Re: Határvidék

**Aokaze Atsushi** Szer. Feb. 19 2020, 22:42

// Sai - Feldúlt Végeken //

Rövid időre ismét szétváltuk, ahogyan korábban már elmondtam a többieknek az amegakurei jounin vezette csapda állítókkal tartottam. Aki út közben megosztotta a csapdák típusait, és hogy milyen helyszínekre szeretné telepíteni őket. Ha józanésszel gondolkozik az ember, nem kell gyakorlott csapdaállítónak lennie ahhoz, hogy tudja ez a legésszerűbb stratégia. A csapdaállítás során mivel zéró gyakorlatom van, hacsak nem számítjuk a spájzban felállított egérfogót, inkább csak segítek, ahol és amiben kérik a gyakorlottabbak. Már ha nem csak mi ketten vagyunk az egész csapat. Igyekszem jól felmérni a terepet, és memorizálni melyik csapda hova került. Még véletlenül sem szeretnék én aktiválni egyet.

Mire visszatértünk a táborba már besötétedett és az 1. csapat is megérkezett. Teljes létszámban voltunk, ami annyit jelentett vezetőnknek ideje átadni minden információt az ellenfeleinkről. És ezzel együtt kiosztani a lehetséges ellenfeleiket is csapatunkból.
~ Ésszerű ötlet a kezdőket a szamurájoknak vélt egyénekre küldeni. De mivel képzettek lehetnek a közelharcban még így is veszélyt jelentenek rájuk. Remélem a túlerejük a hasznukra tudja billenteni a mérleget.
Mikor kiemelte, hogy az ellenfelek maradéka pont annyi személy, mint ahány jounin erősíti csapatunkat elkönyveltem magamban, hogy valami támogató szerepet kapok. Ezért is lepődtem meg mikor végül rám osztotta be a doton használó kunoichit.
~ Oké, hogy a föld elemet veri a villám, de ha jól emlékszem Yoshi is rendelkezik raiton elemmel. Akkor miért engem jelölt erre a feladatra? ~ Teszem fel magamnak a kérdést ~ Talán más tervei vannak a sráccal, vagy más ellenfelet szánt neki. Elvégre még nem sorolta fel az összes ellenfelet.
Végül nem kérdeztem vissza. Egy bólintással jeleztem, hogy elfogadom a kijelölt ellenfelet.
~ Alacsony, vékony nő genjutsu és doton használó. ~ Summázom magamban a külsejét és a képességeit. Miután az ellenfeleink maradékáról is megosztott az információkat a többiek elkezdték felosztani az ellenfeleket. Mivel nekem ezzel már nem kellett foglalkoznom csak figyeltem. A felosztás után pár lépésre eltávolodtam a többiektől, miközben Akane és Yoshi is így tett. Azzal a különbséggel, hogy ők közösen vonultak félre.
~ Csak nem szerelmesek? Elég gyakran vonulnak így félre. ~ A hirtelen jött gondolatot gyorsan elhessegettem és fejben különböző taktikákat kezdtem átvenni.

**Tsunomi Ai** Csüt. Feb. 20 2020, 00:08

Csendesen figyeltem a párost. Mesteremet és jelenlegi csapatvezetőnket. Hogy elgondolkodtam, hogy melyik fontosabb számomra? Természetesen nem. Hiába viselem most jelenleg is Kemuri fejpántját, a jelenlegi célom teljesen megszűnt azzal, hogy ismételten találkoztam mesteremmel. Mirubi-sama fontosabb volt nekem, mint a kockázat, amit ezzel okoztam. Eddig életben maradhattam, hisz ne követtem el olyan bűnöket, mely konkrétan ártott volna Kemurinak. De mostantól nem lesz második esély. Ám én ezt sem bánom. Mirubi-sama kicsit túljátszotta a szerepét a saját véleményem szerint, de nem tehettem jelenleg szóvá, és ha tehettem volna is, nem róttam volna a szemére. Az ő döntését nem róhatom fel. Mindenesetre, ahogy Akane megközelít és átadja a tablettát, melyet egészen pontosan igazából nem kértem, vagy legalábbis nem ilyet, de azért megköszöntem neki egy biccentéssel és eltettem a kis tablettát. Problémás, problémás, de legalább van B tervem is. Végül ismét talpra állunk és megindultunk a célirány felé. Miközben haladtunk, persze számba vettem az alakokat, akikre majd figyelnem kell, azokat, akik túlságosan gyakran pillantgattak felénk /ha volt ilyen/. Érdekes volt, hogy Mirubi-sama jelenléte mennyire átformálta a gondolkodásmódomat. Eddig az óvatos felderítésen volt a hangsúly, ám jelenleg a mesterem megóvásán volt a lényeg. Persze nem hagytam, hogy érzelmeimet vérszomj fertőzze meg, mert semmi perc alatt észrevennék a többiek, hogy valami készülőben. Ennél azért már régebb óta végzem a dolgom, még ha nem is olyan rége óta, mint amennyinek valóban örülnék. Viszont ahogy megérkeztünk és egy kis pihenés után, Akane létrehozza az eső technikáját, akaratlanul is én is beaktiválom a szenzorságomat. Persze ezt egészen addig nem teszem meg, míg el nem indul felénk is az esőzés, hisz eleinte azt hittem, hogy csak valami előkészítő technika volt, de gyanússá vált a dolog, mikor elindult felénk is az esőzés. Feszültségem viszont alább hagyott, ahogy Mirubi-sama „előrefutott” az esőzéshez, viszont a következő produkciójával szerintem megint csak túllőtt, de ez továbbra is csak az én észrevételem csupán. Azonban, mikor a csapatelosztásra kerül a sor, végül én is sorra kerülök a taktikázás szempontjából.
- Magamat és a fiút képes vagyok elrejteni, így, ha nem lármázik és csendben marad, akkor nem fognak kiszúrni, ha csak nincsenek szenzorjaik. A szemtől szembeni és a csapatos harc amúgy sem az erősségem. – jelentkeztem végül a feladatra, miután a legkisebb chakrával rendelkező fiú se volt hajlandó, megadva az esélyt, hogy elhessegessem a gyanút, hogy végig ezt terveztem – Viszont ez idő alatt harcra alkalmatlan vagyok, így hátul kell maradjak. Ha nincs ellenvetés, úgy neki is állok előkészülni. – mondom végül és kézen fogom a kisfiút.
Ha nem volt ellenvetés, úgy keresek egy viszonylag dús levelű fát, majd ha a többiek is induláshoz készülődnek, úgy Mirubi-samat a hátamra véve felzökkenek rá és a Kakuremino no Jutsuhoz használatos kis textilt magunkra terítem és beleveztve a chakrám elrejtem magunkat. Közben letépve egy levelet és egy kis ágat, majd koncentrálni kezdek, hogy Kaori Kakaku no Jutsu technikámmal a Chakrámmal az általam kibocsájtott illat anyagok felvegyék az erdő illatát. Ezután megpróbálom körbeölelni mesteremet is a Chakrámmal, hogy ő is e hatás alatt legyen. És innentől már csak vissza kellett merülnöm az Ösztöni síkomba, mely mindig oly kedvező volt számomra, ha rejtőzködésre került sor.

**Aikaho Mitsuko** Csüt. Feb. 20 2020, 20:17

Döntöttünk egy dilemmában, elindultunk egy úton, és haladtunk a cél felé. Nem beszéltem, csak ha kérdeztek, nem tartottam helyénvalónak, hogy ilyen szituációkban csak azért folytassunk felszínes beszélgetést, mert muszájnak érezzük. ~Shinobik vagyunk, nem gyerekek, meg kell adni a tiszteletet a helyzetnek, mert egy tragédia, ami még mindig tart, és amit nekünk kell megoldani. Míg mások a kórházban küzdenek az életükért, néznek szembe azzal, hogy mi maradt meg nekik...én, akinek felelőssége van, hogy beszéljek súlytalan dolgokról olyanokkal, akiknek szintén vannak most kötelezettségei?~ Suhantunk, vagy csak minden más jött velünk szembe, ebben a torz világban már ilyen alapvető dolgokban sem lehetünk biztosak. Nem sokkal érkezésünk után Akane és Jaken máris hozzálátott információt szerezni. Az eső cseppjei tökéletesen illettek a hangulathoz, még ha nem is ez volt a céljuk. A helyzet már csak akkor lehetett volna tökéletesebb, ha a gyász fázisában lettünk volna, de még nem az került előtérbe...a terv, a cél az, ami igazán számított. A “vihar” elkezdődött, s az előtte lévő kötelező csend is megvolt. Akane mindent elmondott, amit fontosnak talált megosztani velünk, és én a beszéde után nem is tudom megmondani mit éreztem. Féltem, mert valami nálam sokkal erősebbel kellett szembenéznem, örültem, mert tehetek valamit, szorongtam, hogy valaki olyannal leszek egy csapatban, aki a történelmi múlt alapján...nem épp egy olyan személy, aki nem szúrna hátba, ha megtehetné, és ezen Inako ‘vigyázz magadra’ tekintete sem segített. ~ Nem szabadna ilyen előítéletekkel hozzá állnom, hisz még nem tett semmit, amit láttam, s nem hallottam semmi itteni botrányról sem vele kapcsolatban, bár tény nem ismerem. Nem tudom milyen ember ő, de meg kell neki adnom az esélyt, hogy úgy állhassak hozzá, mint egy bajtárshoz, még ha voltak is idők, amikor nem egy lobogó alatt álltunk volna...most muszáj. A történelem nem határozza meg a személyiségét, nem árulja el, mit fog tenni, de szabad naivnak sem lennem, pont annyira kell bíznom benne, mint amennyire a helyzet megkívánja, mert háborúban, harcban az idegennek is oda kell adni ezt a tőrt, mellyel simán elvághatja nyakad, ha becsukod mellé szemünket, és nem figyelsz eléggé. ~ Nehezen, de legyőztem aggodalmaimat annyira, hogy egy alapfokú, mindenkinek járó bizalmat odaadjak neki, ha nem többet. Ránéztem Aratára, jelezve neki, hogy én vagyok az, ha elfelejtette volna. Talán észre se vett, de egy biztos, a Jakennel vívott kis hülyéskedésük valahol megnyugvással töltött el.
~ Maradjak vigyázni a kisfiúra? Nem maradhat itt egyedül...és amúgy is, Aratát lehet csak hátráltatnám a nulla erőmmel. Ha senki nem jelentkezik...akkor fel kéne ajánlanom Akanénak, hogy szemmel tarthatom én is akár? Bár az is biztos, ha harcolni mennék, a lehető legtöbbet próbálnám hozzátenni, és ha csak kolonc lennék...Arata biztos jelezné.~ Majd meghallottam, ahogy egyik shinobi társam jelentkezik érte, amely minden pillanatnyi belső útválasztásomat megoldotta ezzel. Azt nem mondom, hogy picit sem tartottam attól, hogy fölösleges teher leszek csak, de ahhoz, hogy a maximumot adhassam bele, nem szabad arra gondolni, hogy kevés leszek, hanem úgy kell hozzáállni, hogy nem baj, menni fog, és ez így volt akkor is. Majd lényegében ezután csak vártam arra, amire nem lehetett eléggé felkészülni, legalábbis nekem, mert valami olyanra vártam a parancsot, amelyben egy pillanat alatt megszűnhetek létezni, de ez a gondolat nem tántoríthatott el tőle, mert a halál kockázata majdnem mindig ott van mindenben, csak más mértékben. Tehát ez inkább így különös odafigyelésre, meggondolt lépésekre késztetett.

**Yamato** Pént. Feb. 21 2020, 20:49

Nem vagyok azon a szinten, hogy beleszóljak a tervezésbe vagy a harcokba, mégis igyekszem majd megtenni azt, ami tőlem tellik. Akane, mint vezető nem csak a csapat, de általam is a csapat vezetőjének lett választva, ha valószínűleg nem ő a legerősebb, sőt bizonyos dolgok miatt eléggé megingott benne a "bizalmam". Nem jó szó a bizalom, mert teljes mértékben elfogadom, amit mond és követem, mégis a beszólásai és a megnyilvánulásai miatt elég érdekes kép alakult ki bennem. Körülbelül, mint valami részeges karatemester, akit látva inkább jutna eszedbe egy bolond, mint egy harcos, mégis, amint láttad harcolni nem tudsz elvonatkoztatni a képességeitől. Próbálom kihámozni a számomra fontos elemeket és képességeket ellenségeink csapatából. Figyelem a többiek érveléseit, gondolatmenetét és próbálok összerakni magamnak valami taktikát. Ismerve a képességeimet talán tudok némi támogatást nyújtani a csapatnak, de nagyjából csak a társaim elemével vagyok tisztában és sem a technikáikkal, sem az ütőkártyákkal, bár ha szigorúan vesszük nekem egyik sincs.
- Én is a tapasztalatlanabbak közé tartozom, viszont tudok segítséget nyújtani két egymástól látótávolságban lévő csapatnak a bábjaimmal, valamint a saját technikáimmal. Többek között én is a kardos ellen mennék, mert arra van amúgy is technikám, amivel tudom blokkolni a vágásokat. Vagy ha úgy alakul tudok segíteni Zaukinak a víz elemű ellen, lévén nekem is föld az elemem.
Közlöm a tervemet és várom, hogy mik a vezető szavai.

//Köszönöm a türelmet a késésre és bocsánat a rövid posztért.//

**Hasegawa Zauki** Pént. Feb. 21 2020, 23:03

-Nincs ellenvetésem, megpróbálom legyűrni a suitonost... legjobb képességeim szerint.- Bólintok, a tájékoztató végén.
Akárhogy is lesz, egy suitonos ellen talán tényleg én volnék a legjobb... Egész életemben a víz volt az egyetlen használt elemem, míg... fel nem fedeztem képességeim. Ők itt most a dotonom ismerik egyedül, ám ha ezzel kompetensnek tartanak, akkor tényleges képességeim tárházával több, mint alkalmas vagyok a helyzet megoldására. Jobbnak érzem azonban félrevonulni kicsit, hogy végig gondoljam a szituációt, s majd csak mikor úgy veszem észre, hogy Yoshitaro és Akane beszélgetése legalább a végéhez közeledik, úgy megközelíteném őket. Persze eredetileg csak csapatvezetőnkkel próbálnék váltani pár bizalmasabb szót, ám végső soron nem zavarna, ha a férfi is maradna.
-Akane-san, kérlek, ha lehet egy szóra... Amit mondtam a küldetés elején igaz, nem tartom magam erős shinobinak, azonban természetesen senkit sem nézek ostobának. Csupán szeretném, hogy tudd, okkal tartottam vissza információkat, Jiraiya-sama tanácsolta így, amikor közös küldetésünk végeztük, azért is jöttem erre a küldetésre. Eredetileg Orochimaru után kutattunk, ugyanis munkásságával kapcsolatban összefüggéseket véltem felfedezni a chuunin vizsgán látottakkal. Továbbá bizonyára hallottál a begyűjtő szervezetként emlegetett csoportról is, amelyet egy küldetésen Jakennel derítettünk fel egy másik ügyet vizsgálva... mégis úgy vélem valamilyen szinten ez a kettő csatlakozik egymáshoz... Úgy hittük, hogy a mostani eset kapcsolódhat az előbbi szervezethez, annak pedig köze lehet Orochimaru személyéhez, s végső soron a vizsgát ért támadáshoz. Akárhogy is... ezt szinte teljességgel kizárhatjuk mostanra, mégis, ha esetleg lenne olyan személy, aki az ellenséges táborból túlélné... Shikaku-sama biztosan tudna vele mit kezdeni. Csak hogy biztosan kizárjuk az egyenletből az ittenieket. Végső soron az ő megbízásából, s Jiraiya-sama jóváhagyásával jöttem erre a küldetésre, eme gyanú miatt. Persze itt maradok, s végrehajtom a küldetés rám eső felét, ám úgy éreztem, hogy tudnod kell, hogy számomra nem ez az egyetlen feladat, amit itt teljesítenem kell. - Függően a választól megköszönném a figyelmét, s egy tiszteletteljes meghajlással zárnám a rövid beszélgetést.
Tekintetemmel végigpillantanék a genineken, kiket vezettem...
~Talán nekik is meg kéne említenem valamilyen szinten?~ Végül Kenjin akadt meg a szemem.
Közelebb lépve a fiúhoz, egy pillanatra elgondolkodtam azon, miket érezhet most...
-Mondtam... nem szégyen, s nem gyengeség, ha félelem van a szívedben.- Emeltem ki egy kisebb lábmozdulattal két földnyúlványt szék gyanánt, majd helyet foglaltam. -Talán egy évvel, vagy kettővel lehettem idősebb nálad... 15-16 lehettem, amikor a háború végett kellett hasonló helyzetbe kerülnöm. Tudom mit érzel, sose voltam erős... te viszont az vagy... korodhoz képest... amikor annyi voltam mint te fele ennyit nem tudtam. Nem segíthetünk mindenkin, nem szuperhősök vagyunk, még ha néha úgy is kezelnek minket néha... A shinobi életéhez hozzátartozik a halál látványa, s adott esetben elszenvedése is... persze ez nem azt jelenti, hogy bele kell törődni... harcolhatunk ellene, de vannak helyzetek, amikor nem nyerhetsz. Egy dolgot tehetsz... megtartva az emléket minden erőddel dolgozol rajta, hogy ne ismétlődhessen meg. Ezáltal az elhunyt élete, az emléke másokat megment majd, s biztosra veszem, hogy akárhova is távozik, ott örül majd ennek. Gyászold meg, ha kell, ám hogy legyen értelme halálának, meríts belőle motivációt... gondolj arra, hogy mennyire nem szeretnéd, hogy ismét megtörténjen egy ilyen... Viszont úgy fest mással is kell beszélnem... gondolkodj, készülj fel, s a terepen találkozunk.- Állnék fel, s ballagnék át Mitsukohoz, mivel Inakon nem láttam akkora aggodalmat.
A lányhoz lépve ismét csak egy rövid gondolkodási időt hagynék magamnak, majd kirántanám gondalatai mélyéből.
-Ha úgy érzed nem vagy elég, senki sem kényszerít rá, hogy harcolj. Nem szégyen... te ismered a saját képességeid... viszont... Más az, ha ténylegesen kevesek vagyunk, vagy ha kétségek lepik el ítélőképességünk. A küldetés során végig azt éreztem, mintha kételkednél magadban. Konoha shinobija vagy, egy teljes értékű genin, ki most hajtott végre egy legalább B szintű küldetést hibátlanul... Talán megérné átgondolni a helyzetet. Persze ahogy mondtam, te magad ismered saját képességeid határát..., de ne becsüld alá se magad. Megvannak a képességeid, s messze nagyobb chakrakészlettel is rendelkezel, mint amivel én kellett boldoguljak a te korodban. 15-16 évesen első komoly küldetésem során még csak technikáim se voltak, mikor elküldtek lényegében egyedül... majdnem otthagytam a fogam, de csak majdnem... ami megmentett, az az elhatározás volt. Erős célom volt, erős motivációm, amely nem engedte meg, hogy azon a küldetésen érjen véget minden. Egy technikám volt, tudtam ködöt gerjeszteni a kirigakure no jutsuval -na nem mintha mostanság sokkal jobb lennék-, illetve volt a zsebemben öt kunai összesen... ez a kis plusz mégis életben tartott. Tehát... bízz magadban. Tényleg sokat segít.- Hagynám őt is magára kicsit gondolkodni, majd elvonulva próbálnék magam is felkészülni az indulásra lelkileg, előre gyártva pár lehetséges forgatókönyvet...

Sai Kedd Feb. 25 2020, 14:01

//úgy vettem, hogy elindult mindenki azzal a céllal, amit nagyjából kijelölt magának, viszont ha Akane eredeti terve szerint csapatokra oszlatok, azt jelezzétek azért, ki kivel megy, merre, mert ez nem derült ki, csak Mitsuko és Arata tekintetében van rá utalás, s a később posztoló részéről nyugtázva e felvetés.
Igyekeztem némi időrendiséget is felállítani, mert kicsit összekavarodtak a szálak érzésem szerint.
Illetve a posztban rejtett cselekvések is szerepet kapnak megvalósulás miatt, ne lepődjön meg annyira senki Very Happy

//

[Mindenki]

A táborban zajlottak az előkészületek. Amíg Akane és Jaken esőztettek, majd lassan elvonultatták a fellegeket az ellenség táborától a sajátjuk felé, mintha az eső elvonulna, ahogy jött, Arata és Atsushi elindultak felállítani a csapdákat, így ők és a később befutó Zaukiék is kimaradtak a kellemes, chakrás esőzuhanyból.
Az esőzés mégis okozott némi újabb kedélyborzolást talán, ahogy a kisgyermek Hanae egy chakrával átitatott vízgömböt nyújt át Akanénak, aki vagy kezd vele valamit, vagy nem, vagy elteszi, vagy nem. Mindenesetre a gyanakvó szívek számára ez újabb olaj lehet a tűzre. De akár gondolhatják azt is, hogy valami istenadta tehetséggel van dolguk, elvégre az lenne a logikusabb, ha a gyerek meghúzná magát, ha valóban valami rosszban sántikál, vagy nem az, akinek kiadja magát. Persze mindenkinek szíve joga eldönteni, mit gondol és annak függvényében cselekszik-e.

//Az eső elvonultatása miatt információk kerülnek napvilágra Akane és Jaken számára az alábbi karakterekről:
- Jaken és Akane - jó eséllyel rátok is hullott az esőből, és így egymásról is képet kaptok.
- Hanae
- Yoshitaro
- Hiroto
- Yamato
Ezen karakterek adatlapjait átböngészhetitek, sorry, de idő hiányában nem linkelgetem be, úgyis ott van mindenki aláírásában elméletileg elérhetően a link.
Információkat tudnak meg ezen kívül Shirenről is, de róla korlátozottan. Ennek oka egy saját pecséttechnikája, ami ugyan nem érezhető, de akadályozza a felmérést. Így Shirenről ami kiderül: chakramennyisége C szintű ninjáénak megfelelő, katon és suiton elem, gyógyító jelleg, valamint a sötét chakrát is érzékelni.//

Jócskán éjszaka volt már, mire Zaukiék a táborba érkeztek. Addigra a csapdák álltak, az információkat pedig mindenki összegyűjtötte magának. Az utolsóként csatlakozó csapat tájékoztatása után kezdetét vette a tanácskozás, milyen stratégia mentén kezdjétek el felgöngyölíteni a remélhetőleg utolsó stádiumába lépett ügyet. Még mindig azon az állásponton voltatok, hogy nem lehet fejjel menni a falnak, és talán jobb lenne lesből támadni, ahogy azt is nagyjából leosztottátok, kinek ki lesz a célpontja, akit az összecsapáskor keresni fog, mert tökéletes ellenpárjának fog bizonyulni. Emellett mindenki fejben is tervezett, ha nem is konkrétan, de mégis számba vettétek, amit tudtok, s amire szükségetek lehet majd. Az mindenesetre biztos volt, hogy továbbra sem terveztétek lebecsülni az ellenfelet.

A tervezés után viszont ideje volt indulni. A táborban végül egyedül Ai és a kis Hanae maradt [Ha jól értelmeztem, mert teljesen konkrétan más nem "tiltakozott" XD].

A terveiteknek megfelelően helyezkedtetek és várakoztatok/cselekedtetek. Minden előkészítés jól haladt, egy csapdába se botlottatok, mondhatni minden túl tökéletesen zajlott egyelőre. Ám arra hiába várakoztok esetlegesen, hogy valaki elhagyja a tábort, illetve ha valaki közel merészkedik, hogy felmérje az ellenséget immáron saját szemével is, akkor arra a megdöbbentő dologra kell ráeszmélnie, hogy a kisfiú Hanae, akit a táborban hagytatok, most bizony az ellenség markában van túszként. /Hacsak nem gondoljátok azt, hogy a bátyja, aki kísértetiesen hasonlít rá./

[Mirubi, Hanae]

Mivel ketten maradtatok a táborban, nem volt szükség az elterelő hadműveletre, s akár szabadabban is beszélhettek egymással, miután Ai (Hanae) kiiktatta a rádióját. //Ha valaki mégis maradna, akkor a két karakter távozik a táborból azzal az indokkal, hogy a kis Hanae-nak wc-znie kell, Ai pedig elkíséri, ne maradjon egyedül //

A viszontlátás öröme és az információátadás után a kisfiú felfedi valódi kilétét azzal, hogy feloldja a pecsétet, amely eddig elrejtette valódi képességeit, s létrehoz egy Kage Bunshint. A kisfiú eredeti énje, és a fiatal lány, aki voltaképp a fegyvere/társa a kisfiú/férfi képességeit kihasználva egy chakratömegre lépve emelkedik a fellegekbe elrejtőzve, miután Ai/Hanae megválik a Zaukitól kapott magtól. Az elrejtőzést Ai/Hanae saját jutsuja teszi teljessé, aminek köszönhetően még a leghalványabb illatuk is eltűnik, bár ilyen magasságban már mindegy is lenne, mi érződik belőle. Ezzel a két ninja kilépett az eseményekből, s voltaképp pattogatott kukoricázó, kólázó nézőközönséggé vált, olyanná, aki "szavazatával" befolyásolhatja a történések menetét, aktívan alakítva a cselekményt passzív szerepük ellenére. Hiszen a kisfiú/férfi Kage bunshinja nekiindul, és egyenesen besétál az ellenség táborába, felhívva magára ártatlanul a figyelmet a leleplező kérdéssel:

- Erre vannak a konohaiak?

[a romos városban rejtőző táborhelyen]

Ahogy az eső elállt, még feszültebb lett a várakozás, de nem történt semmi. A fiatalabb, égett arcú nő abbahagyta a nevetést, s csalódott durcássággal sétált a szárazon maradt lépcsőfokok felé, lehuppanva rá toppantgatva a lábaival csalódott türelmetlenséggel. Társai sokkal érettebb viselkedést mutatva készültek elő. A teltebb idomokkal rendelkező nő, aki a suiton elemet birtokolta, szétosztott a többiek között egy pirulát, amit egyelőre mindenki gondosan eltett, de úgy, hogy a keze ügyükben legyen. Ezt a bogyót elfogadta az égett arcú nő is, még ha gyerekesen fújjolt is rá fintorogva.

A percek csak peregtek, a pattanásig feszült figyelem pedig lanyhult. A harckészültségük ugyan nem szűnt meg, s továbbra is figyelték a környezetüket, de ugyanakkor annyira leeresztettek, hogy ismét pihenjenek is például azzal, hogy leülnek. Számítottak rá, hogy hamarosan a nyomukban lesznek, de azért a többségük reménykedett abban, hogy véghez viszik a tervet, mire rájuk is bukkannak, de sosem lehetnek elég óvatosak.

Ezt a visszanyugvó kedélyállapotot borzolta fel a nesz, amelyet a gyermek okozott, aki egyszeriben a semmiből belépett a tűz fényének látóterébe.

- Erre vannak a konohaiak? - kérdezte a zavar legkisebb jele nélkül, nagy szemmel, kíváncsian, ártatlanul. A nem várt meglepetést pár pillanatnyi fáziskéséssel végül a gunbai-os nő reagálja le, vagy mert neki van a legnagyobb lélekjelenléte, vagy csak mert vagy szereti a gyerekeket alapjáraton, vagy van konkrét tapasztalata is, és kevésbé esik zavarba.

- Erre, igen. Gyere, segítek megtalálni őket.

Ahogy a fiú odalép mellé, gyengéden kézen fogja, s közben faggatni kezdi arról, egészen pontosan kiket keres, s hogy néznek ki, mit tud róluk. [Shirenen múlik, itt mi derül ki] Amint vége a gyors faggatózásnak, egy gyengéd, de annál gyorsabb és hatékonyabb mozdulattal üti le a fiút, aki eszméletét veszti.

A csapat immáron teljes harckészültségben áll, s mindenki elfoglalja a saját helyét. Az, aki eddig is az épület belsejében volt, visszahúzódik. A többiek körben rejtőznek el, nem távolodva el egymástól nagyon, de kihasználva a romos környezet adottságait [itt, mivel nem írtátok le, hogyan fogtok helyezkedni, egyelőre több részletet nem írok, de szerintem rá fog érni a következő körre is ez, bár nem tudom, mennyiben módosítanak az elképzeléseiteken a történtek]. Csak az ájult gyermek, valamint az égési sérülésektől elcsúfolt fiatal nő marad a tűz mellett, a gyermek kezei, lábai megkötözve, míg mellette a nő elmebeteg benyomását keltően dudorászva áll neki ismét a lapjaira tintájával rajzolgatni, látszólag nem, de valójában nagyon is figyelve a környezetére.

//Állapot összegző a tervezéshez:
Akane: 80% - (a korábbi jutsukat és a heves eső)
Jaken: 95% - (emlékeim szerint csak most lőttél el egy kis besegítést)
Yoshi: 88% - (bunshinok és idézés - az idézett állat közben 100%-ot gyűjtött, tekintve, hogy több óra eltelt)
Arata: 90% - (hamis terület)
Inako: 95% - (Shinten, valamint a nap fizikai, lelki fáradalmai és a menetelés miatt)
Kenji: 95% - (A betegek felmérése, valamint a nap fizikai, lelki fáradalmai és a menetelés miatt
Hiroto: 99% - (Elvileg nem használtál semmit, így csak az egész napos mászkálás volt némi hatással)
Atsushi: 99% - (Mint Hiroto)

Hanae: 60% - (Mivel megfogalmaztad, hogy a szenzorság igen kimerítette, hasonló értéket tartanék reálisnak + a jutsud)
Mitsuko: 98% - (a nap fizikai, lelki fáradalmai és a menetelés miatt)
Yamato: 90% - (bábos móka)
Zauki: 78% - (mivel egy klón , aki a katonákkal tartott, elvileg megmaradt, s kiért a "látótávból")
Shiren: 47% - (a kis játszadozások plusz a bunshin miatt, akit külön kezelek perpill, aki 49%-on van.)

Némelyeknek ment pm, ne lepődjenek meg.

Valami kimaradt volna, sikoltsatok megszokott mód Very Happy

Határidő: 03.11. //

**Shiren** Kedd Feb. 25 2020, 18:23

Nem ijedtek meg... Sőt, ostobák voltak.

A veszélyérzet legkisebb jele nélkül tessékeltek beljebb házukba, jóformán behívtak maguk közé, mivel elkövették a legsúlyosabb hibát, amit életük során elkövethettek. Bár az, amit tenni készülök, lehetséges, hogy éppen az ő javukat szolgálja majd. Ki tudja? Egyáltalán nem vagyok tisztában azzal, hogy mit akarok az egészből kihozni. Ami viszont biztos, hogy tökéletes szemlélője tudok lenni a dolgoknak, miközben odafent elvégzem mindazt, ami számomra hasznos lehet ebből a kialakult helyzetből. Így hát, továbbra is fenntartva a látszatot, hagyom, hogy a nő vezessen.

Valamiért Akane-chanra emlékeztet, de csak megjelenésre.

Érzésre egyáltalán nem, sőt! Taszít az érzés, hogy egy kicsi hasonlóságot is vélek felfedezni kettejük között, szinte már sértésnek érzem. Sért ennek a nőnek a létezése! Ám még mielőtt bármi meggondolatlant tennék, el kell játszanom mindazt, amit eldöntöttem magamban. Nem véletlenül hoztam létre ezt a típusú másolatomat. Amint kézen fogott, tudtam, hogy csapdába estem, pontosan úgy, ahogyan azt terveztem. Kérdezősködött. Egyáltalán nem volt annyira elővigyázatos, mint a Konohaiak. Lenézett engem, s milyen jól tette. Ezzel a kezemre játszott, ahogyan az elvárható volt. Így percek múltán máris elmondhattam mindazt, amiért jöttem.

- Hát, akik a városban kutakodtak! Miután megtaláltak, azt mondták, hogy valamilyen bandát követnek, hogy elkapják őket. - Néztem fel a nőre, s úgy festettem, mint aki biztonságban érzi magát. - Sokan vannak, legalább százan. Néhányan előre mentek, hogy felderítsék a környéket én pedig utánuk jöttem. - Elmosolyodtam és a levegőbe boxoltam. - Mindig is ninja akartam lenni! De... - Körbenéztem... - Úgy tűnik, hogy megelőztem őket, pedig azt mondták, hogy az egyikőjük már beépült a bandába. - Böktem ki ártatlanul és bár körbenézésem láthatóan nem ért cél, mégis egy alkalmas személyt kerestem, de nem találtam. Jobbnak láttam nem ráhúzni senkire a bűnbak szerepét, jobb ez a bizonytalanság. - Ti vagytok akkor a rosszfiúk? - Lelkendeztem! Végül, mikor látszólag mindent elmondtam, elsötétült előttem a világ...

[Ha a kör alatt még felébredne a Kage Bunshin]

Szemeimet lassan kinyitva vált egyértelművé számomra, hogy mi történt.

Ezerszer ébredtem már így ilyen vagy olyan okokból kifolyólag. Emlékeimbe mégis legjobban a Kemurigakurei eset égett, mit akárhogyan akartam elfelejteni és felróni a múltam személyiségeinek, nem ment. Akkor lényegesen másabb körülményke között voltam, hogy úgy mondjam, egy egész Rejtett Falu ült rajtam, hogy megfékezzenek. Itt pedig csak egy kupacnyi idióta lebzsel. Biztos vagyok benne, hogy csak felbérelték őket. Egy darabig még eljátszanám az ájultat gyorsan vissza is csukva szemeim, így kihallgatva őket, majd ha semmi használhatót nem hallok körbetekintve próbálom felmérni őket és a lehető legtöbb dolgot leszűrni a külsőjükből. Elsőként az égett arcú lány tűnik fel, aki nem messze tőlem ücsörög.

Meg vagyok kötözve. Legalábbis úgy éreztem.
Ezek még fegyvert is adtak a kezembe. Rendben, legyen.

- Miért csináljátok ezt velem? - Kérdezem, miközben pucéran fekszem a földön. Pánikba kezdek esni a szerepem szerint, úgy próbálom meg ráncigálni a köteleket, teljesen sikertelenül. - Én csak meg akartam találni a rossz ninjákat! - Nyafogtam, időt kellett nyernem!

[...]

Bólintottam Hanae szavaira, jelezvén, hogy megértettem mindent amit elmondott. Tekintetemet szemem sarkából arra a bizonyos pontra emeltem a levegőben, s egyelőre nem törődtem vele.

- Figyeld és ha bármi gyanúsat látsz, jelezz! Készülj a harcra! - Azzal a lenti társaságot kezdtem el figyelni. Felerősített érzékeimmel és elrejtett technikámmal egy láthatatlan Sas módjára tudtam fürkészni az egészet. Láttam, ahogyan közelednek és azt is, ahogyan elfogják a klónomat. Adtam neki némi időt. - Mi történt veled, mióta nem találkoztunk? - Kérdeztem tőle, s immáron már nem játszottam a kisfiú szerepét. Újra üresnek éreztem magam... Az egyetlen mostani biztos pontot csak Hanae jelenléte jelentette, ki egy kedves, ámbár szégyellt kapcsolat jelenem és múltam között... - Kicsit megváltoztál. - Kézpecsétekbe kezdtem, előkészítettem a dolgokat és ha Ő nem zavar meg minket, akkor minden a terveim szerint fog zajlani.

Úgysem teszteltem még ekkorában...

**Hamacho Yoshitaro** Szer. Márc. 11 2020, 11:31

// Feldúlt Végeken //

A nemrégiben használt eső technika miatt az erdő megtelt párával és kellemesre lehűtötte a levegőt. Tovább segítette a lehűlést, hogy a nap utolsó sugarai már teljesen eltűntek a horizontnál meredező, ormótlan hegyek társaságában. A felhők hamar felszakadoztak és utat engedtek a csillagok tengernyi fénypontjainak, ahogy körbeölelték a teliholdat. Csodálatos éjszakának néztek elébe, bármi is történjék.

Yoshitaro némán nézett bele Akane smaragdzöld szemtükreibe és egy pillanatra leeresztve minden védelmét élvezte, ahogy az égitestek fényei táncot járnak benne. Úgy érezte, mintha egy kozmikus bál kellős közepén keringőzne vele, mindentől és mindenkitől távol, a végtelenségben.

-Ne bámulj már ennyire, baszod...- suttogja, majd elfordítja egy tekintetét, miközben némi pír jelenik meg az arcán, de az már tova is tűnik pár pillanat múlva. - Ha tényleg egy akkor erőnövelő képességről beszélünk, akkor jobb, ha megtartod aduásznak.- válaszolja kimérten, mint egy igazi Nara tenné.

-Rendben van. Ez esetben előre megyek és kicsit közelebbről is megnézem azt a tábort. Rádión jelzek majd, ha bármi érdekeset tapasztalok.- tesz még hozzá.

Ekkor sétált oda honfitársa, Zauki is és beszédbe elegyedett a csapatkapitánnyal. Nem akarta kihallgatni a beszélgetést, de meghallotta a "lehet Orochimaru-nak is köze van" mondatfoszlányokat és elmerengett ezen.

~Orochimaru? A 3 Sannin egyike? Hallottam hírét, hogy elég nagy port kavart, a múltbéli Hang és Homok falusi támadása a Levél ellen pedig még inkább aggodalommal tölt el...Vajon tényleg benne lehet a keze? Vagy valaki más mozgatja a szálakat? ~ s egy fa tövébe sétál, majd törökülésbe leül a picit nedves erdei talajra.

Kezeit lazán ökölbe szorítja, majd finoman összehelyezve őket meditálni kezd, lábai közé pedig bekuporodik Su-chan. Első sorban a Chakra-tartalékait akarja feltölteni amennyire lehet, másrészt testének is add pár perc nyugalmat, harmadrészt pedig óvatosan elkezd Természeti Chakra-t a környezetéből létrehozni. Nem lenne értelme megidézni Chii-t még a harc előtt, hisz túlságosan hamar észrevennék őt, azzal pedig a küldetés sikerességét és társai testi épségét kockáztatná. Viszont egy minimális ebből az erőből és talán képes lenne aktiválni a Gepárd Sen'nin forma egyik sajátosságát, a speciális éles látásukat, amivel még éjszaka is tökéletesen fel tudja térképezni a területet.

Szemeit kinyitja és az ölében pihenő gepárdkölyökre tekint.

-Su-chan, most óvónéni leszel, rendben?- mosolyodik el, majd végigsimítja a fején a kezét.

-Rendben, rendben!- pattant fel, örülve hogy végre valami fog is történni.

-Vigyázz...rá!- s a Yamanaka klánbéli Inako-ra mutat. -Maradj a közelében, szüksége lesz a védelmedre.- s igazából végig sem tudja mondani, az idézett állatja már ugrik is a hamu szőke hajú lány felé.

Hősünk életének nagyobbik részét nem Kumogakure-ban töltötte, hanem Konoha falai között, ahol alap dolognak tekintette, hogy megtanulja a falu minden neves klán nevét és különleges képességét. Ha a lány tényleg használni akarná a Yamanaka féle speciális technikákat, a "nagymacska" megvédhetné őt egy ideig.

-Haaaaliii!- pattan a lány lábai elé, majd azok között szlalomozva felnéz rá.- Én fogok vigyázni rád!- mondja nagyon büszkén.

A narancssárga hajú Jounin még egyszer leellenőrzi a felszerelését, majd a táboruk széléhez érve vesz egy mély levegőt.

-Akkor...utánunk a vízözön.- majd összecsapja a két kezét és alkalmazva a Shikyaku no Jutsu // Négy Láb Jutsu-t négy lábra ereszkedik *mily meglepő*.

Mélyen beszippantja az éjszakai levegőt és elindul a vadászatára, a csapat többi tagja is lassan követik.

Régebben határozottan óckodott az öléstől és mindig megpróbált valami más megoldást tenni, de amióta a Gepárdok Falujában megedződött elfogadta az igazságot. Elfogadta, hogy mindig lesz egy vad és mindig lesz egy vadász. A természet törvénye diktál, az erős győz és a gyengét eltapossák. Ám mi van akkor, ha a gyenge felemelkedik? Mi van akkor, ha az űzött vad megfordul és szembe menve sorsával győzelmeskedik? Egyszerű a válasz: vadász lesz, nem is akármilyen. Hisz lehetne e jobb vadász annál, aki maga is vad volt. Ismerve a halál érzését, felülkerekedik rajta, nem hagyja hogy újra prédává váljon és addig küzd, amíg még izmai mozognak; addig küzd, míg amíg a vértől kicsúszik a kezéből a fegyver; addig küzd, amíg utolsó lehelete el nem hagyja ajkait. Mert tudja az igazságot. Mert tudja, hogy a vér a világ teje és édesebb mindennél.

Mivel az erdő és a falu között van egy üres, fedezék nélküli terület, mondhatni a senki földje, így a legközelebb elérhető dús lombozatú fára ugrik, kialakítva magának egy megfigyelő állást. Természetesen minden neszre odafigyel, nem lehet tudni hogy az ellenséges zsoldos csapatnak van-e szenzor Ninja-ja.... De nem történik semmi. Síri csend és hullaszag.

Ha sikerült annyi minimális Senjutsu Chakra összegyűjteni, a szemeibe fókuszálná és megpróbálja a magaslatból feltérképezni a területet. A rádió recsegni kezd, páran beleszólnak s ezzel jelezve, a küldetés mindjárt kezdődik. Ha lehetséges és meglátja a tábort, valószínűleg a foglyukat is és döbbenten konstatálja a látottakat magában.

-Mindenki, állj!- szól bele a rádióba Yoshi.

-Mi a ménkűs atyaúristen van már?!- hallja Akane-t káromkodni.

-Egy ellenséget látok, a tábortűz körül ül és egy gyereket, megkötözve mellette a földön... és ... kísértetiesen hasonlít a mi cserebogár gyerkőcünkre.- majd megpróbál jobban koncentrálni, de érzi, hogy a Természeti Erő szépen lassan távozik belőle és visszakapja az emberi látását.

Minden, ami most szinte szürkén világított és éles volt, teljesen elfeketedik és alig kivehető lesz.

-Vagy ikertesója van, vagy tényleg ő az...- mondja bele a rádióba.

Némi káromkodást hall a vonal túlvégére, majd egy dühöt fújtatást és végül néma csend.

-Legyen akkor. Van egy tervem, bemegyek csalinak, többiek fedezzenek.- zárja rövidre, majd újabb recsegés és robogást hall, mintha kiszállt volna a beszélgetésből.

-Akane? Akane! Az isten verné...- morgolódik.- Jól van csapat, akkor kezdjük. Halászhaló formációba a törmelékek felé indulunk, fedezéket keresünk, mert ha sikerül az önjelölt kamikazeknak az ötlete, úgy fognak nyüzsögni az ellenfelek, mintha a darázsfészekbe nyúltunk volna. Mindenki találja meg a kiválasztott ellenfelét, tereljük őket szépen a "mi" térfelünkre és végezzünk velük amilyen gyorsan csak lehetséges. Ha pedig valaki vissza akarna fordulni, majd visszaterelem szépen...- újabb recsegés a vonalba.- Akik pedig először vannak éles helyzetben, vitális pontokra célozzatok: fej, kéz, láb, ütőér, bármi amivel le tudjátok lassítani őket. Továbbá...- majd vesz egy mély levegőt.- ...próbáljatok nem meghalni. Indulás!- leugorva a fáról és felhasználva nagy sebességét ő is a házak romjai adta fedezékek közé rohanna.

Nem tudja pontosan, hogy csapatkapitányuknak mi lesz a terve, de mindenféle képen megpróbál segíteni rajta, ha bajba kerülne. Abban az esetben, ha egyszerre rontanának rá, nem habozna és vagy egy Fuuton: Daitoppa // Szél Stílus: Áttörés vagy a Fuuton: Taifuu Genkotsu no Jutsu // Szél Stílus: Tájfun Ököl technikával ugrana oda, ezzel védelmezve társát/társait.

Abban az esetben ha sikerül az orvtámadása és elkezdik őt követni a csapdákkal teli erdőbe, Yoshitaro némán követné őket és minden leszakadó ellenfelet megpróbál egyesével semlegesíteni.

Egyébként pedig megbújva maradna a törmelékek között és várná a megfelelő alkalmat egy meglepetés csapásra.

Az ütőkártyáját, vagyis Chii megidézése és összeolvadás vele a Senpo: Ryosei no Jutsu // Természeti Stílus: Részleges Átalakulás segítségével egyelőre "zsebre" rakja és csakis vészhelyzet esetén használná.

**Osumi Hiroto** Pént. Márc. 13 2020, 10:31

Miután mindenki kiválasztotta az ellenfelét és félrehívta Akanét beszélgetni, nagyjából összeállt egy stratégia, bár én még mindig kételkedtem abban, hogy ez olyan könnyen kivitelezhető lenne a valóságban, elvégre az ellenfeleink nem bábok, ők is tervezhetnek, ráadásul csapdákat is állíthattak. A narancshajú Jounin előre megy feltérképezni a terepet, ha képes rá, akkor az esetleges kelepcékre is odafigyelhetne, hogy ne sétáljunk bele. Persze lehet, hogy semmit nem talál és ellenfeleink olyan arrogánsak, hogy a védelmükről is megfeledkeznek. Véget ért az álmodozás, ideje harcba indulni. Illetve.. Ideje lenne, ha Yoshi nem jelentené, hogy az ellenség bázisán megkötözve talált egy gyereket, aki úgy nézett ki, mint a mi ideiglenesen befogadott porontyunk. Említette, hogy van egy testvére, akit elfogtak, de ennyire hasonlítanának? Vagy ha annyira hasonlít, valóban ő lenne az? Hogy sikerült kijátszaniuk minket és Ait és elfogni a fiút? A lehetőségeink így mindenesetre limitáltabbak lettek, nagy hatósugarú, romboló támadások kizárva. Eleve másképp terveztük, Akane pedig el is tervezte, hogyan; bíztam a képességeiben és az ép eszében, de mégis ő volt a csapatvezetőnk, ráadásul egy medikus ninja, ha őt elkapják, azzal még tovább romlanak az esélyeink, minden szempontból. Így csak remélni tudtam, hogy kitalált valamit, elvégre az egyik legtapasztaltabbként nyilván van valami épkézláb terve. Ha én mennék, úgyis valószínűleg elrontanám. Egy ilyen kaliberű akcióra még nem állok készen. Azonban ha sikerül, akkor a leszakadozó ellenfelek elkapására talán épp elég vagyok.

Ha megindul, akkor lassan, a többiekkel haladva utána megyek és a formációt tartva megpróbálom kiszúrni az én ellenfelemet. Átlagos testalkatú férfi, tehát a nők kilőve, valamint a valószínűleg szikár fizikumú, katanás, szamurájfrizurás férfiak is. Így csak kettő marad.. A választottam és az elmondottak alapján a legerősebb ellenség. A csapdákra odafigyelve, folyamatosan a környezetemet pásztázva közelítem meg a területet. Amennyiben a terv sikeres és sikerült nagyjából kicsalogatni őket, akkor megkeresem az én ellenfelemet és, amennyiben a többiek is megindulnak, úgy előkapom két Fuuma Shurikenemet és én is így teszek. Amennyiben túl nagy veszélyt érzékelek az illető irányából, úgy megpróbálok minél nagyobb távolságot tartani; ha most a másik után iramodnék, azzal felbontanám a formációt, már amennyire az létezik még, mindenesetre megzavarhatom vele a társaimat. Ha a többiek nem mozdulnak, úgy én is maradok még és várok a jelzésre.

Ha szembetalálom magamat az ellenséggel és nincs más a közelben, akkor az egyik Fuuma Shurikenemmel az Emelkedő Penge technikával összekapcsolódok és mindkettőt egyszerre hajítom el, a Kage Shuriken no Jutsuval az egyiket a másik árnyékában, a chakrámmal rejtve úgy, hogy az első oldalt találjon bele a másikba. Amennyiben kitér, úgy a második Shuriken is célratart, az elsőt azonban a chakrafonalakkal hátulról irányítva visszahúzom, hogy a hátába érkezzen a támadás. Mivel ez egy forgás nélkül repülő tárgy, hang alapján sem lenne képes érzékelni a támadást, ha a másik fegyverre figyel. Másik kezemmel közben a Bakemono Fūin no Jutsut alkalmazva chakraláncokat hozok létre amiket felé hajítva próbálom őt lefogni, hogy ne legyen képes elugrani. Ha sikerül, remélhetőleg mind a két shuriken célba talál, az egyik elölről, a másik hátulról. Amennyiben röptében kapja el az első fegyvert, egyből létrehozom a pecsételő jutsut, hogy a második eltalálja. Amennyiben még nem indulunk meg, úgy én is helyemen maradok, csak addig haladva, amíg megadják.

//Használt technikák, ha harcra kerülne a sor:

Soushuuha // Emelkedő Penge Manipulálás
A Homok ninják egyik alapvető technikája, ugyanazokat az alapokat használva, amiket a bábmesterek is használnak. Az átlag shinobi ezeket az alapokat felhasználva kezdetleges chakrafonalakkal kisebb tárgyakat irányíthat, lőhet ki, módosíthatja a mozgásukat. Az irányított tárgyhoz a használat előtt hozzá kell érnie, így létrehozva a chakrafonál kapcsolódásait a testén és a tárgyon.
Bábhasználók képesek ezt a technikát egyszerre több tárggyal is alkalmazni, akár a nélkül is, hogy hozzá kellene érniük a tárgyhoz.
Chakraszint: 150
Besorolás: C

Kage Shuriken no Jutsu // Árnyék Shuriken Technika
A használó elhajít két fuuma shurikent, az egyiket a másik árnyékában, chakrával rejtve, melyet az áldozat nem lát így jóval nehezebb is azt kivédenie.
Chakraszint: 100
Besorolás: D

Bakemono Fūin no Jutsu // Szörny Pecsételő Technika
A technika segítségével a használó képes a célpontját chakraláncokkal lefogni, aki ezután nem lesz képes mozdulni. Általában arra használják, hogy nagyobb bestiákat fogjanak el vele, de akár emberek elfogására is hasznos.
Chakraszint: 300
Besorolás: B//

**Yamanaka Inako** Szomb. Márc. 14 2020, 00:39

//Feldúlt végeken//

A vihar előtti csend. Jobban mondva a harc előtti néhány nyugodtabb perc, amit még felkészüléssel töltött a csapat. Inako újra csapattársait kereste tekintetével, mert feltűnt Zauki nyugtató beszéde. A Yamanakát kihagyta, amin nem csodálkozott, hiszen furcsa módon nem izgult annyira.
*Vajon ezt teszi az emberrel néhány napos túlélő program a sivatagban?* Töprengett el a szőke hajú genin. *Azt hittem, félni fogok ettől a pillanattól, de mégsem érzem ezt. Rajtam kívül sokkal tapasztaltabbak is vannak itt, viszont hozzá fogom tenni, amihez értek.* Döntötte el magában a levélfalusi lány.
- Mitsuko, néhány Suiton technikát megtanulsz és máris hátrányból fogok indulni ellened, ugyanis nekem Katon az elemem - próbálta valamennyire biztatni ideiglenes csapattársát. Utána Kenjihez fordult, apró mosollyal az arcán. - Az orvosi ismeretek nagyon hasznosak, összerakhatsz minket csata után.
Jounin vezetőjük lelkesítő beszéde jobban sikerült, ám Inako bízott benne, ettől magabiztosabban néznek majd az elkövetkezendő események elé.
Egyelőre konkrét utasítást nem kapott, bár a Tűz jutsuk miatt a gunbaios nő ellen lett volna a legjobb esélye. Éppen ezért elindult Jaken irányába, de készen állt arra, hogy az utolsó pillanatban Akane megváltoztasson valamit. Az este kedvezett a meglepetésnek, cserébe a küldetésen részt vevők sem láttak sokat. Inako ide-oda forgatta fejét, megfogadta Zauki tanácsát, mindenhol ellenséget és csapdákat keresett. Egyelőre simán haladt minden, talán túl simán is. A látótávolság egyre csökkent, így az ifjú Yamanaka még óvatosabbá vált. Azért igyekezett megfigyelni, ki hogyan készült fel a közelgő összecsapásra. Hirtelen, szinte a semmiből előbukkant egy pöttyös macska, pofáját fekete csíkok díszítették. A genin mosolyogva nézett vissza az aranyos gepárdra, akit Yoshi jelölt ki védelmezőjeként.
*Ezek szerint ismeri a Yamanaka klán képességét.* Futott át agyán a gondolat és fejével biccentve köszönte meg a felhőfalusi segítségét.
- A nevem Inako - mutatkozott be a kölyöknek. - Köszönöm, hogy vigyázol rám!
Igyekezett közel maradni a Katonos csoporthoz, mert bármikor elkezdődhetett a támadás. Kezét táskája közelében pihentette, hátha szüksége lesz valamelyik fegyverére, vagy drótjára.
*Az esélyeim nagyban megnőttek a Yamanak jutsuk alkalmazására, már nem kell aggódnom, mi lesz a testemmel, ha bevetem a Shintenshint.* Gondolataiból a rádió recsegése hozta vissza, és meg is állt a parancsszóra.
Alig hitt a fülének, az ellenség elfogta a gyereket, vagy valami másról volt szó. Yoshi ikertestvérnek írta le, aminek lehetőségét nem zárhatta ki. Akane a már jól megismert hévvel válaszolt, közben pedig előállat egy tervvel is.
*Veszélyes egyedül bemennie, bárcsak segíthetnék valahogy! Várjunk csak? Azt hiszem, megvan, talán beválik.* Gondolkodott el a szőke hajú genin. A felhőfalusi jounin utasítására igyekezett beleilleszkedni abba a bizonyos halászháló alakzatba.
*Ha elfogták a fiút, valószínű Ai szintén veszélyben lehet. Egyelőre arra koncentrálok, amit jó eséllyel meg tudok valósítani.* Újabb gondolatmenet született meg fejében. Egyelőre kivárt, talált magának egy kisebb törmeléket, ami mögé pont befért összekuporodva a gepárddal együtt. Társainak mindenképpen a tudtára kellett adnia, mire készül, hiszen ami azzal a testtel történik, amiben éppen benne van a tudata, a saját testén is megjelennek a sérülések.
- Ha elég közel jutok, megpróbálom átvenni az irányítást a tábortűznél ülő ellenség felett. Talán elég időm lesz kiszabadítani a fiút.

Amint megkapják a jelet a támadásra, igyekszik kihasználni a zűrzavart és közelebb jutni. A tábortűznél ülő ninja valószínűleg figyel, készen áll a támadásra. Előveszi a drótját és amennyiben hatótávon belül van, az Ayatsuito no Jutsu segítségével igyekszik a földön végigfuttatva eljuttatni a shinobi lábához a vékony fémet. Azt tervezi, hogy legalább az egyik lábát megkötözi vele, majd fenntartva a folyamatos chakraáramoltatást, megbénítja. Kezét átcseréli a lábára, azon keresztül folytatja a folyamatot. Támadni és jutsut használni még tud, viszont remélhetőleg mozogni nem igazán. A megfelelő kézjel megformálás után a Shintenshin no Jutsuval megpróbálná átvenni az irányítást, ahogy mondta. Erősen koncentrál, fegyvert vagy bármilyen más eszközt keres, amivel a fiú kezét és lábát összekötöző kötelet meg tudja lazítani, esetleg teljesen kibontani. Végső esetben szimplán felkapja a gyereket és biztonságba rohan vele, közel a saját testéhez, hiszen a drót chakrakapcsolata megszűnik. Remélhetőleg valaki ki tudja segíteni, a shinobit utána már ártalmatlanná lehet tenni.
Amennyiben észreveszi a nő és támadásba lendül, megpróbál kitérni, kunait ránt elő, hátha közelharcig fajul a helyzet.

Ha nem lát rá esélyt, hogy elég közel jusson, úgy igyekszik Jakent követni, támogatni a gunbaios nő ellen. A Katon: Hibashiri technikát vetné be, abból is a földön két oldalt végigfutó verziót, hátha csapdába ejtheti a kunoichit. Védekezni gyors félreugrásokkal, vagy fegyverrel próbálna, chakráját igyekszik tartalékolni.

//Kicsit bonyolultan írtam az első verziót, nagyjából arról van szó, mint amit Ino csinált a Sakura elleni küzdelemnél (Chuunin Vizsga), csak levágott haj helyett dróttal. Smile

Valamint bocsi a vérszegény posztért, ez a hét kikészített és hétvégén se tudnék jobbat kipréselni magamból!//

**Aikaho Mitsuko** Szomb. Márc. 14 2020, 10:07

//Feldúlt végeken//

Már érezhető volt a levegőben, hogy valami olyan fog történni, amit nem szabad félvállról venni, és amit le kell gyűrni bármi történik. Belső vívódásaim, kételyeim önmagamban nem hagytak túlságosan nyugtot, és ezt más is észrevette. Nem számítottam arra, hogy bárkit is érdekelne igazán, hogy nagyjából elvesztem lelkem erdejében, de mégis volt valaki, aki odalépett, és segített, még ha az csak néhány szót is jelentett, hatása elegendőnek bizonyult.

- Köszönöm Inako, de nem olyan biztos az. - A mondat végén egy apró, sejtelmes mosolyt hagytam, ezzel egy jelzést adva, hogy még kiderül mi lesz, de a kihívás elfogadva. Örültem, hogy hitt bennem, akkor is, ha csak a megnyugvásomért tette, észrevette a másik embert is maga mellett, és ez nagy kincs volt.

Rajta kívül másnak is leesett, hogy életem első ilyen kaliberű küldetésé előtt álltam, és hogy ez okozott némi kavalkádot bennem. Néhány elhintett gondolat, mely változást hozhat, ha engedjük növekedni, majd termése gyógyíthat vagy mérgezhet is.

~ Nem azért vagyok itt, hogy most hagyjam magam megfulladni belső viharomban, aminek talán nincs is valós alapja? Mi van, ha csak magamnak generálom? Mi van, ha ez egésszel csak magamat hátráltatom? El kéne csak engedni? És ne úgy kéne tekintenem magamra, mint aki mindig kevés, aki sehol sem tart a rögös úton, hanem mint aki lépésről lépésre előrébb jut? A világban semmi sem statikus, én miért ülnék egy helyben? Most elég leszek, mert így kell lennie… Arata is ott lesz, meg… Zau is teljesítette azt a küldetését, nekem miért ne menne? A motivációm nekem is megvan, és nem hagyom majd, hogy elvegyék a célomat, még ha a kaszással is kerülök majd szembe, utolsó szívdobbanásomig küzdök, amíg lélegzem nem adom magam.~

Ott voltunk, és vártunk, fel kellett készülnöm mindenre.Nem sok idő telt el, majd Yoshi szólt bele a rádióba, é amiket mondott nem nyugtattak meg. ~ Egy gyerek… szegény, annyi szenvedést láthatott, és most… őt kapták el? Hisz ártatlan, kegyetlenség, amit tesznek, bár ez nem újdonság.~ Rövidesen a harc ténylegesen elkezdődött, az utasítás jött, és én annak megfelelően igyekeztem cselekedni. Aratát követtem, hisz hivatalosan vele kellett legyőznöm az ellenfelet. ~ Fej, kéz láb, ütőér.~ Ismételtem magamban a jounin tanácsát. ~ Menni fog Mitsu, Akane most is épp az életét kockáztatja, neked is fontos szereped van.~ Talán utolsó gondolataim között voltak ezek, de így, hogy tudtam mekkora kockázat van, és így, hogy még a félelem nem bénított le, valószínűleg legjobb formámat adtam, mert tisztán láttam, hogy a halállal nézek szembe.

Mielőtt támadásba vagy védekezésbe lendültünk egy kunaimra felcsavartam egy robbanó cetlit, még úgy is, hogy tudtam az ellenfelünk katon használó, így nem lett volna praktikus ellene a Kokuun no Jutsut (Fekete felhő technika), vészhelyzetben viszont nem tudhattam, hogy mire lesz szükségem.

- Arata? Mondd, mit csináljak, megpróbálok majd nem láb alatt lenni, de… ha van bármi terved, én azt követni fogom. - Immár határozottság hallatszott hangomban, mert kénytelen voltam megemberelni magam végre, és félre kellett tennem az alaptalan kételyeimet, mert azok csak megnehezítették volna a küzdelmet.

**Akihiro Jaken** Szomb. Márc. 14 2020, 16:24

//Feldúlt végeken//

Miközben várakoztunk arra, hogy teljesen összeálljon csapatunk, egészen ránk sötétedett. Pár percig az égre meredve figyeltem a hold előtt elúszó felhőket, olykor-olykor árnyékot vetve a világra ezen a holdfényes éjszakán, s élveztem az enyhe éjszakai szellőt arcomon. Tekintetemet a holdról levéve Hanae felé fordítottam, majd Akanéra vetettem egy pillantást. Biztosan éreznie kellett neki is, akár találkozott már hasonlóval, akár nem. Én pontosan emlékeztem, milyen ocsmány chakra sugárzott Yamiból még akkor a fronton… És pontosan ugyanezt éreztem a fiúban, amikor az eső elérte őt. Haloványan ugyan, de éreztem…
- Gyere egy pillanatra kérlek – vontam félre Ait Hanae mellől, ha beleegyezik – Tudom, hogy ártalmatlannak tűnik a kölyök, de legyél vele nagyon óvatos, mert… valami nagyon nem stimmel vele…. Van benne valamiféle számomra megmagyarázhatatlan romlottság, amihez sajnos már volt szerencsém korábban… Nem tudom, hogy mégis honnan eredhetne, és hogyan lakozna egy ekkora kölyökben, de vigyáznod kell vele - tettem a lány vállára a kezem, jelentőségteljesen a szemébe néztem, majd megfordulva magára hagytam, hogy felkészüljek a támadásra.
Zaukiék érkezése, és információink megosztása után nagyon úgy nézett ki, hogy mindannyian készen vagyunk, így meg is indultunk az ellenséges tábor felé. Menet közben azonban váratlan információ érkezett a felderítést végző Yoshitól…
~ Ennyire hasonlítana a kölyök bátyja rá, hogy ilyen könnyedén az ikertestvérének néznék, vagy pedig ő lenne ott? Mindenképpen ki kell ezt derítenünk! ~ nyomnám le erre a mikrofon gombját: - Ai, minden rendben van a kölyökkel? Ott van veled? – szólnék bele aggódva.
~ Nagyon kényes szituációban vagyunk a srác miatt. Airól pedig semmi hír… de a legfontosabb most a támadók megállítása, mielőtt még több ártatlannal végeznének. Most erre kell fókuszálnom! ~ acéloznám meg magamat a nehéz döntés után, majd a csapattal tovább haladva, beállnék a formációba ~ Bárcsak ott tudtam volna hagyni egy árnyékklónt! ~ //Jaken itt még nem ismeri a Kage Bunshint//
A csaliként berohanó Akanét figyelve készen állnék rá rejtekemből, hogy bármikor a segítségére siessek egy Shunshinnal, ha nagy szüksége lenne rá. Egyébként csak lesben állnék, s várnám, hogy miképen kezeli a túszdráma helyzetet, s hogy felénk terelje az ellenfeleinket. Ha valaki olyant sikerülne leszakítani, akiről az összegyűjtött információk alapján tudom, hogy nem rendelkezik Dotonnal, őt a föld alól tenném ártalmatlanná a Shinjou Zanshu//Lefejezés technikával.
Amennyiben pedig elszabadulna a pokol, s mind belecsöppennénk a harc közepébe, úgy a Gunbaios nőt venném célba. Alapvetően megpróbálnék közelharcba keveredni vele, de ha esetleg látnám, hogy valamilyen szél elemű technikával próbál meg ártani nekem, vagy a csapatból bárkinek, úgy a Katon: Goenkát használva egy hatalmas lángoló gömböt lőnék az irányába. Ezt a támadást pedig még fel is robbantanám, ha látnám, hogy se csapattársaim, se Hanae (vagy a testvére) nem tartózkodna a robbanás hatósugarán belül.
Amennyiben valaki megpróbálná az utamat állni, úgy a megszerzett információk alapján a tőlem telhető legjobb megoldással próbálnék szembe szállni azzal, aki nem enged eredeti célpontomhoz.

Kiegészítés: Ha Akane első terve valahogy beválna, s denevérháton kezdene menekülni Hanaével a társaságában, úgy rejtekhelyemről a menekülését segítve bevetném egyik legpusztítóbb technikámat, s 7-8 darab Goukakyuu méretű tűzgömböt indítanék a falu irányába, melyeket becsapódásukkor fel is robbantanék, így remélhetőleg hatalmas károkat okozva ellenfeleinknek, s ezzel együtt Akane menekülési útvonalát fedezve.

**Tsunomi Ai** Vas. Márc. 15 2020, 05:10

A rádióm és az egyéb módon nyomkövetésre alkalmas tárgyak elpusztítása után, persze kicsit harciasabbá tettem a nyomokat, hogy a visszaérő csoport úgy vélje dulakodás nyomán tűntem el. Viszont miután megvoltam vele, Mirubi-samaval az ég felé szállva, egy ideig még magunkon, viszont amint elég magasba értünk, feloldom szinte minden technikámat, hogy képes legyek kissé pihenni, egyedül a lábaimból nem terveztem feloldani a chakrát, hisz nem lenne szerencsés, hogyha Mirubi-sama chakrája lebontaná a lábamat.
Végül azonban csak a bámészkodásra került sor, illetve míg összefoglaltam, hogy milyen új készségekkel rendelkezem azóta, mióta nem látott, bár az egyetlen nagyobb ilyen dolog, az a méregtartály volt csupán, mi az oldalamon pihent. Mirubi-sama klónját eközben „fogjul” ejtették és megindult az egész huzavona. Bár kíváncsi voltam melyik fél fog végül győzedelmeskedni, gyakorlatilag igazából nem igazán foglalkoztatott a dolog, egyedül azért volt jó nyomon követni a dolgokat, mivel voltak a csapatokban olyan személy, akik még életükben fenyegetést jelenthetnek Mirubi-samara.
Végül Mirubi-sama szavai ráztak ki a gondolataimból és bár eleinte rövid csöndbe süllyedtem, végül elmondtam, amit tudnia kell, hisz amennyire én tudom jó rég nem járt már a bázison.
- A bázist felszámolták Mirubi-sama. Bár jelenleg csak Kouzenmaru és a bérence haláláról van bizonyítékom, tekintve, hogy a támadók akkor ütöttek rajtunk, mikor visszatértünk egy küldetésről, úgy vélem minden személyzeti tag elhunyt és a bázist felszámolták. Miután az egyik támadót vélhetőleg likvidáltam, végül azonban Kemurigakure emberei elfogtak és bebörtönöztek, ahol megkínoztak és átnézték az emlékeimet, de mivel a fontosabb tagok hollétéről nem volt tudomásom, így nem szenvedett túlságosan pótolhatatlan károkat Mirubi-sama. Jelenleg Kemurigakure tart „fogva”. Jelenleg „Ai” néven vagyok papírozva náluk és kisebb küldetések nyomán elküldtek a Chuunin vizsgára. Bár a kérdésétől evidens, de úgy vélem fontos tudnia, hogy a Hokage-t elrabolta egy vörös felhővel tarkított, fekete köpönyeges, narancssárga maszkos alak. Bár a vizsgán megbuktam Uram, biztosítom afelől, hogy Pengém nem csorbult ki azóta a nap óta, mióta különváltunk és örömmel Önnel visszatérek szolgálatába, ha így kívánja. – feszülten sóhajtok egyet, zavartan hátra fésülve egyik rakoncátlan tincsemet.
Bár nem mondtam ki nyíltan, de érződött, hogy attól féltem, Mirubi-sama nem tart igény tovább szolgálataimra és ha ennek a küldetésnek vége, akkor csak eldob, mint egy kicsorbult pengét. Eddig abban a hitben ringattam magam, hogy megbocsájt majd a bázis pusztulásáért, hisz megtettem minden tőlem telhetőt ás tanulmányaim során tanításait úgy értelmeztem, hogy minden körülmények között az a fontos, hogy életben maradjak és teljesítsem a célomat előbb vagy utóbb. Ebben a hitben éltem ennyit, így kissé szíven ütött volna, ah, félreértettem volna a tanításait… végül megállapítására átmérném magam.
- Úgy gondolja? A hajamon kívül pedig nem sokat változtam. – mondom, majd akaratlanul is elmosolyodok, ahogy a férfira nézek – Ön viszont egy pár évvel, mintha megfiatalodott volna.
Mosolyom ezúttal valóban őszinte volt, még ha elég gyér és aprócska mosoly is volt csupán. Egy apró „grimasz” a szám szélén… de még ez is jóval nagyobb eredmény volt, mint bármi más ezekben a sötét időkben… most… végre ismét Mirubi-sama mellett lehetek.

**Aokaze Atsushi** Vas. Márc. 15 2020, 18:44

// Sai - Feldúlt Végeken //

A taktikai megbeszélés és rövid várakozások hatására besötétedett. Ami végtére nem is baj, ha rajtaütésre készül az ember. Könnyebb lesz megközelíteni a célpontokat, viszont a megváltozott látásviszonyok miatt, kétszer is meg kell gondolni mielőtt, leadjuk az első csapást nehogy egy szövetségest támadjunk meg. A tábori előkészületek közben feltűnt, hogy néhányan bátorító beszélgetésbe elegyednek a harci tapasztalatokban szűkölködő társainkhoz. Szerettem volna én is pár bíztató szót intézni feléjük, de nem ismertem őket annyira, hogy úgy érezzem ez az én tisztségem volna. Ám azt jó volt megfigyelni, hogy szemükben az elhatározás erősebb lett. Megnyugtató volt a tudat, hogy nem kettős érzelmekkel mennek harcba, mint én annak idején.

Mikor elindultunk, hogy véget vessünk a civilek további mészárlásának Yoshitaro előre ment felderíteni. Úgy tűnt sikerrel eljutott egy olyan pontra ahonnan rálát a táborukra. Az általa megosztott információról viszont nem tudtam eldönteni jó vagy rossz-e.
~ Hogy érti, hogy teljesen úgy néz ki, mint a kölyök? Ilyen könnyen átjutottak volna rajtunk és észrevétlenül legyőzték Ait, majd vissza is tértek volna? Nem az nem lehet! Ennyi ember közül valaki csak kiszúrta volna őket. Az egyetlen lehetőség, hogy ikertestvérek. De azért nem árt meggyőződni a dologról.
Már nyúltam volna, hogy bekapcsoljam a mikrofont, amikor Jaken hangja megszólal a fülesből, ugyan ezzel az indokkal. Vála Nem sokkal később pedig vezetőnk hangja hallatszik belőle ismét, és már kezdődik is a nem várt B terv. Yo mint rangidős, hamar kapcsolva adta ki az utasításokat. Majd Inako is felfedte saját mentőakciós tervét.
- Inako tudom, hogy nem egyszerű amit kérek, ebben a helyzetben. De ha lehetséges azért adj meg néhány információt a testcserére kiszemeltedről. Illetve azt is, ha nem jársz sikerrel.
Majd elengedem a mikrofon bekapcsoló gombját, hogy hallhassam a lány válaszát, és természetesen mindenki mást is a csapatból, ha valamit meg akarnának osztani velünk.

Ahogy elszórva megközelítettük a romokat, fedezéket keresek, hogy lesből tudjak támadni, vagy segíteni attól függően, hogy kit látok közeledni. Ha meglátom az ellenfelet várok egy kicsit, hogy jobban szemügyre tudjam venni. Elvégre lehet, hogy valamelyik csapattársunk jön majd felém, vagy egy olyan ellenség, aki túszként használja Hanae bátyját. A kölyköt azért jó lenne nem a túlvilágra küldeni egy támadással. Illetve, így van esélyem más taktikákat is kitalálni, ha véletlenül nem a rám kiosztott kunoichi jönne erre. Abban az esetben, ha tússzal jönnek, akkor a Katon: Hibashiri//Tűz elem: Futótűz használatával állítanám meg az ellenfelemet. Majd létrehoznék 20 lebegő tűzgömböt körülötte a Katon: Onidoro//Tűz elem: Démon Lámpás képében. Ha pedig olyan ellenséget látok aki magányosan jön és biztosan tudom, hogy nem Inako az, mert rádión jelzett az Ikazuchi Hakai//Villám Pusztítás jutsumat használva támadok gyors győzelem reményében. Ha a lány felől nincs rádiós visszajelzés ugyan úgy a katon technikás bekerítést hajtom végre.

**Hattori Arata** Hétf. Márc. 16 2020, 01:31

//Feldúlt Végeken//

A csapdaállítás megtörtént. Arata igencsak elégedett volt a felállított tervével, de ettől függetlenül mondhatni még volt egy pár neki. Például a "tűnjünk el innen a g*cibe, ha ezeket itt kinyiffantják" terv, aminek az volt az egyedüli hátulütője, hogy akkor a testüket nem vihette magával egy tekercsbe becsomagolva. Márpedig mi volt jobb belépő haza, mint egy rakás konohai holtteste, amiből több információt nyerhettek ki, mint az egész háború alatt? Áh. Le kellett róla mondania, de azért remélhetőleg valami emberi információt haza fog vinni innen. Ha mást nem azt, hogy a sok szerencsétlen retteg kimutatni az erejét egy amegakurei előtt és már ez is valami. Oké, azért igen sokat megtudott mindenkiről és most a harc alatt azért lényegesen többet fog majd elraktározni az elméjébe a többiek képességeiről. Úgyis megtudott ezt-azt most, amit majd felhasználhat... természetesen minden egyes cselekedetét az hatotta át, amilyen információkkal bírt. Semmit sem hagyott figyelmen kívül. Semmit. Mindenre fel kellett készülnie, hiszen az élete múlhatott egy apró hibán is. Most ért abba a révbe az egész, hogy Arata végre felkészülhetett az akcióra.

Akció. Csata. A shinobi lét elengedhetetlen része volt, de Arata jobb szerette elkerülni. Nem volt az a csatázós alkat. Ha tehette, akkor a csata meg sem történt, csak eliminálta az ellenséget anélkül, hogy az érdemi reakciót az ellenség megtehette volna. Gyors munka: ez volt az ő ismérve. De ez itt.... nem lesz gyors munka. Pedig az ilyen és ehhez hasonló ellenségeket is el lehetett tenni gyorsan láb alól, de egy ekkora csapattal ez lehetetlenség volt. Persze, egyedül elvégezni egy ilyet akár évekbe is telhetett volna. Maga az eliminálás gyors csak, de az oda vezető út azért lassú szokott lenni. Most azonban nem volt idő olyan tervek felállítására, amelyeknek az alapvető lényege az volt, hogy az ellenség a saját vérében fuldokolva haljon meg, mert megettek egy száraz kenyeret a kiéheztetés kellős közepén. Nem. Most mást kellett tenniük. Ezért is állította fel a csapdákat és a tervet.

Behatolás. Csali. A kölyök csapdában. Rádióforgalmazás. Nem. Nem hitte el, hogy odabent a gyerek bátyja van. Itt valami bűzlött, nagyon is. Arata alapból gyanakvó volt vele szemben, de ez csak még inkább megerősítette őt abban, hogy ezt a gyereket egész egyszerűen meg kéne ölni és akkor le lenne minden gond róla. De egyelőre ezt a döntést úgy érezte, hogy rajta kívül senki sem akarta megtenni, így inkább csak felkészült a harcra. - Tedd azt, amiben jó vagy és azt ne, amiben nem - közölné Arata Mitsukoval. - De legfőképpen.... garantáld, hogy sikerüljön a terv. Lényegében úgy akarom megölni, hogy észre se vegye, hogy megtettem. Ha ez nem sikerül, akkor jöhet a B terv, ami alapján fogom és elárasztom az egész területet, hogy a saját elemünkben lehessünk. Ha ismered a Mizugakure no Jutsut, akkor remélhetőleg el tudsz rejtőzni a vízben, de azzal csak óvatosan, mert ha elpárologtatja a vizet, mész te is a levesbe.

Mi is volt Arata terve? Egy nagyon-nagyon-nagyon előre bekészített Baburu Korosu. Az a technika, amihez alapvetően érintés kéne, de a genjutsuval lényegében már bejuttatná a chakráját az ellenfélbe, így képes lehetne távolból is kivitelezni. A Hamis Terület pedig genjutsu.... a terv lényege, hogy a Katon használót úgy iktassa ki, hogy amint megfelelő a távolság köztük, Arata bevetné az Awaton: Baburu Korosu technikát, ami gyakorlatilag a vérben képezne buborékokat. A belső buborékokat a verőerek környékére (ezeknek meghatározására most bizony jól jön az a réges-régi anatómia kurzus) koncentrálná, egészen pontosan a hónaljverőérbe, a nyaki verőérbe és magába az aortába is. Ezzel képes lenne... nos, azonnal megölni az ellenséget, hiszen a légbuborék kialakulása gyakorlatilag "levegősítenié a rendszert", melynek okán, amint a megfelelő helyekre vándorolnak a buborékok, a szív megszűnne dobogni az elhaló szövetek miatt. A tüdőbe jutó buborékok ténylegesen légembóliát is okozhatnának. A B terve az lenne, hogy a Suiton: Suigadannal próbálná meg egyszerre el is árasztani a területet és a forgó vízpengéket ráküldeni az ellenségre, de C tervként talomban tartana egy Awaton: Baburu Suishi (buborék fuldoklás) technikát is, amelynek lényege, hogy az ellenség feje körül egy vízzel telt buborék jelenne meg és azzal igyekezne megfojtani. Ez viszont csak nagyon végleges esetben... reméli, hogy az A terve be fog jönni....

**Yamato** Hétf. Márc. 16 2020, 09:17

Se tervem, sem igazám ötletem, hogy hogyan merre hány méter. Egyelőre a helyzetre és a lehetőségeket kihasználva próbálom alkalmazni majd a technikáimat. Tervek szerint Zaukival tartok a föld elemű ninja ellen. Valószínűleg Zauki és az ellenség is sokkal képzettebb ninja, már csak azért is, mert a társam jounin, míg az ellenségem képes volt lezúzni egy egész falut a chakrája negyedével. Próbálok minél több információt összeszedni magamnak, amit a társaim nem titkolnak el előlem. Nem túl sok mindent sikerül, de talán több, mint elég kell elgyen a túléléshez. Lévén az ellenség még ennyit sem tud rólunk. Lesből támadásra jócskán meg van a tervem, föld alól fogok közelíteni a táborhoz, bár föld alá rántani a föld eleműt nem hiszem, hogy túl hasznos, így a harc előtt ki kell jönnöm a föld alól. Az út a táborhoz túlságosan könnyen ment. Én a csapatot a föld alól követtem, ahogy már megterveztem, a lefejező technika segítségével meg pontosan éreztem, hogy ki merre halad, így a csapatot pontosan tudtam követni. Amikor érzem, hogy az egész csapat megtorpan, akkor kibukkanok nem sokkal Yoshi mellett és elkapom a mondatot, hogy egy Hanaéra hasonlító srácot vél felfedezni a tűz mellett, amire Akane kirohanása is megcsapja a fülem, de az már szinte csak az egyik fülemen be, a másikon ki. Akane persze máshoz is értett a káromkodáson kívül, egyből volt terve. Csaliként akart bemenni. Yoshinak nem tetszett az ötlet, ahogy hangot is adott ennek, de Akane hajthatatlan volt. Közben Yoshi kiadja a parancsot, hogy milyen formában közelítsük meg a tábort, amig az Isteni szél kisasszony önszántából belenyúl a méhkasba, hogy megindítsa a folyamatokat. Én magam Zauki közelébe tartózkodom, ha már mellette fogok harcolni.
- Mi a terved? Hogyan akarod terelgetni az ellenségünket?
Fordulok a kumoi jounin felé, ezúttal már nem vonulok vissza a föld alá.

//Elnézést a késésrt, a múlt héten péntekig kórházban voltam, hétvégén meg nem volt erőm még írni//

**Nara Akane** Hétf. Márc. 16 2020, 11:44

- Ha apám is látná ezt az esőtáncot, most már biztosan nem mondaná, hogy felesleges rongyrázás volt az indiántábor.

Mondja hamiskás mosollyal Akane Jakennek egy fáradt sóhaj kíséretében, majd ruháját porolgatva felegyenesedik ültéből, mielőtt teljesen elázna a feneke. Egy laza mozdulattal lesöpri a homlokán gyöngyöző verítékcseppeket, mint aki jól végezte dolgát. Bár fesztelen viselkedésén aligha látszik, belső világának egét is éppoly kövér és fekete felhők borítják, mint amiket a Nara másodmagával idézett a határvidék fölé.

Hanae. Kibaszott Hanae. Már a korábbi megnyilvánulásai alapján is gyanítható volt, hogy sokkal több, mint aminek mutatja magát... De ahogy a fiú széttárt karokkal táncikálni kezd a szitáló esőben, a kunoichiben felsejlő érzések kétséget sem hagynak efelől. Ennyi idősen, még ha rendes shinobiképzést is kapott volna, aligha bírhatna két feloldott elemmel, irio chakrával... És azzal a nyugtalanító valamivel, ami nem hagyja nyugodni az árnyékmestert. Orvosi karrierje során sokféle chakratípussal találkozott, volt köztük kellemes és kevésbé bizalomgerjesztő egyaránt, ez azonban valami teljesen más... Valami olyan, ami nem csupán a lány tudását, de a képzelőerejét is jócskán meghaladja. Olyasféle érzést kelt a vele való érintkezés, mintha a vegytiszta, éteri gonoszság öltötte volna magára az ártatlanság álarcát. De miket is gondol... Hiszen rossz chakra nem létezik. Csak rossz emberek. Minden bizonnyal csak az elvonási tünetek járatják a bolondját vele.

- Nagyon... Ügyes vagy Hanae!

Nyögi értetlen döbbenettől elsápadva, ahogy a hátulgombolós Antikrisztus egy zöldesen derengő vízgömböt nyújt felé.

~ Lehetetlen... Ez csaknem tökéletes formai- és elemi manipulációt igényel! Arról nem is beszélve, hogy még gyógyító chakrát is adott hozzá... Mindig is kiemelkedő chakrakontrollom volt... De erre én sem lennék képes. Talán még Hiniku-sensei sem. ~

Erőltetett mosollyal tartja tenyerét, hogy a kölyök átadhassa neki szokatlan ajándékát. Puszta kíváncsiságból kezébe koncentrálja saját szellemi energiáit, tesztelve korábbi gondolatmenetét, miszerint ő képtelen lenne fenntartani egy ilyen technikát. Sejtése azonnal igazolást nyer: amint Hanae elhúzza apró kacsóit a lebegő golyóbistól, az halkan csobogva hullik ezernyi cseppre a levélfalusi jounin ujjai között.

- Jajj, én ügyetlen!

Szabadkozik túlmímelt gesztusokkal, ahogyan az incselkedő felnőttek szoktak pajtáskodni az ilyen korú porbafingókkal. A fiút azonban láthatóan nem igazán zavarja a dolog. Ahogyan az sem, hogy pár órája a szeme láttára csináltak rostonsültet a szüleiből...

Az indulás előtt majdhogynem hosszabb sor áll Akanénél privát meghallgatásra várva, mint a DM kasszáinál Glamour napokon.

- Nem gyóntatópap vagyok, hogy basszátok szájba a vacogós cápát. Ha túl akarjuk élni ezt a fosvihart, talán nem árt, ha elkezdünk kicsit jobban bízni egymásban!

Morogja halkan az orra alatt, de ettől függetlenül, eleget téve csapatvezetői kötelességeinek, különaudienciát biztosít minden csapattársának, aki ezt igényli tőle:

Yoshitaro:

- Jó tudni, hogy ha kaki kerül a palacsintába, akkor számolhatunk egy ilyen erővel... De ha emiatt vissza kell tartanom kilenc emberem, köztük három jounint, ilyetén úgy gondolom a költség-haszon mérleg nyelve erősen az előbbi felé billen, akármilyen erős is legyen a technikád. De ha minden kötél számít... Tudd, hogy számítok rád!

Inako:

- Számítok a képességeidre Inako-chan. Viszont az első és legfontosabb, hogy figyelembe véve a klántechnikád hátulütőjét, csakis és csakis akkor használd, ha biztos vagy a sikerben! Ha feleslegesen kiütöd magad, a többiek számára a tested védelme jelentős erőket fog elvonni az offenzívától. Most igazán jól jönne, ha lenne köztünk olyan, aki mozdulatlanná tudja tenni az ellenfeleit, nem igaz..?

Cinkosan a fiatal lányra kacsint, majd a soron következő delikvens felé veszi az irányt.

Kenji:

- Már így is rengeteget tettél Kenji!

Teszi kezét bátorítóan mosolyogva az ifjú shinobipalánta vállára.

- És egyáltalán nem elhanyagolható a tudásod. Ennyi idősen a legközelebbi érintkezésem az volt az orvoslással, hogy az anatómia atlasszal egyensúlyoztam ki a billegő asztalomat. Most pedig álmomból felkeltve is tudom, hogy a kokain a dopamin nevű neurotranszmitter szinaptikus visszavételét gátolja, így az tovább marad a szinaptikus résben. Szájensz biccs! Egyszer még remek medikus shinobi lesz belőled. De ha még mindig nem vagy elégedett az ismereteiddel... Talán ellátogathatnánk abba a kórházba, miután hullazsákba csomagoltuk ezeket a takonygerincű gennyládákat. Taníthatnék neked egyet, s mást az orvosi ninjutsuról.

Osumi:

- Nem, egyáltalán nem biztos. És jól mondod... Fel kell készülnünk arra a lehetőségre is, hogy sokkal nagyobb erőket tudnak felvonultatni, mint azt a technika alapján sejteni lehet.

Zauki:

- Orochimaru..? A Shodai Otokage? Azt hittem évek óta halott... Bakkerfáni. Ő olyan ellenfél, akivel még egy ekkora csapattal a hátam mögött sem szívesen szállnék harcba, úgyhogy őszintén remélem, hogy igazad van. Akárhogy is... Köszönöm a bizalmat Zauki. Jómagam is szeretnék túszt ejteni, még jó hogy erre szakosodtam, de... Utálok egyetérteni az esőfalusival, de nem vállalhatok felesleges kockázatokat. Ha választanom kell a kicsik túlélése és az ő életük között, akkor habozás nélkül fogom cafatokra tépni őket. Legrosszabb esetben majd a bonckés alatt mesélnek nekünk.

Mihelyst a csapat rendezte sorait és mindenki megbeszélte egymással a kedvenc színét, ételét, állatát, együttesét és nemi betegségét, a tucatnyi főt számláló osztag tagjai elkezdik felvenni a tervben számukra kijelölt pozíciót.

Ai, miután hátára kapta Luciferdzsuniort, fészket rak az egyik közeli fa ágain. A Nara csak remélni tudja, hogy nem épp egy kakukktojáson kotlik a csenevész, hamuszőke kis jelenés...

Yoshi megidézi azt a kölyökmacskát, akit korábban a nyomolvasáshoz hívtak segítségül. Egyáltalán nem olyan, mint egy eperpudingfelhőket büfizgető disneyfilmszökevény. Egyáltalán nem idegesítő jószág. Annyira nem az, hogy Akanéba villámként hasít a felismerés, hogy bár ezt életében még sosem realizálta tudatosan, de mindig is egy narancs, fekete pöttyös sálra vágyott a szíve mélyén. Szörnyellát is valami hasonlóan agyidegörlő trauma érhette, mielőtt keresztes háborút indított volna a dalmatakölykök ellen.

A felhőfalusi férfiú ezután négykézlábra ereszkedik, hogy a megbeszélteknek megfelelően felderítse a terepet a többiek előtt, esetleges csapdák és egyéb váratlan tényezők után kutatva.

- Hatósági állatorvos azért remélem látott már téged, Chikichīta. A szívem szakadna, ha az ellenség pengéje helyett a bélférgesség vinne el.

Gonoszkás vigyorral ölt nyelvet régi bajtársára, majd miután a rengeteg elnyelte a kumoi shinobit, a levélfalusi kunoichi csatlakozik a csapat valamivel lassabban haladó tagjaihoz.

Azonban alighogy elváltak útjaik, pár perc elteltével máris megálljt parancsol nekik Yoshitaro az adóvevőkészülékek titkosított vonalain keresztül. Hangjából úgy süt az alig leplezett feszültség, hogy azt már coulombban kellene mérni. Nem is csoda, hogy a narancs hajú shinobi nyugtalansága egy pillanat alatt megfertőzi az alaptermészetében is meglehetősen hektikus leányzót.

- Mi a ménkűfaszú Rikudou Sennin van már?!

Rivall bele türelmetlenül a speckó, káromkodásszűrő funkcióval is ellátott mikrofonba. Igen. Lehetséges bazmeg.

~ Még azt se tudom, mi történt, de máris tele vagyok feszülettel... És egyáltalán nem olyan kellemes értelemben, mint az Ördögűző témájú házibulimon! ~

A válasz azonban olyan jeges zuhanyként éri az excentrikus nekromantát, amihez képest az ájszbáketcselendzs olyan, mint termoszálas pulóverben szaunázni. Gyengébbek kedvéért: elég szarul érinti. A történtek hallatán még ama bizonyos keresztnél is jobban felmegy a lányban a képletes pumpa, amit a "megkapod a montenbájkot" csoportos skandálása közben kapott a keze ügyébe azon az ominózus hacacárén. A kunoichit annyira szétveti az ideg, hogy még beszólni is elfelejt, amiért Yoshi cserebogarat mondott a csodabogár helyett. De lehet csak fel kellett volna vennie a szemüvegét, és ő is látta volna Hanae kitinpáncélját.

- A RÉZFASZÚ, HERNYÓTALPAS, ÁGYTÁLON SZOBABICIKLIZŐ MINDENSÉGIT! HOGY AZ AZ OLLÓFICAMOS, ESSZENCIÁLIS TREMORRAL KÜSZKÖDŐ, SEGGTÍFUSZOS TARISZNYARÁK EGYE KI A SZEMÉT KÍNAI, TESZKÓGAZDASÁGOS EVŐPÁLCIKÁKKAL, ULTRACSÍPŐS WASABIBA FORGATVA! Ha ennek vége van, az első dolgom lesz, hogy matrózcsomót kötök a kurva petevezetékemre...

Fröcsögi csaknem ordítva a headset feladó részébe, majd levegő után kapkodva, kisebb pánikroham közepette az egyik közeli fához botorkál. Sírással küszködve az ősöreg fenyő öles törzsének veti a hátát. Ahogy erejét veszítve lassan lecsúszik róla, végül guggoló pózban köt ki, mit sem törődve azzal, hogy most milyen szánalmas látványt nyújthat azoknak az embereknek, akik az ő vezetésében bíznak, vagy épp nem bíznak. Pedig nagyon jól tudja, hogy egy tekintély nélküli vezető pont annyit ér, mint a klinikai halál ellen a kávébeöntés. Ismét csak a limitált kognitív kapacitással rendelkezők részére: nem túl sokat.

A Nara kínzó, migrénszerű fejfájással küszködve masszírozza orrnyergét, miközben agyának fogaskerekei már-már kívülről is hallhatóan nyikorognak. Korábbi terveit, számításait nagyjából lehúzhatja a vécén, most, hogy a kölyök az ellenség markára jutott. De mégis hogy a bús faszba került oda ilyen rövid idő alatt? Elvégre edzett shinobik tempójával haladtak az elhagyatott település felé. Lehet hogy az ellenség lesben várta, mikor hagyják el a tábort? De ha így is van... Akkor sem érhetett volna ennyivel előbb vissza a szellemvárosba, akárkiről legyen is szó. Hacsak nincs téridő-ninjutsuja. Vagy épp szárnya.

Pár örökkévalóságnak tűnő pillanat után egy törődött sóhajjal adja a szélnek az őt gyötrő kétségeket, félelmeket és a haragot, amit Ai, Hanae és legfőképp az ellenség iránt érez. Fejében e rövid másodpercek alatt maszatos kontúrokkal körvonalazódott egyfajta vészhelyzeti protokoll akcióterve is. S bár tudja, hogy hadászati, taktikai szempontból őrültség, amit tervez, mégsem bízhatja másra a kisfiú megmentését. Az ő döntései miatt maradtak hátra ketten, megfelelő védelem nélkül. Vállalnia kell a felelősséget ezért, akkor is, ha az életébe kerül.

- Legyen akkor. Van egy tervem, bemegyek csalinak, a többiek fedezzenek. Yoshi, az osztag vezetése innentől a te felelősséged. Ha bármi történne velem... Vigyázz a többiekre!

Azzal meg sem várva a választ véglegesen deaktiválja a készüléket, hogy az ne tudjon innentől bejövő vételt fogadni. Amennyiben ez nem lehetséges, a nyakából levéve a headsetet az erdő talaját borító avarba hajítja, és haladéktalanul megindul a romváros irányába.

Az erdő széléig merészkedve a Narának egy természetes földsánc mögül kikukucskálva lehetősége nyílik kicsit tanulmányozni a terepviszonyokat, valamint ha az éjszakai látásviszonyok ezt indokolják, talán a túszejtők számát és pontos elhelyezkedését is. Túl sok időt azonban nem szeretne meddő bámészkodásra pazarolni, minden elszalasztott másodperc sorsdöntőnek bizonyulhat a fiú megmentése szempontjából.

Első lépésben a felszerelését igazítja terveihez. Forgótáras nyílpuskájába - in kész of imördzsönszi - egy robbanó nyílvesszőkkel töltött cseretárat tesz a korábbi helyére. Ezután a nála maradt tíz méternyi drót végét átfűzi egy kunai fokán, úgy tekercselve az acélhuzalt az alkarján, hogy az a penge eldobása esetén könnyedén letekeredhessen róla, ahelyett hogy elszorítaná a saját keringését. Magát a tőrt ugyanazon kéz - jobb - ingujjába rejti. Végül gyorsan megszámolja az összes nála lévő készpénzt. Mindössze ötezer ryou. Meghalni is kevés. Miután szomorúan konstatálja, hogy alaposan a seggére csapott amúgy is csekélyke zsoldjának, sajátos trükkel egészíti ki szűkös financiális erőforrásait. A Shuriken Kage Bunshin technikával az eredeti bankóköteg mintájára létrehoz további negyvenötezer ryounak megfelelő, chakrából készült másolatot. A valós ötezret zsebre vágja, míg a maradék ryou hamis papírpénzei közé három robbanójegyzetet csúsztat be összehajtva, gondosan ügyelve arra, hogy ne látsszanak ki a piros pecsétpapírok szegélyei, majd ezt is elteszi.

Az előkészületek azonban itt még nem érnek véget. Kicsit beljebb húzódva a fák takarásába megidézi társállatát, Nimruilt.

- Yo Nimruil! Látod azt a kölyköt a tábortűz mellett?

- Ugye tudod, hogy majdnem vak vagyok..?

- Kímélj meg az állatanatómiai kiigazításoktól, most vészhelyzet van!

- Olyan vészhelyzet, mint amikor beszorult a kezed az anonim alkoholisták adományperselyébe?

- A cseppkőszopkodó kurva anyádat. Megbeszéltük, hogy azt soha többé nem hozzuk szóba! Szóval van ott egy gyerek, akit ki kéne hoznod onnan. Mivel te még koromsötétben is baromi feltűnő egy dög vagy, ha lehet, maradj egészen addig a talajszinten. Ha biztosítottam a terepet, ultrahangon fogom leadni a jelzést.

- És ezt hogy tervezed elérni?

Kérdez vissza a behemót bőregér, mire a mosolyogva meglebegteti a szárnyas rém orra előtt a robbanójegyzetekkel megtűzdelt pénzköteget.

- Hogy hogyan? Hát túsztárgyalásba kezdek!

- Hogy te?! Tárgyalni?! Ne nevettess! Inkább pattanj a hátamra, tudok egy temetkezési vállalkozót innen pár kilométerre. Annyiért pont kifarag egy gyerekméretű koporsót...

Akane - pontosabban az Árnyékklónja - feltartott kezekkel lép az ellenség tábortüzének halványan derengő, narancsos fénykörébe. Az ezúttal a homlokán megcsomózott Hitai Ate fémlapján elmosódó tükörképet vetnek a vidáman táncoló lángnyelvek, parázsló glóriába vonva Konohagakure no Sato áthúzott szimbólumát. Elvégre ha szeretné, hogy a titokzatos mészárosok egyáltalán szóba álljanak vele, akkor nem állhat eléjük a Rejtett Levél csahos kutyájaként. Viszont elveszett ninjaként... Talán nem állítanak egyből shurikent a homlokába.

- Nem akarok ártani nektek!

Kiáltja reszkető, elcsukló hangon, miközben smaragd pillantása elsősorban a legközelebb álló, égett arcú nőét keresi. Tisztes távolságban megáll tőle, testbeszédében meghunyászkodóan, gyámoltalanul.

- Én... Én csak... A kisöcsémet keresem! Otouto, hát megvagy végre!

A kunoichi szeméből örömkönnyek záporoznak, ahogy végighordozza tekintetét a földön elterült, megkötözött kis árván. Még csak nem is kell különösebben rájátszania, hiszen már az is kisebbfajta csodaként könyvelhető el, hogy az ezreket is szemrebbenés nélkül legyilkoló shinobik meghagyták az életét.

- N-nem ingyen kérem a testvérem szabadságát.

Habogja félszegen, miközben előhalássza zsebeiből az ötvenezer ryounyi bankjegyet.

- Ez minden, amink maradt, mióta elmenekültünk Konohából. Odaadom nektek, csak hagyjatok elmenni minket! Ő csak egy kelekótya kisfiú, aki túlságosan is szeret ninjásat játszani.

A Nara levesz tízezret - melyben a valós pénzösszeg vegyesen van elkeverve a valósághűbb hatás kedvéért - és úgy dobja a köteget a tábortűznél álló kunoichi felé, hogy ha az akarja, könnyedén elkaphassa az összegumizott bankókat.

- Tízezer most. A többit akkor adom oda, ha Hanae épségben idesétált hozzám.

Amennyiben a nő beadja a derekát - bár ily könnyű lenne! -, és útjára engedi a kis túszt, akkor Akane megvárja, amíg félúton jár felé a kölyök, és ekkor az emberi fül számára hallhatatlan frekvencián ([i][i][i]Kōnōri Seichū)[/i][/i][/i] jelez Nimruilnak, hogy időben odaérjen hozzájuk. Amikor a gyermeket pár lépés távolságra tudja magától, védelmező mozdulattal, megkönnyebbülten öleli át. Ígéretének megfelelően továbbítja a vasaltarcú ribancnak a váltságdíj maradékát is. Amint a kezébe venné a többi köteget is, a Nara aktiválná a bankók közé rejtett robbanó pecséteket, hátha sikerül szimmetrikusra detonálni a megveszekedett picsa cseppet sem szimpatikus ábrázatát. Mielőtt a többiek válaszlépése elérhetné, a ninjuu denevér már javában a közelükben kell, hogy legyen, így az állat hátára pattanva a felcsapdázott övezet felé vennék az irányt. Ha azelőtt támadásra készülne ellene az ellenséges csapat maradéka, hogy a bőregér a megmentésükre siethetne, akkor a robbanó tollazattal ellátott nyílvesszőkkel indít sortüzet ellenük, a korábban használt Shuriken Kage Bunshinnal megsokszorozva a lövedékek számát. Leginkább a számukra menedéket nyújtó épület strukturálisan gyengének tűnő pontjait célozná az elveszett ninják helyett, hogy a robbanások lehetőleg rájuk omlasszák az egész házat.

Azonban akármilyen fösvény, mohó világ a shinobiké, egy jól előkészített tervet nem lehet arra alapozni, hogy mindenki elsődleges mozgatórugója a pénz lenne. Könnyedén meglehet, hogy ezek az emberek a Mammonnál sokkal sötétebb isteneket bálványoznak. Még valószínűbb, hogy embertelen tetteikért egy jelentősebb vagyonnal rendelkező megbízó olyan busás jutalomban részesíti, amely mellett az általa kínált összeg hitvány alamizsnának tűnik csupán. A kapzsiság általános jellemhiba, de nem kizárólagos jellegű. Vannak azonban olyan gyengeségek, amelyektől mentes illetőt alig-alig találni ebben a világban. Ilyen például a félelem.

- Értem.

Mondaná Akane, amennyiben a váltságdíj nem keltené fel az őrült tekintetű nőszemély érdeklődését, miközben elteszi a felkínált összeget.

- Nem vagytok anyagias típusok. Nem tűntök ostobának, olyanoknak akik alábecsülnék az információ értékét. Adhatok az öcsémért cserébe pár fülest, a levéltetvekről...

Undorodva köp maga mellé.

- ... Akiket a Daimyo a nyomotokba állított. Mert titeket keresnek, nem igaz..? Kár is lenne tagadni, különben miért bujkálnátok egy ilyen lepusztult, szar környéken, amikor pár kőhajtásnyira olcsó fogadók, hideg sör és meleg étel várna titeket? Engem nem érdekel, hogy miért tettétek, amit tettetek. Biztosan jó okotok volt rá. Persze a Földesúr és a kutyái ezt biztos másképp gondolnák. És ne legyenek kétségeitek, hogy szagot fogtak a csahosok. Egyszer engem is majdnem nyakon csíptek... Azt hitték a fejpántom miatt, hogy közétek tartozom. Azóta figyelem őket tisztes távolból, hogy eladjam az információt a legtöbbet kínáló vevőnek. Ame, Oto, nekem kurvára mindegy. De egyikük sem tudna annyit kínálni, ami többet érne számomra a fivérem életénél. Nos mit szólsz, áll az alku?

Amennyiben Akane álcája bármilyen okból lelepleződik, esetleg egyik alkura sem vevő az ellenség, vagy ha végre Hanaét visszaengedték hozzá, hozzálátna terve érdemi részéhez. Ez alól egyedül az a helyzet képez kivételt, ha a fiút élő pajzsként használják.

- Nem fogok elmenni a fiú nélkül.

Jelenti ki határozott hangon, acélos tekintettel, miközben tunikája ingujjából előcsúszik a korábban megbuherált kunai. Zsebre csúsztatott szabad kezével félkezes Patkány pecsétet formáz. Amennyiben a nő oldalvást áll a tűzhöz, igyekszik enyhén sréhen arra a testfelére célozni, amelyik távolabb esik a máglyarakástól, de épp legfeljebb annyira ferdén dob, hogy a shinobipenge által generált vakfoltban a végére kötözött drót ne csillanjon meg a lángok fényében. Ennek oka igen egyszerű lélektani feltételezésen alapszik: az arcán látható sebek alapján volt már része komoly égési sérülésben, ami olyan maradandó emlékeket hagyhat még egy magasabb fájdalomtoleranciával rendelkező kunoichiben is, hogy ösztönösen kerülni fogja a megperzselődés legcsekélyebb veszélyét is. Tehát feltételezhető, hogy a tűz felé nem fog ugrani, a másik irányba viszont kevesebb távolságot tud megtenni a penge elől. Hátra evidensen nem mehet, a levegőbe szökkenve pedig tehetetlenné, kiszolgáltatottá válik.

A cél azonban közel sem az, hogy megsebesítse a kunoichit, hanem az, hogy a nő elhiggye, hogy meg akarják sebesíteni. Akár kitér, akár hárít, a lényeg az, hogy a drót hajszálvékony árnyékán keresztülvitt Kagemane no Jutsu feltűnésmentesen elég közel kerülhessen. Az eleve létező árnyékot médiumként, csatornaként használva valamelyest a technika korlátozott hatótávját is meg tudja toldani a Nara. Elméletileg. Így amikor ellenfele - feltehetően - elugrik a támadás elől, könnyedén utánanyúlhat a drót árnyékából kinyúló, éjfekete csáppal, amit reményei szerint már csak túl későn fog észrevenni.

Ha az Árnyék Utánzás sikeres, riasztja Nimruilt, hogy azonnali hatállyal menekítse ki a gyermeket, kihasználva az ellenségek ninjapárharcra fókuszált figyelmének pillanatnyi lankadását. A jutsu paralizáló hatását csupán néhány másodpercig kívánja fenntartani a levélfalusi, lehetőleg olyan kevés időre, hogy a dotonhasználó testtartásának statikus mivolta ne tűnhessen fel távolabb álló társainak.

Az igazi Akane - aki mindezidáig az Árnyrejtek képesség jóvoltából édesdeden héderelt a Kage Bunshin árnyékában - most lépne csak akcióba. Az Árnyékklón és a békönarcú picsa között létrejött közvetlen chakrakapcsolaton keresztül átevickélne a sebhelyes kunoichi árnyékába, mint valamiféle árnyakkal terjedő élősdi. Ha ez megtörtént a Daira Kage Ayatsuri no Jutsu segítségével átvenné az irányítást a nő teste felett, és ezzel egy időben másolata megszüntetné a korábbi bénító technikát. Mivel a korábbi percekben bőven volt lehetősége felmérni a túszejtő látható felszerelését, így habozás nélkül valamiféle dobófegyver után nyúlna, amit saját klónja felé hajít. Ha számításai bejöttek, akkor a többi shinobi a következő szcenáriónak lehet szemtanúja: az alkudozás után Akane fegyvert ránt, amit eldob a nő felé, aki a kitérést követően egy gyors és arányos válaszlépéssel megsemmisíti támadóját, akiről kiderül, hogy csupán klón.

Hogy alibijét fenntartsa, a denevér érkezésekor megcélozná a bőrszárnyas fenevadat pár shurikennel, tudván, hogy csaknem hatástalanok az óriás lény ellen.

Spoiler:

**Naito Kenji** Kedd Márc. 17 2020, 11:17

//Feldúlt végeken
Bocsánat a késésért T_T//

Akane szabadszája kissé megrémisztett, de tartottam magam ahhoz, hogy csak neki mondom el a dolgokat, amiket felfedeztem. Senki más nem rendelkezett orvosi ismeretekkel, legalábbis nem fedte fel más ezt a dolgot. Így számomra magának értetődő volt, hogy ő tudja meg a csapatból. A szavai és bátorító mosolya sokat jelentett a számomra.
– Köszönöm a bíztató szavakat. A tanítást pedig szívesen fogadom –hajoltam meg előtte, majd tovaálltam vissza a csapatom többi tagjához. Habár Akane mondatait nem fogtam fel teljesen, mert számomra olyan szavakat használt, amiket nem nagyon ismertem, de majd talán idővel ezt is megtanulom… asszem. A kis táborunkhoz érve, a gondolataim ezen foszlányaiból ideiglenes csapatvezetőm, Zauki zökkentett ki. Az ülőalkalmatosságon helyet foglalva hallgattam a hozzám intézett szavait. Még ő is azt mondja, hogy a tudásom elegendő a koromhoz képest. Talán csak bátorítani akar, ahogyan Akane is, vagy tényleg így van? Érdekes, az egyszer biztos, de el kellene hinnem, hogy mégis hasznos vagyok. Csupán a harci tapasztalataim egyenlőek a nullával. Valahol el kell kezdeni azt is gyűjteni, nem igaz…?
– Nem csupán félelem… némi tehetetlenség érzet is. Harcolnék, de fogalmam sincs, hogy képes lennék-e végezni valakivel. A hezitálás viszont nem csak nekem, de a csapatomnak is árthat, ezért még indulás előtt dűlőre kell jutnom magamban, hogyan is lépek a helyzetekben. Tiszta fejjel könnyebb gondolkodni, de jelenleg úgy érzem, hogy minden, csak nem tiszta. Köszönöm a bátorító szavakat. –Hálás voltam Zaukinak is, amiért beszédet tartott nekem. Inako megjegyzésére csak tarkót vakarva mosolyogtam, majd bólintottam. Összerakni… ott azért még nem tartok, maximum csak kötésekkel tudom összerakni őket. Mondjuk az is sokat segít.

Az indulás előtt átnéztem a felszerelésemet, és mikor elérkezett az idő, a tempót tartva haladtam a csapattal. A kért formációba én is megkerestem a helyemet és igyekeztem a legjobb tudásom szerint figyelni a terepre. Időközben a fejemet is igyekeztem kiüríteni minden olyan dologtól, ami gátolhat abban, hogy sikertelen legyen a küldetés. Azonban parancs érkezett, mely megállásra késztetett. Próbáltam olyan rejteket keresni, ahol senki nem vehetett észre, aki illetéktelen és onnan vártam a további utasítást. Ez Akane kiakadása lett jelen pillanatban, ami miatt kénytelen voltam lejjebb venni a hangerőt, ha nem akartam fülkárosodást szenvedni. A különféle speciális káromkodás megmosolyogtatott volna, ha nem azzal lett volna elfoglalva, hogy zúg a fülem. Ezért inkább le is vettem a szerkezetet, és csak akkor vettem vissza, amint normál hangerőt hallottam. Ami viszont kiakasztott, hogy meg tudtak minket kerülni… de hogyan? Alig jöttünk el a tábortól, mégis ennyi idő alatt lecsaptak a hátra maradt társainkra. Mégis csak ott kellett volna maradnom védeni? Habár lehet én is túsz lennék akkor… Ökölbe szorult a kezem, majd ujjaim kiegyenesítése után egy kunait vettem a kezemben. Akane terve necces, de tudja mit csinál… remélem. Ha harcra kerül a sor, igyekeztem azon ellenfelet megtalálni, akivel legjobb tudásom szerint el is tudok bánni. Ez az egyik gyengébb tagot jelentette, de az biztos: a rejtekemből, ha nem volt muszáj, egyelőre nem fedtem fel magam. Csak kivártam, hogy mi lesz a csaliként bement Akane tervével, és vártam az újabb parancsot.

Sai Hétf. Márc. 23 2020, 01:15

//Elnézést a késésért, hiányzásokhoz írtam, de itt is jelzem, hogyamíg a járvány miatt nincs óvoda, addig sajna belassult csiga üzemmódba kellett kapcsoljak a megfogyatkozott szabadidőm miatt, de igyekszem tartani a határidőket én is újratervezve az ütemezéseim, a teljes átállásig kérem és köszönöm a türelmetek <3

Zauki másodszor marad ki a kaland során, a következőnél passziválódik, erre figyeljen! //

[Táborban]
Shiren ugyan törekszik rá, hogy megbolygassa kissé az ellenség sorait is, ahogy nyugtalanságot keltett a "jó fiúk" társaságában is szórakozásból, szavai itt nem találnak célt. A banda már összeszokott tagokból áll, senki sem fordít különösebb figyelmet a kétely elhintését célzó megjegyzésekre. De talán nem is baj, érdekesebb lesz a színdarab odafentről figyelve.

[Mindenki]
A terv készen állt, ti pedig megindultatok, s mindenki elfoglalta a helyét. Yoshitaroé volt a kezdő szerep, a táborhoz közel osonva mérte fel a helyzetet. Eredeti célja az volt hogy az ellenfél után szimatoljon, de sokkal többet talált, mint remélte volna. Olyasmit, ami miatt az egész előzetes terv borulni látszott: a tábor közepén fogolyként egy gyermek volt, aki vagy félelmetesen hasonlított Hanae-re, akit védelmetekbe vettetek, vagy pedig ő maga volt. Az utóbbi ezer más kérdést is felvetett, de mindenképp kényessé vált a helyzet, amin nem feltétlen segített csapat szinten, hogy vezetőtök, Akane önállósította magát. (Még ha nem is az a terve, hogy a vesztébe rohan.)
Éppen ezért egyelőre kivárt mindenki, gondolatban azért készülve minden eshetőségre, számot vetve minden fegyveréről.
Akanét - a látszat ellenére - nem ejtették a fejére. Máris gondosan összeállított terv alakult ki a fejében arról, mmit is szeretne lépni a megváltozott körülményekre reagálva. Denevérét megidézve, s a feladatot számára kiosztva készítette elő egyszerű tervét: látszólag megpróbálja lefizetni az elveszett ninjákat - bár jelen esetben csak egyet,mert annyit lát belőlük.
Míg a bunshinja kilép a rejtekből, s előadja a kis történetet, amit költött hirtelenjében, az égési sérülésektől csúfított, fiatal nő nem néz rá. Mint ha mi sem történt volna, dudorászik és rajzolgat tovább, de ajkaira széles, mondhatni a kárörvendés mértékétől ördögi mosoly terül. Mikor Akane előhozakodik a pénz kérdésével, és elkezdi előhalászni az összeget, végre megszólal, hozzá intézve szavait röviden, ugyanakkor továbbra sem néz rá: - Game over.
A szavak baljóslatúak, s valóban, mintha eddig süket fülekre talált volna minden szó, minden színészkedős gesztus, a fiatal nő a hüvelykujjába harap fürgén, s mielőtt Akane kage bunshinja bármit is reagálhatott volna, kezét a rajzaira csapva kiált fel: - Doton: Uitenpen!
A környék remegni kezd, ezt mindannyian érzékelitek a rejtekhelyeitekről, hiszen annyira messze egyikőtök sincs, hogy elkerülte volna a jutsu hatása: körülöttetek mindenfelé falak emelkednek fel, majd teljesen körülfognak benneteket, szövevényes labirintusba zárva úgy, hogy az a kevés fény is elveszett, amelyet eddig a csillagok vagy épp az ellenfél tábortüze jelentett. Volt, aki egyedül maradt teljesen, volt, aki társaságban [a posztjaitokból igyekeztem kihámozni, ki kvel van, merre, ha esetleg valakit nem jól értelmeztem, szóljon nyugodtan!]. Mitsuko Aratával együtt állt a koromsötétben, Yamato sem maradt egyedül, társasága Zauki volt, Inako is szerencsésebbek között volt azzal, hogy Jaken közelében tartózkodva egy folyosóra kerültek, még ha nem is közvetlen egymás mellett álltak, azért könnyebben be tudják azonosítani egymást. Yoshitaro, Akane, Kenji, Atsushi és Hiroto nem voltak ennyire szerencsések, teljesen elzárták őket mindenki mástól, s egyedül kell szembenézniük a rájuk lesekedő veszélyre.
Nem mindenki úszta meg csupán a terep átrendeződésével, Hiroto, Yamato és vele Zauki, Yoshitaro, valamint Arata és Mitsuko arra lehettek figyelmesek, hogy a lezárt folyosók ellenére nem erős, mégis a szellőnél erőteljesebb széláramlat kél, s a levegő megtelik valami furcsa illattal. Hiába kapcsoltok gyorsan, kezdetnek érzitek mindenképp, hogy a koncentrációtok leromlik - pedig a sötétben aztán nem kell sok mindenre koncentrálni -, mégis úgy érzitek magatokat, mint az ember 24 óra fennlét után, mikor próbál egy szakirodalom olvasására koncentrálni mindenféle "drog" vagy "doppingszer" bevitele nélkül. [ha jutsut alkottok, nem jelentősen, de 1/6-oddal leesik az esélye, hogy sikerül - ezt kockadobással fogom eldönteni a következő kör során].
A kialakult helyzetben megállapítható, hogy egyelőre a kezdeményezés kicsúszott a kezetekből, de így talán egy fokkal érthetőbb, miért nem bukkantatok korábban csapdákra.

//Hogy ki kapott pluszt, arról a számaitok és a random generátor, illetve valakinek a társasága tehet Razz

Állapot összegző a tervezéshez:
Akane: 38% (+38% a kage bunshinnak)
Jaken: 95%
Yoshi: 88% (az idézett állat közben 100%-ot gyűjtött, tekintve, hogy több óra eltelt) - tőled most nem vontam, mert sztm annyit gyűjthettél természeti energiából, amennyi elment volna
Arata: 90%
Inako: 95%
Kenji: 95%
Hiroto: 99%
Atsushi: 99%
Hanae: 60%
Mitsuko: 98%
Yamato: 90%
Zauki: 78%
Shiren: 47% - (a kis játszadozások plusz a bunshin miatt, akit külön kezelek perpill, aki 49%-on van.)

Ha valami égbekiáltó bugot találtok a posztban, sikoltsatok, az agyműködésem súrolja a kritikus határokat, előfordulhat, hogy hibásan működik Rolling Eyes

//

Határidő: április 6.

**Shiren** Hétf. Márc. 23 2020, 18:10

Ügyes volt a kölyök.

Nem az erejét, hanem az eszét használta. Mindig is így tett. Ahogyan hallgattam szavait, fel-fel törtek bennem az emlékek. Minden, amit egy másik énként megéltem. Az utóbbi órákban sűrűn történt ilyesmi, ám ezúttal az érzet egy újfajta lelkiállapotot váltott ki belőlem. Gyermeteg érzéseim elmúltak, immáron minden, mi Akane-san közelében olyan kellemes, andalító és csábító volt, mostanra lemondássá lett bennem. Tettemnek következményeként Hanaét látva és hallva megváltozott a gondolkodásom. Nem éreztem magam többé sebezhető kölyöknek aki gyengédségre vágyik. Feltámadt bennem az érzet, hogy meg kell védenem valakit. Hogy számítanak rám és Hanae... Nem adtam meg neki mindazt, amit meg kellett volna adnom számára.

A halálok amikről beszámolt nem érintettek meg. Az sem érdekelt volna, hogy Kiyoko vagy Tensei Raion meghalnak.

Egyikőjükhöz sem kötődtem úgy, mint Hanaéhoz. Minden más információ amit elmondott, fontos volt számomra, ám én csak bólintottam szavaira. Őrlődtem. Nem tudtam, hogy mit kellene tennem. Bár ez így nem teljesen igaz... Tudtam, hogy miket tehetnék és azt is tudtam, hogy mindegyik megoldás csak időleges lenne a problémára. Abban nem voltam magabiztos, hogy melyiket válasszam.

- Hanae... - Fordultam hozzá, miközben befejeztem a kézpecsétek megalkotását. - Miről ismertél fel engem? - Komoly voltam, a kérdést is így tettem fel. Vélhetően azt válaszolja, hogy a chakrámról, mire én a következőre kérem. - Akkor most figyelj, és elemezd ki a chakrám minden egyes részletét. Szívd magadba, és ha meg van, hunyd le a szemed! - Ha még mindig olyan engedelmes pengém, mint ahogyan az annak idején is volt, akkor minden további nélkül megteszi ezt. Miután lehunyta a szemét, én elé lépek és a homlokára tapasztom tenyeremet.

Még mindig nem voltam biztos benne, hogy ez a legjobb döntés, de jelenleg nem vállalhattam felelősséget. Chakrát koncentráltam a tenyerembe, mit aztán megtisztítva, finoman Hanae fejébe áramoltattam.

- Emlékezz erre az érzésre, a chakrámra, s a nevemre, mi: Shiren! Eljövök érted akkor, amikor elég erőssé váltál. Bizonyítsd be a magad és mások számára, hogy az erőd nem ismer határokat! A neved Ai, Kemurigakure no Sato ninjája, de a célod, hogy Konohába jutva beépülj a falu ninjaállományába és információkat gyűjts számomra! Emlékezz a chakrámra, hogy amikor majd újra találkozunk, felismerj! - Azzal szabad kezemmel megformálnám a fél Kos kézpecsétet.

- Köszönöm, hogy ilyen hűséges voltál hozzám. - Mosolyodtam el. - Kinyithatod a szemed! - Suttogtam, hogy még egyszer, utoljára a szemébe nézhessek. Nem változott semmit. Sőt, most, hogy itt állunk, most, hogy már nincs visszaút, érzem igazán, hogy mit is veszítettem vele. Szemeimbe könnyek gyűltek. Sosem érzékenyültem még így el. Nem érettem, egyedül olyan nehéz, szorító érzést éreztem a mellkasomban, mely minden erejével azon küszködött, hogy ne tegyem meg ezt. - Élj túl, és ragaszkodj mindenhez, ami a múltadból megmarad számodra! Ai... - Most én hunytam le a szemem, majd aktiváltam a technikát. - Sennou Jutsu. // Agymosó Technika. - Rebegtem, s amint a technikát aktiváltam, a lábunk alatt lévő chakratömegből leválasztottam azt a részt, amin Ai állt, s minél gyorsabban süllyeszteni kezdtem, le, egészen a földig.

[...]

Minden emlékét blokkoltam, ami hozzám volt köthető.

Egyedül azt az emléket hagytam meg neki, hogy egy csuklyás sötét alak megtalálja őt, miközben ő a szülei vérében fürödve a Kirigakurei ANBU-val néz farkasszemet. A csuklyás, sötét alak megölte az ANBU-kat, majd magához vette őt. Minden egyes emléket, mely az arcomhoz volt köthető, blokkoltam az agyában. Egyes emlékeket, melyek édesek lehettek a számára és egy titokzatos, álomszerű idegenhez köthetőek, mind meghagytam. Az érzetet, hogy ez az alak fontos a számára, szintén megtartottam azáltal, hogy a szép emlékek egy-egy momentumát meghagytam a számára. Ennek ellenére amíg fel nem oldom a technikát, sem az arcomra sem pedig a kilétemre és a történetemre nem fog emlékezni.

Amit utoljára mondtam neki akkor, amikor becsukta a szemét, azt is megtartottam. Ez ad majd neki célt. A múltja megidézi a homályos alakot, aki a világon az egyetlen ember, kihez kötődhet, mégsem lelheti meg soha. A jelen pedig, amit elmondtam neki, minden szó arra készteti majd, hogy elérje mindazt, amit kértem tőle, hogy azután újra láthasson és felfedjem magamat előtte. Fel kell ismernie a chakrámat, hiszen annak emlékét is meghagytam benne.

Időbe telik amíg a technika sokkjából felocsúdva az elméje alkalmazkodik az új helyzethez. Az idő pont elég arra, hogy biztonságban leérjen. ÁM én ezt a biztonságot nem hagyhatom meg neki.

- Bocsáss meg nekem... - Fordultam vissza a labirintus felé, mert hogy közben az események sűrűsödni látszottak odalent. - Kaitou // Feloldás. - Hanae lába alatt lévő Sötét Chakra tömeget nagyjából a fák fölött húsz méterrel oldottam fel. Tudatos volt, hiszen arra számítok, hogy nagyot zuhanva sérüléseket szerez, mik nem súlyosak, mégis látványosak. A sérülések szavatolják a biztonságát. Ha sérül, elhiszik, hogy nem tudja mi történt...

// Tehát voltaképpen Hanae minden emlékét mely Shirenhez köthető leblokkoltam. Egyes emlékfoszlányok meg maradtak melyeket nem részleteznék, a lényeg, hogy mindegyik egy-egy kellemes pillanat, mi erősítik azt az érzetet Hanaéban, hogy van valaki a világban, akinek fontos és aki fontos a számára is. Aki megmentette őt és törődött vele. Ám nem tudja, hogy ez ki, hiszen a pecsét nem hagyja emlékezni. A célt viszont meghagytam, az pedig fentebb olvasható. Ezt a technikát Sasori használta egy Jounin szintű ninján, kiről soha nem derült ki mások számára, hogy a jutsu hatása alatt volt, ezt pedig ő sem tudta magáról! Miután feloldották a pecsétet, utána tértek vissza az emlékei és az az érzet, hogy ő bizony hűséges Sasorihoz.
Hanae utolsó emléke Shirenről az, amikor azt mondja neki, hogy "kinyithatod a szemed." Amikor viszont az emlékeiben kinyitja, sötétség. Akármikor próbál visszaemlékezni rá, csak sötétség.//

[...]

A pecsétem elég erős ahhoz, hogy ha esetleg eljutna Konohába, akkor egyik Yamanaka se tudja feloldani.

Akárhogy is, most ezen nem fogok rágódni. HA viszont bárki keresztbe tesz nekem, az megkeserüli. Ezt itt és most megfogadtam. Egy pillantást vetettem abba az irányba, ahonnan Hanae nemrég jelezte, hogy érdekes dologra számíthatunk... Ha nem látok semmi furcsát, nem cselekszem, hanem visszafordulva a lent zajló eseményekhez, tenyereimbe chakrát koncentrálok. Szememet lehunyva, kiterjesztve érzékelésem a környezetemre. Hallani, szagolni, érezni akartam, ha valami közeledik, s mindeközben a révület állapotáig jutva nyitottam torokhangú mantrára számat.

- Hoppou. Shin. Gan. Reppuu. Shou...

Eljött az én időm!

**Yamanaka Inako** Vas. Ápr. 05 2020, 16:56

//Feldúlt végeken//

A terv készen állt, Inako mindent megtett annak érdekében, hogy a lehető legközelebb jusson az égett arcú nőhöz. Ugyan Akane megmondta neki, csak akkor használja klánja különleges képességét, ha biztos a dolgában, a kölyök gepárd jelenléte plusz biztonságérzetet adott a lánynak. Amennyire tudott, Jaken közelében maradt, a gunbaios nő ellen még hasznát vehették volna, Katon technikái miatt. A Nara kunoichi terve ekkor lépett működésbe, a szőke hajú genin visszább is húzódott egy törmelék mögé. Kivárt. Vezetőjük lefizetéssel próbálkozott, ám bármennyire is próbált az ellenségre hatni, végül csúfos kudarcot vallott.
Az ifjú Yamanaka ugyan kicsit távolabb volt, ezért a technika nevét sem értette, a hatását annál inkább érezte. A föld megremegett körülöttük, minden mozgásba lendült. Falak emelkedtek, folyosók alakultak ki, elszakítva a csapattagokat egymástól. A földrengés közepette elvesztette egyensúlyát, viszont félig térdelve és kezét is támasztéknak használva komolyabb baja nem esett.
- Kai! - mondta ki a technika nevét. Muszáj volt megbizonyosodnia afelől, nem Genjutsuba zárták be. Ezzel kizárta a lehetőséget, mert még mindig azt a járatot látta maga előtt, amibe került.
Eszébe jutottak a fiatal lány beszámolói a kereskedelmi városban. Egy ilyen mértékű technika valóban képes lehetett körbezárni a falut. Fejét az égnek emelte és megrökönyödve tapasztalta, az eddigi csillagos égbolt helyett sötétséget látott.
*Ezek szerint nekünk teljes csapdát készítettek elő. A falu köré falat emeltek, az eget látták, viszont mi még ennyi kedvezményt sem kaptunk. Bár igaz, a függőleges terepen való megmaradást már kezdő genin korunkban megtanítják, azzal pedig könnyedén kiszabadulhatnánk. Az a baj, hogy fogalmam sincs, milyen jutsuval állunk szemben, tehát védekezést sem tudok kitalálni.* Miközben ezen gondolkodott, igyekezett másfelé is körülnézni. Aztán a mellette álló kölyök gepárdra fókuszált.
- Hogy hívnak, bátor védelmezőm? - kérdezte a macskától. Némileg megnyugtatta, hogy volt, akihez beszélhetett és talán együtt többre fognak jutni. - Az előbb elfelejtettem megkérdezni a neved.
Feltápászkodott a földről és leporolta a ruháját, bár úgy érezte, hamarosan ez lesz a legkevesebb gondja. Arcára kiült némi aggodalom, viszont ezt az érzelmet nemsokára átvette az elhatározás.
*Valamerre el kell indulnom, az ellenség bármikor felbukkanhat. Így szétszóródva jó célpontot nyújtunk nekik. Ennyit a kezdeményezésről és a csapdába csalásról.* Elnyomott némi sóhajt, aztán kezével a derekára erősített táskájához nyúlt. Elővett egy kunait, szorosan markolta, esetleges támadástól tartott, ezt igyekezett elhárítani.
*A Katon jutsuimat elfelejthetem, ilyen zárt térben nem tudhatom mit idézek elő. A levegővel szintén tartalékolnom kell, vagyis duplán kizárom az elemi technikáimat. Marad a többi, muszáj lesz azokkal elboldogulnom.* Újabb gondolatmentét valami, egészen pontosan valaki zavarta meg. Más is itt ragadt vele a járatban a gepárdon kívül.
Óvatosan megindult, jelzett az állatnak, maradjon hátul. Remélte, Yoshi parancsai nélkül is hallgatni fog rá, elvégre a védelmével lett megbízva. Ahogy szeme kezdett hozzászokni a sötétséghez, felismerte a vele egy folyosóra került ninját.
- Jaken, Inako vagyok - közölte nemes egyszerűséggel. Gyors léptekkel termett a szőke hajú jounin mellett. Intett a gepárdnak is, nyugodtan jöhet, szövetségest talált.
- Szóval - kezdett bele kissé halkan a kék szemű genin. - Van valami terved, hogyan jussunk ki? A robbanó jegyzetek használatát elvetném, ki tudja, mennyi levegőnk van. Ezen kívül csak Tűz elemű ninjutsut tudok használni, azzal pedig szintén nem megyünk sokra. Azt hiszem, a leghasználhatatlanabb geninnel kerültél egy helyre. Mondjuk a klántechnikáimmal vissza tudom tartani az ellenséget egy darabig.
Mondandója közben kicsit zavarba jött, tényleg csak hátráltató tényezőnek érezte magát.

Amennyiben támadás érkezik, mielőtt még Jakennel összefutna, a kezében lévő fegyverrel igyekszik hárítani, vagy félre ugrik, esetleg felszalad a járat falán. Ugyan még csak a testi edzése elején járnak, Hichiyo-sensei súlyai meghozták az eredményt. Gyorsabban tud futni,mozgékonyabb, mint a hasonló testfelépítésű és korú lányok. Ezt igyekszik kihasználni. Ha van rá lehetősége, előveszi a drótját és azzal próbálja meg lassítani, vagy mozgásképtelenné tenni az ellenfelét. Több támadó esetén bevetné a Shinranshin no Jutsut, ezzel zavarná meg őket és venné rá mindkettőt, helyettük egymást támadják.

Ha már azután érkezik az esetleges támadás, hogy együtt van a jouninnal, várja a parancsot. Igyekszik Jaken segítségére lenni, amennyire csak tud. Fegyverrel támadna, vagy a drótjával, talán ennyi is elég a támogatáshoz. Ebben a helyzetben szintén a Shinranshin no Jutsuhoz nyúlna, ha több támadó érkezne.

//Remélem nem baj, hogy ilyen szintén irányítottam a gepárdot. Elvileg Inakoval együtt volt, tehát úgy vettem, ő szintén abban a járatban esett csapdába. Harcnál természetesen nem irányítottam, azt a mesélőre bízom. Smile

//

**Yamato** Hétf. Ápr. 06 2020, 18:03

//Feldúlt végeken//

Lassan összeállt a kép és a terv, hogy ki- kivel harcol és ki kire figyel, így lassan megindultunk. Nekem végül Zauki volt a társam, akivel mind a ketten a föld elemű ellenfél ellen fogunk menni. Ahogy haladtunk egyszer csak Yoshi olyat talált, amire nem voltunk felkészülve, ha minden igaz sikerült kiszúrnia valakit, aki nagyon is hasonlított a hátrahagyott gyerekünkre. Remélhetőleg a testvére az, akit elraboltak és csak annyira hasonlít rá, hogy akár össze is lehetne téveszteni. Egy rövid, szokásos káromkodás cunamival keretezett beszélgetés zajlott le Yoshi és Akane között. Ez egy újabb tervet indított el, Akane önként és dalolva úgy döntött, hogy bemegy a táborba és felfedi a csapatot. A furcsa és kissé túlságosan eredeti kunoichinek minden alkalommal volt terve, mégha azok néha szembe is mentek a józan ész szabályaival, de már rég megtanultam, hogy "Ami hülyeségnek néz ki, de működik, az nem hülyeség. Újra a denevérét idézi meg és azzal a tervvel állt elő, hogy felbérklli az ellenséges csapatot. Amennyiben nincsenek tisztában a csapatunk jelenlétével, akár működhet is. Aztán az események felgyorsulnak. Ugyan a táborban történtekből nem igazán látok és hallok semmit, azért nem vagyok olyan közel, de a környék remegni kezd, ami egyértelműen jelzi, hogy AKane terve nem sikerült. Falak és sziklák kezdtek kiemelkedni, a csapat szét lett választva és még az eddigi fény is, amit a környezet adott megszünt. Vak sötét lett. Öröm az ürümben, hogy végre talán eljött az én időm. Kézpecsétekbe kezdek, majd 3 föld klónt hozok létre, amiket elküldök különböző irányokba, hogy esetleg keressék fel a csapat többi tagját. Nem 100%, de van egy tippem, hogy ha a technika használója képes létrehozni egy ilyen technikát, akár arra is képes, hogy megfigyelje a csapatot. Arról nincs fogalmam, hogyan, de a saját technikáimból kiindulva én is képes lennék egy ilyen területen figyelemmel kísérni egy ellenséges csapat mozgását. Egy újabb furcsaságra is figyelmes lettem, mégpedig egy érdekes szélfuvalattra, ami érdekes illatot is hozott magával. Éreztem, ahogy a koncentrációm és talán a chakra kontrolom is csökken. Egyelőre ötletem sincs, hogy mit is csinálhatnék, bár az kétségkívül a mi terepünk Zaukival. Egyelőre várok, hogy mit lépnek, hiszen nem igazán tudom, hogy merre tovább.
- Zauki, mi a terved?- Fordulok a velem ragadt Jouninhoz, hátha okosabb, mint én.
Nem vagyok a mérgek ismerője, így csak azt tudnám elmondani, amit én és a társam is érez, így ezzel kapcsolatban csendben maradok és inkább hallgatom, hogy mit mond.
- A föld elemmel barátságban vagyok, de leginkább a bújocska- fógocska, ami a legjobban jellemezné az ebbéli irányultságomat, vagyis a közelmúltig, ugyanis tanultam már néhány támadó technikát is. Alapvetően a báb technikákban vagyok otthon, annak is egy magam alkotott stílusában, ahol nem kell chakrafonalakat használnom, így a kezem sokkal szabadabban tud mozogni és a báb leginkább, mint egy felfegyverzet klón van jelen.
Mondom, miközben figyelem a társamat, aki elkezdi verni a falat. Valószínűleg valami tai jutsu technikát is alkalmazhat, bár azért bölcs dolog volt bekötnie a kezét. Nekem ennél valamivel kifinomultabb módszerem van. A Doton: iwa no yoroi technikát alkalmaznám, majd a társam mellett én is el kezdem verni a falat, hogy átjussunk. Miután társam egy hatalmas fegyverrel próbálkozik, így valamivel arrébb követem a példáját a buldózer taktikának.

**Osumi Hiroto** Hétf. Ápr. 06 2020, 18:28

A terv készenállt. Mindenki elfoglalta a számára kedvező pozíciót, mindenki előállt a maga kis tervével, mindenki, még a korábban vért nem ontó Geninek is felkészültek a harcra. Csapdába nem futottunk és Arata sikeresen felállította az övéit. Mindezt hiába. Az elképzelés romba dőlt, mielőtt nekikezdhettünk volna a megvalósításának. A föld megremegett és falak emelkedtek, nekem pedig félre kellett ugranom, ha nem akartam, hogy összezúzzon a képződmény. Fentről nem sütött többé a Hold fénye, így nyilván tetőt is helyeztek fölénk. Ezen túl a levegő megtelt valamiféle furcsa illattal, közvetlenül ezután pedig ólmos fátadtság lett úrrá rajtam - nyilván köze lehetett a légáramlathoz, amit éreztem és valamiféle méreg lehetett. Jó a csapatmunkájuk, összeszokott csapat lehet.. Jobb a miénknél. Mind a saját kis tervünkkel voltunk elfoglalva, míg erre senki nem számított. A struktúrájából ítélve egy labirintusba kerülhettünk. Hogy mindenre felkészülhessek, először egy kunait szúrtam a falba, kipróbálva, hogy belefúródik-e a fegyver, majd chakrámat a talpamba vezetve megpróbáltam fellépni rá, majd egyre feljebb kerülni, hogy megtudjam, hol van a csapda teteje. Noha az anyag már bejutott a szervezetembe, azért megpróbáltam haladni és olyan helyre jutni, ahol már nem lehetett érezni a furcsa illatot. Ha ez sikerült, minden igyekezetemmel arra koncentrálok, hogy létrehozzak a labirintus felett egy harmadik szemet. Mint mindig, egyik szememet előbb eltakarom, amíg idegrendszerem alkalmazkodik a másik látótérhez. Ha elsőre nem sikerül, megpróbálom még egyszer, ám több kísérletet nem teszek - nem akarom a chakrámat pazarolni. Ha ez az elv igaz a másikra is, bizonyára a legkevesebbet szeretné belefektetni a technikába, így nem egyenletes falakat, hanem inkább törmelékszerű kiszögelléseket hoz létre, amik a kanyaroknál beesnek, a folyosókon pedig jobban kiállnak, így -ha a Hold fénye megengedi- láthatom, hol kanyarodik a labirintus és nagyjából egy képet kaphatok arról, merre kellene elindulnom. Azon kívül így azt is láthatnám merre, nagyjából hány lépést kellene megtennem. Ha az oldalak egyenletesek, csak remélni tudom, hogy a tetők darabosak, nem pedig egy egészet alkotnak, így szintén láthatom, hol haladnak a folyosók. Ezután a szemet úgy irányítom a labirintus körül, hogy az az egészet körüljárja egy kijáratot keresve. Amennyiben sima az egész, megszüntetem a technikát, hiszen innentől fogva nincs hasznomra és találomra elindulok egy irányba, zsákutcába érve pedig visszafordulva a másik irányt választom, észben tartva, hol jártam már és hol nem. Mindezt az engem körülölelő két fal tapogatása közben, vaksötétben teszem. Célom egy kijárat, ha van ilyen, ha nincs, akkor a másik oldal, ahol Akane feltehetőleg már harcol az ellenféllel. Ha szakadék nyílna alattam, úgy gyors reflexeimet kihasználva a falra ugornék és úgy futnék tovább.

//Használt technikák:

Daisan no Me (Harmadik szem) - ha először nem jön létre, másodszor ia megpróbálja, ha akkor sem, akkor lemond róla

A hasnzáló készít, vagy beültet(tet), magának egy harmadik szemet ami ugyanúgy kapcsolódik a központi idegrendszerhez. A használójának ez elöszőr furcsa lehet; hosszú gyakorlás és szokási folyamatok sora kell ahhoz hogy az agy teljesen megszokja, a harmadik látóteret.

Chakraszint: 250

Besorolás: B//

//Szerkesztve//

**Aokaze Atsushi** Hétf. Ápr. 06 2020, 23:01

// Sai - Feldúlt Végeken //

Rejtekhelyem védelméből figyeltem, vagyis inkább hallgattam, hogyan alakul a rajtaütésünk. Tervünk jó volt, csapat és remélhetőleg egyéni szinteken is. Valahogy mégis szar került a palacsintánkba. Miközben ellenfelekre vártam, vagy egy újabb információra az adóvevőmből a talaj remegni kezdett a lábam alatt. Mivel guggoltam és nem akartam, hogy seggre huppanjak, vagy betörjem az orromat. Önszántamból előrébb helyeztem felső testem testsúlyát, bal kezemmel pedig megérintem a talajt, hogy megtámasszam magam. Amint stabilnak éreztem magam ismét a környezetemre kezdek figyelni. A földből hatalmas földfalak emelkedtek ki folyosókat kezdtek kialakítani és létrehoztak egy útvesztőt.
~ Fenébe, most akkor kik is voltak előnyben? Ellenfeleink prédából vadásszá próbálnak válni, vagy végig azok voltak, és mi, mint az egerek mentünk a sajtra? Mi lehet a többiekkel? Jó lenne hamar összetalálkozni pár bajtárssal ebben a labirintusban. De bizonyára gondosan elkülönítettek egymástól. A magas, vastag földfalakkal pedig elvágták az adóvevők általi kommunikációnkat. Ha pedig tudatosan el tudtak különíteni minket akkor nagy a valószínűsége annak, hogy valaki máris felém tarthat, mivel a bázisukat próbálják védeni, feltételezem az az útvesztő közepén kapott helyet. Jelen helyzetben maximum 3 helyen közlekedhetek. A földön, a falon, vagy annak tetején. Mivel a falon végigsétálni függőlegesen egy kitudja, milyen bonyolult útvesztőben kitudja meddig tarthat. így az sok chakrámat emésztené fel, ez az opció biztosan ki van zárva. A földön haladni a leginkább chakra takarékos, ha pedig szembejön egy ellenség egy Katon technikával, itt könnyen felgyújthatnám. Mivel nem teljesen zárt a helyszín, így nem kell attól félnem, hogy elfogy az oxigén, és a szellőzés miatt nem is lesz dög meleg, hogy megfőjek. A fal tetején lenne a legbiztonságosabb és viszonylag kevés chakra áldozattal tudnék feljutni a tetejére. Onnan, ha lenne elég fény be is láthatnám a folyosókat. A kérdés csak az, hogy egyáltalán meg lehet e mászni a labirintus oldalát? És akkor még kell valami, ami eltereli rólam a figyelmet bárhol is, közlekedjek, erre a célra egy kópia simán meg is felel.
Gyorsan kerestem valamit, amit felhasználhatok egy Kawarimihez, ha sikerült megpróbálok chakrám segítségével felmászni a faltetejére. Ha sikerül, elmutogatom a Kutya, Ló, Tigris kézpecséteket - Katon: Onidoro(Tűz elem: Démon Lámpás) - létrehozok a csalim mellett egy apró fénylő tűzgömböt. Remélve, hogy az majd vonzza az embereket, mint szar a legyeket. Ha a közeledő barát természetesen nem támadok, viszont ha ellenség és nincs náluk túsz, akkor az Ikazuchi Hakai(Villám Pusztítás) jutsummal megrázó élményben részesítem őket föntről. A fal tetején azonban egy újabb dolog is eszembe jutna:
~ Mivel én is feljöttem talán más is hasonlóképpen tett, itt pedig az adóvevőket nem árnyékolhatják le a vastag földfalak. Próbát kéne tenni és érdeklődni a többiek felől.
Így is teszek, és beleszólok a mikrofonba:
- Hall valaki? Ha igen, válaszoljon! Fent vagyok a labirintus fal tetején.
Ha nem sikerül feljutni, akkor is létrehozok az Onidoroval egy fényforrást. Majd vezetem magam előtt szintén a Kawarimim társaságában. Tőlem olyan távolra, hogy én még lássak valamennyit, de az ellenség engem ne láthasson a sötétben. Ha a kópiám megsemmisülne, így én fel tudnék készülni az ellentámadásra. Ami egy Katon: Goukakyuu no jutsu(Tűz elem: Nagy Tűzgolyó Jutsu) lenne, természetesen csak azután, hogy felmértem a helyzetet az alatt a pár röpke pillanat alatt. Ha valahol elágazáshoz érnék, egy kunaial két helyen megjelölném a falakat a földtől pár centire egy-egy nyíllal. Az egyik azon a falon lenne, amelyik azon út mellett húzódna, amelyikről érkeztem, a másik pedig egy olyan falra, amelyik útján tovább haladnék. Ha valahol zsákutcába futnék visszamennék, a nyilakat pedig egy „X”-el áthúznám.

**Akihiro Jaken** Kedd Ápr. 07 2020, 02:45

//Sai - Feldúlt végeken//

Ugrásra készen álltam, mikor Akane megközelítette a nőt aki… túlságosan is magabiztosnak tűnt. Cseppet sem látszott idegesnek, mikor megjelent egy számára idegen shinobi, sőt. ~ Nagyon rossz előérzetem van ~ futott át agyamon a balsejtelmes gondolat, amikor pedig a föld megremegett, rejtekemből azonnal kitörve indultam meg feléjük. De ekkor már késő volt.
A falak Doton technikához mérten is szokatlanul gyorsan emelkedtek körénk, így egy szempillantás alatt elszeparálódtunk egymástól a többiekkel. Legalábbis ezt hittem legelőször. Fegyveremet előrántva fordultam a közeledő léptek hangja felé, egy esetleges támadásra felkészülve, de ismerős hang szólalt meg a sötét folyosóról, s ahogy szemeim szép lassan hozzászoktak a sötétséghez Inako alakja bontakozott ki, oldalán Yoshi Ninjuujával.
- Ahogy én látom Inako, két opciónk van. Az egyik, hogy belemegyünk a játékokba, s az ő szabályaik szerint játszunk… A másik pedig, hogy elmehetnek a fenébe a labirintusukkal. Én utóbbit preferálom, de azért meglátjuk, mennyire tudok én nekik keresztbe tenni, illetve fordítva. Maradjatok szorosan a nyomomban, megpróbálunk kitörni innen! – indultam felfelé a falon, a Chidokaku//Mozgó Föld technikával egy folyosót nyitva magunknak az ég felé. Ha megpróbálnának minket ismét visszazárni valahogy, abban az esetben egy ideig tovább próbálkoznék a Chidokakuval, illetve amennyiben a helyzet megkívánja, egy hatalmas kőgólemet alkotnék azzal a céllal, hogy a falakat tartsa nekünk, amennyiben azokat próbálnák összezárni. Elvégre a végtelenségig csak nem tudjákk magasítani a labirintust... nem igaz?
Amennyiben azonban látnám, hogy a szökési kísérlet valóban esélytelen ezzel a módszerrel, kénytelen lennék letenni a jó öreg nyers erőről, s kissé csalódottan fordulnék Inakohoz: - Ezek szerint marad az ő játékuk... – mondtam letörten - Így pedig nincs más hátra, mint előre – vontam meg vállamat, indultam meg, s intettem Inakoéknak, hogy kövessenek.
~ Több módom is lenne hogy kijussak, de nem hagyhatom itt egyedül Inakot, ahhoz messze túl nagy potenciált mutattak eddig ellenfeleink. Legyen akármilyen talpraesett, ezekkel az emberekkel bárkinek meggyűlne a baja egymagában. Ami pedig a Hiraishint illeti… Nem fedhetem fel legnagyobb ütőkártyámat! Kénytelenek leszünk valami más módot kitalálni a kijutásra… ~
- Ti figyeljétek a hátunkat, én pedig kicsit előrébb haladva nézem, rejtőznek-e csapdák az úton. Amennyiben megtámadnának minket majd állj készen Inako a klán technikáid bevetésére, majd próbálok számodra ideális helyzeteket teremteni – néztem jelentőségteljesen a lányra, majd megindultam előre.
Ha támadás érne minket, minden bizonnyal a Doryuu Heki lenne a legmegfelelőbb védekező technika, tekintve azzal igen sok támadást hárítani tudnék, mindannyiunkat védve. Ezután ellenfelünktől függően kezdenék ellentámadásba, de először valószínűleg közelharccal próbálkoznék. A harc közben talpamon keresztül a talajba áramoltatnám chakrámat, s egy Iwa Bunshint hoznék létre a föld alatt, amelynek a feladata az lenne, hogy a Shinjou Zanshu//Lefejezés technikával lerántsa ellenfelünket a földbe, így harcképtelenné téve őt – kivéve ha a Dotonos az ellenfelünk, számára ugyanis a Bakemono Fuin//Szörny Lepecsételő technikát tartogatnám. Ha Inako sikeresen végrehajtaná technikáját, én azonnal eszméletlenné váló teste mellett teremnék, hogy vigyázzak arra.
Ha valahogy a falakkal való összezúzásunkkal próbálkoznának, ismét csak a hatalmas kőgólemet használva támasztanám ki a falakat. Egyébként pedig csak a labirintusban haladnánk előre, megpróbálva kiigazodni az útvesztőben, a többiek után kutatva – lehetőleg az adóvevőkön keresztül kommunikálva, ha azok valóban működnek.

Ajánlott tartalom