Kikötőváros

Chika megérkezett a víz országának kikötővárosába, és tetszett neki a nyüzsgés amit itt tapasztalt.
Bár általában jobban szereti a csöndet és a nyugalmat, de olyan régóta nem volt alkalma emberekkel érintkeznie, hogy már nagyon vágyott utána. Most is éppen azért van itt hogy, több éves munkája végeztével végre tényleg kipihenje magát, ha isten is úgy akarja...
A legforgalmasabb úton indul útnak, hátha talál valahol egy italozót. Napok óta nem gurított már le egy jó sake-t, arról nem is beszélve hátha lesz egy csinos pincér/pultoslány.
A főúton (már ha Chika jól feltételezte) nagyon nagy volt a mozgolódás, már dél felé járt, ilyenkor sokan visszavonulnak de itt nem így volt. Mindenki vásárolt vagy épp szállított valamit a hajók felé. Chika még régen szeretett volna ilyen békés helyen élni, de hát nem úgy alakultak a dolgok. Most pedig hiányozna neki a vándorlás.
~No, meg is van a bár!~Vesz észre Chika egy eldugott kis helyet ahonnan épp, ha nem is részeg, de kicsit sem szomjas ember lépked kifelé szép komótosan.
Chika kinyitja az ajtót és belép.

*Mestere szavait hallva hátrafordul majd elégedetten mosolyog.*
-Köszönöm sensei!
*Leugrik a házról, lehunyja a szemeit, és néhány másodperc koncentrálás után megpróbálja kivitelezni az újonnan tanult technikát. Próbálkozását nem koronázza siker, de ez nem töri meg a fiú lelkesedését. Újból nekivág ám egy ál ember megzavarja a koncentrációját.*
-Menj a...
*Néhányszor újra megpróbálja de ismét nem jár sikerrel.*
-Ez nehezebb...
*Miután koncentrációját ismét meg-megzavarják felugrik az egyik háztetőre, hogy ne zavarhassa meg senki, és semmi. Megpróbálja még néhányszor. Mikor sikerül neki elégedetten mosolyodik el ismét.*
-Azt hiszem kezdek belejönni...

Miközben kezemben az italommal, megállapítom hogy az a fickó minden valószínűség szerint engem néz, eszembejut egy másik probléma mégpedig a hely keresés. Mégiscsak jobb kényelmesen ülve iszogatni. Mikor körbenézek mindenhol vagy telt azstalok vagy olyan azstaltársaságok vannak ahol nem igazán akarok zavarni. Az a fickó viszont egyedül van és úgyis érdeklődést mutat irántam, bár nem épp jóindulatot olvasok ki a szemeiből. Na de mindeggy, legalább megtudom miért vagyok olyan ellenszenves neki. Miközben immár célzottan felé haladok és tartom vele a szemkontaktust, mintha egy kis elégedetséget olvastam ki a szemeiből~Gondolom így könnyebb beolvasnia nekem mintha kerülöm.~ de továbra is igen ellenséges. Közelebb megyek majd megszólalok:
Elnézést uramészrevettem hogy engem néz, és máshol amúgy sincs hely. Nem zeverná ha leülnék?
~Az ellenségeskedést eggyenlőre figyelmen kívül hagyom, biztos csak összetéveszt valakivel.~

Mindenekelőtt megiszom a sake-t majd mintha átgondolnám várok egy kicsit habár már az elején eldöntöttem hogy vállalom hisz nincs más dolgom.
-Mennyit fizetne ez a feladat, és várhatóan ellenkezni fog-e a szóbanforgó személy?
Teszem fel a két legnyilvánvalóbb kérdést miközben megrendelem az újabb adag sake-t.
Miközben várom az italt, kérdőn nézem a jövendőbeli megbízóm. Remélem jó árat kínál, hisz feladni a nyugalmat nem olcsó mulatság, számomra legalábbis. Bár utazgatni szeretek és sosem jártam még az említett régióban.
-Ja és szükségem lenne még a szállítandó személy külsejére, már ha elég jó az ár.

// Sawaka és Zetsu//

*Senshi felkészül az étel befogadására, aminek rendkívül finom illata van. A szájában kicsordul a nyál, de az éhséget visszatartva felkészül annak lenyelésére. A "zsákot" szétnyitja, majd nyel egy nagyot. Nem érzi, hogy hova jutott a falat, de egyik utat se bánja. Minden esetre összezárja a zsákot. A kis genin elvigyorodik az érzésen, majd a torkát kezdi el vakargatni. Nem sokáig teszi ezt. Felkészül, nagy levegőt vesz, majd kinyitja a képzeletbeli zsákot, és amint már írtam, összesűríti azt. Bár elsőre semmi sem történik, ezért újra próbálja. A második lövés sikeresen zárul és az eddigre már nyálas falatka kirepül nagy gyorsasággal a szájából, egyenesen az egyik férfi arca felé. Nem látja hogy a cipó darab hova repül a nagy tömegtől, de a mestere dicsérete nagy örömöt okoz neki. Nagy odafigyeléssel hallgatja végig mestere minden szavát, majd lecsukja a szemét, kifúja a levegőt, és mély lélegzetet vesz. Előveszi a szenbonokat, de csak az egyiket rakja a nyelvére. Szép lassan csúsztatja lefelé azt a nyelőcső felé, majd nyel, hogy kinyissa a zárófalat. Belecsúsztatja a nyelőcső és a szájüreg közé. Érzi, hogy a záróizom nem tud tökéletesen összecsukódni a hideg vas miatt. Szép lassan tolj befelé a tűt, eközben újra megpróbálja megpróbálja kinyitni a csakratömeget. Nagy óvatossággal csúsztatja tovább, remélhetően a "zsákba". majd mikor már nem tudja tovább csúsztatni, nyel egyet és már csúszik is a tű. Bezárja a képzeletbeli tartóeszközt. Csak remélni meri, hogy ez nem a gyomrába került, mivel a cipóval ellentétben, nem örülne, hogyha a tű a gyomrában landolnak. Két indoka is van rá. Az egyik, hogy nem tudja megemészteni, esetleg szurkálni fogja, a másik a mestere mondata, miszerint kioperálja. miután megtette az előző lépéseket, felkészül, egy kis levegőt juttat még a tárolóeszközbe, majd ő is nagy levegőt vesz. Nagyon izgul, hiszen nem tudja mi van, majd mikor már felkészült, kinyitja a száját, becsücsörít, mintha meg akarna valakit csókolni, de azért annál egy kicsit nagyobb rést hagy, majd hirtelen erővel nyomja össze a zsákot, miközben annak a száját kinyitja. Ekkorra már a szemét kis kinyitotta, hogy lássa, vajon sikerült-e a feladat.*

Bár próbálom elfedni, az összeg hallatán érzett örömömet, az biztosan kiül arcomra.
-Elfogadom az ajánlatot. Most már csak az az a kérdésem hol találom a kisasszonyt, valamint mennyire képzett a kísérő.
Nem örülök annak hogy elhagyjuk a kocsmát hiszen az alkohol iránti vágyamat még közel sem csillapítottam teljesen, de ennyi pénzért a holdra is elmennék, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül.
A lány kinézete elnyerte tetszésem, hiszen nem sok esélye van ellenkezni, valamint az út is kellemesebb egy hölgy társaságában, bár ez a viselkedésétől is függ.
~A rókával nem lehet gond, szétlapítom ha az utamba áll, de a segítő...Ő bajos lehet.~

~Remek. Azért otthon gyakorolok még.~
*Miután végighallgatta mesterét meghajolt, és elindult, hogy megkeresse a kocsmát. Először csak kóválygott jobbra balra, sőt még útbaigazítást is kért de hiába írták le merre van az adott hely, csak nem tudta megjegyezni, vagy ha megjegyezte összekeverte. Mígnem egy elég ápolatlan külsejű férfi hasznos információval látta el:*
-Csak hallgatózz, és amerről a kiabálás meg a káromkodás jön valószínűleg arra van a kocsma.
*Sawaka a homlokára pontosabban szólva a homlokpántjára csapott.*
-Hát persze! Annyi eszem van...
*Rohanni kezdett a már már megszokott hangok irányába, és meg is találta a célépületet. Két részeg esett kelt előtte csak, tehát a hangok belülről szűrődtek ki az utcára.*
~Hogy lehet így élni...~
*Felsóhajtott, majd belépett, és szétnézett.*

~Nos, több kérdést aligha tudok feltenni..., de az út hosszú nincs időm késlekedni. Bár határidőről nem volt szó.~
Kezdetnek a felszereléssel foglalkozzunk! A legfontosabb ellátmányhoz 180-fokos fordulattal visszatérek a kocsmába, három. üveg sake-ért. Majd a kikötőváros forgatagában elmerülve, szerzek valami kétszersültet, és többé kevésbé tartós húsfajtát, mindezt 3 napra elegendőt, biztos lesznek még falvak. Úgy vélem hajóra szállok, úgyse gyakran adódik lehetőségem rá.
Miután megtaláltam a megfelelő hajót rögtön indulok a Tűz országának kikötővárosába.

* Senshi felkészül a kilövésre, majd nagy levegőt vesz, és ellövi a tűt. Igaz nagyon beleizzadt a nagy lelki megpróbáltatásba, de mégis sikeresen végzi el azt. Örömének engedélyt ad a kifejezésére és örömében elmosolyodik, sőt hármat ugrik.*
- Igen! Ez az. *Fejezi ki még egyszer a jó kedvét, majd a mestere felé néz, aki szintén megdicséri, sőt megkéri, hogy még párszor ismételje meg a tranzakciót. Nem is habozik, hanem egyből a másik két tűt veszi elő. Most komolyabb dologba kezd bele, ha mestere megengedi. Letörli az izzadságcseppeket, majd lelkileg felkészül. Lehunyja a szemét. Mély levegővételekkel nyugtatja magát. Ezután felkészíti a zsákocskát. kinyitja annak bejárati részét, majd behelyezi a szájába az egyik tűt. Szép lassan és óvatosan tolja befelé, majd azt is lenyeli, mint az előzőt, remélve hogy sikerült. Nem habozik, sőt a zsákot se csukja be, hanem nyitva hagyja, és már veszi is be a másik tűt. Nagyon izgul, de próbál koncentrálni. A szemét becsukva hagyja, hogy még jobban tudjon támaszkodni a többi érzékére és a nyelvével illetve, kezével indítja meg és tartja helyes irányban a másik tűt. Szép lassan tolja azt is befele, majd mint a többinél, úgy ekkor is nyel egy nagyot ezzel lecsúsztatva az utolsó tűt is a torkán. Miután lenyelte a két senbont, úgy dönt, hogy becsukja a chakratömeg száját, majd nagy levegőt vesz. Felkészül a kilövésre. Igaz, még célozni se tud a legpontosabban, de maga elé tűzi célnak, hogy megpróbálja eltalálni az előző lövedéket. Kinyitja a jobb oldali szemét, ezzel együtt a száját is. A kezén kört formál, majd a zsákot is kitárja, de csak egy kicsit. Felkészül, de nagyon izgul, mint az elsőnél, csak ezúttal tudja mit kell tenni. Szemével becélozza az előző eszközt amit kilőtt és a nyakát használva beigazítja a fejét a cél felé. Néhány percet még az igazítgatással tölt el, majd hirtelen összeszorítja a chakrazsákot és reméli, hogy sikerül mindkettő senbont kilőni a harmadik közelébe, vagy egyenesen eltalálni azt. Nem tudja, hogy sikerült-e, mivel a szemét a kilövés közben becsukta, de addig nem is meri kinyitni, amíg a mestere nem jelzi, hogy sikerült-e, vagy sem.*

//Jézusom egy hete nem írtam elnézést xD//

*Miután megkapta az információt meghajolt, és a férfi irányába indult. Nem tudta ki az illető, és hogyan kezelje. Fogalma sem volt mi köze a sensei-nek ehhez a fazonhoz, de nem volt sok ideje gondolkodni parancsot kapott, és furdalta is a kíváncsiság. Így hát odalépett a férfihoz, és meghajolt.*
- Kawahira Sawaka vagyok. Koshu Naibun egyik tanítványa. Ő küldött mivel megtámadtak minket a városba jövet nemrég. A sensei szerint Ön tud valamit a támadásról. Ezért az információért jöttem.

*Fapofával hallgatta végig a férfi mondandóját.*

* Senshi lehunyja a szemét, és már a második tűt akarja kiköpni, mire a mestere rászól. Erre ő kinyitja a szemét, és csodák csodájára már a tűk a falban is vannak. Az egyik vészesen közel az elsőhöz, amíg a másik egy kicsit odébb. Ezután a sensei gratulál, de nincs idő pihenni, mert már adja is a második feladatot. Irány élelmiszert keresni egy olyan városba, ami büdös és mocskos, ráadásul lehetőleg ne halételt. Ezt ő is felfogja, majd kifújja magát, odasétál a tűkhöz. Megpróbálja kihúzni azokat, majd zsebre rakja és int a mesterének, hogy készen áll a feladatra. Eközben Shin leugrik, és már kérdi is a fiút, hogy indulhatnak-e. Természetesen erre a válasz nem is lehetne más, mint egy magabiztos...*
- Igen. * Szó. Ezután elindul a lefele vezető úton gyalog, miközben elgondolkodik, hogy hol találhat ételt, és az mennyibe fog kerülni. A legelső ötlete nem máshova vezeti, mint a legközelebbi kocsmába, ahova félve lép be látván a sok részeg embert, majd megpróbál elsuhanni köztük egészen a pultig, ahol rákérdez a pultosra.*
- Jó napot. Nem tudja hol lehet ételt venni? * A mondata után türelmesen várja a választ, és csendbe figyeli az előtte elhelyezkedő személyt.*

*Miután végighallgatta a férfit meghajolt, és kirohant a kocsmából. Megpróbált visszaemlékezni arra honnan jött, de nem igazán tudta felidézni ezért végső megoldásként a házak tetején kezdett rohangálni. Végül megtalálta a helyet. Miután odaért már eszébe jutott hogy merre hány méter, és ez kissé bosszantotta. Kifújta magát, és jelentett a sensei-nek.*
-Megtaláltam a férfit akihez küldött. Azt mondta, hogy a rablások megszaporodtak az utóbbi időben viszont a tetteseket nem tudták elkapni. Egy alkalommal egy ladikot próbáltak meg kifosztani amit ninják őriztek de Ők sem tudtak elkapni egyet sem a tolvajok közül. Mindössze annyit lehet tudni, hogy a keletre lévő erdőkben bujkálhatnak. Oh, és a férfi szerint ezek volt kirigakurei ninják akiknek meghalt a mesterük. 2 csapat. Valószínűleg.

* Senshi a nagy tömegtől alig lát, sőt olyan rosszul érinti az egész, hogy levegőt is alig kap, bár ennek kicsit még örül is, mivel hála ennek, nem érzi a hal és a pia szagát. Nagy nehezen aztán mégiscsak átkecmereg tömegen, közben ügyel, hogy jó irányba haladjon, és a tulajdonát is nagyban próbálja megóvni, és figyelemmel tartani. Miután a pulthoz ér, nagy levegőt vesz, majd mikor már észrevették, felteszi a küldetése lényegét, mint kérdést, amire meglepő módon kedvesen válaszolnak. Az információt megköszöni, majd meghajol, sok szerencsét kíván az üzlethez, és kivánszorog. egy újabb dúródás után ismét megáll.*
- Várjunk csak. * Kezd bele halkan.*
- Mit is mondott nő? Jobbra vagy balra? * Teszi fel a kérdéseket magának, melyre nem tudja a választ.*
- Aj aj. Azt tudom, hogy egy utcával lejjebb, de az irányt nem figyeltem. * Jelenti ki még utoljára. Ekkor igen nagy szégyent érez, de nem veszti el mégsem a magabiztosságát, és teljes erővel megindul jobbra. ez nem tart sokáig, hiszen Shin biztos megállítja, így hát azután elindulnak a helyes irányba, balra. Hamar elérik a rámenest.*
- Jó napot uram. Szeretnék 5 adag ráment kérni! Mennyibe kerülne? * Kérdi meg az árustól, remélvén, hogy jól számolt. Természetesen 1-el többet kért, hiszen mint ő, mind biztos a többiek is nagyon éhesek lehetnek. Miután tisztázta a dolgokat, elköszönt, megköszönte az élelmet és fizetett, megindul vissza. Természetesen mivel nincsenek messze, ezért hamar visszatalál. Ekkorra már Shawaka is visszaér, sőt, már a senseivel beszélget.*
- Itt a kaja! * Ordít fel a kis szőke genin hangosan és örömtelien, majd felugrik a tetőre, és mindenkinek ad 1-1 tálat, amibe szétossza a ráment. Természetesen a tálakba egyenlő fejadagokat próbál osztani, ebbe az 5. számú adagot is beleosztja, majd már bele is kezd a lakmározásba. Az étel igen ízletes, de hát mi más is lenne, ha nem lenne ízletes, így hát örömmel fogyasztja el, eközben természetesen figyeli a beszélgetést.*

-2 csapat volt ninja? Nem sok ez? Mi van ha jouninok?? Ez esetben nem kéne szétválnunk. Egyenként kell átkutatnunk az erdőket. Nos...hány erdő is van keletre?
*Néz a sensei-re kíváncsian.*
~Nem tetszik ez nekem. Nem volt benne a tervben, hogy ezeket a ninjákat is meg kell találnunk. Erre még a sensei sem számíthatott. Mi van ha balul sülnek el a dolgok? Áhh francba. Nem lehet ekkora pechünk. Remélem nem harapok fűbe. Még túl fiatal, és csúnya vagyok a halálhoz.~

*Senshi hamar meghozza a finom étket, majd szétosztja azt, és csendben figyel. Természetesen a mestere modorára figyel fel először, és csak az után a beszédre. miközben a többiek beszélnek, addig ő csendben figyel és eszik. Mondhatni megbújik a háttérben, bár ez csak addig tart, amíg ismét el nem tereli a senesi stílusa.*
~ Öcsém! Hát ez nem igaz! Megértem, hogy ninják vagyunk, de azért ez mégiscsak túlzás. Hogy tud így enni? Nem fél, hogy megszúrja a nyelvét? Marha okos embert fogtunk ki. Már érzem is.~ * Nyög fel magában miközben kissé lenézően, de inkább mérgesebben tekint a főnökére. Eközben a tésztát szívja a szájába. A beszélgetés hamar véget ér, és ezzel a mester is eltűnik.*
~ Na akkor foglaljuk röviden össze. A támadók geninek voltak és elvileg a közeli erdőkben bújhattak meg? Ez különös, de akkor minek kellhet nekik annyira a rakományunk, ami nagy mennyiségű fegyvert tartalmazott? kiket akarhatnak ennyire megölni,vagy kit? Esetleg eladni akarták? Nem tudom, de jó lenne megtudni.~ * Gondolja magában végig miközben az utolsó falatokat rágja. Az étek rendkívül jól esik neki, még ebben az iszonyú bűzben is, amit lassacskán kezd megszokni. Hamar befejezi az evést, majd felkel, és elpakol. Ezután előveszi a tantoját, hogy megnézze, hogy elég éles-e hiszen tudja, hogy hamarosan használni is kell. Mindent átnéz és úgy dönt, hogy készen áll, így hát leugrik a tetőről ő is Shin után.*
- Shin. Van valami abban amit mondasz. És utána mi lesz? Kifaggatjuk? És azután? Esetleg honnan tudjuk, hogy mikor van távol az egyik a másikoktól? És ha ezek csak geninek? Akkor vajon mit akarhattak a rakománnyal? * Szólal fel a kérdéseket nagy kérdően, bár a kérdései közül csak a legutolsóra fektet nagy hangsúlyt.*
- Nem tetszik nekem ez az egész. Sawaka. Te találkoztál azzal az illetővel ugye? Sőt még beszéltél is vele. Mi a véleményed róla? Milyen embernek találod? * A következő kérdések a csapattársához szólnak. Az egész ügy iránt rossz előérzete támad.*
~ Valami itt nekem bűzlik, és az nem a hal szaga! De vajon ki lehetett az a személy, akivel Kawahira beszélt, és ami még fontosabb, hogy mi köze lehet ehhez az ügyhöz?~* Fogalmazta meg magában a kérdéseket, és csak ez után vetette figyelemmel teli tekintetét oda, a társának.*

*Miután befejezte az evést, Sawaka feláll, és zsebre tett kézzel kezdi kémlelni az eget.*
~Hát nem hangzik olyan vészesnek. Vagy csak áltatom magam? Majd kiderül. Végül is nem azért lettem ninja, hogy hazaszaladjak mikor szükség van rám. De mondom, hogy nem akarok meghalni... ~

*A csapattársaira tekint akik még mindig nagyban falatoznak.*
~Fedezzük egymást, és nem lesz baj. Nekünk kell először támadnunk. A meglepetés ereje nagy előny lehet. Remélem nem csesszük el.~

*Nem sokkal később elindul a többiek után. Senshi folytonos pofázása már-már idegesíti ezért szól is társának, hogy hagyja abba.*

-Mi lenne ha nem szövegelnél annyit? Fogalmam sincs ki volt az az ember, és mi köze az ellenségeinkhez. Sőt azt sem tudom honnan volt információja róluk. Bár sejtem... Az meg már ne haragudj de ki a francot érdekel, hogy Én milyen embernek tartom Őt? Nem fog hátba támadni ne aggódj. Ha a mester megbízik benne akkor Én is.. Nyilván nem küld hozzá egyedül ha tudja, hogy gyanús a pasas. Úgyhogy mostantól kezdve a lábad járjon ne a szád.