Határ- és partvidékek

Ki-ki a maga módján igyekezett elkerülni az első támadást. Karun igen hevesen kopogtak a használhatatlan shurikenek, Mirubi Tsuugája hasonló eredménnyel járt, Yuu chakrapengéivel is sokat hatástalanított, noha azokkal a támadás volt a célja, ennek ellenére azonban nem úszta meg sérülések nélkül. Főleg a végtagjait érték kisebb-nagyobb találatok, rongyosra szaggatva a ruháját, és vért fakasztva, mely friss, fűszeres szaggal tölti meg a levegőt, egy pillanatra minden más szagot elnyomva.
 
Yuu elszabadult szörnyetege nem sokat tétovázott, megindult a terjeszkedő ködfüggöny felé, hogy finom kis kirigakureieket vacsorázzon. A kicsapó chakrapengék telibe találták az első megjelenő alakot, egy újabb klónt.
Mögötte azonban már hús-vér ember érkezett, elkerülve az újabb chakrapengéket, egyenesen Karu felé tartva, akire ráugrott a cápa, hogy mindenestől elnyelje. Ezt a pillanatot használta ki a fiú, hogy felrobbantsa a jegyzetet. A szétfröccsenő víz beborította a környéket. Az érkező kirigakurei azonban nem tétovázott, a elrobbanó cápa helyett újabbat hozott létre a legközelebbi pocsolyából.
Eközben a ködből sűrű, ragadós folyadék lövellt elő, hogy legalább időlegesen megbénítsa a tomboló Yuut, és időt nyerjen a magát felfedő ellenségnek. Kirigakure célja véglegesen egyértelművé válik, Karut akarják elragadni.
 
A második cápát az érkező Mirubi Tsuugája pusztítja el, aki kicsit eltért az előre tervezett irányától, ezzel időt adva Karunak, és az idézésbe kezdő Kazuyának. A kirigakurei egy újabb víztechnikához nyúl, mellyel megpróbálja Karu figyelmét elterelni, s egyben azt a lehetőséget is kizárni, hogy Mirubi segíthessen neki: több, kisebb, veszedelmesen forgó agyarszerű vízörvénnyel támad meg titeket. Még ha meg is mutatta magát, egyértelmű, hogy valamire vár. Kazuya egyszerűen kitér, nem szakítva meg az idézést.
Hiába azonban a kirigakurei támadása, a kettős tűzgolyó elröppen. A pusztító láng akadálytalanul vágódik a ködbe, áthúzva ott, ahol egy pillanattal azelőtt még a kirigakurei állt, ki bár megpróbált védelmül egy gyors vízfalat emelni, nem dacolhatott veletek, s épp abban a pillanatban csapódik be ugyanott Yuu támadása is, akit nem lehet egyszerű technikákkal sokáig feltartóztatni.
Az ikerlángok tovaröppennek, kísértetiesen, narancsosan festve meg a ködöt. Felkavarja, elpárologtatja egy részét, ám a tömör fehérséget egy ideje már más is táplálja.
Az idézés sikerrel zárul. A teknős megjelenik és nagyokat pislogva nyújtja  ki nyakát, hogy jobban lássa mi történik. Kazuya gyorsan eligazítja, így nyugodtan tűri, hogy felkapaszkodjatok rá. Nem késlekedtek, és úgy tűnik, jól teszitek.
A köd elborítotja a tisztást, és esni kezd. Nyilvánvaló volt, hogy ez nem természetes eső, a teknős egy mély, elégedetlen sóhajt hallat.
 
Yuu, úgy tűnik valami most nem stimmel. Mintha ellenfeled egyszerre figyelne rád és valami másra. Kitérsz a penge elől, és megpróbálkozol egy támadással, mire meglepő gyorsasággal távolodik el tőled, mielőtt elérhetné. Ellenfeled leereszti a kardját és ezúttal csak rád figyel. Hogy mi jár a fejében sötét tekintete mögött, megjósolni sem tudnád.
Elereszti a kardját, mely lassan a földre hull. Súlyosan csattan, miközben port ver fel.
-Gyenge vagy ma. Még arra sem méltó, hogy legyőzzelek.- Szokatlan szavak ezek tőle, de még szokatlanabb, hogy már iramodik is feléd megvillantva valódi képességeit. Csak egyik keze ér el téged. Keményen lök vállon, s ezzel kitaszít a szobából.
Zuhansz, és egyre súlyosabban nehezedik rád a valóságba való visszatérés.
 
A ködből mély morajlással tör elő egy sárkányformájú vízoszlop, mely nekivágódik a teknősnek. Megbillentek, de sikerül fennmaradnotok. Közben a helyi ellenségeitek is kellő távolságba érnek, hogy kézpecsétekbe kezdve támadásba lendüljenek. A teknős kinyújtja a nyakát, és kitátott szájával elkapja az összezuhanó Yuu-t, majd távoztok a helyszínről két nagy ellenséget hagyva hátra.
 
Meleg van. Száraz, kornyadt fű illatát hozza a szél. Ködnek nyoma sincs sehol, tücskök ciripelnek és ragyognak a csillagok. Hazaértetek a Kenshiro birtokra. Minden oly nyugalmasnak tűnik, ahogy elcsigázottan leszálltok a teknősről.
 
Romlottság szagát érzem…- suttogás csupán, tudatod peremén Kenshiro Karu. Lehet hogy mindvégig ott suttogott, csupán figyelmed a csata kötötte le eleddig.
Romlottság lakik benne. Pusztulás. – érzed a viszolygást, a feszültséget. Karmok surlódnak a semmiben, s bevillan Mirubi arca. Nem kétséges, hogy rá gondol.
És a másik is…-tűnik fel Yuu arca is. Mérhetetlen elégedetlenséget érzel, ami Belőle árad.
 
A teknős alól sűrű, lilás füst tör elő. Egyetlen lélegzet elég, hogy gondolataitok tompuljanak. Méreg. Eltompítja az elmét és a testet, míg képtelenné válik a küzdelemre. Egy ellenség. Valaki felkapaszkodott a teknősre, amíg a meneküléssel voltatok elfoglalva, és ő sem érezte meg az idegent. Kaján kacagás hangzik fel, ahogy lassan előlép, és kezét előre nyújtja. 
-Azt hittétek megszökhettek? -Az derekára tekert kötelek előre vetülnek egyenesen Karu felé, hogy hálóba fonják, keze pedig görcsös jelekbe kezd.


//Mindannyian eszméleteteknél vagytok, cselekedhettek. //

// Megkésve bár, de törve nem, írtam egy záró postot én is. A mesélést szintén külön köszönöm. //



A szégyen és tehetetlenség jeges vízként zúdult rá, ahogy a többiek, még ha félholtan is, de útját állták titokzatos ellenségüknek és hatástalanították őt. Yuu se volt sokkal jobb állapotban, mégse volt képes arra, hogy akár a kisujját megmozdítsa. Remegő tagokkal, alig pislákoló tudattal állt és figyelte a jelentet. Parányinak, jelentéktelennek érezte magát. Egyet tudott, meg kell erősödnie, fel kell nőnie a többiekhez, ha uralnia akarja a világot. Ezen utóbbi gondolatára azonban saját maga is felkapta a fejét. Uralni a világot? Soha eszébe se jutott hasonló. Valami nem stimmelt ez az idegen gondolat, ahogy elméjébe furakodott. Vajon egyre inkább eggyé válik a benne lévő gonosszal? Netán tudta nélkül átveszik felette az irányítást? Maga se tudta, de ki kellett derítenie. A többiekkel együtt kámforrá vált, ám ahogy Karu se tartott Mirubival vagy éppen fordítva, Yuu is egy harmadik irányba indult. Maga se tudta hova tart, de minél messzebbre kellett hogy menjen. Fel kellett töltődnie és válaszokra volt szüksége így ismét egy magányos utazás várt rá, tele vérrel és kétségekkel.

//Családi Emlékek- Yumi Wakizashi kalandja//

Ki tudja, hogy jó ötlet volt visszatérni oda, abba az országba, ahol utoljára akkor láttak, amikor kiírtottad a családod azon részét, akik valójában sosem fogadtak el. Talán az egyetlen ember, aki tudja a kérdéseidre a választ majd az életedre tör, de az is lehet, hogy ennyi idő után megköszöni neked, hogy megtetted azt, amit ő évek alatt meg akart tenni, de nem mert. Mi lesz? A döntés rajtad áll, hogy megkeresed az embert, akit az apádnak nevezel vagy hagyott az egészet és már célt találsz magadnak szülőfaludban. Minden tőled függ, hiszen saját akaratod /Akira JMvan és nem parancsol neked senki, lévén nem vagy egyik falu elkötelezett shinobija, te egy üldözött nuke nin vagy, vagyis elveszett ninja, akit ha meglátnak a faluban talán egyből bebörtönöznek. Ezt is csak az ég tudja.
A másik kérdés, ami mélyen foglalkoztat az a származásod. Tippjeid vannak, hogy honnan jöttél, hiszen az elemed sok mindent elárul róla, de lehet, hogy nem onnan jössz, csak a jellemed miatt kaptad ezt az elemet. Egyetlen embertől még jó pár kilométer és az a szakadék választ el, hogy megölted a családját a szeme előtt. Ha az első kérdésben döntesz, akkor a második kérdésre is megérkezik a válasz. vagy nem, mert esetleg olyan döntést hozol és akkor soha nem tudod meg. Ugyan árulkodó jelek vannak, hogy milyen családból származol és az melyik országban tevékenykedik, de csak az utóbbira tudsz elméletet gyártani, hiszen az előbbi kérdéshez kellene ismerni azt a családot, akitől származol, de mindenképp azokat a jellemzőket, amiből pontosan megmondhatod, hogy te oda tartozol. Mi a döntésed? Mész apádhoz, hogy megtudd az igazat a születésedről és vállalod a kockázatot, hogy esetleg megtámad vagy nem érdekel a kérdés és más utakon indulsz el a szülőországodba?

//Családi Emlékek- Yumi Wakizashi kalandja//

Sok a kérdőjel, ahogy egyre közelebb érsz a célodhoz. Nem csak apáddal kapcsolatban, hanem a fogadtatással és az ötlet helyességével is. Mivel jobb ötleted nincs, így a klán területe felé veszed az irányt, az utolsó számodra ismert hely, ahol apád tartózkodott. Ki tudja mikor jártál itt utoljára, jó néhány homokszem lepergett az élet homokóráján. Sokat gondolkodsz a halálról, de talán nem ez a legjobb időpont. Egyetlen reményed van, hogy legalább a kérdéseidre kapsz választ. Már az sokban megkönnyítené az életed és a lelkiismereted, ha jó néhány kérdésedre kielégítő választ kapsz. A folt, ami akkor esett a becsületeden, amikor megölted az összes olyan embert, aki nem a családod tagja, nem tűnhet el, de talán kisebbíthető. Az ilyen foltok kellenek ahhoz az úthoz, amit talán választasz, mert nem ember az, aki nem követ el hibát és ez többszörösen igaz a shinobiknál. A klán területe jó nagy része elég lepusztult és látszik, hogy nem ma költöztek el, viszont ami furcsa az az apád háza tájja. Ott valamivel nagyobb a rend, de itt sem lakik senki. Ahogy megfigyeled a környezetet a klán területet a tisztaságból, vagyis annak hiányából ítélve a legtöbb klán tag vagy elhagyta a területet vagy követve azt, rájöhetsz, hogy valamilyen okból az egész klánt a terület középpontjába lettek elszállásolva, talán az apád is.

//Bocsi a késésért//

Érdekes a birtok ezen oldala, hiszen mi oka lenne a klánnak elhanyagolni ezt a részt, hacsak valami átalakítás nem volt valamilyen szinten. Ki tudja? Te egyelőre nem tudod, hogy mi is történt és miért ennyire elhagyatott ez a rész, de talán a nénike, akit megszólítottál az tud neked segíteni. Szerencséd van, mert eléggé gyengén lát az öregasszony és hát az ő korában nem mindig emlékszik mindig vissza az ember évekre, sőt néha még azt is összekeveri, hogy ma evett zsírós kenyeret és tegnap szalonnát vagy éppenséggel fordítva történt, de legalább a hallása jó és érti azt, amit kérdezel.
- De régen hallottam ezt a nevet.- Mondja megfáradt, öreges hangján.- De igen, tudok neked segíteni. A kikötővárosban szállt meg, miután néhány maszkos alak kiköltöztette a házából és a klán egy részét feldúlta.
Maszkos alak kétséget kizáróan az ANBU különítmény lehetett, esetleg valami titkos szervezete Hoshinak, bár erről ne tudhatsz. Vajon tudhat-e többet a nénike? Nem tudod meg, ha nem kérdezel, viszont akármennyit is kérdezel, az lesz a válasza, hogy "Nem tudok többet, dolgom van. Segíts vagy távozz!" A válasza rejtélyes és ijesztő. Hogy lehet egy ilyen kedves anyó ennyire rémisztő? Mintha valami titkos dologba csöppentél volna és te lennél az ártatlan áldozat, aki semmit sem sejt.

Sok kérdés, de kevés válasz. Nem nagyon tudod elképzelni, hogy kik lehettek, akik egy nem túl erős és jelentéktelen klánt a saját birtokán megtámad. Talán a falu volt, talán külső ellenség. A válaszokat egyetlen embertől tudod meg, akit viszont meg kell találnod és hát a kikötő város elég nagy. Vagy a szerencsére bízod, hogy hátha összefutsz vele, bár ennek elég kicsi az esélye, hiszen a kikötő város elég nagy vagy pedig kérdezősködsz, esetlegesen azt kockáztatva, hogy valaki felismer vagy azt kérdezik, hogy miért is keresel egy száműzött shinobit. Honnan űzték el? Nem tudni. Talán a falu ninja erejéből, miután elbukott egy küldetést vagy a klán ellen tett valamit, ami nem tetszett az öregeknek. Ki tudja? Egyetlen ember, az apád, de még mindig ott vagyunk, hogy meg kell találnod. Vajon hogy kezdesz hozzá? Egyre kisebb az esély, de nem nulla. Szerencsével vagy a megfelelő kérdésekkel mindenképp meg fogd találni, de ehhez megfelelő ember kell és a megfelelő kérdés. Vajon rájössz-e ezekre, hogy ki a megfelelő ember és mi a helyes kérdés, amivel körülbelül két perc alatt gyakorlatilag az ember, akit keresel magától fog odasétálni hozzád, anélkül, hogy keresned kellett órákig.

Úgy kell neked, hogy apádat akarod keresni. Most megadatott a lehetőség, hogy egy forgalmas kikötő városban keresd meg az apádat, de lehet, hogy jobban járnál a tűvel a szénakazalban. Arra számtalan megoldás van. Például felgyújtani a kazlat és megvárni, hogy leégjen, de nem, neked azt az embert kell keresned, akiről azt sem tudod, hogy él-e. A gondolkodásod, viszont jó útra terel. Úgy tűnik megtaláltad a gyufát, már csak meg kell fogni és felgyújtani a kazlat. És sikerült. Nem az volt a lényeg, hogy ki az illető, akit megkérdezel, hanem a kérdés. Az ember, akit megkérdezel válaszol a kérdésedre.
- Sajnos csak pletykákat hallottam, de nem nagyon foglalkozom az ilyenekkel. Kereskedő vagyok nem nyomozó.
A férfi nem mondja tovább, hanem eltűnik a szem elől. Ekkor hideg fém érintését érzed a nyakadon, majd egy ismerős hang szólal meg, nem tudod beazonosítani a hang tulajdonosát, de abban biztos vagy, hogy nem az apád.
- Mit akarsz Watari Keitől, hölgyem? Miért kutakodik utána?
Nem mutatkozik be, de nem érzed magad veszélyben viszont nem épp kellemes a hideg vas a nyakadon. Vajon mit teszel? Meg nem ölheted, nincs helyed, hogy megtedd meg aztán mit érnél el vele, hiszen akár az egyetlen esélyed, hogy megtaláld atyádat és tisztázzátok a dolgot egymás között.

//Yumi- Családi emlékek//

Egy kikötő városban sokat lát és hall az ember, ha nyitott szemmel és fülel lát, de hogy azért a torkának szorítanak egy kést, amiért nem kéne. De hát ilyn ez a pop szakma. Néha megfenyegetik az embert még olyanok is, akik valójában az ő oldalán állnak. Miért? Mert unalmas lenne mindig jó gyereket játszani meg aztán az embernél vannak határok. Most ugyan nem erről van szó. Az illető, még ha te nem is tudod, ismer téged és pontosan tudja mit akarsz Watari Keitől. Nem biztos, hogy az akire gondolsz, de azt sem lehet kizárni. A kést nem tudod kiverni a kezéből, mert ugyan helyed lenne hozzá, de a férfi túl erős. Nem bánt, a kés nem kerül közelebb a nyakadhoz és nem fenyegetnek meg, hogy ez volt az utolsó húzásod, viszont egy sokkal ijesztőbb hanghordozással szólal meg.
- Akkor velem jössz, de ne próbálkozz. Valaki élve akar találkozni veled, de a testi épséged megőrzéséről nem szólt. Már amúgy is vártunk rád, hsszú ideje keresünk s most önként jössz az oroszlán barangjába. 

gondolat:

A gondolatok csak gondolatok, meg nem tudod olvasni ezeket, így nem nagyon tudsz róluk. A férfi lassan hátrál veled együtt, aki kénytelen követni, mert gyenge nőként a férfi túl erős. Az utatok egy fogadóba vezet, ahol a férfi egy pénzes zsákot dob az asztalra a kocsmásosnak.
- Nem látott semmit, a kisasszony szereti a szerepjátékot én meg nem vagyok semmi elrontója.
A fogadós tudta, hogy ez a kód, vagyis úgy tűnt, hogy felfogta, hogy mire utal a férfi, még ha nem is volt igaz, de erről a szolgálónak nem kell tudni. Ő megkapta a pénzt innentől kezdve nem látott, hallott semmit, amiről beszélni sem fog. Meg aztán mit érdekel bárkit egy szerepjátszó férfi, aki egy éjjeli lepke szolgáltatásait élvezi. Amiért fizetnek, abba senki ne szóljon bele, még ha ez nem is igaz. Mindegy. A férfi az egyik szoba felé visz, majd kopog a válasz pedig nem késik.
- Ki?
- Roku.
- Ilyen korán?
- Van itt valaki, aki azt állítja, hogy a lányod. Nem hiszek neki, de hasonlít hozzá az kétségtelen.
- Nincs lányom, már évekkel ezelőtt kiirtotta a családomat, én meg őt az emlékezetemből.
Rövid beszélgetés, de ha tudnád, hogy mennyire mást jelentenek a szavak, mint a mögöttük lévő gondolatok, akkor nem ijednél meg attól, hogy a férfi kinyitja az ajtót, majd belök a szobába és utánad ered, hogy becsukja az ajtót belülről. A szoba egyszerű, két különálló ágy, egy íróasztal, egy éjjeliszekrény, tetején egy lavor benne víz, mellette törülköző. Az íróasztal körül néhány szék és az egyikben egy férfi ül, háttal neked,. Nem látod az arcát, de ránézésre idősebb, mint az apád most lenne. Valószínű az aggódás és a veszteség tette ilyenné, márha ő az apád. Talán kiderül. Most mit lépsz? A földön fekszel a férfi azóta elővette a katanáját, ami szintén ismerős és már a nevét is tudd a férfinak, amiből arra is emlékezhetsz, hogy ki is ő valójában neked.