Re: Kikötőváros

Zetsu Szer. Dec. 21 2011, 15:09

//Elnézést, sűrű volt az iskolai programok száma :/ //

Senshi felvéve a szószátyár szerepét a csapatban hamar felidegesítette Sawaka-t, Shin csak sunyin mosolyog két csapattársán. Sawaka próbálta meggyőzni Senshit, hogy nincs oka aggodalomra azzal az illetővel kapcsolatban. Persze, hogy nem rossz dolog ha egy ninja átnézi a lehetőségeket, elvégre sosem tudhatjuk hogy ki a barát és ki az ellenség, de persze vannak azok a helyzetek is amikben teljesen biztosak lehetünk, bár ritkák. Az ember maga dönti el, hogy melyek ezek, az ifjú genineknek is meg kell ezt majd tanulniuk. Elvégre örök paranoiával élni nem móka, vagyis nem élet.
Lassan elértetek a keleti kapuhoz, ahol a sensei várakozott a falnak dőlve. Amint meghallotta hármótok lépteit, hátra fordult, leolvashatatlan arcán nem látszottak jelei aggodalomnak, izgalomnak vagy akár lazaságnak. Nyakáról az orráig felhúzott egy maszkot, majd elindult az úton kifelé a városból, jobb kezével mutatva hogy kövessétek.
- Akkor hát induljunk uraim - mondja felhívás képpen.
Egy pár száz métert sétáltok, aztán a mester megáll, körülnéz, és felugrik kecses mozdulattal az út melletti egyik fára, majd felétek fordul.
- Próbáljatok követni a fákon keresztül, amilyen halkan csak tudtok, fontos hogy együtt maradjunk, hogy ne tudjanak minket meglepni. Ha viszont én megállok, akkor ti is, mert akkor valószínűleg veszélyt vagy célpontot láttam. Ez a küldetés azt hiszem kellő beletekintést jelenthet egy ninja életébe. Mozogjatok! - azzal mint a puskából kilőtt golyó elkezdett a fákon mászva és ugrálva egyre beljebb az erdőbe haladni, és nektek is utána kellett mennetek.

Egy pár perc ugrálás után már kezditek érezni, hogy egy néhanapján tartott kardio-edzés helyén való lenne az életetekben, az első izzadságcseppek megjelentek a homlokotokon, és egy ninjának ennél sokkal többet kell kibírnia. De ezt majd később, futni úgyis csak kevesen szeretnek. Senshi, talán a szerencsének köszönhetően, hogy a szél pont megbontotta a fák lombjait, ezzel fénynek adva utat a levelek közt rejtőző világnak, észre vett egy furcsa egyenesben fénylő dolgot. Egy ideig nézte, aztán rájött mi volt az, egy dróthuzal amit valaki szépen kifeszített számotokra. Naibun észlelte diákja figyelmeztetését, és leállította magát és a csoportot. Ahogy megálltatok, hallhattátok a dróthuzal mozdulatainak jellegzetes kerregő hangját, valaki még többet készít ki a számotokra a közelben, valószínűleg körbe akarnak zárni velük. A mester előhúz egy tantot amit az övében tárolt, megpörgeti ujjai között, majd a pengét hátrafordítva hagyja meg a kezében.
- Vigyázzatok, lehet hogy ártalmatlan drótok amik csak megzavarásra vagy a mozgás akadályozására vannak, de nagy eséllyel robbanó csapdákhoz lehet kapcsolva - mondja még mindig a szokásos nyugodt hangján a fehér hajú - Ezért ne próbáljátok őket levágni.
- Már vártam hogy valaki errefelé jöjjön, kezdett unalmas lenni az állandó őrködés! - mondta egy fiatal hang, aki körülbelül veletek lehet egyidős, bár sehol sem látjátok a kiadóját.
Észreveszitek a fény segítségével, hogy gyakorlatilag az illető körülfogott drótokkal kb. egy 50 méteres sugarú területet, azaz elég gyorsan dolgozik, valószínűleg külön jutsu segítségével.
- Álljunk egymástól 5 méterre, és egymással hátnak, 360 fokos látási szöget biztosítva, gyerünk! - adja ki első igazi parancsait a sensei, majd miután így elosztjátok egymást az ágak tetején, kellemetlen csönd vetül a környékre.
Csak a madarak csicsergését és a szél alkalom adta bejutását az ágak közé, ami könnyen felismerhető süvítő hangot adott ki, Shin elővett egy kunait, és felkészült egy esetleges támadásra, nektek is illene. Senshi szemét egy fura jelenség fogta meg, mozgást lát a fák között az ő oldalán, majd egy szerencsés pillanatban a mozgás egy hajkoronát fed fel, ami azonnal el is tűnik, azonban pontosan látod ahogy mozog, és betudod határolni immár, néha megmutatkoznak akaratlanul testrészei a fák között a mozgó alaknak, elég alacsony.

**Akemura Senshi** Szer. Dec. 21 2011, 17:11

* Senshit hamar lelombozzák a bántó szavak, de ettől függetlenül úgy érzi, hogy ezt még meg fogja vitatni egyszer a társával. Szemével ezt még jelzi, azután csendben marad és követi társait. Hamar elérnek a kapuhoz, ahol a mesterük már vár rájuk. Érdekes módon maszkot visel, ami még jobban felhívja a figyelmét a kis diák számára, majd int, hogy kövessék. Valószínűleg a nyugalom nem ezen időpontokban fogja meglátogatni, de akkor se szól egy szót se. Miközben gyalogolnak, a főnököt figyeli egészen addig, amíg az meg nem áll, és mint egy balerina fel nem ugrik az egyik ágra. Az ugrás elején azt hiszi, hogy csapda, aztán megnyugszik, hogy mégsem az, de nem tetszik neki ez az egész, ezért bal kezét a tantoja közelében tartja. Bólint egyet ezzel jelezve, hogy érti a feladat fontosságát, majd követi a mesterét.

Megkezdődik a vadászat. a tempó felvétele nem a legnagyobb erőssége a kis szőkének, ezért igencsak nehezen tartja azt. Megpróbál minél jobban spórolni az erejével, ennek ellenére mégiscsak megizzad. Érzi, ahogy a fején legördül a csepp, és amikor ugrik a következő ágra, akkor az a bizonyos vízmennyiség mint a genin, úgy ugrik előre a fejéről. Az előtte leeső vízcsepp hamar felkelti a figyelmét, és talán ennek köszönhetően egy érdekes dolgot vesz észre. Ekkor megáll, és méregetni kezdi a fény pontját. Természetesen ezt a mestere is észreveszi, ekkor jelez, hogy valami van a közelben. Figyelme fokozódik, aminek köszönhetően hamar meghallja a hangokat. A szája még ekkor se nyílik ki, mondhatni megnémult. Szemeivel gyorsan pásztázni kezdi a környezetét, hátha meglát még valami érdekeset, eközben a kis táskája felé nyúl, amiből az egyszer már megemlített fegyverét veszi elő. Érdekes módon Naibun mester is egy tantóval áll elő. A következő szavak igencsak meglepik Senshit a drótokkal illetően, hiszen ő nem számítana robbanó dolgokra, ezért igencsak megijed, és azt a fát kezdi el nézni, legalábbis gyors felmérni az alját, amin van, hogy nem-e van ott is valami hasonló dolog. Ezek után jön az első parancs. Akemura hamar megfordul, hogy az adott területet meg tudja figyelni. Kezében mesterével megegyezően fogja a kis kését, amit az arca elé helyez. Tekintete ekkor nagyon komollyá válik. Nem sok idő telik el, és ismét figyelmes lesz valamire a lombok közt. Az első amit észrevesz, az egy szőrös valami, valószínűleg haj. Ekkor ráfókuszál a gyanús tárgyra, majd jelez mesterének egy kicsiny köhintéssel, hogy valamit lát, de megpróbálja nem szem elől téveszteni a célpontját. A tőr a jobb kezében van, pont úgy ahogy szereti, míg a táska a bal oldalán helyezkedik el, amivel szintén az azon ponton lévő kezével nyúl. Szerencsére követni tudja a célszemélyt, aki ekkor egyszer-kétszer akaratlanul is felfedi magát. 1 kunai-t ragad meg kezével, de még nem húzza elő. Lelkiekben felkészül a harcra és az esetleges támadásra. Tudja hogy észrevették, és tudnak róluk, ezért a figyelme most sem lankad. Tanulva az előző találkozásból, tudja, hogy ellenfelei képesek láthatatlanná válni, ezért nem csak arra figyel amit lát, hanem arra is, amit érez. Főként a hangokra próbál meg odafigyelni, és csak azután a látásra, viszont minimálisan néha-néha amikor a levegő sugallja, akkor a szagokra is megpróbál odafigyelni, tekintve arra, hogy ezek mégiscsak gyerekek lehetnek, és ha a városban megfordultak már párszor, akkor valószínűleg a szag is megmaradhatott rajtuk. A város bűzét meg nem lehet a legegyszerűbb lemosni, főleg tengeri vízzel. Ha megtámadnák, akkor a bal kezével megpróbálná minél hamarabb előrántani a veszélyes eszközt, amit a támadó felé hajítana. *

// Rendben mester. Én nem sietek. Very Happy

//

**Kawahira Sawaka** Csüt. Dec. 22 2011, 16:55

*Örül, hogy elindulnak végre. Nem mintha túl akarna lenni rajta de a várakozásnak nem látja értelmét.
Miután végighallgatta az utasításokat, és bólintott egyet, követi a sensei-t bízva benne, hogy nem fog leesni. Annak sem örülne ha a társai löknék le de az meg kifejezetten bosszantaná ha a saját ügyetlensége kerekedne felül rajta. Ezért odafigyel minden lépésére, és ugrására, talán kicsit lassabban is halad mint a többiek, de ez szinte észrevehetetlen.*
~Higgadtnak kell maradnom. Ez a legfontosabb. Na meg az, hogy ne essek le. Kezdek kételkedni magamban... De miért? Félek? Nem, azt nem hiszem. Inkább csak aggódom a feladat miatt. Ez nem volt része a tervnek.~

*Látja amint Senshi megáll, és Naibun is így tesz, ezért Ő is megkapaszkodik. Egy gyors pillantást vet társaira, majd mestere szavai érnek el füléhez.*
~Robbanó cédulák. Ennél jobbat nem tudnak kitalálni? Nem lehetnek valami képzettek.~
*Hirtelen felkapja a fejét, mert egy hangot hall. Ekkor rántja elő Ő is a tanto-ját. Sawaka látja a kifeszített dróthuzalokat, Naibun pedig kiadja a parancsot. Ekkor a genin engedelmeskedik, és az arcához tartja a tanto-t, hogy a kunaival történő támadásokat hárítani tudja. Hallgatózik, és a szemeivel is fürkészi a környezetet. A félelem, a kétség, és az aggodalom már rég eltűnt belőle. Helyét átvette az adrenalin, és az izgalom. Viszont higgadt maradt, mert ez a legfontosabb.*
~Felkészültem.~

Zetsu Hétf. Jan. 02 2012, 19:04

//Teknős időszámításban gondoltam hogy "holnap írok", bocs hogy nem figyelmeztettelek titeket//

Senshi sas szemeivel követi a mozgó személyt, bár az arcát sosem lehet tisztán látni, eléggé ügyetlen volt a lopakodást illetve. A többi oldalról még senki sem vette észre, mert bár látni lehetett, a hangtalanságot ilyen távolságból sikeresen megtartotta. A mester a szemével néha-néha körbenéz a saját látási szögében, de ő nem láthatja azt amit Senshi, sőt, Sawaka és Shin sem. A fákról néha-néha lehulló levelek áthágnak közöttetek, egy kicsit bezavarva a figyelmeteknek, de végül is hamar hozzá szoktok, és azután már nem zavar. A szőke tanítvány követi a szemével a lopakodó alakot, míg az végül el nem tűnik egy fa lombkoronájában. Egy percig semmi mozdulatot nem lehet észlelni, és épp oda szolnál a senseiednek, hogy mi lenne ha egy robbanócetlis kunait oda dobva kiderítenéd hogy hol van, azonban épp ekkor, egy fémes hangot lehet észlelni onnan ahol eltűnt az illető. Hirtelen egy dróthuzalt láttok megcsillanni a lombok között, ami éppen vízszintesen felétek csap, ami még nem lenne túl aggasztó, azonban az intenzív fényáradatból ítélve ami körül veszi leesik nektek, hogy valószínűleg éles pengéket kötöttek oda a dróthuzalhoz, ami ha elér titeket, jó alaposan megborotválna titeket. A drót csapásának sebessége elég gyors, azonban még szerencsére elég fürgék voltatok, hogy a mestert követve felugorjatok. A drót elcsap alattatok, és a vége beleakad egy fába, ami többek között azért van mert a dróthoz aggatott pengék megkapaszkodtak benne. Még mindig a levegőben voltatok, amikor megláttátok, most már mindannyian, a kölyköt aki éppen egy rúgással közelített Sawaka felé a levegőben, egy csatakiáltással, nagy, gúnyos mosollyal az arcán. A mester túl távol volt ahhoz, hogy háríthassa Sawaka-nak, Shin is, csak Senshi volt viszonylag közel, de ő is csak max egy távolsági fegyverrel próbálkozhat megvédeni társát.
- Élve kell! - ordította Naibun.
Sawaka láthatja, hogy a gyerek nem szedett elő még fegyvereket, ökleit maga elé tartva készül a rúgásra. Barna haja, középhosszú haja lobog a levegőben, és színes, gazdag kalózokra emlékeztető ruhái lobognak a hajával együtt.

**Akemura Senshi** Pént. Jan. 27 2012, 16:17

* Senshi követi szemével az el-eltűnő személyt, közben jelezni próbál, ám de nem túl nagy sikerrel. Egyszer csak az árny eltűnik, ami nagyon rossz előjel, majd hirtelen egy megvillanó fényre figyel fel, ami egy közeledő dróthuzalhoz hasonló suhogó hanggal közeledik. ez a valami nagyon gyorsan jön, de hála a kis diáknak, még éppen hogy sikerül kitérni előle. Bár ez a probléma megoldódott, de rögtön jön a következő egy kis idegesítő kalóznak öltözött gyerek formájában, aki szemmel láthatólag kungfuzni tanult. Ez a probléma szerencsére nem Shenshit érinti, hanem jobban inkább Shawakat. Természetesen ez még nem akadály a kis szőkeség számára sem, így hát a legésszerűbben egy messzi távú eszközzel célozná meg, ami a bal kezébe akadó tárgy. Már éppenséggel hajítaná el ezt az eszközt, mikor a mester felordít.*
- Élve kell! * Szólja el magát, de ez továbbra se nagy akadály, így hát Akemura lehetőleg megpróbál olyan pontot megcélozni ezzel a random eszközzel, aminek megsértése nem okoz halált. Valószínűleg a kezeit, vagy a lábát célozza, és elhajítja a fegyvert remélve, hogy az majd megállítja. *

**Kawahira Sawaka** Csüt. Feb. 02 2012, 13:08

*A dróthuzal szerencsés átugrása után, a fiú kicsit fellélegzik. De ez a nyugalom csak egy pillanatig tart ugyanis látja amint egy kalózruhába öltözött kölyök közelít felé a levegőben, olyan testtartással ami ismét felborzolja a fiú idegeit. A rúgást megpróbálja hárítani, és úgy kijönni a kissé veszélyes szituációból, hogy előnyös helyzetbe kerüljön. Magyarán szólva megpróbál visszavágni a srácnak, esetleg mögé kerülni, és torkához szorítani a tanto-t. Miközben hárításra készen várja a rúgást látja amint Senshi elhajít valamit, de mielőtt jobban szemügyre vehetné a tárgyat, és az irányát a fiú elég közel ér hozzá, így figyelmét eltereli társa akciójáról. Reméli, hogy nem Őt találja el a tárgy hanem ellenfelét, és komoly sérülés nélkül ússza meg a kalandot.*
~A tanto-val jobbak az esélyeim. Csak ne rúgja ki a kezemből. Vajon hol vannak a társai?~

Zetsu Csüt. Feb. 09 2012, 18:40

Az események hirtelen gyorsultak meg a geninek számára, ez a harc kicsit felkészületlenül ért mindenkit. Az ellenfél viszont teljes mértékben élvezhette az előnyét annak, hogy ő valószínűleg már sok ideje várt valaki(k)re aki errefelé jár és jól elverheti. A gyerek szélsebesen közelít Sawaka felé, szállása közben pedig nem volt képes észrevenni időben a felé tartó, pontosan hajított kunai-t időben. A kunai áthasított a levegőben, majd csak azt lehet hallani ahogy nagy koppanással belefúródik egy vastag faágba. A kölyök meglepve vette észre, hogy a fájdalom-receptorai jeleznek az agyának, hogy ő bizony vérzik a lábán. A fájdalom kitörni látszott rajta, ahogy elhúzta a lábát a rúgás-helyzetből, egyfajta akaratlan reakció ként. Ahogy így szállt továbbra is Sawaka felé egy kusza formációban, a kirigakurei genin megpróbálta kihasználni az alkalmat és megragadni a gyerkőcöt a ruhájánál fogva, hogy "fogságba" ejtse. Viszont ahogy megfogtad az ingujját, egy meglepetés-szerű rúgással próbálta meg kiszabadítani magát, és így a levegőben kiestél az egyensúlyodból.
- Rohadék! - ordította gyerekes, vékony hangján.
Mindketten a föld felé száguldottatok a konfrontáció után, és megpróbáltatok valami alternatívát találni arra, hogy megállítsátok magatokat, még a nagy puff előtt. Te a tantodat használva képes voltál egy kisebb-nagyobb csúszással megkapaszkodni egy nagy fa törzsében, de ellenfeletek úgy látszik jó alaposan megtervezte ezt a harcszínteret magának, mivel ő egy előre kifeszített drót huzalhoz kapaszkodva csúszott egy biztonságos pozícióba. A keze csak azért nem lett szétmarcangolva a drótkötél miatt, mert látszólag egy vastag, bőr kesztyű volt kezein, amin acél lemezek voltak. Egy faágon állt, fájlalva lábát, de felétek nézett, elég nagy haraggal a szemeiben méregetett mindannyiótokat.

Úgy tűnik vissza lett tántorítva a támadástól egy ideig, úgyhogy most van időtök saját magatok támadást indítani. Látszólag a sensei eltűnt mikorra ti mindketten biztonságban "földet" értetek, nem tudni hova. Shin most egy magas pozícióban levő lombkorona tetején guggolt, a kölyök fölött, várva egy jó alkalomra, Senshi egy faágon kapaszkodva volt a gyerektől feljebb és balra, míg Sawaka pontosan szemben állt vele, egy magasságban.

**Akemura Senshi** Szomb. Feb. 11 2012, 19:06

Az események gyorsan zajlanak, és ugyanezt is várják tőlem, ezért az első dolgot a gyerek fele hajítom amit csak tudok, és ez nem más, mint egy kunai. A fegyver sikeresen sebzi meg az ellenfél lábát, vagyis csak épp hogy csak megkarcolja, de lényeg ami lényeg, a cél sikeres, és a társam is képes időben reagálni, aminek az elején még örülök is egészen addig, amíg nem egy rúgásszerű mozdulattal ki nem lökték az egyensúlyából. Nekem sikerült egy faágba kapaszkodni. Tekintetem a kis csibészre szegezem, aki elég kényelmes pozícióba került. A terep neki kedvez, és ezt én is tudom, így hát túl sok mindent nem nagyon tudok csinálni, mint hogy elrugaszkodok, és felmászok az ágra, majd jobban is szemügyre veszem a gyereket, mármint gondolom magamban, és megpróbálok e-szerint eljárni. A tantom is előkészítem ha esetleg támadnának, de egyenlőre csak megfigyelnék.

**Kawahira Sawaka** Vas. Feb. 12 2012, 19:50

*Sawaka örül, hogy a fiú elhibázza a rúgást, és megijed a kunai-tól. Megragadja az ingujját, és megpróbálja harcképtelenné tenni, ám meglepetésére a fiú ismét rúg ezúttal a másik lábával. A genin kénytelen elhajolni, ám ekkor elveszíti egyensúlyát, és zuhanni kezd. Sawaka agya gyorsan jár. Ugyan mit kéne tenni azért, hogy elkerülje a csúnya földetérést? Ekkor eszébe jut a tanto-ja. Hirtelen belevágja a fatörzsbe, és csúszkál lefelé. Mikor leér farkasszemet néz ellenfelével, és kihúzza a tanto-t a fából.*
~Remélem nem csorbult ki, és egy kis élezés segít rajta.~
*Figyelmét ellenfelére irányítja, és létrehoz 2 klónt úgy, hogy az egyiket rejtse valami. Egy fa törzse, a lombok fent, vagy esetleg egy társa. A másik klónt egyenesen ellenfelének ugrasztja, Ő maga pedig egy magasabb pontra ugrik fel, és onnan készül lecsapni. Ha az ellenfél előbb a klónt támadja meg akkor ráugrik, és megpróbálja lefegyverezni vagy valamiképp ártalmatlanná tenni. Ha Őt támadja, akkor a másik klón (amit eddig elrejtett a fa, vagy akármi) a fiú elé ugrik, hogy összezavarja. Ellenfele zavarodottságát kihasználva pedig a genin megpróbálja....megenni? Megölelni? Nem...lefegyverezni. Ejnye micsoda erőszakos genin ez a Sawaka. Ha az ellenfél keresztülhúzza számításait, és a harc elhúzódik esetleg mégegy ellenfél bukkan fel, akkor még mindig ott a tartalék klón akit nem támadott meg a fiú.*

Zetsu Kedd Márc. 06 2012, 20:21

//Megpróbálom megemberelni magam, hogyha még van hozzám egyáltalán türelmetek//

A fiú éppen Sawaka-ra nézett mikor ő két klónt hozott létre magából, azonban azt a bizonyos "rejtőzködő" második klónt valóban nem vette észre, ahogy egy közelebbi lombkorona közepébe lett megalkotva az a bizonyos másolat. A másik, eléggé nyíltan előidézett "éned" azonnal nekiugrik a fiúnak, azonban ő, mint aki legalább azt feltételezi, hogy ez egy sima klón, nem igazán aggódik a felé közeledő "ellenfél" miatt. Te eközben fölugrassz egy magasabban elhelyezkedő ágra, amit a fiú szemével figyelemmel kísér. Azonban lábára tekintettel nem ugrik azonnal neked, hanem megvárja amíg a klónod eléri őt, majd egy egyszerű ütéssel pofán találva azt eloszlatja "támadóját", mire egy kis mosoly jelenik meg a száján.
- Ennél azért többre lesz szükség - mondta hangosan, fennhangon.
Ekkor vetetted be a másik klónodat, aki előugrott a lombok közül, ami egy kicsit valóban összezavarta a gyereket, elvégre nem látta, hogy létrehoztál volna egy másodikat, de gyorsan kellett cselekednek, mielőtt ráeszmél arra, hogy nincs oka félni. Egy kisebb lábmozdulattal zuhanórepülés módba állítod magad, és a fiú felé zuhansz egy pár métert, aki éppen abban a pillanatban rúgta le a klónod veséjét, és épp csak, hogy észrevett a pukkanással járó füst eloszlása után téged, egy másodperc töredéke alatt. Gyorsan leereszkedett egy kicsit és gurult egyet a földön, így kerülve el téged, s így te tőle egy pár méterre érkezel biztonságosan a talajra. Ekkor ugrik be a képbe - szó szerint - Shin, aki szintúgy felülről leugorva próbálta meg elfogni a gyereket, azonban előle pedig elugrott a célpont, így már csak Senshi maradt. Ő a fatörzsét használva elrugaszkodik mint egy mélyrepülésű rakéta, és lábát kirakva kigáncsolja végre a kis mitugrászt. Egy pillanatra úgy tűnik, hogy a gyermek elesik, azonban egy nevetés törik ki belőle, ahogy leteszi a mancsát a földre maga előtt, ellöki magát a földszintről, és felrugaszkodik a levegőbe. Vagyis felrugaszkodna, ha az első másodperc töredékében ne ugrott volna ki az egyik közeli bokorból a sensei, aki gyorsan körbefonja a gyereket a mellkasánál és lehúzza magával a földre, kicsit egy pankrátorra emlékeztetve ezzel a nézőket. Nagy puffanással érkeznek le a földre, ahogy mindketten kiengednek egy kis nyögést a nem éppen kellemes landolásuk miatt. Egy párat fordulnak a földön, majd a sensei a földbe tiporja a szegény flótást, térdével lenn tartva a gyerek alsó testét, és a karjával pedig a fejét a földbe döngöli. A sensei fel néz rátok, majd Senshi felé biccent, aki a legközelebb állt jelenleg hozzá.
- Vedd át! - utalt arra a sensei, hogy vedd át a gyerek lefogását.
Senshi gyorsan odaszalad, és átveszi a gyerek lefogásának posztját, szorosan tartva azt a földön.
- Kérdezzétek ki, hogy merre találhatjuk a többi társát, és hogy még miféle más, hasonló meglepetésekkel találkozhatunk utunk során az erdőben - mutat az előbb használt dróthuzalra, ami pengékkel volt "díszítve" - Addig én körülnézek, hátha találok egy másikat errefelé, és akkor már leszerelem ezeket a drótokat minden felől. Maradjon életben! - mondta szigorúan kihangsúlyozva az utolsó szót a sensei.
Azzal egy gyors mozdulattal a fákon ugrálva ismét eltűnt. Hamarosan fémes hangokat lehetett hallani, azt jelezve, hogy elkezdte levágni a drótokat a helyükről. Most mindannyian a kölyök felé fordultok.
- Rohadékok, sosem árulom el nektek, hogy hol vannak a bátyáim! - ordította nektek a gyerek, talán ezzel próbálva felhívni magára a figyelmet, hátha egy társa a közelben van, azonban nem volt ilyen szerencséje, mert senki sem jelent meg megmenteni őt.

**Akemura Senshi** Szomb. Márc. 10 2012, 21:34

// Nekem nem probléma. Mondhatni pár dolog miatt még jól is jött. Very Happy

//

A harc folytatódik Sawaka és az idegen közt, ami elég érdekesen alakul azt a cselt nézve amit az idősebbik bevet. Akemura is csak akkor veszi észre az eldugott klónt, mikor az feltűnik, bár nem sokáig marad jelen. A füst során viszont a klón gazdája próbálkozik, ami szintúgy sikertelenül végződik. Ekkor a gyerek a következőket gondolja.
~ Szép kis csel, de az ellenség úgy látszik nem hogy csak cseles, de még erős is!~
A következő próbálkozó Shin aki szintúgy kudarcot vall, ekkor a fiú úgy érzi hogy képtelen cselekedni és az ágon elrugaszkodva megpróbálja egy gyors mozdulatsorral kigáncsolni ellenfelüket, ami elsőnek úgy tűnik hogy sikerül is, de azttán ez is kudarcot vall, és ekkor jön be a képbe a mester aki szinte már akrobatikus mozdulatával sikerese fegyverzi le azt. A látvány a földről nézve kissé érdekesnek tűnik, ám de pihenésre nincs idő, hisz a mester egyből magához szólítja tanítványát, aki ekkor át is veszi a túszt. Tisztában van a gyerek képességeivel, ezért megpróbál minél jobban odafigyelni, és amikor a sensei eltűnik a parancsaival, akkor úgy dönt, hogy súg valamit a gyereknek. Természetesen ezt csak az után teszi meg, miután az segítségért könyörög illetve érdektelenül kezd fenyegetőzni. A szívében ekkor gonosz érzések törnek fel, és mondhatni előjön a szadista gonosz éne, aminek érkezésekor Senshi arcán széles és egyben gonosz vigyor kerekedik, és csak ez után kezd bele a dolgába.
- Akkor belekezdhetünk a beszélgetésbe? Ígérem nem fog fájni... nagyon.
Súgja oda a gyereknek, majd megpróbálja az egyik kezét mondhatni majdnem hogy kicsavarni, legalábbis annyira, hogy a fájdalom hatására ne mozogjon, és az egyik kezét szabadon tudja hagyni, amivel természetesen a tantója felé próbál nyúlni, és az a tény nem nagyon izgatja, hogy a társai is látják ezt. HA sikerül a kezébe vennie, akkor megpróbálja a kicsavart kezét jobban megcsavarni, hogy a fiú a földhöz nyomja erőteljesen a fejét és a teste többi részét meg felfele emelje, és ha ezt a hatást eléri, akkor a kést a torkához próbálja szegezni.
- Na akkor beszélgessünk. Mit szólnál ha az alapoknál kezdenénk? Ti kik vagytok? Mit kerestek itt? Hányan vagytok, és hol a búvóhelyetek? Ja, illetve mire számíthatunk még ha beljebb megyünk?
Teszi fel a kérdéseket, és ha a kölyök nem válaszolna, akkor a tantót használva a combját vágná meg, majd ha akkor se felel, akkor szép lassan menne felfele.

**Kawahira Sawaka** Vas. Márc. 11 2012, 16:26

*Miután terve kudarcot vallott, erősen méregeti támadóját. Ám ekkor csapattársa próbálkozik ártalmatlanná tenni a kölyköt. Nem jön be neki. Ekkor lép a képbe Senshi, aki megpróbálja kigáncsolni a fiút. Ez majdnem sikerül is neki, ám a srác elég ügyes ahhoz, hogy elkerülje az esést.*
~Akkor is hárman vagyunk ellene. Nem hagyhatjuk, hogy győzzön. Szégyen lenne. Most talán megtudom mire vagyunk képesek együtt.~
*Miután az ellenfél elrugaszkodik, és megpróbál felugrani, a sensei egy közeli bokorból csap le rá. Elég érdekes mozdulattal teszi harcképtelenné a fiút, aki nyögve zuhan a földre.
Utasításokat ad, és átadja Senshinek a fogoly őrzésének feladatát, aki szinte azonnal rá is veti magát, és faggatni kezdi. A mester közben a drótokat, és csapdákat igyekszik hatástalanítani a környéken.
Sawaka elrakja fegyverét, és végignéz magán. Nem sérült meg. Néhány karcolás a fák ágai miatt de ez nála mindennapos. Nem megy haza úgy, hogy egy két karcolást vagy horzsolást ne szerezne.
Karba teszi a kezét, és úgy kíséri figyelemmel a kihallgatást.*

**Matsudaro Kitsumo** Szer. Márc. 28 2012, 15:06

[Shino]

Mindenki jól jegyezze meg, és tanuljon a hibámból, ha már én nem tudok sosem, hogy soha, semmire nem mondunk vaktában igent, még akkor sem, ha az instant dolgok a legegyszerűbbek és a legpraktikusabbak a világon! Nem gondoltam volna, hogy itt fogok kikötni a kezemben egy Láp Országa felé induló hajóra szóló jeggyel. Persze, ha legalább egy fél pillanatra úgy tettem volna, mint aki felelősségteljesen elgondolkodik, akkor tudtam volna egy segélykérő oldalpillantást vetni a növénykéimre - végül is csak egy fél erdő van a birtok és a szentély közötti úton... -, hogy adjanak már némi infót, mi a szösz is történik körülöttem épp, de mivel még erre sem voltam képes, és lelkesen "rendelkezésre álltam", csak a shinobiknak köszönhetem, hogy visszatessékeltek a lakásunkhoz, és bepakoltattak velem mindent egy hátizsákba, amire szükség lehet.
Mondjuk ez a része eléggé megalázó volt, úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, akit a szülei tanítanak arra, hogy kell felkészülni egy hosszabb útra...
- Ano... Csoportvezető-san - próbálom megszólítani azt, aki beszélt hozzám korábban. - akkor lényegében nem kell megkülönböztetett figyelemmel lennem egy növényre sem, csupán pakoljam fel magam jól orvosilag hasznos növényekkel, és kész?

Aburame Shino Szomb. Márc. 31 2012, 19:44

/Bocsia késésért!/
A kikötőbe érkező delegáció nem kis feltűnést keltett. A markos legények közt vonuló fiatal megszeppenve szólította meg a csapat vezetőt. A válasz viszont meghökkentően rövid volt. -Egyszerű minden olyan növény ami a legjobb tudása szerint egy háborúban gyógyításra használható és értékes. Főképp olyat gyűjtsön ami nehezen vagy egyáltalán nem található meg a víz országában.- Majd a megfelelő hajóhoz érve felterelték Kitsumo-t a hajóra és kezdetét is vette a hosszú és fáradtságos hajóút. Kitsumo az egész út alatt csak a vezetőt látta a többiek rejtőztek a hajón. Az anbu vezető szótlanul kísérte mindenhova Katsumo-t még a ringó hajó el nem érte célját a láp országának kikötőjét.
/A következő kikötőbe jöhet a válasz./

**Katsumi Kawachi** Szomb. Május 26 2012, 13:40

1 órát megállás nélkül futottunk. Majd kiköptem a tüdőm, de végül is megérkeztünk. Igaz útközben 2* is használtam a shunsin no jutsut, de muszáj voltam. Mikor végre megérkeztünk elővettem a hátizsákomból az energiatablettát, hogy feltöltsem magam egy kicsit, majd ittam egy korty vizet a kulacsomból. ~ Ha olyan helyzetbe kerülünk, hogy választanom kell egy anbu sereg elleni harc és a mester életének megmentése mellett, inkább az anbu osztagot választom. ~

**Chiyoko** Szomb. Május 26 2012, 21:52

A mester szokásosan jelent meg, nagy belépővel, amiről azt hiszi, menő. Elmondta, hogy mi lesz a feladatunk. Valahol megnyugodtam, de másrészről pedig csalódtam is a feladatban. Azért abban reménykedtem, hogy történni fog valami érdekes is ott. Természetesen a mókarésze sem maradhatott el a kis találkozónak a sensei részéről. Jól megfuttatott minket, mire a kikötővárosba értünk már teljesen leizzadtam, és elfáradtam.. vajon még mennyi ilyen dolgot fog velünk műveltetni? Majd kiugrott a szívem a helyéről.

**Shaku Rabito** Hétf. Május 28 2012, 18:16

Ahogyan a senseihez illik kapásból egy nagy "menő" belépővel kezdett. Első szava az volt hogy hoztunk-e cukorkát. Erre én nem mondtam semmit. El is indultunk. Út közben sokat gondolkodtam azon, hogy milyen lehet a sensei unokatestvére. Majdnem olyan mint ő vagy milyen. Ha ugyanolyan mint ő akkor én hazáig futok. De a feladat sem volt a kedvemre. Farmereknek segíteni rágcsálók ellen a legrosszabb. Rühellem a bogarakat. 1 órán keresztül csak loholtunk. Rendesen kifáradtam. Mostmár reméltem hogy találkozunk a sensei testvárável, mert kiváncsi lettem a csapatára, mert akartam tudni milyen egy másik Kirigakurei ninja csapat.

Jiraiya Kedd Május 29 2012, 15:06

// Ra. Chi. Ka, //

~ Úr Isten... Megizzattam! Mit csináljak, mit csináljak? Nincs nálam a smink készletem! Hogy mutatkozzak így az emberek előtt?! Nyugi, nyugi! Nem lehet olyan szörnyű... ~
A nap még javában perzselte a talajt. Kínozta a földön élő, halandó embereket. Főleg a nyafogó senseieket. A kalapos fickó most már korántsem volt olyan "menő". Izzadt és a haja is tiszte víz volt. Minek vesz az ember ekkora kalapot egy ilyen útra nem igaz? De! Viszont annak ellenére, hogy melege volt, attól még megtartotta szokásos stílusát. Szép lassú léptekkel, a botjára támaszkodva nézelődött a városban. Keresett valamit. Habár a halszagú és nyüzsgő városban, nem sok látványosságot találhatunk. Nem igazán volt a sensei ínyére ez a förtelmes, ocsmány, városnak mondott vacak. Ti mindeközben követtétek őt, hiszen ez volt a parancs és nem igazán tehettetek mást.
- Ugye, véletlenül sem hoztatok magatokkal legyezőt?
Vetette fel ezt a félreérthetetlenül költői kérdést. Körülbelül öt perc alatt értetek a város végére, ahol már várt titeket a hajó. A sensei felszökkent rá, majd elővett egy papírt. Megköszörülte vékony hangon a torkát majd elkezdte olvasni.
- Most a hivatalos feladatot fogom veletek ismertetni. Jól figyeljetek: |A "Cukorka" csapat feladata, hogy a Yokkyuu nevezetű szigeten élő farmereknek segítsenek. Így tehát, a megbízatás független a falutól. A felkérés rágcsáló irtásról szól. A szigeten lévő kártevők feltehetően vizitpatkányok. A küldetésen részt vesz egy másik csapat is. Nekik a kártevők fészkét kell felkutatni... bla bla bla... Kérjük ne akadályozzák a munká...bla bla... tisztelettel a falu vezetősége.| Nos, hát remélem érthető volt a feladat. Nem akarunk találkozni a másik csapattal és nem szabad velük még érintkeznünk sem. Ez a Mizukage parancsa.
És a levelet összetépte, hogy még véletlenül se kerüljön rossz kezekbe.
- Amiről tudnotok kell az az, hogy a csapatot "Cukorka" csapat néven regisztráltam, szóval viseljétek büszkén. És most mindenki fel a hajóra!

// Következő postot ide //

**Satsukitane** Pént. Jún. 01 2012, 17:26

Viszonylag gyorsan a városba értem. Igaz azt végig futva tettem meg az én részemről. Amikor pedig egyenes volt az út és semmi akadály Shushin no jutsu bevetéssel gyorsítottam a mozgásom. Csak pár másod percre nem több, de így is elég volt szempillantásnyi idő alatt nagyobb távolság megtételére. Viszonylag gyorsan haladhattam, többiekkel nem törődtem. Úgy is utol fognak érni amikor a célállomáshoz érek.
Nem tudom meddig utaztunk így futtában szó szerint, de már kíváncsi voltam. Eddig még nem láttam a tengert és nem utaztam hajóval. Az is lehet, hogy már igen csak nem emlékszem rá. Kisugárzásom más lett látni lehetett mozgásomon, hogy ha kicsit titkolom is de örülök enek a küldetésnek. És élvezem a többiek társaságát is.

**Tottori Shinko** Szomb. Jún. 02 2012, 21:09

A Sensei elég sokat késik, de mivel én sem értem ide pontosan, nem nyavajgok. Inkább csak tűröm csendben a várakozást. Hosszú idő után viszont megérkezik egy valószínűleg megszokott belépővel. Majd nem szórakozik és egyből útra akar indulni.
~ Hova menjünk? ~
Szerencsére hamarosan vázolja a küldetést így nem aggódok különösebben. Bólintok egyet, majd elindulok a megadod cél felé.
~ Most majd bemutathatom mennyire nagyszerű vagyok! A küldetés után meg majd a lábaim előtt fog heverni az egész falu! Mindenki elismeri majd nagyszerűségemet! ~
A gondolat azonnal vigyort csal az arcomra. Elégedetten követem a Sensei-t és Kitane-t.

Jiraiya Vas. Jún. 03 2012, 11:42

Körülbelül egy óra alatt elértétek a Kikötővárost. A sensei érkezett meg elsőnek, mivel ugye őt követtétek. Rögtön utána Kitane és Shinko. A helyszín érdekes volt. Mindent beborított a halszag, amit néha a tenger felől érkező szél teljesen elnyomott. Egészen hideg volt. Már a Nap is elkezdett pislákolni az égen. Egyre hosszabb és hosszabb "szemlecsukással" jelezte, hogy nem sokáig bírja még ébren. Persze csak a felhők miatt tűnt úgy, hogy a Nap pislog. Már volt, ahol narancssárga volt az égbolt, de szerencsére még nem volt teljesen sötét.
- Azt hiszem, hogy itt fogunk éjszakázni. A hajó a szigetre már kihajózott, rajta a testvéremmel és a csapatával. Mindig bujkál előlem.
Mondta, miközben folyamatosan ment előre, szállás helyet keresve. És aki keres, az talál. Egy magas, nagyjából három emeletes házat talált. Az egész sötétbarna volt és mindene fából épült fel. Még a recepciós fülke is, és a napernyők is. Pontosan előtte, egy étteremszerűség volt, ahonnan szállt ki a finom sült hal illata. Mi lehetne más? A sensei mielőtt bement, hozzátok fordult.
- Nos, Én kiveszek két szobát. Kaptunk elég pénzt az utazásra a falutól, szóval ezzel nem lesz gond. Addig is mennyetek amerre láttok. Fél óra múlva legyetek itt. Vagy ha akartok, akkor kint maradhattok egész este, de maradjon erőtök. De amíg kettesben ücsörögtök, a naplementében gyönyörködve, addig itt vannak ezek.
Ekkor a sensei két-két tenyerében tekercsek jelentek meg. Mind a kettő kék volt. Ezeket odadobta a csapatának.
- A tekercsekben, Suiton jutsuk leírásai vannak. Shinko: Nálad a Mizurappa nevezetű technika van. Ezt kell majd megtanulnod a a küldetés alatt. Nem igényel nagy tudást, de rendkívül hasznos jutsu. Az egyik alap Suiton technika.
Ezután Kitanére nézett.
- A Te tekercsedben a Mizu Bunshin no Jutsu leírása van. Ezzel a technikával, egy vízklónt hozol létre. De vigyázz! A beleölt chakra mennyiségétől függ a klón erőssége.
A sensei hátat fordított a genineknek, majd elkezdett befelé sétálni.
- Amíg kóricáltok a városban, addig legalább egyszer olvassátok át a jutsu leírását és lehetőleg minél jobban értsétek meg. Gyakorolnotok nem muszáj, mert majd Én fogom megmutatni mind a kettőt a gyakorlatban. Csak addig is ismerkedjetek vele. És most oszolj!
Emelte fel a hangját a sensei, majd Ő is eltűnt. Valószínűleg a recepción van. De nem. Tőletek távol, figyel titeket. Persze ti ezt nem igazán veszitek észre. A Nap, most már teljesen beszínezte narancssárga fényével a felhőket. Szép látvány volt. Mint ha véreznének. Minden olyan gyönyörű volt. Még a tenger is. Végre szabadok vagytok, és akár a tenger felé is elsétáltattok. Még hallani is lehet, ahogy a hullámok mossák a partot. Szinte természetfeletti élmény.

// A következő postok mehetnek nyugodtan. Írjátok le bennük, hogy mi van a tekercsbe írva. Továbbra is írok Én is, de most Ti is irányíthatjátok a dolgokat. Szép is a naplemente Embarassed

//

**Satsukitane** Kedd Jún. 05 2012, 11:45

Meg fogom a tekercset és csak némán bólintok egyet.
- Akkor majd találkozunk.
Meg fordulok és nem rég tanult trükkel fel szaladok egy ház falán majd a tetőkön futok tovább. Többször is irányt váltok, hol a földön hol pedig ház falról ház falra ugrálva haladok előre. Nem szeretném, hogy ha furcsa kérdésekre kelene felelnem amit biztos Shinko tenne fel vagy sensei. Jobbnak láttam az indulásig elbújni. Talán találok egy szép helyet ahol nyugalom és lehető legnagyobb csend van. A célom talán sikerül is. Majdnem egy órás bolyongás után a parton találok egy félre eső kis részt. Hogy meg tudjam közelíteni sziklákon kell át másznom. Természetesen én már megyek is. A nap lemenetében egy pici talp alatt nyí területre találok a víznél. Körbe kis sziklák övezik így csak felülről lehet meg közelíteni a beugró kicsi barlang szerű vájatott. Ha esne az eső még fedél is van a fejem fölött.
Az első dolgom, hogy némi élelmet vegyek elő. Miközben harapok pár falatott át tanulmányozom a tekercset lemenő nap fényében.
~Lényeg a chakrában van. Végül is a testen kívül kell irányítani és vízből formálódik meg. Az egyik alkotó elemből aminékül nincs élet. Akkor az alapja ha jól olvasom végül is a sima bunshin. Vagy is a módszer kicsit hasonlít rá. Csak itt nem egyszerű klónt hozunk létre hanem egy olyat ami támadni is képes akár. A chakra kapcsolat miatt viszont nem tud eltávolodni tőlem távolabbra. Végül is a lényege a figyelem elterelés és annak meg zavarása. Ha jól időzítem még remekül lehet idő nyerésre is használni.~
Még egy párszor át olvastam és memorizáltam a kézjeleket amíg a naplemente kellő fényt adott. Majd a derengésben gyakorolni kezdtem a kéz jeleket. Minél pontosabban és gyorsabban akartam meg ismételni a szükséges jeleket. Talán a negyvenedik sorozatnál tartottam amikor úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom a jutsuval. Habár nem volt sok esélye, hogy sikerül. Legalább tapasztalatot szerzek amit később hasznosítani fogok.
Felálltam és meg formáltam a kézjeleket most lassan, hogy legyen elég időm chakrát összpontosítani. Hatás lassan érvényesült hisz nem akartam elkapkodni. Víz oszt lop emelkedett ki, pont olyan magas mint én Majd mikor valami formát vett fel ami nagy vonalakban hasonlít egy ember körvonalaira. A víz egyszerűen mintha csak elfújták volna. Nagy locsanásal vissza került oda ahonnan származót. Nem sikerült és ami létre jött az is siralmas, szégyenletesen nézet ki. Ráadásul még én is csurom víz lettem. Mielőtt még meg fáznék lekel, hogy vegyem a ruháim. Ahogy kell le is vetkőzöm csak egy fehér nemű marad rajtam, de az is csak ott takar ahol kell. Felső testem viszont csupasz. Ruháim már száradnak és nem engem fojtogat estemre tapadó nedves szövet.
- Akkor meg próbálom még egyszer.
Újra lassan kézjeleket mutatom szépen egymás után és chakrát is lassan gyűjtöm. Majd amikor kész ki engedem mind. Figyelem a változást ahogy újra materializálódik a rám hasonlattó alak. Lassan ölt formát és ez utal egy kicsit emberibbek tűnik. Jobban hasonlít egy ember alakjára. Meg vizsgálok minden lehetséges részletet addig amíg a jutsu sikertelen mivolta miatt nem oszlik el. Még több információ, még több tudás és hatalom kerül ezáltal kezembe. Az ide fele vezető utat viszont gyorsan tetűk meg. És a nem meg felelő chakra használat emelet kimerítő. Valamit holnap kitudja mi vár ránk. Abba hagytam a gyakorlást és mosolyogva a vízbe sétáltam, hogy lemossam végre az út porát és minden mást. Ha valaki meg lesne láthatja bőrömön hemzsegő hegeket. Mintha meg korbácsoltak volna, vagy valami szadista hajlamú egyén kaparintott volna kezei közé. Szinte minden heg hátamon helyezkedett el. Két darab pedig hasamon. Teljesen nyakig a vízbe sétáltam. Lubickoltam a tenger sós vízében és hagytam, hogy minden gondolat és érzés teljesen elpárologjon fejemből.

Mire vissza értem az éjszakai szállásunkhoz már későre járt. Sejtettem, hogy sensei lehet végig szemel tartott de nem érdekelt. Ez a dolga, és vigyáznia kell ránk. Gondoskodása, a szavai nagyon jól estek.

**Tottori Shinko** Szer. Jún. 06 2012, 21:52

Egy órás út vezetett minket a kikötőbe. A hal szaga már távolról megcsapta az orromat, de nem fintorodtam el, volt már máskor is szerencsém hozzá. A nap viszont már lemenőben van, így a Sensei közli velünk, hogy itt alszunk. Erre csak egy bólintással reagálok, nem mondok semmit. Mindeközben haladunk tovább, egészen egy fogadóig. Itt magunkra hagy a Sensei, de előtte ad nekünk egy-egy tekercset. Átveszem az enyémet, majd megyek az utamra. Kitane szinte azonnal lelép, úgy néz ki, nincs most hozzám kedve. Így hát egyedül sétálgatok a városban. Keresek egy nyugis helyet, majd leülök ott és előveszem a tekercset.
~ Mizurappa. Tehát az első technika, amit megtanulok geninként. Nagyon izgalmas! ~
Miközben olvasom a tekercset, próbálom megjegyezni mi szükséges hozzá. Sárkány - Tigris - Nyúl kézpecsétek kellenek az aktiválásához. Hmm, lényegében a kézjelek elmutogatása után teleszívom magam levegővel, miközben a chakrámat a hasamból a számba koncentrálom. Ezután csak át kell alakítani a chakrát vízzé. Hmm, a Kirigakure no Jutsu-val lényegében vizet hozok létre, tehát ez sem lesz nehéz feladat. Most viszont jöjjön a gyakorlás.
Becsukom a szemem, majd koncentrálni kezdem a chakrámat. A gyomromból indítom el, de előtte hagyom összesűríteni. Ezzel eljátszadozok egy kicsit, majd amikor már úgy érzem, hogy rendben van, elkezdem mozgatni a chakrát, egészen a számig. Ekkor jön a három kézpecsét és a technika aktiválása. Utóbbi viszont kudarcba fulladt, ugyanis csak annyit értem el vele, hogy köptem egyet. Éppen ezért újra megpróbálkoztam a technikával. Ezúttal már nem szórakoztam azzal, hogy lassan koncentráljam a chakrám. Azonnal a lényegre tértem és a gyors chakra áramoltatást követően újra megpróbáltam vizet fújni a számon. Ekkor már sikerrel jártam! Nem sikerült a technika, viszont sikerült legalább egy pohárnyi vizet kiköpni. Ez már haladás!
Fél órán át próbálkozok a technikával, majd a megszerzett tapasztalatokkal és egy hatalmas vigyorral az arcomon elindulok a szállás felé. Amint visszaérek, gyorsan megvacsorázok, majd lefekszek pihenni. Aggódok Kitane miatt, de van egy olyan érzésem, hogy nem kerül bajba. Így nyugodtan hajtom álomra a fejem...

Jiraiya Csüt. Jún. 07 2012, 19:20

Amíg Ti kalandoztatok és merengtetek magatokban, addig a sensei már kivette a szobákat. Két, egymás mellet szobát. Az egyikben egy, a másikban két ágy volt. Egészen kis hangulatos volt mind a kettő. A sensei szobája a 665-ös szoba volt. Vörösre volt festve az egész. A padló fából volt. Néhol kiállt egy-egy szálka, de ezek nem jelentettek gondot. A mesteretek melletti szoba pedig a tiétek volt. Az volt a 666-os szoba. A Falai szürkék voltak. A parketta szép barna. Az ágyak is rendben voltak. Minden megvolt, ami egy nyugodt pihenőhöz kell, így Kidoru-senseinek volt egy kis ideje. Ezt az időt is a két kis genin tanulmányozásával töltötte. Remek szenzor, így könnyen ráakadt a kivételes gyermekekre. Shinko "Isteni" mivoltját kilométerekről kiszúrta volna. És persze ott volt Kitane is. Őt a legkönnyebb megtalálni. Mintha több chakrát érzékelne egy helyről. Egy romlott és egy fojtogató chakrát. Érdekesnek bizonyult mind a két tanítványa. Klónt alkalmazva, könnyedén tudta szemmel tartani egyszerre mind a két gyerkőcét.

Kitane észre sem vehette a senseit. Hogyan is vehette volna? Hiszen egy volt ANBU-t senki nem vehet észre... Szorgalmasan gyakorolt a lány. Minden rendben ment, egészen addig, amíg le nem vetkőzött. Kidoru meglátta, azokat a borzalmas hegeket rajta. Sokat szenvedhetett szegény lány. Már majdnem oda ment hozzá, de nem tehette. Megfigyeléseket végzett és különben is, a lány magányra vágyott. Máskülönben nem hagyta volna ott Shinkot.
~ Jók a próbálkozásai, de nem adja át magát. A Mizu Bunshin egy majdnem tökéletes másolat. Persze ne mérhet fel a Kage Bunshinnal, de a lényege ugyan az. Vajon, mi történhet ha létrehozza a klónt teljes valójában? Milyen tudata lesz a klónnak? A Mizu Bunshin nem egy veszélytelen technika ennek a lánynak... De még nem tehet benne kárt. ~
Azzal a klón, egy pukkanás és némi por kíséretében, eltűnt. Mivel ez csak egy másolat volt, így valószínűleg az igazi sensei Shinkot kémleli. Nem szép dolog a tanítványok után leskelődni sensei!

Shinko sem vette észre azt a kíváncsi nőszemélyt, aki egy fatörzsnél talált magának egy megfelelő helyet, éppen Shinko mögött. Ő is szorgalmasan gyakorolt, habár a sensei erre nem is számított. Azt hitte, hogy ha elengedi őket, akkor majd együtt fognak csatangolni. Ami csapatépítésnek teljesen megfelelt volna, de a tanulásban és a tapasztalata szerzéseben semmit nem segített volna. Így viszont, mind a ketten tudnak valamit, amit a másikkal megoszthatnak.
~ Szorgalmas és igen jól alkalmazza a tanultakat. Ennyi idő alatt már egy kevés vizet is tud kiöklendezni. Ha azt vesszük, hogy Én két napig csak hánytam a próbálkozásoktól, akkor egész jól halad ~
Majd a sensei egy kevés por és pukkanás kíséretében eltűnt. Valószínűleg, sima Kage Bunshin volt mind a két "kém". Ő pedig a szobájában eszegette a finom lazacot, és csak begyűjtötte a klónok eltűnésével járó infót.

Mire mind visszaértetek, már későre járt. A recepciós odaadta a szobakulcsot. Kettő volt, így mind a kettőtöknek jutott egy. Shinko ért vissza hamarabb, de pár percel utána Kitane is befutott. Egy közös fürdőszoba volt a kis szobában. Éppen, hogy egy kis falat húztak fel, válaszfalnak. Alig lehetett 1 centiméter. Mindkettőtök ágyán, egy tálcányi finom étel volt. Rizs, mártás, és lazac. Ínycsiklandozó illatokat árasztott szerte a szobában. A Szürke falakat és az egész 666-os szobát beterítette ez a finom illat.

// Beszélgethettek nyugodtan, vagy akár mehettek is aludni. Ezt beszéljétek meg. De bármelyiket választjátok, írok én is Very Happy

//

**Satsukitane** Pént. Jún. 08 2012, 10:27

Át vettem a kulcsot, de valahogy nem akartam vissza térni. Mai nap a mai éjszakán a magány sokkal jobban vonzott. Jobb szeretem egyedül lenni mit társaságban. Így még a társaságot is megvédem magamtól. Óvatosan be nyitok a szobába szerencsére már Shinko alszik.
Az étellel aminek illata elér engem nem foglalkozom. A parton már ettem pár falatott amit magammal hoztam. Így egyből a fürdőbe mentem, hogy lemossam magamról a sós vizet. Az ajtót magamra is zárom, hogy ha felébredne a fiú még véletlen se tudjon kukkolni. Az is meg fordult fejemben, hogy hagyom egyedül aludni tovább és vissza megyek a kikötőbe, vagy sensei szobájába. Levetkőzöm és tükör előtt állva nézem magam. Az arcomat, saját vonásaimat figyelem, majd lezuhanyzok. Víz pont langyos volt amilyet szeretem volna. Talán félórája állhattam már a zuhany alatt amikor meguntam. Kimásztam, de nem törölköztem meg. Hagytam a vizet is tovább csobogni. Egészen addig amíg a kád tele nem lett. Majd felöltöztem és újra elismételte a kézjeleket. De immár a földön ültem mélyeket lélegezve. A víz alak újra meg formálódót és most már nem csak, hogy hasonlított egy embere. Egész pontosan rám hasonlítót. Testén viszont még mindig voltak át tetsző darabok. Jelezték, hogy a koncentráció és a chakra áramlás még nem tökéletes. Hagytam, hogy a víz vissza térjen a kádba majd le engedtem és kisétáltam a szobába. Le ültem az ágy szélére és meg kóstoltam a halat.

Ajánlott tartalom