Re: Határvidék

**Itanashi** Kedd Jún. 25 2013, 21:39

A hatalmas kígyó fején állva a fiú a férfira nézett, ki kézpecsételések után megakasztotta a kígyó mozgását. Valamiféle Doton alapú technika, mely korlátozza a nagy élőlények mozgását. A fiú keresztbe tett kézzel állt a kígyó pikkelyes fején.
- Azt hiszed, ezzel megállíthatod a szörnyemet?- kiáltott le, gúnyos hangon. - Mutasd meg neki, Itaro - parancsolta a kígyónak, aki egyenesedni kezdett, hogy minél magasabbra jusson a feje, majd egy kis íves fordulattal elindult a sárba, fejjel. A becsapódás pillanat előtt Itanashi leugrott róla, a kígyót pedig nyelni kezdte a föld, mígnem teljesen eltűnt - Iwagakure no jutsu -. A fiú pedig térdelve ért földet, nem messze a férfitól, majd szemébe nézve felkelt.
- Azt mondtad, hogy az élete árán is megvéded a falut. De mi van ha választanod kell az életed és a falu sorsa között? - majd a fiú újabb kézpecsétekbe kezdett, melynek következtében a lába alatt megremegett a föld, majd hirtelen növekedni kezdett, megemelve a fiút, végül egy igen nagy méretű sziklatömeg állt össze. A sziklából pedig karom és lábak nőttek ki, melyek megmozdultak, végül egy gonosz arcú fej emelkedett fel. Itanashi a négylábú monstrum hátán állt - Goremu no jutsu // Földgólem -
- Ugyanis most döntened kell. Ugyanis innen nem szabadulsz egyhamar. Add fel, akkor megóvhatod a falut. Itaro a parancsomra vár, hogy felzabálja a civil lakosságot egyesével, esélyed sincs odaérni időben. ha most megadod magad és átadod magad a nagyúrnak, akkor feloldozom a bűnödet és megbocsátom vétkeidet. ha viszont nem, akkor a te lelkeden fog száradni a falu sorsa, életben hagylak, viszont a falu összes lakóját megölöm. Válassz, Inada. A te lelked, vagy a falu sorsa? Képes lennél a bűnöd miatt feláldozni mindenkit? - a fiú megpróbálta összezavarni a férfit, esze ágában sem volt megállni a férfi holteste után. A gólem hátán állva azonban tényleges erőt képviselt, nem könnyű áttörni rajtuk, valamint ott van mögöttük a mocsár is, melyet mire megkerülne a férfi, Itaro már régen befejezi a munkáját.

**Kenshiro Suiren** Kedd Jún. 25 2013, 21:43

[Újra a fronton]
A kunoichi oda se figyelt igazán a sok alakra, akik szemmel tartották őket. Tudta nagyon jól, hogy nem fogják csak úgy elengedni őket egy küldetésre, hiszen mégiscsak elveszett ninják voltak. A férfi magasabb volt nála, így amikor tekintete rá szegeződött, pont észrevette azt a gonosz mosolyt.
- Hm... - csúszott ki halkan a száján. Több ideje nem is volt töprengeni a látottakon, mert megjelent Yamato, aki a kísérőjük lesz. Suiren egy picit oldalra billentette a fejét, majd ezzel együtt néhány hosszabb hajtincse az arcába vándorolt. Alaposan megnézte magának az ANBU tagot, mert a Hokage irodájában erre nem volt lehetősége, hiszen a shinobi arcát maszk takarta. A lila szemű lány meg se rezzent, sőt még arckifejezése is ugyan olyan rideg, érzelemmentes maradt, mint eddig volt. Láthatóan próbált rájuk hatni a ninja, de ahogy elnézte Obotsut, nem járt túl sok sikerrel. Nála szintúgy nem talált be a fenyegetés, átélt már pár dolgot, mindenre fel volt készülve, ami a küldetés alatt érheti őket.
*Tehát ő lesz a főnök.* Gondolkodott el, miközben szeme sarkából rápillantott a mellette álló férfira. *Megint csak egyszerű eszköz leszek, egy futár, semmi több. Nem érdekel, akkor is meg fogom tenni. Remélem sok Kirigakure-i ninja lesz ott, szeretném visszafizetni, amit tettek velem.* Bár nagyon úgy gondolkodott, mintha bosszút akarna állni, az igazság azért jóval bonyolultabb volt. Mivel régóta elnyomta magában az érzelmeket, lassan kezdett megfagyni a szíve, tehát ha megkérdezték volna, mi oka lenne megölni a Köd falu ninjáit, egy szóval intézné el a választ: csak. *A pénz legalább jól fog jönni a klánnak.* Már csak ez az egy dolog maradt neki, ami miatt még nem vesztette el emberségét. Az ANBU közben már eltűnt, Obotsu pedig megindult a Konohából kivezető úton. A lány gyorsan felvette a sétatempót, hiába volt alacsonyabb, azért lépést tudott tartani a férfival. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy jelenlegi társa hozzá beszél. Először nem fogta fel teljesen, mit is akar vele közölni, mert a társalgást minimálisra akarta csökkenteni kettejük között. Láthatóan a férfinak más tervei voltak.
*Remek.* Futott át az agyán a szarkasztikus megjegyzés, majd meg sem próbálva érdeklődést színlelni, a fejét elfordította az elveszett ninja irányába. A gúnyolódást sosem értette meg igazán, bár néha ő is tett epés megjegyzéseket másokra. Bal szemöldöke magasabbra szaladt fel a homlokán, ám további reakciót nem sikerült kicsikarnia belőle Obotsunak. Azért egy érdekes választ csak kapott a férfi.
- Értettem, főnök - a második szót kicsit hangsúlyosabban ejtette ki, mintha vissza akarta volna adni a gúnyos megjegyzést, azonban csak ennyi tellett tőle.
*A pénz jobban érdekli, tehát nem fog beleszólni a tervembe. Habár azt mondta, nem kockáztathatom az életem, de ez nem is lesz nehéz küldetés. A levelet leadom, aztán úgy teszek, mintha engedelmes ninja lennék. Ameddig fenn tudom tartani a látszatot, nem fogja érdekelni őket, hány ellenséges shinobit küldök a másvilágra.* Magához képest elég sokat agyalt, ami azt jelentette, hogy kezd izgalomba jönni, már amennyire képes erre. Lépteit megszaporázta, nem foglalkozva azzal, hogy esetleg ezzel kellemetlenséget okoz a kísérőjének. Ugyan ő volt a vezető, de a levelet Suirenre bízták, tehát a fontosabb feladatot kapta meg. Ráadásul Yamato mondta, hogy ha az életét vagy a levél épségét veszélyezteti Obotsu bármelyik parancsa, ellenszegülhet. Hamar ráesteledett a két elveszett ninjára, amit a lány egyáltalán nem bánt.
- Ez az igazi közegem - vetette oda a férfinak, aki láthatóan már ki is használta a parancsnoki tisztségét. Mellesleg elszokott a puha ágytól, a Kenshiro klán birtokán is sokat forgolódott az első pár napban. Az éjszaka amúgy is kedvezett nekik, korábban egyedül bejutott Kusagakure falai mögé, elég volt némi cselhez folyamodnia. Most valószínűleg minden simán fog menni, tekintve, hogy Yamato azt mondta, átviszi őket a határon. Azért nem ártott az óvatosság, tehát minden figyelmét a környező területekre koncentrálta, nehogy meglepjék őket.

Akasuna no Sasori Vas. Jún. 30 2013, 21:36

Inada csak áll és a mutatványt figyeli. A gólem látványa egy cseppet sem lepte meg, azonnal kézpecsétekbe kezdett, de nem láttad annak eredményét.
- Ennyire hülyének nézel? - kérdezi végül. - Szerinted miért élek még mindig? Nem te vagy az első, akit a szerzetesek rám küldtek. A klónjaim majd megvédik a falusiakat a kígyótól, te viszont nem úszod meg! - mondja, majd újabb kézpecséteket alkot meg.
- Sarutahiko Ōkami, adj erőt nekem, hogy a másvilágra küldjem eme bűnös lelket! - kiáltotta.
A következő pillanatban fura érzés fog el. A fejed valósággal lüktetni kezd, a füledben szúró fájdalmat érzel, a szemeidből pedig könny csordul. Ellenfeledre alig tudsz ránézni, de ha mégis sikerülne, akkor láthatod, hogy az arcán a rajzok világítani kezdenek.

Ezután pedig hatalmas robajt hallasz: Inada körül valósággal szétrobban a föld. A gólemedről kénytelen vagy leugrani és távolabb, biztonságban elhelyezkedni. Úgy néz ki, most már nem fogja vissza magát, szabadjára engedi az igazi energiákat, amelyekkel rendelkezik. Amint elhagyod a gólemet, láthatod, ahogy az darabokra törik.
- Nem csak Jashin létezik a világon! Vannak más hatalmak is, akik hihetetlen erőkkel képesek felruházni. Szerencsére még időben megvilágosodtam és új utat kezdtem járni. Sarutahiko pedig sokkal kegyesebb a követőihez, mint Jashin... Most pedig, viseld büntetésed.
Ekkor lenyugszik az ellenfeled körül minden, bár a levegőben még mindig kavicsok lebegnek, ráadásul a férfi teste dagad az izmoktól. Majd hirtelen eltűnik a szemed elől és csak az utolsó pillanatban veszed őt észre. Egyetlen ütést mér rád hátulról, ami könnyedén egy közeli háznak repít. Azonban nem állsz meg, átszakítod annak falát több házon is keresztül repülsz. Még arra sincs időd, hogy védekezz, vagy hogy egyáltalán földet érj. Érzed, amint a levegőben elkap valami, majd a földre vetődik veled. Hatalmasat nyekkensz, érzed hogy csontjaid törtek és repedtek meg. Szemedet ekkor pár vércsepp takarja el. Az ellenfeledet kimeríti az, amit csinál, úgy néz ki, ez egy utolsó támadás.
Alig vagy eszméletednél, egyszerűen csak haladsz az árral. A kígyóval a kapcsolatod meggyengül, érzed hogy hamarosan el is tűnik. Te pedig a levegőbe emelkedsz újfent. Ütések sorozatát érzed a testeden, de néhány a fejedet is eltalálja. Több sebből vérzel már, mire végre földet érsz és abba maradnak a csapások. Homályosan látod csak, hogy Inada térdre rogy. Az eddigi rajzolatokból most már vér szivárog.
- Köszönöm uram, hogy megosztottad velem hatalmadat és lesújthattam vele erre az eretnekre. Vedd lelkemet, hogy a túlvilágon az oldaladon harcolhassak majd! - mondja, majd utoljára megremeg a föld és elnyeli Inadát.
Ezt követően elsötétül előtted minden... Legközelebb, amikor már újra magadnál vagy, egy kényelmes ágyban fekszel és szerzetesek sürgölődnek körülötted. Azonnal felismered mestereidet, akik elmosolyodnak, amikor felébredsz.
- Csak hogy újra közöttünk vagy! - szólít meg az egyik férfi. - A küldetést sajnos elbuktad, de legalább életben vagy. Miért nem a lakosokkal foglalkoztál? Annyit kellett volna csinálnod, hogy megölsz párat és ott hagyod Jashin nyomát. Nem kellett volna kiállnod Inada ellen... nem állsz még készen egy olyan kaliberű emberre. Bár már mindegy, Inada eltűnt, mint akit a föld nyelt el. Egy hétig küzdöttünk érted, de szerencsédre Jashin még nem akar az oldalán látni, szüksége van rád itt. Te leszel az ő helytartója ezen a világon. Most pedig aludj, pihenned kell még!

//Kaland vége! Jutalmad: +30 ch! Záró reagot még írj ide, vagy a szerzetesek templomához.//

**Itanashi** Hétf. Júl. 01 2013, 01:22

A férfi testét hirtelen bevilágították a különböző szimbólumok.
- Micsoda? Egy...egy másik Isten? Ez hallatlan - kiáltott a fiú a sziklatömeg tetejéről. Azonban hirtelen megremegett a föld, a férfi pedig egy csapással a legközelebbi falba küldte a fiút. - Áhhátkozott. Nem tagadhatod meg a Nagyúrt. - köpte ki a vérét a száján. A férfi vérzett. A kegyes isten az erőért az életét követelte. Majd lassan elcsendesült minden, a sípoló hang, mely a fiú fejébe villanásszerűen érkezett, mostanra elhalkult, a képek homályosodni kezdtek, mígnem mindent elnyelt a sötétség.

- H-hol vagyok? - kérdezte, fejét fogva. Testét fáslik borították, feje zúgott, fájt mindene. - Egy hete itt fekszem? Vissza kell menn...*köhög* vissza kell mennem. - dőlt vissza az ágyba. - Elbuktam. Nem. *köhög* Nem bukhatok el.
- Te leszel az ő helytartója ezen a világon. Most pedig aludj, pihenned kell még! - szólt a főpap.
A fiú nehezen, de beletörődött, a sebesülései miatt képtelen harcolni. Visszafeküdt, majd behunyta szemeit, átadta magát a papoknak, és bízott a Nagyúrban, valóban őt választotta prófétának. A világ hamarosan ismét sötétté vált, Itanashi pedig újra álomba zuhant.
Nem tudja pontosan, meddig feküdhetett ott, azonban mikor felkelt, újult erővel lépett ki a "kórteremből". Kötéseit levetette magáról, majd kisétált a templomból. Mély levegőt szívott, végül nekiindult a meredek szikláknak. Ismét edzenie kell, talán még többet, még intenzívebben, hogy máskor ne kerüljön szégyenbe a Nagyúr előtt. Még egyszer nem okozhat csalódást. Ekkor eszébe jutott valami. Benyitott a templomba, a papok zavartan nézték a fiút.
- El kell mennem - szólt, majd szobájába sétált, és összepakolt mindent, ami hozzá tartozott. Majd ruháját felvette, köpenyegében ujjába bújva kisétált a hatalmas kapun. Álarcát felvéve a felkelő nap sugaraiban leugrott az első szikláról. Útja közben egy dologra gondolt ~Mirubi~.

Köszönöm a mesélést

Jiraiya Csüt. Júl. 11 2013, 18:14

// Újra a Fronton - Tűz Szövetsége //

Nos, Konohának nem igazán sikerült egymáshoz illő partnereket összeraknia. Persze, minek is foglalkozzon ezzel, ha úgy is csak Szökött Ninjákról van szó? A Küldetés elvégzésére, mindkét shinobinak van motivációja. Egyeseknek a bosszú és a tehetetlenség, míg másoknak a pénz és a szenvedély. Felmerülhet ugyan, hogy ha Konohának nincs elég embere ahhoz, hogy egy üzenetet kézbesítsen, akkor a háború többi pontján, vajon mennyire fognak helytállni? És ha van arra emberük, hogy kövesse a két ninját, akkor miért nem Ő kézbesíti az üzenetet? Csupa megmagyarázhatatlan dolog rémlik fel bennetek az éj leszálltáig. Valóban egyre több jel utal arra, hogy errefelé nemrég zajlott az élet. Még egy kissé megégett erdőszakaszon is átvágtatok, ahol kisebb kráterek voltak a földben. Valószínűleg itt csata folyt.
Hamarosan, egyre közelebb kerültök a Határhoz, ahol már valószínűleg várnak titeket. Obotsu tapasztalatának köszönhetően, előbb kiszúrja a közelgő ninjákat, mint a társa. Érezni lehet a sok chakrát. Mindből más és más érzések áradnak. Van itt gonoszság, harag, fájdalom, kötelességtudat és rengeteg más dolog is. Összességében viszont minden chakraforrásnak ugyan olyan a chakrája. Az átlag, unalmas chakra. Sehol a romlott, gonosz aura, vagy esetleg maga a tisztaság... A chakraszintjük is nagyjából megegyező, de néhol igencsak nagy erőfölény érezhető. Hamarosan Suiren is felfigyel a ninják közelségére. A fákon, nem titkoltan állnak és az utatokat biztosítják. Ekkor már hajnal tájt jártok. Kettő, négy, hat... Tíz ninját számoltok össze, akik a fák ágain követnek titeket. Obotsu érzi, hogy vannak köztük Chuunin, de jócskán Jounin szintű shinobik is, akik harcra készek. De egy sem különleges köztük igazán... Az úton haladva, egy ellenőrző ponthoz értek, ahol egy idősebb Konohai ninja állít meg titeket. Mellette két Kemurigakurei kunoichi foglal helyet, a tíz ninja aki meg követett titeket, hátulról elzárta az utatok. Ekkor megjelenik Yamato is a Konohai parancsnok oldalán. A kezében két fejpánt van.
- Ahogy ígértem, átviszlek titeket a határon. Folyamatos megfigyelés alatt lesztek, így minden tettetekről tudni fogok. Személyesen nem tarthatok veletek, így ezek a fejpántok fogják biztosítani számotokra a védelmet.
Mutatta fel a kettő speciális fejpántot, amik a "Szövetséges" kanjikkal vannak ellátva.
- Ezeket viseljétek és a Tűz Szövetsége nem keresztezi utatok. A Tea Országa mint tudjátok, jelenleg Háborúban áll. Jelenleg a Szövetséges haderő, aki részt vesz a háborúban Konoha és Kemuri. Eddig Getsugakurei és Kirigakurei ellenséges csapatokat láttunk csak, de valószínűleg jön még erősítés. A helyzet a Háború kitörése óta, változatlan. A Tűz Szövetsége az Északi, míg a Víz Szövetsége a Déli oldalt birtokolja. A Háború gócpontja eddig Degarashi volt, valamint a környező erdők, ahol ANBU és Onin osztagok is kószálnak. A Tűz Szövetségének főhadiszállása, Wasabiban van. Ott kérhettek segítséget és kommunikálhattok a Hokagéval ha szükséges. Asaya Yoh ANBU parancsnok pedig valószínűleg Degarashiban lesz. Legalábbis ott látták utoljára, így arrafelé keressétek. Yoh értesít majd minket, ha megkapta a levelet, így amíg nem érkezik tőle visszajelzés, addig a Küldetéseteket befejezetlennek tekintjük. Sok sikert nektek, további kérdéseitekkel forduljatok Ichimaru parancsnokhoz. - Mutatott a férfira, aki megállított titeket - Ha nincs kérdésetek akkor induljatok!
Adta ki a parancsot, majd eltűnt.

// reagáljatok, majd döntsetek. Ha kérdésetek van még akkor ide írjatok, ha nincs akkor Tea Országa --> Határvidékek //

**Kusuki Eiko** Kedd Júl. 30 2013, 12:45

Elmondta, hogy mi is lesz a dolgunk egészen pontosan.
*Csak egy kard szállítás... Ráadásul Tanzaku Gai? Ott még asszem nem is voltam.
Nevettem el magamat, de nem hangosan csak egy egyszerű mosoly volt látható az arcomon. Kérdésem nem született a továbbiakban majd követtem Fumishot is, hogy ne maradjak le. Az utunk a sűrűbe vezetett, ami érthető, hiszen a harc miatt is veszélybe kerülhettünk volna, de ha minden jól megy akkor erre se kerül sor és csak egy sima szállítási feladatunk lesz nem több. Én ezt reméltem meg azt is, hogy kicsit jobban összeismerkedünk, bár nem tudtam, hogy kezdeményez-e majd beszélgetést velem avagy pedig inkább végig hallgatja az egész küldetést.
- Majd kiderül...
Suttogom alig hallhatóan, de aztán lehet mégis elég hangos volt, hogy megértse. Én mindenesetre csak figyeltem a kutyámat, aki mellettem baktat és az utat természetesen.

Killer Bee Kedd Júl. 30 2013, 20:37

- Nande? - böki ki nyelvén az érthető japán jelzést, mellyel kifejezi értetlenségének első jelképét. - Kusukichan, mondcsak mi bánt ennyire? - Bólint, akár csak egy bólogató kutya, mármár idegesítően, mert jól tudja, végül ki is nyögi. - Oh tudom már mibánt, sose jártál még külterepen, és nem tudod miből van a világ, vagy hogy mi merre hány méter, nyugii, semmi gond Eiko, itt vagyok és meg védlek ha baj van. - Immáron szokott test helyzetét veszi fel, jobb kezével fejét simogatva, majd hirtelen magához ránt ballal. Érezted erős szorítását miközben sétáltok nem volt egyszerű felfogni, eleinte, aztán engedtél. - Ha baj is lenne, csak kiáltsd a nevem, és én ott termek, akár egy villám csapás, sőt legyen ez a titkos hívónk derűlt égből, villám csapás, hogy tudjuk ki a másik, ha véletlen szét kerülnénk és a másik egy imitátorral kerülne szembe, csak kezdel hogy derült, és kötelezően folytassa a másikunk hogy égből villám csapás. - Mosolyog rád, és szabadon ereszt a séta közepette, a nap pedig immáron szinte lemenőbe. - Lassan lekell táboroznunk, mit szólsz?

**Kusuki Eiko** Szer. Júl. 31 2013, 06:52

Végül mégiscsak meghallotta és megkérdezte mi bánt ennyire. Helyettem viszont maga válaszolta meg tévesen, amit nem bántam meg végül mivel magához rántott a bal kezével. Először nem tudtam mit is reagáljak, de utána én is átkaroltam őt már amennyire mertem. Előállt egy titkos hívóval is, amit természetesen megjegyeztem bár nem hittem azt, hogy szükség is lesz rá. Végül elengedtük egymást és előjött az, hogy most már ideje lenne tábort vernünk.
- Izé... Rendben van csak nem szeretek egyedül aludni ilyenkor.
*Háh! Szép mentés Kusuki! Kitudja mit fog most erre mondani Fushin.
Persze remélnem is kellett, hogy nem csak kinevet engemet, hanem egy megoldással is elő áll, habár tény ami tény sose féltem még igazán egyedül. A vadonban meg végképp nem hiszen az edzéseim során gyakran volt, hogy kint aludtam a szabad ég alatt.
*Viszont talán az előző reakciója sem volt egy nagy véletlen.
Gondoltam bele miközben éppen megleltem egy kisebb tisztást, ahol jó lenne tábort verni.

Killer Bee Csüt. Aug. 01 2013, 09:47

- Oo nyugi nem alszol egyedül, itt a kis kutyud. - vág fura fintort, majd mikor a tisztásra értek, hirtelen a semmiből húz elő két két fős sátrat, már már oda teleportálja, és elindul fáért. Nem telik el 20 perc, mire megfordul, és tüzet gyújt, majd a mindent rejlő táskájából még ételt is előránt, amit feltűz két botra, és várja hogy elkészüljön, közben a kutyád hesegeti, aki a virsli falatokra pályázik.
- Remélem megéheztél, viszont fogd vissza az ölebed! Tuttti hogy a vacsorára pályázik! - Jelenti ki kisebb vigyorral, majd az eget bámulja.
- Tudsz valami rém történetet? - szegezi a kérdést feléd, még mindig a csillagokat lesve.

**Kusuki Eiko** Csüt. Aug. 01 2013, 10:32

Nekem végül is nem volt semmi dolgom Fushin elintézett mindent, ami kellett. Csak annyi volt a számomra beosztva, hogy figyeljek a Cukira, nehogy felfalja az ételünket. A kérdésen kicsit meglepődtem majd erőt véve magamon közelebb ültem Fushinhoz.
- Régen történt már. Az egyik edzésemen észrevettem azt, hogy a közeli tónál valaki táborozik, ugyanis füst tűnt ki a fák közül. Persze elsőnek arra gondoltam, hogy biztosan tűz van, de később bebizonyosodott, hogy csak egy lány az, aki halat süt. A keze tele volt zúzódásokkal és sérülésekkel. Gondoltam biztosan a halfogás közben szenvedte el. A nevét ma már nem tudom, de lehet nem is mondta el soha. Megkért engemet, hogy kísérjem haza, ugyanis fogtam neki még halat, hogy had legyen neki ennivalója, de mikor az otthonához értünk szó szerint ledermedtem. Kiköpötten olyan volt mintha csak kísértetek laknák. Az ajtó nagyon nyikorgott amikor beléptünk és magától záródott be. Megmutatta magát a házat is, ami nem tűnt annyira strapabírónak. Bevallom szívesebben maradtam volna odakint, még ha 10 perc elteltével el is kezdett esni az eső vagyis inkább szakadni. A lány marasztalt, így azon éjszakára ott maradtam nála, de aludni egyszerűen képtelen voltam, mert mindig attól féltem, hogy ha elalszok rám omlik az egész.
Kicsit megborzongtam, ugyanis régen tényleg átéltem ezt vagyis valami hasonlót és még ma is parázok ettől az egésztől, hogy megtörtént.
- Folytatván... Reggelig azért mégiscsak elaludtam majd az ajtó nyikorgó hangjára felkeltem. Mikor kirohantam megnézni ott feküdt a lány kezében pedig valami papírt szorongatott. Mikor kiszedtem a kezéből hirtelen felkelt a földről és a fejével nekem rontott vagyis a hasamnak. Nem értettem az egészet, de a kardom nem volt nálam, se más fegyver. Akkor jutott az eszembe csak, hogy az edző helyen hagytam szóval nincs baj, mert onnan nem viszi el senki, max apám, hogyha haza látogat. Na szóval a lány ugye nekem támadott én pedig a Taijutsura hagyatkoztam csupán csak. Vettem egy mély levegőt majd megpróbáltam a legfinomabban leütni a lányt, hogy egy kicsit beájuljon azalatt az idő alatt pedig sikerült kijutnom a házból. Mindenesetre örülök, hogy sikerült. Máskor is láttam, hogy a tóparton ott ül, de nem mentem többet oda hozzá...
Fejeztem be ezzel a mesémet, ami lehet, hogy igaz lehet nem, vagy éppen mindkettő igaz lehetne rá. Én akkor is kicsit beparáztam és ismét közelebb húzódtam Fushinhoz.

Killer Bee Szomb. Aug. 03 2013, 12:29

- Brrrr kicsit szappan operás volt Eiko. - Int egy mosolyt majd közeledésed észre veszi. - Nahát, nem emlékeztem hogy ilyen közel ültünk volna le, de mondcsak a történet nem volt kicsit sablonos? - tesz egy kérdőjelet feje fölé, majd megint egyre közelebb ülsz. - Ihhh. Eiko lement a nap látod? Feljött a hold, még ilyet. Csillagok ezrei, naháát. Azt hiszem ideje lenne aludni kedves. Holnap már Tanzakuba leszünk. Ott folytatjuk ne izgulj - Dugja ki a nyelvét, majd célba veszi sátrát mint aki jól végezte dolgát, és mielőtt te is elindulnál kidugja kis fejét. - Aztán ne szomorkodj, csupán ma van egy szomorú dolognak a 3. évfordulója. Talán a házasság nem is volt nyerő ötlet..... jóéjt!

/Irány Tanzaku Gai, mert kell a topic majd Razz

oda írj/

**Tsurugi Atasuke** Csüt. Aug. 29 2013, 12:15

Én! Egy igazi küldetésen! Egy jouninnal! Magam sem akartam hinni a fülemnek! Kirohantam a könyvtárból (a könyvtáros néni valamit utánam kiáltott, de már nem hallottam, hogy mit) és rohantam ,,haza'', hogy összeszedjem a holmimat és induljak A KÜLDETÉSRE! Ez idő alatt volt időm lehiggadni.. Mégis mit vigyek magammal, ha azt se mondták meg, hogy miféle küldetés lesz ez... Nincs idő gondolkodni... Várjunk csak.. dehogy nincs, hiszen van még fél órám.. amíg pakolgattam a hátizsákomba és az övtáskámba fokozatosan kezdtem megnyugodni, és lélekben átadni magam a feladatnak, amiről még azt sem tudom, hogy mi.. Némi gondolkodás után arra jutottam, hogy az 5 m dróthuzalon és az egyik fuuma shurikenen kívül semmit sem hagyok otthon.. Nem olyan sok dolog ez, nem fog akadályozni.
A városkapu felé sétálva megpillantottam egy fegyverbolt szerű épületet, konohai shinobik járkáltak belőle ki-be. Volt még időm bőven, így betértem oda körülnézni. Otthonról csak 600 ryo-t hoztam magammal, így sok mindenből nem tudtam válogatni, de csak olyan dolgot akartam venni, amiről úgy gondoltam, hogy szükséges lehet.. Semmit olyat nem találtam ami életbevágóan fontos lett volna, de hogy ne menjek ki üres kézzel vettem 10 senbont és így 500 ryo-t hagytam ott. Kényelmes sétával odaértem a kapuhoz a felszerelésem pedig így nézett ki:
20 senbon
5 kunai
10 robbanó jegyzet
5 füstbomba
1 doboz energiatabletta
-ez mind egy övtáskában

1 elsősegélykészlet
5 kis és 5 nagy üres chakratekercs
Szerszámok 1 szett
-ezek hátizsákban.

Tekercsbe pecsételve egy Shirasaya Katana és egy Fuuma shuriken.

Indulhat a küldetés!

Orochimaru (Inaktív) Pént. Aug. 30 2013, 13:10

//A vásárlást elfogadom, a pénzt vond le az adatlapodról.//

Mikor megérkezel a hatalmas kapuhoz, melyet már annyiszor ostromoltak külső erők, de még mindig állt, észreveszed a csapatvezetődet egy nagy tekerccsel a derekán, amint egy papírt ad a "portán" ülő népnek, és integet neked, hogy indulhattok. Mikor mellé érsz lágy mosollyal fogad, mintha nem is külön faluból származnátok, hanem egy helyről jöttetek. Talán nem érez dühöt, és ellenségeskedést Kusagakure iránt, de az is lehet, megparancsolták neki a kedvességet, lévén, hogy szövetséges falukról van szó, és a háború már-már lassan betetőzi az egész világot. Ínséges idők, ínséges cselekvés.
- Nos, induljunk! - adja ki a parancsot, és máris karokat hátra rakva elkezdtek futni mindketten, majd az erdőbe beérve megkezdhette az ágról ágra ugrálós menetelés. Gyorsak voltatok, de talán így is egy nap lesz az cél elérése, amit te még nem is tudsz, hogy mi az.
- Kedves Kusagakure-i ifjú, mesélnél nekem, hogy miért is akartál ninja lenni, mi a célod, és mi az út melyről sosem lépsz le? - kérdezi a férfi. - Esetleg beavathatnál miféle technikákat, és chakamanipulációs készségeket ismersz, hogy akció esetén ki tudjak tervelni egy megfelelő támadást. - mondta a férfi.

**Tsurugi Atasuke** Pént. Aug. 30 2013, 15:03

Ezek a kérdések gondolkodóba ejtettek..Miért akartam ninja lenni? Ez annyira természetes volt, hogy még nem is gondolkoztam rajta..Az apám is ninja volt és a nyomdokaiba akarok lépni. Talán ez a megfelelő válasz a kérdésére..Az út amiről sosem lépek le... hmmm... Hát.. nem szoktam feladni. Ha akarok valamit akkor azt el is érem..De nem üvöltözve, idióta módjára, hanem csendben, szerényebben.. Én is olyan legalább erős ninja leszek mint az apám! Ő a példaképem!
A második kérdés lepett meg csak igazán.. Ez az ember nem ismeri a képességeimet, és úgy vitt magával? Nagyon érdekes.. Szomorúan tudattam vele, hogy még nem tudok se függőlegesen- , se vízen járni.. És, hogy az E szintű technikákon kívül csak a füstklón jutsu-t ismerem. De ez a jutsu elég hasznos! Ha a füst amiből a klónokat csináltam mérgező, akkor elég az ellenfél közelébe irányítani őket, majd ott feloldani, és vége is a harcnak. És van egy lepecsételt kardom is, amit koromhoz képest jól forgatok..Legalább is ezt mondták.
Miután gondolataimat szóban is kifejtettem neki, próbáltam valamiféle reakciót leolvasni az arcáról. De az sajnos nem tükrözött semmiféle érzelmet. Vajon a segítségére tudok majd lenni? Miért vitt el egy olyan genint akiről semmit se tud.. Először azt hittem, hogy direkt a füstklón-jutsum miatt hívott engem.. De így.. Nem értem... Csak simán kedveskedik nekem egy ajándék ,,nembéna küldetéssel''?
Ilyen dolgokon gondolkozva ugráltunk tovább az erdőben...

Orochimaru (Inaktív) Szomb. Szept. 07 2013, 12:16

Ha utolsó gondolataid is hallotta volna, biztosan dühben tört volna ki, hiszen milyen gondolat az, hogy "nembénaküldetés"? Minden feladatnak megvan a saját értelme, és a saját nyeresége, nem létezik béna feladat, ez felelőtlen és gyerekes gondolkodás, az lenne a jó, amikor bármelyik pillanatban megölhetnek? Azt a feladatot tartod sokra, melynek a veszélyességi szintje miatt a társaid szemed láttára hullanak el, és annyira nem tudsz megállni a menekülés közben, hogy végső búcsút vegyél, és eltemesd őket? A legtöbb öreg biztosan ezt nevezné úgy mint te, és inkább csinos hölgyeknek segítenének különféle dolgokban. Na, de ez most nem számít, ugyanis haladtok tovább, mikor elkezd a nap is a horizont alá bukni, lassan beesteledik.
- Letáborozunk! - adta ki az utasítást, majd elküldött téged, hogy csináld meg a tüzet. Még a Tűz országának határain belül tartózkodtok, de ki tudja mi leselkedik rátok, bár a férfi nem adja ki az örködést, mint parancsot, így a te döntésed marad, hogy mit csinálsz, őrködsz, vagy sem.

//Miután meghoztad a döntést:
- Fenn maradsz: 2 órát írj le, amiben semmi nem történik, majd egy kis zajt hallasz-->reakció rá.
- Nem maradsz fenn: Nevetésre és hangzavarra kell felkelned, de többet nem árulok el, dönts, és jegyezd meg, a döntésed hatással lesz a továbbiakra.//

**Tsurugi Atasuke** Pént. Szept. 13 2013, 14:56

Érdekes...nagyon érdekes.. Megcsináltam a tüzet, és Saiga egyből el is ment aludni.. Kb fél óráig csak ültem bambán gondolkozva azon, hogy mi lesz a küldetésünk.. Aztán eszembe jutott, hogy az ilyen letáborozásoknál meg szokták beszélni, hogy ki mikor őrködik. De mivel ő már aludt, ezért ha valaki őrködni fog, akkor az csak én lehetek.. De ha nem mondta, akkor miért őrködjek..? Dilemmáztam. Végül arra jutottam, hogy fent maradok. Mert lehet, hogy ez egy próbatétel. Egy igazi ninjának tudnia kell mikor mi a dolga. Így aztán ücsörögtem tovább a tűz mellett, ami még javában lobogott. Mikor álmosodni kezdtem úgy döntöttem beveszek egy energia-tablettát, elvégre minek hoztam, ha nem akkor használom, amikor kell.. Amúgy is csak hosszútávon káros, úgyhogy semmi bajom se lesz tőle.. Ettől mindjárt frissebbnek éreztem magam... Nem történik semmi.. Megnézegettem a szerszámokat, meg az egészségügyi készletemet.. Nem tudtam mihez kezdeni magammal.. Az apámra gondoltam.. Meghalni a faluért.. hősies cselekedet.. Ő a genjutsuk specialistája volt.. És én egyszer még felül akarom múlni őt!
Komoly gondolataimat egy apró zaj szakította félbe. Arra lettem figyelmes, hogy az egyik közeli bokor mozog. Kapásból kivettem a shirasaya katanát a tekercsből, ujjaim közé négy senbont fogtam és kész voltam megtámadni azt a valakit, vagy valamit ami abban a bokorban van.

Orochimaru (Inaktív) Szomb. Szept. 21 2013, 16:06

Feszült helyzet, valami mozog, nem látod, de ott van, ő lát téged a tűz miatt, így még előnyt is szerzett. Gyorsan cselekedsz, elő a kardot, de ezt mind félelemből teszed, félsz az ismeretlentől, ekkor furcsa hangot hallasz, és megindul feléd valami. Gyorsan, reflexből vágsz felé karodban lévő halálosztóval, és könnyelműen tapasztalod, hogy halálos sebet ejtettél rögtön véres ellenfeleden, egy disznón. Nem túl nagy dicsőség, de ha képes vagy elkészíteni, akkor legalább ehetsz reggelit, és vacsorát egyszerre, te döntésed, és a te rátermettséged kell hozzá. Viszont mikor megfordulsz, látod, hogy a társad ugyanolyan pozícióban alszik, viszont a keze ökölbe szorult, és mellette van egy kunai kés is, természetesen eddig ne volt ott. Felriadt volna, de akkor miért horkol még ilyen jóízűen? Reggelig nem történik semmi, amikor hatalmas ásítással kel idősebb társad, és meglepődik, ha megcsináltad a malacot, az ételen, ami maradt.
- Mehetünk tovább, hamarosan a határnál leszünk, és megkezdjük a feladatunkat. Ez a Tűz országának déli határa, csak, hogy tisztában legyek tudásoddal, esetleg tudod miért jöttünk ide, és melyik országgal határos ez a nemzet? És ha tudod, hol hallottad, tanultál róla? - mondta a férfi. Talán unatkozott, és beszélgetésre vágyott.

**Ayokama Makoto** Hétf. Szept. 23 2013, 18:29

Madara // Senzeku no sai tanulás!

A lányt napok óta nem hagyta nyugodtan aludni az a gondolat amit az edzőterepen érzett amikor a sensei az utolsó próba alkalmával egy halálos erejű raiton támadással vette célkeresztbe Makotot. Még csak nem is azzal volt a gond, hogy rátámadt, hanem azzal, amit a lány a támadás közben érzett. Bár a technikát szinte tökéletesen sikerült kiviteleznie és ezzel megúszta a halált és kiérdemelte a jounin rangot is, de valahogy, valamilyen oknál fogva nem találta helyét a faluban. Mintha valami hiányzott volna az életéből. Szinte teljesen megrendült a bizalma a vízesés országa iránt. Tudta, hogy így nem mehet el harcolni a háborúba, pedig feltett szándéka volt megkeresni és megölni Kabutot a Hang ország vezetőjét, de e célja is kezdett elhomályosodni. A terve az volt, hogy felkeresi a faluvezető tanácsát és engedélyt kér tőlük eltávozásra, de most ilyen vészterhes időkben biztos, hogy nem hagynák őt csak úgy elsétálni. Ezért megkereste egyik este a legfőbb tanácsost belopózott hozzá és megosztotta vele a terve egy részét. A fiatal lány végül nagy nehezen meggyőzte az öreget, hogy adjon neki engedélyt, hogy elhagyja az országot és valóra váltsa egy régi álmát.
Mako nem is időzött sokáig összerakta a számára legfontosabbnak ítélt holmikat és még aznap hajnalban útra kelt. Pontosan tudta, hogy merre tart. A célja Konoha volt. Mindig is látni szerette volna a shinobi nemzetek legnagyobbikát ahonnan a legnevesebb shinobik származnak. Tudta azt is, hogy nem a legmegfelelőbb az alkalom a távozásra viszont ő úgy nem tudott volna egyhelyben maradni, hogy nem találja a helyét a közösségben. Megígérte a tanácsosnak, hogy visszatér az országba, de ebben még nem volt teljesen biztos. Persze ha nem akarták volna elengedni, akkor megszökött volna, hiszen ki akarna egy jounin útjába állni. A lánynak tetszett, hogy egyel feljebb lépett a ranglétrán és már számít olyan kis középkategóriás harcosnak.

Az úton igyekezett kikerülni minden kapcsolatot a külvilággal. Bár egy forgalmas kereskedelmi út mellett haladt, de mégis az erdőben éjszakázott. Háromnapi élelmet vitt magával ezért az út elején nem is akadt gondja a gyomrával. Amikor megközelítette a tűz országának határvidékét tudta, hogy itt könnyedén át fog jutni, mert nincs komolyabb őrség lévén, hogy a tűz országának szövetségébe tartoznak. Amikor át ért a képzelt határvonalon az erdőség mintha más lett volna. Mintha minden fának meglenne a saját története. Makoto ezt hiányolta. A lelkében lévő űrt kezdte betölteni a csodálat. Amint tovább indult megidézte magának útitársnak Gonnát. Amint a kutya feltűnt Makoto gyorsan vázolta neki a tényeket, hogy hova is tartanak és miért hagyta el a vízesés országát, majd várta a kutya reakcióját. Igyekezett neki részletesen elmesélni az utóbbi pár hét történéseit és, hogy valójában hogyan is érez és miért indult útnak. Jó érzés volt végre valakinek elmondani, hogy mi nyomja a szívét. Majd kíváncsian meredt a bölcs kutyára és közben ágról ágra ugrándozva várta annak válaszát.

Uchiha Madara Csüt. Szept. 26 2013, 18:12

A lány csendesen haladt, útja nyugodalmas volt, ami igazán furcsa lehet, főleg a mostani helyzetet tekintve. Mindenhol halálsikolyok és vér, a háború megfertőzte az egész világot. Te mégis csendben tudtál haladni, szinte már unalmasnak hatott. Kellett egy társ, akivel legalább beszélni tudtál, ám mikor legkedvesebb állattársad akartad megidézni, a helyére, legnagyobb csodálkozásodra egy másik kutya jelent meg. A fiatal eb megrázta fejét, majd lihegve rád nézett.
- Áh, Makoto-chan. Gonnanak más dolga van, engem küldött, hogy értesítselek, hamarosan megkeres téged, mivel egy különleges feladata van számodra. - vakkantott a kutya, majd lassan sétálni kezdett melletted. Néhány percig sétáltatok egymás mellett, ismét csendben, mikor a kutya a levegőbe szimatolt, majd körbenézett.
- Ez már a Tűz országának területe, fordulj dél irányba, ott fog Gonna várni téged. Ha gondolod, elkísérlek, míg el nem éred őt. - rázta farkát az eb. Szerette az emberek társaságát, és igazán jó beszélgető társ is volt egyben. Habár lényegtelen mit mondasz, sajnos társad egyetlen rossz szokása a túlzott kötődés, szinte lehetetlen lerázni őt. Így ketten indultok meg a Tűz országának határ-menti erdejében, fáról fára ugrálva közeledtek a kutya által megadott területre.

A fák ritkulni kezdtek, és mintha az eddig vízszintes talaj is emelkedne. Valóban, egy hegy lábához értetek, a hegy fala pedig majdnem hogy függőlegesen áll, igen nehéz akadályt jelenthet még egy olyan képzett shinobi számára is, mint amilyen te vagy.
- Gonna fenn vár téged. Dönts mindig bölcsen, légy türelmes és elnyered jutalmad - szólt a kutya, majd eltűnt egy nagy pukkanásban és némi füstben.
A feladat előtted állt, egyetlen akadály maga a hegy volt, melyre egy igen keskeny, néhol alig néhány centi széles szerpentin vezetett fel, a falára felmászni szinte lehetetlen volt, hacsak nem ismer a használó olyan Doton, illetve más technikát, amellyel a föld felszínét lehet manipulálni. Emlékezz társad szavaira és birkózz meg a feladattal.

**Ayokama Makoto** Hétf. Szept. 30 2013, 21:33

Meglepett, hogy az idézést követő füstfelhő után nem Gonna ismerős pofája tűnt fel, hanem a klán egyik hírvivője. A fiatal eb beszédes volt de én most nem pontosan ilyen társaságra vártam. Lehet, hogy akkor jobban jártam volna ha nem is idézek meg senkit hanem inkább csak magamban füstölgök. Viszont a kiskutya miután egy darabon elkísért érdekes feladattal állt elő. Nem hiszem, hogy kértem volna a segítségét de inkább nem kezdtem el vitatkozni. Amikor odaértünk a meredek sziklafalhoz akkor kezdett el szöget ütni a fejemben, hogy lehet miközben elcseverésztük az időt egy kissé eltévedtünk. Ám ekkor kísérőm egy meglepő feladattal állt elő. Fel kell jutnom a hegyre anélkül, hogy lezuhannék és Gonna fent fog várni rám...
Egy ösvény vezetett fel a meredek szikla falon. Könyörgöm azért ez mégis csak nem egy nehéz feladat egy jounin számára. A kutyák lehet, hogy még nem tudnak a kinevezésemről de az is lehet, hogy ez nem is érdekli őket. Én minden esetre már szintekkel az ilyen próbatételek fölött jártam gondoltam ezt magamról. El is indultam a hegyen fölfelé azon a kis szerpentinen amit még ösvénynek sem csúfoltam volna. Azért a biztonság kedvéért chakrát vezettem a lábamba és így próbáltam ügyeskedve és a jó akrobatikus készségemet kihasználva átjutni azokon a szakaszokon ahol a perem nagyon vékony volt. Egyre feljebb értem amikor hirtelen az egyik meredekebb résznél megcsúsztam. Egy pillanatra elkalandozott a tekintetem és már meg is volt a baj. Pedig nem siettem sehova de ezt most jól megcsináltam magamnak. Egy kézzel kapaszkodva lógok legalább száz méteres magasságban. Innen szép aztán pofára esni. Megpróbáltam visszanyerni az egyensúlyomat. Amint ez sikerült létrehoztam a vízostor technikát és ennek segítségével ezentúl minden lépésemhez használtam biztosító kötélként. Így viszont jelentősen lelassultam de legalább biztonságosan felértem a fal tetejére. Amint visszafordultam és letekintettem a tájra gyönyörű látvány fogadott már csak ezért is megérte felmászni ide. Viszont Gonna ha itt vár annak nyilván oka van így miután kigyönyörködtem magam vissza fordultam hátat fordítva a tájnak és tekintetemmel Gonnát kerestem.
- Gonna itt vagy valahol? Miért kellett nekem megmásznom ezt a falat nem lehetett volna ha lent mondod el amit akarsz? - Kérdeztem a kutyától. Remélem a környéken van és nem a falnak beszélek!

Uchiha Madara Vas. Okt. 06 2013, 08:35

Kissé egyedi, de hatásos módszerrel sikeresen felmásztál a sziklafal oldalára. Mikor társad neve elhagyta szádat, abban a pillanatban megláttad a kis termetű kutyát. Gonna, a leghűségesebb /és szinte egyetlen/ társad lassú léptekkel jött elő egy nagyobb szikla árnyéka alól. A nap melegen sütött, habár az idő kissé hűvösebb volt idefenn, ezt azonban a pillanatnyi fáradtságtól még nem éreztél.
- Erre, Makoto - vakkantott feléd a kutya, majd apró lábaival sétálni kezdett. - Hamarosan minden kérdésedre választ kapsz, ám most még légy türelemmel.

Egy legalább 10 perces út végén megérkeztek a Gonna által mutatott helyre. Eközben az úton egy apró patakot, néhány gyümölcsfát és gyümölcsös bokrot láthattál. Most pedig egy kicsinek nem mondható, leginkább fából készült épület áll előtted. Határvidék - Page 13 Images?q=tbn:ANd9GcQ0bCQsHCVTonVeXBAX5ErdQnpox-nbOIGvqpi_p5Wfu3qajjoB

Határvidék - Page 13 Images?q=tbn:ANd9GcQ0bCQsHCVTonVeXBAX5ErdQnpox-nbOIGvqpi_p5Wfu3qajjoB

- Itt vagyunk - szólalt meg a kutya.

A ház ajtaján egy kopaszra vágott, narancssárga köpenyes férfi lépett ki. Idős volt, valamiféle pap lehetett.

- Üdvözlégy Gonna és Makoto, már vártunk - hajolt meg a férfi.

- Menj - utasított Gonna, majd apró lábaival sétálni kezdett a férfi felé, végül bement a házba, ahogy Gonna belépett, a papnak tűnő alak is hátat fordított neked és besétált az állattal együtt.

Amennyiben utánuk mész, a ház ajtaján belépve lenyűgöző látvány vár rád. Mindenhol értékesebbnél értékesebbnek tűnő szobrok kutyákról, valamint egy különleges alakról, kinek kiléte egyenlőre rejtély. Gyönyörűen kidolgozott bútorok és díszek, színes, aranyozott tárgyak mindenhol, csillogó márványköves padló a földön. Akár egy álomban.

A pap hirtelen a hátad mögött terem.

- Gonna állítása szerint erős shinobi tért a templomunkba - mosolygott feléd.

**Ayokama Makoto** Csüt. Okt. 17 2013, 22:57

Ahogy Gonna megérkezett szinte azonnal csendre is intett. Ez egy kicsit furcsa volt mert máskor jókat szoktunk beszélgetni ha rég nem láttuk egymást, most pedig már hosszú ideje nem volt lehetőségem megidézni őt és amikor hívom egy társa jelenik meg, majd ez a próba ez kezd egyre furább lenni nekem. Már legalább tíz perce sétálunk amikor kezdem úgy érezni, hogy mintha csak körbe körbe mennénk de végül megérkezünk célunkhoz egy furcsa kis épülethez, ami csak első ránézésre tűnik kicsinek. Ez egy szentély lenne? Talán egy templom? De miért hozna engem is Gonna?
- Így a nagy csönd után kezdhetnénk mondjuk azzal, hogy mi ez a hely és miért hoztál engem ide? Mi volt ez a próbatétel?
Amint az utolsó hang is elhagyta a számat megjelent egy kopasz férfi az ajtóban amolyan fura göncökben. Ez meg vajon ki a fene lehet és mit keres itt a semmi közepén egy ilyen szentélyben? A kérdések csak úgy kavarogtak a fejemben de nem akartam rájuk zúdítani minket mert mégsem tűnhetek ostobának. Ebben a helyzetben most én vagyok a vendég és nekem kell odafigyelnem az ilyesfajta formalitásokra. De ez a szerzetes vajon honnan tudhatja a nevemet? Talán Gonna elmondta neki...
- Üdvözletem. Ezek szerint bemutatkoznom nem kell és az ön személyében kit tisztelhetek. - Bár én nem hajolok meg ahogy a szerzetes tette de igyekszem a tisztelettudóan válaszolni.
Amint beléptem a házba kezdtem egyre inkább úgy érezni, hogy ez tényleg valami szentély tele arany értéktárgyakkal. Majd megpillantok egy szobrot ami egy embert első ránézésre egy shinobit formál de nem tudom ki lehet az. A sok kutyát ábrázoló szoborból már kitaláltam hol vagyunk. Ez egyike a kutyákat tisztelő szerzetesek szentélyének. Már hallottam róluk Gonna mesélte, hogy élnek ilyen szerzetesek a tűz és a kő országában... A nagy csillogás közepette a férfi hirtelen a hátam mögött termett. Azt nem tudom, hogy hogy lehet ilyen gyors de ekkor kezdtem úgyérezni mintha valami nem lenne teljesen rendben? Mi ez talán egy genjutsu? De hát mikor estem volna bele és ki által? Az is lehet, hogy már hosszú órák óta a hatása alatt állok és ezt az egészet csak képzelem meg kell bizonyosodnom róla... De most szabad folyást hagyok a dolgoknak. Esetleg ha több erre utaló jelet érzékelek akkor kezdek el vele komolyabban foglalkozni.
- Hát az erős az relatív fogalom. Nézőpont kérdése, mint sok minden más ebben a világban. Egy genin szemében erős shinobi vagyok, viszont egy sokat látott veterán gyerekként tekinthet rám...

Uchiha Madara Szomb. Okt. 19 2013, 22:41

Az idős férfi meghajolt, mikor meglátta fiatalos arcod.
- Örülünk, hogy itt van, Makoto-chan. - köszönt ismét a pap. - Kérlek, fáradj beljebb. Minden ki fog derülni időben, csak türelem.

A pap, felsorakoztatva maga mögött a többit, lassú léptekkel elindult, szinte már zavaró lassúsággal, mosolyogva, hogy körbevezessen téged a templomban. A legkisebb zugokig, a legsötétebb pincén keresztül, egészen a torony tetejéig, tartva a kegyetlen lassú tempót, bejártatok mindent. A nem kevesebb, mint négy és fél órányi séta után egy kis faajtó előtt álltatok meg.
- Mától, Maktoto, ez a te otthonod. Hamarosan belekezdünk az edzésedbe. Készülődj. - ekkor a pap kinyitotta az ajtót. A faajtó nyekeregve kinyílt. A látvány talán megborzongat;
A sötét terembe éppen hogy egy kis fény bevilágít a tőled balra lévő fal felső részében kialakított, ablak, pontosabban lyuk. A földön egy kis íróasztal, rajta néhány papíros, egy toll, és egy mécses foglalta a szoba egy nagyobb részét. A jobb sarokban egy ágynak tűnő szerkezet állt, vékony lepedővel, és mintha az ágy alja szalmával lenne kitömve.
- Most menj, készülj. hamarosan elkezdjük.
A pap betessékel a szobába, majd becsukva mögötted a faajtót egy zár kattanásának hangja töri meg a nyikorgó zaj utáni csendet. A pap beárt téged a szobába. Az, hogy miként cselekszel, rajtad áll.

Talán tényleg ilyen szegényes lenne a templom hálóterme, esetleg csapdába csaltak téged. Jól gondold meg, mit teszel, innentől fogva rajtad áll minden.

**Ayokama Makoto** Hétf. Okt. 21 2013, 23:07

Elég érdekes ennek a papnak a hozzáállása. Annyira türelmes és nyugodt mintha fogalma sem lenne a világban történő eseményekről. Egy csepp izgalom kétely se akármilyen negatív érzelem nem látszódik az arcán. Sőt egyáltalán semmilyen érzelmet nem sikerült kiolvasnom az öregből. Amint a vén szerzetes kinyitotta előttem az ajtót egy picit megijedtem. Bár annak örültem, hogy szállással kínálnak mert a nagy megszökési lázban erre elfelejtettem gondolni, hogy hol fogok aludni, ugyanis nem vagyok gazdag így nem engedhetek meg magamnak különféle fényűző fogadókat...
A helyiség szinte üres volt. Az kicsiny fény adott neki egy szemernyi életet ami beszivárgott a falón tátongó inkább lőrésnek is csak csúfolt "ablakból". A négy fal között olyan hideg volt, hogy szinte úgy éreztem, hogy helyben megfagyok. Amint a vén szerzetes elhagyta a szobát és kiment még az ajtót is rám zárta. Kezdtem úgy érezni, mintha egy kicsit fogoly lennék ezen a helyen ez pedig a legkevésbé sem volt ínyemre... Semmi gond felnőtt ember vagyok és ráadásul jounin. Fel kell találnom magam az ilyen helyzetekben is nem véletlenül kaptam meg a kinevezésemet... Mit is tanultam az utóbbi pár hónapban. Hát persze! Meg kell vizsgálnom a körülményeket.
Jelen helyzetben én egyedül vagyok itt szinte bezárva, de ahogy észrevettem itt most mindenki nagyon ráér és lassan megfontoltan cselekszik ezért nekem sem árthat, ha igyekszem felvenni a tempójukat még ha amúgy kétszáz százalékon pörgök is. tehát én most mondhatni elszöktem otthonról és itt vagyok a konohai határvidéken egy díszes kis templomban a világtól mondhatni elzárva egy szobában. Ha másom nem de időm rengeteg van így kivárom, hogy mi lesz a következő lépés...
Leültem a szoba közepére felvettem egy kényelmes pozíciót, az ajtó felé fordultam és becsuktam a szememet. Megtisztítottam teljesen az elmémet és csakis magamra koncentráltam. Keringtettem a chakrámat a testemben és ennek segítségével próbáltam életet lehelni kifáradt végtagjaimba. Csináltam már ilyet korábban amikor a Rashomon idézését tanultam. Nem is volt az olyan régen. Akkor egy huzamban két napot töltöttem meditálással. Most remélem ennyire nem lesz szükség. Viszont az időt kihasználva igyekszem feltöltődni és ha eljön az ideje frissen nekivágni az edzésnek ami még nem tudom mit takar de érdekesnek ígérkezik az biztos.

Uchiha Madara Csüt. Okt. 24 2013, 12:13

A börtönszerű kis szobában csend uralkodott. Gondolataidat az ajtóból jövő halk csörömpölés törte meg. Egy kulcs csúszott a zárba, majd az halkan elfordulva kinyitotta az ajtót.
- Jöjj, Makoto. Rengeteg feladatod lesz. - tessékelt ki a pap.

A már bemutatott nagyterembe mentetek, onnan pedig egy kisebb szobába. A szobában egy nagy méretű kád állt, aranyozott bevonással. A csapok is aranyban úsztak. Az egész terem kisugárzása jóval inkább egy királyi lakosztályhoz hasonlított, talán már egy másik templomban voltál, nem mondaná meg senki, hogy a te szobád és ez a fürdő egy és ugyanazon épületen belül van.
- A kaputól nem messze van egy kis patak. - kezdett bele a magyarázásba, majd szemével felfelé nézett. - Abban a hordóban a víz felmelegszik, majd a forró fürdő segít ellazulni. - fejezte is be. Talán nem világos a feladatod, a pap arca azonban mindent elárul. Neked kell megtölteni a hordót vízzel, mégpedig a patak vizéből. A hordó igen nagy, így vagy ötször kell, hogy fordulj. A vödör már ott van a pap kezében.
Miután ezzel végeztél, a pap egy jó fürdőt vesz, majd a következő feladatod adja ki, a Nagyterem padlóját fel kell sikálni. Amint ezzel is végeztél, mára csak a meditáció maradt a papokkal együtt.

Másnap: Reggel igen korán keltenek, még napkelte előtt. Fizikai edzéssel kezded a napot, ez nem jelent mást, mint hogy a templom körül futsz pontosan 5 kört. Ezt követi az ismételt meditáció, majd ismét vizet kell hoznod a fürdőbe.

A harmadik napod: A reggeli futás és meditáció, a vízhordás után a fürdőt kell kisikálnod, majd este meditálnod.

Negyedik nap: Miután futottál és meditáltál, majd vizet hoztál az öreg pap fürdőjébe, fel kell söpörnöd az egész templomot.

Az ötödik nap: A reggeled később kezdődik, mikor felkelsz magadtól, a papokat kinn a hátsó kertben fogod megtalálni, egész nap kinn ültök a napsütötte füves kertben és meditáltok, természetesen miután vizet vittél a fürdőbe.

Mivel a tanulás sok időt vesz igénybe, nem egy nap alatt tanulható, ezért hetekre fogjuk bontani az edzést. minél gyorsabban belejössz a rutinba és minél hamarabb beletörődsz sorsodba, elfogadod mindazt, amit a papok adnak és várnak, annál hamarabb fog megtisztulni a lelked és készen állhatsz a tanulásra. Szép hosszú postot kérnék.

Ajánlott tartalom