Konoha kapuja

Nem igazán láttam vagy hallottam a hokagék párbeszédét a kilátón, lévén én már rég a falu bejáratánál voltam a védekező osztag többi tagjával. Röhögtem volna és elképzeltem volna a helyzetet Gaarával és tanácsadójával. Nos ez nem igazán történt volna mega faluban. Gaara túl komoly, tanácsosai meg mind karót nyeltek. Tudom, hogy nem volt jó ötlet területre ható támadást bevetni a közelharcosok miatt, de jobb ötletem nem volt és ki a fene gonmdolta volna, hogy az idóták némelyike beveti magát egy talán számukra ismeretlen hatású ködbe. Nem ismerem a képességeiket, sem az ismereteiket, egyetlen dolog, amit tudok, hogy Akane gyógyító, neki esélye lenne kielemezni a füstöt, de nem valószínű, hogy harc közben fogja ezt megtenni. Sajnálom, hogy volt néhány sületlen, aki úgy döntött, hogy beveti magát a füstbe. Emlékeim szerint én nem tapasztaltam meg a füstöt, de tisztában vagyok a hatásával. Eléggé meg tudja zavarni az ember épp elméjét, ha az érzékszerveit elveszti vagy legalábbis meggyengitik. Távolról nem igazán látom, hogy a füstön belül mi történik, ugyanis a bábom irányítása nem igényel tölem komolyabb erőfeszítést, valamint mozgást, így a fő csapat mellől nézem, ahogy páran eltünnek a lila füstben. Édes istenem, ezek idióták.- Gondolnám magamban, amennyiben lenne időm ezen gondolkodni, helyette a következő lépésen gondolkodom, hogy mit is kéne tenni, amennyiben a támadónk nem kapott elég dózist a füstből.
Amíg én a gondolataimmal és társaim gondatlanságával foglalkozom, a föld megremeg majd 4 monumentális oszlop emelkedik ki. ~Újabb támadás, vagy ez tőlünk valakinek a technikája?~ Nem ismerem a társaim minden technikáját, de ez elég látványos és erős technikának tűnik, hogy akár valamelyik jounin alkalmazza. Ekkor jut el Jaken hangja, amit eddig elnyomott a hatalmas pecsét létrejötténe hangja. Nem igazán érdekel, sosem voltam a "Mi lett volna, ha" kérdések embere. Mert nem történt meg. Ha az lett volna, amit Jaken gondol, akkor most valószínűleg nem kiabálna velem, hogy Mi lett volna, ha ez vagy az történik. Én teljesen nyugodt vagyok, amikor már elég közel van, hogy felmérjem a sérüléseit, akkor csak nyugodtan odavetem neki.
- Egy kis füst zavar, de egy kibaszott erdő az semmi?
Utalok Zauki technikájára, ami szintén elég területinek tűnik és hát még a tásainknak is akadályt jelentett a megléte, bár nem vesztették el néhány percre az érzékszerveik által beérkező ingerek feldolgozásának képességét. Az akatsukis Konant viszont elfogtuk és ez volt a cél.

Gyorsan történnek az események. A technikák egymás után záporoznak, a föld megremeg, csak szemem sarkából látom a falut körülölelve felemelkedő oszlopokat. Mivel a papírpillangó bem csinált semmit és nyoma sem volt másnak, csak arra gondolhattam, hogy vagy belülről érkezett a támadás, vagy épp ellenkezőleg, védekező szándékkal hozták létre a technikát. Saját jutsum nem sok sikerrel járt, gyakorlatilag hasztalannak tűnt az addigra már szétesőben lévő ellenféllel szemben. A vártaknak megfelelően a füst kiütötte társaimat, a lassan tűnő káoszból azonban így is kitűntek a félig elpusztított papírnaradványok. A lány egész csinos lenne, ha nem lenne ilyen állapotban, így azonban túl groteszk volt ebbe belegondolni. A gyökereket és indákat nem tudom mire vélni, jobb híján a kusagakurei felé vetem a pillantásomat. Ilyen erőssé vált volna a Chuunin Vizsga óta?
Jaken Yamatot oktatja, aki teljesen nyugodtan reagálja le a szituációt, Akane pedig kifordult magából. Nem voltam képes végignézni a jelenetet, egy immár védtelen harcos megalázását, pedig már sokkal rosszabbakat is átéltem már. Mégis, egy tehetetlen rongybabát ütlegelése, aki már eleve mintha megtépázva járult volna elénk, szívfacsaró látvány volt.
Kiadták a parancsokat, én pedig meglepődve mutattam magamra, elvégre nekem is a társasággal kellett volna tartanom, amíg Akane elő nem állt egy új tervvel. Amennyiben azt elvetik, úgy használom a Bakemono Fūin no Jutsut, amennyiben jóváhagyják, úgy is velük tartok és követem az utasításokat, elvégre ez volt a parancs.
A nő stílusa és szavai azonban felkeltik a figyelmemet, inkább csak védekezett, minthogy inkább támadott volna, amire többen fel is figyeltek. Talán csak hibát vétett. Nekem mindenesetre a parancsokat kell követnem, egyelőre.


//Itt is elnézést a minőségért, telefon .-.//

Pillanatokon belül elszabadult a pokol a kapunál. Ráadásul Naoki magaslati pozíciója révén végignézhette az egészet. Már ami kívülről látszódott belőle, ugyanis pár robbanás és fura technika után az eseményeket egy ismeretlen forrású, fura színű füst takarta el a chunnin szemei elől.
Naoki homlokán összefutottak a ráncok ahogy próbálta kivenni mi történik odalent. Az akatsukis mozdulataiból következtetve eléggé biztos volt abban hogy a füst baráti technika eredménye volt, így nem aggódott túlságosan, de az egész akció kissé kaotikusnak tűnt a szemeiben. És még csak ez után jelent meg a kisebbfajta erdő, ami nem kis káoszt okozott a lent lévők között. Persze voltak páran, akik gyorsan alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez, már amennyire a chunnin ki tudta venni a dolgokat. Majd jött a következő technika, ami egyfajta védelemnek tűnt, egy hatalmas oszlop jelent meg a harcolók mögött.
Naoki hazudott volna ha azt mondja nem volt lenyűgözve. Másodpercek alatt olyan technikákat látott megvalósulni, amikről még csak elképzelése sem volt hogyan működnek. Ez teljesen más szint, mint amikor lát egy normális technikát és megpróbálja kielemezni utólag. Itt úgy érezte, hogy esélye se lenne hasonlóra, így meg sem próbálkozott vele. Tudomásul vette, hogy ez most itt nem az ő terepe, de persze ezt annyira nem is bánta. Bár a képességeit mindig szívesen próbára tette, ez tényleg nem az a szint volt, amiben ő részt tudott volna venni, így nem is volt olyan rossz érzése az egésszel kapcsolatban. Be is rendelkezett volna az abszolút néző szerepre, de valami még mindig azt súgta neki, hogy ez így nincs rendben, túl egyszerűnek tűnt minden, ezért továbbra sem akarta leengedni a védelmét és próbált figyelni, hátha észrevesz valami rendelleneset.

Lassan elkezdett oszlani a füst és Naoki meglepetten konstatálta az Akatsuki-s állapotát. Itt megint csak összeráncolta a szemöldökét, mert valahogy nem állt össze a kép. Jóval erősebbnek kellett volna lennie az ellenfélnek, ez egyszerűen túl könnyű volt. A nőnek szemmel láthatóan fájdalmai voltak, ahogy próbálta összerakni a testét, egyáltalán nem tűnt se fenyegetőnek, se veszélyesnek. Ekkor felrémlett előtte az ahogy megjelent Konan. Az sem volt éppen egy támadó viselkedés. Talán nem ellenséges szándékkal érkezett? Egy Akatsukis!?
Naoki nem igazán értette a dolgot, de az tény hogy csak így lenne értelme ennek a frontális, szóló "támadásnak": ha nem is támadásnak szánták.
Genma parancsszavai zökkentették ki Naokit a gondolatai közül, olyan embereket keresett, akiknek van béklyózó technikája. Bár a chunnin itt sem érezte magát túlságosan kvalifikáltnak, de a parancs az parancs, így leszökkent a tetőről és felzárkózott a parancsnokhoz. Készen állt arra, hogy amint szükséges használja egyik dróttechnikáját Konan megkötözésére. A biztonság kedvéért azért miközben megközelíti a nőt, a másik drótját készenlétben tartja, hogy szükség esetén védekezhessen.

Azonban mire odaértek hozzá, az Akatsukis szemmel láthatóan már ereje végét járta. Egy név hangzott el a szájából, majd eszméletét vesztette.
Naruto... Naoki tisztán hallotta a nevét. Ahogy mindenki más a shinobi világban, ő is ismerte ezt a nevet, valószínűleg az egyik legismertebb személy volt jelenleg. Vajon mi köze lehetett ennek az Akatsukisnak hozzá? Ahogy Naoki jobban szemügyre vette a nőt (vagy a megkötözés alatt, amennyiben ez még szükséges), észrevette hogy jócskán találhatóak rajta sebek, amiket nem most szerzett. Ami azt jelenti, hogy ide már sérülten érkezett, ez pedig megmagyarázná a másik rejtélyt is, hogy miért veszített ilyen hamar. De mi köze mindehhez Uzumaki Naruto-nak? Vele harcolt volna és úgy sérült meg? Ennek nincs értelme, akkor miért jönne Konohába sérülten a harc után? Tehát ezt ki is lehet zárni.
Naokit teljesen felvillanyozta ez a rejtély, így nem is hagyta annyiban, szokásához híven megpróbált felállítani egy logikus elméletet. Ha bejön, az bónusz, ha nem jön be, akkor csak élvezte az agytornát.
Tények: Konan nem harcolni jött. Sérülten érkezett, de nem Naruto-val harcolt. Uzumaki Naruto nevét emlegette.
Abból kiindulva, hogy az Akatsukis sérülten érkezett meg, Naoki arra következtetett, hogy nem tudott várni a gyógyulásig, azaz sietett. Ez már egy jóval merészebb tipp volt, de még az is lehet, hogy üldözték és menekült. Ebben az esetben miért menekült volna ide? És miért emlegeti Naruto-t? Van valami kapcsolat kettejük között? Az tény, hogy ha valaki a jinchuriikit keresné, először Konohába nézne el, de ez még mindig nem magyarázza meg, hogy miért keresné az Akatsuki egyik tagja Naruto-t, aki köztudottan a szervezet egyik fő célpontja? Ráadásul a nemrég történtek alapján, mintha Naruto lenne az utolsó reménye, hiszen tulajdonképpen önként feladta magát Konohában.


Akárhogy is, Naokinak ez tűnt az egyetlen logikus magyarázatnak a rendelkezésre álló információk alapján: Konannal történt valami, ami miatt kétségbeesetten akart Narutoval találkozni. Ez feltételez egy kapcsolatot kettejük között.

A chunnin belátta, hogy ennél mélyebbre nem fog tudni ásni, de mindenesetre kíváncsian várta a fejleményeket. Illetve magában hálát adott a parancsnak, hogy védelmi technikát tartsa még fenn a létrehozója, mert ha Konan tényleg menekült, akkor az üldözője se lehet messze. És az aki menekülésre tud kényszeríteni egy Akatsukist, bizonyára nem kispályás.

//Vörös felhő//


 - Egyáltalán nem zavar az erdő, ha látom azt! Füstben viszont egy csöppet nehézkes a dolog… - ráztam meg a fejem bosszankodva a felelőtlen Yamato miatt és fordultam el tőle, mert nem érte meg a dolog a további idegeskedést. Amúgy is fontosabb dolgokkal kellett foglalatoskodnunk.
A jelenet után magamhoz vettem egy cetlit, s Genmával tartottam az akadályon kívülre. Nem voltam egészen biztos benne, hogy oda tudnék teleportálni, mert el-el vesztettem a kapcsolatomat a Hiraishin pecsétekkel az akadályon kívül, megkockáztatni pedig nem akartam a dolgot, mert a tér-idő ninjutsu ugye nem játék… Egy félresikerült próbálkozásnak katasztrofális vége is lehetne!
Ahogy futottunk az elfogott Konan felé, csak azt láttam, hogy Akane rajta terpeszkedik és püföli őt. Nem tudtam mire vélni a dolgot, s el is ítéltem ezt a fajta impulzivitást. Minden bizonnyal megvannak az okai, hogy ezt tegye, elvégre egyik korábbi küldetésünkön sem viselkedett ilyen radikálisan, mégis… A legyőzött ellenfél az legyőzött ellenfél.
Mire odaértünk Akane már leszállt a rossz állapotban lévő nőről, akit több elfogó technikával is megkötöztünk, nehogy megszökjön valahogyan. Láthatólag nagyon rossz állapotban volt, az pedig hogy papírfecnikre bomoljon minden bizonnyal sok chakrájába kerülhet, így egyelőre nem nagyon nyílt lehetősége a menekülésre.
Mindeközben Zauki képességei körül egy komolyabb jelenet bontakozott ki. A fiút Raidou hezitálás nélkül ütötte le, majd mellettük egy újabb alak jelent meg. Yoshitaro felháborodva szólalt fel, s én egyetértően bólogattam mögötte. Már nem azért, mert kumagakurei shinobiról volt szó… hanem mert a barátomról… Bármennyire is megértem, hogy egy ilyen képesség felbukkanása ezt a reakciót váltotta ki Raidouból.
Hamar új teendőm akadt, ugyanis én lettem megkérve arra, hogy vigyázzak Inako testére, amíg valamiféle módon megszállta az elméjét. ~ Tök furák ezek a Yamanakák… ~
 - Természetesen vigyázok rád, biztos kezekben vagy! – bólintottam a lánynak felelve, ki a földön elhelyezkedve végrehajtotta technikáját.
Ekkor hirtelen hatalmas szélfergeteg támadt, s a védőfalon lyukat ütve egy shinobi száguldott keresztül. Megérkezett hát Uzumaki Naruto is. Kicsit rosszallva pillantottam a sárga hajú shinobira, elvégre rendesen megnehezítette dolgunkat a felelőtlensége Shimagame szigetén. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha képes a seggén maradni akár csak egy kis ideig is…
Egy rövidebb párbeszéd után, amikor éppen lehajoltam volna Inakohoz, egy hang szólalt meg a fejemben… Újabb támadók érkeznek! ~ vajon azért jött Konan, hogy erre figyelmeztessen minket, vagy valóban csak elterelés volt az érkezése? Mert akkor nagyon fura módszert választott a saját maga feláldozásával… ~ vettem sorra a lehetőségeket.
Hamar ki lettek osztva a feladatok, Akane és Yoshi klónokat hoztak létre, Narutoval egyetemben, hogy a Hokage Palotája mellett el tudjanak menni a Keleti és Nyugati kapukhoz is, s ott besegíthessenek a védelembe.
 - Na basszus, hát pont én maradjak le a buliról? – fordultam feléjük vigyorogva, szintén létrehozva két árnyékklónt, hogy velük tartsanak – Olyan könnyen nem szabadultok meg tőlünk! – mondtuk szinkronban mindhárman. Egy-egy klón tartott hát a többiekkel a kapukhoz, míg én Inakót karjaimba véve szorosan követtem Raidout a Hokage palotájának irányába.
 ~ Milyen eseménydússá vált hirtelen ez a nap! ~

Korábban is megállapítottam, hogy nem volt túl okos ötlet a füst, de mégis elérte az eredményét, majd a füst el is tünt egy- két jól irányzott szél technika hatására. Mindenki a következő támadóra várva fedezéket keresett és próbálta kideríteni, hogy honnan is jött a hirtelen jött erdő. Nem ismerem a mokuton elemet sem a történetét sem, így elkönyvelem egy olyan technikának, amit nem ismerek. Konan próbálta összeszedni magát és ha sikerül neki, akkor az akár életveszélyes helyzetbe is keverheti az ott lévő társainkat. Én gyorsan kézpecsétekbe kezdek, majd néhány pillanat múlva eltünt a bábom a semmibe és bár nem látták, de a lakásom tárolójába jelent meg. Akane árnyékos seprős mutatványa mosolyt csalt az arcomra. Közlik, hogy vagy Genma senpaihoz csatlakozunk Akatsukist kötözni vagy Raidouval fogjuk el Zaukit, akiről mint kiderült, hogy ő alkotta az erdőt. Nem vagyok hajlandó egy társam elfogásában segédkezni, így Genmával tartok, hogy megkötözzük Konant. Nem sok mindent tudtam tenni, a csapat már ott lévő tagjai lekötözték és harcképtelenné tették már ha lehetség annál jobban, mint amennyire az 5 érzék zürzavara technika tette. Ekkor egy hangos "Gangu-Rasen- Shuriken" kiáltás keretében Naruto jelent meg a semmiből. Látszott rajta a düh és a tetrekészség, ahogy vadállatias grimasz ölt alakot az arcán. Egy pillanat telt el, amíg azonosította a fekete vörös köpeny alatt fekvő személyt mintha minden érzése elmúlt volna és a dühe mintha szánalommá szelidült volna. Elmagyarázza, hogy elvett valamit Konantól, ami fontos volt neki, de cserébe megígérte, ha szüksége van rá, akkor Konohába otthonra talál. Ekkor viszont egy másik dolog szakította meg a monológját. Támadók a keleti és nyugati kapunál. Fogalmam sincs, hogy melyik kapuhoz kéne menni, de inkább tartok a csapattal.

//Elnézést kérek a csúszásért, teljesen elfelejtettem hogy ide még nem posztoltam! :/ //

Naoki megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy másoknak is fura volt, hogy az Akatsukis Narutot emlegetve ájult el. Ezek szerint nem csak ő nem tisztába a kettejük közti kapcsolattal. Mert hogy volt kapcsolat, az eléggé valószínű volt. Akárhogy is, a csapatuk feszültségi szintje lényegesen lejjebb engedett… már ami a többséget illeti. A jelenlévő Nara lányt szemmel láthatóan nem hatotta meg a még el sem mondott történet, ugyanolyan ellenséges tekintettel méregette a másik nőt, úgy kellett a felhő falusi jouninnak nyugtatgatni. Naoki őszinte érdeklődéssel figyelte ezt drámát ahogy zajlott. Nem volt éppen egy pszichológus, de azt még ő is megértette, hogy itt személyes dolgok voltak a háttérben. Ami felhozta benne azt az érdekes kérdést, hogy vajon ő hogyan viselkedne, ha a húga gyilkosai lennének előtte kiszolgáltatva? Próbálta magában szimulálni az érzést, amikor hirtelen rájött, hogy maga az a tény hogy tudatosan próbálja irányítani az egészet, elveszi az egésznek az értelmét. Az érzelmeknek a lényege az ösztönök, az ősi erő, a kontrollálatlan intenzitás és ebből fakadóan a tudatosság teljes hiánya. Amint van kontroll, az érzelmek máris nem őszinték, hanem befolyásolva vannak.
Ahogy ezt így végiggondolta, Naoki kicsit megijedt. Ugyanis amikor feltette magának a kérdést, hogy a Narához hasonlóan akarna-e reagálni ha ilyen helyzetbe kerülne, hirtelen nem tudott rá egyből választ adni. A chunnin világéletében azért küzdött, hogy az érzelmeit ki tudja fejezni, hogy ne fojtson magába mindent, ne akarjon mindig mindent kontrollálni. És tudta magáról, hogy milyen mély elszántság és gyűlölet él benne azok felé akik elvették tőle a számára legfontosabb személyt. Akkor miért nem tudta egyértelműen kimondani, hogy tombolni szeretne ha találkozna velük?

Mielőtt még lett volna lehetősége megpróbálni választ találni ezen eléggé kellemetlen kérdésre, gondolatait egy újabb szereplő nem kevéssé látványos belépője szakította félbe. Naruto pontosan olyan stílusban érkezett meg, mint amire számítani lehetett abból, amit Naoki tudott róla. Bár még sose találkozott vele, a kyuubi jinchurikijéről már szinte mindenki hallott a shinobi világban. Az agresszív belépőt viszont gyorsan felváltotta valami más Naruto arcán. Naoki meglepődve vette észre, hogy a fiú mintha sajnálná az akatsukist. Hamarosan meg is érkezett a magyarázat Naruto szájából, Naoki érdeklődve hallgatta a magyarázatot. Bár sok részletet nem osztott meg, a chunnin nagyjából megértette kapcsolatuk lényegét. Szó sem volt közeli ismeretségről, sőt ellenségek voltak. Ha viszont a nő mégis megpróbálta megkeresni Narutot, akkor az azt jelentette hogy nagyon el lehetett keseredve.
Ezért hát nem is lepte meg Naokit annyira, amikor hallotta a híreket: ellenség jelent meg a Nyugati és Keleti kapuknál. A chunnin úgy gondolta Konan üldözői lehetnek. Inoichi hangja nem kevés feszültségről árulkodott, így a helyzet valószínűleg nem festett a leg-rózsásabban. Akárhogy is, megkapták a parancsaikat és Naoki nem szándékozott megtagadni őket. Miután végeztek Konan biztosításával (Naoki is rácsavarja az egyik drótját), elindult a csapattal együtt a hokage palotába.

Vörös Felhö -  Határidő: 2020.03.16!