Re: Kikötőváros

Orochimaru (Inaktív) Szer. Szept. 12 2012, 17:19

Nem nagyon tudtad, mi fog rád várni annál a bizonyos hajónál, és mi is lesz pontosan a feladat, de mivel volt is időd, és talán kíváncsi is voltál valamennyire, így a hazaút után megcéloztad a kikötőt, és a 'Repülő Teknős' nevű hajót. Amint megérkeztél a helyszínre, egyből felsétáltál a pallón, és mivel senki nem akarta utadat állni, így fel is juthattál a hajóra gond nélkül. Különböző vezényszavak repkedtek a levegőben, és egyenruhás alakokat láthattál rohangálni a fedélzeten. Nem lehettek ninják, inkább csak egyszerű tengerészek.
- Gyerünk már féleszű banda, a köteleket! Vitorlát bonts, irány a Taro sziget! - a hang ismerős lehetett, tekintve, hogy ennek a hangnak a gazdája invitált meg erre a különös utazásra. - Oh, hát mégis eljöttél. - fordult feléd Kameyo. Ez akár sértő is lehetett rád nézve, ugyanis, ha egy-két perccel később érkezel meg, már nem találtad volna a kikötőben a hajót, közben még el sem telt az a bizonyos két óra. - Nem gondoltam volna, hogy van vér a pucádban kölök. - hangja kicsit élesebbé vált. Ezek után visszafordult a teendőihez, és nem törődött azzal, hogy mit csinálsz a fedélzeten. Majd, miután már rég elhagytátok a kikötőt intett feléd, hogy ülj le mellé a kikészített asztalhoz, ahol képek, és lapok voltak kiterítve. Mikor leülsz, észrevehetsz egy iraton egy sort "...Mizukage és a falu tanácsa által elfogadott....", de többet nem láthatsz, mivel pont azt emeli maga elé a nő.
- A Kirigakurei flotta legtöbb piájával rendelkező hajója fedélzetén vagy kedves... - szünetet hagy, mivel nem tudja, hogy mi a neved, és egyáltalán hogy szólítson. - Feladatunk, mint mondtam egyszerű, ki kell iktatni az ellenséges hajókat a sziget közelében, ha találkozunk velük, és emellett a Taro szigeten kérték a segítségünket egy bizonyos banditatábor ellen. A küldetésért a fizetség 21.000 ryou, így, mivel segítesz nekem, adok belőle 6.300 ryout, ha nem leszel láb alatt. - vetette oda neked. - Kuzono-kun megmutatja, hogy hol lakhatsz az út ideje alatt. Az élelemmel nem kell foglalkoznod, kiváló szakács van a hajón, de persze, majd levonjuk a fizetségét a béredből. - kicsit mosolygott a nő. - Most pedig csinálj, amit akarsz, ismerkedj, ha úgy tartja kedved, csak tűnj a szemem elől! - adta ki az egyértelmű utasítást, már csak rád van bízva, hogy engedelmeskedsz-e neki.

**Fudou Shun** Csüt. Szept. 13 2012, 17:10

Kész őrültek háza vagy kész őrültek hajója? Nem a legszellemesebb, de így lehetett volna legjobban leírni a helyzetet, ahogy a magát legszebbnek nevező nőszemély ugráltatta a hajó legénységét. Mint a veszett patkányok rohangáltak fel s alá miközben tették a dolgukat. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy Shunt is kiszúrják, bár úgy tűnt erre egyedül annak volt ideje, aki az egész balhét vezette. Kameyo mint ahogy eddig most is lefitymálóan nézett a geninre. A fiú nem különösebben vette magára a sértést elvégre minek. Fiatal volt, de e szempontból érett. Kétségtelen, hogy ha öt markos legény ráveti magát, akkor neki meszeltek. Szóval jobb híján tette a dolgát. A nagy semmit. Kameyo ugyanis külön, mondhatni megszokott modorában, - mert úgy tűnt másik nincs neki - megkérte ne legyen láb alatt. Még szép, hogy ezek után ott volt. Első alkalom egy hajón, mindenfelé a nagy kék tenger, sok ismeretlen és érdekes dolog. Szóval volt látnivaló bőven, így izgalmában, mint egy kisgyerek, aki túl sok játékot kapott fel s alá kezdett rohangálni a fedélzettől egészen az alsóbb szintekig. Sokan nem nézték jó szemmel elvégre csak zavaró tényező volt, azonban ártani nem ártott saját kis örömével így ráhagyták a dolgot. Pár óra múltan a kések úrnője szólította. Nem kellett sokat keresni legalábbis most nem hisz elég feltűnő volt, ahogy a hajó fedélzetén ücsörgött egy asztalnál. Előtte különféle iratok hevertek melyek valószínűleg csak ő értett főként, hogy Shun tekintete rögtön a Mizukage szóra tapadt rá. Lényege pusztán az volt a folytatásnak, hogy volt valami melyet szeretett vezetője engedélyezett a falu tanácsával egyetemben. Röviden szólva teljesen legális ügyletben vesz részt. Kiskorú lévén az már számára teljesen mellékes volt, hogy itt piát szállítanak, sőt annyit, amennyit ez a fatákolmány elbír. Ami pedig a fizetést illeti, nos elfogadható. Először gondolt arra, hogy megjegyzést tesz fizetségének lefaragására, azonban rövid gondolkodás után rájött, ő nem hivatalosan felbérelt személyként van jelen. Így még jó, hogy nem kap annyit, mint a legénység többi tagja és egyáltalán kap valamit. Egy vállrándítással letudta a kijelentést, majd mikor elküldték felpattant a székről és haptákba vágta magát.
- Igenis asszonyom! – tisztelgett és már vigyorogva futott is tova.
Nem volt különösebb ötlete, hogy mit nézzen még meg a hajón, hisz gyakorlatilag, ahová be lehetett menni oda bement, még ha rövidke időre is. Mivel azonban reggel óta egy falatot se evett útja a hajó konyhájába vezetett. A robosztus séf, akinek feltehetőleg ez csak másodállásban volt a foglalkozása ugyan olyan keménykötésű volt, mint a többi matróz. Fegyvert nem tartott magánál, de kétségtelen, hogy egy serpenyővel is remekül be tudta volna törni másnak a fejét. A fiú megközelítette a pultot, ahol át lehetett venni mindent, amire a gyomornak szüksége volt. A nagy szakács valamin éppen ügyködött, amikor az apró genin kinyitotta a száját, mondván, valamivel szeretné megtölteni a hasát. A hajó séfje kérdés nélkül odavágta elé egy remekművét. Külsőre és szagra olyan leírhatatlan volt, hogy ha ez egy jelent lenne, garantáltan ki lenne takarva. Akadékoskodni, nem tetszést kifejezni lehetett, de mivel itt nem volt pardon és a reklamációt nem fogadok el felirat is kint függött a falon, Shun kénytelen volt ezzel beérni. Bármennyire is visszataszító volt az étek, szemei akaratlanul is felcsillantak az első kanál után.
- Ronda de finom… - éljenzett teli szájjal és folytatta a furcsa kreálmány belapátolását.

Orochimaru (Inaktív) Csüt. Szept. 13 2012, 18:16

Úgy tűnik az éhség felülkerekedett a gondolataidon, így az első utad, az eligazítás után, a séf szentélyébe vezetett, ahol a robosztus "pap" meg is kínált egy főztjével, ami első látásra nem volt túl szerethető. De aztán megízlelted a remekművet, és így nem is volt olyan szörnyű az ebéd. Legnagyobb meglepetésedre egy a húszas éveit taposó, jóképű férfi ült melléd, és kézfeltartással jelezte a szakácsnak, hogy ő is kér egy adagot. Talán észre sem vett téged elsőre, és még azt sem, hogy mellette ülsz, úgy tűnik megszokásból választotta azt a helyet. Miközben ő is fogyasztotta az ebédjét, balra fordult, és megpillantott téged. Nagyot kiáltott, ami számodra nem volt túlságosan szerencsés, hiszen így a szája tartalma az arcodon, és ruhádon landolt.
- KI A FENE VAGY!!! - ebből a mondatból kiderülhetett, hogy az a nőszemély nem avatta be legénységét abba a titokba, hogy te is a hajón tartózkodsz, és hogy miért vagy itt. A férfi nem, hogy támadott, inkább újjal mutogatva, rákjárásban hátrált tőled. - DÉMON! Fellógtál a hajóra egy gyerek képében, hogy megölhess engem. - ahhoz képest, hogy hallottad mit mond, maga a szöveg értelme érthetetlen volt. Még hogy démon, és mégis miért akarnál tőle bármit is. A férfi a nagy sietség közben a tarkóját a séf térdébe verte, ugyanis nem vette észre, hogy mögötte áll.
- Ne kezdd Tenshiro-san! Ő az a fiú, akit az úrnő, aki minden nő közül a legszebb, a hajóra engedett. De hiszen szólt nekünk, hogy jönni fog. - mondta a szakács, amiből három dolgot szűrhettél le. Egy, miszerint a nő biztos volt benne, hogy elvállalod a küldetést, és csak ámított a hazugságával. Kettő, a legénységével is kimondatja azt a hülyeséget, miszerint ő a legszebb, és három, ez a férfi totál hibbant. És mintha csak a harmadik megállapítást igazolná, érzelemmentes arccal visszaül melléd, és folytatja az ebédét.
- Jah, az más! Örülök, hogy találkoztunk, Rikuno Tenshiro vagyok. - vetette oda neked.

//Következőt ide-->Taro sziget//

**Akari Tenshi** Kedd Szept. 18 2012, 23:26

//Gai sensei//

A napjaim unalmasan telt. Én a tájat próbáltam figyelni, míg a matrózok inkább engem figyeltek. Nem nagyon zavart, hiszen tudtam, hogy tökéletes testem van és így legalább anélkül gyűjthettem be a bókokat, hogy tennem kellett érte valamit. Egyetlen dolgom az volt, hogy néha átmenjek a hajó egyik oldaláról a másikra, és ami a nehezebb része volt a dolognak, a létezés. Ezt nagyon aktívan kellett művelnem, különben csúnya dolgok történhettek volna, ha én nem létezem. 3 nap gyakorlatilag így telt el, néha kinéztem a tengerre, de amúgy csak elvoltam a fedélzeten és ténferegtem. 4. reggel már elegem volt a nem túl jó minőségű kosztból, így elég nyűgösen, fáradtan és éhesen keltem, várva, hogy a mai napnak is vége legyen. A délelőtt a szokásosan telt, sétálgatás a fedélzeten, tenger kémlelése, miközben a matrózok engem figyeltek, de délután beütött a menykő, ugyanis a kapitány magához szólított, hogy vihar lesz hamarosan és a feltételek nem megfelelőek, hogy ki tudjuk kerülni. Nem nagyon tudtam, hogy mit is kéne csinálnom, hiszen ilyen helyzetben még nem voltam, hogy nekem is keljen a hajón a dolgokat irányítanom. Próbáltam beszélgetni a matrózokkal, hogy mi lehet, amit én is el tudok végezni és milyen feladatok várhatnak rám, de mivel ők már megszokták a tengeri viharokat, így nem sok mindent tudtam meg tőlük.
Az egy óra kérdezősködéssel telt, de túl gyorsan. A vihar erős széllel kezdődött, de aztán egyre magasabbra vertek a hullámok. Közben a parancsnok kiadta az utasításokat, hogy éppen melyik vitorlát eresszük el vagy húzzuk be. nekem nagyon nem volt kijelölt feladatom, hanem ahova hívtak mentem. Így kezdtem az orr vitorlánál, amit ha erősödött a szél, akkor jobban ki kellett engedni, hogy kevesebb szelet fogjon fel és kisebb legyen a sérülés, viszont ha a szél gyengébb volt, akkor pedig össze kellett húzni, hogy feszüljön, ezáltal nagyobb húzóerőt fejtsen ki a hajóra és gyorsabban tudjunk kikerülni a viharból. Amikor ezzel végeztem a rakodótérbe küldtek, hogy a még nem rögzített csomagok helyhez kötésében segítsek. A vihar még javában tartott, amikor újabb feladatot kaptam. Az árbocon eltört egy tartó rész, amit meg kéne javítanom. Gyorsan ledobáltam a cuccaimat a hajó védettebb részére, majd elkértem a felszerelést, amit az ilyenek javítására használnak, mivel a matrózok is meg tudják csinálni, csak nekik ugye meg kell ezzel várni a vihar végét, mert ők nem rendelkeznek chakrával. Elraktam a zsebembe a dolgokat, 3 méter drótot, egy szikszalagot és egy kést. Koncentráltam a chakrámat, majd felléptem. Elvileg jónak kéne lennie, de ahogy elindultam a víz miatt csúszós fáról egyből leestem, mert nem számítottam arra, hogy nedves a fa. A következő körben egy kicsit többet töltöttem, így sikerült megállnom. Szépen elindultam az árbocon fölfelé és el is értem a tetőre, ahol az első dolgom az volt, hogy a leszakadt vitorlát a dróttal rögzítsem, majd a ragasztóval és a késsel elkezdtem fabrikálni. Körülbelül a művelet 5 percet vehetett igénybe, de az idő alatt megizzadtam vagy az esőtől benedvesedtem nem tudom, de az biztos, hogy a bugyimon és egyéb fehérnemű mindenem csurom vizes volt. Leérve többen is megtapsoltak, majd egyből újabb feladatot is kaptam. Mostani feladatom annyi volt, hogy merjem ki a vizet a hajóból, bár ha azt vödörrel kéne, akkor elég lassú folyamatban lenne részem, de szerencsére néhány matróz felkap egy nagyobb edényt, majd engem is odahívnak. Alig, hogy megfogom, látom, hogy körülöttem többen is ekkora demizsonnal rohangálnak és merik a vizet, így én is követtem a példájukat. Igaz, hogy a hullámok hatalmasak voltak, de szerencsére a mélységnek az edény alján sikerült szembeszállni a hullámokkal. Közben még néhány csomót is megtanultam, így rám bízták, hogy bizonyos helyeken kössem újra a csomókat, vagy ha tudtam, akkor bizonyos mértékig engedjem ki a vitorlákat. Remélem, nem sok van már hátra a hurrikánból, hiszen a több napos semmit tevés, kialvatlanság és a koszt minősége már éreztetni kezdte a hatását, vagyis fáradtság egyre jobban úrrá lett rajtam.

//Gomen a késésért, dolgom volt. Elvileg ez meg van egy oldal 12-es betűméret Times new roman betűtípusban//

Kakuzu (Inaktív) Csüt. Szept. 20 2012, 15:24

Az unalmas napok után az időjárás tett arról, hogy némiképp izgalmasan alakuljanak a dolgok. Mivel neked amúgy is csak a hajó őrzése volt a feladatod és tengerész kiképzést nem kaptál, éppen ott segítettél és az alapján, ahol tudtál. Nem volt egyszerű a dolgod, de a tőled telhetőt megtetted. A vihar viszont egyre vadabbul kezdett tombolni körülöttetek. Megtépte a vitorlákat, egy árboc, pedig ki is dőlt a helyről. Mivel a fenn állt a veszély, hogy a kötelek miatt a posztját megunt fadarab a mélybe rántja a hajót, a matrózok amilyen gyorsan csak tudtak, cselekedtek, és útjára engedték a kis hálátlant. Sajnos nem tudták elkerülni, hogy a habokra küldött kis mocsadék egy hátulról érkező hullámmal teljes erőből nekicsapódjon a hajó oldalának egy nagyobb lyukat hozva létre a hajótesten. Szerencsére azonban elég magasan volt ahhoz, hogy ne ömöljön be folyamatosan a víz, viszont ahhoz már nem volt elég magasan, hogy a folyamatos vad hullámzás szépen apránként ne töltse meg a rakteret. Mivel így is fenn állt már a merülés veszélye téged rögtön a hajó aljába irányítottak, hogy kezd szépen merni kifelé a vizet pár tengerésszel együtt. Erre a remek élet halál harcra összvissz egy vödröt kaptál akár csak mindenki más.

Ide kérném a következő postot, amiben leírod a kis munkád, pár óra alatt pedig lecsendesül a vihar, több kár már nem keletkezik, ti pedig megérkeztek a kikötőbe. Mást ne írj. --->Wasabi kikötőváros

**Umi Michishio** Csüt. Szept. 27 2012, 20:09

Kitaro részletezése a küldetésről hirtelen megrémítette a genin-t "Ott hagyhatod a fogad" ezen a mondaton gondolkodott, miközben haza felé ment. Azt sem tudta kiverni a fejéből, hogy a küldetés "B" szintű, az a tény, hogy egy Umi genin egy B szintű küldetésen vessz részt, biztos híre fog menni, és az emberek beszélni fognak róla, vagy legalábbis egy kevesen, de ha nem is, az sem baj, hisz így is büszkévé teszi a klánját. Ott volt a pró, és kontra a fiú fejében és bizony táncot jártak amely súlyos teherként kínozta a fiút, ám eközben érzet valami furcsa dolgot, legutóbb akkor érezte amikkor, Kitaro azt mondta, hogy mehet vissza az akadémiára, hogy ha nem teljesíti a képzést, bizony ez az érzés a kihívás által okozott vér forrás volt. Haza ment és elmondta az apjának, hogy milyen ajánlatot kapott. Az apja megsimogatta a fejét, és széles mosollyal mondogatta, hogy "Ez az én fiam, ez az én fiam, az én örökösöm". Habár még mindig érzet egy kis kételyt a szívében, de úgy döntött, hogy vállalja a küldetést. Az apjával elmentek a klán fegyver raktárba, és kapott némi új fegyvereket, továbbá az apja mutatott neki pár trökököt, hogy hogyan rendezze el a felszerelését, és azt is meg mutatta, hogy mire tud hasznos lenni egy pár lepecsételt farönk. Miután a fiú össze pakolt teljesen a kikötő felé vette az irányt, hogy találkozzon Kitaroval, és Shiba-val.

Eredeti kezdő felszerelés:

2 db kunai tartó
1 db suhriken tartó (derekán)
2 - 2 db kunai (jobb illetve bal combon található kunai tartóban)
5db shuriken
Fehér kistekercs:
10 db senbon
Kisebb övtáska:
5db füst bomba
10db robbanó jegyzet
Piros nagy tekercs:
2 db fuuma shuriken be zárva
Zöld nagytekercs:
1 doboz energia tabletta (kezdés miatt 25 db)
1db elsősegély készlet

Változtatott felszerelés:

1db hátizsák (hálózsák, váltó ruhák, élelem, innivaló tehát az utazás minimum kellékei, 5db plusz kunai és 5m drót)
2 db kunai tartó
1 db suhriken tartó (derekán)
2 - 2 db kunai (jobb illetve bal combon található kunai tartóban)
5db shuriken
Övtáska:
5db füst bomba
6db robbanó jegyzet
2db könnygáz (ehhez kell az engedélyed)
Tekercs tartó rész:
Kék kis tekercs:
2 db sima farönk
Fekete kis tekercs:
2 db farönk darabonként 2db robbanó jegyzet
Piros nagy tekercs:
2 db fuuma shuriken
Zöld nagytekercs:
1 doboz energia tabletta (kezdés miatt 25 db)
1db elsősegély készlet
Fehér kistekercs:
10 db senbon

Költségek:
könygáz 600 両 2db = 1200 両
2 kis tekercs 50 両 = 100 両
5db kunai 150 両 = 750 両
1db hátizsák = 300 両
5m drót = 50 両
Összesen = 2400 両

Azért írtam az, hogy klán raktár, mert az szerintem fillingesebb mint elmenni a közértbe venni dolgokat. Akkor vonom le, és írom át a dolgokat, hogy ha azt jóvá hagytad.

Orochimaru (Inaktív) Szomb. Szept. 29 2012, 14:11

Meg is érkezel a kikötőbe, mindenféle gond nélkül, apád áldásával, és néhány új fegyverrel. Mikor megjössz, egy óriási tömeget láthatsz, bár ez megszokott, viszont most azzal a különbséggel, hogy az emberek nem a munkájukat végzik, hanem egy utat nyitnak egy személy előtt. Mikor odapillantasz, észreveszel egy fátyolos lányt, aki talán még fiatalabb nálad, de maximum veled egykorú, aki egy gyaloghintóban ül, és tíz ember veszi körül. Négyen a hintót cipelik, ketten a tömeget oszlatják, ketten a két szélen állnak, és a maradék két ember zárja a sort. De, várjunk csak, az ott, a sor végén Kitaro-sensei, és valószínűleg Shiba-kun lehet. Mikor a magasabb rangú ninja észrevesz a tömegben, egy biccentéssel mutatja, hogy melyik hajóval fogtok menni, és, hogy ott várd meg őket. El is indulsz a hajó felé, ami hatalmas volt. Először, természetesen a távolság miatt, alig lehetett elhinni, hogy akár 10 ember elfér rajta, viszont, így közelebbről megvizsgálva, talán még 50 is kényelmesen elfért volna rajta. Az emberek rakodták fel a tartalékokat, hordókat, hiszen nem akarhatták, hogy a nemes lány élelem nélkül utazzon a hajón. Valószínűleg még akár ajándék is lehet benne, gondolván nem üres kézzel, csak hobbiból akarja átutazni a fél világot. A palló mellett álltál, mikor maga a menet is megérkezet, és felvitték a lányt a bárkára, és csak egy pillanatig láttad a védendő személyt. Arca, és egész teste gyönyörű volt, és látszott rajta, hogy magas rangú felmenőkkel rendelkezik, de mégis a mosoly a száján valahogy nem szívből jött, valahogy 'ál' volt. Túl sok időd nincs most ezzel foglalkozni, ugyanis mentorod a társával érkezik, és egy páncélos idegennel. A férfi, akiről egyáltalán semmit nem tudtál, kopasz volt, sok sebhellyel díszítve, és emellett egy hatalmas kard lógott a hátán. Talán még nem is láttál akkorát.
- Örülök, hogy jöttél Umi fiú. Ő itt Shiba, akiről beszéltem. - mutat a jobbján lévő fiúra, aki egyből köszön neked. - Ő meg Takano taichou, a hajó kapitánya, és a testőrség vezetője, ő alá vagyunk beosztva erre a küldetésre. - mutat a balján álló felé, de onnan csak egy mordulást kapsz válaszként.
- Gyerünk Umo, még ma el kell indulnunk, vitorlát bonts, vasmacskát fel. EMBEREK, INDULUNK! - mondta a kapitány, és már osztotta is a jobbnál jobb parancsokat, és úgy tűnik a horgonyhúzás a te reszortod lesz.

//Elfogadom a fegyverek megvételét, és frissítsd az adatlapod. //

**Umi Michishio** Szomb. Szept. 29 2012, 14:56

A fiatal fiú már megszokta a nyüzsgést, és valamilyen rejtélyes oknál fogva szükségét érezte ennek a dolognak, talán azért mert nagy a családja. Ilyet még nem látott, elit hintó, testőrséggel számára ez újdonság volt, és nagyot dobbant a szíve mikkor meglátta az egészet, nem tudta hova rakni a dolgokat, természetesen az átlagembereknek ez egy vásári mutatvánnyal ért fel. Szóval ott volt minden, aminek ott kellet lennie ahhoz, hogy ez egy különleges nap legyen, a díszes menet feszesen, és előkelően haladt előre, amiből kettő személy tűnt ki kicsit, Kitaro és Shiba, de még gondolkodni sem volt ideje Michishionak mivel sensei-je diszkréten biccentéssel rá mutatott egy hajóra. A fiú kivételesen nem bambult el, és észrevette mestere jelzését, majd tolakodóan elindult a tömegben a hajó felé, amely ahogy halad egyre és egyre nagyobb lett, még el nem érte a hatalmas méretett, akkorát, hogy még ő ilyet nem látott. Szorgos munkások pakolták a szállítmányt, amely annyi volt, hogy egy kisebb hajó biztosan elsüllyedt volna tőle, a fiatal fiú még nem látott ennyi cuccot egyszerre, talán még az Umi klánnak sincsenek ennyi tartalékai, és kissé kételkedve nézet a szállítmányra mivel nem nagyon hitte el, hogy ennyi bele fog férni, a hajóban, aztán a tekintetét a hajóra szegezte és ekkor eloszlott az előző kételye, hiszen előtte állva még nagyobbnak tűnt a hajó. Éppen akkor, mikkor fel akart szállni a hajóra megpillantotta, a lányt, akinél szebbet még nem látott, ha kicsit idősebb lenne a fiú, akkor biztos rá hajtana, vagy talán beismerően csüggedne el, mert hiszen ilyen lányhoz „születni kell”. A geninek nem volt ideje tovább bámulni leset állal, mivel a fiút mestere szólítja meg aki, bemutatja régi tanítványát Shiba-kunt, aki barátságosan köszön Michishionak aki egy kisebb meghajlással viszonozza azt. Kitaro balján egy hatalmas kopasz férfi volt, aki csak mordult egyet, amikkor bemutatják. Nem volt a fiú számára túl szimpatikus a matuzsálem, ám ezt a férfit valószínűleg nem zavarta, és még valószínűbb, hogy nem is érdekli. „Umo” jön a megszólítás, és a finom célzás a vasmacskával. A fiút nem is az utasítás, és annak körítése zavarja, mivel a hasonló dolgokat mostanság kihívásként kezeli, és mindenképpen bizonyítani akkor az zsörtölődő időseknek, ám az, hogy Umi helyet Umo-nak szólítják, ám az ember félelmetes volt így csak egy vissza fogottabb, megjegyzést enged meg magának a genin. – Nem Umo, hanem Umi! Választ nem vár, ha nem neki indul, hogy ellássa feladatát, közben azon gondolkodik, hogy megfúja a fickó hatalmas kardját, ha elbírja, miután megérkezik a horgonyhoz, összegyűjti erejét, hogy kifogástalanul eltudja látni a feladatát …

Orochimaru (Inaktív) Szomb. Szept. 29 2012, 17:17

- Nem nagyon érdekel fiam, de talán megjegyzem, ha VÉGRE AZT CSINÁLOD, AMIT MONDTAM, ÉS NEM A SZÁDAD JÁRTATOD. - kissé csípős a kapitány modora, de nem is kell őt szeretni. Neki az a dolga, hogy megvédje a lányt, és nem az, hogy pacsizzon veled, és úgy tűnik, azt a munkát eddig jól végzi. Te sem vagy rest, nem lehet tudni, hogy a bizonyítás vágy, vagy a félelem miatt, de szélsebesen felhúzod a horgonyt, és már indult is a hajó. A szél belekapott a vitorlába, és szinte kirepítette a kikötőből, az összegyűlt nép legnagyobb bánatára. Úgy tűnik, szeretik ezt a lányt, de miért ilyen szomorúak? Talán nem jön vissza, vagy mi? Nem minden tiszta neked, még a küldetéssel kapcsolatban, és meg is látod mentorod a hahó közepén, amint Shibával beszélget. Itt az esély, hogy ha akarod, akkor többet kérdezz az ügyről, de még mielőtt megindulhattál volna, máris egy idegesítő hangot hallottál.
- Kiddo¹, vár a meló! - mondta a kapitány. - Teríts meg a személyzetnek, a séf úr elmondja a részleteket. - adta ki új feladatodat, és te már mentél is, hogy elvégezd. Amint beértél a konyhába, egy testesebb férfit vettél észre, akinek a sapkája elárulta, hogy ő a szakács, de mégis, elsőre nem lehetne megmondani, hogy ért-e valamit is a kajakészítéshez. Mert az biztos, hogy az eltüntetésében otthon van, és most is épp ennek a hobbijának hódol, de miért eszik, amikor dolgoznia kéne?
- Oh, már annyi lenne az idő, késni fogok. Megint. Tudnál segíteni kölyök, te megterítesz 45 főre, én meg elkészítem az ebédet addig. A jutalmad a kaja negyedik legjobb, és legfinomabb része lesz, benne vagy? - mondta, miután közölted a hírt, hogy mit mondott a kapitány. Úgy tűnik még lassú a felfogása is, mivel te éppen ezért a feladatért jöttél ide, de legalább jót fogsz enni, így hozzá is láthatsz a munkához. Persze, csak akkor, ha akarsz. De ki az első három, aki a legjobb részeket kapja?

---------------
1=Kölyök

**Umi Michishio** Szomb. Szept. 29 2012, 19:06

A fiatal genin neki indul, de mielőtt még elvégezné, a kapitány nem hagyja meg jegyzés nélkül, a fiatal fiú megjegyzését, de ez általában, így szokott lenni. Igazabból lényegtelen volt az a hajón elhangzott első két mondat, ugyan is a genin az genin csinálja, amit csinálnia kell, és Michishio bizonyítani is akar, amint fent a horgony már indulnak is. A fiú most a tömeget kémleli, akik szomorúak, valaki búsan integet, valaki csak pityereg, és természetesen vannak olyanok, akik megdermedve szótlanul üveges tekintettel figyelik a távolodó hajót. Michishio most értette meg, hogy az emberek nem azért figyelték a lányt, mert még számukra is újdonság volt, talán lehet, hogy azért követték figyelemmel útját, mert ismerték, és szerették, vagy talán függtek tőle, kitudja, de az embereknek álltalábban nehéz a búcsú, ámbátor a fiú inkább kérdez, mintsem feleslegesen gondolkozzon. Kitaro és Shiba körülbelül a hajó közepén beszélgetetnek, talán ők készségesen válaszolni fognak a miért kérdésére. Ám mielőtt megindult volna, az egyetlen kedvenc kapitánya, máris faladatra fogja be. A kölyök megszólítást a legtöbb gyerek nem szereti, Michishio sincs oda érte, ám még ezt is sokkal sokkal jobb mint sem a vezeték neve rosszul, így már már értékeli a dolgot, de meg is tette, mivel most szó nélkül indult meg. A kezdeti sértegetések, és egyszerű feladatok sem veszik el annyira a kedvét, hisz még mindig örül, annak, hogy itt lehet egy ilyen küldetésen, talán ha száraz földre érnek, akkor nem kellesz ilyen dolgokat csinálnia, és ahogy ez eszébe jut még határozottabban, és még gyorsabban halad a konyhába. Az úgynevezett séf, ingen csak lassú ember volt, nem csak fizikailag, hanem szellemileg is, na de mindegy segíteni kell akkor segíteni kell, ráadásul, még jót is ehet a fiatal fiú, amelyet sosem vett meg, ám hirtelen gondolkodni kezd, ez a ember beszédesének tűnik, és nem szeretne késlekedni, ahogy ezen gondolkodik rá jön, hogy talán kitud belőle szedni egy két dolgot. – Maga rendesnek tűnik, és kedves is, tudja mit bácsi, gyors leszek a dologgal, ha viszont válaszolni tetszik egyik kérdésemre szuper gyors leszek, és még a kaja készítésébe is besegítek! Mondta határozottan, és jó kedvűen a fiú, miközben a kezét nyújtotta, ha a séf bele megy rá kérdez a úri lánykára, hogy miért siratják, és még a kapitányra is, elvégre, ha már ő itt a főnök, nem lenne rossz tudni róla párdolgot, hisz meg az is lehet, hogy később az életük függ egymástól, bár az ilyen, és hasonló gondolatokat, az agya legmélyebb zugaiba száműzi …

Orochimaru (Inaktív) Szomb. Szept. 29 2012, 20:33

Gyorsabb leszel, néhány válasz után, ez csak felcsigázta a séf gondolatait, és máris készségesen mondta azt, amit tudni akartál.
- Úri lányka? Nem merd még egyszer ily módon a szádra venni Nami-sama-t. Ő a legtündéribb, és legkedvesebb ember, akit én valaha ismertem, és szolgáltam. Nem szolgának néz minket, hanem barátoknak, társaknak. Erre meg, egy aljas sziklához kell feleségül mennie, hogy a családok, egyesüljenek. Förtelmes! - köpött egyet a szemetes felé. Aztán, mikor meghallotta a kérdésed a kapitányról, akkor kicsit megrémült. - Még nem hallottál Takano taichou-ról. És úgy, hogy a Véreskezű Takano? Ez egy legenda, miszerint egyszer azt a feladatot kapta a híres bérgyilkos, Takano, hogy ölje meg a lányt, de aztán amikor mellé ért, egyszerűen nem tudta megtenni. Végzett az egész hálózattal, akik Nami-sama megölésére törekedtek, és visszatért hozzá, mint legfőbb testőre. Azóta sokat változott a jelleme, de én még most is félek tőle. - kirázta a hideg a férfit, de miután az alku megkötetett, neked gyorsan kellett cselekedned, bár azt nem engedte, hogy a műalkotásába belerondíts. Mikor készen álltatok, észrevette a séf, hogy kevés a pincér, ezért az, az ötlete támadt, hogy ebben segíthetnél neki a kotyvasztás helyett. A te döntésed, hogy bele mész-e, de a hajón lévők már közeledtek, hiszen az ebédidő a nyakukon volt.

**Katsumi Kawachi** Szomb. Szept. 29 2012, 21:14

//Tea kaland a'la Jiraiya sensei//

Társaim bemutatkoztak, ahogy gondoltam én túl sokat árultam el és igazából fölöslegesen árultam el a családi hátterem. Dokujaku srácból már kezdett elegem lenni. Nem tudtam eldönteni, hogy a hebrencs és mitugrász Rabito, vagy ez az öntelt hólyag. Egyenlőre nem tudtam dűlőre jutni, de ha jobb, mint Rabito, akkor el leszek vele. Feng, ahogy én is gondoltam, egyből mondta, hogy akkor menjünk a kikötővárosba. Végül is logikus volt, mivel a szigetet csak hajóval, vagy egy idióta technikával, mint amivel én is ugráltam egy időben Kiri és Kemuri között. Az országot minden oldalról tenger vette, nem hiába volt a falu a Vízben rejtőző. Amint meg volt a terv, vagy is hogy kimegyünk a kikötőbe. Az utunk a kapuban lévő gyors ellenőrzést leszámítva nyugisan telt, bár elég későre sikerült kiérnünk. Kiérve több változat is volt előttünk, én logikusan azt választottam volna, hogy vagy egy nagyobb kereskedő hajóval fix áron elmegyünk a Tea országába, vagy megfenyegetjük az egyik magánhajó tulajdonosát, hogy vigyen el minket. Bár a leglogikusabb az lenne, hogy alszunk és másnap reggel indulunk el. A lényeg, hogy minél olcsóbban eljussunk a kijelölt végállomásra. Ezen gondolataimnak kivételesen hangot is adtam, persze csak azután, hogy levettem a szám elől a kendőt, mert azért bunkóság azon keresztül véleményt nyilvánítani.
- Ha lehet véleményem, márpedig van, én azt mondom, hogy minél olcsóbban, minél kevesebbért. Arra gondoltam, hogy egy nagyobb kereskedőhajóval fix áron elmehetnénk már ma este, hogy minél előbb ott legyünk már. Tano te mondtad, hogy jó vagy az orvgyilkolásban, ha esetleg, nem kell senkit megölni, csak mondjuk keresnénk egy magánhajó tulajdonost, és valamelyik családtagjával megfenyegetnénk, hogy olcsón elvigyen minket Teába. Tudom, hogy durván hangzik, de nem tudok azzal várni, hogy itt rostokoljunk. Amúgy is mik vagyunk? Szerintem shinobik vagyunk, tehát hozzá kéne legyünk szokva a kényelmetlenséghez és ahhoz, hogy néha másoknak is okoznunk kell gondot.
Nem tudom, hogy mit fognak szólni az ismét bő lére engedett mondandómra, de ez a véleményem és nem tudtam volna elmondani szebben. Vajon mit fognak gondolni arról, hogy egy ártatlan civilt megfenyegessünk, hogy mi nekünk jobb legyen, de valahogy soha nem érdekelt más emberek hogy léte. Lehet ezért utálni, igen, nincs más mód, ezért utálni szoktak az emberek, de egy ilyen istenségnek semmit nem számít pár porhüvely véleménye, ahogy az se nagyon zavarja, hogy a sajátjával mi történik. Egyedül Go- t tartottam társamnak s rajtam kívül egyetlen értelmes lénynek, bár a látszatott kifelé tartani kell. Feng és Tano mégis valahogy mégse tartozott a többi idiótához, mint a Bohóc sensei és Rabito chan.

**Umi Michishio** Szomb. Szept. 29 2012, 21:38

//Suigetsu//

Michishio hallgatta a séfet, aki készséges volt, az extráért cserébe. A lányról kiderült, hogy nagyon aranyos, és kedves leány, aki egyenrangúnak, sőt meg inkább barátian kezeli az őt körül vevőket, ennek tudatában a fiú szégyelli, hogy úri lánykának hívta, a Nami-samat, és most már értette, hogy miért volt ilyen hangulatú a kikötői tömeg. Mint kiderül egy kényszer/érdekházasság van készülődőben, ami egyáltalán nem volt szokatlan akkori időben főleg nem a nemesek között, sőt ez volt az átlag indok. ~Szikla?~ gondolkodik magában a fiú, biztos a séf szava járása, vagy kitudja. A fiú nem nagyon foglalkozik a hazasággal, feladata van, és azt teljesítenie kell, és kész a politikához nem ért nem is akar érteni. Ahogyan a séf előadja a dolgot, és miközben köp is egyet azért kicsit elszomorodik, és kicsit kíváncsi lesz a lányra, mert még nem látott olyan embert, aki másokból ilyen érzéseket, és lojalitást váltott volna ki, egyedül csak a Mizukage-sama volt ilyen. A kapitány nem volt más, mint a Véreskezű Takano az egykori hírhed bérgyilkos, aki megvédte ezt az ártatlan lányt, és az óta is őt védi, a története bármely író elméjét inspirálhatná, ám a fiatal geninből inkább csak tiszteletet, és kicsivel több félelmet váltott ki, ezek után biztos nem kérdőjelezi meg egyetlen szavát sem, pláne nem fog neki visszafeleselni. Az étel elkészült, és az asztalt/asztalokat is megterítette Michishio, ám nincs elég pincér, és ebben kéne a séfnek segítség. A fiúnak leginkább a pincérkedéshez nem fülöt a foga, ám az alku megkötetett, és ráadásul a kapitány is arra utasította, hogy segítsen a séf-nek. Egyenesnek, és őszintének nevelték Michishio-t, így csak halkan és csüggedten annyit szólt:- Mi a dolgom mint pincér főnök ?

Orochimaru (Inaktív) Vas. Szept. 30 2012, 14:10

Megörült a szakács, hogy vállalod a melót, és rögtön el is mondta a teendőidet.
- A kiszolgálás egyfajta művészeti ág. - különös megközelítéssel beszélt a kajahordozgatásról. - Fontos, hogy soha ne nézz Nami-sama szemébe, míg felszolgálod neki az ételt, sőt igazából senki szemébe se. Kiviszed a tányért, bejössz, és ha valaki végzett, akkor behozod a tányért. Ennyi lenne, se több se kevesebb. - fejezte be. Hamar meg is telt az ebédlő 40 matrózzal, senseieddel, társával, Takano taichouval, a nemes lánnyal, és legfőbb szolgálójával. A rétegek külön-külön helyezkedtek el, tekintve, hogy két asztal volt, és az egyszerű lélek nem ehet együtt a lánnyal, ez szabály volt, amit a hallottak alapján nem ez a lány hozott. Te meg is kezded a felszolgálást, többi 8 társaddal, és nagy szerencsédre nem neked kellett a saját tanítódnak vinni az ételt. A hullámzó hajó nehezítette a feladatod, de tökéletesen megoldottad, amit utána a szakács is pénzzel díjazott. Úgy tűnik, nem csak új barátra leltél, de még egy kis hasznod is volt a melóból. Majd gyorsan lement a nap, és már az ágyadban pihentél, amikor Takano taichou felkeltett, hogy menj ki vele a hajó tatjára.
- Kiddo, nem tudom, hogy mire vagy képes, de Nami-sama élete mindennél fontosabb. Így, most tesztellek egy kicsit. Én nem fogok támadni, de te igen, és ha megtudsz egyszer ütni, akkor folytathatod az utat velünk, ha nem, akkor, amint megérkezünk a folyó országába, elhagyod a csapatot. Megértetted? - mondta a véreskezű. - Ha nem úgy támadsz, hogy azt gondolod, hogy megölsz, akkor nem fogod sikerrel venni a vizsgád. - fejezte be, majd kezével mutatta, hogy mehetsz.

//+ 500 ryo a munkáidért.//

**Umi Michishio** Vas. Szept. 30 2012, 17:19

Azt hogy bevállalta a fiatal genin a feladatott jól sült ki, mert ugyan is még kisebb zsebpénzt is kapott, amely kitudja, mikkor jön jól. Kisebb etikett lecke után, a fiú hozzá látott a kiszolgáláshoz, amely ilyen olyan dolgok miatt oda is kellet figyelni, de vége lett, vége volt a fiatal fiú megindult, és már alig várta, hogy az ágyába feküdjön. Már már elaludt, amikkor váratlan vendég tört rá, akire a leginkább nem számított. A véreskezű jelent meg, ez mint egy rém állom, úgy kezdődött ez az este. Szépen lassan komótosan indultak meg mire kiértek a hajótatjára, Michishio nagyabból felébredt. Takano felvázolta elképzelését, számára a lány védelme a legfontosabb, és nem tűr meg maga oldalán olyan embert, aki nem képest legalább őt egyszer megütni. Az egész komikus volt, hiszen a kapitány jóval nagyobb volt mint Michishio jóval tapasztaltabb, és a többi, az egész olyan volt, mint egy rossz vicc, és sajnos a csattanó most a geninen csattant, de sebaj, ha idáig el jött akkor már ezt is teljesíteni fogja, legalábbis megpróbálja. A hatalmas ember meg legyinti kezét jelezve azt, hogy támadhat a genin. Michishio minden ellenszenvét összeszedte a kapitány ellen. Nem tudja senki, hogy mire számíthat a másiktól, de a fiú shinobi volt, kitudja mi volt a kapitány. A fiatal fiú nem támad, egyből koncentrálni próbál, és ennek megfelelően kitalál egy stratégiát. Első lépésként létrehoz a fiú négy darab köd klónt, majd ezekkel előre küldi figyelem elterelés képen, és meg próbálja közben megütni a kapitányt, ha nem is sikerül ütést be vinni az, sem baj, ugyanis az első roham lényege a kapitány mozdulatainak reflexeinek lemérése. Második lépés csak akkor lép érvénybe, ha elsőnek nem sikerül ütést be vinni, aminek lássuk be nagy az esélye. Szóval második lépésként megpróbálja, létre hozni a Kirigakure no Jutsu, és utána alkalmazza a Muon Satsujin Jutsu, hogy megüsse. – Majd a mesterem eldönti, hogy elfogadja ezt a tesztet, vagy sem, de állok a kihívás elébe Oboro Bunshin no Jutsu…

// Köszi az extra manit ! //

**Dokujaku Tano** Vas. Szept. 30 2012, 22:01

//Tea küldetés//

Feng-sama mondandójára, és utasítására szótlanul bólintottam, jelezve, hogy megértettem amit kér, és tartani fogom magam az általa felvázolt tervekhez.

Az út igen hosszú volt, és már a távolban látni lehetett, hogy a nap műszakot cserél a Holddal, ami végül is annyiban hátráltató tényező, hogy nehezebb lesz hajót találni. A vízen nincs félnivalónk, ott mi vagyunk az esélyesebbek, a Konohaiaknak nem lenne merszük éjszaka a nyílt tengeren ránk támadni, maximum ha előre megtervezték volna, de ez titkos információ.
Meghallgattam Kawachi véleményét, majd elgondolkodtam, mi lenne a legjobb megoldás esetünkben. Egy rossz minőségű hajón való utazás elvenné az energiánkat, ami nem lesz jó, tekintve, hogy a partraszálláskor egyből akcióba kell lendülnünk, míg egy kényelmesebb drágább is. Engem a pénz nem érdekel, de késlekedni való időnk valóban nincs, tekintve, hogy háború van. Társam véleményével nem értek egyet, de meglep, hogy egy fiatal genin hogy lehet ilyen kegyetlen, pláne az országából származó civillel, egy ártatlan emberrel szemben.
- Az lehet, hogy Shinobikként képesek lennénk a terved végrehajtására, de ugyanúgy vonatkoznak ránk Kirigakure törvényei, és nem szívesen ölnék ártatlan honpolgárokat, akikért mi harcolunk. Egyszerűen fizessük ki a hajóutat egy kényelmesebb járműért, biztos, hogy a Wagarashi család hálás lesz a segítségünkért. Mindenképp el kell indulnunk, hiszen a késlekedés nem megfelelő, ezekben a percekben is dúlhat a csata. Az én véleményem, hogy az őrjárattal semmiképpen ne menjünk, hiszen a küldetésünk nem nyílt titok, és meg is támadhatják a közelben lévő Konohaiak, már, ha vannak a tengeren csapataik. Ugyanez vonatkozik a kereskedelmi hajókra is, amit elfoghatnak, remélve, hogy elvágják Tea országa és Kirigakure utánpótlásának vonalát. Legjobb lenne a magánhajón utazni, hiszen menekülteket a Konohaiak remélhetőleg nem bántanak, kevés álruha, egy kevés kosz, és talán nyugodt utunk lehetne, ellátmányt pedig vinnénk magunkkal a közeli hotelből, és talán néhány lepedőt is vehetnénk, hogy kényelmesebb legyen a pihenés. [A -2 talán 0-ra módosulna] Mindenesetre a döntés az öné Feng-sama, mi a véleménye? - Kérdeztem végül a Jouninra tekintve.

//Elnézést a késésért//

Orochimaru (Inaktív) Vas. Szept. 30 2012, 23:35

Miután elhangzik a mondatod, megidézel négy darab ködklónt, mindenféle trükk nélkül, hangosan beordítva a technika nevét. Azok egyből rátámadnak a férfire, aki meg sem mozdul, majd a klónok átesnek rajta, mintha csak egy sima vízfelület lenne az ellenfeled. Csakhogy ebben az esetben nem ő tett valamit, hanem a klónjaid voltak olyanok, hogy nem tudtak hozzáérni.
- Nem kéne üvöltözni Kiddo. Nem lett volna rossz csel, csakhogy így, hogy elüvöltötted magad, hallottam a technika nevét, és én ismerem ezt a jutsut. - mondta a férfi. Ekkor használtad a 'B' tervet, miszerint a ködöt megidézve a néma gyilkolás technikájával próbálod legyőzni őt. Ez nem lett volna rossz ötlet, csakhogy a technikával a férfi hangja hallásával tudod bemérni pontosan a helyét, de ellenfeled lélegzetét se hallod tisztán. Úgy tűnik, te is elvesztél így a ködben. Ekkor azonban hirtelen feltűnt mögötted Takano taichou, és az ujját a tarkódra tette
- Meghaltál! - mondta, de te reflexből hátrarúgtál, ami elől könnyedén kitért a férfi. A köd fenn maradt, és egy furcsa hangot hoz feléd. - Még kétszer hozzád érek, olyan ponton, mely végzetes lenne a számodra, és a tesztnek vége, te meg megbuktál. Ajánlom, ha Nami-samát akarod védeni, akkor többet adj bele. - fejezte be a hang, ami aztán olyan gyorsan tűnt el, mint amilyen gyorsan előjött.

//Következő post menjen a Gőz országába, a Partvidékek-be.//

**Tokuno Feng** Vas. Szept. 30 2012, 23:56

~Jiraya, Tano, Kawa~

Miután megérkeznek a kikötőbe, meghallgatja a két genin véleményét a továbbiakról, hogy merre, és miként haladjanak, legfőképp, hogy mivel. Az első fiú kicsit összeszedetlenül kezdte meg a beszédet, talán ez annak volt betudható, hogy nem gondolkozott először, hanem a monológ közben. Először a kereskedőhajó mellett állt ki, megemlítve, hogy "olcsóbban, kevesebbért", ami kicsit furcsa szóhasználat volt, de aztán átpártolt a magánhajóra, és, hogy fenyegessük meg őket, és akkor talán ingyen, de mindenképp kedvezménnyel utaznánk. Ennek már a gondolata is feldühítette a jounint.
- Ártatlan embereket akarsz fenyegetni, országunk kikötőjében? Te normális vagy? - a kirohanás talán túl heves volt, és egy vezetőnek nem szabadna ilyeneket csinálnia, de az, amit a fiú mondott egyszerűen feldühítette a katonát. - Embereket, akik menekülnek a háború elől, és országunkban keresik a biztonságot, arra kényszerítenél egy családtagján keresztül, hogy mindenféle veszélynek kitéve magát, vigyen el minket egy háborús övezetbe? Te a falu shinobija vagy egyáltalán. - talán a végét nem kellett volna kimondania, de ezek után vett egy mély levegőt, végighallgatta a másik fiút, és próbált igazságosan dönteni. Tano észérveket hozott fel a lehetőségek mellett, és ami mindkét fiú monológjában szerepelt, azt Feng is elsőbbségben tartotta, az idő. Akárhogy is este van, nem maradhatnak még egy éjszakára, hiszen ennyi idő alatt sokat fordulhat egy harcmező állása, lehet egy levert Kirigakure-i csapat várja csak őket, és már elvesztették minden esélyüket. Persze erre egy éjszaka alatt kevés esély van, de megtörténhet.
- Az őrjáratot én sem pártolom, sok problémával járhat. A kereskedő hajókat rendszerint ellenőrzik, de megoldható lenne, hogy azzal jussunk el oda, ha az egyetlen állomása a Wagarashi kikötő. De, legszívesebben egy magánhajóval utaznék a Tea országába, hiszen azokat kevésbé ellenőrzik, mindenki szeme elkerüli, és akár a kapitány sokkal merészebb is lehet, egy kis hajóval, mint egy hatalmas tengerjáróval. A kis hajót könnyebben lehet manőverezni ellenséges területen, sziklás vidéken, könnyebben kitehet minket a parton, ha a kikötő blokád alá van vonva. Sokkal kezelhetőbb, bár tény, hogy lassabb, és több munkával jár, de én emellett döntök. - nyilvánította ki döntését a jounin. Kérdés, hogy a genineknek van-e ez ellen szavuk. - Emellett az ellátmány beszerzése az út előtt nagyon jó ötlet, és akkor rád is bíznám Tano! - mondta a geninnek.

Jiraiya Kedd Okt. 02 2012, 15:42

// Menjetek még egy kört és akkor írjátok le, hogy mit tesztek. Árakat és egyebeket, tehát a számokat majd Én meghatározom. Ti csak a karaktereitek cselekedeteit írjátok le //

**Katsumi Kawachi** Kedd Okt. 02 2012, 21:31

//Tea kirándulás//

Ahogy az várható volt mindkettő társam, de főleg Feng az ötletemre hevesen válaszolt. Belegondoltam abba, amit mondtak, de valahogy sosem izgatott, hogy másnak jó legyen. Tudom, hogy ez jellemhiba, de úgy gondoltam, hogy az életben mindenki azért van, hogy nekem jó legyen, még ha azt is jelenti, hogy nekem, mások szemében, gonosz dolgot kell tennem. Nem szokásom az emberek orrára kötni ezt a véleményemet, így inkább most is megtartottam magamnak. Nem azért, hogy mit gondolhatnak rólam, hiszen ez nem érdekelt, mert mégis mit foglalkozzon az elefánt a bolhával, a hasonlatba persze én lennék az elefánt. Tano mondott pár okos dolgot, így abba se kötöttem bele. Abba viszont mindenki egyetértett, hogy magánhajóval kéne eljutnunk a Wagarashikhoz, mert azt a legkevésbé ellenőrzik, viszont olyat lesz a legnehezebb találni.
- Támogatom Tano ötletét.
Ellátmány beszerzését Tanora bízta Feng, így viszont nekem van időm, hogy egy kicsit beszélgessek Fenggel. ílehúztam a számról a kendőt, majd oda mentem hozzá, miután Tano lelépett.
- Elnézést az ötletemért, de a családom gyakorlatilag bűnözőkből állt, és gyerek korom óta olyan kiképzést kapok, hogy ha valami kell, azt bármi áron elvegyem. Emellett néhány hónapot én is el töltöttem bűnözök között, ahol szintén csak ezt a lehetőséget tárták elém. Sosem volt olyan, aki megmondta volna, hogy ez rossz. Mindig csak olyan példa állt előttem, hogy ez így rendben van.Remélem megérti, hogy néha lesz olyan, hogy előtör belőlem az amúgy is sötét énem, de ha ez nem lenne elég, akkor még az is közre játszik, hogy nem igazán volt jó példa előttem. Nem foghatok mindent a környezetre, de 13 éves gyerekként pont a legbefolyásolhatóbb időszakban kaptam a rossz példát, ha amúgy nem is lennék én rossz.

//Ne vegyétek magatokra a dolgokat, a karakterem egy kicsit egoista és valóban az apja bűnöző volt és pont emiatt ő is kapcsolatba került velük. (Élményben és előtörténetben kijátszva)//

**Dokujaku Tano** Kedd Okt. 02 2012, 21:57

Feng kirohanása, mint sokat látott, hű, hazai Jounin érthető volt, de talán nem kellene ennyire zajoskodni, főleg nem ilyen idő tájt, így szerényen bár, de megjegyzem vezetőnknek, hogy feszültségét a harcmezőn töltse ki inkább.
- Egyet értek önnel Feng-sama, de talán halkabban kellene tartanunk a megbeszélést, itt a falnak is füle van, és nem szeretnénk magunkra vonni a figyelmet, pláne, hogy koldusoknak fogjuk álcázni magunkat. - Mondtam a tapasztalt férfinak, majd miután mindenki egyetértett velem, bólintottam, legfőképpen Feng felé, ezzel is tudatva, hogy megértettem az utasítását. Természetesen saját zsebből fogok fizetni, de ez nem a megfelelő idő arra, hogy számon kérjem rajtuk saját részüket, de mindenképpen szólni fogok nekik erről, pláne, ha nem marad Ryo-m a felszállásra, így csak ennyit teszek hozzá.
- Az ellátmányt remélem nem egyedül állom, míg vissza nem érek, tanácsosabb lenne egy sötét sikátorban meghúzni magatokat, így is elég feltűnőek vagyunk. - Mondom, majd egy helyre mutatva találkozási pont gyanánt, elindulok a hozzám legközelebbi vendéglő, vagy vegyeskereskedő irányába, melyet ismerek, és nem túl drága. Nem állok le most begyűjteni az ő részüket, ráérünk a küldetés után elszámolni, főleg, hogy lehet költségeinket Wagarashi feje állja.
Miután megtaláltam a szükséges helyet, a következő dolgokat kérem tőle.

- 6 db vastag pokróc
- 3 db bő köpeny
- 3 db sapka (melyet út közben megtépázok, ahogy a köpenyeket is)
- Két napi élelem három fő részére (persze nem bőségeset, csak annyit, hogy legyen elég energiánk)
- Két napi ivóvíz három fő részére (Előbbi szempontot tartva)

Remélem kifutja a pénzemből, amit hoztam, ha nem, akkor a pokrócokból csak hármat kérek, és a sapkákat hanyagolom, ha úgysem elég az ezer Ryom, akkor a vizet hanyagolom, és szerzek egy közeli kútból. Próbálok sietni a megbeszélt helyre, amint kész vagyok, odaiparkodok, és mondom a következőket.
- Az ételt háromfelé osztjuk, és eltesszük a táskákba, melyek párnaként fognak szolgálni, egyrészt, nehogy ellopják, másrészt a kényelmes alvásért. Itt vannak pokrócok, és köpeny, míg nem alszunk, mindkettőt terítsük magunkra, hogy elfedjék a felszereléseket, arcunkra pedig egy kis kosz. - Mondom, majd lehajolok némi földért, és jól bekenem az arcom vele, és hajam is széttúrom. Ha tudtam hozni sapkát a fejemre húzom, majd jól körbetekerem magam a pokróccal, és felveszem a köpenyt is. Úgy próbálom, hogy az íjat is elfedje, ne domborodjon ki.
- Folyamatosan váltjuk egymást őrködéssel, hiszen így sem lehetünk elég óvatosak, senkivel nem beszélünk, csak ha kérdeznek, akkor pedig előadjuk, hogy mindenképpen visszamegyünk szeretett országunkba Teába, nekünk már mindegy alapon. Fejpántokat a táskába, ne bukjunk le. Vélemény? - Kérdem a többiektől, főleg Feng-sama-tól, hiszen ő adja ki a végső utasítást.

//A mesélő akkor vonja le, mire mennyit költöttem, a tisztánlátás végett ezer Ryo-t hoztam magammal. Feng talán írhatná úgy a reagját, hogy végül el is indulhatnánk az egyik hajó irányába, hogy haladjunk, de ez is a mesélőn múlik. Smile

//

**Tokuno Feng** Szer. Okt. 03 2012, 19:10

Míg Tano elment az ellátmányért, Fenghez szólt a terrorista. Mondandója először csak holmi mentegetőzésnek tűnt a jounin szemében, hogy ő a kis fiú, akit mindenki bánt, és befolyásol, és nem tehet ezen megszólásairól, gondolatairól. Ez, viszont két kérdést is előhozott belőle, miért lett akkor genin, és hogyan bízhat benne a Mizukage, hogy ilyen küldetésre küldi, ami ennyire fontos. Hiszen még el sem hagyták az országot, de máris a gyilkoláson, fenyegetésen, és törvényszegésen jár az esze, biztosan oda kell figyelnie a fiúra, de most sem teremtgeti le, akármennyire is nem hiszi el a dumáját, meg kell tartania a csapatot, nincs itt az ellenségeskedés helye. Gondolataiból semmit sem tudhatott Kawachi, hiszen egy kisebb arc rezdülés sem jelent meg a fején, mások úgy mondanák, "fapofával" állt a geninnel szemben.
- Értem, de, hogy tudd. Ha bármelyik szövetségesünkre, társunkra veszélyt hoz eme magatartásod, akkor én magam penderítelek a Mizukage elé, egyenesen a Tea országából. - felelte szűkszavúan. Gyorsan betértek egy sikátorba, és ott várták meg harmadik társukat, aki meg is érkezett a szükséges holmival. Ezután már csak egy hajót kellett találni. Első lépésük az volt, hogy port tettek az arcukat, legalábbis Feng, és ezzel mutatta is, hogy áldását adja az ötletre, és aztán felkapta a csuklyás köpenyt. Így indult meg a kikötő felé, és bízott benne, hogy a két genin is követi. Először azon hajók között kutatott, akik még ma, remélhetőleg most azonnal indulnak, és magánhajók, tehát nem hatalmasak, kevés rakomány áll a parton, hogy majd azt kell felvinni a fedélzetre, és nem masíroznak előtte, rajta katonák. Ha talál ilyet, akkor következik a nehezebb rész, meggyőzni, hogy három szegény embernek szorítson helyet a hajóján. Ezt okosan kellett tenni, hiszen, nem állíthat úgy oda, hogy "már csak ennyi pénze maradt, és még szeretne hazajutni", mivel akkor biztosan elkérik tőle az egész összeget, vagy elzavarják, de azt sem mondhatta, hogy bármennyit fizet egy fuvarért, mert csak pénzéhessé tenné a leendő kapitányt, és útjuk többe kerülne, mint egy luxusbárkára való feljutás. Így átgondolva, csak abban bízhatott, hogy talál valakit, akinek az agyában nem csak a pénz gondolata pörög. Ha találkozik egy hajóssal, akkor ezzel a monológgal próbálná meggyőzni.
- Kérem uram, segítsen három elesett embernek. A családunk vagyona a Tea országában található, és mi meg itt vagyunk. Szeretnénk átjutni a szigetre, hogy új életet kezdhessünk a pénzből, hiszen az itteni vállalkozásunknak befellegzett, hála a háborús időknek. Kérem, megfizetjük, ha most rögtön elindulunk. Szeretnénk a Wagarashi család kikötőjébe menni. - nem a legjobb szöveg, de nem is a legrosszabb. Hiszen sok eséllyel az orrát felhúzza majd, a vagyon szó hallatán, és így elviszi őket oda, viszont természetesen nem fogja ott semmi várni, és így ezzel a kis csellel átverhetnek egy pénzéhes senkit, és el is jutnak a kívánt helyre. Amúgy is, Fengnél sok pénz van, plusz a Wagarashi család is betömheti a száját, egy kis ryo-val.

Jiraiya Pént. Okt. 05 2012, 18:09

// Tano -900 ryo. Sapkákat nem tudtál venni. Ha a többiek kifizetik neki, és ezt az összeget harmadolják akkor a másik két társnak 300 ryot kell adnia. Ezt akkor tegyétek meg amikor akarjátok. //

Végre minden rendben volt és talán már most rögtön indulhattok is a Tea Országába. Persze, ahogyan azt képzelitek. Leszáll az est, így pedig radikálisan csökkent az indulás esélye, ugyanis nem sokan szeretnek éjjel utazni. Főleg nem a háborús időkben. Változatos méretben és színvonalban sorakoztak a hajók, viszont a legtöbben már akkor elfordultak tőletek, amint közeledtetek feléjük. Tipikus. A legtöbb ember ilyen. Még ha félig a halálán lévő koldust látnak, akkor sem segítenek nekik, mert nincs rajta hasznuk. Viszont, amikor már minden veszni látszott, egy viszonylag rozoga, de kicsivel nagyobb hajóhoz értetek. Látszott rajta, hogy ez bizony magán hajó, de a kapitányát nem láttátok, így várakoztatok néhány percet, amikor is egy férfi, részegen, egy üveget tartva a kezében tántorgott felétek. A haja hosszú volt és gondozatlan. Csomókban lógott lefelé. Nyitott szájjal mozgott. Jól láthatóak voltak a fekete és a vasfogak. Amint megérkezett, Feng elkezdte a mondandóját, amire a férfi csak mosolygott egyet, majd meghúzta azt a tej színű üveget és mutató ujját lebegtetve előttetek megszólalt.
- Jognapot uraihm! Tekmészetesen gyöjjenek fel!
Mondta, majd mutatta az utat. A hajó teljes mértékben egy kereskedő hajó, kicsinyített mása volt. Akár Nyolc ember is kényelmesen elfért volna rajta. A férfi nem tétlenkedett, megvárta míg felszálltok, majd indította is a hajót. Persze ez körülbelül fér órát vett igénybe, mire minden előkészületet megtett, de amint felhúzta a horgonyt, el is indultatok a jótékony szél jóvoltából.

**Katsumi Kawachi** Pént. Okt. 05 2012, 21:00

Amíg Tano elment beszerezni a dolgokat, addig én elmondtam Fengnek a mondandómat, amit ő csak hallgatott, majd összevissza egy rövid, tömör választ adott. ~Szerintem háborúban nem nagyon lehet máshogy túlélni, csak így, hogy képes vagy akár illegális cselekedetekre is a saját hazádért. Nem nagyon számít a módszer, ha egyszer az országod nyerte a háborút. Végül is mi is embert ölni megyünk, ami nem épp törvényes.~ Utolsó gondolatomat még szóvá is tetem. Miután befejezte a mondandóját és én is a sajátomat Feng a sikátorhoz vezetett, amit Tano jelölt ki találkozási pontnak. Hamarosan megjelent a harmadik kerék, aki a korábbi ötletemen ugyanúgy kiakadt, mint a mester, bár nem nagyon értettem, hiszen ő is, ha megfizetik, akkor akár egy civil életét is kioltja, mivel ez egy ninja feladata. A tökéletes zsoldos, aki nem kérdez, csak a zsoldjáért teszi, amit kérnek tőle. Na, tehát megérkezett Tano és néhány cuccot hozott, amivel koldusnak álcázhatnánk magunkat. Nem voltam oda az ötletért, de ha ez a parancs ezt teszem, ahogy már korábban kifejtettem mért. Felvettem a megszaggatott köpenyt, figyelve, hogy a cuccaim ne nagyon látszódjanak ki alóla, majd elindultunk keresni egy hajót.
- Mennyi volt a felszerelés? - Kérdezem meg udvariasságból, mert hiába vagyok bűnöző gyerek, a betyár becsületnek hívott valami még létezik bennem is. ha társam elmondja az árat, akkor oda adom a részem.
Ahogy sötétedet, úgy csökkent az esélye, hogy találunk hajót, bár koldusként eleve jóval kevesebb volt, mert az emberek még azelött elfordultak tőlünk, mert nincs rajtunk haszon. Végül sikerült találnunk egy rozoga bárkát, aminek a kapitánya hajlandó volt elvinni minket a Tea országába. A kapitány egész fogsora fém volt, de ha ez nem is lett volna elég, részegebb volt, mint nem tudom mi, mert erre nem tudok hasonlatot. Végül csak elindultunk, igaz fél óra volt, de legalább úton voltunk.

**Dokujaku Tano** Pént. Okt. 05 2012, 23:55

Végül mindent sikerült beszereznem, amire szükségünk volt, kivétel a sapkákat, az már túl ment volna a kereteimen. Siettem vissza a holmival a megbeszélt találka helyre, hol remélhetőleg a csapat másik két tagja nem keltett feltűnést, úgy tűnik Kawachi nem igen lopta be magát Feng szívébe ötletével.
- 300 fejenként. - Bólintottam társamnak, miután mindannyian kellőképpen átvedlettünk koszos, utcai csavargó öltözetünkbe, kiderült nem előnyünkre, de minden eshetőségre én sem számíthatok. Ilyen kinézettel nem sok hajós figyelt fel ránk, aki pedig mégis reánk tekintett, abban a pillanatban el is fordult tőlünk. Kezdtem azt érezni, rossz húzás volt csavargónak, menekültnek öltözni, mikor egy magánhajónál állapodtunk meg, amely a jelenlegi tulaja nélkül horgonyzott a kikötőben.
Nem sok időt kellett rá várni, hamarosan jött a kapitánya, csak egy probléma volt vele, méghozzá hogy nem volt a helyzet magaslatán, olyan részeg volt, hogy magát nem tudta volna hazavezetni, nem hogy egy hajót. Viszont minket sürgetett az idő, és ő volt az egyetlen, aki ma éjszaka ilyen megértő és segítőkésznek bizonyult, még ha ezt az italnak is köszönhetjük.
Sokáig tartott mire elindultunk, az előkészületekhez idő kell, és egy kapitányt nem szabad sürgetni, pláne, ha ennyire részeg, néha fintorogva tekintettem vezetőnkre, mégis mit gondol a helyzetről.
- Valaki ért a hajózáshoz? - Suttogtam a többiek felé, remélve, hogy valakinek van fogalma arról, hogyan kell elvezetni ezt a tákolmányt, ha a kapitány elsőnek akarná elhagyni a fedélzetet.
Folyamatosan kémlelem a tenger, és míg el nem hagyjuk, a kikötőt is. Nem lehetünk elég biztosak, hogy nem követ minket valaki, a hajón is lehetnek emberek, nem tehetünk mást, mint hogy nyitva tartjuk a szemeinket.

Ajánlott tartalom