Re: Határ- és partvidékek

**Itanashi** Szomb. Okt. 04 2014, 17:44

Talán egy hét telhetett el, vagy esetleg másfél, mikor Kenshiro Karu látogatást tett a Hozukijoban. Nagy tervei voltak a, melyhez a pap segítségét kérte.
A pap épp az irodában ült, tekintete a hatalmas ablakon át az udvart vizsgálta. A rabok épp kinn voltak, lassan letelik az idő, és mindenki visszavonul a cellájába. Kopogtak.
- Uram, levele érkezett Kenshiro Karutól – szólt a férfi, miután benyitott. Az asztalhoz sétált, majd a pap mellé tette, fejet hajtott és az ajtó felé sétált.
- Szóval indulunk. – mondta a pap, miközben a levél első sorait olvasta.
- Yamasho, hívassa ide Rikuno-t. – nem nézett rá a férfira, hanem továbbra is olvasta a levelet. A férfi fejet hajtott még egyszer és becsukta maga mögött az ajtót. Itanashi, miután befejezte az olvasást, felkelt, majd egy hatalmas ajtajú, vasszekrény elé sétált. Egy kulcsot vett elő, majd kinyitotta az ajtót, mely hangosan nyílt ki. Egy kasza volt átlósan felakasztva a végére. A szekrény alján lévő polcokon fegyverei, a Kinzokuyan-ok feküdtek sorban, egymás mellett a kisebb és a nagyobb méretűek is. Egy kopottabb, sötétkék tekercs is hevert a polcon. A szekrény bal oldalán egy sötétszürke köpeny hevert, a jobb oldalt pedig vértezete. Magára öltött mindent, kezdve az alkar és mellkas vérttel, majd miután a többit is magára szerelte, azonban takarásul nem az Ekibiogamis, hanem saját, lila köpenyét vette fel, melynek belső zsebében egy doboznyi tabletta, a papok pirulája található. A szekrény falában volt egy másik, szinte láthatatlan ajtó, mely a fallal volt egy szintben, így lényegében beleolvad a környezetébe. Egy aprócska luk tátongott a jobb szélén. Itanashi egy másik kulcsot dugott bele. A zár kattant, majd kinyílt. Egy doboz volt benne, a tetején üvegajtóval. Az álarca és nyakéke díszelgett benne. Egyelőre nem vette magára álarcát, hanem kabátjának zsebébe rejtette. Készen állt az indulásra, pontosabban majdnem. Yamasho ekkor kopogott ismét.
- Uram, talán elutazik?
- Sürgős elintéznivalóm akadt, míg nem vagyok itt, az öné a vezetői szerep, azonban itt hagyom egy klónomat. Hol van Rikuno?
- A kapuőrök szerint reggel elhagyta a Hozukijo területét, remélhetőleg hamarosan megérkezik. – Itanashi ekkor egy kézpecsétet mutatott, mire a földből kinőtt egy klónja.
- Küld utánam, amint megérkezett. Yamasho -fordult a férfi felé ismét- elintézte, amit kértem?
- Mindent, ahogy parancsolta – hajtott ismételten fejet a férfi. – A kapuban vár önre.
- Tartson rendet, Yamasho. – hajtott fejet a pap. Yamasho azon kevesek közé tartozott, kinek munkáját megbecsülte a pap, ezáltal megadta a kölcsönös tiszteletet, még akkor is, ha az illető csupán egy átlagos ember. Kisétált a börtön épületéből, átsétált az udvaron, mely ekkorra már kihalt volt és csendes. A bejárat felé indult.
- Uram, itt van a tekercs, amint Yamasho-santól kért. – a kapuőr egy nagy méretű tekercset fogott meg, súlya nem volt kevés. A pap hátára vette a tekercset, féloldalasan lógott a válláról.
Itanashi elhagyta a Hozukijo területét. Az előtte álló út hosszú volt, a hátán lévő tekercs pedig csak nehezítette a mozgását. A föld alá kényszerült, ahogy jóval könnyebb és gyorsabb a helyváltoztatás, mint a talajon, így az út nagy részét a könnyebb módszerrel tette meg, valamint az sem kívánta, hogy bárki meglássa.
A börtönben maradt klón átadja üzenetét Rikunonak, amint visszatért.
A pap megérkezett a megbeszélt helyszínre. Távolról érezte a három, nagy mennyiségű chakratömeget, mely Karuból, a másik Kenshiroból és Mirubiból áradt. Volt ott egy negyedik, szinte csekély mennyiségű chakratömeggel megáldott személy is, különös aurája volt, az először érzékelt mennyiséghez képest egy sokkal magasabb szintű, ismeretlen erőt is érez a pap a fiú körül. Itanashi végre csatlakozott a csapathoz, készen álltak, hogy átlépjék a Medvék országának határát, és befogják a világ egy démonát, a lángtestű macskadémont.

//A felszerelései mind megtalálható az adatlapon,a szervezeti köpenyen és a kaszán kívül mindent magával visz. A nagy méretű tekercs árát levonom. Az, hogy miért van Itanahsinál egy ekkora tekercs, később kiderül //

**Kenshiro Yuu** Vas. Okt. 05 2014, 16:40

Miként reagálnál arra, ha egyszer csak közölnék veled, hogy az álmod valóra válhat? Valószínűleg úgy, mint bárki… sehogy. Ő se tudott mit mondani amikor arra kérték fel, hogy vegyen részt egy bijuu elfogásában. Egyszerűen képtelenségnek és hihetetlennek tűnt már csak a feltétlezés is, hogy megpróbálkoznak egy ilyen elemi erejű lény elfogásával, noha pontosan tudta, hogy ebben vajmi kevés szerepe lesz. Mégis… egy lapon említik majd azokkal, akiknek sikerült, vagy akikkel elbukott és ez már önmagában is dicsőség. A történelem során rengetegen próbálkoztak ezzel a lehetetlennek tűnő küldetéssel, azonban mégis voltak páran, akik sikert arattak és nevüket soha nem felejtették el.
Yuunak volt ideje feldolgozni a hallottakat, így oldalán hű kardjával és egyetlen fegyverével, csendben lépkedett Karu és Kazuya mellett. Bár teste automatikusan halad előre, tudatának egy darabja mégis messze járt, egy távoli, fehér szobában, valahol tudatának vagy lelkének mélyén, melyet egy sötét és veszedelmes férfival osztott meg.
~ Meg fogsz halni. ~ - mondta köszönés helyett a kapitány, ráadásul olyan hangnemben, mintha csak a napi híreket olvasná fel egy újságból.
~ Nem tudhatod. ~
Az ezüst hajú férfi nyugodtan, de biztos távolságban helyet foglalt a földön és onnan fürkészte a benne élősködő alakot.
Nem kevés idő telt el azóta, hogy saját hatalomvágya ehhez az ostobasághoz vezetett és utat engedett egy ördögi teremtménynek, mely időről-időre az életére tör álmában, csak azért, hogy átvegye a teste felett az uralmat.
~ Pedig tudom. Minél gyengébb vagy te, én annál erősebb leszek. Érzem hogy félsz, még ha tagadod is és az érzelmeidet elásod mélyen magadban. Nem vagy te őrült, se gyilkos, pusztán ostoba. ~
~ Ha azért rángattál ide, hogy felesleges dolgokról csevegj velem… ~
~ Küzdjünk meg. ~
Határozott felhívás volt a keringőre, melytől Yuut kirázta a hideg. Tudta mi következik most, így rögtön vagy öt métert hátrált.
~ Gyáva vagy ifjú, gyávább, mint hittem. Arra se méltó, hogy leigázzam a tudatodat. De azért belátom, aki nem gyáva, az ostoba. Ha nem félsz, öntelt leszel és hamar meghalsz, ha pedig meghalsz, én várni fogom kihunyni készülő lelked és egyetlen csapással végzek vele, mielőtt még használhatatlanná válnál. Élj és rettegj fiú… élj és rettegj. ~
- …őszintén szólva nem is gondoltam.
Karu távoli hangja egyre erősebb lett, ahogy visszatért a lelkében tett utazásról és ismét az anyagi világban haladt előre.
Már maga se tudta, hogy miként kéne viselkedni és ki is ő valójában. Kenshiro Yuu a mészáros, a legenda? Egy furfangos, némi agybajjal született rideg shinobi aki csak a céljának él? Esetleg egyszerűen egy halálra ítélt, akit előbb vagy utóbb elemészt egy másik lény kinek ereje sose apad és sose fárad el?
- Karu… nem szükséges aggódnod. Ha egyszer benned lesz a bijuu, hatalmasabb leszel mindenkinél, akivel valaha találkoztam. Azonban ne feledd, ne hagyd, hogy felemésszen a lény.
Nem tudta mit mondhatna még, hiszen talán ez a legfontosabb az összes információ közül amivel szolgálhat. Nincs abban semmi különös ha osztozol valakivel a testeden, ám ha az maga alá akar gyűrni, nincs menekvés, szembe kell nézni vele és ez a legborzasztóbb az egészben. Bármikor, a nap bármely pontján neked ronthat ha kedve úgy szottyan és nincs béklyóba kötve.
Arra már csak kurtán biccentett, miszerint tilos lesz szembeszállnia a macska démonnal. Semmi kedve nem volt a jelenre és a jövőre gondolnia. Emésztette magát, tudatának falai egyre vékonyodtak, lassan valódi őrület kezdett kicsírázni benne, ahogy elveszíti önmagát. Nem tudta mitévő legyen, mit is akar igazán, miért is harcol és miért nem adja át magát a démonnak. Túl sok volt a miért, de nem voltak válaszok. A sötét szellem kivár, Yuu gyengül, egy másik démon, pedig közelít. A válaszadás órája hamarosan elérkezik.

// Fegyverzet:1 Katana //

Deidara Kedd Okt. 07 2014, 16:32

A csapat a Medvék Országának határvidékén találkozott. Messzire vándoroltak, ez meg is látszott rajtuk. Amikor pedig egy ilyen kis létszámú csoportosulásban többen is rendelkeztek sötét chakrával, nos, ott már lehetett sejteni, hogy nem kempingezni érkeztek erre a vadul szabdalt tájékra. Helyieknek nyomát sem látták, amennyire tudták, Hoshigakure shinobijai minimális létszámot tettek ki. Persze ez még nem jelentette, hogy nem futnak ellenállásba, főleg, hogy úgy vélték, más nemzetek shinobijai is megtalálhatók lehetnek a környéken. Egy bijuuhoz képest ugyanakkor remélhetőleg eltörpül majd az az erő, amellyel meg kell küzdeniük a bestiához való eljutás során.

Elsődleges problémát azonban a lény megtalálása és megközelítése jelentette. Körülöttük kopár sziklák, nehezen járható területek foglaltak helyet, távolabb kanyonok, kis csermelyek és erdőrengeteg borította a hepehupás tájékot. Mirubi Kabutotól szerzett információi alapján a bijuut barlangokban, víz közelében volt érdemes keresniük. Mindehhez egy leszűkített területet jelölő térképet is kapott a fiú, ám a környék felderítése rengeteg idejüket felemészthette. Továbbá minél tovább tartózkodnak itt, annál nagyobb eséllyel szúrják ki őket, onnantól pedig csak bonyodalmak várnak rájuk.

Ninjáink a távolban különös, sárgás árnyalatú felhőpamacsokat vehettek szemügyre, melyek az egyik kimagaslóbb csúcs felett úsztak. A Medvék Országának egyik főbb hírességének a területén megtalálható mérges gázok bizonyultak, melyek természetes védelemként óvták Hoshigakurét a nagyobb csapatok inváziójától. Akármivel is próbálkozik a kis csapat a Nibi lokalizására, bizonyosan nem lesz egyszerű dolguk.

Szabályok: én nem segítek, csak hátráltatok (). Lehetőleg senkire se kelljen napokat várni, ilyen esetben, főleg harc közben komoly büntetésre lehet számítani. Fennáll sérülések, halálesetek, történelmi jelentőségű események lehetősége. Olyan 4-5 naponként szeretnék kört váltani, ehhez igyekezzetek tartani magatok. Ha jól értettem, Rikuno később csatlakozik majd.

**Kenshiro Karu** Csüt. Okt. 09 2014, 00:24

Itanashi is felbukkant végül. Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, hogy nagy kő esett le a szívemről. Na jó azért itt még nem tartunk de egy fokkal nyugodtabb voltam amikor megjelent a jashinista, mert tudtam, hogy ez az őrült nekem fog segíteni, az én oldalamon fog csatába szállni. Jó ha az embernek egy ilyen szintű küldetésen ilyen ellenfelei vannak. Most azonban valami megváltozott benne. Az egész kisugárzása, a chakrája mintha megromlott volna... Hasonló volt mint Mirubié, már éreztem ilyet amikor nála jártam a börtönben, de akkor még nem volt ennyire koncentrált, ilyen "fegyelmezett". Úgy látszik már képes teljesen kordában tartani az erejét. Ez nekünk pedig jól jön a csatában.
- Üdv testvér!
Mondtam a papnak majd visszafordultam Yuu felé.
- Köszönöm a tanácsokat Yuu! Igazából én is így gondoltam tehát akkor legalább már tudom, hogy mire kell majd igazán odafigyelnem. Ezt még meg kell beszélnem úgy is Kazuyával mielőtt neki megyünk a Nibinek.
Amikor a kis csipet csapat összegyűlt gyorsan körbenéztem és megpróbáltam meghatározni a pontos helyünket a Mirubitól kapott térképen. A Kabutotól szerzett információk alapján a környéken portyáznak több nemzet shinobijai is. Ez számunkra csak azért veszélyes mert Mirubi és Itanashi erős kisugárzását már kilométerekről is kiszúrhatja egy komolyabb szenzor képességekkel rendelkező ninja. Vigyáznunk kell és nagyon figyelmesnek lenni. Könnyen csapdába is sétálhatunk...
- Itanashi úgy vélem, hogy szükségünk lesz az érzékelő képességedre. Kérlek azonnal szólj amint megérzed, hogy valaki közeledik. Chakra szinttől függetlenül...
Miután ezt letisztáztuk visszafordulok a többiek felé.
- Köszönöm nektek, hogy elkísértetek engem eddig. Ha sikerrel járunk akkor valóban tartozni fogok egyel a jelenlévőknek. Most viszont koncentráljunk a küldetés sikerére. Bárki bármilyen gyanús mozgást érzékel azonnal szóljon a többieknek. A megszerzett információk alapján valahol a közelben kószál több nemzet is. Nem tudjuk pontosan, hogy ők is a Nibi nyomában vannak, vagy a háború miatt vannak a környéken.
A térképre pillantok majd elindulok elöl lehetőleg valakivel, hogy ne egyedül haladjak az élen és annyi biztos, hogy Kazuya zárja a sort. A felállás lényegében úgy néz ki, hogy kettő elöl kettő kicsit kijjebb lemaradva és egy hátvéd. Remélem nem vesznek minket észre azonnal...

**Itanashi** Csüt. Okt. 09 2014, 23:59

Itanashi imádkozott a Hozukijo legmagasabb tornyában, mielőtt elindult. Kezeit összetéve térdelt a tetőn, az ég dörgött, a szél erősen fújt végig a vastag falak tetején. Esőt hozott magával. A pap mégis ott térdelt a torony tetején, és fohászkodott a Vér Istenéhez, hogy áldja meg őt küldetésében.

A pap beérte a Fűbéli klán tagjait, kik a határ előtt várakoztak. Érkezése után Karu egy rövid beszédében összefoglalta feladatuk egy részét, tájékoztatta a jelenlévőket a helyzetről. Itanashi tudta ezeket, korábban beszélt már a Kenshiroval, tudott a részletekről is.
- Induljunk – adta ki az utasítást a küldetés főszervezője, majd átlépve a határt megindultak a Medvék országába. Itanashi mindvégig Karu mellett állt, az egyetlen, ki társa volt régen, mellette volt a fronton, mindvégig hű társaként állt ki mellette. Igaz, Itanashit már rég immúnis lett az érzelmekre, azok természetére és hatásaira. Csupán néhány ember az, kivel szimpatizál, kik elfogadják, s talán egyet is értenek elveivel. A másik ilyen személy, kinek személye megnyerte a papot, épp mögötte sétál, egy hasonlóan nagy méretű tekerccsel a hátán, akárcsak Itanashié. Még a határ átlépése előtt Itanashi ujjába harapott, majd tenyereit összecsapva egy kígyót idézett meg. A kígyó lenyelte a tekercset, majd eltűnt. A szállítása, egy ellenséges országban, ahol bármikor rátámadhatnak a csapatra, a fiú nem kockáztathatja, hogy mozgását akár a legelhanyagolhatóbb eszközzel is akadályozza. Karu mondta, nem ők lesznek az egyetlen látogatói a Nibinek. Ha harcra kerül sor, a lehető leghamarabb kell megölniük mindenkit, nehogy az erejüket elvesztegessék a démon előtt.
A pap immáron könnyedén sétált a fehér hajú Kenshiro előtt. Sohasem beszélt, ehhez hozzászokott már a Fűbéli, most mégis ő kezdeményezte a beszélgetést.
- Elkezdődött hát. – szólt – A mai napon, nevünk belevésődik az emberek tudatába. A mai napon, megtudja az emberiség, milyen az igazi erő. Megtudják, hogy számunkra az elkorcsosult világ démonai sem ellenfeleink. Eltaposunk mindent és mindenkit, ki utunkba áll. – a levegő mintha izzani kezdett volna a fiú körül. Szemei elsötétültek, a körülötte lévő levegő szúróssá vált, mintha valami idegen erő keringne körülötte. Majd hirtelen elmúlt. Kezei ekkor már ismét a tőle megszokott helyzetben, a háta mögött összekulcsolva helyezkedtek el. Határozottan lépett tovább.
- Mindenki hallani fogja és hangoztatni fogja ezt a napot. Ki ellenünk szegül, meghal. Ki hátráltat minket, meghal. Ki célunk elérésében akadályoz, meghal. Ki ma szembekerül velünk, az megtudja, milyen, ha olyannal küzd meg, kiknek hatalma emberfeletti.

A két társ egymás mellett sétál, ha a pap arcát nem takarná álarca, talán két testvérnek is nézhetné őket az ember. Itanashi testében több eszköz is bele van építve, fekete rudak, melyek képesek a nem direkt chakrajeleket is érzékelni 150 méter átmérőjű körön belül. Amennyiben egy magasabb szintű személy behatol ebbe a mezőbe, arról a pap tudni fog. És ekkora távolság bőven elég ahhoz, hogy kellően felkészülhessen az azonnali megsemmisítésre. Remélhetőleg elkerülik a legtöbb ellenséges osztagot és csapatot, azonban ha mégis harcra kerülne a sor, rettegjen, ki rátámadt a Bijuuvadász alakulatra. Mert ők nem kegyelmeznek.

**Kenshiro Yuu** Pént. Okt. 10 2014, 10:23

Arca a szokásosnál is sápadtabb, ám nem látszik rajta félelem, hideg tekintettel mered előre, egyenesen, kimérten, harca készen halad előre. A valóságot mégis teljesen az ujjai köré csavarja az általa felvett „álarccal”, ezáltal negédes hazugságba burkolva azt. Énjének egy része, noha teljes lelki jelenlétre lett volna szükség, mégis messze járt, tépelődött. Bolyongva a sötétségben, keresvén a fényt, de csak még több sötétséget találva. Ki is ő valójában?
A kérdésre emlékek hada rohanta meg, ártatlan gyermeki emlékek, ambíciók, a belsejében csírázó gonosz és esztelenség felszínre törése, ahogy elhagyta faluját. A zuhogó esőben tovafolyó vér, megannyi levágott bandita és két kumogakurei ifjú arca, akik talán fel se fogták, hogy mi történik velük, amikor felülkerekedett rajtuk. Vér szegélyezte útját bármerre is járt. Élvezte, ahogy az élet veleje a kardjáról a földre hull, a kihunyó lángokat a szemekben. De vajon tényleg így van? Mindig azt mondta magának, hogy naggyá teszi a faluját, ám azt mégis elhagyta. Később azzal áltatta magát, hogy hírnevet szerez magának, Ő lesz az a shinobi, akit soha nem felejt el a történelem. Hazugság, minden csak hazugság. Jó ideje már hogy tépelődni kezdett, mióta sorsa végleg megpecsételődött. Minden ember tudja, hogy egyszer eljön a vég és meghal, de nem foglakozik vele, halad előre és teszi a dolgát. Yuura viszont teljesen más sors várt. Meg fog halni, kétség sem fér hozzá, shinobiként bármilyen küldetésen meghallhat. Üres életútja viszont felhívta magára a figyelmet, az esztelen, értelmetlen gyilkosságok, így élete még előbb véget érhet, hiszen nem kevés van a számláján. Még talán ezzel is megbirkózna, elhitetné magával, hogy számára ez szent cél, élvezi az öldöklést, neki ez ad értelmet a létezésének. Így is lehetett volna, lehetett volna és mégse lett. Ostobaságból megosztotta lelkét egy olyan lénnyel, aki által örökre elveszhet, megszűnik létezni, de nem egy-két év múlva, hanem a nap bármelyik pillanatában, ha a sötét entitásnak úgy tartja kedve. Terrorizálhatja éjjel s nappal, addig ostromolhatja tudatát, amíg az meg nem törik. Noha az összecsapások száma minimális volt az elmúlt időszakban és a kegyelmes Úr, kitől élete függött már egyszer megmondta, neki nem érdeke siettetni a dolgokat. Kétségtelen, hogy szadista lélekkel hozta össze a balsors. A szeszélyes lelkek pusztán unalomból is szíven szúrnak.
Egyelőre hiába minden, Yuu elveszítette önmagát. A szellemmel már világossá vált számára, hogy céljai hamisak és ő se az, akinek gondolta magát. De akkor ki ő, mi ő? Miért élt idáig? Nem akart meghalni, ebben az egyben biztos volt, még akkor se, ha át kell engednie magát a kapitánynak. Jelenleg viszont túl fontos küldetés előtt állt, nem fojthatta ezt így tovább és egyszerűen a céljukkal, kezdte ideiglenes befoltozni az elméjén ütött réseket. Hasznossá kell tennie magát, shinobi, a Kenshiro klán tagja, eszköz a vezér kezében, a falu kezében. Noha sok mindent ezen dolgok szajkózása nem oldott meg, de segített abban, hogy lenyugodjon és jelenleg, mint élő halálraítélt, a küldetésére koncentráljon. Bármikor meghallhat és a veszedelem, már nem csak kívülről csaphat le rá, így jelenleg mit számít, hogy ki is ő valójában? Jelenleg és élete hátralévő részében minden perc ajándék, amit önmagaként eltölthet ezen a világon, kár is volna aggódni, ha lehet, hogy széttépi egy démon vagy pár shinobi.
Felkacaghatott volna, de nem tette, nem volt megfelelő az idő hozzá. Némiképp megújult, ideiglenes önbizalommal és küldetéstudattal menetelt tovább, noha tudta, hogy ha ezt élve megússza, nem kerülheti el azt, hogy újra szembenézzen magával. A gyógyulás útja még messze, a cél láthatatlan, de mindez nem számít, már nem.

*

Milyen hamis is az emberi önbizalom. Hazugságra épül, hiszen egy pillanat alatt felépítheted, akár alaptalanul is, egyetlen téglát használva, melyre majd légvárad épül. De ez így jó, nincs ezzel baj, mert amíg szükséges, megmarad, erőt ad, ám ugyan ilyen könnyen elfújhatja más, mint egy kártyavárat. Hogy miként is jött ez most ide? Itanashi, a Yuu számára többé kevésbé ismeretlen pap, akiről legfeljebb ha néhány elhintett információ morzsát halhatott, már ha hallott, beszédével feltüzelte a férfit. Még magabiztosabb lett, ahogy szónokolt, Egykori sebzett, eltorzult személyisége pedig reagált rá, jóleső mosollyal nyugtázva azt. Nagyszerűnek hangzik mindaz, amit elmondott, ám Taichou-sama nem teljesen így vélte, ahogy a pap körül megváltozott a levegő és még inkább fenyegetővé vált az aurája. Nem tudni mitől tartott a Yuuban élő gonosz lélek, de a test birtokosa, mielőtt akár felocsúdhatott volna, részben már kivonta kardját. Ha csak egy pillanatra is, de átvette a teste fölött a lény az uralmat, bár a csatára nem került sor, nem zajlott le a megszokott rítus, egyszerűen leigázta a tudatát.
Ilyen könnyen összedől a fércmunkával épített vár. Mindezek után már nem értett semmit, vajon miért kínozza őt folyton, miért nem törli el egyszerűen a föld felszínéről és hagyja békén meghalni? Yuu nem volt ellenfél számára, mégis, értékes bábként tartotta számon.

**Shiren** Szomb. Okt. 11 2014, 15:38

   A csapat voltaképp egész jól haladt előre a nyugalom tökéletes képében. Senki nem izgult és senki nem mutatott ki olyan érzelmeket, ami bármit is elárult volta arról, hogy mit gondol erről az öngyilkos Akcióról. Mirubi is így tett, de legbelül úgy gondolta, hogy az amibe Karu most belekeverte Őt, egy olyan dolog amire még egyikőjük sincs felkészülve. Kabuto szavaiból Mirubi arra következtetett, hogy Ő sem gondolja azt, hogy egy Mirubi szintű ninja bármennyire is ellenfele lehet egy Bijuunak. Persze Mirubi ezt nem így gondolja, hiszen biztos magában annyira, hogy szembe szálljon egy ilyen lénnyel, de még mindig nem őrült meg, ahogy ezek szerint a társai. Tudja, hogy képességei az ésszerűség határán és a tiszta tudat szintjén meddig terjednek ki és, hogy mennyire képes felvenni a Nibivel majd a harcot. Az Ő technikái a fondorlatosságra és a praktikusságra épülnek, így egyedül nincs esélye a Macska Szellem ellen akiről mindannyian oly keveset tudnak. Talán Karu és Mirubi az, aki egy kicsivel többet lát ebből az egészből mint a többiek, hiszen minden információt Ők szereztek meg. Habár, Karu és Itanashi van annyira jóban, hogy megosszák egymással a szükséges információkat és Karu számára most minden információ szükséges. Ha elhallgat valamit és nincs feltétlen bizalommal a négy társ felé, akkor a biztos halál vár rá. Most rájuk van utalva, de azáltal, hogy ők eljöttek, így ők mind egymásra vannak utalva. Ha az Öt fő közül egy erős láncszem - mint mondjuk Itanashi vagy Mirubi - elszakad, vagy megsérül, akkor az egész lánc leesik és sérül...
   Mirubi már jól megtanulta azt, hogy csak akkor kezd valamibe, ha Minden Feltétel Adott! Ezért is vár eddig az Amegami színre lépésére, mivel tudja, hogy addig nem lesz minden feltétel adott, amíg Folyik a Háború. Viszont a Nibi elfogására, vajon minden feltétel adott? Ez még kérdéses, de az nem, hogy Mirubi jól felkészült és nem hiába kutatott, gyűjtött információkat, járta a Világot és tanult annyi hónapon keresztül! Amiken keresztül ment ezért a Napért, az rengeteg tapasztalatot jelent a számára, ahogy a mai nap is. Ha túléli, akkor minden bizonnyal sokkal tapasztaltabb lesz mint volt, így pedig köszönettel tartozik Karunak. Nem csak a Nibi elfogásáért tanult és kutatott, hanem saját maga Fejlesztéséért is. De most már nincs tovább, hiszen megérkeztek arra a helyre, ami majd diadaluk vagy bukásuk színtere lesz...
   Hamarosan a négytagú csapathoz csatlakozott egy újabb tag. Mirubi már elég messziről érezte a fiú közeledtét, de chakrájából képes volt leszűrni, hogy egy igencsak megerősödött régi "barátja" érkezik. Amint pedig beérte a csapatot, világossá vált a fiú számára, hogy mit érzett: Sötét Chakra. Tehát Ő is rendelkezik a Sötét Chakra erejével?! Habár, nem csodálkozik a fiú, bármennyire is meglepő, hiszen ha jobban belegondol, ezt előre láthatta volna. Egy olyan ember, aki már átadta magát az őrületnek és az elmebajnak és annyi sötétség lakozik a szívében amit már nem tud kordában tartani, vagy éppen nem akar, az minden bizonnyal képes volt felszabadítani és használni az átalakult chakráját tudatosan is. Vajon tényleg egy olyan ember lett ebből a Shinobinak nem nevezhető Mészárosból, aki fejét vesztve rohan az ellenségnek nem törődve társsal vagy baráttal?! Úgy tűnik igen, hiszen a beszéd amit a Jashinista megejtett rengeteg érzelmet szabadított fel benne és ezáltal chakrát is. A Sötét Chakra már-már látható volt körülötte, csakúgy ahogy Mirubi körül is az edzések vagy éppen a szabadon engedés pillanatában. Na Ő erre a szintre nem akar eljutni. Nem akar egy olyan őrülté válni, aki szabadjára engedi az érzelmeit, mert akkor Ő elveszítené az Ép eszét. Itanashi tombol, de eközben képes a logikus gondolkodásra, de Mirubi ha átadná magát a valós érzelmeinek, akkor egy olyan megveszett állattá válna, aki nem törődik azzal, hogy ki barát és ki ellenség. Egyszerűen egy nem normális, beteg, ön és közveszélyes őrült, aki már csak arra vár, hogy robbanhasson!
   A csapat tehát felvette az alakzatot. Mirubi a bal szélen állt majdnem Itanashi mögött. A másik Kenshiro Jobb oldalt foglalt helyet, Kazuya pedig hátul. A legtapasztaltabb zárja a sort. Úgy tűnik Karu szavaiból, hogy Itanashi képes érzékelni más ninjákat, azonban Mirubi "érzékelő képessége" pedig képes érzékelni a környezetét is, így teljesen észrevétlenül chakrát szabadít fel és használja a Shikiyaku no Jutsu előnyeit, felerősíti a hallását és a Szaglását. A kopár területen haladva láthatóvá válik néhol az a bizonyos mérges gáz, ami nem csak Hoshigakure körül, de máshol is megtalálható az Országban. Mirubi nagyot szimatolva a levegőbe és figyelve a környezet zajaira halad a csapattal, ám ez a gázfelhő eszébe juttatott néhány dolgot, amit talán nem ártott volna megosztani a csapattal. Persze még mindig nem állt szándékában fölösleges köröket futni...
- A térkép jól láthatóan egy szakadékos területet jelöl, közel Hoshigakuréhoz. Abban a vonzáskörzetben lesz a Nibi. Nyilván barlangokat kell keresnünk, mert egy ilyen lény csak ott bújhat el észrevétlen, ami azt is jelenti, hogy lehetséges, hogy a föld alatt lesz. Kirigakure ninják a falu határán biztosan nem lesznek, viszont ott a Háború miatt Hoshigakurei csapatok állomásozhatnak... Valóban nem árt óvatosnak lenni... Van egy olyan érzésem, hogy az Otokage valamit elhallgatott. Azon sem lepődnék meg, ha figyelemmel kísérné az Akciónkat.
Mondta Mirubi, majd haladt tovább a csapattal és figyelt a szagokra és a furcsa zajokra. Érzékei most neki a legérzékenyebbek, így olyan dolgokat is észre vehet, amiket nem fognak Itanashi érzékelői.

Deidara Hétf. Okt. 13 2014, 11:23

A csapat többsége enyhén szólva is bízott képességeikben, így talán kissé túl nagy önbizalommal is indultak a Nibi felkutatására. Itanashi chakra-alapú érzékelésével pásztázta a környéket, mely rendkívül hasznosnak bizonyulhatott a démon megtalálásához, ám egyfajta logikai rövidlátással sújtotta használóját, amennyiben az úgy gondolta, minden veszélyt érzékelhet e módszerrel. Mirubi felerősített érzékszervei egyáltalán nem bizonyultak felesleges alternatívának. Való igaz, jelenleg senki nem tartózkodott közvetlen közelükben, nemrégiben azonban egyértelműen járt erre valaki, s nem csak átfutott a tájékon, itt is kellett tartózkodnia egy darabig, hogy szagmintája így megmaradjon.

A másik dolog, melyet Mirubi a többieknél jobban érzékelt, a levegő állapotának állandó váltakozása volt. A felszín alól előtörő gázok egész más illatot kölcsönöztek a levegőnek, mint azon térségeken, ahol ilyen nyílásokra nem bukkantak. Ahol pedig nagyobb mennyiségben találkoztak ezzel a gázzal, komolyabb rosszullét keringte körül a csapatot. Bizonyosan mérgező anyagok tucatjai voltak megtalálhatók a környéken, természetes formában. Hogy ez későbbi feladataik során okoz-e majd problémát, azt egyelőre nehéz lett volna megmondani.

A terület néhol igen nehezen járhatónak bizonyult. Noha voltak ösvények, a Nibit nyilvánvalóan nem a főúton fogják megtalálni, az arról való letérés pedig igen csak megnehezíthette egy formáció tartását, főleg esetleges harc esetén. Olykor meredek sziklákat láttak, távolabbra pedig kisebb-nagyobb barlangnyílások tucatjai tűntek fel az egyik sziklafalon. Ugyanez a tájék sűrű erdők foltjaival lett megtarkítva, mintha a fáknak csak adott helyeken lett volna engedélyezve a növés.

Itanashi érzékeinek hatósugarába idegen chakra került. Három alacsonyabb rangú shinobi lehetett, valószínűleg egy csapat, eléggé együtt mozogtak ugyanis. Bizonyosan nem vették észre őket, nem is feléjük tartottak jelenleg, de ettől függetlenül még jelenthettek veszélyt, vagy épp lehetőséget.

**Itanashi** Hétf. Okt. 13 2014, 17:25

A különleges osztag átlépte a határt, majd a kellő óvintézkedések után célba vette a Ninii-t. A pap érzékelését Mirubi szaglása felerősítette, ezáltal igen nehezen lehetett meglepetésszerű támadást indítani a Fűből érkezett személyek ellen. A két shinobi érzéke egyben igen erős védelmet nyújt a csapat számára, hisz még ha egy erősebb személy is találna a csapatra, lesz idejük felkészülni.
A terület fákkal volt borítva, hegyek és barlangok díszítették a tájat. A levegőbe jutó mérges gáz igen veszélyes tud lenni, ezt talán Itanashi tudja a legjobban. No és Mirubi, aki a pap mellett volt, mikor elpusztították a Fagy városát. Az éjfélkor történt eseményeket a fiú sohasem tudja elfelejteni, így mindig rajta van légszűrős maszkja.
Karu mellett haladva hirtelen megállt. Teste remegni kezdett, különös érzések futottak át fején. Majd ökölbe szorítva jobb öklét felemelte, ezzel jelezte, álljanak meg.
- Látogatóink vannak a közelben. – figyelmeztetett a pap mindenkit. - Hamar eltapossuk ezeket a férgeket. Karu, gyere utánam. – mutatta az irányt a Kenshironak.
Itanashi, mivel képtelen eltakarni sötét chakraját, egy másik úton közelítette meg a három személyt.
Mielőtt támadást indítanának, elemzi ruházatukat és felszerelésüket. Remélhetőleg Hoshigakure shinobikkal futottak össze, a pap már régóta szeretné látni a Csillag harcosait és különleges képességeiket. A Mirubi által megszerzett információk szerint Hoshigakuret erős mérges gázzal teli árok veszi körbe, ez a gáz azonban talán az ároktól távolabb is fellelhető. Ahhoz, hogy biztonságban eljuthassanak, és teljes erejükkel harcolhassanak a Nibiivel, nem engedhetik meg maguknak, hogy a méreg gyengítse őket. Itanashi intett Karunak, mely irányba található a három shinboi, majd elindult az Iwagakure no jutsu segítségével.
Amint Karu is akcióba lép, megkezdődhet a támadás.
A pap a föld alól ront rá az első ellenfelére, még pedig úgy, hogy a föl d alól kitör két kezével, majd megragadva annak bokáját, próbálja a lehető leghamarabb a föld alá húzni.
Amint ellenfele mozgásképtelenné válik, és elem hiányába képtelen az elmenekülésre, abban az esetben Itanashi előjön a föld alól és puszta kezével ront rá a másik személyre. A csuklóján lévő pecsétből egy hosszú, fekete rudat /Kinzokuyan/ idéz meg, melyet egyenesen ellenfelének nyakába vagy mellkasába döf. A hirtelen támadásnak köszönhetően talán elkerülhetik a chakrahasználatot, és hamar végezhetnek velük.
Amennyiben tervük sikeres, Itanashi az egyetlen túlélő elé lép, majd kifaggatja. Kérdéseiben a közelben tartózkodó hoshigakurei csapatokra tér rá, hány emberrel futhatnak össze útjuk során. A pap egy árva szót sem szól küldetésükről, itt most ő kérdez, nem kell tudnia senkinek, miért is lépte át a határt ez a kis csapat, főleg nem egy ellenségnek. Igaz, a pap szemében mindenki ellenségnek számított. Miután megszerezte a szükséges információkat, egyszerűen elvágja a férfi nyakát. A nyomok eltűntetése Mirubira é Yuura vár.

A megölt shinobiktól elveszik a felszerelésüket és ruházatukat, elvégre egyszerűbb hazai színekben haladni, mintsem harcolni minden egyes fordulónál. Remélhetőleg megtud valamit az elfogott shinobitól és nem kényszerül komolyabb eszközöket bevetni. Ha végképp nem árul el semmit a shinobi, Itanashi egy kunaial vágja ki a férfi nyelvét, hogy ezután se tudjon beszélni, majd otthagyja a föld alatt, miután elvette tőle a ruházatát. Igaz, csupán 3 shinobi ruházatát voltak képesek ellopni, mégis nagy előnyre tehetnek szert, ha már hármójuknak nem kell rejtőzködni.

**Shiren** Hétf. Okt. 13 2014, 18:00

// Akkor Kazuyát gondolom Karu irányíthatja. Vagyis ha jól tudom, akkor így lett lebeszélve //

Nem úgy tűnt, hogy Mirubi szavai bárkit is foglalkoztattak volna, habár a fiú nem is várt választ. Elmondta amit akart és a Jós Shinobik ezt tudomásul is veszik. Kár lett volna a szóért. Mirubi felerősített érzékeit, hogy Itanashi érzékelése - amiről Mirubi nem igazán tud semmit - kiegészüljön. Igazán jó ötletlen tűnt, hiszen Mirubi már meg is érzett valamit. Egy szag, amely egy embertől származott aki elég sokat időzött ezen a környéken, hogy megmaradjon a szaga. Ő is erre járt és valószínűleg már tovább is állt. Ez most nem igazán lényeg, hiszen többen is járhattak erre, ezért ezt az információt a fiú egyenlőre meg tartja magának. Talán már kényszeresen nem mondja el a dolgokat, hiszen belebolondult a "Tudás Hatalom" mondásba, aminek ugyan alapja van, de határai is. Persze most ezt nem dacból nem mondta el, hanem egészen egyszerűen nem tartotta érdekes és jelentős információnak a dolgot. Ám mást is érzett a levegőben. Gázokat és különös szagokat a levegőben, amik érezhetően a talajból szivárogtak ki, vagyis inkább az alól. Amit viszont Mirubi már nem érzett, hanem látott, az a kisebb nyílások és gejzír szerű kitörések lehettek, amiből logikusan következtetett arra, hogy a Medvék Országának egészen nagy területét - vagy talán ennek a térségnek egyes részeit - barlangok és üregek borítják amik gázokat szabadítanak fel. Az érezhető rosszullét miatt ez persze bajos, így minél előbb védekezniük kell ez ellen, azonban ehhez nem lesz teljesen elég egy kendő. Persze ha elég vastag, akkor az is képes megszűrni a levegőt, de nagy mennyiségű mérges Gáz - És nem füst - esetén ez semmit nem ér. Jól feladták a csapatnak a leckét.
~ Ha mindenhol barlangok és üregek vannak a talajban, akkor jó eséllyel a Nibi is egy ilyen területre bújt el. Ha igaz amit mondanak és a teste olyan lángokból áll, ami hőt is bocsájt ki, akkor az Ő környezetében vagy teljesen eltűnt már a gázkeltő anyag, hiszen a nagy hő gyorsabb kicsapódást és gázképződést eredményez; Vagy pedig fokozódott. Ez akkor fordulhat elő, ha elég sok a mérgező anyag. Bajos, nagyon bajos... ~
Gondolkozott a fiú, ám nem oszthatta meg információit a csapattal, hiszen Itanashi jelzett. Valahol a környéken ellenséget észlelt, mert aki rajtuk kívül most itt van az mind ellenség. Mirubi tudta, hogy ez mit jelent, főleg, hogy Karu és Itanashi indult meg. Ennek bizony mészárlás lesz a vége, így Ő nem is mozdulat, hanem a csapat maradék két tagjával maradt és várt. Amint néhány másodperce már eltűnt a két Shinobi, Mirubi megszólalt és jobb híján Kazuyának és Yuunak mondta kevéske mondandóját.
- Gyorsan végezni fognak. Mivel Hoshigakure ninjái itt élnek, így egészen biztos van valami védelmük a mérges gázok ellen. Ellenszer, vagy bármi más. Esetleg valamilyen velük született adottság, amivel kivédhetik a Gázok káros hatásait. Bár, amennyiféle mérgező anyag van erre, kétlem, hogy mindenre immúnisak lennének, úgyhogy valamilyen maszkra gyanakszok amit a Speciális Osztagok is viselnek. Szerintem induljunk meg és nézzük meg őket.
Mondta a fiú, majd ha nem akadályozza egyik társa sem erőszakkal az útját, nem törődve a mondandójukkal megindul Itanashiék irányába csak szépen lassan és komótosan.
~ Csak nehogy túl nagy falatba harapjatok... ~
Jegyezte meg magában gúnnyal a fiú, aki igazából nem is bánta volna, ha a két társa koppan egyet. Persze erre vajmi kevés az esély, ugyanis mindketten képzett Shinobik, akik méltóak erejükre...

**Kenshiro Karu** Kedd Okt. 14 2014, 13:14

Ahogy haladtunk befelé a medvék országába egyre furcsább szagokat éreztem a levegőben. Az egész környék bűzlött a gázoktól. Ez a terület olyan mint ahol álmaimban szenvedtem annak idején, leginkább a poklot tudnám ehhez hasonlítani amit az emberek gyűlölete rossz érzése és fűt mélyről a föld alól...
Itanashival az élen akadályt nem ismerve törtünk előre egyre beljebb a medvék országának területére a Nibi nyomában. A démon jó helyet választott a rejtőzködésre, itt nem csak a barlangokban tud elrejtőzni a kíváncsi szemek elől, de a mérges gázok is a segítségére vannak. Ki lenne az az idióta, hogy behatoljon egy ilyen területre ami köztudottan életveszélyes. (Rajtam kívül.) Ám ez a feltételezésem megdőlni látszott amikor Itanashi pár perccel a határlépés után megállított minket. Reméltem, hogy a csapat amivel jövök teljesíteni fogja az utasításaimat, de jelen pillanatban úgy gondoltam, hogy nem játszom a helyi kis főnököt, hagyom, hogy az események egy kicsit szabadon történjenek. Viszont amit Itanashi mondott az engem is meglepett. Három személyt érzékelt. Tudtam, hogy mindenki aki ezen a földön jár számunkra ellenség a háborútól függetlenül. Itt mindenki csak egy dolgot akar és az valószínűleg a Nibi, én viszont ezt nem engedhetem másnak. Túl sokat áldoztam fel már azért, hogy most megálljak, vagy visszariadjak attól, hogy beszennyezzem a kezem, amúgy is túl sok vér tapad már a kezemhez.
- Mutasd az utat.
Mondtam Itanashinak majd egy pillanatra még visszafordultam a többiek felé.
- Ti maradjatok le egy kicsit, de aztán gyertek utánunk, remélhetőleg gyorsan végzünk és szerzünk pár hasznos felszerelést.
Tudtam én is jól amit a többiek. Szereznünk kell pár egyenruhát, hogy ne kelljen bujkálnunk és gázmaszkokat mielőtt komolyabb mérgező gázokat lélegeznénk be. Nehéz a terep, de vajon megéri? Nekem már úgy is mindegy, számomra csak egy irány létezik...
Amint megközelítettük az ellenfelet függetlenül attól, hogy kik azok Itanashi lemerült a föld alá. Komolyan mintha csak egy medencébe merülne el. Én sem voltam rest és becserkésztem az ellenfelet. Vártam a jelet amit akkor pillantottam meg amikor Itanashi akcióba lendült. Tudtam, hogy ez lesz az a pillanat amikor nekem is lépnem kell. Nem is haboztam hát sokat. Mint azt már oly sokszor megtettem kézjeleket alkottam és vettem egy mély levegőt.
- Suiton Kirigakure no jutsu!
Kiejtettem a technika nevét majd gyilkos ködöt eresztettem ellenfeleim táborára ezzel is megzavarva őket és elősegítve Itanashi tervét, mert ő alapból érzi, hogy merre van a chakra tehát nem lesz gond abból, ha egy kicsit csökkentem a látótávolságot. Én viszont Kirigakure ősi módszerét választom a gyilkoláshoz.
A Muon Satsujin technikát alkalmazva ellenfelemet hátulról lepem meg és egyszerűen csak átvágom a torkát egy kunai késsel. Ha ez sikerül akkor lassan elkezdek a másik felé sétálni akit Ita remélhetőleg nem intézett el teljesen. Mókás kis vallatásnak nézünk elébe.
(Ha nem sikerül megölnöm akkor fent tartom a Kirigakure no jutsut és kivárok. A helyzeti előny nálam lesz mindenképp.)

**Kenshiro Yuu** Kedd Okt. 14 2014, 19:26

Öt férfi, de csak az árnyékuk látszik, ahogy átvágnak az ismeretlen ország határán. Érdek emberek, többnyire őrültek, egyedül saját céljukat tartják szem előtt. Mégis, egyetlen küldetés erejére ezek a szörnyek, ha nem is a küldetés végéig, de itt és most egyként mozognak, harcolnak, egyenesen szembe röhögve a halált mely rájuk ácsingózik. Valahogy a helyszín is illik hozzájuk. A zord fűrészfogú sziklák, a szinte már kihalt táj melynek életjeleit már csak az itt-ott felsejlő kisebb facsoportok jelzik. A mérges gázok csupán csak a jéghegy csúcsa.
Yuu idő közben megnyugodni látszik, nem kavarognak tovább benne az indulatok, noha elméje még bizonytalan, de küldetéstudata töretlen. Jobbját menet közben is kardjának markolatán nyugtatja, még a tempó se okoz számára gondot hogy készen álljon egy vérfürdőre. Talán sokáig nem is kell várnia rá. Egy kéz emelkedik a magasba mely megálljt jelez. Ellenség, egyértelműen leszűrhető Itanashi szavaiból, majd ahogy a férfi megindul a vadászatra, Karu nem sokkal követi miután a lelkükre kötötte, hogy maradjanak le tőlük.
A kardforgató shinobi messze nem volt olyan hangulatban hogy sérelmezze, amiért kihagyják egy mészárszékből.
Kazuya ugyan továbbra is titokzatos és csendes maradt, ám Mirubi meglepően közlékenynek bizonyult.
- Nem féltem ezt a két szörnyeteget. Ahhoz képest, amit idáig átéltem, piskóta hozzájuk képest. Azonban ha nem a helyiekre csapnak le, jó esély van arra hogy mások is utánunk induljanak. Remélem a hatalmas erőhöz ész is társul, a nélkül mit se ér az egész.
Szokatlan okoskodó beszéd volt ez tőle, annak tekintetében egyenesen furcsa, hogy tisztában volt klánja vezérének szellemi képességeivel. Vagy csak szimplán jóindulat munkálkodott benne hogy nem látta ostobának a férfit. Sokkal jobban izgatta az a gondolat, hogy ilyen hamar, az ország határán ellenségbe botlanak. Noha szó lehetett a helyi haderő járőrözéséről is, ám tudta szerint direkt nem település vagy tábor felé vették az irányt, noha háborús időkben minden kiszámíthatatlan. Egyszer már belekóstolt egy lázadásba, amikor egy város a káosz martaléka lett és ő is állat módjára, árnyékból árnyékba osont, hogy elkerülje a figyelmet. Nyílt terepen azonban már nem lesz ilyen egyszerű a túlélés. Hiába veszi őt körbe több, a képzeletet is felülmúló erővel rendelkező shinobi, ha a leggyengébb láncszemként az Ő neve szerepel a halállistán. Sebaj, gondolta magában, olyan könnyedén úgy se fog meghalni, arról egy bizonyos valaki biztos gondoskodik.

Deidara Csüt. Okt. 16 2014, 17:59

Itanashi és Karu ketten előreindultak, hogy likvidálják az idegen hármast. Ahogy számítottak rá, egy csillag shinobi alakulatra bukkantak. Meglepetésből próbáltak támadni rájuk, ám ez csak részben sikerült. Gondolhatták is volna, hogy egy őrjáratozó csapatban legalább valami alacsonyabb szintű szenzor megtalálható, vagy a fene se tudja, a három alak mindenesetre számított rájuk, és már kunaiokkal a kézben várta őket, alakzatban. A köd és a föld alóli támadás azonban megzavarta őket. Talán csak meghallották vagy kiszagolták az érkező ninjákat, nem valószínű, hogy bármelyikük is képes lett volna érzékelni magát a chakrát. Rövid közelharci ellenállás után ketten holtan estek össze, a harmadiknak pedig Itanashiék megkezdték kifaggatását. Amaz dühösnek, és kétségbeesettnek tűnt, de a feltett kérdések egyikére sem felelt.

A többiek rövid diskurzust követően az előreindult páros után mentek. A csillag shinobik felszerelése között furcsa mód csak kettő gázmaszkot találtak, a semminél mindenesetre ez is többnek tűnt. Csupa hagyományos holmi, néhány kunai és füstbomba, fejpántok, ruházat került kezük ügyébe. Mirubi azt is hamar megállapíthatta, - valószínűleg csak saját maga számára - hogy a korábban érzett szagminta nem illett ezen személyek egyikére sem. Legalább egy további alak a környéken járt mostanában, ha nem több.

Kirándulóink kedvükre tevékenykedhettek a hullákkal és azok felszerelésével, majd további lépéseik tervezték. Erről a helyről jó kilátás nyílt egy kicsivel távolabbi, magasabb sziklafalra, melyen – legalábbis aktuális pozíciójukról nézve – apróbb repedések szaladtak itt-ott. Elképzelhető búvóhelynek tűnt a Nibi számára, nehezen megközelíthető, biztonságos, és a térképen bejelölt térségen belülre esett. Nem ez volt ugyanakkor az egyetlen potenciális úti cél. Szinte pontosan az ellenkező irányból vékony füstcsík szállt a magasba. Tábor-, erdőtűz vagy valami más? Megérhetett egy próbát, mindenesetre ott volt még a Medvék Országának shinobi faluja, immár nem túl messze tőlük, illetve esetlegesen a környéken járkáló, további csapatok, csak hogy néhányat említsünk a helyi látványosságokból. Noha a csapat egyáltalán nem érezhette magát erő híján, viszont továbbra is komoly információéhséget tudhatott magáénak.

**Kenshiro Karu** Pént. Okt. 17 2014, 01:09

Az ellenfél nem tanúsított komolyabb ellenállást, bár már vártak minket, ami arra enged következtetni, hogy valaki vagy észrevett minket vagy egy szenzor volt a csapatukban. A köd megtette hatását és azt gondolom, hogy Itanashi is sikerrel járt, mert amikor feloszlott a köd már csak egy ember maradt életben. Szerencsénkre a csillagból származtak ami nekünk csak jót jelent. Így sikerült egyenruhát is szereznünk és két darab légzőkészüléket aminek az elosztásából még lehetnek problémák. Miután megpróbáltuk kifaggatni a megmaradt egy shinobit nem nagyon jártunk sikerrel. Úgy tűnik egy lojálisabb emberrel van dolgunk mint hittem. Annak ellenére, hogy csekély ellenállás után könnyedén vágtam le a társát, most ahogy a szemébe nézek valami mélyen, nagyon mélyen megállásra késztetne. Az egy másik Karu volt aki meghalt ott a fű országában amikor minden megváltozott. Az a Karu már nincs itt és régen messze jár. Lehet, hogy én is előbb utóbb olyan sorsra fogok jutni mint Ita és Mirubi? Lehet, hogy az én chakrám is át fog alakulni mert én is ennyire megváltoztam? Reménykedme benne, hogy ez nem így lesz.
Hagyom, hogy Ita megdolgozza a fickót és csak akkor ölöm meg, ha a pap nem fejezi be a munkát és otthagyja a rabot...
Nagyjából akkor érhetnek be minket a többiek amikor végzünk a harmadik shinobival is.
- Ez gyorsan ment.
Jegyzi meg Kazuya és közben egy pillanatra találkozik a tekintetünk.
- Talán túl gyorsan is... És most hogyan tovább Karu? Bizonyára van egy terved ha jól gondolom.
A volt klánvezető ismét csak úgy olvasott bennem mint egy nyitott könyvben és ez kezdett egyre idegesítőbbé válni.
- Valóban igazad van már van is egy tervem de még át kell gondoljam egy kicsit. Addig egy picit üljünk le mindannyian amíg kitalálom pontosan hogyan tovább.
Azzal elővettem a térképet és gyorsan körülnéztem a lehető legjobban megfigyelve minden tájékozódási pontot. Azt hiszem már támadt is egy ötletem ami lehet, hogy elsőre furán fog hangzani, de minden eshetőségre fel kell készülnünk.
- Nos akkor kezdjük az elején. Sikerült szereznünk két plusz légzőmaszkot, három egyenruhát, és egyéb felszerelést. Én azt mondom, hogy az egyéb felszerelést Yuunak adnám mert ha jól látom ő csak a katanáját hozta el pedig később még szüksége lehet kisebb pengére is akár a harcban. Ha neked nem kell Yuu akkor osztozzatok rajta nyugodtan én nem tartok rá igényt. A térkép alapján jó helyen vagyunk. A Nibinek valahol itt kell lennie a környéken. Kabuto elmondása alapján feltehetőleg a föld alatt bujkál ezért úgy döntöttem, hogy ketté válik a csapat. Mirubi Itanashi és én elmegyünk azokhoz a járatokhoz és kiderítjük, hogy mi van a föld alatt. A megszerzett egyenruhákat pedig jelen esetben mi visszük magunkkal, mert úgy vélem nagyobb az esélye, hogy a barlangok felé egy esetleges másik őrjáratba botlunk, hogy inkább meg kell próbálni kimagyarázni magunkat a bajból, mert minél többet ölünk meg annál nagyobb lesz az erősítés amit ide fognak küldeni. Bizonyosan észre fogják venni, hogy ez az őrjárat is már csak a másvilágon őrjáratozik.
Itt tartottam egy kis pihenőt és átgondoltam mindent még egyszer.
- A maszkokra azért lesz szükségünk mert amint láthattuk a gázok a föld alól szállnak fel így gyanítom, hogy lent a barlangokban sokkal nagyobb koncentrációban vannak, így ott már mérgező lehet erőteljesen. Kazuya és Yuu szeretném ha ti az ellenkező irányba indulnátok és felderítenétek annak a füst oszlopnak az eredetét. Szigorúan csak megfigyeltek és nem támadtok meg senkit. Csak akkor megengedett a harc, ha életveszélyben vagytok. Különben meg a szabad levegőn a gázok annyira nem veszélyesek, de ahol látjátok, hogy a növényzet nagyon eltűnt, akkor óvatosan... Ha szükség van használjatok Hengét az itt látott alakok képére. Amint megbizonyosodtatok róla, hogy mi okozza azt a füstöt gyertek vissza a barlangokhoz, ha pedig megtaláltátok a Nibit akkor várjatok be minket egyedül ne kezdjetek akciózni. Amennyiben visszaértek a barlangokhoz és mi már lementünk akkor az lesz a feladatotok, hogy biztosítsátok a környéket. Bizonyára járőröznek más csapatok is errefelé háborús időket élünk.
Egy pillanatra Kazuyára pillantok...
- Ha eljön az idő szükségem lesz rád, spórolj a chakráddal sensei.
Körbenézek a többiekre és ha nem hallok semmilyen ellenvetést akkor gyorsan felveszem a csillagosok egyenruháját.
- Amennyiben nincs több kérdésetek dologra emberek, mert az időnk véges!

**Itanashi** Pént. Okt. 17 2014, 01:53

A harc nem volt több, mint néhány mozdulat. A pap lassan kezdett beletörődni, hogy nem találja ellenfelét a Földön, főleg úgy, hogy még két hasonló szinten álló társa is kézre fogja őt. Talán ezért is vállalkozott a Nibii elleni harchoz, talán keresi az ellenfelet, aki képes megakasztani őt útja során. Vagy más céljai lehetnek?
Az egy szem túlélő a földből lógott ki, a pap melléguggolt, majd a helyszínen állomásozó katonákról faggatta. Nem kapott választ. kezében ekkor már ott volt a fekete rúd, mely annyi vért ontott már, hogy egy falut le lehetne festeni vele. Hanem egy országot. A pap megunta a kérdezősködést. Tudta, hogy nincs más a közelben, érezte volna. Most csak ők öten vannak, illetve a földből kilógó fej. Mivel információkkal nem tudott számolni, így életét a papra bízta, aki így is úgy is végzett volna vele. Itanashi azonban fejlődött az évek során, tudta, ha lassú véget szánna a férfinak, a környék összes shinobija a nyakukon lógna, ezért az éles fegyverrel egyenesen a férfi nyelőcsövét vette célba, hogy ne tudjon segítségért kiáltani. Kihúzta a földből, majd levetette ruháját. Egy álarc volt nála, valamint átlag shinobi kellékek. Ezekre nem volt szüksége, a ruházatra viszont annál inkább.
Ha valaki, hát ő tudta, hogy egy ellenséges területre a legjobb behatolási módszer a megfelelő álca kiválasztása. Igaz, régóta nem rejti el magát, szeret nyíltan megütközni ellenfeleivel, most azonban a szükség úgy kívánta, chakragyűjtögető életmódot folytat, míg fel nem tárják a Démon otthonának ajtaját. Felöltötte hát magára a szürkés egyenruhát, majd a gázmaszkot is magára húzta. Arcán túl sok sebhely volt ahhoz, hogy szabadon hagyhassa mások előtt.
Idő közben megérkezett a csapat többi tagja is.
- Csak két légzőmaszkot szereztünk, ez kevés lesz, kell valami álca.
- Mirubi! – szólt oda kölyökképű társának. – Emlékszel, mikor a fagyban álcával próbáltunk behatolni? Nem volt elég élethű. Még egyszer ilyen hibát nem véthetünk – mondta, azzal gyomron vágta a fiút, kezeit pedig a bilincskar technikával kötözte össze. Tudta, a fiúnak meg sem kottyan az erős hasba vágás, illetve egy efféle bilincs sem okozhat nagy fejtörést neki. Azonban tervéhez, melyben a két hoshigakurei shinobi elfogott egy szökevényt és éppen az elszállítási fázisba értek, tökéletes lesz a megharcolt fej, és a megkötözött kéz. A másik ok, hogy nem bízott a fiúban, jobbnak látta, ha szem előtt van.
Amennyiben a kis csapat készen áll, Karu és az ő arcát álarc fedi, Mirubi pedig készen áll az „elszállításra”, Karu parancsai szerint szétválnak, és hármasban folytatják az utat a közelben lévő mélyedések felé. A gázmaszk mögé bújt pap azonnal érzékeli, ha egy ellenséges osztag megint a hatókörükbe kerülne, ekkor azonban érdemesebbnek látja elkerülni őket, az előző csapatban is volt egy, aki megérezte őket. Ezért is hagyta őt utoljára. Hogy ne csak érezhesse őket, hanem láthassa is, mire képesek.
Amennyiben sikeresen eljutnak a mélyedésekig, feloldja Mirubi bilincsét, leveti maszkját és a földre dobja, majd az Iwagakure no jutsu segítségével beleolvad a földbe. Célja, hogy miután eggyé válik a földdel, a lehető legnagyobb területet bejárja, érzékelve a Nibii vagy más, magas szintű shinobi chakraját, ezzel megelőzve a felesleges barlangtúrát. ha megtalálja a rendszerben a Nibii-t, vagy legalább egy óriási méretű chakratömeget, visszatér társaihoz, és nekiállnak a terv kidolgozásának. Igaz, Karu és Itanashi korábban diskuráltak egy esetleges tervről, azonban nem árt, ha Mirubit is bevonják némiképp az elkövetkezendő feladatokba, valamint az sem árt, ha valamelyikük előáll valami újjal, ami még használhatóbb lehet, mint kettejük terve.

- A Nibii-t semmiképp sem szabad nyílt terepen hagyni, az adottságaival képes perceken belül végezni bárkivel. Még az én védelmem is kevés a Démon gyorsasága és erejével szemben. Ezért kell megvonni a mozgástértől, és állandó sebzés alatt tartani. Megölni egy démont nem lehet. – ebben talán igaza is volt – Gyengíteni - arra már képesek lehetnek azonban hárman – Ahhoz már meg lehet az erőnk. Ha megtaláltuk a Nibiit, hadd végezzem el én az első támadást. – szól Karunak, ki már tudja, hogy a pap felkészülten érkezett a küldetésre, erről árulkodik önbizalom teljes hangja, valamint a hatalmas tekercs, amelyet korábban senki sem láthatott nála. De miért hozott el egy ekkora eszközt, ami csak lassítja a harcokban, még ha most nincs is nála? Egy biztos, a pap nem hagy semmit a véletlenre. Régebben a véletlenre bízta magát és ellenségeinek sorsát, emiatt élték annyian túl a vele való találkozásokat. Még egyszer ezt a hibát nem követheti el. Egy világi Démon sem állíthatja meg őt és csapatát. Egy sem.

**Shiren** Pént. Okt. 17 2014, 13:44

// Ez jó!! Very Happy

Még egyszer mondom, ami itt megtörténik az csak a karakterek között folyik. Ne vegye senki személyeskedésnek //

   Ahogy sejtette... Karu és Itanashi úgy tűnt, hogy pillanatok alatt végeztek ezzel a kisebb csapattal, amit nem lehet tudni, hogy mi célból rendeltek ide. Felderítők lennének? Nem igazán, hiszen hazai terepen járnak és ha Kiri ninjái ellen harcolnak, akkor nem ilyen szintű ninjákat küldtek volna ki felderíteni, akik arra sem képesek, hogy felvegyék a harcot a lesből támadó ellenséggel. Itt valami más van a háttérben és ezt Mirubi nagyon is jól tudta. Végignézte ahogy Itanashi kivégzi elég brutális módon az elfogott ninját, aki talán mostanra már megbánta, hogy nem dalolt. Mirubinak eközben végig fel volt erősítve a hallása és a szaglása, így tökéletesen érzett mindent, amit a többiek nem. Egyre érdekesebbé vált a helyzet, így amíg Karu szövegelt és fontos utasításokkal, tudnivalókkal látta el a csapatot, addig Ő félig figyelve a mondandóra körbenézett.
~ Füst... Úgy tűnik, hogy éppen belecsöppentünk egy kibontakozó Háborúba... Már ha lehet ezt annak nevezni. Az itt állomásozó Kirigakurei ninják biztos nem gyújtanának tüzet és nem vernének tábort. Hoshigakure pedig éppen az ellenkező irányban van, így minden bizonnyal harcok dúlnak arra. Több szagot is éreztem, így lehetséges, hogy komolyabb ellenfelek is akadhatnak erre, hiszen ezekben a vészterhes időkben nem mindenki jár egyedül az ilyen terepen... ~
   Vezette le a gondolatmenetet magában, majd Karu befejezte a mondandóját és elkezdett felöltözni. Mirubi is indult volna meg, hogy közben megosszon néhány információt és adjon némi jó tanácsot Yuunak és Kazuyának, de ekkor Itanashi szólította. A figyelme egyből rá terelődött... Szemébe nézett még a maszkon keresztül is, amit viselt a fiú... Már levette egyszer előtte azt a dolgot, amellyel eltakarja az arcát. Ő nem azért hordja, hogy ne ismerjék fel. Vagyis hát, Mirubi úgy gondolja, hogy a sebei miatt rejti el az arcát. Ijesztő egy figura, de Mirubi sosem félt tőle, ahogy semmitől sem. Maximum tart tőle, hiszen tudja, mekkora erőt képvisel. Most azonban talán túl messzire ment! Mirubi figyelme Itanashira terelődött de nem számított arra amit tett a Jashinista. Egy szempillantás alatt gyomron vágta Mirubit, majd a kezére épített egy kemény földből álló bilincset. A fiú térdre rogyott, hiszen a Pap komoly fizikai erőt birtokol. Mirubinak ez a gyengéje... Nem rendelkezik nagy fizikummal, ami hátrányt jelenthet. Azonban Itanashi nem rendelkezik olyan technikákkal és chakrakontrollal amivel Mirubi...
   Ezt a fiút már régóta ismeri. A Chuunin Vizsgán találkoztak először, ám ott még sem az akkori Sendo sem pedig Mirubi nem volt az a személy, aki ilyen messzire képes lenne eltávolodni régi önmagától. Persze Mirubi romlása és fájdalma nagyobb mértékű mint Itanashié és előbb kezdődött meg, de Itanashi önmagában egy kegyetlen lény, aki nem fogja vissza magát. Mirubi viszont igen. Az önuralom amit gyakorol tette azzá aki. Ha nem lenen önuralma, akkor nem lenen itt és nem foglalkozna a Szervezettel, nem gondolkozna és nem tenne semmi értelmeset. Akkor már csak a harcnak élne... A Harc mámorának, keresve azt aki méltó ellenfelévé válhat legyőzve őt. Ám vissza fogja magát, elnyomja minden érzelmét, minden fájdalmát és racionálisan cselekedve, módszeresen próbálja meg elérni céljait, mert ha át engedné magát a Harcok és a Gyilkolás szenvedélyének, akkor az előbb vagy utóbb olyan lenne számára mint a Drog... Halálos függőség amiből nincs kiút a számára még akkor sem, ha sokan azt mondják, hogy a Drog, teljesen logikus válasz az Őrületre. Az használ Drogot, aki megőrült és ezt az őrületet nem képes kordában tartani. Az ilyen ember pedig gyenge... Mirubi erős, de annyi ideje nyomja már el magában az érzelmeit, hogy azok már lassan felőrlik őt. Erre emlékezteti lebénult kisujja is, ami még most is mereven áll el a többitől... Itanashi... Akivel indult az egész Szervezet és közös utat járnak Mirubival... Most túl messzire ment!
   A fiú szemei kidülledtek az ütéstől és térdre rogyott, hiszen egy erős gyomros azonnal összerándította a testét. Pár pillanatig nem kapott levegőt, Itanashi szavai pedig már nem jelentettek semmit. Még hogy hitelesnek kell lennie... Azzal, hogy megüti és rá öt percre ennek a látszata már semmivé válik?! Ohh ugyan... Mirubi újra olyat érzett, amit már nagyon régen nem... Chakrája vészjóslóan kezdett el kavarogni körülötte, ahogy a harag kegyetlenül lökdöste és taszigálta eddig valamivel stabilabb elmeállapotát. Eddig tartott volna az önuralma? Nos igen... Az igencsak labilis elme, mint ahogy már mondtam, ha szabadjára engedné érzelmeit, nem törődne azzal, hogy ki barát és ki ellenség, ugyanis az a bizonyos "Hishimon" aki voltaképpen az elfojtott érzelmek kontrollálatlan és visszafoghatatlan csoportosulása az Emberiségre terjed ki, amibe a kihasznált társak, barátok is bele tartoznak... Mirubi elméje elborult, szemei szikrákat szórtak! A Sötét Chakra felhalmozása szinte már magától értetődő volt a számára, ugyanis elég hosszú ideje használja a Szenvedések és Fájdalmak adta és a Gyűlölet tökéletesítette Chakrát! A hatalmas felszabaduló chakratömeg a bilincseket valószínűleg elrepesztik, Mirubi pedig folyamatosan mozgatja benne csuklóját, hogy az kitörhessen. A nagy chakrafelszabadítás persze nem a bilincsek széttörése végett van, hanem a Harag miatt, amit érez. Feláll, majd még több chakrát szabadít fel, ami látható Sötétlila, már-már fekete színt öltve jelenik meg körülötte és vélhetően most már teljesen eltöri Itanashi föld bilincsét. Ha ez megtörténik (Természetesen a mesélő dönti el) akkor megfordul és Itanashira meredve villódzó tekintetével és eltorzult arcával, majd a szavakat összeszorított fogakkal, szinte sziszegve köpi ki a szájából...
- Tudd ki áll előtted Itanashi... A felesleges erődemonstrálást pedig ne rajtam mutasd be, mert még nem mutattam meg neked az Igazi erőmet!
Mondta a fiú. Ezalatt a két mondat alatt arckifejezése és tekintete egyre tisztult, majd mondandója végeztével egészen emberi haragos arccá alakult vissza. A törött és lehullott bilincsre rálépett, majd letekerte lábáról és karjáról a Drótokat, amik eddig elszorították a karját. Természetesen chakrát koncentrálva a Nawabare no Jutsujával tekerte le a Drótokat, Ő nem nyúlna hozzájuk kézzel. Miután ez meg volt, megformálva a Tigris és Kos kézpecsétet, az összesen 2x5m vagyis 10 méter drótot körbetekerte a testén és végül a karján is. A drótok mint a kígyók úgy kúszták körbe Mirubi testét, majd amint megengedte a karját is, odaszorítva az oldalához a karokat... Ekkora a fiú már teljesen elnyomta az a hirtelen jövő haragot, amit Itanashi irányába érzett. Tudta jól, hogy egyikőjüknek sem lenne jó, ha ez a dolog tovább fajulna és Mirubi nem akarta elveszíteni a talán legütőképesebb emberét az Amegamiból... De Itanashi most meggondolatlan volt. Nem ismeri még úgy Mirubit, ahogy azt kellene.
- Akkor értünk volna el eredményt, ha valóban megsebesülök láthatóan. De ez nem történt meg és persze nem is kellett volna. A bilincs kar túlságosan is feltűnő, nem tudhatjuk, hogy milyen technikákat, vagy begyakorolt elfogási módszereket ismernek az itteniek. Hoshigakure stílusáról szinte semmit nem tudunk, így a Drótok a legmegfelelőbbek egy ilyen feladathoz.
Mondta a fiú, majd megvárta a többiek reakcióját és amint Yuu és Kazuya indul, szól néhány szót hozzájuk.
- Ha rám hallgattok, akkor számítsatok harcokra... Az a füst nem egy tábortól származik.
A szavait és a tanácsát jól megfontolta, ugyanis átgondolta a helyzetet az imént és megtudhattuk, hogy úgy gondolja, hogy sem Hoshi sem Kiri nem lesz annyira ostoba, hogy a füsttel tálcán kínálja magát bárkinek is.

**Kenshiro Yuu** Pént. Okt. 17 2014, 17:06

Három hulla, se több, se kevesebb. Ahogy Yuu és két társa utolérte a kivégző duót, egyáltalán nem lepődött meg a látványon, ami fogadta. Nem várt tőlük kevesebbet, erejükkel kevesen dacolhattak. Karjait összefonta, majd a legközelebbi élettelen testhez sétált és a lábával megfordította. Tiszta munka volt, nem szenvedett sokat. Ahogy higgadt, hideg tekintettel végigmérte kis csapatukat, eltöprengett azon, hogy vajon ő maga mit keres itt. Nem ez volt az első eset a nap folyamán, de lehet nem is az utolsó. Kegyetlen gyilkosok voltak egytől egyig. Noha kételkedett abban, hogy egy valódi démon ellen bármi esélyük volna, mégis, haszontalannak érezte a jelenlétét. Semmi kétség, már rég senki nem tekintett rá emberként. Veszélyes, instabil fegyver volt, aki bármikor elpusztíthatott maga körül bárkit, erejéhez kevesen értek fel, még ha nem is a sajátja volt. Ez a gondolat mosolyra kényszeríttette. Nem tartozott a vidám gondolatok közé, de a felismeréstől valahogy megkönnyebbült. Mit se számított mit gondolnak róla, mire használják. Az élete idáig se ért valami sokat. Ölt, ölt és ölt. Csak ehhez értett. Sose érezte úgy, hogy abba kéne hagynia vagy hogy rossz dolog amit tesz. Egyszerűen ehhez értett és végső soron minden shinobit erre képeztek ki. Ez a gondolat önbizalmat adott neki és ahogy még egyszer letekintett a halott férfira, rájött, hogy milyen szánalmasan esendő az ember. Nem kell hatalmas erő ahhoz, hogy valakit megöljenek, elég, ha kicsit lankad a figyelmük, leengedik a védelmüket és egyszerűen átvágva a torkukat, a legerősebbek is a porba hullnak. Akár végezhetett volna is társaival, a fejüket pedig elvéve valamelyik országnak szuvenír gyanánt felajánlva, hősként fogadnák, hatalmas piedesztálra emelnék és nevét sose felejtenék el.
~ Heh… annyira felesleges mindez és minden… az egész világ lényegtelen. Mulandó, minden mulandó. A shinobi csak eszköz, az árnyakban él, akár egy falu tagja, akár nem. Végül mindig csak az erősre emlékeznek, a gyenge, pedig nem lesz több egy kardnál az erős kezében. ~
Alapvető és örök életű igaz szabály volt ez. Talán éppen ezért akarta hogy emlékezzenek rá. Ne névtelen senkiként halljon meg, hanem olyan valakiként, akinek a neve örökre fennmarad. Ha pedig elülteti a félelem magvait, már a nevét is csak suttogva merik kiejteni halála után is.
~ Ostobaság…, mégis… mindenkinek kell egy cél. Nem értesz egyet? ~
A benne lakozó sötétség néma maradt, nem kívánt semmit hozzáfűzni Yuu benső monológjához. A zavarodott shinobi pedig nem fecsérelt több időt az önvizsgálatra és az élet értelmének keresésére. Született gyilkos volt. Az adrenalin elborította az agyát akárhányszor csak kardot rántott, majd fenevadként tépte szét és hasította ötbe, hatba, tízbe áldozatait. Csak ehhez értett, a magasztos célokat meghagyta másoknak.
Ezúttal azonban nem veszett el önmagában így figyelemmel kísérte Karu terveit és Itanashi látszólagos árulását, mely végül csak egy terv részének bizonyult. Még talán egy pillanatra meg is örült annak, hogy ezek hárman egymás torkának esnek és végeznek egymással.
Noha roppantul szórakoztatta volna a dolog, a felgyülemlő sötétség mely körüllengte Mirubit és Itanashit, arra kényszeríttette, hogy készenlétbe helyezze kardját arra az esetre, ha mégis harc bontakozna ki közöttük. Az egyre növekvő feszültség viszont fullasztó, veszélytől terhessé tette a levegőt. Ezúttal azonban nem rántott kardot és az exlaw se uralkodott el rajta. Noha feszülten figyelt, hogy ha kell, akkor megvédje gazdatestét, elvégre, nem óhajtott újabb évtizedeket eltölteni egy tekercsben lepecsételve.
Több szó nem is esett, se gondolatban, se szóban, a terv készen állt, egy bólintás mindenre elég volt, Kazuya és Yuu pedig elindultak, hogy utána járjanak a háború vagy a szalonnát sütögető helybéliek rejtélyes füstjének.

Deidara Kedd Okt. 21 2014, 14:19

Némi erődemonstrálást, stylistkedést és taktikai diskurzust követően a csapat hirtelen újabb taggal bővült. Rikuno jelent meg, kit Itanashi jutsuja hozott közéjük, így immár hat fősre duzzadt a csapatlétszám. Karu úgy döntött, nyugodtan kétfelé válhatnak. Ő maga, Itanashi és a kissé feltüzelt majd lecsillapodott Mirubi együtt indultak meg a távoli sziklafal irányába, annak reményében, hogy arrafelé lelhetik majd meg a Nibit. Mindeközben Yuut, Kazuyát és az újonnan érkezett Rikunot a füst eredetének kiszimatolására vezényelték.

Utóbbiaknak adatott a könnyebb feladat, legalábbis ami annak első fázisát illette. A terep erre ösvények és fák kuszaságának tűnt, könnyen járható, ugyanakkor kíváncsi szemek elől jól elrejtő térségnek. Tempósan haladhattak, útjuk során pedig semmi különössel nem futottak össze. Célállomásuk azonban már érdekesebb látványt rejtett. A füst noha lényegesen alábbhagyott, néhány feketére égett bokor és fa jelezte annak korábbi forrását. Bizonyára nem kósza erdőtűz, főleg hogy az égési nyomok furcsán koncentráltnak tűntek. Talán valakik összecsaptak itt nemrég.

Legjobb tudásuk szerint követték a fellelhető nyomokat, ám azoknak váratlanul végük szakadt egy közeli tisztáson. Valaki talán a bolondját járatta velük, és valójában teljesen más irányba haladt, vagy pedig innentől nem gyalog közlekedett tovább. Annyi viszont szinte bizonyossá vált, hogy más shinobik is ólálkodtak a környéken, ki tudja, mi céllal.

Miközben társaikat elnyelték az erdő fái, chakrajelük pedig száműzte a távolság, Karu, Itanashi és Mirubi a sziklafal irányába indult. Errefelé várta őket a legnehezebben járható terep, melyet akár jó jelnek is vehettek. Szirteken ugrálva kellett haladniuk, olykor pedig chakrájukat használták, az út fogalmát ugyanis ez a tájék messziről se ismerte. Mirubi mintha mozgást észlelt volna egy pillanatra a távoli sziklafal tetején, de nem lehetett teljesen biztos benne, és persze könnyedén lehetett valami állat is, sziklaomlás, vagy ki tudja mi egyéb. Megérzései ugyanakkor ellenséges ninjákat sejtettek a közelben, még ha közvetlen közelségükben nem is érzékeltek idegen chakrát.

A barlangok némely bejárata előtt kisebb szirtek tornyosultak, ezen álltak meg „hőseink”. Itanashi a földbe olvadva indult el felderíteni. Ily módon persze igen sok időt és chakrát elhasználhatott, mire az egész járatrendszert felderíti, de neki egyelőre elegendő volt csak annyit mozognia, hogy megtalálhassa a démont, vagy más, idegen chakraforrást. Némi keresés után sikerrel is járt, és ezen még ő maga is megdöbbent. Sejtette, hogy a keresett démon nem valami kevés és közel sem hétköznapi chakrával fog rendelkezni, de érzékelni azt, amit ez a valami kisugárzott, mellbevágó élményként hatott.

Kezdeti lépéseiket tehát siker koronázta. Kabuto nem hazudott, ő pedig sikeresen megtalálta a szörnyet, itt lapult a barlangok mélyén. Bár való igaz, a lapult erős túlzásnak tűnt, jelenleg is mozgásban volt ugyanis. Egyedül persze nem sokat tehetne ellene. Vissza kell térnie társaihoz, közben pedig találni egy útvonalat, mely az eddigivel ellentétben, a legkevésbé sem használja a föld belsejét.

Itanashit jó néhány perce elnyelték már a repedések, azóta a papnak se híre, se hamva. Mások azonban kezdtek hírt adni magukról, Mirubi felerősített érzékei idegenek jelenlétét mutatták. Nem kellett sokáig várniuk, és három alak tűnt fel körülöttük, környező szirtekről és sziklafalak tetejéről tekintve rájuk. Hogy mennyit tudtak arról, kik is ők és mit csinálnak, kérdéses maradt. A hármas nem közeledett, inkább csak biztonságos távolságból figyelt. Talán erősítésre vártak, vagy féltek Karuéktól, jelenlétük mégis igen baljósnak hatott. Ráadásul teljesen elvágtak szinte minden menekülésre szánható útvonalat, különösképpen azt, amin nemrégiben érkeztek, és amerről Kazuyáék felbukkanását várták.

**Itanashi** Szer. Okt. 22 2014, 17:27

Úgy tűnt, Mirubi nem értékelte a pap cselekményeit, sőt, ellen is állt. Szavaival kissé sértette is a papot, ám nem volt igazán az a fajta sértődős jellemű, elvégre nem sokan feleselnek neki, főleg nem ilyen közelségben. Mirubi levetette magáról a bilincset, majd saját magát tekerte körbe a testén lévő drótokkal.
~Ez a fiú ostobább, mint hittem~. – gondolta először a pap, majd mégis elgondolkodott.
- Szó sincs erődemonstrálásról. Mirubi. Még fiatal vagy, nem ismered a valódi erőt.Az erőt, amelyet az istenek ajándékoznak azoknak, kiknek sorsukba beleszőtték saját céljaikat, segítik és támogatják őket egész életükben. Csak Isten ruházhatja fel a halandókkal oly erőkkel, mellyel képesek a világot irányítani, az embereket pedig rabszolgasorba taszítani. Csak egy Isten által adott erővel lehet képes az ember erőssé válni, hatalmat szerezni, ezáltal ő maga is Istenszerűvé lehet. Te nem vagy Isten. Csupán egy kölyök, kinek nézeteivel mindig is szimpatizáltam. De attól még csak egy ember vagy.– szólt a pap. Érezte, ahogy Mirubi chakraja testén kívülre szabadul dühében, érezte az a gyűlölettel és kínokkal teli aurát, hasonlított a papéhoz. Mirubi képes volt lenyugtatnia magát, talán ez mentette meg az életét is.
~Hm, szóval ez a fiú is képes volt felszabadítani magában a sötét chakrat. Ereje azonban még most is elmarad az Istenek ereje mögött.~
- Bátor vagy, Mirubi és vakmerő. Azonban vigyázz, mit kívánsz, mert egyszer talán teljesülnek. És elárulhatom neked, ha még egyszer azt mondod, látványosan akarsz sérülni, hamar egy sötét gödör mélyén találhatod magad, saját véredben fuldokolva, lihegve életed utolsó lehelletét. Jobb, ha egy életre megjegyzed, nem azért vagy vezető, mert oly hatalmas lenne az erőd. – kissé közelebb is lépett hozzá – és azt se feledd, én miért vagyok melletted. Tartjuk a tervhez magunkat, ha lábatlankodsz, akkor megígérhetem azt fogod kívánni, hogy öljelek meg. Akkor pedig megtudod, mi is az erő. – Zöld szemei a mosolygós maszk mögül oly gyilkosan tekintettek a fiúra, némi energia is felszabadult, melyet a fiú is érezhet. Egy sokkalta agresszívabb és dühödtebb aura kezdett a fiú körül keringeni, ám csak egy pillanatra. Itanashi hátrébb lépett. Kezeit egy pecsétté formálta, ekkor füst jelent meg mellette. Egy barna hajú fiú ért földet, gyomra kavargott, látása zavaró volt néhány pillanatra.
- Üdvözlégy, Rikuno. – köszöntötte Itanashi a frissen érkező személyt. Rikuno egy testcserén alapuló technika segítségével került a csapathoz, miután végzett küldetésével. Itanashi számított rá, hogy a fiút még az események előtt képes lett a helyszínre idéznie.
Miután meglett a komplett csapat, Karu javaslatára kettéváltak. A pap is belátta, hatan túlságosan is feltűnőek lehetnek, főleg, hogy már a határ átlépése után hoshigakurei shinobikba futottak. Itanashi Karu és Mirubi kíséretében a közeli alagutak felé vették az irányt. Útjuk, ha nem magas szintű shinobikról lenne szó, igen nehéznek és elérhetetlennek tűnne. Szikláról sziklára ugrálva, dombon kapaszkodva jutottak el egy nagyobb réshez.
- Hamarosan visszatérek, hátha itt tartózkodik a Nibii – mondta a pap, majd a legalapvetőbb technika segítségével, az iwagakure no jutsu segítségével beleolvadt a barlangrendszer kövezetébe, és annak belsejében járva kezdte kutatni a Nibiit. Nem telt el sok idő, mikor megérezte a hatalmas chakratömeget. A pap meglepődött, sok ellenféllel harcolt már, mégsem érzett ekkora energiát azelőtt.
~Mozog, de merre? vagy honnan? ~ tette fel kérdését a pap. Az biztos, hogy a macskadémon a barlangban van, a kérdés ki vagy mi elől esetleg mi felé mozog? Itanahsi megpróbálja kideríteni. természetesen a földben halad továbbra is, tervei szerint a lehető legjobban akarja megközelíteni a démont, várva, mikor áll meg. Ha ez megtörtént, visszatér a barlang bejárata elé.
~Újabb ellenfelek ~ szúr belé az érzés, mikor a bejárathoz közelített. Ismeretlen chakrat érzékelt ismét, talán Karuék már harcolnak? Óvatosan bújt elő a föld alól, a barlang bejáratán belül. Társai észre fogják venni, azonban az ismeretlenektől takarva lehet. Bólintással jelzi, megtalálta a démont.

Amennyiben Karuék bejönnek, ellenfeleik eddig utánuk, Itanashi mindvégig rejtőzve marad a talajban, várva első reakcióikat. Igaz, jelmezükkel leplezhetik magukat, ám Mirubi és a pap sötét ereje miatt hamar lebukhatnak, ezért is marad a föld alatt, bölcsebb, ha lesből támadják le a névtelen kíváncsiskodókat.

**Shiren** Csüt. Okt. 23 2014, 19:20

Mirubi tehát maga köré tekerte drótjait a lehető legelegánsabb módon, teljesen lekorlátozva mozgását. A Drótok között voltaképpen csak a lába voltak szabadok, így már hihetőbb volt a "fogoly" elmélet, amit Itanashi a Föld technikájával akart előteremteni. Mirubi sosem volt az a fajta, aki eltűrte volna azokat a tetteket és nézeteket, amelyekről Ő azt gondolta, hogy baromság és értelmetlenség. Mindig is úgy vélte, hogy nála nincs okosabb ember problémamegoldás terén... Ez pedig beigazolódni látszott, amikor Itanashi rendkívül drámaian és higgadtan kezelte Mirubi dühkitörését. Persze ez a higgadtság csak a látszat volt. Óh igen, nagyon is a látszat. A két lábon járó Őrület, ami Mirubiban is lakozik türtőztette magát és halk, valamint nyugvó agresszióval reagált az angyal arcú fiú szavaira... Mirubi most sokkal jobban érezte Itanashi Sötét Chakráját, amit ugyebár alapjáraton is elég erősen lehet érezni az irányából... Félelmetes volt, de Mirubit ez csak jobban feltüzelte. Arca és füle elvörösödött. Úgy érezte, hogy pokolbéli forró lángok lengik körbe az arcát, ahogy a Pap egyre több és súlyosabb szavakat ejt ki a száján!
~ *Te FÉREG!!! Eljön még az az idő, amikor Te is a földel válsz egyenlővé! *Mi a baj Mirubi?! ~
A hang hallatán Mirubiban egy pillanatra megfagyott a vér... Hishimon. Annyi idő után? Több hónapja nem volt híre, se hamva, most pedig újra megszólítja? Miért? Mi történt?
~ *Te? Hogy-hogy? *Gondold csak végig egy kicsit. Mit csináltál éppen?! HEHEH! Bolond! Te sem vagy jobb ennél a zakkant bolondnál! *Most már értem... Elfojtottam az érzelmeim. Az utóbbi időben nem törődtem ezzel és így azonosultam veled. Hishimon és Mirubi egy és ugyanaz a személy, így csak akkor válik a Skizofréniám tudathasadássá, ha éppen nem engedek az elfojtott vágyaimnak, érzéseimnek... Chh... Amíg pedig mindennek engedtem, addig nem tudtam logikusan belegondolni mindebbe. Elvégre is csak akkor bolond és őrült valaki, ha azt nem ismeri fel. Ez történt az utóbbi hónapokban? *Talált süllyedt! HAHAH! ~
Tehát Hishimon újra "visszatért". Hála Itanashinak? Nem igazán, de így is fel lehet fogni. A fiú, nem reagál Itanashi szavaira, csak üres tekintettel mereng gondolataiban, miközben semmit mondó szemeivel Itanashi maszkját bámulja. Csupán az utolsó mondataira figyelt fel, amikor Itanashi már vészesen közel lépett hozzá. Ekkor elgondolkozott azon, hogy ostobaság volt magát megkötözni, de aztán végül nem történt semmi több. Nem félt a fiútól. Tudta, hogy bolond, őrült és zavarodott. Vagyis, ezt inkább úgy fejezném ki, hogy Mirubi mindezt így gondolta, így nem igazán hatották meg a Pap szavai. Úgy beszél magáról, mintha több tíz év korkülönbség lenne köztük. Mirubi egy egész Szervezetet a kezében tart és ez éppen elég volt ahhoz, hogy elkönyvelje Itanashit egy zavarodott személyiségnek. Bár az erejével tisztában van és tudja, hogy rengeteg technikát ismer, de mégis... Valahogy úgy érzi, hogy még nem lenne elég ahhoz, hogy maga alá gyűrje és így pedig nem tart tőle. Visszatérve a valóságba, csak ennyit mond:
- Rendben.
Nem tudta, hogy mire is reagált, de az tudta, hogy nem származna abból semmi jó, ha itt leállnának harcolni. Nem ezért jöttek. Habár, egy harc Itanashival további anyaggal szolgálna Mirubi kutatásaihoz, viszont ha erre törekedne, akkor nem magával, hanem valaki mással kellene összeugrasztani, hogy teljes külső szemlélőként nézhessen végig mindent.

Menet közben természetesen Mirubi ugyanazon a módon, ahogy feltette magára a Drótokat, vissza is rakta őket a helyükre. Nem találkoztak senkivel és elértek egy olyan területre, ahol pedig szükséges volt számukra minden végtagjuk. Mirubi mindvégig felerősített érzékeit és így érzékelt némi mozgást, de nem tudta mire vélni, így nem is szólt és mint ezidáig is, megtartott magának minden információt. Hamarosan egy barlang szájához értek, ahol Itanashi használta Doton képességét és nekiindult felderíteni a környéket, közben pedig Karu és Mirubi odakint várakozott rá. Hamarosan pedig a mozgolódás teljesen egyértelmű vált. Voltaképp elzártak minden menekülési útvonalat az ismeretlen ninják, akik a környező sziklafalak és szirteken álltak. Ez nem jelent túl jót. Mirubi azonnal koncentrálni kezdett. Tudta, hogy aki vele van, Sav technikáival könnyedén fel tudja venni a harcot ezekkel az ellenfelekkel és persze Ő sem marad el tőlük. (HA jól vettem ki, akkor Itanashi ez idő alatt még odabent van) Ketten talán elbírnak velük, de ha nem, akkor még mindig itt van egy aduász, amivel Mirubi az egész csapat fő embere lehet. Azonnal elkezdte gyűjteni a chakráját.
~ Ezt a technikát kétféle képen tudom használni: Vagy készítek egy folyékony chakramasszát, amit adagolva a testükbe juttatok, vagy pedig fizikai kapcsolaton keresztül juttatom át a chakrát ami felerősíti majd őket. Egyenlőre erre nincs szükség, de már most is fel kell készülnöm mindenre. ~
Mondta a fiú, majd hátrébb lépett. Egészen pontosan a barlang szájáig hátrált, ahol megformálta a Kos kézpecsétet és így szólt.
- Ha megtámadnának, akkor foglald le őket. Chakrát kell gyűjtenem. Egy olyan technikát fogok bevetni, ami a Nibi ellen is jól jöhet majd.
Mondta a fiú, majd elkezdte gyűjteni a chakráját. Először a jobb, majd a bal kezébe. Fokozatosan változtatta meg a chakra jellegét és fokozatosan halmozta azt saját chakrakészletéből, remélve, hogy Karu majd megvédi Őt egy esetleges támadás esetén. Ezt a felhalmozott chakrát később is feltudja használni, azonban addig mindvégig koncentrálnia kell, hogy az egy adott területre halmozott chakra ne áramoljon vagy "másszon" ki a testéből.

// Mirubi az Erősített Recept: Chakrabefecskendezés technikára készül ami egy Chakrát felerősítő Orvosi Ninjutsu //

**Kenshiro Karu** Pént. Okt. 24 2014, 00:24

Itanashi és Mirubi rövidke "párbaja" egy pillanatra megijesztették engem is ám amikor Mirubi dühöngése után a pap közelebb hajolt és szabály szerint megfenyegette Mirubit akkor belül egy picit mosolyogtam magamban. Komoly harcok lesznek itt még a szervezeten belül is akár. Pontosan tudtam, hogy Mirubi nem fogja hagyni, hogy mások előtt Itanashi így megszégyenítse ha mást nem már csak a tartása nem engedheti de még rangban is Ita felett áll. Lényegében most viszont feltűnt Karunak, hogy ezt a sötét chakrát úgy idézi meg a használója a legjobban ha az érzelmei a felszínre törnek. Mirubin is látszott, hogy eddig uralkodott magán most azonban egy pillanatra elvesztette a kontrolt és ezért tört felszínre valószínűleg a sötét chakra. Itanashi körül is egy pillanatra kézzel lehetett volna fogni ezt a chakrát, de aztán ő is visszatért az "ép elméjűek" közé. Néha még magamon is ámulok, hogy milyen őrülteket sikerült megint összecsődítenem erre a küldetésre, vagy más szemszögből nézve, hogy milyen messzire sodródtunk el a chuunin vizsga óta eltelt pár évben. Itt van Mirubi akin látszik, hogy súlyos problémákkal küzd, bár ezt pontosan nem ismerem, de látszik rajta, a sötét chakra felébresztése csak hab a tortán, itt a probléma gyökere sokkal mélyebben van amit feltehetőleg sosem fogok megtudni. Itanashi, hát róla meg ne is beszéljünk. Elhagyta a faluját és az életét a világ egyik legkegyetlenebb vallásának szentelte. Azt hiszi, hogy ő valami kiválasztott, az általa tisztelt Jashin kiválasztotta. Ezt enyhén megalomániásnak tartom, azonban Itanashi valahogy eddig mindig megadta a kellő tiszteletet, sosem viselkedett úgy velem mint most Mirubival. Sosem éreztem, hogy lenézne vagy megvetne. Ebből adódott, hogy én sem néztem le és akartam mozgatni Itanashit úgy mintha csak egy futó lenne a hatalom nagy sakktábláján... Ez az egész csak azon múlik, hogy kiben mennyire bízom. Lényegében ebből a csapatból most két emberben bízom, de csak azért mert Yuuban ott van az exlaw...
Hirtelen egy fiú tűnt fel a semmiből akinek az érkezése talán várható is volt. Ismertem őt, mert ott voltam amikor a jashinista szolgálatába állt. Úgy tűnik ők már régebb óta ismerik egymást. AZóta csak jót hallottam Ita követőjéről akit Rikunonak hívtak. Ez viszont jó, mert így elküldtem őt is Kazuyával és Yuuval, hogy derítsék fel a füst okozóját illetve térjenek vissza a barlangok bejáratához amilyen gyorsan csak lehet.
- Na jól van emberek elég volt. Nem azért vagyunk itt, hogy egymáson demonstráljuk az erőnket. Ha kérhetlek ezt tartsátok meg a Nibinek.
Tudtam pontosan jól, hogy lenyugodtak de szerettem volna feltenni a pontot arra a bizonyos i-re.
- Nem tört rátok a nosztalgia, mintha csak most is Kumogakuréban a chuunin vizsgán lennénk. Igaz azóta eltelt pár év és megváltoztak a dolgok jócskán...
Nem akartam fölöslegesen jártatni a számat így a hátra lévő időben nem szólaltam meg csak haladtam töretlenül a barlangok felé.
Amint odaértünk Ita egy föld technikáját használva amit én már pontosan jól ismerek, elmerült a sziklában és elindult feltérképezni a barlangrendszert illetve megtalálni a Nibit. Lássuk be nem lesz nehéz dolga mert egy ilyen chakrát az ember akár kilóméterekről kiszúr. Szerencséje a Nibinek, hogy a föld alatt rejtve marad a chakrája. Mondjuk azt szeretném megtudni, hogy egy ilyen hegy méretű szörnyeteg, hogy jutott le ezekbe a barlangokba! Ekkor azonban valami olyasmire lettem figyelmes, ami komolyan megváltoztatta a véleményemet küldetésünkről. Három alak jelent meg a szemközti ormokon elzárva a menekülés bármely lehetőségét előlünk. Mirubi mintha utasítást akarna adni. Heh a kisfiú még nem tudja, hogy kivel van dolga. Ezeket a fickókat egyedül elintézném, de most nincs vesztegetni való chakrám rájuk így remélem, hogy a hátulról érkezők el fogják intézni ezt a hármast. Mirubi bármilyen meglepettségének ellenére én is elkezdek hátrálni és közben megformálom a tigris kézpecsétet majd veszek egy nagy levegőt. Ita feltehetőleg megérzi őket és a technikájának segítségével könnyen vissza tud majd hátrálni a barlangba ezért őt nem féltem, Mirubinak azonban tudtommal nincsenek ilyen képességei ezért inkább rajta kell segítenem.
- Suiton Kirigakure no jutsu!
Majd kifújok egy kis területre koncentrált ködöt, ami remélhetőleg összezavarja őket anniyra, hogy időt nyerjek magunknak.
- Nincs időnk most felvenni velük a harcot Mirubi és inkább őrizd meg a chakrád a Nibi ellen! Itanashi remélhetőleg már megtalálta. Ezek az alakok, pedig nem fognak minket megtámadni, nagy valószínűséggel a meglepetés erejével éltek volna és nem leplezték volna le magukat. Kazuyáék viszont élni fognak a meglepetés erejével és bízzál bennem, a senseiem egyikőjüket sem fogja életben hagyni... Yuut sem úgy nevelték, hogy könyörületes legyen. Nekem sokkal inkább úgy tűnik, hogy terelnek minket, mivel elállták az összes menekülési utat. Most azonban nem törődhetünk ezzel, bele kell mennünk a játékba, mert egyszerűen nincs más választásunk.
Remélhetőleg Itanashi visszatér amíg ez a gyors ötletelés lezajlik és megosztja az információt. Ha ez megtörténik akkor gyors tempóban elindulunk a Nibi felé és a kintieket a csapat másik felére bízzuk!
Kazuya ezalatt az idő alatt segít Yuuéknak és ha sikerül visszaérniük még időben és meglepniük a három idegent akkor megtámadják őket és lehetőleg gyorsan ki is végzik!

Deidara Hétf. Okt. 27 2014, 11:57

//A kimaradottak külön szálra kerültek, amúgy is külön van a csapat jelenleg. Ők az erdőségekbe írjanak.

Itanashi a barlangok mélyét járta, és sikeresen meglelte a Nibit. Ennyivel azonban még nem érte be, tovább kutakodott, meg akarta tudni, mi okból és merre kószál a macskadémon. Némi idő elteltével oly gyanúja támadt, hogy a lény esetleg érzékelhette jelenlétét. Bár pontosan nem tudta, miféle szenzorikus képességekkel rendelkeznek a Bijuuk, jobbnak tűnt nem megkísérteni a sorsot. Annyit mindenesetre le tudott szűrni, hogy a Nibi jelenleg nem sietett sehová, csupán fel-alá járkált a hegy belsejében. Ezen kívül azt is észrevette, hogy a hely igen nedves, tele van barlangi tavakkal. Ha jól értette, Kabuto említette, hogy a Nibit víz közelében találják majd, így ez talán nem lepte meg különösebben, sziklákon belüli és felszíni közlekedését azonban valamennyire nehezítette. Eme új ismeretekkel sietve indult vissza társaihoz, kik eközben társaságot kaptak.

A felbukkanó ninjákat illetően Mirubi és Karu igen eltérő elképzelésekkel rendelkeztek, hogy miként is kéne felvenniük a harcot, ha ugyan meg akarnak küzdeni velük. Némi köddel álcázták magukat, és betértek a repedések túloldalára, rövid diskurzust folytatva. A fiú megkezdte chakrájának összpontosítását, ám Karu leállította, és emlékeztette, hogy spórolniuk kell, hisz a Nibi ellen csakis akkor lehet esélyük, ha közel teljes chakrakészletükkel érkeznek. A három alak pedig továbbra sem került közelebb, úgy tűnt, távolról kívánják csak megfigyelni őket, vagy pedig készültek valamire. Mindkét eshetőség erősen baljóslatúnak tűnt.

Röviddel barlangba érkezésük után Itanashi is visszatért, és jelentette sikerét. A Nibi a hegy belsejében lapult, csupán csak oda kellett menniük. És legyőzniük. Vagy elpusztulni a próbálkozás közepette. De vajon elegendőek lesznek-e ők hárman a démon ellen, vagy társaikra is szükségük lehet? És legjobb esetben is, mi lesz a visszaúttal, ha már most shinobikat találtak a környéken?

**Itanashi** Hétf. Okt. 27 2014, 13:25

A Jashinista egy szempillantás alatt tűnt el a földben. Érzékeit kiterjesztve a földbe kezdte el kutatni a környező alagútrendszert, mélyedéseket, repedéseket, minden olyan helyet, ahol megbújhat ez a szörnyeteg. Gyorsan haladt, hála a beépített fémeknek, hamar a nyomára bukkanhat a chakratömegnek. Hiszen már a barlang bejáratánál is érezte, van valami nagy odabenn.
Erős nyomást érzett jobb oldalán. Sokként lökte őt meg, miközben a földben mozgott. Azonnal megállt, és az érzett löket irányába indult. Megtalálta. A pap rábukkant a Nibiire.
A szörny mozgott. habár tempója nem volt gyors, mégis mozgásban volt. Itanashi követte őt az alagút feletti kőzetben. A Nibii megállt, majd visszafordult. A pap egy pillanatra megrezzent.
~Észrevett? – tette fel magának a kérdést, majd érezte, a Nibii ismét irányt változtatott.
~Őrzi a területét. Fel van tüzelve.
A pap visszatért az alagút egy távolabbi részéhez, majd előbukkant a földből, derékig lóghatott ki a lyuk falából. A talaj nedves volt, kisebb tócsák, néhol tavak álltak rezzenéstelenül a mélyedésekben.
~A démon testét tűz adja. Az Istenek velünk vannak ma. A helyszín tökéletes, hogy megtartsuk a ceremóniát. – elemezte a környezetet, majd mikor megbizonyosodott, a Nibii csupán területén mászkál fel s alá, visszatért társaihoz. A visszaúton ismét figyelt az üregben fellelhető chakrajelekre, ha nem talál más ismeretlen forrást, megkezdhetik a vadászatot.
Az alagút végén köd volt, eltakarva a beérkező nap sugarait, így szinte teljes sötétségben bukkant társaira. Érzett azonban mást is. A barlang kijáratánál újabb chakraforrások jelenlétét érezte. Talán már harcoltak is, amíg távol volt.
- Megtaláltam. Az alagútrendszerben tartózkodik. Azonnal indulnunk kell, a Nibii fel és alá járkál a barlangban, így a leghamarabb el kell érnünk. – majd a pap megindult. Remélhetőleg két társa sem marad le, hanem tartva a tempót indulnak be a rendszerbe.
A pap gyors tempót diktál, futás közben pedig ujjába megsebezve kézpecsétekbe kezd. Tenyerét nem teszi le a földre, hanem futás közben csapja össze, ezzel létrehozva a Kuchiyose no jutsut.
A kígyó jelenik meg a semmiből és kezd a pap mellett kúszni, ninjuu képességeit tekintve a pappal egy sebességet tartva.
- A barlang talajának nagy része nedves, tele van tavakkal és tócsákkal. Ki kell használnunk a hely adottságait. – elemezte a helyzetet, melyet nem a barlang bejáratánál akart megtárgyalni. Nem engedhetik el a Nibiit.
Amennyiben fellelik ismét a Nibii tartózkodási helyét:
- Karu – szólította meg társát, mikor elérik azt az alagutat, ahol a pap először kijött, hogy a területet elemezze. – Az első csapást én viszem be a Nibii-nek, ahogy megbeszéltük. Miután letaszítottuk a gödör mélyébe a szörnyet, megpróbálom megfékezni, hogy visszatérhessen. Te pedig azonnal cselekszel utánam. A lehető legerősebb és legnagyobb területen ható víztechnikáid ideje eljött, barátom. – lelassított, majd megállt. – Mirubi. A te feladatod elsőképp, hogy támogass minket, és csak akkor támadj, amikor mi képtelenek vagyunk rá. A te feladatod lesz a csapat erejének és egészségének megtartása, tudásodat most felhasználhatod.
Ha mindenkinek világos ez az egyszerű, mégis hatásos terv, a földön lévő kígyó kiadja magából a nagy tekercset, melyet még a határátlépésnél nyelt le. Itanashi hátára veszi azt, majd újra eltűnik a föld alá.
Amennyiben sikerül beférkőznie a Nibii közelében lévő alagút falába, a Nibii háta mögött előbukkanva, részben, azonnal kézpecséteket formál.
A Chidokaku nevezetű technika a pap egyik kedvenc technikája, mellyel képes a pap a föld egy részét mozgatni, ezzel falakat emelve, vagy mélyedéseket hozhat létre. Most a Nibii alatti talajt próbálja a pap egy mély üreggé alakítani. A hirtelen eltűnő föld és a gravitáció hatására a szörny zuhanni kezd az üreg aljára. Ha ez sikerül, és a démon eltűnik a föld alatt, a pap azonnal kiugorva rejtekéről előveszi a tekercset hátáról, kinyitja, majd egy jelet mutat.
- Kai – mondja ki a feloldás nevét, ekkor a nagy méretű tekercsbe pecsételt és a korábban, Fuuka Houinnal lepecsételt, temérdek mennyiségű víz sugárban kezd a gödörbe ömleni. A víz kellően megbéníthatja a démont, ezután a feladatuk „csupán” annyi lesz, hogy a lyukban tartsák, míg ki nem fárad.
Remélhetőleg Karu követi őt és azonnal támadás alá veszi a Nibiit. A gödör egyik oldalán áll meg a pap, miután a tekercsből minden vizet feloldott, arrébb áll, a tekercs mellé, talán jól fog még jönni.
Ha a Nibii támadást indítana a gödör aljáról, a pap hátrébb húzódik, mivel a szörny jelenleg felfelé irányuló támadásokra képes csupán. Amit omladozó törmelékek követnek, mely szintén a gödör mélyére zuhan. Itanashi megpróbálja szinte azonnal a gödör alján tartani a szörnyet, kezeit összecsapja, erősen, majd a gödör alján ismét használva Chidokaku technikáját, most azonban vízszintes irányba történő mozgatással növeszt a gödör falából olyan oszlopokat, amelyek akár össze is törhetnék a Nibiit. Négy ilyen oszlopot hoz létre, hogy minden irányból tarthassa a démont a vízben. Chakrát nem kímél az oszlopokba, elegendő tartalékkal rendelkezik.
Megkezdődhet hát a harc a három hataloméhes, és a Világ egy démona között.

Ez a támadássorozat csupán akkor veszi kezdetét, ha Itanashi meggyőződik arról, hogy valóban hárman vannak a barlangban, nincs több ellenfelük, valamint képes a föld alá süllyeszteni a szörnyet. A gödör igen mély, valamint szűk, hogy a macskadémonnak a feljutás ne sikerülhessen, illetve ha próbálkozna vele, akkor is legyen kellő idejük megfékezni.

**Kenshiro Karu** Hétf. Okt. 27 2014, 21:37

Amint betessékeltem Mirubit a barlangrendszerbe felbukkant Itanashi. Remek, ez az eddig minden a terv szerint halad most már csak az isten adja, hogy megtalálta azt a démont és tudja, hogy merre kell menni ebben az irdatlan sötétben. Aztán már csak arra kell megoldást találnunk, hogy mivel gyújtsunk tüzet. Őszintén szólva nálam nincsen fáklya, de ezt a problémát gyorsan meg kell oldani különben a sebességünk a felére vagy akár a harmadára is csökkenhet. Itanashinak ebből a szempontból sokkal könnyebb a helyzete, mert ő könnyedén mozog a sziklákban és szinte még chakrába sem kerül neki.
- Nem tudom pontosan, hogy kik voltak azok a shinobik akik kint figyeltek minket, de fölösleges lett volna velük felvenni a harcot Mirubi. Remélem a köd még kitart egy kis ideig és Kazuyáék nak is sikerül hátba támadni ezt a hármast. Eddig minden a terveim szerint halad.
Ekkor Itanashi közölte, hogy a Nibii itt van a barlangrendszerben és mondhatni a hegy gyomrában mászkál föl s alá. Ennél jobb nem is lehetne, azonban még mindig aggasztott a kinti shinobik jelenléte. Bár abban biztos vagyok, hogy van a barlangrendszernek másik kijárata is, de a kérdés, hogyha már most ennyi ellenfélbe bukkantunk akkor mi lesz később... Miközben haladtunk egyre beljebb én Itanashit követtem és figyeltem. Megpróbáltam nem elcsúszni a nedves padló ellenére. Eszembe jutott, hogy itt most jól jönnének a sav technikáim amit még mindig nem tud például Mirubi, hogy elvesztettem. A fene essen bele nem szabad erre gondolnom csak a cél kell, hogy a szemem előtt lebegjen. Valami érzés egy fura pici hang ami olyan halkan suttogja a fülembe, mint a hajnali szellő, hogy valami itt nincs rendben eddig túl könnyen ment minden. Vagy tényleg a mi oldalunkra állt a szerencse vagy belesétáltunk egy nagyon komoly csapdába. Azt viszont megtanulhattam az utóbbi pár hónapban, hogy olyan, hogy szerencse nem létezik inkább olyan, hogy balszerencse. Az már sokkal inkább kísérti az embert. Az ördög amely sosem alszik.
A jashinista útközben ismertette a tervet velünk. Ezt a tervet én már ismertem amikor a börtönben átbeszéltük a ránk vonatkozó részét. Remélem Mirubi is hasznos tagja válik a csapatnak és el tudja látni a rá kiosztott feladatot.
Az első pillanat amikor megéreztem a Nibii rettentő erejét sokkal inkább lenyűgözött, mint megijesztett. Ez a teremtmény valóban egy démon, vagy inkább egy isten. Ha démonnak kéne hívnom akkor azt mondanám, hogy az Ős világ egy démona amely azért maradt itt kísérteni a földön, hogy megelevenítse legrosszabb rémálmainkat. Ennyi chakra? Hogy lehetséges ez. Sok mindennel találkoztam már életemben, de ilyennel még sosem.
- Ez gyönyörű!
Csupán ennyit tudtam mondani aztán hallgattam a többieket. Engem a Nibii ereje teljesen lenyűgözött. Nem hittem volna, hogy az életben valami még fog tudni újat mutatni nekem. A háború kegyetlenségétől egészen a nélkülözésig és a fényűzésig mindent megtapasztaltam és azt hittem már mindent láttam, de az erő a mindent elsöprő erő ilyet még sosem tapasztaltam.
Amennyiben Itanashi megbizonyosodik róla, hogy a Nibii és köztünk nincs senki akkor megközelítjük a démont. Amikor megpillantom akkor fog el aztán csak az igazi csodálat. Ezért már megérte eljönni idáig és kockáztatni az életemben. A kétfarkú kék lángokkal borított teste egy természet feletti kinézetet kölcsönöz a démonnak és ez annyira szép, hogy nem is tudom szavakba önteni.
Ha Ita technikája sikerül akkor ahogy megbeszéltük ő támad először a vízzzel majd föld elemű technikájával.
- Mirubi a te feladatod az lesz, hogy segíts nekünk az első támadások után. Ezt teheted akárhogy, de leginkább fedezni kéne minket elemi technikákkal valami olyannal ami oltja a tüzet.
Amint megpillantom a tavakat már tudom, hogy mit kell tennem. Belekezdek a negyven négy kézjelsorozatból álló pecsételésbe és amint végeztem az egyik komplett tavat kiemelem a medréből és egy vízsárkány képében (amely közben mintha üvöltene) a Nibiire ugrasztom. Amint ezzel végeztem azonnal hátrébb ugrok és már szinte gépiesen folytatom a pecsételést.
- Suiton Suishoha!
A a vízörvény szinte azonnal megjelenik körülöttem majd egyre komolyabb sebességre vált és közben egy robbanás szerű hangot hallatva elárasztom a gödröt másodjára is. Remélem ennyi elég lesz neki, hogy kifárasszuk!

**Shiren** Kedd Okt. 28 2014, 14:29

Egyre inkább pörögnek az események, de Mirubi részéről a csapatmunka még mindig egy ismeretlen fogalom. Régen, amikor még Konohában volt Genin, egy egész héten át gyakorolták a csapatmunkát, ami rendszerint kudarcba fulladt. A legjobb próbálkozásuk ellenére is, csak néhány virágot tudtak összeszedni, amikor a feladatuk egy Jounin leterítése volt. Persze, ez lehetetlen, de a csapat akkor is megpróbálta... Azok az idők viszont elmúltak, de jött helyette másik. A Chuunin Vizsgán ez a hármas, - név szerint: Karu, Sendo, aki most már Itanashi és Mirubi - igencsak jól teljesítette az első fordulót egy tökéletes csapatot alkotva. Már akkor is Sendo volt a forrófejű és Ő volt az, aki elől ment. Egyetlen egyszer került előre Mirubi, amikor a Fagy Országában az ismeretlen Itanashival az oldalán harcolt. Mirubi percek alatt elintézte ellenfelét, a többiek pedig csak vergődtek. De mégis csak Itanashi volt az, aki a többiek közül elsőként végzett a feladatával, majd Mirubit követve elindultak a Palota irányába. Ott lezajlottak az események és a két Shinobi elvált. Onnantól fogva éleződik a kettejük közötti ellentét, ami itt is megmutatkozott és talán a feladatuk kárára is mehet. Éppen ezért, Mirubi makacssága és alattomossága az, ami hátráltatja őt ebben a csapatban.
~ Chh... Nem hallgatnak rám. ~
Nyugtázta magában Karu reakcióját, majd követve a vezetőt, behátráltak a barlangba. Felhagyott a chakragyűjtéssel, ami voltaképpen a chakra teremtést szolgálta volna. Persze ezt Karu nem tudhatta, éppen ezért hihette azt, hogy Mirubi feleslegesen pazarolja a chakráját. Holott semmi ilyesmiről nincs szó. Mirubi egy kevés chakrát kell, hogy átalakítson egy olyan chakramasszává, ami stimulálja majd a sejtek chakratermelését Karuban és Itanashiban. Ez számára szinte semmilyen veszteséggel nem jár, ugyanis nem a saját cahakráját adja át másoknak, hanem a saját chakrájából hoz létre voltaképpen egy olyan Orvosi szert, ami stimulálja a chakratermelődést. EZ olyan, mint egy marék energia tabletta és némi chakra termelést gyorsító tabletta együttes hatása. Vagyis, jóval több annál, viszont a hátrány az, hogy ez a szer, csak néhány percig képes megnövelni a chakrát és a test energiáját... De Mirubi ezt voltaképpen egyáltalán nem bánja. Nem hülye, hogy belekeveredjen egy olyan vérre menő harcba, amibe Itanashi és Karu fog. Mert bele fognak keveredni és ezt Mirubi is jól tudja. Ha a Bijuu-t le akarják teríteni, akkor közel kell menni hozzá, az pedig senkinek nem lenne egészséges.
- Én sem akarok velük harcolni, de így elzárják a menekülési útvonalunkat...
Reagált Karu szavaira Mirubi, miközben mindketten a besétáltak a barlang szájába. A behátrálás után nem sokkal, Itanashi is megérkezik és közli, hogy megtalálta a Nibit. Tehát, akkor mégis idebent van. Ez viszonylag gyorsan ment, viszont némi bonyodalmat is okoz a csapat számára. Ha a barlangokban van és mozog, akkor valakik a csapat előtt már üldözőbe vették, ugyanis Mirubi szerint hármójuk chakrája még nem annyira ijesztő, hogy egy Bijuut futásnak eresszen. Az elméletet igazolják a kint lévő ninják, akik elállták a menekülési utat. Ha csapdába akarják csalni a csapatot, akkor arra a legjobb hely a barlang lesz...
~ *Ha a barlangokban fogunk megküzdeni a Nibivel, akkor annak beláthatatlan következményei lehetnek. *Félsz a Nibi erejétől mi?! Hehe... Félhetsz is! Amit megtudtunk róla már az is elég ijesztő, de most szemtől-szemben álltok majd vele! *Azt te csak hiszed... Nem vagyok ostoba. Ha arra kerülne a sor, hogy nekem kell leterítenem, akkor gondolkodás nélkül itt hagyom mindkettőt. Hatalmas chakrával rendelkezik és ezek a kint lévő ninják is aggasztanak. Valami itt nincs rendben ~
Folytatta le a diskurzust elméjében a fiú, majd követni kezdte a futásnak eredő két társát. Hallva az utasításokat, csak bólintott. Úgy vélte, hogy Ő a legalkalmasabb arra, hogy betöltse a támogató szerepét. Mind végig az volt a terve, hogy Ő majd hátradől és hagyja zajlani az eseményeket, miközben kukoricát majszolva elemzi a Nibi-t. De egyenlőre ez a terv ebben a barlangban nem valósítható meg.

HA megtalálják a Bijuut és támadásba lendül a csapat
A csapat hatalmas gyorsasággal nyomult előre. Mirubi tudta, hogy az imént előkészíteni kívánt technikája most mindenképpen jól jönne, viszont menet közben nem tudja koncentrálni a chakrát. Ez a technika nagy figyelmet és nyugalmat igényel, az Ő szintjén meg pláne. Egyenlőre még nem tudja ezzel támogatni társait. Hamarosan viszont Mirubi is és valószínűleg a társai is furcsa dolgot érez. Olyan dolog "csapja meg" őket, ami semmihez sem fogható. A Nibi chakráját érzik, amit még egy egyszerű, chakrát nem használó személy is érezne, ha ennyire közel kerülne hozzá. A kék fény elárulja, hogy a Nibi már itt van tőlük nem messze, míg végül meg nem pillantják a lényt... Hatalmas és gyönyörű. Egy Macska. Mirubit lenyűgözte a látvány, amit a Nibi tökéletes megjelenése és kisugárzása nyújtott. A fékezhetetlen erő és a szépség egy elemben... Mirubiban az eltelt két év során, most először merül fel az az érzés, amit régen, Genin korában érzett, amikor meglátott egy macskát, vagy bármilyen más állatot. Érezte a tisztaságot és az emberekre egyáltalán nem jellemző jóságot. Nem tudhatni, hogy mi okozta ezt az érzést, hogy tényleg érezte-e a Nibi szenvedését, vagy azt a színtiszta Szeretetet amivel megalkották őt és a testvéreit, vagy csak a Látvány és Mirubi kapcsolata a macskákkal és az állatokkal idézte elő ezt a hamis képzetet, hogy ezt a lényt vétek lenne újra ketrecbe zárni...
De nem elmélkedhetett, vagy bámészkodhatott sokáig! Itanashi és Karu támadásba lendült. Őrültek... Mirubi tudta, hogy ha ezek hárman itt elkezdenek tombolni, akkor a barlang alapjaiban remeg majd meg és az sem kizárt, hogy egy fél hegyet magukra omlasztanak, ezért jól jött a "hátvéd" szerep. Természetesen Karu mögött volt jó pár méterrel és végignézett a helyiségen, hogy merre vannak menekülő utak. Ha ezt leellenőrizte, akkor figyeli a harcot, amiben mindkét társa hatalmas erejű technikákat vetett be. Karu villámgyorsan alkotta meg a kézjeleket (Hacsak nem akassza meg valami) és egy sárkányt hoz létre. Időigényes technika, de hatásos. Itanashi természetesen a Doton technikáit vetette be, valamint használta azt a nagy tekercset. Amikor a mélybe süllyesztette a talajt, akkor a barlang remegni kezdett... Nem biztos, hogy jó ötlet egy ilyen instabil területen mozgatni a falakat vagy a járatokat. Főleg, hogy nem tudni, hogy mennyi gáz és forró víz lehet idebent... Látva társai chakrapazarló technikáit, Mirubi újra szól, ezúttal kissé konkrétabban.
- A technikámmal képes vagyok felgyorsítani és felerősíteni a chakrátok termelődését. Amíg viszont létrehozom a jutsut, addig nem tudok mozogni! Ha megadom a jelet, akkor gyertek ide a chakraátadáshoz!
Mondta Mirubi társainak, majd összecsapta két tenyerét, majd becsukta a szemét. Most ki kell zárnia mindent és koncentrálnia kell. Chakrát gyűjt a tenyerébe. A jobba és a balba is. Azt tervezi, hogy ezúttal azt a kevés chakrát csupán csak átáramoltatja Karu és Itanashi testébe és nem egy folyékony masszát hoz létre. Bár utóbbi hatásosabb, ugyanis saját maguk adagolhatnák a chakrastimuláló szert, de ahhoz szükség lett volna némi időre a nagy rohanás előtt. A technikához az Orvosi chakráját használja, majd miután azt összegyűjtötte, két felé osztja és beletáplálja majd az információt, ami a sejtek stimulálásához kell! Tehát, Mirubi a színtiszta chakrát áramoltatja át majd két társa testébe, ami majd átjárja testük bizonyos részeit és a sejteket chakrakiválasztásra készteti. A Szteroid injekció egy fajtája lehet, ugyanis ezzel a testi működések is felgyorsulnak, olyanok mint az anyagcsere, nyálelválasztás, légzés, szívverés. És mivel a testi működések felgyorsulnak, így a sejtek működése is, így eredményez ez a technika egy energiától duzzadó chakrabombát egy rövid időre...

// Ha más is van a Nibinél vagy valami közbejön akkor Mirubi elemzi a helyzetet és úgy cselekszik majd a következő posztomba //

Ajánlott tartalom