odajött egy fickó és köszöntött. Felnéztem rá és a szokásos Chuunin ruhát láttam rajta.
-Veled megyek küldetésre? – tettem fel neki a kérdést.

Hatake Kakashi(Inaktív) Vas. Feb. 16 2014, 17:13

// Miszage//

Várakozásod nem volt hiába való, egy fekete hajú Chuunin jelent meg és integetéssel jelezte neked, hogy bizony a az emlegetett személy, akivel küldetésre fogsz menni. -Yo! A nevem Shikogo és jól gondolod, engem jelöltek ki hogy segítsek neked.. Vagy inkább téged hogy segíts nekem? Ez majd elválik fiatal barátom!- Mondta nevetve és az új barátságotok megpecsételése érdekében jól hátba veregetett. Vidámsága kicsit motiváló volt de inkább idegesítő, azonban hamar rátért legalább a tárgyra.
- Összeszedtél mindent? Indulnunk kell hamar a szomszédos városkába ugyanis tolvajok elfogására bérelt fel minket egy helyi család. Többet majd tőlük tudunk meg de állítólag csak sima betörőkről van szó... Piti munka de a falunak nem hiányoznak a balhék és a háborgások főleg a háború idején. -
Ragozta hosszasan, majd intett egyet, hogy kelj fel, ideje belevágni az első komolyabb feladatodba.

**Misage** Vas. Feb. 16 2014, 20:36

//Kakashi és Miszage//

Kérdésemre a fekete hajú fickó intett egyet, amit én igenlésnek vettem. Ezt a szavaival is megerősítette.
~Látom vicces kedvében van a fickó. – gondoltam. Számomra kicsit túlságosan is vidám volt. Már az első percben idegesített. Nem úgy tűnt a dolog, hogy ennek jó vége lesz kettőnk között.
-Remélem, hogy az utóbbi lesz, mert az azt jelenti, hogy jó harcba keveredünk. – válaszoltam neki és elmosolyodtam.
~Egy jó harc. – már a gondolatra is elmosolyodtam. Végre valami értelmesre is sor fog kerülni. Mikor megkérdezte, hogy mindent összeszedtem-e, egy pillanat alatt leellenőriztem a felszerelésemet, majd bólintottam. Nem tetszett az új „barátom” túlzott lelkesedése, de legalább hamar rátért a tárgyra.
~Egyszerű tolvajok? Abban nem lesz túl sok élvezet. Főleg akkor nem, ha csak elfogni kell őket. Újra tapasztalni akarom az érzést, ahogy a pengém húsba hatol. Újra látni akarom, ahogy az élet elszáll az ellenfelem testéből. – a gondolatra megnyaltam a számat. Sokan mondták, hogy nem vagyok normális, de nem érdekelt. Az volt a lényeg, hogy jól tudjak harcolni. A többi úgyse menti meg az életem. Shikogo intett, hogy keljek fel, de már akkor felpattantam, mikor megkezdte a mozdulatot.
-A háború jót fog tenni a nemzeteknek. Kiselejtezi a használhatatlan ninjákat, így csak az erősek maradnak meg és ennek hatására az egész rendszer erősebb lesz.
-Akkor induljunk. – mondtam örömmel. Boldog voltam, hogy végre indulhatok a harc felé.

**Aokaze Shin** Hétf. Feb. 17 2014, 15:57

Lassacskán kinyitom a szemeim és feleszmélek. Minden porcikám sajog és fáj, mintha agyon ütöttek volna. Körbe nézek és azt veszem
észre hogy a kórházban vagyok egy üres kórteremben az ablak melletti ágyon. Kellemesen lágy szellő fúj az ablakon keresztül.
Feltámaszkodok a fekvőhelyemről és a fejemhez nyúlok.
* Te jó isten, mi a franc történt és mit keresek én itt? Ha jól emlékszem még Atsushival voltam az őrjáratos küldetésen, aztán az a
robbanás...* ekkor egy nagyot fújok * Remek! Már megint befuccsoltam mint ninja.*.
Ránézek az órára amely épp delet mutat.
*Hány órája fekhetek itt? És vajon mi lehet az unokaöcsémmel? Remélem vele nem történt semmi. Megőrít ez a nagy semmit tevés.*.
Kiugrok az ágyból és nyújtózkodom egyet, az izületeim csak úgy ropognak, hallani hogy jó ideje nem mozgattam őket. Közelebb hajolok az ablakhoz és a falut csodálom.
*Még mindig ugyanolyan mint volt, az emberek csak sürögnek és forognak, olyan mintha béke honolna de ez közel sem így van. Egy olyan
szerepet akarok ebben a társadalomban akiben mindenki bízik hogy megvédi őt...jó lenne egy nagyhírű hősnek lenni. De nem kéne
ábrándoznom, inkább edzenem magam a szánalmas teljesítményem után.*
Pár perc után egy nővérke jön a szobámba és figyelemre int hogy ismét egy küldetést kaptam ezért sietnem kellene a, harcképes
állapotban vagyok ezért gyorsan össze is kapom a holmim és mivel egy földszinti kórteremben tartózkodtam egyszerűen csak kiugrom az
ablakon. A gyors tájékoztatásból megtudtam hogy a misszió a falu kapuinál kezdődik,azon kívül semmi egyéb információt.
*Sietnem kell! De egyáltalán mi a feladatom, és kik lesznek a társaim? Gondolom hogy Atsu, és ő azért többet tud a dolgokról mint én.*
Mire megérkezek ahova kell meglátom az unokatestvérem ahogy 2 személlyel beszél, hallottam hogy bemutatkozik és engem is megemlít
ezért nem szólok inkább semmit az illetőkhöz csak egy kicsit megbiccentem a fejem,ezzel is köszönök nekik.
*Szóval kísérnünk kell őket, nagyjából világos...*

Uchiha Itachi Vas. Feb. 23 2014, 18:52

Az öreg ember felmért téged is majd neked is szépen bemutatkozott. Aztán odahívta a lányát akit szintén bemutatott. A lány egy igazán szép teremtés volt, pont olyan akivel le tudtátok volna élni az életeteket, de tudtátok, hogy a kötelességet nem lehet összekeverni sem a szórakozással, sem a magánélettel. Ezért voltak olyan precízek a konohai shinobik amire rendszerint büszkék is voltak, mert ezeket a dolgokat nem keverték össze a hivatással. Ha kaptak egy feladatot akkor azt pontosan elvégezték és már genin koruktól kezdve erre oktatták a következő generációt...
- Üdvözlet a nevem Iroshi Azeno ő pedig itt a kislányom Kitsune. - A lány szégyellősen odaballagott majd felemelte a kezét és számára ennyivel le is volt tudva a nagy bemutatkozás. Előbb persze jól szemügyre vett titeket majd Atsushit még egyszer jól megnézte amitől az illető egy kicsit talán el is vörösödött, bár nem volt miért. A következő pár napban úgy is rátok lesznek utalva.
- Üdvözlet. - Szólalt meg egy távolabbi hang amely már ismerősen csengett Atsushinak. - A nevem Hyuuga Neji és én illetve a két Aokaze fiú fogjuk elkísérni önöket egésze a határig, ha jól tudom onnantól csatlakoznak egy nagyobb karavánhoz amely átkel a szél országán. Azért küldött engem a Hokage mert mostanában aggasztó híreket kaptunk a határvidékről illetve a Sunagakure helyzetéről és nekünk lesz még egy ezzel egybekötött másik küldetésünk is az ifjú geninekkel. - Azzal a Hyuuga rátok nézett. Szemében nem láttatok szinte semmi érzelmet. hangjában a tárgyilagosság csengett és tényleg az is minden érzelemtől mentes volt...
Talán ilyen lenne a tökéletes shinobi? Gondoltátok el magatokban, de nem volt sok idő gondolkozni, mert szinte azonnal indultatok is. Nos egyértelmű, hogy ki vezeti a küldetést ezek után, viszont olyan részletek hangzottak el amikről eddig nem volt szó. Rátok azonban a kérdezősködés helyett egy egész napos gyaloglás várt. Irány a határ!

// Következő post jöhet az erdőségekhez. //

Shimura Danzou Kedd Ápr. 01 2014, 14:41

// Miszage - Kaland Átvéve //

Shikogo-t láthatólag nem nyűgözték le szavaid. Arcán talányos félmosoly látszik megjelenni. Nem olyasfajta mimika ez, mint amikor valakinek tetszik amit a másik mond, vagy ha elégedett a válasszal. Sokkal inkább egy még fiatal nem tudja mit beszél üzenetű dolog. Talán igaz is. Mert nem minden fiatal Genin képzeli, hogy egymaga elveri az összes ninját? S az is, hogy még nem jártál háborúban. Még nem öltél embert. A gyermekkori verekedések egy dolog. Talán ezt akarta üzenni arcának mozdulatával, talán valami mást. Szavakkal nem konstatálta a dolgot, lehet azért mert úgy gondolja, hogy hiába beszélne. A tapasztalat mindig jobban tanít mint a szavak. Ez tény, megingathatatlanul az. De vannak esetek, amikor egy leckének túl nagy az ára. Vagy ezt csak az idősebb, badar emberek mondják? A fiatal lélek nem sokat törődik ilyesmivel.
- Induljunk - mondja.
Most, hogy kevésbé árnyékos helyre ér, jobban szemügyre veheted. Hosszú, hátrakötött fekete haja van. Szeme zöld. Karcsú alkatú, ruhája a taktikai mellényen túl egyszerű shinobi overál. Itt-ott tekercsek vannak rögzítve a mellényre. Hátán, vízszintesen egy Wakizashi fekszik. Bal csuklóján egy pecsétet vélsz felfedezni.
- Nem kaptam rólad valami részletes jelentést. Szeretném ha mesélnél magadról, mik az erősségeid, gyengeségeid, van-e valami álmod, miért léptél a Shinobik útjára. Ráérünk, Miszage-chan! - Most szólít előszőr a neveden, ez feltünhet. Nyílván azokból a hiányos jelentésekből tudja.
Ahogy kiértek a kapun, felfedezhetsz még egy érdekességet. Járása ruganyos, de meglepően halk. Nesze sincsen. Konohagakure no Satou fejpántját a bokáján hordja, ez sem mindennapi dolog. Arca kedves, olyan emberé aki sokat mosolyog. Most mégsem teszi, talán miattad van? Vagy más az oka?

// A következő poszt: Tűz Országa - Erdőszéli Város ( Kb Két perc és létezni fog ilyen topic ^^ ) //

**Akira** Csüt. Ápr. 03 2014, 23:31

//Danzounak - Hazatérés//

Az elmúlt napokat pihenéssel és feltöltődéssel töltöttem, de mivel nincs több dolgom itt, így akár haza is mehetek, már ha hazámnak nevezhetem a Felhők országát, bár amíg Tsuki és a "kislányunk" ott vannak, addig mondhatom, hogy haza térek.
- Ahol a szíved, ott az otthonod.
Mondom magamnak, miközben szedem össze a cuccaimat és indulok el a kapuhoz. Mivel az út hosszú és nem tudom, hogy milyen szerencsém lesz, hogy milyen falu vagy város kerül az utamba, hiszen siettségemben persze hogy nem terveztem meg az utamat. Ha Tsuki tudná, azt hiszem megölne, de szerencsére nincs itt, így ez a veszély nem fenyeget és amíg Moon mellettem van, addig nem lesz baj. A kapunál volt egy kis fenn akadás, hiszen fura, hogy egy ninja csak így ki- be mászkál, de valahogy sikerül megmagyaráznom, hogy a falu hívására jöttem egy küldetésre, de sajnos az félbeszakadt valamilyen okból, így egy kis időt a faluban töltöttem, hogy kipihenjem magam és most szeretnék visszatérni a falumba, Kumogakuréba. Megköszöntem a kapuőröknek az alapos vizsgálatot, majd elindultam. Mivel egyedül voltam a fákon ugrűlva haladtam, alattam pedig Moon futott, hiszen ő nem volt képzett ninja állat, bár képes lett volna felmászni a fára, de ő jobban szeretett a talaj szinten közlekedni. ~Tsuki jövök már!~ Alig várom, hogy újra együtt legyek szeretteimmel, hiszen hosszú idő telt el azóta, hogy elváltunk és azóta sem láttam. Bizony, 2 hónap igen csak hosszú idő.

Shimura Danzou Vas. Ápr. 06 2014, 09:29

// Akira //

Fejed emlékekkel, gondolatokkal telt meg. A rutin ellenőrzéseken - melyek így háborúban sokkal szigorúbbak - átestél és nem találtattál csalónak. Ezért senki nem állt az utadba, elindulhattál a hosszú, nagyon hosszú hazavazettő úton. Nem lesz egyszerű, főleg, hogy nem is igazán tudod merre kellene menned, de majd tájékozódsz valahogy. Vagy nem és eltévedsz. Rajtad múlik, esetleg a Kamikon, de ők vajmi keveset törődhetnek azzal, hogy térképet rajzoljanak egy földi halandónak. Vannak páran akik elhaladnak melletted ( ők az úton mennek), nyílván Konoha az úticéljuk, vagy egy környéken lévő kisebb város. Ketten mögötted haladnak, veled megegyező írányba mehetnek, s jelenlétüket nem rejtik. Konoha óta követnek, persze valószínűleg nincs bennük rossz szándék, csak egyszerű átutazók. Vagy nem? Talán ők lennének gyilkosaid? Akik pengéire a nevedet írta az, ki kaszájával számolatlanul aratja a lelkeket, mint sarló a búzát?
Négy óra megfeszített tempó után egy tisztásra érsz, s ha már így, akkor miért ne pihennél egy keveset, sőt talán edzeni is van időd...

// Ha itt megállsz pihenni, majd gyakorolni, akkor kábé húsz sort kérek a Sorozásról. Hat próbálkozás, ebből hármat részletesen írj le, hibákkal, fejlődésekkel az előbbi kisérletekhez képest. De a végét hagyd nyitva mindenképpen.

Ha nem állsz meg pihenni, akkor sötétedésig találsz egy falut, aminek a fogadójában akár meg is szállhatsz. Vagy nem és máshol éjszakázol. //

**Akira** Vas. Ápr. 06 2014, 13:19

Nem tudom mennyi ideje vagyok úton, de az biztos, hogy két tag, mióta elhagytam a kaput, követ engem. Nem tudom, hogy mit akarhat, lehet, hogy két anbu, akik tudni akarják, hogy valóban elhagyom az országot és tényleg haza indulok vagy valami rosszat akarok és esetleg más felé veszem az irányt, de lehet, hogy csak az alkalmat keresik, hogy lecsapjanak rám. Mindegy is mit akarnak, de hogy nem rejtik el a jelenlétüket az is biztos, bár sokra nem mennének vele, ha el is rejtenék, hiszen chakraérzékelő nem vagyok, de a szagukat mindenképp érezném, bár ők ezt nem tudják. Jó 4 órája lehettem úton, mikor a gyomrom jelezte, hogy enni kéne valamit, de még a sors is ezt akarta, hiszen az utamba "tolt" egy rétet, ami épp alkalmas a késői ebéd elfogyasztására. Leültem és néhány szendvics és egy fél órás szundi után elő is vettem az egyik tekercset, amit a volt mesteremtől kaptam. Eddig nem néztem meg a tekercseket, így nem volt az, hogy most melyiket tanuljam meg. Letettem magam elé a két tekercset és véletlenül elvettem az egyiket, míg a másik a hátizsákomba visszakerült olvasatlanul a hátizsákomba került. Kinyítom a tekercset, amire a Hajaifuri no jutsu // sorozás van felírva. A név igen beszédes és tudom is hogy miféle technikáról lehet szó, így az elméletet nagyon nem is olvasom el, csak gyorsan átfutom és sokkal inkább a saját tudásomra támaszkodok, persze ha egy kis segítséget és kiegészítésre szükség lenne, akkor belenézek.

//Tanulás//
Mielőtt megkezdeném a gyakorlati részt gyorsan átgondolom, hogy mit is tudok a tai jutsuról. Egy korábbi tanulásnál már volt dolgom a tai jutsu chakrahasználatánál, így most csak rövid foglalom össze magamnak. (kijátszva a tanulásoknál)
- A tai jutsu nem felszabadított chakrát használ, hanem testen belül használja fel, amit az akadémián sajátítottunk el. Ninják ezt a művészetet főleg a testi képességeik növelésére használják és nem sokan szoktak ennél tovább menni. A tai jutsu képzését kapott ninja teste képes szinte mindenfajta chakrát magába fogadni és felhasználni támadásaihoz.
Már jó néhány tai jutsu technikát és egyéb módszert elsajátítottam, hogy a technikát sikerrel végrehajtsam, de tudtam, hogy így sem lesz egyszerű. Három lépést láttam magam előtt. Elsőként egyszerűen a földbe ütöttem háromszor, hogy tudjam milyen érzés, maikor megütök valamit, nem mintha nem tudnám, de egyetlen élőlény, akit erre használhatnák az Moon, de őt nem teszem ki annak, ami ez után jön. A következő ütésemnél a chakrát az öklömbe öszpontosítottam, hogy a Gouwan nevű technika segítségével megalapozzam a chakra használatot, aminek a hatására egy nagy kráter, jó 30- 40 centi sugárral. Most, hogy az első két lépés meg volt, már sejthettem, hogy az utóbb használt technikánál nem az öklömbe, hanem az izmaimba kell koncentrálnom, hogy képes legyek háromszor annyi ütést bevinni adott idő alatt, mintha nem használnám a technikát. Az öklömbe, a talpamba, lábizmaimba, a hajamba már sikerült a chakrámat koncentrálni, így azokhoz hasonlóan ezzel sem kell bajom lennie. Megindítom a chakrámat és ütök egyet a levegőbe de az úgyis marad. Elfelejtettem visszahúzni. Felveszek egy kényelmes állást a két kezemet az arcom elé emelem, majd a chakrámat újra megindítom, hogy eloszlassam a kezembe és ütök, majd vissza és újra. Sajnos valamiért nem teljesen úgy működik, ahogy szeretném, de nem adom fel. Veszek egy mély levegőt, koncentrálok és ekkor újra. Sajnos nem jutottam el a teljes háromig, bár már majdnem meg volt, hiszen így is sikerült 2-t ütnöm, ami egy kicsit meg is fájdította a kezem, így leülök és újra átgondolom a korábban általam elmondotakat és még bele is olvasok a tekercsbe, hogy ha valamit elfelejtettem volna. Kb 10 perc és a fájdalom elmúlt, így folytathatom a dolgot. Újra beállok a helyzetbe, mély levegőt veszek, majd a teljes testembe megindítom a chakrát, végül a kezembe vezetem azt és ütni kezdek.

Ajánlott tartalom