Határvidék

// Sai // ( Bocsi a megvárakoztatásért, de tüdőgyuszival kórházban voltam... Egyébként fontos kérdés: milyen nap van jelenleg a játékban? )

Sok információ tudatában vagyok és ez segít a döntések egy részében. Kiroto-san mesélt a vasárnaponkénti nagy vásárokról, az elgettósodott területekről,valamint erről-arról. Tervem nagyrészt már összefort a fejemben, legalábbis, ami a nagy egészt illeti, a részletek még hiányoznak és azokat csak a "terepen" tudom majd beilleszteni a történetbe. Pár embertr sikerült magamraharagítanom, ami persze nem szép dolog, de most előnyös. A szóbeszéd minden bizonyára elindul: "Megjött xy család rokona és nagyon bunkón viselkedik az emberekkel, igazi huligán" vagy legalábbis - reményeim szerint - valami hasonló. Mert a szóbeszéd fogja eljuttatni hozzám ezeket a bandákat. Meg persze a befolyásos "barát" igérete. Ezekkel a gondolatokkal álomra hajtom a fejem. A szóbeszéd... - mosolyom, mely arcomra fagyott az álom óráira, kissé talán öntelt.
Egyébként teljesen fel vagyok dobva, tudva azt, hogy tizenkét szolgám is van. Még ha ez így nem is teljesen igaz...
Másnap reggel ugyanúgy öltözök, mint előző nap. Ragaszkodok ugyanahoz a ruhához, mely kissé már izzadtságszagot áraszt, de ez is a lázadás egy formáját mutatja a nemesekkel szemben. Reggeli után a fegyvereimet is elhelyezem magamon azokat, amelyeket tegnap is elrejtettem. Ha megmotoznak van esély néhány felfedezésére - talán nemaz összesére - de vállalom ezt a kockázatot, hogy elhárítsak pár másik veszélyt. Vagy pedig tévedek és a halál megtalál. De egy ilyen békés reggelen kitudna aggódni emiatt?
Az egyik szolgával nagyobb adag ételt készíttetek össze egy hátizsákba, valamint komornyikomnak - még mindig mámorító a birtokos rag használata - szólok, hogy hozasson egy palankint, az ahhoz tartozó hordozókkal. Erre a nagyképű önteltség miatt van szükségem, ami része a kitalált személyiségemnek. Na meg mégiscsak az életemet kockáztatom nem igaz? Kijár egy kis kényelem... S valóban enyhe kapzsiság is van a dologban, de persze csak mértékkel. Vagy mégsem? Ha belegondolok, hogy egy díszes, ám nyitott tetejű palanikinnal végigmegyek a városon - a gondolat is vidámsággal tölt el - a nők mind megbámulnak majd, mint gazdag ficsurt. Na igen,perverzitásom miatt sokat kockáztatok...!?
Tervem, hogy egy kaszinóba vitetem magam. A palankinhordozóknak kint várniuk kell rám, parancsom - örömmámor - értelmében. Odabent játszok egy keveset, nem kockáztatok sokat, de beszédem modora fellengzős, nagyotmondó és okoskodó, valamint lenéző lesz. Sokat legyeskedek ott, ahol nem kellene: tehát a nők körül - ebben elég nagy a gyakorlatom, mindenfajta nagyképűség ellenére is. Megpróbálok több emberrel is szóváltásba keveredni, néha nyilvánosan megalázni azokat, ha módom van rá - persze csak addig megyek el, hogy ne legyek kidobatva,viszont ezt a szándékomat leplezni próbálom legjobb tudásom szerint. Bele-belekötök a játékvezetőbe, vagy másokba, ha veszítek és lehordom őket mindenféle csalónak, amennyiben meglátásaim szerint ezzel nem kockáztatok túl sokat, mármint a kidobatást illetően,persze egy idő után ezt is el akarom érni. Amint kidobtak az egyik helyről, megyek a másikba. Szóbeszéd! Ez fogja majd sikerre vinni személyem. Elhatároztam magam... ideje indulni! Amennyiben ez nem jönne be, nos van még néhány lehetőségem, de asikerre várnom kell majd pár napot mindenképpen. Ezzel most nem fontos foglalkoznom. Megyek és megteszem az első lépéseket és akkor... Nos,az majd elválik...

// Sai //


Kyoku (időközben beugrott a neve) nagyon közömbösnek akarja mutatni magát. Mindenkinek integet, hogy maradjon és a többi... Nem mondom ilyen szolgákat én is elfogadnék. Mikor odaérkezem, nemtörödöm stílusban néz rám meredten néhány, másodpercig én pedig nem vagyok rest fellengzős vigyorral az arcomon "véletlenül" letapizni a lányokat.
Kyoku kortyol egyet az italából. Érdektelenül néz. Én eközben elkezdem nyolc részre osztani a kártyákat. Még mindig nagyképű mosoly van az arcomon, ezt nem nagyon szokásom levetni, mostanában...
Velős kérdéseket tesz fel, szinte már letaglózó ez számomra, merthogy csak eddig terveztem. Ez a rész a tervem egyik gyengepontja, merthogy nem tudhattam mit fog mondani. De nem baj megoldom. Kyoku szavai megerősítésére egy kis rúgóskést csap elő. Ekkor majdnem kitőr belőlem a gúnyos nevetés, de most nem engedhetem ezt meg magamnak. Meg kell jegyeznem: szavai után némi elégedettség is költözik belém.
- Tedd csak el, úgysem mennél vele semmire - mondom neki meglepően komolyan, majd lazán hátradőlök,bal kezem a melettem ülő lány kebleire téve folytatom - És elég fontos, hogy ez itt kinek a területe. Nem bánom, ha itt vagy, de a lányok innenstől az enyémek. Persze én felajánlottam, hogy tisztességes káetyapartiban nyerjem el őket... - szándékosan, ám mégis véletlent tettetve kiejtek a ruhaujjamból egy bubi-t - de persze te ezt nem fogadtad el, úgyhogy kössz, hogy ide hoztad a csajokat, most már mehetsz! Ja és vidd az embereidet is...
Nos, ezek nem egészen az Ő kérdésére voltak válaszok, de így jobb, mert a végén még azt hinné alárendelem neki magam. Meg kell tudnia, hogy ez itt tényleg az én területem, még ha ez így nem is igaz. Mindenesetre el kell játszanom a jó gengsztert.
- És mivel olyan kedves voltál - mondom gúnyosan - ezért megengedem, hogy hozz nekünk egy italt. Ti mit kértek lányok...?
Nos a kérdés már csak az mit reagál a fickó. Remélem számomra előnyös módon. Meg kell próbálnom érdektelennek maradni, vagy talán a másik eshetőségre felkészülni. Mindenesetre legjobb tehetégem szerint próbálkozok és semmi képpen sem hunyászkodhatok meg, mert akkor gyanút fog...

A lányok arrébb húzódnak, míg rövidke beszédem után Kyoku végigmér. Elég összehangoltan mozognak, csak ezt sikerül megállapítanom mert Kyoku máris megszólal és olyan dolgokat mondd, amiken enyhén meglepődök. Pfuh... Én meg már kezdtem azt hinni, hogy elrontottam valamit, noha nem lehetek benne biztos, hogy ez nem csak egy csel-e. Harsányan felnevetek szavai után.
- Érdekes, érdekes... - néhány másodpercig csak rá meredek - Van vér a pucádban. Ez tetszik! Már azt hittem nincs egy normális ember sem ebben az elcseszett városban! Ritka az olyan, aki nem hunyászkodik meg előttem...
Felállok és kardom markolatára teszem a kezem, amolyan nyomatékként, szavaim alátámasztására. Tudom, érzem: most itt van a lehetőség! Na persze nem kérdezhetek rá - ostobán hangzana - : Figyelj, látom van egy bandád, nem akarsz bevenni? Igen, az ilyen kérdés öngyilkosság lenne. Egyszerűen fel kell keltenem az érdeklődését!
- Ha olyan híres vagyok - folytatom - akkor biztosan nem lesz nehéz kitalálnod a nevemet, de az nem fontos. Én vagyok az Oni Rounin!
Megfordulok és elindulok a kijárat felé, de a vállam felett még visszaszólok:
- Mulattattál, maradhatsz! - mondom nagy kegyesen, majd a továbbiakban Kyokuról tudomást sem véve a pincérlányok felé intézem a következőket - Most mennem kell, mert vár rám egy százhúszfogásos ebéd, de tudjátok hol lakom. Estére nyugodtan jöhettek...!
Kacagva kisétálok és beülök a palankinomba, majd kiadom a "vigyetek haza" parancsot és a menet megindul. Remélem elég hatásos voltam...


// Megj.: Oni = Démon, Rounin = Gazdátlan szamuráj, tehát az Oni Rounin egyfajta démon szamurájt akar jelenteni //

A kastélyba vezető úton semmi különleges esemény nem történt. Nem lepődök meg ezen, sőt épp ellenkezőleg az lett volna a furcsa, ha egyből utánam jöttek volna. Na jó, ha mondjuk gyilkossági szándékkal, az kevésbé lett volna váratlan, de lévén semmi ilyen nem történt: fölösleges ez az okfejtés. Meg kell hagyni, azért izgatottságom nőttön nőtt.
Az elkövetkező pár napban, folyamatosan él bennem a remény, hogy megjelennek a toborzótisztek, de úgy tűnik nincs szerencsém. A szokásos zaklatások, enyhe kegyetlenkedések és nagyképűsködés minden bizonnyal egyre jobban megy, nem csupán a gyakorlás, hanem az egyre inkább növekvő feszültség miatt is.
A napokban újabb tervek ötlenek fel bennem, melyek még inkább nagyobb mennyiségű információavl láthatnák el a konohai ANBU-t. Ezekszerint, ha a beépülésem sikerül és bizonyos mennyiségű jegyzetet elkészítek, akár csellel el is rabolhatnám a beszervező embereket, belöllük az ANBU hozzáértő emberei pedig már könnyedén kiszedhetnének mindent, elvégre - ha minden igaz - azok ketten minden tag arcképét és nevét ismerik. Igaz, ehhez egy igen jó cselt kell kitalálnom és egyáltalán el kell jutnom odáig, de nem megoldhatatlan és így talán hónapokat nyerhetek. Valamint ez lehetőséget ad arra, hogy gyökerestül megsemmisitsük - pontosabban az ANBU - az itteni vandalizmust.
Néhány nappal később palankinomban - egyébként valószínűleg hűséges komornyikom pénzeli őket(a palankin-hordozókat), erről jut eszembe: majd el ne felejtsem kiegyenlíteni a számlát, bár valószínűleg majd a gyatyám is rá megy - éppen hazafelét tartok, amikor a nagy kovácsoltvas kapu előtt kényszerűen meg kell állnia járművemnek. Unottan kinézek a kényelmes helyiségből és egy olyan embert pillantok meg, akinek arcképe talán örökre beleégett az elmémbe: Shige Kyoku.
Most mit tegyek? Talán ez lenne az a bizonyos esély? Hátamon vízesés indul meg. Arcomat megpróbálom rezzenéstelen állapotba torzítani. Fejem visszahúzom a palankinba és három mély lélegzet után kiordítok:
- Nyissátok ki a kaput és vigyetek be! Annak a fickónak pedig mondjátok meg, hogy most nincs nálam kártya.
Gyakorlott mozdulattal megigazítom az oldalamra kötött kardot, gyorsan kellett reagálnom és mindössze ennyi tellett, de semmi probléma. Sietősen még egyszer átfutom a tervem.

Amennyiben a palankin elindul várok, addig, amíg nagyjából Kyoku mellé nem érünk, ekkor elhúzom a függönyt és érdeklődve egy "mit akarsz"-szal nagyjából esélyt adok rá, hogy beszéljen. Természetesen ez csak abban az esetben, ha eláll az útból és a palankin el tud indulni. Ha ez nem történik meg, akkor minden a reakciójától függ. Legyen az beszéd, vagy néma mozdíthatatlanság.
Egyébként én ilyen Palankint néztem ki magamnak:

A palankin majdnem minden teketória nélkül továbbindul. Már húznám el a függönyt, amikor nagy megkönnyebbülésemre Kyoku hangja megtöri a feszült csendet. Hamar visszanyerem az önuralmam és az izgatottság elmúlik. Nem válaszolok neki, csak hagyom, hogy bevigyenek a kapun. Amikor a menet megáll, könnyed mozdulattal kiugrok és tudván, hogy mindenképpen oda fogok nézni, nem is próbálom megakadályozni benne magam, hogy a kapu irányába tekintsek. Nincs ott senki. Akkor, ha jól sejtem ez nem azonnali meghívást jelent, de különben is, gyanús lenne ha rögtön elindulnék. Jobb kezemmel megigazgatom a hajamat, majd felteszem a kérdésem a palankinhordozóimnak:
- Mi az a Jégsárkány és hol található?
Miután többé-kevésbé kielégítő választ kaptam, megmondom nekik, hogy várjanak itt, aztán bemegyek. Nem kell sietnem, vagy legalábbis ezt remélem. Nos, mint megtudtam a jégsárkány egy eléggé rossz hírű hely. Nyugodt tempóban eszek valamit, amíg a lehetőségeken gondolodom.
Tehát, most vagy sínen vagyok, vagy pedig úton a koporsóba. Persze ha az utóbbi lehetőségre kerülne sor, akkor védekezni fogok, ez biztos, de akkor a küldetés befuccsol, akár meghalok, akár nem. Ez esetben majd meg kell próbálnom Kyokut elrabolni, már ha egyáltalán lesz rá lehetőségem. Eddig nem fedeztem fel shinobi aktivitást, de ki tudja, hogy tényleg nincs-e...
Kiroto-santól kérek egy kevésbé díszes fekete kimonot. Amint ez megvan újra elhelyezem a fegyvereimet, azokat amik eddig is nálam voltak, mint azt már régebben említettem. Tehát: katana az oldalamra kötve, két robbanójegyzet a bal szandálom hátuljában, kunai a jobban és egy shuriken és füstbomba az obimba dugva. A piros tekercset most nem viszem, ezért azt a többi holmimhoz rejtem. A konyhából elcsenek négy használhatóbb kést. Mindezt nagyjából egy óra alatt.
Lemegyek a palankinhordozókhoz és a következő szavakat intézem hozzájuk, miközben szétosztom közöttük a konyhából hozott késeket:
- Ezeket rejtsétek el. Most nem cipelni fogtok, hanem elkisérni a Jégsárkányig. Nem kell majd bejönnötök, de remélem tudtok verekedni, ha rosszra fordulna a helyzet. Természetesen busás jutalom fejében kell csak velem jönnötök, amennyiben van hozzá bátorságotok. - Végigmérem mind a négyüket, majd folytatom - Na, vállaljátok?
Amennyiben beleegyeznek megparancsolom nekik, hogy mutassák az utat, ha nem akkor azt, hogy magyarázzák el pontosabban az írányt. Így, peckesen lépegetve nekiikndulok. Úgy teszek -lehetőségeim szerint - mintha nem figyelném a környzetemet, de ninja érzékelőim nagyon is aktívak. Amint a jégsárkányhoz érek - már ha odaérek - a palankinhordozókból lett testőrőknek - ha velemjöttek - megparancsolom, hogy maradjanak kint, én pedig berugom az ajtót és innenstől már minden az elkövetkező történéseken múlik.

// Amennyiben eljutok a Jégsárkányba, majd egy pontosabb leírást kaphatok? Csak a legfontosabbakat: bent lévők száma, nemi eloszlás aránya, helyiség mérete, ajtók ablakok száma és elhelyezkedés. Előre is köszönöm! //

// Sai //

Gúnyos tapsa sértő és dühítő, miközben én tudásom legjavát adtam a színészkedésbe. Ám mindemellett nem lehettem olyan rossz ha az elkényeztetett gyerek szöveget nézzük, amit nem régen előadott. Persze annyira azért jó sem lehetett, mert a cél nem ez volt. Úgy érzem eljátszottam az esélyem.
- El ne szállj magadtól, ó Te mindentudó!
Mondom gúnyosan miközben éppen beledobja a kardot az árulóba. Ezután füléhez emeli a kezét és valami kis mütyürbe beleszól. Az elején arra következtettem, hogy valami jutsut akar létrehozni a furcsa hangzás miatt, de azután beugrott, hogy ki is az a sakál szeme. Mindenesetre kezem rászorul a kardom markolatára.
Megállapítása a tett mindenféle hiánya miatt az, ami. De ha ennyire bizonyítékot akar... és külnben is, már teljesen mindegy, most fognak nekem ugrani! Ez nem jóslat, hanem a jelzésre reagáló emberekből itélek. Kardom azonnal kicsusszan a hüvelyéből és ha már így, akkor lehetőségem szerint úgy csuszan ki, hogy azzal szétvágjam a leköpött férfi arcát. Gyors fordulat után pár csapást intézek a mögöttem álló két "sekuritisre" ( kissé magyarosan xD), hogy azoknak már csak a kihült testét találják másnap. Nagyban a tömeg közé vetném magam, hogy ösvényt vágjak az ajtóig, amikor is majdnem minden fény kialszik. Ez nekem nem okoz akkora gondot, mint az ellenfeleimnek, mert nekem jobbak az érzékeim, valamint így Ők egymást sem látják, ezáltal néhányat saját maguk kzül is lemészárolnak. Hibás taktika a csőcselék sajátja. Kardomat nem nagyon fékezi a felebaráti tiszetelet, ahogy egyes templomnevű helyeken mondanák. Ezek bűnözők és részegesek, valamint meg akarnak ölni. Ha veszítenék azzal nem csak a Kagemare klánra, Konohagakure no satoure, hanem az egész shinobi társadalomra hoznék szégyent, márpedig az nem megengedett. Az álcám fenntartása már csak azért is meg van oldva, mert alig látni, valamint csak karddal harcolok. Hiába a fürgeségem és ügyességem, ezekre egy szamurájnak is képesnek kell lennie, nem csak egy shinobinak. Elvégre aki a Harcos Útját követi, az gyors, mint maga a halál. Egyszer szemtanúja voltam két szamuráj harcának, nos lenyűgző volt! "Rájöttem, hogy a Bushido a halálban gyökerezik!" - mondta akkor az egyik és részben igaza volt. Mert egy Harcosnak, használjon bármilyen stílust, legyen bármelyik kaszt, vagy falu tagja, kételyek nélkül el kell fogadnia a halált, sőt mindig fel kell rá készülnie, ez emeli a Harcosokat a többiek fölé. Úgyanúgy a földműveseket a tudományuk emeli mások fölé, csak más értelemben mint a harcosokat.
Ekkor kicsapódik az ajtó és néhány városőr jelenik meg. Első gondolataim: hogy kerültek ezek ide? Lehet, hogy a kint hagyott embereim szóltak nekik, vagy csak erre jártak? Esetleg Kyoku tervezte így?
Körülöttem jó pár hulla feküdhet és kardomról vér csöpög. Nem is kérdés, hogy nem fognak velem kesztyűs kézzel bánni, ha oda érnek a közelembe, de talán még elmenekülhetek. Városőröket nem szívesen ölnék, mert, amennyiben nem korruptak, az én oldalamon állnak.
Mindenki a hátsó ajtó felé tódul, mindenki, kivéve egy tucatnyi embert, akik azért maradnak, hogy feltartóztassanak ( talán ez is Kyoku tervének része?). A menekülő tömeg miatt nem valószínű, hogy kijutnék azon az ajtón, de ebben van jó is, nénágy városőr biztosan arra veszi az írányt, hogy elkapja a futókat. A terv egy szempillantás alatt krvonalazódott meg bennem, de azonnal tudtam, hogy csak ez van, mert máson nincs időm gondolkodni.
Kardom újra megvillan ezáltal kioltva egy életet, majd egy gyors rugással az egyik itt maradottat megpróbálom a városőrök felé rúgni. Ekkor a pult felé veszem az írányt, remélhetőleg a gyér fényben nem nagyon fognak látni, útközben levágom azt aki elém áll, majd ha egyedül eljutok a pult lebukok, megbizonyosodom róla, hogy senki sem követett és senki sem lát ( már amennyire ebben a sötétben lehet látni) és összekuporodok, miután kardomat a hüvelyébe csúsztattam. Gyorsan végiggondolom az idefelé vezető utat és ha valamelyik elhagyatottabb üzletben sikerült észrevennem valami kis tárgyat, ami viszonylag rejtett helyen van, vagy esetleg egy sötét sikátorban, ami még a megfelelő hatótávon belül van, akkor létrehozom a kawarimi no jutsut, ezáltal eltünve az épületből, márpedig miért ne lenne ilyen rejtett zug és apró tárgy egy szegény negyedben.

// Sai-san, amennyiben nem sikerülne a Kawarimi, akkor a Hengével egérré változok és a pult mögött meghúzom magam, amíg elül a vihar. Ha valaki követ vagy figyel, esetleg a pult mögött van azt megölöm, vagy leütöm (kilététől függöen) éss csak utána alkalmazok shinobi technikát. Ha egyik verzió sem jönne össze, akkor arra úgy is felhívod a figyelmem és majd lereagálom //

Nyugodtan sétálsz végig a faluban, a lakosok csak megbámulnak, de senki sem szól hozzád. A robbanócetliket is könnyedén elhelyezed, majd megkeresed a falu vezetőjének házát. Senki sem állít meg, nyugodtan belépsz az ajtón és akkor különös érzés fog el. A falu vezetője, egy hófehér hajú, tetovált arcú férfi teljesen nyugodtan ül a földön egy kis párnán.

- Csak hogy megjöttél... - szólal meg. - Már vártalak. Remélem egy képzett embert küldtek Jashin papjai, hogy végezzenek velem. A nevem Inada, egykori Jashin hívő... amióta megvilágosodtam és új utat választottam magamnak, kiléptem Jashin követőinek sorából és megalapítottam ezt a kis falut. A robbanócetliket már hatástalanítottam, ne is próbáld aktiválni őket. - ekkor feláll a földről. - Megvédem az embereimet, ha kell az életem árán is!
A férfi villámgyorsan előtted terem ekkor és egy erőteljes ütéssel talál el. Azonnal kirepülsz a ház bambuszból készült falán és az utcán terülsz el. A falusiak mind rád szegezik a tekintetüket, majd a vezetőre, aki kilép a házból.
- Ez az alávaló meg akar ölni benneteket! Ha valahogy végezne velem, akkor rontsatok rá és öljétek meg, ne hagyjátok hogy feláldozzon benneteket az istenének! - kiabálja, hogy mindenki hallja, majd lassan elindul feléd.

A férfi kimért léptekkel halad feléd, így bőven van időd a technika megalkotására és a szónoklatra. Azonban az emberek mintha meg sem hallanák. Majd valaki megdob egy kaviccsal.
- Itt te vagy egyedül aki nem kívánatos személy! - kiabálja egy idős férfi.
Inada nem mond semmit, még akkor sem, amikor támadásba lendülsz. Könnyedén mögé kerülsz és megrúgod, majd a gyors ütéseket is véghez viszed. A férfi ettől kirepül az utca túloldalára, de azonnal talpra áll és megcsóválja a fejét. Ezt követően villámgyorsan megalkot néhány kézpecsétet, majd dobbant egyet. Pár pillanat múlva pedig azt veszed észre, hogy a lábad közelében robbanócetlik jelennek meg és "úsznak" feléd, ráadásul valósággal körbe vesznek. Ez ellen legfeljebb csak felfelé menekülhetsz, de akkor további támadások áldozata lehetsz. Így hát ki kell találnod egy arany középutat.

Az ütéssorozat sikeresen végbement, a hatás nemvárt eredménnyel járt, a férfi az út másik végére szállt. Itanashi két kezét nézte
~Hm. Szóval ilyen hatalmat jelent a Nagyúr áldása?~ gondolta magában. Eközben a férfi felkelt a földről, majd kézpecséteket formált, majd hirtelne a semmiből jelentek meg a robbanócetlik, melyek a földön kúszva kerítették be áldozatukat, magát a fiút. A jegyzetek körbevették, Itanashi csak felfelé tud menekülni, azzal viszont kiszolgáltatja magát az ellenfelének. 
Nem maradt sok ideje, ezért igyekszik hamar cselekedni. 
Lehetőleg előnyére kell formálnia a menekülést, így egy frontális támadást tervezett. Ennek következtében ismét chakra-t vezetett lábaiba, majd megpróbál néhány lépés után egy hatalmasat előre ugrani - Shishi Rendan -. Még a levegőben elhajít néhány fémrudat, megzavarva ellenfelét és megakadályozva a támadását, amíg ő a levegőben van. Az ugrással egyben megpróbál ellenfelére ugrani, majd a sziklával bevont öklével egy hatalmasat csapást mérni rá. Ha a csapása eltalálja azt igen csak megszenvedi a férfi, ha viszont nem, akkor a fiú egy kisebb krátert hoz létre a csapás helyére, a felszálló füstöt pedig kihasználva a föld alá rejtőzik, miközben egy másolatot hoz létre - Tsuchi Bunshin -. Ki kell ismernie ellenfelének képességeit, habár az előző támadásból leszűrhette, ellenfele nincs felkészülve a hirtelen jövő támadásokra. A föld alól képes megfigyelni őt, amíg a földből készült klónja harcol.
A klón mindvégig fennmarad, és puszta kézzel harcol, mígnem éri komolyabb támadás. Addig azonban a férfi közelharci teljesítményét méri fel.

Ahogy a robbanócetlik elindulnak feléd, azonnal reagálsz. Chakrát koncentrálva a lábadba, egy nagyobb lendület vétele után előre ugrasz. Még a levegőben elhajítod ellenfeled irányába a fémrudakat, de az villámgyors mozdulatokkal félre üti azokat. Azonban ekkor már jössz is, hogy hatalmas erővel becsapódj. Azonban a fickó egy gyors mozdulattal kitér előled, megragadja a csuklódat és megpördít a levegőben. Egy kört írsz le, majd földhöz vág. Ekkor elég nagy porfelhő keletkezik, hogy te a föld alá menekülj és egy klón legyen a felszínen.
- Úgy látom a szerzetesek nem mondtak el rólam semmit sem... - szólal meg. - Annak idején erről a fegyverről voltam híres. - mondja, majd elővesz a ruhájából egy fél pár kesztyűt, aminek ujjai éles karmokban végződnek. - Régen ezzel harcoltam, mellette forgattam Jashin áldozó pálcáját. Mára már viszont főleg csak a kesztyűt használom. - miközben beszél, felhúzza azt a bal kezére. - Remélem te is bemelegítettél, mert most már komolyabb harcod lesz, mint eddig volt!
Nem vár választ, már rá is ront a klónodra. Nagyon gyors, a másolat alig tudja elkerülni a támadásait. Az egyik balkezes támadása majdnem célt ér, de szerencsére csak a ruhán húz apró csíkokat a karmos ujjaival.
A föld alól figyelve a harcot, annyit tapasztalhatsz, hogy nagyon gyors és képzett a taijutsuban. Valószínűleg valamilyen taijutsu stílust használ, mert a mozgása könnyed és nagyon lazán hajol el a csapások elől. Viszont nincs túl sok időd a föld alól elemezni a harcot, ugyanis hirtelen egy erőteljes jobbkezes ütést indít el, amivel valósággal letépi a klónod fejét. Az emberek ekkor már szétszóródnak és próbálnak minél távolabb kerülni a harc helyéről.
- Áh, szóval akkor elbújtál ott... - mondja. - Hát jó!
Hirtelen dobbant egyet, mire előtte megreped a talaj és a repedés elhalad egészen melletted is. Csak hamar létrejön egy kisebb szakadék, ami szerencsédre melletted van. Kénytelen vagy most már szemtől szemben összemérni vele a tudásodat. 

//A kesztyű, amit felhúzott: http://files.enjin.com.s3.amazonaws.com/229062/modules/forum/attachments/prince-of-persia-20080523032033667_1351104807.jpg //

Miután megreped a föld azonnal a felszínre kerülsz, visszabújni pedig nincs esélyed. Így hát szavalni kezdesz. A férfi mérgesen néz rád, amikor befejezed mondandódat.
- Chö, sejtettem, hogy egy elvakult idiótát fognak küldeni... - szólal meg Inada. - Van egy rossz hírem! Már megbűnhődtem az árulásomért, azonban még volt elég időm, hogy ezt itt létre hozzam! - amikor megalkotod a kézpecséteket, elindul feléd.
Nagyon gyors, így éppen hogy csak meg tudod idézni a kígyót. Azonban szerencsédre a társad időben érkezik, így a fickó kénytelen hátra hőkölni. Szinte megbénulva áll és néz titeket egészen addig, amíg támadásba nem lendültök. Ekkor már újra gyorsan reagál és elugrik a kígyó elől.
- Mindenki meneküljön! - kiáltja. - Majd én feltartom, amíg biztonságos helyre mentek! - folytatja, majd nagyon gyorsan megalkotja a Vaddisznó és a Tigris kézpecsétet.
- Doton: Yomi Numa!
Amint aktiválja a technikáját egy hatalmas sártenger jön létre a kígyó alatt. Természetesen tud majd mozogni, de amíg benne van, jelentősen lelassítja. A civileket már esélyetek sincs elkapni, azonban Inada még mindig itt van.
- Ha az életem kell, hát hajrá, szerezd meg!