Re: Határvidék

**Aono Takefumi** Pént. Dec. 19 2014, 18:50

Olyan állóképessége van a fiúnak, hogy akár három nap és három éjjel tudna harcolni, erejével pedig porrá zúzza a sziklákat. Kevesen vannak, kik képesek ilyen elemi erővel dacolni, ehhez kétség sem fér. Ám az ember találékony, a kemény acélt nem olyannak álmodták meg és készítették el, hogy csak úgy elpusztítsa bármilyen elemi csapás vagy akár egy ahhoz hasonló ököl. Időt álló és kitartó, noha talán az se lett volna lehetetlen, hogy Takefumi áttörjön rajta, ám nem készült fel ilyesfajta védelmi megmozdulásra az ellenfél részéről, míg ő magának is sokkal koncentráltabb támadást kellett volna végrehajtania a teljes sikerhez. Mivel azonban a dolgok nem úgy alakultak, ahogy szerette volna, kénytelen volt lepattanni a hatalmas kardról, majd kevésbé elegánsan fél térdre érkezni. Sajnos nem adatott meg az a lehetőség számára, hogy jó pár méterrel arrébb, a biztos halálzónán kívül landoljon, ahol nem szelik ketté böszme nagy kardok, hogy később hősi halottként valami sziklán végezze majd.
Vaj és nem margarin, szóval vaj mit tehet az ember afro frizkós fia ilyen helyzetben? Minden gyengébb akaraterővel rendelkező egyén egész biztosan lefagyna a félelemtől, bátrabb társaik esetleg megpróbálnák kikerülni a csapást, ami talán vagy sikerül vagy nem. Mindennek csak az egyén akaratereje és képességei szabnak határt. Takefumi tapasztalt volt, jó harcos, ki inkább a test test elleni küzdelmet részesítette előnyben. Egy pillanatra se fagyott le, mérlegelt a másodperc tört része alatt és döntött. Szégyen a futás, de hasznos. Egy régi, de remek kis doton technikát alkalmazva, legalábbis annak egy részét, kámforrá vált a föld alatt, noha ez aligha szerzett neki némi előnyt. Ám, talán annyit sikerült elérni, hogy valamivel arrébb előbukkanhasson és a Fuuton: Daitoppa nevezetű jutsut alkalmazva, hatalmas széllökést keltve, a legközelebbi falba passzírozza az önkéntes falusi hentest.

**Kaibutsu Hiroto** Kedd Dec. 23 2014, 21:05

Az én területem romokban hever, így nyugodtan mehettem tovább, hogy segítsek a társamnak. Láttam Musato támadását, majd én is besegítettem, azonban nem értünk el túl sokat. Ez valahogy várható volt. A távolsági támadásom nem sült el túl jól, de legalább lassanként feltérképezhetjük miben is jók ellenfeleink. A mozdulataiból ítélve az első taijutsu használó lesz, azokkal a furcsa lökéshullámokkal párosítva. Nem lesz könnyű elintézni. A másik pedig raiton elem használó lehet. Majd Takefumi is támadásba lendült, akinek a csapását egy karddal hárították. Egy kenjutsu használó?

Figyelem, ahogy a társam bajban van. Sajnos nem igazán van olyan technikám, amivel ilyen távolról ki tudnám segíteni, éppen ezért a földállataimból megmaradt cetliket használom fel. A tipikus fél-tigris kézjelet megalkotva aktiválom a robbanócetliket, amelyek azonnal felrobbannak. Ha kárt nem is teszek az ellenségben, legalább a figyelmüket elterelhetem Takefumiról. Ezután megalkotok egy földklónt, aki kiugrik a három otogakurei elé. Nem támad, egyszerűen csak áll egy helyben és jelzi, hogy támadjanak. Bármit tegyenek is, pár pillanat után a másolatom is támadásba lép. A parancsom egyszerű: folyamatosan támadja a kardost, miközben minden csapás elől próbáljon kitérni. A célom az, hogy feltérképezzük az ellenfél tudását. Azt csak remélem, hogy a klón elég sokáig megmarad és sikerül információt szerezni.

**Kitori Musato** Szer. Dec. 24 2014, 12:50

Ó, Te Galád! Ellenfeleim voltak olyan álnokok, hogy visszaverték körmönfont támadásomat. De mégis hogy képzelik ezt? Szembeszállni Konohagakure no Satou nagyszerű Chunninjával és még védekezni is? Nem kedveltem meg az ellenséget, még ha enyhén gyermeteg haragomban abszolút ostoba érveket hoztam is fel ellenük. Bár én kedvelem az ilyesfajta érveket, elvégre lényemből fakadnak, de most nem ez a fontos. Kawarimi-m hatástalan volt, egyszerűen arrébb lökték. Akár az előző küldetésen, ott is ilyen hangsugárral szívattak meg. Ráadásul földklónomat is egy ilyennel paszírozták a földbe. Hát minden Otogakurei shinobi ismeri ezt a technikát? Nehéz elhinni, mégis olybá tűnik, hogy ez a helyzet. Semmi pánik Musato, Te egy Nagyszerű és Csodálatos Chunnin vagy, simán elintézed őket! Milyen jó esne, ha néha mondanának ilyeneket az emberek, de mindig kényteken vagyok efelől magamat biztosítani. Remélem azért még nem számítok őrültnek!

Mindenesetre a helyzet vacak, de szerencsémre van még néhány trükk a tarsolyomban. Ha ők folyton ugyanazt a lökéshullámot akarják bevetni ellenem, akkor én miért cselekednék másképpen? A földklónom valószínűleg hamarosan újraépíti önmagát - mert nem hinném, hogy komoly károkat szenvedett, elvégre nagyrészt a föld alatt volt - ami azt is jelentheti, hogy az ellenség sorai között van egy emberem, két karddal a kezében. Ez mindenképpen hasznos dolog.
A Zsák, amiből a Kawarimimet készítettem még mindig ott van a falnak csapódva és ami azt illeti, még mindig rajta van három robbanójegyzet. Nincs más dolgom, mint innen, biztonságos távolságból újra létrehozni abból a zsákból a Kawarimit, amely így megint megindul az ellenség felé. Kedvemre van, hogy mindössze ennyi chakrát kellett felhasználnom, hiszen a három földklónomba sokat öltem, még a támadás elején, így rám fér a spórolás. Azonban, mivel olyan páratlan - és természetesen szerény - shinobi vagyok, kicsit bővítem a támadási repertoárt, méghozzá egy egyszerű trükkel. Két Bunshint hozok létre, ami kevés chakrába kerül és beküldöm őket a harcmező közepére. Így már - társaimat is belekalkulálva - az ellenségnek elég sok helyre kell figyelnie. Viszont valószínűleg rájöttek hol vagyok, azonban egyelőre nincsennek abban a helyzetben, hogy bármit is kezdjenek ellenem. Tehát, az ujjáépülő földklón két karddal mögöttük, a három robbanócetlivel felszerelt Kawarimi és a kettő sima bunshin. Számomra ez minimális chakrába került most - mert a Tsuchi Bunshin a sajátjából kell, hogy felépítse a sérült részeit, elvégre a támadás elején elég sokat pumpáltam bele - és még négy pont, amire három ellenségnek figyelnie kell. Plusz ott van még Take és Hiroto. Mindeközben megidézem Hiyayakát, ami már kevésbé chakraspórolós, de szükséges.

// Majd egy chakraszintet kérhetnék? Ugye a legutóbb 98% volt, de azóta létrehoztam három tsuchi bunshint, sok chakrával, háromszor 15 %-al, plusz volt Iwagakure, Kawarimi kétszer, robbantás - bár ez ugye nem sokat kóstál - plusz a két bunshin, meg most az idézés, tehát nem állok jól ^^ Amennyiben az idézés utáni chakraszintem 25 % vagy kevesebb, beveszek egy energiatablettát.//

Uchiha Madara Csüt. Dec. 25 2014, 19:32

A kis táborban sorra haladtak az események. A három konohai becsülettel vette fel a harcot az illegálisan beérkező és lábat vető hang ország shinobiainak. Azonban erős ellenfelekkel kerültek szembe, Otogakure nem bízta a véletlenre a falu megvédését. Három igen képzett shinobit állított a kapuba, hogy megóvhassák mindazt, amit a pecsételt fal rejt.

Takefumi lendült elsőként akcióba, ám a hatalmas kard útját állta. A chunnin azonnal reagált, és bevetette B tervét, melynek következtében a föld alá süllyedt, majd kicsivel arrébb ismét felbukkant, és gyors mozdulatok után indított egy hatalmas széllöketet ellenfele felé. A kardos azonnal reagált a támadásodra, feje fölött pörgette meg hatalmas fegyverét, melynek következtében egy széllöket alakult ki, ami némiképp felfogta a Daitoppa hullámát, ám lábai így is csúszni kezdtek hátra. Ekkor érkezett Musato hasonmásainak hadserege. A szétáramló széllöketek elsöpörték a két Bunshint, azonban a földklón és a kawarimi elég erős volt ahhoz, hogy a közelébe férkőzhessenek. A kardos ellenfeletek pörgetni kezdte ismételten kardját, azonban késő volt
Az utolsó dolog, amire a földi életből emlékezhet, az egy hatalmas, fénylő villanás volt, mikor a kawarimiben lévő jegyzetek aktiválódtak és a halálba rángatták a férfit. Hatalmas kardja pörögve repült az égbe, majd mikor elérte azt a pontot, amelyen nem tudott már továbbhaladni, irányt változtatva zuhant a földbe szúródva.
Ketten maradtak hát, egyikük még mindig a pecsételt kapu fölött guggolt a falon, míg a villámfegyveres épp Hiroto felé igyekezett.

Hiroto, az események másképp alakultak, mint ahogy tervezted, azonban a létrejött klónnak nem szükséges már a kardos mozdulatát elemezni, elvégre meghalt, így a két Hiroto egymás mellett áll és várja a beérkező támadást. Támadód a magasba hajítja fegyverét, majd a bot hirtelen szétválik, és a földbe szúródva érkeznek le. Három részre esett a fegyvere, mely szinte azonnal egy mezőt generál, ami fogságba ejti Hiroto-t. A következő köröd az ellenfél elemzéséből állhat, te írj utoljára, kövesd figyelemmel két társad harcát.
A falon guggoló személy azóta nem jött le helyéről, figyeli Musatot és Taket, valamint a villámos otogakureit.
A következő kör kimenetele: Harcotok kissé nehezedik, mégpedig azzal, hogy ha valaki nagyobb chakrat szabadítana fel, mint átlagban, a falon lévő személy valamilyen módon képes annak a pozícióját elmondani, aki támadni készül. Talán valamiféle telepatikus technika lehet. Mostanra észrevehettétek, egy szenzorral van dolgotok, így igen csak ismerheti a chakrat. A villámos harcos jobb kezébe chakrat koncentrál, majd tenyere körül egyfajta villódzó burok jön létre. Ő már tudta, hogy Musato föld elemmel rendelkezik, valamint Takefumi eleme is ismert volt immáron számára. A villámmal feltöltött kézzel Musato felé ront, ha Takefumi addig nem avatkozik bele. Hiroto, számodra a kör az elemzésről szóljon, kommunikálni lehetséges a társaiddal.

Takefumi: 85 % chakra, jó erőben vagy, elvégre éveken át edzetted tested
Musato: 44 % chakra, kissé fáradt, de sértetlen
Hiroto: 89 % chakra, amennyiben nem alkalmazol technikát a következő körben, 3 %-al nő vissza, pihenésre hivatkozva.

**Kitori Musato** Vas. Jan. 04 2015, 15:04

Még nem öltem embert. Mostanáig. Bár ha nagyon precízen nézzük a dolgot, akkor nem is én öltem meg, hanem a robbanás. Igaz, nem sok különbség van, mindenesetre nem érzek semmi különlegeset, csak a jogos elégtételt. Meg kell mondjam, talán fel sem fogom egészen, hogy mivel jár az, amit tettem, hogy elvettem ellenségem életét. Nem mintha különösebben számítana, még csak nem is láttam jól a halálát. Nem okoz számomra lelki terhet, valószínűleg ez magyarázható a gyilkosság módjával, illetve azzal a sajátosságommal, hogy nem egészen úgy látom a valóságot, mint amilyen. Az én megfogalmazásomban nyertem ellene és ennél több magyarázatra, vagy vívódásra nincs is szükség. Nem törődök az ilyesmivel, elvégre ellenség volt. Jól hat rám a propaganda és ez egy előnyös megnyilvánulása.

Földklónomnak azt az utasítást adtam még az elején, hogy a föld alatt közelítse, majd támadja és ölje meg az ellenséget. Mivel a Raiton elemű felém tart, Ő pedig közelebb van az épülethez, ezért remélhetőleg a Tsuchi Bunshin úgy értelmezi a parancs rá eső részét, hogy támadja meg a tetőn guggoló shinobit. Szerencsés fordulat lenne, de ha inkább a felém igyekvő támadóra ront rá, azért se fogom összeszidni klónomat. Minden attól függ, hogy korlátolt "elméje" az adott helyzetben hogyan értelmezi a kapott parancsot.
Ami engem illlet, mivel a Galád Otogakurei felém rohamozik, nem is húzom az időt. Rámutatok és közlöm az előbb megidézett Hiyayakával, hogy "ellenség". Mivel lövésem sincs, hogy a menyét mire képes, ezért csak reménykedem benne, hogy valami használható cselekedettel áll elő. Mindenesetre nincs kedvem megkóstolni azt a villámló izét az Otogakurei keze körül, ezért megpróbálok kitérni a támadása elől, méghozzá úgy, hogy tartom tőle a távolságot. Van néhány shurikenem, amelyekkel lassíthatom, remélhetőleg eközben majd menyét barátom is alkot valamit. Ha pedig minden kötél szakad és nem sikerül távoltartani magamtól, akkor bevetem Taijutsu tudásomat. Viszont a villámló kezére különösen ügyelek.

**Aono Takefumi** Hétf. Jan. 05 2015, 15:21

Egy hajszál, talán kettő választotta el a biztos lefejezéstől hősünket, noha ügyességéhez kétség sem férhetett, így ha nem is könnyű szerrel, de kicselezte ellenfelét. Ahogy az általában lenni szokott, terve most is csak részben működött így a termetes fegyvert lóbáló egyén nem végezte egy falra festett műremekként. Mit ad a jó öreg Kami-sama, ha nem segítő klónokat az Ő hű Takefumijának, mi koron is a Musato kölyök berobbant a képbe, nem is egy példányban, mely akció végén mindenki csak annyit mondhatott, béke poraira. No nem Musato távozott az élők sorából, hanem a darabolós gyilkos, azonban a napjuk korántsem ért itt véget.
Takefumiban erősen fellángolt a táncolási vágy. Szívesen eltángálta volna ellenfeleit, azonban sajnos, ő nem tudott olyan hatékonyan kétfelé szakadni, mint társai. Döntenie kellett és döntött is, miután Hiroto mondhatni csapdába került. Fizikai erejét mozgósítva megragadta a szerencsétlenül elhalálozott hang shinobi kardját, majd egyenesen az elektromos buroknak vágta. Egyértelmű volt, hogy tette gyermetegnek hat és esély sincs arra, hogy áttörje az akadálymezőt, noha talán annyit elérhet ezzel a látszólag felesleges tettel, hogy megzavarja ellenfelét. Mivel viszont közel férkőzni nem tudott hozzá, így rögtön futásnak is eredt, ám nem a burok, hanem a tető irányába, ahol a magányosan gubbasztó bohóc ücsörgött és figyelt. Gondolta talán jól esne neki egy kis társaság és felvidítja, ha elkeni némiképp a száját.
Első trükkje, - de nem az utolsó – a már előbb elsütött lökéshullám volt, mellyel talán leszedheti a helyéről a fickót, noha közel sem fektet bele akkora erőt, hogy egészen konoháig repítse az ürgét. Célja mindössze annyi, hogy kicsit meginogjon, mint ahogy a túlvilágon disznót vágó társa tette elhalálozása előtt. Ha ez sikerül, hát akkor ököl ki ököl, védd magad te gaz.
Technikái teljes arzenálját igyekszik rázúdítani teljes vehemenciával. Akár bejött, akár nem a levegős trükk, némi újabb kizökkentés gyanánt beveti Dai Senpuu nevezetű, remek kis technikáját, majd brutális erejét latba vetve, egyetlen jól irányzott csapást mér rá. Ezúttal az afro frizkós csoda okosan játszik és nem az azonnali likvidálásra hajt. Gyors, egymásutánban végrehajtott technikáival felméri ellenfelét, reakciós képességeit, talán egy vagy két technikáját is sikerül lelepleznie.

**Kaibutsu Hiroto** Szer. Jan. 28 2015, 22:20

Az események nem éppen úgy zajlanak, ahogy szeretném. Létrehozok két másolatot, hogy harcba küldhessem őket, de a társaim elintézik az ellenfelet. Ekkor azonban egy másik spéciz ki magának és felém hajítja a fegyverét. Az az átkozott bot több részre esik, majd egy erőteret hoz létre körülöttem, körülöttünk. Nem gondolkozok túl sokat, az egyik másolatomat azonnal a falnak küldöm, hogy lássam mit csinál vele, a másikat pedig leküldöm a föld alá, hogy úgy esetleg ki lehet-e jutni.
Kettő a három ellen, egész jó arány. Az elemek harcát tekintve viszont nem a legjobb. A Doton gyengébb a Raiton-nál, így picikét hátrányba kerültünk. Ami viszont sokkal zavaróbb, hogy csak a villámos harcol, a másik vár és figyel. Amíg a másolataim a kijutással próbálkoznak, addig a harcot nézem. A társaim keményen megbirkóznak az ürgével, míg a másik csak bámulja őket. Ahogy figyelem az eseményeket, hamar rájövök, hogy a passzív otogakurei valamilyen szenzorféle lehet, mert a távolból segíti a társát.
- Hé srácok! - kiáltok feléjük. Ez az első alkalom, amikor egy másik konohai előtt felemelem a hangom. - Próbáljátok elintézni, vagy feltartani a másikat, az segít a villámosnak! Amint kiszabadulok innen, segítek én is! - üvöltöm, majd megnézem mire jutottak a másolatok.
Ha alulról ki lehet jutni, akkor a kinti másolatomat már küldöm is a szenzor felé. Ezután pedig én is távozok a föld alatt és elindulok hogy végezzek vele. Ha alulról sem lehet kijutni, akkor megalkotok pár kézpecsétet, majd dobbantok egyet a lábammal. Ezzel aktiválom a Doton: Retsudo Tenshō nevű technikámat. Egyszerűen csak szétrobbantom a talajt a bot alatt, így az elmozdul és ha szerencsém van, az erőtérnek már vége is. Amint ezzel meg vagyok, már támadok is! Nem kívánok semmilyen technikát sem használni ellene, inkább a Taijutsura összpontosítok. A tőlem telhető leggyorsabban lerohanom, majd egy Levél Forgószéllel megpróbálom kiütni őt. Ezután folyamatosan támadom ütések és rúgások kombinációjával.

Uchiha Madara Hétf. Feb. 09 2015, 22:40

Konoha erői mindent bevetnek, hogy megóvják hazájukat és kiűzzék a Hangot. A három shinobi komoly ellenféllel találta magát szemben, ki tudja miket tartogathat még a megmaradt két ellenfelük.

Musato
Ellenfeled sebesen száguld feléd, keze folyamatosan villódzik, kesztyűként hordozza a használó magán, majd elindítja vele első csapását. Konoha egyik bátor chunninja azonban sikeresen elkerüli a támadást. majd az azt követőket is. Stílusosan és ügyesen hajolva és ugrálva arrébb a csapások elől, figyelve a kezet, sikerül elkerülnie a rohamozást, ekkor a villámos férfi megáll. Talán 4 méter lehet köztetek ekkor, mivel a férfi nem üldözött tovább, hanem megállt. Mögötte az épület, melynek pecsételt ajtaja felett még most is ott guggol a másik ellenfeletek.
- Ő segít a villámosnak! - hangzik ekkor hiroto hangja, ki eddig ketrecében csücsült, és figyelt. Az ajtón ekkor felizzik a pecsét.
- Hát eljött az idő... -szólal meg ellenfeled. Megszünteti a villódzó kesztyűt, majd kézpecséteket formál ismét.
A földön heverő levelek tornádószerűen vesznek téged körbe, eltakarva mindent, amit eddig láttál. Mikor a vihar alábbhagy, az eléd táruló látvány sokkoló és érthetetlen lehet számodra.
Ellenfeleid eltűntek, még a falon guggoló is, csupán Take-t és Hirotot láttad. A hogy a földön saját vérükben fekszenek. Mi történhetett? Ilyen gyorsan megölték volna két társad? De akkor téged miért nem? Vagy netalán valami egészen más történhetett?

Hiroto (és Take)
Képes voltál a földön keresztül megalkotni egy klónt, úgy tűnik, a villámpajzs nem zár el téged a talajtól, így szinte nyert ügyed van. A falon guggoló egyén kézpecséteket alkotott, melytől az alatta lévő ajtó pecsétje felizzott. Kinyílt a hatalmas ajtó.
Sötét volt benn, csupán egy magas, álló koporsó volt látható, mely szinte a bejáratban állt. Ajtaja a földön hevert, valaki állt benne. Előre lépett.
Ekkor érkezett Take és Hiroto klónja, szinte egyszerre ugrottak neki a falnak. A férfi egy elegáns mozdulattal rugaszkodott el, majd egy fordulattal megkerülve titeket a földön termett. Ha a földre érkeztek, akkor láthatjátok, ahogy a guggoló és a koporsóból kisétáló férfi közé szorultatok.
A lassan lépkedő férfi konohai egyenruhát, taktikai mellényt, és fejpántot, viselt. Egy hosszú kard volt az oldalán, valamint egy shurikentartó a bal lábára erősítve. Mindhárman láthattátok a férfit korábban, Tokubetsu Jounin, azaz a specilista Jouninok között állt, mikor a frissen kitört háborúról tartottak fontos tárgyalást a városban. De mégis mit keres itt? Mi történik? Ami talán feltűnő lehet, az a természetellenes, szürke szeme. A konohai megáll az ajtóban, egyenlőre nem támad, csak áll és figyel. Előbb a guggoló támad, mégpedig kettőtökre egyszerre. Két kezén egyszerre tűnik elő két kunai, a férfi pedig közétek ugrik és oldalasan próbál ledöfni titeket.
Hiroto, ha gondolod, a körben maradhatsz még a dobozban, az információ, miszerint bármikor kiszabadulhatsz, ismert számodra.
Mindketten látjátok, ahogy Musato egy helyben áll, dermedten, ellenfele pedig tőle pár méterre koncentrálja erősen a chakrat, talán csapdába ejtette?

A harc újabb fordulatot vett, az erők kiegyenlítődnek, míg Hiroto és Takefumi egy új, különös ellenféllel találják magukat szemben, addig Musato értetlenül áll a látvány előtt (te nem látod az ajtó nyílását és a konohai megjelenését.)

Sajnálom a csúszást, kárpótlásul + 5 chakrat jóváírok nektek most. Nem kell már sok, hamarosan lezárul a harcotok.

**Kaibutsu Hiroto** Vas. Márc. 01 2015, 21:31

A klónom könnyedén kijut és már támadásba is lendül. Azonban közben nyílik az ajtó és egy koporsót pillanthatok meg. Nem tudom ki áll benne, azt még nem tudom kivenni így csak figyelem a történéseket. A célpontunk könnyedén elugrik, majd egy újabb ellenfél bukkan fel, a másolatomat és a társamat közre fogva. Amikor meglátom a különös konohait, tudom hogy nagy bajban vagyunk, így hát elhagyom a "zárkámat" és becsatlakozok én is. Még most hagyom hogy a klónom vegye fel a harcot, én pedig próbálok valahogy meghúzódni a háttérben.
Ha bármelyikük megmozdulna, a klónomat a konohaira uszítanám, hogy taijtusuval próbáljon végezni vele. Gyors ütés és rúgás kombinációkat indítana a lábára és a fejére. Valószínűleg nem lesz túl komoly ellenfél a másolatom, de kénytelen vagyok az időt húzni. Ha a másolatom esetleg megsemmisülne, akkor egy shunshinnal a konohai mögé ugranék, majd egy levél forgószéllel próbálnám leteríteni. Ezt követően pedig egy kunai-t hajítanék a hang ninja irányába.

**Aono Takefumi** Csüt. Márc. 05 2015, 15:00

Az éjszaka egyre hosszabbra nyúlt, a shinobik pedig még mindig egymást kerülgették. Valószínűleg ha az egyik fél beleadott volna apait-anyait, lennének olyanok, akik már nem élnének. Takefumi számára bizonyossá vált, mindez nem vezet sehova. Ellenfele könnyen kitért kettejük elől, játszi könnyedséggel, mintha csak gyermekek volnának. Noha a helyzet nem volt ennyire elkeserítő, csak úgy élhették túl, ha maguk is vérszomjjal támadnak ellenségeikre. Nincs kegyelem, nincs finomkodás. Hogy mennyire utálta ezt a részt. Folyton csak ez az erőszak. Az érzelgősségnek azonban se időt, se helyet nem adtak, ellenfelük ismételten támadásba lendült azzal a szándékkal, hogy egyetlen csapással teszi őket hidegre. Mintha az olyan egyszerű lenne. A hajak királya nem holmi puhány shinobi, aki nincs felkészülve effajta támadásokra. Bah, ezt most jól elszámolta ez a műzene kedvelő falu shinobia vagy honnan is jött. Kutyaharapást szőrével elven, még ha meg is sérül, megragadja az orvtámadó karját és azon nyomban eltöri. Hatalmas fizikai erejével, gyorsaságával ez igen csak nem esik majd nehezére. Mindig extrém körülmények között edzették, nem kímélték, hogy végül olyan szintre jusson el, ahová csak kevesen. Takefumi remekül alkalmazkodott, gyorsan edződött, kitartása nem ismert akadályokat, ha egyszer belefogott. Messze volt még a csúcs, de alaposan lebecsülték, hiszen a fiatal férfi tehetsége nem a technikák számában, mozgásának eleganciájában mutatkozott meg, hanem állóképességében, reflexeiben és brutális erejében. Nyers, de hatásos, ez volt Ő. Így amennyiben célját elérte, egy hatalmas jobb pofonnal sújt le, beleadva mindent amije csak van, azonban ellenfelét egy pillanatra se reszti el. Ekkora erőtől egy nagyobb szikla darabokra hullik. Kérdés. Vajon simán csak szörnyet hal ez a betolakodó, aki a békét veszélyezteti vagy a feje búcsút int a nyakától és konoháig repül?
Amennyiben sikerrel jár, figyelmen kívül hagyva a furcsa konohait, gondolván velük van, bár nem igazán érti, mit keres az ellenség oldalán, Musato segítségére siet. Abban az esetben, ha a fiú nem szorul segítségre, felméri a furcsa szundi hely ízléssel rendelkező alakot. Koporsó, hmm? Mekkora ötlet, őt se keresnék egy ilyenben, ha el akarna bújni pár óra szunyára.

**Kitori Musato** Szer. Márc. 11 2015, 22:44

// Bocsi a késésért //

Nem igazán sikerül dülőre jutnunk, persze ez rám nézve sem túl hízelgő, elvégre egy ilyen tökéletes és nagyszerű Chunnin mint én miért nem intézte már el ezt az egyértelműen középszerű otogakureit. Magától értetődik, hogy folytonos és állandó pechem van, illetve volt. De attól függetlenül azért zavar a dolog. Nem csak hogy kifogástalan hírnevem csorbítja, hanem büszkeségem maradékát is, ami persze már önmagában probléma, de hogy még véresen komolyan a véremet akarja venni, ez már még inkább aggasztó és persze felháborító tény.
Otogakure aljas ninjája nem sokat tököl, hanem kézpecséteket formál. Gyanús módon erre a semmiből feltámad a szél, amit betudnék valamilyen fuuton technikának, de az már tényleg kifejezetten meglepő, hogy ezen felül még levelek is megjelentek a semmiből. Enyhén szólva is váratlan és képtelen ötlet, hogy leveleket idézett volna meg a harcba, még ha csak elterelésre is. Sokkal inkább valami más lesz a háttérben, méghozzá...
Lefagy az arcomról a mosoly, amikor meglátom társaimat vérbefagyva. Hiroto halott... Take... Take, a legyőzhetetlen brutális, abszolút agresszív, de jólelkű társ, barát... halott... Mivel ez így már önmagában is totális képtelenség, ráadásul a semmiből megjelenő levelek is furák, így az én csodálatos elmémnek sem telik sok időbe mire kiszámolja a kétszer kettőt. Genjutsu, nem lehet más. Már csak azért sem, mert ha ez az igazság, akkor azt nem vagyok hajlandó elfogadni. Ez övön aluli ütés volt. Túlságosan is... És ez bosszúért kiált.
Megpróbálkozom egy Genjutsu Kaiial. Ha az nem jön össze, akkor talán pánikolhatok. Pánikolhatnék, de csak van valami megoldás. Bár elég kellemetlen. Meg kellene sebeznem magam. Már ha képes vagyok rá, de nem hinném.

Uchiha Madara Csüt. Márc. 12 2015, 11:01

A kinyíló ajtó újabb meglepetéseket tartogatott konoha három, bátor shinobija számára. Egy koporsó állt, közvetlen a bejárat mögött, melyből egy konohai lépett elő. Teste mereven állt, mikor kilépett elétek, majd figyelt. Nem szólt semmit, csak nézett a szürke szemeivel. A harcnak talán sohasem lesz vége.
Konoha bátor chunninja nem véletlenül érdemelte ki a címet. Habár ellenfele a chakrahasználati módszerek talán legaljasabb, leggonoszabb ágát használta fel Musato ellen, a chunnin hamar felismerte az illúzió csapdáját, és tudta is, hogy mivel kell orvosolni. Nem vesztegethette az idejét, a Kai-t alkalmazva hamar megszüntette a genjutsut. Habár társai ismét az élők között voltak, az új konohai felbukkanása megzavarhatta.

A két konohai közé ugró férfi gyorsan akarta elintézni ellenfeleit, talán túl gyorsan. Azonban konoha hajbárója még gyorsabb volt. A kezet, mely a halálos fegyvert markolta hirtelen megakadt, mégpedig Takefumi kezében. A tény, mely szerint az otogakurei-ek képességei ismeretlenek lennének a három shinobi számára ugyan hátrány volt, azonban fordítva is elmondható ez a tény. A férfi nem tudta, mire képes Take.
Nagy reccsenés, ez jelezte a csont törését, melytől a férfi teljesen elvesztette egyensúlyát, majd egy hatalmas ütéstől nekirepült és lényegében áttörte a koporsós ház falát. Valószínűleg nem élte túl, ha az ütés nem is, a fal biztos, hogy eltörte minden csontját.

A hajbáró mellett Hiroto sem maradt le, a meglévő hasonmással támadott rá a Tokubetsu Jouninra. Ám a támadásról tudhatta, nem fog sikerrel járni. A konohai csupán fordult egyet saját tengelye körül, olyan gyorsan, mint a villám és már ketté is szelte a klónt. Bármennyire is képzett harcosok vagytok, tudjátok talán, mire képes egy jounin. A reflexe, a gyorsasága, az észjárása és a technikai tudása igen magas fokú képzettséget jelent.
Hiroto sem volt azonban képzettség híján, így számított a hasonmás bukására, ezért ahogy megszűnt a klón, azonnal támadásba lendült. A konohai mögött termett, majd egy forgórúgással próbálta leteríteni őt.
A konohait elkapta a gyors láb, mégsem esett el. Jobb lába, ahol a rúgás eltalálta, szinte levált, ez azonban nem volt elég, hogy a földre kényszerítse őt. Ekkor újabb, különös eseménynek lehettek szemtanúi.
A szürkeszemű lába kezdett visszanőni, mintha megannyi apró papírdarab alkotná meg a lábfejet, ismét stabil helyzetbe hozva őt. Mi lehet ez?

Ismeretlen helyről érkezett támadás. A konohai jounin testébe vagy egy fél tucatnyi kunai repült, beleállva mellkasába és a fejébe. A kések lassan estek ki a testéből, a földre hullva, a sebhelyek azonban ismét papírokból beforrani látszott. Újabb kunai-ok repültek a testbe, majd megremegett a föld, és a jounin a nyakáig a föld alá csúszott.

Egy osztagnyi konohai jelent meg, a tábor minden pontjából egyszerre érkeztek. Megmaradt ellenfeleteket, a villámkezűt hamar elfogták, a föld alá rántott jounint pedig egy különös fémdobozba zárták, melyet a földdel együtt pecsételtek le.
- Azt hittem, elkésünk - a hang ismerős volt. Mesteretek volt, kivel az egész küldetést elkezdtétek.
- A pecsét, amely nem robbant, egy jelzőpecsét volt, innen tudtuk, hogy az ellenség mekkora haderővel rendelkezik. Úgy tűnik, Kabuto nem hamarkodta el a dolgot. A falut egy támpontként akarták felhasználni, több ilyen kis falu esett áldozatul otogakurenak. Szerencsére a nagy részét sikerült visszafoglalnunk. - ekkor a földből kilógó fémdobozra nézett
- Atshugai a barátom volt. Egy küldetésen esett el, ám a holttestét nem találtuk sehol. Ezek szerint ő is áldozatául esett az Otokage gusztustalan és undorító technikájának, az Edo Tensei-nek. Egy rendkívül veszélyes technika, mellyel képes lehet valaki feltámasztani egy halottat. Aljas és gusztustalan - köpött a földre.
A shinobikkal együtt megjelent néhány orvos is, akik azonnal leápolták sérüléseiteket.

Visszatérve a városba a vezetői épületben Danzou fogadott titeket.
- Becsülendő a tett, amit véghez vittetek. Nem elég, hogy elhelyeztétek a jelzőpecsétet, még szembe is szálltatok a Hang ország shinobiaival, és egy Edo Tensei-el is. Szép munka volt, gratulálok. - úgy tűnt, a vezető, a félszemű Danzou elégedett volt munkátokkal, boldognak látszott, ami igen csak ritka az ő esetében. Talán ez a boldogság Konoha győzelmét jelentette?

A küldetésetek ezennel véget ért, a Hanghullám mellékszáli küldetését sikeresen végrehajtottátok, a végére csapatként harcolva, elszántan küzdöttetek. Szép munka. Jutalmazás:
A hosszú időt körülölelő kaland, beleszámítva a háborús részvételt, és leginkább az élvezhető játékot, a szép postokat, lehetőségeket és megoldásokat jutalmatok + 50 chakra és 20.000 Ryo fejenként. Örülök, hogy mesélhettem nektek. Smile

**Aziro** Hétf. Jún. 15 2015, 09:20

Yoru és Aziro, Csihi vagy Puhi?

Aziro árgus szemekkel járta a környéket. Sokszor átnézte a felszerelését, hogy biztos mindent magával hozott e. Ugyanis most egy jó ideig nem tud hazatérni. Egy tasak szúrta a szemét amit nem ő pakolt el. Benne mindenféle papír fecni és csörgő érme volt. Se fegyver se élelemre nem hasonlított. Robbanópecséthez pedig közük sem volt. Vállat vonva becsukta és eltette. Az erdőben való hosszú kóricálás után egy ösvényt talált.
~Úgy tűnik valaki sokat jár erre...
A legfrissebb nyom alapján kiválasztotta az útirányt. Hosszas séta után a távolban egy fa viskóra talált. Kocsma felirattal.
~Erről mintha apa mesélt volna. De csak jókat.
Betért hát az épületbe. Megszeppenve nézet körbe. Hatalmas ház volt. Mondhatni fölöslegesen nagy. Ahhoz a sátorszerűhöz képest amiben ő élt eddig. Ebben csak asztalok székek meg egy pult volt. Leült az egyik üres asztalhoz és onnét bámult körbe. Egy csinos pincér nő libegett oda hozzá. Először fennakadt a szeme a különös fejpánt jelzésen de Aziro ártatlan tekintete nyugalmat varázsolt a nő szívébe.
'-Mit kérsz kis fiú?
-Kérni? Mármint hogy?
Aziro elé táruló termetes dekoltázs fölött oldalra biccent a csinos pofi. Egy pillanatra megdermedt a fiú kérdésén.
'-Mit hozhatok enni, inni.
-Ano... hát nem is tudom...
A hölgy rutinos volt. Egy részeg vendéget is ki kell tudni szolgálni az pedig fele ennyire se kommunikatív és általában erőszakosabb is. Hóna alól elővett egy összehajtott lapot és a fiú elé tolta.
'-Étlap. Ezek közül választ hatsz. Majd szólja ha találtál valamit.
Aziro bólintott a lány pedig odébb libbent és a törzsvendég feje alól kikotorta a sake-s poharat. Az erre flhlorkant és ezzel a maga sajátos módján rendelt még egy üveggel.

**Yoru** Hétf. Jún. 15 2015, 11:35

Mint minden nap, ez is edzéssel kezdődik, a fiatal férfi szokott útvonala indult el, laza kocogására. Mint minden nap, most is felszerelése mellett egy méretes tengerészzsákhoz hasonló táska is volt nála melyben egy 50 kilógrammos boksz-zsák lapult meg. Yoru társ híján ezzel pótolja az edzőpartnert. A futás már nem okoz neki gondot a teherrel sem. Léptei nyomán porzik az erdei ösvény, és ropognak a lehullott ágak és levelek.
~ Ha ilyen jó tempóban haladok, ebéd előtt a fogadóba érek. Azt hiszem megérdemlek egy szép nagy adag erdei vadas ráment.
Szereti a hasát a mázsás behemót, így lépéseit szaporázva még hevesebben iramodik neki az emelkedőnek mely után a völgyben a finom étel várta. És persze a mutatós Noko mosolya is motiválta.
// Bár mint általában szinte biztos, hogy most is szemlesütve fog vele társalogni, hiszen a lányokkal való kommunikáció nem Yoru asztala. Bár az is tény, hogy a felszolgáló rendszeresen flörtölget vele.//
Negyed óra erőltetett menet után Yoru szinte becsapódik a műintézmény ajtaján.
- Szép napot! Köszön illedelmesen, majd egy szimpatikus asztal felé veszi az irányt. Táskáját átvetve vállán helyezi azt a földre, mely alatt az öreges hajópadló nagyot nyekkenve hajlik meg.
- Szia kedves „idegen”! Kacérkodik a pincérlány ismét Yoruval aki ha tehetné most ismét a nadrágjába pirulna. – Mivel szolgálhat házunk a becses vendégnek? És a személyzet mivel tehet kedvedre? Noko mosolyt villant a fiúra miközben előrehajolva kierőszakolja a szemkontaktust.
- Rá..ráment legyél szíves!
- Remek választás, friss erdei gombás remenünk van. Én is azt ettem mielőtt megjöttél.
- Köszönöm, remek. Pont erre vágytam.
- Már hozom is, és gondolom a limonádédat is? A fiatal lány a választ meg sem várva libbent tovább és csak egy váll felett visszadobott kacsintással fokozta Yoru zavarát.
~ Ez a lány engem kikészít, h így folytatja még a végén nem jövök ide többet, folyton zavarba hoz.
Gondolatai a lány körül forognak miközben körbetekint a kissé kihalt helyen. ~ Ahogy mindig, most is csak a szokásos pár bejelentett lakos a hordó fenekén.
Ám ekkor megakad a szeme egy fiún, vékonyka kis alak, olyan 15 év forma. Kissé viharvert ruházatban ami inkább halloweene kosztümnek tűnt Yorunak. Félmosoly ült ki az arcán mikor végigmustrálta még egyszer a fiút. Majd szeme megakad a fehér fejpánton.
~ Tori?! De ismerős, hol láttam ilyet. Emlékei közt kutakodik, elkoptak már a rejtőző homokban tanultak.
- Fiú! Megtudhatom mi a neved? Melyik falúhoz tartozol? Hangja kíváncsi mintsem sértő, érdeklődik, mély zavart érez, mert nem jutnak eszébe a régen tanultak.

//Amennyiben Aziro válaszol úgy Yoru emlékei előjönnek mit is tanult kis csoportos klánokról és a Madárszövetségesekről, nem mindent tud, csak hogy nemzet nélküli vándor klán//

**Aziro** Hétf. Jún. 15 2015, 17:40

Lassan alaposan bújta a papirost. Az ételek zöméről még nm is hallott. A másik felét pedig elképzelni sme tudta, hogymi lehet. A Rámen volt az egyetlen meg a sülthús ami ismerős volt. Az ajtó kivágódik. Aziro pedig kerek szemekkel kukucskált fel a behemótra az ajtóban. Biccentet és visszabújt a sorok közé.
~Édes savanyú különlegesség... Az most édes vagy savanyú?... Hal. Na. Azt hiszem megvan mit eszek. Már cska annyi a dolgom hogy..
Tekintetével keresni kezdte a pincérnőt. Eséyles, hogy neki kell szólni ez ügyben. Nem szólította mg al ányt. Nagyon elfoglaltnak tűnt a fiúval aki lassan rákvörös ábrázatot öltött. Ekkora termete mellé komikusnak tűnt Aziro számára. Mint egy nagy, érett paradicsom. Visszabújt al apok takarásába és úgy vigyorgott mint a tejbetök. Ilyedtében az asztalra csapta az étlapot, kihúzta magát és mereven nézett a fickóra.
~Basszus, ez kiszúrta...
A pillanatnyi ilyedelem hamar oda lett. Az őt záporozó kérdések tanúskodtak róla, hogy korábbi fletételezése hamis.
-Öhm.. Aziro vagyok. Ami azt illeti egyenlőre egyik faluhoz sem tartozom. Apámmal éltem remete életet messze innen... Ezek szerint te ismered a falukat?
Lelkesült fel. Felpattant a szkről és egy szökkenéssel Yoru elötti szék háttámlájára libbent. Ott leguggolt elé és csodálkozvan ézett rá, várt egy bárgyu mosollyal arcán.

// Aziro apja a madár remete kb 15-16 éve dezertált a homokfaluból. //

**Yoru** Hétf. Jún. 15 2015, 20:31

A fiú meglepődött arccal és egy gyors mozdulattal huppant át Yoru asztalához.
~Aziro, mókás név. Olyan felsőbbrendű hangzása van.
// http://gameinfo.na.leagueoflegends.com/en/game-info/champions/azir/ ne hidd hogy nem vettük észre a hasonlóságot//
- Hmm remete élet? Furcsa, unalmasnak hangzik.
Yoru esze még mindig a fejpánton jár, próbálja összerakni az emlékfoszlányokat. De közben folytatja a beszélgetést illendően.
- Nos hogy ismerem az túlzás, de amit az iskolában oktatnak azt azért minden shinobinak illik tudni. Ahogy elméletileg neked is illene, ha már egy fejpántot kiérdemeltél.
Hangsúlya kérdőre vált a mondat végén. De mielőtt a fiú reagálhatna, Noko meg is jelent Yoru ételével, amit az asztal túl végéről szemből a fiúnak nagyon provokatív előrehajlás közepette tesz elé.
-Jó étvágyat, Uram!
Hangja az utolsó szónál szinte macskás, amitől Yoru ismét szíve szerint a köpenye alá menekülne.
-Kö..szőnöm!
-És neked mit hozhatok? Megálmodtad már csibe?
Fordul a fiatal láthatóan izgatott fiú felé aki eddig oldalról láthatta az előbbi „műsort”.
// Amíg rendelsz én kattogok, majd ha a lány elment folytatom//
Noko felvette Aziro rendelését, és távozott ismét a pultnál visszanézett a fiúkra és alsó ajkát harapva kacsintott a behemót felé.
- Sunagakureban volt egy csoport akik a madarakkal kötöttek szövetséget. A határvidéki hegyekben az óriás sasok vidékén. De ez csak történelem. Sok sok éve nem léteztek már akkor sem mikor én elköltöztem onnan.
Mondja Yoru kissé tudálékosan, elgondolkozva, de végül a gondolatmenet végét épp csak elharapva, mert már kezei a pálcákkal hálát adtak és belekapott az első nagy falatba.

**Aziro** Hétf. Jún. 15 2015, 21:43

Az uanlams szó hallatán megborzongott a széken. Majd hanyat is esett róla. Felélénkültek az emlékei.
-Brr. Mindne volt csak unalmas nem... Ilyen dőreségekkel engem nem nagyon traktált apám. Nagyjából tudom, hogy vannak, léteznek... Állítólag Kumogakure a legerősebb. A többi pedig csak kullog mögöttük... Egyébiránt...
Ekkor elakad a szava és a pincér lányra téved a tekintete aki egy adag ráment hoz. Nem szól csupán némán figyeli a zajló eseményeket. Az apró akció-reakciókat.
-Én is kérnék egy ilyet.
Mosolyog vissza szolidan. Miután a lány odébb áll Yoru-t veszi szemügyre aki olyan vörös hogy erőspaprikának is elmenne a rámenbe. Aziro szája szépen felkunkorodik. Közelebb hajol és belevigyorog a másik képébe. Mutató ujját rányomja Yoru orrára.
- Hehe, te félsz a lányoktól. Ne menj shinobinak. Ők nem félnek semmitől.
Peckeskedik egy kicsit. Hiszen a szemben ülőét nem látja. Elveszi a kezét, ha eddig nem szorult rá, hogy elkapja esetleg Yoru elől.

**Yoru** Hétf. Jún. 15 2015, 22:12

A fiú tudatlansága felettébb mulattatja Yorut, de a szemtelensége annál kevésbé.
- Elveszed a kezed vagy elvegyem én?
Szerencsére Aziro ekkor már visszafelé vonta csenevész kis karjai.
- Nem félek, csupán nem tudok rajtuk eligazodni. De minek is fecsegek erről egy tudatlan gyereknek akinek az ősei elhagyták az otthonukat.
Yoru ismét falt egy nagyobb falatot az ízes tésztából, közben átgondolva mondanivalóját, és a fiú szavait.
- Tudod Kumogakure erős, de ha az öt nagy nemzetet vesszük alapul, akkor még mindig csak a negyedik helyért versenyez a Rejtett Sziklával. Köztudott hogy még Kirigakure is erősebb mind politikai mind hadi erőben.
Kortyol egyet a limonádéból amiben akkor veszi észre a sok-sok cseresznyét amiért annyira odavan. Halvány mosoly ül ki az arcára és felnéz a pultnál álldogáló lányra, tekintete fürkészi egy percig majd mikor a lány hátrapillant, Yoru zavartan folytatja.
- Apád tévedett, sajnálom. De ez nem a te hibád. Gondolom nem volt jól képzett, valószínűleg sosem látott olyan csodás helyet mint a Sunagakurei könyvtár.
Szavait nem sértésnek szánja, egykedvű és tárgyilagos. Némi sajnálat hallható ki belőle.
Noko pont a mondat végére lépet oda hozzájuk, és tette mosolyogva az ételt a fiatal fiú elé.
- Neked extra husit tettünk bele, kell az energia a fejlődő szervezetnek.
Kezével végigsimítja a fiú vállát. Miközben elsétál.
// Gondolom, nem kicsit esett le az állad a szavaimtól. És felteszem le se tudod reagálni a lány kedveskedését az ingerültségtől.//

**Aziro** Hétf. Jún. 15 2015, 22:34

Felvonta szemöldökét azt őt érő sértésen. Figyelme itt meg is torpant. Kevés nformációt fogadott be az utána elhangzó mondatokból. Elkomorodott tekintettel, szúrósan nézett beszélgető partnerére. Lassan gyűlt benne a harag. Aztrán egy kedves hang kizökkentette. Köszönetképen, meglágyult vonásokkal biccentett a lánynak. Kézbe vette a tálat és belekortyolt. Majd megint és 3.ra eltűnt az étel. Illedelmesen egy ordenáré büfögéssel jelezte, elégedettségét a szakácsnak. Ebből az elégedetségből némi permet juthatott Yoru-ra is.
-Ellenkezőleg. Igen is jólképzett volt. Túl jól képzett. Nem nézték jószemmel a képességeit abban a porfészekben. A könyvtárról is tett említést. De semmi érdemlegeset. Az igazság az, hogy féltek tőle. Blee.
Öltött nyelvet Yoru -ra. Letette a tányért és összefonta maga előtt a karjait, egyenes háttal peckesen guggolt a széken.
-Azt mondta, válasszak egy méltó falut és legyek ott chunin. Jobban flekészített mint ahogy egy faluban feltudtak volna.
Illegeti magát és szeme sarkából kihívóan pillant a nagydarabra.
~Nagyember nagyot esik... Majd nem verem el nagyon, nem tűnik shinobinak...

**Yoru** Hétf. Jún. 15 2015, 23:07

Aziro felhúzta az orrát és sértettségében sértegetni próbálja Yorut, aki ezt csak egy kis mosollyal veszi tudomásul.
- A tények makacs dolgok. A tanulatlan fiatalok ezt nehezen értik meg. Pont ezért az előbbi megnyilvánulásod úgy veszem, hogy meg sem történt.
Szeme a fiatal fiúra villan, majd leteszi a tálat.
- Mindazonáltal, ha fejpántot hordasz tudnod kell, hogy a kimondott szónak ereje és jelentősége van. Amiért akár felelősségre is vonhatnak.
A maradék italát egyetlen húzásra ledönti, majd lassan feláll. Léptei nehézkesek. Lassan sétál Noko felé és a korábbiaktól eltérően határozottan áll előtte, köpenye alól most is csak mint korábban az étkezés alatt épp hogy az alkarja feléig nyúl ki miközben a lánynak átadja a fizetséget az ételekért. Vált még a csöpp lánnyal pár mondatot. majd megfordul és az ajtó felé tesz pár lépést. Mielőtt az ajtóhoz érne Aziro felé fordul.
- Tudod a korodbeli geninek tudják mikor kell befogni a szájukat és figyelni a körülöttük zajló eseményekre. Ahogy azt is tudják, nem ajánlatos ismeretlen emberek arcába „hányni”. Ha problémád van az igazsággal arról én nem tehetek. De nem hiszem, hogy örömmel fogadná Noko kisasszony ha berendezésben kárt tennénk.
Hangja meglepően erélyes és magabiztos volt. Határozott lépésekkel távozott az ajtón keresztül de nem csukta be maga után, kint pár lépést tesz és az ajtó felé fordulva nekitámaszkodik egy fának.

Noko tágra kerekedett szemekkel nézi az eseményeket. Szeme felváltva fürkészi a fiatal fiút és a teljesen meglepően viselkedő Yorura.
- Én még nem láttam ilyennek, a helyedben elnézést kérnék csibe.
Mondja Noko kissé ijedt hangon Azironak.
- Szerintem vidd ki a táskáját és beszéld meg vele.
Fejével a táska felé biccent ami még mindig súlyosan nyomja a kopottas hajópadlót.

**Aziro** Hétf. Jún. 15 2015, 23:29

Felelősség hallatán csak forgatja a szemét. Apja most nincsi tt, hogy felelősségre vonaj bármiért is. Különben is, számára a vadonban a szavak vajnyi keveset értek. Most sem látja másként. Oldalra biccent fejjel nézi, ahogy a korábban vörösbe boruló srác, most igen magabiztosan beszél a lánnyal.
~Más nem, legalább egy ksi bátorságot magára szedett.
Örül magának és lassan kényelmesen lekászálódik a székről. Leporolja ruházatát majd a lányra néz kissé meglepetten.
-Én meg még sosem láttam.
Vigyorodik szélesen, jókedvűen.
-Egy kis férfias csetepaté ráfér. Én meg berozsdáltam mostanában. Bucira verjük egymás fejét, kiengedjük a gőzt, aztán megiszunk egy szörpöt.
Mondja végig vidáman és jókedvűen. Vállát fogva teker párat mind két kezén. Oldalán a három halkan csilingelő sárga tollat megigazítja. Szökdel kettőt és odalibeg a táska mellé.
-Még valami.
Fordul viszsa töretlen jókedvvel.
-Még egyilyet kérnénk majd.
Lenyúlt a táskáért. Meglepődve konstatálja, hogy a méretéhez képest sokkal nehezebb.
~Minek hord valaki amgánál enyni követ?
Lassan felemelte a táskát és hátára vette. Látszólag könnyedén sétált ki vele az ajtón. Yoru mellé rakta. Letevésnél inkább kifordult a súly alól, mint sem emeljen rajta megint. Ahoz azért nehéz volt neki, hogy túlzásba vigye. Amint a táska körbe ért, ő pedig táncos módjára átbújt a madzag alatt a lendületből tovább fordulva két perdüléssel távolabb szambázott.
-Ugye nincs harag a büfi ért? Nem ment le minden maradéktalanul.
Elégedetten csapott a gyomrára mire ismét egy adag gáz jött fel nagy robajjal. Ezt másik öklével most felfogta a nyílvánosság elől.
-Noko csókoltat és vár minket egy rámenre és egy szörpre ha végeztünk.
Vigyorodik el ismét mint a tejbetök. Kezd izgatottá vállni a bunyót illetően. Vesz egy mély levegőt és tekintetében elszántág ükröződik. Arcán szolid, magabiztos mosoly.

**Yoru** Hétf. Jún. 15 2015, 23:49

~ Komikus, majd bele szakad a súlyba de mégis kihozza. Nem lehet a táskánál sokkal nehezebb.
- Nem a „büfi” a gond. És még csak nem is haragszom de tekintve, hogy egy neveletlen kölyök vagy. Úgy érzem tényleg nem fog ártani egy kis helyrerázás.
Komótosan lehajol és a földön heverő táskát könnyedén a fa tövébe átteszi. Majd lassan előrébblép.
- Nos? Vagy csak eddig voltál nagylegény?
Bal vállát és lábát lassan elfordítja a fiútól, laza gyakorló alapállásban leeresztett kezekkel kissé szúrós tekintettel várja az ifjú támadását.

//Amennyiben ez bekövetkezik, lassú hátrálásba kezd és folyamatosan hárít,vagy kitér. Tekintve hogy termete ellenére gyors ez nem jelent neki nagy kihívást. Ám ha a fiú nem közelharcba kezd hanem távolról próbálkozik, akkor kunait ragad a bal és a jobb kezébe is és azokkal védekezik, ill tér ki folyamatosan. Ezzel is a fiút akarja bosszantani.//

//Bocsi berendeltek melóba, öröm és boldogság a hivatásos élet, reggel amint tudok reagálok sorry.//

**Aziro** Szomb. Jún. 20 2015, 23:18

//Bocsánat a késésért, kicsit fleborult a hetem a terezethez képest//

Lesajnálóan mosolyog a vele szemben lévőre.

-Ha apám nem tanított nnél jobb modorra akkor neked se fog menni.
Vigyorog rá jükedvűen. Majd meglepődötten pislant kettőt. Mellkasára mutat.
-Álljak sorba pofonért? Ugyan! Nem most másztam le a falvédőről. Ha elakarod porolni a hátsómat ahhoz neked kell elkapnod engem. BLEEE
Ölti ki nyelvét a nagydarabra. Tartása lezser, nyugodt. Alapállásnak nem sok jelét mutatja. Finoman lépdel ide oda. Teste libeg lobog, majdnem mintha részeg lenne. Figyelme végig leendő oktatóján pihen. Furcsa tánc ez amit Aziro lejt. Hol hangosabb háttérzajjal hevesebb hol elcsöndesül teljesen.
~Én vagyok a szél, egy vagyok a széllel, kitérek minden elől és elpusztítom ami utamban áll.

**Yoru** Vas. Jún. 21 2015, 09:12

//Nos akkor imprózok, és semmi gond húzós volt a hétvége nekem is, múzeumok éjszakája családi balhé… hosszú.. ontsuk a véred.  //

Aziro nem moccan legalábbis nem támadó jelleggel. Inkább lötyög mint egy szatyor amit a szél felkapott és ide oda riszál a levegőben.
~ He he, ezt ismerem. A mozgása kiszámíthatatlan és legies, direkt támadással nem megyek ellene semmire.
Yoru már biztos benne, hogy a fiút egy rejtett homoki ninja edzette. És elmosolyodik.
- Nekem mondod, hogy mozog a falevél?
Hangja jókedvvel teli, de közben alattomosan jár a keze a köpeny alatt és egy kunaira drótot csomóz melyet a bal kezében fog. Ami mikor az utolsó kis szótag is elhagyta a száját támadásba lendül. Lábát a mögötte álló fán megvetve vízszintesen mint a torpedó kilő a fiú felé, és mikor elérte annak tartózkodási helyét, kezét a talajon megvetve lendíti körbe lábait és kényszeríti mozgásra.
~ Lehet, hogy gyors vagy öcsi de nálam nem hiszem.
Yoru kis indítása a olyan lendülettel bírt, hogy a lábai és a köpenye útján az avart is felkavarta a földről. A szálló levelek közt egy pillanatra szétnyíló köpenyéből kivillan bal karja és rajta talán halványan megpillanthatóvá vált a két fejpánt.

// Gondolom el vagy fel ugrottál, és közben talán láttad is a fejpántokat, de lehet csak egy pillanatra villantak meg a fém lapok.
Yoru a pörgő rúgás után amennyiben nem találta el ellenfelét, úgy az előkészített kunait Aziro felé hajítja. Lehetőségekhez mérten a lábát célozva.
Ha a rúgás talált, úgy Yoru rövid ütésekkel és rúgásokkal támad a fiúra, de csak jobb kézzel, hiszen a bal kezében még mindig ott a kunai.//

**Aziro** Vas. Jún. 21 2015, 11:35

A nagyfiú végre támadásba lendül. Aziro tekintete némikép megváltozik. Izgatottá, kissé pszihová válik. Tartása görnyedté válik. Igykeszik súlypontját lentebb tartani ellenfelénél. Mielőtt Yoru lefékezné magát a kezével ő tesz egy féllépést hára. Ám meglepően konstatálja, hogy nem egy egyszrű fejel a falnak roham. Az oldalról közeledő lábat érintő fogással két keze közé veszi majd zsugorkanyar ugrással elegánsan át libben felette lábaival. Yoru lábát azonnal el is engedi. Jobb lábbal ér földet, a balt megveti Yoru hátán és elrugaszkodik róla, hogy ismét meglegyen a köztük lévő távolság. Lábait gyorsan magához húzza, mielőtt azt elkapnák. Guggolásba ér földet onnét pedig mint egy rugó felpattan és még egy kicsit hátrébb már kétlábon áll. A porból megcsillan valami ami felé halad. Mielőtt a kunai a lábába állna terpeszbe ugrik.
-Méretedhez képest egész gyors vagy. Na meg rafinált.
~Meg erős is...
Nézi az elülő port Yoru körül aztán elvigyorodik. Átlép a kunai fölött. Oldaláról leakaszt egy sárga tollat. Azzal al endülettel lehajol és elvágja a drótkötelet vele, majd a lendülettel tovább haladva odébblépve feláll és elteszi a tollat is.

//Sajnos az élet megint közbe zsólt, Du/este fele a tervek szerint fogok tudni írni.... gomen//

Ajánlott tartalom