Határvidék

[Kakashi]

A fejét oldalra biccentve hallgatja végig az indoklást, bár szerinte még mindig sokkal egyszerűbb lenne gyomirtóval belocsolni a kertet. Ha viszont a Hokage akarata az efféle eljárásra terjed ki, akkor nincs igazán lehetőség az eltérésre.
– Hmmm... értem. Azt hiszem. – Fejét vakargatva ráncolja homlokát. – Na és mit kell tudni erről a rivális bandáról; milyen nyomok hagyására készülünk? A célpontról és az azt védő személyekről nincs több információ az izén... a... hogy is hívják... ja igen; az informátoron keresztül?
A végtelennek tűnő kérdések sorát viszont ebben a pillanatban nem tudja folytatni, ugyanis Trampli-nee dekoltázs-produkciója hatására zavarba jön és csak elvörösödve képes pislogni. Zavartan próbál elhajolni, máshova nézni, aminek az eredménye, hogy fejét lógatva bámulja a földet. Csüggedve nyújtja ki kezeit, melyekkel vakon tapogatózik – de reméli, hogy véletlenül se tapintana rá a lényegre. Mikor érzi apró, puha kezeiben az idegen súlyt, szemeit felemelve tekint le a tárgyra.
Ujjait végigfuttatja a markolaton, valamint a fémen, s érzi, hogy ugyan ehhez a példányhoz még nem volt szerencséje, mégis a mozdulatok ott lakoznak az ereiben, valamint a tudatának mély bugyraiban.
~ Pont hogy az hazudhat, aki látta az igazságot, hiszen az igazság nélkül hazugság sem létezhet; ha valaki nem tudja az igazságot, az nem ferdítheti el azt... ~
A tudatába villámként becsapó gondolat szapora pislogásra kényszeríti őt, de végül automatikusan próbál a fegyvernek valami helyet keresni a ruházatán; talán a szorosra kötött övébe bele tudná dugni: ~ Azt Trampli-nee úgyis nagyon szeretné... ~
Mikor meggyőződik arról, hogy nem fog kicsusszanni a helyéről (köhömm), ő maga is mozgásba lendülve követi a két felnőttet.
~ És mikor a két rivális banda egymásnak ugrik, egymást legyengítik, akkor csap le rájuk a Hokage, nem igaz? Mintha valami osztozkodós baromság rémlene... valami izé... mondás. Hokage-samának igaza van; ki kell gyomlálni a sok barmot. ~
Némileg aggódva fordul nővéréhez, mikor az rákacsintva megszólítja; nem tehet róla, minden egyes alkalommal kirázza a hideg, lelkét a rettegés, a bizonytalanság szelleme járja át. Valahogy van egy olyan érzése, hogy egy ilyen nőnek nemet mondani egyenlő a halálos ítélettel.
– Hogyne, Onee-sama; kérlek, mutass! – Ha a hangja véletlenül megremegne, az csakis a mozgás, valamint a menetszél miatt van.

Ott ahol acél szívek forrongva dobognak mesterek és tanítványok mellkasa mögött. Ott ahol a sziklák, szirtek elsőre kegyetlen, borotva éles peremekkel szabdalják a változó horizontot. Kanyonok mutatják meg az ismeretlen sziklasivatagok útvesztőin keresztül azt az aprócska falut; amelyben a meleget okádó kohók, pörölyök és üllők segédkeznek a halálos alkotások elkészítésében.

Üdvözöllek Dangai Takumi no Sato erdőségén túl, a szikla szirtek fölött! De nem a faluban, hanem tőle kicsit messzebb egy kietlenebbnek tűnő helyszínen, ahol két ninja ügyködött.

- Tagawa Eikichi-dono, mondja csak.. Hisz a csodákban?

Óvakodva fogalmazta meg kérdését Katsumink a Henge no Jutsu tanárjától, miközben a rejtélyes hajlama (az exlaw) visszaszorult bensőjének bugyraiba.
Katsumi választ nem várt, sőt másra fókuszált.
Ha Eikichi-dono figyelt, észre vehette volna, hogy hősnőnk - a szétesett illúzió ellenére - az éden fekete hajvégek fehérek maradtak, amik lassan újra feketébe burkolództak. A kisugárzás, ami egy pillanatra kételyeket sugárzott, most tiszta reménységgel tölti meg Katsumi auráját.
Ugyanis a lány eszébe jutott egy emlék. Egy történet, amely az amnézia sűrű homályából került elő. Talán most hősnőnk érthetetlenül érzelgős, de az egy szem könny lecsordulása, és az apró mosoly ült ki ábrázatán.
"- Mostantól tehát minden nap gyakorolnod kell a technikát! Mára végeztünk; egyél, pihenj és holnap ugyanitt, ugyanekkor!"
Ekkor lépett elő Kazuma bácsi, a kovácsmester. Senki sem vette észre eddig. Különös mennyire el tudta rejteni a jelenlétét, viszont Tagawa Eikichi nem lepődött meg ezen. Mi minden van, amiről nem mesélt Kazuma bácsi a múltjáról?

Onika Kaburo Kazuma:

- Sajnálom barátom! Pár napig nem lesz lehetőséged a tanításra. Shigure-sama úgy gondolja, ideje bizonyítania az inasomnak. Küldetéssel lett megbízva. Körülbelül négy-öt nap múlva lehet lehetőséged a tervezett folytatására. Addig örülnék, ha megvendégelhetnélek. Megtisztelő lenne számomra. Átadom az engedélyed!

Kazuma bácsi amint átadta A borítékot, előre lépett Katsumink mellé, s együtt élvezték a tőlük nem messze eső Nemophilia tenger látványát. A lány bár bevallotta, hogy megfeledkezett az eredeti céljáról, viszont Kazuma már a vastag tekercsét dobálgatta a levegőben mondván, hogy nem kell vele foglalkozni, ő maga már gyűjtött eleget. Így útnak is indulhatnak.


#A Falu; Kazuma kovácsmester rezidencia!#

Besötétedett, amikor a ház vendégének megköszönte hasznos fáradozásait, s el is köszönt tőle kellemes álmokat kívánva. Hősnőnk ezután az asztalon talált számára szóló megbízását elolvasta a gyertya fényben.
Még most is hihetetlen számára, hogy Shigure-sama védjegyét és aláírását látta meg a lap alján. Igaz nem egy hivatalos levélnek tűnik, de a saját mesterében miért ne bízna. Tüzetesen olvasta át újra és újra, de nem gondolta volna, hogy védelem lesz a fő feladat. A levélben az áll, hogy holnapi nap három szakér indul a kereskedői útvonalon át az első pontig; a szomszéd ország határán belülre.
1# Roshi halászfalu
2# megállót egy másik védelmező tudja, ahogyan a továbbiakat is.
Bár mennyire furcsa, de jogosan vannak szétosztva az információk. Nem rossz taktika, de ha valaki szervezetten támadni akar, akkor ez nagyon kevés.
A levél még taglalja, hogy a szállítmány nyersanyagot tartalmaz, de a végső úti cél nincs meghatározva. Annyi még biztos, hogy ő számára meg kell jelennie 0530-kor, amitől nyűgösebb lett Katsumink, mert tudta, hogy az reggel fél 6-ot jelent. Nagyon utál korán kelni, de nincs mese. Feladatot kapott!
Utóiratként még oda lett biggyesztve, hogy ezt a levelet mindenképp hozza.



Kilenc óra tájéka volt, s maga már lefürdött a nehéz nap után, s fogat is mosott. Most érezte úgy, hogy ideje pihennie. Ám a levél nagy és rejtélyes súlyt helyezett a vállára, hiszen ez volt az első küldetése. Elgondolkodott... hátha valamit még nem vett észre, de a pecsétjelen kívül semmi mást nem fedezett fel. Különösnek tartotta, de semmit sem tehet, a saját chakrájára nem fog reagálni a pecsét. Úgy döntött kivárja a holnap meglepetését.
Még az este folyamán alvás előtt; Összekészítette felszerelését. Rájött, hogyha nagy távolságot fognak megtenni, bizony hidegélelemből is be kell vásárolni. A találkozó hely a kora reggeli piac szélén lesz. Így talán megoldódik ezen probléma is.


#Tűz országának határa; Roshi Halászfalu!#

~Tavaszhoz képest meleg van!~ Gondolta Katsumink miközben épp elgondolkodott. Nem tudta eldönteni magában, hogy a hakurei szentélyi mikóknak hihet-e, mert az ide tartó út során egy mesével álltak elő. Ők Inari istennő szolgálatában állnak, ruházatuk inkább hasonlítanak papnő urniformisokra, mint terepen való, strapa bíró felszerelésre. Bevallotta magának hősnőnk, hogy nem bízik meg a négy Mikó képességeiben, viszont nem hinné, hogy huszonegy éves fejjel erősebb lenne náluk.
A két iker testvér mindig egymás mellett tevékenykedtek, vezették a piciny "karavánt", hiszen ők ismerték a legjobban Tűz országát. Számukra nem volt gond a vezetés, ők az első kocsin ültek. Karakterünk ennél többet nem tud róluk, mert a nagy sietségben végül nem mutatkoztak be. A harmadik nőszemély nem mondható tinédzsernek, sőt ő a legidősebb köztük; Megumi. Egyértelműen ő a csapatuk vezetője. Az ő arcvonása és kisugárzása bolondosnak tűnik, de valójában nagyon aggódott a lányokért, a küldetésért, és a mindenki testi épségéért. Ezért pásztázta a környéket, s felügyelt mindenkire.
Ki a negyedik?
A legkisebb mind közül Suziko, aki a legkedvesebben viselkedett Katsumival és általában mindenkivel. Szorgosan gondoskodott a feladatával, ami nem más, mint az étel beszerzés és kiosztás.
Karakterem bár úgy tűnt nem igazán foglalkozik semmivel, de ő felelősséget vállalt a rakományok érintetlensége ügyében. Valamint nála volt minden hivatalos dokumentum. Ilyenek példának okaként;
"A tranzit típusú szállító levelek, az igazolások, az engedélyek, a kapuadókra szánt előlegek - amit később rendez a Fegyverkészítők Szövetsége - illetve természetesen maga a megbízást igazoló okmányok. Nem utolsó sorban mindenkit igazoló személyes adatok fényképpel ellátva."

Hősnőnknek így előre fel tudott készülni a személyzet minden tagjából, viszont meglepte a Mikók találékonysága. A szekereket kívül és belül elrejtve biztosították akadály típusú talizmánok, amik extra óvintézkedésként nagyon hasznosak. Ezért tudott Katsumi Suzikonak segíteni a bevásárlásban.
Az egész úton látszott rajta, hogy félig meddig figyel a kis Mikó szavaira, de még mindig mereng a "mesén", ami a Hakurei Szentély legendáiról szól. Azt hallásból tudta, hogy a Szentélynek a világ minden országában van kisebb-nagyobb kirendeltsége, viszont inkább mítikusnak tűnő történetek egyenesen túl szárnyalják az emberi képzeletet. Katsumi ennek ellenére elismeri, hogy biztos van igazság alapja a történeteknek.
A nagy bevásárlás és pakolás után Katsumi elővette legyezőjét, hogy túl fűtött testét hűtse. Manapság már meg se lepődik, ha ekkor pár férfi árgus szemmel figyeli, de hogy a Mikók is? Mogorvára váltott a tekintete, s a legyező összecsukása után a tengert bámulta inkább, míg meg nem hallja az iker páros parancsát.
Pár perc után, Megumi leült hősnőnk mellé. Bocsánatot ám bár kért, de érezhető volt, hogy nem volt igazán őszinte. Viszont tisztességesen elmagyarázta, hogy a legyező mintája felkeltette az érdeklődést. Illetve furcsállják a lányok, hogy az akadály nem hat Katsuminkra, mert mindenkivel terveztek a talizmán készítés során. Így éles eszével arra következtetett; talán Katsumi is tagja a Hakurei Szentélynek, ami a legyező mintája is bizonyít, de mégis hősnőszemélyünkről nem hallott egyik Mikó sem.
Ezért aggasztó Katsumi jelenléte a Mikók körében. Illetve ez az oka, hogy a testvér pár nem beszél hozzá.

" - Öt perc és indulunk!"

Lassan elkezdődik a Tűz országi kaland!

// Aokaze Atsushi (mesélő)//

 
Piroska módján szikken-szökken a mindig vidám Sizuka. Néha megfordult valami bolondos arckifejezéssel egy-egy mondóka végén, ami alap esetben Katsuminkat feldühítené, de ahogy gyalogoltak ketten a kicsiny piacon, úgy nőszemélyünk szájához emelte a kezét és elkuncogott rajta. Nem emlékeztette őt semmire se a kislány, csupán egy érzés derengett számára. Egy érzés, amely azt súgta, hogy ő is ilyen volt. Bolondos, gondtalan, s mindig másokat akart megnevettetni. Teljesen más, mint mostanság önmaga. Az amnéziából bár nem épült fel, mégis a tegnapi emlékkép még él elméjében, s úgy gondolta leírja majd az est folyamán. 
 
"- Vegyenek frissen fogott tengeri süllőt, lapos halat, rombuszhalat! Nálam a legolcsóbb! 
- Itt a friss nyelvhal, vajhal! Ma akciósan adom!" 
 
Hősnőnk szeme felcsillant, de csak a hallottakra nem támaszkodhat. Kis barátos néje pedig mindegyik standot megcsodálta, ami miatt nehézkes volt a menetel, de Katsumink igazat adott neki. Azért jöttek hogy vásároljanak, nem pedig nézelődjenek csak. 
Suziko láthatta, hogy társa igen csak fintorog. El ismerheti bármelyik idegen, hogy a légkör facsarja az orrokat, mert sok hal még reggel érkezhetett, s bár hiába árnyékon sorakoztak a halak, érzésre is megállapítható, hogy hőmérséklet skálán a mai déli időpontban bizony üti a tizennégy fokot. 
 
"- Gyermekeim nem szeretnének tőkehalat venni? Friss, a halászok délben hozták, be a tengerről. Nála megtalálnak, minden ehető tengeri halat." 
 
A férfi aki ezt merte állítani, ő volt a legnagyobb füllentő. Az ő standjáról érezhető azaz áporodott szag, ami a piac negyedét betölti. 
 
Katsumi: - Suziko... menjünk! Kérlek... 
 
Azzal tovább is álltak! Bár a lányka kicsit pufogott, ami érthető volt. Lassan még fél órát bolyongtak a kis piacon, végül megálltak az egyik bódénál, ami nem éppen szokványos volt. Ott állt közel a tengerhez, s itt már a halak szagán kívül lehetett érezni a sós tenger vizet. 
 
Szép napot! Haruki vagyok! Önöket még nem láttam erre fele. Mondják miben segíthetek! 
Ne dumálj olyan sokat! Kérdezd meg kell hal vagy sem. Ha nem, jobb lesz ha tovább állnak. 
Na de, nagyapa! 
 
A kislány már rázendítene a maga stílusában, de Katsumiból hangosan kitört a nevetés. A fiatal eladónő felvont szemöldökkel bámulta a számukra idegen vásárlót, akár csak a nagy apja. Nem tudhatták, hogy az ifjú hölgyet emlékeztették a hetente Dangaiba érkezni szokott Takageru fivérekre, akiktől mestere állandóan vásárol mindenfélét. Suzikora pedig egyszerűen pedig nem tud haragudni, s nem is tartaná vissza, hiszen ő maga is egy évvel ezelőtt majdnem összeverekedett az egyik fivérrel. 
Ahogy körül nézett, végül döntött is. 
 
Katsumi: - Jiji, önöknél vásárlunk, ha nem bánja! Viszont mondja csak! Hol tudunk friss zöldségeket venni a halakhoz? Illetve algát is szeretnék. 
Jiji: - Zöldséggel, fűszerrel és algával nem szolgálhatok. Csak hal van! 15.000 ryou! 
Haruki: - Nagyapa! Még az sem mondták miből mennyit érnek! Túl magas árat mondtál... 
 
Haruki izgult, hiszen végre a helyieken kívül egy idegen is vásárol tőlük. S elismeri, hogy nagy apja modora túlnyers és sértő, viszont ez is jelzi, hogy évek óta műveli a szakmát, és találkozott mindenféle szerzettel. 
Hősnönk megkérte társát, hogy adja le a szükséges rendelést, de az árakat bízza csak rá. Jiji levette Haruki kezéből a kis cetlit. Látni lehetett, hogy mindezt finoman teszi. S az unokája felé már kellemesebben szólt, miután pillanatok alatt átolvasta rendelést. 
 
Jiji: - Unokám, készülj a filézésre! Én előkészítem a mérleget és öntök friss tenger vizet a halas kádba. - ezután vevői felé fordult. - Ez a mennyiség egy napra elegendő kilenc főnek három alkalmi étkezésre. Ez legalább kettő-két és fél kilónyi halat jelent. Jól átszámolom; hétszázötven ryou...Ha hozzávalókat akar vásárolni, akkor ajánlom a bájos Ororo üzletét. Itt van velünk szemben kicsit átlósan.  
 
Katsumi elgondolkodott, hiszen látta a többi standon az árakat, s azzal számolva csupán négyszázba kerülne. Diszkont áron viszont kétszázhetvennégy és fél ryout kérnének jobb esetben. 
Az öreg majdhogynem 500 ryou profitot akar bezsebelni! Ez azért gerinctelenségnek tűnik, de valójában látszott Haruki nagy apján, hogy egy jó vita és alkudozást vár el igazából. Szinte tűkön ül képzeletben, miközben az idősebb vevő egy cetlit, tollat, és tintát kért. Azon egy felsorolást olvashatott Suziko, s kezébe a mosolygós nőszemélyünk egy tarisznya pénzt nyomott. 
 
A kislány félve de tovább állt oda, ahova mondták neki. 
Bent egy idős hölgy fogadta vendégét, ahol már nem érezhető a halszag. Elnyomta azt a zöldségek és a gyümölcsök illata. Suziko eleinte félt, hogy Ororo olyan stílusú akár csak az ötvenes éveiben járó férfi, ezért zavarában hatalmas nagy hangon, mégis illedelmesen köszönt a vegyes kereskedés tulajdonosának, majd megszeppenten állt. Ororo viszont koránt sem mutatott ellenszenvet, sőt nagyon kedves volt. 
Még a cetlit is elkérte, hogy ő szedje össze a bájos Mikonak a felsoroltakat, s trécselt egy kicsit. 
 
Ororo: - Kishölgy kér ezen kívül bármi mást is? 
Suziko: - Nem, nem, nem... Nem! - fordult ki a lányból nagy zavarában. - csak ezekért küldtek engem. 
Ororo: - Mondja csak kedvesem. Láttam Haruki-ék bódéjától láttam idejönni. Ők ajánlották? 
Suziko: - I-igen! 
Ororo: - Értem! A vén kujon. Pár hete észre vettem, hogy nagyon tetszek neki. Azt hiszi, hogy kötélnek állok. Végül is korához képest nagyon jó képű. Nehéz lehet neki, hogy felesége meghalt féléve. Tudom mit érez. Én kicsit pár évvel vesztettem a férjem. Nem gondoltam, hogy tetszeni fogok bárkinek is... Nézd, idenézett, de meggy vörös a feje. 
 
Ororo kuncogott egy kicsit, de tagadhatatlan, hogy az ő arca is kipirosodott. Suziko nem bolond. Most már rájött, hogy Jiji igazából nagyon kedves ember lehet, s amit rendez; valójában egy show műsor. Már jó ideje folyik a hangos alkudozás. Meg is lepődött, hogy már csak alig ötven ryou-n vitatkoznak. 
Jiji azzal állt elő mindig, hogy a sós vízben tápot is raknak, ill. A vizet is hűtik folyamatosan. A halakat pedig a vevők előtt dolgozzák fel. Tény, hogy drágább a hal, de száz százalékosan friss. 
Az öregasszony látta, hogy vendégét rosszan érinti az alkudozás, ezért rávilágított Ororo a fontosságára. Elmagyarázta, hogy a piacon találhatók komoly vásárlók, ezért bontakoznak ki a Haruki standnál a kereső és kínáló között. Ororo rámutatott pár komoly vevőre, akik észre vették, hogy a jó minőségű halak kemény árából alkudozhatnak. S megéri annál a halas bódénál vásárolni. 
 
"350 ryou nem kevesebb, de" 
Különös hogy a második mondatrésznél elhalkult Jiji, nem lehet hallani a hangját messziről. Ekkor kísérte vissza Ororo saját akaratából Suzikot, hogy oda köszöntjön a többieknek. Csakhogy ebben a pillanatban Katsumi rávágta az alku "utolsó szavával" nem törődve a 300 ryou ajánlatát, azaz a maga kigondolt maximális ajánlatát. Jiji elvesztette a fonalat, hiszen végig Ororot bámulta tagadhatatlanul. S immár a komplett teste vörösben pompázott. S még izgatottabbá vált, amikor szerelme melléje állt. 
 
Ororo: - Kedvesek a vendégeid, Yoshito! Szerintem elfoghatod ezt az árat. De el kell búcsúznom, mielőtt újabb vevőm érkezik. Ha gondolod, ugorj át egy vacsorára. Készítek nekünk valami finomat! 
 
Ororo válla érintette Jiji vállát azzal a lendülettel mindenkitől elköszönt és visszatért az üzletébe. Az öreg Yoshito orra vére eleredt és engedett Katsumi ajánlatának. Így a párosunk olcsón árukkal s boldogan sétálhattak vissza kicsiny táborukhoz. Útközben felnevettek, amikor Jiji újra hangos modorával fogadta vendégeit. Az út nem tartott sokáig, alig gyalogoltak tíz áldott percet. 
 
 
~ Miért bámulnak ennyire!? ~ 
 
Az ikrek rázták is a fejüket az elnyúlt vásárlás miatt. Végül útnak indult a mini karaván a Gawakawa folyó torkolata felé. 
Nem meglepő, hogy a védelmezők ám bár figyelmesen páztáztak, a kocsikon pihentek. Ki-ki irányított, ki-ki beszélgetett a közelében lévő kocsissal, de a harmadik kocsiban Katsumi a tenger felé bámészkodott, s legyezte magát. Vele a kocsiban Megumi furakodott hátra, hogy leülhessen nőszemélyünk mellé. 
 
 
Megumi: - Ügye leülhetek melléd? 
 
Nem érkezett válasz! Így a Miko bátorkodott leülni, s látta, hogy semmilyen reakció nem érkezik felé. Tudta jól, hogy a gyerekes sértődöttséget valahogy le kell bontania, és szóra bírni a fegyverkészítők szövetségének tagját. Egyszerű! Megumi felköhögött! 
Azzal hősnőnk megvakarta a fejét, majd befejezte a legyezgetését, s hajlandó volt társalogni. A zárt lábak, és az ülő testtartás hivatalos formát öltöttek. 
 
Megumi: - Köszönöm, hogy jól bántál Suzikoval. Elmesélt mindent! Azt is, hogy az öreg felajánlotta a 280 ryou-t is, de te ragaszkodtál a háromszázhoz, nem pedig valami piszok ajánlattal kontráztál. 
Katsumi: - Az öregnek is meg kell élnie valamiből. Kicsit hasonlított a mesteremre női ügyek terén. És... Szívesen! Igaz, hogy sokszor bunkó is tudok lenni, de nem tudom kiben mennyire bízhatnék meg. Tudom, hogy késtünk, és az akció késleltetése miatt nem jutunk sokáig. Sötétedésig van ég pár óra. Ezért elnézésedet kérem. Ennek ellenére mégis pofátlanul megkérnélek valamire. Kérlek, legyél a gyakorlásom alapja! 
 
Megumi fura szemekkel bámulta a nála idősebb nőt, de rábólintott. Csak ezután jöhetett rá, hogy Katsumi nem régiben tanulhatta el a Henge no Jutsut. S az út nagy részén bizony modellt kell állnia. 
 
 
 
Lassan sötétedett, de a Nap még nem gondolta úgy, hogy teljesen eltűnik a horizontról. Az út melletti egyik tisztáson alkottak a kocsik egyenlő szárú háromszöget, s ott lobogott a tűz. Fölé a kondér került. S repültek is idővel az alapanyagok a sistergő edénybe. Meglepő mennyire házias Megumink töltötte be a szakács szerepet, pedig eredetileg Katsumi szeretette volna megfőzni a különlegességét, amit mestere; Kazuma bácsi olyan serényen falna. 
Semmi probléma nem támadt vele, ellenben enyhe szél igen. A három kocsis borozgatott, de a lányok alig várták az ételt. Gondolkodtak mit is csináljanak. Akiko és Akiho nem kezdeményezett, sőt irigykedtek, hiszen Suziko el volt foglalva az "idegennel". Észre vették, hogy vezetőjük is elejt pár mosolyt. Ekkor Akiho ránézett testvérére "Dinka" üzenő szemmel, majd így szólt: 
Akiho: Ismerek egy történetet... - Suziko már ujjongott is, alig lehetett leállítani. - Katsumi... ha jól emlékszem a nevedre. Elkérhetném a legyeződet? 
 
A kérdés nagyon merész! Hiszen hősnőnk miért adná oda a legyezőjét? Elég különös! Mindenesetre odaadta, de ha történik vele valami! Akkor Katsumi megismerteti vele mennyire erős a bosszúja. Ezután derült ki, hogy a történetet tradicionális tánccal vezeti le. 
 
A FKSZ beli társukon csak ekkor láttak megdöbbent kifejezést. A két legyező mintája, színei nagyon hasonlók voltak, de mire szóvá tehette, a legenda elkezdtek megelevenedni a képzeletekben. 
 
//A mese maradjon egyelőre titok. Ha a Hakurei Szentély elfogadásra talál, de ezt majd Katsumi C szintjén szeretném kifejteni.// 
 
A történet befejeztével besötétedett. A kondérból finom illatok lengtek az éhezők körében. Mindenki kivárta a maga adagját, s Katsumi visszakapta, amit kölcsönadott. De ezzel nem ért véget! A Mikok kíváncsiságtól égtek; Katsuminak ideje bemutatkoznia. 
Katsumi: - A nevem Hakkyou Katsumi! Dangai Takumi no Satoban élek nevelőmmel  aki egyben a mesterem. Ő mellette inaskodom, és készítünk a nemzeteknek mindenféle eszközöket... Látom többet szeretnétek tudni, de az amnéziám nem múlt el. Az orvosok szerint komolyabb, mint gondolták. A műkaromról és a maradandó zúzódásaimról nem tudok semmit. Egyedül mostanában egy emlék szabadult fel, pont erről a legyezőről. Emlékszem édesanyám énekelt, miközben a legyezővel játszott. Mindig felnevettem rá! 
Ez az aprócska emlék jutott eszembe, s emiatt tudom, hogy igen is volt családom... Ne értsétek félre! A mesterem amennyire szigorú, annyira rendes velem. Ezért hálás is vagyok. Mellette nagyon sok mindent tanultam. A falubeliek pedig olyanok, mint a család nevem; őrültek.  
 
Megumi: - A mai nap szerencsére minden baj nélkül zajlott le. Remélem, utazásunk továbbra is hasonlóan nyugodt lesz. De mivel sosem tudhatjuk, mi leselkedhet ránk, így éjszakai őrséget állunk. Másfél óránként váltjuk egymást! Én kezdek, Utánam Akiho jön, őt Suziko követi! A soron következő Katsumi, őt pedig végezetül Akiko váltja le! 
  
 
Kilenc óra tájéka volt, amikor mindannyiuk aludt az őrt kivéve. Teltek az órák az ég csillagjait kémlelhette az éjjeli őr. Ezzel együtt még azt is jelentette, hogy bizony hideg az éjszaka. Emiatt vette elő köpenyét hősnőnk. Az éjszakával nem volt gondja, mert legalább 5 órát sikeresen aludt egyhuzamban. A két és fél óra kötelező fennléten túl már meg sem kottyant neki. 
Ekkor készített ízbombákat Katsu; egyszerű maki stílusú Sushit! 

[Kakashi – plusz 5 ch a késésemért... na jó, nem; Gundan2000 elvégre a cél ]

A fiatal lány fejét oldalra biccentve hallgatja a Kék Lagúna jelének elhelyezésének tervét, bár lehet, lassan a feje ebben a szögben fog maradni. A feje körül szinte láthatóvá váló kérdőjelek lassan már nem is férnek egymástól, de ezzel azonos érzelmi töltetű kifejezés ül ki fiatal(os) arcára: ~ Hogyis-mondod-tessék-kérlek-MI-A-FRANC?! ~ Persze torkát megköszörülve próbálja leplezni a véleményét, valójában abszolút sikertelenséggel. Konkrétan a férfi közösülési aktusról is magyarázhatna neki, azt is körülbelül pont ennyire értené.
– Ha te mondod... – Von vállat, miközben látszik rajta, hogy elengedte, olyannyira, hogy: – Ajjj, de cuki mókus! Jajj, ne fuss... Trampli-nee, elüldözted! – Pirít rá nővérére, bár egy pillanatra megfordul a fejében a kérdés, hogy a mókus vajon igazi volt-e vagy csak a fantáziájának szüleménye.
Viszont azáltal, hogy visszafordult a beszélgetéshez, képes egy alapos pillantást vetni a prezentált képre: – Satoshi Garou... – Próbálgatja a nevét lassan, igyekezve megjegyezni azt, elmenteni az utókorra; nincs fontosabb dolog egy névnél. Ő ezt jól tudja; tisztában van az egyediségével, a jelentőségével. – Egészen biztos, hogy Satoshi Gintama lassú? Mármint... egy ekkora bunkósbotot forgatni, meg ilyen fémbádogban riszálni nehéz lehet. És ha tényleg ilyen kemény az öreg, akkor gyorsan kell változtatni a tánclépéseket ahhoz, hogy ne essen ki a ritmusból, ne nyisszantsanak el valamit, amit éppen megtartana. Szóval ahhoz, hogy túlélje ezeket a hipszter időket, nagyot és gyorsan kell csapnia az asztalra, nem? – Próbál úgy tenni, mintha értené, miről beszél, de valójában az arcát összerántó fintor, ami arra hasonlít, mikor valaki ürüléket szagol és ízlel, mindent elárul: ~ Ki a franc használja a számat és miért?! ~ Aztán persze a nagy bölcs elillan, mikor: – Jé, megint láttam!
A tudatában viszont megjelenik a férfi képe; a méretes alak jókora helyet elfoglal szűkös emlékkastélyából, viszont itt képes közelebb sétálni hozzá – a mozdulat mégsem önszántából történik. Szinte érzi a vállán heverő kezet, ami ugyan előre tessékeli, mégis hátrapillantáskor nincs ott.
~ Ekkora hústömeg és fémraktár biztos döngve lép; legalább hallani fogjuk, kivéve mondjuk, ha nem akarja, hogy meghalljuk – de ahhoz előbb azt kell tudnia, hogy ott vagyunk. ~ A kéz eresztése hatására elkezdi körbejárni a mentális képet, szemeit futtatva az egész felületen. ~ Elég strapabírónak tűnnek ezek a páncéllemezek... bár mi mások lennének; ha ez az ember egy törvényenkívüli, akkor ezek tartják életben. Van ugyan a lemezek között rés, de... ~ Mentális avatárjának kezében megjelenik az a fegyver, amit a nővérétől kapott használatra. ~ Elég egy hirtelen mozdulat és a lemezek mozgása megakasztja a pengét és el is törhetik azt... Ami után megkapom a bunkósbot szeretetreméltó végét a pofikámba. Báááár mondjuk, ha minden kötél szakad és tényleg beakadna, akkor még mindig megbillogozhatom ezt a disznót... ~ A mentális kard vöröses aranysárgán felvillan a kezében. ~ Közel kerülni hozzá kész életveszélynek tűnik; azzal az izével gyorsan palacsintát csinál belőlem... Bár ha nem változott azóta a páncélzat, akkor a combja szabadon van, ahogyan a hónalj is; ezek eléggé lágyak... ~ A mentális avatárja a saját hónalját kezdi el bökdösni és szagolni. ~ Meg mondjuk talán még a vádli és a térdhajlat is szóba jöhet... Persze minden függ attól, hogy éppen hogy támad: két kézzel lendítve, vagy pedig egy kézzel; az egyszerűen kizártnak tűnik, hogy egy ekkora monstrum egy ilyen valamit ne tudjon egy kézzel meglegyinteni. Ha nem elég a lendülete, akkor még rásegíthet chakrával, mert úgy tűnik, az a világban létező összes problémára adandó válasz. ~
A mentális kastélyában tesz pár lépést, amivel eltávolodhat a vizsgált alaktól. ~ Ha a legyintéshez lendület kell, akkor a támadások többsége olyan... mi is a kifejezés... momentum? Neeem, nem momentum. Hmm... ó, igen, tudom: mandátum! Mandátumot kihasználó támadások, amiken keresztül egyikből a másikba tudja átvinni a mandátumot. Ha csak tisztán közelharci, akkor valóban halálos ítélet lehet suhintástávolságba kerülni; szabad terepen viszont könnyű kilőni... ha nem tud meglepetés trükköket. Valahogy van egy olyan érzésem, kész szeretetcsomag ez a faszi. ~
A tudatában elképzel egy dobozt, amit maguk köré vetítve egy szobává alakít. ~ Na igen; négy fal között tutira olyan, mint egy megállíthatatlan sziklaomlás... Maximum a gyors kitérés mentheti meg cuki kis életemet, meg az, hogy ilyen... nem-magas vagyok. Meeeg talán a plafon, ha az nincs túl alacsonyan és nincs távolságija, mert ha van, akkor röptében lelőtt embermadár leszek... És a durva, hogy szerintem kajakra meg is sütne és meg is enne! Szóval inkább feltételezzük azt, hogy minden ághoz ért, mert inkább lepjen meg egy zsák kiscica, mint ez a... valami... ~
A mentális világból lassan kilépve pillant a nővérére, arcán az abszolút terror jeleivel:
– De... de mégis hogy kerülnék én olyan szituációba, ahol... ahol... ahol egy férfi nadrágjára kellene rámarkolnom? És miért hordanának üveggolyót a nadrágjukban? És miért akarnám én azokat fogdosni, meg összetörni?! – Szegénynek konkrétan fogalma sincs róla, hogy a nő szexuális utalásra mire irányul(na). Kérdő tekintettel fordul Okami irányába: – A Hokage-sama írta elő számunkra az üveggolyózást? Neked is van egy speciális üveggolyó-törő mozdulatod? És... még valami; kezdenek visszatérni az emlékeim, legalábbis arra vonatkozóan, hogy... öhm... mire vagyok képes. – Egyik apró bicepszét megfeszítve felmutatja, az izmot a szabad kezével elkezdi pöckölgetni. A befeszített karjának ujjaival a szeme felé mutogat. – Használhatom ezeket, vagy az üveggolyókra koncentráljak?
Elvégre amilyen szerencséje mostanában van, mindenre szüksége lehet. ~ Arról nem is beszélve, hogy ha a többi őr átlagos, főleg civil, és „csak ez az egy” nagykutya van a kennelben, akkor miért minket küldtek? Valahogy van egy olyan érzésem, hogy ha valóban így lenne, bőven elég lett volna Trampli-nee is; sőt, valahogy ő mindenhova túlzásnak tűnik... Erre itt vagyunk hárman. ~
A mentális síkon érzi, hogy egy kéz a hajában túr; húzogatja a tincseit, masszírozza a fejbőrét, körmével karmolászva tarkóját.

// Aokaze Atsushi: Veszélyben a szállítmány? //  
 
 
  
A reggelizés közben a vörös ruhásunk elfelejtette felajánlani a sushikat társainak. A tegnapi vacsorából még maradt bőséggel, ezért abból falatoztak egy keveset indulás előtt, ami persze érthető, hiszen ne romoljon meg, ha már megfőzték. Kicsit bánta Katsumi, hogy a három sofőr sem evett valami sokat a tegnapi nap, de ebben a korai órákban ők teli pakolták bendőiket. Az egyikőjük furcsállta, hogy védelmezőik viszont az ellenkezőjét tették. Csak annyit ettek, amennyi szükséges a naphoz. 
Újra az úton! Egy újabb nap! Katsu a kocsin üldögélve -bár nem mutatta ki - igazából neki ez az unalmasnak tűnő küldetés is élvezetes volt. Most először nem kell neki takarítania, reggelit és ebédet készítenie, nem kell sürögni-forogni a műhelyben, hogy minden a helyén legyen a megfelelő állapotában. De, igen van egy hatalmas nagy DE! 
Olykor becsapta az érzékei, mert néha hallotta az izzó vas koppanását, mestere tempó diktálását. Érezte bőrén a kohó okádta meleget. Bevallotta magának; annak ellenére, hogy két napja távolabb és távolabb kerül Dangaitól, annál inkább hiányzik neki szeretett otthona. Már legyezni sem mert, mivel az arcába érkező - némi hanggal párosult - szellő a kohó pumpáját juttatta eszébe. 
Mosolyogva nézett fel Katsumink, s felismerte a tényt. Egyre jobban távolodnak a tengertől. Már nem is érzi a sós tengeri levegőt, de csupán a horizont távlatában látott némi növényzetet s azon túl az alig látszó hegyet, ami inkább dombnak tűnt abban a pillanatban. Ekkor gondolkodott el, hogy mióta is tart az utazás. Még a délelőtt órák végét súrolják.  
A Nap lassan eléri a legmagasabb pontját! 
Nem sokára dél! 
 
Alig haladnak a szekerek, s lassan egy tisztáson fognak keresztül vágni. Itt tartották az első pihenőt, mert az ikreknek ingerük támadt pisilni. Ami azt illeti az egyik sofőr és Suziko is ebből a célból örült meg a kis pihenőnek. Nem is kellett sok, a lányok lepattantak a megállás pillanatában, s találtak is néhány bokrot. A sofőr arra kis időre tiltakozás ellenére is Katsumi kísérte el, s így Megumira bízhatta az ellenőrzést és felügyeletet.  
A férfi vígan dudorászott oly hamissággal, hogy hősnőnk képtelen volt normálisan viselkednie vele. Megjegyezte a ritmust, és ő maga is próbálkozott vele. Valljuk be a "na..na és a lá..láá" tőle katasztrofálisan hamis. Katsu nem fog éneklésből megélni a későbbiekben, de alapjaiban fülekre se fog találni soha. Meg is jegyezte ezt a szemüveges vén kujon, miközben testőrét kéjesen tetőtől talpig szemlélte. Talán bók formájában akarta közölni a dolgot, de a tapintatlanság miatt nagy árat fizetett ürítés után. 
Ravasz nőszemélyünk hazugságával meggyőzte az öreget, hogy képes chakrát használni, s a "nagyszerű bók" miatt megtanítja egy jutsura. Az öreget pedig megkérte, hogy utánozza a kézjeleket. Természetesen a vénség nem hitte le, de kíváncsi volt mi sül ki belőle. 
" I-Saru-Ne-Mi-Hitsuji "  Hallani lehetett Katsuminktól, miközben lassan elmutogatta a: Vadkan-Majom- Egér-Kígyó-Kos kézjeleket. Segített öreg kujon-sannak begyakorolni. Utána már csak a gyorsaságot kellett fejleszteniük, de ott a tanuló kezdett belezavarodni, ezért kérte meg tanítóját, hogy hadd lássa újra, de a végkimenetel nem tetszett neki! 
Katsumi lehető leggyorsabban formálta a kézjeleket, amin "öreg kujon-san" nagyon meglepődött. ~Leengedte a védelmét!~ Majd Katsumi, a testőr a kézjelek után azonnal a jobb kezét a bal könyök hajlatba rakta s a finom fafaragású műkarjával a következő műveleteket hajtotta végre viszonylag egyszerre: 
1 # Férfi tökét megragadni, 
2 # Húzni, 
3 # Óramutató járásával megegyezően csavarni, 
4 # Óramutató járásával ellenkezőleg csavarni, 
5 # Az erős előre tolás után elengedni. 
Ne aggódj olvasó! Ez nem taijutsu, csupán sunyi bosszúra való kreáció chakra használat nélkül. Ennek ellenére Katsumi elnevezte a kis "Tréfát"; Alattomos Művészet - Öt Ágú Zárom Pöcsét néven. 
 
Szerintem nagyon nem is kell mondanom, hogy szegény öregember ezek után nagyon-nagyon-nagyon nehezen tudott felszállni a szekérre, viszont egyenesen felugrott, amikor mögötte ravasz testőrünk kedvesen, mosolyogva felajánlotta segítségét. Ezek után Katsu felszállt a másik, megszokott szekérre, s csak várakozott kárörvendően az út végéig. 
 
 
Megálltak a szekerek! Lassan alkonyodik, ezért az egyik sofőr éppen beszélgetésbe elegyedett az öreg kujon-sannal, aki a sztori hallatán megdöbbentség és röhögő görcs rohamozta meg. Főleg akkor kezdett hangosabban nevetni, amikor barátja éppen folytatta a mesélést a göröngyös út átkairól, illetve akkor őt megsajnáló alig tizenöt éves Suziko kézharapásáról. 
Kézharapás?? Gondolom ezt a kérdést már fel is vetetted magadban, de hozzáteszem jogos volt a cselekedet. Mivel az öreg kujon-san – Katsumi esetében is a következő lépése - megfogdosta nagyon intim helyen Suzikót. A köszönet nyilvánítás hibás formája Suziko belső combjának megfogása. Az egyenesen szexuális zaklatás. 
Number1 Sofőr: "Akara bácsi, ne is csodálkozzon, hogy ezek történtek. Mi lesz ha feljelented őket bántalmazásért, vagy ők megírják a jelentésükben és figyelmeztetőt kapsz? Ha családodban megtudják, akkor feleséged és négy lányod elintézi, hogy rövid idő alatt temessenek el téged. Nem vagy teljesen normális." 
 
 
 
A lányok gyorsan tanácskoztak ez idő alatt. Katsumi ért oda legkésőbb. Suziko és taichoja (Megumi) már készítették elő a lábakat, míg Akiko és Akiho hősnőnkre várt. A pár napban megszokott érzelem nélküli arcok most élettel telibben néztek ki, s kedvességet sugalltak. Katsumi bár tartva tőlük, mégis velük tartottak tűzi fáért. Bent az erdőben, hol még látták a többieket, mégis őket a fatörzsek elrejtve egy beszélgetés bontakozott ki. 
+ Akiho! - szólt a "húg" az ikertestvérének. - Láttad a vén perverz arcát? Majdhogy sírásba fakadt, amint kinevette a barátja. Kicsit sajnáltam, de nagyon is megérdemelte a magáét. 
Ekkor a két iker egyértelműen a tűzifa-gyűjtő csapat harmadik tagjára pillantottak és önmagukra, s nevetésbe torkollott Katsumi számára kínos beszélgetés kezdeményezés. 
+ Hakkyou-sama, az ön cseles trükkje volt mindenki közt a leghatékonyabb. Amikor velünk próbálkozott, mi nem tettünk nagyon semmit, csupán ott hagytuk. Amikor Suziko elmesélte nekünk másodkézből az önnel és mindenki mással történteket. Jól tudjuk, hogy a ninja alapokat sajátítod el mostanság? 
+ I-igen! - zavarban volt Katsunk a magázási stílustól. - De nyugodtan tegezzetek. Én még csak huszonegy vagyok. Nyugodtan tegezzetek. Nincs köztünk hatalmas kor különbség. 
+ Rendben! - Megszólalt a másik testvér; Akiho – Mondd csak el nekünk, hol tartasz a tanulmányaiddal? 
 
Ekkor hősnőnk kicsit furán érezte magát, de végül elmondta, hogy még bőven van mit tanulnia. A Henge no Jutsut az előző nap is gyakorolta, de csak három napja sajátította el, de még nem megy számára teljes természetességében, viszont nagyon jól halad. Ekkor ajánlották fel az ikrek, hogy szívesen megtanítják Katsuminak a Bunshin no Jutsut, közben nyugodtan gyakorolhatja a transzformációs technikát. Jóval nehezebb dolga lesz hős nőszemélyünk számára, de gyakorlásnak magasabb szinten tökéletes. Ám bár kikötés mégis született. Ezzel csak holnap fognak foglalkozni. Most tenniük kell a dolgukat. 
 
"- Lányok, ma a tegnapihoz hasonlóan ismét őrséget fogunk állni. A sorrend változatlan mindössze annyi változik, hogy csúsztatunk egyet. Ma Akiho fog kezdeni! Tehát a sorrend a következő Akiho, Suziko, Katsumi, Akiko és végül én fogok őrt állni. Jó éjszakát mindenkinek!" 
 
Az elhangzottak alapján Suzikot fogja váltani Katsu, ebből az okból kifolyólag maradt még öt teljes órája a túlkoros dangai-i ninja kezdeménynek, így hát ki is töltötte azt. A pataktól nem messze néhányszáz méteren keletre egy kisebb vízesés található, ahol a lefekvés után egy órával sötét vörös, finom szövésű, vastag kimonójában fürdött óvatosan. 
Persze a vén kujon, öreg Akara éppen a bokrok között kukkolta hősnőnket. Reményeiben áldozata még sokáig fog fürödni a csodaszép Hold fényében, és gyönyörködhet a látványban.   
 
 
Ezután történt, hogy egy füst bomba robbant az öreg alatt. S mire észbe kapott, bizony csalódnia kellett. A szépség már nem mosakszik, sőt ahogy hátra lendítette a fejét, s felnézett, úgy a vizes kimonót érezett az arcán. Valami puha érzés miatt úgy érezte, hogy a fellegekben jár. Na de nem csak érezhette, mert Katsumink megadta a lehetőséget egy nagy erejű rúgással. 
 
Pontosan ez a kellemetlen eset miatt zsörtölődött magában abban az éjszakai-hajnali időben, amikor már ő állt őrt. A csillagos ég, és a Hold csodálatos látványa a hideget hurcolta magával a mai éjszakával. Ebből az okból húzta magára Katsumi a köpönyegét. S az alatt felszerelése lapult titokban. 
Zirren-Zörren! Zirren-Zörren! Zirren-Zörren! 
Valami vagy valaki a közelben ólálkodik. Ez egyértelmű! A hangok és a chakra érzékelés szerény próbálkozása alapján próbálta megsaccolni a valós helyzetet. A kocsik által alkotott körben maradt, s átkozta a túl sok holt pontot. Szépen hátrált, majd Megumit kicsit megrázta, hogy esetlegesen a Mikó akár becsatlakozhatna, ha harc törne ki.

// Aokaze Atsuhi: Veszélyben a szállítmány?  + Tanulás(Bunsin no Jutsu)  // 
 
Eső! 
Cseppek hullottak Katsumink arcára! Hiába próbálták az esőcseppek elrejteni hősnőnk érzelmeit, igazából szégyen ragadt a szép arcra. Nem annyira magabiztos, mint aminek sokszor látszik, s pont ilyen pillanatba ütközött, amikor a hegyen való fölfele haladás már nagyon nehézkes, s a lovak néhol meg is csúsztak a hegyi úton. Hősnőnk haja, ruházata és bandázsai kezdték megszívni magukat vízzel, ezért szerencse, hogy útközben találtak egy elfogadhatónak mondható terepet, s ezzel véget ér a húsz perces kocsi tolás is. 
Sűrögtek forogtak az emberek. A ponyvákból sátrat fabrikáltak. A tüzek pedig melegítették küldetés tagjainkat, s most rá kényszerültek a passzív pihenésre. Katsumit továbbra sem a száradó felszerelése súlya zavarta, hanem a lelkiismerete nyomta a szívét. Nem érzi azt, hogy bárkit is meg tudna védeni a jelenlegi erejével. S a tegnap est megmutatta, hogy igen is ő fél. Kétségek mardosták, mégis próbált a jelenre koncentrálni, míg végül az ikrek egymásra néztek, majd felszóltak. 
+ Akkor kezdhetjük a tanulást? Ki tudja meddig maradunk itt... 
+ ...addig kihasználjuk az alkalmat. 
Katsumi magában merengett, de a kérdés kiragadta őt, s martalékából visszatért a jelenbe. Egy nagy bólintással és mosollyal jelezte, hogy következzék a tanulás. Az előbbi érzelmei nyitották fel a szemét, hogy minden lehetőséget meg kell ragadnia! 
Átgondolta mit is tud a tegnap említett technikáról; Bunshin no Jutsuról. Fellapozta emlékeiben élő tudást, melyet még Kazuma bácsi adott könyvből megtanult egy évvel ezelőtt. Bár foltozás hasznos lenne számára, de a technika teljes egésze eszébe jut gyakorlat közben. 
 
Akár csak a henge no jutsu esetében tisztában kell lennie teste minden részletéről, amit nem megváltoztat, hanem a környezetébe vetít ki. A másolat különleges, hiszen fizikálisan megjelenő illúziónak is mondhatnánk, mivel a létrehozott Bunshin nem rendelkezik árnyékkal, nem képes jutsut alkalmazni, gondolkodni főleg nem tud. Ahhoz, hogy mozgatni tudd, még a technika alkalmazása előtt ki kell gondolni. Igazából semmi más oka nem lehet a technikának, mint gyors figyelem elterelés. Bármilyen fizikai, szellemi támadás eltávolíthatja. A klónnak nincs testtömege, sem illata, és hirtelen nem tud reagálni semmire, főleg nem szavakkal. Mi maga a Bunshin no Jutsu értelme? A gyors figyelem elterelés. Viszont csínjával kell bánni vele. Hiszen nem tér vissza a Chakra a felhasználóba. 
 
Miután megosztotta gondolatait az ikrekkel a tanítvány, a tanárok máris pár dologban megcáfolták Katsumit. 
Elárulta Akiho és Akiko, hogy a Bunshin egy fizikai adottságokkal rendelkező test. A művelet miatt legtöbb ninjutsu alapja, ezért nem véletlenül sorolják be az alapok közé. Megtanít arra, hogy a testedben koncentrált chakrát  a kigondolt módon megformáld, s létrejöjjön a technika fizikai síkon. Tegyük fel, hogy egy fegyver irányát manipulálod miután a tárgyat eldobtad. Manipulálod a köpésed, hogy érkezéskor kő kemény legyen. Vagy akár egy fogpiszkálót állítasz bele a tőled húsz méterre levő fába pusztán a szádból való kiköpéssel. Az elemi ninjutsuk is erre alapoznak mellette annak irányításával. Minél bonyolultabb egy technika, annál inkább szükségesek más chakra irányítási műveletek is természetesen. 
Ezután az ikrek elmondták azt is, hogy későbbiekben, ha otthon vannak szabad percek, tükör előtt a legkönnyebb gyakorolni. Egy ninja akkor válik profivá, ha minél többet gyakorolja technikáit. Még az idősebb Jöninok is gyakorolnak, hogy képességeik ne kopjanak. Az alapok szükségesek, de nem tanulhatsz meg mindent. Ez egy örök szabály! Hiszen a technikák több, mint egy évszázad véres eseményei gyorsították fel a Ninjutsu fejlődését. 
 
Katsunk elgondolkodott ezen okulásokon és intelmeken. Lassan megfogalmazódott benne, hogy nagyon fontos a tudás, de alkalmazásának művelése még fontosabb. Mégis, hol tudna ennyit gyakorolni... Most már nem csodálkozik, hogy e világ legjobb ninjái falvakba tömörültek. 
Ő számára ez az lehetőség nem adott, viszont a kovácsmesterség más perspektívában mutatja meg az ő útját. Később, ha hazaért, Erről hosszadalmasan elbeszélget mesterével, mert ekkor jött rá valamire. 
 
Na de térjünk vissza a klón technikára, amit az ikrek már szorgalmaztak is. Kérésükre Katsumit megkérték, hogy gondoljon fejben önmagára. Az a teste tulajdonságaira, a ruhának szabására, színére, és a további felszerelésére. Ha ez megvan, ne felejtse el. Először elegendő a felszerelés nélkül, mert a technikánál fontos, hogy csak a külsőleg látható dolgokat kell elképzelni. Ez Katsunak menni fog, mert a transzformációs technikánál szükséges ugyanúgy elképzelni, mégis milyen alakot vegyünk fel és mely testfelületünk hogyan változzon.  
Második lépésben! 
Ha már a kép megszületett a fejben, akkor gyűjtheti a Chakrát. Kell egy bizonyos mennyiség, ami mindenkinél egyedi, ezért nagyon csekély az esélye a technika azonnali sikerére. Igaz láttak már őstehetségeket, viszont Katsumi soha nem látott ilyen technikákat. 
Harmadik lépésben: A kivetítés! 
Nem elég a chakra mennyiségének kontrollja, hanem a területet is meg kell céloznunk. A használó a körülményeket is ellenőrzi, hogy hova telepíti a klónt. Ha már ez sikerül, mehet a következő lépés. 
 
Mindennek immár tudatában, hősnőnk mellett van elég hely, ezért úgy gondolta, hogy a gyakorlás a sátor alatt tökéletes. Így neki is kezdett! A kos jelét megformálva a testben összpontosult energiáit sűrítette, ügyelt; az nehogy kicsapongjon. Gyakorolta a kontrollt! 
Képzelete már szárnyalt is! S fejben összeszedte minden részletet önmagáról, végül megszületett a klón... Egy nagyon pici klón, ami tökéletesen megegyezett Katsuminkkal, de alig volt harminc centiméter. 
A két lány felsikoltott, de nem ijedtségükben, hanem örömteli meglepettségükben. A "...de cuki..." Mondat hallatán Katsumi inkább bukásnak érezte a dolgot. S amint uralmát elhagyta a klón fölött, az kipukkadt. 
Az ikrek nem szóltak, inkább egymásra néztek, s felvették a komolyabb személyiség maszkot, majd várták a következő eredményt. Belül gyermetegi énjük már tűkön ült, hiszen az előbbi mutatvány is milyen "rohamot" váltott ki belőlük. Előbbit Suziko is meghallotta, s mire átment már négy ilyen mini klónt pillanthatott meg, s amiatt babaszemekkel próbált helyet szorítani az ikrek között. 
A következő lépés már nem volt ilyen cuki. Katsumi mostmár koncentrálhatott a magasságra, s arra, hogy a klón törökülésben.... mit ne mondjak... ilyen fakult bőrű, majdnem halottnak vehető csapni való másolattól a kislány felsikított félelmében. 
 
Na de! A mai nappal sikerült a klón? Nem! A nap végére mindenki aludt. S kora reggel Katsunk újra próbálkozott. A másnapi harmadik próbálkozás meghozta az eredményét! Létrejött önön másolata! Viszont amikor Megumink arra járt, az eredetinek köszönt. Tanácsként felvetette, hogy ha egy shinobit hosszú ideig akarja megtéveszteni, akkor közel ugyanannyi chakra mennyiséggel kell rendelkeznie a klónnak, vagy legalábbis látszatra. Meg kell tanulnia emellett a technika mellett elrejteni a chakrájának bizonyos részét, hogy ne lehessen felismerni a "sok Katsumiból" ki is az eredeti. 
Nagyon sok gyakorlás vár hősnőnkre, ezt Katsumink is elismerte. A technikákat tökéletesítenie kell, illetve hosszú gyakorlások várják a chakra kontrollban.

//Aokaze Atsushi: Veszélyben a szállítmány?// 
 
Felhős, ám napsütéses reggelre ébredt a csapat, miközben a csapat egyik tagja valójában korábban kelt fel. Katsumink egy kis tréfán gondolkodott, mert még nem képes tökéletesen létrehozni egy klónt. Eddig nagyon jó chakra kontrollnak tett tanúbizonyságot, de tudta, hogy ez még nem elég. Még nagyon sokat kell koncentrálnia egy klón fenntartásához. Ennek szentelte a délelőtt első részét. Megumi is megmondta, hogy még van mit maga után kívánnia a technika tökéletesítésének és elmondta a technika hátrányait. 
Mindenki másnak eléggé nehézkes volt a reggel. Hiába aludt sokat a társaság. Egyedül Megumi szeme alatt látszottak meg igazán a karikák. Sokáig fent lehetett! Egyértelmű, hogy ő őrködött mások álma fölött. A második helyezést ebben a versenyben Akiho vitte. Egymást váltották valószínű. Most már biztos, hogy ők vágynak a legjobban a pihe puha ágyra. 
 
Nem mondom, hiszen így is lett! 
Megumi még nem haladt be, hanem inkább elbeszélgetett Katsuminkkal. Nagyon is csábította a fogadóba, de újdon sült barátnője nem tért be. Viszont azonnal nem is tért vissza a kocsikhoz, ahol társa őrködött az áru felett szó szerint a fán. Suziko imádta a csillagos eget bámulni. A fa lombkoronája adott számára egy jó lehetőséget a csillag tenger kémlelésére, és tökéletesen látta a kocsikat. 
 
Arata leadva a kötelességét maga megindult a falu egyetlen meleg vizes forrására épített fürdője felé.  S imádkozott, hogy a falu legszebb lányai is bent fognak tobzódni. …a való élet kegyetlenebb, nem áztatta magát senki se közölük. Csupán Katsumink és Megumink tértek be Arata előtt Yericho Fürdőjében. 
Különös nem? Az öreg mégse annyira bátor, mivel a fürdő sziklái mögött próbált rejtve maradni. Csalódás nem érte, amikor a lányok törülközőbe bugyolálva élvezték a forrás gyógyító hatásait, de koránt sem egy átlagos lazulást produkáltak. Megumi társát figyelte, és olykor beszélt hozzá, míg a műkezes nőszemélyünk éppen a legsekélyebb részen japán ülésben tűri a forróságot. A kezei egymás tenyerében nyugodtak a víz alatt, s hüvelykujjai végükön egymást érintették. Ami szabad szemmel nem látható, hogy a Chakra szabályosan áramlott megmaradva a chakra hálózatban. Néha látszódott Katsu körül némi sodrás, ahogy egyszer-egyszer kicsapongott az energia. 
Arata nem élvezte a chakra kontroll gyakorlatot, viszont arca nem a fürdő hatásaitól vörösödött el. A víz és a hold együttes alkotta kellemes csillogás erotikusabbá tette a keblek a szabad váll és a nyak felszínét. Az öreg gondolatairól nem mesélnék //abból 18+ karika lenne//, de egyértelműen a mély lélegzetek és a leszálló vér érdekes hatással bírtak. 
"Ohhh" halkan, szinte észrevehetetlenül hallatszott a kisebb nyögésszerűség, amikor a Mikónk törülközője a kavarodó víz miatt leesik. Ami már az öreg perverz számára nem tetszett, hogy egy szörnyűséges klón leste őt azon szikla tetején, amely mögött bújt, s mellette A klónnal megegyező Katsumink döntötte be nyakát. Az "Ohhh"-t hangos nőies sikoly váltotta fel, miután az őt fenyegető élőhalott kinézetű nőszemélyünk megszólalt; 
+ Agyadat, meg fogom enni az agyadat! 
 
Az öreg elmenekült? Nem! Inkább elájult a vízben. Ez jelezte, hogy a Henge no Jutsu tökéletesen vette fel a klón küllemét. Megumi odasietett, hogy az öreget kimentse, s a vízparon mesterségesen lélegeztesse. Valamint látta a mellkas nyomások közepette, hogy barátnője nagyon aggódik. Katsumi az öreg kezét fogta enyhén megszorítta. 
Az öreg ekkor nyitotta fel a szemét! Az ugrándozó.... magyarán a látvány beindította őt, s amikor elnézett a másik oldalára Katsumi már a műkezének ökölbe szorítása figyelmeztette, hogy ha nem lesz vízszintes a törülköző az ágyék körül, utol fogja érni a halál. 
Az öregünk elmosolyodott! "Tentemari" Ez a nevet említette, amikor a csillagos eget bámulta. Látszott rajta a család hiánya. Magyarázatnak eléggé kellemetlen lett volna, ha elmondja: a feleségével amint teheti, szerelmét állandóan kiteljesítené. Nem véletlenül van hat gyermeke tőle. A többiek pedig úgy se hinnék el, hogy a lányokat nem az ágyba akarja vinni, csupán csillapítani akarja vágyait, hogy feleségének; Tentemarinak megadja a "jussát". 
Ezért kiadós köszönet nyilvánítással engesztelte ki a két lányt - főleg, hogy nem hagyták a vízben megfulladni – majd inkább nyugovóra tért. A férfi kisugárzását immáron nem a perverz gondolatok, hanem a mély hála itatta át, ezért hagyhatta el a fürdőt élve. 
Megumi és Katsumi bár nem tudtak nem törődni az eseményekkel, de végül minden koncentrációjukat bevetették a gyakorlatba. A víz enyhén kavargott! Katsu újra ugyanott japán ülésben ült. A kezeken és a komplett testen újra áramlott a belső energia. Ahogyan haladunk percről percre, Klónok jelentek meg mindenütt. Hol az egyik tűnt el, hol a másik. Olykor egy, olykor három klón is megjelent és/vagy megszűnt.  Ez a heves, terhelő gyakorlat nagyon sokat segíthet Katsuminknak, de nem kaotikus igazából; 
A periódus: 
Az első és egyetlen klónt a periódus végéig kell fenttartani. A következő kettőt a fürdő két végében két másodpercre. A következő klónokat pedig minimálisan huzamosabb ideig. Ez az első egy perc! 
A második percben ezeknek a klónoknak mozgást kell adni vagy különböző pózokban kell megjeleníteni.  
A következő percben a mozgásban lévő Megumi köré kell három klónt teremteni, amik két másodpercre követik. A következő, a negyedik klón pedig a két klón vállán kell állnia. 
Ez egy teljes periódus! Egy periódus is megterhelő, nem hogy kettő vagy három. Ennek oka, hogy pihenést iktatnak a gyakorlatok között. 
 
//Nem szükséges lezárni, elég lesz a végén. Addig gyakoroltatom!//