Konoha kapuja

A jelenlegi helyzet mindenki számára egészen egyértelmű: káosz. Ez így önmagában egyáltalán nem meglepő, elvégre melyik ostrom történik békepipa elszívásával – nem, ez a látvány ismerős a számára, túlságosan is az. Hány ehhez hasonló offenzívát látott már? Eleget. Na nem mintha nem lenne valami vindiktív gyönyör, primitív élvezet és egyszerűség a támadó oldalán fellépni, hiszen van valami egészen elbűvölő a káoszban. A másik oldalán állni a helyzetnek viszont igencsak kellemetlen tud lenni.

Vadállatias vicsorra húzva ajkait szemléli az eseményeket, az ellenségeik elhelyezkedését, minden egyes információfoszlányt egy másikhoz viszonyítva. Oszd meg és uralkodj. A fehér lények, akár a chuunin vizsgán, ismét az álcázás mesterfokát űzik, azonban nem legyőzhetetlenek. ~ Hogyne, a káoszt használják ki, így a recept aligha tér el a korábbitól: viszonylag kis, illetve szűk helyen összegyűlt – majdhogynem - tömegben való pánikkeltés és vérontás. Önmagában egy-egy ilyen alak aligha nevezhető különösebb problémát okozó harcosnak. Az álcájukat leszámítva közepes strapabírással bírnak, így ideális esetben, egy-az-egy-elleni felállásban nem jelenthet különösebb kihívást a megsemmisítésük. ~

Így viszont igencsak egyértelmű, hogy stratégiailag kellett őket előre pozícionálni, időben jóval a támadás előtt. Jól tudja ugyanis, hogy Konohában békeidőben is – mármint abban az átmeneti bürokratikus limbóban, amikor a nemzetek éppen nem a nyílt háborút preferálják, hanem a diplomácia sikamlós terepét – tüzetes átvilágítás és precíz papírmunka mellett engedélyezett a falut érintő be- és kilépés. ~ A számokat elnézve márpedig ide nem kevés előkészítés volt szükséges: vagy olyanok alakját vették fel ezek a lények, akik korábban igenis konoha szolgálatában álltak, és megfigyelés útján azonosultak velük, megszerezve tőlük valamennyi, leginkább a belépéshez szükséges dokumentációkat. Vagy pedig korábban kvázi nem léteztek, mely esetben teljesen új dokumentációt kellett kreálniuk. Amennyiben ez egy külső nemzet égisze alatt futtatott shinobija tekintetében került kivitelezésre, az talán kevésbé kellemetlen, mintha egy konohai tekintetében teszik ugyanezt: ez utóbbi esetben ugyanis nem csak az imperszonált személy dokumentációit kellett előteremteni, hanem a központi nyilvántartásokban is fel kellett azokat összhangszerűen tüntetni. ~

Magyarán ez a hal bizony a fejétől bűzlik.

Álláspontja szerint néminemű párhuzam felállítható: a punciországban megrendezett chuunin vizsgán a felállás igencsak hasonló volt. Beszivárgás – mely vonatkozásában ugyancsak jelentős előkészületeket jelenthetett a megfelelő papírmunka előkészítése – és kivárás után, amikor a legtöbb ember tömörült egy helyre, legyen vezető vagy genin, amikor a legtöbben figyelnek, akkor jön a csattanó. ~ Ott akkor Danzoura utazott rá az Akatsuki. Amennyiben az azonosságokat figyelembe vesszük, akkor feltételezésként felállítható, hogy ismét valakiért jöttek? A pusztítás mellékes, ami persze nem csak rájuk igaz. ~

Elvégre bármely shinobi, ha feladatot kap, azt a lehető legpraktikusabb módon kívánja – és egyben köteles is azt – kivitelezni; a kvázi békeidőben ugyan vannak diplomáciai elvek és érdekek, amik figyelembe vétele elengedhetetlennek minősül, háború ideje alatt viszont minél nagyobb pusztítással és minél tetemesebb veszteségek okozásával jár az adott feladat, illetve küldetés kivitelezése, annál jobb. Tökéletesen ismeretes előtte, hogy az Akatsuki a diplomácia tévhitére a pillanat töredékét sem hajlandó elpazarolni.

~ Ezek a fehér lények tehát a gyalogosok, ami nem is csoda: számtanilag sokan vannak, nem rendelkeznek különösebb, illetve kimagasló jellemvonással, képességgel. Amennyiben évekkel ezelőtt Orochimaru az uchihákat klónozva állított fel egy kisebb sereget, úgy feltételezhetően létezhet más módja is az efféle lények tömeggyártásának. Ergo az esetleges elvesztésük nem jelenthet különösebb hátrányt, ezzel szemben a konohai shinobik elvesztése harcászati szempontból kifejezetten debilitáló tud lenni. ~

Az tény viszont, hogy a fehér lények alkalmazása ilyen szempontból egyenesen briliáns és az ő személyes tiszteletét igencsak ki is vívta – az persze más kérdés, hogy a nyelve hegyén egy keserű szitokszó ül meg: konoha valamennyi géniuszának a saját büszkeségében gyökerező inkompetenciáját használták ki. A közelmúlt adta az egyértelmű példáját annak, hogy egy olyan időszakban, amikor a csatatérről a nemzetek csupán pár perce léptek le, hogy a béke törékeny képzetét ünneplő, illetve megtestesítő chuunin vizsgát vitelezhessék ki, amikor még mindenki gyanakszik a másikra – még az ilyen feszült időszakban is sikerült beférkőzniük. Még ilyenkor is sikerült a megfelelő dokumentációkat kiállítani és bejuttatni a nyilvántartásokba. Még ilyenkor is sikerült megfigyelni és elvegyülni.

Úgy tűnik, bármennyire is vallja magát nagy nemzetnek a Tűz, bármennyire is hajlandó lenézni Konoha a többi shinobi falura, valójában tökéletesen alkalmatlan arra, hogy mások hibájából tanuljon. ~ És most alaposan bele is nyomják érte a fejét a meleg sz@rba. ~ Amennyiben másik faluról lenne szó, költői igazságszolgáltatásnak vélné – így azonban csupán bosszantónak tartja, hogy egyesek inkompetenciája miatt honfitársai tucatjai hullanak el.

És nem, az nem segít a helyzeten, hogy az esetlegesen magasabb rangú honfitársai inkompetenciájáról van szó, még ha kvázi házon belül is marad a dolog.

Amennyiben viszont a fehér lények a gyalogosok, akkor a jelentősebb chakrahalmazt kitevő egyének a parancsnokok. Fizikai attribútumaik és öltözetük is megkülönbözteti őket az egyszerű fehér lényektől, bár természetesen leginkább a chakrájuk és annak mennyisége az, ami között jelentős az eltérés. ~ Érdekes azonban, hogy a chakrája valamennyinek különös. Annak jellege eltér a rendes shinobiétól, illetve ezek egymáshoz nemcsak hasonlóságot mutatnak, hanem egyfajta azonosságot a jelleg tekintetében. Ezek szerint nem olyanok, mint a fehér lények, de egymástól nem is különböznek, viszont… ilyen különös azonosság nem fedezhető fel két különböző shinobi között: a chakralenyomata tapasztalatom szerint mindenkinek olyan, mint az ujjlenyomata; az alapkoncepció ugyan azonos, minden apró eltérés egyedi. ~

Ugyan fizikailag eltérő vonásokkal bírnak, viszont megfigyelése alapján van egy olyan jelentős pontjuk, amely természetes jellemzőjüknek tűnik: a szemeik. ~ Ha viszont a Visszatérő Lélek technikából indulok ki, akkor ez a halovány feltételezés némileg stabilabb lábakon állhat. Ott a használó a saját chakrájával tölti fel a hordozót, a bábot, potenciálisan igencsak veszélyes fegyvert hozva létre ezzel. Ettől a technikától azonban mégis eltérő, hogy itt a szemek is azonosak az esetlegesen animált testekben…. márpedig ha itt chakrát érzékelek a szemekben, akkor nem lehetnek egyszerű vizualizáció kivitelezésének ártalmatlan eredményei, sem pedig kontaktlencsék. ~ Magyarán tehát az elv talán azonos lehet, azonban feltételezhetően magasabb szintű kivitelezésről lehet szó. ~ De csak „lehet szó”. Mindez halovány feltételezés.~

Ez még így is több, mint a semmi.

Ugyan az Árnyékklón technikát ismeri – még ha ő maga nem is sajátította el -, a Testek közötti különbségek alapján ezt a kivitelezési módozatot alapjában veti el: indokolatlan volna olyan klónokat létrehozni, melyek ugyan stratégiailag sokkalta nagyobb értéket képviselnek, mint a technika jóval egyszerűbb, akadémiai szinten oktatott verziója, ugyanakkor a használó fizikai kinézetét másolja le. A technikán bárminemű alakváltás alkalmazása jelenleg igencsak feleslegesnek tűnik a számára, a jelen helyzetben az offenzíva teljes egészében frontális, nincs szükség a lopakodást és észrevétlenül maradást elősegítő alakváltási módszerekre.

Megfigyelése alapján azonban eltérő harci stílussal, illetve technikákkal rendelkeznek a Testek, amit viszont kifejezetten praktikusnak tart. Ezek szerint ugyanis az egyik legyőzése nem ad előnyt, illetve felhasználható információt a Többi legyőzésénél. Egyenesen zseniális. És persze egyben aggasztó, hogy egy ilyen intelligens ellenséggel találták szembe magukat. Feltételezhetően valamennyien visszasírják (már most) azt az időszakot, amikor az ellenfeleik képességei limitáltak voltak, a szavaik és deklarációik nagyok és hangzatosak, és a legnagyobb irritáció az volt, hogy minden egyes végzetesnek vélt csapás után újra és újra felkeltek a hamvaikból. Nos igen, ilyenkor még a random halált okozó, kiszámíthatatlan és indokolatlan tűzgolyó is kellemesebbnek tűnhet. Mert igen, azok előszeretettel bukkantak fel a semmiből.

Figyelmét az idézett lényekre fordítva – és nem, nem a csigára gondol: ~ Persze, dobáljunk nyálkás puhatestűeket a műemlékvédelem alatt álló nemzeti kincseinkre, mert miért is ne.... ~ -, hanem a különös módon azonos chakrájú méretes szörnyekre. Bár talán lassan – csupán az egyértelműség kedvéért – kezdhetné felfogni, hogy mindaz, ami korábban különös volt, az a jelen ostrom ideje alatt a sztenderd, a normális.

A hasonlóságokban és a különbözőségekben rejlik a megoldás maga – ezt az elvet vallja, de feltételezhetően rajta kívül még sokan mások is, hiszen egyszerű, józan paraszti észről van itt szó, nem holmi spanyolviaszról. A chakra azonos, a szemek azonosak (~ Mi a szent sz@r ez a technika, és engedélyköteles-e? ~), és azok a valamicsodák, azok a különös rudak is azonosak. Viszont nincs közöttük egyértelmű chakrakapcsolat.

~ Ha, és ez egy nagyon erős „ha”, ezek az ellenségek tényleg hasonló módon lettek létrehozva, mint a Visszatérő Lélek bábok, akkor is lennie kellene valami halovány chakralenyomatnak, véleményem szerint még akkor is, ha előre programozott parancsokkal érkeztek…. Bár ez az egyszerű logika útját járva erősen valószínűtlen… ~

Egy ostrom ugyanis a másodperc töredéke alatt meghozandó döntések sorozatáról szól, csakis kizárólag abból állhat. Arról nem is beszélve, hogy egy shinobinak minden alkalommal készen kell állnia a váratlan helyzet felmerülésére, és képesnek kell lennie arra, hogy terveit a folyamatosan változó tényezők tükrében igazítsa a cél elérése érdekében – aki erre képtelen, az nem éri el ezt a szintet, karrierének kezdetén gyászlepellel borítják. Már ha maradt utána test, amit lehet…

Hasonlóságok és különbözőségek, hasonlóságok és különbségek.

Ha tehát – és igen, kezdi roppantmód unni ezt a kifejezést, köszöni szépen! – ezek valóban irányított testek, eszközök, Fegyverek, akkor a szituációs különbségek lereagálásához szükséges közvetlen vagy közvetett irányításnak nyoma kell, hogy legyen. Valamilyen formában. ~ Két formáról beszélhetünk: chakrairányítás, chakrakontaktus, melyet a jelen esetben nem véltem felfedezni .... és a fizikai, vagy legalábbis a fizikai átvitel.~

Hasonlóságok és különbözőségek, hasonlóságok és különbségek.

Mind a személyi állomány, mind pedig az idézett állatok között van hasonlóság: a szemek. És azok a furcsa kiegészítők a testeken.

Tekintetét tovább emelve méri fel a falu további részeit, és a támadó Akatsuki kabátos alakok irányzékát figyelembe véve próbálja meghatározni a céljukat. ~ Vagy egy személyért jöttek, vagy pedig valami szerért. Egy kórházban mást nemigazán találnának: az esetlegesen érdekesnek tűnő fegyvereket máshol őrzik, ahol a titkos technikákat rejtő tekercseket is… Jiraiya-sama viszont fel tudja őket tartóztatni. Elvileg.~

Évekkel korábban még két karja volt, de majdhogynem okszerűnek tűnik a számára, hogy az örökös kukkolót a megsértett hölgyek előszeretettel tépik darabokra. Akkoriban egy szőke fiút próbált megrontani, vagy legalábbis remélni meri csak, hogy a nők iránti imádatát próbálta reá átragasztani és nem pedig szexuálisan molesztálta a fiút. ~ Hogy is hívták, várjunk… Karuto? Nem, valami más volt a neve, bár hasonló... Muto? Ó, meg is van: Baromuto! ~ Találkozásukat követően hosszú évek teltek el, nem tudja, hogy az öreg tanár és a fiatal tanítványa együtt szelték-e még a poros utakat, vagy esetleg a szőke fiú odaveszett abban a feltételezhetően felháborodott nők ellen vívott harcban, melyben a karját is elvesztette Jiraiya. ~ Na nem mintha számítana. Amúgy is olyan kis jellemtelen mellékszereplőnek tűnt a fiú. ~

Mindenesetre csak remélni meri, hogy az öreg sannin tudja tartani ott a frontot, míg erősítés nem érkezik. Azt mindenesetre érdekesnek tartja, hogy míg a többi köpenyes alak elszórt pozícióban a külső peremvidékről közelíti a falu közepe felé, addig ez a páros egyértelműen és nem kevés határozottsággal tör előre. Ők párban vannak, míg a többiek önmagukban – persze azokat se kell félteni a köpenyesek közül, akik egyedül vannak: láthatóan értenek a szisztematikus pusztításhoz.

Az idézőt még tudja hova sorolni - ~Krézi biccs. ~ -, ahogyan tisztában van azzal, hogy az Idéző eltávolításával elvileg a lényeknek is távoznia kellene. ~ És mindez amellett a feltételezés mellett, hogy a többiek nem képesek idézésre, vagy legalábbis nem ilyen affinitásúra. ~

Ezen a fronton az egyedüli pozitívum, hogy felismer egy olyan arcot, akivel nem hitte, hogy összefuthat. Kérdés persze, hogy Yoshitaro felismeri-e őt, ha máshogy nem is, akkor a chakrájáról, vagy éppen a talán még annál is egyedibb manierizmusáról. A fa elemet fakasztó - ~ Na ez is egy akkora random meglepetés… ~ – régi emlékeket csal elő lelkéből és elméjéből egy fiúról, akinek túl nagy volt a szíve ehhez a világhoz. Yoshiban viszont megbízik annyira, hogy amennyiben a villámrejteki megbízhatónak titulálja a Kertészt, akkor (többé kevésbé) beengedheti majd a kertbe kapálgatni.

Na nem mintha a Hamachoban feltétlenül nélkül megbízna. A bizalmának korlátai eléggé egyértelműek: ha neki személy szerint lenne romantikus kötődése, és ez a romantikus kötődése rossz útra térne, akkor egészen biztos, hogy nem a villámrejtekit kérné meg, hogy nyomozza le és térítse vissza a jogszerű magatartások útjára. ~ Khm…. khmm, Hana, khm… ~

Ezen túlmenően azonban megbízhatónak tartja a shinobit, és tapasztalatai alapján Yoshi nem tart attól úgy különösképpen, hogy egy-egy megterhelőbbnek mondható tevékenység közben letörik a körme. És az sem árt persze, hogy nála kevés olyan ember van, aki gyorsabb.

Ami a Dagadékok klánját illeti – legalábbis azon túlmenően, hogy a leghaszontalanabb klánnak tartja őket Konohában – nem éppen tartja irigylésre méltónak a helyzetüket. ~ Na és akkor Hölgyeim és Uraim elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahhoz az ellenséghez, akit aztán kurv@ra nem tudok megérteni. Rakéta-mütyűr-biszbaszok? Mi ez, valami képregény?! ~ Az is biztos, hogy az efféle ellenség legyőzése alapos kalóriaégetésnek fog majd bizonyulni a Pacákok számára. Ami persze rájuk is fér...

A Fánkfiúkban még így is jobban megbízik, mint az összeverődött, összevergődött csőcselékben: kiri-, és iwagakure? ~ Ame?! Füst országa? Várjunk, azoknak van országa egyáltalán? Na az is biztos, hogy itt szabadrablás lesz…. már ha eléldegélnek addig a pillanatig. ~

Aggasztó, hogy pont egy ostrom alatt gyűlnek össze a különböző nemzetek Konoha falain belül, elvégre a zavaros vízben izgalmas mindig a halászat, főleg az efféle szoknyapecéreknek. Talán érdemes volna a másik irányból megközelíteni a jelenséget: akkorra került időzítésre a támadás, amikor ekkora diverzitást mutató tömeg gyűlt össze. Talán okkal tarthat attól, hogy az idegen nemzetek gyermekei némi hátsószándékkal a tarsolyukban állnak a jelen helyzethez hozzá, de csakis kizárólag reménykedni mer abban, hogy a Hyuuga klán tagjai figyelemmel követik az eseményeket.

Ezen reménye azonban igencsak gyengén pislángoló láng, elvégre Konohát igencsak jelentős sikerrel támadta be az ellenség. A megfelelő odafigyeléssel ez talán elkerülhető lehetett volna. ~ Most komolyan.... Hol is van a Hyuuga klán ilyenkor? Még a Fánkzabálók is jelen vannak! Ami azért nagy szó – inkább vártam volna tőlük azt, hogy a klánmenedékben húzzák ki az ostromot, elvégre van ott bőven ellátmányuk. ~

Az északi terület állapota szintén hagy némi kívánnivalót maga után a Hyuugák teljesítményét illetően: észak elesett. Hogy hogyan és mikor, az igencsak kérdőjeles, bár amondó, hogy a jelenre kellene koncentrálnia, nem pedig a múltra – a jövő megléte ugyanis abszolút bizonytalan.

A Hokage-palota környékén feltűnő fehér lények mintha azt a célt szolgálnák, hogy lekössék a nagyágyúk figyelmét, miközben az a terület, az az egyetlen terület, ahova nem került erősítés kiküldésre, illetve mozgósításra, teljes egészében nyitva áll a Hatodik támadó előtt. Ezzel az alakkal kapcsolatban szörnyű előérzete van: jelenleg minden támadó elhelyezése szándékosnak tűnik, feltételezhetően a Hatodik befutó pozicionálása ugyanennyire eltervezett. Amennyiben nem változtat haladásának irányán, akkor a Hokage-palota fölötti hegy szélére érkezik majd. Költői is lehetne akár, hogy a támadójuk nem csak a puszta ereje útján fejezi ki szituációs fölényét, hanem azon keresztül is, hogy Konoha vezetősége fölé helyezi magát fizikai pozicionálás útján.

Egoizmus…

~ Na, asszem ez is pofázni fog. Miért teszi ezt mind?! ~

Konoha területének felmérését követően a peremvidékre kevés időt kap: ha lennének heréi, akkor egészen biztos, hogy a herén lépés érzését saját bőrén is megtapasztalhatná – ő többször gyakorolta ezt férfiakon, tudja, milyen arcot vágnak, feltételezhetően jelenleg a sajátja nem különb az emlékeibe vésett vonásoktól.

~ B@ssz@lak szájba. ~

Váratlan és igencsak rémisztő az a különös pillantás, méghozzá olyannyira, hogy még a Byakuganját is feloldja, egyidejűleg féltérdre ereszkedik. A mellette álló társának alákaroló fizikai megsegítését tompa örömmel és zúgolódó, szaporán szikázó gondolatainak árnyékában konstatálja.

A térde alatt a bársonyos fűcsomó vendéglátó szeretettel süpped be, orrcimpái megremegnek, mikor az erdő jellegzetes illatát szívja be: ideiglenes megnyugvást jelent ez a számára. Egy pillanatra ismét felvillantaná a Byakugant, immáron saját magára fordítva a figyelmet: úgy tűnik, azok szemek érzékelték kutatását, és visszaverték érdeklődését. Amennyiben nem talál a szervezetében genjutsura utaló jelet – mivel helló, az uchihákon kívül is eléggé nagynak mondható az Isten állatkertje, és bár ezen állatkert többsége Konohában elegyedett randalírozásba, ez még nem jelenti önmagában azt, hogy nincsenek ezeken túlmenően csodabogarak -, úgy feloldja azt újból, immáron szándékosan.

Abban az esetben, amennyiben érzékelne genjutsura utaló jelet a chakraállományában, úgy azt lokalizálva próbálná meg semlegesíteni akár a Genjutsu Kai technikával, akár fájdalom okozásával, már ha Byakuganja adott látás segítségével nem tudná normalizálni a chakrahálozatának működését.

Ezt követően torkát megköszörülve markolná meg a fizikai támogatást nyújtó kart: - Elöljáróban annyit, hogy az ellenség feltételezhetően okuláris képessége útján felfedezte kíváncsiskodó tekintetemet és visszaverte azt. Az, hogy ezáltal felfedte-e a jelenlegi pozíciónkat, kérdéses. A biztonság érdekében vagy azonnali helyváltoztatást javasolnék, vagy pedig lankadatlan figyelmet, bár ez utóbbi… talán adott. – Vonná mega vállát lányos zavarában: rég volt már tapasztalt shinobival dolga.

- A lényegre rátérve pedig: elöljárónak tisztelettel jelentem, hogy Konohát az Akatsuki megtámadta. A puncio… izé, Sunagakure no Satoban rendezett Chuunin Vizsgán feltűnt viaszfehér lények a gyalogosok, céljuk feltételezhetően a káosz keltése, a szabad egységek lekötése a falu kisebb utcáiban és központjában. A fejetlenséget lassan kezdik rendezni: úgy tűnik, a Nara klán szado-mazo úton fedi fel a normális shinobik álcáját viselő lényeket. Véleményem szerint azonban ezek a lények csupán az elterelést szolgálják, céljuk leginkább az, hogy a védekező erőket megosszák. Ez az ellenségfajta alacsony szintűnek mondható, de stratégiailag előnyösen használja ki azt a tényezőt, hogy könnyen elvegyültek és sokan vannak. – Mutatja fel a hüvelykujját. Egy.

Társának gyorsan egyértelművé válhat, hogy támadók sokaságáról lehet szó, ha efféle számvetésre készül a kunoichi.

- Ha a fehér lények a gyalogosok, akkor a parancsnokoknak az akatsukisok számítanak. Ők a faluban hatan vannak. A Déli Kapunál egy alacsony akatsukis hatalmas idézett lényekkel trimbol: úgy dobálja őket, mint más a popcornt a moziban. Ellene eddig egy fa elemet használó shinobi, valamint az általam is ismert villámrejteki Hamacho Yoshitaro harcolt. Amíg nem harcolnak közvetlenül az idéző akatsukis ellen, addig nem igazán hinném, hogy letudhatnák ezt a helyzetet. Az Ács shinobi chakrája kifutóban van, de ha jól láttam, egy kunoichi képében közvetlenül erősítésben részesülnek. Amennyiben hozzávetőlegesen meg kellene határoznom az ellenség erejének szintjét, úgy „A” kategóriába sorolnám. Alapvetően nem lenne vészes, ha nem idézne ekkora méretű és pusztító erejű lényeket… így viszont kifejezetten problémás lehet, ha nincs mielőbb leállítva. Ami az újonnan idézett lényeket illeti: az egyik egy repülő lény, egy igazán ocsmány madár, ami a Hokage-emlékmű felé vette az irányt, a másik egy háromfejű kutya, ami már önmagában is egy f@szság... – Nyitja ki a mutatóujját. Kettő.

- Keleten egy S szintű ellenféllel számolhatunk, szintén akatsukis. A chakrája úgy látom, kiterjed a környezetére és összpontosul egy nagyobb pontban. Ez eltérést mutat az előzőtől ilyen formában. Őt hat, legfeljebb Chuunin szintű védő fogta közre, mikor láttam. – Kinyitja középső ujját. Három.

- Nyugaton egy hozzávetőlegesen A szintű, hat karú akatsukissal száll szembe kettő Akimichi klántag, és kettő chuunin szintű shinobi. Az ellenség mintha valamiféle lövedékeket is lőtt volna rájuk. – Csatlakozik a gyűrűsujj a többihez. Négy.

- Ketten az akatsukisok közül éppen a falun keresztül vágnak át, és szerintem a Kórház felé tartanak: hatalmas chakra sugároz onnan, és a védelme is hangsúlyosabb. A két ellenség már szerintem ebben a pillanatban Jiraiya szerető ölelésébe futott bele. A sannin nincs egyedül: a kórháznál kettő ANBU és négy chuunin szintű védőt. Ez a két támadó mindkettő A szintű ellenség. – A kisujjának felvillantásával immáron a nyitott tenyerét mutatja társának. Öt.

- És most jön a kedvencem, kapaszkodj meg: észak teljes egészében elesett. Üres, halott. Onnan szintén egy S szintű akatsukis tart a Hokage-palota fölötti hegy peremére. A palota tetején Nara Shikakut, Senju Tsunadet, Hatake Kakashit és rajtuk kívül néhány más erős chakrával rendelkező shinobit véltem felfedezni. A Hokage-palota környékén még a felbukkanó fehér lények eltörlésével vannak elfoglalva: félek, hogy a Hokage-palota tetején állók tehát az alattuk megjelenő viaszlényeket látják, és figyelmüket Kelet, Nyugat és Dél látványos pusztítása eltereli arról, ami Északról közeledik feléjük, hátulról. – Szorítja ökölbe a számolásra használt kezét. Hat.

- A hab a tortán, hogy ez még nem minden: a peremvidéken, egy tisztáson elhelyezkedve egy korábbiaknál jóval magasabb chakrával rendelkező egyén piknikezik. Ő volt az, aki koslató szemeimbe köpött. Ilyen chakrát még nem tapasztaltam emberben. Hatalmas és intenzív. – Ökölbe szorított kezének mutatóujjával jelzi az irányt, amerre ez a támadó tartózkodik. Hét.

- Az akatsukisok chakrája azonban túlságosan azonos, túlságosan különleges. Ahogyan az idézett lényeké is az. Ezen túlmenően valamennyien ugyanazzal a szemmel rendelkeznek, amely az előbb visszavert, tehát feltételezhetően nem csak valami szexi mutáció, vagy méjnsztrím kontaktlencse. De ha már a kiegészítőknél tartunk: mind az akatsuki tagokban, mind pedig az idézett lényekben rúdszerű képződmények vannak, melyek chakragócpontoknak tűnnek. Az állatokban lévő rudakat viszonylag könnyebb lehetne megsemmisíteni, ezáltal talán a chakragócpontoktól megfosztanánk őket. Véleményem szerint, ha a fehér lények a gyalogosok, az akatsuki tagok a parancsnokok, akkor a legutolsó tag a tábornok. A többieknek nem tűnt fel a kémlelésem, neki igen. Hatalmas a chakrája. És úgy ül ott, mint a karmester a zenekara előtt.

A társa karjának erejét használva és kihasználva emelkedne ismét fel a félig térdelő testtartásából.
- Összesítve tehát: fehér lények az utcákon, lefogva a védelmi kapacitást, leginkább a közepes erősségű védőket. Délen, Keleten és Nyugaton már most harcok folynak magas szintű ellenségekkel szemben, kicsalva a falu peremére a magasabb szintű védőket. Ketten haladnak a feltételezett cél felé, ideiglenesen fel lesznek tartóztatva. Északról még csak most érkezik egy kifejezetten erős támadó. Hatalmas idézett lények, ezek közül az egyik repülésre alkalmas, lefogva a légi hadviselést. – Páncélját némileg leporolná és hálából megpaskolná társa vállát.

- Hipotézis: a támadó akatsuki alakok – se nem klónok, mivel eltérő kinézettel és eltérő képességekkel rendelkeznek, se nem normális emberek, mivel ahhoz meg egyszerűen túl azonos a chakrájuk - a Tábornok irányítása alatt állnak. Azt nem tudom, hogy a rudakon keresztül kapják az utasítást vagy a chakrát, vagy éppen mind a kettőt, ahogyan azt sem tudom, hogy a szemek ugyanolyan erősek-e, illetve azt sem, hogy milyen képességgel rendelkeznek a szemek. Viszont mind a szemek, mind a rudak jelenléte jelentős, ahogyan az is, hogy látszólagosan az alakok eltérő képességeket alkalmaznak harci szituációban. Kérdés: ha tényleg ez a Tábornok irányítja őket, az ő utasítására változtatnak a terveken, igazodnak az eseményekhez, akkor ha támadás éri, megbomlik a figyelme, akkor megakad-e az alakok ténykedése? Kérdés: ha a Tábornok az oszd meg és uralkodj elvet alkalmazza, akkor érdemes-e először megfosztani őt a bábjaitól?

Némileg megrázza a fejét; a maszkjának hála ez az egyetlen jele annak, hogy frusztrált.
- Előre szaladtam, elnézést. Tehát a lényeg, hogy ezek a Testek, mert hogy testek, nem klónok, azonos vonásaik alapján mégis valamilyen összeköttetésben kellenek, hogy álljanak. Sem a ruházatuk, sem egyéb kiegészítőik nem adnak erre magyarázatot, csakis kizárólag a szemeik és a testükben elhelyezett gócpontok. Ha viszont a szemek egyfajta chakra átsugárzásra lennének alkalmasak, akkor ezt elvileg látnom kellene: namármost ilyet nem véltem felfedezni.

A maszkja most egyenesen fojtogatja: mind a tudatában, mind pedig a lelkében körvonalazódni kezdenek az eshetőleges viszonyban álló tervfoszlányok.

– Bár nem az én helyem, de mégis úgy látom, hogy két verzió, illetve lehetőség van. Egy tényező biztos pontja mindkét verziónak, hogy az egyikünknek mindenképpen jelentenie kell a Vezetőség részére. Ezen túlmenően a kettő variáció alapjaiban tér el egymástól: az egyes számú variáció alapján míg az egyikünk információt közvetít személyesen, addig a másikunk a déli kapu irányába tart. A déli kapunál elkél a segítség, és az ott ekképpen felszabadított védelmi erőket át lehetne vezényelni. Én a keleten található ellenséggel szemben álló védelmi erők megtámogatását ajánlanám. Illetve közülünk az, aki éppen nem az információt továbbítja, az Jiraiya-sama segítségére sietne a kettő ellenséggel szemben. Végül onnan északra tarthatna, vagy pedig abban az esetben, amennyiben a Hokage palota környékén lévők időben megszerzik az információt és kezelik a helyzetet, úgy ehelyett a nyugaton tomboló hatkarú ellen lehetne felvenni a harcot – már amennyiben addigra nem végeznek vele a kiküldött erők. És csakis kizárólag mindezt követően, miután effektíve megfosztottuk a bábjaitól, együttes erővel fordulnánk a Tábornok ellen.

Ekkor erszénye irányába nyúlna valamiféle ennivaló és innivaló iránt kutakodva.

– A másik terv ennél sokkal inkább egy öngyilkos küldetésre hajaz. Az tehát azonos, hogy az egyikünk jelent a központnak. A másikunk közvetlenül, vagy legalábbis többé-kevésbé közvetlenül konfrontálódik a Tábornokkal, remélve, hogy valamilyen szinten a cselekedetei alkalmasak lesznek majd arra, hogy a feltételezett irányítását megingassa a Testek felett.

Tekintettel arra azonban, hogy jelenleg még a küldetésük aktív – elvégre még azt nem adták le a hivatalos forma szerint -, így talán nem is csoda, hogy a döntés szempontjából a felettesére tekint. Ugyan egy pár évet távol töltött Konohától, azonban a sok-sok évnyi konohai kondicionálás nyomai még most is látszódnak és érződnek benne. Amennyiben azonban azt a felettesi utasítást kapja, hogy igenis a Tábornoknak tűnő alak ellen vegye fel a harcot, akkor még lesz szüksége egy-két szívességre....

Már persze abban az esetben, ha az elöljárója nem áll elő egy harmadik verzióval...


//A technikát még szeretném annak fényében megválasztani, hogy milyen utasítást kap a karakter. Lényegében: amennyiben arról van szó, hogy a feltételezett Nagato ellen kell vonulnia, úgy még szeretne az NJK csaptattársával beszélni – ez stratégiailag lenne fontos a számára.//