Re: Határ- és partvidékek

Terumi Mei Szomb. Jan. 26 2019, 21:27

// 5 sor - na az rövid, de nem az, amit írtál. Very Happy

//

A férfi a kérdésedre nem válaszolt, csak hümmögött egyet, s nyugodt tekintettel vonult a trónszék felé, ahol kecses mozdulattal fordult sarkon, beleült, lábát pedig úgy tette fel az előtte lévő asztalra, mintha otthon lenne. Kezeit összekulcsolta maga előtt, s leengedte az ölébe. A mögötte húzódó falon található kristály egyenesen rá világított, egyfajta félhomályt varázsolva. A fénynek köszönhetően a férfi árnyéka úgy magasodott még feléd is, mint egy bíra. A magabiztossága egy kissé idegesítő volt, láttad a szemeiben, hogy egy pillanatra sem rendül meg, és nem hatja meg, hogy batman módjára lebegtél be a szentélyébe. Ami a legjobban zavart, hogy nem tudtad, mire képes. Ha minden, amit eddig láttál a falvakban, az ő műve volt, s egy nap alatt elnyerte magának a Fáklyás nevet, majd ilyen szörnyeket teremtett egymaga, akkor valóban... mire képes? Mit rejtegethet a tarsolyában?

- Hikaru? - kérdez vissza gúnyolódva, mintha nem tudná, hogy kiről van szó. - Ne aggódj, ő mindennek a részese... - csak ennyit válaszolt, mielőtt egy nagy levegőt venne. Mondandódat végighallgatva egy halk kuncogást eresztett meg, ami egyre hangosabb és hangosabb lett, mígnem még a hely is beleremegett. Mosolya elképzelhetetlen torz vicsorra húzódott, meg voltál róla győződve, hogy normális ember nem tudja ilyen szélesre húzni förtelmes vigyorát. Vagy tényleg ilyen, mikor azt mondják, hogy "fülig ér a szája"? Mindenesetre tudtad odabent, hogy Kazue már nem ember, csak félig mondható annak.

- A doktor, persze, jó ember. Toru... - lábai ide-oda mozognak, amivel még mindig azt akarja a tudtodra adni, hogy nem fél tőled, és eléggé kényelmes helyzetben van még így is ahhoz, hogy egyetlen ujjmozdulattal kitekerje a nyakad. Szavai azonban szarkasztikusak voltak, ugyanis ahogyan a doktorról és a szervezet vezéréről beszélt, egyáltalán nem arra utalnak, hogy jó emberek lennének.

- Ha mesét akarsz, hát legyen, úgysem éled meg a reggelt... Shuu úrfi - nevedet bemocskolóan ejtette ki, majd felállt a székből, hogy belekezdjen az esti mesébe.

- Ugyanolyan elveszett bárány voltam, mint te is. Más voltam, mint a többiek. És ha nem vagy olyan, mint mindenki más, akkor egyszerűen nem illesz bele a rendszerbe - ahogyan mesél, szinte látod magad előtt a megelevenedett képet, mintha egy genjutsuban lennél most is, azonban most más a helyzet. Egyáltalán nem érzed úgy, hogy nem lennél most magadnál, szimplán csak az az együttérző Shuu vagy, aki akkor is voltál, mielőtt csatlakoztál volna az Ashitához. Látod magad előtt a fiatal, gyermek Kazue-t, s mindazt, amit most tudatni akar veled.

- Mai napig azt mondom, hogy a szüleim hibája. Te egy szerető családból származol, ugye? Akkor biztosan nem tudod, milyen az, amikor az édesanyád a születésedtől fogva a halálodat tervezi, csakmert meg van arról győződve, hogy idővel te leszel az, aki véget vet az életének. Visszagondolva a forró vasra, mellyel büntetett, egészen jó halálnemnek tűnt... látni azt, amint az öntött vas legurul a torkán. Tudod, soha nem voltam normális köszönhetően anyámnak, de cserébe egy zseni voltam, ugyanolyan zseni, mint te, aki csak visszafogta a képességeit. Shikommi doktor talált rám, amint hallotta a történteket, aki ki akart gyógyítani a betegségemből... - a fejére mutat, amiből csak arra tudsz következtetni, hogy valószínűleg az anyjától kapott bántalmazásoknak köszönhetően tudathasadásos lett, s kényszeres beteg, már ami a gyilkosságokat illeti.

- Azt persze egy percre sem garantálta, hogy minden sikerül. Akkor ismertem meg Hikarut, aki egy földre szállt angyal volt... még most is az, bár... kevésbé. Neki köszönhetően azokra a pillanatokra mindig önmagam lehettem, de a kísérletek, melyeket Shikommi doktor végzett rajtam, egyre rosszabbá és betegebbé tettek. Toru-sama sokáig ellenkezett, hogy a kísérletek csak rontanak a helyzeten, s nem akarja elveszíteni a legjobb üzletemberét, aki virágzást hozott a szervezetnek, de később, amikor a szerek szörnyeteggé tettek, Toru sem kímélt. Fejben döntöttem: úgy teszek, mint aki megjavult, de soha sem fogom megbocsátani a doktornak azt, amit velem tett. Ha nem lennének a szerek, akkor ugyanúgy élhetném az életem, mint eddig. Nem lenne a folytonos vérszomj... - körmeit a tenyerébe mélyeszti, száját pedig egyetlen vonallá formálja. Nem érted az egészet, még most sem tudod összerakni a képet. Ez csak egy mese Kazue részéről, de nem tudhatod, mi az igazság, amíg nem hallottad a történet másik részét.

- Illetve... amíg nem jelentél meg, addig én voltam Toru-sama kedvence. Akinek mindent odaadott volna csak azért, hogy az üzlete örökre fennmaradjon. Amint megjelentél, s jöttél a tudományaiddal, engem eldobtak. Toru, Shikommi, és még Hikaru is... az egyetlen ember, ami még élővé tett. Láttam az ágyadban... hánynom kell a boldogságodtól - szóval most már nem csak a rajta végzett kísérletek, de most már a féltékenység miatt is téged mocskol azért, amit vele tettek.

- Elmondok egy titkot, Shuu: Shikommi doktor és Toru nem életet adtak neked, hanem elvették azt tőled. De én visszaadhatom... Csak gondolj bele. Ha most így nézel ki, mi lesz később? Milyen élet ez? De én! Én és a vírus új életet adhatunk neked... megölhetjük a rákot a testedben, és soha többé nem kell szenvedned. Csak annyi a dolgod, hogy előtte meghalsz! - újabb vicsorra húzódott a szája, amiről nem tudtad eldönteni, hogy tényleg igazat mond e, vagy csak hülyéskedik veled.

Nagyjából összeraktad magadban a helyzetet: Kazue beteg volt a kezdetektől fogva, s Shikommi rajta kísérletezett. Ha nem is a betegségét próbálta megszüntetni, de minden szert rajta próbált ki először, ami talán azt is eredményezhette, hogy Kazue ilyen lett. Ha őt ilyenné tette, akkor vajon tényleg az a sorsod, hogy te is hasonló eredményekkel lépj ki a szervezetből, melyet a megmentődnek vélsz, vagy egyszerűen csak félresikerült a doktor széruma, melyet valóban arra szánt, hogy megmentse vele egy fiatal elcsépelt életét? Vajon erre akart utalni a látomás, melyet a Kalapos küldött? Mi van, ha az Ashita nem az, aminek hiszed? De mennyire bízhatsz meg a Fáklyás meséjében?

**Amori Shuu** Vas. Jan. 27 2019, 02:55

Shuu úrfi csak lebegne a levegőben. A batoshi jó szolgálatot tesz azzal, hogy kellő távolságban tartja a fiút a talajtól, így az áruló esetleges rejtett szörnyetegei nem lephetik meg őt oly egyszerűen. Amíg a férfi beszél, Shuu a Vaspáncélba rejtett chakraadó, bal karjára szerelt monitorján keresztül vizsgálná át a környéket, pontosabban a termet és az épület többi részét. A műszernek kellő hatótávolsága van ahhoz, hogy lekövethessen a közelében lévő, chakraval rendelkező lényt. Mivel Kazue valamiféle vírussal, s vélhetőleg a csillag chakrat használó kutatóból nyert vért használja, számításai szerint a szörnyetegekben is kell lenni minimális chakranak. Amennyiben sikeresen bemért mindenfajta fenyegetést, fejét ismételten a még mindig beszélő férfi felé fordítaná. Szíve megesett volna rajta, ha nem képviselte volna a jelenlegi ügy a személyes érdekeit. Mivel azonban Kazue több ponton is sértette ezeket az érdekeket, Shuu szinte már untatta a férfi sanyargatott múltja. Shuu úrfi pontosan tudja, milyen, ha valaki padlón van, s egy tőle független, külsős "erő" van befolyással a saját szervezetére. Huszonkét éven át élt a Higorimmashuu árnyékában. Huszonkét évet élt a betegségében, s minden egyes nap azt várta, mikor jön el végre az ideje. Ám nem történt meg. Nem halt meg. Hála az Ashitanak.
- Komolyan? Azért van ez az egész bosszú hadjárata, mert nem tudták meggyógyítani? Ön ostobább, mint azt hittem, Kazue. Megmentették az életét, maga pedig hálátlan módon dobta el ezt a tudatot, s életét a bosszúra eskette fel. Mégis mit gondolt? Hogy egy ritka betegségből kigyógyulva, olyan lehet, mint egy normális ember? A normális emberek nem születnek efféle kórral. Legjobb tudomásom szerint az én betegségemet én magam éltem túl legtovább. S tudja... Valóban megölt majdnem Shikommi doktor egyik széruma. De nem az ő hibájából. Magam akartam meggyógyulni, s magam döftem a karomba a szérumot. A tüdőm kiszakadt, darabokra hullott. Shikommi doktor mégis életben tartott. Igaza van, Kazeu. Ez nem élet. Ez annál sokkal több. A fejlődés. Magát elvakítja a bosszú. De mondja csak, mi lesz, ha beteljesíti a célját? Ha Toru-sama vére az ön kezére tapad egyszer? Akkor tényleg nem lesz több értelme az ön életének. Magát nem érdekli a betegség. Sem Toru. Ha lenne magában annyi vér, fogná, felkaparná onnan a seggét és személyesen menne elé. Nem, maga inkább falvakat gyújt fel és irt ki, mert bosszúra szomjazik. Maga egy fertő, egy kór. Az a kór, ami a civileket is megfertőzte.
Shuu úrfi kicsivel közelebb lebegne a légszárnyon. Jobb karján még mindig a Csillaglöveg ágyúja fedte be, ám bal kezével könnyedén elérhette a derekán lévő tárolókat, s elővenne jó néhány gömböt belőlük. Ezen fémgömböket a földre dobná, de egyelőre nem aktiválná még őket. Legalább hat-nyolc ilyen gömböt ejtene a padlózatra, jó néhány méterre az árulótól, s asztalától.
- Éppen ezért, a maga élete semmit nem ér. Valószínűleg azért tagadta meg magát Toru-sama, mert átlátott a gyermeteg álcáján. Azt hiszi, hogy az a két férfi nem ismeri magát? Ha ennyire maguk mellé fogadták, tudták pontosan, milyen is maga igazából. Hogy rohad belülről. Talán ezért sem tartották maguk mellett, hanem inkább távolra küldték, távol tőlük, s az Ashitatól. A szervezet a csőd szélén áll, az emberek éheznek. A maga munkája, hogy az Ashita pénzhez jusson. S még van pofája papolni mindarról, hogy mennyire van megbecsülve a munkája? Tényleg ostobább, mint gondoltam. De hagyjuk is... Amit meg akartam tudni, már megtudtam. Egyetlen kérdésemre nem adott még választ. Hol van Hikaru?
Shuu ekkor aktiválná a földre ejtett gömböket, melyekből egyszerre épülnének fel a Yodaiok. A gépezetek jobb kezüket maguk elé tartanák, a helyzet ismerős volt Shuu számára. Tudta jól, miféle tűzerővel rendelkeznek. Ha Kazue megmozdulna, az összes Yodai egyszerre lőné ki a karjukba épített tűvető töltényeit, s a tűfelhővel beterítenék az egész termet. Kazue nem igazán tud egyik irányba sem kitérni, ám Shuu úrfi számításba vette a tűvetők sikertelenségét. Számító volt mindig is, s sohasem állt elő egy tervvel. Mindig volt a tarsolyában még kettő-három. Ha Kazue képes volt az elmúlt pár hétben lerombolni azokat a falvakat, akkor nagyobb ellenállásra számíthat, mint amit a tűvetőkkel elintézhetne.
Éppen ezért a terv második szakaszában a Yodaiok a bal kezükbe szerelt tűzvetőket emelnék a magasba, s lobbantanák be a helyiség felét. Mivel Kazue a Fáklyás, így azt is számításba veszi, hogy a Yodaioknak tűzzel, nagy erejű tűzzel kell majd szembenézniük. A denevér elfogásánál Shuu úgy fejlesztette a Védelmezők páncéljait, hogy azok ellenálljanak a nagy erejű hőnek, így ez a probléma félig megoldásra lelt már az elején. Ám mindezt csak akkor tenné, ha Kazue megmozdulna.
- Új élet...háh... Már kaptam, nem is egyet. S tudja mit, igaza van, kimondom kétszer. Ez nem élet. Nem vagyok már az az elesett, halálraítélt, emberi hús és csontbörtön. Nem vagyok már az, aki azt várta, mikor ér el a halál. Új életet kaptam. S fejlődtem. Továbbfejlesztettem a technológiám, s magamat is. Ez az új test...Sokkal több, mint élet. Ne hasonlítsa a tudomány fejlődését a maga szérumával. A magáé nem ad fejlődést. Az csupán egy fertő. S a fertőt ki kell irtani.
Ez lenne az a parancs, amire a Yodaiok az előbb említett mozdulatokat elvégeznék. Shuu nem kívánt többé társalogni, eleget tudott meg, így nem volt más hátra, mint kiiktatni a veszélyforrást. Ami veszélyezteti Hikarut, az Ashitat, a saját életét és a Medvék országának biztonságát.
Shuu egyelőre a levegőben próbálna maradni, minden felé érkező támadást a légszárny mozgásával próbálna elkerülni, szükség esetén pedig elhagyná a lebegő fémdeszkát, s a földre ugorva készülne fel a támadásra.

Terumi Mei Kedd Jan. 29 2019, 21:42

Miközben hallgatod a férfit, a chakraadó valóban érzékeli a közelben lévő lényeket. Jól gondoltad, hogy ők is rendelkezhetnek chakrával - ha ezelőtt nem is, de a vírus ténylegesen felerősítette az átlagos emberek képességeit, így lehetőséget adva nekik, hogy maguk is chakrahasználók legyenek. Persze szörnyű áron. Ha rá tudnád tenni a kezed erre a szerre, s esetleg visszafordítani a vírust, s egy olyan szert készíteni belőle, ami nem pusztít, hanem segít, talán még arra is lehetne esélyed, hogy egy chakraerősítő szérumot készíts - azonban ilyen körülmények között nem ilyen gondolatok fordultak meg a fejedben.

Ami meglep, hogy idővel a monitorod egyre több chakraforrást érzékel, s mindet azon a ponton, ahol te is tartózkodsz. Hangokat aligha hallasz, ugyanis egyedül Kazue hideg hangja visszhangzik vissza a falakról.

Kazue - amint befejezed reakciódat - szimplán elmosolyodik.

- Úgy látom, nem érted. Nem megmentették az életem, hanem elvették azt - szippant egyet a levegőbe, majd folytatja. - Az Ashita még kezdetleges volt abban az időben, amikor csatlakoztam. A sok bányász, a lakók, mindenki, akiket az érkezésedkor láttál, nem is olyan rég csatlakoztak a társasághoz. A doktor fele annyira sem volt olyan nagy tudós, mint azt elképzeled róla. Nem tudhatta, hogy a szérumjai, melyeket kifejlesztett, milyen hatással lesznek az emberekre. Egy tesztalany voltam csupán a többi között. Mit gondolsz, hova tűntek azok az emberek, akiken kísérletezett? Azt hiszem, mondhatom azt, hogy mindennek az egyedüli túlélője vagyok. Túlélő, heh? Akik pedig az útjába állnak... azok a porlasztóba kerülnek - van valami a hangjában, ami valóban arról árulkodik, hogy igazat mond. Az Ashita nem szent, mint ahogy azt hitted, hiszen olyan mélyre még nem ástál a szervezet életében. Egy dolgot tudsz róluk biztosra, mégpedig hogy megmentették az életed, s ez számodra több, mint bizonyíték, így eszed ágában sincs elárulni őket. A kulcs, melyet a doktor laborjához kaptál, még mindig ott lapul valahol a szekrényben, s emlékszel, hogy vannak szobák, melyeket még nem fedeztél fel. Vannak olyan iratok, melyekbe nem tekintettél bele... hogyan is tehetted volna? Hiszen az mind a doktor személyes irata, kutatásai, s ha nem mutatja meg magától, akkor ki vagy te, hogy kutakodj a holmijai közt?

Kazue egyenletes légzése, s a termen végignéző tekintete, még ha az olyan magabiztos is, téged nyugtalanít. Ami még inkább feldühít az az, hogy egyáltalán nem válaszolt arra, hogy merre van Hikaru. Azt persze már kitaláltad magadtól is, hogy életben van... legalábbis még. Hiszen ahogy felidézed Kazue ezelőtt elhangzott szavait, azt mondta, Hikaru is részese mindennek. Azt nem tudod, hogy mire gondolt pontosan: részese a gyújtogatásoknak, Kazue őrületének, vagy ő is azzá változott, mint az a bagázs, akikkel odakint harcoltál? Egyet tudsz biztosan, hogy az idő sürget, s ha neki is beadta a szérumot, akkor nincs sok időd hátra.

- A fertőt ki kell irtani - vigyorodik el megismételve ugyanazt a mondatot, mely az előbb még a te szádat hagyta el. Kazue jól felmérte az előtte álló Yodai-okat, valamelyest azt is tudhatta, hogy ezek a gépezetek mire képesek. Nem lenne most az ellenfeled, ha a tárgyalások előtt nem végzett volna kutatást. Meglepetésedre nem Kazue az, aki mozdul. A mennyezetről egyszerre több teremtmény ugrik le, egyenesen a Yodai-okra, akiknek persze elég nagy volt az ellenállásuk, mégsem számíthattak arra, hogy a támadás felülről fog érkezni. Valószínűleg ezt érzékelhette a monitorod, bár az is lehet, hogy Kazue már akkor jelzett a szörnyeinek, amikor nem számítottál rá. Tudtad, hogy valószínűleg nem hülye, ha már a szervezet üzleti életéért volt felelős.

Ha a Yodai-ok el is érték, hogy sok teremtmény lángra kapjon, az Kazue-t egyáltalán nem érdekelte, hiszen ezek a lények minden parancsára engedelmeskedtek, s a halálba rohantak érte... újra. Így, amíg a Yodaiok nem figyeltek, Kazue-nak sikerült elosonni a monstrumok mellett, hogy megkörnyékezhessen téged. A rúgás váratlanul ért még a levegőben is, hiszen Kazue olyan gyors volt, hogy nehezen tudtad követni - valószínűleg a szer hatása, hiszen meg voltál róla győződve, hogy ezelőtt semmi ilyet nem tudott. Erős lába egyenesen a falnak dobott. Nem számítottál ekkora ellenállásra, így gyorsan ki kellett eszelned valamit, hiszen Kazue már a körmeit élesítgette előtted.

**Amori Shuu** Pént. Feb. 01 2019, 16:20

Ifjú feltalálónk zavartan tekintene a monitorából körbe. Először azt hitte, csak a műszerét zavarhatta be valami, ami miatt ennyi fals jelet mutatott, annak ellenére, hogy Shuu nem látott senkit Kazuen kívül. A férfi még mindig a saját igazát győzködte, ám Shuu figyelme már más irányba terelődött. Tudta jól immáron, nincs esély, hogy békésen megbeszélhessék a dolgokat. De hát mire is számíthatott Shuu? Egy lebegő fémdeszkán áll, míg teljes páncélzatának fél keze ágyú formájában lóg teste mellett. Mechanikus gépezetel sorakoztak fel talpai alatt, s tűvetőjüket a vele szembeálló célpontra irányították. Kazue szavai fedték némileg az igazságot. Shuu úrfi oly fejlett arzenállal vette célba az egyetlen embert, amihez fogható, a tudomány jelen helyzetében, kiemelkedő. Fegyvert alkotott a tudománnyal, s ezt a fegyvert most fel is akarja használni, hogy megállítsa az Ashita ellenségét. A férfi tetteire nem létezik mentség, s Toru-sama világosan parancsba adta a megtorlást. Hikaru, ha fertőzött, hanem, igaz, az előzőbe még mindig nem tud belegondolni Shuu, pontosabban azt elképzelni, mi van ha mégis. Egy biztos, Kazue bántotta Hikarut is, így pusztulnia kell. Nem létezik más kimenetele a történetnek.
- A tudomány... Áldozattal jár - válaszol Shuu halkan, hangjában egészen más érzések hallatszódnak ki, mint amilyenben a beszélgetésüket kezdte. Sokkal inkább érződött a határozatlanság, vagy talán...annak a látszata. Olyan érzés lehetett, mint ha például az asztala előtt áll, s épp valami újba kezdene. Benne a félsz, s tudja is, hogy amit tervez, hatalmas veszélyt jelenhet, bárminemű apró hibánál is, mégis...belevág, mert bízik abban, amit tesz. Határozott kézzel áll neki a feladatnak, bízik a kezeiben, bízik az érzéseiben.
A plafonról hirtelen elkezdtek lefele esni a fertőzöttek. Tehát Shuu műszerei nem hagyták őt cserben, csupán nem volt elég ideje rendesen felmérni a környezetét. A fertőzöttek sorra hullattak alább, egyenest a felsorakozó Yodaiok fejére. Shuu kezeivel próbálná eltéríteni a ráeső élőholtakat. Kazue kegyetlen fegyvere, az a vírus valóban nagy hatalom. A tudomány egy nagy lépése, ám még korántsem tökéletes. Épp annyira nyers és irányíthatatlan, mint amilyen volt. Otumachikku kutatójának felfedezését Shikommi doktor fejtette meg ugyan, Kazue ellopta ezt a szérumot, s felhasználta a saját céljaihoz. Ám úgy tűnik, nem fejlesztette túlságosan is tovább, ezek a szörnyetegek korántsem voltak oly szinten, mint a kutatóból lett Denevér volt. Shuu pedig a denevér ellen fejlesztette a Yodaiokat. A szörnyeteg erős karmai, a hanghullámok, amiket képes terjeszteni, s a testét legyőző tűz bevetésének alapjául alakította a yodaiokat a feltaláló, így ellen kell állniuk a rájuk eső veszélynek is. Ugyan Kazue látta őket, hiszen aktív megfigyelője volt a Denevér elfogásának, amit a yodaiok kameráján keresztül kísértek figyelemmel. Kazue tudhatta, miféle fegyverzettel látta el Shuu a gépeit. Azonban a yodaiokon kívül, pontosabban azokon belül volt a feltaláló kezében még egy ütőkártya. Az elit Yodaiok Shuu irodájában voltak végig, titokban fejlesztette őket a fiú. Még Toru és Shikommi sem tudta, hogy a fiú készített hat darab olyan yodait, ami inkább hasonlít egy valódi harcigépre, mint "gyenge" elődeik. Az elitek arra teremtődtek, hogy megóvják Shuut. Erejüket a csillagchakra is erősíti, valamint páncéljuk pont olyan ellenálló fémből készült, mint a Vaspáncél is, a Shuu által használt legerősebb fémötvözet. Azonban úgy volt a fiú, hogy még nem veti be az elit osztagot. Megvárja, amíg kiismeri ellenfelének erejét.
Kazue hihetetlen gyorsasággal ugrott neki a fiúnak, s rúgta a levegőben a falnak őt. Embertelen sebességre tett szert, efféle képességek birtokában biztosan nem volt korábban. Shuu nem tudott másra gondolni, csak az ellopott szérum hatására. Kazue elmondta, hogy némileg módosította, s belegondolva, a Denevér is nagy fizikális erővel rendelkezett. Nem volt meglepő, hogy a lebegő fiút képes volt eltaszítani lábával, egészen a falig. Shuu szerencsére erősen kapcsolódott a chakra segítségével deszkájához, így a szerkezet a talpa alatt maradna, miközben a Vaspáncél háti része megtöri a falat. Kazue visszaesne a földre, majd a fiút figyelné továbbra is. Úgy tűnik, rákapott a vér szagára, s a feltaláló vérére feni éppen fogait.
A feltaláló kiegyenesedne a deszkán, majd jobb kezét a földön álló férfi felé tartaná. Egyelőre nem tüzelne, csupán felkészülne egy újabb rohamra. Átgondolja a lehetőségeit is először. Van egy ellenfele, aki sokkalta gyorsabb nála, de úgy tűnik, Shuu védelmét nem képes egyelőre átütni. Amíg a Vaspáncél védi őt, addig nem kell tartania a súlyos csapásoktól. A yodaiokat ugyan meglepték a fentről érkező szörnyetegek, de úgy tűnik, az ifjú felvetése beigazolódott, mely szerint a denevér ellen képzett yodaiok jól állják a sarat a bestiákkal szemben, s úgy tűnik, Kazuet sem foglalkoztatja "embereinek" sorsa. A Yodaiok eszközt váltanának, s tűvetővel szerelt jobb karjukkal a derekukra erősített katanak felé nyúlnának. Legalábbis egy részük. A katanaval tökéletesen távolságot teremthetnek maguk és a bestiák között. Amint ez megvan, s talán addig egy párat sikeresen le is vághatnak, megpróbálnák visszaszorítva, egy helyre terelni őket, majd a lángvetőkkel porig égetni azokat.
- Maga egy áldozat. Egy patkány, ami kiszökött a ketrecéből. A maga módszere elpusztítja csak a világot. Megmutatom magának, mire képes a tudomány.
Shuu pedig a deszkán állva, kezét Kazue felé tartva, mérlegelt a lehetőségein. Támadni fog, méghozzá a karjára épített Csillaglöveggel. A lövegből több, kisebb méretű chakralövedéket indítana, mellyel tüzelés alá venné az ellent. Kazue vélhetően ellen fog támadni, s sebességére építve fogja elkerülni a lövedékeket, s megpróbálja talán újból felsérteni a páncélt. Éppen ezért Shuu a másik kezébe is chakrat koncentrálna, hogy a csillag chakra segítségével egy pengét alkothasson a háta mögé rejtett baljával. Ha esetleg Kazue ismét felé ugrana, meglephetné ő is azzal, hogy a chakratőrt meghosszabbítva, az érkező testébe vágja.
Amennyiben Kazue valamiféle távolsági támadással próbálkozna, Shuu csakugyan a csillagchakrat használná, azonban egy védőburkot alkotna a Shiirudo nevű technikával. ha ezzel képes felfogni, addig tüzelne tovább, amíg mozgásra nem bírja Kazuet. Ha még egyszer ráugrik, Shuu nem fogja elengedni. Meg akarja vizsgálni, mit képes a teste elviselni, s mennyi támadás után mondja azt, nem képes felkelni többet.

Terumi Mei Kedd Feb. 12 2019, 17:42

Pontosan tudtad, hogy mivel állsz szemben. Kazue alábecsült téged, de valamennyire te is őt. Habár elsőkézből tapasztaltad, hogy a Denevér mire volt képes, Kazue ezt a szérumot továbbfejlesztve olyan erőre tett szert, ami talán a denevérben soha nem volt ott. Bár fizikálisan erős volt, nem volt olyan gyors, mint Kazue, ami talán azt is jelentette, hogy Kazue-nak nem volt olyan fizikuma, mint a Denevérnek. A Yodai-okat a Denevér ellen fejlesztetted ki, akik pedig úgy tiporták el a kisebb ivadékokat, mintha csak egy nagy kővel vernék agyon a csótányokat, ez azonban Kazue-t egy kicsit sem érdekelte, hiszen minden bizonnyal azért voltak mellette, hogy előnyt kovácsoljon magának. A kis ivadékok csak bábok voltak egy nagyobb játszmában. A tűz megtisztította a területet, őrült kiáltásokat hallottál, amint égő emberek szaladgálnak eszeveszetten. Talán még meg is esne rajtuk a szíved... ha még maradt volna bennük valami emberi. Kazue valószínűleg úgy alkotta meg a szérumot, hogy ő legyen ennek az egésznek a vezére, s a többiek lessék minden kívánságát. Parancsot sem kellett szinte adnia, a hibbantak máris ott voltak és lesték minden kívánságát. Mintha a tudatuk egy lett volna.

A rúgás talán váratlanul ért, de a következő percben csakis azt figyelted, hogyan tudod átütni a védelmét. Valószínűleg Kazue is ugyanezen volt éppen, ugyanis nem támadt, egyszerűen csak várt, s próbálta végiggondolni a lehetőségeit. A páncél erős volt... nem hiába, hiszen valóban ellenük fejlesztetted ki, ami Kazue fejéből lehetséges, hogy ez az információ elmaradt.

Az mindenképpen kapóra jött, hogy az ivadékai nincsenek a közelben. Sem téged, sem őt nem hátráltatják. A két sereg, hús és gépezet pedig egymásnak feszülnek. Az élőholtak próbálnak persze közel kerülni a Yodaiokhoz, elvégre még mindig többségben voltak a páncélos katonákkal szemben, viszont a Yodai-ok felszereltsége sokkal biztosabb volt. Egy-egy ivadék a kardjukon végezte, míg másoknak sikerült úgy átmászni, hogy egy másikkal védte a testét maga előtt. Amikor a többiek rájöttek, hogy társaik feláldozásával talán előrébb juthatnak, sikerült egy Yodai-t harcképtelenné tenni azzal, hogy addig ütötték karmaikkal, mígnem végül darabjaira szedték azt. A többivel persze már ezt nem tudták eljátszani, ugyanis nem volt meg hozzá a kellő létszámuk.

- Bla-bla-bla. Tudsz is valamit mutatni, vagy csak jártatod a szád? - Kazue, bár az ő rezortja a beszélgetés, most úgy tűnt, hogy nem tűri tovább, és csakis egyetlen dolog hajtja: az elpusztításod. Tudtad nagyon jól az eddigi meséjéből ítélve, hogy csak egy dolog tartotta távol az Ashita elpusztításától, ami pedig te voltál. Te vagy az Ashita tökéletes fegyvere, így minden bizonnyal csak a te holttesteden át volt képes arra, hogy elpusztítson valamit, ami talán az egész világ jövője is lehet.

Érezted, ahogy a levegő szinte perzsel köztetek, mintha tudnád, hogy ő is támadásra készül. Azonban te gyorsabb voltál. A lövedékek Kazue irányába száguldtak, aki persze mindezt könnyen elkerülte olyan sebességgel, hogy nem is láttad, hova tűnt. Nem ugrott rád. Csak játszadozott veled, ahogyan azt a Kalapos is tette az erdőben.

- Ennyit tudsz, Shuu? - mély hangját egyenesen a mennyezet felől hallottad. Amikor felnéztél, Kazue fejjel lefelé lógott, tenyere és talpa a plafonra tapadt. A zsigereidben érezted, hogy tervez valamit és azért provokál. Talán le akar fárasztani. Tenyerével elengedte a mennyezetet, így egyszerűen csak a lábaival lógott lefelé; kézjeleket formált.

Nem számítottál arra, hogy ez következik, ugyanis legjobb tudomásod szerint Kazue csak egy egyszerű civil volt. De ha valóban ő a Fáklyás, akkor mégiscsak volt valami trükk a tarsolyában, amivel ő maga is tudott chakrát használni, méghozzá tűz eleműt.

Egy tűzsugár indult meg feléd, felperzselve mindent, ami az útjába került. Ami csak tudott, az lángra kapott. De te még álltad a sarat, ugyanis a burok elegendő védelmet nyújtott ahhoz, hogy ne essen semmi bajod. Meg voltál róla győződve, hogy ez akkor is úgy lenne, ha a burok nem lenne rajtad, mivel a páncél elég erős volt, hogy felfogja a tüzet. A jutsu sem volt éppen olyan erős, hogy ártani tudjon neked. Úgy tűnik, a természetes tudomány eddig nyereségesebb.

Amint magadhoz tértél, s a tűz is eltűnt előled, újra rálátást kaptál az előtted álló férfira, aki újonnan a földön ácsingózott az újabb támadásra várva. Amint persze újabb kézjelekbe kezdett, egy hatalmas sikítás szakította félbe az akciót. A lángok felcsaptak, a falakat nyalogatták, amit feketére festettek. A sikítás ismerős volt... hiszen ugyanattól a személytől hallottad. Hikaru? Ez a sikoly elegendő volt ahhoz, hogy kizökkentsen a koncentrációból, s újra eszedbe jutott, hogy miért is vagy itt pontosan.

- Óh. Úgy tűnik, megérkezett a jel. Viszlát Shuu az Ashitában! - valami nem stimmelt. Mintha Kazue csak arra várt volna, hogy valami elterelje a figyelmed, s hirtelen fontosabbá váljon, mint az ő legyőzése. Kazue pedig eltűnt a szemed elől, a maradék vakarcsot pedig mindet magával vitte. Az Ashitába indultak. Viszont nem volt sok időd... tudtad, hogy Kazue gyors, s hamar oda fognak érni, de még volt egy feladatod: Hikaru itt volt a toronyban, csak egy lépcső vezetett oda. De mi történhetett vele? Miért sikít? És mi történik, ha nem mented meg? Mi lesz az Ashitával? Mi lesz Hikaruval? Sikerül mindkettőt megmentened?

// Akárhogyan is történnek a cselekmények: Ha úgy döntesz, hogy megmented Hikarut, a torony felé menet észreveszed a többi cellát is, ahova azokat az embereket zárta Kazue, akik az Ashita szövetségesei, köztük a vezér is, tehát Kazue nem változtatta át a szervezet vezető tagjait és több katonáit. Ha megtaláltad Hikarut a legmagasabb torony cellájában, a lány széttépett ruhákban, mocskosan és véresen ül a sarokban begubózva, mindentől védve magát, a másik sarokban vele ellenkező irányban egy ugyanolyan ivadékot találsz, amelyekkel harcoltál - miatta hallottad a sikítást. Ha megvizsgálod Hikarut, megkönnyebbülten veszed észre, hogy nincs rajta harapás, csak karcolások és sebek, valamint annyira megviselte a bezártság, az éheztetés és az ivadék jelenléte (nem kizárt, hogy ő érte el, hogy egy traumát éljen át), hogy valószínűleg tőled is fél.

Kérdezhetsz Hikarutól, beszélhetsz hozzá, ahogyan beszélhetsz a vezérekkel, s a következő posztban reagálok rá, azonban a posztod végén juss el vissza az Ashitába, onnantól pedig szintén leírom a cselekményt és a történéseket. Hajrá! //

**Amori Shuu** Pént. Feb. 15 2019, 02:19

A fegyver lila fényben úszott, miközben a csőszerkezet végén lévő pecsét folyamatosan adagolta magából a chakragömböket, melyek sebesen száguldtak és csapódtak neki az első szembeérkező felszínnek. Ugyan a fő cél Kazue volt, a férfi gyorsabb volt, mint ahogyan azt Shuu sejtette. Hátrányban volt ezen téren, ugyanis Kazue ismerte Shuu képességeinek és gépzeteinek nyolcvan százalékát. Van ugyan az a maradék húsz, amiről maga Toru-sama sem tud, Shuu még nem látta idejét bevetni.
Kazue egy szempillantás alatt termett a mennyezeten, s fejjel lefelé lógva állt két lábán a tetőszerkezeten. Chakraval tartotta meg magát, vajon eddig is aktív chakrahasználó lett volna, vagy a szérum váltotta ki? S ha igen, vajon a chakrahasználat mely irányait sajátíthatta eddig el? Mire lesz még képes ez a fickó? Kazue nevetve fújt a még mindig lebegő fiú felé egy nagyobb területet lefedő tűzcsóvát. Shuu nem félt a tűztől, tudta jól, hogy a páncéljának állnia kell a sarat, elvégre...Tűzben edzette az ötvözetet. Tűzből kovácsolta a páncélzatot. S épp a tűz ellen lett megalkotva. A Vaspáncél valóban kitartott a lángcsóva hatásának idején, újabb sikeres tesztelést könyvelhetett el az ifjú kutató. Ez ügyben ő volt előnyben. A technológiát mindig is többre tartó fiatal feltaláló szerkezetei ugyan még nem képesek felvenni a harcot egy magas szintű shinobi ellen, megállják a helyüket. Ezt bizonyítja a padlózati részen vívott harc is. Amíg az élőholtak nem képesek komolyabb károkat tenni a gépezetekben, addig a Yodaiok kardjai és lángvetői alaposan csökkentik a túlerőt. Shuu Vaspáncélja pedig, ha nem is konkrétan harcra lett tervezve, kitartott Kazue csapásánál s a katon technikájánál is.
Sikoly zengte be a termet. Hikaru sikolya. Kazue megállt, mintha erre várt volna. Az Ashitába akar menni, mégpedig azonnal. A férfi pedig nem csak mondta, hanem ténylegesen, azzal a szabad szemmel követhetetlen mozgással ugrott át a termen, s indult el. A földön harcoló szörnyek is maguk mögött hagyták a Yodaiokat, majd megindultak teremtőjük után. Shuu bele sem akart gondolni, mit fog művelni a bázison, ha eléri. Azonban Hikaru is itt van, méghozzá bajban. Kurva nagy bajban. Shuunak nem volt ideje egyszerre megállítani Kazuet és megmenteni a lányt, akiért idejött. Egyedül nincs ideje. Shuu gyors kézpecsételésekbe kezdett tehát, majd a jelek elmutogatása előtt elővett, s eldobott fémbömbből kiszóródó vaslemezekből megalkotott egy Saibo Bunshint, a testét pedig egy, a sajátjához hasonló Vaspáncéllal vette körbe. A Vasklón nem kevés információval és feladattal jött létre. A toronyba való feljutás, s Hikaru megmentése.
A Vasklón elindult a kapu felé, ami a toronyhoz vezetett. A Yodaiok némán követni kezdték a bunshint, míg Shuu a Légdeszkán maradva, a lehető legnagyobb sebességre kapcsolt, s elhagyva az épületet, Kazue nyomába ered.
A Bunshin elérte az ajtót, majd behatolva, a Yodaiokkal körbevéve, haladt egyenesen felfelé. A hosszas lépcsősorok nem fáraszthatták ki a gépeket, így erőteljes tempót diktálva törtek felfelé. Bárminemű támadás esetén a lángvetőket aktiválva égetnék porrá azokat, akik a szűk lépcsőházban szembejönnek velük. Shuu felérne a torony felső szintjére, ahol több cellára bukkan. Szemeivel végigmérve a rácsok mögé zárt alakokat, felismert néhányat. Az Ashita emberei voltak, nem is akármilyen pozícióban. Úgy tűnik, Kazue életben hagyta őket, s nem fertőzte meg őket a szérummal. Talán szüksége van rájuk, ha bosszú-hadjáratát beteljesítette. Elvégre jó üzletkötő volt, de az egész Ashitat nem lenne képes irányítani. A Yodaiok egy része megállna, s fizikális képességeiket felhasználva, egyesével szakítanák ki az ajtókat, hogy kiszabadíthassák a fogságba esett vezetőket. A Yodaiok azonban azt sem engedik, hogy nagyon szétfussanak félelmükben, így a Bunshin a következő üzenetet mondatja a Yodaiokon keresztül.
- Kérem nyugodjanak meg, most már biztonságban vannak. Az Ashita mentőalakulata ügyel önökre.
Addig a Bunshin és a megmaradt néhány Yodai egy nagyobb ajtón jutna át, a lehető leggyorsabb és leghatásosabb módszerrel, lábbal. A klón észrevenné Hikarut, ahogy a szoba egyik végében fekszik. Teste véres volt és remegett. Shuu a legrosszabbra számított. Azonban nem volt egyedül. A teremben volt egy élőholt korcs, Kazue egyik állata. A Yodaiok azonnal a bestia felé emelnék a karjaikat, s a tűvetőkkel addig lőnék, amíg felismerhetetlenné szakad. Shuu eközben a földön fekvő Hikaru felé rohanna. A lány zavarodott volt, de szerencsére nem volt rajta harapásnyom. Nem volt fertőzött. Shuu ezt hatalmas megnyugvásként élte meg. Azonban Hikaru elméje oly szinten volt sokkos az elmúlt időszaktól, hogy rettegett, s félt még Shuutól is. A fiú feloldaná a sisakját, hogy a saját szemeivel nézhessen a lány szemébe.
- Hikaru. Hikaru! Nincs semmi baj. Nincs semmi baj. Vége van. Itt vagyok. Én vagyok az, Shuu. Hikaru. Itt vagyok. Vége van... - szavaival nyugtatni próbálja a lányt, ám sejti, egy efféle sokkból nehéz lesz. Nem tenne semmi hirtelen mozdulatot, csupán széttárná karjait, s szavaival próbálná nyugtatni a lányt. Ha sikerül némileg lecsillapítania, átölelné őt, s erősen magához szorítaná. Idő közben a Yodaiok a terembe vezetnék a kiszabadított fejeseket, majd bevédenék az összes ki- és bemeneti lehetőséget. Ostobaság lenne most visszaindulni az Ashita bázisára, amíg a valódi Shuu nem végez Kazueval. Ha végezni tud egyáltalán. Addig nagyobb biztonságban vannak az erődszerű kastély falain belül, a Yodaiok őrizetében.
Amíg a feltaláló hasonmása próbálja kizökkenteni a sokk hatása alól élete egyetlen szerelmét, addig a valódi Shuu a levegőben haladva próbálná utolérni az őrült Kazuet. Azzal számol ugyan, hogy ha Kazue képes volt őt otthagyni, s elindulni, akkor mindennél fontosabb a számára az Ashita elérése, s a bosszúja Toru-saman és Shikommin. Shuu csak harmadlagos célpont a szemében, így hiába érné utol, nem tudná megállítani. Azonban mivel ő a levegőben képes haladni, méghozzá elég gyorsan, így megpróbálná még az őrült előtt elérni a bázist. Ha ez sikerül, egy újabb Saibo bunshint alkotna, aki egyetlen feladatául a vezetőség riadóztatását kapná. Shuu pedig megállna a kapuban, majd kezei közé venné az ütőkártyáját. Az Elit Yodaiokat tartalmazó gömböket ujjai között szorongatná, hogy ha Kazue felbukkanna a seregével, maga mellett felállítva a hat elitszerkezetből álló sorfalat, egy nagyobb és egybefüggő chakrafalat húzzanak fel a kapu térségébe. Ehhez a csillagchakra képességei közül használná fel a Pajzs technikáját. A szerkezetek pedig jobb karjaikat előre tartva, az ágyuk végét a falon áttolva, készen állnak, hogy a feltaláló parancsára, nagy erejű csapást mérjenek a felszerelt Csillaglöveg segítségével az érkezők sorai között. Sejti, hogy ez nem lesz elég a legyőzéshez, de viszont elégnek kell lennie ahhoz, hogy felmorzsolja a nagy részét és megtörje a rohamukat. A lövegek sortűzként érné el az érkező tömeget, ha pedig elérnék a chakrafalat, az Elittestőrség a szintén csillagchakraból létrehozott kardokkal kezdenék megsemmisíteni a falnak nyomuló fattyakat. Erős védelmet kell kialakítania, nem juthatnak át Kazue szörnyei. Ha a bázis elbukik, Shuunak is vége. Minden munkássága, minden, amit elért az életében, az elmőlt két évben, ami a valós életét jelentette, minden itt van a háta mögött. Ha a szörnyek átjutnak, s Kazue ismét felperzseli a bázist, ahogy a falvakkal tette, akkor az Ashitanak vége. Időt kell nyernie, amíg a bunshin eléri Toru-samat és Shikommi doktort. Ők az elsődlegesek, őket kell először értesíteni.

Terumi Mei Szomb. Feb. 23 2019, 17:24

Kazue elérte, amit akart. Most már nagyon jól tudod, hogy mindvégig az volt a terve, hogy tőrbe csaljon téged, lefoglaljon, s addig ő az Ashitába kerüljön. Tudta nagyon jól, hogy a szervezetnek nem sok, vagy kevesebb esélye van nélküled. Hiszen eddig is a szerkezeteid voltak azok, amelyek képesek voltak vele felvenni a harcot. Hús-vér ember talán aligha tudna a közelébe jutni a gyorsaságának és a korcsainak köszönhetően. Le kellett fektetnie a csapdát, a csaléteket, aki ebben az esetben Hikaru volt. Tisztában volt azzal, hogy ez egy olyan csali, aminek majd nem tudsz ellenállni. Azonban arra már nem számított, hogy képes vagy bunshinokat is létrehozni… hiszen azok lekorlátozódnak az élő emberekre… vagy rosszul gondolta?

Láthattad, hogy milyen gyorsan elviharzott a szörnyeivel, úgyhogy gyorsan számoltál a fejedben. Mennyi idő, amíg eléri az Ashitát? Van esélyed utolérni? Ha nincs is, akkor is meg kell próbálnod. A megalkotott méretes klón temérdek információval ellátva a sikoly irányába eredt, ezzel időt nyerve az igazi Shuunak. A lépcsőn felfelé haladva úgy tűnt, Kazue ügyet sem vetett arra, hogy többi kreálmányát a falak között hagyja, hiszen minden erejét bevetve az Ashita elpusztítása volt fő célja, a maradék pár teremtménye csupán arra volt jó, hogy addig is feltartson téged, de a szembejövő kettő, három ivadék arra sem volt elég, hogy a Yodaiok közelébe kerüljenek. Azonnal elporladtak, amint a lángvetőkből a forró tűz érintkezett a testükkel.

A cellák mellett elhaladva tisztán lehet hallani az apró nyüszítéseket. Mintha sarokba szorított kiskutyák lennének, az Arashi vezetősége a sötétben gubózva rettegett attól, ami rájuk várt. Nem ismertek, és még csak álmukban sem láttak olyan szerkezeteket, melyek megmentésükre siettek. Ezért az sem volt meglepő, ha csak még jobban egymáshoz bújtak, hogy ezzel is védjék egymást… bármennyire is tűnt megalázónak. Ahogy a cellájuk ajtaja nyílt, s szabad utat adtál a menekülésre, eszük ágában sem volt kibújni. Féltek. Mindaddig féltek, amíg a Bunshin meg nem szólalt.

- Óh, hála az Ashitának! Tudtam, hogy nem hagynak cserben! – szólalt fel az egyik középkorú férfi egyszerű, díszes ruhákba öltözve. Valószínűleg valamilyen diplomata lehetett. Az emberek erőt véve magukon kintebb merészkedtek, de nem hagyták el a cellát mindaddig, amíg a veszély el nem ült. Bár bíztak a klónban, s a Yodaiokban, az életüket ennél nagyobbra becsülték. Ha voltak is köztük katonák, fegyverek nélkül ők sem értek semmit.

A Bunshin elérte Hikaru celláját, akiből kiveszett minden eddigi fény. Az eddig magabiztos lány csak árnyéka volt önmagának, s most olyan gyengének és megtörtnek látszott, mint egy egyszerű utcagyermek. Fogalmad sem volt róla, hogy Kazue mit tett vele, de egy dologban biztos vagy: a legrosszabbak közé tartozik, ha beadta Hikarunak a szert. A lányt szólítgatva egyre jobban remegett, és sírt, szipogott. Gyöngyöket hullató szemeiben szinte láthattad saját magad, de mélyebben csak félelmet és meglepettséget véltél felfedezni. Mintha fel sem ismert volna. Hikaru utoljára akkor látott téged, amikor még teljesen önmagad voltál, saját tüdővel, hajjal és egészségesebb arccal. De ahogy tekintete a lelked mélyére hatolt, érezted, hogy felismert, s idővel újra meg fog benned bízni. Széttárt karjaidba lassan fészkeli be magát, majd teljes terhével átadja magát a szabadságnak, s hagyja, hogy megmentsd. Forró, félelemmel átitatott könnyei halkan dobogtak acélozott karodon. A sós cseppek pár másodpercre még megtartották alakjukat, majd óvatosan bújtak el a világ elől a drótrengeteg mögé.

- Shuu… - suttogta bizonytalanul. Talán mindvégig az tartotta életben és az eszénél, hogy a nevedet mondogatta.

-x-

Bíztál a találmányod és saját magad képességeiben. Talán egy pillanatra örültél, hogy időben feltaláltad a Légszárnyat, különben esélyed sem lenne arra, hogy utolérd Kazue-t. A levegőben haladva figyelted az utat, ahol eléggé szembetűnő volt a mozgás. Rengeteg nyom árulkodott arról, hogy Kazue milyen irányban haladt. Azonban tudtál egy rövidebbet, amivel minden bizonyosan hamarabb fogsz várni rá és a lényeire, minthogy beteljesítené a célját. Önmagában Kazue gyors volt, de ha valóban az volt a terve, hogy megsemmisítse az Ashitát, bármennyire erős, egyedül nem tudta ezt megtenni, így várnia kellett a seregére, akik viszont nem voltak olyan sebesek, mint ő maga. Ez volt az egyik előnyöd is. Jobban örültél volna annak, ha két társad, Kokoro és B-sama is itt lehetne, de nagy valószínűséggel még az Arashi bázisán takarítják el a maradék fenyegetést és segítenek a túlélőknek. Ha még egyáltalán életben vannak, hiszen időd sem volt arra, hogy ellenőrizhesd őket. Ahogy Kazue számára te, így számodra is utólagos az ő biztonságuk, bármennyire is hangzik ez önzőnek… néhányan pótolhatóak, de maga az Ashita nem az.

A Bunshin parancsodra riadóztatja a vezetőséget, akik mit sem sejtve tevékenykednek odabent. Nem volt lehetőséged arra sem, hogy megfigyeld, milyen körülmények uralkodnak a bázison belül. Amikor elhagytad a bázist, az emberek éheztek… most csak bele sem mertél gondolni, hogy mi történhetett addig, amíg nem voltál itt. De nem is akartál ezen agyalni, sokkal fontosabb dolgod is volt. Csak te védhetted meg a bázist. A pajzs éppen időben épült fel a védelem ígéretében, hiszen máris hallottad távolról a recsegő, kattogó hangokat, melyek azt jelezték, hogy Kazue és szörnyei már a közelben vannak.

Amint észrevett téged és a pár fős sereged, mindenki megállt. Még a korcsok sem nyikkantak meg. Olyan csend honolt a környéken, hogy még a légy ürítését is meg lehetett volna hallani. A levegő érezhetően szikrázott köztetek. Mintha Kazue gondolkodna, hogyan jusson át a védelmeden… de nem akartál kockáztatni, s időt sem hagyva neki, jelezve a Yodaioknak, azok azonnal bevetették az ágyukat. A korcsok, mintha egy parancsot hallottak volna, védelmezően álltak be Kazue elé, aki szemrebbenés nélkül tűrte, hogy a teremtményei elpusztuljanak. Már ha elpusztultak… ugyanis sokuk még végtagok nélkül is folytatta volna a harcot, ha ez azt jelentette, hogy elnyerjék Kazue kegyelmét és bizalmát. Nem értetted, mi vezérli őket, vagy Kazue hogyan tudta elérni, hogy egy engedelmes sereget hozzon létre egyetlen szérum segítségével anélkül, hogy bárki is ellent mondana neki. Nem volt szüksége arra se, hogy szavakat formáljon mocskos ajkaival, az ivadékok már csak a gondolatára is cselekedtek. Amennyiben a korcsok fej nélkül maradtak, nem mozdultak többé.

Nem láthattad, hogy Kazue mit cselekszik az ivadékpajzs mögött, hiszen úgy elfedték állatkái, hogy egy kis résen sem láttál át. Viszont éreztél… mégpedig égett szagot. Kazue feláldozta pár teremtményét azzal, hogy felégette őket. A terve pedig nem más volt, mint az égő korcsokat bejuttatni az Ashitába, amit pedig úgy ért el, hogy a fal közelébe sem kellett menniük, hiszen azok egyszerűen bedobálták egymást. Ha még nem is tudtak sok mindent cselekedni, elég volt ahhoz, hogy egy kis káoszt érjenek el odabent, felégessenek mindent, amihez hozzáérnek, már amennyiben a Yodai-ok nem szelték át őket a levegőben…

- ELÉG VOLT! – a hang mérges volt, még te is megrezzentél tőle, ahogy szinte a hátad mögül szólalt meg. Az érces hang tulajdonosa pedig nem más volt, mint maga Toru-sama, akit még soha nem láttál ilyen állapotban. Gépszeme szinte izzott a koponyájában, izmai megfeszültek, amit tisztán láttál még a ruhán keresztül is.

- Adtam neked egy esélyt, Kazue, és te mindezt tönkre teszed? A fiamként neveltelek fel. Azt hittem, menthető vagy. Ezek szerint tévedtem – kezét a válladra teszi, amivel azt jelezte, hogy köszöni az eddigieket, s reméli, most is számíthat rád, hogy az oldalán harcolj. Együtt minden könnyebb. Észrevetted, hogy mögötted többen is megjelentek: Kagemori, Shikommi, a bázist őrző tíz szamuráj, sőt még néhány bányász is becsatlakozott a harcba a csákányaikkal. Toru-sama összecsapta két öklét, amelynek fémes hangzása volt, mintha Shikommi ez idő alatt valami új találmányon dolgozott volna. Talán tovább fémesítette a vezetőt? Nem igazán érdekelt, csakis az volt a fontos, hogy a veszély elüljön, s a bázis újra olyan legyen, mint ezelőtt. Toru-sama a földbe ütött, ahol egy vágás keletkezett, egyenesen Kazue irányába haladt, majd ott hirtelen egy kráter termett, ami nem kímélt senkit, aki az útjába került. Kazue felugrott a levegőbe.

- Heh, a jó öreg Toru, mindig tud meglepetéseket okozni…

// A továbbiak rajtad állnak. A végső harcot teljesen rád bízom, a lényeg, hogy Kazue-nak ebben a posztban mindenképp meg kell halnia vagy általad vagy Toru által. Az NJK-kat vezetheted, amennyiben úgy tartja kedved. Kazue seregének felét sikerült eddig kiiktatni. //

**Amori Shuu** Kedd Márc. 05 2019, 12:20

A Yodaiok sorra tépték fel a cellák ajtajait, majd a Bunshin egyesével elmondta minden egyes felszabadított személynek a jelenlegi helyzetet. Arra kérte őket, hogy maradjanak egy helyen, hogy ha a kastélyban maradtak Kazue szörnyeiből, a Yodaiok megvédhessék őket. Az Arashi vezetői a földön fekve bújtak egymáshoz, s ugyan egy átlagos ember szemében az efféle látkép gyengeséget tükröz, Shuunak fontosabb volt, hogy a szervezet vezetősége életben maradjon, elvégre ők azok, akik pénzelik az Ashitat. S most, hogy kiderült, nem az ő művük az elmúlt egy hónap eseményei, talán még jó pontot is szerezhet náluk a jelenlegi mentőakcióval. Az Ashitanak szüksége van a kapcsolatokra és a pénzre, máskülönben az emberek éhezni fognak a bázison. Bár Shuu érezte, nem csak az Arashival vannak kapcsolatban, Toru-sama messzebb is elnyújtózkodhatott az évek során. De ez nem tartozott Shuura. Ő nem azért volt, hogy a szervezettel üzletelő más klánok és csoportokat megválogassa, hanem hogy a találmányaival elősegíthesse az Ashita fejlődését és kiterjeszkedhessen a Medvék országában. S mily szerencse, hogy az ifjú feltaláló sohasem végzett egyik gépezetével sem. Mindig talál rajtuk valamit, amit fejleszthet, amit bővíthet. Az elmúlt hónapok során szerzett tapasztalata, a Yodaiok, munkához való affinitása elősegítette, hogy Shuu az Ashita nevében vagy egy tucatnyi falut újjáépítsen a Medvék országában szétszórtan. Shuu nem csupán helyrehozta a háborúban megrongált falvakat, hanem korszerűsítette is, ehhez pedig kulcsszerepet kaptak a Yodaiok. Az érzelemmentes fémbábok szó nélkül tették, amit tenniük kellett, s fáradhatatlanul dolgoztak nap nap után. Ugyan elsődlegesen védelmi szempontból alkotta meg a szerkezeteket a fiú, a gépezet emberszerűségének hála számtalan feladatra bevethető.
A terembe betörő Shuu azonnal végzett a benn lévő bestiával, majd Hikaru megmentésére sietett. A lány sokkos állapotban volt, s túlságosan is rég látta Shuut ahhoz, hogy egyből felismerje. A fiú haja még azokon a terápiákon hullott ki, melyeket a rák eltávolításának érdekében hajtottak végre. Miután Shuu végső elkeseredettségében beadta magának Shikommi doktor kísérleti stádiumban lévő szérumát, sikeresen megszüntette a rákot. Azonban a szérum felgyorsította saját betegségét, s szó szerint megsemmisítette a tüdejét. Azóta egy fémből készült implantátum alkotja a tüdejét, s a nyelőcsövét. Ugyan ruhája, s általában az arclehántoló technika által készített bőrrel el szokta fedni, a jelenlegi helyzetében nem azzal volt elfoglalva, hogy szépítse a mechanikával pótolt végtagjait és részeit a testének. Hikaru végül felismerte a fiatal feltalálót, majd fémes karjaiban megnyugvást találva, sírt. Shuu megmentette őt. Sikerült. Vissza kell vinni őt a bázisra, azonban előtte a valódi Shuunak meg kell fékeznie Kazue ámokfutását. Amíg a bázis és az ország nincs biztonságban, addig a Bunshin Shuu és a Yodaiok ott maradnak a kastélyban, s védik a bennlévő vezetőket és Hikarut.
Mindeközben Shuu sebesen haladt át a fás és sziklás területek felett. Előnyére vált, hogy képes volt a levegőben, légvonalban megközelíteni a bázist, így nyerhetett magának némi időt, amíg Kazue szörnyei elérik az Ashita központját. Az ifjú feltaláló újabb bunshint alkotott, mely elindult, hogy figyelmeztessen mindenkit, aki a bázison tartózkodott.
Shuu úrfi a kapuba igyekezett, ahol létrehozta az elit védelmezőket. A hat szerkezet megállt a kapu előtt, majd baljaik körül lilásan izzó pajzsokat alkottak. A chakrapáncél lemezeket egymás mellé tették, ezzel egy széles és magas kiterjedésű falat alkottak. Mindannyiuk látta már Kazuet, ahogy ott áll a sziklás perem végén, s vár. Várja, hogy a serege megérkezzen. A Yodaiok ekkor emelték jobbjukat is maguk elé, majd a karjukra szerelt csillaglöveg ágyúk csövét átnyújtották a pajzsok falán, s vártak a parancsra. Shuu elégedett volt munkájával. Amióta abban a faluban, aznap este, megtörtént AZ, azóta SHuu tudja, hogy a Yodaiokat komolyabb védelemmel kell ellátni, ha valóban erre akarja felhasználni. Ugyan aznap este egy halom banditával futott csupán össze, mi lett volna, ha shinobik fosztogatták volna a kis falut? Ha nem civil emberek kiiktatására rendelte volna el a tűzparancsot a tűvetővel felszerelt yodaioktól. Ha a chakra segítené őket, s a chakrat használva harcolnának? Pont, ahogyan most. Shuu előrelátó ember volt, s létrehozott a Yodaiokon belül egy olyan réteget, ami ugyan létszámukban kevesebb, mégis, felszereltsége és felhasználhatósága jóval az átlag yodaiok felé mutat. Az elit védelmezők vastagabb páncélzatának ötvözetébe a csillag töredékét is beolvasztották, ezáltal képesek a csillagchakra használatára, ezzel alkotva meg a pajzsokat. A csillaglöveg ágyúval és szintén csillagból alkotott közelharci fegyvernek alkalmazott csápokat pont az efféle helyzetek miatt építette bele a központi agy pecsétjükbe. Shuu nem bízta a véletlenre, felszerelte saját védelmezőit az általa ismert legerősebb képességeivel. Most eljött az idő, hogy élesben is letesztelhesse saját tudását, Kazue lopott és továbbfejlesztett széruma ellen. Vajon melyik fogja diktálni a jövőt? Az állatiasodott, emberi lényüket kiölő vírus vagy a fémek és a technológia?
Kazue serege megérkezett, a bestiák pedig felsorakoztak egymás mellé, várva teremtőjük parancsát. Felállt a közel negyven fős élőholt sereg a kapuban állomásozó yodaiokkal szemben. Létszámukban többszörös túlerőben voltak, s ugyan aggasztotta Shuut az alacsony létszámban bevethető elitgépe, mégis bízott a tudásukban. A technológia felülkerekedik a napi napon a tudományon, ebben szinte biztos volt.
Shuu nyomást érzett a vállán. Mintha valaki megfogta volna, s erős ujjakkal tartaná. Fejét némileg oldalra fordítaná, majd észrevenné, ahogy Toru-sama előrébb lépne. Hangos szavaiból Shuu azonnal tudta, Toru-sama nem fog alkudozni a szemben álló férfival. Tehát igaz volt, amit Kazue mondott. De számít is ez valamit? Nem sokat. Kazue őrült, s saját magát fertőzte tovább a szérummal. A bosszú hajtotta, nem pedig a tudományos előrehaladás. Ellopta a szérumot, nem a saját tudásából hozta létre. Így érthető, hogy az efféle bukottnak nincs helye az Ashitaban. Már csak azért sem, amit Hikaruval tett. Meg fogja őt bosszulni. Most és itt.
Toru sama hatalmas csapást mért Kazue irányába, a föld pedig felszakadt, darabokra tépve, majd magával temetve megannyi szörnyeteget. Shuu is parancsot adott a gépeinek a tüzelésre. A pajzsokon átnyúló fémcsövek lilásan izzani kezdtek, majd egymást követően kezdték el lőni a tenyérnyi méretű gömböket. A hat ágyú fáradhatatlanul kezdte tüzelni a tömeget. Kazue maga elé terelte az élőholtakat, hogy pajzsként védhesse magát. Szánalmas. Itt is látszott, a férfi bármit felhasznál ahhoz, hogy elérje a célját. Feláldozva ezzel mindenét, amit megalkotott. Gyenge ember. Ám az áruló nem fejezte még be mesterkedését. Több szörnyetegét borította lángba, majd szó szerint áthajította a levegőben, a yodaiok pajzsa felett a bestiákat. A lángoló élőholtak tombolni kezdtek a városon belül. Ugyan megérkezett ekkorra már az Ashitat védő szamurájok csapata, Shuu tudta, hogy nem lesz esélyük ellenük.
A kaput Toru-sama és az elit védelmezőkre bízta, ő maga pedig megindul, hogy a bejutott szörnyeket semlegesítse. A bestiák megindultak végső rohamukra, s a megmaradt húsz-huszonöt szörny egyszerre rohamozta meg a falat. A Yodaiok állandó tűz alatt tartották őket, a java része képes volt pajzsként használni az első sorokat, s ezzel elérhették a kaput. Éles és veszedelmes karmaikkal a csillagchakra falat kezdték el tépni és ütni, céljuk egyértelműen a védelem megsemmisítése volt. A szörnyek túlságosan is közel voltak ahhoz, hogy a csillaglöveget hatásosan használhassák. Ideje volt bevetni a közelharci eszközöket. A fal még tartotta magát egy ideig ugyan, a yodaioknak nem lesz sok idejük. Maguk mellé emelve jobbjukat, feloldották a csillaglöveget, s az ágyút lemezekre bontva, visszazárták a pecsétbe, majd hosszas, dárdaszerű nyalábokat hoztak létre a csillag chakraból. A pajzsokon átnyomva, a dárdák ugyan nem végeztek egyből a bestiákkal, többjüket hátrébb vagy térdre kényszerítettek, így tarthatták még egy ideig a kaput.
Idő közben Shuu, immáron egész testét és a fejét is a Vaspáncélba borítva, megindult, hogy segíthesse a szamurájokat a védelemben. A lángoló bestiákat pusztakézzel próbálta semlegesíteni. Mivel a páncél kellő védelmet adott a lángok ellen, s a fémes kesztyűk képesek voltak erősen tartani a szörnyeket, Shuu megragadva és fogságba ejtve az élőholtak karjait, szabad kezével addig ütötte a fejüket, amíg szét nem loccsantak.
- A fejük az egyetlen gyengéjük. Ha a fejüket támadják, meghalnak. A tetemeket pedig el kell égetni! - próbálta segíteni a saját ismeretével a társait. A vaspáncél ahogy eddig, most sem hagyta őt cserben. Az évken át tökéletesített ötvözetből alkotott teljes testes vértezet kiállta az elkapott szörnyek csapásait és ellenállt harapásaiknak. Vaskos fémkezével pedig kíméletlenül ütlegelte a bestiák fejeit. Szerencséjére Kazue nem készített több száz bestiát, így a java része a kapuban volt. Az udvaron gyorsan haladt a szörnyeken, s egyesével semlegesítette azokat.
Idő közben Toru sama és az elit védelmezők hősiesen kitartottak a kapuban, s lassan egy embermagasságú falat alkottak a szörnyek tetemeiből. Toru-sama is kézzel ütötte vissza azokat, akik lyukat tépve maguk előtt a falon, karmaikkal a yodaiokban akartak kárt tenni. Kegyetlen harc zajlott a kapuban. A chakrafal kezdett veszteni erejéből, több helyen sérült, nem tudták sokáig tartani. S ezt valószínűleg Kazue is tudta. A férfi kiahsználta testi erejét, gyorsaságát, s a fal elé tornyosuló hullatömeget, majd egy erőteljes lendülettel, belecsapódott saját halottjainak tetemfalába. A bestiák teste magukkal sodorta a yodaiokat, akik nem voltak képesek tovább tartani a védelmet, s hátrébb estek. Kazue és Toru-sama pedig megkezdte a végső leszámolást. Pusztakézzel viaskodtak, s ugyan Toru-sama hatalmas testi erővel rendelkezett, Kazue, a szérumnak hála gyorsabb volt nála, ezáltal több ütést volt képes bevinni. A csapások egymást terítették földre a másikat, volt, hogy Kazue csúszott a földön métereket, s volt, hogy Toru-sama teste csapódott a sziklafalba. A vezető és az áruló harcában megfáradt mind a kettő, szerencsére Toru-sama ki tudta terleni a bosszúra éhező Kazuet a kapuból, így a bázis előterének szolgáló szirten okoztak csak rombolást. Mindez idáig Shuu védelmezői a lángszórókkal megsemmisítették a tetemkupacot. Shuu tudta, hogy csak a tűzzel tüntetheti el őket teljesen. El kell égetnie minden maradványukat, hogy végleg megszüntethesse a veszélyt. A tetemek lángoltak, a két férfi pedig még mindig egymást gépelte a puszta kezével. Shuu be akart segíteni, de tudta, kazue ellen nem lenne sok esélye, s csak Toru útjában állna. Hacsak... el nem fogná őt. Mivel Kazue el van foglalva a legfőbb riválisának megölésével, figyelmét egyáltalán nem szentelné az ifjú feltaláló felé. Shuu ezt az előnyét használja ki, majd a kezébe véve egy fémgömböt, Kazue fáradt teste felé dobja, majd kézpecsétekbe kezd. A gömbből lemezek áradnak elő, melyek egyenest Kazue végtagjaira tapadnának. Egyre több lemez épül rá a testére, mígnem képesek lekorlátozni őt a mozgásában. Ahogy a lemezek építik be a testét, úgy marad a dühöngő őrült egy helyben. A kész vaspáncél megakadályozza Kazuet bárminemű mozgásban, végtagjait szorosan a teste mellé zárná. Ugyan Kazue erős, az kiderült, hogy nem képes átütni a Vaspáncélt, ezért Shuu képes lehet saját páncélját felhasználni ahhoz, hogy megbéklyózza az őrültet. Miután a vaspáncélba zárt férfit térdre kényszeríti, közelebb lép hozzá, majd a Toruga'shit venné elő a derekáról. Arca elszánt volt és határozott, ezt pedig megmutatta azzal, hogy feloldotta a sisakját. A megfeszített és leszorított Kazuenak csupán a feje maradt szabad, így az Elsütő hideg fémcsöve nekitapadhatott Kazue homlokának.
- Elárultad a szervezetet. Szembeszálltál Toru-samaval. Megkérdőjelezted Shikommi doktor képességeit. Több száz embert öltél meg, az Ashita szövetségeseire támadtál ÉS... - emli fel a hangját - Bántottad Hikarut. Ezért most meghalsz, te rohadt korcs.
Shuu aktiválná a fegyvert, melyben valódi lőszer található. A lövedéket a Hien stílussal burkolná chakraba, hogy áthatoljon szinte bármin, majd elsütötte egyszer a fegyvert. Majd még egyszer és még egyszer. Vagy öt-hat lövést leadott a fejbelőtt Kazue arcába, mire úgy érezte, elégtételt vehetett.
- Toru-sama, nem sérült meg? - lépne közelebb az Ashita vezetőhöz a fiú, s ellátná az esetleges sérüléseit, ha a férfi engedi. Mindeközben elmagyarázza, hogy hol van Hikaru, illetve az Arashi calád vezetőségét is biztonságba helyezte. Oda kell menniük, talán Toru-sama személyesen fog ezúttal eljárni, s akkor, Shuu végre ismét láthatja Hikarut.

Terumi Mei Kedd Márc. 19 2019, 18:14

Toru-samát látva mindenki új erőre kapott, mintha a közelsége egy olyan aurát adna mindenkinek, amellyel buzdítja társait. Tudtad, hogy az Ashita vezetője nem hiába lett vezér, hiszen úgy darálta sorra az ellenségeiteket, mintha csak a vajon tiporna át, azonban azt is tudtad, hogy ez nem volt elég. Kazue serege minduntalan felkelt és folytatta a harcot, mintha mi sem történt volna, s ha nincs Toru-sama felerősített kibernetikus testrésze - vagy éppen testrészei -, akkor könnyen lehet, hogy ebben a harcban alulmaradna. Hiszen kevesen voltatok egy nagyszámú sereg ellen. A férfiak bólintottak köszönetüket nyilvánítva az információért, aminek hála sikerült több kószát is visszaküldeni a pokol mélyére.

Amíg harcoltál a kisebb halakkal a sártengerben, addig Toru-sama és Kazue egymásnak feszültek. A nagy huzavonában úgy tűnt, egyikük sem kerül ki győztesen... Kazue gyors volt, amelyet Toru-sama nem tudott követni, de a vezérnek sokkal nagyobb védelme volt beosztottjával szemben, de Kazue-t gyorsasága miatt nem tudta elkapni, csakis a levegőben messzeható ütéseinek köszönhette, hogy egyáltalán megsebezhette őt. Talán Kazue ezért nem volt hajlandó olyan sokáig veled harcolni, hogy az erejét erre az alkalomra őrizze meg. Kapva az alkalmon, hogy Kazue túlságosan azzal volt elfoglalva, hogy riválisát minél hamarabb legyőzze, s csakis rá fókuszált, környezetére nem, sikerült lefognod őt szerkezeteid segítségével. Bár számára már itt volt a vég, szemein láttad, hogy még nem ült el benne a bosszúvágy, azok már vérben égtek. A fegyver csövével nézett most farkasszemet, de mosolygott.

- Oooh, Shuu.... ez még nem a vég, csak a kezdet. Az örökségem... még sokáig fennmarad - mondja ki utolsó szavait, amit már nem bírsz tovább hallgatni. Egy kilő. Kettő kilő. Három. Négy. Öt. Hat.

- Fiam, nyugodj le... - újra Toru-sama kezét érezheted a válladon, aki pár karcolással és izzadságcseppekkel lett gazdagabb: semmi olyannal, amiben ne lett volna már része. Egy szervezetnek át kell gázolnia a mocskon, a verejtéken és a vérben ahhoz, hogy nagyobb sikereket érjen el, és ez mindig is így lesz. Annak ellenére, hogy Toru-sama azt mondta, ideje lesz nem elpazarolni az energiád erre a korcsra, még egy utolsót ütött Kazue lyukakkal teli arcán, mintha csak meg akarna bizonyosodni arról, hogy biztosan vége van.

- Doktor! - kiáltott, Shikommi pedig azonnal ott termett, hogy Kazue testét megvizsgálja, majd a helyszínről elszállítsák - valószínűsíthetően a laborjába, hogy tüzetesebben meg tudja vizsgálni, mégis mivel sikerült Kazue kísérlete. Amint végeztetek Kazue-val, a valamilyen módon szerencsésen életben maradt hibbantak "elvesztek". Zavartan néztek szét maguk körül, mintha nem is tudnák, hol vannak, vagy éppen mit csinálnak, annak jele azonban nem volt, hogy megszűnt volna bennük a vírus. Egyszerűen csak nem volt vezérük, aki tovább parancsoljon nekik, így egy ködfátyol esett le elméjükről. Vajon mi lehet ez? Lehetséges, hogy szükséged van egy ilyen emberre is, hogy megtudja az Ashita, mivel volt pontosan dolguk, s Kazue hogyan adta nekik a parancsokat.

Mögötted a bázis kisebb lángokban, romokban áll. Semmi olyan, amit a közös munka ne tudna megoldani, de tudod nagyon jól azt is, hogy azzal a célzattal indultál útnak, hogy megtudd, miért éheznek az emberek. Ez nem változott, hiszen az Ashita jelenlegi állapotában még mindig éhezik. De volt egy esélyed: az Arashi. Vissza kellett menned, hiszen ott volt a két társad, Kokoro és B-sama is, valamint Hikaru, akinek szüksége volt arra, hogy a hús és vér Shuu ölelhesse. Bár, hogy mi számít hús és vérnek, ez esetben relatív. Nem szívesen hagytad itt az Ashitát, de Toru-sama meggyőzött arról, hogy itt már eleget tettél, meg kell szilárdítanod a kapcsolatot az Arashi és az Ashita között, akik segítségednek hála nem fognak visszakozni.

A visszaút hamar eltelt, ugyanis nem kellett megállnod minden egyes falunál, hogy nyomokat keress. Szomorú volt látni, hogy mindez egy ember műve... az égő, csendes, lakatlan falvak már mind alszanak. Mindezt miért? Egy bosszú beteljesítéséért? Hány ártatlan emberi élet veszett oda csak azért, hogy aztán tüzelőre juthassanak általad? Nem tehetsz róla... nem a te hibád, te csak a sajátjaidat védted. Ahogyan a korcsok sem tehettek arról, hogy Kazue irányította őket, hiszen nem a saját akaratuk szerint cselekedtek. Nem tudhattad, hogyan, de egy valamit igen: Shikommi doktor erre is fényt fog deríteni.

Az Arashi vezetői, amint elült a veszély, máris munkához láttak, hogy újraépítsék az erődöt. Oldalukon láttad Kokorót és B-samát is, akiknek pár égési sérülésen kívül semmi bajuk nem volt, még csak jelét sem mutatták annak, hogy kimerültek lennének. Azonban belül érezted, hogy ez nem így volt, csak nem akarnak gyengének mutatkozni egy pillanatra sem, vagy legalábbis előtted nem, elvégre akkor milyen testőrök lennének? Hikaru még mindig ott feküdt az ál-Shuu ölében, aki jöttödre a sok megpróbáltatásnak köszönhetően végkimerültségében elaludt. Ki tudja, mikor volt utoljára lehetősége erre úgy, hogy korcsok őrizték éjt nappallá téve, s ő attól félt, hogy bárki árthat neki. Így amiatt sem kell aggódnod, hogy megijedhet attól, hogy valójában nem az igazi Shuu volt vele itt. Nem tudhatod, hogy milyen a lelki állapota, s mire hogyan reagálhat, nagy valószínűséggel orvosi kezelésre lesz szüksége. De legalább biztonságban van.

- Shuu úrfi? Az Arashi vezetője beszélni szeretne - jelent meg az ajtóban Kokoro-sama egy negyvenes éveiben járó férfival, kinek öltözete szakadt és koszos volt a bezártságtól. Megvárt, míg reagálsz, ugyanis nem akarta felébreszteni a mélyen szundító Hikarut, aki azonban szinte semmi zajra nem reagált.

A vezető odakint várt meg, kicsivel odébb, hogy azért mégse zavarják meg.

- Az Arashi hálás a segítségért, s egy valamiről megbizonyosodtunk: az Ashita nem fog cserbenhagyni, kerüljünk bármilyen bajba. Éppen ezért szeretnénk segíteni a munkájukat. Kölcsönös megegyezéssel szeretném igénybe venni azonban segítségüket, hiszen nekünk is újjá kell építenünk bázisunkat és a környező falvakat. Mindazonáltal a helyzet ne tévessze meg, nem vagyunk tehetetlenek, Kazue ugyanis nem tudott rejtekeinkről, s elkövette azt a hibát, hogy sokunkat életben hagyott, ami persze ránk nézve és az Ashitára nézve kedvező. Nos, ha megengedi...

// Az Árnyjáték című kalandot ezennel itt zárnám le. Nagyon szép játék volt, tartalmas posztokat láttam, s nagyon sajnálom azt, hogy nem tudtunk jobban haladni. Itt persze a történéseknek még nincs vége, de azt majd máskor vesszük elő, most egy fontosabb dolga is van Shuu-nak, mégpedig a terjeszkedés.

A kalandot azért fejeztem így be, mivel az Arashi vezetője utolsó mondatában a jutalmazásokra utal, s enged következtetni arra is, hogy ahogy azt írtam, nincs vége.

Előszöris kezdeném a chakrával: mivel a kalandunk elég régóta folyik, s bár nem volt sok posztunk, de annál inkább hosszabbak és tartalmasabbak voltak, így +40 chakrát előlegeznék meg, és +30 TJP-t.

Az Arashi 500.000. ryu-t fizetett hálája jeléül, majd további 1.000.000. ryut a fegyverekre, melyekre ők is igényt tartanak, ezzel összesen 1.500.000. ryu üti a markod. Továbbá tizennyolc embert adományoz - melyből 3 szamuráj -, az Ashita szolgálatába (vagyis 15 munkás, 3 szamuráj, melyet kidolgozhatsz az adatlapra, amennyiben szeretnéd.)

Ne aggódj, a "játékos" cimborád nem tűnt el a lila ködben, később még visszatér. Smile

//

Ajánlott tartalom