Re: Szabad Játék (1)

**Kusuki Eiko** Pént. Nov. 16 2012, 16:50

- Egy sima klón?
Kérdeztem, mire elnevettem magamat. "Nem tudja látszik, hogy mennyit fejlődtem." A klónt könnyen el tudtam pusztítani, és a következő támadása sem volt olyan eredményes, mint remélte.
- Nyugi drága. Én amúgy is megteszek mindent a győzelemét, még ha az nem is játszik a pakliban.
A rúgását el tudtam a kezemmel téríteni, mire természetesen elkezdett hátrálni. "Jutsuk nélkül nem igazi ninja a ninja, viszont a puszta kezes technikák ilyenkor jól jönnek. Na jó mégiscsak a fiúmról van szó vagy mimről, tehát kíméletesen kell játszanom vele." Gondolkodtam egy kicsit, és mellette már sikerült kitervelnem magamnak egy taktikát. Én is létrehoztam klónt, viszont kettőt. Bár azt aligha vette észre, hogy én az egyik fa mögött rejtőztem el, hogy előkészítsem az újabb csalimat. "Ez az erdő. Itt nagyon jó a harcokat lebonyolítani."

**Djuka Ryuu** Pént. Nov. 16 2012, 17:30

Hirtelen Eiko is klónt csinál, hát úgy látszik be kell, hogy keményítsek. Előrántom kardomat, és figyelek. Nem várom meg, míg reagáljon a klónja, hanem egyből nekirontok. A tőlem közelebbi felé vágok, majd egy gyors mozdulattal továbbfordulok, hogy a másikat is elérje a kard.
- Én nem fogom vissza magamat, szóval te se fogd!
Ezután meg védekező állást veszek fel, és felkészülök a legrosszabbra.

**Kusuki Eiko** Pént. Nov. 16 2012, 17:43

Miután leütötte az egyik klónt és rögvest készült a másikkal is végezni a semmiből elő bukkantam.
- Ezt a játékot ketten játsszák!
Kiáltottam, majd neki rontván egy rúgással próbáltam leteríteni. Mondjuk a másik tervem az volt, hogy ha ez nem válik be, oda dobom neki a karját és legyen akkor már kard viadal. "Pusztakéz vagy kard. Nekem aztán mindegy." Gondoltam miközben a fiú reakciójára vártam. "Ne legyen hosszú, de azért annyira rövid sem." Viccelődtem egy kicsit, de eközben a figyelmem egyáltalán nem lankadott.

**Djuka Ryuu** Szomb. Nov. 17 2012, 20:59

Nem számítottam ara, hogy két klónt csinált, míg ő máshol elbújt. Miután bevitte a rúgását, kardomra támaszkodok, nehogy elessek.
- Szép rúgás. 1:0 neked. Következő menet! 3...2...1...MEHET!
Míg számoltam a lányra nézek, és hátrálok egy-két lépést, majd rajtolok felugrok az egyik közeli faágra, és ismét egy klónjutsu. A klónom ,és én össze-vissza ugráltunk, hogy Eiko megzavarodjon. Nem szándékoztam rögtön támadni, mivel nem nagyon ismerem a kedvesem támadásait, illetve jutsuit, így inkább várok még.

**Kusuki Eiko** Vas. Nov. 18 2012, 17:23

Miután sikerült végülis eltalálnom indulhatott a második menet. - Akkor hát rajta. - Ő mindjár védekezésbe állt, tehát a klónját használta támasznak, hogy egy kicsit bezavarodhassak. "A ninják alapvető szabálya, hogy ne kapkodj. Most én is ezt teszem." Más szóval nem csináltam semmi, minthogy lent állva várjam Ryuu esetleges támadását, és annak kikerülésére törekedjek esetleg. "Vaktában elkezdeni fegyvert dobálni szintén nem lenne a legjobb. Úgyhogy, inkább csak várok."

**Djuka Ryuu** Kedd Nov. 27 2012, 08:20

Eiko csak lent várt a támadásaimra. A klónomnak lejárt az idő határa, ám rögtön létrehoztam a következőt, majd egy ugrással Eiko felé repülünk ököllel előre. Már készítettem is a helycsere jutsut, mivel számítottam arra, hogy ellentámadásba részesülök, és így egy közeli fa mögött elrejtőzhetek, majd mikor a fatönk leért néma csendben Eiko hátát támadom egy rúgással. Nem fogtam vissza magamat, és remélem ő sem teszi azt, mert akkor nagyon elfog szomorítani.

**Kusuki Eiko** Kedd Nov. 27 2012, 16:18

Egy egyszerű ököl csapással indított hátulról. "Ugyan..., de legyen had próbálkozzon." Mjad ahogy visszatámadtam volna ott volt a farönk, és Ryuu szemből támadott nekem. - Ne fárassz... - Majd a Dinamikus Akciót aktiválván megnöveltem a sebességemet, és így könnyedén el tudtam menni a támadása elől. - Próbálkozz csak. - Mondtam kicsit lenézően, hiszen most kűzdünk. "Ő kérte, hogy ne finomkodjak."

**Azumi Yuurei** Pént. Nov. 30 2012, 22:53

Kyrena írta://Motoko Yuurei szerepében//

Csendben sétálok. Miért is tennék másként, elvégre én mondtam, hogy beszéljünk máshol. Ott, hol nyugodtabban és valamivel felszabadultabban viselkedhetünk. A szobába érve lepakolom cuccaim. Nem is tudom, hogy mikor tettem így utoljára. Ez most igencsak jól esik fáradt tagjaimnak, nem is beszélve arról, hogy jóval könnyebbnek érzem magam. Lassan leülök Yuuval szemben. Csak hallgatom egy ideig szavait, majd megragadom a másik poharat, melybe vörös nedűt csepegtetett. Mit is tudok...
- Nos... Lényegében... Nem tudok semmit! - nevetem.
Várok még néhány pillanatot, majd abbahagyom. Vonásaim megkomolyodnak, úgy, mint még soha. A poharamat kezdem el nézni. Nem tudom miért, de mindig ilyesféleképpen viselkedem, valahányszor családomról kérdeznek. Lehet az családtag is, nem érdekes. Az ember jelleme nem mindig válogat.
- Talán azért valamit mégis... Azt tudom, hogy valahonnan a Fagy országa környékéről származhatunk. Apám tekercsei legalábbis ezt említették. Lássuk csak... Volt valami nagy mészárlás, melynek következtében nagy részünk elveszett. A megmaradtak szétszéledtek. Az erőnktől féltek és szellemeknek hívtak minket. Valami azért mégiscsak van ebben a megnevezésben, ha belegondolok... - elmélkedem.
Kezemmel az asztalra könyökölök, majd megtámasztom fejem. Kortyolok a borból, mielőtt folytatnám és sóhajtok is egyet.
- Az erőnk... Nem mindenkinél jelentkezik. Szükséges hozzá a napi meditáció, ami... Erről jut eszembe, a mai napomból még kimaradt. Nagy koncentráció kell az irányításához. A kezek a gondolatok egyfajta erősen korlátozott kivetülései. Legalábbis én így mondanám. Azért erősen korlátozott, mert kötött a formája és a hossza. Ezek a korlátok persze idővel egyre lazábbak, ahogy a képesség tulajdonosa erősödik. És azért a gondolat kivetülése, mert az elmével irányítod őket. Gondolom... Erre már te is rájöttél. Nos... A kekei genkait nem lehet nyomtalanul használni. Mint más efféle képességeknél, itt is vannak külső jelei a használatnak. Kihagytam valamit? - kérdem érdeklődve.
Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mit lehetne még erről elmondani. Vagyis... Biztosan van, de én nem sokszor használom a Meimei Kyant, tekintve, hogy igencsak energiaköltséges.
- És mond csak... Neked hogy jött elő a képességed és mikor? - kérdem mosolyogva.
Érdekel a története. Ebből még többet megtudhatok örökségemről. Nem is beszélve arról, hogy átláthatóbb képet kapunk a Meimei Kyanról. Hogy miként jelenhet meg valakinél, miként lehet használni, meg ilyenek.

- Még otthon a kis magán edzéseim alkalmával valami furcsát éreztem legbelül. Mintha valami megmoccant volna lelkem mélyén. Olyan mértékű fáradtság tört rám, hogy elájultam. Csak órák múlva tértem magamhoz, de nem tudtam semmit sem akkor még. Viszont amit apám mesélt egy régi klánrol fel keltette az érdeklődésem és lecsaptam minden apró morzsára. Mindeközben végig nagy titokban tartottam, hogy mi ébredezik bennem.
Próbálók a múltba mélyedni és felidézni minden részletet.
- Aztán ahogy egyre többet meditáltam ráébredtem mit is művelek valójában. Egy fajta chakra erősítő gyakorlatnak lehetne nevezni. Valójában mégsem az hanem segít koncentrálni azt a különleges vagy speciális szél elemű chakrát ami bennünk lappang. Egy harc alkalmával amit egy szökött ninja ellen vívtam jöttem rá, hogy mindez a szélelemből épül fel. Eltérítettem egy villám elemű jutsut a kezeimmel. Arra csak nem rég jöttem rá, hogy ez nem merül ki ennyiben mint amit te is csináltál.
Kortyoltam a borból és a lányra néztem. Furcsa találkozás egy távoli rokonommal. Nem csak a vérünk hasonló, ugyan azok voltak az őseink.
- Jól gondoltad a fagyországábol származunk. Azt vajon tudtad, hogy a képesség nem merül ki ennyiben amit csinálsz? Van egy tiltót módszer a számunkra. Azt csak a legképzettebbek használták.

**Kyrena** Vas. Dec. 02 2012, 23:10

//Motoko Yuurei szerepében//

Figyelmesen hallgatom szavait. Közben folyamatosan kortyolgatom a bort, melyet nemrégiben töltött nekem. A történet érdekes. Tehát ő is saját, és mások tapasztalataiból nyerte tudását. Az asztalra könyökölök, hogy megtámasszam fejem. Nem unalmas ez az egész, csak fáradt vagyok. Miért is rohantam én utána napok óta? A francba, hogy ilyen hülye voltam. De legalább tudom, hogy az, amit eddig tudok, nagyjából helyénvaló információ. De... Várjunk! Nem csak ebből áll? Igen, tudom, hogy fejlődik idővel, de mégis miről... Felpattanok és az asztalra csapok izgatottan. Szemeim csillognak a nagy erejű technika hallatán.
- Mégis... Mi lenne az a technika? Tudom, hogy a képesség idővel fejlődik, használójával együtt. De semmi többet nem tudok, mint amit tapasztaltam. A környezetemben... Senki nem rendelkezett ezzel az örökséggel - motyogom.
Megunva hirtelen felindulásomat, visszaülök helyemre. Lenyelem a borom maradékát, majd felkelek és a fal mellé megyek, majd ott leülök.
- Olyan jó, hogy találkoztunk! Már ma is sokat segítettél, elvégre folyton emlékeztetsz a meditációra - vigyorgom.
Nyújtózok egyet és elmosolyodom. Közben folyamatosan figyelek rá és hallgatom, ha mond valamit. Tagjaimat kissé átmozgatom, aztán ténylegesen rá is nézek.
- Ha megbocsátasz... Használhatatlanná válok egy órácskára, addig kérlek, ne akarj meglépni! - szólok neki.
Ha nincs ellenvetése, bele is kezdek napi, kötelező teendőmbe. Felveszek egy kényelmes tartást, becsukom szemeimet, majd nagyokat, lassan lélegzem. A meditációm nagyjából öt percig, ha tart, mert utána valamerre másfelé irányul nyugodt relaxációm. Bármennyire is próbálom elkerülni, elalszok. Testem oldalra dől, fejem halkan koppan a padlón. A bőrömön azonban megjelennek a tetoválások és érzékelhető, hogy egy láthatatlan kéz kardom markolatára fonódik. Mostanában csak így vagyok képes aludni, félig éber állapotban. Ez azonban néhány másodperc és elmúlik. A jelek eltűnnek a kézzel együtt, én pedig békésen szunyókálok.

**Azumi Yuurei** Kedd Dec. 04 2012, 20:16

- Az az én titkom.
Figyelem ahogy meditálni megy és szép lassan egyre mélyebben alszik. Majd eldől oldalra, hogy ott húzza tovább a lóbőrt. Szemeim lehunyom még mindig székben ülve egy percre majd felállok. Motoko is feláll vagy is lebeg abban a test helyzetben ahogy elfeküdt. Csak a cipőt veszem le semmi mást. Nem akarom levetkőztetni és rá vetni magam, hogy meg erőszakoljam. Áhh nem az egyrészről etikátlan lenne vagy mi. Másrészről nem olyan vagyok, mint aki ilyen dolgokat meg tenne. Már az ágyban van én pedig vissza ülök a székbe s meg iszom a maradék bort poharamból.

**Kyrena** Kedd Dec. 04 2012, 22:09

//Motoko Yuurei szerepében//

Álmodok? Nem, az messzire elkerül. A kevés alvás megszokása pedig megrögzötten űz az ébrenlét felé. Nem is alszok sokat, csak néhány percet. Hirtelen felriadok, felülök az ágyon, s meglepetten tapasztalom, hogy hol is vagyok. Pedig azt hittem, hogy ismét rohannom kell. Futnom, hogy utolérjem azt, kit meg akarok találni. De nem így van. Fejem fogom, hunyorítok kicsit, majd álmosan nézek az asztalnál ülőre. Cipőm már nincs a lábamon. Ő vette volna le? Mellesleg... Ő tett fel az ágyra? Mondjuk... A mi képességünkkel nem lehetett túl nagy feladat számára. Azért mégis... Lehet, hogy meg kellene köszönnöm neki. Halványan elmosolyodom, majd ülve maradok és felé fordulok testemmel.
- Tehát még itt vagy... - suttogom, csak úgy magam elé.
Hanyatt dőlök és a plafont kezdem nézni. Néhány pillanatig csupán. Aztán sóhajtok, majd arcom rokonom felé fordítom.
- Sajnálom, hogy elaludtam... Én... Azt hiszem túl sokat voltam ébren mostanság. Kérlek ne haragudj! - mondom nyugodtan, miközben bűnbánó képpel figyelem.
Tudom, azt mondtam neki, hogy egy időre használhatatlanná válok. Ha viszont mélyebben elalszok, akkor az nem csak egy óra lett volna. Tényleg... Mégis mennyi idő telt el, azóta, hogy meditálni kezdtem? Vagyis... próbáltam. Arcomon halvány pír ül ki. Ez az érzés meglehetősen szokatlan számomra, elvégre nem sűrűn vagyok zavarban, mégis. Ez kissé... kellemetlen. Most találtam meg, szeretném, ha erősnek tartana, ahogyan mások is, erre fogom magam és elalszok? Ez az én formám...
- Nagyon sokáig aludtam? Ha akarsz... Nyugodtan pihenj le, majd én fenn maradok - mosolygom, miközben újra felülök és őt figyelem.

**Azumi Yuurei** Kedd Dec. 04 2012, 22:54

Lehunyt szemekkel ülök a széken. Csendben nyugalomban, elmerülve a halk szuszogásban. Kedves óvatos hang volt ami kizökkentett a meditáció szerű állapotból.
- Persze, hogy itt, egyenlőre semmi dolgom sincs.
Elmosolyodom és Motokora nézek.
- Ne sajnáld. Fáradt vagy és kimerült kell a pihenés neked is.
Csak legyintek és közben le ráncigálom magamról a cipőimet. Majd felállok és teljesen alsó ruházatra vetkőzöm csak felső és altestem takarja szövet az illő helyeken.
- Nem szükséges pihenj nyugodtan. Már hozzá szoktam, hogy napi néhány órát alszok. Maradék időt pedig gyakorlással vagy meditációval töltöm.
Az ágy szélére ülök, de nem közeledem ennél jobban.
- Ugye amit ma láttam az jelenleg minden amit tudsz a képességgel csinálni?

**Kyrena** Szer. Dec. 05 2012, 22:14

//Motoko Yuurei szerepében//

- Ugyan már! Amióta utánad loholok, én is megszoktam. Kénytelen voltam, ha még ebben az életben utol akartalak érni. Elég gyorsan haladtál - nevetem, fejemet vakarva.
Csendben, elnémulva hallgatom, miközben figyelem, ahogy vetkőzik. Idővel azonban feltűnik, hogy csak üresen bámulom, ezért inkább zavartan elkapom tekintetem. Arcomra vörös pír kúszik, s csak lépteinek zajára kapom fel fejem. Az ágyam szélére ül. Én nem húzódok el, de egyelőre nem is közeledek. Fejem kissé oldalra billentem, kíváncsian méregetve őt. Kabátomból közben lassan kibújok. Abban mégsem alhatok. Az pedig most úgy tűnik, hogy megengedett. A kérdésen elgondolkozok...
- Nos... Hát... Mit értesz az alatt, hogy annyit, amit ma láttál? Mit láttál? Jah, igen! De... Nem, nem csak lengetni tudom a kardot, hogy közben szavakkal riogassam az embereket, hátha kereket oldanak. Ezek a kezek tökéletesek arra is, hogy megmossam velük a hátam, vagy megmasszírozzam velük fáradt tagjaim. És a hátam közepét is meg tudom vakarni velük, ami nagy előny - vigyorgom.
Igen, ezek számomra igenis hasznos dolgok. Lehet, hogy azt hiszi, hogy elhülyéskedem, de ez van. Néha jól esik és csak úgy jön.
- De... Te azt hiszem nem pont ezekre gondoltál. Szóval... Mi másra gondoltál, mint amit láttál? Te miket tudsz velük csinálni? - kérdem, miközben képességem aktiválva összehajtatom a láthatatlan kezekkel kabátom, majd leteszem azt az ágy végében.

**Azumi Yuurei** Csüt. Dec. 06 2012, 20:15

- Neked most kettő van, de a mi vérvonalunk nem merül ki ennyiben. Tudod a klánt minek a leszármazottai vagyunk és képességüket nem véletlen hívták úgy ahogy.
Felemelem a kezem és négyet mutatok vele.
- Egészen pontosan négy szintje van. Az első amikor most össze hajtottad a kabátod.
Lehunyom a szemeimet és összpontosítani kezdek. Érzem, hogy sejtjeimből áramlik a misztikus energia mi nem más mint a chakra. Elkeveredik vegyül egy különleges elegyet alkotva. Míg nem a szabad világra eresztem az egészet mint valami vérebet. Mikor ki nyitom a szemeimet azok szinte izzó parázsként izzanak. Szinte majdnem meztelen testemen mindenhol minták rajzolódtak ki. Az eddigi halovány minták most még erősebbek voltak kicsit talán még pulzáltak is. Az összhatás egy avatatlan számára félelmetes lehetett volna, de nem egy Yuurei számára. Eddig csak két kar nyúlt ki, de most már négy egy székem a helyére tette míg egyik cipőmet az ajtó mellé. A harmadik kulcsra zárta az ajtót és negyedik behúzta a sötétítő függönyöket az egyetlen ablakon.
Aztán az egész hirtelen semmivé foszlott egy pillanat alatt minden mozgás megszűnt a szobában testem is a normális állapotba váltott vissza.

**Kyrena** Pént. Dec. 14 2012, 16:36

//Motoko Yuurei szerepében//

Figyelmemet igencsak felkelti mondandója. Eddig sem volt érdektelen számomra beszéde, de ez végképp nem. Tehát az első szinten vagyok. Az azt jelenti, hogy összesen négy kezem van. Neki vajon mennyi van? Szám kis híján eltátom, mikor meglátom. Pontosan négy dolgot csinál egyszerre. Biztos, hogy ő volt, mert tuti, hogy nem én. Ezek szerint... Neki hat keze van. A teste... Tele van azokkal a jelekkel. A fenébe, hogy lehet, hogy nálam erősebb? Hiszen én vagyok az idősebb, fordítva kellene, hogy legyen, nem? Na jó, ennyit arról, hogy majd segíteni fogok neki. A nagytestvéri oltalmazásnak lőttek. Na jó, ideje lenne, hogy kitaláljak valami mást. De várjunk csak...
- Hat kéz... Hat kezed van! Az azt jelenti, hogy... Hatféle különlegességet tudsz egyszerre magadba lapátolni? A francba, te mázlista... - mormogom irigykedve.
Hirtelen felindulásom közben előre térdeltem és közelebb hajoltam hozzá. Mélyen szemeibe nézek, majd pislogok néhányat zavartan és elnevetem magam, miközben távolodok és fejem vakarom. Hajamba túrok és sóhajtok egyet.
- Ezek szerint, ha fejlődik az erőm, akkor ilyesmire kell odafigyelnem. Értem... Köszönöm, hogy megmutattad. De... Mond csak, ha valaki eléri a negyedik szintet, az mégis mekkora és mennyi praclira tesz szert? - kérdem érdeklődve.
Felsőmet én is elkezdem ledobálni. Most úgy érzem, hogy biztonságban vagyok. Nem valószínű, hogy bárki ránk akarna rontani ebben a békés falucskában, így szükségét sem érzem annak, hogy nyakig felöltözve szundítsak. Alsó ruházatra vetkőzök és úgy figyelem tovább. Hajszálaim közt néhányszor végighúzom ujjaim, fésülködés gyanánt. Hm... Elég hosszúak már. Lehet, hogy vágni kellene belőle? Elvégre... Már jóval a derekam alá ér. A végén még az okozza a vesztem, hogy felakad valamiben. Uh, az nem lenne jó. Bár... Sajnálnám levágni, már egészen hozzám nőtt.
- Öhm... Yuu... Mond csak, merre tartasz? Mármint... Olyan nagy tempóban haladtál, hogy alig értelek utol. Mégis hova siettél, vagyis... hova sietsz ennyire?

**Hyuuga Emiko** Pént. Dec. 21 2012, 22:41

[Kenshiro Karu - ismerkedős játék]

- Yare, yare! - futott ki Emi száján a mondat, majd a kezében lévő térképre nézett. Itt még a híres Dojutsuja sem segített, hiszen alapvető térképolvasásról volt szó.
*Ezek szerint végig rossz irányba jöttem.* Tette hozzá magában, mert nem akart még nagyobb feltűnést magának. A falu nem hasonlított arra, amelyikben korábban megszállt. Eredetileg vissza akart menni a Villámok országába, hogy felkeresse állandó tanítómesterét, az öreg Hyuugát, aki annyi szenvedéssel teli napot okozott neki. Viszont azt el kellett ismernie, hogy jól megtanította őt klánja Taijutsu technikáira. Ha nem a kitűzött cél felé ment, akkor bizony teljesen véletlenül a Gőz országának egyik kisebb falujába érkezett meg. Habár ez is ugyan olyan unalmas helynek tűnt, mégis a levegőben érzett valamit. Az emberek megfordultak utána, elvégre halványlila szemei mindenhol feltűnést okoztak. Meg aztán eléggé látszott rajta, hogy ninja. A Gőz országa ma már a turizmusból él, és ezt a jounin is nagyon jól tudta. Nem számított rá, hogy pont itt fog találkozni egy másik shinobival. Fejpántját nem tette fel, hiszen teljesen feleslegesnek tartotta mutogatni, melyik rejtett faluból jött. Szeme sarkából mozgásra lett figyelmes és számított rá, hogy valami izgalmasnak lesz a szemtanúja. Egy középkorú férfi futott el mellette, aki láthatólag nagyon félt valamitől vagy valakitől.
- Tolvaj, fogják meg! - hallotta a kiáltást, majd megjelent egy idősebb bácsi. Pont Emi mellett állt meg lihegve.
- Máris intézkedem - kacsintott a Hyuuga lány, majd charát áramoltatott a lábába és a tolvaj után futott. Nem sok kellett neki, hogy utolérje. Szerencsére egy zsákutcába fordult be a férfi, így nem volt hová menekülnie. A falhoz lapult és rettegve nézett rá a kunoichire. Persze volt is rá oka, hiszen Emi arcán játékos, de gonosz mosoly látszott, és keze kéken izzott a chakraburoktól. Egy kis ütés, és a fal egy része csúnyán berepedt, hála a Gouwan technikának.
- Most szépen visszaadod, amit elloptál - mondta a férfinak, aki némán engedelmeskedett a kérésnek. A lány, mint aki jól végezte dolgát, átvette a zacskót, amiben pénz volt. Szépen visszasétált a főútra, ahol már elég sokan összegyűltek. A Hyuuga szépen visszaadta a papának a pénzt, majd a Shunshin no Jutsu segítségével elszökött.
*Ennyit a feltűnésmentességről!* Korholta le saját magát, majd igyekezett kikerülni az emberek látószögéből.

//Gondoltam adok valami keretet a történetnek, hogy izgalmasabb legyen. ^^//

**Kenshiro Karu** Szomb. Dec. 22 2012, 16:53

Karu egy háztetőn üldögélt és szépen csöndben költötte el az ebédjét valahol a Gőz országában egy félre eső kis faluban. Éppen egy küldetésről tartott hazafelé és úgy gondolta még megpihen egyszer. Alatta az emberek végezték mindennapos teendőiket... A kenshiro csendben nézegette a tömeget amikor hirtelen megpillantott egy szemre való lányt. Egyből kiszúrta a tömegből ezt az illetőt aki unottan lépkedett majd egy pillanat alatt felgyorsultak körülötte az események. Az egyik kis öreg rablót kiált majd a lány hirtelen a férfi után iramodik de olyan sebességgel, hogy Karu csak ámult. Majdnem a torkán is akadt a falat a csodálkozástól. El is dobta azonnal a maradék ramenjét ami valószínűleg valakinek a fején landolt az utcán legalábbis a hangokból erre következtetett de nem érdekelte túlzottan.
A lány egy sikátorig követte a rablót majd a megfélemlítés fegyverét ötvözve egy kis chakrával vissza is szerezte az elzsákmányolt pénzt amit vissza is szolgáltatott jogos tulajdonosának. Karu végig a tetőn maradt és csak figyelte a lányt. A kunoichi gyorsaságából hősünk arra következetett, hogy legalább chuunin de az is lehet, hogy magasabb rangú shinobi. Mivel nincs rajta homlokvéd ezért, vagy nem küldetésen van, esetleg nem hivatalos ügyben járt erre, talán vándor vagy szökevény. Karu levette a saját homlokvédőjét. Már ő sem hivatalos ügyben jár. A nagy gondolkodás közben viszont szem elől vesztette a lányt aki ügyesen felszívódott a kíváncsiskodó arcok elől. Nyilván kerülni szeretné a feltűnést, de ez mégsem a legjobb módja ennek.
Bizonyára észrevehette, hogy a kenshiro figyelte, de az is lehet, hogy nem tulajdonított neki komolyabb jelentőséget.
- A fene most viszont buktam egy ebédet... - Szidta le magát az ifjú chuunin és visszasétált a kiszemelt tető felé, de közben furcsa hangokra lett figyelmes a háta mögül!
Hősünk elővett egy shurikent és felélesztette az eddig szunnyadó chakráját, de nem fordult meg csak várta mi történik... Az is lehet, hogy csak egy madarat hallott.

**Hyuuga Emiko** Szer. Dec. 26 2012, 00:03

Miután Emi sikeresen megmenekült a kíváncsi tekintetektől, elindult egy kisebb utcán. Most már úgy volt vele, hogy nincs értelme itt maradnia sokáig, hiszen egy világtól elmenekülő, már-már elveszett ninjának számító lányt nem biztos, hogy szívesen látták volna. Inkább kivezető utat keresett, de ehhez segítségül hívta Byakuganját, hiszen különleges szemei nélkül nem ment volna sokra. Viszonylag gyorsan megtalálta a lehető legrövidebb utat. Már indult volna el, amikor a térkép kirepült a zsebéből és szaladhatott utána.
- Nem mintha sok hasznát venném ennek a vacaknak... - morgolódott félhangosan, miközben szisztematikusan próbálta becserkészni az áldozatát, vagyis a szerencsétlen papírdarabot. Persze inkább a térképet szidta, nem önmagát, amiért képtelen normálisan eljutni egyik helyről a másikra. Közben teljesen megfeledkezett magáról, s a Dojutsuja is aktív olt még, holott semmi szüksége nem volt rá jelen helyzetben. De talán pont emiatt volt nagy szerencséje. Sikerült rátennie a kezét arra a vacak papírdarabra. Ahogy fölegyenesedett, a Byakugan miatt észrevett egy kék maszatot az egyik ház tetején. Azonnal tudta, hogy ez mit jelent, tehát irányba fordult és még egy kis chakrát küldött a szemébe.
*Semmi kétség, ez egy ninja. Most már csak azt kell kiderítenem, hogy mit akar. Nem lehet véletlen, hogy pont itt bukkant fel, ebben a faluban, ahol rajtam kívül semmi látnivaló nincs.* Hirtelen fejébe szállt az egoja, mert már régóta kerülte szülőfaluját és biztos volt benne, hogy hamarosan küldenek utána valakit, aki levadássza. Ám az alak egyelőre nem mozdult, talán ő is várt valamire. Amennyire ki tudta venni, csupán aktivizálta chakráját, nem készült semmiféle jutsu végrehajtására.
*Á, kezdek paranoiás lenni!* Próbálta magának bemesélni, de ekkor valami váratlan történt. Egy hangot hallott, ami akár támadásra is utalhatott volna. Gyorsan vetett egy pillantást a másik shinobira, kikapcsolta a Byakugant, hogy ne legyen annyira feltűnő, majd akcióba lépett. Lábába chakrát küldött és gyorsan felszaladt a háztetőre, aztán a jounin elővett egy kunai-t. A Hyuuga akart először támadni, mert annyi előnye volt, hogy talán meglepheti a másik ninját. Kicsit heves természete azonban közbeszólt. Már majdnem sikerült hangtalanul megközelítenie leendő ellenfelét, amikor kitört belőle a gyerekes viselkedés.
- Ha engem akarsz, ahhoz nekem is lesz egy-két szavam! Nem adom olyan könnyen a bőrömet! - kiáltotta oda a shinobinak, akiről már tudta, hogy férfi. A kezében lévő kunai-t előre lendítette és úgy próbált meg támadást bevinni. Egyelőre nem szándékozott jutsut használni, hiszen az ütőkártyáit az utolsó pillanatig titokban akarja tartani.

**Kenshiro Karu** Szer. Dec. 26 2012, 01:14

Karu egyáltalán nem érezte magát biztonságban...
Ez a lány akit az előbb még az utcán stírölt most éppen egy kunaial tör az életére. Na azért ehhez még lesz egy-két szava a kenshiro klán vezetőjének. Mégis ki fogja elvezetni ezt a csürhét, ha ő most elpatkol itt. És az öreggel mi lesz? Az izmai valahogy most is az utolsó pillanatban rántották arrébb, de már nem volt szüksége a shusin no jutsura. Előszeretettel használja a saját testének gyorsaságát mely már így is vetekszik a shusinéval. Így nem kell annyi chakrát sem elpazarolnia. Marad a B verzió és egy villámgyors mozdulattal megkerüli a lányt és igyekszik eltenni a kezében lévő fegyvert.
- Nézd nem tudom te ki vagy, de nem pályázom a bőrödre! Csak átutazóban vagyok itt és éppen mennék hazafelé. Aztán láttam a kis magánakciódat aztán, ugrott miatta egy ebédem sajnos de ez már az én problémám...
A fiú közben alaposan végig mérte a kis szőkét. Hát meg kell hagyni lassan abba a korba lép, hogy ő is nyugodtan végig mérheti a nőket főleg ha shinobik!
Talán ha megijeszti a lányt akkor esetleg van esélye. Bár nem akarja megölni, de kíváncsi mit tudhat egy ilyen shinobi aki nem viseli egyetlen nemzet jelzését sem.
- Mondjuk ha jobban belegondolok végül is kíváncsi vagyok erre mit lépsz!
Elég idiótán hangzik mert az előbb még mentegetőzött, a kusagakurei sem tudja eldönteni, hogy valójában mit akar! Vagánykodik a képességéve... Felvág egy ismeretlen előtt... De már késő volt ilyeneken gondolkozni. Az ifjú shinobi fegyvertára talán egyik legveszélyesebb technikáját készült bemutatni. Elmutogatta a kézjeleket!
- Youton: Youkai no jutsu! - A savat viszont nem ellenfelére irányította ebben az esetben hanem maga köré mint egy védelmi kört vagy vonalt kijelölve!

**Hyuuga Emiko** Szer. Dec. 26 2012, 22:06

*Nagyon gyors.* Ez volt az első gondolata a jouninnak, amikor látta, hogy ellenfele az utolsó pillanatban tért ki a támadás elől. Mondjuk nem is szándékozott komolyan támadni, ez amolyan erőfelmérő akart lenni, na meg kíváncsi volt, hogy mit is fog reagálni erre a fiú. Nos igen, most már jól látta a másik ninját, aki egy kicsit fiatalabbnak nézett ki. Azonnal feltűnt neki a shinobi fehér haja.
*Talán valami fura mágnes van bennem, amitől vonzom a nem hétköznapi alakokat?* Tette fel a jelenleg teljesen felesleges kérdést magának, majd eljutott a tudatáig, hogy a shinobi mentegetőzött, vagy csak próbálta elterelni a figyelmét. Emi ugyanis észrevette, hogy a srác szintén nem visel fejpántot, amivel beazonosíthatná, melyik faluból jött.
- Tudod, már nem igazán hiszek az embereknek - válaszolta kissé ingerülten, hiszen nem tudhatta, kiben bízhat jelenlegi helyzetében. Viszont megjött a kedve egy kis harchoz. - Ugyan az arcodat nem takarod, de nem látok rajtad hitai-atét, vagyis bárki lehetsz - a mondat végén elmosolyodott, hiszen a Hyuuga is bárkinek kiadhatta volna magát. Egyelőre az ellenfele nem vette észre különleges szemeit, de persze ez is lehetett valami trükk. Még jó, hogy megjött a kedve a harchoz, mert a fiú akcióba lépett.
*Egy perccel ezelőtt megpróbálta magát kimagyarázni, most meg készül nekem ugrani.* Miközben ezen agyalt, meghallotta a jutsu nevét. Azonnal komolyabb arckifejezést vett fel, még az apró mosoly is eltűnt az arcáról. Ugyan még nem találkozott ezzel a technikával, de nem kellett sok, hogy rájöjjön, szintén különleges erő birtokában van a fehér hajú shinobi.
- Rendben van, akkor játsszunk komolyan! - eltette a kunai-t, ami még mindig a kezébe volt, majd chakrát küldött a szemébe. A világ hirtelen fekete-fehérré vált és érezte, ahogy kidudorodnak az erek a halántékán. - Byakugan! - kiáltotta el magát a lány, mert ezt még mindig stílusosnak találta. Kicsit várt, amolyan hatásszünetet akart tartani.
- Látom, itt jelenleg nem én vagyok az egyetlen, akinek különleges vér folyik az ereiben. Amúgy meg, muszáj nekünk harcolnunk? Nem ihatnánk meg inkább egy finom teát? - kérdezte ártatlan szemekkel, már amennyire a Dojutsuja engedte, hogy így tegyen.

**Kenshiro Karu** Kedd Jan. 01 2013, 23:37

Amikor Karu megpillantotta a hölgy furcsa szemeit azonnal érezte a bőrén a szinte már perzselő mindent átható tekintetet. Úgy érezte mintha a lány keresztül látna a testén ezzel a szemmel. Ám ő már hallott erről a technikáról, ez ugyanúgy egy kekkei genkai ahogy az ő sav eleme ám a lány esetében az egyik testrésze vagyis érzékszerve módosult jele helyzetben a szeme. Ezt a szemet hívták Byakugannak. Tehát ez a lány a hyuuga klán tagja. Karu ismerte a mendemondákat a hírhedt konohai klánról. Szinte minden tagnak a fején óriási vérdíj van, de még a szolgálóékon is. Bár nem ismerte a vérvonalképességük lényegét, de azt tudta, hogy lány kiszúrja őt látótávolságon belül bárhol is van tehát veszélyes ellenfél lenne.
Ekkor felajánlotta, hogy inkább igyanak meg teát. Nahát ez aztán a gyors változás. Lehet, hogy a kis erődemonstrációm hatással volt rá. Áh kötve hiszem nem úgy tűnik mintha maga alá csinált volna... Ám lehet, hogy mégis jobb belátásra bírta, vagy csak egyszerűen nem akar velem küzdeni. Karu tett egy lépést a lány felé majd egy pillanatra megállt és újra végig mérte.
- Hát nem is tudom most, hogy világossá vált, hogy Konohai shinobi lehetsz de maximum is szökött ninja. Végül is miért ne...
Azzal Karu barátságosan megindult a lány felé, de mindenre fel volt készülve! Ha a lány nem inaktiválja a képességét akkor nem megy hozzá kartávolságon belülre!

**Hyuuga Emiko** Vas. Jan. 06 2013, 21:57

- Azért ne feltételezz rólam elvetemült dolgokat! - azonnal védte magát Emi, amikor meghallotta a spekulációt. Látszott, hogy a fiú még mindig nem bízik benne. Mozgása óvatos volt, mindenre ügyelt. Igaz, a jounin sem kalandozott el,hiszen Dojutsuja még mindig aktív volt. Kikapcsolta a Byakugant, és ekkor pillantotta meg a másik shinobi barátságos arcát.
*Ezek szerint ilyen meggyőző voltam?* Jegyezte meg magának, bár azt maga sem tudta, hogy miért nem a jelenlegi partnerének szegezte a kérdést. Arcára széles vigyor ült ki, ezzel próbálta meg még jobban kizökkenteni a vele szemben álló ninját. Elvégre nem minden találkozás végződik egy ajánlattal, a harc gyakoribb befejezés szokott lenni ilyen helyzetben.
- Habár meg kell mondjam, elég közel állsz az igazsághoz. Tulajdonképpen egyik felsorolt kategóriába sem tartozom, mert Amegakure jelképe alatt szolgálok... - itt tartott egy kis szünetet, hiszen már jó rég nem látta a hazáját. - Igen, csak így a jelképe alatt, mert az eszméik nem hatnak meg. Jelenleg vándor ninjaként mászkálok a világban, és igyekszem kimaradni a harcokból.
Talán túl sokat mondott el magáról, ami a vesztét fogja okozni. Ám volt egy olyan érzése, hogy megbízhat a fehér hajú fiúban. Gyorsan végigpillantott a környéken, de csak néhány háztetőt és az eget látta. Megkönnyebbülten nyugtázta, hogy még mindig ketten vannak.
- Hopsz, ezt most elrontottam! - csúszott ki a száján, hiszen az újbóli óvatossággal talán megbánthatta a ninját. - Nem arról van szó, hogy benned nem bízom, habár pár perccel ezelőtt még ezt állítottam, hanem az egész világ a feje tetejére állt. Jobban mondva én is, mert már egy ideje nem voltam otthon, szóval azóta elveszett ninja is válhatott belőlem - megint túl sokat beszélt. Gyorsan témát váltott, hogy valami érdekesebbet is mondjon magáról. Nem szerette volna, ha a kesergései elijesztik a shinobit. - Gondolom a nevem első felére már rájöttél, de elárulom a keresztnevem is: Emi. Amúgy meg az előbb milyen technikát használtál? Arra rájöttem, hogy Kekkei Genkai, de ezt még soha nem láttam. Na, meg aztán, mostanában nem olvasok túl sokat ebben a témában - ha egyszer bemelegedett, akkor nagyon nehéz volt leállítani. Azért a válasz erejéig hagyja szóhoz jutni a másik felet is.

**Kenshiro Karu** Vas. Jan. 13 2013, 21:06

Karu meglepődött a lány hevességén. Egy pillanatra a fiúba is fagyott a szó de aztán inkább elképedt amikor a lány ilyen gyorsan be is mutatkozott neki. Amikor eltűnt a doujutsuja és láthatóvá vált az egész arca Karu mintha egy új embert látott volna aki a harcos maszkja mögött rejtőzik. A lány szeme tele volt kíváncsisággal és pajkossággal. Annak ellenére, hogy az előbb még azt hitte egy gyilkossal van dolga mostanra azt vette észre, hogy a lány konkrétan kenyérre kente.
- Az én nevem Kenshiro Karu és a jutsu amit használtam valóban jól mondod egy Kekkei Genkai. A sav elem manipulációján alapszik az egész de majd elmagyarázom később... Hmm igazad van megihatnánk egy teát. Illetve ha gondolod te igyál teát én egy kicsit keményebbet fogok inni, de tudod mit erre a körre a vendégem vagy.
Amint Karu megfordult és le akart ugrani a tetőről, hogy a kis sikátorban földet érve elinduljanak újdonsült beszélgetőpartnerével egy kis vendéglő felé megbotlott és a következő pillanatoknak csak a töredékére emlékszik. Zuhan, zuhan és zuhan majd földet ér és egy éles fájdalom hasít a koponyájába majd elsötétül az egész világ.
A következő pillanatban amikor magához tért még nem nyitotta ki a szemét. Az első amit érzett az, hogy meleg volt tehát valószínűleg egy zárt helységben lehet ahol fűtenek. A következő az iszonyatos fejfájás ami már szinte jó barátként fogadta az utóbbi napokban. Hősünk felült és egy kis szobát pillantott meg ahol a kandallóban családias hangulatot teremtve ropogott a tűz. Aztán szépen lassan eszébe jutott a tető majd a furcsa lány akivel elkezdett beszélgetni...
- Hogy történhet ez meg velem mintha elvesztettem volna a fejem pedig csak teát akartunk meginni! Tényleg, vajon hol lehet Emi? Ő kapart össze talán? - Gondolkodott a chuunin miközben próbálta összeszedni magát!

**Hyuuga Emiko** Kedd Jan. 15 2013, 23:22

Tényleg jót tett ez a változás Emi-nek is, hiszen a fiú azonnal barátságosabban közeledett felé. Azt gondolta, hogy elijesztette a heves természetével, de lám valaki még képes volt elviselni a "remek" természetét. Miután túlestek a bemutatkozáson, végre kiderült, hogy mi is volt az a furcsa jutsu, amivel Karu védekezett, vagy támadott. Ki tudja már, hogy pontosan mit is akart.
. Aha... szóval Sav elem. Na, ezt jobb ha megjegyzem magamnak! - közölte csak úgy a jounin, mintha tényleg annyira fontos lett volna neki. Habár ki tudja, egyszer még ellenségek is lehetnek, tehát ismernie kell minden lényeges információt. Ó, már megint ez a paranoia! Nehéz volt elszakadni a régi világtól, amiben mindig óvatos volt, még ha elsőre nem is tűnt fel senkinek. Szerencsére a beszélgetés lazább irányba fordult, így nem kellett tovább aggodalmaskodnia. Amit ráadásul teljesen feleslegesen csinált hiszen a srác már régen megtámadhatta volna, ha akarja.
- Hm? Valami erősebbet fogsz inni? Nem vagy te túl fiatal ehhez? - kérdezte nevetve a kunoichi. Igaz, sosem tudta jól megsaccolni az emberek életkorát, de Karu nem tűnt olyan idősnek. Igaz, ami igaz Emi is simán letagadhatott volna 3-4 évet valódi korából. Éppen indultak volna, amikor a szőke hajú shinobi arra lett figyelmes, hogy aktuális partnere megbotlott és egyenesen a talajt vette célba.
*Most még vigyázzak is rá?* Tette fel magának a kérdést, majd chakrát küldött a lábába és amilyen gyorsan tudott, kilőtt a helyéről. Tudta, hogy nem lesz jó vége, ha hagyja lezuhanni a fiút. Sajnos nem volt elég gyors, pont nem tudta elkapni Karu-t, aki így egy elég nagy puffanással ért földet.
- Vááá, ez így nem lesz jó! - fakadt ki a jounin, majd igyekezett összekaparni a fehér hajú ninját. Szerencsére megvan a kellő fizikuma, hála a Gouwan taijutsuknak, tehát nem esett nehezére felkarolni a srácot. Bal karja alá nyúlt és átvette a vállán. Félig vonszolnia kellett, ami nem kis feltűnést keltett az utcán. Már majdnem feladta, amikor megpillantott egy kisebb házat. Az ajtó felett szép betűkkel ki volt írva, hogy fogadó.
*Igen, pont egy ilyen helyet kerestem.* Állapította meg a Hyuuga, majd szép lassan becipelte Karu-t, aki még mindig eszméletlen volt. Szerencsére a fogadós rendes volt, így adott egy szobát, ahol kellemes meleg volt, és kényelmesen elfértek benne ketten is. Emi addig strázsált az ajtónál, ameddig a fiú fel nem ébredt. Valószínűleg a fejsérülés miatt, hangosan gondolkodott, tehát a lány azonnal tudott is válaszolni.
- Végre felébredtél? Ja, és igen, én kapartalak össze a földről! Egyébként mégis mi volt ez a kis mutatvány? Meg is halhattál volna, akkor pedig jó nagy bajban lennék! Egy ninjának azért óvatosabban kéne közlekednie. Még szerencse, hogy megtaláltam ezt a fogadót, ahol kaptunk is szállást - kezével közben vadul hadonászott és gesztikulált. Kicsit ideges volt Karu magánakciója miatt.

**Kenshiro Karu** Szer. Jan. 16 2013, 10:24

- Hát azt hiszem tartozom neked egy szívességgel, de minimum is egy itallal. Nem hagytál ott és még itt is maradtál velem a fogadóban ezért örök hála. Nem tudom mi történhetett velem, talán leesett a vérnyomásom. - Hazudta Karu és lesütötte a szemét. Eléggé cikinek érezte, hogy a lánynak kellett összekaparnia őt. Akár Jounin akár nem ez nem így működik. - Legközelebb azért remélem ha egy ilyen elbűvölő lány 'karjaiban' leszek akkor magamnál leszek. - Próbálta elviccelni a dolgot Karu, de amint látta Emi kezdett bepörögni és a heves gesztikulációból is arra következtetett, hogy a lány egy kissé túlreagált a dolgot. - Emi, nyugi oké? Köszi az mentést tényleg hálás vagyok érte, de nem kell túl reagálni inkább menjünk és igyunk meg valamit! Amúgy nem, nem vagyok fiatal egy sakehoz! Bár tudom, hogy nem látszik... - Közben Karu villantja a szívtiprót és rákacsint Emire. De már 19 éves vagyok szóval még az is lehet, hogy idősebb vagyok nálad kedves Emi.
Azzal Karu felpattant és elindult kifelé a szobából. Most, hogy volt egy szobájuk már nem kellett azért aggódnia, hogy hol fog éjszakázni. A vadonban most nem nagyon volt kedve túl élősdit játszani. Jobban örült most legújabb barátjának akiből talán még komoly szövetséges is lehet. Karu útközben elmesélte Eminek, hogy honnan származik és a durvább részeket kihagyva elmesélte az ő kalandos kis útját a víz országából egészen mostanáig. Persze nem felejtette el megemlíteni, hogy megnyerte a chuunin vizsgát!
- És egy konohai vándor ninja, aki per mellesleg Hyuuga, hogy kerül ide az isten háta mögé?

Ajánlott tartalom