Konoha kapuja

// Isha Dansei - Nos, hozzá kell tennem, hogy tetszenek az ötleteid... azonban nem egészen úgy működnek a jutsuk, ahogy azt Te leírtad. Ezt nem róvom fel hibának, mert egyes információk sajnos - ezeket folyamatosan pótoljuk - nincsennek ott. Például a Bunshin no Jutsu egyszerű emberi alakra formázott chakrahéj, ami minimális chakrából épül fel, ezért egy, max két percig tartható fenn. Továbbá a Kakuremino no Jutsu a Te ruházatodat változtatja, gyakorlatilag a környezettel egyszínűvé - vagy másfélévé - teszed vele a ruházatodat, nem pedig egy köpeny jelenik meg, amivel takarózhatsz. Tehát rejtőzködésre jó, viszont a hideg ellen nem véd ^^ //


Kamisu ezüstláncon lógó, kerek órát vesz elő. Felpattintja a fedelét, felhúzza, majd amint elkezd kattogni összevonja a szemöldökét és rád néz. Fél óra előny, ezt mondta neked. Úgy tűnik, komolyan is veszi a dolgot, méghozzá nagyon. A fegyelmezett testtartás valószínűleg nem véletlen, a jelleme, a személyisége is hasonló lehet. Sárga haja enyhén barnásnak látszik a félhomályban, még pillantasz egyet felé, sebhelyes arcára, amelyre mintha az volna írva: "Gyerünk Dansei, fuss, amíg teheted", majd megfordulsz és az erdő felé iramodsz. Gyomrod ételt követel, elvégre fél napja nem ettél, szád is ki van száradva, mégsem álsz meg. Friss Genin vagy, így hiányzik belőled a tapasztalat szikársága, kevesebbet bírsz, mint üldözőid. Ezt tudod és éppen ezért nem állhatsz le, bár az sem elnyös ha elgyengülsz. Hála a papírodnak, kiengednek a kapun. Az ott Őrködő Chunnin mintha vigyorogna, miközben olvassa, de nem gördít eléd akadályt.
Bevágsz az erdőbe, fejpántod lecseréled egy másikra, hála csavaros logikádnak. Talán nyersz majd ezzel egy kis időt, vagy éppen ennek köszönhetően teljesíted majd sikerrel a próbát. Vagy az is lehet, hogy ez sem fog segíteni. Az idő majd meghozza a várt, vagy remélt választ. Eltelik fél óra, egy óra. Teljes a sötétség. Két kisebb szikla közé lyukat ásol és berejtesz oda egy fejpántot. Egy lombos fa árnykában létrehozol egy Kawarimit - klón helyett, ez képes fennmaradni pár óráig, de nyugtázd, hogy beleegyezel-e egy ilyen változtatásba -, majd nem sokkal később elrejted a saját fejpántodat, amit mindenféle kellemetlen anyaggal vonsz be. Ezután néhány vaskos tölgy takarásába vonulsz vissza, fadarabokból és növényekből riasztót készítesz, majd álcázod magad a Kakuremino no Jutsuval. Az első óra után rájössz, hogy ezt így nem tudod sokáig folytatni, a technika nem ígényel sok chakrát, de neked sincsen éppen rengeteg, elvégre fiatal vagy és Genin. Persze folytathatod végkimerülésig a Kakureminos álcázást - írd le, miképpen döntesz - azonban ez nem tanácsos. Az éjszaka gyorsan eltelik, egy két rókával meggyűlt a gondod. Az egyiket a riasztótendszered futamította meg, a másikat Te bírtad jobb  belátásra egy erélyes rugással - vagy el is kaphattad, ha úgy látod jónak. A Nap feljön és üldözőidnek még mindig nyoma sincs. átvészelted az éjszakát. Gyomrodba korgása azonban elronthatja a napodat, mint a kétség, hogy mégis merre járhatnak ellenfeleid.


// Okosan játszol, viszont a karaktered kezdő, így komoly korlátai vannak, a te elképzeléseid pedig némileg meghaladják a szintjét. Persze ez is mutatja, hogy remek játékos lesz belőled itt Gundanon, amint kicsit otthonosabban fogsz mozogni. ^^ //

Következő poszt a Tűz Országa - Erdőségek-hez menjen.

A háború elvette a falumat, én pedig amint hírt kaptam róla, hogy a falum megmaradt shinobijai bosszúra szomjazva rajta akarnak ütni a faluba tartó iwagakurei utánpótlásoknak. Engem is lázba hozott a gondolat, hogy bosszút álljak a falumat veszélyeztető ninjákon és ez a legjobb lehetőség arra, hogy ezt véghezvigyem., így gondolkodás nélkül hagytam ott a békés Fegyverkészítők faluját és rohantam a Madarak országába. Sajnos a háború komoly részére nem jutottam el, mert a vezetőség arra a döntésre jutott, hogy a genninek csak hátráltatnák a harcokat, így őket elküldték. Ugyan néhányan maradtak, de nekem nem engedték, így a következő tervembe léptem. A táborban hallottam, hogy Konoha befogadja a menekülteket, így arra vettem az irányt. Az utam szerencsés volt, még az ország határán is könnyen átjutottam, először a kapuban állítottak meg. Mivel nem falusi vagyok, így egyből félreállítottak, hogy ellenőrizzenek. A papírok rendben voltak, így a kérésemet továbbították a Hokagénak, már csak várnom kellett a folytatásra.

// Hidan //
 
Takeshi rám bízta a döntést a továbbiakkal kapcsolatban, így az ő ötleteit is felhasználva felépítettem egy tervet, mely időigényes, de számunkra így lesz a legkönnyebb a kutatás. Mondandóm befejeztével társam szemöldökét ráncolgatva le is támad a heccelésem miatt, amit én csak kis mosollyal a számon fogadok.
– Nyugi, csak húztalak, ez jár azért, ha kinevetsz, mert összetévesztek pár nevet és zavarba hozol vele!  
A kedéjek lassan lenyugszanak majd, ahogy várakozunk, hogy jöjjön valaki beszélgetéssel ütjük el az időt. A kissé idegtépő várakozás után, Nazuki jön vissza hozzánk, aki még most is kedves hozzánk pedig egy eszement gyilkoló gépet hoztunk ide, és az épület megrongálásán kívül az ő és családtagjai életét is veszélybe sodortunk. És mivel felajánlotta, hogy még segít nekünk megkértem, hogy vizsgálja meg Toya emlékeit is, amit én kissé arcátlanul igaz, de mivel szükséges lehet a továbbiakban úgyis kértem volna. Amint meghallotta mi is a kérés talán meg is bánta egy pillanatra, hogy felajánlotta segítségét, száját húzván beletúr világos szőke hajába, majd kezével megtámassza homlokát és mereng az előbbi kérdésen. Végül döntésre jut mely számunkra kedvező, de ismerteti, hogy nem túl nagy a siker esélye. Aztán egyből leguggol az ebhez majd kezei közé veszi a fejét, szemüvege mögül próbál szemkontaktust felvenni Toyával, akinek ez a mostani helyzet nem tetszik túlzottan és próbál szabadulni. Elkezd motyogni valamit amint létrejön a kettejük közti kapcsolat, az erőlködéstől a fiú halántékán az erek megdagadnak, a kemény munka fáradságos izzadság cseppjei futnak végig arcvonalain, majd álláról a földre hullnak. A kapcsolat egy fél percig sem tart, a végeztével pedig Nazuki elengedi a kutyát, aki ijedtében el is iszkol egy számára biztonságot nyújtó sarokba. A fiú fájdalmat tükröző arccal seggre ül, a földön, kinézete majd nem annyira nyúzott, mint mikor Nanamin használta a jutsut. Kicsit zihál miközben fülcimpáját birizgálja, majd szörnyűségeket mesél, Nanami, testvére és az eb életéről, miket is tettek velük abban az illegális földalatti laborban. El sem lehet képzelni mit élhettek át, mert már csak hallgatni is szörnyűség ezt az egészet, és azt sem tudom ezek után hogyan kéne tekinteni Toyára. Egy gyors köszönetnyilvánítás után el is indultunk a faluba, az út innen már rövid szerencsére hisz időközben be is sötétedett. A faluba érve először a mesteréket kutattuk fel, szerencsére csak három helyen lehettek: a börtönben, a kórházban vagy a hokage irodájában. A börtönnel kezdtük és Fortuna asszony ismét egyes volt hozzánk mert épp akkor jöttek ki az épületből, hogy Satomit a kórházba kísérjék. Még itt egyből elmondtunk neki mindent, a lánnyal illetve a lányokkal és az ebbel kapcsolatban, miután végighallgatott minket egy időre elváltak útjaink. Kai sensei visszament Hirotóhoz hogy kihallgassák, Ayamét hazaküldtük pihenni, Takeshi, Satomi és én pedig a kórházba mentünk. Az intézményben külön váltunk a lánytól, a mi sérüléseinket gyorsan ellátták, de bent tartottak éjszakára. Másnap reggel viszont már korán elhagyhattuk s kórházat, még elmentünk feltölteni ivóvíz illetve élelmiszerkészleteinket, majd elindultunk Konoha hatalmas kapujához ahol ismét összeállt a csapat.
– Kai sensei még az indulás előtt megosztaná velünk, hogy megtudott-e még valamit, attól az elmebeteg állattól, a lányokkal kapcsolatban? És ha igen, akkor mit?

Reggel ismét, a napi rutinomhoz hűen, veszek egy szép langyos fürdőt, s a cicámat is megmosdatom, mint minden héten. Persze, nem igazán díjazza, de sokkal jobb így tisztán lenni, nem igaz? Ezt előbb-utóbb be kell vallania.
- Arisaaa! Leveled érkezett! - A fürdőszobában, mintha a falak is visszavernék nevelőanyám kiáltását, de így legalább elér hozzám az információ. Bár, nem gondolk semmi lényegesre - egy kislány miért kapna fontos levelet? -, így csak kényelmesen kimászok a kádból, megtörülközöm és felkapok magamra valami lila göncöt, a kedvenc kimonómat. A cica is már megszáradt és együtt trappolunk ki a konyhába a levélért. Egész addig nyugodt vagyok, amíg el nem olvasom a tartalmát, miszerint délben legyek ott Konoha kapujánál. A sensei írta...
- Hayuku-san. Mennyi az idő? - pislogok fel a nőre kicsit ijedten, mint aki érzi a véget.
- Azt hiszem, mindjárt dél. Miért, éhes vagy már? - Az arcán a szokásos, megnyugtató mosoly ül, ám most ez se segít rajtam.
- Én már itt se vagyok! - kiáltok hirtelen fel, azzal berohanok a szobába, minden kellékemet felkapva, ám közel sem a rendes geninruhámba -nincs idő az öltözködésre!- pattanok ki a házikóból, s amilyen gyorsan csak tudok, vágtatok a találka helyszínére, ahol már, gondolom jó pár perce csövezhet a tanárom. Az istenért, hogy mekkora szidást fogok én kapni... Csak remélni tudom, hogy egy kicsit majd megenyhül, látva mennyire siettem, hogy annyira még a megjelenésemen se próbáltam csiszolni. Picit kócos a hajam, gyönyörűséges kimonóban jöttem -ámbár azért becsomagolva itt a geninruhám, ha megengedik az átvedlést-.
- Elnézést a késésért, sensei! - Amint elé érek, gyorsan meg is hajolok előtte lihegve, s várom az ítéletet.