Re: Határvidék

**Katsumi Mao** Hétf. Ápr. 11 2011, 18:59

Akeme odajött hozzám és Ayamihoz tárgyalni, sőt sokkal inkább az ő tervét megosztani. Gyorsan mondta el mindazt amit tenni szeretne és, hogy nekünk mi ebben a feladatunk és ez egy egész ügyes kis terv is volt, legalábbis egynek elment. Mivel az öreg nem válaszolt a kérdésemre ezért gondoltam, hogy önként megadni magát és visszamenni semmiképpen sem akar, ezért már csak a durva megoldás maradt. Időzítettem és vártam a többieket miközben kezemben ott forgott a Fuuma shurikenem. Ayami közelítette meg először a célpontot ahogyan Akeme robbanójegyzeteivel a magasba kényszerítette és remek célpont vált belőle nekem. A forgó shurikent azonnal el is dobtam ami egyenesen az öreg felé tartott, ám a kezében lévő Kawarimi fával hárította a fegyveremet, sőt még a senseit is megpróbálta vele megsebezni, ami nem jött össze. Ismét a földön voltunk ugyan az volt a felállás mint az előző körben, csak most nem volt nálam a Shurikenem ami nélkül kissé csupasznak éreztem magam. Azonnal tenni kellet valamint, hogy meg ne lógjon a szemünk elől. Gyorsan körbenéztem, ránéztem csapattársaimra majd Ayamira, ekkor gyorsan átfutott az agyamban mindazon információk tömege melyet a küldetés kezdésekor és közben szereztünk és eme információknak hála előálltam talán a legjobb tervvel amivel csak lehetett ebben a helyzetben. Egy gyors mozdulattal Ayami mögött teremtem, majd bal kezemmel bele is nyúltam fegyvertartójába és megragadtam az abban lévő drótot. Emlékeztem, hogy van neki mert még meg is mutatta nekem készletét még a kapunál és hogy ezt miért kellett meglépnem? Egyszerű okból, mivel az én fegyverarzenálomban nem volt drót. Amint előrántottam a drótot, lehetőleg úgy, hogy az öreg ne lássa, fejemet oldalra biccentem, majd Ayami fülébe súgom. - Készülj Kawarimire! Suttogtam halkan, majd egy erősebb csípőmozdulattal a lányt a perverz célpontunk felé löktem aki biztos nem lesz rest elkapni őt, hisz pont az esete. Amint ez megtörtént előveszek pár shurikent, rákötöm a drótokat, majd azokat eldobom úgy, hogy elrepüljön a férfi mellett és ezzel sikeresen lekötözzem őt a földhöz Ayamival együtt aki már valószínűleg használta is a Kawarimit. Innentől kezdve a következő lépést Akemenek kellett megtennie, méghozzá azzal a technikával amit Tomoko mondott neki. Nem tudtam pontosan mi is az, de biztos voltam benne, hogy sikerül eltalálnia, elvégre le van kötözve az öreg.

**Ayami Remiyu** Pént. Ápr. 15 2011, 10:53

( Vártam 3 napot Akame nem írt ezért írok postot. De úgy írom meg, hogy ha közben még is lenne postom után betudjon csatlakozni. )

A terv sikertelen pedig egész jó volt. Csak nem gondoltuk alaposabban végig és volt benne egy hiba. A fát védekezőlég is fel lehet használni. Nincs mit tenni más kell. Vagy lehet én csináltam rosszul. Mao figyelmeztetés nélkül váratlanul a közelembe kerül. nem egészen közel jön hozzám.
Szinte már egymáshoz is érünk. Ettől egy kicsit feszült leszek. Élénken él benne az, ahogyan rám nézet. A viselkedése akkor és utána kicsit megrémít óvatosságra int. Még turkál is a dolgaim közt a kis szemtelen. Aztán rá jövök csak a drót kell neki. Egy bizonyos fokú megkönnyebbülés lesz rajtam úrrá. Talán még sem olyan rossz ez a lány. A drótot könnyen el veheti az öregnek hátal vagyok. Így akár egymás tapizásának is veheti a dolgot. Amit most csinált előbb Mao.
- Mi?
Kérdeztem volna vissza de már lendültem is tovább egyenesen a perverz öreg karjaiba. Még időben voltam ahhoz, hogy kawarimi no jutsut használjam. Még épp hátal voltam gyorsan meg formáltam a kéz jeleket és chakrát koncentráltam a meg felelő pontra. A lökéstől át fordultam, meg fordultam tengelyem körül pont az öreg karjaiba huppanva. Vagy is immár a Kawarimi huppant az öreg karjaiba. De ahogy ott volt már érkezett is Mao második lépése. valami drót én úgy vettem ki a rejtekemből. Ami az egyik fa tetején volt. Erősebb jelentősebb jutsum nem volt. Talán csak a neko de attól az öreg csak még jobban be indulna. Talán érdemesebb későbbre tartogatni. De ahogy használtam kawarimit Mao Fuuma Shuriknje hozzám került. Helyette inkább shurikeneket veszek elő és majd azokat dobom az öreg felé. persze ha csak a kawarimi fa nélkül menekülne a csapdából.
Közben Akame használja azt a virág szoros technikát. Mikor a szirmok olyanok mint a shuriken. Nem tudom hol tanulhatta de mivel nagy területre hat azt remélem, hogy valamennyi hatása lesz neki.
Ha az öreg még is a fával menekül nem dobom el a shurikeneket csak vissza megyek Mao mellé. De ha eldobom a két shurikent az öreg lábát és mellkasát célozva. Akkor is vissza megyek Mao mellé.

Karin Hétf. Ápr. 18 2011, 15:04

//Akame kimarad ebből a körből! //

A cselekmények gyorsak voltak. Mao kis csele, hogy egy helyben tartsa a férfit, sikerrel járt, ahogyan előkapta a társnője zsebéből a drótokat és a figyelmeztetése után oda is lökte a szadista öregnek, volt elég ideje rákötni azt a kettő-három shurikent a drótra, ahogyan elhajította az öreg felé. És vajon mi volt eddig Ayami-val?
Ő nagyon okosan használat a Kawarimit, mivel nemcsak elérte, hogy a férfi figyelmét ezzel sikeresen elterelje, de még a technika másik alakítása is sikerült, hiszen a technika egyfajta elterelés, hiszen hiába érnek hozzá, azonnal nem változik át, éppen ezért ahogyan Ayami a férfi kezei közé esett, a férfi keze, éppen hogy véletlenül a Kawarimi-s Ayami mellein támaszkodott meg, ahogyan azonnal eleredt az öreg óravére.
- Nyeheheh...-, az arcára kiülő kaján vigyor, egyértelműen jelezte, hogy elégedett az érzéssel, ahogyan még rá is markolt, ahogyan a keletkező füst csak egy pillanatra ugyan, de a tökéletesen zavarta a látását, ahogyan a drótok a sikertelennek ügyet, egy pillanat alatt kötözték össze a farönkkel.

// Mao, mivel ez csak a drótcsévelő technikával lett volna lehetséges4 Ezért kérek a köv. postod elejére egy visszaemlékezést, mikor az akadémián megtanulnod. 100 sor lesz! //

És csak ekkor jött Akame, ahogyan a virágszirmok már körüllengték a férfit és egy pillanatra még jól láthatólag fel izzódtak, ahogyan a nagyobb fajta robbanás után mindenkit megvakított a por és a füst, kivéve Ayami-t, aki a fa tetejéről jól látta, hogy a füst felül megbomlik és a férfi jelenik meg, még mindig hozzákötözve a fához. Tökéletes célpont! Gondolta, ahogyan a kezébe előkészített néhány shuriken, már el hagyta a helyét és a férfi felé száguldott, de itt azonnal jelentkezett a tapasztalat és a gyermeki hév közötti különbség. A férfi egy ügyes testcselle fordult meg a levegőben, ahogyan újra a fával védte ki a shurikeneket és méghozzá pont úgy, hogy az egyik eltalálta a drót, mely addig fogságba tartotta őt.
Újra szabad volt, ahogyan ellökte magát a fától, mely egyenes Ayami felé száguldott, olyan gyorsan, hogy csak egy pillanata van reagálni rá, miközben a férfi éppen a jounin mögött ért talajt és az eloszló füst takarásában még, de tökéletesen láttátok, ahogyan hátulról rákarol a sensei, ahogyan a az egyik keze a mellein telepszik meg.
- Mi a? -lepődött meg, ahogyan azonnal elpirult.
- Tudom ám ki vagy kislány! Emlékszem rád...- markolt bele a mellekbe, ahogyan a sensei teljesen vörös lett, eleredt neki is az óra vére, ahogyan a teste elernyedt és összeroskadva csak magában motyogott. - Tudom, hogy már régen is perverzebb voltál nálam. -mosolygott az öreg, ahogyan egyenlőre, csak ti hárman tudtok szembeszállni vele.

**Katsumi Mao** Pént. Ápr. 22 2011, 16:36

//Ebben az esetben elnézést ^^ Nemtudtam, hogy a szimpla dróthasználathoz is kell a technika Embarassed

//

Ott álltam kész tervvel az öreg előtt, azonban meg kellett bizonyosodnom még pár dologról. Sok volt a hibatényező ebben a taktikában is, többek közt Akeme technikája amiről fogalmam sincs, hogy mi az, másrészt nem tudni, hogy az öreg mit húz még elő tarsolyából. Mindezek ellenére úgy döntöttem, megéri megkockáztatni ezt a cselt, és már lendültem is Ayami mögé, ahogyan a fegyvertartójában kezdtem el keresgélni. Míg a drótot kerestem, hirtelen felvillant előttem az az időszak amikor még nővérem nekem tanította ezt a technikát. Eléggé nehéz volt megtanulni de igen hasznos, mint a jelen helyzetben is. Drótcsévélő technika nevet hordta a dróttal való játszadozás.
Éppen a házunk mögött álltam szemben nővéremmel, aki annak örömére, hogy Genin lettem úgy döntött megtanít nekem egy hasznos dolgot. Mi más kellett volna nekem, egyből beleegyeztem hisz a nővérem volt az akit a legjobban tiszteltem és becsültem, szinte majd szétrobbantam az örömtől amikor azt mondta, megtanít nekem valamit. Így hát lelkesen álltam a kis mezőn, ahogyan ő előhúzott zsebeiből egy kis drótot, majd némi shurikent. Egy szempillantás alatt egymáshoz kapcsolat a két eszközt, majd közelebbről is megmutatta nekem amit csinált. Ezt követően elhajította a kezében lévő, már drótokat viselő fegyvereket, megcélozva azzal egy közeli fát. A shirukenek elrepültek a fa mellett, majd hirtelen irányt váltottak és ráfonódtak annak külsejére. A szemeim egy pillanatra elkerekedtek, hisz tudtam mi minden lehetőség rejlik eme technikában. Egyrészt az eldobott fegyvereket lehet irányítani minimálisan, és még le is tudjuk fogni vele a kívánt tárgyat, vagy személyt. Nővérem csak elmosolyodott, ahogyan a kezembe adott egy shurikent és egy rövidke kis drótot, mondván - Előbb meg kell tanulnod a legprecízebben felkötni a drótot, mert ha nem jól csinálod, akkor... Ám én nem hallgattam végig a hegyi beszédet, mondatát meg is szakítottam azzal, hogy elkészültem a felkötéssel. Átnyújtottam neki a shurikent, majd gondosan átnézte a kötést. Egy pillanatra elmosolyodott, majd büszkén megszólalt...- Nem is kellett volna ennyit magyaráznom mi? Kérdezte, miközben a kezében egy tökéletes kapcsolatot tartott shuriken és drót között. Én csak vidám mosollyal az arcomon bólintottam neki egyet, azonban nem tudtam, hogy a neheze csak most következik. Immáron egy hosszabb drótot adott nekem oda, mondván kössem fel azt is. Amint elkészültem vele, jött a következő lecke, a dobás. Megszorítottam a kezemben a fegyvert, majd mit sem sejtve eldobtam azt egyenesen a fa iránya felé és a dolgok egész szépen haladtak, ám amikor oda került a sor, hogy irányt változtasson a shuriken... hát nem épp úgy történtek a dolgok ahogyan én azt vártam. Gondoltam magamban, hogy a fegyver úgy fog csak irányt váltani, ha a drótot egy gyengéd mozdulattal valamelyik irányba megrántom. Így is tettem, ám a rántás hatására a shuriken megállt egy pillanatra a levegőbe,majd a földre zuhant. Értetlenül álltam a dolgok előtt, próbáltam leutánozni nővérem mozdulatait, ám amit csináltam egy cseppet sem hasonlított az ő mozdulatsoraihoz. Nővérem ekkor felnevetett, majd kivette a kezemből a drótot, majd még egyszer megmutatta, hogy hogyan is csinálta. Ezúttal egészen közelről figyeltem minden mozdulatát és ennek köszönhetően meg is találtam azt a pontot ahol hibáztam. Nagyot hibáztam azon a ponton amikor megrántottam a drótot, mert ezzel megszakítottam a mozgását és a lendületét, melyet a dobással adtam neki. Nővérem miután eldobta a fegyvert, a dobó kezében tartotta a drót végét, majd a másik kezével, finoman valamivel előrébb megfogva azt elhúzta abba az irányba amerre kanyarítani akarta a shurikent és az ennek megfelelően is viselkedett. Természetesen mindezek után már alig vártam, hogy újra nekiálljak a nagy feladatnak. Nem is kellett sokáig várnom, a shuriken a kezemben volt és már készülhettem is a dobásra, de még mielőtt eldobtam volna még egyszer átgondoltam, hogy mit is fogok csinálni. Amint mindez megvolt, eldobtam a shurikent, majd a megfelelő pillanatban, nővérem mozdulatait követve, megpróbáltam megváltoztatni a shuriken haladási irányát és azt kellett tapasztalnom, hogy sikerült, sikerült azonban közel sem olyan jól mint azt vártam. A shuriken nem csavarodott rá a fára várakozásaim ellenére, pusztán irányt váltva elszállt a fa mellett. Mérges voltam magamra, amiért nem sikerült tökéletesen megcsinálnom egy ilyen egyszerű feladatot ezért rá is haraptam ajkaimra, azonban nővérem a vállamra tette kezét, majd megdicsért engem, ami akárhogyan is nézzük, nagyon jól esett nekem. Elmondta nekem, hogy egy átlagos genin arra a szintre ahol most én állok éppen, több óra alatt jut el míg nekem nem tellett bele tíz percbe sem. Ezzel újra lelket öntött belém és ismét kedvet kaptam a gyakorláshoz és ezzel a kis szünet melyet két gyakorlat között tartottunk véget is ért. A kezemben ismét ott volt a dróttal ellátott shuriken és ismét nekiláttam a feladatnak mely nem más volt mint a drótot körbecsavarni a fán. Minden dobással egyre közelebb kerültem ahhoz a végeredményhez melyet nővérem is megcsinált és végül sikerül is elérnem azt. A shiruken irányt váltott és a drót rácsavarodott a fára. - Oneechan! Sikerült. Kiáltottam fel, aki csak tapsol egyet, de még közel sem ért véget az edzés. Tovább folytattuk a dolgot immáron több dróttal, több fegyverrel és szituációkban.
*Neechan, úgy tűnik hasznomra vállt az amit tanítottál nekem. Majd amint hazaértem elmesélem neked!* Jelentettem ki magamban, ahogyan Ayami drótját már fel is kötöttem pár shurikenre és azok repültek a levegőben. Az edzésemnek köszönhetően tökéletesen behálóztam az öreget aki moccanni sem tudott, de ez persze Ayami érdeme is volt. Mindezek után Akemen volt a sor aki bevetette a technikáját és virágszirmok kezdtek el repkedni. Nem igazán értettem, hogy ez hogyan lehetséges, de nem is törődtem vele mert tovább figyeltem a dolgokat. A virágok berobbantak egyenesen az öreg körül és nagy porfelhő támadt. A következő pillanat amit láttam az nem más volt mint, hogy a Sensei csapdába esett a vén perverz karjai között. Nagyon meglepődtem azon, hogy képes volt elkapni Tomoko, hisz elvégre ő egy Jounin, neki képesnek kellett volna kikerülnie. Gondolkozni kezdtem hirtelen, hogy mit is lehetne kezdeni ebben a helyzetben. *Nincs igazán volt jó megoldás erre a helyzetre, mert ha fegyverrel támadom meg az öreget, akkor Tomokot is megsebesíthetem. Esetleg csapdával kellene próbálkozni, de ott is fent áll annak a veszélye hogy Tomoko megsérül.* Gondolkoztam el, ahogyan tehetetlennek éreztem magam, majd megpillantottam a mellettem földet érő Ayamit és ettől támadt egy ötletem. Lassan odasétáltam a lányhoz, egészen közel, mint amikor a drótot vettem el tőle, csak most szemtől szemben álltam vele. Egy kunait húztam elő, majd eldobtam az öreg felé, bár nem igazán jelentett ez a fegyver nagy fenyegetést rá nézve, pusztán figyelemfelkeltő célja volt. Amikor az öreg idenézett én Ayami felé fordultam, majd gyengéden szájon csókoltam őt. Ha ezzel nem sikerül legyőzni az öreget akkor semmi mással.

**Sayuri Akeme** Hétf. Május 02 2011, 20:49

//Sajnálom, hogy nem vagyok, de megy a tanulás ezerrel, hogy ne bukjak meg fizikából meg minden -.- Amúgy a jutsu nem robban csak Shuriken módjára repülnek az ellenél felé.//

A sensei egy tervet dolgozott ki. Azt akarta, hogy három oldalról támadjuk meg. Az én feladatom a virág jutsu használata volt. Még szerencse, hogy mielőtt eljöttem otthonról telepakoltam a táskámat virágokkal. Gondoltam, hogy ezt a technikát még be kell vetnem a küldetés során. Úgy látszott, hogy Mao-nak konkrét terve volt mivel odalépett Ayami mögé. A táskájából kivette a drótot. Ezzel eddig semmi gond, de nagyon meglepődtem mikor szegény Ayamit a perverz öreg karjaiba lökte. Mégis mit képzel ez. Háborodtam fel magamba, de hamar rájöttem, hogy ez egy terv része volt. Ayami a kawarimit használva kiszabadult az öreg karjaiból. Mao ekkor rögtön az ellenfelünk köré fonta a drótot amit Ayamitól szerzett. Az öreg le volt kötözve és ez kiváló lehetőség volt a támadásra. Felugrottam a magasba és onnan szórtam ki a virágokat majd aktiváltam a jutsut. Több mint száz virág száguldott az öreg felé Shuriken módjára. Nem tudtam elképzelni, hogy hogyan lesz majd képes túl élni ezt, de őszintén megmondva nem is érdekelt. Már túl akartam lenni ezen a küldetésen és ezért mindent meg is teszek. A sok virág egy kicsit felkavarta a port így semmit nem láttunk. Bár Ayami magasan egy fán volt így ő talán belátott a porfelhőbe. A következő amit láttam, hogy a perverz öreg valahogy kiszabadult, és letámadta a senseit. Én már semmit sem értettem. Szinte lehetetlenség lekötözve kitérni ez elől a jutsu elől, de neki valahogy mégis sikerült. Ekkor elkapta a senseit aki teljesen megbénult ettől. Hát a két perverz egymásra talált. Tudtam, hogy rá már nem számíthatunk. Hárman voltunk, és ha nem rukkolunk elő valami jóval akkor nincs esélyünk. Alig volt időnk gondolkodni hisz biztos voltam benne, hogy néhány pillanat múlva nekünk ront. Hirtelen egy meglepő dolog történt. Mao megcsókolta Ayamit. A számhoz kaptam és elpirultam, de nem tartott sokáig a megdöbbenés hiszen hamar rájöttem, hogy ez csak egy elterelés. Éreztem, hogy Mao csak arra várt, hogy cselekedjek. Nem tétováztam tovább. Előkaptam egy kunait, majd sushin no jutsuval megpróbáltam közel kerülni az öreghez. Ha ez sikerül akkor először megpróbálom oldalba rúgni majd valahol megszúrni/megvágni a kunaial. Remélhetőleg sikerül megsebesíteni.

**Ayami Remiyu** Szer. Május 04 2011, 21:50

~Hogy a macska rúgja meg. Vagy is, hogy a macska rúgná fel. Oh aranyom ez megoldható.~
Gondolkodok el a dolgon majd lépatanők a fáról egyenesen Mao közelébe. Ámulva nézem ahogy még eböl is kiszabadult ez a vén perverz.
Igazán tényleg nem tudom, hogy mit tehetnénk itt. Még Mestert is elkapta és kéjes vigyorral tapizza. Hozzá is látok kézjelek meg formálásához. Be dobom magam a furcsa szép és néhány embernek talán hasztalan jutsuval. De nekem igenis tetszik mert neko vagy is macska. De csak az első kéz jelen jutok túl mikor Mao hozzám lép. Túlságosan is közel. Szinte már rám mászik annyira. Akkor pedig az arca közeledik az enyémhez. Én pedig hirtelen nem tudom mitévő legyek . Talán csak súgni akar valamit. De ez nem túlzás egy kicsit. Akkor pedig pont tőle akitől nem vártam volna. Mert ahogy rám nézet. Ahogy viselkedett velem olyan ijesztő volt. Én tartottam tőle és attól a hátam is borsódzót ha rám nézet. Meg csókolt és az volt a furcsa, hogy pont ő és ráadásul lány. Nem undorodtam vagy ilyesmi. Az érintés furcsa volt és kellemes. De érezhette, hogy az érintéstől a közelségétől össze rezzentem. Meg ijedtem egy kicsit.

Karin Csüt. Május 05 2011, 08:55

//Mao! Ahhoz, hogy drótot használj, nem szükséges a technika, de hogy lekötöz valakit, vagy a drótot felhasználva lendülhess tovább máshova már igen! Amúgy Akame... félrenéztem... //

Váratlan és olyan erotikus volt ez az öregnek, hogy szinte egyből eleredt az óra vére és ledermedt, de valahogy a tapizást nem hagyta abba, ahogyan teljesen kikapcsolhatott, mert észre sem vette a közben őt tökéletes időzítéssel támadó Akame-t, aki egy jól irányzott oldalas rúgással telibe kapta az öreget.
Elengedte a sensei-t,a aki erőtlenül a földre térdelt, ahogyan a két lányt nézte, aki az előbb csókolták meg egymást. Valószínűleg ez nála is kiverte a biztosítékot, miközben az öreg a földre érkezve jó néhányattbukfencezettt, ahogyan váratlanul felpattanva szinte egyszerre kiáltottak fel a sensei-el együtt.
- De jó, folytassátok! -térdeltek ugyanugy, néztek ugyanaúgy abba az irányba, sőt még az arckifejezésük is ugyanaz volt, ahogyan lassan és gépiesen egymásra néztek és lassan elmosolyodtak.
- Semmit sem változtál! -mosolygott az öreg- És még a tanítványaidat és ilyen perverzé teszed? -kérdezte tőle gúnyos vigyorral. - Nem változol Morumotto-chan! -kacsintott az öreg, ahogyan a sensei csak gunyos vigyort engedett meg magának.
- Vajon mégis melyik perverz kecske tanított engem, ha? -kérdezte vissza- De... lassan állt fel- Most már nem vagyok a tanítványod és muszáj visszavinnünk a falúba...- állt teljesen lábra- … balszerencséd hogy minket választottak ki, mert ma nem jössz szép szóval, az öregek otthonában leszel majd gipszben! -tördelte a kezeit, ahogyan a sensei mögé gyülekezve, immáron teljesen.
- Hát akkor mutassatok valamit végre... elég a hülyéskedésből! -fogta közben a veséjét, melyet Akame rúgott meg nem sokkal korábban.
- Rendben... én megtámadom elölről és lefoglalom... Akame, ha még maradt a szirmokból, remélem tudód mikor kell majd bevetned hátulról, felcsaljuk a levegőbe, ahol Mao a drótokkal elkapja, majd Ayami zárja a csapást egy felülről jövő támadással. Kezdjük és mindent bele!

//Mindenki írja le a rá jövőv részt, minél részleteseben és majd én eldöntöm, hogy elég jó-e... a sorrend a támadások szerint jöjjön, és figyeljetek ó, hogy az első mit is írt! //

**Sayuri Akeme** Csüt. Május 05 2011, 13:26

Amit Mao tett nagyon meglepett, de szerencére hamar kapcsoltam és már indultam is. Az öreg figyelmét lekötötte a látottak. Ezt kihasználva jól oldalba rúgtam. Az öreg elengedte a sensei-t és kicsit arrébb gurult. Ekkor hirtelen egyszerre pattantak fel és bámulták a társaimat akik egymást csókolták. Mekkora két perverz. Nem hiszem el, hogy ilyen emberekkel vagyok mindig körbevéve. A sensei viszont hamar magához tért és újra a küldetéssel foglalkozott. Ki is talált egy jó tervet amivel csapdába csalhatjuk. Miután ismertette velünk a tervet én csak bólintottam és már el is tűntem a közeli fák lombjai között. Belenéztem a táskámba. Még volt úgy 10-20 darab virág az alján. Remélem, hogy elég lesz. Fáról fára ugrálva figyeltem az eseményeket. Vártam a legmegfelelőbb pillanatot amikor támadhatok. Most nem szabad hibáznom. Mindent meg kell tennem, hogy vége legyen ennek a küldetésnek. Nincs kedvem tovább ezt a perverz vénembert üldözni. Láttam, hogy a sensei megtámadja az öreget. Sikerült gyorsan mögé kerülnöm. Egy percig sem haboztam rögtön kiszórtam a virágokat és már indítottam is őket. Úgy céloztam, hogy a lábát találjál el. Ha minden jól megy akkor sikerül a levegőbe kényszeríteni. Onnan majd Mao dolga lesz elkapni őt. Ha a levegőbe kényszerítettem onnantól már az én feladatom le van tudva. A többi már csak rajtuk múlik. Fura módon még bízok is bennük. Én soha nem bíztam még ennyire csapattársaimban. Valamiért van bennük valami ami miatt úgy érzem, hogy egy napon igazi csapat válhat belőlünk.

//Ez elég rossz lett, de sajnos ennyire tellett.

**Katsumi Mao** Hétf. Május 09 2011, 11:52

A tervem mondhatni bevált, de csak félig. Azt reméltem, hogy ezzel a mozdulattal egyszer s mindenkorra kiüthetjük a vén csontot, azonban Akeme támadása nem volt elég. Arra számítottam, hogy majd Tomoko is akciózik valamit, azonban ez el marad, hiszen ő is ugyan úgy minket bámult, ahogyan a vénség is. *Remek... Ezzel sem lettünk sokkal előrébb.* Mondtam magamban, ahogyan hátráltam pár lépést Ayamitól, majd egy pillanatra lecsuktam a szemem és megrázkódtam. Olyan volt mintha egy pillanatra a hideg futott volna végig a testemen. Ezután pár percnyi beszélgetés következett, amiből megtudtam még pár fontos információt, amit a drágalátos senseiünk elfelejtett megemlíteni. Lesütöttem szemeimet, majd jobbra-balra himbáltam fejemet a hallottak után, azonban egyvalamire felkaptam a fejemet, pontosabban arra, amikor az öreg felállt. Fájlalta az oldalát, ahol Akeme megrúgta. *Remek. Megvan a gyengepotja, ahol támadni kell,. Biztos hogy azon az oldalon, ahol megsérült, nehezebben tud majd védekezni.* Gondolataim közben belenyúltam a fegyvertartómba és elővettem a maradék shurikeneket, mely szám szerint három darab volt. Abból kettőre rákötöttem a kezemben lévő drótot. Amint elkészültem ezzel, elbújtam egy közeli bokorban és vártam a megfelelő alkalmat. Az időzítésen múlik ebben az esetben minden, ezért nagyon oda kell figyelnem. Még pár másodpercig forgattam a szemem, hogy mindent lássak, azonban hirtelen a tekintetem egy pontba összpontosult. Tomoko megindította a támadást, ahogyan vele egyetemben Akeme is, aki a virágjaival jól láthatóan a lábát célozta, hogy a levegőbe kényszerítse. Ha ez sikerül akkor következik az én köröm. Első körben eldobok pár Kunait a levegőben lévő öreg felé, hogyha van fegyvere, akkor azokat hárítsa, majd amint azokat eldobtam, megragadtam azt a kunait amit legelőször kivettem, majd nagy erővel dobtam el az öreg felé és azt az oldalát céloztam meg vele, amit az előbb fájlalt. Rögtön rá eldobtam a két shurikent amik fel voltak szerelve dróttal és mindent bevetettem, hogy a terv szerint megbéklyózzam. Innentől már minden Ayamin múlik, bár még tudok segíteni neki a megmaradt kunaiaimmal ha kell.

**Ayami Remiyu** Hétf. Május 09 2011, 12:26

~ Perverz mindenit. Még rám merte fogni, hogy ... én vagyok a perverz! ~
Maora nézek ledermedve ahogy ellép tőlem. Ajkaim még mindig a csókban ragadva árválkodnak. mintha még mindig a két száj egymáshoz érne. Újaim szám hoz érintem és hitetlenkedve állók. Az első csók ajkaim szüzességét egy másik lány vette el. Soha nem hitem volna, hogy velem ilyen meg történik. Csak ott álltam mi alatt mindenki eltűnt és végezte a dolgát. Észbe kaptam én is és nagyon mérges lettem, hogy a vén szatír miatt ilyeneket kel megélnünk.
Egy fa lombjának rejtekében uzom mg gyorsan magam. Nem tudom a többiek mit terveznek csak sejtéseim vannak.
De érzem, hogy ez lesz talán az utolsó menet.
- Naibun Neko Jutsu. ( Titkos macska jutsu )
Nem sok haszna van tudom de talán ezt is hasznosítani lehet. HA más nem a körmökkel kapaszkodok az ellenfél arcába. Ami biztosan kellemetlen érzés lesz. Gondolataim peregnek ahogy homok órában a homok szemek. Jutsu ki teljesedik. Meg jelenek a jellegzetes vonások. Mind az arcon mint pedig az egész testemen. Előveszek két kunait és a haj szalagomat használva az egyiket a kezemre kötöm. Majd meg vonom a vállam.
~ Ha már lúd hát legyen kövér.~
Jobb kezemre kötve a kunai, hogy véletlen se tudjam elejteni. Bal kezemben pedig három kunai. Csak várok a meg felelö pillanatra és közben a lehető legtöbb chakrát összpontosítani lábaimba és annak izmaiba. Ha a drótom nálam lenne egyszerűbb lenne a dolog. De így mást kel kitalálnom. Amint Mao is meg teszi a szükséges lépéseket én is akcióba lendülök. Eldobom a három tört és elrugaszkodok a fáról, egy másikra hol a körmök segítségével kapaszkodom meg. Az ugrásban pedig a felhalmozott chakra segít valamennyit. Onnan pedig egyenesen az öregre vetem magam. Direkt dobtam el a Kunaiokat, hogy a támadásomra abból az irányból számítson. Míg én egészen máshonnan érkezem. Levegőben a kezemre kötött kunait marokra fogom. Bal kezem körmei ki pattantak helyükről. Ha a tervem beválik egyenesen az öreg hátára érkezek meg. Bal kezemmel lehetőleg igyekszek a bőrébe kapaszkodni a karmokkal. De csak ha a ruha marad az se baj. A jobbommal pedig a kunait nagyon szorosan a tokához nyomom. Ha mind ez a levegőben történik akkor a hirtelen többlet súly miatt a földre zuhan mellkassal. miközben én ott csimpaszkodok a hátán. Furcsa és jelenet az egész egy Ember neko kapaszkodik és hadakozik. Egy ember hátán miközben még kiabál is.

Karin Szer. Május 11 2011, 08:27

Tomoko nekilendült, ahogyan teljesen máshogy mozgott mind eddig és ezt az öregen kívül ti is észrevettétek. Gyorsabb és precízebb volt mind eddigi támadásai során, ahogyan meglett az eredménye. Sikeresen lefoglalta az öreget, ahogyan Akame nem habozott és amikor lehetett használta a technikáját. A levélszirmok megindultak öreg felé, ahogyan csak egy pillantást vetett a lányra, ahogyan csak felhúzta a lábait, hogy elkerülje a szirmokat, de nem ugrott akkorát, ahogyan azt ti terveztétek.
- Még egyszer ugyanaz a trükk, na ne...- érte telibe abban a pillanatban az állkapcsát egy rúgás, ahogyan Tomoko a férfi ellőt térdelt és annak ellenér,e hogy a szirmok így őt kapják el, a férfit sikeresen a magasba rúgta.
De még ilyen kábult állapotban is veszélyes maradt. A Mao által dobott kunai-ok és shurikenek elől, csak ide oda hajolgatva a levegőben tért ki, de sokkal lassabb volt, olyannyira, hogy több helyen meg is karcolták őt és ez elég volt ahhoz, hogy kizökkentsék őt az egyensúlyból. A drótok körbevették őt, megbénították, ahogyan abban a pillanatban lehúzta a fejét, két újabb kunai-t került így el, mely teljesen más irányból érkezett, és hiába nézett oda, a következő támadás is másik irányból érkezett. Ayami körmei belevájtak az öreg hátába, ahogyan ezzel pörögni kezdetetek a levegőben, ahogyan lefelé szállva a férfi arccal lefelé csapódott a földbe, Ayamival a hátán.
- Feladom! -nyögte a férfi erőtlenül. - Feladom...
- Ha... na ugye!Mondtam, hogy ne becsüld alá őket! -mosolygott elégedetten a földön Tomoko, ahogyan a lábából szedegette ki a szirmokat, ami beleálltak. - Még jó, hogy feloldatod a jutsut, így nem kaptál telibe az összeset! -nézett Akame-ra. -Nagyszerű volt a csapatmunkátok! Boldog vagyok … na de a menjünk haza ezel a vén kecskével!

//Köv. post a falú főkapúja, hogy oda értetek az öreggel //

**Kuro Yuugure** Kedd Jún. 14 2011, 13:14

[Sai]

Milyen aranyos ez a róka! Letérdeltem vele szembe és valami olyan kifejezés ült az arcomra, hogy: mindjárt megragadlak és összenyomorgatlak, de ezt nem lehet, úgyhogy csak furán nézek rád. Megsimogattam hát a fejét. Kis, puha, szőrös plüss… Viszont így belegondolva… Érti amit mondunk? Ijesztő…
A cuccaira nézve torz vigyor ült ki az arcomra.
- Még ha nem is értem mi? – morogtam az orrom alatt.
Nekik estem hát, jóformán mindent magamra aggattam ő meg üres kézzel battyogott előttem. Biztos jól szórakozik. Hirtelen tűrhető súlyúnak tűnt a teher, de jó pár órányi gyaloglás után már erősen főttem a levemben.
Ez így ment 3 napig kb. Meneteltünk, letáboroztunk, aludtunk, felkeltünk, meneteltünk. A nyanya esténként énekelt a rókának, már ha lehet azt éneklésnek nevezni. Megsajnáltam szegény állatot, mert az meg úgy csinált, mint aki élvezi a dolgot. Vagy talán tényleg tetszett neki? Mindegy, határozottan jól kijöttek. Shiruki tudta, hogy a nyanyának szüksége van rá, nyanya meg örült, hogy van egy társa. Ennyi jött le róluk. Néha azért velem is beszélt, pl. hogy miket tanultam eddig, de leginkább csak utasítgatott. A cuccot tegyed le, szerezz tűzifát, szerezz kaját, építs esti alvóhelynek 2 emeletes házat… A legrosszabb rész a kajaszerzés volt. Általában kígyón éltünk, amit még nem is sajnáltam, de mikor megláttunk egy nyulat útközben… És fogjam meg és lehetőleg már holtam tegyem elé… A rókát próbáltam megfűzni, hogy ugyan már én fogom ő meg harapja el a torkát vagy valami… De nem tette meg… Én pedig megembereltem magam és… elengedtem a nyulat. A nyanya nem örült neki, de kerek perec megmondtam, nem ölöm meg csak azért, hogy megkajáljuk szerencsétlen állatot. Aztán mondtam neki, hogy másnap majd fogok egy rókát, meglátjuk abból lenne-e kaja… Kihúzhattam a gyufát… Ennél horgászni lényegesen egyszerűbb volt. Kivéve persze mikor nem volt kapás és mérgemben ruhástól gázoltam a vízbe, hogy na én bizony megfogom kézzel a dögöket! Kígyót ettünk aznap, meg sült gyíkot… Órák mentek el mire elegendő mennyiségű kaját össze tudtam fogdosni.
A harmadik napon ismerős tájakon jártunk. Egy darabig tartogattam magamban az érzést, aztán hogy ne legyenek kétségek rákérdeztem.
- Előfordulhat, hogy a Tűz országának határain kavargunk?
Vegyes érzések kavarogtak bennem. Az első ami megfordult bennem az volt, hogy a nyanya vissza akar vinni Konohába, arra pedig nem vagyok felkészülve. El kell gondolkozzak majd ezen a két szerzeten… Egyenlőre túl furcsák.

(Olyannak gondolsz te engem, aki csak úgy balhét kavar...? Razz

)

Sai Pént. Jún. 17 2011, 14:35

//Mindig meg kell adni legalább az esélyt rá xD//

- Nem előfordulhat, hanem ott kavargunk - feleli egykedvűen a nő. - Mehettünk volna a kikötők irányába is, de hajózni drága - közli még, így megnyugodhatsz, voltaképp nem ez a végcélja, és úgy tűnik, nem törődik elveszettséged tényével, mellesleg könnyen meglehet, ő is az, mert végül is nem tudsz róla semmit sem. Megint csak úgy vaktában megbízol valakiben lesz, ami lesz alapon. Végül is eddig 50%-os az eljárásmódod sikeressége. Rannál nem jött be, de a barátnőjénél igen. Kérdés, most melyik jön statisztikailag, a bejön vagy a nem jön be?
- Na de - nyújtózik egyet, majd megvakarja az oldalát, most kifejezetten tré a nénike, de ez jutott. - ideje veled foglalkozni - pillant rád, s a következő pillanatban megérted, miért is volt olyan tré az a bizonyos mozgás, mert drót tekeredik köréd, s máris a földön találod magad, totálisan mozgásképtelenné téve.
- Na szívecském, itt az ideje, hogy kiderítsem, ismered-e azt az igen alap technikát, amellyel egy hasonló kutyaszorítóból kikavaroghatnál - igen, a Nawanuke no jutsura gondol, de ha tanítani akar, akkor kevésbé kedves a drága...

**Kuro Yuugure** Szomb. Jún. 18 2011, 12:13

//Te… remélem tudod, hogy ezt a jutsut én még nem tudom. Very Happy

//

Kellett egy fél perc mire meg tudtam szólalni. Tűz országa határán vagyunk és a semmiből elővarázsol egy adag drótot a semmiből… Amíg nem közölte, hogy csak tesztel addig azt hittem tényleg átvert és visszavisz. Lehet, hogy most azért tesztel, hogy megtudja ki tudnék-e szabadulni… Talán nem kéne minden cselekvésében a rosszat látni…
- Öhm… Ezt még nem volt alkalmam megtanulni.
Keményen álltam a tekintetét, jöjjön aminek jönnie kell: lecseszés. Közben azért próbáltam a drótba chakrát vezetni, hátha így tudok lazítani Végül is ez olyasmi lehet, mint az Ayatsuito no Jutsu, csak pont fordítva kell csinálni.

Sai Vas. Jún. 19 2011, 14:41

//Igen, pontosan tudom xD//

- Akkor itt az ideje, aranyom, mert elveszett ninjaként egy drót a legkevesebb,a mi megpróbál majd feltartóztatni. Persze nem lehet nagy értéked, mert még életemben nem hallottam rólad, meg amilyen gizdácska és mimóza vagy, szerintem semmi komolyabb bűncselekményt nem lennél képes elkövetni, de vannak ám kezdő vadászok is, akiknek egy hozzád hasonló célpont több, mint ideális, és még egy lélekváltó is a nyakadban liheg. Mert hidd el, ha békén hagy is egy ideig, elfelejteni nem fog. Szóval a helyedben inkább azon elmélkednék, hogy is juthatnék ki a slamasztikából. Dróttal kapcsolatosan tanultál vagy tapasztaltál már bármit is? - megy át igénytelen és flegma néniből egyfajta, bár nem pedáns, mert hiszen továbbra is szarkasztikusan flegma tud lenni, de tanítónénibe.

**Kuro Yuugure** Vas. Jún. 19 2011, 15:39

- Nem hobbim a bajkeverés. Azért jöttem el otthonról, mert nem volt ami marasztaljon. És nem zavar, hogy nem cseszegetnek fejvadászok és hogy nincs a fejemen rohadt nagy díj. Azt is közölhetné mondjuk, hogy mit akarna még ugyan tőlem a lélekváltó. Szeretne felkérni újabb ceremóniájának áldozati szerepére, vagy mi?
Banya… Kérdésére nem is válaszoltam, találja ki. Folytattam, amit kigondoltam. Feltölteni chakrával az átkozott drótot, meg egy kis dühvel, ha már abból is van egy adag. Nem is néztem ezek után a nőre, csak két chakra erőltetés közben néztem fel megnézni Shirukit mit csinál.

**Kage** Csüt. Jún. 23 2011, 23:17

A nap első sugarai átszűrődnek egy nagyobb résen a lombok között, fénye az egyik fa ágán üldögélő szőke hajú ANBU-ra esnek. Kage ugyanis minden reggel az egyik közeli tisztáson szokott gyakorolni, viszonylag messze a falutól, de csak is így tud koncentrálni. Kezében egy kunait tart, miközben lassan körbepillant. Az éjjeli állatok többsége már nyugovóra tért, így átadva helyüket a nappali állatoknak, akik szépen lassan előmásznak rejtekükből és elindulnak táplálékot keresni.
~Csodás egy nap a mai, minden olyan békés. Amint elég idősek lesznek a gyerekek majd kihozom őket ide. Azonban arra még várnom kell néhány évet, hiszen ebben a korbán még viszonylag sokat alszanak. Hmmm...na kezdjünk is neki az edzésnek mielőtt még felébrednek haza kéne érnem.~
Kage egyik pillanatban még az ágon ücsörög, a következőben pedig már a fa tövében áll, a kunai pedig a tartójában pihen ismét. Az ébredező állatok ebből mit sem vettek észre, mivel gyakorlatilag egy árva nesz nélkül sikerült végrehajtania a mozdulatsort.
~Kezdjünk is neki, hmmm...kezdetnek egy kis futás megteszi.~
Azzal a lendülettel futásnak ered, a körülötte lévő táj néhány pillanat múlva teljesen megváltozik. A sűrű fákat maga mögött hagyva egy kis tisztás közepén álldogál. Az igen csak ifjú ANBU elkezdi a szokásos bemelegítést, elsőnek átmozgatja minden egyes testrészét, majd hanyatt fekszik és elkezdi a jó öreg felülés sorozatokat. Mikor már kellőképpen átmelegedett a hasi izomzata következik néhány egyszerű mozgássorozat, amit saját maga talált ki. Ezek végeztével összekulcsolja ujjait, majd egy nagyot nyújtózik.
~Ideje kicsit komolyabbra venni a figurát, de kelleni fog egy partner is. Végül is megoldható..~
-Kage Bunshin no jutsu! - A következő pillanatban már a pontos másolata nézett vele farkas szemet. - Ne is tétlenkedjünk tovább! - Miközben a klónja már is támadásba lendült Kage már egy lépéssel előtte járt, rövid kézjel sorozat után így szólt - Doton: Doryuusou! - Abban a pillanatban fél tucatnyi kődárda repült a közeledő klón felé. A klón se voltám éppenséggel lassú, így az utolsó pillanatban sikerült kitérnie a dárdák elől. Azonban arra nem számított, hogy az igazi Kage számított erre a lépésre. Doton chakra-ját a tenyerében elkezdte áramoltatni miközben a klón mögé került és tenyerét a klón hátának csapta. Ez már kicsit sok volt a klónnak, így némi füst és egy halk pukkanás kíséretében eltűnt.
~Hmmm.. kezdésnek nem is rossz, bár már igazán rám férne egy igazán komoly ellenfél. Hosszú ideje csak felderítő küldetéseken vettem részt. Talán a napokban végre kapok egy másfajta megbízást a Hokage-tól.~

Sai Pént. Jún. 24 2011, 00:34

[Yuu]

- Nem kell a hobbidnak lennie, látod, megtalál az maga is - vereget hátba a vén némber vigyorogva vergődéseden. - Az meg hogy mit akarhat tőled, csak ő tudhatja pontosan. Előfordulhat, hogy meg akar téged is zabálni, nem menne ritkaságszámba, esetleg a gyöngyöd fogta meg, és reménykedik hasonló ritkaságban, bár erről a gyöngyös témáról igen halványak az ismereteim, de az is lehet, hogy csupán el akar tűntetni, hogy a titka megmaradjon. A lélekváltók ügyelnek az ilyesmire - huppan le, és kezd falatozni valami kétes eredetűt már megint, talán valami gyíkot. Shiruki is lekuporodott, farkát maga köré tekerte, s biztatóan pillantgat rád.
Aztán láthatóan a nőre néz, mintha megróná kissé tekintetével. S mintha csak parancsba kapta volna, fintorogva szólal meg ismét a nő.
- Ha csak céltalanul cibálod a chakrával azt a szerencsétlen drótot, akkor az épp olyan, mintha ficeregve feszegetnéd a testeddel, semmire sem jó. Használd a fejed, elvileg van benne valami, ami épp erre való.

**Kuro Yuugure** Pént. Jún. 24 2011, 11:49

[Sai]

Nem cibálom céltalanul! Határozottan azzal a céllal cibálom, hogy lejöjjön rólam… Amúgy meg nem is lehet máshogy csinálni,fel kell tölteni ezt a nyavalyát chakrával… De talán előbb le kéne nyugodjak kicsit. Vén banya… Én is nagyon jól tudom, hogy megtalál a baj. De mondjuk valahol élvezem is 3 év unatkozás után. Szóval nem is bánnám, ha Ran megtalálna, kíváncsi vagyok, mit akarhat még, már ha akar egyáltalán valamit.
A rókába több emberség szorult… Talán a banya igazából egy emberré vált állat, a róka meg emberből lett állat? Talán pont ezért néz rá a banya úgy, mint valami főnökféleségre. Érdekes gondolatok, jó lenne megfejteni ennek a két idegennek a rejtélyét. Már ha tényleg van nekik olyanjuk, vagy csak megint sokat gondolkodom hülyeségeken.
Nagy levegő és egy valamennyivel tisztább fej. Feltölteni chakrával, fel fel fel. Az egészet, szépen, fokozatosan. Aztán ha ez megvan lazítunk rajta az egészen és leomlik a drótköteg rólam. Ha meg nem így kell csinálni megeszem a drótot basszus!

Sai Vas. Jún. 26 2011, 02:11

A nő egy darabig néz ,majd a fejét csóválva sóhajt egyet, a róka mintha utánozná, ami talán eloszlatja a pozitív kép egy részét róla. Mégis csak azt tartják, olyan a házikedvenc, mint a gazdája...
- Látod, Shiruki, mondtam, hogy még korai, túl pukkancs. Bár ahogy elnézem, sosem érne meg - legyint a nő, a róka pedig a lábához dörgölőzve hízeleg. Ő is kap egy fejcsóválást, majd az idős nő feléd fordul, mert bizony eddig úgy beszélt, mintha ott sem lennél.
- Drága kis szívem, hogy szoktál a két kacsóddal kikötni egy csomót? Rángatod az egész madzaghalmot, és várod, hogy a sült galamb berepüljön a szádba, a csomó meg kioldódjon, agy koncentráltabban "rángatod" azt a fene madzagot, hogy kicsomózd?

**Kuro Yuugure** Vas. Jún. 26 2011, 18:04

Sóhajtottam egyet és kb. kifújtam ezzel együtt minden dühöm is.
- Legegyszerűbb az lenne, ha karddal kettévágnám azt a csomót… De mivel ez a lehetőség most nem áll fönn ezért a koncentrálós csomóbontogatást választanám.
Shiruki megmentett azzal a dörgölőzéssel… Hálám jeléül kifésülöm a bundáját majd…
- Keressek csomót a chakrámmal és feszegessem azt? Vagy… Nem tom’ én úgy képzeltem, hogy az egészet feltöltöm chakrával… nagyjából, aztán ha az egészet feszítem szét valahol csak kezd oldódni. De ezek szerint ez kivitelezhetetlen, nekem legalábbis.
Ezt buktam, tényleg ez volt a leghasználhatóbb ötletem. De ha van csomó… akkor igen… meg kéne találni azt…

Namikaze Minato(Inaktív) Kedd Jún. 28 2011, 01:11

//Kage//

A nap már rég átlépte a horizontot és csodálatos fénye beterítette az egész környéket, meleget és egy új, szép napot hozva mindenkinek. Ahogy azt az ifjú ANBU-k már a fejében elképzelte, az összes éjjeli állat nyugovóra tért és cseréltek a nappali élőlényekkel. Minden szokásosan ment: a rókaanya vadászni ment a kicsinyeinek, a madárfiókák éhesen csicseregtek reggeliért és az őz is kicsinyével ment a tóhoz inni. DE a mai nap más volt!
A távolban lehetett látni, hogy madarak szállnak fel egymás után, mintha valami tarolná le az erdőt. Valami hatalmas. Valami félelmetes...
Az edzésed közepette nem is érzed meg ezt a változást, talán egy kicsivel több madár száll el feletted, majd a futásod közepette észreveszed, hogy a talaj nem viselkedik természetesen: mozog! Abban a pillanatban meg is állsz és az emberi ösztönnek hála rögvest próbálod kiszűrni, honnan is jöhet ez a rengés. A madarak menekülési irányából következtetve, északról jöhet az a... valami. Ahogy forognak a fejedben a fogaskerekek, mit is kéne csinálni, a föld rengése egyre erősödik, míg nem már a fák fájdalmas hangját is meghallod, ahogy elválnak törzsüktől. A közelben lévő állatok már mind elmenekültek és rémisztő csend zuhan a környezetedre. A következő pillanatban viszont egy hatalmas farönk repül el a fejed felet, becsapódva egy másikba. Épp hogy megúsztad. Mikor visszafordítod a tekintet meglátsz egy sötét teremtényt: egy...

izmos embert??? O.O
Nem, több ez, mint egy sima ember. Lehet, hogy a külseje hasonlít egy izomhegyre, de valami más benne. A tekintete, a lelke, sötétebb, mint bármelyik éjszaka.
-Aaaah...- nyögött fel fáradtan.
Szóval ez a valami egy nagy izomtömeg, több, mint 3 méter magas! Fekete, feszülős gatyája van két pánttal, ami átkarolja a vállait; két vastag lánc van a karján, amin látszik, hogy el lett tépve; ami pedig a legijesztőbb, hogy mindkét szeme vörösen világít és a jobb szeméből egy csík is vezet le, amely behálózza a jobb karját.
-Annyira...- kezdett bele a szörny.- ...fárasztó...élni...- sóhajtotta.
A lény feléd fordul, majd néhány perc után leesik, hogy valaki ott áll nem messze tőle. Erre annyi a reagálása, hogy oldalra fordítja a fejét és bambán néz.
-Egy...ember...- motyogja fáradtan.
Csend, majd a szemei elkezdenek vörösen izzani.
-Annyira....fárasztó...- sóhajotta. -...embert...ölni...- majd hatalmas kezét felemeli.
Úgy tűnik, támadni készül!

//Ha felismered, ki ez, kapsz egy piros pontot xD Razz

//

**Kage** Kedd Jún. 28 2011, 14:45

Az erdő békéjét valami nagy és hatalmas töri meg, nyomában megremeg a föld. Kage hirtelen figyelmes lesz erre, a távolból óriási fák tőrzsének recsegése hallatszik. Bárki vagy bármi is okozza ezeket minden bizonnyal hatalmas lehet. Az ifjú ANBU érzi, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni. A következő pillanatban rémisztő csend borul az erdőre, majd szinte a semmiből egy hatalmas farönk repül Kage mellett, ami kis híján eltalálja. A farönk szerencsére belecsapódott egy másik fába, nem kis reccsenés közepette.
~Na ez az aztán közel volt, de mi a fene dobhatta ezt errefelé?~
Kérdésre szinte azon nyomban választ kap. Egy hatalmas teremtmény bukkan elő. Első ránézésre csak egy igen izmos embernek tűnik, de amikor Kage jobban szemügyre veszi cseppet sem tetszik neki, amit lát. Ez a kolosszus meg van vagy 3 méter magas, ruhája megfeszül izmos testén. Azonban ami még a méreteinél is aggasztóbb az az a tény, hogy két igen csak vastag lánc van a karján, ami elsőre ránézésre még egy elefántot is kordában tudna tartani. Mégis ennek a valaminek sikerült eltépnie. Vörösen izzó szeme azonban még ennél is tovább fokozza a már amúgy sem túl szép látványt.
~Hát nem tudom mi is lehet ez, de az egyszer biztos, hogy ez megszökött valahonnan. Első ránézésre valaki kísérletezhetett szegény párán.~
Ez mind szép és jó, de a szörnyű teremtmény hirtelen Kage felé fordítja a tekintetét. „ Egy…ember…"-motyogta az izomtömeg.
Hirtelen ismét néma csend lett, majd vörös szemei elkezdtek vészjóslóan izzani.
~Ajjaj ebből semmi jó nem fog kisülni az már biztos!!~
„Annyira…fárasztó…embert…ölni” sóhajtotta a lény, majd hirtelen felemelte hatalmas kezét.
~Hát igen, valahogy éreztem, hogy támadni fog, bár biztos vagyok benne, hogy mielőtt ezt művelték vele még normális ember volt, de itt most a saját épségem forog kockán, ráadásul, ha elbukok akkor meg van rá az esély, hogy a falu felé veszi az irányt. Azt viszont semmilyen körülmények között nem engedhetem, hogy bárki más is veszélybe kerüljön. Lássuk csak, az lesz a legjobb ha egy kis időt nyerek, hogy kitapasztaljam a gyenge pontjait.~
Kage hirtelen kézpecsétet formálna, majd megpróbálna létrehozni magából négy másolatot.
- Kage Bunshin no Jutsu!
Ha ezzel sikerrel jár, akkor elővenni egy füstbombát és a földhöz vágná azt. Ez idő alatt újabb kézpecséteket formálna és a Doton: Iwagakure no Jutsu használatával a föld alá rejtőzne, míg a klónjai körbekerítenék az izomhegyet. Eközben Kage kicsit távolabb menne a helyszíntől a föld rejtekében, de csak annyira, hogy ő mindent lásson, de őt ne tudja észrevenni ellenfele. Innen megfigyelné, hogy pontosan mire is képes ez a monstrum ha beindul.

Sai Szer. Jún. 29 2011, 23:06

[Yuu]

- Nagyon jó, kár hogy eszetlenül csinálod. Az, hogy feltöltsd chakrával, arra kell, hogy megtaláld a csomót, utána már csak a csomóra érdemes koncentrálni, és mint ahogy az ujjaiddal is tennéd, addig feszegetni, míg ki nem oldódik - oktat ki a nő, a róka pedig csak helyeslőn bólogat. PErsze hasonlót terveztél te is, sőt, így, hogy elhangzott, talán már magadénak is érzed az alapötletet,mégis, mintha megerősítést nyernél, talán koncentráltabban sikerül majd végrehajtanod a feladatot. Innentől kezdve rajtad áll vagy bukik, s egy új jutsu birtokába kerülhetsz viszonylag könnyedén. Persze sokat segít ebben a dróttal kötött korábbi ismereted, így voltaképp szerencséd van, hogy épp ezzel kezdte, lehetne ez nehezebb is.

**Kuro Yuugure** Csüt. Jún. 30 2011, 13:35

[Sai]
- Jó jó, értem.
Becsuktam a szemem, hátha úgy jobban ráérzek arra a csomóra. Tehát először szétoszlatom a chakrám, megkeresem vele a csomót és utána a chakrám már csak a gubancba koncentrálom. Vajon szét lehet chakrával robbantani? Talán ezzel nem kéne próbálkozni. Szemét jutsu ez, de mivel a klánom képességének az alapja a chakra profi irányítása, így felvillanyozódtam kicsit és nagyobb lelkesedéssel próbálkoztam. Nem árt ezt a dolgot nagyon tökélyre fejleszteni, tartok kicsit Rantól és erről a nyanya tehet. Talán mégis keresni kéne olyan virágot vagy mit, amivel lemosom a szagát magamról. De amúgy se biztos, hogy meg akar keresni. Ugyan… És egyébként is túl jó vagyok menekülésből ahhoz, hogy kellő problémát okozzak neki. …Nem lesz itt gond! Ó hova lett a csomóm??…

Ajánlott tartalom