Ninja-akadémia

[Képzés]

A diákokat egy Maou Kise nevű oktató fogadta, még nem találkoztam vele, de igen komor férfi, amit én jelen esetben megnyugvásként fogadok. A szórakozott Pinou sensei után felüdülés lesz ezzel a tanárral dolgozni. Nem is teketóriázik, ki is adja nekünk első feladatunkat, hozzá téve, hogy bizony elméleti tanulással fogjuk kezdeni a Jutsu tanulását. Nem okoz komolyabb problémát, a Shinobi lét nem kívánságműsor, minden benne foglalt dolgot el kell fogadnunk, bármilyen kemény is a munka.
Mivel maga a Jutsu is a csomók leküzdésére szolgál, nem meglepő a feladat, az elméleti tudás valószínűleg a különböző csomók ismeretén alapul, hogy azután azoknak a gyenge pontjait kihasználva könnyedén kiszabadulhassunk a megfelelő pillanatban.
Nem is késlekedtem, elindultam hát a kikötő irányába, hol máshol lehet a legjobban tanulmányozni a csomókat, hiszen a tengerészek mesterei ezen tudás ismeretének.
Mehetnék a klánomhoz is, de páros lábbal rúgna ki onnan a sensei, azért is küldtek az akadémiára, hogy ott tanuljam meg a Shinobi lét fontos dolgait, ne pedig nekik kelljen fáradniuk velem, így ezért sem zavarom őket.
Az első utamba kerülő, éppen lepakoló Hajóshoz odasiettem, és némi Ryo fejében kifaggattam a számomra fontosabb csomók ismeretéről, vagyis jobbára kategorizáltam az általa ismert technikákat, mi lehet nekem a megfelelő. Nem álltam meg egy embernél, három csomó, három tengerészt kerestem meg kérdéseimmel, s a lehető legnagyobb odafigyeléssel tanulmányoztam a technikákat, amiket bemutattak nekem, kérésemre kitértek az eloldásukra is.
Amint úgy éreztem, hogy már birtokában vagyok a tudásnak, visszasiettem az akadémiára, várva a következő feladatot.

//Amennyiben szükséges levonom a pénzt, de a mesélő írja meg, mennyit kértek az információkért.//

Mivel beleegyezel a tanulásba, a shinobi bevezet téged az akadémiára. Igazán szép épület, számos kiváló ninja kezdte itt a pályafutását. A tanárod egy nagyobb terembe vezet, ami valószínűleg előadásoknak szokott helyet adni.
- Nos, meg is érkeztünk. Azonnal hozzákezdek a tanításnak. A genjutsu, az érzékek irányításának, félrevezetésének művészete. A genjutsu az agyat támadja. Ez viszont nem fizikai dolog. Tehát ne úgy fogd fel, hogy valami belemászik a fejedbe és rágni kezdi az agyadat. Mentális támadás ér, ha genjutsut használnak rajtad. A legrosszabb az egészben, hogy nagyon nehéz felismerni, gyakran csak az utolsó pillanatban veszi észre az illető az ilyen támadást. A Genjutsuk befolyásolhatják a látásodat, a hallásodat és más érzékszervedet is. Például képzeld el, hogy a harctéren megjelenik előtted egy hatalmas szörny, ami megragad téged. A társaid csak annyit fognak tapasztalni, hogy állsz egy helyben, míg te azt hiszed, hogy a szörny szorongat. Az agyad elhiszi ezt és ha mondjuk a szörny megöl, akkor beáll az agyhalál, mivel az agyad elhiszi hogy halott vagy. Viszont van védelem a Genjutsuk ellen! Ha a testedet valamilyen sérülés éri, akkor az azonnal kihoz az illúzióból, de ha egyedül vagy, nem számíthatsz semmilyen sérülésre. Ekkor kell bevetni a Genjutsu:Kai-t! Egyszerűen csak meg kell szüntetned a testedben folyó chakra áramlását. Ha ez meg van, akkor szinte biztos hogy felszabadultál az illúzió alól. Viszont nem működik minden Genjutsu ellen! Most pedig jöjjön a gyakorlat. Rád bocsátok egy egyszerű Genjutsu-t, amiből ki kell szabadulnod. Annyi az egész lényege, hogy kis időre megszakítod a chakrád áramlását és kész. Most pedig figyelj!
Ekkor a Sensei elmutogat néhány kézpecsétet, majd sűrű köd száll le a teremre.

//40 sort kérek a technika megtanulásához!//

Képzés

Visszatértem az akadémiára, majd lassan a többiek is. Mikor mindenki ott volt, sensei csoportokba osztott minket, kettesével, aztán ismertette a feladatot. Tehát be kell mutatni egymáson a csomókat, amiket találtunk. Én egy fiúval kerültem össze. Kiválasztottam az egyik csomót,kikötő csomó, majd magyarázni kezdtem.
- Egy egyszerű csomóval indítunk, melyet lazán hagyunk. A kötelet visszahurkoljuk a szár körül és az így keletkezett hurkon áthúzzuk. A lényeg, hogy mindkét kötélrész egy oldalon bújjon át a hurkon. A két hurkot feszesre húzzuk, ami ezután csúszkál a kötélen. Jóval biztonságosabb, ha a kezdetkor a kötél végére kötünk egy egyszerű csomót!
Miután végeztem leültettem a társam a székre és megkötöttem a csomót.
- Akkor hajrá!
Társam akkor elkezdte. Nem nagyon látszott rajta a próbálkozás, de a csomó rövid időn belül kioldódott. Akkor kiválasztottam a következőt.
- Csúszó hurok! A rövidebb szárral a hosszabb szárra kötött szorítónyolcas. Csinálunk egy hurkot, hogy a rövidebb szár a hosszú felett menjen, majd a rövid szárat hátulról megkerülve kivezetjük a hurokból, aztán balra vezetjük, hogy párhuzamos legyen a hosszú szárral, aztán a rövid szárat a hosszú felett hátulról szintén előrevezetjük, a keletkezett hurkon át.
Újra megkötöttem a csomót, de ez a csomó is az előző sorsára jutott. Tehát akkor a 3.
- Utolsó kötés a lapos csomó. Önmagától könnyen kibomló csomó. Beg, hátizsák szájának bekötésére, derékkötőnek, csomag összeszorítására alkalmas. Derékon megkötve könnyen szabályozható a feszessége, de az "övbe" ne akasszunk súlyt, mert a csomó szétbomolva hamar anélkül maradhatunk.
Miután ezt a csomót is kibontotta én jöttem. Társam elsőként a mentőcsomót választotta. Miután elmagyarázta az elkészítését és kioldásának módját kezdhettem is a gyakorlást. Először a chakrámmal felmértem a hurok gyengeségeit és erősségeit. Miután ezzel végeztem elkezdtem átgondolni, hogy az információkkal mit is kezdhetnék. Lassan összeállt a kép. Elkezdtem a chakrámmal a gyenge pontokat támadva, aminek segítségével az erősségek is gyengeséggé változtak és végül elértem az eredményt, vagyis a csomó kibonmlott. Közben már egy lány állt mögöttem egy csomóval. Ő magyarázat nélkül kötötte meg rajtam a szorító csomót, mivel legalább a nevét elárulta, ezt tudtam. Ismét felmértem a csomó gyengéit. Mikor ismét sikerül felmérnem a csomót, lassan, de biztosan kezdem kioldani. Végül csak sikerül. A lány, aki az előző csomót kötötte, most újabb csomót kötött. Ismét csak a nevét árulta el: horgász csomó. Végzet és én egyből elkezdtem, amit eddig is, vagyis felmérni a csomót, aztán elkezdtem kibogozni. Mikor eljutottam egy szintig a lány ismét meghúzta.
- Percenként újra meghúzom, úgyhogy jó lesz, ha sietsz.
Ez még vagy 3-4 alkalommal megtörtént, ötödjére éppen csak befejeztem, de még két próbálkozás kellett, hogy idő előtt sikerüljön kikötnöm. Még sok társam volt és rengeteg hurkot kellett kikötnöm chakrám segítségével. El is ment a délután, mire sikerült 10 másodpercre redukálnom az időt, ami alatt egy csomó kioldását. Mivel már sötét volt, így hazatértem. Gyors zuhany, majd vacsora, fogmosás, pizsama felvétele és irány az ágy. Nagy mennyiségű chakra használattól nagyon kifáradtam, így gyorsan elaludtam. Másnap reggeli után rohantam az akadémiára, hogy ne késsek el a folytatásról.

[Képzés]

Visszaérkezésemkor látom, hogy már sokan végeztek, és várták, hogy mások is így tegyenek, én a magam részéről a fal oldalának dőlve várom a következő feladat megkezdését. Nem is kell sokáig várnunk, a Sensei ismét előlép, majd nem hazudtolva meg vas szigorát, ellenvetést nem tűrve várta el a kapott információink egymáson való gyakorlását, s ehhez először is párokba sorolt minket. Én egy lánnyal kezdtem, nem bonyolódtam bele az ismerkedés zavaró körülményeibe, egyből neki is láttam a csomó úgymond betanításának, elmagyarázva mellé, hogyan tud kiszabadulni.
- Nos először egy mentő csomóval kezdünk, ami nem elhanyagolható, ha a csapatban valaki megsérül. Hurkot készítünk, amin áthúzzuk a kötél végét hátulról előre, majd ugyanebben az irányba még egyszer áthúzzuk a kötél végét. Ezt a véget átvezetjük a hosszú rész hátánál, majd előrehúzzuk és átdugjuk a középső csomón. Már csak így meg kell szorítani, és kész van a mentőcsomó. - Magyaráztam neki, legjobb emlékezetem szerint, majd, mikor már biztos voltam benne, hogy a lány megértette, elmagyaráztam neki a kibogozás legegyszerűbb módját. Hagyhattam volna, hogy ő maga jöjjön rá, de ezzel csak pazarolta volna az erejét, és Geninként koránt sem biztos, hogy minden diák három csomóját a maga erejéből képes lenne kicsomózni. Az nagy mennyiségű Chakrát igényelne.
Így haladtunk a többivel, és aztán az ő csomóival is hasonlóképpen jártunk el, ezzel egyrészt csökkentettük a kifáradás esélyét, másrészt a hatékonyságot növeltük, hiszen a Shinobikak a csapatmunka teszi erőssé.
- Ez egyfajta kötélhosszabbító eljárás, amely nagy segítség lehet, ha például a kötelünk nem elég hosszú. Csak arra kell odafigyelni, hogy a két csomó szárai, oldalanként párhuzamosan húzódjanak egymás mellett. Tehát, ha az egyik oldalon mindkét szár a hurok alatt húzódik, akkor a másik oldalon mindkettő a hurok felett. A lényeg, hogy mindkét oldal szimmetrikus legyen. - Magyarázta, s míg bemutatta rajtam, száz százalékosan koncentráltam a technikára, és a kioldás mibenlétére. Voltak akik a maguk erejéből próbáltak rájönni a csomók kibogozásának módszerére, természetesen nem álltam az útjukba, mindenki olyan módszerrel sajátítja el a csomók mibenlétét amilyenben jónak látja, én a magam részéről inkább elméleti síkon tulajdonítom el a tudást, hogy aztán a gyakorlatban ne véthessek, mivel a délután ment rá a feladatra az egész este ott maradt a gyakorlásra, melyre társamat kértem fel, Marut. (NJK karakter). Így az elméletet száz százalékosan letudtam a képzés helyén, s a gyakorlatot pedig társammal este.
Amint befejeztük az edzést, elvonultam a szobámba, remélve, hogy Marura is ragadt egy kevéske tudás, ami nem lenne hátrány, hiszen a csapatom tagja.
Másnap ismét korán keltem, tisztálkodás, és öltözködés után, persze nem hátrahagyva az reggelizést sem, mi a nap legfontosabb étkezési folyamata egyből az akadémiára siettem. Reméltem, hogy elég volt a gyakorlás a következő feladat elsajátításához, és hogy nem tettem felesleges köröket az elméleti tudásra fordított idővel.

// Remélem elég, ennyire vagyok képes jelenleg, de megkíméllek a soron kívüli meséléstől. //

[Képzés]

A terembe érve már ott fogadott minket a Sensei, ugyanazzal a komor tekintettel, mint tegnap. Szigorú, jó tanár, és keveset beszél, miért nem ilyen mestert kaptam, Miért pont Pinou-t osztották be mellém? Mindegy, felesleges kérdések, na meg biztos jó okuk volt rá.
Mikor megérkezik vélhetően mindenki, a mester nem is várat minket, egyből bele kezd a mai anyag részletezésébe, ami legjobban meglep, hogy ez egy két nap alatt elsajátítható technika, bár azért lehet, hogy ez még ma nem fog sikerülni. A férfi hangja bejárja a terem minden szegletét, szinte senki se merne ellentmondani neki, én is szótlanul bólintok, magamban már elmélkedve a megoldásom, a legmegfelelőbb technikát alkalmazva.
Mivel klánomban gyakorolnom kellett a Chakra nyílvesszőkbe való áramoltatását, talán nem fogok szégyent hozni a Dokujaku névre, és elsőként sajátítom el a technikát, mindenesetre nem szólok semmit, nem szeretnék a társaság középpontjába kerülni. Annak nem örülök, hogy itt másokkal kell gyakorolni, jobb szeretem a csendet, ahol nyugodtan lehet koncentrálni, de egy Shinobinak minden eshetőségre fel kell készülni, így ennek sem szabad problémát jelentenie.
A mester elég szorosra húzza a csomót, valóban elég jól összekötözött, szabad kézzel, erővel talán soha nem szabadulnék ki belőle, de hát ez nem csoda, hiszen ő a tanító. Nem is várok sokáig, mielőtt felesleges erőlködésbe kezdenék, megpróbálom elemezni a csomó mibenlétét.
Felrémlik-e a tegnapi kötözési módszer egyike, vagy csak a hasonlóság, hiszen ahhoz fontos, hogy megtaláljam a gyengepontját, és a Chakrát ott áramoltassam ahol a legmegfelelőbb a hely a kioldásra. Ha lehet, és ha tudok, leülök törökülésbe, és gondolkozok, míg talán már a többiek már elkezdték a fáradalmas edzést. Talán fél órát ülhettem ott, mire elhatároztam magam, és a hátul megkötött csomóra kezdtem koncentrálni. Nem erőltettem meg magam, szépen nyugodtan. Először felszínre próbálom hozni a Chakrámat, s mint a kígyót úgy próbálom áramoltatni a kötél felszínén. Mivel ezt a belsejében kell majd megcsinálom, az nem lenne egyszerű feladat, hiszen a klánban elég a nyílvessző külső felszínére felhozni a Chakrát, és az sem megy még tökéletesen, így nekem dupla munkát kell végezzek, ezért sem szabad olyan sok energiát pazarolnom, mindent át kell gondoljak.
A Chakrát felszabadítottam, de még nem tudtam teljesen a hátsó csomóhoz vezetni azt, így már korán abba kellett hagyjam az áramoltatást. Ennek azonban lett egy előnye, hogy ott folytathattam ahol az áramlás megszakadt. Ha elérem a csomót, ráérek a belsejébe koncentrálni az energiát, addig kifújom magam, és átgondolom ismét a tegnapi gyakorlásokat Maruval.
Egy negyedórás elmélkedés után ismét koncentrálni kezdtem, és folytattam a Chakraáramoltatást a főbb összekötő csomóra koncentrálva. Vállaimmal kicsit meggörnyedtem, behajoltam kicsit, hogy a feszesség engedjen, és úgy folytattam a munkát. Hosszan lélegeztem, becsukva szemeimet, próbáltam a Chakra áramlásával tartani, látni akartam, ahogy az energia átjárja az anyag felszínét.
Semmi esetre sem rángattam kezeimet, azzal megszűnt volna a koncentrációm, de nyugodtságom végül siker koronázta, elértem a csomót, be tudtam határolni körülbelül, hol kell beáramoltatnom a kötél belsejébe megmaradt energiámat. Ekkor azonban már lihegtem, lehet bonyolultabb módját kerestem a technika tanulásának, így ismét meditálni kezdtem, pihentem egyet. Talán már másfél óra is eltelhetett, mire ismét nekiálltam a munkának. Homlokomon már gyöngyöződtek a verejtékcseppek, de a lihegés abbamaradt, annyi erőt nem használtam fel, hogy teljesen kifáradjak. Az ülőhelyzet már kezdett kényelmetlen lenni, mint ahogy nekem is a dolog, úgy gondoltam eddigre már végzek a gyakorlattal, de ilyen hosszú ideig tartó Chakraáramlást sok energiát emészt fel, Geninként sajnos még nem tudtom olyan sokáig fenn tartani az állapotot. Enyhe fintor jelent meg az arcomon, legszívesebben már erőből próbáltam volna meg magam kiszabadítani, de megráztam a fejem. Vettem egy mély levegőt, és a kifújást követően negyedszer is megpróbáltam a kötélbe való áramoltatást. Végül a koncentrációm sikerrel járt, megmozdult a kötél, de csak éppen hogy, viszont az is lehet, az erőlködéstől mozdult meg, s miután megpróbáltam kezeimmel szétfeszíteni, a kísérlet sikertelennek bizonyult, így még jobban kell igyekezzek.
Ismét lecsuktam szemeimet, majd megpróbáltam érezni a Chakra mozgását, megpróbáltam egy szinttel beljebb tolni, most két oldalról. A nyers energiának sokkal nagyobb ereje van, mint az izmoknak, csak meg kell tanulni irányítani ezt az erőt, jelenleg csak egy kicsit kellene lazítanom vele a fogságban tartó köteléken, de ez is nagyon megerőltető.
Körülbelül három órája szenvedhettem, már ekkor tényleg elfáradtam. Lihegtem, mint egy kivert kutya, és folyt rólam a verejték is, mi nem igen könnyítette meg a munkámat, még az a szerencse, hogy nem viszketett sehol a testem semelyik pontján.
Körülbelül tizedjére próbáltam meg a kötél belső rétegeibe áramoltatni az energiát, próbáltam kicsiben, hiszen a kötél szálakból tevődik össze, úgy próbáltam olyannyira széthúzni, hogy csak annyit engedjen, hogy kiszabadulhassak. Ha sikerül könnyebbé tennem a szorítást, felkelek, ismét kihúzom magam, és megpróbálok kibújni, folyamatosan odakoncentrálva a Chakrát a fogva tartó csomók belsejébe, s azokat kifelé mozgatva próbálom meg azt kioldani.


//Kb 4-5 ezer leütés, nem figyeltem, csak mire végeztem a reaggal néztem meg Wordben, hogy mennyi. Még azt hittem kevés lesz. Remélem megfelel.//

Reggel megérkeztem. Már majdnem mindenki benn volt a teremben. A sensei szigorúan körbe járt a terembe és próbálja kitalálni, hogy ki hiányozhat a teremből. Mikor az utolsó tanonc is megérkezik, egy gyors névsor olvasás után lassan elkezdi elmondani, hogy mi lesz a feladatunk. Igaz, hogy nem azt csináltam, amit kellett volna, de akkor próbálkozzunk újra.
A családom a néma gyilkolás, genjutsu és a kihallgatás mestere nem vallhatok szégyent azzal, hogy elbukom egy ilyen egyszerű feladaton, mint a csomó kikötése kéz nélkül. Gyorsan felmérem a többiek chakráját, végül is szenzor vagyok. Nagyjából már mindenki próbálkozik, van, aki hatékonyabb, van, aki kevésbé, de hát nem lehet mindenki egyformán jó a chakra irányításban.
Körbementem, hogy először újra átnézzem a csomókat, amiket a többiek kötöttek és megpróbáljam kitalálni, hogy kötném ki kézzel, majd a könyvet, amit tegnap vettem a feladat céljából, is gyorsan átnéztem, hogy tudjam, mit kell csinálni. Jeleztem, hogy kész vagyok, ekkor a sensei odajött hozzám és megkötözött. Ha máshol lennénk, még élvezné is Tenshi, elvégre ilyen mókában volt már része, bár az régen volt. Először azt próbáltam meg kideríteni, először csak kézzel, hogy melyik csomó lehet, amit a sensei megkötött és próbáltam rájönni, hogy ki is mutatta azt a csomót, bár az utóbbi abból a szempontból, hogy ki akarom kötni a csomót nem lényeges. Mikor nagyjából kitaláltam, hogy mit kell tudni a csomóról elkezdtem azon agyalni, hogy kezdjem el. ~Ha azt a kötelet, ami úgy fut át, próbálom meg húzni, akkor a csomó teljesen kiköthetetlenné válik.~ Most chakrával próbáltam analizálni a csomót.~ Jó erősen van megkötve, bár a csomók eléggé kikészítik a kötelet. Ekkor eszembe jutott a tegnap gyakorolt dolog. Először felgyorsítottam a chakra áramlást a testemben, majd hirtelen leállítottam, aztán a kézfejembe vezetettem. Elkezdtem feszegetni a csomót, de nem nagyon sikerült. A kezeim már fájtak és szomjas is voltam, tehát sietni akartam, de még messze van a cél. Próbáltam a csomó gyenge pontját kitapogatni, hogy oda tudjam összpontosítani a chakrám. A csomó szép lassan engedelmeskedni kezdett, de még mindig nem akart kikötöződni. Már lassan 10 óra és még sehol nem tartok. Most egy kis pihenés és utána újult erővel próbálkozom. A kezeim már fájnak. Akkor eszembe jutott, hogy próbálkozzam azzal, hogy máshova képzeljem magam, de mindenekelőtt a szomjam kell valahogy csillapítani. Megpróbálok felállni, ha ez sikerül, akkor a teremben lévő csaphoz megyek és miután megnéztem a csapot, megfordultam és megnyitottam a hideg vizet. Inni kezdtem, amikor nagyjából eloltottam a szomjam, megfordultam, hogy elzárjam a csapot, de ezúttal kihasználtam, hogy folyik a víz, így a csomót is alá tartottam, hogy egy kicsit hűtsem az égést a kezemben, aztán elzártam a csapot és visszamentem a székemhez. Lassan elkezdtem a chakrámmal a csomó gyengepontjait támadni. Szép lassan elkezdett kibomlani a húrok.

//Remélem jó lesz, kb 3000 leütés (2800 valamennyi)//

Reggel olyan energiamentesen és fáradtan keltem, hogy nem bírtam elhinni. De hamar összeszedtem magam mert küldetésre kellett mennem. Összepakoltam a felszerelésemet. Az övtáskát a derekamra, a shurikentartót a lábamra. Utána felvettem a hátamra a két ninjatot és elindultam otthonról. Út közben sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mit fogok csinálni. És kivel. Mivel a múltkori küldi végén el kellett mennem, mert a sensei nem jelent meg. De most viszont reménykedtem. Szépen, sétálva mentem az akadémiára. Beléptem, a kapun és bementem az udvarra. Egy lány várt ott. Nem tudom mire, de én odamentem mellé és bemutatkoztam.
Szia. - szólítottam meg és megfotam a kezét, hogy kezet csókoljak neki. - A nevem Shaku Rabito. Te is egy küldetés miatt vagy itt?

//Jiraya-sama-->Képzés(múlt)//

Egy fiatal fiú tűnt fel a falu akadémiájának előcsarnokában, remélve, hogy újabb technikával gazdagodik repertoárja, és fejében lejátszódott az ideérkezésének mi voltja. Az amúgy fegyvereket használó fiú nem tanulhatott itt, mivel szülei, pontosítva apja, kovács pályára szánta, hogy tovább vigye az örökséget, amit az idősebbik gyermek megtagadott. Viszont Shiba is jobban örült volna a ninja életnek, mint a vas ütögetésének, így bátyja segítségét kérte. A férfivá érő fiú, aki már chuunin rangban állt nem tudott neki segíteni, hiszen sorozatban kapta a küldetéseket, de megkérte volt akadémiai tanárát, Takashi sensei-t, hogy figyeljen a kisebbik Nozara-ra is, és segítse őt az álmai elérésében. A férfi, szívesen elfogadta a felkérést, és el is kezdte tanítani a fiút, de váratlanul el kellett hagynia a falut, viszont azt mondta a tanoncnak, hogy a tanulók körében meg fog indulni egy képzés, és ha arra elmegy, akkor újabb tudást szerezhet. Ezekkel a történésekkel a háta mögött indult az edzés helyszínének irányába, amikor is a házban egy mély, érdes hang kiáltotta a nevét.
- Shiba, a fújtatót kezelned kéne! - apja volt, és újra a kovácsok világába próbálta visszarángatni.
- Majd máskor apa, most megyek játszani a barátaimmal. - hazudta a fiú, különösen úgy, hogy nem is voltak a faluban barátai, hiszen folyamatosan otthon lógott az öregével.
- De, vigyél kabátot, hideg van, és lehet, az eső is esni fog. - a mindig pozitív édesanyja is beszállt a beszélgetésbe, és útjára engedte a fiút. Talán örült neki, hogy a barátaival játszik, de az is lehet, hogy tudta, hova megy a fia, és engedte, hagyj, járja a saját útját. A Kirigakure-i srác rohamos léptekkel közelítette meg a helyszínt, hogy még véletlenül se késsen el, majd beért a tető alá, és látta, bizony van itt több gyerek is. A kérdés, hogy ők is a képzésre jöttek-e.

// Elnézést a késésért //

Ahogy megérkeztetek, láttátok, hogy rajtatok kívül szép számmal vannak még jelen, korosabb és fiatalabb geninek. Talán ismerősök és barátok, valamint Ősi ellenségeitek is jelen voltak. Amint mindenki megérkezett, a hatalmas vasajtó becsukódott mögöttetek és a tömeg fokozatosan elhallgatott. A fémes padló és a hófehér fal, meghozta a hatását. Bizony, Kirigakure egyik kedvelt hangulatbefolyásoló módszere csapdájába estetek. A tömeg, ami már alapból kissé feszélyez, a hideg és tükröződő fémes talaj, valamint a fehér falak összessége igencsak lehangoló érzelmi világot varázsol. Kirigakure titkos módszere az anyag és színek keverése, és ezzel a külvilág negatív hatásainak felerősítése. Semmilyen chakratechnika nincs ebbe, csupán pszichológia és emberismeret. Miután mindenki elhallgatott, egy viszonylag kisebb faajtó nyílt ki a tömeg előtt. Mint ha elnyelte volna az összes fényt, olyannyira sötét volt odabent, így csak léptek nyikorgó zaját halljátok. Pár másodpercen belül pedig egy sötét árnyék jelenik meg, majd kúszik ki a fénybe. Egy férfi az. Katonás külleme és tekintélyt parancsoló tekintete, mindenkiben megfagyasztja a vért. Speciális egyenruhát visel, így valószínűleg egy ANBU vagy valamilyen másik szervezet tagja. Mereven végignéz rajtatok. Terpeszben és hátratett kézzel, csak a szemeit mozgatja. Mindenki feszülten figyel és vár, majd a csendet természetesen Ő töri meg.
- A nevem most nem fontos! Hívjatok csak Senseinek. Én leszek ma a Tanárotok. Ugye mint tudjátok, azért vagytok itt, hogy belőletek, puhány geninekből és akadémiai diákokból, ninját faragjunk. Ahogy elnézem nem lesz könnyű, de ha mindent beleadtok, akkor sikerülhet. A technika ismertetése előtt, válasszatok magatoknak egy párt, MOST!
Mondta mély, de határozott hangon. A száját alig nyitja ki miközben beszél, de még is... Mindenki hallja szavait.

Sensei

// Egymást választjátok párnak. Sorrend nincs, az ír elsőnek aki gyorsabb //

//Képzés-Jiraiya//

Egy férfi jött be hozzánk, kicsit mogorva képű volt. Különleges ruhát viselt, vagyis páncélzatot, amiből arra következtettem, hogy ANBU ügynök. Csak azt nem tudtam mit keres itt ilyen háborús időben. Lehetséges, hogy minket akar kiképezni a háborúra. Erre gyorsan választ kaptam mivel a mondandójából rájöttem, hogy kiképzésre küldtek minket ide. Mindenekelőtt választanunk kellett egy prát. Sajnos senkit sem ismertem, ezért egy hozzám közelálló sráchoz odamentem.
- Hello! - szólítottam meg. - A sensei azt mondta keressünk egy társat. Nem lennél velem? - kérdeztem tőle. - Amúgy Shaku Rabito vagyok. Örülök a találkozásnak. - mutatkoztam be neki.
Reméltem a gyerek elfogadja a felajánlásomat. Nem szerettem volna keresgélni öt percig, és a fiú színpatikus volt. Abból hogy párt kellett választani arra következtettem, hogy valami olyat fogunk tanulni, amit máson kell megcsinálni, vagyis valami támadó technikát. Örültem ennek a ténynek mivel eddig egy technikát sem tanultam meg, csak azt amit még annak idején az akadémián tanultunk.

A kis Shiba nem is gondolta volna, hogy olyan képzésre került, amin geninek is részt vesznek, ez már a magasabb szintet jelenthette, itt nem olyan típusú technikát fognak tanítani, mint a Kawarimi no Jutsu, vagy a Bunshin no Jutsu, amikkel annyit szenvedett az előző két héten, hanem valami újat, talán valami keményet. Gyermeteg álmok voltak, hiszen nem, hogy a képességeik nincsenek még azon a szinten, hogy egy "Rasengan-t" elsajátítson, nem is ismerte a technikát, és nem is neki tanították volna a faluban. Na, de mindegy, az ijesztő idegen, ahogyan a fiú a gondolataiban elnevezte, kiadta a feladatot, hogy keressen mindenki magának egy párt. Az akadémiai tanulónak sem mondható Shiba, akinek egy barátja sem volt a faluban, a lehető legrosszabb helyzetbe került, hiszen előtte mindenki beszélte, hogy együtt lesz, ő meg egyedül állt a tömeg közepén, leblokkolva, hogy egy idegennel fog együtt dolgozni. <Ne, ne, ne, ne! Miért mondta a sensei, hogy jöjjek ide, miért? Nem akarom.> Le kellett győznie a félelmét, és meg kellett kérnie valakit, különben szégyenszemre egyedül marad, és hazamegy, vagy megkapja az ijesztő idegent "játszótársnak". A harmadik végkifejlet nem is fogalmazódott meg a fejében, miszerint páros számú tanuló van itt, és így mindenképpen lesz párja, de most nem is foglalkozott ezzel. Ahogy szemei körbepásztázták a terepet, megpillantott egy kopasz fiút, narancssárga ruhában, és mellette senki nem állt. <Remek.> Az már csak még jobb volt, hogy ez a srác elindult Shiba felé, és ő kérte meg, hogy dolgozzanak együtt.
- Ő, hát, izé.......Természetesen! - mondta, de meglepte a felkérés, hiszen senkit nem ismert, őt se ismerték, lehet, csak ő volt az első, aki a fiú útjába került.

<Ahogy Shiba kinéz ezekben az időkben>

Kopogtatásodat követően egy lány néz ki az ajtón, majd betessékel. Odabent már három hasonló korú genin és egy magasabb rangú shinobi van. Amikor a férfi meglát, tapsol egyet, majd elmosolyodik.
- Csak hogy ide értél! - szólal meg. - A nevem Mikio. A háborús helyzet miatt még nem tudtak egy csapatba sem beosztani téged, ezért ma az én csapatomban fogsz küldetést teljesíteni. Ő itt Midori, az ikrek pedig Tano és Tao.

A csapat:

Miután bemutatja a genineket, kimentek az akadémia mögötti gyakorlótérre, ahol annak idején még tanulóként a taijutsu alapjait sajátítottátok el. Amint kint vagytok, újdonsült társaid a Sensei köré gyűlnek.
- Na már most, mielőtt bármibe is belekezdünk, szeretném letesztelni a tudásodat. Nem akarok úgy küldetésre menni, hogy nem látom mire vagy képes. Válassz egy ellenfelet, Midori, Tano vagy Tao ellen küzdesz meg? - kérdezi.
Így első ránézésre mind átlagos genineknek tűnnek. Az ikrek hátán kard van, ami utalhat arra, hogy kenjutsu-ban jók. A lányon viszont nincs semmi különös, egyszerű kunoichinek tűnik.

Miután kimentek a gyakorlótérre, az újdonsült társaid érdeklődve várják, kit választasz ellenfélnek. Amikor kimondod a nevet, a lány megkönnyebbülten felsóhajt, az említett fiú pedig előáll. Neki van kékre festve a haja, elől pedig hófehérre. Azonnal oda megy hozzád, majd kinyújtja feléd a karját és azt a jelet mutatja, amit az akadémián tanultatok. Amint a kezdeti "ceremóniával" megvagytok, a srác hátra ugrik egyet. A hátra szaltót követően egy vízsugarat lehel ki a száján. Pontosan téged céloz, de mivel nem olyan gyors, így van időd elugrani. Ezt követően azonban nem támad, csak karddal a kezében vár és figyel téged.
- Nincs szerencséd - szólal meg. - Én vagyok a legerősebb ebben a csapatban! A többiekkel jobban jártál volna.