Ninja-akadémia

Könnyedén félre ugrasz a technika elől, majd várnád az újabb támadást, de az nem jön. Így hát tiéd a következő mozdulat: elhajítod a három shurikent az ellenfeled irányába, aki nyugodtan áll és várakozik, egészen míg előveszed a ninjato-t. Ekkor hirtelen meglódul és félre üti a dobócsillagokat. Alig indulsz meg, máris előtted terem, majd egy fémes csengést hallasz. Egyszerűen csak kiütötte a kezedből a fegyveredet. Annyira gyorsan mozog Tao, hogy alig tudod követni, érezhető hogy nem vagytok azonos szinten. Miután megszabadít a fegyveredtől, az udvar másik végébe szökken, egyenesen egy fa ágára.
- Nem hiszem, hogy sok hasznát fogjuk venni... - szólal meg. - Túl lassú. Ha egy komolyabb ellenféllel akad össze a küldetés alatt, akkor elvérzik. Na de, egy utolsó próba!
Ekkor elővesz egy nagyobb méretű shurikent és feléd hajítja. Nagyon össze kell szedned magad, ha ki akarod kerülni, ugyanis hatalmas erővel dobta el a fegyvert.

//Ez gyenge lett, bocsi.//

//Csak túlélem //

Akkor hajrá! Elhajítottam a shurikeneket ellenfelem irányába, és pillanatokkal később előkaptam a ninjatom. Ellenfelem ezek után könnyedén elhárította mind a három csillagot, és csak csörömpöltek a földön. Sajnos, erre sok időm nem volt figyelni, mert amint leesett az első csillag, már az arcomban volt a srác. Kitartottam fegyverem, és máris fájdalmat éreztem csuklómban, tekintve hogy drága Ta-h-o barátom kiütötte a kezemből a kardom. ’He?’ gondoltam, ’Ez eszméletlen gyors volt...’
Eléggé meglepődtem, először csak ezen, hogy nincs fegyverem, másodszor, hogy Tao máris felugrott egy közeli fa ágára. Nem volt túl sok időm ezen filózni, tekintve, hogy az a félkegyelmű már következő támadási ciklusába lépett, most valami böszme shurikennel próbálkozik... Közben valami ilyesmit mondott:
„Nem hiszem, hogy sok hasznát fogjuk venni... Túl lassú. Ha egy komolyabb ellenféllel akad össze a küldetés alatt, akkor elvérzik. Na de, egy utolsó próba!”
És kapásból elhajította a fent említett shurikent. ’De legalább gyengén dobná, esélyt adva nekem. Nem baj! Csak ki kerülöm... Remélem... Kevés lehetőség van, amit látok az pedig hogy elugrok. Hm. vagy, csak felugrok, az is megoldás, majd levegőben pedig eldobok két kunait felé, közben egyet megfogok, és várom, hogy mit csinál. Azért előtte még megpróbálok chakrát gyűjteni a lábamba. Kezdjünk koncentrálni...’

//Majd mondd meg h chakra ugrás e.//

A Sensei nem foglalkozik az elhangzottakkal, továbbra is némán figyeli a harcotokat. Miután ellenfeled elhajítja a hatalmas dobócsillagot, azonnal felugrasz. A lábadba chakrát vezetsz és egy egész nagy szökkenéssel  a magasba emelkedsz. Ezt követően pedig elhajítod a két kunaidat, majd még kézbe veszel egyet.
- Uncsi... - szólal meg ellenfeled, majd egyszerűen csak "lefordul" a fáról.
Csupán annyit látsz, hogy a faágon hátradől, majd megtapadva egy teljes kört ír le és újra ugyanott áll, mint eddig. A fegyvereid nem értek célt. Ekkor ő is elővesz egy kunait, amivel feléd mutat.
- Támadj rám! És ezúttal ne úgy mint egy kisgyerek, hanem mint egy igazi shinobi! Az akadémián komolyabb ellenfelet találnék, mint amilyen te vagy!

//Nyugodtan írhatsz több támadást is. Illetve írd le azt is feltételes módban, hogy mit vársz el, ha sikerült a támadásod, mivel folytatod a támadássorozatot stb. //

//Érzem a szeretetet! Oké, akkor ez hosszabb lesz! //

Tao csak forog. Majd pedig szépen megáll, előkap egy kunait, és megszólít, hogy menjek neki keményebben. Látom, tényleg nem gyenge a srác, de azért csak le győzöm majd! Hát akkor nehezítsük meg a látását, bár nem tudom mennyire jó ötlet, talán sikerüll időt nyernem egy kis gondolkodáshoz, meg hogy bekészítsek egy kawarimit, eshetőségre.
„Nyugi öcsi! Csak tudok valami jót, he?”felnevettem, majd ránéztem kicsit komolyabban, és elkezdtem formálni a szükséges kézjelet, majd a közeli tavacskára néztem, amin a vizenjáró technikát gyakoroltuk, majd megszólaltam,„Kirigakure no jutsu!” és szájamon köd távozott, ami elkezdte belepni a helyet.
Köd emelkedett fel. Kicsit átlátszó volt, de még rejtett valamennyire. A köd felemelkedése közben arra gondoltam, hogy hova rejtsek el egy kawarimit, majd arra jutottam, hogy van elég fa, ami mögött elfér, de akkor meg a probléma, hogy mit használjak?
Hátrafordultam, és egy hosszú ugrással beugrottam egy fa mögé és körbenéztem. A lábam közelében volt egy fatörzs, de szerencsémre hogy épp akkora volt mint én, fel tudtam használni, és bekészítettem. Nem akartam kinézni a fa mögül, ezért felugrottam a mögöttem lévő fára, és elkezdtem tervezgetni. Ha lerakok ide egy robbanócetlit, akkor elég nagy esélyem van, hogy csapdába csalhatom Tao-t itt, mégpedig egy elég egyszerű trükkel, nekidobok egy shurikent, szerencsémre abból még van néhány, szóval, ha egyet eldobok, akkor nem lesz nagy bajom belőle. Valószínüleg ki tudja védeni, de arra nem biztos hogy számít, hogy ha ide ugrik, akkor aktiválom a jegyzetet, ő pedig robban egy szépet, és talán tud majd küldeni képeslapot a holdról. De ez sajnos túl egyszerű ahhoz, hogy bedőljön neki. Nem, ez elterelésnek jó, és talán végső esetben meglepetésnek használható. Gyorsan összefabrikáltam egy kunait, mégpedig ami a kezemben van, ezért robbanásra nem fog számítani. Ám ennyire azért nem egyszerű a dolog meg kell találnom a srácot, és a Muon Satsujinnal a háta mögé kerülni, majd a lába alá rakhatok egy cetlit, és a kunait pedig akkor kihasználni, ha ez nem válik be. Nyilván, amint elkerülök onnan (a kawarimi no jutsu használatával), berobbantom a cetlit, és repül a srác. Valószínüleg ez már jobb lesz, mint a frontális támadás.
’Na, hol vagy Ta-h-o-kun?’

//Hát ez elég szabad:D remélem a tó nem baj, logikusnak láttam:D//

//Mostanában ellustultam, elnézést hogy nem írtam! A sztorival viszont haladunk, nem húzom el ah arcot //

Már éppen elkezdenéd a tervedet kivitelezni, amikor a Sensei tapsol kettőt.
- Álljatok le! - kiált felétek. - Most már nincs több időnk, teljesítenünk kell a mai napra kitűzött küldetéseket! Először is egy építkezésnél kell segítenünk, majd meg kell találnunk egy macskát.
Ellenfeled ekkor leugrik a fáról és a többiekhez megy. Azt még megvárják, hogy összeszedd az elhajított fegyvereidet, de utána már mindenképp indultok. Az utatok kb fél óráig tart. A falu északi határába vezetett benneteket Mikio Sensei. Az építkezés már javában zajlik, egy házat újítanak fel éppen. A tetőgerendák már éppen a helyükön vannak, már csak be kell őket fedni.
- Itt is vagyunk. A dolgotok, hogy segítsetek a cserepek felrakásában. Midori, te sepregetni fogsz, illetve eltakarítasz pár dolgot.
Ekkor egy idősebb férfi érkezik hozzátok és leáll beszélgetni Mikio-val. Pár pillanat múlva pedig félre állnak, hogy ne halljátok őket. A Sensei arca elkomorul, majd bólogatni kezd a fickó felé. Ezután rátok néznek, majd Mikio mond valamit. Végül a társalgást egy kézfogással fejezik be, a Sensei pedig hozzátok siet.
- Változott a terv. Az alap D küldetések helyett egy C rangút kaptunk! - mondja. - Banditák garázdálkodnak az erdőben. A feladatunk megtalálni őket és kivégezni mindet. A parancs szerint nem kellenek túlélők, a zavargókkal végezni kell. Amit eddig elkövettek: rablás, nemi erőszak és gyilkosság. Indulás! - adja ki a parancsot végül.
Ezt követően máris az északi kapuhoz siettek. Miután kijelentkeztek, a Sensei megállítja a csapatot.
- Valakinek van bármilyen kérdése indulás előtt? - kérdezi. - Esetleg valaki, aki ki akar szállni? Az még most megteheti!
Ekkor a többiek megrázzák a fejüket, majd minden tekintet feléd irányul.

//Rendesen megleptél:D//


A sensei szavai után kis idővel mindenki reagált a kérdésre, kivéve én. Gondoltam kérdezősködnék egy pár dologról, például, hogy Tano is olyan erős e mint testvére, hogy Midorinak van a barátja, vagy hogy Mikio sensei inkább ninjutsuban, taijutsuban, vagy esetleg genjutsuban járatos e? Vagy esetleg kenjutsu specialista? Gondoltam még arra, hogy be kerülhetek e végleg hozzájuk, hogy tanulhassak velük, vagy egyszerűbben kérdezzek inkább? Kinek mi a kedvenc színe? Meh... Felesleges... Mindenki kékben van... Kivéve Midorit, de a kék az fiúsabb szín... Megkérdezhetném, hogy a családomnak van e nagyobb neve a faluban, vagy esetleg még az országban is? Netán a szövetségben, vagy a világon? Kérdezhetnék még a háborúról is... Ki mit gondol róla? Megéri? Hányan haltak meg eddig? Hol tartunk? Mi állunk jobban, vagy a Tűz szövetsége? De ha a háborúnál tartunk... Mit érdemesebb az ellen feleink ellen tanulni? Ninjutsut? Ninjutsuban milyen irányt? Közelharcot? Távolharcot? Vagy nem is nin, hanem inkább taijutsut? szétverni a Konohai taijutsu specialistákat? Vagy gyakoroljak genjutsut? Az örök álmok birodalmába vetni a világunkban sínylődő ellenfeleinket? Tanuljak iryō ninjutsut? gyógyítsam meg bajtársaim? Esetleg haláluk szélén lévő fogságban sínylődő ellenfeleim? Vagy tanuljam Kirigakure specialitását a Kenjutsut, és szegődjek be egy mester mellé, és tanuljak, hogy a Köd Hét Kardforgatója közé kerüljek? Hogy melyiket éri meg választani? Elfantáziálgattam ezen egy pillanatig, majd arra jutottam, hogy ugyan a Samehada nagyon király, hogy egy befáslizott cápa, de én nem passzolnék hozzá, mert nincs olyan király kinézetem, mint mondjuk Kisame-niisan, vagy Hozuki-niisan, de lehet hogy utólérném őket... Végülis két kérdésem van.„Sensei, bekerülhetek a csapatába? Illetve... maga tanította Tao-t?”

Már csak rád vár a csapat. Amikor felteszed a kérdéseidet, Tao megrázza a fejét és lemondóan legyint egyet. A Sensei azonban nem rendezi le ennyivel a dolgot.
- Az akadémia után én folytattam a kiképzésüket. Mindhárman elég erősek! - válaszolja meg az egyik kérdésedet. - A csapatok beosztásáról pedig nem én döntök. A csapatom már teljes, ráadásul elég jól összeszoktak. Nem hiszem hogy a vezetőség bárkit is elmozdítana tőlem. A sorsodról nem én döntök, de mivel még kezdő vagy, nem hiszem, hogy bekerülhetsz hozzánk. Most csak azért kaptunk ilyen könnyű küldetést, mert nemrég egy eléggé kemény feladatot kaptunk. Ez most csak egy kis frissítő. A képességeidet elnézve, a banditák még lehet hogy gondot okoznak neked... Ha túléled, akkor nagyon szerencsés vagy.
Ezzel le is záródik a beszélgetés. Ezután útra keltek. Nagyjából tíz perc alatt elhagyjátok a falut és bevetitek magatokat az erdőbe. Nem keresgettek, Mikio láthatólag határozottan vezet benneteket. Fél óra erőltetett menetet követően egy tisztáshoz értek, melynek közepén egy elhagyatott, rozoga szekér található. A szekér körül vérfoltok láthatóak, illetve egy véres csík vezet a tisztás másik végében lévő bokrok közé. A szekéren néhány ládát láthatsz, illetve különböző ruhákat szétdobálva.
- Itt az idő, hogy kicsit javíts a helyzeteden - mondja a shinobi. - Menj és keress nyomokat a szekér körül. Alaposan vizsgálj át mindent, ha megvagy, akkor jelentést kérek.
Mikio ezután legyint, hogy elmehetsz.

//A következő reag ide jöjjön: http://narutohun.niceboard.org/t72p180-erdosegek#45221 A kövi reagban írd majd le, hogy a szekérnél, illetve a tisztáson mit nézel meg, mit vizsgálsz meg. Az eredményeket majd én leírom, te csak annyit írj, hogy miket nézel meg! //

//Fukunaka Daichi - Kalandra fel!//

Azzal, hogy letetted az akadémián a genin vizsgát, életed egy új szakaszához érkeztél, hisz végre megkezdheted az aktív szolgálatot a falud színeiben. Az időjárás tökéletes: süt a nap, csupán néhol látni egy-két felhőt az égen, ráadásul a köd, ami olyan gyakran a falura szokott ereszkedni, most valahol máshol pihen. 
A genin vizsga már jó pár napja lezajlott, de még csak a tegnapi napon kaptál üzenet, hogy jelenj meg az akadémián a csapatbeosztáson. Miután megérkezel az épületbe, elvezetnek az egyik terembe ami szinte teljesen üres. Csupán két genin társad és egy nálatok idősebb kunoichi van bent.
- Üdvözöllek! - köszönt a nő. Az arcán semmilyen érzelmet nem lehet kivenni, a hangja viszont eléggé rideg. - A nevem Fukuro, én fogom vezetni a csapatot. Ők lesznek most a társaid: Kagura és Yomazu - int a két genin felé. - Ugye te vagy Daichi? Bemutatkoznál nekünk és elárulnád, hogy mit szeretnél elérni az életben? Miért lettél ninja?
A kérdés után minden szem rád szegeződik, várják a válaszod.

//Az NJK karakterek:
Fukuro: kép
Kagura: kép
Yomazu: kép

A minap épp egy nagyszerű fantasy regény és kedvenc teám társaságát élveztem, amikor apa szólt, hogy kerestek az Akadémiáról, meg kell jelennem a másnap tartandó csapatbeosztáson. ~Még nem tettem túl magam anyán.... és Akame... Hogy én emberek közé menjek? Mi lesz, ha a többiek furcsák lesznek, mondjuk ha lesz egy pattogós köztük? Vagy ha épp a Sensei lesz ellenszenves?~ Ilyen és ezekhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, de nem volt mit tenni. Ha a Mizukage ezt követeli meg tőlem, ám legyen. Korán feküdtem le, biztos ami biztos: holnap a legjobb formám kell hoznom!

*MÁSNAP*

Fura nap ez a mai... Ezer ágra süt a nap ráadásul a falut általában körbevevő köd sincs sehol. Az a sejtelmes köd... Mennyire imádom. Van benne valami furcsa, bár magával ragadó, amit nem tudnék megunni. Apa csomagolt nekem nasit, ha véletlen megéheznék és a kedvenc könyvem is itt van velem, érzem hogy a mai nap tökéletes lesz! Miután megérkeztem egy úr fogadott, egy igazi Chuunin! Olyan menő volt és csak engem várt! Végigvezetett a jól ismert folyosón, ahol Akanéval játszottam mindig. Akane... remélem most is itt vagy velem! Nem volt sok időm a nosztalgiázásra, ugyanis a chuunin úr szólt, hogy megérkeztünk, menjek be a terembe.
Mire megérkeztem, a csapatom többi tagja már csak engem várt. Ahogy közelebb léptem, egyből megcsapott valami édes illat... mintha parfüm lenne? Ahogy a magas nő kiszúrt, egyből megszólított. Bemutatkozott és bemutatta kiket üdvözölhetek leendő társaim képében, mindezt olyan hangszínnel és rezzenéstelen arccal, mintha egyszerre csak megfagyott volna. Fukuronak hívják, és ő lesz a csapatvezetőnk. Nekem még csak ekkorra sikerült felfognom: nem elég, hogy nyugodtan gyászolni sem hagynak, ráadásképp egy nő lesz a Sensei? Ez csak valami félresikerült álom lehetett, gyorsan meg is csíptem magam, semmi eredménnyel. ~Daichi, nem lesz ez rossz, adj nekik egy esélyt, ki tudja? Lehet, hogy a végén jól fog elsülni a dolog~ Nyugtatgattam magam, mire a nő rámutatott a genin társaimra. "Kagura és Yomazu" - hangzott továbbra is jégcsapra emlékeztető hangon - "Ugye te vagy Daichi? Bemutatkoznál nekünk és elárulnád, hogy mit szeretnél elérni az életben? Miért lettél ninja?" Egyszerre a levegő is megfagyott körülöttem. Jézusom, mindenki engem néz... Daichi szólalj meg, ez lehet a nagy pillanatod! Zavaromban csak egy kisebb hangocskára tellett a torkomból válaszképpen: Igen - majd kicsit felbátorodva folytattam - Először apa biztatására, ő ragaszkodott hozzá, hogy amint elég idős leszek, én is beiratkozzak az akadémiára és shinobi váljon belőlem. Most pedig a célom, hogy erősebbé váljak, és eltiporjam aki az utamba kerül. Hogy miért akarok ninjává válni? Hogy harcolhassak. Hogy erősebbé váljak, és megvédhessem a falut! Ez a ninja utam! - majd lecsuktam szemeim érzékeltetve a helyzet komolyságát a többiek felé.

//Daichi - Kalandra fel!//

A kunoichi végig csendben marad, amíg beszélsz, de amikor elhallgatsz, hallod, hogy sercint egyet. Ezután összeüti a tenyerét, majd elindul az ajtó felé.
- Nem szeretem amikor valaki ennyire nagyokat mond. Viszont most nincs időnk arra, hogy leteszteljem a képességeiteket. Van egy fontos feladatunk, amit el kell intéznünk. 
Ezzel el is hagyja a termet. A társaid persze minden szó nélkül követik, ráadásul intenek neked is, hogy tarts velük. Így hát lassan elhagyjátok az akadémiát és kiléptek az utcára. Miközben laza tempóban sétáltok, a Sensei felvázolja a küldetéseteket.
- A feladatunk egy kutya megtalálása. A piac környékén szökött el a gazdájától, szóval ott kezdjük majd a keresést - mondja, majd hirtelen gonosz mosoly jelenik meg az arcán. - Ha ott vagyunk, onnantól a tiétek az irányítás, ti döntitek el hogyan szeretnétek megkeresni, én csak figyelek. Értve vagyok?
Ezután pedig mentek tovább, egyenesen a piac felé.

//A következő írásod már ne ide, hanem a következő helyre menjen: http://narutohun.niceboard.org/t63p125-utcak-es-terek#54951 //