Konoha kapuja

Sikeresen elsajátítottam a technikát, gyakorlásom egy kivül állónak furcsának hathatott volna, de csak a két követőm volt szemtanúja a dolognak, nekik pedig nem hiszem, hogy sokat kellene magyarázkodnom, nem is akarok, hiszen kellemetlen egyének a számomra, bár az a tény, hogy még élek, azt bizonyítja, hogy nem akarnak bántani, csak megfigyelnek, vagy lehet, hogy csak elég információt akarnak gyűjteni mielőtt megpróbáljákk kioltani az életem. Nem tudhatom, de amíg nem tesznek semmit az életem ellen, addig nincs miért aggódnom. Mivel jobb dolgom nincs és már kipihentem magam és már a nap is alacsonyan jár, így ideje tovább menni. Ahogy jöttem, úgy álltam tovább a fákon ugrálva alattam Moonnal. Ugyan nem tudtam, hogy mikor találok valami helyet, ahol megszállhatok, de egyben biztos voltam. Észak kelet felé kell haladnom. Végülis a sors kegyes volt hozzám és egy kis faluba vezetett, ahol még szállást is találtam. Sajnos Moont a ház előtt kellett hagynom, hiszen a fogadó szabályaiba ütközött, hiába magyaráztam, hogy ninja állat és a társam, a szabály az szabály, így Moon a kertben aludt. A hosszú, egész napos útban és a technika gyakorlásától komolyan leizzadtam, így vacsora után egy alapos fürdést rendeztem, hiszen ki tudja, hogy erre mikor lesz esélyem. Korai keltést és egy reggeli csomagot kérek, másik dobozban pedig egy nagy adag sushit, amit majd az ebédemnek hívhatok. Még este kifizettem a szobát, hogy hajnalban csak fel kell kapjam a cuccomat és indulhassak. Mivel térképem továbbra sincs, így még egy kis segítésget kérek, hogy másnap merre induljak, majd elmentem a szobámba és lassan el is aludtam. Hajnalban keltettek és meg is kaptam a kért csomagot, amit elpakoltam a hátizsákomba, felkötöttem a felszerelésem, majd kiugrottam az ablakon és füttyentve Moonnak el is indultam a megfelelő irányba. Az idő még hideg volt és érezhető volt a korai eső friss illata, bár ez Moonon nem látszott, hiszen okos állat és bebújt a fogadó teraszára, így ő nem ázott el. A korai indulásnak egyetlen célja volt, este ennyivel messzebb jutok és több időm marad esetleg szállást találni, ha szükséges.

Minden a terveim szerint alakult és ez kezdett unalmassá válni, szinte már túl tökéletesen működött minden, már lassan én kiáltottam el magam: Kalandot akarok és izgalmat! Ugyan nem tettem meg, de nekem ez unalmas,, szeretem, ha pörögnek a dolgok és van egy kis kaland, ez a lételemem, bezzeg a Holdban, a barátaim a legnagyobb hülyeségben is benne voltak. Szüleim mindig szidtak és mondták, hogy keressek visszafogottabb csapatot, csak arról nem tudtak, hogy a legnagyobb állatságokat én találtam ki. Moon alattam szaladt, ahogy én az ágak között, néha el- el tünt, de nem aggódtam, hiszen tud magára vigyázni és már nekem is ideje lett volna ennem, amit a visszatérése utána rágás hangjai jutattak az eszembe, de nem volt megfelelő hely a számomra. Aztán az erdőmegszünt és egy hatalmas rét vette át a helyét, mintha elvágták volna a határon és csak úgy az egyik pillanatról a másikra lett volna ilyen. A két követőm a rét közepén állnak és most végre jobban szemügyre vehetem őket. ~Ezek nem alszanak?~ Körülbelül 50 méterre lehetnek és ahogy haladok tartják is ezt a távolságot, így nem foglalkozva velük tovább indulok. Ha rájuk nézek, akkor a szokásos női dolgokat ismerek fel: röhögcsélnek, mint a fiatal tinik, akiknek bármit mond az ember, elröhögik magukat és nem tudják abbahagyni, vagy csak egyszerűen tetszem nekik. Ki tudja, ahogy a terveiket sem ismerem, bár az illatuk sok mindent elárul róluk. (Erre az infóra szükségem lenne a következő körben) Késő délutánig haladok, amikor Moon megáll és visszatekint. Mivel érdekel, hogy mégis mi van, így én is megállok és visszafordulok. Az eddig tisztes távolságból követtek, de most valamiért közeledtek, mégpedig roham léptekkel. Nem tudom, hogy mire számítsak, így a chakrámat készenlétbe helyezem, hogy ha szükségem lesz rá, akkor azonnal mozgosíthassam, akár menekülésre akár kikerülésre, vagy végső esetben támadásra.

Két csaj eléggé éretlennek tűnt, talán még nálam is fiatalabbak voltak, ami látszott is rajtuk, bár valamiért még mindig érzem, hogy fenyegetést is tartogatnak. Nem tudom, hogy mit szeretnének, de azért közel engedem magamhoz őket, mert ahogy mondani szokták: tartsd közel a barátaid, de az ellenségeidet még közelebb, vagy az lehet, hogy nem erre a típusú helyzetre értendő? Mindegy ezekben az átvitt értelmű izékben sosem voltam jó, bár ismerek párat. Az illatuk finom, talán valami virág, de ezek felismerésében vagyok jó, ha vennem kellett eddig, akkor általában az eladó segített, mert én csak veszek, ami éppen az aktuális barátnőm kedvence volt, bár mióta Kanami a feleségem azóta mindig csak ugyanazt veszem. Moon elég furán viselkedik, hiszen az általános morgása helyett úgy üdvözölte a két lányt, mintha régi ismerősök lennének.
- Igen többek között így is hívnak. - Megyek bel a játékukba, hiszen ezen a néven csak szökésem óta hívnak. - Még szép, hogy hasznotokra lenne. Mégis merre megyek rossz irányba?
Nem veszem be ezt a cuki lány segítségre szorul nézést, de benne vagyok, nem a cuki pofijáért, bár el kell ismerni, hogy igen jól játsza a bajba jutott lányt, hanem azért, mert mégis csak egy szövetséges kéri a segítségemet és már csak a Kami no Yuugenes tagságom miatt sem mondhatok nemet. Általában én szoktam hajkurászni a lányokat, de tetszett a dolog, igaz, hogy még a Hold országában Tsuki is így hajtott rám, bár ez nem volt sűrűn.
- Segítek, hogy tudnék nemet mondani a szép hölgyeknek.
~Ezt még meg fogom bánni, de megéri.~ Lányok elmondják, hogy egy elveszett shinobit keresnek és miután beleegyeztem elvittek az utolsó ismert helyre, ahol állítólag látták. Moonnak kiadtam, hogy keressen nyomott, miközben én is aktiváklom a shikyaku no jutsut, de csak a szaglásom erősítésére, hogy érezzem azt, amit Moon, majd a szagok alapján elindulok amerre a keresett személy is.

Miután rááltál a dologra az szőke hajú vidáman felsikkantott, majd egy puszit nyomott az arcodra és már indult is ama hely felé, ahova nektek most mennetek kell.
- Úgy értettem, hogy túlzottan északfelé tartasz. Nem ez a megfelelő írány - nagy szemeket meresztve feléd hajol, s talán akaratlanul, de dekoltázsába ezáltal nagyobb belátást ad, majd kelet felé mutat - Arra kellett volna menned, Akira-chan!
Miután elvégezted a technikának azon részét, melyre szükséged volt, több szagot is érzékelsz. Sok helyről mocsár, vagy szemét bűz árad mely nem állandó, hanem mintha tulajdonosai mozognának. Patkányok? Láttál párat idefelé jövet, ezért bizony nincs kizárva. Moon is hasonló megállapításra juthatott, mert meredten néz egy példányt. Az megfut előle, ám a farkas nem követi. Ezen felül fura növények szagát is érzed. Legutoljára az erdőben szagolhattál hasonlót, de ezen a környéken biztosan nem. Több viszonylag ép ház felől jön ez a szag. S még két dolog tűnik fel. Az egyik a haloványan érezhető vér édeskés, fémes illata. Nem tudod megállapítani, hogy vajon emberé, vagy állaté, de alig észrevehetően, meglapulva  átjárja az egész helyet. Talán ősrégi, bár nemkizárt, hogy a közelmúltban került ide. A másik pedig, melyet szintén alig érzel. Nem tudod megállapítani, hogy milyen szag. De talán ez azé lehet, akit keresel. Talán. Viszont akkor még lehet, hogy itt van.
Másik írányba nézel. Egy patkány szélsebesen indul meg Moon felé. De mit számít, ugyan mit kezdhet egy farkas ellen? Már kapnád el a pillantásod, amikor megakad újra a szemed azon a patkányon. Valami lángol a hátán, olyan, akár egy papír...
Ó és ha ez már több mint aggasztó, akkor nézhetsz még szembe problémákkal. Mindenfelől hasonló özön közeledik feléd, felétek. Talán ötven állat égő papírral a hátán. Kellemetlen helyzet, nagyon is az. És Shinobiként pontosan tudod, mi következik, ha túl közel érnek hozzátok, márpedig az az esemény semmiképpen sem mondható egészségesnek...
De Kumogakure no Satou shinobija mit cselekszik, hogy dönt egy ilyen helyzetben, ahol a fogát is otthagyhatja akár?

// Írj a Tűz Országa - Merev Romok topicba //

//Gato//

A különös csapat végül is egy kisebb düh után összefogott. A Hyuuga kitalált egy ötletet, ami látszólag eléggé működő képesnek látszott. Levettük a felsőinket majd körém kötve és a lánynak adva a két fiú belém karolt és elindultunk lassan felfelé. Szerencsésen ki is jutottunk, aminek nagyon örültem mondjuk amikor a Kenjirou-san megkezdte a csapat kielemzését büszke is voltam rájuk, hogy megcsinálták annak ellenére, hogy hogyan viselkedtem velük. Talán nem is nyújtottam olyan nagy segítséget, de még alig pár hete vagyok Chuunin... Nem csoda ha hibákat követek el. Mindenesetre a lényeg, hogy megcsinálták. Ezután el lett árulva, hogy mi lesz az eredeti feladat. Kezdetben megijedtem a "tréfás" küldetésen, hogy egy Anbu osztag helyett vesszük át egy küldetés, de végül nem így lett szerencsére. Ezután csapatunk szét széllat és megegyeztünk, hogy hamarosan találkozunk a főkapunál. Hazamentem és elmondtam anyámnak, hogy én is részt fogok venni a háborúban.
- Micsoda? Már megint mit vállaltál magadra Kaito?! Mi van ha nem térsz vissza? Itt hagysz egyedül mint a szerencsétlen apád? - kiabálta le a fejemet, amint elárultam neki.
- Őszintén szólva egy négy fős kezdő csapattal fogok indulni, amit... Kenjirou-san fog vezetni. Szóval nem kell aggódnod.
- Így csak jobban féltelek! Tudom, hogy erős, de... - leintettem és a szobámba távoztam csomagolni. Felszerelésnek betettem 10 Kunait, 10 Shirukent meg a kardomat és egy drótot.Gondoltam talán ennyi elég lesz. Amikor indulni készültem anyám megállított, hogy előtte azért egyek valamit. Nem ellenkeztem, bár nem voltam különösebben éhes. Elfogyasztottam az ételt és elköszönve tőlem vetettem magamat a főkapuhoz. A határ közelében lakunk, de így is elég messze van innen a találkozási pont. Csak remélni mertem, hogy nem fogok elkésni onnan. Nem lett volna a legjobb példa mutatás.

//Fuu//


Végig hallgatva Haruhit elgondolkoztam, de rövid átgondolás után lelkesen törtem meg a csendet meg a csendet:
- Elfogadom, készenállok! -mondtam én. Mikor Haruhi elindult követtem. Amint elértük a kijelölt helyet (idézem)//Haruki ledobja a táskáját, mely mindvégig a hátán volt, majd kutatni kezd benne. Egy tekercset húz elő belőle, majd az oldalára akasztotta azt.
- Kapj el Genkou. -
Nézett rám, majd egy nagyot ugrott hátra. - Ez a feladatod. Vedd el a tekercsemet. Ha ez sikerül, tanítani foglak téged. Bármit használhatsz. Gyerünk kölyök! - Fejezte be, majd várta mit lépek.//
Ezek megtörténtével végignéztem rajta, majd a környezetemen. Elemzés közben gyenge pontot kerestem, de jelenleg nem találtam semmit ami gyenge pontról árulkodna, a környezetemből sem sok előny látszott, persze sok előny található itt de ez attól is függ, hogy milyen a stratégiám. Ezek után gondolatban tervezni kezdtem:


1. ötlet.


Katana-val nekirontok,s ekkoron remélhetőleg úgy dönt hogy
1. hátrál majd elbújik, hogy a rajtaütésemet tesztelje
2. vagy egyszerűen védekezik, hogy támadásomat tegye próbára egy védekező ellenféllel szenben
3. vagy a harmadik lehetőség, hogy vissza támad,s ezzel a párbaj készségemet teszi próbára.


Ha mázlim van akkor a leírt módokon reagál, de ha nincs akkor még nehezebb lesz a dolgom, mint gondoltam.


1/1 lehetőség elemzése:

A hátrál majd elbújik lehetőségnél kevés az esély, hogy sikerem legyen, hiszen egy Jouninnal állok szemben. De ettől függetlenül még érdemes elemezni. Na már most, amint elbújt az lenne az ötletem, hogy abban a pillanatban a Shushin no jutsu-val én is eltűnök, s rejtőzködve próbálom megtalálni és megközelíteni. Aztán ha megtaláltam drót csévelő technikával lesből foglyul ejtem és így megközelítve elveszem tőle a tekercset.


Ennek kevés az esélye tehát ezt az ötletet elvetem és csak akkor használom mégis, ha olyan helyzet alakulna ki amikor muszály ezt használni, s nincs más lehetőség.


2/1 lehetőség elemzése:

Ebben az esetben is ugyan az a terv mint az előzőben, csakhogy itt a Fürge test technikát alkalmazva rárohanok és gyors mozdulatokkal s egy kunai tőrrel el vágom a tekercs szílyát, elugrok vele és küldetés teljesítve!


2. lehetőség elemzése


 Ez az elmélet az lenne, hogy amikor védekezik én támadok, végül abban a pillanatban amikor egy támadást kivédve hátrál (a katanat a jobb kezemmel irányítom) a bal kezemmel hirtelen hátralépése közben drót cséveléssel el gáncsolom(a drótot már rejtve előkészítettem), és amikor a földön van rálépek a mellkasára hogy ne tudjon felkelni, aztán gyorsan és erősen megmarkolom a tekercset majd lerántom róla,(de úgy hogy a tekercs ne sérüljön)

és végül elhangzik a győzedelmes szó:

-GYŐZTEM!

3. lehetőség elemzése


A párbaj lehetőségénél nehéz lenne a dolgom tekintve hogy Jounin, de van egy esélyem, a Fürge test technikát alkalmazva a háta mögé kerülök, pontosabban elmegyek mögötte, de közben lerántom róla a tekercset, s mint győzelmi drámaként ugyanúgy mögé kerülve kihasználom az alkalmat, hogy hátba rughassam ezzel elbuktatva előre bukik, és amikor felkel én ott leszek, hogy egy kis elégedett mosollyal fűszerezve a szemébe mondhassam (de nem nagyképűen):


-A feladat végre hajtva!
 


2.ötlet.
Az ötlet az lenne, hogy Drót csévelő technikával támadok rá, és megpróbálom dróttal "leláncolni", s így megszerezni a tekercset.


Nos némi várakozás után már eldöntöttem, és az első ötlet 3.-as lehetőséget választom, tehát így vagy úgy, de megpróbálok párbajba kezdeni vele. Még nem teszem meg de már ki van gondolva.

// Gato és a többiek_ elnézést, azt hittem Junpei fog írni, de nemrég szólt nekem is, hogy ő most kimarad //

A mögöttünk tátongó nagy lyuk szép lassan bezárult, majd mintha mi sem történt volna, ugyan olyan füves és virágos gyep takarta a gödör helyét. Nem is akartam elhinni, hogy léteznek ilyen technikák, melyek a szíved legmélyén lévő érzelmeket is képesek belőled elhívni: félelem, túlélés, küzdés.
Minden esetre örömtelin és remegő kézzel vettem el az ebédet és elkezdtem majszolni a jól megérdemelt jussomat. Az ebéd szinte teljesen csendbe telt, alig szólalt meg valaki, helyette mindenki a történteken gondolkodott vagy a következő küldetésen. Én személy szerint próbáltam lenyugtatni magam és próbáltam pontosan visszaemlékezni az edzésre. A zuhanás alatt valami felébredt bennem, amit nem tudok megnevezni: belülről jövő, féktelen üvöltést éreztem, mintha egy oroszlán akarna szembeszállni 100 sakállal. Semmi esélye sincsen, mégis képes lenne az utolsó csepp véréig küzdeni, ami mozog, amíg lélegzik. Mi lehet ez?
Kicsit meg voltam döbbenve magamtól, de egyben örültem is, hogy van egy ilyen "rejtett tartalékom", egy adrenalinlöket vész esetére. Az utam során biztosan jól fog majd jönni.
-Akkor találkozunk a kapunál.- intettem a csapatnak, majd nyíl egyenesen megindultam Iroh-bácsikámhoz.
Az hazafelé vezető út során annyira belemerültem a gondolataimba, hogy mire észbe kaptam már a teaház előtt voltam. Az ajtót óvatosan kinyitom, majd a polcok mögül bácsikám mosolygó arca jelenik meg. Egy pillanatra vevőnek titulált, de meglátta a koszos ruháimat és fáradt arcomat, majd egy még nagyobb vigyorral mellém sétált.
-Hohoho...Látom jól ment az edzés.-veregette meg a vállamat.
-Hát...így is mondhatjuk.- nyögtem ki fáradtan.
-Na Kenji, szaladj fel, mosakodj meg, öltözz át és találkozunk az ebédlőasztalnál! Gyerünk, hess-hess!- indított el az emelet felé s tettem, amit mondott.
Egy gyors zuhany, a koszos ruhákat egy mosóvödörbe raktam, friss és tiszta ruhákba átöltöztem, majd vártam Iroh-bácsikámat. Amíg nem érkezett meg, megpillantottam a szobám ajtajából kilógó két különös kardot. Lassan odakúsztam hozzájuk és ismét megpróbálkoztam vele: kihúzni a kardot a hüvelyből. Egyszer, kétszer sőt háromszor is rántok mindkettőn, de egyik sem akar megmozdulni. Csalódottan raktam vissza őket a helyükre és továbbra is arra az egy-egy darab díszes cetliket néztem a kardokon, melyek pont a összekötik a kardot és a tartójával, mintha valami pecsétek lennének.
-Ne foglalkozz most velük...- hallottam meg bácsikám hangját mögülem.
-Csak...irritál, hogy nem tudom kinyitni őket...- vakartam meg a tarkómat és visszakúsztam az asztalhoz.
-Kenji, tudnod kell, nem szabad siettetni a dolgokat, mindennek megvan a maga ideje. A teát sem lehet hamarább levenni a tűzről, rossz lesz az íze.- jött megint egy teás bölcsességgel. -Apropó tea...- kezdett bele és lerakott egy csésze teát elém.- Idd meg, feltöltődsz energiával.- mosolygott rám.
-Köszönöm bácsikám, szükségem is lesz rá a következő küldetésre.-
-Máris egy küldetés?-
-Igen, úgy tűnik mi valamilyen...speciális osztag leszünk, ezért nagyon keményen fognak minket edzeni. Szó szerint beledobtak minket a sűrűjébe...- céloztam a gödrös feladatra.
-Akkor, mire vársz? Várnak a barátaid!- veregette meg megint a vállam, majd rohant is le egy vevőhöz.
Megittam a teát, egy jót nyújtózkodtam, majd összepakoltam a küldetéshez szükséges dolgokat: egy családi katana a derekamon, 6 db kunai, 3 db füstbomba és vész esetére egy elsősegély készlet. Már indulni akartam, mire újfent megpillantom a szobám szélén a két rejtélyes kard csillogását a napfényben. Néhány percig némán szemeztem velük, majd egy sóhaj kíséretében elővettem egy tekercset, rárajzoltam a szükséges mintázatokat és lepecsételtem őket. Bár igaz, nem tudom használni őket, de ki tudja mikor fognak még jól jönni?
Ezek után kinyitottam az ablakot és már másztam is fel a házunk tetejére, onnan pedig az ugrásom és néha a Fürge Test Technikájával haladtam a Nagy Főkapu felé.
~Ha ez is olyan lesz mint az edzés, tuti hamar nyugdíjba fogok vonulni...~ mondtam magamnak egy mosollyal és már megpillantottam Kaito-t és Akane-t, viszont Junpei-nek és a sensei-nek még semmi nyomát nem láttam.
-Ossu!- üdvözöltem az ittlévőket.

Akane, Kenji és Kaito már a helyszínen voltak, a sensei és Junpei azonban még sehol sem volt látható. Várakozás közben nyugodtan nézhették a város szépségét és nyüzsgő utcáit. Már nem is számolták, hogy mennyi idő telt el, amikor az egyik utcából, egyenesen Kenjirou-sensei fordult ki. Hátán most egy hátizsák volt látható és elegáns viselete helyett, egyenruhában volt. Arcára az elégedetlenség szántott ideiglenesen mély barázdát. Úgy tűnt, hogy komoly híreket kaphatott, mert láthatólag el volt gondolkodva. Amikor azonban megérkezett a kis csapathoz s végig pillantott rajtuk, arcára ugyan az a mosoly ült ki. Veszedelmes ragadozót sejtetett ajkának ívelése. Tekintete pedig, már-már átdöfte a csapat tagjait. Végül megszólalt és hangjában, most a lelkesedés vegyült a keserűséggel.
- Bocsánat a késésért, volt egy kis elintézni valóm és sajnos rossz híreket kellett hoznom a Hyuugáktól is. Erre a küldetésre Junpei egyelőre nem tarthat velünk, de később még fogunk találkozni vele. De az jó hír, hogy ti viszont itt vagytok. Ez azt jelenti, hogy mégis csak lesz küldetés és eljutunk a Mennyekbe. Remélem felkészültetek, mert nem sétagalopp lesz. Ami azt illeti a csúcs megmászása, nem lesz gond. De remeténket megtalálni, már annál inkább macerás lesz, hiszen elképzelésünk sincs, hogy mit csinálhat odafenn. Megkérlek benneteket, hogy mégegyszer ellenőrizzétek a felszereléseteket, útközben kötve hiszem, hogy találkoznánk bolttal vagy, ami rosszabb, egy büfével.
Ellenőrzés után, Kenjirou végül kiadta az utászt.
- Nos, akkor induljunk, a Mennyek nem várnak ránk örökkön örökké.
Azzal a kis csapat elindult. átlépték a kaput és talán még egy utolsó pillantást vetettek az általuk oly nagyon szeretett településre, amelynek Konohagakure volt a neve. S bár úgy tűnik, hogy az indulás már rossz Omennel kezdődik, sosem lehet azt tudni, hogy végül miképpen végződik eme utazás. Kenjirou gyors ütemet diktált, úgy tűnt, hogy nem tűrte a lazsálást és a lemaradást, de a csapat tagjai közül, senki sem maradt le és mindenki tudta tartani a tempót, a mesterrel. hamar elhagyták Konoha kapuját és egy idő múlva, amikor hátranéztek, már csak a magas falakat lehetett látni, a kaput már sehogyan sem tudták kivenni. A shinobi csapatot az erdő, amelybe beléptek, barátságtalan csönddel fogadta. Egyetlen madár sem dalolt vagy röppent a magasba és az oly buzgó zeneművész tücskök sem ciripeltek. Kissé kellemetlen érzés fogta el őket a néma erdőn keresztüli utazás, de abban a tudatban, hogy Kenjirou sensei velük van, biztonságban érezhették magukat. Már, amennyire elmondható, hogy a pszichopatának titulált mester mellett, mennyire voltak biztonságban. A férfi azonban semmi különöset nem tett, sőt, olykor meg meg állt egy növény mellett és kiselőadásba kezdett.
- Ez a Vörös Szirmú Vércsefű, gyökerének nedvei, kiválóak a véralvadás gyorsítására, medikusok gyakran használják, ha nincs kéznél komolyabb technológia. De vigyázat! Ételként fogyasztva, komoly hashajtó hatású és állítólag keserű is. Az illata is kellemes, tessék.
Azzal egy szálat Akane felé nyújt, egyértelmű jelzéssel, hogy szagolja meg a növényt. A gyógyhatású fűnek, finom illata van és Kenjirou már megy is tovább. Időnként meg-emg áll és kiselőadást tart különböző növényekről. Egy-egy esetben, valamilyen állat ürüléke fölött kuporog és olyan átszellemült arccal mesél arról, hogy miként lehet az állatot azonosítani és megállapítani, hogy mit evett utoljára, mintha egy tanulmányi kiránduláson lenne és szemernyit sem kellene attól tartani, hogy az erdőben komolyabb vadállatok is tartózkodnak, nem csak ártalmatlan növények, meg ürülék. Ahogy azonban haladnak céljuk felé, Kenjirou nyomokat fedez fel. Csendre inti tanítványait és a nyomok fölé görnyedve, oda hívja tanítványait. Amikor a nyomokat megpillantja a hármas, azonnal megértik mi most a hallgatás oka. A lábnyomokat, ugyanis ember hagyta.
- A lábnyomok, nem öregek, alig telhetett el hat óra. Nézzétek a nyomok szélét, kissé száraz. Volt ideje kiszáradni. Ha követjük őket, könnyedén megtalálhatjuk a gazdáját, már amennyiben ilyen hanyag mozgással halad. Hanyagságából, mire lehet utalni?
Tette fel a kérdést Kenjirou, majd a válaszok érkezése után, a tanítványaira pillantott és megszólalt. immáron nem suttogott, hanem normális hangerővel beszélt.
- A feladatotok, hogy megtaláljuk a nyom gazdáját. Elindulásunk óta, eltelt némi idő. Kétlem, hogy ügyetlenek lennétek, szóval, kutassátok fel a nyom gazdáját. Ez parancs!

/ Feladatotok a nyom követése. Mindhárman tegyetek hozzá valamit, amivel tudjátok követni a nyomokat. A nyomkövetés után, rá is akadtok, egy elhagyatott táborra. A tűzrakás már régen kialudt, hiszen nem füstöl. Sátrat láthattok és ládákat. Posztotokat odáig írjátok, hogy követitek a nyomot, ( mindhárman találjatok árulkodó jeleket ) és eljuttok a táborig, amit egy nagy bozótosból figyeltek. A posztokat az Erdőségekhez legyetek szívesek küldeni. /

// Isha Dansei //

Talán az ifjú Ninja meglepett, hogy ílyen hamar levelet kapott. A sólyom, mely kiszállította nemes állat, szép és büszke. A Levél szűkszavú volt, mindössze gratulált a sikeres vizsgához és közölte az ifjú Geninnel, hogy Konoha Kapujában vár rá egy Kamisu nevű Chunnin. Danseinek délben kell megjelennie ott. A Levélen Konoha jele és a Hatodik Hogake, Shimura Danzou aláírása található még az üzeneten kivül.
Tehát ez egy parancs, személyesen a Hokagétől. Az első, amit az ifjú életében  tőle kapott. Ha délben megjelenik a kapunál, akkor rövid kérdezősködés után megtalálja Kasumi-t. A Chunnin egy sebhelyes, barátságos mosolyú férfi. Szőke hajjal, kerek arccal. Chunnin mellényt és ninja overált visel. Van nála egy övtáska és a hátára szíjazva egy Bo. Tekintete melegséget sugároz, azonban testtartása fegyelmezett. A Kapu mellett áll, az érkezőket figyeli. Nyílvánvalóan hamarabb megjelent a helyszínen, bár hogy miért, az az ifjú Dansei számára ismeretlen. Persze a fiú találgathat, ha akar.
A férfi Chunnin mellényének tárolórekeszeiben három tekercs pihen, olyan módon elhelyezve, hogy könnyedén elő lehessen rántani őket. Zöld, kék és fehér színben pompáznak. Kasumi fejpántja a karját diszíti, a jelen a napfény csillog.
A fejpánt. Az ifjú Genin még emlékezhet rá, milyen volt megkapni. Elvégre nem volt régen, még friss az emlék. Nem a fejpánt tette Geninné, Konohagakure no Satou shinobijává, de az jelképezi azt. Dansei talán büszkeséget érezhet, ha felmerülnek benn ezek a gondolatok.
Persze mindez csak akkor történik meg, de Dansei elmegy a találkozóra.

Igazán nagy meglepetés volt számomra az ablakpárkányomra szálló sólyom. De ennél nagyobb volt az öröm, hogy magától a hatodik hokage-tól érkezett. A kapott levél rövid volt melyben gratuláltak a Geninné válásomhoz, ezenkívül egy időpontot illetve egy nevet tartalmazott arról a személyről, akivel együtt megyek. Azonnal izgalomba jöttem és lázasan pakolni kezdtem az útra. Előbányásztam a hátizsákom az ágy alól és belebakoltam a gyógy- és kötszerkészleteimet, némi pénzt, élelmet és egy teli kulacsot. Ezután fölcsatoltam a fegyverövemet és felakasztottam rá a késem, míg a másik oldalra a frissen szerzett fejpántom. Elraktam a fegyvereimet is a combtokba majd beálltam a tükör elé megnézni magamat. Szóval így néz ki egy ninja! - mondtam magamnak. Persze tudtam, hogy még csak Genin vagyok, de akkor is jól esett ezt mondogatni. Kiléptem az ajtón és sietve elindultam a főkapu irányába. Menet közben azon derengtem, hogy ki is lehet az a chunnin akivel megyek. Körülbelül fél 12-kor befutottam a találkozó ponthoz. Korábban értem oda, hiszen inkább én várja rá és ne fordítva. Ezért odamentem a kapuőrökhöz megtudakolni, hogy mégis ki ez a Kamisu nevű ember, és hogy néz ki? Az őr egy egyszerűen csak rámutatott egy férfira, aki a kapunak támaszkodva figyelte az embereket, és közölte, hogy ő az, akit keresek. Szóval mégis csak ő várt rám. – Gondoltam magamban és megszaporáztam a lépteimet az ismeretlen felé. Közben megpróbáltam kitalálni róla valamit. Sebhelyes arcú szőke, de vidám kisugárzású, egyenes hátú határozott alaknak tűnik. Hátán egy Bo, mellényzsebeiben 3 tekercs figyelt. Karján horda a fejpántját, ami már szebb napokat is látott. Egy kicsit furcsán éreztem magam a fejpánt láttán, hiszen az enyém még mindig úgy nézett ki, mintha most kaptam volna. Büszke voltam magamra amiatt, hogy megkaptam semmi kétség, de valahogy furcsa dolog volt látni máson is, nem tudom miért.  Hirtelen megtorpantam, hiszen odaértem mellé, ezzel egyidejűleg nem tudtam, hogy lenne illendő megszólítani, tehát a legegyszerűbb és legilledelmesebb köszönést vettem elő:
- Üdvözlöm maga nyilvánvalóan Kamisu-sensei, a nevem Isha Dansei örülök, hogy megismerhetem.

A szőke hajú férfi, mosolygó szemeivel rád tekint. Pillantása végigmér, majd megállapodik a szemeiden. Arca nyugalmat és kedvességet áraszt, ebben nem változott.
- Üdvözöllek, Dansei-san! És Gratulálok a Genin vizsgádhoz! Én, mint arra már rájöttél, Kamisu vagyok, Konohagakure no Satou Chunninja. Érdekes, de én magam is csak pár napja kaptam meg a kinevezésemet, két hete még Genin voltam. Jó, mi?
Int egyet az Őrbódé felé, látod, amint az ottani ninják visszaintenek neki. Jobb kezét feléd nyújtja, barátságosan. Shinobi kesztyűt visel, aminek a hátlapja fémből van, Konoha jelével diszítve. Ha Te is úgy döntesz, hogy kezet rázol vele, akkor mosolya még szélesebb lesz, de ha nem, akkor csak megvonja a vállát.
- Én magam a Katon elemben vagyok jártas, illetve némileg a Taijutsuban. Valamint ismerek egy-két Irio Ninjutsut is, éppen ezért osztottak be téged alám. Azonban még át kell menned egy próbán, mielőtt végleg Geninné válnál. Aljas dolog, hogy nem mondták, de éppen ez benne a kihívás. Ha elbuksz, akkor visszaküldenek az Akadémiára, ha abszolút felsűlsz, soha többé nem válhat belőled Ninja. Ha viszont átmész, nos, akkor... meghívlak ebédelni. Na, mit szólsz?
Kasumi elneveti magát, így nehéz megállapítani, hogy komolyan beszél, vagy egyszerűen tréfál. Azonban a kacaj hamarosan elhal és a Chunnin komoly tekintettel mered rád. Rámutat a Konohát Körbevevő falra.
- Nagyjából kétszáz ember őrködik rajta, Chunninok és tapasztalt Geninek. A Feladatod, hogy legalább három fejpántot idehozz elém, rajtad áll, milyen módszerrel. Napnyugtáig van időd, tehát rendelkezel nyolc órával. Ami azt illeti én sietnék, elvégre egy shinobi ragaszkodik a fejpántjához. Itt megvárlak!

// Oké, várom az ötleteidet. Tényleg rajtad áll, hogy mit teszel, ha gondolod ki is akadhatsz a Senseire, vagy bármi. Fél óránál több ne telljen el a posztodban, de kiváncsi vagyok hogyan reagálsz, vagy próbálkozol majd ^^ //

Nem csalódtam Kamisuban, kedvesen fogadott, és udvarias volt. Nagyon közvetlen volt, aminek örültem. Viszont az meglepő, hogy még csak 2 hete Chunnin. Kisé furcsa volt, mivel ebből azt szűrtem le, hogy én vagyok az első tanítványa. Vagyis a két „Újoncot” egyberakták, hátha boldogulnak. A gondolataimból a felém nyújtott keze zökkentett ki. Némi habozás után elfogadtam a baráti jobbot, amire ő egy széles mosollyal reagált. Mikor megemlítette, hogy képes Irio jutsura akkor értettem meg, hogy miért hozzá osztottak be, hiszen így az orvosi ismereteimet is bővíthetem küldetések közben. Ekkor ért a hidegzuhany. Próba. És ha nem sikerül, akkor, viszlát ninja élet, viszlát, új fejpánt, viszlát, szüleim gyilkosa. Viszont ha átmegyek, akkor meghív ebédelni.  - Hogy mit?! Egy nyavalyás ebéd egy idegölő dologért?! KOMOLYAN??!! Mi a jófene van ezekkel? – pattogtam magamban, de az arcom nem árult el semmit. Ekkor elnevette magát, amitől egy kicsit megingott a hitem a próbatétel komolyságában – Akkor ez most nem komoly? Vagy egyszerűen csak az a célja, hogy kizökkentsen a nyugalmamból, és elbizonytalanodjak? Ha igen akkor nem adom meg neki ezt az örömöt, és igenis komolyan fogom venni bármi is jön.  Ekkor a Falut körbevevő falra mutatott és elmondta a feladatomat. 3 fejpántot kell szereznem Konohai Shinobiktól. Nem hangzik valami nagy kihívásnak, de magamból kiindulva nem adnák oda csak, úgy amit kérek. Ezt a tézist a Sensei meg is erősítette bennem. Tehát hogy is kezdjek neki? – Vajon kötelezően a falon lévő Shinobiktól kell elvennem a fejpántot? – Ezt a kérdésemet fel is tettem a Sensei-nek.

Ha a válasza nem akkor a következőképp tennék:
  
Elrohannék a kórházba, hiszen onnan a legegyszerűbb ilyet szerezni. Bár elég morbit és etikátlan, hiszen a betegek vajmi keveset tudnak az ellen tenni, hogy megszerezzem a fejpántjaikat, de a próba után mindenkinek személyesen adnám vissza.

Ha a válasza igen akkor több opció létezik:


1.)    Első nekifutásra a legegyszerűbb és legközhelyesebb dolgot tenném. Elkérném tőlük. Ha ez nem válna be, akkor jön a többi terv.
2.)   Őrségváltáskor az épp távozó Shinobit kapom el, egy úgy hogy a Kakuremino no Jutsu-t használom. Mivel az őrök ekkor már fáradtabbak a szokásosnál a figyelmük is lankadhat egy picit. Ezt kihasználva a rejtekből előlépvén egy egyszerű mozdulattal belerúgok az egyik térdhajlatukba. Ennek eredményeképp előreesik és egy pillanatra harcképtelen lesz. Ekkor lekapom a fejükről a fejpántot, és elrohanok. (már ha a fejükön van)
3.)    Krízis helyzetet teremtek: Azaz Teljes orvosi felszerelésben (Laborköpeny kötszerek gyógyszerek) odarohanok kétségbeesést színlelve az egyik őrhöz azt mondván, hogy a múltkori kivizsgálása során valamit elnéztek és baj van. Azonnal bemenni az őrszobába és lefeküdni az asztalra. A társai természetesen kint maradnak. Ekkor megkérem, hogy haladéktalanul vegye le a fejpántját. Ha megteszi, akkor egy egyszerű izomlazító krémmel bekenem az arcát és egy pár percig mellette maradok nyugtatom, beszélek hozzá, próbálom elhitetni vele hogy tényleg nagy baj, van. Mikor a krém kezd hatni, nem lesz, képes a szemizmait rendesen használni a beszédkéssége romlik, és nehezebben fog lélegezni. Mintha tényleg nagyon beteg lenne. Ekkor a társait behívnám, hogy vigyék most azonnal kórházba, mert a helyszíni ellátás nem sikerült. Én pedig eloldalgok a megszerzett fejpánttal


Már csak a kérdésemre kell válaszolnia és mehet is a menet!

// +5 chakra, nagyon tetszett ahogy így ötleteltél, illetve végre valaki, akinek eszébe jutott kérni ^^ //

A Sensei kérdésedre természetesen azt feleli, hogy nem véletlenül lett Konoha Fala kijelölve, mint "pálya". Csak a falon lévő shinobiktól származó fejpántok szabályosak. Bár való igaz, miből állapítja meg a sensei, hogy melyik fejpánt honnan származik? Mindenesetre becsületes vagy és csalás még csak meg sem fordul a fejedben. Mármint a Sensei szabályaihoz viszonyuló csalás. Az első shinobi, kérésedre odaadja a fejpántot. Meglepően segítőkész, hiszen még csak magyarázattal sem szolgáltál. Ez így abszolút nem stimmel és vagy a fickóval nincs rendben valami, vagy pedig... Nos ezt a gondolatmenetet inkább neked kell végigpörgetned. Másodjára a Harmadik szűmú terveddel próbálkozol, éppen erre nyílik alkalom. Először a fickó csak elneveti magát és közli veled, hogy Ő is a kórház alkalmazottja. De furcsán következmények nélkül elenged. Kiadod magad a kórház dolgozójának, hazudsz egy shinobinak és semmi? Nos, érdekes. Következő áldozatod azonban már nem volt ilyen kitartó és sikeresen megszerezted a fejpántját. Már kettő megvan, örülhetsz magadban.
Végül egy kissé már fáradtnak tűnő őrt bokán rúgsz és lerántod róla a fejpántot. A fal tövében vagytok, a házak eltakarnak titeket. Viszont az Őr nem tűnik ennyire könnyű prédának, ugyanis utánad rohan, majd egyszer csak megjelenik előtted. Arca fiatalos, tekintete közönyös. Kezében egy kunai tőr van, amit viszont a torkodhoz szegez. Nos, igen. A Friss Geninek és a Chunninok között van némi szintbeli különbség. Viszont amit mond, az megint csak érdekes:
- Ha meghívsz egy sütire akkor kölcsönadom a fejpántom.
Nos, nem mindennapi eset. Mintha mindenki megőrült volna, úgy osztogatják a fejpántjaikat, mintha mit sem számítana.

Amint megkaptam a kérdésemre a választ, egyből el is indulta a falhoz. Az első Shinobi aki az utamba került, egyből letámadtam a kérésemmel, aki miután legyőzte a döbbentét levette és odaadta a fejpántját. Nem szólt semmit csak nekem adata. – Okééé. Azt hiszem, nem kérdőjelezem meg a döntését. Bár ez egy kicsit fura volt. Talán amikor az ő próbája volt akkor neki is ezt kellett tennie?  – gondoltam magamban és tovább mentem. Ezek után egyből zsákutcába futottam mivel egy medikusnál próbálkoztam be a krízishelyzet taktikámmal. De nem volt belőle probléma, pedig ez nem kis hazugság volt. Bár előtte eléggé megijedtem attól, hogy most nem kis büntetésben lesz részem, és annál nagyobb volt a döbbenetem, amikor elengedtek. Viszont ez még mindig egy hasznos taktika, szóval bepróbálkoztam egy másik Shinobinál aki bedőlt neki. Bár az elején kételkedett bennem, de végül is sikerült meggyőznöm. A kezelés után eléggé furán nézett ki. Az arca lezsibbadt gurgulázva gügyögött és sípolva vette a levegőt. A társai halálra vált arccal rohantak be mellé és futva vitték kórházba. De nem aggódom miatta, hiszen egy-két órán belül elmúlik az izomlazító hatása. Vagyis már csak egy fejpántot kellett szereznem. Elbújtam az őrszoba mellett őrségváltás előtt, majd a távozó shinobit megpróbáltam megrúgni de mellé ment és a bokáját találtam el. Ezt még gyakorolnom kell. – Mondtam magamnak, hiszen nem az volt az eredeti célpontom hanem a térdhajlata, de a hatás így sem maradt el. Az áldozat megingott és előrebukott én pedig lekaptam a fejéről a fejpántot, és elrohantam. Pechemre az őr miután feltápászkodott, rögvest utánam rohant. Gyorsan el kellene tűnnöm, ha elkap, akkor… - eddig jutottam gondolataimban, mert egy kunai a torkom felé meredezett. Utolért. Az arca nem mutatott semmilyen érzelmet, teljesen hidegen hagyta a jelenlétem. Viszont amit mondott arra egyáltalán nem számítottam. – Egy…sütire... és… te jó ég! Ezekkel a shinobikkal valami nincs rendben. Úgy osztogatják a fejpántjaikat, mint a cukorkát. De könnyen jött ajándékokat nem utasíthatok vissza. Szóval… - Milyen legyen süti?

Már elkezdett lemenni a nap, amikor loholva befutottam a Senseihez a 3 fejpántot lóbálva:
- Megszereztem. Megvan mind a három.

Mélyen legbelül büszke voltam magamra. Sikerült időben összeszedni a sensei állal kért három fejpántot. Majd ez az öröm pillanatok alatt váltott át félelembe, amit ismertette velem a második próbát, majd odadobta nekem a saját fejpántját. Csodálkozva tekintettem le rájuk majd gyorsan le is esett a tantusz: – Azt hiszem ezt nem kalkuláltam bele a napirendembe. De ha eddig eljutottam nem hátrálok meg. Hoppá! – Ekkor veszem észre azt a három Shinobit akiknek a fejpántját szorongatom. – Ez már véresen komoly azt hiszem ideje lesz eltűnnöm. Gyorsan elkezd kattogni az agyam hogy minél több ötlettel áljak elő. Ezek nagy többsége gyerekes elgondolás miszerint fussak addig, amíg a lábam bírja, de vannak köztük eléggé hatásosak. Ezeket összeállítom, és ezek szerint járok majd el:
1.)    A házak között nem sokra megyek rejtőzködéssel, mivel az ellenfeleim jobban ismerik a területet, mint én. Tehát marad az erdő. Itt többféle megoldás játszik.

a.) Amint látótávon kívülre kerülök, lecserélem a saját fejpántomat egy másik shinobiéval. Pontosan tudni fogom melyikre, mert, az enyémen még egy karcolás sincs, és a feladat szerint egy olyan fejpántot kell megtartanom, ami nem az enyém.  Ezzel egy kis időt mindenképp nyerhetek.
b.) Amint leszáll, az est keresek egy jól védhető helyet. Ide elások, egy fejpántot majd megjelölöm a helyet a térképemen. Így már kettőt tudhatok viszonylagos biztonságban.
c.) Szintén jól védhető helyre kiállítok egy klónt akit azzal a paranccsal hozok létre, hogy maradjon itt, és ha jönnek, mások fusson. Ezzel is képes leszek tévútra terelni őket, már ha nem is sokáig.
d.) Az én saját már levetett fejpántomat is elrejtem egy odúba, annyi különbséggel, hogy előtte átdörgölöm, csalánnal majd egy kevés viszketőport szórok az odúba.  Ennek hatására az, aki hozzáér akár véresre is vakarhatja magát, ami után égető fádalom lesz úrrá az említett testrészében. Ezek után, ha jól csinálom, vissza tudom szerezni tőle a fejpántot.

2.)    Tüzet semmiképp nem rakhatok, mert az elárulná a hollétemet. Ezért a maradék két fejpánttal egy olyan helyre bújok, ami nehezen megközelíthető, felállítok egy riasztórendszert botokból és indákból, majd a Kakuremino no Jutsu segítségével melegen tarom magam és a hollétem is rejtve marad.