Határvidék

- Hát, igen, és köszönöm! - vakarta meg a tarkóját a senseied. - Gratulálok Tenki, elsajátítottad ezt a fogást, így a fegyvertárad is megnövekedett. Nagyszerű, egyszerűen briliáns. Nem is tudom, milyen jelzőket mondjak még. Büszke vagyok rád! - áradozott Gikuzo. A kunait átvette, majd mutatta, hogy induljatok tovább. Egy új technikával gazdagodtál, az igaz, de ne feledjük, hogy nem ezért jöttél ide, hanem a banditákkal való leszámolás miatt. A nap további részében gyalogoltatok, majd megpillantottátok a falut, ahonnan a kérés jött, és ami a munkaitokért fizetni fog. Hamar be is mentek, és megkeresnétek a polgármestert, vagy falu vénjét, vagy azt, aki itt a góré, de sajnos nem találjátok. Hamar belefáradtok a keresésbe, vagyis Gikuzo biztosan, és beültök egy fogadóba, ahol rögtön rá is ismernek a fejpántotokra.
- Üdv, ti vagytok a Konohai ninják, akik megmentik a falunkat? - kérdezte, és a senseied máris elecsetelte neki, hogy mennyire igaza van, és sajnos alig ettetek ma. Alattomos húzás volt, de mindenestre hasznos, ugyanis 10 percen belül egy háromfogásos vacsora várta az asztalon, hogy elfogyasszátok. Miután végeztetek, meghajlások közepette elmondták, hogy a ház vendégei voltatok, és a kék épületben keressétek az illetékes személyt.
- Ne aggódj Tenki, én ezt elintézem, te addig keress egy szállót nekünk éjszakára! - mondta a jounin, és elindult megkeresni a helyet. Te is munkába álltál, és a jobbnál jobb ajánlatok helyett, amiket természetesen vártál volna, csak két lehetőség adódott. Az egyik egy 300 ryo/éjszakás ajánlattal kínált meg, de nincs ágy, és a földön kell aludnotok, a másik viszont már 500 ryo/ éjszakás lehetőséget ajánlott, ággyal, de étel nélkül. Végül is most ettetek. Neked kell döntened, hiszen a sensei rád hagyta, viszont gondolkozásod közepette egy nagyon furcsa dolog történt, ugyanis egy kő repült feléd, amit sajnos nem kerülhettél ki, lévén, hogy nem is láttad, és telibe eltalálta a tarkódat.
- Tűnj innen mocskos ninja, megoldjuk mi a falunk gondjait. - egy veled egykorú fiú állt előtted.

//Első fázisnak vége, a technikát megtanultad, feljegyezheted az adatlapodon, +8 chakrát kapsz mellé. Következik a második fázis, a küldetés.//

A fiú nem értette, miért az, az első reakciód a támadására, hogy bemutatkozol, és mindenféle ostobaságot regélsz. Lehet, hogy itt sokkal egyszerűbb dologról van szó, lehet nem azzal van baja, hogy helyettük oldjátok meg a feladatot, hanem, hogy itt vagytok. Lehet, maga a shinobi megnevezés, életcél, és maga a shinobi az, ami irritálja.
- Még hogy hasonlítunk? El ne szállj magadtól Tanko, te még a nyomomba sem érhetsz. - mondta csúfolódva. - Játszod itt a nagy ninját, akik az egyszerű falusiak életébe avatkoznak, nem vagy Isten, hogy más életéről dönts. Idegesítő, és arrogáns nép vagytok ti shinobik, és a legjobb lesz, ha most rögtön elhúztok innen. - mondta, majd felkapott még egy követ, és feléd hajította. Ezt már láttad, így nem okozott problémát az elkerülése, és ezt a cselekedeted egy köpéssel viszonozta, majd elment. Viszont, még mindig nem foglaltad le az éjszakai helyet, vagy pontosítva, még mindig nem tetted meg az előkészülteket, amiket a sensei mondott. Ha felnézel, láthatod, hogy a drágább szálló kapui meg is nyílnak.

A levegőbe beszélsz, úgy, hogy senki nincs a közeledben, és ez az egyetlen szerencséd, mert különben lehet, hogy bolondnak néznének, és az első alkalommal küldenének haza. Bár ez most nem számított, a szállodát lefoglaltad, bár a gondolat, hogy kifizetik helyetted, az elég furcsa volt, különösen egy olyan gyerektől, aki az élete miatt nem szokta meg ezt a stílust. De, még ha a nagyapád mindent állt volna helyetted, akkor is már felnőttél, pénzt kapsz a munkáidért, fizetned is kell a saját ellátásod. Ezt Gikuzo sensei sem fogja meghazudtolni. Milyen egy olyan genin, aki még a szállodát sem tudja kifizetni, aki nem tud magáról gondoskodni. Az eszme talán kicsit durva volt, de igaz. Miután bejelentkeztél a szállóban, a mestered is megérkezett, gratulált a szinte semmi különösebb nehézséggel bíró feladat megoldásáért, és betért aludni a szobájába, minden különösebb gond, és beszéd, és feladat ismertetés nélkül. A te döntésed, hogy hagyod aludni, vagy felkelted, és kifaggatod arról, hogy mit mondott a vezető személyisége a falunak, az esedékes küldetésről. Ki tudja, talán már a következő nap reggelével is kapcsolatos.

Csak nem keltetted fel a senseied, de te így sem tudtál elaludni. Mindent kipróbáltál, a számolástól kezdve, a pénzed rendbetételéig, de csak nem jött össze. Sok idő telt el, és végre kezdted azt hinni, hogy lesz esélyed aludni, amikor lecsukódott a szemed, és üvöltözést hallhattál.
- Neeeeee! Kérem, tegnap fizettem a bátyának, kérem. Ne tegye, NEEEEEEEEEEEEE! - egy nő sikított, de a senseied nem ébredt fel rá, de te igen. Nem volt idő, itt ébreszgetősdit játszani, valaki veszélyben volt, gyorsan kellett cselekedned. Valamennyire felöltöztél, és kezedbe is kaptál egy kunai kést, míg két robbanó cetlit a farzsebedbe dugtál, de ennél többre most nem futotta, így te ekkora fegyver arzenállal "repültél" ki a szálloda ajtaján. Egyből észre is vehetted, hogy honnan jön a hang, ugyanis egy megtépett ruhájú hölgy sírt, körülbelül 10 méterre előtted, és egy férfi állt mögötte, amint a kezét ütésre emelete.
- Nem a mocskos pénzedért jöttem szajha! Hanem érted, te most az enyém leszel. - mondta rémisztő hangon, amivel csak azt érte el, hogy a lány térdre esett, és jobban elkezdett sírni, ekkor kapott egy maflást a férfi jobb kezétől. De nem ezért hagyta abba a sírást, hanem azért, mert elkapta a tekinteted, és nonverbálisan próbálta közölni veled, hogy segíts neki. Milyen reménytelen helyzetben lehet, ha egy pizsama felsős fiú segítségét kéri, de amit ők nem tudnak, az, az, hogy te nem csak egy egyszerű fiú vagy. A férfi meglepődött a hallgatáson, és tekintete követte a lányt, és észre is vett téged.
- Húzz innen kölyök, ez nem a te dolgod. Menjél, és csicsikálj, ha nem akarsz meghalni. - vetette oda neked, és a jobb kezével egy katanát húzott elő. Vajon tudja is, hogy kell használni azt a pengét?

Mikor már abban a tudatban voltam hogy végre aludhatok egy jót, valami megint közbe jött. Kiabálást hallottam az ajtón kívülről. Egyből tudtam hogy ez egy nő kétségbe esett hangja majd fel ültem és Gikuzo sensei felé néztem.
- SENSEI!
De láttam hogy még mindig alszik sajnos nem volt több időm meg nem is akartam zavarni a senseit az álmában. Cselekednem kelett magamhoz vettem amit csak tudtam két robbanó cetlit tudtam a zsebembe tenni jelenleg nem volt idő gondolkodni és megfogtam a kunaiom amit mindig magamnál tartok. Elkezdtem kifutni a szobából majd a szálloda ajtaján rontottam ki. Próbáltam minél hamarabb oda érni tudtam hogy minden másodperc számít. Mikor kirontottam az ajtón egy nőt láttam térden állva sikítozni meg egy férfit aki mérgesen nézett rám és kiabált vele. Sajnos a lányt megütötte már nem tudtam közbe avatkozni akkor már. A nő próbált segítséget kérni tőlem valamilyen úton módon. Nem voltam kíváncsi arra hogy mi történt egy lánnyal nem szabad így bánni nincs bocsánat. Később a férfi is rám nézett lehetett rajta látni hogy le nézett engem a korom miatt, de nem érdekelt mert ő még nem tudta ki vagyok. Majd hozzám szólt:
- Húzz innen kölyök, ez nem a te dolgod. Menjél, és csicsikálj, ha nem akarsz meghalni.
Fél mosoly rendült az arcomra de cseppet se voltam benne biztos hogy én jövők ki nyertesen a harcból. Utána elővet egy katanát. Innentől már cseppet sem vettem viccesre a dolgot. Próbáltam magamban összevetni a dolgokat.
- Hmm... katana. Biztos jártas lehet közelharcban és testi erőben is jobb mint én. De a shinobi kiképzésemnek hála az ügyességem és a gyorssaságomal nyerhetek. Két robbanócetlim van meg egy kunaiom, szóval távoli harcot nem kezdeményezhetek. Ezt most egyedül kell megoldanom és az a lány bízik bennem. Fel kell elsőnek mérnem hogy mennyire képes használni azt a katanát és mennyire képzett.
Magam elé vettem a kunaiom elkezdtem felé futni támadásra felkészülve.

// Bocsánat hogy most keveset írtam csak nagyon fáradt vagyok, de kicsit pihenek és most már újra írok rendesen. //

*Fenséges Kaito? Na persze, legyen elég a Kaito-sensei, attól még hogy jounin, nem fogok behódolni neki.* elmélkedtem magamban. Majd széles vigyorral az arcomon válaszoltam a kérdésére.
-Hát nem hiszem hogy kiakasztottam, sőt szerintem inkább kedvelt. Eléggé közvetlen volt velem.-
Majd feltűnt egy öreg ember akinek valaki ellopta a táskáját amely pénzt és élelmet tartalmazott tehát a segítségünket kérte. Szívem szerint segítettem volna neki rögtön, de az újdonsült mesterem nekem adta a döntés jogát, valamint felhívta a figyelmem a küldetésre fontosságára.
* Most mit kéne tennem? Ha segítek az öregnek akkor egy embernek segítek és rengetegnek ártok ha Kusagakure haragját kivívjuk, hogyha viszont tovább állok akkor csak egy embernek segítek. Lehet hogy kapnék az öregtől egy kevéske honoráriumot... nem, nem tehetem meg ezt másokkal. El kell határolódnom és egy nemet mondanom. * Végül sikerült dűlőre jutnom magamban.
Az öreghez egy lépéssel közelebb álltam, belenéztem a szemébe és kedves hangnemben próbáltam vele szót érteni, igaz nem volt könnyű dolgom, hiszen azt kellett közölnöm hogy nem segítünk.
- Uram, nagyon sajnálom de fontos elintéznivalónk van, nem tudunk segíteni önnek. Ha ezt meg tennénk, lehet hogy bajba sodornánk a falunkban élő embereket. Csak azt tudom önnek tanácsolni hogy menjen el Konohába és ott kerestesse el meg azt aki ellopta a hátizsákját. További szerencsés utat kívánok!- majd a shinobi felé fordultam - Folytassuk az utunkat Kaito-sensei!-.

//Shin//

Az öreg szomorúan konstatálja, hogy nálad nem lel segítő kezekre, de elindul a falu irányába, azzal a gondolattal, hogy talán lesz ott valaki, aki segít neki. Mentek tovább, és lassan kezditek is magatok mögött hagyni az országot, már a délután is megérkezett, amikor hirtelen azt veszed észre, hogy valami megcsillan előtted, a levegőben. Senseied reflexeinek köszönhetően a három kunai, ami feléd tartott, az ő fegyveréről levágódik, és kiugrik a bokorból egy shinobi, akinek a homlokpántján egy hangjegyet vélsz felfedezni, de ez túl sokat nem mond neked, ha nem ismered a falut, ahol ezt osztogatják a genineknek. A kiugró shinobi kézjeleket mutat, majd elkiáltotta magát.
- Doton: Yomi Numa! - erre mestered körül egy mocsár jelent meg, és elkezdte beszippantani őt.
- Francba, ez elkerülte a figyelmem! Shin, menj tovább, a küldetés most fontosabb, te..... - és nem tudta tovább mondani, mert újabb három kunait kellett kivédenie, és ez félbeszakította a beszédét. Majd azt veszed észre, hogy két ninja ugrik a jounin felé, egyik kezében katana(ő ugrik kelet felől), a másik a megmaradt kunai kését szorongatja(ő észak felől), és épp az életére törnek. Döntés előtt állsz.

(1)Megpróbálod megállítani valahogy őket.

(2)Futsz tovább a jó irányba

Délután volt, a sensei és én az utunkat jártuk, mikor egyik percről a másikra valami csillant egyet előttem, ekkor még nem tudtam hogy kunaiok. Még fel sem eszméltem de a jounin már elém ugrott kivédte őket. Ezután fel is tűnt a támadónk, a fejpántján egy hangjegy. Nem tudtam hogy mi akar ez lenni , ilyen shinobikat még életemben nem láttam. Majd egy ugyan csak számomra ismeretlen föld technikával mozgásképtelenné tette a mesteremet.
- Francba, ez elkerülte a figyelmem! Shin, menj tovább, a küldetés most fontosabb, te..... - hangzott a parancs amelyet egy kunai kivédése félbeszakított .
-Még hogy itt hagyjam?! Még mit nem? Nem az vagyok aki csak egy társát hagyja veszni. Ezt vésse az eszébe sensei!- kiáltottam hangosan.
* Lehet hogy ezért a pár mondatomért meg fog rám haragudni, de akkor sem hagyhatom veszni sem a küldetést, sem a mesterem. Hogyha ez probléma lesz akkor vállalni fogom a felelősséget.*
Majd feltűnt még egy hang shinobi és támadásba is kezdtek. Én ebben a másodpercben már elkezdtem formálni a következő kézjeleket: Tigris,Kígyó,Kos,Majom.
-Katon: Endan!-mondtam ki a technika nevét és kettő a tőlem telhető legnagyobb tűzgömböt fújtam ki egymás után a támadóinkra. Amíg azok el voltak foglalva azzal hogy ki térjenek előle, megfogtam Kaito karját és egy hatalmasat rántottam rajta hogy kihúzzam a technika által keletkezett mocsárból.

A levegőben nehéz kikerülni két kunait, ha az ember felé repül, pláne két tűzgömböt, de a két Otogakure-i shinobinak sikerült, bár nem kikerülték, inkább "máshová teleportáltak", ugyanis amikor a tűz eltűnik, két elszenesedett fatuskót látsz magad előtt a földre esni, viszont ez nem zavar meg téged a kis mentőakcióban, és egy rántással ki is húzod a senseied a mocsokból.
- Ezért még kapsz majd Shin, de köszönöm. - mondta a férfi, majd egymásnak vetettétek a hátatokat, hogy körülnézettek, és védjétek egymás vakoldalát. - Megfigyelés, esetleg terv, kedves társam? - mondta a férfi, kérdezve, van-e már egy lepörgött harc szimuláció a genin fejében, esetleg ötletek a támadásra. Gyorsan kellett reagálnod, ugyanis ebben a pillanatban előtted, és a senseied előtt is feltűnt egy-egy shinobi. Nem viseltek taktikai mellényt, és ennek több oka is lehetett, kérdés rájössz-e, hogy mi? Ekkor a két fél kézjeleket mutatott.
- Doton: Retsudotenshou! - mondta az egyik, és máris megjelentek a törésvonalak alattatok, és láttad, ennek nem lesz jó vége. A másik mozdulatlanul állt, mutogatva a kézjeleket, vajon a reakciótok szerint fog támadni, vagy esetleg egy igen erős jutsu közepénél tart, vagy az egész kamu, és megfélemlítés. Hogyan cselekszel?

Állapot: 94% (a technika használata miatt)
Chakra: 80%

A mentőakcióm siker koronázta, egy rántással ki tudtam húzni a férfit a mocsárból. Majd védekező pozíciót vettünk fel a két hang shinobi ellen. Ahogy tudtam megfigyeltem őket, és észrevettem hogy nincs rajtuk semmiféle rangot jelző ruházat, csak a fejpánt, ebből azt tudtam kikövetkeztetni hogy az illetők igen csak képzett geninek.
*Szóval geninek? Érdekes, az egyik földhasználó ezt biztosan megállapíthatjuk,ezt az elemet sajátította el a leginkább. A másik a fegyvereket részesíti előnyben, tehát a taktikájuk az lehet hogy míg az egyik csapdába ejti az ellenfelet, a másik megsebesíti.*
Ekkor kérdezett is a mesterem:
- Megfigyelés, esetleg terv, kedves társam?- örültem a kérdésének, így közelebb juthattunk ennek a kínos helyzetnek a megoldásához.
-Nos, igen. Van megfigyelésem és tervem is. Megfigyelés a következő: az ellenfeleink igen csak képzett geninek, a taktikájuk a csapdába ejtés és támadás. Míg a doton használó lefoglalja az ellenfelet addig a másik egy támadást intéz rá. Erre pedig a tervem: szét kell őket választani, és lehetőleg a fákon kell ellenük harcolni. Szóval egy az egy ellen lesz, és kedves mesterem, jó lenne ha az elemi affinitásodat használnád, mert offenzív típusúak,tehát gyenge a védelmük. Amikor megadom a parancsot, szétválunk és felugrunk egy egy fára.-
Megjelent előttünk a két shinobi , most már mind a kettő egy technikát készült használni, az egyik ki is mondta a technika nevét és használta, a másik készültségbe állt. Amint a közelünkbe értek a föld jutsunak a törésvonalai, megadtam a jelet a szétválásra.
-Most!- kiáltottam hangosan és felugrottam egy fára, majd vártam hogy a két támadó közül az egyik kövessen engem.

Megadod a jelet, és már ugrotok is kikerülve a földi rohamot, és elfelejtve, hogy a másik férfi is elkezdte a kézjelek nagyszerű sorozatát. Nem is gondolsz rá, hogy a levegőben kiszolgáltatott helyzetbe kerülsz, mivel nincs menekvés, maximum technika használat, amire fel sem készültél. A férfi befejezi a kézjeleket, majd már hallod is a technikájának a nevét.
- Katon: Dai Endan! - és láthatod, amint az általad használt technika erősebb, gyorsabb, és nagyobb változata megindul feléd. Szinte le is pörög a szemed előtt rövid életed kisfilmje, amikor a sensei, aki melletted van, gyorsan elmutogat néhány, általa ismert kézjelet.
- Suiton: Suijinheki! - a víz a szájából jött ki, és tökéletesen blokkolta az ellenfél tűzlabdáját. Így értetek le a földre, és abban a pillanatban ugrottatok rá a fákra, és váltatok szét, de még így is hallhattad senseied utolsó mondatát.
- Ne parancsolgass nekem! - nem volt mérges, de érthető volt a gondolat, te még csak genin vagy, ő már tapasztalt jounin, elég furcsa fölállás, hogy te utasítod, mit tegyen, inkább csak javaslatot teszel a jövőre nézve. Na, de ez most nem számít, elugrálsz a fákon, és látod, amint a fegyveres, tüzes idióta követ téged, valószínűleg azért, mert Kaito Suiton-ja tökéletesen semlegesítette volna a férfit. Ekkor, ha egy pillanatra hátranézel, azt veszed észre, hogy egy tekercsből kikap a férfi három robbanó cetlis kunai kést, és feléd hajítja, pontosabban megmondva, kettőt feléd, és egyet az előtted lévő ágba, amit be is robbant abban a pillanatban. Nem lesz semmi bajod, de megtorpanásra kényszerít, így szembe kell nézned a fegyverekkel, amik még feléd tartanak, és a fickóval, aki mögöttük áll.

Állapot: 92% (A futás, és ugrálás miatt)
Chakra: 80%

//Kérlek cserélj beszédszínt, a fekete nehezen olvasható.//

Épp hogy kitértünk a föld technika elől, már a másik ellenfél is elindította jutsuját. Igazán meglepődött voltam, nem is tudtam mit csinálni, semmim se mozdult meg akárhogy próbáltam valamiféle mozgást végezni. Elképedtem az általam használt technika ezen verziójától, viszont későn kaptam észbe így már késő volt akármit is csinálni. Csak tétlenül álltam és néztem ki a fejemből, ekkor valahonnan egy víz technika tűnt fel és védett meg. Amikor a földre értünk vettem észre hogy a mesterem használta. Ahogy ugrottunk a fákra még hallottam tőle hogy ne parancsolgassak neki. Teljesen jogosan mondta, hiszen parancsot adtam felettesemnek.
*Ha ezt túléljük, biztos hogy kapok a fejemre, ráadásul nem is kicsit. De nem ez a lényeg. Hogyha tűz elem használó az ellenfelem,akkor nem feltétlen kell fán harcolni, sőt, tanácsos nem fán harcolni, így nagyobb a kitérésre az esély. De a fegyvereket is dobálja ám ezerrel.*
Ekkor benyúltam a táskámba kivettem a katanámat tartalmazó tekercset és egy pukkanás keretében megidéztem azt majd félkézzel visszaraktam az üres tekercset a táskámba. Hátranéztem és azt láttam hogy az otogakurei shinobi ugyan csak azt tette mint én,azzal a különbséggel hogy ő robbanó cetlis kunaiokat idézett meg. Nem cicomázott és felém is dobta mind a hármat, az egyik térde kényszerített a fán. A másik kettő szélsebesen repült felém, ezeket a kardom egy nagy legyintésével elütöttem oldalra.
*Azt hiszem hogy blöffölök egy kicsit, ha már megijed attól amit mondok akkor nyert ügyem van és lejuthatok zökkenőmentesen a fáról.*
Talpra álltam és egyenesen belenéztem a shinobi szemébe, mint ha komolyan mondanám amit mondok.
-Öregem, rossz lóra tettél hogy engem választottál ellenfelednek. Láttam hogy tűzhasználó vagy, és mert azt hitted hogy ebben erősebb vagy mint én, követtél. Ajj-ajj sajnálom hogy ezt kell mondjam, de a tűz csak a másodlagos elemem, valójában a Suiton az erősségem.-majd vettem egy hatalmas levegőt és az egyik kezem a szám elé raktam mintha valamilyen jutsut szeretnék használni,de ez is csak a megtévesztés része volt. -Suiton...- kiáltottam hangosan, és egy egyszerű mozdulattal leugrottam a fáról.
Ahogy megérkeztem a földre, a katana markolatára ráharaptam, megformáltam egy kézjelet és halkan épp hogy hallhatóan elkezdtem suttogni az általam használt technika nevét.
-Shikyaku no jutsu!-majd négykézlábra ereszkedtem és vártam hogy az ellenfelem valamiféle támadást intézzen.

Úgy tűnik nem vetted észre, hogy a két kunai, ami feléd repül, több veszélyt rejt magában, mint elsőre látszik, így kardoddal hárítottad őket, ám ebben a pillanatban, robbanás rázta meg az erdőt, és téged lerepített az ágról egészen az avarig, beütve a bal válladat az egyik törzsbe. Azt biztos, hogy zúzódott, de lehet el is tört, mivel nehezen tudod mozgatni a kezed, és csak fájdalmak közepette, de ez még ebben a a harc ezen fázisában az adrenalin miatt nagyon fel sem tűnik neked, egyszerűem csak fájdalmat érzel, de nem túl nagyot. A férfi utánad ugrik, így újra szemben lehettek egymással, és te meg is próbálkozol a cseleddel, az átveréssel, és a Suiton technika elkezdésével, természetesen csak blöffből. Viszont mivel már a földön voltál, így csak arrébb tudtál ugrani, kizökkentve a férfit, aki épp védekezni készült volna, és a szádba kaptad a fegyvered, majd négykézláb ereszkedtél. Hatásos kiegészítő technika, a szagokat erősebben érzed, látásod élesebb, mozgásod gyorsabb, és kiszámíthatatlanabb, emellett még karmaid is megnőnek, viszont van egy mellékhatása is, a vadság. Ilyenkor nehezen tudsz hidegfejjel gondolkodni. Nem indítasz támadást, várod mit lép erre a férfi, amikor az újabb kézjelekbe kezd.
- Katon: Hinoshuriken no Jutsu! - és feléd küldött tíz darab, repülő, veszélyt jelentő, tűzből felépülő shuriken. Tökéletesen lefedték az előtted elterülő részt, így nem voltál képes úgy kikerülni egyet, hogy felugrasz, vagy leguggolsz.


Állapot: 75% (A futás, és ugrálás miatt; a robbanás utáni esés)
Chakra: 76%

A tervem miszerint kivédem a két kunait, nem jött össze ugyanis robbanócetlikkel voltak ellátva. Így amint hozzájuk értem, robbantak is, én pedig beleestem az avarba. Majd a fegyveremre haraptam és aktiváltam a Shikyaku no jutsut, ekkor éreztem hogy a bal vállam igen csak fáj ,de próbáltam nem törődni vele csak folytatni a harcot ahogy azt egy valamire való shinobi teszi. Majd elkezdtem magamban agyalni a várakozás közben
*Ki kell tartanom! Nem hagyhatom hogy ez a szemét csak úgy legyőzzön. De mégis mit kéne csinálnom? Nem tudom mennyi charkával bír és azt hogyan tudja hasznosítani. Az én képességeim igen csak gyengék még, nem hiszem hogy fel tudnám venni vele szemben a verseny jutsu használatban. A franc egye meg, azt kell használnom amim van!*
Majd meg is érkezett az ellenfelem aki ismét kézjelek formázásába kezdett, nem tettem semmit csak vártam hogy mi is lesz a helyzetből.
A "szokásához" híven egy tűz technikával rukkolt erő, a Hinoshuriken no jutsuval, és immár tíz darab tűz shurikent fújt felém. Igazán megijedtem, azt sem tudtam mit csináljak , csak egy dolog jutott eszembe: a futás.
Úgy hogy az első gondolatra el is kezdtem oldalra szaladni négykézláb mint egy kutya a tűz elől. Futás közben sikerült kiagyalnom valamit. A tervem az volt hogy a felfokozott sebességemnek köszönhetően körbefutom az ellenfelet és egyre jobban közelítek hozzá. Azért láttam ezt a gondolatot jónak, mert azt következtettem ki a shinobi rohamaiból hogy közelharcban nem jó, csak távolban, így hát közel kellett férkőznöm hozzá. Ha támadást indít azokat is ki tudom cselezni pár "manőverrel", azaz fel leugrálás a sejtés szerinti tűzgömbök elől illetve a további futás. A támadóeszközöm pedig nem volt más mint a számban lévő katana. Majd futásból való indítással megpróbáltam kivitelezni ezt a tervemet.

Terved szimpla, nem túl átgondolt, és sok hiba van benne, például az első, mi van, ha akkora erővel ütik meg a kardot, hogy a fogaddal együtt repül ki a szádból, mi van, ha amíg te próbálod körbefutni az ellenfelet, az elugrik egy másik pontra, és mi van akkor, ha rohamod közben olyan technikával rukkol elő, amire nem számítasz? Most nagy szerencséd volt, mivel egyedül az elugrásra került sor, és a shurikeneket is tökéletesen kikerülted, de a közelébe sem jutottál, nem hogy megsebezted volna. Jobb ötlettel kell előrukkolnod, talán a tapasztalataid még nem elegek egy ilyen ellenféllel szemben, de elképzelhető, ellestél néhány trükköt a környezetedből, amit most kamatoztathatsz. Okosan, ugyanis a férfi feléd rohan, közben kézjeleket mutatva, de mást még nem csinál...


Állapot: 73% (A futás, és ugrálás miatt; a robbanás utáni esés, jutsu-t használsz éppen)
Chakra: 74%

Több kevesebb sikerrel járt a kieszelt támadási stratégiám, ugyan a shurikenek elől kitéretem de az ellenfél elugrott előlem. Ez a játszadozás már egyre jobban csak dühített, ennek ellenére próbáltam épp ésszel gondolkodni.
Amikor kitér előlem az ellenfél már nem csak az állati ösztönökre hagyatkozom hanem próbálok valamit kiötleni hogy le tudjam győzni. Mivel teljesen tisztában vagyok azzal hogy a Shikyaku no jutsu-nak a meggondolatlanság is a hatása ezért inkább deaktiválom. Így visszatérek az eredeti emberi formámba, spórolva a chakrával. Majd kiemelem a számból a katanát a jobb kezemmel.
*Lássuk csak, szemből fog támadni, ez már biztos. Ha én is frontálisan támadok mint ő akkor a technikai fölény miatt le tud győzni. De ha gyorsabb vagyok nála...ajjaj,az a baj hogy nincs végtelen chakrám,de neki sincs. Akkor most mindent fel egy támadásra!*
Amint elkezd az ellenfél velem szembe jönni én is neki iramodok, az ő példáját követve én is elkezdek mutogatni pár kézjelet, még pedig a következőket: Tigris, Kígyó, Kos, Majom. Hatalmas levegőt veszek és 3 a tőlem telhető legnagyobb tűzgolyót fújok felé, a tűzgolyók egymás mellett helyezkednek el hogy ne tudjon előlük kitérni. Nem igazán törődöm a chakrával csak azzal hogy minél előbb le tudjam győzni a shinobit.
*Legyen ennek ezzel vége... nem akarok itt elbukni, még nem engedhetem meg magamnak hogy ezen a helyen és így bukjak el. Csak térjen ki az a szemét, és vége is lesz a harcnak ha a földre zuhan.*
Ha bejön a tervem és felugrik akkor egy nagy kardcsapással megpróbálom kibillenteni az egyensúlyából. Nem az a célom hogy megsebesítsem vagy megöljem hanem hogy a földre terítsem és harcképtelenné tegyem.

Szemtől szembe, minden itt dől el, egy végső támadás. Túl korán próbálsz véget vetni a harcnak, mi van akkor, ha ennyi chakrát elhasználsz, de életben marad, sőt előnybe kerül az ellenfeled. Meggondolatlan tett, de most sikeres, ugyanis a három tűzgolyó kifogott ellenfeleden, és el is találta, még az előtt, hogy ő akcióba lépett volna, bár ezt akár rossznak is mondhatjuk. Geninként szemtanúja vagy annak, miként ég el egy ember, szépen lassan, miként ordít a fájdalomtól, és miként vergődi az utolsókat. Egy ember éppen a szemed láttára halt meg, viszont te, még ha fáradtan, és lihegve is, életben maradtál, a döntés előtted áll, miként cselekszel.

(1)Maradsz, és pihensz

(2)Megpróbálod megkeresni a senseied, akit meg is találsz 500 méterrel arrébb, amint a fickóval harcolsz, és te a távolból nézed.

(3)Ugyanaz, mint a második, csak berohansz a senseied mellé.

Úgy látszik hogy nincs szükség a kardcsapásra, mivel az egyik tűzgolyó eltalálja az ellenfelet és elkezdi égetni azt. A szemeim előtt kezd el hamuvá válni egy teljes emberi test. Nem tudok semmit sem csinálni csak meredten bámulok magam elé. Igazán fel sem fogom hogy mi történik körülöttem, csak nézem ahogy szenved az ellenfelem. Mikor már kileheli a lelkét kapok észbe hogy valójában mi történt.
*Nem hiszem el... megöltem egy embert. Én ezt nem is így akartam. Csak harcképtelenné akartam tenni, nem pedig végezni vele. Hogy fogok ezzel elszámolni majd?...De ha nem teszem meg akkor ő veszi az én életem. Ezt nem csak a saját érdekében tettem hanem a faluéban is, remélem hogy nem kell majd ismét erre kényszerülnöm.*
Meredten bámulok magam elé miközben gondolatok futnak át az agyamon. Egyszer csak elkezdem érezni hogy a bal vállam irdatlanul fáj,szúró érzés, valószínűleg eltört az eséstől, rá is teszem a kezem. Becsukom a szemem és egy nagy levegőt veszek. Próbálom kiverni az eszemből az imént a szemem előtt lezajlott dolgokat. Pár percig így maradok, köröttem csak csend, nem hallok semmit sem. Majd felötlik bennem a gondolat hogy mi lehet a jouninnal.
* Kaito-sensei már biztos hogy nagyon messze járhat, nem hallok semmit sem. Biztosan próbált minél távolabb kerülni hogy ne tudjanak együttes támadást indítani az otogakurei-ek. Meg kellene keresnem, és lehetőleg elkerülni ilyen állapotban a harcot.*
Elindulok arra amerre legutóbb láttam a két harcoló shinobit eltávolodni. Szépen lassan gyalogolok, próbálok lehiggadni és közben megfigyelni a környezetet hogy merre is mehettek. Körülbelül tíz perc séta után hallok is valami zajt amely egyértelműen harcra utal.
Megpillantom a társam ahogy éppen csatázik az ellenfelével. Tisztes távolságból figyelem őket, úgy hogy észre se vegyenek és még véletlen se keveredhessek harci helyzetbe.

/ Sai /

A hintóig egy szót sem tudtam kihúzni a férfiból. Nem értem, ha valaki megfigyel, akkor is észreveszi, hogy shinobiként szállok be, tehát innenstől teljesen mindegy, de Kiroto-sannak, ha az az óhaja, akkor legyen. Megkaptam a ruházatot, amit el is kezdtem magamra ölteni. A gazdagok, nemesek szoktak ilyen, enyhén keményített díszes kimonót viselni. Másik ruházatomat, maszkomat, fegyvereimet - katanámon kivül - a táskámba rejtettem. Majd később nagyobb gondom lesz rájuk de, itt túl kicsi a hely. A kardot felkötöttem az oldalamra. Ha nemesi családból származok minden bizonnyal van jogom fegyvert viselni, ez esetben pedig egy ilyen ember mint, akit eljátszok minden bizonnyal meg is tenné. Na meg persze a katanámtól nem válnék meg semmiképpen sem ez belső parancs, amit nem szeghetek meg. Kiroto-san jegyzeteket vett elő. Ez olyan volt, mint amilyennek a Bingo könyvet képzelem. Gyerekekről vannak információk benne. Nem meglepő az ügyet tekintve, de van benne egy kis torz humor.
Megtudtam, hogy az egyik várost Ashinak hívják. Ott lesz egy különálló villám. Azért vérpezsdítő a gondolat, hogy saját villában leszek elszállásolva! Gondosan átnézem az információkat és megkérdezem Kiroto-sant, hogy ez nálam maradhatna egy darabig....
Az út nagy részén meg sem szólalok, csak a feladaton, a helyzeten elmélkedem. Világos, hogy van pár lehetőségem, de nagyon okosan kell csinálnom.
- Őn mennyire lesz elérhető számomra? A személyes komornyikom lesz, vagy nem? Gondolom előszőr is bemutatnak a családnak, a szokásos kötelező dolgok aztán indulhatok utamra...
Újra hallgatásba merülök. Gondolataim végigpörögnek az agyamon, majd folytatom:
- Arra kell kérnem, majd vezessen körbe a "villámban". Mutassa be a szolgákat - gondolom lesznek - az esetleges titkos helyiségeket, valamint a személyi szobámat. Most pedig megkérném, hogy meséljen Ashiról.
Mindeközben kinyitom a táskám és egy kunai tört rejtek shinobi szandálom hátsó részébe, mindezt a jobb lábamnál. A balhoz két robbanójegyzetet csúsztatok, egy shurikent és egy füstbombát pedig az obimba rejtek. A piros tekercs viszont megy a kimono ujjába. Mindeközben figyelmesen hallgatok. Amint a villába érünk a táskámat alaposan elrejtem és figyelmesen átvizsgálom a kastélyt, persze a " szabadidőmben" és az esetleges szolgák tudta nélkül. Rejtett helyeket, lyukakat, csöveket keresk amiken keresztül megfigyelhetnek, vagy kihalgathatnak. Ezekután, ha marad valamennyi időm a napból körbenézek a városban, bunkó módon viselkedem az emberekkel, aztán este nyugovóra térek. Szobaajtómat bezárom. Az emberekkel való szívózás nem tesz jót, mert a valódi arcommal teszem, de mindez az ő érdekükben van, azt hiszem.