Határ- és partvidékek

 

//Deidara, kérlek vedd figyelembe, hogy a pap kettő, azaz 2 tablettát vett be az előző körben, így a volt 45 % 240% körül lehetett, amikor belement a Gólembe. A gólem karjának újjáépítése leszívott újabb 70 %-ot (?!), így jelenleg 130-140 %-os chakraszinten állhat a karakter//
 
A papot kezdte feldühíteni a szörnyeteg. Nem akarta megadni magát. harcolt az életéért. Tudta, ha a támadói elkapják, akkor azzal végleg elveszik tőle a szabadságot. De Itanashinak nem volt elég a tudat, hogy a Nibii talán ezen gondolatokkal, ösztönösen próbál meglógni a chakraláncok, és a gólem hatalmas karjai közül. Itanashinak nem volt elég a szörny elfogása. meg akarta őt törni.
Idő közben megérkezett a hatalmas chakra forrása, Kazuya, aki azonnal hatalmas mennyiségű vízzel árasztotta el ismételten a termet.
~Lassan vége. Megtöröm ezt a szörnyet. Megtöröm, elveszem a szabadságát. Erről a harcról ódákat zengnek majd, mindenki hallani fog azokról, akik elfogták a világ démonát, és erejét felhasználva megkezdik az új világ kiépítését.
~Haszontalan – nyúlt a földön lévő lánc felé a hatalmas sziklaszörny. ~Haszontalan vagy, Mirubi. – tekintett a pap a földre hullt láncokra. ~Egyetlen támadása sem talált még be, most azonban ez jól jön – ragadta meg a hatalmas láncot a gólem, majd a Nibii nyaka köré tekerte.  
- Most pedig elpusztítalak! – szorítja el a nyakát a démonnak. Azonban még ez sem tudta teljesen lefogni őt. Sem a chakraláncok, sem pedig ezek a hatalmas gyűrűkből összeállt lánc sem képes mozgásképtelenné tenni őt? A gólem felemelte bal felső karját. Két alsó karja a láncot szorította, míg jobb felső karja a fejét fogta. A Nibii fejét megpróbálja belenyomni a talajba, a lehető legnagyobb csapással akarja szétloccsantani a fejet a talajban, ami eddig a papot szolgálta. Ám tudta jól a pap is, hogy egy ilyen szörnynek nem lehet szétverni a fejét, ezért inkább csak a gyülemlő vízbe próbálja belefullasztani. Ám támadása ekkor csak most következik.
Míg a gólem lefogja a démont, addig a pap újra chakrat koncentrál. nagy mennyiségű chakrat.
Mivel a pap a gólemen belül helyezkedik el, így a felemelt bal karba nagy mennyiségű chakrat vezetett. A chaka körbefonta a kézfejet, majd egy penge formáját vette fel. A kar, rajta a sötét chakraból álló pengével /Yamiton: Kagaishaken/ egy szúró mozdulatot tesz a lefogott szörny testébe. A penge, mivel színtiszta chakraból áll, nem szűnik mega  tűzzel való érintkezés következtében, és áthalad mindenen, ami az útjába áll. Ebbe beletartozik a Nibii teste is.

A penge, miután áthatolt a testen, továbbhalad, hogy beleszögezhesse a talajba. Ha a macska még most is elszántan akar kitörni a fogságból, a penge újra lecsap, újabb lyukat vágva a testbe. ha ezután is makacskodna, Itanashi a Nibii tarkóját veszi célba, hogy egy végső csapással befejezze a küzdelmet egyszer, s mindnekorra.


//Dei, ha a sötét kard nem jöhet létre, mert a kaland alatt tanultam, akkor Itanashi egy hatalmas kasseikent indít a Nibiire, mely ilyen közelségből talán még pusztítóbb is, mint a kardja//

A démon lángjai megégették a testemet a védelmem ellenére, amiről eddig úgy gondoltam, hogy tökéletes és szinte áthatolhatatlan, talán a sebezhetetlenség magasságáig emel... Ez az illúzió most végképp összeomlott bennem amikor a Nibi tüze elég komolyan megégetett. Ha a technika most nem lenne aktív akkor minden bizonnyal halálos égési sérüléseket szenvedtem volna. Éreztem ahogy a végtagjaim egyre forrósodnak. Ez volt az a pillanat amikor mentálisan egy pillanatra megbicsaklottam és úgy éreztem, hogy valóban öngyilkos küldetés volt és Mirubi az én testemet viheti majd el Kabutónak. Aztán egyik pillanatról a másikra  remény egy apró szikrája újra fellobbantotta bennem a lángot. Újult erővel vetem bele magam a harcba oldalamon Kazuyával éppen jókor érkezett és szállt be a harcba. A Nibinek így már tényleg nem lesz sok esélye. Kazuyával összenéztünk és tudtuk, hogy itt az idő, hogy magasabb fokozatra kapcsoljunk mert már látszik az alagút végén a fény. Eközben Itanashi mintha új erőre kapott volna. Kezdtem attól félni, hogy túlzásba esik azokkal a chakra fokozó tablettákkal, sejtésem szerint annak köszönheti, hogy még talpon van ilyen erejű technikák után. Mirubi láncai éppen jól jöttek, bár másolata ismét hamar elenyészett az idézés amit létrehozott talán nem is jöhetett volna jobbkor. Itanashi a méretes láncokat fogva próbálta fojtogatni a macska démont aki próbált kitáncolni a szorításból ahogy csak tudott, de a gólem nem engedett. Nem tudom pontosan Itanashi honnan irányítja ezt a monstrumot de kell neki nyernem egy kis időt, hogy még jobban le tudja fogni a szörnyet. Ha az előbb azt gondoltam, hogy a titánok harca akkor ez most tényleg már az istenek harca. Jobb hasonlatot nem tudnék most így hirtelen... Gyorsan előkaptam a Kazuyától kapott második tablettát amit be is veszek és fent tartva mind a védelmi technikáimat mind a chakra láncokat, egy picit megpróbálok úgy helyezkedni, hogy lássam ismét a lény oldalát. 
Amikor Itanashi megpróbálja ismét lefogni a macskát akkor abba hagyom a láncok sokszorozását és csak tartom az eddig megidézett láncaimmal a Nibiit ahogy csak bírom. Kézjeleket mutogatok és közben koncentrálom a chakrát a számban. Ismét használni fogom a zessenzant. Bár azt reméltem, hogy nem lesz szükségem rá, hogy ismét bevessem ezt a borzalmas erejű technikát, de a Nibi nem hagy más választást. Nem mehetek innen haza üres kézzel vagy meghalok vagy még ma enyém lesz a démon lelke és ereje. 
A Nibi lángjai kezdték komolyan megsebezni a gólem karjait ezzért gyorsan kellett cselekednünk Kazuyával. A klán egykori vezetője eközben ismét víz technikával támad és megpróbálja a Nibi testének minél nagyobb részét elárasztani mintha csak tüzet oltana. Egyszerű, akár az iskolások a tábortűzzel. Itt csupán az a különbség, hogy ez a tűz emberi mértékkel mérve sosem alszik ki, ez legalábbis az én véleményem. 
Amint befejezem a kézpecsét sorozatot megtámadom a Nibi oldalát ismét "Suiton Zessenzan". 
Nincs esélye a démonnak ezúttal tényleg elkaptuk. Próbálom lefogni a száját minél jobban és a végtagjait, hogy ne tudjon menekülni. A zessenzannal pedig vigyázok, hogy ne sebezzem meg se Itanashi gólemét se mást aki esetleg az utamba kerülhet. Ha mások az utamba kerülnek természetesen nem alkalmazom a technikát, akkor csak megsokszorozom a láncokat és azoknak a szorításán fokozok. 

// A második tablettát természetesen lehúzom az adatlapomról amint körváltás volt és megtörtént amit tervezek. Kazuya a leírtak szerint továbbra is vízzel támad a Nibire, mivel van már rendelkezésre álló de ha kell akkor ismét elárasztja a területet. //

 
 
 
 
 

Jutalmak felírva...
Karu szenvedései megkezdődnek a Nibi mesélőjével lemesélve azokat ~ Rikudou

Záró poszt / bocsi a késésért/
 
Talán a túl gyors és meggondolatlan támadás következtében, kell gyorsan hátrálnom és valahogy eltérni a robbanás elől. Ugyanis az áldozat, aki szépen belesétált a csapdánkba, a lerántás következtében egy robbanójegyzettel ellátott fatuskóvá vált. Gyorsan reagáltam és a Tüskés Védelmező technikával próbáltam felfogni a robbanás erejét.
Természetesen a robbanás ereje igen nagy volt, így a védő réteg is könnyedén megpörzsölődött, azonban ez elegendő volt ahhoz, hogy én nem szenvedjek el halálos sebeket.  Majd Yuu mellé álltam és vártunk a támadóra, esetleg valami újabb rejtett támadásra.
Hamarosan azonban már jöttek is, igen többen voltak. Nem volt rajtuk semmilyen jelzés, sem pedig homlokvédő, így talán valami zsoldos sereg lehetet. Nem hittem volna, hogy sokáig fel tudtuk volna őket tartatni, azonban eszembe jutottak a csapdák, amiket még felállítottunk. Talán ha oda betudjuk csalni őket, akkor nem lesz nagy probléma a maradékkal elbánni, sőt talán ezekkel a csapdákkal az összest el tudjuk intézni.
Gyors mozdulatokkal berohantunk a barlang közepébe, majd vártunk. Az ellenfél amint meglátott minket, gyors rohammal próbált letámadni, azonban az figyelmetlenségükre sikeresen bele is sétáltak az első csapdába, vagyis a kifeszített kunai-ok sikeresen eltalálták őket. Nem végeztek velük, azonban földre kényszerítették őket. A következő egyedet a kötélcsapdánk kapta el, amitől fellógatva a szédelgett a magasba. Már csak ketten voltak, és volt is még egy csapdánk. Persze a nagy hévben és idegességükbe, nem igen figyeltek semmire, és az egyikőjük bele is sétált, majd egy kötél rántotta fel őt is a magamba. Az utolsó ellenfél, már vészesen közel volt hozzánk, aki kataná-jával próbált támadni.
-Senei Ta Jashu- emeltem magasba a kezem, majd egy tucatnyi kígyó szállt felé. Ha katanájával, egy-kettőt meg is tudott semmisíteni, a maradékkal nem tudott mit kezdeni, így ők végzetes sebet ejtettek rajta.
Az összest el tudtuk kapni, azonban ez még nem elég, végezni is kell velük, így Yuuval közösen egy-egy karddöféssel kioltottuk az életüket.
-       Ezekszerint vége, itt az idő, hogy mi is lemenjünk a barlangba.
A barlangba komoly harc folyt, de szerencsére mindenki épségben volt. A szóbeszédek valóban igazak voltak, hisz ott feküdt az a hatalmas szörnyeteg, a Nibi, teljesen kimerülve. Győztünk!
-       Mirubi, mint a küldetés vezetője szeretnék elbúcsúzni, hisz az én mesterem Itanashi, és nekem őt kell követni. Úgy látom, hogy sikerrel jártunk el, így itt az ideje, hogy elmenjek. Nem tudom, hogy mit terveztek a jövőbe, de amennyiben Itanashi is követni fog titeket, vagy segít nektek, akkor ugyan úgy én is itt leszek, és számíthattok rám. Addig is viszlát.

Amint elköszöntem mindenkitől, kimentem a barlangból majd Hozukijo felé vettem az irányt. Ezzel lezárva egy újabb kalandot.

A sötétség és csönd egy pillanat alatt megtört amint megpillantottam a Nibit. Olyan felséges volt most is mint az első pillanatban amikor megpillantottam a barlangban. Reméltem, hogy nem fogom elszúrni ezt az egészet, mert bár sok fájdalmat okoztam neki azért tudom, hogy nem lehet egyszerű ezek után gyűlölet nélkül a szemembe néznie ám ez mégis sikerült neki. A haragot láttam benne irányomban, de nem fedeztem fel gyűlöletet lényében. Ez olyan dolog amit az emberek éreznek és a Nibi kisugárzását inkább lehetett érezni mint egy másik emberét. Úgy éreztem, hogy ez a hely felrobban a chakra túltengéstől. Ha valahogy tudnék innen chakrát lopni akkor az jóval leegyszerűsítené a kijutásunkat a barlangból. Ez azonban most másodlagos szerepet töltött be terveimben. Első sorban el akartam mondani a Nibinek miért is volt erre az egészre szükség és mit várok tőle mielőtt elengedném... Bár sejtettem, hogy ezzel az elengedéssel még gondok lesznek de azért megpróbáltam ezzel motiválni ám, amikor válaszolt minden tervemet áthúzta. 
- A pecséted amivel megbélyegeztek koránt sem olyan egyszerű, mint aminek azt te gondolod... Érzem a pecsétet és a tested minden rejtett titkát. De nem szeretem, hogyha valaki Önző! 
Megdöbbentem... Az igazat megvalva nem hittem volna, hogy ez a lény nőnemű és úgy beszél mint egy kunoichi és mégis így volt. Hangja tiszta volt és határozott. Bár nem tudtam eldönteni, hogy a fejemben hallom vagy a fülemmel, de ettől függetlenül valami furcsa nyugodtságot éreztem. Mintha az ürességet ami bennem volt egy pillanat alatt feltöltötte volna valami ezekkel a szavakkal. Tudtam, hogy bizonyára nyitott könyv lehetek neki hiszen annyival áll fölöttem, hogy azt felfogni józan ésszel nem lehet. Még most sem értem, hogy miként sikerült legyőznünk őt, de azt tudom, hogy nagyon haragszik rám amiért ok nélkül idejöttem és most ráadásul rátettem még egy lapáttal. 


Amilyen gyorsan ide kerültem úgy egy pillanat alatt az egésznek vége is volt. Mintha csak egy álom lett volna az egész. Miután a Nibi közölte, hogy nem kér belőlem ezért úgy véltem, hogy ezt egyenlőre megúsztam. Tudtam, hogy még sok beszélgetni valóm lesz vele. Milyen furcsa most, hogy hozzám van láncolva teljesen másképp tekintek rá. Valószínűleg sokkal értelmesebb nálam és mivel már annyi életet leélt valószínűleg amennyi éve én élek ezért azt hiszem, hogy érvekkel nem fogom tudni meggyőzni, hogy segítsen. Ekkor azonban elkezdtem érzékelni, hogy lassan emelkedek és ereszkedek. Mintha vinnének és úton lennénk. Az első amit meghallottam az Mirubi hangja volt. Kinyitottam a szemem és érzékeltem, hogy visznek engem és már úton is vagyunk. 
- Fel kell tartanunk őket valahogy! 
Ennyit hallottam Mirubitól aztán megpróbáltam kihámozni magam a másik kettő karjaiból. Éreztem magamban őt. A kapcsolat gyengécske volt és olyan törékeny akár egy gyertya láng, de lobogott és...
Hirtelen ismét irgalmatlan fájdalom hasított a hátamba egy pillanatra így mégsem téptem ki magam a többiek kezéből inkább hagytam, hogy a testem elernyedjen. Kábultnak éreztem magam de éreztem őt a bőröm alatt az ereimben, az egész testemben. Egy kis időre a hasamhoz nyúltam majd felpillantottam a többiekre. Hálásan tekintettem Kazuyára és csak ennyit mondtam nekik.
- Köszönöm!
Azzal felvettem a többiek tempóját és gyorsan felmértem a helyzetet. Követnek minket ráadásul nem is kevesen. Egy egész különítmény vadászik ránk. Éreztem magamban az erőt... Nem tudom, hogy mitől regenerálódott a chakrám ilyen gyorsan de tudtam, hogy képes vagyok az ellenfélre olyan csapást mérni amit megkeserülhetnek. 
- Figyeljetek van egy ötletem, hogy miként rázhatnánk le őket! dobáljatok el minden robbanójegyzetet ami nálatok van. És adott parancsra mindenki robbantsa fel. Ezzel megzavarhatjuk őket és kis szerencsével párat le is szedhetünk és spórolunk a chakrával. 
Ha ezt a többiek is megteszik abban az esetben 5 robbanójegyzetet széjjel dobálok miközben menekülök és csak figyelek hátrafelé, hogy mi a helyzet Amint odaér az ellenfél csapata azonnal robbantunk. Remélhetőleg ezzel sikerül akkora detonációt előidézni, hogy az leszedjen közülük párat. Ha még továbbra is követnek megkérem Kazuyát, hogy menjen elöl és mutassa az utat ugyan is bizonyára elfáradt, én viszont visszább maradok Mirubival és remélhetőleg valamilyen kombinált támadással felfoghatjuk őket. 
- Figyelj csak Mirubi van egy jó ötletem. Ha jól rámlik te képes létrehozni egy ilyen nagyobb lökést azzal a fertőzött chakrával amivel Ita is rendelkezik. A tervem a következő és eldobok egy shurikent amit a technikám segítségével megsokszorozok. Az időzítés nagyon fontos ugyanis neked ezeket a shurikeneket kell az ellenfél felé löknöd a technikáddal, olyan sebességre gyorsítva azokat, hogy ne legyen esélyük kikerülni!
ha Mirubi megérti és belemegy a játékba abban az esetben Eldobok egy shurikent üldözőink felé és megsokszorozom őket amennyire csak tudom a Shuriken Kagebunshin no Jutsu segítségével amit Mirubi remélhetőleg be tud gyorsítani annyira, hogy halálos legyen az ellenfélre nézve.

// Kazuya elöl halad tovább és egyelőre nem avatkozik közbe! //

A támadásunk sikeresen célba talált. Amint létrehoztam a jutsut ismét mintha olyan erős fájdalom hasított a testembe, hogy úgy éreztem valami belülről tép szét. Nem bírtam tovább és felüvöltöttem a fájdalomtól!
- Kérlek segíts! Nem bírom elviselni ezt... Kérlek... Kérlek...
Suttogtam magamban bár nem tudom kinek könyörgök... A fájdalom ahogy jött úgy el is múlt szinte azonnal. Nem hiszem, hogy más halhatta, hogy mit suttogok csupán a fájdalommal teli kiáltást. Az viszont felvillanyozott, hogy a technikánk sikeresen célba talált és remélhetőleg maradéktalanul végeztünk a hoshigakureiekkel. Hallottam már róla, hogy a hoshi ninjáknak van egy fajta különleges képességük de ezt eddig nem nagyon akartam elhinni. Aztán felfedeztem magamban a kekkei genkai örökséget és onnantól hinni kezdtem az ilyen erőkben. Mirubival a kombinált támadásunk viszont meghozta a hatását és a közvetlen közelünkben szinte mindent elpusztított. Valami azonban mintha megváltozott volna a chakra rendszeremben. Éreztem, hogy valami nincs rendben. Nem olyan érzés volt mint amikor Ao megpecsételt, mert az csupán a sav megidézését tette lehetetlenné... ez most más volt. Biztos vagyok benne, hogy ez a pecsételés utóhatása.  Azonban ha ez így van akkor nagyon oda kell figyelnem. Éreztem ahogy nyerem vissza az erőmet, de azt nem tudom meddig tart még amíg teljesen sikerül visszanyernem azt az állapotot ami a pecsételés előtt volt. 
Miután visszafordultunk előre egy pillanatra mintha valami nem stimmelt volna a környezettel. Legutóbb amikor előre néztem még hegyeket láttam a távolban most azonban csak ködöt látok és amint egyre közelebb érünk egy tábor körvonalait. Kazuya szinte azonnal megtorpan és megállítja Yuut is. Mi is megállunk a volt kenshiro vezetővel egy vonalban.
- Feltehetőleg genjutsut használtak rajtunk, de már elég rég óta. Gyakorlatilag amióta erre jövünk végig egy genjutsuba néztünk bele. Nyomorult oninek...
Mondja Kazuya és közben látom, hogy erősen töri a fejét valamilyen terven. Nekünk viszont nagyon vesztegetni való időnk. Bár a hoshi injákat talán sikerült elintézni, de a másik csapattal még számolni kell. Genjutsu? Erről már hallottam annak idején Kazuyától és az öregtől is. Mindenféle illuziókat láttatnak az áldozatukkal akik ilyen fajta ninjutsut használnak. Ezekben az illuziókban az a veszélyes, hogy igazából nem történnek meg az emberrel a legtöbb esetben amiket lát, de a genjutsu az agya azon részére hat például a fájdalom központ ami valóssá teszi adott esetben a fájdalmat. Ebből következik, hogy szinte bármit el lehet hitetni az emberrel!
- Várjunk csak, de ha ilyen messziről fent tartották ezt a technikát hiába a légyszám akkor is rengeteg chakrájukat vehette igénybe...
Eközben lopva hátrapillantok. 
- Megint támadt egy ötletem ám ehhez szükségem lesz rád Yuu! A terv a következő: mi ketten Mirubival megpróbáljuk elintézni ezt a kirigakurei bandát. Mivel Hoshigakure nincs jóban ezekkel így ha ők küldték a zsoldosokat azok meg fognak állni. Ha nem abban az esetben Yuu te jössz. Arra kérlek, hogy engedd szabadjára benned lakozó szörnyet és próbáld meg elintézni őket mind egy szálig. A lényeg, hogy senkit ne hagyj életben a zsoldosok közül. Rád bízom, hogy miként végzed ki őket, csak tedd el őket láb alól. 
Ekkor elindulok pár lépéssel Kazuya elé. 
- Sensei a te chakrádra még szükségünk lehet. Ha minden kötél szakad kérlek hívd segítségül a teknősöket...
Közben Mirubira pillantottam, aztán felmértem az ellenfelet. Gyűlölet futott végig rajtam amikor megláttam őket. 
- Küldjük őket egyenesen a tüzes pokol mélyére Mirubi! Jöhet a legerősebb tűz technikád amit ismersz. 
Azzal kézpecséteket formáltam és egyenesen a Kirigakurei elit shinobikra céloztam. Lehettek gyorsak és erősek, gondoltam magamban.
- Ezt védjétek ki! Katon Gouka Messhitsu!
A hatás egészen elképesztő volt. Remélem Mirubi még rásegít valamilyen tűz technikával, mert ketten együtt tényleg sanszos, hogy ki tudjuk őket végezni minden gond nélkül de talán egyedül is sikerülne ezzel a technikával. A hatás egészen elképesztő volt. Vettem egy mély levegőt mint a tűzsárkány rakétánál de most sokkal koncentráltabban okádtam tüzet. Remélem ez elég lesz, hogy elsöpörjem az egész tábort. Az biztos, hogy a támadás elemi erejű és pusztító akár egy valódi sárkány!

// A katon ninjutsut amit használtam itt lehet megtekinteni!  //

Sikerült megalkotnom a technikámat és hatalmas mennyiségű tüzet szabadítottam a felénk tartó Kirigakureiekre, akik látszólag észrevették a pecsétet a hasamon, mert mintha kiválasztottak voln a többiek közül legalábbis egy pillanatra így éreztem. A technikám végigsöpört a tájon és feldúlta annak minden szegletét ahol érte. A pusztítás mértéke elképesztő volt és egy pillanatra el is vesztettem az onineket a szemem elől ami komoly hiba volt, de közben valami olyasmi történt amire egyáltalán nem számítottam. Egyik pillanatban Mirubi még mellettem volt a másikban pedig Yuu felé vette az irányt... Így sajnos az ekibiogami feje nem tudott ezúttal besegíteni. Valami baj lehet Yuuval, vagy miért ment oda? Ekkor láttam meg, hogy első emberem aki mondhatni a bizalmasom konkrétan hasba döfte magát a saját kardjával. Miközben odafordultam elvesztettem a Kiri jouninokat szem elől és az egész egy pillanat alatt történt. Egy nagyon erős lökéshullám rázza fel a tűz pusztítása után a tájat. Mi üthetett ebbe a fiúba, hogy megpróbál végezni saját magával? Talán csak így tudja szabadjára engedni az exlaw erejét? Az eredmény mindenesetre borzalmas és lenyűgöző egyszerre. Ez a chakra úgy veszi körbe a testét mintha valami méreg lenne és közben mégis mintha gyógyítaná azt. 
- Mirubi TŰNJ EL ONNAN!!! 
Üvöltöm a csapattársamnak aki minden bizonnyal eddig nem volt tisztában vele, hogy miért is hoztam magammal az amúgy ártalmatlannak tűnő Kenshirot. Ebben a pillanatban azonban valami nagyon furcsát éreztem... A testemre valami fémes tekeredett rá ami nagyjából gúzsba kötött és kétszer átfordult rajtam miközben a végén lévő súly a földre esett. Pontosan tudtam, hogy mi ez. Az éppen feltápászkodó Mirubit ugyan így próbálják csapdába ejteni. Ez Kirigakure kedvelt elfogási módszere. Persze, hiszen ők imádják megbénítani az áldozatot mielőtt elkapják. Elvesztem az egyensúlyom és nem tudom megtartani magam és mint egy krumplis zsák dőlök a föld felé. Most már semmi sem tarthat vissza a becsapódástól. Próbálom a kezemet valahogy magam elé tenni, de csak annyi érek el, hogy sikerül a testem elé behúznom a két karom és ezzel tompítani az ütést. Egy pillanatra elsötétül a világ. A másodperc tört részére, de számomra megáll az idő. Ismét a bronz kapu előtt vagyok, ezúttal azonban nem látom a Nibit. Egyszerűen felidegesít a tény, hogy tehetetlen vagyok és semmi esélyem sincs ezek ellen. Most, hogy már sikerült befognunk a világ kilenc démona közül egyet ezek meg egyszerűen csak elkapnak. Egyik oldalról a Kirigakurei haderő, a másikról hoshigakure. Hoshigakuréban talán nem végeznének ki, de előbb utóbb a börtöneikben érne utol a halál ha nem a rajtam végzett kísérletek közben. Teljesen kikelek magamból és így üvöltök bele a végtelen sötétségbe. 
- HOL VAGY? Az isten verje meg ha ki akarsz jutni innen élve akkor SEGÍTS NEKEM!
Utasítom a Nibit, mintha egyáltalán hatalmamban állna. Ekkor ismét görcsös rángás fut végig testemen és ismét térdre rogyok mint a legutóbbi alkalommal amikor itt jártam. A fájdalom ezúttal sem kegyelmez és lesújt rám. Nem csoda, hogy a testem nem bírta a pecsételést. Normális esetben több nappal előtte fel kell készülni egy ilyen folyamatra és gondolom legalább fél napot vesz igénybe egy ilyen szertartás. A szervezetemet, az idegeimet annyira megterhelte a pecsételés, hogy az izmaim maguktól rándulnak össze mint valamiféle izom memória, a többi pedig már fejben dől el. 
- Karu ez mind csak fejben létezik! Le tudod győzni, le tudod győzni!
A következő fájdalom roham olyan erős, hogy a könnyem is kicsordul. Suttogom magamnak a bátorítást de mire megyek vele? Ideje lenne már végre a saját lábamra állnom és megmutatnom a világnak, hogy Kenshiro Karut nem ilyen egyszerű elintézni. Megint a sötétség és az egyedül lét ezektől rettegek a legjobban. Ha a Nibi most bele olvas a gondolataimba akkor csak rettegést érez...
- Tudod mit? Nincs szükségem a segítségedre, te csak figyeld innen az eseményeket. 
Kinyitom a szemem és látom, hogy valóban csak a másodperc tört része telt el a valóságban. Bár én a hasamon vagyok, de érzékelem, hogy valaki közelít felénk. Közben a fém hidegét érzem a hasamon... Hason fekve egy gyors kézjelsorozatot mutogatok. 
- Shinrabanshou Douka no Jutsu!
A bőröm villámgyorsan felveszi a fém állagát én pedig amint az egész testem átalakult a hátamra fordulok és egy elrugaszkodással egyszerűen talpra ugrok. Koncentrálom a megmaradt chakrámat és felhalmozom a karomban mintha csak a Chingare/Földvihar nevű technikát szeretném használni. Ugyan ezen elv alapján töltöm fel a karomat chakrával, majd egyszerűen szétfeszítem a láncot amíg el nem szakad. Fémes bőrömmel ez valószínűleg gyerekjáték.
Bár már kezdek erősen fáradni ezért erre még meghagyok egy kis chakrát. Ismét kézpecsét sorozatba kezdek és még fentartva a Doukát de használom Suiton fegyvertáram legkegyetlenebb technikáját...
- Suiton Zessenzan! 
A rám támadó ellenfeleket egyszerűen kettévágom derékban. A maradéknak pedig egyszerűen puszta kézzel megyek neki. Amíg a vándor etchnika aktív úgy is olyan vagyok mint egy tank. Fémmé keményedett bőrömön nem tudnak sebet ejteni sem fegyverrel sem technikával valószínűleg így egyszerűen csak maximális (Chinagare szintű) erővel egyszerűen csak betöröm a koponyáját a szembe jövő ellenfeleknek. 
- Remélem jól szórakozol Nibi! 
Magamban egy picit mosolygok, aztán eszembe jut a végtelen sötétség és az egyedül lét és a pillanatnyi vidámság ismét átadja helyét a rettegésnek.


// Kazuya eközben csak akkor avatkozik közbe, ha Karu kap valamilyen életveszélyes sebet. inkább Mirubinak segít kiszabadulni mer tudja, hogy unokaöccse könnyedén kiszabadul a láncok rabságából. Illetve az ellenfélnek shurikenekkel támad chakra spórolás szempontjából. Eközben szemmel tartja az éppen őrjöngésbe kezdő exlawot, hogyha szükséges leállíthassa! //