Kikötő

Ahogy haladunk lefelé, úgy tűnik Ginoo-nak nem tetszik az, amit mondok. Legközelebb tényleg bemutatom, hogy nem csak a számat jártatom. Ami azt illeti, még mindig nem győzött meg, hogy alkalmas lenne a csapatunk vezetésére. A három jelképnél ő sem tudja eldönteni, hogy melyik lehet a jó, viszont nem is veszi a kezébe a kezdeményezést. Helyette a páncélos veszi át az irányítást és javasolja ki mit csináljon. Amikor rám néz, azonnal oda lépek mellé és bólintok. Végül megnyomja a gombot.
Hirtelen kattogást és különböző zajokat lehet hallani. Úgy tűnik beindult a gépezet, majd valami miatt meg is áll. A professzor azt mondja, hogy valószínűleg elromlott a szerkezet, ami azonnal rá is cáfol a szavakra. Fényesség támad, majd megszólal egy hang és elég zagyva dolgot mond. Ezt követően egy nyílást látok, ami pár pillanat alatt beszív minket.

Sötétség vesz körül, majd egy puffanással földet érek. Ahogy körbenézek, látom hogy a falakon valami világít, de azért így sem a legjobbak a látási viszonyok. Ami ezután feltűnik az, hogy rajtam kívül csak ketten vannak itt: Hibiki és az egyik rakodó. Nem időzök sokat a földön, talpra kecmergek és leporolom magam.
- Remélem jól vagytok, mert nem értek az orvosláshoz - szólalok meg, illetve ha kell akkor segítek a többieknek talpra állni. - Nem tetszik ez a zaj.
Ahogy kimondom ezt, meglátom a csontvázakat. Az egyik mintha olyan lenne, mint én. Ahogy jobban megnézem őket, látom hogy Hibikinek és a rakodónak is meg van a maga hasonmása. Csak nem saját magunkkal kell megküzdeni?
- Azt hiszem társaságunk van - mutatok a csontvázakra, ha esetleg még nem vették észre. - Itt az ideje egy kis testmozgásnak.
Nagyon gyorsan megalkotom a szükséges kézpecséteket, majd jön a mély levegő. Tudom, hogy így több chakrába kerül, de nem bízok az itteni talajban, éppen ezért a levegővétel után Doton chakrát okádok ki. Nem túl gusztusos látvány, ahogy a távozó energia lassacskán a saját alakomat veszi fel, de a lényeg, hogy végül két földklón áll előttem.
- Hibiki, nem tudom mire vagy képes, de azt igen, hogy idősebb vagyok pár évvel. Megpróbálom gyorsan legyőzni ezt a kettőt, addig te tartsd mozgásban a másolatomat. Ha azt tudja amit én, akkor támadhat földdel, tűzzel és lávával, de közelharcban sem vagyok rossz.
Ezután megindulunk. Az egyik másolatomat a rakodóra hasonlító csontvázra küldöm, hogy Taijutsuval végezzen vele. A másik klónommal pedig rátámadunk Hibiki megfelelőjére. Azonnal felugrok a levegőbe:
- Konoha Senpuu! - mondom majd már indítom is a fejre mért rúgásokat a pörgő rúgással. 
A másolatom csak ezt követően támad, megvárja hogy az ellenfél mit reagál. Mindenképpen követi őt és ütésekkel, rúgásokkal próbálja hatástalanítani. A támadásom után pedig megyek is tovább, hogy segítsek Hibikinek. Ennyi idő alatt a rakodó csontvázat biztos elintézi a klónom, utána "Hibikivel" elbánnak együtt is.
A saját csontvázamat is közelharcban próbálom legyőzni: ütésekkel és rúgásokkal. Próbálom magamra terelni a figyelmét, így talán Hibikinek lesz esélye hátba támadni, vagy meglepni őt.

//Használt technikák:
Doton: Tsuchi Bunshin no Jutsu // Föld elem: Föld Klón Technika

A használó a segítségével egy sárból/földből készült másolatot hoz létre magából, amely képes harcolni és Doton technikákat létrehozni(a használó chakráját használja fel, tehát annyi ELEMI chakrával rendelkezik amennyiből létrehozták).
Érdekessége: mivel sárból van, nem tűnik el teljesen, képes újra összeállítani magát. Azonban ez nem az örökkévalóságig tart, csupán addig amíg a beleáldozott chakra el nem fogy.
Értsd: Ha egyszer megsemmisítenek egy földklónt, az képes összeállítani magát újra, de a chakrájának a felét kell rááldoznia. Ezt egészen addig képes elérni, míg a chakra el nem fogy. 
Chakraszint: 150
Besorolás: C 
Típus: Kiegészítő




Konoha Senpuu //  Levél Forgószél

A Technika célja, hogy egy erőteljes és gyors pörgőrúgással fájdalmat okozzunk ellenfelünknek, aki ráadásul valószínűleg arrébb fog repülni. Nyakatekert, de hatásos mozdulat.
Chakraszint: 110
Besorolás: D
Taijutsu Pont: +3
Szükséges Taijutsu pont: 20

Még ott a táborban a fűfalusival való kapcsolatfelvétel pont olyan sikerrel jár, mint ami Ginoo-tól várható. Bár látszólag a másik udvarias és barátságos, de tény, hogy a bábmester bár megpróbált, de nem a legjobb módon mutatkozott be neki. Kezdve azzal, hogy be se mutatkozott. A felé nyújtott kezet megrázza.
-Én Ginoo.
A címer sokat nem mond neki csak, hogy a viselője egy neves klánhoz tartozhat. Hogy pontosan kik azok vagy mit érdemes tudni róluk arról ötlete sincs. Nem járatos a fűfalusi nindzsa klánokban. Látszólag tényleg nem úgy néz ki mint, aki súlyosan megsérült volna. Olyan kisebb sebeket lát rajta amiket még ő is gond nélkül tudna elviselni annak ellenére, hogy egyébként ha teheti inkább a közvetlen harcoktól távol marad. Magát a hallott történetet érzelemmentesen hallgatja egészen az öregember megemlítéséig amitől feljebb vonja a szemöldökét.
~Róla korábban nem hallottam.~
Kár tagadni eléggé hihetetlennek hangzott ami a másik száját elhagyta. Hogy a bábmester elhitte-e az nem látszott rajta, de visszakérdezett.
-Kiemelkedett egy sötét chakragömbben? Mármint valami egyedi elemi ninjutsu lehetett vagy eszközt használt hozzá?
~De milyen elem lehetett? Villám? Tűz? Esetleg föld, ami kirobbantotta a tetőt? De felemelkedni csak úgy akkor se lehet. Valami eszköznek kellett lennie. Vagy az egész egy genjutsu volt. Ezek a legvalószínűbb lehetőségek. Végtére is isteneket csak nem sodor ide a szél.~
A fűfalusi következő trükkje viszont tényleg lenyűgöző. Hibiki-san jól állapította meg. Ez az alak olyan tudással rendelkezik amivel mindenképp számolniuk kell. Hogy a bábmester bizalmát elnyerje attól továbbra is olyan távol áll amennyire csak lehet, de nem szívesen csapna vele össze a fiú. A pecsétet elteszi és a tanácsra bólint.
-Így lesz.
Nem mintha külön figyelmeztetni kellett volna. Ő mindent lehetséges veszélyforrásként tart számon. A barlangban pedig igyekszik a többiekkel együtt megállapítani mi lehet a megoldás. Van, aki tintával próbálja kideríteni, van aki a szöveget értelmezné. Végül vagy azért mert a sötétségben nem látni vagy mert a nap elvakít, de a fekete márványlapra mellett döntenek. A biztonsági előkészületeket amennyire tudták megtették. Ginoo nézi a falakat és a plafont és a hátukat érkezik-e veszély, de az várat magára. Úgy néz ki ez nem vált be. Esetleg elromlott a kapu. Minden békés egészen addig míg a professzor meg nem szólal. Úgy néz ki valahogy talán a hang indította be a dolgot. Azt, pedig, hogy mi történt arra Ginoo még csak tippelni se tud. Mármint, hogy modern technikával lehetséges lenne hasonló hatást elérni az biztos, de ez itt valami ősi szerkezet. Ami világít és hangokat az ki. Méghozzá beszédhangot amit a fiú nem tud teljesen értelmezni első hallásra csak, hogy a sötétség nyelje őket el. A száj láttán még jobban elkerekednek a szemei majd jön a fekete leves. Az a valami magába akarja őket szívni. Ő egyből előkapná a drótjait, hogy kapaszkodót keressen és megpróbáljon valakit rajta kívül megmenteni. Viszont a furcsa száj  szívóereje túl erős és a bábmesternek hamar választania kell, hogy akarja erőltetni a lehetetlennek tűnő dolgot amitől meg is sérülhet méghozzá az ujjai vagy inkább megpróbál csatlakozni a többiekhez és egy remélhetőleg nem halálos csapdába esni. Nagyon most nincs ideje átgondolni, de a lehetőségek gyors figyelembevétele után az utóbbi mellett dönt. Amint elnyeli a sötétség már nem tudja ki kicsoda és örül annak is, hogy magát védeni tudja a becsapódásoktól. Hogy pontosan meddig is tart az a zuhanás nem képes megállapítani, de a földet érés határozottan kellemetlen. Bár jól esik feküdni kicsit, de igyekszik mielőbb szétnézni és megállapítani hol vannak. Az első felfedezése, hogy a csapatból csak két embert lát. A tinta használót, aki az óriásmadarakon odavitte őket és a professzor unokáját akinek a tintahasználó állítólag a testőre. A terem viszonylag kicsi, de annyi hely van, hogy Ginoo tudjon ténykedni ha szükséges. A pulzáló vonalak gyanúsak, a moha arra utal, hogy van nedvesség, ami valószínűleg a falakból áradhat bár az ANBU-NE nem tudós csak tippeli azt. Miközben pedig a kijáratot keresné nagyon nem szimpatikus fogadóbizottságot vesz észre. Csontvázak akik látszólag gyanúsan hasonlatosak hozzájuk. Egyből minden érzéke veszélyt jelez és szokásához híven bepörög az agya és nekiáll elemezni a helyzetet.
~A tinta nem jó ellenfél nekem mert tönkreteheti a bábjaimat és mert nem tudom, hogy a drót technikák mennyire hatásosak ellenük. A bábmester is előnyben van egy ilyen helyen főleg ha tényleg rendelkezik ugyan azokkal az eszközökkel, mint én mert akkor  a Kígyóban lévő méregből is kell lenni nála. A lány pedig lehet titkolja a képességeit nem szabad őt se félvállról venni.~
Először is a többiek elé lép, Kígyót a dereka köré tekeri, majd a drótjaival amik még elő vannak véve elkezd játszani. Az ujjai közé tekeri és különböző formákba kezdi rendezni.
-Legyenek résen. A kisasszony maradjon hátul. Ha pedig ön ismer védekező jutsut készüljön elő vele.
A szemét közben le se veszi a három csontvázról. Azzal rájuk figyel, a mögötte lévőre meg a fülével próbál nehogy hátba támadják.

Ha a csontvázak nem lépnek fel támadólag akkor megszólítja őket.
-Hol vagyunk és hol vannak a társaink? Mit akarnak tőlünk?


Ha jól láthatóan támadó szándékkal fordulnak feléjük, esetleg egy olyan jutsuba kezdenek akkor a Ginoo ujjai között feszülő fémdrót felfénylik mintha áramot vezetne és a fiú, azt lőné ki az ellenfeleik felé a vitális pontjaikat célozva, kihasználva, hogy 10 méter drótkötele van és a szoba amiben vannak, összesen 10 méter hosszú úgyhogy nehezebb kitérniük előle. Ha pedig az ellenfelei hasonlóképp gondolkodva egy távolsági technikával akarnának rátámadni esetleg olyannal ami nagyobb területre hat akkor ő testből próbálni kitérni, esetleg úgy, hogy a falon felszalad ha szükséges.

Ha, azt látja, hogy a csontvázak csak az ő mozdulataikat másolják akkor nem használ semmilyen technikát.








//Használt technka: Ayatsuito no Jutsu // Drótcsévélő Technika

Egy viszonylag egyszerű technika, amely a dróthasználathoz kötődik. A ninja képes úgy használni a drótjait, hogy azzal szinte bárhol meg tud kapaszkodni, majd képes továbblendülni, illetve a drót segítségével csapdába ejtheti és lekötözheti az áldozatát. Titka, hogy a drótokat chakrával manőverezve kell használni.
Chakraszint: 85
Besorolás: D















Ninpō: Ayame Tori // Ninja Művészet: Írisz Madár

A jutsu segítségével a ninja a drótkötelekbe vezeti a chakráját, és így azok képesek lesznek átvágni az emberi húst. A jutsuhoz nem kézjelek szükségesek, hanem fonaljáték módjára a kezünkre, ujjainkra tekert drótok, amikből egy madár alakot formálva aktiválható a jutsu.
A technika másik változata, amikor a használó aktiválva a jutsut egy előre lőtt, chakrával töltött fonállal akár több tíz méterre elérve egy nyílegyenes drótpengét feszít ki maga elé, ezzel átvágva szinte bármit, aminek nem elég erős a chakrapenge elleni védelme.
Chakraszint: 350
Besorolás: A //

//Zafír Sárkány éjszakája- Ebisu mesél (jöttem a késéemért járó 10 chakráért)   //

Mindenki tette a dolgát, amihez értett és saját feje után ment. Bármilyen külső chakra hatás, köztük a tintám is, hatástalan volt, végül a nagy darab fűfalusi megtette a lépést, amire mindenki várt. Megnyomta a gombot, amire mindenki gondolt vagy próbálta kitalálni, hogy melyik lehet az. Kattanások, kövek, kavicsok csikorgása és egyéb hangok hallattszottak, ami nem túl bizalomgerjesztő, majd elhalkult. Rövid közjáték vette kezdetét a nagydarab, sötét bőrű shinobi és a gombot megnyomó fűfalusi között. Körülbelül mindenki azt érezte, amit az a pillantás közvetített.
Ezután valami furcsaság kezdett el körvonalazódni a falon, különböző színek és végül egy száj jelent meg a semmiből és valami érthetetlen dolgot magyarázott. Ahogy a száj kialakult, egyből szívni kezdett és akármennyire voltál fedezékbe vagy irányítottad a chakrát, hogy megmaradj, még a legerősebbeknek sem volt esélye, úgy szívott be mindenkit, mint a porszívó a szöszt. Azt hittem itt a vég, de talán nem. Egy fájdalmas landolás következtében érkeztünk meg. Ami viszont jó jel, mert amíg fáj, addig élünk. A szoba, amibe érkeztünk nem éppen az egészséges szoba, amit azonnal kivennék, mocskos, mohás és sötét, a világítás is elég gyér, na de hogy ablaka sincsen? Jó esetben is csak  egy boros pincének használnám. Körbenézek jobban és felmérem a helyet, vagyis inkább a velem lévőket. Szerencsére Chie velem maradt, míg a harmadik keréknek jutott a konohai. Egyből Chiehez megyek és figyelem a levél falusit. Őt figyelve figyelek fel a csontikra, amik a szoba túlvégén állnak össze. Ugyan a látványról lemaradok, de a hangokból sejtem, hogy az adott hangott, ahogy összeálltak. A szemükben érdekes fény sejlett és ahogy végig mértem az alakjukat, rá kellett jönnöm, hogy bár elég ütött- kopott módon, de a felszerelésük is és emellett az alakjuk is hasonlított ránk. Konohai egyből akcióba lépett, először beszélgetéssel próbálkozott, majd ha nem sikerült, akkor támadásba lendül. Én csak megfigyelem a történéseket, miközben azért magam mögött tartom Chie-t. Nem szívesen avatkozok be direktbe, így kiöntök egy nagy adag tintát és két tinta klónt hozok létre, amik megindulnak a csontik felé. A tervem az, hogy a tinta klónok veszik fel a "harcot" és ha a csontik megütik bármelyik klónt, az szétesik és a nimpo: sumi nomushi // Ninja művészet: tinta férgek technikává alakulva lefogja azokat, amíg a konohai elintézi azokat.

// Köszönöm a türelmet! //





[Shiren -  Belső templom]


A fickó láthatólag a legtermészetesebb dolognak tartja, hogy egy helyben tart téged olyan leírhatatlan és megmagyarázhatatlane rővel, mintha csak levegőt venni. A kaján mosoly semmiért sem akart lehervadni az alak arcáról, talán nem is tudja semmi sem leszedni. Pár lépést test még az ősi macskaköveken és melléd lép, figyelve furcsa némaságodat.
-Remélem nem hiszed, hogy ellopom a lelked, ha beszélsz velem.- kuncog egyet.
Egy ideig meredten bámulsz a szemébe és bármennyire is emberinek tűnik első rápillantásra, így belenézve "lélektükreibe" tisztában vagy vele, hogy ez a valami... vagy valaki nem ember... vagy volt? Magad sem tudod igazán megmagyarázni az érzéseidet az idegen felé.
-Oh!- néz váratlanul a plafonra.- Barátaid is vannak?- kérdi.


//Mivel kérted a mostani kör halasztását, így ennyit írok még hozzá az előző postomhoz. //




[Yori - Sötét szoba 1.0]
Mivel te álltál talán a legközelebb a szívó erőhöz, az egész váratlanul ért - mindjuk ki hinné el, hogy egy szimpla kőajtó kinyitásával egy "interdimenzionális kapu" nyílik meg és nyel el. Zuhantál a sötétségbe és nem is túl kellemesen érkeztél, ugyanis Makoto teste egyenest rádesett, miután végre szilárd talaj volt alattatok. Ezt követte a Professzor is, aki inkább begurult az egyik sarokba.
-Na ez...furcsa volt.- emelkedik fel a magas férfi és néz körbe.
-ohjajohjajohjajeznemjóeznemjóeznemjó!- makogja maga elé a Professzor.
Az elején sötétséget láttok, majd szépen lassan vibráló fénye jelennek meg a szobában s végül annak végén egy halom csontot láttok egymáson. Halk zümmögés tölti meg a szobát, mire a csontkupac elkezd mozogni és darabjaiból összeállni három alakra, akiknek lecsupaszított mása kísértetiesen hasonlít rátok. Mikor a fejük is összeállt, Makoto Kunai-t ragadott és támadó állásba állt.
-Már csak ez hiányzott...- morogta az orra alatt.
Az egyik csontváz fenyegetően szétnyitotta száját, mire a másik egy gömbszerű dolgott kezdett el lóbálni a kezében, fogai pedig vészjóslóan kocogtak egymáson. A fények fel-le vibráltak időnként, ezzel igazán valjós hangulatot teremtve a szobában és ekkor látod meg, hogy az a gömb valami hosszú, vékony szállakon lóg...furcsa formája van...?
A csontváz közelebb lép társához és megpillantod Mika levágott fejét, ahogy buzogányként pörgeti a hajánál fogva. A lány holtsápadt arcán kívül már a vérbe duzzadt, eres szemei okoznak még vérfagyasztóbb látványt, a száján kifolyó sötét nedűről ne is beszéljünk...
Ledermedtél. Érezted, hogy a világ egy pillanatra teljesen eltűnik a szemed elől...




Éles fájdalom járja át a tested, ami első sorban a törzsed környékéről származik. Döbbenten pisslantasz párat és csak akkor veszed észre az ismerős, elektromos pengét az oldaladba fúródva. Ha mozdulni is akarnál, tested minden izma és porcikája görcsbe rándulv és térdelsz le, ahogy az elektromos Chakra végigbénítja fizikai léted.
Makoto egy váratlan és dühtől fortyógó lábdobbantás csinál, amitől a villám kardot forgató csontváz előtt egy földből álló dárda emelkedik ki olyan erővel, hogy pillanatok alatt porrá zúzva a koponyát s beleáll a plafonba. A csonti lép néhány lépést hátra, majd egyszerűen visszaesik a csontkupac közé. A másik erre démoni, vékony hangon felsikít és az ökleivel a földre csap, mire az egész talaj felrepedezik, majd összeomlik és újra a sötétségbe zuhantok. Még a bénult tested ellenére is érzed, hogy jó pár törmelék rád esik és a talaj közé szorulsz. Egy pillanatra talán el is ájulsz...
Kis idő elteltével újra kipattanak a szemeid, poros levegő szívódik be a tüdődbe, ami forró lávaként kaparja torkodat és fulladozva köhögni kezdesz.
Sötétséget látsz mindenhol... A tested nyomja némi törmelék, de képes lehetsz annyira elmozgatni őket, hogy egy kinyúlt pózba megmaradj a talajra feküdve. Előtted a törmelékek egy üreget formáltak, amin talán ki tudsz kúszni... Harcok hangját hallod a távolban...


Kenshiro Yori
Állapot: 60% (Súlyos sérülés az oldaladon, ami egyelőre az áram általi égetés miatt nem vérzik annyira; zúzódások az egész testen; kimozdult bal vállcsont)
Chakra: 95%




[Tomoko és Ginoo - Sötét szoba 2.0]
Az esés után sikerült elég hamar talpra állnotok és számotokra is tökéletes látvány tárult elétek, ahogy a csontokból a saját "árnyékotok" jelenik meg, fogaikat vészjóslóan kattogtatva és vicsorítva. Ginoo reagál először és mivel nem támadott, így a csontváz suhint egyet kezável, amitől váratlanul egy csont repül felé, amitől idejbéen sikerül elhajolni. A kígyó bábot finoman és már-már módszeresen tekeredik az öved köré és készen áll, hogy teljesítse minden parancsod. Mindeközben előkészíted a dróttechnikáidat, amellyel kettő csontvázat vízszintesen félbe is vágod, a másik viszont kikerülte és vészes gyorsasággal neki rontott volna Ginoo-nak, ha Tomoko klónjai nem vetik rá mágukat. A csontváz viszont dühödt sikításba kezd, felemeli a magasba mindkét klónt és a földre csapja őket, amiktől azok eredeti alkotóeleműkre felrobbantanak, beterítve az ellenség fehér "páncélját". Tomoko nem habozott s aktiválta a tinta lefogó technikáját, amitől a lény remegve, de megdermedt egy helyben. Úgy tűnik ezzel meg is vo...
-Feletted!- sikítja Chie.




Ginoo meghallja maga fölül a furcsa, kattógó hangott és döbbenten nézi, hogy az egyik csontváz még félbe vágva is meg tudott kapaszkodni a plafonba és onnan közelítette meg őket. Vadállat módjára veti rá magát Ginoo-ra és kapaszkodik bele vállaiba, majd megpróbálja nyakon harapni, de a ruha egy része megvédi tőle. A szag, amit kibocsát maga körül hasonlít valami rothadó dologra, ami egy nagymama dohos pincéjében maradt.
Rémülettel és dühtől vezérlve ragadod meg kicsit sikamlós bordáit és próbálod letépni magadról ezt a szörnyeteget, amitől az egyik bordája le is pattan. A csontváz felsikít és elkezd átmászni a vállaidról a hátadra olyan ügyességgel, amit még nem tapasztaltál, majd egyik kezével beletép a nadrágodba. Felszisszensz és a következő pillanatban döbbenten veszedre észre, hogy a mocsok a robbanó cetlieidért nyúl, amit még Ginto-tól kaptál...!
Honnan tudja, hol tárolod őket, illetve fel akar-e most robbantani magával vagy más tervei vannak ezekkel a veszélyes eszközökkel...?
A föld alattatok váratlanul megremeg!
Nincs sok időtök...


Ginoo Yukizaki
Állapot: 92% Nyakon lévő harapás és karcolások
Chakra: 94% (Dróttechnikák használata)


Takeyanagi Tomoko

Állapot: 99%
Chakra: 93% (Tinta technikák)




[Hibiki és Hiroto - Sötét szoba 3.0]
Ti is már tapasztalt Shinobi-k módjára pattantok talpra és úgyszint látjátok a csontávzak létrehozásának mibenlétét, így előtettek is három csontváz jelenik meg, fogaikat dühödten csattogtatva. Kettőtök közül Hiroto indul meg először két földklón létrehozásával, akik parancs szerint meg is indulnak kettő csontváz felé, ám váratlanul az egyik ellenfél földöntúli sikolyt ereszt el és előrerántja mindkét kezét, amitől a mögötte álló csontkupac egy része rátekeredik a testére, majd kígyók formájában előrecsapnak és áttöfik a két a klónt. Meglepetésére a másolataid strapabíróbbak, így megragadják a csontos nyúlványokat és egy tökéletes nyílt felületet adva neked - amit ki is használsz!
Nagy ledületet veszel és Levélforgószél segítségével megközelíted az ellenfeled, mire az téged lep meg: egy újabb fülsüketítő üvöltésbe kezd bele, majd nemes egyszerűséggel letöri a nyúlványait és összecsapja maga előtt. Mindkét oldaladról kellemetlen fájdalom hasít beléd a csontok keménységé miatt, de még a fájdalom ellenére is képes voltál állcsúcson rúgni a szörnyet, amitől a feje hátra bakkan, tepig a földre esel. Köztetek a távolság kevesebb, mint két méter.
A rakodó matróz pedig nemes egyszerűséggel a sarokba menekült, egy apró tőrt tart kezében és reszket, mint a nyírfa levél.
Eközben Hibiki sem rest, a villám gyorsaságával közelíti meg ellenfelét, hogy minél hamarább szétkapja a csontvázat. Az ellenfélnek éppen hogy csak sikerült kilőni egy kisebb tűzgömböt az eredeti helyzetedre, de te már rég ott voltál a közelében, hogy oldalba támad - el is találtad, de nem őt!
Vélhetőleg a fennmaradó, harmadik matróz csontváza lehetett az aki eléd ugrik, viszont őt nemes egyszerűséggel ketté töröd a csapásoddal és darabja még a levegőben szerte hullanak. Ekkor az eredeti célpontod tűnik el egy pillanatra - ő is képes használni a Fürge Test technikát...? -, majd váratlanul előtted jelenik meg és csontos kezeivel körbe ölel téged, jó szorosan. Az előző ellenfél csontjai és a mostani ellenfél kemény csontjainak összemorzsolódása igen kellemetlen érzés, amitől fel is szisszensz.
Meleg, kellemes fény villágítja meg az arcodat... Mikor felnézel, meglátod hogy a csontváz állkapcsa kipattant és egy lánggömb kezd képződni benne, mellyel egyenest a fejedet célozza. Egy közvetlen találat ebből... nem lehet túl kellemes.
A föld alattatok is megremeg, amitől a Hibiki-t ölelő csontváz lába megcsusszan a talajon és enged a szorításból...!



Kaibutsu Hiroto

Állapot: 91% (A csapás és az esés következtében szereztél jó pár horzsolást, zúzódást)
Chakra: 93% (Föld Klónok és Taijutsu)


Fukashigi Hibiki

Állapot: 94% (A szorítás igen kellemetlen, karcolja a bőrödet)
Chakra: 93% (Elemi Shunshin és Sumi Gasumi no Jutsu használata + Kígyókezek)

Valahogy sejtettem, hogy nem lesz könnyű dolgunk. Miután létrehozom a klónjaimat és azok támadásba lendülnek, a csontik szembeszállnak velünk. A másolataimat egy sikolyt követően lefogja az egyik ellenfél, de elpusztítani nem tudja őket. Ez elsőre úgy tűnik nekem csak előnyömre válik, azonban jön az újabb sikoly, majd a csontváz ellentámadásba kezd. Érzem ahogy átszúrja a testem, de ez sem tud megállítani, a rúgásom betalál.
Mindketten a földre kerülünk, nagyjából két méternyire egymástól. Összeszorított fogakkal állok talpra, majd egy Shunshin segítségével felgyorsítom a testem, hogy pillanatok alatt megtegyem a távot. Amikor már ott vagyok, megpróbálom két rúgással összezúzni a koponyáját. Ha ez nem jönne össze, akkor megragadom és megpróbálom földhöz vágni.

Majd meghallom a társam hangját, mire azonnal odanézek. Nagyon gyorsan próbálom mérlegelni a helyzetet, majd máris létrehozom a szükséges kézpecséteket, végül dobbantok egyet.
- Doton: Ganban Kyū! - aktiválom a technikát.
Ekkor a másik csonti körül kiemelkedik a talaj és nagy valószínűséggel körbe is zárja. Ezáltal a tűzgolyó robbanása nem fog elérni minket, őt viszont igen. Ráadásul ha szerencsénk van, akkor ezzel be is zárom.
Ezt követően várok, hátha valaki még harcképes. Ha a klónjaim még megvannak, akkor az egyiket magam mellé, a másikat a társaim mellé rendelem. Ha nincs újabb támadónk, akkor szólok a többieknek, hogy nézzünk szét. A másolataimat viszont még meghagyom, védjék még a matrózt.

Használt technika:
Doton: Ganban Kyuu // Föld elem: Alapkő Koporsó

A használó képes az ellenfelét egy sziklaburokba, "koporsóba" zárni. Az áldozat alatt megreped a föld és abból emelkedik a burok, mely leginkább egy kúpra emlékeztet. A föld, bár teljesen körbe zárja az áldozatot, aki otthon van a föld manipuláció terén az könnyen szabadulhat, akár a: Doton: Shinjou Zanshu no Jutsu, vagy a Dochou Eigyo no Jutsu segítségével. Esetleg az Iwagakure no jutsu is használható. Egy gyengébb villám technika is megteszi, ám ezek hiányában a kiszabadulás komoly fejtörést okozhat.
Chakraszint: 170
Besorolás: C 
Típus: Kiegészítő

//Ebisu- Zafír sárkány éjszakája//

A történet elég zavaros, eléggé zavarban is vagyok, hogy mit is kéne csinálnom, mert esélyem csak közelharcban lenne, esetleg a tintával, de a tűz technikáimat sajnos nem tudom bevetni, egyrészt, mert a társam útban van, meg a tűz technikáim valószínűleg befűtenék az egész termet. Szerencsére társam akcióba lendült és támadott, ahogy én is besegítettem neki a a tinta klónokkal, majdan a tinta férgekkel, amivel egy csontit le is sikerült fognom. Társam ugyan félbevágta a másikat, de amit nem vett észre, hogy a felső fél megkapaszkodott a tetőn és rávetette magát. Megfigyelem, ahogy a társam küzd a fél csontival és próbálom kitalálni, hogy mit is csináljak. Gondok azok vannak. Chiere is figyelnem kell, miközben a társamat is mentem. Egyetlen szerencse, hogy legalább engem nem támadott be semmi közvetlenül. Figyelve a fél csonti mozgását rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg ugyanazt tudják, amit mi, legalábbis ami a felszerelést illeti. Mintha célzottan keresné Ginoo cuccai között a dolgokat. Közben egy fél tigris pecséttel bevetésével a tinta klón robbantást hajtom végre a korábbi tinta férgeken, amivel valószínűleg megszabadulok attól a csontitól, akit korábban lefogtam. Közben a társam egy korábbi megmozdulása adja is az ötletet, hogy mit tudnék kezdeni az ellenséggel. Drótot veszek elő és rövid előkészület után a társamat megtámadó csontvázt támadom az Ayatori // Fonaljáték technikával, amivel remélhetőleg sikerül megkötözni a csontit és miután lerántom a társamról a drótot feszítve előbb utóbb darabokra esik.

Használt technikák:
umi Bunshin Daibakuha // Tintaklón robbantás

Ayatori // Fonaljáték

Ezzel a technikával a használó képes a drótok segítségével gúzsba kötözni az ellenfelét. Az ellenfél minél jobban erőlködik, annál jobban szorulnak össze a drótok körülötte, míg végül darabokra is vághatják.
Chakraszint: 150
Besorolás: C
Megkötés: Ayatsuito no Jutsu

Nem épp a legbölcsebb dolog a hátadat nyújtani valakinek, aki lehet a következő pillanatban kunai-t hajít beléd, de nincs mit tenni. Ginoo előlép és megpróbál kapcsolatot létesíteni azokkal a csontvázakkal. Egyszerűbbek lennének a dolgok ha ilyenkor tényleg le lehetne ülni és nyugodt körülmények közt megbeszélni a dolgokat, de mint általában most se így történik. Felé támadnak, ami elől sikerül kitérnie és belekezd a jutsujába. Kettőt sikeresen félbe is tud vágni ami, azt jelenti, hogy annyira nem lehetnek erősek. A harmadik már problémásabb. A bábmester megpróbálna felkészülni a lassan már hozzá túl közel is kerülő ellenfélre, de most úgy néz ki, hogy a bizalom kivételesen eredményes volt. A mellette felbukkanó két klón elkapja a csontvázat. Viszont nem hagyja magát.
~Erős. Nem szabad hagyni, hogy a közelembe kerüljön.~
Épp készülne megadni a...végtisztességet? Szóval a drótjaival befejezni amit a másik elkezdett mikor közbeszólnak. Felkapja a fejét, de teljesen váratlanul éri a támadás. Pont ezt akarta elkerülni. A belé markoló kezek és a nyakába nyilalló fájdalom önmagában is rémes, de az a bűzös szag, ami ehhez járul egy újabb ízt ad ehhez a gyönyörhöz. Ginoo persze szokásához híven miközben próbálja leszedni magáról elemzi a helyzetét.
~Lehet méreg.~
A próbálkozása nem mondható túl sikeresnek, de pár bordáját sikerül letörnie. Ez pedig úgy néz ki nem teljesen eredménytelen.
~Érez fájdalmat?~
Igyekszik minél alaposabban kielemezni az ellenfelét. Ez az egyik fegyver amivel túlélheti az ehhez hasonló szorongatott helyzeteket. Az ellenfele fizikailag erősebb, gyorsabb nála és közelharcba keveredtek. És nekiáll a nadrágjában matatni. Jó egy ninjának mindenre fel kell lennie készülve, de erre azért nem számított. Viszont, főleg az után, hogy leesik neki mit a kar a másik, egyáltalán nem akarja hagyni, hogy sikerrel járjon. Kígyót pont az ilyen helyzetek kezelésére készítette. Közelharci fegyver, meglepetéstámadásokra ha rosszul áll a szénája. Ezért is igyekezett amennyire tudta eddig rejtegetni. Szóval ahelyett, hogy a puszta kezével akadályozná a másikat amilyen gyorsan csak tudja kioldaná kígyót a derekáról és körbetekerné a hátán lévő csontvázon lehetőleg úgy, hogy annak esélye se legyen megmozdulni. Ha az, túl közel kerül ahhoz, hogy megszerezze a robbanó jegyzeteket vagy már meg is tette nem áll meg ennyinél. Amilyen erősen csak tudja össze is roppantaná. Ha puszta kézzel sikerült a bordájából letörni egy darabot akkor ez reményei szerint különösképpen effektív lesz ellene. Ha sikerrel jár akkor se lélegzik még fel. Első dolga még egyszer ellenőrizni, hogy minden ellenfele földön maradt-e.


Használt Technikák:
A kugutsu alapvető chakrairányítási művelete: chakra testen kívüli irányításával való mozgatás.

Hogy sikerült-e volna egyedül is elbánnia a hátára akaszkodó csontvázzal abban nem teljesen biztos. Sőt, ilyen biztonságosan biztos, hogy nem. Ki tudja mit akart azzal a pecséttel. A tintahasználó segítségével és annak hála, hogy kígyó remekül szerepelt abban a helyzetben amire készítette, túlélte ezt a helyzetet is bár majd a jövőben ha lesz lehetősége muszáj lesz ellátni a sebeit. A ropogó hang és a szenvedő sikolyai ahogy a csontváz szép lassan megadja magát a fiú chakrájának a szorításának nem épp a legkellemesebb. Viszont legalább tisztább mint egy hús-vér ellenfél esetében lenne. Más ellenséget nem át úgyhogy a drótjait elteszi és kígyót visszacsatolja az övére, közben pedig átlagosnál nagyobb szemeit a másik kettő felé fordítja. A nőt látszólag megviselték a történtek. Hogy ez tényleg igaz vagy csak megjátssza magát annak eldöntéséhez Ginoo szociális érzéke nem elég magas. A másik pedig gyorsan reagált és ügyesen használta a képességeit. Ha ő az áruló és csak azért segített Ginoo-nak mert még szüksége volt rá akkor a fiúnak érdemes lesz óvatosnak lennie vele egy esetleges harc során. Egyelőre viszont csak megfigyeli és igyekszik nem feltűnően. Ami, azt jelenti, hogy ugyan olyan érzelemmentes hangon szólal meg mint amit eddig hallhattak tőle.
-Köszönöm a segítséget. Ezek nem tudom mik voltak. Nem csak eszközök az biztos. Úgy néz ki a behatolók semlegesítésének a céljából helyezték őket ide. Ha tippelnem kéne akkor valaki vagy valakik közvetlenül irányították őket vagy egy bonyolult pecséttechnika aktiválódott mikor megérkeztünk.
Az ajtó kinyílása se magyarázza meg, hogy melyik eshetőség lehetett. Mindenesetre a bábhasználónak nem tetszik a dolog. Viszont felnéz a plafonra és mérlegeli a helyzetüket. Végül elkezdi elhadarni a lehetőségeiket.
-Úgy néz ki, hogy aki ezt a helyet építette vagy akik figyelnek minket, azt szeretnék ha tovább haladnánk. Ahogy látom két lehetőségünk van. Követjük az általunk kijelölt utat, ami lehet csapda is vagy amennyiben ön is képes a chakrája segítségével falra mászni megpróbálhatunk arra menni ahonnan idekerültünk. Ez esetben fonaltechnikákkal vagy testi erővel segítenénk Chie kisasszonyt, hogy velünk tudjon tartani. Így megkereshetnénk a társainkat is akiktől szétváltunk. Mit javasolnak?
Egyik lehetőség se a legjobb ezt tudja Ginoo is. A legjobb az volna ha minél többet megtudhatnának a helyzetről amibe kerültek. Esetleg ha a professzor felvilágosította volna őket mindenről amit tud. Visszatérni elég energiaigényes lehet és magukra vonhatják a lehetséges csontvázirányító vagy irányítók haragját, de a kinyílt ajtó lehet egy újabb csapda is. Bár ő szívesebben keresné meg a társait a mellékküldetése miatt, de hajlandó meghallgatni a többieket. Ha tovább kívánnak haladni az újonnan kinyílt ajtón akkor nem válna szét tőlük

Ha így lesz akkor figyelmesen halad a folyosón és keresi a lehetséges csapdákat. Drótokat, gombokat, gyanús köveket a padlón amin járnak és fel is hívja a többiek figyelmét, hogy biztonságosabb lenne csak odalépni ahova már valaki megtette. Mikor elérnek a központi terembe a többiekkel együtt akkor nagy kő gördül le a fiú szívéről. Egy csapat hiányzik, de a rá bízott akadémisták vagy akik annak tűnnek megvannak.
-Mindenki jól van? Ki, hogy jutott ide?
Kérdezi egy harapásnyommal nyakán. A fű falusi néz ki úgy, mint akire komolyabban ráférne egy felcser. Ha ők is hasonló módon rájuk hajazó csontvázakkal néztek szembe akkor Makoto-san klónja nem lehetett könnyű ellenfél. Ha kérdezik ő is elmeséli, hogy kerültek ide. Viszont közben kihasználná a lehetőséget a pihenésre is. A kis harc vett ki belőle némi erőt. Egy új ajtó nyílik amitől a professzor olyan lelkes lesz, hogy a még azóta se megérkezett csapatot már nem is tervezi bevárni. Ginoo szimpátiáját ezzel egyre inkább elvesztve viszont ő a megbízó és a ninja követi továbbra is. A hőmérséklet növekedése arra enged következtetni, hogy a lávához közelebb kerültek, ami nem túl megnyugtató. Viszont valami fontosabb részhez közelednek amit az is jelez, hogy kidolgozottabbá válik a padló. Majd a nagyobb terembe érkezve látszólag érzelemmentesen, de valójában érdeklődve nézi meg a képeket.
~Azok szamurájok? Az a hatalmas fa pedig... Shodaime hohagéröl mondják, hogy ő növesztette az erdőket a Tűz országában. De ennek nem hiszem, hogy köze lenne ehhez a képhez.~
Ő nem egy tudósember. Kell a professzor magyarázata, hogy megtudja mit is látnak. Valóban elég hihetetlennek látszik a dolog. Főleg mikor, azt hallja, hogy lehet ez a Hat út bölcsének a sírhelye. Annyi értelem van benne, hogy ha ez egy sírhely akkor van értelme a csapdáknak. Egy templom bejáratát miért csapdáznák így be? Méghozzá az is tény nagyon bonyolult jutsukat használtak azokhoz a csapdákhoz. Viszont akkor is hihetetlennek hangzik. Ginoo szó nélkül hagyja a társalgást. Csak némán figyeli a tudós és a lánya munkáját. Ez a feladata, hogy figyelje a munkát és előzze meg a bajt. Mikor végeznek akkor követi Makoto-sant és pillantja meg ő is először csak felülről, azt a káprázatos építményt amilyenhez hasonlót még soha nem látott. Apjától a fák ismeretét tanulta el még fiatalon úgyhogy a kövekről nem tud mondani semmit viszont az bizonyos, hogy bámulatos mérnöki megoldások kellhettek a megépüléséhez. Lemászva már nem találja olyan vonzónak a helyet. A párás levegőtől egyből a testéhez ragad a ruha és a forró víz csúnya égési sérüléseket okozhat ha óvatlanok. A híd se tűnik túl biztonságosnak. Fel van rá készülve, hogy ha bárki leesne a drótjával megpróbálja elkapni. Akármi is van a ködös árokban jobb nem tudni mit tesz egy élő emberrel. Utána jön egy lépcsőzés. Nem épp a legkellemesebb, de amennyire csak tudja igyekszik tartani magát. Csak utána érnek oda egy nem túl barátságosnak tűnő ajtóhoz. Egy másikkal már jártak rosszul. Ginoo pedig nem akar megint zuhanni. Elkezdi vizsgálgatni hátha lát rajta valamit. Makoto-san kérdésén meglepődik. Ő legszívesebben rá vagy a fű falusira vagy a tintahasználóra bízná a dolgot. Magától nem is jelentkezne csak ha az egyik védence tervez nagyon erősen jelentkezni. Akkor vállalná át a felelősséget és csak a legnagyobb óvatossággal nyitná ki külön megkérve a többieket, hogy amennyire lehet maradjanak távol és készüljenek fel mindenre.

A harc nem épp úgy alakul, ahogy szeretném, de végül győzünk. Úgy néz ki, legközelebb jobban járok ha nem finomkodok... A győzelmet követően szisszenést hallunk, majd egy ajtó jelenik meg.
- Majd én megyek elől! - mondom. - A matróz jöjjön utolsónak, ha esetleg ellenség lenne a túloldalon, akkor azokat nekünk kell elintézni!
Ha Hibiki engedelmeskedik, akkor már indulok is, de ha szeretne ő elsőként átmenni az ajtón, akkor csak rajta.

A túloldalon lévő hangot a többiek csapják. Ahogy átérek az ajtón, egy sokkal nagyobb terembe érünk. Úgy látszik, mindenki megviselt. Ezek szerint nekik is harcolniuk kellett... Szememmel gyorsan végignézek a többieken, így látom, hogy az egyik csapat hiányzik. Ők alul maradhattak, ez nem jó jel. A rövid pihenőt a csapat többi tagjával töltöm.
- Én jól vagyok - válaszolok Ginoo kérdésére. - Pár csontival kellett megküzdenünk, majd amikor győztünk, megjelent egy ajtó, ami ide vezetett.
A pihenő után kissé lemaradok a csapattól, inkább a hátvédben foglalok helyet. Az ilyen történelmi dolgokhoz úgysem értek, csak láb alatt lennék a tudósok számára. A rajzokat megnézem ugyan, de különösebben nem érdekelnek. Viszont amikor az újabb folyosóról átérünk az újabb járatba, akkor már eltátom a számat. Egy meglehetősen nagy templom van a föld mélyén.
- Nem semmi... - jegyzem meg, majd a meleg miatt elkezdem levenni a felsőmet. Úgyis szakadt...
Miután felkötöm a derekamra a felsőmet, már megyek is a többiek után. Nem a legkönnyebb a terep, de azért megbirkózunk vele. A lépcsőzés nem igazán tetszik, de ha már eddig eljutottunk... remélem kifelé lesz valami könnyebb út. A lépcső tetején egy kétszárnyú ajtó vár minket. Kőből... A kérdés hallatán azonnal jelentkezek.
- Majd én megpróbálom! - szólalok meg, majd azonnal odalépek az ajtóhoz. - A biztonság kedvéért húzódjatok fedezékbe!
Ezután óvatosan megérintem az ajtót, mintha azt vizsgálnám, hogy ráz-e. Ha nem történik semmi, akkor óvatosan megpróbálom benyomni. Ha enged, akkor benyitok, ha nem, akkor megpróbálom erősebben. Azt nem jegyzem meg, hogy akár ki is robbanthatnám innen, mert az valószínűleg sokaknak nem tetszene... 

Ha erősebb próbálkozásra sem nyílna az ajtó:
- Lehet, hogy van valahol egy kar, vagy valami, ami nyitja. Meglehet, hogy mechanikus! - jegyzem meg.

//Zafir sárkány éjszakája- Ebisu//


Az első csontváz szétszedése sikerrel zárult és még közelharcba sem kellett keverednem, amiben amúgy sem vagyok túl jó. Szerencsém volt és remélem ez igy is marad. Ugyan figyelnem kéne Chiere, mégis csak a testőre vagyok, de egyelőre nincs jele, hogy őt megtámadták volna. Társam viszont annál inkább benne van a bonyodalmakba. Nem sok időm marad reagálni a történésekre, de szerencsére a drótok éppen időben érkeznek, igy sikerül lefognom addig, amig a társam meginditja a saját támadását, igy a drót és a kigyó báb egyszerre szoritaná ki az oxigént a támadóból, már ha szüksége lenne egy ilyen alapvető anyagra a szervezetének. A másik kevésbé meglepő dolog, hogy nem vérzik, bár nincs is miből. ~Mibűl? Tán ember maga?~ Mint ninja bár meglepett, de egyáltalán nem ijesztett meg, ellenben Chie-t. Még a lihegésen keresztül is halható volt a lány szipogása, majd érzem, ahogy félelmében hozzám rohan és megfogja a ruhámat. Érzem, hogy reszket.
- Csontvázak, ahogy láthattad.
Mondom a lehető legkedvesebben, miközben átölelem és próbálom megnyugtatni. A sziszenéssel nem is foglalkozom, ahogy társam mondandóját is figyelmen kivül hagyom, amig Chie reszketése meg nem szünik. Természetesen felfogom, hogy mit mond, csak nem érdekel. Talán percek telnek el mire sikerül a lány remegését csökkenteni, de nem igazán zavar. Ugyan a testi épségének megörzésére béreltek fel, de nem sokra megyek vele, ha közben a mentális vagy szellemi épsége szenved kárt. Mikor Chievel végeztem, akkor fordulok csak Ginoohoz.
- Szerintem menjünk a kapun át, fölöslegesnek érzem, hogy felfelé haladjunk, chakra pazarlás lenne.
A fiú felvetésére esetlgesen felvetem Chienek, hogy viszem a hátamon, igy kisebb az esélye, hogy ő maga aktivál csapdát. Amennyiben elfogadja, akkor felkapom, majd szólok a társamnak, hogy menjen előre, ugyis ő a gyorsabb.
Az út csapda és akadály mentes volt, valamint egyenesen egy nagy csarnokba futott, ahol nagyjából egyszerre érkezett meg majdnem mindenki. Három szamuráj és egy matróz hiányzott a csapatból. Mindenki valamennyire sérült, igy közös megegyezéssel a csapat pihenőt tart, de a professzort valahogy nem igazán tudja zavarni ez. Nagyon gyorsan elengedi a pihenő fogalmát. Követve a megbizónkat, bár nem túl bizakodóan, ahogy végig néztem a csapaton és a látható sérüléseken, egy sokkal szélesebb folyosóra bukkantunk. Már nem cipelem Chie-t, ha egyáltalán kellett, igy gyorsan előveszem a füzetemet és egyelőre nem mesterfokú rajzként, de majd később rekonstruálható vázlatként felskiccelem a rajzokat, valamint a szöveget is gyorsban lemásolom. Valószinűleg gyorsabb vagyok, mint Chie, már csak azért is, mert a tinta technikáim használatához másodperceim vannak a létrehozásukhoz és hát nem ma kezdtem a szakmát. Pár percet igyis elszöszölök vele, mielőtt követem Makotot és mindenki mást, aki megy utána. Lapozás és ismét felskiccelem a látványt, ami fogad minket. Lejjebb menve egyből megérzem, hogy valami nem stimmel, melegebb a levegő, párásabb. Mivel mi hűvösebb testek vagyunk, a levegő pára tartalma lecsapódik rajtunk, valamint feltételezem, hogy hozzám hasonlóan a többiek is izzadnak, mint a ló. Egy fura, nenm túl bizalomgerjesztő hid állja utunkat, de a csapat úgy dönt, hogy átkel rajta. Amennyire korhadtnak és csúszósnak tünt, mégis sikerrel jutottunk át rajta, majd megindultunk a templomhoz, ahol egy ajtó várt. Makota feltette a kérdést, amire mindenki gondolt. Én arra gondoltam, hogy egy tinta klón megpróbálhatná, de mire odáig juthatnék Hiroto úgy dönt, hogy bevállalja a dolgot. Kérésére és a józan észre hallgatva bújok el természetesen Chie-t keresve, hogy őt is biztonságba tudjam.

A tintahasználó megmentette és bár Ginoo is örülne a pihenésnek, de nem érzi úgy, hogy jelenleg volna idejük arra amit ezek ketten csinálnak. Neki feladata van és geninekért felel. Hogy a küldetés sikere vagy a felelősség mások életéért fontosabb-e számára, azt nem tudja, de határozottan zavarja ez az időhúzás és hogy nem tudja mi van a rábízottakkal és a megbízójával.
-Nem hiszem, hogy ez alkalmas időpont.
Közli érzelemmentesen. Amúgy se túl jó a szociális kapcsolatokban úgyhogy ez a helyzet határozottan nem az erőssége. Végül eldöntik merre haladjanak és hála az égnek jó irányt választottak. Mint megtudja a többiek is hasonló próba elé kerültek mint ők. Szerencséjükre ők nem sérültek meg. Szükség volt azért a kis pihenőre mielőtt tovább haladnának. A képnél azért magának megjegyzi és gondolatban megdicséri Hibiki-san-t amiért a falura is gondol ilyen helyzetben és visz haza lehetséges, hogy fontos információkat. Ez a hozzáállás dicséretes. Ha hazaérve jelentést tesz majd akkor abban biztos megemlíti. A templom látványa pedig mindannyiukból kivált valamilyen érzést. A fűfalusi megjegyzésére azért közbe szól.
-A chakrával működtetett mechanizmusok valóban lenyűgözőek, de hogy ez a templom építészetileg mennyire fejlett ahhoz kellene ismerni a tervrajzot és a kövek megformálásának a módját is. Hogy ide tudták felépíteni annak nem biztos, hogy a mérnöki megoldásokhoz volt köze. Kellő vagyonnal hatalommal és emberi áldozattal meg lehetett oldani.
Talán nem épp a legjobban hangzik ez egy ilyen lenyűgöző hellyel kapcsolatban, de könnyen megeshet, hogy csak nem sajnálták az építés során véletlenül lávába zuhanó munkásokat. Ginoo pontosan tisztában van vele, hogy a jelenlegi technológiájukkal is milyen környezetben dolgoznak azok akik például hidakat építenek. És hogy a nehéz faelemeket is milyen módszerekkel tudják mozgatni a legegyszerűbben. Úgyhogy elismeri, hogy lenyűgöző teljesítmény volna, de hogy fejlettebb a mai technológiánál abban nem biztos. Arra, hogy ki nyissa ki a kaput természetesen az egyik rá bízott genin akarna jelentkezni. Kicsit úgy érzi magát a bábmester mintha kiscsirkéket kéne összeterelgetnie akik mindig szét akarnak szaladni és az éhes macskával játszani. Arra, hogy a fűfalusi átvenné a helyét talán kicsit túlságosan látványosan is megenyhül, de a két faluval kapcsolatos mondatra bólint.
-Köszönjük Yori-san.
Majd menedékbe húzódnak. A bábmester azért igyekszik felkészülni rá, hogy ha kell akkor a drótjaival elkaphassa a másikat. Hogy a fűfalusi tapasztaltabb nála azzal tisztában van, de sérült és ha ezen múlik és van rá lehetősége megsegíteni akkor képességei szerint megteszi. Szerencsére ilyesmi nem történik. A kapu kinyílik és ha a többiek nem is, de Ginoo mindenképp idegesen és bizalmatlanul közelíti meg ezt a helyet. Sötét van és nem látnak semmit. Szerencsére találnak fáklyákat.
-Hiroto-kun tudsz segíteni?
Még konohában mindenkivel elmondatta, hogy miben lehet majd az adott személyre számítani. Ott emlékszik, úgy fogalmazott a másik, hogy egy kicsit ért a katon-hoz. Pazarolni nem kéne az erejét, de a környezet nem megfelelő tűzgyújtáshoz és mielőbb szeretne a bábmester valamennyi fényben lenni, hogy lássák a helyzetüket. Beljebb haladva a falakat és a kevés berendezést megnézve Ginoo csak idegesen figyel. Számára az aranyak és az ékszerek nem túl megnyugtató dolgot sugalltak amit szóvá is tesz.
-Professzor milyen célt szolgálhatott ez a hely? Ha kincseskamra akkor lehet csapdákra számítani?
A matróz gyanúsan viselkedett, a fűfalusi is a csontvázat nézi meg. Lehet, hogy nem feleslegesen. Mind megtapasztalhatták már, hogy az itteni holtak nem mindig maradnak azok.
-Legyen óvatos Yori-san.
Ő teljes készültségben figyel. Ha bármi csapda aktiválódik mielőbb tudjon rá reagálni. Viszont nem az történik mint amire számított. A halk sikolyok hallatán felkapja a fejét és nem  csak ő érzékelte azokat. A sötétbőrű nindzsa is és a viselkedéséből ítélve ő mintha felismerte volna azokat.
-Mi volt ez Makoto-san? Mi folyik itt?
Most jött el az idő, hogy beszámoljanak róla, hogy mégis mibe keverték őket. Már ha még nem késtek el vele. Abból, hogy a nála jóval tapasztaltabb nindzsa ideges és menekülni akar az, azt jelzi Ginoo számára is, hogy nagy baj van. És még a csaptban is felüti a fejét a káosz. Pont a legjobbkor. Ezt kellett volna elkerülni. A baj pedig meg is történt. Hogy mégis mi az a szellem ami felbukkant előttük arról Ginoo-nak fogalma sincs, de határozottan érzi a gyilkos szándékot felőle. Ilyen letaglózó erőteljes aurát még soha nem tapasztalt. Tudja, hogy tennie kell valamit. Támadni, menekülni, akármit, de a teste egyszerűen nem akar engedelmeskedni. Tehetetlennek érzi magát. Ezeknek a történéseknek szinte mintha csak külső szemlélője lenne.
~Ez nem jó. Nagyon nem jó. Mi ez? Tényleg egy szellem? Létezhet ilyen? Átment a falon. Chakra alkotja a testét? Össze kell szedned magad Ginoo! Nem ezért edzettél annyit! Gondolkozz! Mit láttál? Föld elemű jutsut használt? Lehet. De ez az érzés akkor is természetfeletti. Mintha...Lehet, hogy nem valódi? Rian-chan hasonlókat csinált, de nem ilyen letaglózó erővel. Ha ez egy genjutsu akkor csak meg kell szakítanom a chakra áramlásomat hacsak nem hanggal vagy valami egyéb vezetőn keresztül hat rám folyamatosan. Vagy valami erős külső inger is jó lehet. De miért nem tudok mozdulni?~
A sikolytól természetes körülmények közt összerándult volna a fájdalomtól, de még arra is képtelen volt. Tehetetlenül hagyta, hogy a meleg vére végig folyjon a nyakán. És a fájdalom hatására se tűnt el ez a rémálom. Ha az önnyugtatásnak szánt logikusnak tűnő elemzése helyes akkor akárki is játszik velük, sokkal erősebb genjutsu használó lehet mindannyiuknál. Szerencsétlen matróz tehetetlenül szinte szétrobban a szeme láttára. Érzi, hogy elfogja a hányinger és az igazat megvallva megpróbálna engedni a késztetésnek. Talán nem a chakraelmélet a szakterülete és a genjutsukról is leginkább a tapasztalataiból tud nyilatkozni, de ha a figyelmét eltereli az néha jó és ha ettől sikerülne kicsit visszaszereznie az irányítást a testén akkor szívesen kihányná magát ebből a genjutsuból. Ha ez a trükkje nem válik be akkor Chie chan éles visításának köszönheti csak, hogy sikerült túlélniük. Amit amúgy gyanúsnak tart, hogy a lány hogyan tudott ebből a helyzetből kitörni, de arra már nincs most itt az idő, hogy megbeszéljék. Kétszer mondani, hogy fussanak neki nem kell.
-Indulás!
Üvölt fel nagyon régóta először. Mindenképpen úgy menne, hogy ő zárja a sort amire két oka van. Hogy a genineket fedezze és hogy a híd esetleges leszakadásánál a drótjaival tudjon valamit segíteni. Azokat egyből kézbe is veszi meneküléskor és hevesen hátra pillantgatva igyekszik minél gyorsabb távozásra ösztökélni a többieket. Ha a hídon mindenki átért akkor egy fonaljáték kíséretében chakrát vezetnie a drótjába és átvágná maga mögött a köteleket. Remélve, hogy megakadályozza ezzel, hogy üldözzék őket. A helyzet viszont nagyon nem jó. Percről, percre melegebb van és a templom alatti magma felizzott. Valami történik és jobb lenne mielőbb eltűnniük innen. A civilek viszont főleg a professzor igencsak szét vannak esve. Az újabb feljárat az egyetlen biztonságosnak tűnő menekülési útvonaluk ebben a helyzetben. Ginoo csattogtatja a parancsokat.
-Menjünk arra! Hibiki-kun segítsd a professzort, Hiroto-kun, te a fejünk felé figyelj a zuhanó sziklákra, én zárom a sort. Készüljetek csapdákra!
Reméli, hogy nem kell megismételnie, Hiroto-kun se áll meg feleselni és a nem alá beosztottak is egyet értenek a tervvel. Gyorsan kell dönteniük és Ginoo szerint ez a legbiztonságosabb megoldás. A zuhanó sziklákkal határolt út és a föld alatt egy szellem/démon/genjutsuhasználó társaságában megfövés közül. Ha azt, hinnék, hogy az, hogy tud gondolkodni és döntéseket hozni, azt jelenti, hogy ura a helyzetnek nagyon tévednek. Akinek van ideje észrevenni a fiú idegességtől remegő kezét az maga is megállapíthatja ezt.

Úgy tűnik lassan kissé agresszívabban kell átvennem az irányítást. Amint megpróbálom kinyitni az ajtót, a páncélos srác azonnal mellém lép és átveszi tőlem a munkát. Így hátra állok és hagyom, hogy ő lépjen be elsőnek. A következő kaput viszont simán be fogom zúzni. Azt hiszem a rémálmok miatt kezdek egyre nyugtalanabb, morcosabb lenni.
Miután kinyílik az ajtó azonnal megcsap a bűz minket. Azonnal kiköpök oldalra, majd tekintetem a sötétségbe "szúrom". Nem igazán látni hogy mi van bent, viszont van néhány fáklya a falakon. Azonnal leveszek egyet és megvizsgálom. Eléggé nedves, így nem lesz könnyű normális módszerrel meggyújtani. Ekkor viszont meghallom a konohai csapat vezetőjének a hangját.
- Naná - válaszolom. - Nem okoz gondot.
Amint ezt kimondom, már koncentrálom is a Katon chakrát, majd lényegében egy lángoló köpettel meggyújtom a kezemben tartott fáklyát. Ezt több világító eszközzel megteszem, így végre szétnézhetünk. A terem másik végében jó pár láda van, ráadásul némelyik tárva nyitva áll, így láthatjuk a tartalmukat. Az az igazság, hogy a múltam miatt nem igazán hoznak lázba ezek a kincsek. Nincsenek túl nagy igényeim, ezért nem igazán megyek sokra velük. Viszont Shui-nak vehetnék belőle valamit...
Azonban most nincs idő erre. Amíg a többiek a leleteket vizsgálgatják, addig én fel-alá mászkálok és figyelek. Ha bármilyen veszély fenyegetne minket, akkor jó lenne minél hamarabb észrevenni. Néha persze a csapatra is ránézek, nehogy éppen ők csináljanak valami hülyeséget. Amikor meglátom, hogy a kusagakurei teljesen átszellemülten bámul valami csecsebecsét, szimplán csak megrázom a fejem.
- Ha lehet, akkor kicsit jobban koncentráljatok a feladatunkra - mondom. - Teljesen belebolondultatok a kincsekbe...
Ahogy ezt kimondom, Yori elvesz valamit a csontváztól, majd kezdődik a bonyodalom... A következő pillanatban Makoto is megszólal, majd drótokkal magához húz néhány holmit. Mivel a professzor nem igazán hallgat a biztonsági főnökre, így oda sietek hozzá. Már éppen a vállára tenném a kezem és megszólítanám, amikor csörömpölés hallatszik. Azonnal a professzorék elé állok, hogy ha kell, akkor a testemmel védjem őket. Így látom meg a matrózt, aki eléggé elfehéredett. A szemem ezután a falra siklik. A látvány nem igazán megnyugtató: egy nő jön elő a felfestett szemből.
- FUTÁS!!! - üvöltök rá a professzorra, de a hangom elnyomja egy sikítás.
Azonnal a fülemhez kapok, majd amikor elveszem a kezem, látom, hogy az ujjaim véresek. A büdös francba... ha ez nem lenne elég, a nő életre kelti a haját, majd széttépi vele a matrózt. Ha eddig nem tenné, akkor most már megragadom a proffot és már taszigálom is a kijárat irányába. Ez most nem a finomkodás ideje... A többiekkel nem foglalkozok, ők vigyázzanak magukra.
Miután elhagyjuk a templomot megrohamozzuk a hidat. Eddig sem tűnt túl biztonságosnak, de a most kialakuló helyzet miatt kész életveszély... A professzor ennek ellenére sikeresen átjut. Viszont így nem vagyunk túl gyorsak.
- Aki nem érzi magát túl gyorsnak, az álljon körém és ha lehet kapaszkodjon belém!
Ezután megalkotok néhány kézpecsétet, majd kilövöm magunkat egy földsárkánnyal. A technikával könnyedén és gyorsabban átjutunk a másik oldalra, mint a híddal. Ezután Ginoo elkezd parancsokat osztogatni. Ahogy ránézek, látom, hogy bajban van, ezért most nem kezdek hülyeségbe.
- A civilek csak lassítanának minket! - szólalok meg, majd újabb kézjeleket hozok létre.
A következő pillanatban mély levegőt veszek, amit akár offenzív technikának is vélhetnek... majd nyers Doton chakrát kezdek "kiokádni", ami három hatalmas méretű patkány alakját veszik fel. A föld állatkáim pont akkorák, hogy akár két-két civil is elfér rajtuk. Így a professzor és Chie biztonságban utazhat. Ráadásul aki sérült(pl ha Makoto még velünk van), vagy nem képes tartani a lépést, az használhatja őket.
- Hé Proff, felszállás! - szólok oda, majd Ginoo-ra nézek. - Rám bízhatod a kőesőt!
Ezután megyek a többiek után. Ha bármilyen veszélyes kődarab zuhanna le, azt a Levél Forgószél segítségével rúgom félre.

//Használt technikák:
Doton: Dosekiryū // Föld elem: Földsárkány

 A technikával egy földsárkányt lehet létrehozni a talajból, ami az ellenfélre ront. Lényegében a vízsárkány földdel kivitelezett változata.
Chakraszint: 300
Besorolás: B 
Típus: Támadó


Doton: Tsuchi Bakemono no Jutsu
A Kígyó - Kutya - Patkány kézpecsétek megalkotása után a talajba koncentrálom a chakrámat, majd a földből létrehozok bármilyen állat, vagy szörnyformát. Hasonlít a Tsuchi Bunshin-ra, azonban nem saját magamat hozom létre, hanem főleg állatokat, mint például kutyákat, esetleg madarakat. Hátránya, hogy legfeljebb emberi méretű lehet és maximum 10 darab hozható létre, mérettől függetlenül.
Magyar név: Föld elem: Föld Bestia Technika
Típus: Támadó, Kiegészítő
Rang: C 
Chakra: 150
Hátrányok: Legfeljebb emberi méretű lehet és maximum 10 darab hozható létre, a Suiton technikák hatékonyak ellene.



Konoha Senpuu //  Levél Forgószél

A Technika célja, hogy egy erőteljes és gyors pörgőrúgással fájdalmat okozzunk ellenfelünknek, aki ráadásul valószínűleg arrébb fog repülni. Nyakatekert, de hatásos mozdulat.
Chakraszint: 110
Besorolás: D
Taijutsu Pont: +3
Szükséges Taijutsu pont: 20