Re: Erdőségek

**Aokaze Atsushi** Csüt. Feb. 06 2020, 19:20

// Hyuuga Hanabi: A vér kötelez //

Rassei válasza nem volt túl biztató, de számítani lehetett rá. Az egyedüli dolog, ami megnyugtat az a tudat, hogy az egész egy genjutsu. Persze az illúzióban szerzett sebek is fájnak, ezt már megtanultam. És szinte biztos vagyok benne, hogy a valóságra is képes hatni valamelyest. Éppen ezért is vagyok továbbra is óvatos.
Az előre küldött Kawarimim gond nélkül átjut a kunyhó kertjén az ajtóig. Nem áll meg nézelődni, mint egy eltévedt turista, aki a veszélyt kémlelné. A helyenként piszkos, néhol törött ablakokon és egyéb réseken a szúette falakon keresztül. Magabiztos léptekkel megy be az objektumba. Miután eltűnik a sötétben, szinte rögtön ezután csörömpölés hallatszik ki, a kapcsolat pedig megszakad.
* Ez is sokáig húzta! Azt hiszem, lassan ideje volna megtanulni a Kage bunshin no jutsut.
Majd előbújok rejtekhelyet adó takarásából, ahonnét eddig csak fél arcom kandikált ki, hogy lássam a kópiámat. Akárcsak a másolatom úgy én magam is könnyed, de magabiztos léptekkel haladok a romos épület irányába. Néhány méter távolságából valami újat is észreveszek a kunyhó külső falán. Ami nem más minta hintóban is látott szöveget. Talán még a darabszámra is megegyeznek.
* Mégis mi a bánatos, összeaszott, hófehér Rikudo ülepe akar lenni ez? Valami elcseszett vicc? * kérdezem magamtól * Talán fel kéne gyújtanom az egészet és hagyni a bús bánatba az egészet. Kár hogy akkor talán oda a kijutásom kulcsa is.
Ennyivel le is zártam gyorsan jött ötletem, gyakorlatba való átültetését. Áthaladok a területhatárként felhúzott kidőlni készülő kerítések között. Ott, ahol egykor valószínűleg a kapu volt. Ami miatt már tényleg terület háborgatónak tűnök, egy félénk kukkoló helyett. Az ápolatlan kert talaján a vad növényzet között apró csillogó dolgok hevernek. Törött üvegdarabok, amik nagy valószínűséggel az ablakok hiányzó részei.

Benézek a nyitott, ajtón, ami a Kawariminek köszönhetően már nem csak résnyire van nyitva. Ám belül titokzatos sötétség rejti el a berendezéseket és minden mást. Mivel nem látok jóformán semmit óvatosan haladok előre. Jobb kezem nem túl feltűnően, de valamivel hátrébb tartom, mint általában. Hogy előhúzhassam, övemre erősített tőrömet, ha kell. Másik kezemmel világításra alkalmas tárgyat keresek. Szememmel pedig a terepet kémlelem, ide-oda pillantgatva. A földön félig elfogyasztott étel, csontok nagy és a kint is felfedezett üvegszilánkok hevernek, illetve a kő, ami másolatom miatt került a helyszínre.
* Itt aztán kemény zaba partikat tarthattak ezelőtt. Remélem nem leszek kiemelt vendég a következőn.
Végül az ajtó fölött megérintek egy madzagot. Éppen akkor, amikor szemem is megakad valaminek a látványában. Fülemet pedig morgása üti meg. A test körvonala emberi, de sem a kisugárzása sem a korábbi hang nem hasonlít számomra emberire. Gyorsan meghúzom a zsineget, ami bal kezemben van. Ha bármi gyanúsat érzékelek, már hátra is ugrok és előkapom tőrömet. Ha a fényben megpillantom a lényt, legyen annak bármilyen ábrázata próbálok pókerarcot vágni.
Ha nem ellenséges a lény megpróbálkozok kapcsolatot felvenni vele.
- Ki, vagy mi vagy te?

**Hirota Yukionna** Pént. Feb. 14 2020, 19:10

A lény alakja lassan tökéletesen kirajzolódik előtted. Körülbelül 180centi magas volt. Alkata egy férfiéra hajazott, de háta teljesen be volt dőlve. Előre nézett, egyenesen rád. Arca torz volt, haja csak szálakban ült a feje búbján. Szemei üvegesek voltak és fogaihoz hasonlóan, nagyobbak mint lenniük kellett volna. Meredten figyelt rád. Minden tetted. Mikor előkaptad tőröd, kicsit hátrahőkölt, majd újra vissza. Vigyelte a tárgyat a kezedben. Folyamatosan. Meredten.
Mikor szóba próbáltál elegyedi vele, ő átvágtatott a megannyi étel és hasonló törmeléken és oda vissza kezdett el mászkálni. Lépés közben néha kezeit is használta. Zavart volt, azonban nem támadt. De végig a kezed figyelte és az abban lévő fegyvert. Talán félt volna?
Végül megállt az egyik felirat előtt, mely a falra volt felkarcolva. Ugyanaz a kis szöveg, melyet már lassan kívülről tudsz.
Ha nem mozdulsz, a lény morogni kezd, majd lassan közelíteni kezd feléd. A tétlenségedért talán meg is támadhat. Vagy lehet anélkül is?
Ha körbenézel, a ház olyan, mint egy rendes családi kuckó. A sarokban volt egy ágy, mellette egy szekrény.. azon egy fotóval. Az alakokat ilyen távolságból nem láthatod. Azonban azt kiveheted, hogy a kép előtt lébvő üveg össze volt törve. Az ágy se volt bevetve, sőt, szét is volt kaparva. A másik irányba egy kisasztal is helyett kapott. Körülötte két szék, rajta egy abrosz megmaradt darabja és pár tányér -némelyik darabokban-. Evőeszközöket is látsz körülötte, és még egy pár zöldséget is. Az asztalka mögött egy pult volt. Feltehetőleg a konyha része volt egykoron. Az ágy melett egy ajtó volt résnyire nyitva. Odabent csempe volt. Valószínűleg a fürdő.
A lény közben egyre idegesebb és feszültebb lett, miközben figyelt téged. Talán végezni kéne vele? Vagy...?

**Aokaze Atsushi** Szomb. Márc. 07 2020, 16:10

// Hyuuga Hanabi: A vér kötelez //

// Bocsánat a késésért, nincs mentségem. //

A felkapcsolódott a lámpa fénye felfedte előttem a lényt, aki a homályban rejtőzött. Noha a furcsa teremtmény egész teste torz volt, de leginkább az arca vonzotta a tekintetemet. Élettelen szemei nem voltak méretarányosak fejével, óriási fogaihoz hasonlóan, amik inkább voltak agyarak. A rém sokkoló látványától reflexből előhúztam a tőrömet, ezt látva pánikolva futkározott az épületben faltól falig. A görbe hátú lény riadtan kalimpált kezeivel, hajának maradéka, ami alig volt pár szál ide-oda hajlongott feje búbján a gyors fordulások közben. Méretes lélektükrei, már ha rendelkezik olyannal egy ilyen teremtés, a fegyvert tartó kezemet figyelték végig. Ettől a látvány már inkább volt röhejes, mintsem félelmetes.
* Nem tűnik veszélyesnek. Úgy látom, inkább hozzám hasonlóan ő is megijedt. De ha ilyen ijedős, akkor mi végzett a klónommal? Talán, ha eltenném a fegyvert megnyugodna. Ha pedig rám támadna, még mindig itt van nekem a Hiken, és lángba borítom a kezem.
Végszóra a lény megállt a jól ismert szöveg egy a falra vésett duplikációjánál. Meredten bámulta a rejtvényt, közben én visszacsúsztattam a tőrt az övömön lévő tokjába. Majd mivel elmélázott lett egy kis időm arra, hogy körbenézzek. A kunyhó berendezése arra utalt, hogy egykoron ez egy kis családnak volt az otthona. Férj és feleség, talán a gyermekáldás előtt, esetleg már meg is volt. Bárhogy is volt ennek már csak pár rozoga bútor ad emléket. Viszont feltűnt, hogy az épület rendelkezik egy hátsó szobával is. Abból, amit az ajtón keresztül át láttam a fürdő lehetett.
A rövid mélázás után, a lény morogva vezeti vissza rám tekintetét a falra karcolt szövegről.
* Lehet mégsem volt jó ötlet elrakni a fegyveremet?
- Látod, nem akarok ártani neked! – emelem fel vállmagasságba üres kezeimet nyitott tenyérrel. Póker arccal, elvégre még így is képes vagyok az önvédelemre. - Most már hajlandó, vagy a kommunikációra valamilyen formában?
Teszem fel neki a kérdést remélve, hogy megérti, ami mondok és képesek leszünk beszélgetni.

// A Hiken leírása itt található //

Hyuuga Hanabi Hétf. Márc. 16 2020, 14:06

A lény, nem volt képes emberi kommunikációra. De látszólag nem is vágyott rá. Azonban megunta a várakozást. Morogni kezdett, vadabbul mint eddig. Száját vicsorra húzta. Majd lomhán, de annál gyorsabban megindult feléd. A szándékai egyértelműek voltak: Támadni akart. Te azonban fel voltál készülve rá. A lény ugrott -feltehetőleg állatiasan, karmolni és harapni akart- de te saját technikáddal megégetted. Nem is kicsit. A lény mellkasát érte az égető ütés. A földre hullott. Sebe sötét volt. Mély és égetett. Nyüszített, miközben szivárgott belőle a vér. Az alatta lévő tócsa lassan patakká duzzadt. Nem volt ebben semmi érdekes. Egy chakraképtelen elvadult lény volt csupán, kinek most ért véget az élete. Azonban, egy valami mégis szokatlannak hathatott. A vére. Korom fekete volt. Úgy csurgott ki belőle, s színezett meg mindent. Először a padló, s minden ami rajta volt. Utána a berendezési tárgyak, a fal, a plafon. Mindent elnyelt a feketeség. Majd a lény maga is, átalakult egy nagy tömeg koromszín folyadékká, és eggyé vált a saját vérével. Mögötted az ajtó még nyitva volt. De ha kimész rajta, nem az erdőben vagy. A falut látod, ahonnan elindultatok. A mögötted lévő házból folyik a fekete vér. Úgy, ahogy az összes többi házból, az ajtók alól szivárog ki. Emberek nincsenek. Az ég pedig egyre csak sötétedik. Felhők gyűlnek a falu felé, és a távolból egy kiáltás hallik: Kishina!
A hang a távolból szólt. egy férfié volt, ki erőtlenül és fájdalommal telve szólt. Az egész.. olyan különös.
Azonban most más hangokat is hallottál. A kocsisét, a hercegnőjét.. mindenkiét aki veled volt. Ez furcsa mód jó hír lehetett. Neked. A genjutsu használó túl sok és túl részletes genjutsut hozott létre. Az ereje gyengül, úgy, mint a koncentrációja. Talán most van itt az ideje kitörni a fogságból? Ha nem őrülsz bele a látottakba... ha képes vagy még ép ésszel gondolkodni. Ha képes vagy shinobi lenni.. akkor most kiszabadulhatsz.
[...]
A genjutsu Kai technika most beválhat, ha használod. A férfit láttál magad előtt. A csillogó ruhában, a lila hajával. Csukott szemmel. A kocsiból pedig egy kicsit magasabb, izmosabb férfi lógott ki. Mármint, csak a lábai. Kutatott a kocsiban.. valószínűleg értékes tárgyakért.. vagy magáért a hercegnőért? Sajnos az utóbbi volt a cél. A férfi kiszállt a kocsiból, vállára pedig a kábult, genjutsuban ragadt hercegnőt kapta fel.
Ott van előtted a genjutsu használó. Ő tartja fogságban a többieket. Ellenben a nagyobb darab férfi épp menekülne a hercegnővel... melyik a fontosabb?

**Aokaze Atsushi** Csüt. Márc. 19 2020, 19:55

// Hyuuga Hanabi: A vér kötelez //

Fegyverletételi szándékomat értékelte a nem mindennapi teremtés. Igaz nem úgy, ahogy azt én szerettem volna. Kommunikálása velem továbbra is kifogyott a morgásban, igaz most hangosabb volt és dühösebbnek érződött. Egyértelmű volt, hogy támadásra készül.
* Szóval így állunk? Szóval a különbség az én eddigi sértetlenségem, és klónom gyors eltűnése közt az, hogy én fegyverrel álltam előtte. Beszari alak, gyere csak több van bennem mint egy egyszerű tőr!
Lassan indult meg irányomba, de hamar felgyorsult. Nem volt bennem félelem, harci állást vettem fel. Jobb lábammal előrébb, míg a ballal hátrébb léptem, harántterpeszállásban kicsit meg is hajlítottam a térdem, a stabilabb állásért. Felsőtestemet is mozdítottam, az alsóval, jobb vállam majdnem merőlegesen állt a lény mellkasával. Kezeimet ökölbe szorította, a balt felemeltem magam mellé, a jobbot pedig ütésre készen kettőnk közé. A lény rám akarta vetni magát ezért felugrott a levegőbe.
* Tökéletes még csak kitérni sem leszel képes!
Jobb kezemet hirtelen hátrahúztam, fordult vele a felsőtestem is. Majd gyorsan vissza előre, és kinyújtott kezemmel megcéloztam a szörnyet. A folyamatközben aktiváltam a Hikent(Lángököl), ökölbeszorított kezembe koncentráltam a sima chakrámat és a bőröm felületére, hogy némi védelemmel lássam el magam a lángok ellen, amik a Katon chakrámból jöttek létre közvetlenül a védelemként szolgáló réteg felett.
Ütésem betalált, egyenesen mellkasa közepén találtam el. Visszazuhant a földre, gurult kapálózott és jajveszékelt élete utolsó pillanataiban. Meglepő volt, hogy egy ütéssel képes voltam halálos sebet ejteni rajta. Hiszen hiába nem volt átlagos ütés, a tűznek nincs ilyen hatása a testre. De a legnagyobb meglepetést mégsem ez hanem a vére okozta számomra, ugyanis kapálózása közben fekete vére mindenhova fröcsögött. Még akkor is megállás nélkül folyt a sebből, mikor az áldozat már egy jó ideje csak feküdt. A helységet kezdte ellepni ezért kihátráltam, az erdőbe. Ami akkorra már a falu volt ahonnét indultunk, a házakból pedig ömlött a fekete vérszerű massza. Még az ég is beborult. Majd egy nevet kiáltanak a távolból, az illúzió pedig kezdett megszakadozni.
- Azt hiszem itt az idő a kitörésre!
Mondom magamnak beszélgetőpartner híján. Kézpecsétet formálok és megállítom a chakrám keringését testemben. Visszatértem a földúttal kettészelt rétre, a hintó tetejére. De tudtam ez már nem genjutsu mivel előttem eszméletlenül egymásnak dőlve ült Shinogake és a kocsis eszméletlenül. A lovaktól pedig egy lila hajú srác állt pár méterre, az aki az illúzióvilágba kényszerített. A kocsi ajtón pedig egy nagydarab srác száll ki a srác Kuroshiki hercegnővel, akit szintén eszméletlenül az egyik vállára hajított.
* Fenébe, többen vannak. A genjutsu használó önmagában egy probléma, amivel jó lenne külön foglalkozni, de nem hagyhatom elszökni a másikat sem. Picsába!
Gyorsan kellett cselekednem, de nem voltam teljesen elveszve a helyzet ellenére. Elkezdtem kézpecséteket formálni, pontosan 3 a Kutya, Ló majd végül a Tigris, amik a Katon: Onidoro(Tűz elem: Démon Lámpás) jutsuhoz tartoznak. Az utolsó pecsétet nem bontottam meg. Testemből kiáramoltattam a katon chakrámat és 25 gócpontba gyűjtöttem őket. 10-et a genjutsu használó köré a levegőbe, 15 darabot pedig nagy hatósugarú körben a menekülő köré. Majd az összegyűlt chakram mennyiségek meggyulladtak. A 10 focilabda méretű tűzgömbökből, 5 egyből a genjutsusra irányítottam, minden irányból.
– Megállni!
Parancsolok rá a másikra, aki ha próbálna tovább futni, egy tűzgömbbel megcélzom a lábát.

Hyuuga Hanabi Csüt. Márc. 26 2020, 12:58

A genjutsuból kikerülvén csak még nagyobb csávába csöppentél. Azonban nem tétováztál, azonnal cselekvésbe kezdtél. A tűzgömbök ott lebegtek, ahová irányítottad őket. A genjutsu használó szeme csukva volt, míg a másik férfi a vállára csapott hercegnővel rohant. Meg se hallotta amit neki mondtál. Fejvesztve szaladt. Akkor torpant csupán meg, mikor lábát eltalálta a tűzgömb. Megégette, sőt fel is gyújtotta lábszárán a nadrágot. A férfi felordított. Fájdalom járta át testét, s az se volt kellemes ahogy igyekezett eloltani a tűzet lábáról. Jobb lába égett meg jobban, a bal kisebb sérülést szenvedett. Így sérült lábával húzta tovább magát, miközben összeszorított foggal motyogott valamit az orra alatt. Szorosan tartotta vállán a hercegnőt. Akár valami szajrét.
Az 5 focilabda méretű tűzgömb elindult a genjutsu használó felé. Mikor elérték, füst szállt fel. Majd mikor a szürke fátyol felereszkedett, egy nagyobb farönköt láttál égni. Az ismerős technika egy pillanatra idegesítőnek hathatott. Hogy dőlhettél be egy ilyen gyerekes trükknek? És mégis...hol a lila hajú férfi?
A válasz nem várakoztatott sokáig.
-Suiton: Mizudeppo no jutsu! - Hallottad a kiáltást magad mögül. Ekkor láthattad meg a férfit, ahogy mutatóujját feléd tartotta, abból pedig egy vízcseppet indított el feléd, őrjítő sebességgel. Nem is egy, hanem több tíz apró vízlövedék hasított feléd. A nagy része elől ki tudsz térni, azonban egy megsebesítette a vállad. Megint a vállad. Miért szeretik ennyire a válladat megsebezni?
Az egyik irányból a nagydarab férfi vontatja lábát, vállán a hercegnővel. A másik irányba a genjutsus férfit látod, ki mint kiderült Suiton használó. Milyen szinten lehet? Abból, hogy nem teljes a koncentrációja, kikövetkeztetheted, hogy jelenleg egy gyengébb genjutsuban tartja fogva áldozatait. Nagy koncentrációt igényel, hogy fenntartsa azt és veled is harcoljon... így talán előnyre tehetsz szert.
Nos... mit lépsz?

**Aokaze Atsushi** Csüt. Ápr. 02 2020, 19:44

// Hyuuga Hanabi: A vér kötelez //

Kijutás az illúzió világból, gyors helyzetfelismerés és stratégiaalkotás az ellenfelek legyőzésére. Az előkészület jól ment, minden úgy ment, ahogy azt szerettem volna. A területet ellepték a repülő lánggömbjeim, a túlerővel szemben igazán jó ötletnek tűnt. A genjutsu használóra mindjárt rá is irányítottam belőlük párat. Majd tekintetem a menekülő felé vettem. Őt is megcéloztam néhánnyal, de csak lábra célozva nem akartam, hogy a lány megsérüljön, eltaláljam, vagy pajzsként használhassa. Hiába találtam el mindkét lábát a kétajtós szekrénynek megfelelő testalkatú férfi tovább haladt, bár jóval lassabban. Eközben pedig oldalról is hallottam a becsapódások zajait. Már kezdtem örülni, amikor meghallottam egy puffanást. Oldalra tekintettem és füstöt láttam, majd hallottam, hogy valami a földre esik. Idegesen beleharaptam a szám szélébe, mivel jól tudtam minek a jele ez.
* Fenébe, kawarimi no jutsu!
Ahogy eltűnt a füst a lila hajú diszkó gömb helyén egy farönk tetszelgett. Hogy mihamarabb megtaláljam a férfit, körbe akartam nézni.
* Hol bujkálhat? Jelen esetben a legbiztonságosabb hely számára az a hát...
De ahogy agyalás közben fordultam volna, már hallottam is a hangját, ahogyan egy suiton jutsu nevét említi, valami vízi pisztolyét. Mikor megláttam ujjaival egy pisztolyt formált, ahogy azt a jutsu neve is mutatta. Majd senbonszerű víztöltényeket kezdett lőni felém. A távolság miatt a kerülgetésük nem volt nehéz, a kitérések közben megpróbáltam leugrani a hintó mögé, hogy holttérbe kerüljek. Ahogy hátraugrottam az egyik lövedék eltalálta a ball vállamat(Nem írtad, hogy melyiket ezért választottam egyet, remélem nem gond.), mivel a levegőben a kitérési manővereket nehezebb kivitelezni. Időm sem volt a sebre nyúlni mivel, minden másodperc számított.
* Valamit kezdenem kell ezzel a fickóval, a genjutsuja és a suiton eleme miatt, ha a másik után eredek, újra elkap, vagy megsebesít! De nem hízhatom az időt sem, a másik hiába lett lassabb még mindig menekül. Még szerencse hogy maradtak az onidoróból labdáim.
A lángcsóvákból 4 meghagytam a menekülő közelében a többit magam köré gyűjtöttem, amiket testem körül keringettem egy gyűrű formájában. Majd kiszaladtam a rejtekhelyem mögül. Ha megpillantom a férfit, megindulok felé elterelésképp. A suiton jutsuk ellen a gömbökkel védekeznék, mikor pedig figyelme teljesen rám irányul a korábban is neki szánt tűzgömbök maradékát is megindítom felé a holt teréből. Ha sikerül a tervem újabb kézjeleket formálok. A Madár, Majom, Kutya, Vadkan ezután jobb kezembe raiton chakrát koncentrálok, és létrehozok bele egy villámgömböt.
- Raiton: Kyuuden no jutsu(Villámgömb jutsu)!
A technika nevének kimondása után elhajítom az összesűrített elektromos gömböt a fejét célozva. Remélve hogy ezzel rövidzárlatot tudok okozni nála. Ha nem sikerül a shushin no jutsuval felgyorsítva elé futok és gyomron térdelem. Aztán megfogom a fejét és a talajnak rántom, és abba is beletérdelek. Továbbra is azt remélve, hogy ennyivel sikerül kiütnöm. Amikor ez megtörténik ismét a shushin no jutsu segítségét venném, hogy ledolgozzak a menekülővel szembeni hátrányomból.

Hyuuga Hanabi Kedd Ápr. 07 2020, 10:36

A hegyomlás lassan vánszorgott, vállán a hercegnővel, míg te a lila hajú genjutsu használóval voltál elfoglalva. Nem volt egyszerű dolgod, te mégis át tudtad gondolni a helyzetet és ész szerű tervekkel tudtál előállni. A vízipisztoly elől egész jól kitudtál térni, majd elbújni a hintó mögé. Azonban nem úsztad meg sérülés nélkül. Bal válladba talált az egyik lövedék. (Direkt hagytam meg a választás lehetőségét Very Happy

). Előző technikádból négyet meghagytál a hercegnőt cipelő körül a maradékot pedig magad körül keringetted. Ezek hatásosnak bizonyultak ellenfeled technikái ellen. Közelítésedre ő hátrált, majd újabb kézjelekbe fogott. Azonban te se voltál rest, azonnal egy másik technika megformázásába kezdtél. Tenyeredben megjelent a villámgömb, mire a lila hajú is elordította a saját támadásának nevét.
-Suiton: Haran Banshou! - és ezzel egy közepes mennyiségű víz áztatta el körülöttetek a terepet.
Neked ekkor sikerült elhajítanod a villámgömböt. A férfi már ugrott is el, azonban nem volt elég gyors. A technika az oldalát találta el. Teste megremegett az elektromos ütéstől melyet okoztál neki, majd az ugrást követően a földre esett.
- Suiton: Mizugakure no Jutsu - Suttogta majd beleolvadt az előzőleg gerjesztett tócsájába. Nem túl jó jel, hogy eltűnt a szemed elől, azonban azt tudhattad, hogy a vízben van. Ha kijönne belőle azt látnád. Hacsak nem a hintó másik oldalán tűnne fel, ugye? De mindez már csak részletkérdés. A kocsiban ülők és a hercegnő is ébredezni kezdtek. Kábák voltak, talán a genjutsu mellékhatása volna? Nem igazán értették a helyzetet, épp csak mozgolódtak. Még pihenésre van szükségük.. egy nem chakrahsználót valószínűleg jobban megterhel ez az egész, mint egy shinobit.
Ha a hercegnő felé tekintettél, a monstrum még mindig cipelte. Miért ennyire fontos nekik a lány? Azonban a leány már ébredezett. De furcsamód nem ellenkezett a férfival. Nem mer? Nem tud? Vagy talán, nem is..akar?

Állapot: 94% ( válladat ért sérülés, + kicsi fáradtság a genjutsu és a harc miatt)
Chakraszint: 94% (Genjutsu kai, Démon lámpás, villámgömb)

**Aokaze Atsushi** Kedd Ápr. 14 2020, 22:40

// Hyuuga Hanabi: A vér kötelez //

A vízlövedékek megleptek, de képes voltam hamar kontrázni. Tűzgömbjeim nagyját felhasználva rohamot indítottam. Azt a párat, amit felé küldtem nem volt nehéz kikerülnie. Mire azok a földbe csapódtak. Lévén nem a nagy pusztításra mennek, csak alig perzselték meg a pázsitot. De nem ez volt az egyetlen tervem, miután kikerülte a tűzgömböket újabb jutsu létrehozásán ügyködött. Éppen, úgy ahogyan én, kezemben is létrehoztam egy labdát, ám alkotóelem ennek az elektromosság volt és.
Miközben én ezt neki hajítottam ő hatalmas területet lefedő, pár centis vízréteget hozott létre talpunk alatt. Mivel későn tudott elugrani, nem sikerült teljesen elkerülnie a jutsumat és a Kyuuden az oldalába csapódott, feje helyett. Az elektromosságtól teste pár másodperre megremegett, a magasban, amitől egyensúlyát elvesztette. Ennek köszönhetően kecses landolás helyett háttal a ”tócsába” csapódott. Nem jajdult fel, egy újabb suiton technika nevének említése után belesüllyedt a pár centis vízbe.
* Remek, még rejtőzködik is! Normál esetben belecsapnék egy villámmal, de a hintó is a tócsában van. Még ha engem a talpamba vezetett chakra meg is védene az áramtól, a lovakat és a kísérőket nem.
Miközben fejemet tekergetem, az ellenfelet keresve látom, hogy kezdenek magukhoz térni. Fejüket fogják, mintha szédülnének, vagy fájna a fejük. A hintó mögött a hercegnő is ébredezett, miközben hánykolódott az elrablója vállán.
* Mi ez, semmi ellenállás, még egy segélykérő sikoly sem? Mit járhat a fejében? Sok időm nincs találgatásokra elvégre először ezzel a genjutsu használóval kell lerendeznem a dolgokat. Ha azt hiszi ezzel megfogott, nagyot téved. A vizet el lehet párologtatni.
Lábamba vezetem a chakrám, ami már reflexből megy. A megnövelt erővel magasabbra ugrok fel a levegőben, megcélozva a száraz talajt. Tudom ezzel jó célpont vagyok, de a védekezésre szánt onidorok, még megvannak. A levegőben végrehajtok egy fordulást, kézjeleket formázok és felszívom magam friss oxigénnel, majd amikor a legmagasabb pontra érek, a tigris kézpecsétnél jobb kezem a szám elé emelem, továbbra is formálva a pecsétet. Majd kifújom a katon chakrával kevert oxigént, ahogy távozik szervezetemből, úgy meg is gyújtom.
- Katon: Goukakyuu no jutsu(Tűz elem: Nagy Tűzgolyó Jutsu)
* Ennek elégnek kell lennie a tócsa felszámolására!
Ha a földet értem, szememmel keresem az ellenséget és rá-rá pillantok a menekülőre is, hogy tudjam, mennyire állok rosszul vele szemben is. Ha megpillantom valahol a lila hajú férfit akkor a Denpo Sekka(Távoli Villám) jutsuval próbálom ártalmatlanná tenni.

Denpō Sekka // Távoli Villám

A használó a földre csap, majd a föld alatt indít el egy erőteljes villámot az ellenfél irányába. Ha betalál, addig sokkolja a célpontot, amíg el nem ájul.
Típus: Támadó
Besorolás: B rangú
Kézjelek: Nyúl, Patkány, Ló, Ökör
Chakraszint: 300

Hyuuga Hanabi Kedd Ápr. 21 2020, 16:20

A víz, melyben a férfi elsüllyedt, alattad és mindenki alatt is ott volt. Azonban nem tétováztál sokáig. Lábadba irányítottad chakrád és épp készültél felugrani. Az ugrás pillanatában még érezhetted, amint valami hozzáért a bokádhoz. A lila hajú épp kinyúlt a technikából és megpróbált elkapni. Nem járt sikerrel. Felugrottál és a technika létrehozását követően a nagy tűzgolyóval elpárologtattad a pár centis vizet, ami megtelepedett a talajon. z eltűnő tócsa úgy dobta ki magából létrehozóját, hogy annak ideje se volt felfogni a történteket. Földre érkezésekor oldalához kapott és előző sérülését fájlalta. Felszisszent. Erősen összecsapta fogait és menekülőre vette. Társa irányába eredt
- Nem fog menni! - kiáltotta az irányába, mire a sántító leültette a földre a még kábult hercegnőt, majd ketten együtt próbáltak eltűnni a hintót körbevevő erdőben. Ha szeretnéd, megtámadhatod őket. Technikád mindenképp betalálna, -hisz védtelenek- ők pedig ájultan esnének össze az út mellet. A döntés joga a tiéd, hogy hagyod e elfutni őket.
Bárhogy is teszel, pár másodperc múlva a kocsis és Shinogake másztak le a hintóról.
- Micsoda szemtelenség! Hogy merik ezek a büdös banditák megtámadni a fenséges menetet? - mérgelődött magában - Kicsit lassú voltál - vetette oda neked, miközben visszamászott előre, az eddigi helyére.
A hercegnő eközben lábra állt. Leporolta ruháját, és az eddig tőle megszokott finom kecsességgel lépdelt vissza mellétek.
- Remek, még koszos is lettél! - rivallott rá Shinogake a hercegnőre - El fogunk késni - fogta meg a homlokát - üljetek vissza aztán indulás! Gyorsan-gyorsan! Ne várakoztassuk a herceget! - mondta - inkább kiáltotta - majd visszaült a kocsis mellé.
A lány is lassan visszaszállt a kocsiba, eleget téve a "parancsnak". Mikor pedig te is mellé ültél a kocsi nagy zötyögve elindult.
- Aokaze-san.. megsérültél? - nézett rád aggódó tekintettel. - Sajnálom - sóhajtott, majd kicsit közelebb hajol és intett, hogy te is tegyél így. Ha előrébb hajolsz, a hercegnő kezét a válladra helyezi, úgy, hogy lefedje a sérülést. Csípett, amint sebedhez ért. Majd pár pillanat múlva kellemes meleg járta át a vállad és a belenyilalló fájdalom egyre enyhült. Mikor Kurokishi visszadőlt eredeti helyére, a válladon lévő sérülés eltűnt. Gyógyító chakra?
A hercegnő előregörnyedt és homlokát tenyerébe süllyesztette.
- Azt mondták nem jönnek... -motyogta.

**Uzuchi Reito** Vas. Ápr. 26 2020, 01:39

//Feltámasztott istenek - Fórumkaland//

Öt nap telt mióta elhagyták Konohát. A három genin könnyű szerrel teljesítette a küldetést, mely során egy szállítmányt kellett kísérni két falu között. A feladat végeztével Reito a faluban fel szerette volna tankolni a készleteit, mielőtt elindulnak vissza Konohába. Akart venni legalább 5 db füstbombát, 2 db kicsi tekercset, amibe eszközeit tudja pecsételni, legalább 4 db robbanó jegyzetet, egy öngyújtót, valamint akart még venni egy távcsövet, mivel rájött, hogy az ilyen kísérgetős küldetések során ezek hasznosak lehetnek. Miután a faluban szétnéztek elindultak vissza Konohába. Tempójuk sebes volt, a fákon macskákhoz hasonló könnyedséggel haladtak otthonuk irányába.

- Alig várom már, hogy egy forró fürdőt vegyek otthon. - Mondta két csapattársának Reito, kicsit ábrándozva az otthon kényelméről. ~ Jó lenne, ha ennél már jelentőségteljesebb feladatokat kapnánk, bár nem tudom Jamachi, hogy bírná. Most, hogy viszonylag ’’béke idő’’ van, talán, mintha kiheverte volna a borzalmakat, nem tudom. Lehet nem ismerem eléggé. ~ Gondolkodott Reito az elmúlt napokkal kapcsolatban. A hazafele út hosszúnak bizonyult, ezért két csapattársát kérdezgette otthoni terveikről, próbálta beszélgetéssel elütni az időt.

- Már nincs messze a falu, kb. öt perc és… - Erős füstszag csapta meg Reito orrát. El is gondolkodik rajta, hogy a többiek is érzik-e. - Lehet, hogy valaki tüzet rakott az erdőben? A falu itt van előttünk, de nem tudom, hova tenni az irányából ide szűrődő kivehetetlen hangokat. Rossz előérzetem van.

~ De jó lenne, ha itt lenne a sensei. Ő tudná mit kéne tenni… ~ Reito feltételezte, hogy a többieknek is hasonló gondolataik lehetnek. Miután Reitón végigfutott a rossz előérzet, csak az óvatosság kedvéért egy tervet eszelt ki.

Mivel nem látta, hogy mi lehet előttük, egy viszonylag nagyobb faágat keres alattuk a földön. Amennyiben talál és sikerült a faluban robbanó jegyzetet vásárolnia, egy robbanójegyzetet helyez a tárgyra, azon a testhelyettesítő technikát (Kawarimi no Jutsu) alkalmazza a saját külsejével felruházva, melyet a fákon előreküld. Ha nem sikerült sem jegyzetet venni, sem megfelelő faágat találni abban az esetben egy klónt hoz létre, amelyet szintén előreküld. A klónját mindkét esetben kb. 15 méter távolságból figyeli, és egészen a falu határáig, az erdős rész végéig küldi. Rinnek és Jamachinak azt az utasítást adja, hogy mögötte kb. 10 méteres távolságból kövessék őt és fedezzék ha kell. Utasítása szerint az egész csapatnak a fákon kell mozogni és igyekezni a lombkoronában meglapulni. Egyedül a klónját küldi úgy, hogy az szemmel viszonylag könnyebben kiszúrható legyen. Tempóját itt már lassítja, sokkal nagyobb figyelemmel szemléli a környezetét. Kezéhez közel tart egy kunait és egy füstbombát, amennyiben sikerült vásárolnia, kézhez közel tart egy robbanó jegyzetet is. Ha gond nélkül elérik a falu határát, ott meglapulva megállnak és várják, hogy mit tapasztalnak.

Jiraiya Csüt. Ápr. 30 2020, 15:19

// Reito - Feltámasztott Istenek - Jóváhagyom a vásárlást, az összegüket vond le az adatlapodon szereplő pénzösszegből! A levonást tüntesd fel valahol //

Geninekhez méltó tempót diktálva száguldottak keresztül a Tűz Országának Konohához közeli erdein.

Mindnyájuk ismerte az erdő történetét. A legendák úgy tartották, hogy maga a Shodaime Hokage volt az, aki a Rejtett Levél köré egy ekkora erdőséget alkotott azért, hogy megvédje és elrejtse népét. Belegondolni is félelmetes, hogy valaki akkora erővel bír, mellyel ekkora területet lefedő életet teremthet, mi aztán gyarapodik és évek múltán is létezik. Bizony, a múlt Legendái a hétköznapok meséibe forrtak csendben, s a jelen nagyjaival is ugyanez fog történni.

- Nekem mondod? - Kérdezett vissza költőien Rin, ki hármójuk közül a legápoltabbnak tűnt mindvégig. - Aztán irány a Kageavató-ceremónia! Remélem, hogy nem késtük le, ha jól tudom, mára vagy holnapra időzítették.

- Megcélzom a BBQ Yashikit az egyszer biztos! Gyertek velem! - Lelkendezett Jamachi, s a gondolatra a hasa akkorát mordult, hogy még ebben a ninjatempóban is jól hallani lehetett. - Várj csak, - tette kezét hasára, s úgy nézett rá, mintha csak egy kisállatot dédelgetne - egy óra és jól érzed majd magad. - Kacagott fel.

Reito megálljt parancsolt. Rin szinte ugyanabban a pillanatban vette észre a zavart keltő dolgot, mint Reito, ám Jamachi csak akkor eszmélt fel és nyelte le a szájában összefutó nyálat, amikor társai megtorpantak. Nem is értette egy pillanatig, hogy mi a baj, valószínűleg a füstös illat csak tetézte a BBQ hangulatát, de aztán Reito és Rin komolyságára ő is felfigyelt. Összeszorult a gyomra, aggodalommal telve nézett szét a környéken. A fákat vizslatta.

- Legyünk óvatosak! - Válaszolt Rin bólintva Reito mondandójára, s a fiú tudta, hogy ez főleg neki szólt. A lány sejtette, hogy Reito maga fog utánajárni a dolognak, így okkal féltette.

Az elmúlt hónapok fenekestől felfordították a világot, hogy utána 360°-os fordulatot véve ugyanoda visszaálljon, ahol volt. Semmi de semmi értelme nem volt a harcoknak, hiszen egyik Ország sem gazdagodott, sőt, megsínylették a háborút. A Rejtett Falvak mind meggyengültek. Ez volt az egyetlen kézzel fogható és szemmel látható következménye a Negyedik Nagy Ninja Világháborúnak. Azóta mindenhonnan a világból őrült hírek terjengtek arról, hogy a Rejtekek támadás alatt állnak. Eddig megbújó szervezetek tűntek fel, hogy kihasználva a haderőben is jól látható gyengülést, hatalomhoz jussanak. Persze újabb és újabb áldozatok árán ezek a szervezetek is mind vissza lettek szorítva, ám egy óriási szálka a világ szemében még mindig nem mutatta meg magát a háború óta: Az Akatsuki.

[...]

Reito okosan használta Akadémiai technikáját, s a megszerzett felszerelésével ellátva meg is indultak a falu felé.

Ahogyan közeledtek, a füst szaga egyre csak erősödött, a fák szellős lomblyukai mögött fel-fel tűnt egy-egy égbenyúló porfelhő is. Tudták, hogy ez nagyon nem jó jel. Azt is tudták, hogy a falu körül ellenőrző pontok vannak felállítva, de azt nem vártátok, hogy éppen egy ilyenbe botlotok. Egyszerű kis fatákolmány, ablakokkal, ajtókkal, mint valamiféle erdei ház, melyet az itt állomásozó határőröknek készítettek. Egy ilyenbe botlott bele a Kawarimi és a kis csapat.

A másolat előre ment, de nem érkezett támadás.

A Geninek a fák mögött bújtak meg, s már innen is jól látható volt az őrséget körüllengő halál: Négy Konohai Chuunin mellényt viselő ninja feküdt vérbe fagyva az őrség körüli kis füves területen. A négyből kettő ninja körül vértócsa száradt a zöld, nagyon is élő fűre, míg a kettő másik halottnak tűnő személyek körül vér nem látszott.

Ha a csapat közelebb megy, felmérhetik a holttestek állapotát, ugyanis megállapíthatják az életjelek hiányából, hogy mind a négy, legalább Chuunin szintű ninja életét veszítette. Kettő szívét átdöfték valamivel minek következtében jóformán azonnal meghaltak. A másik ninja nyaka eldeformálódott: külső nyomást gyakorolva a belső részeit0széttrancsírozták, a bőr elszíneződött. És a negyedik... Rajta semmi furcsa nem látszott. Egyszerűen egy sérülés sem, csupán csak meghalt.

- Meg kell keresnünk a Senseit. - Nézett fel Rin Reitora, miközben az egyik hullát vizsgálta.

- M-mégis... Ki képes ilyesmire? Itt a falu mellettünk! - Jamachi egész lényében reszketett, úgy mutatott a fák mögött húzódó óriási falra, mely csak egy apró, látható szelete volt a Konohagakure no Satot körbefogó védműnek.

**Aokaze Atsushi** Vas. Május 03 2020, 18:40

// Hyuuga Hanabi: A vér kötelez //

Gyorsan menekültem a kelepcéből, de látszólag alig voltam gyorsabb a kelleténél. Ahogy a chakra használatnak köszönhetően nagy erővel elrugaszkodtam a vízfelszínről, érzetem ahogyan néhány ujj hozzáér a bokámhoz, de már nem tudott megfogni.
* Éppen időben, pár másodperc és nagy erővel csapódtam volna arccal a sekély vízbe!
Ahogy megfordulok a levegőben egy méretesebb tűzgolyót küldök magam helyett a vízbe. Ahogy azt gondoltam a forró lánggömb a becsapódása pillanatában felforralta, és egyből el is párologtatta a vizet. A benne rejtőzködő férfit pedig kivetette magából. De nem tudtam megtámadni, mivel csak az árnyékát láttam a gőzfelhőben.
* Fenébe, így nem tudom bemérni, a pontos helyét, hogy a Denpo Sekkával megtámadjam!
Miután odakiáltott társának már el is inalt a szertefoszló gőzfelhőből. Nem tagadom jó volt hallani, hogy nem bír velem, de nem bízhattam el magam. Még mindig 2 ellenfelem van, ha pedig összefognak, talán új bátorságot tud meríteni a menekülő duótag. Hamar utána eredtem, hogy megakadályozzam amitől tartottam. Ám futás közben észrevettem, hogy leteszik a lányt és mindketten menekülni kezdenek. Addig nem támadhattam amíg Kuroshiki köztünk volt egy rossz mozdulat és őt találom el. Vagy újra harc bontakozna ki, amiben nem feltétlenül tudom biztosítani 2-1 ellen a biztonságát.
- Azt hiszem, futni kell hagynom őket! Ilyen távolságból már csak chakra pocsékolás lenne. A támadást valószínűleg elkerülnék. Sérülten pedig nem valószínű, hogy újra próbálkoznának. – amint a veszélyforrások kikerültek a látóteremből a lányhoz fordulok – Jól vagy, nem sérültél meg?
Közben segítő jobbot nyújtok neki, hogy felálljon a földről. Arca furcsa volt, azt gondoltam a genjutsutól kába még egy kicsit. Ahogy talpon volt a lány vissza indult a hintóhoz a tőle megszokott, vagy inkább megkövetelt könnyed elegáns léptekkel. Én pedig mellette haladtam, hozzá képest barbárként, hogy ha kell segítsek neki. Természetesen Kuroshiki kísérője Shinogake nem hagyhatta szó nélkül a dolgokat. Nincs is baj, ha kiadja a haragját a támadás miatt. De mikor rám vetítette ki azt csak egy hajszál választott el attól, hogy felszólítsam fogja be a pofáját. De csak kicsit összehúztam szemöldököm, elvégre egy ninja gyakran kap szitkozódást ennyitől higgadtnak kell maradnom. Majd a hercegnőre pillantott és őt vette célba, amit már nem nézhettem tétlenül. Sem mint testőre, sem mint ember, aki tudja mit vállalt magára ez a szegény lány a népéért. Ilyen köszönetet nem érdemel érte. Hát erélyesebb hangon odaszóltam az öregnek.
– Most fogja be a száját, vagy teszek róla, hogy ne tudja bemutatni a hercegnőt a jegyesének! A munkámat szidja, becsmérelje, ahogy akarja, nem érdekel. De amíg én vagyok megbízva Kuroshiki hercegnő védelmével nem leszek hajlandó eltűrni az efféle beszédet vele szemben! – majd pár másodperc múlva nyugodt hangszínen folytattam - Remélem érthető voltam.
Felsegítettem a lányt a hintóra, majd én is felléptem. – Na, mi van nem sietünk? – odaszóltam előre mielőtt beléptem volna az ajtón, hagy mérgelődjön még egy sort az öreg.

A hintóban a lány aggódva állapotomról kérdezett és szabadkozott.
- Egy karcolás, semmi több! De nem kell sajnálkoznod, én nem voltam elég figyelmes. Különben is egyszer egy illúzióban elhitették velem, hogy tőből leharapta egy sárkány. Ahhoz képest ez semmi. – válaszolok egy remélhetőleg nyugtató hatású vidám mosollyal az arcomon.
A lány közelebb hajolt és kezével jelezte, hogy szeretné, ha én is így tennék.
* Gondolom megint valami titokról akar beszélni, vagy valami hasonlóról amit az öreg ha meghallana tajtékozna.
Mivel indokom nincs elutasítani megteszem, amit kér és felső testemet megdöntve fejemet közelítem felé. Meglepő módon semmit sem akart mondani, nyitott tenyérrel gyengéden megérintette a sebemet. Hirtelen kellemetlen csípős fájdalom csapott ki a sebemből. A hirtelen inger miatt majdnem megrándultam volna egy pillanatra, de uralkodok testem felett így megfeszültem és nem moccantam. Nem lenne túl férfias és testőrhöz méltó, ha harc közben semmi fájdalomérzet nélkül küzdök, de egy érintés fájdalmat okoz. Amilyen gyorsan és meglepően cselekedett a hercegnő olyan gyorsan ki is egyenesedett. A csípés elmúlt, kellemes érzés járt át, majd ahogy a vállamra pillantottam láttam, hogy a seb teljesen begyógyult.
* Ezt hogy csinálta? Gyógyító ninjutsut használt, vagy esetleg egy örökölt képesség?
Mielőtt rákérdeztem volna azonban igen meglepő dolgot mondott, le is döbbentett a dolog.
– Ismerted a támadókat? Akkor ezért nem ellenkeztél a behemóttal, amikor vitt. – válaszolok halkan, hogy ne halják a kintiek. – Gondolom a barátaid a kényszerházasság elől akartak kimenekíteni… Gondolom most neheztelsz rám amiatt, hogy elvettem tőled a szabadságod reményét.
Ahogy realizáltam magamban a dolgokat, lesütöttem tekintetemet. Ninjaként a kötelességemet teljesítettem, de nem vagyok gép bánt a dolog, hogy ezáltal kicsesztem egy kedves lánnyal, aki nem érdemli meg a sorsát. Rövid ismeretségünkből legalábbis erre következtetek.

**Uzuchi Reito** Csüt. Május 07 2020, 21:19

//Uzuchi Reito-Feltámasztott istenek//

Ahogy a falu felé közeledtek, Reito gondolatai aggodalommal voltak teli. Bizakodva nézte klónja hátát, hogyha sikeres a terve készen álljon arra, hogy egy támadás esetén azonnal feloldva a robbanó jegyzetet egy ellentámadást indíthasson. ~ Ez a sok füst. A hangok. Konohában nagyon nagy baj lehet. Sietnünk kell, de nem lehetünk óvatlanok. ~ Reito jobb kezét megemelve jelzete a megállást. Jobb kezében az eddiginél jobban szorította a kunait, amit korábban megfogott. ~ Rohadt életbe… Mégis mi történt itt? ~ Reito tekintete négy Konohai shinobin ragadt, akik a földön feküdtek. Négyből kettőn már távolabbról látta, hogy alvadt vérük beterítette alattuk a talajt. Mivel az előre küldött klón már ott volt a testek mellett, így meg merték közelíteni azokat.

- Rin! Jamachi! Figyeljetek! – Ahogy ezeket a szavakat kimondta, minimális aggodalmat lehetett hallani Reito hangján. – Oda kell mennünk. Meg kell bizonyosodnunk, hogy mi történt itt!

Ahogy Reito közelebb lépett látta, hogy mind a négy shinobi chunnin mellényt viselt. Gondolatai a baj súlyosságára összpontosultak. ~ Ők mind jóval erősebb shinobik lehettek nálunk. Mégis milyen veszélyes alakok képesek ezt tenni? Vajon komoly harc árán adták az életüket? ~ Reito a négy holtest körüli helyszínt és a környezetet figyelte. Nyomokat próbált keresni, amelyek a támadók kilétére utalhattak. Próbálta kitalálni honnan jöhetett a támadás és ezt követően merre mehettek tovább.

Ahogy Reito társai a testeket vizsgálgatták, figyelmesek lettek arra, hogy a négyből kettő shinobi mellét átszúrták, míg az egyik nyakát jóformán a semmivé tették egyenlővé. A negyedik halálának okát illetően értetlenül álltak felette.

- Talán méreg ölhette meg. – Mondta Reito, mivel valami magyarázatot akart adni társainak. - Valóban meg kell keresnünk a senseit. Shinobiként kell gondolkodnunk. Először meg kell állapítanunk, hogy hol helyezkedünk el a falu bejáratához képest. Utána minél hamarabb fel kell vennünk a kapcsolatot egy legalább jounin szintű shinobival és azonnal jelentést kell tennünk neki. -

Miután Reito kimondta ezeket, még beszéd közben elindult a fatákolmány felé, hátha ott talál valamit, ami az esetről némi információval szolgálhatna, esetleg egy jelentést arról, hogy számított-e támadásra a négy shinobi.

Reito kutakodását Jamachi aggodalmas hangja zavarta meg. Noha Reito ilyen szituációkban képes volt megőrizni a hidegvérét, nem tudta figyelmen kívül hagyni saját- és társai aggodalmát sem.

- Figyelj Jamachi. Tudom, hogy most mit érzel. Hidd el, én is félek. Konohában van mindannyiunk családja. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy pánikba essünk. Haza kell jutnunk és segíteni az otthoniaknak. Abba gondolj bele, hogy ránk is szükségük lehet. A legapróbb hiba is végzetes lehet. Úgyhogy figyelj rám és ne aggódj. Együtt megoldjuk. Most pedig menj fel a mellettünk lévő fára és figyeld a környezetünket. Bármi történik, igyekezz szólni és ne egyből támadj. – Reito sajnos nem tudta elővenni megnyugtató mosolyát. Arca halálos komolyságot sugárzott.

Ahogy Reitonak eszébe jutott, amit Rin mondott, miszerint a Kageavató ceremóniát mára vagy holnapra időzítették, arra gondolt, hogy nem lehet véletlen az, hogy pont most találtak négy halott chunnint az erdőben. Arra gondolt, hogy nem biztos, hogy csak úgy simán be tudnak sétálni a faluba, ahogy azt tervezték. ~ Talán nem biztos, hogy a legjobb ötlet lenne egyenesen a kapun keresztül bemenni, lehet, hogy a falon kéne átmásznunk. Az a baj, hogy nem tudom Jamachi, hogy fogja bírni a megterhelést. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy sima sétagalopp lesz bejutni. Mindegy mit gondolok, szerintem a falu bejáratánál a legerősebb az őrség, remélem nem ugyanaz a látvány fog fogadni minket ott is, mint itt. ~

Miután Reito végiggondolta, hogy merre is kéne menniük, gondolatait megosztja két csapattársával.

Indulás előtt Reito igyekszik megállapítani a pontos helyzetüket megvizsgálja testeket közelebbről. Megpróbál arra is rájönni, hogy egyáltalán védekeztek-e haláluk előtt. Ha nem sikerül a fent megállapítottakon felül egyéb dologra rájönnie, a korábban alkalmazott módon, miszerint egy robbanó jegyzettel ellátott Kawarimit küld előre, haladnak tovább a falu bejáratához. Esetleg indulás előtt magához vesz pár kunait, illetve shurikent az elhunyt shinobiktól, amelyekből ad az őt fedező Rinnek és Jamachinak.

Hyuuga Hanabi Vas. Május 17 2020, 15:57

Kérdésedre a hercegnő csupán finoman bólintott. Feszült volt és ez látszott is rajta, bármennyire akarta titkolni.
Kifakadásodra az öregnek elkerekedtek a szemei, azonban nem szólt vissza, csak elkapta tekintetét és visszaült a kocsis mellé. Azonban lépdelése közben még hallhattad, ahogy az orra alatt motyog:
- Nyavalyás shinobik, még fenyeget is - és ehhez hasonlókat. A kocsit hajtó pedig csak megforgatta a szemeit erre. Őt nem érdekelte mi folyik itt, ki kivel beszél. Ő csak a munkáját szerette volna végezni.
[...]
A sárkányos kijelentésre a lány szemei elkerekedtek, majd egy halk kuncogás hagyta el a száját.
- Akkor ez tényleg piskóta volt- mosolygott szelíden.
Miután a sebed begyógyult, több teória és kérdés is járt a fejedben, azonban ezeket felülírták a hercegnő szavai. "Azt mondták, nem jönnek". Mit is akarhat ez jelenteni? Ismerte a támadókat talán? Meg akarták volna szöktetni? Ezért nem ellenkezett? Miközben realizáltad mondandóddal a helyzetet és magadat ócsároltad, a lány azonnal ellenkezni kezdett veled.
- Nem neheztelek rád Atsushi- san, ilyenre ne is gondolj! - mondta halkan, mégis határozottan. - Örülök, hogy így tettél. - mosolyodott el, majd közelebb hajolt... ezúttal viszont mondott is valamit - Igen, ismertem őket. És igen, a házasság elől akartak megmenteni, de én külön szóltam nekik, hogy ne tegyék. Nem menekülhetek el a kötelességem elől - sütötte le a szemét, majd még halkabban kezdett beszélni amit csak úgy értettél igazán tisztán, hogyha chakrát koncentráltál a füleidbe - Nem a népemért teszem - jelentette ki - Azért teszem, hogy megkíméljék kedvesem életét - mikor ezen szavakat kimondta, szemén vékony könny réteg jelent meg, hangjából pedig valódi fájdalom szűrődött ki - Én nem vagyok hercegnő. Samurai vagyok... pontosabban az lettem volna. - mondta lemondóan - Megsérültem és a társaimmal abba a kis faluba tértünk be, segítséget kérni. Azonban a bugyuta legendájuk miatt azt hitték én vagyok a hercegnő akire oly régóta várnak. - Óvatosan levette fejéről fekete koronáját és annak hegyesebbik végével megkarcolta csuklója felső részét. Bőrén vér serkent ki. Koromszínű vér. Pont olyan, mint a genjutsuban - A vérem fekete, ami az ő hitük szerint az uralkodó család ismérve - arcán egy könnycsepp gördült végig - Az éjjel, míg lábadoztam elfogták Kazát, a valódi vőlegényem és megfenyegettek, hogy megölik, amennyiben nem teljesítem uralkodói kötelességem. A másik két társam, akikkel itt találkoztál sikeresen elszöktek és megígérték, hogy úgy tesznek mintha meghaltam volna. - szipogta - de nem vissza jöttek a bolondok! - harapta el a mondat végét - Ezért kell hozzámennem a másik nép királyához. Mert a friggyel megmentem azt, akit igazán szeretek. - tartott egy kis szünetet - az ékszer, amit korábban abba a dobozba tettem amit odaadtam... Az egy hajdísz, melynek belsejébe van lepecsételve a katanám. Az utolsó dolog, ami a valódi énemhez köt- a hercegnő kicsit felegyenesedett és feléd nyújtotta a kezét- A nevem Hara Kishina... és örülök, hogy megismerhettelek - mutatkozott be, miközben arcán egyre csak folytak le a könnyek - Köszönöm, hogy elkísérsz az utamon!
Talán most állhattak csak igazán össze a részletek. Az ékszer, amire annyira vigyázott. A név, melyet a genjutsuban a lány kiáltott. A másik név, melyet egy férfi hangoztatott. A fekete vér, mely mindenhol ott volt. A feketeség a sok vörös volt között. A jelek a házakon. A hercegnő "visszatérése" . És a Kurokishi név... Kuro, mint fekete és Kishi, mint a Kishina rövidítése. Ennyire őrült lenne ez a világ?!

Jiraiya Hétf. Május 25 2020, 22:31

// Uzuchi Reito - Mint látod, a Fórumkaland lassabban halad, mint egy Mesélés, ezért örülök, hogy közben más játékba is belekezdtél! //

Reito latba vette minden tudását.

Nem volt mindegy számára, hogy komoly harcban veszítették-e életüket a Ninják, vagy esetleg orvtámadás érte őket. És mennyire igaza volt! Hiszen egyáltalán nem mindegy a halál körülménye, ahogya na nyomkeresés is fontos művelet volt. Viszont, nem talált semmit, csupán egy shogitáblát és néhány tekercsjelentést, melyet még nem továbbítottak. A jelentésben naplóbejegyzésekhez hasonlatos dolgok álltak, mind azt írták, hogy semmi rendkívüli nem történt. Vélhetően ha már halottak, nem tudtak jelenteni. Reito megtudta az őrség létszámát is: Négy. Négy főből állt az őrség, így tudhatta, hogy minden tagjával végeztek. Éppen ezért, lehetséges, hogy a falu egyáltalán nem tud az ellenőrzőpont kiiktatásáról.

Reito továbbá megtudta, hogy ez egy Északkeleti ellenőrzőpont a Hokage-emlékmű hegye és Konoha erdeje között.

Jamachi szipogva figyelte Reitot, s igyekezett elfojtani a félelmét. Nem akarta, hogy társai - különösen nem Reito - sírni lássa, ezért húsos öklével mint egy gyámoltalan csecsemő, úgy törölgette ki könnyeit. Végül egy kissé esetlenül fára mászva, az egyik vaskosabb ágat ölelve kémlelte a környezetet. Lentről egyáltalán nem tűnt ninjának.

- Semmit sem látok! Csak a füstöt! - Kiabálta le, miközben a szemeit eltakarta a nap elől.

- Nem baj! Jól csinálod, csak figyelj! - Kiáltotta oda Rin, miközben Reito elé sétált és suttogni kezdett. - Jól csináltad. - Mondta, s miközben Reito latolgatta a lehetőségeiket és megosztotta azt Rinnel, a lány néha-néha szeme sarkából Jamachi felé sandított. A fejét rázta. - Nem, Jamachi nem lenne képes megmászni a falat. A Keleti-kapu jó ötlet.

Ezt követően 5-5-5 Shurikent, Kunait és robbanójegyzetet tudtak bezsebelni a halottaktól. Egyedül Jamachi számára nem volt világos, hogy miért is kell meglopni a holtakat, de végül is gyorsan túltette magát rajta.

Az előbb is használt formációval haladtak előre!

[...]

Hamarosan elérték a Keleti Kaput, ahol igencsak szokatlan látvány fog adta őket!

A bejárat óriási kétszárnyú vaskapui be voltak zárva, előttük kettő botot szorongató, testméretét megnövelt Akimichi állt, kik mint valami Ogre, úgy magasodtak őrként a kapu elé. Előttük további három Akimicihi állt, kettő közülük kézpecsétet formálva tartott fent egy fegyverekből összeállított börtönt, amiben egy tucat Kirigakurei ninja volt. Az Akimichik vezetője szintén Akimichi volt, ő éppen a földön fekvő, fehér testeket nézte. Amint a három Genin feltűnt, tekintetét egyből rájuk emelte.

Intett nekik, majd felállt a holttest mellől.

A csapat tudta, hogy biztosan Akimichikről van szó, s nagyon úgy tűnik, hogy a klán tartja felügyelete alatt a Keleti Kaput. Kinézetük, szimbólumaik és technikáik szolgáltattak hitelt annak, hogy nem ellenségesek. Na meg az, hogy Kirigakure ninjákat tartanak fogva.

- Ti mit kerestek itt? Küldetésről jöttök? - Kérdezte az Akimichi, ahogyan elébe sétált a fiataloknak. Végigmérte őket. - Genineknek tűntök. Tudtok bármit az itteni helyzetről? - Kérdezte türelmetlenül.

Ha Reito végignéz a hústorony mögötti területen, három, hófehér testet figyelhet meg, kiknek zöld hajuk van. Élettelennek tűnnek, a fegyver kelepcébe zárt Köd Ninjái pedig zaklatottnak.

// A fegyver börtön hasonló ahhoz, amit Sarutobi Hiruzen és Enma a majomkirály használtak a Narutoban Orochimaru ellen. Voltaképpen harcibotokból - amit az Akimichi-klán előszeretettel használ - összeállított, chakrával erősített börtön.

Ide írd kérlek az erre való reakciót! Itt játszik majd mindenki, aki részt vesz a Fórumkalandon! Smile

//

**Aokaze Atsushi** Csüt. Május 28 2020, 18:50

// Hyuuga Hanabi: A vér kötelez //

// Bocsánat a lassúságért elégé kusza és mozgalmas 1,5 hét van mögöttem. //

Próbálkozásom a felvidítására és a saját maga hibáztatására, a sárkányharapásos sztori elmesélésével, látszólag sikerrel zárult. Majd megerősítette ismét, hogy támadóinkat ismeri és a kisszabadítására jöttek. Habár a sztorija egy része kissé ellent
mondásos korábbi cselekedetével. Hiszen, ha nem akarta volna, hogy megmentsék ellenkezni is próbálhatott volna, még kábán is tudott volna annyira mozgolódni, hogy esetleg lassítsa a barátját. Talán mégis csak megvan benne a szabadulási vágy mélyen legbelül. De a lényegen ez nem változtat. Majd bánat ült ki arcára lélektükreit lesütötte, és hangja elhalványult, miközben tovább kezdett mesélni. Átlag ember már nem is hallhatná rendesen miket mond. Szerencsére én nem tartozok közéjük, shinobi képességeim egyik alappillére a chakra használat, amivel most hallásomat erősítem fel.
* Nem az ő népe, de még csak nem is helyi? Mi ez az elcseszett falu?
A lány levette tiaráját és egy hegyesebb pontjával felsértette bőrét, hogy kierőszakolja magából vérét. Fekete volt, éppen olyan, mint amilyen a genjutsuban is láttam. Eléggé meglepett a dolog elvégre tényleg nem mindennapi a dolog. De azért az is sok, ahogyan a lakosok kezelték a dolgot. Valamint megosztotta velem ki az a Kaza aki után a genjutsuban kiabált, valamint valódi személyazonosságát is felfedte előttem.
* Elfogni mindössze a vérének színe miatt és házasságra kényszeríteni? Még ha uralkodásra kényszerítenék megérteném, de ez. Amit viszont ismét csak nem értek, hogy ha a másik 2 társának sikerült megszökniük és még beszélni is tudtak, miért nem vitték el akkor? Nincs sok értelme napokkal később megpróbálni. Valamint először, miért nem a túszt szabadították ki? Logikusabb lenne az ütőkártyát kivenni a kezükből. Ugyan nem tudhatom, de azért van egy olyan sejtésem, hogy a faluban nincsenek chakra használók, legalábbis szerintem akkor egy ilyen kényes témánál nem idegenre bíznák a védelmet. Kusza ez az egész. Mintha senki sem akarna normálisan gondolkozni Kuroshi… vagyis Kishinán kívül. De most már legalább kezd a kirakós minden darabja a helyére kerülni. Van még pár dolog, amit nem tudok, hova rakni például a sürgős házasság és ez a Karashiro gyerek. Gondolom, hogy ezt megértsem olya dolgoknak kell még a napvilágra kerülnie, amikről dunsztom sincs.
Ahogy kezdem megérteni a helyzetet egyre inkább szarul érzem magam. természetesen nem testileg, hanem érzelmileg. Sajnálom a lányt, aki ilyen fiatalon feladja szerelmét és boldogságát, hogy megmentse szerelmét. Át tudom érezni a helyzetét elvégre, ha Ayaméről, de akár más családtagomról, vagy közeli barátokról lenne szó még kunait(golyót) is bevállalnék értük.
* Basszus olyan ez mint egy elcseszett kalandregény, ahol én vagyok az egyik főszereplő, egy megtéveszthető tejfölösszájú siheder, akivel a gonoszok elhitetik, hogy ha nekik segítek azzal teszek jót.
Tudom jól, hogy túlságosan belefolytam ebbe az egészbe érzelmileg, és azt is, hogy már úgysem tudok, úgy tenni mintha semmit sem tudnék. Ilyenkor szoktam, irigyelni ”érzelemmentes” kollégáimat, akik ilyenkor is elvégzik a küldetést lelkifurdalás nélkül.
- Köszönöm a kedves szavakat! Az igazság az, hogy kettős érzelmek kavarognak bennem. Egyrészt bánt a dolog, hogy egy ilyen jólelkű lányt egy ilyen utazásra kell kísérnem. Másrészről viszont örülök, hogy nem keseríti el jelenlétem. Már, ha nem csak udvariasságból mondja ezt. Egy valamit viszont ne felejts el! Nekem téged kell megvédenem, amíg nincs vége a szolgálatomnak. Bárkivel szembeszállok, aki bántalmazni kíván. Legyen az testi vagy szellemi, helytől és helyzettől függetlenül csak egy szavadba kerül és fellépek a védelmében. Vagy elmenekülök veled, ha túlerővel állok szemben.
Próbálok hagyni a lánynak egy kiskaput, egy esélyt a boldog életre az igazi szerelmével. De erre magától kell rájönnie, elvégre az is a küldetésem része, hogy elvigyem a menyegző helyszínére. Mégsem mondhatom neki azt, hogy pattanjunk csak úgy meg. Az nem tartozik a hatáskörömbe. Elvégre első sorba mégis csak egy szolgálatban lévő ninja vagyok.

Hyuuga Hanabi Vas. Jún. 07 2020, 13:31

Tényleg olyan ez, mint valami elcseszett kalandregény. És szegény Kishinának a legrosszabb szerep jutott. A kérdések, melyek felvetődtek benned, mind jogosak voltak. Miért nem ellenkezett a támadókkal szemben? Talán tényleg... egy része még menekülni akart. Talán csak hagyni akarta, hogy legyen ami legyen. Talán csak folynia akart az árral. Most az egyszer, felelősség nélkül. Csak el akart tűnni talán.
Együtt megöregedni azzal, akit igazán szeretsz... ez az, amit most elvettek a hercegnőtől. A döntés jogát. A reményt. Az álmodozást. Az életcélt. És mindenki tudja: Egy cél nélküli élet, egyenlő a halállal.
Szavaidra a lány arcán egy pár könnycsepp gördült le, mégis mosolygott - Köszönöm Atsushi-san! - mondta továbbra is suttogva- Lenne hozzád még két kérésem - mondta, azonban befejezni nem tudta mivel Shinogake abban a pillanatban hátrafordult. A hercegnő pár másodperc alatt egyenesedett fel és újra tökéletessé vállt az arckifejezése.
- Hamarosan megállunk éjszakára pihenni. A hercegnőnek rendbe kell tennie magát és begyakorolnia az esküt. Holnap érkezünk a faluba! - mondta szigorúan majd visszafordult.
Kishi újra közelebb hajolt:
- Kazát a faluban tartják fogva, ahova megyünk és csupán akkor engedik el, miután a menyegző megtörtént. Kiszabadítani nem tudom... megvannak a módszereik amikkel fogva tartják - sóhajtott - azonban... szeretnék találkozni vele.. egy búcsúra. És szeretném, ha ezt a ott töltött éjszaka alatt segítenél kivitelezni... még egyszer... szeretném látni - újabb könnycseppek gördültek le az arcán. - Az utolsó kérésemet pedig nem kötelező teljesítened. Nem úgy kérlek mint megbízott. Csak úgy mint ember. Kazát az esküvő után engedik csak el.. szeretném, ha megbizonyosodnál róla, hogy elengedik és valamilyen módon értesítenél. Csak, hogy megnyugodhassak... - mondta keserűen. A lány szíve kis híján megszakadt.. szörnyű lehet, amit átél.
[...]
Egy kis fogadóban szálltatok meg éjjelre. A hercegnőt elkülönítették, téged pedig a mellette lévő szobában szállásoltak el, hogy meg tudd védeni ha baj történne. Ha hegyezed a füled és chakrát vezetsz bele, még hallhatod amint az öreg gyakoroltatja a lánnyal az esküt. Olyan szörnyen nyálas volt minden amit mondott. És az egész egy nagy hazugságból állt.

**Aokaze Atsushi** Hétf. Jún. 15 2020, 17:49

// Hyuuga Hanabi: A vér kötelez //

A szamuráj hercegnő arcáról könnycseppek csurogtak, miközben megköszönte kedvességem. Bizonyára csak a helyzet miatt volt, mert nem voltak azért ezek olyan mélyen szántó gondolatok. Sosem voltam az a ember, aki képes lenne ilyesmire. Inkább csak hagyni szoktam, hogy az érzelmeim vezéreljenek hasonló helyzetben. Sajnos most ezt a küldetés célja meggátolja. Ez a rutin meló talán, nagyobb lesz, mint elsőre tűnt és igazi keresztút lesz ninja utamon, ami hatással lesz a jövőmre. Az emberi, vagy az eszköz oldalam jön ki belőle erősebben. Mindenki tudja egy ninjának, melyik lenne a jobb. De az vajon a személynek is a hasznára válik? A válasz a jövőben rejlik.
A lány két további kérést még szeretett volna intézni felém, de hintó lassítani kezdett és kintről mozgás zaja hallatszott. De nem olyan volt, mint korábban a rajtaütésnél. Kishina hamar felegyenesedett és elővette a tőle elvárt hercegnős arcát. Mikor kinyílt a hintó ajtaja, az öreg Shinogake nézett be rajta, és jelentést tett arról, hogy mikor érünk célba és, hogy lesz még egy éjszakai pihenőnk közben. Ezután vissza is tért a helyére, a lány pedig folytatni tudta, amit félbeszakítottak.
* Találkozni a szerelmével, ez nehezebb lehet, mintha meg kellene szöktetni a lányt. Egy ismeretlen helyen, információk nélkül ráadásul az idő is szorítani fog. És ha meg is találom, hogy juttatom el egyiket a másikhoz? Ha viszont sikerülne mégis a későbbi jelzés, már gyerekjáték lenne. De ha ezzel nyugalmat tudok adni a lány szívének, megpróbálom.
Amint sikerült tisztázni magamban, a kérések nehézségi szintjét már könnyebb volt választ adni a lánynak.
- Amit kérsz az nem biztos, hogy könnyű lesz. Nem isemrem a helyet, nincs semmi indulási alapom, és azt sem tudom mennyi idő fog a rendelkezésemre állni. Lehet, hogy egy jó őrzött tömlöcben van bezárva, de az is lehet, hogy egy sima pincébe. Ennek fényében mg kell értened, hogy nem tudok biztosra ígérni semmit. Ennek ellenére megpróbálom.

Ahogy az öreg mondta hamarosan megérkeztünk egy fogadóba, külön szobákat kaptunk. Az egyén közvetlen a hercegnőé mellett volt. Valószínűleg azért, hogy bármikor bevethető legyek. És ha a megérzéseim helyesek a másik oldalról az öreg rabszolgahajcsárral volt szomszédos a lány szobája. Mikor megláttam, hogy az öreg bemegy hozzá valami olyanra vetemedtem, amit egyébként nem csinálnék. Közel ültem a falhoz, chakrát vezettem a fülembe és úgy hallgatóztam. Hátha hallok, majd valami használhatót Kaza hollétéről, vagy bármi használhatót. Ehelyett leginkább esküvői fogadalom gyakorlását hallottam és szidásokat, hogy miért nem jó úgy a szöveg.
* Szegény lány vajon az oltárnál majd oda képzeli szerelme fejét a hercegé helyére, hogy eltudja mondani ezeket a nyilvánvaló hazugságokat. És ha igen nem szakadna esetleg sírva a szomorúságtól?
A gyakorlást hallgatva lassan telt számomra az idő. El sem tudtam képzelni Kishinának mennyire lassulhatott el az idő. De azért csak eljött az a pillanat, hogy az öreg is úgy érezte ennyi elég volt. Bár szerintem csak akarta, hogy a lány kialvatlan legyen a ceremónián. Távozása után már nem kellett arra figyelnem mond e valami használhatót így ténylegesen, odafigyelve tudtam gondolkozni.
* Mi lenne a legjobb módszer a kutatásra, és hogy nem gyanakodnának? Ha egy testőr kezd el kérdezősködni egy olyan dologról, amiről nem is tudhat még a legegyügyűbb őr is szagot fogna. Ha pedig fel alá masírozva keresgélnék, szintén felkeltené a figyelmet. Milyen esetben nem gyanakodnának? * Töprengtem egy darabig, végül tényleg jött egy használható ötlet. * Ha Shinogake alakját fölvéve érdeklődnék az nem lenne gyanús. Vagy ha mégis rákérdeznének, neki lenne indítéka arra, hogy miért akarja látni a férfit.
Ezzel végre volt egy tervem is a holnapi keresésre, amivel a siker esélye nagyobb a lebukásé, pedig minimális lehet.

Hyuuga Hanabi Pént. Jún. 26 2020, 17:58

A hercegnő utolsó kijelentésedre, melyben összefoglaltad kérése nehézségét, csak egy halk "köszönöm"-öt lehelt feléd. Annyi mindent köszönt már meg. Nem is véletlen, hisz sok mindent ígértél és tettél is meg érte. Vajon hogy járt volna szegén lány, ha csak egy, a küldetést vakon követő shinobit rendelnek mellé? Még a gondolat is elég iszonyú.
[...]
-Fogadalmammal most kedvesem, egyesítsük népeinket, épp úgy, ahogy most minket is egyesítenek. Frigyünk kitart majd míg világ a világ és ígérem, neked én leszek a legszebb szál virág. Virág, kit a szeretet szenvedélye öntöz majd, ki hűen szolgálja népét és épp úgy férjét. Virág, ki fejet hajt az esőnek, és a király oldalán állva várja a teendőket. Királynő leszek én neked, melynek szeretetem lesz a záloga. Királynő leszek én neked, s közös népünk szimbóluma. Égjen tehát a szerelem örök lángja szívemben, és ki ne oltsa azt semmi, kedves férjem. Fogadom, s neked adom mindenem. - szavalta el újra és újra a hercegnő. Hangja lágy volt és selymes. Alázattal és bájjal teli. Hamis szerelemmel volt minden egyes szava megtűzve, mellyel bánatát rejtette el. Fogai alól ahogy kigördültek a szavak, úgy tört meg lelke is. Darabról darabra adta fel a hitét és minden álmát. Percről percre vállt jövője egy képzeletfoszlánnyá. A fogadalom egyre lassabb és halkabb lett. Egyre inkább veszett ki belőle az élet. De a hercegnő mégis elismételte újra és újra. Mondta, míg az álom teljesen el nem ragadta. Sőt, még álmában is szavalta ezt a borzalmat. Hisz emlékeznie kell. Ez az ő kötelessége...
[...]
Másnap már kész tervvel ültél a hintóra. A maradék pár órára azonban a kocsis mellé ültettek. Shinogake ült most a hercegnő közelébe, azzal az indokkal, hogy "olyanná kell alakítania a hercegnőt, hogy méltóan nézzen ki a herceggel való találkozásra". Ennek valószínűleg a fele hazugság volt. Persze, benne volt a pakliban, hogy csinosítani kell Kishinát, azonban az is közrejátszott, hogy a személyiségén faragjon. Meg persze, hogy beszéljenek az egyesség részleteiről. Valószínűleg aközben is a hercegnőt fenyegette, miközben a kocsis a lovak közé csapott és haladtatok a végtelennek tűnő földúton. Amennyiben szeretnéd, ha felerősíted chakrával a hallásod, belehallgathatsz könnyedén a diskurzusba. Volt pár olyan hang és szó, amihez erre se volt szükség. Az öreg úr elég hangosan osztotta ki a hercegnőt. Szinte kiabált vele. A kocsis pedig melletted csak lesütötte szemét.
- szegény hercegnő, megvan áldva ezzel a bolonddal! - morogta miközben sóhajtott egy mélyet.
[...]
Délután volt már, mire megérkeztetek a faluba. Ott rögtön egy díszes kíséret fogadott benneteket. Két őr és egy díszes ruhás öreg úr. Hasonló Shinogake-hez. Mindannyian hófehér ruhát viseltek, arany szegéllyel és díszes csipkemotívummal a vállrészüknél. Ez valószínűleg valami féle rangjelzés lehetett. A két őr, közrefogta az öregebbiket. Mind a hárman mélyen meghajoltak és elvárák, hogy ti is ezt tegyétek. Mikor mind kiszálltatok, az egyik őr elvezette a kocsist, hogy hol helyezheti el a hintót és hol a lovakat, végül pedig az ő számára kijelölt szállást.
- Üdvözöllek benneteket! - tárt szélesre karjait az idősebb úr - Annyira vártuk már a hercegnő érkezését - mondta miközben egy széles mosolyt villantva megcsillogtatta barnás árnyalatú fogsorát- Az én nevem Keshinoga! Én fogom megmutatni a lakrészeteket és tájékoztatni a holnapi ceremónia menetéről. A hercegnő ruhája már a szobájában várakozik. Holnap reggel pedig megy hozzá a falu két legügyesebb leánya, segíteni felkészülni a szertartásra. Ninja - nézett rád - Te az őrök közelében kapsz lakrészt, azonban éjszaka te őrzöd az úrnőt, felváltva az őrségünkkel. Shinogake úr, maga pedig a nemeseknél kap lakhelyet. A szertartás pontban délben fogja kezdetét venni! -jelentette ki - egy perccel se később- morogta. - most viszont: kövessenek! -mondta, majd megindult egy fehér kövekkel kirakott úton.
Ha körbenéztél a falu fő színei az arany, a fehér és a márvány volt. Letisztult színek és mégis túl giccses kivitelezés. Aranyló tetők, márvány oszlopok és olyan színű házfalak amelyeket biztos minden nap takarítottak. Egy dologra azonban figyelmes lehettél. Sok ház oldalán ugyanazokat az értelmetlen freskükat láttad mint az előző faluban. Csupán itt a sok fekete pont közül egy hófehér tűnt ki.
Mikor elértétek a hercegnő lakhelyét, ő meghajolt és elvonult. Utoljára pedig még rád pillantott. Szemeiből ordított a segélykérés.
Téged az őröknél szállásoltak el. Egy magas bástya szerű épület második emeletén kaptál egy apró, mégis meglehetősen tiszta szobát. Pár perc múlva egy fiatal cselédlány kopogtatott be hozzád, kezében egy tálcával. Egy kis adag fehér miso leves, 4 onigiri, 2 dango és egy kevés curry volt elhelyezve rajta, egy pohár vízzel. Ha elveszed tőle, a lány meghajol és távozik. Ha nem, akkor befurakszik melletted és lerakja az ágyad mellé.
Sötétedésig van időd körbenézni a faluban, este azonban jönnek az őrök, hogy elvigyenek a hercegnő háza elé és elmagyarázzák milyen sorrendbe fogjátok váltani egymást. Mit teszel addig?

**Aokaze Atsushi** Vas. Júl. 05 2020, 19:33

// Hyuuga Hanabi: A vér kötelez //

Este a hallgatózás, és a Kaza megtalálásának terve kiötlése után lassan elaludtam. A sok éves rutin miatt megtanultam éberen aludni, szerencsére nem kellett semmire felkelnem. Ennek ellenére az ilyen alvástól sosem tudtam magam kipihenni rendesen. De egy ilyen alvás is több a semmi, és a ninja szervezete hozzá van szokva a több napos virrasztáshoz is, ezért nem is visel meg túlságosan a dolog. Reggel megújult formációval haladtunk tovább, a hintón én a kocsis mellé kerültem, az öreg pedig hátra ült a lányhoz. A tegnap este után nem láttam értelmét, hogy ma is hallgatózzak, és mint később kiderült nem is kellett, az öreg olykor úgy felemelte a hangját, hogy elől is hallottuk. Az értelmetlen agressziója dühített, de elnyomtam érzelmeimet. Viszont az is kiderült nem csak én találom túlzásnak Shinogake viselkedését.
– Igen, de miért ilyen vele? Gondolom, te a faluból származol, csak tudod mi ennek a viselkedésnek az oka. Ugyan nem régi ismeretség, de látszólag a lány hercegnőhöz illő viselkedést produkál mindig. Ezért nem is értem mire ez a hangnem.

Délutánra értük el úti célunkat, ahol a személyzet már várta érkezésünket. 3 fős fogadóbizottságról volt szó, egy bácsika ránézésre korban és beosztásban Shinogakére hasonlított, azt csak remélni lehetett, hogy a személyisége eltérő lesz. Akik pedig a két oldalán álltak fegyveres őrök voltak a 30-as éveikben járhattak. Miután leszálltam a hintóról jó kísérő módjára hátrasiettem, hogy ajtót nyissak Kishinának és lesegítsem. Ezután kölcsönösem meghajlással üdvözöltük egymást.
A köszöntés után gyorsan elmagyarázta, hogy fog zajlani a holnap, és ki hol kap szállást valamint, hogy mik lesznek a további feladataim. Ezután gyalogszerrel indultunk tovább a faluba. A házak színei fehér alapon arany díszítést kaptak, csak úgy, mint a helyiek viselete, fogadóbizottságunk tagjainak ruházata alapján. Ahogy haladtunk szemügyre vettem települést., és azt próbáltam fejben kisakkozni, hol lehet a tömlöc ahol Kazárt tartják fogva. Eleinte nem találtam a célnak megfelelő épületet, azt viszont hamar le lehetett szögezni, hogy a két falunak közös múltja van. Hasonló díszítések voltak az itteni házakon is, mint ahonnan indultunk. Volt amiken vésetek voltak és akadtak olyanok amiken képek kaptak helyet. A helytörténetet elmesélő alkotások hasonló technikával készültek, hogy a történetek is ugyan azok lettek volna arra nem emlékszem, annyira nem vettem szemügyre őket.
- Keshinoga-sama, ha nem lenne gond szeretnék, majd jobban körbenézni a faluban, hogy jobban megismerjem a helyet. Egy testőrtől talán nem megszokott ez a kérés, de út közben támadás ért minket. Akkor sikerült visszavernem őket, de nem tudom ennyivel belenyugodnának a dologba. Mivel egyikük ninjutsut is használt ezért szeretném jobban megismerni a helyez, hogy ha nagyobb harcra kerülne a sor a károkat minimalizálhassam.
* Valószínűleg nem sejti, hogy a hercegnő megosztott velem mindent, és neki akarok segíteni. És az engedélyezett körbeszaglászással, csak a srácot akarom megkeresni a börtönben.
Mikor megérkeztünk a hercegnő szállásához elvállás közben nem a megszokott magaboztosságot sugározta tekintete. Lélektükreiben láttam a bizonytalanságot, nem mondhattam semmit. De egy biztató mosollyal próbáltam erőt önteni belé. Eztuán megérkeztünk az én szálláshelyemre, egy vaskos falú nagy területű kocka épületbe. Az épület erődítményszerű felépítésű volt. Nem is kétség hogy katonai célokra van felhasználva.
* Ez lesz az, bizonyára van egy tömlöc a pincében. Itt kell elkezdeni a keresést!
Nem sokkal azután, hogy magamra hagytak a szobámban valaki kopogtatott, természetesen ajtót nyitottam és átvettem a hozott ételt. Mivel okom nincs azt feltételezni, hogy meg akarnának mérgezni így asztalhoz ültem és megettem a levest és a curryt. A többit, mivel jobban elállnak meghagytam későbbre.
Az étkezés után nem is vártam tovább elhagytam a szobát és elindultam körülnézni.
Ha a vendéglátónk engedélyt adott a körülnézésre, akkor természetesen azt kihasználva nézek körbe először a faluban, hogy ne fogjanak gyanút, majd utána a bástyában.
Ha pedig nem akkor csak lesétálom az ebédet, majd a késő délutáni órákban megpróbálok egy Shinogake álcával körbenézni.

Hyuuga Hanabi Szomb. Júl. 18 2020, 19:29

A kocsis szemei kissé kikerekedett a kérdéseden. Nem számított rá, hogy visszakérdezel arra amit mondott. Nyelt egyet majd megköszörülte a torkát miközben fél szemmel rád-rád sandított.
- A hercegnő sok mindent jól csinál, de nem olyan jól mint ahogy Shinogake elvárná. Ő egy tökéletes uralkodót szeretne a falu élén tudni. - mondta - Amíg a hercegnő távol volt, Shinogake volt az, aki vezette a népet és egyengette a falu minden bajos ügyét. Most viszont fél átadni a rangját és az embereket a jogos uralkodónak. - mondta majd megrántotta a vállát - Mindenki szereti a hatalmat.

[...]

Keshinoga épp menni készült már útjára, mikor kérdéseddel megállítottad őt.
- Rendben ninja, nézelődj amíg be nem sötétedik. Az éjszaka mielőtt őrködni indulsz, küldetek hozzád valakit aki majd körbevezet és az őrhelyedet is megmutatja majd. - Szemeiből csak úgy sugárzott, mennyire megvet téged. Szinte undorodott. Mintha csak egy pár levetett vizes ruhadarab lettél volna, ő pedig egy uralkodó. Hisz neki te csupán egy eszköz voltál, pont úgy mint Shinogakénak. Olyan voltál mint egy kard, ami lehetővé tette a népek egyesülését. Csupán egy eszköz.. ennyi lennél?

[...]

Az étel - mint ahogy remélted - nem volt mérgezett. Sőt, kifejezetten ízletes lehetett, főleg az elmúlt pár nap ételeihez képest. Így már, teli hassal láthattál neki a keresésnek - ami nem hátrány-.
Először a faluba mentél. Az elrendezés hasonló volt mint a másik faluban ahová elsőként érkeztél. Apró világos házak melyeknek fala, mintha csak gyurmából lett volna összetákolva, olyan volt. S mindegyiken valamiféle díszítőelemet véltél felfedezni. A színválasztás a fekete, a fehér és az arany volt mindenhol. A Jin-Jang motívum pedig minden ház ajtaja felett egy csiszolt fadarabról lógott alább. Ezek az ellentétes árnyalatok voltak azok, amik mindenhol megjelentek. Az igazi ellentétek, melyek mégis gyönyörű és tökéletes egészet alkottak.
A falu emberei is világosabb színebe jártak. Azonban rajtuk nem csak fehér és arany volt. A szivárvány minden színében pompáztak, csak épp annak pasztelles árnyalataiban. Úgy néztek ki mint bármelyik lakos. Idősek és fiatalok, gyermekek és dolgozó emberek. Arcuk mosolygós volt, kedélyük pedig ránézésre is jó. A távolban pedig csoportosultak is. Ha közelebb mentél a piacteret fedezted fel. Sok színes és értékes portéka volt ott. Némelyeket felismerhetted, hogy Konohából hozták.
Elképedve néztek téged, mint valami cirkuszi látványosságot. Valószínűleg nem minden nap láttak ninját. Az asszonyok összesúgtak mögötted a gyerekek pedig követték a lépteidet. Egy árus pedig kiabálni kezdett.
- Ninja! Gyere ide, nézd meg a portékám! Ez bizony még mind konohából van! - Mondta majd széttárta a kezét. Finom pamut volt az. Ruhák, szőnyegek és anyagok több színben. Majd a mellette lévő árus szólalt meg:
- Konoha.. milyen gyönyörű hely is az. Mikor jártál ott utoljára shinobi? Még mindig olyan csodás mint a könyvek leírják? - lágyult el a férfi hangja. Előtte pedig könyvek sorakoztak. Történetekről és legendákról. A Shiro és Kuro nép legendáiról.

[...]

A lakóhelyedre visszatérve lemehettél a legalsó szintre. Ott azonban egy őr megállított egy rácsos ajtó előtt. Nem volt jogosultságod belépni. A szobához visszaérve egy őr már várt rád, hogy megmutassa hol is kell majd őrt állnod.

**Aokaze Atsushi** Kedd Júl. 21 2020, 21:46

// Hyuuga Hanabi: A vér kötelez //

Megkaptam Keshinoga engedélyét, így nem kellett a zsémbes Shinogake képében körbejárnom a települést. Ahogy haladta ma faluban rá kellett jönnöm a helyiek úgy öltöznek, mint akiket leokádott egy szivárvány. Rengeteg szín virított egy-egy ruhadarabon, amihez képest az őrök és magasabb rangú egyének hófehér ruházata teljesen normálisnak hat. A menetelésen nem volt éppen visszafogott. Fejpántom vonzotta a felnőttek pillantásait, amivel még annyira nagy baj nem is volna. De a gyerekekel már más volt a helyzet. Csillogó szemekkel követték lépteimet. Ez kissé szokatlan volt, olyan volt mintha valami híresség lennék. Elvégre a faluban annyi ninja rohangál, hogy nem izgatja a népeket egy újabb jelenléte. Kivéve, ha az egy nevesebb shinobi, mint mondjuk a Hokage, Naruto, Sakura és még sorolhatnám. Mikor megúntam a körém gyűlő aprónép tömegét, megálltam és néhány alap dologgal próbáltam elkápráztatni őket. A Henge no jutsut segítségével felvettem néhányuk alakját, létre hoztam magamról egy bunshint is. Még a Ninpo: Hari Jizou(Ninja Művészet: Tüskés Védelmező)-t is bevetettem, frizurám méretének változtatásával. Hol derékig, hol bokáig növesztettem fekete sörényem, majd állítottam alap hosszúságúra. Előadás közben odahajoltam a gyerekekhez.
– Mondjátok csak! Az elmúlt hetekben nem hoztak az őrük gonosz bácsit a faluba? Megpróbálom a gyermeki naivitást és őszinteséget kihasználni információszerzésre, Kishina szerelméről. A kérdésem után még megismételtem pár trükköt a korábbiakból, hogy elfeledtessem velük a kérdésemet. A produkciók után végre szétszéledtek, én pedig kíséret nélkül folytathattam a sétálást. Végül beértem a feltehetőleges piactérre, mert elég sok árus volt a helyszínen rengeteg különböző portékával. Páran oda is hívtak, hogy csodáljam meg a Konohából származó árukat, volt olyan is a ki a falu felől érdeklődött
* Miért érdekelne engem Konohai holmi? Ott lakok.
Gyorsan vetetem rájuk egy pillantást. – Igen kiváló minőségűek, látszik hogy falum béli.
– Tegnap jöttem el otthonról, hogy őszinte legyen nem olvasok a faluról szóló könyveket, így nem tudom mihez viszonyítja ön a helyet. De arról biztosítani tudom, hogy máig gyönyörű!

A bástyában a pincénél egy rácsos ajtón nem tudtam tovább, jutni. Legalábbis anélkül nem lehetett volna, hogy egy őrt le ne üssek, de akkor felfedem azt, hogy valójában a lánynak akarok segíteni. Végül elmentem, vártam egy kicsit, majd egy elhagyatott folyosón alakot váltottam. A Henge no jutsuval magamra öltöttem Shinogake alakját és ismét megpróbálkoztam a lejutással.
Ha így sem engednek le, akkor abbahagyom a próbálkozást, és visszatérek a szobámba, hogy várjak a beígért őrségváltásra.

Hyuuga Hanabi Vas. Szept. 27 2020, 10:58

A gyerekek olyan ámulattal figyelték a mutatványodat mintha soha életükben nem láttak volna még shinobit. szemük csillogott és mámorodva figyelték az amúgy egyszerű mozdulatokat. Ők is leutánozták a kézjeleket -bár természetesen semmi se történt -mégis eljátszották, mintha nekik is nőne a hajuk, vagy mintha belőlük is több lenne.
Mikor lehajoltál hozzájuk, ők elkezdtek gondolkodni azon amit kérdeztél. Majd az egyik kislány szólalt fel.
-Nekem apukám azt mondta, hogy van az őrök pincéjében egy gonosz bácsi aki el akarja venni a hercegtől a szerelmét... ez nagyon csúnya dolognak hangzik. - mérgelődött.
- Igen ezt nekem is mondta anya! - szólalt fel egy kisfiú.
- Az én apukám az őrség tagja és szerinte kedves a bácsi. Azt mondta a bácsi nagyon szereti a hercegnőt. - mondta egy másik kisfiú aki aztán rád nézett - most ki szeret kit? - s az összes gyerek értetlenül kezdett figyelni téged.

[...]

Az árusok próbálták rádsózni a termékeket amiket te nap mint nap látsz. A férfi pedig annak hallatán, hogy Konoha valóban szép, rendesen ellágyult. Elképzelte milyen is lehet egy nagy és mesébe illő faluban lakni. Mikor ez a falu sokkal inkább tűnt mesebelinek. Sőt...
Amennyiben nem vásárolsz tőlük, kis idő után megpróbálják megvenni tőled a ruhád, a fegyvereid és a fejpántod is. Ha nem adod nekik, morcosan elfordulnak tőled.

[...]

Mikor Shinogake alakjában próbálkoztál lejutni, az őr meghajolt elötted.
- Nagyságos úr! - Szólt tisztelettel majd felnézett - Miben segíthetlek? - amennyiben le akarsz menni, már nyitja is ki neked az ajtót - Lekísérjem a nagyságos urat? Veszélyes lent! - kérdezte tiszteletteljesen. Ahogy döntesz, az őr úgy cselekszik.
A hosszú sötét és dohos csigalépcsőkön leérve egy mély pincébe érkeztél meg. A falak nedvesek voltak a páratartalom pedig fullasztó. Mégis dermesztően hideg uralkodott. Vérfagyasztó volt a csend, mely leülepedett a helyre. Csupán egy vízcsepp monoton koppanásai törték meg a zajongó semmit. Lépteid úgy hatottak a csendhez hozzászokott fülnek akár egy éles sikoltás.
- Vége van már? - súgta hallkan az egyetlen rab, aki a cellasoron tartózkodott.

//Először is, hatalmas elnézést a késésért! A türelmedért +20chakra és egy választható maximum B szintű technika amit kérlek a következő postodban jelezz, hogy melyiket választottad.
Itt pedig szeretném megköszönni az eddigi játékot! Nagyon szerettem neked mesélni, és szerettem volna még ezt kalandod végig vinni. Azonban kissé túlvállaltam magam az életben, melynek eredményeképpen nem tudok már olyan gyakorisággal és olyan minőséggel mesélni, mint ahogy azt szeretném. Így most leadom a kalandmesteri rangot. Azonban ne izgulj, jó kezekben leszel! A kalandodat Jiraiya fogja átvenni^^ További jó játékot (és jó mesélést) kívánok neked! ^.^ //

**Aokaze Atsushi** Pént. Okt. 09 2020, 22:48

// Jiraya & Hyuuga Hanabi: A vér kötelez //

// Bocsánat a lassúságért, köszönöm Hanabi az eddigi játékot és remélem, ha rendeződnek a magánéleti dolgaid még látlak a mesélők soraiban. ^^ Valamint szeretném megköszönni neked is Jiraya, hogy átveszel és nem hagysz kallódni a félbeszakadt mesélések topicban. Very Happy

//

A gyerekek jó informátoroknak bizonyultak, őszinték és a tabu fogalmát csak felszínesen kapargatják. Ám még így sem minden cukor és máz, saját kíváncsiságomat sikerült kielégítenem. De ez elindított egy láncreakciót a gyerekek közt a szerelmesekről, és a szerelemről. És mivel ők nincsenek tisztában a dolgokkal, a legközelebbi felnőttől kérnek felvilágosítást.
* Remek ezt most jól megcsináltam! Mégis hogyan meséljek 10 éves gyerekeknek arról, hogy mi az érdekházasság? Számukra a család, szerelem és a szeretet egy és ugyan az. Nem törhetem meg a hitüket, a végén talán még saját szüleik egymás iránt érzett szeretetét is megkérdőjeleznék.
- Tudjátok… hogy is kezdjem el? - vakarom meg tarkómat - a szerelem az a szeretet egy magasabb foka. Szeretni sok embert tudunk, de szerelemmel szeretni jó esetben csak egyet, ritkán kettőt. Így van most a hercegnő is, ő is kettőt szeret a hercegeteket és a bácsit a börtönben. Ám a két férfi csak azt az egy lányt szereti, ezen pedig összevesztek, de ez nem jelenti azt, hogy bármelyikük is rossz ember lenne. Igaz? A lány pedig választani kényszerült kettejük közül és úgy döntött a hercegetekhez megy feleségül. Remélem ezzel a válasszal sikerült megválaszolnom a kérdésedet.
Ahogy befejeztem intettem a fiataloknak és egy gyors szökkenéssel elmenekültem az esetleges további kérdések elől.

...

A piaci árusok kiállhatatlanok, először csak rám akarták tukmálni portékájukat. De számomra a kínálatuk felesleges volt, Konohán kívül megvenni a Konohai portékát olyan mintha a szomszédban pékség lenne, én mégis egy másik faluba mennék el kenyérért. Bolondság lenne, amit csak a leghülyébbek követnek el. De hogy ne legyek kőszívű, dicsértem árujukat helyette, hogy a tényleges potenciális vásárlók érdeklődést felkeltsem. Ám ez sem volt elég számukra, ezután erőszakosan tőlem akartak vásárolni, ruhámat taperolták, és ninja eszközeimet próbálták fogdosni. Alig bírtam kievickélni békés módon a tömegből, amint megtettem végigtapogattam magam, minden cuccom megvan-e. Amint megnyugodtam sietős léptekkel hagytam magam mögött a piacteret.

...

Shinogake alakjában már másképp ált az őr a lejutási szándékomhoz. Nem állta az utamat sőt még kíséretnek fel is ajánlotta magát.
- Szükségtelen a jelenléte! Lent egy a szabadságától megfosztott ember van, és nem egy kénye kedve szerint kijárós sorozatgyilkos. Vagy azt akarja mondani eleresztette? - tartok egy rövid hatásszünetet - Na, ugye hogy nem! Most pedig, ha jót akar magának kinyitja nekem a bejáratot!
Az őr kinyitotta a kovácshegesztéssel készített rácsot, majd ahogy áthaladtam rajta visszazárta, a zsanérok mindkét mozdulatnál csikorogtak. Ez arra utalt nem kezelik kellő odafigyeléssel. Pár méter után az utolsó ablak mellett is elhaladtam, ami természhetes fényt biztosított a folyosón. A lépcső kezdeténél egy olajlámpás volt fellógatva egy a falból kiálló akasztóra. A fényforrás leemelése után elindultam lefelé, a padló és a falak nedvesek voltak ezért óvatosan kellett lépdelnem nehogy elcsússzak. Nem lett volna jó a kelleténél gyorsabban lejutni a tömlöcbe a seggemen végigcsúszva. Mikor végre leértem szomorúan kellett summáznom a levegő itt sem kellemesebb, és fény sincs túl sok, néhány lámpás világított csak a folyosó falain, távol a celláktól, nehogy a rab felhasználhassa őket valami őrültségre. A pince csöndje még számomra is frusztráló volt ezzel a félhomállyal társítva. Hangot mindössze a plafonról lehulló vízcseppek, és a lábaim padlóval való találkozásaik adtak, ahogy haladtam a rácsok mellett, amit végül egy idegen halk, hangja törte meg.
- Minek van vége, az esküvőnek? Még el sem kezdődött. Te lennél Kaza, akivel Kishinát zsarolják?
Kérdezek vissza a válaszadás után. Szándékosan nem fedem fel magam a férfi előtt, amíg nem vagyok biztos a dolgomban.

A választott maximum B szintű jutsu:
Katon: Higakure no Jutsu
Erdőségek - Page 28 IqGUhxPU_o

A technika létrehozása igen egyszerű. A ninja az elemi chakráját a testén kívülre irányítja, majd azt átalakítva folyamatosan fel-fel tünedező lángcsóvákat lobbant fel nagy mennyiségben. Ez ugyan kevés chakrát igényel, azonban minél tovább használja és minél nagyobb területen, annál több chakra használódik el. Ezzel a technikával a közelben lévő ellenfeleket is meg lehet égetni, ugyanis a lángcsóvák nem kellemes égési sérüléseket okozhatnak, valamint a kíváncsi szemek elől is elrejtheti a használót, bár nem olyan hatásos, mint a Kirigakure no Jutsu.
Magyar Név: Tűz Elem: Tűzben Rejtőző Technika
Típus: Kiegészítő, Védekező, Támadó
Besorolás: D
Chakraszint: 120

Ajánlott tartalom