Konoha kapuja

Shin nem válaszol a kérdésemre bár megértem én sem akarok most ezzel foglalkozni csak szerettem volna elterelni legalább egy kis időre a gondolataimat arról hogy mekkora felelősség is van a vállunkon, most már viszont ideje lenne nekem is komolyan venni. Ahogy  közeledünk a célterület felé minden olyan gondolatot ami gátolhat a küldetésben szépen lassan kiürítek az elmémből. Már a nap lemenőben van és már órák óta haladunk az erdő mélyén amikor unokatestvérem hirtelen felmászik egy ágra majd visszatekint Konoha felé majd lenéz és így szól:
- Körülbelül 9-10 km lehetünk most a falutól. Ahogy elnézem nem sokára tábort kellene verni.-
- Igen igazad van.- majd körbenézek hol lehetne tábort verni mikor Shin leér hozzám fordul és azt mondja:
- Nemsokára sötét lesz, felváltva kellene őrködni.-ránézek Shinre aki mintha fáradt lenne majd így szólok.
- Majd én őrködök először te csak pihenj nyugodtan , és ami a tábort illeti mit szólnál ha a tábor annak a fának a tövében lenne.– majd rámutatok a kérdéses fára.

Bocsánat hogy csak most írtam de a suli kezdés miatt nem volt időm.

A táborhelyre érkezve leveszem a hátizsákom és kiveszek belőle három darab rizsgombócot és a kulacsomat. Majd leülök *Ú farkas éhes vagyok* iszok egy keveset, amikor a rizsgombócot a számhoz emelem és bele harapnék az idegességtől és a nagy felelőségtől étvágyam elszáll. * Mi lesz ha a küldetés során egy nagyobb csapata botlunk és meghalunk mielőtt értesíthetnénk a falut. Mi lesz ha a gyengeségem miat a falubeliek, a szeretteim meghalnak.* Nézek magam elé rémült tekintettel. Ekkor előtörnek bennem a szép emlékek amelyeket Konohában szereztem és elgondolkozok azon miket nem tettem és miket tehetnék még meg. * Áhh nem halhatok meg addig amíg nem vallom be Ayaménak érzéseimet.* Ezen gondolat kicsit enyhített a terhemen és az étvágyam is visszatért amikor megettem a három rizsgombócot Shinre nézek és így szólok – Szerintem itt az ideje hogy aludj holnap is szükség lesz az erődre.- majd benyúlok a táskámba és előveszek egy tekercset amiből megidézek egy katanat és a vállamnak támasztom. Már pár órája fennvagyok és őrködök és ebben a nagy csendben az álmosság még inkább megkörnyékez. Már közel a hajnal amikor felköltöm Shint - Hé kelj fel rajtad a sor. – majd egy percen belül el is aludtam a fáradságtól amit a mai napi őrjáratozás és virrasztás hozott össze. Pár óra múlva egy robbanás felriaszt álmomból. Rémülten reflexből a mellettem lévő katanámhoz nyúlok körülnézek de senkit sem látok csak a szintén rémült Shint. Hirtelen eltölt az adrenalin majd rémültségem és fáradtságom elszáll. Összepakolok és hátizsákomat és katanámat tokostul mindenestül felvesz a hátamra majd Shinre nézek és így szólok. – Shin gyere és nézzük meg mi volt ez elvégre ez a kötelességünk.- Majd a robbanás irányába indulok.

Meg lepődök, hogy valaki szólongat. Nem számítottam rá, vagy is arra nem számítottam valaki szólongat de nem látom. Abban a hitben voltam majd egy ember lesz itt aki miatt ide rendeltek. Aztán mégsem, mert nem látok senkit egészen addig mid közelebb nem érek a kapu tövéhez és az őrbódéhoz. Hangja alapján idős valami, vagy valaki lehet. Összes, de még is zöld teremtmény egy béka. Meg lepődöm, egy kicsit. Noha nem azért mert még nem láttam beszelőbékát, inkább csak a tény itt találkozok egyel. Aki úgy néz ki a küldetés adója, vagy is a megbízó.
Még életemben nem láttam az illetőt, vagy is a békát. Figyelmesen végig hallgatom már csak azért is mert idős. A kor, pedig magával hordozza a bölcsességet és számomra egyet jelent tiszteld mert idősebb, légy illedelmes.
- Igen értem, és egyet értek vele bölcs idős békabácsi. Azonnal indulok is, ne vesztegessem az időt.
Csak mi után eltűnt a bölcs öreg, jutott eszembe. Gamabunta kardja hatalmas! Hogyan leszek én képes, vissza szerezni azt a gigantikus fegyvert? Még is ha ellopták, akkor van valami türkje a dolognak. Mindegy ezen rá érek gondolkodni ha meglesz a kard. Most az első és legfontosabb, hogy a Hangországát elérjem. Elő is veszem a térképem, és át lépem a kaput egy nyugodt helyen telepszek le.
- Akkor ha a Villám országa felől közelitek a kerülő túl nagy. Ahogyan Vízesés országa felől is szintén, ha gyors akarok lenni nincs más lehetőségem mint az egyenes út. Egyenesen erre felé...
Ujjammal végig követem a tervezet útvonalat konohátol egészen a Vég völgyéig. Tehát, vagy a völgyön keresztül vagy az mellett kel elhaladnom. A kérdés, hogy hol lehet könnyeben átjutni. Halkan hümmögve össze hajtottam a térképet majd felálltam és elindultam. Egy terv kezdet körvonalazódni bennem, miként is juthatnék át a határon. Akár közönséges emberek közé rejtőzve. A homlok pántomat most elraktam jó mélyen holmim mélyére. Egy közönséges embernek, vagy felfegyverzett embernek esetleg vándor kunoichinek tűnjek.

Elérünk egy tisztásra ahol a robbanás történt. Szétnézek nem látok semmit közelebb megyek, hogy jobban szemügyre vegyem a helyszínt és nyomokat keressek. Pár lépés után három kunai fúródik be a lábam elé. Gyorsan előhúzom katanamat. Eközben előjönnek támadóink az egyik bokorból. Majd az egyik megszólal:
- Látod látod tesó megmondtam én hogy a konohai patkányok itt járőröznek a környéken. Semmi gond most legalább minden probléma nélkül elintézhetjük őket… majd  megszólal a másik is
- Igen, igen Ao igazad van ám mielőtt meghalnak azért illene tudniuk, hogy ki az a két bajnok akik elteszik őket láb alól nem gondolod.- és felénk fordulnak és meglátom hogy arcukat egy furcsa maszkkal takarják el * Miért viselnek maszkot, talán nem akarják hogy  megtudjuk melyik faluból valók.* eközben ellenfelünk folytatja mondókáját és bemutatkozik.
- Nos a testvérem neve Ao én pedig Aozen vagyok mi vagyunk a hírhedt és rettegett Aoz páros… Valószínűleg ilyen kis geninek még nem hallottak rólunk.- és elővesz egy kunait -Készüljetek a halálra.- Szavai dühítettek de próbáltam higgadtan gondolkozni * Ha eltudnám vonni a figyelmüket akkor Shin talán egy tűzgolyóval képes lenne eltalálni egyiküket. Nem ezzel csak azt az Ao nevezetűt lehetne átverni aki látszólag a forróbb fejű. A másik pedig vagy segít neki kitérni a támadás elől vagy egyből egy válasz csapást mér ránk. Mindegy ez az egyetlen megoldás arra ,hogy miénk legyen az első támadásból származó előny.* majd Sinhez szólok
- Megpróbálom feldühíteni őket ha bejön támadd meg az Ao nevűt Aozennel én foglalkozom. -
Majd ellenfeleinkhez szólok – Hát akkor illő volna nekünk is bemutatkozni ő itt az unokatestvérem Shin én pedig Atsushi vagyok. Őszintén sajnálom hogy nem hallottam még rólatok gondolom ez azért van mert csak egy gyenge kis falu ninjái vagytok és azok között is a leggyengébbek! Sajnálom de itt maximum ti fogtok meghalni.- Mondom nekik enyhén iritáló mosollyal az arcomon.

*Sachiko*


A diákok, vagy is a geninek mind elkerekedett szemekkel figyeltek téged. Elvoltak bűvölve teljesen, nos akkor hogyan is tovább te már tudod is. Egyenesen a kapukhoz sietsz ahol már várnak téged. A geninektöl pedig hangos csivitelés közepette tudsz csak elszakadni. Akik már most a bizonyos említett helyszín felé mennének. Tolongva , rohangáltak tanárjuk alig tudta vissza fogni őket. Most már láthatod, hogy egy geninek is micsoda a szava van a fiatalabb generációnál. Példa képüknek tekintenek mindenkit akik a fejpántot viselik ezért is figyelni kell, és példát mutatni nekik.

Térjünk is vissza a fő feladathoz. Midőn oda érsz a kapukhoz és az örökhöz. Akik már figyelnek téged messziről és az egyik még oldalba is böki a másikat mosolyogva.

- Nézd csak, már itt is van. Mondtam, hogy nem fog késni ide a pénzem!
Szolt mosolyogva az egyik férfi mire a másik elkínzót savanyú arccal adta ki kezéből azt a kérdéses összeget.

- Hello.
Köszönt fogadásban vesztett alak. Míg a másik mosolyogva üdvözölt.
- Te vagy az én kolibrik szárnyán hozott szerencse madárkám. Tessék itt van a jelentés.
Nyújtotta feléd a papírokat mosolyogva.

Tervem első része bejött, de sajnos a durva beszólásom miatt egyből ránk zúdítottak egy tűzgolyót. Ezzel arra kényszeríttetek minket hogy ketté váljunk, majd két robbanó cetlis kunai jött ez tovább repített minket. A robbanás és a becsapódás együtt elég kemény volt ezért beletelt egy-két percbe mire összeszedtem magam. Nem láttam senkit sem unokatestvéremet sem ellenfeleinket, gyorsan felveszem a mellettem földbe szúródott katanámat és vissza indulok. Mikor közelebb értem meghallottam mit mondanak:
-  Na Aozen azt hiszem ennyivel sikerült is elintéznünk őket. Micsoda gyenge kis konohai patkányok. -
Ezen szavak hallatán kezemben lévő katanámat megszorítom, és fogaimat csikorgatom így próbálok minél több dühöt és idegességet kiélni magamból mielőtt újra összecsapnék velük hisz a düh sosem jó tanácsadó főleg nem egy élet-halál harcban. Közben haladok tovább már látom is őket de unokatestvéremet sehol sem * Oh istenem. Hol van Shin? * Ettől még idegesebb leszek hogy mi lehet vele, miközben magamat okolom * Miért kellet nekem azt mondanom? Miért kellet nekem felidegesíteni őket? Miattam lehet hogy Shin meghalt. Nem ő nem olyan gyenge hogy egy ilyen támadás megölje de biztos súlyosan megsérült. * majd egy ismerős hang csendül fülemben.
-Azt hiszem eddig tartott az utatok Aoz páros. - * Ki lehet az? Biztos hogy ismerem, falubelinek kell lennie.* majd meglátom a feljövő nap sugaraiban megcsillanni a konohai fejpántot ettől kicsit meg is könnyebbültem majd én is odamegyek hozzájuk és így szólok az újdonsült társamhoz: 
– Köszi ha te most nem jöttél volna nem tudom mi lett volna velünk. Egyébként Atsushi vagyok találkoztunk már? Unokatestvérem Shin a közelben fekszik valahol sérülten ezért talán jobb lenne elcsalni őket innen.-

Nem is vettem észre hogy nem is egy hanem két konohai jött a segítségünkre. Rock Lee és Hyuuga Neji ettől még inkább megkönnyebbültem, de el is szomorított hogy így kell látniuk azoknak a ninjáknak akik falunk fiataljainak olyanok mint a stárok. *Ezt el sem hiszem ez nagy mázli hogy pont belénk botlottak. Jó lenne az oldalukon harcolni de sajnos inkább feltartanám mintsem segíteném őket. * Ez eléggé elszomorított engem. Ekkor Neji megszólal:
-Lee mondtam neked, hogy ne üvölts….- közben aktiválta a byakuganját és körülnézett majd folytatta – Jól van Atsushi nagy szerencséd van.….- mikor befejezte Lee szólt hozzám:
- A fiatalság és Gai sensei….- Ahogy befejezte a mondandóját már el is tűnt és csak a csatazajt lehetett hallani majd  Neji is követte őt. Én pedig sietve elindultam Shin felé, közben így szólok:
-Köszönöm a segítségeteket.- és még a könny is kicsordul a szememből mert csak most értettem meg igazán milyen gyenge is vagyok mint shinobi mint pedig csapatvezető. Mikor Shinhez értem katanám visszatettem a tokjába megtörölte szemeimet nehogy a felébredő Shin így lásson. Majd fölveszem a hátamra és egy biztonságosabb helyre viszem ahol megpróbálom felkelteni néhány gyenge pofonnal és ezen szavakkal:
- Hé Shin kelj fel, ébredj nincs idő szunyókálni.-

Könnyed pofonjaim úgy látszik elérték a kívánt hatást és végre unokatestvérem magához tért és így szólt:
- Mi történt? Hol vagyok? Jól vagy? Kérdezett rémülten, arcán pedig látszott nem érti mi is volt nemrég.
– Igazából csak annyira emlékszem, hogy egy robbanás és onnantól teljes sötétség… Mi történt?- kérdezte Shin
- Ez most nem fontos te jól vagy? – mondtam neki aggodalmas tekintettel *Bár a küldetésnek vége azért aggasztó, hogy a másik csapatról semmi hír meg kéne keresni őket. De  mi legyen Shin megsérült ha visszaviszem lehet hogy csak hullákat fogok találni mikor visszajövök megkeresni a többieket, ha pedig Shinnel megyek megkeresni őket akkor csak feltartana. Esetleg még az jöhet számításba,  hogy ő itt marad amíg én szétnézek, de ha véletlenül egy ellenséges shinobi erre kószálna és megtalálná nem bírná magát megvédeni. Mi lenne a megfelelő döntés?* gondolkodás közben elő veszem a kulacsomat majd unokatestvéremnek nyújtom
- Igyál egy kicsit.- majd utánna én is iszok egy keveset közben pedig eldöntöttem mit fogok csinálni és unokatestvérem felé nyújtom a kezemet
- Gyere el viszlek a kórházba útközben pedig majd elmesélem mi történt.- Majd támaszt nyújtva neki elindulunk Konoha irányába.

Mikor megérkeztünk a kórházhoz Shint átadtam egy csinos és kedves ápolónőnek.
* Ohmilyen szép, ha a nem kéne vissza mennem az erdőbe biztosan elhívnám randizi.* közben unokatestvérem köszönetet mond nekem. Majd visszaindulok kicsit szomorú tekintettel amiért nem hívhattam el randizni a kisasszonyt. Már dél elmúlt mikor kiértem szeretett Konohámból most még jobban siettem hogy esteledés előtt megtaláljam a többieket. Egy jó óra múlva ráakadok arra az ösvényre amit tegnap hagytunk magunk után.
* Oh istenem mit a kezdők vagy inkább mint Jancsi és Juliska akik nem akartak eltévedni ezért nyomokat hagytak maguk után, már értem miért akadta ránk az öm… Aoz páros. Még szerencse, hogy Lee és Neji arra jártak biztos gyorsan legyőzték őket. Várjunk ha mi figyelmetlenek voltunk akkor talán a másik csapat is és hagyott maguk után néhány nyomot. Az egyik fáról talán láthatnék is párat.* Fel is mentem az egyikre de semmi sem mutatta volna, hogy rajtunk kívül jártak-e erre mások is. Majd tovább indultam nagyobb odafigyeléssel arra, hogy ne hagyjak nyomokat. Már esteledik de a többieknek se híre se hamva. Hosszú volt ez a nap ideje keresni egy helyet éjszakára. Mikor találtam egy jó helyet, pár méter dróthuzallal felállítottam néhány egyszerűbb csapdát. Majd egy kis tüzet gyújtottam hogy megmelegítsem az ételt. Mikor Kiveszem a táskámból rájövök hogy egy napra pakoltam élelmet ezért a meglévőt porcióznom kellet, hogy kitartsak vele még legalább egy napig. Amire befejeztem a vacsorám a tüzem is csak parázslott.
* Remélem Shint nem az a csini kis ápolónő vacsoráztatta meg akinek átadtam mert akkor inkább én is befeküdtem volna mellé az egyik kórterembe na de ennyi elég is kettőnkből most a többiekre kell koncentrálnom bár ki tudja lehet, hogy már ők is rég a faluban vannak. Mindegy holnap délig még keresem őket aztán visszatérek és jelentek Tsunade samának.*

Felszerelés változtatása:  

Spoiler:

/// Vásárlás: hátizsák 300ryo+ közepes tekercs150ryo= 450ryo///