Re: Határvidék

**Yoru** Vas. Jún. 21 2015, 12:01

~Úgy fest a támadás nem volt célravezető, hát akkor legyünk kicsit keményebbek.
Szeme elkomorodik, és minden érzékével Azirora fokuszál. Miközben felegyenesedik, köpenye alatt a kunait elteszi és ujjait a bokszereibe csúsztatja.
- Tudod a szemtelensége, nem adottság, hanem nevelés kérdése. És tudod tapasztalatból tudom, hogy a legszemtelenebb állat az emberek után a galamb. Ezért meg sem lepődöm, hogy te is a tollas kártevőkkel töltöd az időd.
Arcán gonosz vigyor ül, miközben a még mindig rejtett kezei a tigris jelét formázzák.
~ Shunsin no jutsu!
A gondolattal egy időben a chakra szétszalad Yoru testében, és neki iramodik.
- Gyere kicsi. Játszunk!
Ha az előbb közel volt a támadás ahhoz, hogy elkapja a fiatal ellenfelet. Ez a sebesség sokként érheti a fiút.

//Amennyiben sikerült elég közel kerülnie Aziro-hoz, kezei gyors sorozatokkal kezdik a fiút sorozni, főként ismét felkarra és combra céloz, de karjait nem nyújtja ki teljesen. És ezt folytatja amíg pár ütéssel eléggé le nem lassítja az ifjút.
Ám ha nem ér elég közel akkor marad az ismételt lábtechnika és utána igyekszik a fiút megfelelően eltalálni, hogy az lelassuljon. Mind két esetben a gyorsabb test jutsut csak addig alkalmazza amíg oda nem ér a fiúhoz, a támadások alatt már nem aktív, nem vesztegeti a chakráját.//

//Relax, időnk mint a tenger Cool

//

Jiraiya Vas. Jún. 21 2015, 21:57

//Yoru. Mondtam hogy egyszerre két helyen nem lehet egy Játékos, ezért az itt folyó játékot addig szüneteltesd, amíg mi be nem fejezzük. Adok majd időt rá, viszont addig itt ne játssz. Később visszatérhetsz ide. De szerintem mondtam Pm-ben, hogy hogyan működnek a dolgok. Arra kértelek, hogy itt fejezd be a játékot és csak utána írj a játékunkhoz.//

**Ago** Vas. Júl. 05 2015, 11:30

//Madara//

Egy étterem… nem is, inkább kocsma, ahol Ago éppen levesét kanalazgatta.Egyszerű lepukkant hely volt, talán ha három vendég lézengett itt. A falak rohadtak, és a söntésből is hiányzott egy nagy darab. Az ablakok koszosak az asztalok vegyszerszagtól bűzölögtek. Ago utálta a levest, de nem nagyon tudott mást megenni. Kérhetett volna pépesített ételt, vagy valami főzeléket, de akkor a kocsmáros gyanúsnak nézhetné, és kérdezgetne. Ago pedig szerette volna elkerülni mindezt. Nem elég, hogy a mindennapi betevővel meg kell harcolnia, nem akart még egy komplett fogadót is kiirtani. Bár amúgy is furcsállta őt a kocsma tulajdonosa. Hiszen nem minden nap lép be egy idegen, drapp kabátban, hátán egy függőleges zöld csíkkal, illetve bekötözött fejjel, amiből csak a jobb szeme látszik ki. De hála az égnek nem kérdezősködött, csak érdeklődve felvonta a szemöldökét. Ago egy könnyed morgás és mutogatás egyvelegével adta le a rendelést az egyre meglepettebb kocsmárosnak. Mikor kihozta a rendelést, Ago fogta és leült az egyik sarokba bekebelezni az ételt. Ez egy nehéz procedúra volt. Először is le kellett fejteni a gyolcsot, de úgy hogy a száj csak kis része látszódjon ki. Majd utána jobbjával benyúlt a szájába, és lehúzta az alsó állkapcsát. és ebbe lapátolta be az ételt. Nagy nehézséget okozott volna neki, ha a nyelvét is elveszíti a robbanás következtében, de így legalább az ízek megmaradtak. Intett a kocsmárosnak, hogy egy korsó sör is jólesne, noha ez csak egyszerű kézjelként bontakozott ki. Felemelt kéz kinyújtott mutatóujjal. Még a hülye is megérti. A tulaj előhozta a rendelést, és letette az asztalra, karnyújtásnyira Ago-tól. Idegesen dörzsölgette kezét, és megkopaszodott fejét törölgette konyharuhájával.
- Elnézést uram… de ha szabad megérdeklődnöm… mi járatban van errefelé? Talán rosszfiúkat üldöz? Vagy a frontról jött vissza…
Lassan elhalkult, mert belefagyott a szó. Ago hátradöntötte a fejét, szája most már tisztán látszott, és az előbb lenyelt sör egy része csorgott ki a nyíláson. De a szeme mellyel a kocsmárosra nézett volt a legrémisztőbb. Azt üzente: „Fuss”
Ekkor kivágódott az ajtó és egy jól öltözött fiatal fiú lépett be rajta, fehér hajjal, és egy furcsa szemszerű fülbevalóval. Kip volt az Ago informátora, és Füle. Körbetekintett a lepukkant helységen, és mikor meglátta Ago-t elvigyorodott.
- Hóhahó! Na, látom ide evett a fene drága barátom! – mondta mézesmázos hangon. Persze ez Agot soha nem hatotta meg. Pontosan jól tudta, hogy Kip egy tenyérbe mászó figura, aki szereti, ha mindenki rá figyel. Emiatt is lett jó informátor, mivel sokszor olyan kuncsaftokat is szerzett, akik csak neki akartak imponálni. Ezek nagy többsége lány volt, akik azt kérték tőle, hogy tegye el láb alól a párjukat, hogy aztán majd Kip-el lehessenek. A kis naivak, Kipet csak a pénzük érdekelte.
- Csak hogy megtaláltalak. Égen, földön kerestelek, de te eltűntél akár csak a füst! Hajajaj nagy galibát okoztál ám nekem. De hát végre megvagy és ez a lényeg… mond mi újság?

Legszívesebben kiherélnélek azzal a fajankóval együtt ott a söntés mögött. Nem vigyáznál jobban arra, hogy mikor és hogy tűnsz fel? Egyébként hogy a viharba találtál rám?

- Csiripelték a madarak, hogy valamerre erre bujkálsz, hát jöttelek meglátogatni!

Te és a te misztikus madaraid… melyik ribancod mondta?

- Héhéhé nem is az… csak szereti a pénzt és a vad éjjeleket. Amúgy ha nem tűnt volna fel, egészen nagy látványosság vagy az utakon. Felhúzott csuklya, bekötött fej. Leginkább egy Horrorfilm főszereplője néz így ki, nem egy szerény vándor.
Kip is intett hanyagul a kocsmárosnak mire az kihozott egy újabb korsó sört.
- Áhh köszönöm. Tessék most, én hívtalak meg valamire barátom.

Nem vagyok a barátod. Te csak az informátorom vagy. Nem a barátom.

- Barát, informátor, szerető nekem mindegy. A lényeg, hogy busásan megfizeted a szolgálataimat. Ezért is kedvellek.

Elég a köntörfalazásból. Mit keresel itt?

// Ago csak mutogatni tud, így bármi amit mondd az jelbeszéd, Kip érti mivel ő a tolmácsa, illetve ő tanította meg Agot jelelni, még nagyon rég. //

Jiraiya Vas. Júl. 05 2015, 19:04

// Kenshiro Hanae - Az Új Család //

   "Itt a vége... Szülei meghaltak, már csak Ő maradt... Reszketve, fázva a hideg faltól... de még életben!" Itt a vége? A fiatal, törékeny teremtés reszketve húzta meg magát a nyirkos barlang sötétjében. A kemény és hideg kőzet, durván nyomódott a csöppnyi lány testének, miközben szívverése egyre csak lelassult. Chakrája alig felfedezhető, hiszen kevés és bizonytalan. Egy ekkora, ennyire jelentéktelen teremtést, szinte lehetetlen érzékelni, főleg koncentráció nélkül, de a lány erre még rá is erősít azzal, hogy szinte minden életjelét elcsitítja, mintha már mesteri szinten menne a számára.
   Pengék suhogását hallotta, úgy rándultak elő gazdáik tokjából, mintha csak vágynának arra, hogy belemélyedhessenek az emberi húsba, a hangjuk pedig, mint ezer nő sikítása. Félelmetes megtapasztalás egy gyerek számára ez, ám Hanae valahogy képes volt mindezt kizárni. Persze ez még nem jelenti azt, hogy fel sem fogja, hogy mi történik, de neki bújnia kell!
- Hol a gyerek?!
Hallja a kissé halk, de erőteljes kérdést, majd az anya szívbemarkoló ordítását. A fiatal kislány, talán még a fülét is befogja ezek hallatán, ám az odakint történő események, attól még nem szűnnek meg. Fáklyák fénye gyullad fel, a kint lévők árnyéka úgy táncol a barlang bejáratánál, mintha csak gúnyolnák a család esetlenségét. A következő pillanatban Hanae egy árnyat lát a földre esni... Nagyon jól tudja, hogy ez az árnyék édesanyja árnyéka, aki kétségbeesetten tartja maga elé a kezét, ám a felette álló maszkos férfi, nem könyörül rajta. Pengéjét úgy szúrja át a földön fekvő árnyékon, mint ahogy egy öregember a botjára támaszkodva lép előre egyet... A nő árnyéka ezután megdermedt, majd a kéz, elveszítve a kontrollját, lassan a földre hull... Ezek az üldözők nem a pénzért és nem is a gyilkosságért ölnek! Pusztán kötelességből... Ezért is voltak képesek ilyen tárgyilagossággal lemészárolni egy egész családot. Azonban még nem végeztek.
   A három fős ANBU osztag már indult is volna meg, hogy felkeressék az eltűnt kislányt és hát valljuk be: Ilyen képességekkel és egy ilyen rejtekhellyel a fiatal Hanae nem sokáig húzta volna, elvégre az egy dolog, hogy képes elrejteni testét úgy, hogy csak egy kődarabnak tűnjön, de az ANBU-t nem verheti át ilyen könnyen. Ám ekkor valami furcsa dolog történt. A meggyújtott fáklyák fénye kialudt, hatalmas sistergések közepette, mintha csak víz érte volna őket. Az ANBU persze nem riadt meg, azonnal tudta, hogy merre kell fordítaniuk tekintetüket, ám a maszk mögött, azokon a kicsi lyukakon keresztül igazi emberi szemek rejtőznek és így pont az lett a vesztük, hogy ellenfelükre néztek. Mindhárman üvöltve a fájdalomtól roskadtak térdre, majd a következő pillanatban egy puffanás hallatszott, ez után pedig egymás után hallgatott el a három üvöltő ninja... Néma csend állt be. Ha Hanae eddig fülére tapasztott a kezét, a fények kialvásával most biztosan levette onnan, hogy jól halljon mindent.
- Még él.
- Rendben. Akkor nézz bele a szemébe.
Újabb másodpercek telnek el. A fiatal kislány szíve összeszorul. Még él?! Életben van az édesanyja? Van még remény?
- Uh... A francba.
- Mi történt?
- Meghalt. Csak egy nappal ezelőttig tudtam visszanézni az emlékeit... Ezt nézd.
Mondta a mélyebb hangú ninja, mire a magasabb és fiatalabb hangú néhány másodpercre elcsendesedett. A néhány másodpercnyi idő alatt, a fiatal Hanae valószínűleg megjárta a poklot. Mellkasában iszonyatos fájdalmat érzett, ahogy a gyomra is görcsbe rándult. Feje úgy sajgott, mintha három napja nem aludt volna. Most kezdi csak felfogni, hogy mi történik, ám újra mozgást hallott... Egyik pokolból a másikba, egyik félelemből a másikba esik. Vajon meddig bírja még? Újra tűz fényét észleli a barlang bejárata elől, ám ezúttal a fény valamivel kellemesebb és halványabb, azonban amit magával hoz, az rémisztő. Két sötét alak jelenik meg a barlang bejárata előtt, ám kissé hajlottak voltak, elvégre a bejárat elég kicsi. A kislány szíve vadul zakatolni kezdett, tudta, hogy ráleltek. Sosem érzett még ilyet, a testében az erek kitágultak, adrenalinja és pulzusszáma az egekben... Ahogy a két férfi megtette első lépéseit, a kislány csöppnyi teste nem bírta tovább a fizikai és a lelki terhet... Bár a tudat küzdött, de Hanae szemei elhomályosodtak, izmai elernyedtek és a lány eldőlt... Érezte, ahogy a teste álltak felmelegedett falrész, átvált újra a hideg és nyirkos érzetté, ahogy a csöppnyi test végigcsúszik a fal többi részén, majd megállapodik a hideg kövön. Hanae szeméből könnycseppek szivárogtak, majd elnyomta őt a fájdalmas és sötét álom...

// Reagálj, majd a következő posztodba írd bele, hogy amikor felkelsz, egy sötét szobában találod magad. Ágyban vagy ez nem kétséges, de az orrodig sem látsz.
Ui.: Posztot Jigokutariba kérném ^^ //

**Hyuuga Oyoki** Vas. Júl. 12 2015, 14:34

//Ago, elolvastam az előtörténeted és egy igazi finomságot találtam ki számodra Very Happy

//

Jelenléted mint általában nem kis feltűnést keltett. Nem a legnívósabb helyet nézted ki magadnak, ám a küllemed még az ilyen környékeken is szokatlannak számított. Az sem segített rajtad, hogy csak mutogatva tudtál kommunikálni, és bár lehet nem így érezted, de kifejezetten szerencsés voltál mikor a barátod... vagy üzlettársad... na mindegy amikor Kip befutott. Bár a Fülnek kedvéra vallot még veled is a csevegés, de te pár kézjellel, hamar rendre utasítottad így hát nem volt más választása bele kellet csapnia a lecsóba.
- Te aztán még mindig nem szereted csak a szimpla beszélgetéseket mi? Na mindegy nem is csak azért jöttem ide.- Mondta még mindig nagy vigyorral az arcán. Ám amikor a lényegre tért, már jóval lejjebb vitte a hangját, hogy a kíváncsi fülek ne tudják kihallgatni a beszélgetéseteket.
- Nem tudom hallottál e mostanában a Murénáról, hogy mik is történtek ott?- Suttogta. - Hülyeségeket beszélek, hisz honnan is halhattál volna róla. Az egész szervezett romokban. Még mindig dúlnak elvileg a hatalmi harcok, amik sok életet követelnek meg, de most nekünk nem is ez a fontos. Ha engem kérdezel ezek kiirtják egymást és a szervezetnek annyi. Vagyis a munkámnak is annyi. Na de ami igazán fontos. A küldetések folyamatosan érkeznek be de nincs akik elvégeznék. Pár komolyabb ügyfelet igyekszek megtartani, viszont ehhez kell ember, egy képzett ember aki végrehajtja a feladatokat. Veszélyes melók ezek, de rendesen jól fizetnek. Talán az első küldetés amit szereztem neked, még kedvedre is lesz. Bár tudom, hogy neked olyan nincsen.- Kacagott fel majd folytatta. - Szóval a részletek persze csak ha érdekel. Egy bűnszervezett fejét kell levágni. A szervezettnek van egy vezetője, és megannyi embere. Fontos, hogy nem elég lecsapni a főgóré fejét, de a szervezeten belül minden szekció irányítóját is meg kell ölni. Nehéz feladat, de nem lehetetlen. A gond csak az, hogy ha megölöd a vezetőt, vagy valamelyik alkalmazottját, akkor onnantól kezdve számítani fognak a támadásra, vagy akár vadászni is kezdenek rád. Így a legcélszerűbb, ha egyszerre ölöd meg őket. Erre két hét múlva esélyed is lenne, ugyanis lesz egy nagy találkozójuk Kimigakuréban. Elvileg mindenki ott lesz aki náluk számít, így válogatás nélkül kell végezned mindenkivel. Ha igényled tudok egy kis csapatott szerezni neked, hisz nehéz meló, de akkor a suska is annyi irányba megy. Nos mit szólsz hozzá?- Fejezte be a hosszú elmesélést egy kérdéssel. Majd míg jelekkel válaszolsz neki, egy kis fényképet vesz elő a zsebéből, amit a válaszod végén eléd dob.
- Ő a fő célpont!- Mondja sokat sejtő mosollyal. Amikor megfodítotd a fényképet egy ismerős alak tárul a szemed elé. Bár az arca csak távoli emlékezetedben rémlik, a jellegzetes kalapjáról azonnal felismered. Ő volt az egykori fogva tartód és kínzód.

**Ago** Kedd Júl. 14 2015, 16:47

Ago lenyelte az utolsó kortyokat a söréből majd lecsapta a koszos-zsíros asztallapra a koszos-mocskos korsót. Legszívesebben a kocsmáros fejéhez csapta volna oda, hogy ilyen borzalmas italt szolgált fel neki, de kerülni akarta a feltűnést. Előrehajolt, hogy hallhassa Kip mondandóját, és közben elkezdte visszarendezni az arcát. Először a száját pattintotta vissza a helyére, ami meglehetősen fájdalmas volt, de nem foglakozott vele. Utána jött a többhetes kötés, ami már kezdett sárgulni, helyenként el volt tépve, és már bűzlött is. De nem volt másik tekercs nála szóval be kellett ezzel érnie.
Kip munkaajánlata nem igazán keltette fel az érdeklődését, de ezt is jobbnak látta elvégezni, mintsem, hogy bandukoljon fel-alá céltalanul.

Nem hangzik valami vállalhatatlan szarságnak. Igazából attól függ, hogy hány embert akarok magam alá, hogy kit kell eltenni láb…

Nem fejezte be a mondatot, mert Kip odadobta neki a képet. A kalapos látványa egy pillanatra kikapcsolta Ago agyát, és hirtelen emlékek töltötték meg az agát. Emlékek egy jóságos emberről, aki megmentette az őrült apától. Egy könyörtelen állat, aki négy napig nem adott neki se vizet se élelmet. Egy lény, aki megvakította a bátyját.
Szemébe a vérerek a pillanat tört része alatt szöktek be, és változtatták át azt, egy vadállat vérre éhes szemévé. Torokból jövő köhögő hörgéssel összegyűrte a képet, és zsebre vágta. Végre elpusztíthatja gyermekkora megrontóját, végre bosszút állhat, és addig fogja kínozni, és a haláltusáján röhögni amíg, ismét el nem veszíti a hangját. Végre, csak úgy a ölébe hullott gyermekkorának meghatározó alakja, azzal a céllal, hogy véget vethessen az életének. Ha Ago szokott volna örülni, most biztos táncra perdült volna, de így csak elszántságot, és izzó haragot érzett. Ha jól csinálja, talán találkozhat a bátyjával Bulattal, és számon kérheti rajta az összes tettét, és láthatja mivé is lett, a „jókisfiú” testvére. Legszívesebben addig ütötte volna őt, amíg be nem látja, hogy csak kedvességgel annál az embernél nem megy semmire. Ago mindig is kemény volt az ottani emberekkel, de leginkább a gyerekeket sanyargatta, ahogy éppen kedve volt hozzá, hiszen a porbafingók nem voltak olyan ügyesek vagy határozottak akár csak ő, és ezzel hátráltatták minden munkáját. A kalaposéknál kizsigerelte a dolgokat, vagy fenyegetéssel érte el a céljai. Bár ezek alaptalannak tűntek, a nagydarab fickók volt, hogy berezzentek, egy-egy jól elejtett fenyegetés miatt, és megtették, amit a kis Ago kért.
Szóval Kip valóban egy csemegével állt most elő. Ago néhány gyors kézjellel vázolta a dolgokat a Fülnek:

Egyedül megyek. Nem kell a szemét, aki csak visszafog. Menj be a városba és hozz nekem néhány cuccot. Itt a lista – ezzel lemutogat kettő Füstbombát (300), három Kunai (600) és egy szerszámos szettet 5m dróthuzallal (1000) – szerezd be nekem, és utána megyek vadászni.

Égett a vágytól, hogy a Kalapos beleiben taposhasson, égette elülről a tudat, hogy hamarosan fejét veheti ennek az embernek. És hogy az egész hálózatot kiirthatja. Ha Kip meghozza a cuccokat Ago egyből el is indul Kimigakurébe, persze csak azután, hogy megérdeklődte a pontos címet.

//A fegyvereket felírtam, és a pénzt levontam ^^ //

**Hyuuga Oyoki** Kedd Júl. 14 2015, 19:03

Kip igencsak meglepődött, a reakciódon. Valami újat látott benned... talán a lelkesedést. Ezidáig nem nagyon volt szerencséje ilyennek látni téged, elvégre az érzelmek tabuk voltak és a lelkesedés már egyfajta érzelem. Egy papírfecnire gyorsan leírta a rendelésed, majd elrakta a tőled kapott pénzel együtt. Viszont még nem indult el.
- Tudom, hogyha valamit a fejedbe veszel nehéz róla lebeszélni, de azért csak megpróbálom. Lehet szar osztozkodni másokkal a jusson, de ez korántsem egy könnyű meló. Gondold át újra, hogy akarsz e csapattársakat. Adok még pár gyors infót, hogy mitől is olyan nehéz ez a feladat. Szerintem amikor te még a képen lévő fickónál voltál nem is tudtad mekkora kutyák ők. Bár akkor a kalapos... vagy név szerint Otiku Haramino még nem volt olyan nagy hal ma már ő a Füst országa mellet a Vízben rejlő maffia feje is. Ezenfelül befolyásos politikusnak is számít, így a halála esetén szinte biztos, hogy rákerülsz a radarra. A maffia fejeként az ő feladata a főbb szekciók átlátása és irányítása. Az alábbi csoportok vannak: tarhálásért felelős csoport, szerencsejáték csoport, éjjeli pillangó csoport, behajtási csoport, uzsora csoport és a védelmi csoport. Ezenfelül van egy külön felelőse a Füst országának és egy ember aki a Víz-ért felel. Összesen hat csoport, országonként egy-egy al-ember és a fej. Egyszóval kilenc emberrel kell végezned, akiknek komoly a védelmük is. Nagyon strukturáltak és erősen szervezettek ezek. Nehéz róluk túl sok információt szerezni, és veszélyes velük kapcsolatba kerülni. Ám ha te egyedül akarod csinálni én nem állok az utadba. Tanakodj rajta amíg beszerzem a kért cuccokat.- Mondta majd magadra hagyott a gondolataiddal. Azért annyira volt figyelmes, hogy a fogyasztásotok összegét az asztalon hagyja. Közel egy óráig voltál egyedül, ami zömében eseménytelen volt. Mikor Kip vissza ért nem teketóriázott lerakta neked az árút az asztalra, a kocsma vendégségének nagy döbbenetére.
- Itt van minden amit kértél. Nos hallgatom a válaszod, kell e csapat vagy sem?- Kérdezi félmosollyal. A válaszod után elővesz egy térképet, amin a Víz országa van. Azon belül egy kis szigetre mutat neked, amit csak kevesen ismernek.
- Itt lesz a beavatás. Ennek a szigetnek a neve Yaibashima. Régen vagy talán a mai napig is, itt képezték vagy képzik ki a köd hét kardforgatóit. Ám erre a napra ez az eldugott sziget, csak az övék lesz. Mivel nem túl nagy ezért könnyű védeniük, neked viszont nehezebb így bejutnod. A sziget közepén van egy szentély ami két hét múlva a beavatás helyszíne lesz. Időd még van bőven, de neked kell kitalálnod mikor, hogyan és honnan akarsz bejutni a szigetre és végezni a feladatod. A térképet tartsd meg, biztos jól jön a terv kitalálásához. Egy darabig én is veled tartok, de a szigetre hót ziher, hogy nem teszem be a lábamat.- Fejezte be a gyors helybeigazítást.

//Te dönthetsz, hogy hova szeretnél postolni. Ha mégis kellenek emberek akkor postolj még ide, ha viszont máris elindulnál, akkor tervezd meg az útvonalad és a következő állomásodra írj kérlek. Ez esetben majd egy PM-et is kérnék, hogy hova ment a post.//

**Ago** Kedd Júl. 14 2015, 23:22

Ago érezte a vér szagát, érezte amint a forró vas ízű bíbörvörös nedű lecsorog a Kalapos torkán… látta maga előtt az eltorzult arcot, a félelemtől reszkető ajkakat, és a néma sikolyt mely a torkán szaladt fel… ezután az ábrándkép elúszott, és ismét ott ült a kocsmában Kip-el szemben, aki éppen a részleteket magyarázta. Ago egy legyintéssel útjára bocsájtotta a fiút, aki úgy hagyta őt ott, hogy gondolkodjon el azon, mégis kell-e plus ember vagy sem.
Ago hátradőlt a székben csuklyáját a szemébe húzta, és lábait keresztbe téve földobta az asztalra. A kocsmáros, nem mert odajönni, hogy szóljon neki, vegye le a lábait onnan, hiszen még mindig az előző fenyegetés hatása alatt állt, noha egy szúrós tekintet megeresztett Ago felé.
Ő maga a gondolatiba merült, és azon töprengett, hogy vajon szüksége van-e emberekre ehhez a küldetéshez. A pénz nem érdekelte, jelenleg az egyetlen dolog, ami hajtotta őt előre az a mélyen gyökeredző bosszúvágy a Kalapos irányába.
~ Otiku Haramino… Kalapos… Milyen érés az, amikor napokig éhezel? Milyen érzés, amikor megfosztanak a szemed világától? Vajon szereted a saját ürülékedet enni? Nos… hamarosan kiderül…~ gondolta magában Ago. Majd lassacskán kezdett a fejében egy terv összeállni, amivel akár még esélye is lenne megölni a Kalapost, és a kutyáit.
Miután Kip visszatért a rendeléssel, Ago elpakolt, majd szólt, hogy vázolja a helyszínt, és majd utána dönt a csatlósokról.
A Köd hét kardforgatójáról már hallott, de csak elejtett szófoszlányokat, mondattöredékeket, mesedarabkákat. Így a név lehet nem sokat mondott neki, de mindenképpen érdekesnek vélte. A helyszín nem nagy szóval összesen két emberre esett a választása.

Kettő legyen! Az egyik egy csapdaállító, a másik pedig egy beépített ember, aki nyitva hagyja az ajtókat, és csinál nekem egérutat. Ami fontos, hogy mindketten szabadúszók legyenek, nem akarok egy szervezetbeli embert sem magam alá. És tudni akarok róluk mindent, hogy néznek ki, mihez értenek, mennyiért dolgoznak. És Tudni akarom, hol tehetem el őket láb alól, ha végeztem a feladattal.

A szolgákra csak addig van szüksége, amíg bejut, az épületbe kivégzi a célszemélyeket, és utána lelép a szigetről. Utána, ha minden jól megy, nem kell osztozkodnia senkivel, és így a kiléte is titokban marad, Kipnél és jómagánál.

**Hyuuga Oyoki** Szer. Júl. 15 2015, 17:54

Kip figyelmesen végig "hallgatja" bár inkább csak nézi a kéz jelel elmutogatott utasításaid. Mikor befejezted, egy mély sóhajjal előzi meg a válaszát.
- Túl sokat kérsz kedves barátom. Nézzük csak sorba. Egy profi csapdaállító... ez okés, ezt eltudom intézni. Viszont a beépített ember már más tészta. Mint mondtam, elég jó a védelmük és a szervezettségük. Max az alárendeltjeiket lehetne rávenni a köpésre, de egyrészt ők nem tudnának nekünk szinte semmit segíteni, plusz meg sem tudnám őket közelíteni. Ha ilyen embert akarsz sajnos neked kell egyet találni. Akiket tudok én szerezni neked seperc alatt, az alábbi emberek.- Mondja majd egy pillanatra lehajol csak azért, hogy egy Bingo könyv szerűséget előhalásszon.
- Nos ez az a tíz ember akikekkel rajtad kívül szoktam még együtt dolgozni. Benne ő -mutat egy kb tizenkét éves fiatal lányra- ő a csapdák mestere. Máshoz nem is igazán ért, viszont ahova ő lerak egy csapdát az tuti beüt. Már ha arra megy valaki. Viszont van még egy apróság. Mivel ők is üzleti partnerek, örülnék neki ha direktbe nem halnának meg. Magyarul kérlek ne likvidáld őket, mert az nekem üzleti veszteség. Vagy ha muszáj megölnöd őket, akkor viszont az értéküket levonom én a fizetésedből.- Kezd bele az alkudozásba, majd eléd rakja a vékony könyvet és hagyja, hogy kedvedre válasz az emberek közül.

1. oldal

Név: Soigotu Kijomani

Kor: 19
Nem: Lány
Speciális képesség: Szél elemű beállítottság, és profi használat.
Kinézett: Íme

2. oldal

Név: Mosanico
Kor:32
Nem: Férfi

Speciális képesség: A tűz elem mestere.
Kinézett: Íme

3. oldal

Név: Hiien Ujukimi

Kor:16
Nem: Fiú

Speciális képesség: Profi kardhasználat, és kémtechnikák.
Kinézett: Íme

4. oldal

Név: Kuna

Kor: 24
Nem: Nő
Speciális képesség: Orvosi ninjutsuk. Nem csak gyógyításra használja őket.
Kinézett: Íme

5. oldal

Név: Hijome

Kor: 12
Nem: Lány
Speciális képesség: Csapdaállítás és aktiválás. A csapdák mestere.

Kinézett: Íme

6. oldal

Név: Toki

Kor: 21
Nem: Férfi
Speciális képesség: Háromfajta lényt tud idézni. Sasokat, kutyákat, és medúzákat. Ezenfelül kicsit jártas az alap szintű ninjutsukba.

Kinézett: Íme

7. oldal

Név: Zoi

Kor: 17
Nem: Lány
Speciális képesség: Genjutsu specialista

Kinézett: Íme

8. oldal

Név: Oisukira

Kor: 15

Nem: Fiú

Speciális képesség: Víz elem specialista

Kinézett: Íme

9. oldal

Név: Yayanakashi

Kor: 26

Nem: Lány

Speciális képesség: Jártas többféle fegyver fogatásában és villám specialista.

Kinézett: Íme

10. oldal

Név: Kontruiko

Kor: 17

Nem: Fiú

Speciális képesség: Képzett stratéga és tai jutsu specialista

Kinézett: Íme

Miután alaposan végignézted őket megvárja a döntésedet, majd így szól.
- Jut eszembe te még nem kerültél bele a kis könyvembe. Ugye belerakhatlak?- Mosolyodik el, sejtve a válaszod.

//Nem tudom a füzetes leírást miért szedi darabokra. Én egybe írtam le, és kétszer próbáltam szerkeszteni látva, hogy a végleges verzióban megint szétjön. Bocsesz.//

**Ago** Hétf. Júl. 20 2015, 19:37

Ago morgott, mint egy veszett kutya mikor elveszik előle az ételt. Bár igazából ez nem is olt morgás, hiszen ahhoz is hangszálak kellenek. Ez leginkább ilyen erőltettet köhögésre hajazott, de be kellet érni ennyivel. Nem szereti, ha valami nem úgy történik ahogy ő akarja. Jelen esetben nem ölhette meg a választott embereket, és ez felettébb bosszantotta. Belül azon gondolkozott, hogy ezért a szemtelenségért megöli Kipet itt helyben, de sajnos túl értékes volt Ago számára. Még. Kip egy kis könyvet adott Agonak amit ő tüzetesen átvizsgált a még működő jobb szemével, és agya lázasan kattogott egy jó csapatösszeállításon. Lehet mégsem lesz ez olyan egyszerű küldetése, mint gondolná, de hát mit van mit tenni. Az egyetlen célja hogy levágja a kalapost. Hogy azután mi lesz, az nem érdekelte, hiszen biztos volt benne, hogy el tud tűnni. A bejutással volt a gond és nem a bennmaradással. Ha már az áldozatai közelében tudhatja magát, akkor azoknak nincs esélye ellene. De ahhoz, hogy a szigetet megközelítse, segítségre van szüksége, amit Ago nem igazán szeretett beismerni. ÉS ami még rosszabb úgy tűnt nem lesz elég két ember. Ahogy idebent érlelődött, megfáradt bal szeme idegesen ficánkolt a kötés alatt világát keresve. Még nem tudta használni azt az átkozott szemet, és ez kellő hátrányhoz jutatta az előtte álló küldetés során.
Ujjaival a következő számokat mutatta Kip felé, jelezvén, hogy ezeket az embereket akarja maga mellett tudni:

10: Kontruiko
7: Zoi
5: Hijome

Ők kellettek neki. Kellett egy csapdász aki telepakolja a tárgyalót mielőtt az ülés megkezdődik. Kellett egy stratéga, aki megszervezi a bejutást, és minimum kettő egérút lehetőséget. És kellett egy Genjutsu specialista, hogy a bejutást kivitelezhetővé tegye számura. A pénz nem lényeges Ago számára, így ha kevesebbet is kap, a küldetése végén nem érdekli. De ahhoz, hogy újra lássa gyermekkora megrontóját, mindennek olajozottan kell mennie.

Ha megvannak, az emberek akarok velük találkozni. Szervezd le és intézd el, hogy egytől egyig ott legyenek. Aki késik, azt megölöm. Aki nem jön el azt is. És tegyél be abba a könyvbe… de ha olyan feladatod lesz, amit egy anuszbólrántott csecsemő is el tud végezni… rám ne számíts.

**Hyuuga Oyoki** Szer. Júl. 22 2015, 19:44

Kip boldog mosollyal nyugtázta, hogy csak választottál magadnak egy ütőképes csapatott, és látszólag megfelelt az a kivetés is neked, hogy nem végzed ki a csapattársaidat. Mikor a kis könyvet vissza adtad neki gyorsa vissza rakta a helyére, majd sürgetve beszélni kezdett.
-Ez remek. Na most, hogy megvan kiket szeretnél nekem el is kéne mennem mindent leszervezni. Legyen a találkozó mikorra a többiek is megérkeznek mondjuk négy nap múlva a Vz országának kikötővárosában. Van ott egy fogadó, ami egyben kocsma is. Nem a legigényesebb hely, de találkozóra jó lesz. A hely neve Mérgezett Penge. Sok furcsa alakk szokott ott megszálni, de kérlek próbáld kerülni a feltünést. Háborús időkben nem olyan egyszerű csak úgy elvegyülni... pláne különleges ismertetőjegyekkel.- Tett utalást a nemtúl hétköznapi külsődre. -Ha négy nap múlva dél körül találkoztok akkor is marad még 10 napotok felkészülni mindenre. Nos akkor ott találkozunk barátom jó utatt.- Mondta majd ha egyebet nem akartál megbeszélni vele akkor távozott is.
Már elég késő volt ahoz, hogy útra kellj arról nem is beszélve, hogy két nap alatt könnyűszerrel eltudsz jutni a célodig, így ki kellett találnod mível ütöd el az idődett. S habár volt már saját stratégád, azért a tervezés részedről sem maradhat el. Már csak ha azt nézzük, hogy valahogyan feltünés nélkül kéne eljutnod a Víz országába.

//Ha nem szeretnél semmi komolyabbat csinálni akkor a köv postodat, már írhatod a Víz országa kikötővárosában, ami szolhat az utazásodról és a négy nap eseményeiről. Ha szeretnél még valamit kijátszani akkor írj belátásod szerint Very Happy

//

**Shenjino Arisa** Csüt. Aug. 27 2015, 12:28

// Isha, Shinshui, Tadashi - a 24-es csapat //

C? Vagy is... B? Teljesen biztosak benne, hogy ilyen küldetésre kellene minket vinni így a legelején? Most nem azért, de egy cseppet butaságnak érzem, hogy egy ennyire friss bagázst, akik azt se nagyon tudják, ki kicsoda, már egy ilyen feladathoz visznek.
- Sunagakure...? Halottak? - Szinte érzem, hogy miért minket választottak erre a feladatra. A háromból két tag onnan származik, nem gondoltak bele, milyen a saját embereinket elégetni? Pláne, ha ismerjük is őket. Mi van, ha a rokonaink vagy a barátaink az elesett személyek között vannak? Persze, mi vagyunk a világ katonái és dicsőség a saját hazánkat védve meghalni, de végül is ez csak egy üres maszlag. A halál az halál, akárhogyan következik is be. Mi céljuk lehet ezzel?
Most nem azért maradok néma, mert haragszom a tanárra, hanem inkább attól, mert teljesen le vagyok sokkolva. Torkomban egy hatalmas galacsin keletkezik, mi még a levegőt is alig engedi leérni a tüdőmben, de utána a visszaútján ismét akadályozza azt. Gyomrom is egyre inkább görcsbe áll és titkon abban reménykedem, hogy senkit se fogok onnan ismerni és legfőképpen, hogy egyik családtagomat se kell majd ott látnom.
Mereven magam elé bámulok, ahogy hallgatom a szövegelését, de valahogy még is képtelen vagyok figyelni. Nagyon-nagyon-nagyon kevés mindennel lehet kihozni engem a sodromból, és ez az egyik. Arra neveltek, hogy a hazám mindenek felett, hogy annak kell a világon a legeslegfontosabbnak lennie.
Viszont az, hogy befejezte a mondandóját, feltűnik, így egy apró bólintással nyugtázom a dolgot és hátat fordítva én vagyok az első, aki eltűnik a semmiben. Nem szabad mutatni, hogy felzaklatott e az ügy, még a végén ez is ki lenne figurázva, mint minden eddigi tettem. Úgyhogy felöltöm magamra az eddigi elszánt arcomat és bevágtatok a házamba anélkül, hogy akár egy szót is váltanék valakivel az itteniek közül. Nem szoktam ilyet csinálni, és ezt ők is tudják, így remélhetőleg rám is hagyják z egészet. Látszik, hogy komoly a dolog.
Szinte másodperceknek érzem azt az időt, amíg minden cuccomat belemélyesztem a táskám, illetve a tekercseim mélyére. Még pár pillanatig relaxálok, elköszönök a kiscicámtól – hisz küldetésre csak nem fogom vinni, számomra fontosabb a testi épsége legalább neki -, és minden erőmmel azon vagyok, hogy a legkevesebb kételyt lehessen leolvasni az arcomról.
A gyülekezőhelyre – úgy tűnik – én vagyok az első, aki megérezett, bár ha jól emlékszem, ezért anno Tadashit is jól kiosztották. Nos igen, inkább érkezek korábban, minthogy késsek, nem igaz?
- Mindenki összepakolt? - Az én hátitáskám szinte nem is áll másból, csak tekercsek sorozatából, sőt még így is kevésnek érzem. Alig tudtam néhány dolgot beléjük passzírozni, Maruról nem is beszélve. Úgyhogy szegény maradt szépen az övemre akasztva, mint valami darab hús. Nagyon kíváncsi vagyok, a többiek ezt hogy oldották meg, hisz alig látok náluk tekercseket, vagy a másik eshetőség, hogy ők nem is inkább a fegyvereikre hagyatkoznak.
- Tada... Neked nem fura ez a küldetés? Hogy pont nekünk osztották ki? - Szokatlanul halk vagyok egész úton, így talán felfigyel arra, hogy most hozzászólok

//Mint már említettem volt, a fán és a vízen járást részesíteném előnyben jelenleg. Aztán, te tudod Isha-san, hogy jön ki a lépés, mint ahogy megbeszéltük cheten. Határvidék - Page 19 Icon_smile

//

**Shunsui** Vas. Aug. 30 2015, 20:44

//Minato; Arisa; Tadashi; - A 24-es csapat//

~ Micsoda? C szintű küldetés, ami akár B szintűvé is válhat! ~ döbbenek meg hirtelenjében. Még most találkoztunk először, alig ismerjük egymást. Nem gyakoroltunk a csapatmunkát és nem vagyunk tisztában a másik kettő erősségeivel és gyengeségeivel, Egyedül Baku-Sensei erejéből láthattak Arisa és Tadashi egy morzsát, én még annyit sem. Ez őrültség. Ilyen hirtelenjében ilyen magas besorolású feladatot adni egy frissen alakult Genin csapatnak. Ez öngyilkosság. Nem tudom mi járhat a vezetőség fejébe, hogy ilyen feladatot osztanak ki ránk. Ennyire bíznának a képességeinkben? Bár ami igaz az igaz, az én képességem nem is olyan rosszak szerintem, de akkor is, ez még édes-kevés. Baku-Senseit sem értem miért egyezett vele a feladat elvégzésébe, miért nem mondott nemet és valami D szintű küldetést nem vállalt. Szerintem így kellett volna, az előző csapatommal az első feladatunk D besorolású volt, sőt az azt követő és az azt követő szintúgy. Nem vállalt addig veszélyesebb küldetést, míg össze nem szoktunk eléggé. Most is ezt kellett volna. Így látatlanban, hogy bízzon az ember a csapatársaiban. Hiába beszélgettünk egy keveset, az nem sokat ér. Különböző helyzetekbe kell állítani az embereket, mikor kitapasztják a másik szokásait, gyengeségeit és erősségeit. Ezek mind fontos dolgok, amikkel ha nincs tisztában az ember fia, akkor komoly gondjai is lehetnek. Könnyebben sérülhet meg a társa oda nem értése miatt, amivel ha tisztában lenne a ninjája, akkor nem sérülne meg, mert jobban odafigyelne arra. Rosszabb esetben nem hogy megsérül, az még kisebb gond, hanem meghal. Amit nem igazán szerettem volna, oly’ sok minden van még, amit látni és megszeretnék tenni.
A Sensei és a többiek biztos észrevehették a megdöbbenésem, ami kiült az arcomra. Az sem nyugtatott meg, mikor Baku-Sensei azt mondta, miszerint a pácba kerülünk, akkor kihúz minket belőle. Nem pont így mondta, de a lényeg ez. Más esetben azt mondanám, milyen nagyképű, de most nem tudnám mondani.
~ Ha ennyire biztos magában, akkor biztos erős lehet. ~ állapítottam meg. Próbáltam elterelni a gondolataimat a küldetésünk szintjéről. ~ Csak nehogy ez a túlzott önbizalom vezesse a vesztébe.
Nem egy ember járt már úgy, hogy túlságosan bízott a képességeikben és mikor összetalálkozott egy nála képzettebb személlyel, nem ő hagyhatta el a helyszínt élve. ~ Ettől azért nem nyugodtam meg, ám kicsit jobb lett!
~ valamennyire sikerült visszazökkennem a régi kerékvágásba. Még megoszt némi információt a küldetéssel kapcsoltban, az egyik az nem más, minthogy nem egy napig fog tartani, majd előveszi az óráját. Már tudtam mit akar jelezni, így hazamentem és bepakoltam a szükségesnek gondolt dolgokat, mint például több napi élelem s víz, hálózsák, váltóruha és fegyverek. Lényegében a szokásos dolgok. Ezekből már a legtöbb egy helyen található nálam, nem kell keresgetnem. Csak az élelmet és a vizet kellett kihoznom a konyhából s már megindultam a kapuig, hol már Arisa é a Sensei várt. Odafele elmerengtem, azon vajon milyen feladat elé nézünk, mert azt eddig még nem közölte velünk. Utánam Tadashi érkezett meg, mikor összegyűlt a 24-es Csapat a vezetőnk, Baku-Sensei belekezdett a maradék részlet elmagyarázásába. Sunagakure határán lévő holtesteket és a felszerelésüket kell összegyűjtenünk, ezt követően a tetemeket elégetnünk.

(A Raikou Kenka - Villámló Penge Készítés nevű technikát szeretném megtanulni ha lehetséges.)

**Kawahara Tadashi** Vas. Aug. 30 2015, 22:03

Nem semmi, a sensei nem szórakozik sokat, rögtön egy igen komoly küldetésre visz minket, ami… kihívás. De mondhatom azt is, hogy kihívás elfogadva, felőlem mehet a menet. B szintű? Ezzel aztán végképp feltüzelt engem és a fantáziámat, már éppen boxoltam volna a levegőbe, amikor rájöttem, hogy már így is vigyorgok eszetlenül. Nem baj, végre van valami, amit csinálhatok, szóval innentől nincs megállás. Beindul aminek be kell és akkor…
- Igenis, kapitány! – jelentem ki fennhangon, majd már el is indulok hazafelé, hogy összeszedjem a motyómat. Izgalmasnak ígérkezik a dolog, legalábbis én már totál fel vagyok tőle pörögve, bár valószínűleg nem csak én. Ráadásul a sensei még egy technikát is tanít nekünk, ez az egészben a plusz-bónusz. Végülis erre való a sensei, nem? Talán ez is lesz olyan jó csapat, mint az előzőm volt, szóval ezt a küldetést már nagyon várom. Semmi sem törheti le a lelkesedésemet.
Otthon összepakolom az összes létező harci felszerelésemet, csomagolok magamnak egy kis kaját, végülis tudod, ki tud küldetésezni üres gyomorral, az mekkora gáz már? Mondjuk rejtőzködni kell, nekem meg megkordul a gyomrom, akkor mi van? Már azon a tuti tényen kívül, hogy lebukunk mint állat. Ciki lenne, tutira kapnék a fejemre a senseitől, meg a többiektől is, hogy miért nem kajáltam be indulás előtt. Bár lehet, hogy ezzel elijeszteném az ellent és akkor én lennék a nap hőse. Milyen heroikus pillanat lenne már? Bár mondjuk nem hiszem, hogy megénekelnék, vagy ódákat zengenének az éhes hősről. Még indulás előtt otthon is betolok egy rizsgombócot, csak hogy biztosra menjek, aztán már kapom is a lábam a nyakamba, hogy még odaérjek a találkozóhelyre lehetőleg időben. Utálok késni és azt is utálom, ha valaki késik, szóval rákapcsolok, de út közben beüt a gikszer és eltévedek. De teljesen, szóval kénytelen vagyok megtudakolni, mégis merre van az az arra. Miután egy mosolygós nénike útbaigazított, most már tényleg elstartoltam a megadott irányba, hogy aztán utolsónak érjek oda. Nagyszerű, ahhoz képest, mennyire siettem, csak erre futotta? Legközelebb nem töröm magam, bár szerintem az időkeretből még nem csúsztam ki.
- Bocs a késésért. – ennyivel már csak lógok az ott várakozóknak, holott még egyáltalán nem késtem el, de ennél a senseinél ezt nem lehet tudni. Meg aztán ott az a bazi nagy bökő a hátán, szóval inkább én kérek elnézést.
Mindenesetre Baku ismerteti a feladatot, én pedig megbánom, hogy megettem azt a gombócot, mert pillanatok alatt felfordul a gyomrom. Még hogy a sunagakurei határhoz megyünk takarítani? Na ne! Ki találta ki ezt?

- Látom valaki a humoránál volt, vagy ezt direkt egy olyan csapatra bízzák, ahol két sunagakurei is van? Persze, bízzuk csak ezt a munkát geninekre, akik a családjuk egy részét is otthagyták! – a végére kissé fentebb emelem a hangom, mint kellene, ugyan még mindig nem ordítok, az még messze van. Viszont sikerült mocskosul felhúzniuk, ami már nem egy jó pont senkinél. - Nem elég, hogy el kellett jönnünk a falunkból, nem elég, hogy nem tehetünk semmit, még takarítsuk el azokat így, akik megpróbálták! Kinek a beteg agyából pattant ki ez az elcseszett feladat?! – nem tudom, miért tört ez ki belőlem, de már mindegy. Már kimondtam és vissza nem szívhatom, bár nem is akarnám. Csak azt remélem, hogy a nővérem nincs ott.

//Az én választásom a Suiton: Mizurappa//

Namikaze Minato Kedd Szept. 01 2015, 17:15

A huszonnégyes csapat első küldetése. Lehet nem erre számítottatok, de sajnos ez a rideg valóság. A háborúban elesett Shinobikat nem biztos, hogy társaik képesek voltak visszavinni, vagy rendes temetésben részesíteni, és erre most egy genincsapatot kértek fel, hogy végezzék el az egyik legrosszabb munkát. Erre még rátehet egy lapáttal a tudat, hogy a csapat két tagja Sunagakurei, és elképzelhető, hogy ott a saját népük tagjára bukkannak. Baku az út elején meglepően csöndben vezette a csapatot, szinte fel sem vette a felháborgottságotokat, ami megjegyzem teljesen jogos volt. Végig zsebre tett kézzel bandukolt előre, hátán a kard ide-oda billegett, haját borzolta a szellő. Mikor már egy jó órája ballagtatok előre, az erdők monoton ösvényein, Baku végre megszólalt:
- Higgyétek el nekem se leányálom ez a küldetés. Nem egy barátom van Sunagakureben, és nem egy idehaza, akik a frontokon harcoltak és nem tértek vissza sohasem. Ugyanannyira undorodom a feladattól, mint ti, sőt lehet jobban, de ettől függetlenül nekünk kell végrehajtani, és miért. Mert én ismerem azt a csapatot, amelyik nem tért vissza az utolsó harc alkalmával.
Elhallgatott, és folytatta az útját tovább. Órákon át nem szólt semmit, és lehet meglepőleg hatott, elvégre nem ilyennek ismertétek meg a Senseit. Főleg hogy vannak érzései.
A percek órákká nyúltak, de Baku nem beszélt, vagy tett bármiféle gyanús mozdulatot, csak egykedvűen az előttetek meredő utat bámulta szüntelenül. Ha szóltatok hozzá kurtán felelt, de arra, hogy ha ti beszélgettettek nem reagált. Talán időt hagyott nektek, hogy megemésszétek, és megbeszéljétek egymással a küldetést magát.

**Shenjino Arisa** Szomb. Szept. 05 2015, 11:14

//Rémesen elnézést a késésért! Hajnali 5-től délután 5-ig utazom/suliban vagyok, mire hazaérek, addigra bedőlhetek az ágyba aludni és még nem tanultam. Igyekszem írni ahogy tudok, de egy darabig, amíg vissza nem rázódom a suliba, lehet lesznek ilyen kihagyásaim. Gomeeeh :c//

- Sensei. - szólok hozzá a végtelenségig hideg hanggal, ami csak fel tud belőlem törni. Arcomon halál nyugodtság telepedett le, szinte érzelemmentesen sétálok mellettük tovább. - Azt értem, hogy önnek se tetszik a dolog, de kérem, ne állítson valótlant. Legfeljebb ugyanannyira, de semmiképpen se jobban nem érinti meg önt. Egy marok konohai annyi sunagakurei életért. - Az utolsó mondatot inkább már magamnak suttogom, elgondolkozva. - Nekem és Tadashinak a vérünk, az életünk halhat meg azokkal az emberekkel együtt. És ki tudja, mit találunk, nem igaz? Az is lehet, hogy mindkettőnk családjának élettelen testét kell majd kíméletlenül megsemmisítenünk minden tétovázás nélkül. - Szerintem ezek után ugyan csak jól le fog teremteni Baku-sensei, de jelen pillanatban nem érdekel. - A falu mindenek felett. - ismétlem el azt, amit az évek alatt annyira belém vertek. Akkor, miért vagyok még is Konohában? Szerintem, ha mindenkit kiirtanának, akkor nem maradna, aki visszaszerezhetné Sungakurét, hát ezért vagyok itt. Nem szabad megfontolatlanul dönteni és még a vak is látja, hogy harmaterős vagyok még. Kell egy ideiglenes barlang. Innentől én is elhallgatok, azaz inkább hagyom a csapatvezetőnket.
- Akármi is lesz, hideg fejjel kell mindent csinálnunk – vetem hátra a fejemet. - Nincs annál dicsőségesebb, mint a faluért meghalni, nem igaz? - Ezt is nagyon gyakran mondták az akadémián. Baromság... - Nem lehetünk ennyire érzékenyek ezekre. Feladat az feladat, amit el kell végezni. Még, ha a legjobb barátodat is viszed vele a sírba,. - Morbidul hangzik, de mi van, ha elkezdünk szenvedni és van egy csapat valahol hátunk mögött, aki meg pont minket akar levadászni? Ébernek kell lennünk és végezni a dolgunkat, ha élve meg akarja úszni a csapat minden egyes tagja. Noha látom, mennyire hallgatag Baku, rá hagyom a dolgot, hisz tudom, mennyire nem egyszerű ez mindannyiunknak.
- Nézzük a jó oldalát. Legalább láthatunk ismét egy kis szegletet az otthonunkból, nem igaz? Áhh, ott még a levegő is sokkal másabb! - Próbálok valamennyi jó hangulatot csempészni ebbe a komor hangulatba. Pedig, mint észrevettem, nem én leszek a hangulatért felelős a többiek között. - Szerintetek látunk majd óriás skorpiókat? Vagy esetleg gyíkokat? - Lassan úgy érzem, mintha magamnak beszélnék. Pedig imádom ezeket az állatokat, régebben még gyíklovagoltam is!

**Shunsui** Vas. Szept. 06 2015, 14:12

//Minato; Arisa; Tadashi; - A 24-es csapat//

Szótlanul ballagok a Sensei után s merengek, merengek az elkövetkező eseményeken. Egy olyan feladat elé állították frissen megalakult csapatunkat, mire álmomban sem számítottam. Ilyen még meg sem fordult a fejemben, egy olyan feladat előtt állunk, ami rendkívül nehéz, és ezt nem fizikálisan értem, mert lehet, hogy az is lesz. Most azonban ezt nem vettem figyelembe, ami most oly’ nehézzé teszi a küldetést az a látottak lesznek. Az a látvány, ami szemünk elé fog tárulni szellemileg fog próbára tenni minket, legfőképp talán két társamat. Arisa-nak és Tadashi-nak ez a küldetés a legrosszabb lehet, amit valaha kívánhatnak maguknak. Olyan helyre megyünk „takarítani”, hol akár találkozhatnak ismerős vagy hozzájuk közel álló személy tetemével. Szerencsére nekem emiatt nem kelletett tartanom, nekem nincsenek Chuunin vagy a feletti ismerőseim, csak Genin rangúak, akiket kétlem, hogy kiküldték volna a harcmezőre. Ennek ellenére fel kell készülnöm a látványra, mit át fogunk élni. Muszáj lesz erősnek lennem, már a koromból is adódóan, én vagyok a legidősebb a csapatban – a Geninek közül, így nem mutatna valami jól, ha én lennék rosszul a látványtól. Van még egy másik ok is, ami talán még fontosabb, mint az előző. Ha netalántán olyan halottat találnánk, akit vagy akiket Tadashi és Arisa ismer, akkor azokat nekem kéne intéznem. Biztos nehéz feladat lenne a számukra összeszedni a felszerelésüket és elégetni őket.
~ Hogy gondolhatták a fejesek, hogy egy szellemileg ilyen nehéz feladat elé állítanak egy Genin csapatot? ~ morgolódtam magamban ~ Fogalmam sincs, hogy fogok viselkedni, ha meglátok egy hullát, talán elhányom magamat, vagy a lábaim gyökeret vernek a talajba. ~ próbáltam elképzelni, de nem sikerült. ~ Ezek nem történhetnek meg, nem hozhatok csalódást magamra és a Mester nevére, azzal, hogy így viselkedek! Bármennyire is szörnyű lesz a látvány, bármennyire is nehéz lesz megtenni amit kell, meg fogom tenni! Nem csak magamért, hanem az elesettekért, azokért, akik hősiesen küzdöttek a Falujukért és azért, amiben hittek. Megérdemlik, hogy a testük ne a vadak martalékaként végezze! Ezekkel a gondolatokkal próbáltam magamban erőt gyűjteni.
Baku-Sensei ugyanazt mondta, mint az én gondoltam. Szavaiból az is kiderült, hogy neki is vannak, vagyis voltak, akik rész vettek a fronton lezajlót harcokban. Neki sem lesz ez könnyű feladat, akárcsak nekünk. Arisa szavai annyira nem lepnek meg, számítható volt, hogy így fogja érinteni öt, és azon sem lepődnék meg ha Tadashit is.
- Arisa túlságosan is elragadtak az érzelmek, amit meg lehet érteni, de én nem értek egyet azzal, amit mondtál! Miből gondolod, hogy a Senseinek nincs valaki közelálló személy vagy személyek, akik ott harcoltak! – mondtam hidegen – Számunkra az a maroknyi Konohai shinobi annyit ér, mint nektek a Sunagakurei társaitok. – ezt nem akartam hangosan kimondani mégis kicsúszott valahogy. - Meglehet, hogy találkozni fogsz olyan testtel, aki közel áll hozzád de akkor sem jogosít fel, hogy ilyet mondj! Nem értettem egyet azzal, amit mondott és nem voltam olyan kedvben, hogy finomabban fogalmazzak. Ezt követően kicsit túlságosan elmerültem a gondolataimban. Én nem ismerem a szüleimet, mivel árva vagyok, így az is megeshet, hogy az egyik holtest, mit el kell égetnem, az az egyik vér szerinti szülöm. Bele sem merek gondolni, mi van ha így van és csak később sikerül kiderítenem, hogy ö volt…

Namikaze Minato Vas. Okt. 25 2015, 19:58

// A hosszú kihagyás miatt mind a ketten kaptok (+ Tada is ha netán visszatérne közénk) +10ch-t. Tada most kiválik de szívesen mesélek neked tovább ha visszatérsz majd ^^ //

Baku lelassított, de nem állt meg, fejét leszegte kezeit zsebrevágva bandukolt előrefele.
- Arisa, ne hidd, hogy te az eddigi életed alatt olyan nagyon sokat tudnál. De persze ez nem elvárás, hogy mondjuk, tisztában legyél a diplomácia kanyargós útjaival, egy kísérőcsapat vezetőjének kilétével, vagy akár egy hosszabbtávú beépülés egyik túlélőjével. Igen nekem is vannak ismerőseim, sőt barátaim a Sunagakureiek közt, akiket nem szeretnék viszontlátni ott ahova megyünk. De…
itt elhallgatott, mert egy sólyom csapott alá az égből és megtelepedett Baku vállán. A madár lábára egy papír volt kötve, melyet a sensei elvett és azzal a madár ismét szárnyra kapott. Egy pár másodperces csönd után Baku Tadashihoz fordult.
- Tadashi, a Hokage visszahívat Konohába téged, valamiféle feladat kapcsán. Indulj, majd ha visszatértünk, akkor ismét csatlakozol hozzánk.
Tadashi bólint majd, lassan megfordul és visszaindul a falu felé.
- Mi pedig induljunk is tovább. Amit mondani akartam, hogy nektek nem kell az elesettekkel foglalkoznotok. Azt majd én elintézem. Nektek leltározni kell leginkább azokat a dolgokat amiket én összegyűjtök. A hokage nem akarja hogy a törékeny lelkecskétek elszenvedje egy csatatér vagy egy halott ember látványát

**Shunsui** Vas. Nov. 15 2015, 18:13

//Minato; Arisa; Tadashi; - A 24-es csapat//

Fejben valahol máshol jártam, mint a többiek. Olyan dolgokon gondolkodtam, amin eddig még sosem. Nem gondolkoztam rajta, mert nem érdekelt, mondván minek. Ha elhagytak, akkor nem lehetnek különbek a mostoháimtól. Mindig azt gondoltam ők is kétszínűek. Milyen szomorú, hogy oly’ fiatalon meg kellett ismernem a felnőtt lét egy velejáróját. Évekig fel sem merült bennem, hogy olyan dolog megtörténhet, mint velem. Azt, hittem a szüleim a legrendesebb, legszeretetreméltóbb anya s apa, akit csak létezhet. Mekkora tévedés volt ez, szegény ártatlan lelkem darabokra tört, mintha egy hegyről ledobnánk egy tükröt, olyan állapotba került, miután megmutattak igazi valójuk. A világ kegyetlen, vagy inkább csak a mostoháim. Annyi év elteltével viszont sikerült túltennem magam rajta, azonban még mindig rossz érzéseket keltett bennem a rágondolok azokra a napokra, s hetekre.
Most nem is ez a lények és ne is ők, hanem a valós, a vér szerintiek. Fogalmam sincs, hogy pont miért most foglalkozok ezzel, mert már számtalanszor szoba került az igazi apám és anyám. Tényleg rengeteg alkalommal felmerült a barátaimmal való beszélgetések során. Talán a helyzet, ami előtt álok, az okozza. Nem tudom. Az viszont biztos, hogy a kíváncsiság lángja fellobbant, s hevesen lobog bennem és azt nem fogom olyan könnyen csillapítani. Egyetlen megoldás van csak rá, ha visszatérek Konohába, akkor elkezdek nyomozni a szüleim után. Nyomokat keresek, és azokat követve megkeresem őket, majd megkérdezem miért hagytak magamra.
Annyira a saját gondolataimmal foglalkoztam, hogy lemaradtam Arisa és a Sensei beszélgetésének elejéről, nem sokkal azelőtt eszméltem fel, hogy egy sólyom szállt Baku-Sensei vállára. Üzenetet hozott a Senseinek és Tadashinak, miszerint az utóbbi személynek vissza kell térnie a faluba valamilyen okból kifolyólag.
- Akkor az első közös küldetésünk most befejeződik. Elég hamar… na mindegy, lesz még másik! Sok szerencsét a visszaúthoz! – búcsúztam el Tadashitol.
Nagy kő esett le a szívemről, amikor elmondta nekünk Baku-Sensei, miszerint nem kell a halottakkal foglalkoznunk. A mi feladatunk lesz leltárba venni azokat a dolgokat, minket a Senseijünk összeszed. Habár, ahogy mondta az nem tetszett, felfedeztem a szavaiban az igazságot, emiatt nem is háborodtam fel akármennyire is nem tetszett.
- Értettem Sensei! - csak ennyit feleltem.

**Togan Hiroshi** Csüt. Jan. 07 2016, 16:25

/Fujikage Kizashi és Misaki Kiyoko/

Nem tudtam nem észrevenni Kasi reggeli éles vijjogását, amivel jelezte, hogy kissé elaludtam és, hogy jó lenne már kiengedni őt a madárházból, hiszen jobb dolga is van, mint ott ücsörögni és várni a semmit. Nem is értem. A semmi az nem olyan rossz, bár nem is olyan túl jó. Az biztos, hogy neki a semmittevés unalmas lehet. De hát ez van. Kikecmeregtem az ágyból és elindultam a madárház felé, hogy kiengedjem az én kis drágaságomat. Ahogy kinyitottam az ajtaját Kasi a bátyám sólymával egyetemben szédületes sebességgel repült ki, majd azzal a lendülettel magamra is hagytak. Csodálatos állatok a sólymok. Vérükben van a szabadság és a vadság. Soha meg nem hajol, viszont önszántából hűségesen követi azt akit tisztel és becsül. Büszkék és szabadok. Még akkor is, ha az emberrel együtt élnek.
Feleszmélve észrevettem, hogy jó lenne almot is cserélni. Ugyanis az alomban már igen nagy az ürülék és toll mennyisége. Úgyhogy fogtam magam és munkához láttam.

Amint végeztem a munkával bementem a házba, hogy összekészülődjek a mai küldetésünkre. Ugyanis tegnap este kaptam az üzenetet, hogy ma feltétlenül jelenjek meg a találkozó ponton ugyanis egy Genin társam név szerint Fujikage Kizashi valamint egy Seiko Sakito nevezető magasabb rangú shinobival lesz egy fontos küldetésem. Kizashiról már hallottam ezt-azt, de erről a Seiko Sakito nevű egyénről még semmit sem. Kíváncsian várom, milyen figura lehet. Minden bizonnyal erős és tapasztalt shinobi.

Összepakoltam minden fegyveremet, amely éppen a kezem ügyébe került. Sose tudni mi fog jól jönni így hát teljes arzenállal indulok el. Az arzenálból nem maradhat ki persze Kasi se. Kimentem a ház elé és éles füttyel valamint feltartott kézzel jeleztem, hogy behívjam őt. Kasi pillanatokon belül előtűnt a felhők takarásából és őrjítő gyorsasággal zuhant felém az égből. Ám mielőtt becsapódott volna lelassított és kecsesen leereszkedett a bal karomon lévő kesztyűre.

- Jól van Drágám! Ügyes vagy! – Megsimogattam, majd adtam neki egy hús darabot és futásnak eredetem a kapuk irányába, ahol már feltehetően várnak rám.

**Fujikage Kizashi** Csüt. Jan. 07 2016, 20:27

// Togan Hiroshi és Misaki Kiyoko //

- Kizashi! - Hangzott édesanyám harsány hangja az ajtóm mögül - Kelj már fel! El fogsz késni! - Kiabálja a varázsszavakat, melyekre lassan kinyitom a szemem és ránézek az órára. Egy kicsit kiráz a hideg ahogy meglátom az órán szereplő számokat. "10:56".
Lassan beindul a szervezetem, elkezdenek működni a főbb agyi funkciók, és ráeszmélek milyen rettenetes ez a szám. Az éjszaka alatt alig tudtam 13 órát aludni. Ez korántsem megszokott tőlem, kicsit aggódok egyáltalán képes leszek-e kiszállni az ágyból a saját erőmből.
- Jó, rendben anya, már készülődök. - Kiabálok vissza, mielőtt betörte volna az ajtót. Még legalább 10-15 percig fetrenghettem a puha, és igencsak kényelmes ágyban, képzelődtem egy olyan világról ahol addig aludhatok amíg akarok és nem piszkál senki. De sajnos vissza kellett térnem a kegyetlen valóságba. Komolyan nem értem miért kellett kikerülnöm az Akadémiáról, ott nem kellett csinálnom semmit, és még el is lóghattam az órák nagy részét. Odaadnám a fél karom, ha adnának egy, csak egy napot, amikor tényleg nem kell csinálnom semmit.
Elképesztő gyorsasággal készülődtem a mai akcióra amiről tájékoztatást tegnap kaptam egy levél formájában. Őszinte leszek, semmire nem emlékszem a tartalmából a találkozási ponttól eltekintve. Elvileg lesz valami Hirushi, vagy Hirishi, vagy mit tudjam én, valaki akivel egy csapatban leszek, meg valami sensei. Az ő nevébe bele sem merek gondolni. Körülbelül fél 12-re már nagyjából kész is lettem, legalábbis ami a felöltözést illet. Hát igen, számomra ezt jelenti az elképesztő gyorsaság. Összekaparásztam innen-onnan a teljes felszerelésemet, majd elindultam a konyhába, ahol egy rövid kis étkezés után, elkezdtem a hosszú ballagásomat a kapuig. Az utat több ásítás, és "véletlen" útiránytévesztés tarkította, így "sajnos" nem tudtam időben odaérni a helyre. Talán ha nem mutatok túl nagy motivációt, visszaküldenek az Akadémiára... De jó lenne...
Végül rengeteget késve elértem Konoha kapuját. Szokásos fapofámmal, és zsebre dugott kezemmel nézelődtem körbe, keresve csapattársam, és a senseijem, annak ellenére hogy fogalmam sem volt hogy néznek ki.

**Misaki Kiyoko** Pént. Jan. 08 2016, 20:15

/Fujikage Kizashi és Togan Hiroshi/

Seiko Sakito, a sensei szerény személye (majdnem egy nyelvtörő) a megbeszélt időpontban várt titeket a kapuknál. Ismert volt pontosságáról, azaz arról a pontosságról, amikor másodpercre pontosan ott terem, ahol kell, habár ha harcról van szó, akkor csakis az utolsó pillanatban ment meg egy embert a halál metsző karmától, de azt hitelesen. Sajnos - vagy nem sajnos -, még nem tudhatjátok, hogy ez az ember már sok háborút megjárt élete alatt, ennek nyomát is viseli az arcán, mégpedig a szemén át húzódik egy hosszú, vékony heg, s nyilván a testén is látható lenne, ha nem takarná a ruha.
A távolban már megpillantott téged, amikor pedig megérkeztél, fel is mért, nyilván azért, hogy be tudjon azonosítani.
- Szóval te lennél a Hiroshi gyerek - biztosan beszámoltak neki arról, hogy kiket kell várnia a kapunál, miről ismerhet fel titeket, a sólyom pedig az már egy eléggé árulkodó jel.
- A társad merre lófrál? - most még talán elég szigorúnak mutatja magát, de idővel még enyhülhetnek a körülmények, biztosan azért van ez így, mert még nem ismer titeket, csak a leírásokból. Ahogyan persze azt is tudja, hogy Kizashi egy nagy lustaság, a lajhárok is megirigyelnék, és emlegethetnénk még, ha egy óra várakozás után nem jelenne meg.
- És akkor ez azt jelenti, hogy te pedig Kizashi vagy - a hangneme nyugodt, de hirtelen pillanatban megragadja Kizashit, átkarolja a nyakát és összekócolja a haját.
- Lusta disznaja! A Kage nem azért választott téged, hogy még ilyenkor is az alvásra gondolj! Nem várathat magára! Egy fontos tekercset loptak el, benne fontos információkkal, aminek nem szabad kitudódnia. Ki tudja, mennyi időnk van még hátra - elengedi a fiút, majd végignéz rajtatok, s amint megvolt a mustra, elégedetten bólogat, bár biztos nem a késés miatt.

**Togan Hiroshi** Pént. Jan. 08 2016, 21:08

/Fujikage Kizashi és Misaki Kiyoko/
Ló halálba és kutyafuttában egyszerre loholtam a kapuhoz, ahol a számomra ismeretlen sensei várt reánk. Már csak pár háznyira voltam a kaputól, amikor egyszer csak megpillantottam a hatalmas boltív alatt egy várakozó ninját. Legalábbis annak tűnt a felszerelése és kinézete alapján. Azt hiszem ő is felismert, mert a tekintete a közeledő lépteimet figyelte. Ahogy odaértem a senseihez Kasit behívtam a bal kezemre és vigyázzállásba vágtam magam.
- Togan Hiroshi és hű társa Kasi szolgálatra jelentkezik. – Mondtam katonásan nagy vijjogások közepette, amivel Kasi tisztelgett vagy tetszelgett. Kinek mi. – Uram, igen, uram. Ön meg nyílván Seiko Sakito sensei. – Feleltem a kérdésre újfent katonásan.
A sensei egy igazi harcos benyomását keltette. Magas, szikár, harcedzett, sebekkel tarkított bizonyára nagyharcos. Vagy ha annyira nem is, az biztos, hogy többet tud nálunk Genineknél.
Na király, a társam késik. Pont ez kellett első benyomásnak. Most aztán megnézhetjük magunkat, ha a későbbiekben büntetést kapunk. Esküszöm, ha nagyon megjárom miatta, én magam agyabugyálom el a küldetés után.
- Uram, nem tudom, uram! Nem ismerem őt személyesen. – Feleltem továbbra is azon aggódva, hogy hol a csudába lehet ez a lusta lajhár és mikor tetszik végre életjelet adni magáról. Már azon törtem a fejem, hogy magam induljak el megkeresni, de mielőtt a gondolat elhagyhatta volna a számat megjelent az illető személy. Na végre jobb később mint soha. Csak tudnám hol késett ez eddig.
Mi a franc?! Ez meg mit ölelgeti őt?! Tán a másik nem felé vonzódik vagy ismerik egymást vagy mi a szösz? Kérdeztem magamban, majd amilyen gyorsan jött az indulat olyan gyorsan el is múlt. Csak egy vicces kis leszidás volt részéről a történet. Még szerencse, már-már komolyan kezdtem aggódni.
- Szia. Én Togan Hiroshi vagyok. – Köszöntem oda az álmos képű, bájgúnár bajtársamnak és a jobbomat nyújtottam felé éles vijjogások közepette. – Oh persze, bocsánat öreg barátom. Ő itt Kasi. – Mutattam rá nevetve. – Ő is üdvözöl. - Tettem hozzá.

**Fujikage Kizashi** Vas. Jan. 10 2016, 20:26

Nem kellett sokat várnom arra hogy észrevegyenek, a sensei egyből felismert és meg is szólított.
- És akkor ez azt jelenti, hogy te pedig Kizashi vagy. - mondta nyugodt hangon, majd egy fél másodperc csend után hasonló nyugodt hangon válaszoltam is.
- Ja. - Mondtam, majd hirtelen, valamilyen számomra ismeretlen okból kifolyolóag egyszer csak a nyakamba ugrott, majd összekócolta az eredetileg is kócos hajamat. Meglepődtem, e felől nincs kétségem, bár lehet még az arcizmaim túl fáradtak voltak ahhoz hogy akármilyen meglepődöttséget tükröző érzelmet fejezzen ki, úgyhogy ugyanolyan fapofával hallgattam végig a senseit, most ténylegesen testközelből. Hablatyolt valami Kages hülyeségből, amire bár úgy tűnt nem figyeltem, nagyjából megértettem, legalábbis a mondatot magát, azt hogy ennek mi volt a célja, azt nem. Kis belső tanakodás után eldöntöttem hogy talán megéri szólnom pár szót az érdekemben, legalábbis talán a szám mozgatásába fektetett energia talán visszatérítődik-
- Úgy vélem akkor a Kage nem valami bölcs, vagy inkább megfontolt ember... - szólaltam meg, majd tartottam egy fél szusszanatnyi szünetet, ami elég volt ahhoz úgy-ahogy hozzászokjon a szám a hirtelen kifejtett erőre. - Legalábbis ha úgy gondolja, hogy képes vagyok bármilyen segítséget nyújtani önnek, akármilyen küldetésen... - Mondom, majd befejezettnek tartom a beszélgetést. Hirtelen egy hangot hallottam meg oldalról, szinte teljesen biztos voltam benne hogy hozzám szólt. Eddig észre sem vettem a személyt igazából, csak most hogy mondott is valamit. Gondolom ő a csapattársam.
- Szevasz. - válaszoltam egyszerűen és a legenergiatakarékosabb módon, majd miután bemutatta a madarát csak bólintottam egyet, nem volt kedvem még egyszer kinyitni a számat.

**Misaki Kiyoko** Szer. Jan. 20 2016, 19:16

// Bocs, skacok //

- Közelebbi ismerősök Sakinak hívnak, tegyetek ti is úgy - ezzel a válasszal persze bevárta még Kizashit, hogy ő is pontosan megérkezzen a helyszínre. Hogy pontosan?! Szegény gyerek akkor sem ébredne fel, ha a házára szakadna az ég.
- Hiroshi, légy olyan kedves, ne uramozz - a kemény külső valóban egy gyengéd szívet rejt, persze lehetséges, hogy csak a tanítványoknak. Egy harc közeledtével újra előtörne belőle a varacskosfogú vértigris.
- Igen, nyilván nem bölcs abban, hogy engem választott sensei-ednek, mert ez azt jelenti, hogy a holnapi naptól fogva már nem alhatsz annyit, amennyi kedved tartja - tekintete szúrós volt, jelezvén, hogy fontos az első benyomás, s te nem adtad meg neki a vártakat, de még lazíthatsz ezen, ha bebizonyítod, hogy méltó vagy arra, hogy a ninja utat járd. A sensei összefonja karjait maga előtt ezzel kizárva mindent, ami körülötte létezik, kivéve titeket.
- Szóval... a küldetés lényege egy ellopott tekercs, amit még az éjszaka folyamán loptak el. Valószínű, hogy egy belső ember tehette, aki nyilván beépült anélkül, hogy észrevehettük volna. Azt még nem tudjuk, hogy mi a célja a tekercs tartalmának felfedésével, azt viszont igen, hogy merre tartott - szünetet tart.
- És azt is tudjuk, hogy nem mehetett messze, mert úgy gondolta, hogy akik a keresésére indulnak, minél távolabb keresik majd. Most mondom: rosszul gondolta - logika. Úgy kapod el az ellenségeidet, ha a fejükkel gondolkodsz.
- Nem biztos, hogy egy nap lefolyása alatt végzünk a küldetéssel, így azt mondom, szedjetek össze két napra elegendő élelmet, ha ezt nem tettétek még meg.

Ajánlott tartalom