Erdőségek

// Hyuuga Hanabi: A vér kötelez //
 
Rassei válasza nem volt túl biztató, de számítani lehetett rá. Az egyedüli dolog, ami megnyugtat az a tudat, hogy az egész egy genjutsu. Persze az illúzióban szerzett sebek is fájnak, ezt már megtanultam. És szinte biztos vagyok benne, hogy a valóságra is képes hatni valamelyest. Éppen ezért is vagyok továbbra is óvatos.
Az előre küldött Kawarimim gond nélkül átjut a kunyhó kertjén az ajtóig. Nem áll meg nézelődni, mint egy eltévedt turista, aki a veszélyt kémlelné. A helyenként piszkos, néhol törött ablakokon és egyéb réseken a szúette falakon keresztül. Magabiztos léptekkel megy be az objektumba. Miután eltűnik a sötétben, szinte rögtön ezután csörömpölés hallatszik ki, a kapcsolat pedig megszakad.
* Ez is sokáig húzta! Azt hiszem, lassan ideje volna megtanulni a Kage bunshin no jutsut.
Majd előbújok rejtekhelyet adó takarásából, ahonnét eddig csak fél arcom kandikált ki, hogy lássam a kópiámat. Akárcsak a másolatom úgy én magam is könnyed, de magabiztos léptekkel haladok a romos épület irányába. Néhány méter távolságából valami újat is észreveszek a kunyhó külső falán. Ami nem más minta hintóban is látott szöveget. Talán még a darabszámra is megegyeznek.
* Mégis mi a bánatos, összeaszott, hófehér Rikudo ülepe akar lenni ez? Valami elcseszett vicc? * kérdezem magamtól * Talán fel kéne gyújtanom az egészet és hagyni a bús bánatba az egészet. Kár hogy akkor talán oda a kijutásom kulcsa is.
Ennyivel le is zártam gyorsan jött ötletem, gyakorlatba való átültetését. Áthaladok a területhatárként felhúzott kidőlni készülő kerítések között. Ott, ahol egykor valószínűleg a kapu volt. Ami miatt már tényleg terület háborgatónak tűnök, egy félénk kukkoló helyett. Az ápolatlan kert talaján a vad növényzet között apró csillogó dolgok hevernek. Törött üvegdarabok, amik nagy valószínűséggel az ablakok hiányzó részei.
 
Benézek a nyitott, ajtón, ami a Kawariminek köszönhetően már nem csak résnyire van nyitva. Ám belül titokzatos sötétség rejti el a berendezéseket és minden mást. Mivel nem látok jóformán semmit óvatosan haladok előre. Jobb kezem nem túl feltűnően, de valamivel hátrébb tartom, mint általában. Hogy előhúzhassam, övemre erősített tőrömet, ha kell. Másik kezemmel világításra alkalmas tárgyat keresek. Szememmel pedig a terepet kémlelem, ide-oda pillantgatva. A földön félig elfogyasztott étel, csontok nagy és a kint is felfedezett üvegszilánkok hevernek, illetve a kő, ami másolatom miatt került a helyszínre.
* Itt aztán kemény zaba partikat tarthattak ezelőtt. Remélem nem leszek kiemelt vendég a következőn.
Végül az ajtó fölött megérintek egy madzagot. Éppen akkor, amikor szemem is megakad valaminek a látványában. Fülemet pedig morgása üti meg. A test körvonala emberi, de sem a kisugárzása sem a korábbi hang nem hasonlít számomra emberire. Gyorsan meghúzom a zsineget, ami bal kezemben van. Ha bármi gyanúsat érzékelek, már hátra is ugrok és előkapom tőrömet. Ha a fényben megpillantom a lényt, legyen annak bármilyen ábrázata próbálok pókerarcot vágni.
Ha nem ellenséges a lény megpróbálkozok kapcsolatot felvenni vele.
- Ki, vagy mi vagy te?

// Hyuuga Hanabi: A vér kötelez //

// Bocsánat a késésért, nincs mentségem. //
 
A felkapcsolódott a lámpa fénye felfedte előttem a lényt, aki a homályban rejtőzött. Noha a furcsa teremtmény egész teste torz volt, de leginkább az arca vonzotta a tekintetemet. Élettelen szemei nem voltak méretarányosak fejével, óriási fogaihoz hasonlóan, amik inkább voltak agyarak. A rém sokkoló látványától reflexből előhúztam a tőrömet, ezt látva pánikolva futkározott az épületben faltól falig. A görbe hátú lény riadtan kalimpált kezeivel, hajának maradéka, ami alig volt pár szál ide-oda hajlongott feje búbján a gyors fordulások közben. Méretes lélektükrei, már ha rendelkezik olyannal egy ilyen teremtés, a fegyvert tartó kezemet figyelték végig. Ettől a látvány már inkább volt röhejes, mintsem félelmetes.
* Nem tűnik veszélyesnek. Úgy látom, inkább hozzám hasonlóan ő is megijedt. De ha ilyen ijedős, akkor mi végzett a klónommal? Talán, ha eltenném a fegyvert megnyugodna. Ha pedig rám támadna, még mindig itt van nekem a Hiken, és lángba borítom a kezem.
Végszóra a lény megállt a jól ismert szöveg egy a falra vésett duplikációjánál. Meredten bámulta a rejtvényt, közben én visszacsúsztattam a tőrt az övömön lévő tokjába. Majd mivel elmélázott lett egy kis időm arra, hogy körbenézzek.  A kunyhó berendezése arra utalt, hogy egykoron ez egy kis családnak volt az otthona. Férj és feleség, talán a gyermekáldás előtt, esetleg már meg is volt. Bárhogy is volt ennek már csak pár rozoga bútor ad emléket. Viszont feltűnt, hogy az épület rendelkezik egy hátsó szobával is. Abból, amit az ajtón keresztül át láttam a fürdő lehetett.
A rövid mélázás után, a lény morogva vezeti vissza rám tekintetét a falra karcolt szövegről.
* Lehet mégsem volt jó ötlet elrakni a fegyveremet?
- Látod, nem akarok ártani neked! – emelem fel vállmagasságba üres kezeimet nyitott tenyérrel. Póker arccal, elvégre még így is képes vagyok az önvédelemre. - Most már hajlandó, vagy a kommunikációra valamilyen formában?
Teszem fel neki a kérdést remélve, hogy megérti, ami mondok és képesek leszünk beszélgetni.


// A Hiken leírása itt található //

// Hyuuga Hanabi: A vér kötelez //
 
Fegyverletételi szándékomat értékelte a nem mindennapi teremtés. Igaz nem úgy, ahogy azt én szerettem volna. Kommunikálása velem továbbra is kifogyott a morgásban, igaz most hangosabb volt és dühösebbnek érződött. Egyértelmű volt, hogy támadásra készül.
* Szóval így állunk? Szóval a különbség az én eddigi sértetlenségem, és klónom gyors eltűnése közt az, hogy én fegyverrel álltam előtte. Beszari alak, gyere csak több van bennem mint egy egyszerű tőr!
Lassan indult meg irányomba, de hamar felgyorsult. Nem volt bennem félelem, harci állást vettem fel. Jobb lábammal előrébb, míg a ballal hátrébb léptem, harántterpeszállásban kicsit meg is hajlítottam a térdem, a stabilabb állásért. Felsőtestemet is mozdítottam, az alsóval, jobb vállam majdnem merőlegesen állt a lény mellkasával. Kezeimet ökölbe szorította, a balt felemeltem magam mellé, a jobbot pedig ütésre készen kettőnk közé. A lény rám akarta vetni magát ezért felugrott a levegőbe.
* Tökéletes még csak kitérni sem leszel képes!
Jobb kezemet hirtelen hátrahúztam, fordult vele a felsőtestem is. Majd gyorsan vissza előre, és kinyújtott kezemmel megcéloztam a szörnyet. A folyamatközben aktiváltam a Hikent(Lángököl), ökölbeszorított kezembe koncentráltam a sima chakrámat és a bőröm felületére, hogy némi védelemmel lássam el magam a lángok ellen, amik a Katon chakrámból jöttek létre közvetlenül a védelemként szolgáló réteg felett.
Ütésem betalált, egyenesen mellkasa közepén találtam el. Visszazuhant a földre, gurult kapálózott és jajveszékelt élete utolsó pillanataiban. Meglepő volt, hogy egy ütéssel képes voltam halálos sebet ejteni rajta. Hiszen hiába nem volt átlagos ütés, a tűznek nincs ilyen hatása a testre. De a legnagyobb meglepetést mégsem ez hanem a vére okozta számomra, ugyanis kapálózása közben fekete vére mindenhova fröcsögött. Még akkor is megállás nélkül folyt a sebből, mikor az áldozat már egy jó ideje csak feküdt. A helységet kezdte ellepni ezért kihátráltam, az erdőbe. Ami akkorra már a falu volt ahonnét indultunk, a házakból pedig ömlött a fekete vérszerű massza. Még az ég is beborult. Majd egy nevet kiáltanak a távolból, az illúzió pedig kezdett megszakadozni.
- Azt hiszem itt az idő a kitörésre!
Mondom magamnak beszélgetőpartner híján. Kézpecsétet formálok és megállítom a chakrám keringését testemben.  Visszatértem a földúttal kettészelt rétre, a hintó tetejére. De tudtam ez már nem genjutsu mivel előttem eszméletlenül egymásnak dőlve ült Shinogake és a kocsis eszméletlenül. A lovaktól pedig egy lila hajú srác állt pár méterre, az aki az illúzióvilágba kényszerített. A kocsi ajtón pedig egy nagydarab srác száll ki a srác Kuroshiki hercegnővel, akit szintén eszméletlenül az egyik vállára hajított.
* Fenébe, többen vannak. A genjutsu használó önmagában egy probléma, amivel jó lenne külön foglalkozni, de nem hagyhatom elszökni a másikat sem. Picsába!
Gyorsan kellett cselekednem, de nem voltam teljesen elveszve a helyzet ellenére. Elkezdtem kézpecséteket formálni, pontosan 3 a Kutya, Ló majd végül a Tigris, amik a Katon: Onidoro(Tűz elem: Démon Lámpás) jutsuhoz tartoznak. Az utolsó pecsétet nem bontottam meg. Testemből kiáramoltattam a katon chakrámat és 25 gócpontba gyűjtöttem őket. 10-et a genjutsu használó köré a levegőbe, 15 darabot pedig nagy hatósugarú körben a menekülő köré. Majd az összegyűlt chakram mennyiségek meggyulladtak. A 10 focilabda méretű tűzgömbökből, 5 egyből a genjutsusra irányítottam, minden irányból.
– Megállni!
Parancsolok rá a másikra, aki ha próbálna tovább futni, egy tűzgömbbel megcélzom a lábát.

// Hyuuga Hanabi: A vér kötelez //
 
Kijutás az illúzió világból, gyors helyzetfelismerés és stratégiaalkotás az ellenfelek legyőzésére. Az előkészület jól ment, minden úgy ment, ahogy azt szerettem volna. A területet ellepték a repülő lánggömbjeim, a túlerővel szemben igazán jó ötletnek tűnt. A genjutsu használóra mindjárt rá is irányítottam belőlük párat. Majd tekintetem a menekülő felé vettem. Őt is megcéloztam néhánnyal, de csak lábra célozva nem akartam, hogy a lány megsérüljön, eltaláljam, vagy pajzsként használhassa. Hiába találtam el mindkét lábát a kétajtós szekrénynek megfelelő testalkatú férfi tovább haladt, bár jóval lassabban. Eközben pedig oldalról is hallottam a becsapódások zajait. Már kezdtem örülni, amikor meghallottam egy puffanást. Oldalra tekintettem és füstöt láttam, majd hallottam, hogy valami a földre esik. Idegesen beleharaptam a szám szélébe, mivel jól tudtam minek a jele ez.
* Fenébe, kawarimi no jutsu!
Ahogy eltűnt a füst a lila hajú diszkó gömb helyén egy farönk tetszelgett. Hogy mihamarabb megtaláljam a férfit, körbe akartam nézni.
* Hol bujkálhat? Jelen esetben a legbiztonságosabb hely számára az a hát...
De ahogy agyalás közben fordultam volna, már hallottam is a hangját, ahogyan egy suiton jutsu nevét említi, valami vízi pisztolyét. Mikor megláttam ujjaival egy pisztolyt formált, ahogy azt a jutsu neve is mutatta. Majd senbonszerű víztöltényeket kezdett lőni felém. A távolság miatt a kerülgetésük nem volt nehéz, a kitérések közben megpróbáltam leugrani a hintó mögé, hogy holttérbe kerüljek. Ahogy hátraugrottam az egyik lövedék eltalálta a ball vállamat(Nem írtad, hogy melyiket ezért választottam egyet, remélem nem gond.), mivel a levegőben a kitérési manővereket nehezebb kivitelezni. Időm sem volt a sebre nyúlni mivel, minden másodperc számított.
* Valamit kezdenem kell ezzel a fickóval, a genjutsuja és a suiton eleme miatt, ha a másik után eredek, újra elkap, vagy megsebesít! De nem hízhatom az időt sem, a másik hiába lett lassabb még mindig menekül. Még szerencse hogy maradtak az onidoróból labdáim.
A lángcsóvákból 4 meghagytam a menekülő közelében a többit magam köré gyűjtöttem, amiket testem körül keringettem egy gyűrű formájában. Majd kiszaladtam a rejtekhelyem mögül. Ha megpillantom a férfit, megindulok felé elterelésképp. A suiton jutsuk ellen a gömbökkel védekeznék, mikor pedig figyelme teljesen rám irányul a korábban is neki szánt tűzgömbök maradékát is megindítom felé a holt teréből. Ha sikerül a tervem újabb kézjeleket formálok. A Madár, Majom, Kutya, Vadkan ezután jobb kezembe raiton chakrát koncentrálok, és létrehozok bele egy villámgömböt.
- Raiton: Kyuuden no jutsu(Villámgömb jutsu)!
A technika nevének kimondása után elhajítom az összesűrített elektromos gömböt a fejét célozva. Remélve hogy ezzel rövidzárlatot tudok okozni nála. Ha nem sikerül a shushin no jutsuval felgyorsítva elé futok és gyomron térdelem. Aztán megfogom a fejét és a talajnak rántom, és abba is beletérdelek. Továbbra is azt remélve, hogy ennyivel sikerül kiütnöm. Amikor ez megtörténik ismét a shushin no jutsu segítségét venném, hogy ledolgozzak a menekülővel szembeni hátrányomból.

A hegyomlás lassan vánszorgott, vállán a hercegnővel, míg te a lila hajú genjutsu használóval voltál elfoglalva. Nem volt egyszerű dolgod, te mégis át tudtad gondolni a helyzetet és ész szerű tervekkel tudtál előállni. A vízipisztoly elől egész jól kitudtál térni, majd elbújni a hintó mögé. Azonban nem úsztad meg sérülés nélkül. Bal válladba talált az egyik lövedék. (Direkt hagytam meg a választás lehetőségét  ). Előző technikádból négyet meghagytál a hercegnőt cipelő körül a maradékot pedig magad körül keringetted. Ezek hatásosnak bizonyultak   ellenfeled technikái ellen. Közelítésedre ő hátrált, majd újabb kézjelekbe fogott. Azonban te se voltál rest, azonnal egy másik technika megformázásába kezdtél. Tenyeredben megjelent a villámgömb, mire a lila hajú is elordította a saját támadásának nevét. 
-Suiton: Haran Banshou! - és ezzel egy közepes mennyiségű víz áztatta el körülöttetek a terepet. 
Neked ekkor sikerült elhajítanod a villámgömböt. A férfi már ugrott is el, azonban nem volt elég gyors. A technika az oldalát találta el. Teste megremegett az elektromos ütéstől melyet okoztál neki, majd az ugrást követően a földre esett. 
- Suiton: Mizugakure no Jutsu - Suttogta majd beleolvadt az előzőleg gerjesztett tócsájába. Nem túl jó jel, hogy eltűnt a szemed elől, azonban azt tudhattad, hogy a vízben van. Ha kijönne belőle azt látnád. Hacsak nem a hintó másik oldalán tűnne fel, ugye? De mindez már csak részletkérdés. A kocsiban ülők és a hercegnő is ébredezni kezdtek. Kábák voltak, talán a genjutsu mellékhatása volna? Nem igazán értették a helyzetet, épp csak mozgolódtak. Még pihenésre van szükségük.. egy nem chakrahsználót valószínűleg jobban megterhel ez az egész, mint egy shinobit. 
Ha a hercegnő felé tekintettél, a monstrum még mindig cipelte. Miért ennyire fontos nekik a lány? Azonban a leány már ébredezett. De furcsamód nem ellenkezett a férfival. Nem mer? Nem tud? Vagy talán, nem is..akar? 


Állapot: 94% ( válladat ért sérülés, + kicsi fáradtság a genjutsu és a harc miatt)
Chakraszint: 94% (Genjutsu kai, Démon lámpás, villámgömb) 

// Hyuuga Hanabi: A vér kötelez //
 
A vízlövedékek megleptek, de képes voltam hamar kontrázni. Tűzgömbjeim nagyját felhasználva rohamot indítottam. Azt a párat, amit felé küldtem nem volt nehéz kikerülnie. Mire azok a földbe csapódtak. Lévén nem a nagy pusztításra mennek, csak alig perzselték meg a pázsitot. De nem ez volt az egyetlen tervem, miután kikerülte a tűzgömböket újabb jutsu létrehozásán ügyködött. Éppen, úgy ahogyan én, kezemben is létrehoztam egy labdát, ám alkotóelem ennek az elektromosság volt és.
Miközben én ezt neki hajítottam ő hatalmas területet lefedő, pár centis vízréteget hozott létre talpunk alatt. Mivel későn tudott elugrani, nem sikerült teljesen elkerülnie a jutsumat és a Kyuuden az oldalába csapódott, feje helyett. Az elektromosságtól teste pár másodperre megremegett, a magasban, amitől egyensúlyát elvesztette. Ennek köszönhetően kecses landolás helyett háttal a ”tócsába” csapódott. Nem jajdult fel, egy újabb suiton technika nevének említése után belesüllyedt a pár centis vízbe.
* Remek, még rejtőzködik is! Normál esetben belecsapnék egy villámmal, de a hintó is a tócsában van. Még ha engem a talpamba vezetett chakra meg is védene az áramtól, a lovakat és a kísérőket nem.
Miközben fejemet tekergetem, az ellenfelet keresve látom, hogy kezdenek magukhoz térni. Fejüket fogják, mintha szédülnének, vagy fájna a fejük. A hintó mögött a hercegnő is ébredezett, miközben hánykolódott az elrablója vállán.
* Mi ez, semmi ellenállás, még egy segélykérő sikoly sem? Mit járhat a fejében? Sok időm nincs találgatásokra elvégre először ezzel a genjutsu használóval kell lerendeznem a dolgokat. Ha azt hiszi ezzel megfogott, nagyot téved. A vizet el lehet párologtatni.
Lábamba vezetem a chakrám, ami már reflexből megy. A megnövelt erővel magasabbra ugrok fel a levegőben, megcélozva a száraz talajt. Tudom ezzel jó célpont vagyok, de a védekezésre szánt onidorok, még megvannak. A levegőben végrehajtok egy fordulást, kézjeleket formázok és felszívom magam friss oxigénnel, majd amikor a legmagasabb pontra érek, a tigris kézpecsétnél jobb kezem a szám elé emelem, továbbra is formálva a pecsétet. Majd kifújom a katon chakrával kevert oxigént, ahogy távozik szervezetemből, úgy meg is gyújtom.
- Katon: Goukakyuu no jutsu(Tűz elem: Nagy Tűzgolyó Jutsu)
* Ennek elégnek kell lennie a tócsa felszámolására!
Ha a földet értem, szememmel keresem az ellenséget és rá-rá pillantok a menekülőre is, hogy tudjam, mennyire állok rosszul vele szemben is. Ha megpillantom valahol a lila hajú férfit akkor a Denpo Sekka(Távoli Villám) jutsuval próbálom ártalmatlanná tenni.
 
Denpō Sekka // Távoli Villám
 
A használó a földre csap, majd a föld alatt indít el egy erőteljes villámot az ellenfél irányába. Ha betalál, addig sokkolja a célpontot, amíg el nem ájul.
Típus: Támadó
Besorolás: B rangú
Kézjelek: Nyúl, Patkány, Ló, Ökör
Chakraszint: 300

 

// Hyuuga Hanabi: A vér kötelez //
 
Gyorsan menekültem a kelepcéből, de látszólag alig voltam gyorsabb a kelleténél. Ahogy a chakra használatnak köszönhetően nagy erővel elrugaszkodtam a vízfelszínről, érzetem ahogyan néhány ujj hozzáér a bokámhoz, de már nem tudott megfogni.
* Éppen időben, pár másodperc és nagy erővel csapódtam volna arccal a sekély vízbe!
Ahogy megfordulok a levegőben egy méretesebb tűzgolyót küldök magam helyett a vízbe. Ahogy azt gondoltam a forró lánggömb a becsapódása pillanatában felforralta, és egyből el is párologtatta a vizet. A benne rejtőzködő férfit pedig kivetette magából. De nem tudtam megtámadni, mivel csak az árnyékát láttam a gőzfelhőben.
* Fenébe, így nem tudom bemérni, a pontos helyét, hogy a Denpo Sekkával megtámadjam!
Miután odakiáltott társának már el is inalt a szertefoszló gőzfelhőből. Nem tagadom jó volt hallani, hogy nem bír velem, de nem bízhattam el magam. Még mindig 2 ellenfelem van, ha pedig összefognak, talán új bátorságot tud meríteni a menekülő duótag. Hamar utána eredtem, hogy megakadályozzam amitől tartottam. Ám futás közben észrevettem, hogy leteszik a lányt és mindketten menekülni kezdenek. Addig nem támadhattam amíg Kuroshiki köztünk volt egy rossz mozdulat és őt találom el. Vagy újra harc bontakozna ki, amiben nem feltétlenül tudom biztosítani 2-1 ellen a biztonságát.
- Azt hiszem, futni kell hagynom őket! Ilyen távolságból már csak chakra pocsékolás lenne. A támadást valószínűleg elkerülnék. Sérülten pedig nem valószínű, hogy újra próbálkoznának. – amint a veszélyforrások kikerültek a látóteremből a lányhoz fordulok – Jól vagy, nem sérültél meg?
Közben segítő jobbot nyújtok neki, hogy felálljon a földről. Arca furcsa volt, azt gondoltam a genjutsutól kába még egy kicsit. Ahogy talpon volt a lány vissza indult a hintóhoz a tőle megszokott, vagy inkább megkövetelt könnyed elegáns léptekkel. Én pedig mellette haladtam, hozzá képest barbárként, hogy ha kell segítsek neki. Természetesen Kuroshiki kísérője Shinogake nem hagyhatta szó nélkül a dolgokat. Nincs is baj, ha kiadja a haragját a támadás miatt. De mikor rám vetítette ki azt csak egy hajszál választott el attól, hogy felszólítsam fogja be a pofáját. De csak kicsit összehúztam szemöldököm, elvégre egy ninja gyakran kap szitkozódást ennyitől higgadtnak kell maradnom. Majd a hercegnőre pillantott és őt vette célba, amit már nem nézhettem tétlenül. Sem mint testőre, sem mint ember, aki tudja mit vállalt magára ez a szegény lány a népéért. Ilyen köszönetet nem érdemel érte. Hát erélyesebb hangon odaszóltam az öregnek.
– Most fogja be a száját, vagy teszek róla, hogy ne tudja bemutatni a hercegnőt a jegyesének! A munkámat szidja, becsmérelje, ahogy akarja, nem érdekel. De amíg én vagyok megbízva Kuroshiki hercegnő védelmével nem leszek hajlandó eltűrni az efféle beszédet vele szemben! – majd pár másodperc múlva nyugodt hangszínen folytattam - Remélem érthető voltam.
Felsegítettem a lányt a hintóra, majd én is felléptem. – Na, mi van nem sietünk? – odaszóltam előre mielőtt beléptem volna az ajtón, hagy mérgelődjön még egy sort az öreg.
 
A hintóban a lány aggódva állapotomról kérdezett és szabadkozott.
- Egy karcolás, semmi több! De nem kell sajnálkoznod, én nem voltam elég figyelmes. Különben is egyszer egy illúzióban elhitették velem, hogy tőből leharapta egy sárkány. Ahhoz képest ez semmi. – válaszolok egy remélhetőleg nyugtató hatású vidám mosollyal az arcomon.
A lány közelebb hajolt és kezével jelezte, hogy szeretné, ha én is így tennék.
* Gondolom megint valami titokról akar beszélni, vagy valami hasonlóról amit az öreg ha meghallana tajtékozna.
Mivel indokom nincs elutasítani megteszem, amit kér és felső testemet megdöntve fejemet közelítem felé. Meglepő módon semmit sem akart mondani, nyitott tenyérrel gyengéden megérintette a sebemet. Hirtelen kellemetlen csípős fájdalom csapott ki a sebemből. A hirtelen inger miatt majdnem megrándultam volna egy pillanatra, de uralkodok testem felett így megfeszültem és nem moccantam. Nem lenne túl férfias és testőrhöz méltó, ha harc közben semmi fájdalomérzet nélkül küzdök, de egy érintés fájdalmat okoz. Amilyen gyorsan és meglepően cselekedett a hercegnő olyan gyorsan ki is egyenesedett. A csípés elmúlt, kellemes érzés járt át, majd ahogy a vállamra pillantottam láttam, hogy a seb teljesen begyógyult.
* Ezt hogy csinálta? Gyógyító ninjutsut használt, vagy esetleg egy örökölt képesség?
Mielőtt rákérdeztem volna azonban igen meglepő dolgot mondott, le is döbbentett a dolog.
– Ismerted a támadókat? Akkor ezért nem ellenkeztél a behemóttal, amikor vitt. – válaszolok halkan, hogy ne halják a kintiek. – Gondolom a barátaid a kényszerházasság elől akartak kimenekíteni… Gondolom most neheztelsz rám amiatt, hogy elvettem tőled a szabadságod reményét.
Ahogy realizáltam magamban a dolgokat, lesütöttem tekintetemet. Ninjaként a kötelességemet teljesítettem, de nem vagyok gép bánt a dolog, hogy ezáltal kicsesztem egy kedves lánnyal, aki nem érdemli meg a sorsát. Rövid ismeretségünkből legalábbis erre következtetek.

// Hyuuga Hanabi: A vér kötelez //

// Bocsánat a lassúságért elégé kusza és mozgalmas 1,5 hét van mögöttem. //
 
Próbálkozásom a felvidítására és a saját maga hibáztatására, a sárkányharapásos sztori elmesélésével, látszólag sikerrel zárult. Majd megerősítette ismét, hogy támadóinkat ismeri és a kisszabadítására jöttek. Habár a sztorija egy része kissé ellent
mondásos korábbi cselekedetével. Hiszen, ha nem akarta volna, hogy megmentsék ellenkezni is próbálhatott volna, még kábán is tudott volna annyira mozgolódni, hogy esetleg lassítsa a barátját. Talán mégis csak megvan benne a szabadulási vágy mélyen legbelül. De a lényegen ez nem változtat. Majd bánat ült ki arcára lélektükreit lesütötte, és hangja elhalványult, miközben tovább kezdett mesélni. Átlag ember már nem is hallhatná rendesen miket mond. Szerencsére én nem tartozok közéjük, shinobi képességeim egyik alappillére a chakra használat, amivel most hallásomat erősítem fel.
* Nem az ő népe, de még csak nem is helyi? Mi ez az elcseszett falu?
A lány levette tiaráját és egy hegyesebb pontjával felsértette bőrét, hogy kierőszakolja magából vérét. Fekete volt, éppen olyan, mint amilyen a genjutsuban is láttam. Eléggé meglepett a dolog elvégre tényleg nem mindennapi a dolog. De azért az is sok, ahogyan a lakosok kezelték a dolgot. Valamint megosztotta velem ki az a Kaza aki után a genjutsuban kiabált, valamint valódi személyazonosságát is felfedte előttem.
* Elfogni mindössze a vérének színe miatt és házasságra kényszeríteni? Még ha uralkodásra kényszerítenék megérteném, de ez. Amit viszont ismét csak nem értek, hogy ha a másik 2 társának sikerült megszökniük és még beszélni is tudtak, miért nem vitték el akkor? Nincs sok értelme napokkal később megpróbálni. Valamint először, miért nem a túszt szabadították ki? Logikusabb lenne az ütőkártyát kivenni a kezükből. Ugyan nem tudhatom, de azért van egy olyan sejtésem, hogy a faluban nincsenek chakra használók, legalábbis szerintem akkor egy ilyen kényes témánál nem idegenre bíznák a védelmet. Kusza ez az egész. Mintha senki sem akarna normálisan gondolkozni Kuroshi… vagyis Kishinán kívül. De most már legalább kezd a kirakós minden darabja a helyére kerülni. Van még pár dolog, amit nem tudok, hova rakni például a sürgős házasság és ez a Karashiro gyerek. Gondolom, hogy ezt megértsem olya dolgoknak kell még a napvilágra kerülnie, amikről dunsztom sincs.
Ahogy kezdem megérteni a helyzetet egyre inkább szarul érzem magam. természetesen nem testileg, hanem érzelmileg. Sajnálom a lányt, aki ilyen fiatalon feladja szerelmét és boldogságát, hogy megmentse szerelmét. Át tudom érezni a helyzetét elvégre, ha Ayaméről, de akár más családtagomról, vagy közeli barátokról lenne szó még kunait(golyót) is bevállalnék értük.
* Basszus olyan ez mint egy elcseszett kalandregény, ahol én vagyok az egyik főszereplő, egy megtéveszthető tejfölösszájú siheder, akivel a gonoszok elhitetik, hogy ha nekik segítek azzal teszek jót.
Tudom jól, hogy túlságosan belefolytam ebbe az egészbe érzelmileg, és azt is, hogy már úgysem tudok, úgy tenni mintha semmit sem tudnék. Ilyenkor szoktam, irigyelni ”érzelemmentes” kollégáimat, akik ilyenkor is elvégzik a küldetést lelkifurdalás nélkül.
- Köszönöm a kedves szavakat! Az igazság az, hogy kettős érzelmek kavarognak bennem. Egyrészt bánt a dolog, hogy egy ilyen jólelkű lányt egy ilyen utazásra kell kísérnem. Másrészről viszont örülök, hogy nem keseríti el jelenlétem. Már, ha nem csak udvariasságból mondja ezt. Egy valamit viszont ne felejts el! Nekem téged kell megvédenem, amíg nincs vége a szolgálatomnak. Bárkivel szembeszállok, aki bántalmazni kíván. Legyen az testi vagy szellemi, helytől és helyzettől függetlenül csak egy szavadba kerül és fellépek a védelmében. Vagy elmenekülök veled, ha túlerővel állok szemben.
Próbálok hagyni a lánynak egy kiskaput, egy esélyt a boldog életre az igazi szerelmével. De erre magától kell rájönnie, elvégre az is a küldetésem része, hogy elvigyem a menyegző helyszínére. Mégsem mondhatom neki azt, hogy pattanjunk csak úgy meg. Az nem tartozik a hatáskörömbe. Elvégre első sorba mégis csak egy szolgálatban lévő ninja vagyok.

// Hyuuga Hanabi: A vér kötelez //
 
A szamuráj hercegnő arcáról könnycseppek csurogtak, miközben megköszönte kedvességem. Bizonyára csak a helyzet miatt volt, mert nem voltak azért ezek olyan mélyen szántó gondolatok. Sosem voltam az a ember, aki képes lenne ilyesmire. Inkább csak hagyni szoktam, hogy az érzelmeim vezéreljenek hasonló helyzetben. Sajnos most ezt a küldetés célja meggátolja. Ez a rutin meló talán, nagyobb lesz, mint elsőre tűnt és igazi keresztút lesz ninja utamon, ami hatással lesz a jövőmre. Az emberi, vagy az eszköz oldalam jön ki belőle erősebben. Mindenki tudja egy ninjának, melyik lenne a jobb. De az vajon a személynek is a hasznára válik? A válasz a jövőben rejlik.
A lány két további kérést még szeretett volna intézni felém, de hintó lassítani kezdett és kintről mozgás zaja hallatszott. De nem olyan volt, mint korábban a rajtaütésnél. Kishina hamar felegyenesedett és elővette a tőle elvárt hercegnős arcát. Mikor kinyílt a hintó ajtaja, az öreg Shinogake nézett be rajta, és jelentést tett arról, hogy mikor érünk célba és, hogy lesz még egy éjszakai pihenőnk közben. Ezután vissza is tért a helyére, a lány pedig folytatni tudta, amit félbeszakítottak.
* Találkozni a szerelmével, ez nehezebb lehet, mintha meg kellene szöktetni a lányt. Egy ismeretlen helyen, információk nélkül ráadásul az idő is szorítani fog. És ha meg is találom, hogy juttatom el egyiket a másikhoz? Ha viszont sikerülne mégis a későbbi jelzés, már gyerekjáték lenne. De ha ezzel nyugalmat tudok adni a lány szívének, megpróbálom.
Amint sikerült tisztázni magamban, a kérések nehézségi szintjét már könnyebb volt választ adni a lánynak.
- Amit kérsz az nem biztos, hogy könnyű lesz. Nem isemrem a helyet, nincs semmi indulási alapom, és azt sem tudom mennyi idő fog a rendelkezésemre állni. Lehet, hogy egy jó őrzött tömlöcben van bezárva, de az is lehet, hogy egy sima pincébe. Ennek fényében mg kell értened, hogy nem tudok biztosra ígérni semmit. Ennek ellenére megpróbálom.
 
Ahogy az öreg mondta hamarosan megérkeztünk egy fogadóba, külön szobákat kaptunk. Az egyén közvetlen a hercegnőé mellett volt. Valószínűleg azért, hogy bármikor bevethető legyek. És ha a megérzéseim helyesek a másik oldalról az öreg rabszolgahajcsárral volt szomszédos a lány szobája. Mikor megláttam, hogy az öreg bemegy hozzá valami olyanra vetemedtem, amit egyébként nem csinálnék. Közel ültem a falhoz, chakrát vezettem a fülembe és úgy hallgatóztam. Hátha hallok, majd valami használhatót Kaza hollétéről, vagy bármi használhatót. Ehelyett leginkább esküvői fogadalom gyakorlását hallottam és szidásokat, hogy miért nem jó úgy a szöveg.
* Szegény lány vajon az oltárnál majd oda képzeli szerelme fejét a hercegé helyére, hogy eltudja mondani ezeket a nyilvánvaló hazugságokat. És ha igen nem szakadna esetleg sírva a szomorúságtól?
A gyakorlást hallgatva lassan telt számomra az idő. El sem tudtam képzelni Kishinának mennyire lassulhatott el az idő. De azért csak eljött az a pillanat, hogy az öreg is úgy érezte ennyi elég volt. Bár szerintem csak akarta, hogy a lány kialvatlan legyen a ceremónián. Távozása után már nem kellett arra figyelnem mond e valami használhatót így ténylegesen, odafigyelve tudtam gondolkozni.
* Mi lenne a legjobb módszer a kutatásra, és hogy nem gyanakodnának? Ha egy testőr kezd el kérdezősködni egy olyan dologról, amiről nem is tudhat még a legegyügyűbb őr is szagot fogna. Ha pedig fel alá masírozva keresgélnék, szintén felkeltené a figyelmet. Milyen esetben nem gyanakodnának? * Töprengtem egy darabig, végül tényleg jött egy használható ötlet. * Ha Shinogake  alakját fölvéve érdeklődnék az nem lenne gyanús. Vagy ha mégis rákérdeznének, neki lenne indítéka arra, hogy miért akarja látni a férfit.
Ezzel végre volt egy tervem is a holnapi keresésre, amivel a siker esélye nagyobb a lebukásé, pedig minimális lehet.

// Hyuuga Hanabi: A vér kötelez //
 
Este a hallgatózás, és a Kaza megtalálásának terve kiötlése után lassan elaludtam. A sok éves rutin miatt megtanultam éberen aludni, szerencsére nem kellett semmire felkelnem. Ennek ellenére az ilyen alvástól sosem tudtam magam kipihenni rendesen. De egy ilyen alvás is több a semmi, és a ninja szervezete hozzá van szokva a több napos virrasztáshoz is, ezért nem is visel meg túlságosan a dolog. Reggel megújult formációval haladtunk tovább, a hintón én a kocsis mellé kerültem, az öreg pedig hátra ült a lányhoz. A tegnap este után nem láttam értelmét, hogy ma is hallgatózzak, és mint később kiderült nem is kellett, az öreg olykor úgy felemelte a hangját, hogy elől is hallottuk. Az értelmetlen agressziója dühített, de elnyomtam érzelmeimet. Viszont az is kiderült nem csak én találom túlzásnak Shinogake viselkedését.
– Igen, de miért ilyen vele? Gondolom, te a faluból származol, csak tudod mi ennek a viselkedésnek az oka. Ugyan nem régi ismeretség, de látszólag a lány hercegnőhöz illő viselkedést produkál mindig. Ezért nem is értem mire ez a hangnem.
 
Délutánra értük el úti célunkat, ahol a személyzet már várta érkezésünket. 3 fős fogadóbizottságról volt szó, egy bácsika ránézésre korban és beosztásban Shinogakére hasonlított, azt csak remélni lehetett, hogy a személyisége eltérő lesz. Akik pedig a két oldalán álltak fegyveres őrök voltak a 30-as éveikben járhattak. Miután leszálltam a hintóról jó kísérő módjára hátrasiettem, hogy ajtót nyissak Kishinának és lesegítsem. Ezután kölcsönösem meghajlással üdvözöltük egymást.
A köszöntés után gyorsan elmagyarázta, hogy fog zajlani a holnap, és ki hol kap szállást valamint, hogy mik lesznek a további feladataim. Ezután gyalogszerrel indultunk tovább a faluba. A házak színei fehér alapon arany díszítést kaptak, csak úgy, mint a helyiek viselete, fogadóbizottságunk tagjainak ruházata alapján. Ahogy haladtunk szemügyre vettem települést., és azt próbáltam fejben kisakkozni, hol lehet a tömlöc ahol Kazárt tartják fogva. Eleinte nem találtam a célnak megfelelő épületet, azt viszont hamar le lehetett szögezni, hogy a két falunak közös múltja van. Hasonló díszítések voltak az itteni házakon is, mint ahonnan indultunk. Volt amiken vésetek voltak és akadtak olyanok amiken képek kaptak helyet. A helytörténetet elmesélő alkotások hasonló technikával készültek, hogy a történetek is ugyan azok lettek volna arra nem emlékszem, annyira nem vettem szemügyre őket.
- Keshinoga-sama, ha nem lenne gond szeretnék, majd jobban körbenézni a faluban, hogy jobban megismerjem a helyet. Egy testőrtől talán nem megszokott ez a kérés, de út közben támadás ért minket. Akkor sikerült visszavernem őket, de nem tudom ennyivel belenyugodnának a dologba. Mivel egyikük ninjutsut is használt ezért szeretném jobban megismerni a helyez, hogy ha nagyobb harcra kerülne a sor a károkat minimalizálhassam.
* Valószínűleg nem sejti, hogy a hercegnő megosztott velem mindent, és neki akarok segíteni. És az engedélyezett körbeszaglászással, csak a srácot akarom megkeresni a börtönben.
Mikor megérkeztünk a hercegnő szállásához elvállás közben nem a megszokott magaboztosságot sugározta tekintete. Lélektükreiben láttam a bizonytalanságot, nem mondhattam semmit. De egy biztató mosollyal próbáltam erőt önteni belé. Eztuán megérkeztünk az én szálláshelyemre, egy vaskos falú nagy területű kocka épületbe. Az épület erődítményszerű felépítésű volt. Nem is kétség hogy katonai célokra van felhasználva.
* Ez lesz az, bizonyára van egy tömlöc a pincében. Itt kell elkezdeni a keresést!
Nem sokkal azután, hogy magamra hagytak a szobámban valaki kopogtatott, természetesen ajtót nyitottam és átvettem a hozott ételt. Mivel okom nincs azt feltételezni, hogy meg akarnának mérgezni így asztalhoz ültem és megettem a levest és a curryt. A többit, mivel jobban elállnak meghagytam későbbre.
Az étkezés után nem is vártam tovább elhagytam a szobát és elindultam körülnézni.
Ha a vendéglátónk engedélyt adott a körülnézésre, akkor természetesen azt kihasználva nézek körbe először a faluban, hogy ne fogjanak gyanút, majd utána a bástyában.
Ha pedig nem akkor csak lesétálom az ebédet, majd a késő délutáni órákban megpróbálok egy Shinogake álcával körbenézni.

// Hyuuga Hanabi: A vér kötelez //
 
Megkaptam Keshinoga engedélyét, így nem kellett a zsémbes Shinogake képében körbejárnom a települést. Ahogy haladta ma faluban rá kellett jönnöm a helyiek úgy öltöznek, mint akiket leokádott egy szivárvány. Rengeteg szín virított egy-egy ruhadarabon, amihez képest az őrök és magasabb rangú egyének hófehér ruházata teljesen normálisnak hat. A menetelésen nem volt éppen visszafogott. Fejpántom vonzotta a felnőttek pillantásait, amivel még annyira nagy baj nem is volna. De a gyerekekel már más volt a helyzet. Csillogó szemekkel követték lépteimet. Ez kissé szokatlan volt, olyan volt mintha valami híresség lennék. Elvégre a faluban annyi ninja rohangál, hogy nem izgatja a népeket egy újabb jelenléte. Kivéve, ha az egy nevesebb shinobi, mint mondjuk a Hokage, Naruto, Sakura és még sorolhatnám. Mikor megúntam a körém gyűlő aprónép tömegét, megálltam és néhány alap dologgal próbáltam elkápráztatni őket. A Henge no jutsut segítségével felvettem néhányuk alakját, létre hoztam magamról egy bunshint is. Még a Ninpo: Hari Jizou(Ninja Művészet: Tüskés Védelmező)-t is bevetettem, frizurám méretének változtatásával. Hol derékig, hol bokáig növesztettem fekete sörényem, majd állítottam alap hosszúságúra. Előadás közben odahajoltam a gyerekekhez.
– Mondjátok csak! Az elmúlt hetekben nem hoztak az őrük gonosz bácsit a faluba? Megpróbálom a gyermeki naivitást és őszinteséget kihasználni információszerzésre, Kishina szerelméről. A kérdésem után még megismételtem pár trükköt a korábbiakból, hogy elfeledtessem velük a kérdésemet. A produkciók után végre szétszéledtek, én pedig kíséret nélkül folytathattam a sétálást. Végül beértem a feltehetőleges piactérre, mert elég sok árus volt a helyszínen rengeteg különböző portékával. Páran oda is hívtak, hogy csodáljam meg a Konohából származó árukat, volt olyan is a ki a falu felől érdeklődött
* Miért érdekelne engem Konohai holmi? Ott lakok.
Gyorsan vetetem rájuk egy pillantást. – Igen kiváló minőségűek, látszik hogy falum béli.
– Tegnap jöttem el otthonról, hogy őszinte legyen nem olvasok a faluról szóló könyveket, így nem tudom mihez viszonyítja ön a helyet. De arról biztosítani tudom, hogy máig gyönyörű!
 
A bástyában a pincénél egy rácsos ajtón nem tudtam tovább, jutni. Legalábbis anélkül nem lehetett volna, hogy egy őrt le ne üssek, de akkor felfedem azt, hogy valójában a lánynak akarok segíteni. Végül elmentem, vártam egy kicsit, majd egy elhagyatott folyosón alakot váltottam. A Henge no jutsuval magamra öltöttem Shinogake alakját és ismét megpróbálkoztam a lejutással.
Ha így sem engednek le, akkor abbahagyom a próbálkozást, és visszatérek a szobámba, hogy várjak a beígért őrségváltásra.

// Jiraya & Hyuuga Hanabi: A vér kötelez //


// Bocsánat a lassúságért, köszönöm Hanabi az eddigi játékot és remélem, ha rendeződnek a magánéleti dolgaid még látlak a mesélők soraiban. ^^ Valamint szeretném megköszönni neked is Jiraya, hogy átveszel és nem hagysz kallódni a félbeszakadt mesélések topicban.   //
 
A gyerekek jó informátoroknak bizonyultak, őszinték és a tabu fogalmát csak felszínesen kapargatják. Ám még így sem minden cukor és máz, saját kíváncsiságomat sikerült kielégítenem. De ez elindított egy láncreakciót a gyerekek közt a szerelmesekről, és a szerelemről. És mivel ők nincsenek tisztában a dolgokkal, a legközelebbi felnőttől kérnek felvilágosítást.
* Remek ezt most jól megcsináltam! Mégis hogyan meséljek 10 éves gyerekeknek arról, hogy mi az érdekházasság? Számukra a család, szerelem és a szeretet egy és ugyan az. Nem törhetem meg a hitüket, a végén talán még saját szüleik egymás iránt érzett szeretetét is megkérdőjeleznék.
- Tudjátok… hogy is kezdjem el? - vakarom meg tarkómat - a szerelem az a szeretet egy magasabb foka. Szeretni sok embert tudunk, de szerelemmel szeretni jó esetben csak egyet, ritkán kettőt. Így van most a hercegnő is, ő is kettőt szeret a hercegeteket és a bácsit a börtönben. Ám a két férfi csak azt az egy lányt szereti, ezen pedig összevesztek, de ez nem jelenti azt, hogy bármelyikük is rossz ember lenne. Igaz? A lány pedig választani kényszerült kettejük közül és úgy döntött a hercegetekhez megy feleségül. Remélem ezzel a válasszal sikerült megválaszolnom a kérdésedet.
Ahogy befejeztem intettem a fiataloknak és egy gyors szökkenéssel elmenekültem az esetleges további kérdések elől.

...
 
A piaci árusok kiállhatatlanok, először csak rám akarták tukmálni portékájukat. De számomra a kínálatuk felesleges volt, Konohán kívül megvenni a Konohai portékát olyan mintha a szomszédban pékség lenne, én mégis egy másik faluba mennék el kenyérért. Bolondság lenne, amit csak a leghülyébbek követnek el. De hogy ne legyek kőszívű, dicsértem árujukat helyette, hogy a tényleges potenciális vásárlók érdeklődést felkeltsem. Ám ez sem volt elég számukra, ezután erőszakosan tőlem akartak vásárolni, ruhámat taperolták, és ninja eszközeimet próbálták fogdosni. Alig bírtam kievickélni békés módon a tömegből, amint megtettem végigtapogattam magam, minden cuccom megvan-e. Amint megnyugodtam sietős léptekkel hagytam magam mögött a piacteret.

...
 
Shinogake alakjában már másképp ált az őr a lejutási szándékomhoz. Nem állta az utamat sőt még kíséretnek fel is ajánlotta magát.
- Szükségtelen a jelenléte! Lent egy a szabadságától megfosztott ember van, és nem egy kénye kedve szerint kijárós sorozatgyilkos. Vagy azt akarja mondani eleresztette? - tartok egy rövid hatásszünetet - Na, ugye hogy nem! Most pedig, ha jót akar magának kinyitja nekem a bejáratot!
Az őr kinyitotta a kovácshegesztéssel készített rácsot, majd ahogy áthaladtam rajta visszazárta, a zsanérok mindkét mozdulatnál csikorogtak. Ez arra utalt nem kezelik kellő odafigyeléssel. Pár méter után az utolsó ablak mellett is elhaladtam, ami természhetes fényt biztosított a folyosón. A lépcső kezdeténél egy olajlámpás volt fellógatva egy a falból kiálló akasztóra. A fényforrás leemelése után elindultam lefelé, a padló és a falak nedvesek voltak ezért óvatosan kellett lépdelnem nehogy elcsússzak. Nem lett volna jó a kelleténél gyorsabban lejutni a tömlöcbe a seggemen végigcsúszva. Mikor végre leértem szomorúan kellett summáznom a levegő itt sem kellemesebb, és fény sincs túl sok, néhány lámpás világított csak a folyosó falain, távol a celláktól, nehogy a rab felhasználhassa őket valami őrültségre. A pince csöndje még számomra is frusztráló volt ezzel a félhomállyal társítva. Hangot mindössze a plafonról lehulló vízcseppek, és a lábaim padlóval való találkozásaik adtak, ahogy haladtam a rácsok mellett, amit végül egy idegen halk, hangja törte meg.
- Minek van vége, az esküvőnek? Még el sem kezdődött. Te lennél Kaza, akivel Kishinát zsarolják?
Kérdezek vissza a válaszadás után. Szándékosan nem fedem fel magam a férfi előtt, amíg nem vagyok biztos a dolgomban.



                                                        
A választott maximum B szintű jutsu:
Katon: Higakure no Jutsu

A technika létrehozása igen egyszerű. A ninja az elemi chakráját a testén kívülre irányítja, majd azt átalakítva folyamatosan fel-fel tünedező lángcsóvákat lobbant fel nagy mennyiségben. Ez ugyan kevés chakrát igényel, azonban minél tovább használja és minél nagyobb területen, annál több chakra használódik el. Ezzel a technikával a közelben lévő ellenfeleket is meg lehet égetni, ugyanis a lángcsóvák nem kellemes égési sérüléseket okozhatnak, valamint a kíváncsi szemek elől is elrejtheti a használót, bár nem olyan hatásos, mint a Kirigakure no Jutsu.
Magyar Név: Tűz Elem: Tűzben Rejtőző Technika
Típus: Kiegészítő, Védekező, Támadó
Besorolás: D
Chakraszint: 120