Re: Kiképzőterepek

Jiraiya Pént. Júl. 03 2015, 00:21

// Erisa & Koizumo - Sietek, hogy haladjatok //

- Azt majd csak azután tudjátok meg, hogy elsajátítottátok azt a technikát, amit most meg fogok nektek mutatni. Valószínűleg Sayuri és Yuu most ugyanezt teszik valahol máshol, így legyetek ügyesek, ha be akarjátok őket érni. Ugyanis a Küldetés holnap kezdődik, oda pedig az egész csapatnak mennie kell.
Mondta Mugo, majd kissé eltávolodott a Geninektől és oldalra fordult. Valószínűsíthető volt a kézjelek megformálásából, hogy egy technika bemutatására készül, ám erre szavai is ráerősítettek.
- Koizumo! Figyel, mert csak egyszer mutatom meg!
Kacsintott féloldalasan a Geninre, majd nagy levegőt vett, majd kifújta azt. Ahogy a levegő elhagyta a száját, a két Genin láthatta, hogy a kifújt levegő hullámzik, mintha valamiféle meleg gáz lenne. A következő pillanatban, pedig Mugo-sensei benyúlt a zsebébe és elővette öngyújtóját, amit a szájához emelve szikrára lobbantott, ekkor pedig a kifújt levegő szélsebesen begyulladt, hatalmas lángszórót hozva ezzel létre, amit Mugo-sensei folyamatosan táplált a kifújt levegővel. A technika néhány másodperc múlva abbamaradt, a Kiképzőtéren lévő Geninek pedig úgy nézték a Senseit, mintha valami Isten lenne. Mindenki érdeklődött a mutatvány iránt.
- Ennek a technikának a neve: Katon: Kasumi Enbu no Jutsu // Tűz Elem: Köd Tánc Technika. Rendkívüli katon ninjutsu és kevés veszéllyel jár, azonban van egy nagy hátránya: Tűz kell a használatához. Persze ez viccesen hangzik, de elmagyarázom: A technika lényege, hogy a kézjelek elmutogatása után elegendő mennyiségű elemi chakrát gyűjts a tüdőbe, elkeverve a beszívott levegővel. Ezután ezt a nagyobb mennyiségű chakrát, ki kell fújnod, de úgy, hogy a chakrád áramlása legyen nagyobb és ne pedig a kilégzett levegő mennyisége. A Kilégzett levegőnél csak a nyomásra figyelj, a mennyiséget az elemi chakra végzi el! A kifújt, elemi chakrával kevert levegőt egyfajta gázzá kell alakítanod, ami nem nehéz, ugyanis az Elemi chakra felveszi a tűz tulajdonságait, így hogyha kisebb szikrával, vagy lánggal érintkezik a kifújt levegő, az azonnal begyullad. De vigyáz, ugyanis ha nem elég nagy a nyomás, téged is körbe vehet a gáz, ami ugyanúgy téged is megégethet. A technika egyébként az egyik legjobb Katon Ninpo, ugyanis az ellenfél még csak nem is sejti, hogyha körbeveszed őt egy ilyen gázzal.
Fejezte be, majd Erisa irányába fordult.
- Most te figyelsz, Hime-chan.
Jelenti ki a Sensei, majd látszik rajta, ahogy kicsit koncentrál. Tenyereit maga elé téve, egymással szembe fordítja őket. Ha a két Genin koncentrál, láthatja, ahogy a férfi tenyerei között mozgolódni kezd a levegő, végül összenyomja a két tenyerét. Az eredmény egy hatalmas "légrobbanás" ami hátrataszítja Koizumot és Erisát is, sőt! Ledönti őket a lábukról. A szél igencsak komoly erőt képvisel, ám a technikától egyáltalán nem szenvedett sérülést a csapat. Főleg azért nem, mert nem is volt annyira erős. Miután a két Genin felállt, Mugo Erisának is elmagyarázta a technika működését, persze nem mondott el túl sok mindent, csak annyit, amennyit feltétlenül szükséges.
- Ez a technika a Fuuton: Reppusho // Szél Elem: Erős Szélvihar Tenyér. A technikához nem szükséges kézjel, de ha szeretnéd, akkor a Kos, Patkány és Sárkány kézjeleket használd, ugyanis ezek általában a Szél elemű technikáknál segítik a chakra mozgásának sebességét. Ezen kívül a chakrakontrollodra kell hagyatkoznod, ahogy Koizumonak is. Mozgassátok, irányítsátok, érezzétek a chakrát! Ha nem megy, akkor meditáljatok, kapcsolódjatok ki, váljatok eggyé az elemetekkel! Erisa! A technika során a Fuuton chakrát a két tenyeredbe kell koncentrálnod, egészen addig, amíg egy helyre nem sikerül sűríteni úgy, hogy némi taszítást érezz a két tenyered között. Persze magasabb szinteken, mikor már profin használod a technikát, akkor nem szükséges ez a procedúra, mert egy csettintéssel is előidézhetsz ilyen légáramlatot, de a kezdeteknél fontos alap lehet a számodra! Érezd ahogy a két sűrített Fuuton Chakra tömeg szorítja ki egymást, majd amikor úgy érzed, hogy elég chakrát gyűjtöttél össze, egész egyszerűen csak engedd el és irányítsd előre. Ez ha minden jól megy, akkor egy nagyobb széllökést eredményez, ami akár képes és ledönti a lábáról az ellenfeled.
Mondta Mugo-sensei, majd a kezében lévő öngyújtót odadobta Koizumonak.
- Használhatod ezt. - mosolyodott el - Amit még tudnotok kell segítséggyanánt, hogy az érzelmek nagyban befolyásolják egy-egy technika hatásfokát. Legtöbbször a heves és lendületes, túlfűtött érzelmek erősebbé, de kevésbé kontrollálhatóvá tehetik a technikát, ezért Te Koizumo, nagyon vigyázz a haraggal és a dühvel. Ezt komolyan mondom... Az érzelmek nem csak a technikákra, de a testetekre, elmétekre és így a chakrátokra is hatással vannak. Olyan a chakrátok, amilyen a természetetek. Ezért képesek a Szenzorok is sokkal erősebben érzékelni azokat a ninjákat, akik érzelegnek és érzéseket táplálnak önmagukban egy-egy küldetés során. Erről még fogok nektek beszélni, de ezt jobbnak találtam elmondani nektek.
Fejezte be végül Mugo, majd átsétált a két Geninje között és ráhelyezte mindkettejük fejére a kezét. Persze csak egy pillanat volt, egy pillanat simítás, de a bizalom és a törődés jele. Vajon tényleg ennyire szeretné a Geninjeit? Elég megviseltnek tűnt, amikor az étteremben is a komoly döntésekről és arról a Sötétségről kellett beszélnie...
- Képzeljétek el... Meditáljatok rajta és képzeljétek el, hogy hogyan fog kinézni amikor létrejön! Lássátok és érezzétek a chakrátokat!
Kiabálja vissza Mugo, mikor már több méterre eltávolodott. A Kiképzőtéren most szinte mindenki őt nézte, majd amint a Sensei eltávozott, a Geninek Erisára és Koizumora néztek. Ezután irigyen elfordították a fejüket...

// Ha kérdésetek van kérdezzetek, Mugo direkt nem mondott el mindent. Az is jó lenne, ha esetleg néhány részletet felfedezne a kari és magatoktól írnátok le a dolgokat. Smile

Koizumo: 10 Próbálkozás. AZ ötödikre kifáradsz, pihenned kell egészen sokat, hogy újra töltődj. Tizedikre sikerül, ám akkor már késő éjszaka van. (70 Sor)
Erisa: 8 Próbálkozás. A negyediknél kidőlsz, nagyon nehéz számodra, De a nyolcadikra sikerül, nagyjából egyszerre végzel Koizumoval. (70 Sor)
Kisebb meditációkat, kreatív próbálkozásokat, bármit amivel színesíthetitek a tanulást, nagyon szívesen látnék! Smile

Minél jobbat írtok, annál több a jutalom. //

Jiraiya Pént. Júl. 03 2015, 13:20

// Ai & Yoru - 19-es Csapat
Arra kérlek titeket, hogyha vásároltok (Amit itt a játéktéren egy mesélővel, vagy egy Élményben tehettek meg) akkor írjátok le azt, hogy: Mit Vesztek, Mennyit Vesztek és ha van ára, akkor az árát is. Ezért kérlek Yoru, a következő posztodba írd bele, hogy pontosan milyen "bogyókra" gondoltál (Bár leírtad) és hogy mennyi füstbombát vettél, mert a pénzt aszerint vonom le. //

Ismételten egy unalmas, hétköznapi nap Konohában, amit persze mostanában feldobnak a háborúról érkező hírek, a családtagok önfeledt boldogsága, amikor gyermekeik és családtagjaik hazaérnek sértetlenül... Vagy éppen a fájdalmas, szívbemarkoló zokogások, átkozódások és összetörések, melyek a halálhírek hallatán fakasztják ki az embereket. Ám ezúttal sem Yoru, sem pedig Ai nem találkozott ilyen jelenséggel. Most csak a poros és meleg Konoha utcáin csoszogtak végig az emberek tömegében, hogy elérjék úti céljukat és megmérettessék magukat.
Arról ugyan nem volt szó, hogy még egy próbatétel lesz a Genin Vizsga előtt, de nagyon úgy fest, hogy Tadaki-sensei próbára akarja tenni a képességeiket. Azonban Ő és Muzan-kun sincs még sehol. Vagy mégis? A távolból pont a két Genin találkozásakor, két alak tűnt fel. Lassan közeledtek a csapat felé, az egyik a megszokott Jounin öltözéket viselte, a másik pedig a tegnapi ruházatát. Muzan és Tadaki-sensei érkezett, majd mikor odaértek a csapathoz, Muzan odaállt Ai-chan mellé. Ezután természetesen Yoru is leugrott a fáról, így a két fiú közrezárta a leányzót.
- Elnézést a tegnapiért...
Vetette oda Muzan, ám szavaiban semmilyen megbánás nem hallatszott, ahogy az arcáról sem tükröződött le semmi. Ha a csapat esetleg beszélgetni akar, azt Tadaki-sensei megvárja, majd belekezd a mondókájába.
- Nos, azért vagyunk most itt, hogy próbára tegyük a képességeiteket. Egy olyan tesztnek foglak alávetni titeket, amit egy jó barátom mutatott meg nekem.
Mondta a férfi, majd elővett három darab csörgőt. Ez a három csörgő, egy-egy piros szalagon lógott.
- Elmondom a feladatotok lényegét: Ezeket a csengőket ide - Mutat az oldalára - kell felakasztanotok saját magatoknak. Tehát, mindenkinek az övén, zsebén, vagy bármely ruharészén kell fityegnie a csengőnek, amit nem vehet le magáról, csak akkor, ha azt a levétel után egy társa birtokolja. Tehát a háromfős csapatotok három csengővel fog rendelkezni, amit egymás között bátran cserélgethetitek vagy adhatjátok át egyazon embernek. A lényeg, hogy mindhárom csengőnek rendelkeznie kell egy gazdával. A feladat, hogy megtartsátok a csapaton belül a csengőket, amit nekem meg kell tőletek szereznem. Ha el veszek egy csengőt, akkor marad kettő. Azt a csengőt már nem lehet visszaszerezni. Ha a csapat elveszíti a második csengőjét is, akkor a következő szabály lép életbe: Aki kapja marja! Csak az maradhat Genin és csak az maradhat a 19-es csapat tagja a második csengő elvesztése után is, aki egy csengőt fog birtokolni a következő napkeltéig. Tehát, a második csengő elveszítése után a csapaton belül kell megharcolnotok a csengőért, mert aki nem rendelkezik majd vele, az mehet vissza az Akadémiára. Mindeközben persze, ha az utolsó csengőt is megszerzem, akkor mindhárman mehettek vissza és én Geninek nélkül maradok majd. Azonban, ha sikerül legalább kettő csengőt megtartanotok a következő napfelkeltéig, akkor mindhárman Geninek maradhattok... A harctér, vagyis a fogócska színtere az egész falu, így bárhova menekülhettek előlem és bevethetitek a legveszélyesebb technikáitokat is. Ne aggódjatok, én is ezt fogom tenni... Egy órátok van felkészülni, onnantól fogva bármikor lecsaphatok rátok...
Talán kissé morbid és túl veszélye feladat? Meglehet...
- Van kérdésetek?
Kérdezi Tadaki-sensei.

// Tehát van három csörgő. A csapaton belül bárkinél lehet bármennyi belőlük, azonban a csapat minden tagja csak akkor maradhat Genin, hogyha legalább kettő csörgőt birtokol majd a csapat a következő napkeltéig. Ha egy darab csörgő marad, akkor csak az maradhat Genin, aki napfelkeltéig birtokolja az utolsó csengőt. Ha az utolsó csengő is a Senseihez kerül, akkor az egész csapat meggy vissza az Akadémiára és egy évfolyamba fogtok kerülni... A csengőket a ruhán kell hordani, esetleg a zsebekbe be lehet tenni. A csengőknek mindig kell, hogy legyen gazdája, azonban egy Csapattag több csengőt (Akár az összeset) is birtokolhat. Ha viszont egy marad már csak, akkor az maradhat Genin, aki a következő napkeltéig birtokolja azt. Ha viszont MINIMUM kettő csengőt meg tudtok addig tartani, akkor Teljesítitek a feladatot és mindenki Genin maradhat. Ha valami nem világos, akkor kérdezzetek. A következő posztokat ide kérem, és ha utána szétváltok, vagy együtt maradtok és átmentek egy másik helyszínre, akkor a posztjaitok végére adjátok a linket, hogy hova mentek. Értelem szerűen ha a csapat együtt marad, akkor adok egy kis lehetőséget a Szociális játékra. Ha szétváltok akkor megugorjuk azt az egy órát és kezdődik a játék... //

**Yoru** Pént. Júl. 03 2015, 16:20

Ai szokásához híven bőbeszédűen közeledett Yoru felé.
~”’Napot.” Pff… ez a csaj vagy tanyáról jött, vagy nem nevelték meg rendesen. Bármelyik is szerintem ha a mai napon túl leszünk odaadom neki az illemtankönyvemet.
Gondolatait csak az szakítja meg mikor megérkezik a hiányzó két tag. Muzan mint a bolhás kutya mordult valami bocsánatkérést Ai felé, de nem tűnt meggyőzőnek. Yoru egy szájszéli mosolykát engedett el ennek hallatán.
~ Ha Ai tudná ez mennyire nehéz egy Inuzukának. Lehet értékelné.
Yoru Eközben persze illedelmesen fejet hajt a sensei és társai felé, nem kell mindenkinek tudnia , hogy közben jól szórakozik.Talán pár szót még váltanak is a többiek a senseiiel, talán még Yoruhoz is szól valaki, de Ő már csak a feladatot várja és koncentrál.
~ Tehát védelmi feladat. Ez mókás lesz, szinte látom ahogy a három genin elkezdi mészárolni egymást az utolsó csingilingiért.
Arcán megint kis mosoly ül ki.
- Jelentem értettem! – Szól határozottan, és ha a sensei átadja a csecsebecsét azt fejbiccentéssel elfogadja és a köpenye alatt becsúsztatja a zsebébe. Szemei közben járnak a másik két geninen, ki hova teszi hogy teszi el stb. Pár pillanatig csendben vár, amíg mindenki elmondja a mondókáját, de tekintve, hogy megvan a terve a tettek mezejére lép.
- Engedelmetekkel akkor én azt hiszem távozom. – Azzal ismét meghajol majd egy határozott hátraarccal
//Bocsi, de ezt a játékot ismeretlen terepen vívod Sensei//

Yoru a piac forgatagáig sétál majd egy sarkon jobbra egy sarkon balra fordul, és mikor elég távol érzi magát a társaitól, ~ Shunsin no jutsu! Lábai nekilódulnak és úgy kezdett rohanni, ahogy még soha életében. Perceken belül haza ért és már csapta is be maga mögött a kis tetőtéri garzon ajtaját.
Sebtében fordul ki a köpenye alól amit az ágyára dob,és kapja elő a csengőt.
-Aham! ~ Ahogy gondoltam, se pecsét sem jelölés nincs rajta, egyszerű kis gömb csengő.
Mosolyogva fűzi a csengő hang nyílásán át a piros szalagot, így a kis „fecsegőt” elnémítva.
~ Ez meg is van akkor most irány a gardrób.
Egyetlen lépéssel a szekrényhez lép és már nyitja is az ajtaját. A kezében megbúvó csengőt a behatogatott nadrágok egyikének zsebébe teszi, majd visszacsukja a szekrényt.
-Pff, ~ Akkor eltelt 30 perc, gyorsan megmosdom, és várok.
Így is tesz. Letusol és ruháit a szennyesládába dobálás után tiszta ruhát vesz fel és természetesen a felszerelését is vissza veszi..

// NEM VÉLETLEN SEM AZT AMIBEN A CSENGŐ VAN Very Happy

//

A felfrissült fiú a tetőablakon kilépve felmegy a tetőre és előveszi az éppen aktuális könyvét. És várja a történéseket.

http://narutohun.niceboard.org/t2688-yoru-lakasa

**Inetsushi Ai** Szomb. Júl. 04 2015, 09:58

Pár pillanat alatt teljes lett a létszám a 19. csapatban.
-Jó napot! – köszönt Ai a senseinek – Szia! –és az Inuzukának.
Muzan bocsánat kérése, megdöbbentette a lányt, még ha nem is volt az a szivből szóló. Majd mosolyogva hozzátette :
-Semmi gond, mi sem kezeltük a legmegfelelőbben.
~ Na ez már fejlödés a javából. De kezdődhetne a feladat.
Ai figyelmesen hallgatja végig Tadaki-sensei szavait. És bólintással jelzi megértette. Tetszik neki ez a csengős ’’dolog”. Nem tudja miért, de nagyon érdekesnek találja minden részét. Kivéve talán az Akadémiára való visszatérést.
Tadaki-sensei kiosztja a csergőket, a lány iledelmesen megköszöni. Ai látja, hogy Yoru hova rejti. Ő peddig ideiglenesen az övére akasztja. Yoru egyedül távozik.
~Ok. Ezek szerint a B terv lesz az igazi.
Mosolyogva elköszön, hátrálni kezd majd megfordul és elindul az Akadémia fele.
Nyugott és határozott léptekkel sétál a tömegben. Mivel a cél nincs messze úgy gondolja az egy órába belefér a lassú tempó is. Pár perc múlva elért az Akadémia mögötti erdőséghez. Ott volt egy fa ahova Ai gyakran kijárt gondolkozni, olvasni, vagy csak pihenni. Nem zavarta soha senki. Most is jó búvóhelynek bizonyult.
Felmászott a fa egyik magas ágára és leült. Leakasztotta a csengőt az övéről. Nézegette, forgatta a kezében és stratégián gondolkozott.
~ Nem engedhetem ki a kezemből. Ha talán mégis megtörténne, azzonnal meg kell keresnem Muzant vagy Yorut. Nem, mindkettöt nem engedhetem meg, hogy még valakitől elvegye Tadaki-sensei a csengőt. Inkább mevédem a őket amennyire tudom. Esélyem sem lenne elkérni, vagy elvenni valamelyiküktől. Muzan őnfejű, Yoru meg átlátna rajtam. De ez nem fog megtörténni, mert Tadaki-sensei nem kapja meg a csörgőmet. És kész, nem adom át neki.
A csengőt a nadrág zsebe mélyére rejti. Mivel az elég szük, kis zseb, igy a csengő nem tud hangosan csilingelni. ~ A hang üggyel még bajok lesznek, de mit csináljak ezzel. Le nem tehetem valahova, ha meg magamnál tartom szól. Pfh...

Fennebb mászik a fán sűrűbb lomb közé. ~Jó pozició, hmm, kényelmes és jól átlátható a terep is... egy köpenyt azért elvehettem volna otthonról, de már mindegy, most nem lenne rá időm. Habár kitudja hány óra van, egy óra is jól jött volna. Huh, mindegy ez az én formám.....

//Jónak tünt a neve. http://narutohun.niceboard.org/t1204-az-akademia-mogotti-kis-erdoseg//

**Kenta Koizumo** Hétf. Júl. 06 2015, 17:14

- Sensei! Azt hiszem, sikerült. - mondta Koizumo, majd bemutatta egész napos edzése eredményét. Száján nagy mennyiségű chakrával kevert levegőt fújt ki, majd egyszer csak felpattintotta a bal kezében tartott öngyújtót, és a szája elé emelte. A chakra meggyulladt a szája előtt, és hatalmas felhőben kezdett terjedni a Kiképzőterepek füvén, felégetve a kövér, zöld fűszálakat. A lágy esti szellő hamar elfújta a lassan maguktól is elenyésző, apró lángokat, amik már jelentős területet perzseltek fel szerte az edzőtéren. Ez volt a második alkalom, hogy Koizumo végrehajtotta a jutsut. Egy egész nap munkája volt benne, rengeteg verejték, és elhasznált chakra, de végzett.

Valamivel korábban

- Ennek a technikának a neve: Katon: Kasumi Enbu no Jutsu // Tűz Elem: Köd Tánc Technika. Rendkívüli katon ninjutsu és kevés veszéllyel jár...A technika lényege, hogy a kézjelek elmutogatása után elegendő mennyiségű elemi chakrát gyűjts a tüdőbe, elkeverve a beszívott levegővel. Ezután ezt a nagyobb mennyiségű chakrát, ki kell fújnod, de úgy, hogy a chakrád áramlása legyen nagyobb és ne pedig a kilégzett levegő mennyisége. A Kilégzett levegőnél csak a nyomásra figyelj, a mennyiséget az elemi chakra végzi el! A kifújt, elemi chakrával kevert levegőt egyfajta gázzá kell alakítanod, ami nem nehéz, ugyanis az Elemi chakra felveszi a tűz tulajdonságait, így hogyha kisebb szikrával, vagy lánggal érintkezik a kifújt levegő, az azonnal begyullad. - magyarázta Mugo-sensei Koizumonak, aki épp egy új jutsu elsajátítására készült. A fiú fejben átfutott a hallottakon, és előre megtervezte a tanulást. Épp azon tépelődött, honnan szerezzen a jutsuhoz lángforrást, amikor légtömeg döntötte le a lábáról. Felkapta a fejét, és a mellette álló két ninjára nézett: Erisára, és a senseire. Úgy tűnik, az előzőhöz hasonlóan Mugo-sensei Koizumo csapattársának is megmutatta a jutsut, aminek elsajátítása a nap folyamán a feladata lesz. A bemutató végeztével a sensei Koizumo felé hajította öngyújtóját. Ezzel megoldotta ugyan a fiú egyetlen tanulással kapcsolatos gondját, de új kérdést vetett fel: minek van nála ilyen eszköz, ha úgyse használja? Az ifjú ninja korábban sokszor látta rágyújtani a senseit, de egyszer sem látott nála tűzszerszámot. Végül is, a lényeg az, hogy most már gond nélkül nekivághat a tanulásnak. A körben mindenfelé edző geninen korábban még teljesen le voltak dermedve a sensei bemutatója miatt, mostanra újra egymást csépelték, vagy a gyakorlóbábokat. A korábbi csillogást a szemükben Koizumo egyáltalán nem értette meg. A férfi csak egy tűzfelhőt csinált, semmi többet. Ráadásul ha Koizumo is képes az elsajátítására - legalábbis ha a sensei ezt adja neki feladataként, akkor valószínűleg képes rá - akkor nem lehet olyan nagy dolog. A sensei ezután kicsit arrébb ment, hagyta tanítványait gyakorolni. Miközben elsétált a két genin mellett, gyengéden végig simított a fejükön. Kedves, törődő gesztus volt, de mégis volt benne valami különös, rendellenes. A sensei korábbi viselkedése az étteremben, a téma hatására ingadozó magatartás, az egész egy sötét múlt árnyékát vetette fel Koizumo szeme előtt. Mintha egy szellem tért volna vissza a túlvilágról egy jóságos ninja képében, hogy jóvá tegye előző életében elkövetett bűneit. Vagy lehet, hogy Koizumo csak képzelődik? A simítás után a közelben edző ninja növendékek egytől egyik irigy pillantásokkal bombázták a 14-es csapat szerencsés geninjeit szemük sarkából, vagy épp szemtől szembe. Mugo-sensei még visszakiáltotta tanítványainak utolsó utasításait, és hagyta, hogy a gyerekek kibontakozzanak.

Koizumo leült a fűbe törökülésben, kezével a madár kézjelet formázta, és mélyre merült a tudatában. Elképzelte, ahogy egy ajtó előtt áll, kezében a kulccsal. Ahogy kitárja az ajtót, chakra áramlik ki rajta, egyenesen az ő testébe. Elképzelte, ahogy az energiák szerteáramlanak a keringési rendszerében, majd mind a tüdejében összpontosul. Kinyitotta a szemét, és visszatért a való világba. Mély lélegzetet vett, és kifújta a remélhetőleg chakrával kevert levegőt, majd elővette az öngyújtót, és megpróbált szikrát csiholni vele. Csakhogy elfelejtett valamit: azelőtt még sosem volt ilyen szerkentyű a kezében, fogalma sem volt, hogy működik. Mire rájött, hogy kéne használnia a tűzszerszámot, az apró légmozgás tovasodorta a kilehelt gázt, és mérsékelt mennyiségű chakrát, így az öngyújtóból kiröppenő szikrák a levegőt nyaldosva eltűntek. Immár Koizumo ismerte végre az öngyújtó működését, ami jelentősen megkönnyítette a dolgát. Újra nekifutott, immár időben odatartva a lángforrást, de nem történt semmi látható. Talán nem volt elég chakra a levegőben? Koizumo megpróbálta még egyszer, ezúttal sokkal, de sokkal több chakrával. Azonban ezzel az is együtt járt, hogy nem tudta kontrollálni a kilélegzett chakráját, ami magától meggyulladt, mintha csak egy Goukakyuut hajtott volna végre. A tűzfelhő lassacskán elkezdte körülölelni az energiákat uralni próbáló ninját, akit csak egy gyors Shunshin választott el a szénné égéstől. A lángok egy kis területen mindent felemésztettek maguk körül, de amint megszűnt a chakraellátás, eltűntek a semmibe. Koizumo már harmadjára próbálkozott, de még mindig nem volt kézzelfogható eredmény. A negyedik próba is nagy mennyiségű chakrát emésztett fel - bár kevesebbet, mint az előtte lévő -, a lángok itt csak fel-felvillantak, de még mindig nem úgy jelentek meg, mint kéne. Az ötödik próbálkozás sem kecsegtetett semmi jóval, egyszerűen kevés volt a beleölt chakramennyiség. Koizumo kezdte elveszíteni a türelmét, és a chakrakészletét. Már ötödjére futott neki a jutsunak, de még semmire sem jutott. Akár egy energiatablettát is elővehetett volna, de nem élt ilyen szerekkel, a chakra apránként elhagyta a testét az utolsó fújással is. A fiú utolsó erejével még szája elé emelte az öngyújtót, de már nem tudott kattintani. Túlságosan kimerült, és fél térdre rogyott. Körülnézett, és egy fához vánszorgott pihenni. Próbálta nyitva tartani a szemét, de nem sikerült. Szemhéjai elnehezültek, szép lassan összecsukódtak. A fiú egy darabig még ébren volt, de nem bírta sokáig, elnyomta az álom.

"Zavaros álmok követték egymást a fejemben. Azt mondták, egy ember egy alvás alatt csak háromszor álmodik. Én ma legalább hétszer álmodtam. Semmi közük nem volt egymáshoz a történésekhez, minden olyan értelmetlen volt. Számomra legalábbis annak tűnt. Talán három esemény volt csak, ami megmaradt bennem, de ezek is olyan különlegesek voltak, egészen furcsák."

A helyszín egy különös terep. Mintha Koizumo egy gömb belsejében állna. Minden irányból tompa, szedett-vedett kőoszlopok meredtek felé, és nem volt sok helye. Rajta kívül úgy látszik, senki nem volt a gömbben, mi minden irányból kék volt a kövek alatt, mintha az égbolt hajlott volna meg. Nap nem volt ezen a furcsa égen, mégis valahonnan jött fény. Az egyik oszlop mögül, nagyjából a fiú feje felől egy fehér köpenyes alak lépett ki. Fejjel lefelé lógott a fiú felett, majd elkezdett sétálni a gömb talaját alkotó, furcsán szilárd, kék padló, míg egyenesen Koizumo elé nem érkezett. Arcát maszk takarta, de amikor levette és elhajította, Koizumo meglepődött. Saját magával állt szemben, illetve egy nála idősebb énjével.

- Ez leszek én? - tette fel a kérdést magának.

- Már eldöntötted - felelte a vele szemben álló alak.

Újabb kép, a váltás minden figyelmeztetés nélkül jött. Egy ház volt ezúttal a helyszín, ami tele volt fehér ruhás alakokkal, akik eszeveszetten rohangáltak. Koizumo is fehér ruhában volt. Valaki kiáltott felé:

- Igyekezz már, mindjárt indulunk. - a kiabáló arca ismerős volt.

- Hova megyünk? - tette fel a kérdést Koizumo.

- Meghaltunk - érkezett a válasz valahonnan.

A harmadik álom különös volt. Azért lehet ezt a jelzőt használni rá a többi rendhagyó, mondhatni értelmetlen jelenés mellett, mert alapvetően nem történt benne semmi érdekes. A kis Koizumo régi családi házuk emeletén tipegett, kezében fakarddal, amikor valaki bekopogott hozzájuk. Apja nyitott ajtót, Kenta Kodomo. Az ajtót nyitó férfinak a torkán akadt a szó, amikor valószínűleg felismerte a jövevényt. Az idegen azonban megszólalt.

- Hát itt vagy, ... - az utolsó szó nem volt tisztán hallható, de mintha azt mondta volna: - Nara.

Ahogy lassan kinyíltak Koizumo szemei, lassacskán rájött: ébren van. Körülnézett, és a Kiképzőterepeken találta magát. A nap már lemenni készült, és ő még mindig nem állt készen a technikával. Egyáltalán nem így képzelte el az edzést. Egy darabig gyakorol, aztán meg egyszer csak elalszik? Koizumo nem ilyen kéne hogy legyen. Gyorsan felpattant, állva meditált egy rövidet, összpontosított, és kifújta a chakrával kevert levegőt. Aztán felemelte a földről az öngyújtót, amit ott hagyott. Újabb chakraadag ment kárba, de a levegő nem szikrázott vagy lángolt. A fű teljesen épp maradt a fiú körül. Nagyjából megfelelő volt a beleadott chakramennyiség. Már csak egy kicsit kellett próbálkoznia. Újra nekifutott, de a levegő nem gyulladt meg. Kevesebb volt benne a chakra, mint az imént. Harmadjára a levegő az öngyújtó felett tökéletesen lángolt, de csak egy kis hatósugárban terjedt szét a láng.

~ Már tényleg nem kell sok. Valamivel több levegőt kell összesűrítenem, és kész leszek. ~ gondolta a fiú, majd nekifutott még egyszer. Teljes tüdejét felhasználta, hogy a kifújt levegőt a lehető legmesszebbre eljuttassa, de csak két méteren belül sikerült.

~ Megvan! ~ találta ki ~ Ha meggyullad a levegő, felmelegszik, és felszáll. Ha talajszinten messzebbre fújom, ami a visszaverődés miatt könnyebb, a hatótáv is nagyobb lesz ~ gondolta. Röviden elmagyarázva ez annyit jelent, hogy erősen rá akarta fújni a földre a levegőt, hogy az onnan továbbterelődjön. Elméletét gyakorlatba is átültette. Nagyjából sikerrel is járt, nagyobb lett a távolság, de még csak nem volt az igazi.

~ Nem kellenek ide a trükkök, csak egy nagyot kell fújnom ~ unta meg a fölösleges próbálkozásokat Kenta. Nagy levegőt vett, összekeverte a chakrájával, kilépett előre, és a lehető legerősebben kifújta az öngyújtó fölé a nagy nyomású levegőt. Felkattintotta a tűzszerszámot, és hatalmas lángtömeget hagyott maga előtt.

- Sensei! Azt hiszem, sikerült. - mondta Koizumo, majd bemutatta egész napos edzése eredményét. Száján nagy mennyiségű chakrával kevert levegőt fújt ki, majd egyszer csak felpattintotta a bal kezében tartott öngyújtót, és a szája elé emelte. A chakra meggyulladt a szája előtt, és hatalmas felhőben kezdett terjedni a Kiképzőterepek füvén, felégetve a kövér, zöld fűszálakat. A lágy esti szellő hamar elfújta a lassan maguktól is elenyésző, apró lángokat, amik már jelentős területet perzseltek fel szerte az edzőtéren. Ez volt a második alkalom, hogy Koizumo végrehajtotta a jutsut. Egy egész nap munkája volt benne, rengeteg verejték, és elhasznált chakra, de végzett.

**Kenshiro Erisa** Hétf. Júl. 06 2015, 19:29

Megint ez a kellemetlen titkolózás. Olyan jó érzés, hogy ilyen különleges szerepre képeznek minket, mint ez az ANBU Speciális osztag. Remélem tényleg leszünk olyan rohadt különlegesek, hogy minden egyes küldetésünkre úgy fognak minket elengedni hogy az ég világon semmit sem fogunk tudni, hogy hova megyünk, mit kell csinálni, mert hát titok...
De jó, rendben, a Mugoval történt rövid ismeretségem óta csak ez az egy dolog ami most tényleg nagyon idegesít. Miért kell folyamatosan köntörfalazni? Miért nem lehet elmondani hogy mit fogunk csinálni. Valamit nagyon titkolnak előlünk, az biztos. Ez a... Sötétség... Igen kellemetlen lehet ami ránk vár, ha el sem merik nekünk mondani.
Viszont a mostani feladat adott. Egy új technika.
Mugo először Koizumonak mutatja meg a gyilkos technikát. Persze mindezt a tér közepén, mert hát ugye fel is kell vágni néhanapján. Tényleg eléggé idegesít ez a titkolózás Mugo részéről. De legalább felvilágosított arról hogy a csapat amúgy össze fog tartani küldetéseken, csak az edzés lesz eltérő. Bár a probléma így is adott: Ha csak élesbe fogjuk gyakorolni az együttműködést, annak nem lesz semmi jó vége. De hát, mint már említettem egyszer, lehet kicsi vagyok még ahhoz, hogy megértsem a "nagy" emberek gondolkodását, mint például Danzouét. De hát ez van.
A sensei kézpecséteket formáz, majd elkezdi kifújni a levegőt. Elsőre nem is tűnt fel, hogy ami a száján kijön, az valami gázszerű anyag lehet, mert eléggé fodrozódott a levegőben, nyilván nem tiszta levegőt fújt ki a sensei, és ezt a következő lépése is bizonyítja. Addig a pillanatig kicsit unott arccal figyeltem a történéseket, igazából valószínűleg valami duzzogáshoz eléggé hasonlító állapotba kerültem, kicsit megsértve éreztem magam, amiért számunkra is fontos információkat hallgatnak el előlünk. De persze amint kigyulladt a cucc, jómagam is meglepődtem kicsit, mint ahogy a többi gyerek is a kiképzőterepek területén. Hirtelen kapott le a hőség, amelyet a tűz okozott, nem igazán számítottam rá, be is szippantottam a meleg levegőt, ami nem esett valami jól a tüdőmnek, a megszokott kellemesen hűvös levegő után. A tüdőm ezen ellenkezése két-három köhögésben nyilvánult meg, illetve egy kiváltképp kellemetlen érzésben, mely a légcsövemet és a tüdőm belsejét támadta. Persze hogy az összes gyerek Mugot nézte. Annak az embernek megszállottsága hogy felvágjon. Bárcsak jönne most valahonnan egy zacskó...
A mutatvány után felém fordult a sensei. "Most te figyelsz Hime-chan". "Hime-chan". "Hime-chan". Visszhangzott a fejemben az előbbi megszólítás. Elpirultam kissé talán, nem láttam magamat kívülről, de éreztem hogy majd széttép valami. Mondanám hogy az ideg, de nem voltam ideges, inkább csak megszégyenülve éreztem magam, vagyis valami hasonló érzés fogott el. Miért hív így? Miért kell így hívnia? Ebben neki mégis mi olyan jó?
Persze a hirtelen feltett kérdésekről megpróbáltam visszaterelni a figyelmemet Mugora. Egy gyors bemutatót nekem is tart. Mit ne mondjak, ez is meglepett. A hirtelen szél nem csak hogy ledönt a lábamról, de kicsit meg is reptet, durván egy métert esek hátra könnyű súlyomnak köszönhetően. Csak a földön feküdve esik le mekkora fejlődést próbál elérni velünk a sensei. Mind a két technika elképesztő hatalommal bír. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen erősségű technikát ilyen hamar kell megpróbálnom megtanulni. Képes vagyok egyáltalán erre? Mekkora erő kell ahhoz, hogy ezt véghezvigyem? Biztos nem lát bennem többet a sensei, mint ami valóban vagyok?
Feltápászkodok a földről, majd leporolom magam. Félek. Megint félek. Félek hogy csalódást fogok okozni. Holnap küldetésre megyünk, vagyis a sensei azt várja el tőlünk, Tőlem, hogy még ma megtanuljuk ezt a technikát. Még ma. Mi lesz ha nem sikerül? Felkészületlenül fogok menni az első küldetésemre? Kudarcot fogok vallani? Mi lesz ha...
Egy meleg kéz tapintását érzem a fejemen. A senseié az. Megérintette a fejem. Hirtelen egy pillanatra abbamaradt a gondolatok áramlása a fejemben. Éreztem már ezt. Olyan, mint a törődés. Mint az apai törődés.
Mugo-sensei után vetem a pillantásomat, ahogy elhalad mellettünk, és kezeit elemeli tőlünk. Mi volt ez?

Mugo már elment. Az utolsó tanácsait is meghallgattuk, most itt az idő hogy bizonyítsunk. Koizumo elment meditálni, úgy tűnik a nap hátralevő részét külön fogjuk tölteni. Ekkor kezdtem szembesülni az első problémákkal. Hogy kezdjek hozzá? Mugo nem sok támpontot adott. Lehet nekem is meditálnom kellene először. Rákészülni. Vagy nem tudom. Talán előtte megpróbálom egyszer, mennyire is állok távol a célomtól jelenleg, mennyit kell javítani. Egymással szembe teszem a két tenyeremet, távol magamtól. Tehát akkor koncentráljam a tenyerembe a chakrámat, egy pontba, és tapsolja egyet. Na nézzük.
érzem ahogy az Elemi chakrám beleirányul a tenyerembe, de alig tudom egy pontba koncentrálni, olyan vad, nem tudom irányítani. De ennek ellenére megpróbálom. Amikor úgy tűnik, hogy a chakra a tenyeremben elég stabil, hirtelen összeérintem a tenyeremet. Hát, igazából nem számítottam másra, nem történt semmi, de még így is sok energiát fektettem bele a koncentrációba. Ha így fog fogyni a továbbiakban is, akkor itt komoly problémák lesznek.
Hát jó, akkor nagyon úgy fest, hogy a meditáció kihagyhatatlan a procedúrából. Felmászok egy fára, az egyik vastagabb ágán törökülésbe helyezkedek. Elképzelem ugyanazt a képet, amit akkor képzeltem magam elé, mikor az elememet oldottam fel, Két szél kerék egymásba helyezve, egymással ellentétes irányba forogva elképesztő gyorsasággal. Ahogy telik az idő, egyre jobban érzem a testemben az elemi chakrámat, szinte kézzel foghatóvá válik. Újra közelebbről érzem a levegő kényeztető ringását. Leugrok a fáról, és nem habozva megkezdem a második próbálkozásomat. A már említett pozícióba teszem a kezem, és megint a tenyerembe koncentrálom a chakrám. Érzem, most sokkal könnyebb irányítani, most sokkal jobban hallgat rám, és sokkal többet tudok mozgatni. Érzem az ellentétet, ahogy széthúz a kezem. És érzem a fáradtságot ami ezzel együtt jár. Még mielőtt túlságosan kifáradnék összeérintem a tenyerem. Az eredmény, bár még mindig nem megfelelő, sokkal jobb mint amire számítottam. Sikerült egy széllökést létrehoznom, ami vadul szabadult ki a kezem szorításából, és keményen megtépte a közelemben lévő bokrokat, fákat, de ugyanakkor ez kevés, ez semmi ahhoz képest amit a sensei mutatott. Kezeim belebizseregtek a dologba, és csak ekkor veszem észre hogy a szél legnagyobb ereje ki sem szabadult a tenyeremből, ott fejtette ki hatását. Semmi külső sérülés nem látható ugyan, de érzem hogy belül fájnak a csontjaim, az ujjaim. "Ennek biztos hogy nem így kellene kinéznie." Nyugtázom magamban, majd letörlöm a homlokomról az izzadságcseppeket. Kifújom a koncentráció miatt visszafojtott lélegzetemet, és újra megpróbálkozok vele. Az eredmény pedig siralmasabb mint a második próbálkozás. Bár most a kezemnek semmi baja nem esett, a széllökés ereje ahhoz mérhető volt, mint mikor az előbb kifújtam a levegőt. De persze chakrát közel ugyanolyan mennyiségben használtam. Mégsem volt olyan hatása, akkor meg mit rontok el? És mitől fáradok ilyen hamar? Ez nem lehet igaz. Biztos nem tévedett a sensei? Biztos meg tudom csinálni?
Bár már érzem hogy pihennem kellene, nem vagyok hajlandó most leülni és pihenni. Meg kell csinálnom, minden perc aranyat ér, nem pihenhetek. Mert csalódást fogok okozni.
A negyedik próbálkozás alkalmával, szinte erőszakkal szedem ki magamból a chakrát. Nem szabad hogy emiatt maradjak le. Nem szabad. Nem szabad...
Szédülök kicsit, úgy érzem lehúz a föld magához, Hirtelen olyan magasan érzem magam... Olyan magasan van a szemem a földhöz képest... Leesek...

- Eri, na benne vagy? Ha meg tudod szerezni tőlem ezt a kis csengőt, akkor megölellek, ahogy kérted. - Mondja egy ismerős arcú, szőke férfi, egy végtelennek tűnő, virágos mezőn. Csak egy pillanatba telik mire felismerem az arcot, és a tájat. Az arc Isamié, a mező, pedig az a hely, ahová Isami még régen olyan sokat vitt ki. Itt tanította meg nekem az első komolyabb technikámat is, az első Virágtechnikámat, később a másikat. Mindig is szerettem ezt a mezőt, itt szinte egész évben nyílnak virágok. Amolyan elvarázsolt mező, mindig is csodáltam, hogy minden télen, és minden nyáron lehet találni virágokat errefelé. Egyszer csak egy számomra ismeretlen kislány hangot hallok mögülem. Ez a hang is ismerős.
- De hisz úgy sem tudom elvenni - Hátrafordulok. Én vagyok az. Csak kicsit, kisebb és fiatalabb változatban... Hm.. Mit is keresek én itt? Álmodok? Nem, ez valami.. Hallucináció lehet vagy nem tudom. Ha álmodnék nem tűnne fel hogy ez az egész dolog tök hülyeség. Emlékszem hogy olvastam, ha álmodunk kikapcsol az agyunk azon része, ami a logikáért felelős, vagyis nem tűnhetne fel semmilyen abnormális dolog. De itt mindjárt három is feltűnt, az egyik Isami maga, a másik a régi énem, a harmadik pedig hogy valószínűleg nem lepte be két másodperc alatt a kiképzőterepeket egy halom virág. Ez kellemetlen, ha jól tudom, ha esetleg feleszmélsz az álmodban hogy alszol, akkor tudod irányítani az adott álmot, ám egy ilyen hallucináció, vagy mit tudom én mi esetében, csak sodródni tudok az árral.
- Miért ne tudnád elvenni? - Kérdez vissza Isami. A régi önmagam kicsit szúrós szemekkel néz a férfira, kicsit talán mérges rá amiért hülyeséget kérdezett tőle.
- Mert szerinted miért nem tudom elvenni? - Kérdésre kérdéssel válaszol a lány, elég torzított hanggal, kicsit vicces hangnemben, ami a férfit nevetésre fakasztja.
- Csak azért mert kisebb és gyengébb vagy, rögtön feladod, Hime-chan? - Mondta nevetve.
- Miért küzdenék valamiért, amit tisztán látom hogy nem tudok elérni? - kérdezett vissza egy elég értelmes érvvel a lányka.
- Mond csak, mikor csaptál fel jósnőnek? Honnan látod tisztán, hogy nem tudod elérni? Ha nem próbálod meg, nem is sikerülhet. - mondta megkomolyodva a férfi. Ekkor már eszembe jutott a jelenet. Ez a párbeszéd valóban megtörtént.
- Hát jó. - Morgolódott a lány, majd ráugrott a férfira. Isami csak nevetett a lány gyenge próbálkozásain, ahogy a jobb kezéből próbálta kiszedni a kis csengőt, ami jelen esetben nem csilingelt a férfi erős szorítása miatt. De még ha a lány el is ért volna a kezéig, az férfi szorítása túl nagy falat lett volna neki, nem tudta volna kiszedni belőle a csengőt. Néhány próbálkozás után azonban a lány feladta, kicsit gondolkodóba esett. Még most is emlékszem rá, mennyire elmélyedtem azon, hogy hogyan szerezzem meg azt a csengőt. Egyszerűen annyira vágytam rá hogy Isami átöleljen, önszántából. Akkoriban nagyon vágytam rá, hogy legyen valakim, és ez a valaki Isami volt. Olyan volt, mint az apám.
Végül a lány kinyitotta száját, és összekulcsolt kezekkel, aranyos, lágy hangon megszólalt.
- Ideadod légyszíves a csengőt, Isami? - hangzott el, a kulcsmondat. A férfi meglepődött, nem várta a lány ezen lépését. Ugyanakkor még most sem sikerült lemosni az arcáról azt az undorító vigyorát.
- Természetesen Hime-chan, tessék. - Adta át neki a csengőt, majd ezzel egy időben át is ölelte az árva lányt. Egy néhány másodpercig néma csend uralkodott. Kicsi Eri élvezte a férfi meleg és őszinte ölelését. Egy ideig, persze utána valamit mégis megjegyzett, amit már régóta ki akart mondani a beszélgetés során.
- Kérlek ne szólíts Hime-channak. Tudod hogy utálom... - motyogta a férfi vállára hajtott fejjel.
- Hát persze, hogy tudom hogy utálod... Hime-chan... - Mondta majd egy újabb idegtépő vigyort öltött az arca, egy beteges kacajjal ötvözve. Jó érzés visszaemlékezni erre. Olyan jó érzés...
- Szép emlékek igaz? - Egy újabb ismerős hang, melytől kiráz a hideg. Már hallottam. Ez az én hangom. - Olyan jó lenne ha megint átölelhetnél valakit, nem igaz, Himmme-channn? - Ez a hangnem... A Hime-chant direkt megnyomta, persze tudom hogy felesleges lenne emiatt idegeskednem. A legjobb dolog az lenne, ha nem veszekednék saját magammal, de azért kíváncsi vagyok az-e ez a személy, akire gondolok. Megfordítom a fejem, és igen, pontosan úgy néz ki, mint az akkori álmomban. Mikor elfogtak az ANBU-k.
- Ki vagy te?
- Hogy én? Biztos valami ártó szellem, vagy csak simán megőrültél! - kacag fel, és ekkor esik le, hogy személyiségileg majdnem tök ugyanolyan mint én, csak ő azt is kimondja amit én megtartok a gondolatomban magamnak.
- Hjajj... Amúgy miért is látlak téged? - Kicsit kellemetlenül érzem magamat hogy magamhoz beszélek, de hát amíg nem keltem fel, el kell ütni valamivel az időt.
- Hát, amúgy nem tudom, szerintem csak a képzeleted játszik. Elvégre valamivel el kell ütni az itt töltött idődet is. Vagy talán tévedek, Himmmme-Chann? -
Már éppen válaszolni akartam volna mikor végre a valóságból is hallok valami kellemes hangot. Ezek a hangok az egymást gyapáló gyerekek küzdelmeivel együtt járó mellékhangok. Lassan kinyitom a szemem, egy fának vagyok nekitámasztva, valamelyik segítőkész genin úgy tűnik észrevette hogy nem "csak" pihenésből használom párnaként a kiképzőterek kellemes talaját. Körülnézek, de nem igazán van közel az említett genin, igazából azt sem tudom hogy néz ki, de reménykedek benne, hogy tesz valami utalást, mondjuk egy fejbiccentést, hogy tudjam kinek kell megköszönnöm. De minden amit találok, az a mellettem lévő fémkulacs, és mellette két rizsgolyó, illetve egy kis cetli amire a következő van írva.
"Nyugodtan egyél és igyál, bár ezt magamnak hoztam az edzés alkalmából, de szívesebben látnám ha te ennéd meg"
Kicsit meghökkenek az üzenet láttán, és még egyszer átfürkészem a geninek tengerében a látható arcokat, de semmi, mindenki a saját edzésére koncentrál, senki sem figyeli hogy felébredt-e már az a szerencsétlen lány, aki kiütötte magát. De mivel ezúttal sem értem el semmi eredményt, belekortyolok az üvegbe, és meglepetésemre nem sima víz van benne. Egy kellemes aromájú tea, cukorral és citromlével ízesítve. Megkap az íze, még sosem ittam ilyen finom teát. Egyből megiszom a felét, majd kezembe veszek egy rizsgolyót, és azt is megkóstolom. Kellemesen édes, és nagyon finom! Rekordidő alatt kajálok be, és fogyasztom el a mennyei tea utolsó cseppjeit is. Koizumo teája után ez még finomabbnak tűnik, mint amennyire finom.
Visszatért erővel újra nekiállok a technika elsajátításáig. Tényleg, majdnem mintha most aludtam volna vagy tíz órát. Nagyon energikusnak érzem magam. Bár már későre jár, még nem késő megcsinálnom. Magam elé teszem a kezem, és újra a megszokott módszerrel járok el. A lökéshullám mondhatni közepes erősségű volt, de nem igazán tetszett hogy magamat is hátralöktem vele. Nem tudom hogy sikerült, de megoldottam hogy magamra is hatással legyen a technika. Ilyet is csak én tudok csinálni egy olyan technikánál, aminél pont a használóra nem kellene hogy hatással legyen. Viszont legalább már kezdem érezni. Ez volt az ötödik. A hatodikra már sikerülni fog. Még egyszer!

A hatodikra sem sikerült. Kicsit elkeseredtem ugyan, de eszembe jutott hogy el tudom érni. Épp most emlékeztettem magam az előbb az "álmomban" hogy meg kell próbálnom. És addig kell próbálnom amíg nem sikerül. És hogy... Lehet nem erővel kell megoldanom. Ma már tudom miért lepődött meg annyira, hogy elkértem tőle a csengőt, és nem elvettem. Az emberek alapvető reakciója egy olyan kijelentésre, hogy "szerezd meg tőlem a csengőt" egyből az erő jut az eszébe. Hogy kitépi a kezéből. És csak keveseknek jut eszébe a békés megoldás. Most miért nem tudok békésen gondolkozni? Türelmetlenség? Stressz? Pedig nekem nincs sok erőm. És mégis az erő útján akarom megszerezni a dolgokat.
A hetedik próbálkozás előtt lenyugtatom magam kicsit. Lelassul a légzésem. A geninek nagy része elment mire felnyitottam a szemem, sőt! Még a kulacsot is elvitték a fa alól, mikor nem figyeltem. Pedig meg akartam köszönni az ismeretlennek. Már mindegy. Higgadt állapotban fogok hozzá a hetedik próbálkozásnak. Óvatosan a tenyerembe irányítom a chakrát, majd lassan elkezdem egymás felé mozdítani a tenyereimet. Ahogy egyre közelebb érnek, egyre nagyobb az ellentét közöttük, egyre jobban taszítják egymást. Kezdem érezni.. Érezni hogy hogyan kell. Egy hirtelen mozdulattal összeillesztem a két kezem. Az eredmény, egy kontrollárt, de csak egy közepes erősségű szélhullám. Ez kevés. Ennél többet akarok. Többet.
De megint kezdek fáradni, nem ájulhatok el még egyszer. Most kell sikerülnie. Nem kockáztathatok. Leülök egy kicsit, és bámulom a naplementét. Pihenek. Hagyom, hogy a szél kedve szerint játszadozzon a hajammal, majd durván egy óra múlva, mikorra már lement a nap, egy újabb próbálkozást teszek. Visszaemlékezek még egyszer hogy hogyan csinálta a sensei. Tenyerek egymással szemben... Elemi chakrát a tenyerekbe... Egy pontba... Mikor pedig már érzed a lényegét, mikor érzed a szél erejét, engedd meg neki hogy helyetted végezze el dolgodat... Csapd össze a tenyered...

Hangrobbanás, Széllöket. Egy hosszú nap, és kemény edzés után, de sikerült. Mosollyal az arcomon fekszek le a zöld fűre, és gyönyörködök a csillagokban, amíg a sensei vissza nem ért.

Jiraiya Pént. Júl. 10 2015, 23:02

// Hmm... Megteszi... Razz

+10 Chakra mindkettőtöknek, írjátok fel a jutsut! //

   Erisa és Koizumo is sikeresen teljesítette a kiszabott feladatot, ennek tetejében pedig egy újabb technikával is gazdagíthatták tudástárukat. Ezekre a technikákra pedig talán előbb lesz szükség, mint ahogy azt gondolták volna... Szinte már-már egyszerre végeztek, így talán még egymásra sem volt idejük. Koizumot lekötötte a technikája pusztító ereje, Erisát pedig a csillagok, amik csak úgy keringtek körülötte, úgy szédült. Minden esetre, mindketten egy nehéz és megerőltető edzésen vannak túl. Vajon Yuu és Sayuri is ennyire megszenvedett Shinku-sensei kezei alatt? Vagy lehetséges, hogy annak a szadista nőnek az edzései sokkal durvábbak, mint amit Mugo-sensei bízott rájuk. Mondjuk ennek a JouninANBU "izének" nem sok dolga volt, rendszerint magára hagyja a diákjait, hogy: "Oldják Meg Maguk" ám úgy tűnik, minden egyes ilyen edzés eredményesen zárul és legalább a diákok megtanulnak a saját lábaikon is megállni. Bár ez inkább az árva leányzóra vonatkozik, nem pedig a világot látott Koizumora.
   Ahogy Erisa kidőlt és Koizumo kigyönyörködte magát az utolsó táncoló lángokban és a parázsló, elszenesedett fűszálakban, hirtelen lassú, lomha taps hangzott fel az üres kiképzőtéren. A két Geninek kívül már nem volt itt egy gyakorló sem és valóba, egészen sötét volt. Egyedül a Hold erős fényének köszönheti a két csapattárs azt, hogy látnak is valamit. Persze ez éppen elég volt a látási viszonyok tűrhető minőségéhez... A taps hangot a szél hozta magával az erdő sötétjéből. Tudja mindkét Genin, hogy ez a terület csak egy elkerített edzőtér, ám ebben a sötétségben a sűrű erdő félelmetesnek és idegennek tűnt. Erisa és Koizumo közelebb lépdelt egymáshoz. Talán a fiú kissé szkeptikusabb és pozitívabb volt, így töretlenül meredt a sötétségbe, ám Erisát valami nagyon rossz érzés fogta el...
   A szél most nem csak taps hangot, de hideget is hoz magával, amit pár másodperc elteltével vízhang követ. A kiképzőtér ürességében mindenhonnan a taps hangjai hallatszottak. Ennek hatására Koizumo gyomra is görcsbe rándul. Eszébe jut az a ködös álom is... Itt valami nem stimmel!

**Kenta Koizumo** Szomb. Júl. 11 2015, 21:14

Koizumo elsajátította a technikát egy röpke délután alatt, és nem csodálkozott. Tudta, mire képes, és pont ezt várta saját magától - persze leszámítva a kidőlést félúton, de az chakrakészlettől függ. Csapattársára nézett, aki vele szinte teljesen egy időben végzett egy hasonlóan nagy erejű technika megtanulásával. Koizumo elismerő pillantással nyugtázta a lány eredményét, majd felállt a fa alól.

~ A sensei jól lelépett. ~ gondolta a fiú. A lángnyelvek lassan eltűnedeztek az iménti technika nyomán, és az utolsó fényforrás is eltűnt velük együtt. Már későre járt, a Kiképzőterepek kiürültek, és kezdett sötétedni. A közelükben lévő erdő sötétnek, kísértetiesnek hathatott egy tipikus ninjafalusi geninnek, de Koizumo szinte minden estéjét hasonló helyeken töltötte. Ő kimondottan szerette a koromfekete foltok élettel ellentétben hosszú ideig állandó látványvilágát, a kísértetiesen egyforma fekete pacák maradandó mulandóságát. Azonban a vászonra illő momentumot ezúttal oda nem illő hang törte meg, mely kezdetben csak egy ártatlan taps volt, elismerés a két genin felé, ami hamarosan bebarangolta a körbekerített edzőterek utolsó négyzetcentiméterét is. Koizumo kezdetben nem érzett semmi szokatlant, remegő csapattársára nézve vigyorogva lassan visszatapsolt, de egy idő után rossz érzés kerítette hatalmába. Tudta, hogy álmodott valamit, ami talán kapcsolatban állhat ezekkel, de akárhogy is próbált visszaemlékezni, nem jutott eszébe az éjszakáról, csak egy szó, amit idegen hang ismételgetett a fejében végeláthatatlanul:

- Meghaltunk!

A fiú felkattintotta az öngyújtót, a fénypászma az arcát is ijesztőre árnyékolta, de másra nem nagyon volt jó. A ninjato is félig előkerült a hüvelyéből, vágásra készen.

- Ne aggódj, Erisa. - súgta ekkor a fiú a láthatóan ijedt kunoichinek, és remélte, hogy ezzel valamennyire megnyugtatja.

**Kenshiro Erisa** Szomb. Júl. 11 2015, 22:10

~ Olyan szépek a csillagok... ~ Gondoltam magamban, ahogy a ragyogó pontokat figyeltem az égen. Mind körülöttem forgott, mintha csak én lennék a világ közepe. Ha most elaludnék, biztos valami nagyon kellemeset álmodnék... Miért is nem alszom el?... Végül is, ha ideér a sensei, úgyis fel fog ébreszteni.. igen... Miért is ne aludjak egy kicsit...

[taps]

~ Mi, hogy? Már itt is van a sensei? Pedig még egy másodperc és alszok is ~ Felállok a puha pázsitágyamból, és Koizumo felé fordulok, aki éppen visszatapsol a sötétségbe.
~Ah.. Túl fáradt vagyok én most ehhez. Miért játszik még itt a sensei, miért nem tud csak idejönni elénk... Mennyi lehet az idő?~ Ásítok egy nagyot, és csak ekkor tűnik fel, hogy milyen hirtelen hűlt le a levegő körülöttünk. Pont olyan hirtelen, mint ahogy ment ki a fáradság a szememből. Valami nem stimmel. A tapsok egyre sűrűbbek lettek, és egyre több helyről. Szinte körülvettek minket. Kísérteties, sőt, félelmetes. Odasétálok én is Koizumohoz, és próbálok alakokat keresni a fák sötét árnyékában, de nem látok senkit. Ez valami vicc akar lenni? Miért csinálja ezt a sensei? Bár kicsit gyanúsak a körülmények... Igazából az is lehet hogy...
- Kai - Hangzik el a számból, mire egy pillanatra megáll a chakrakeringésem. Egy tökéletes módszer arra, hogy kiszabaduljak egy esetleges genjutsuból. De ha esetleg nem is genjutsu... Mindenesetre érdemes előkészíteni a fegyvereket. Bár ilyen fáradtan nem hiszem hogy túl sok ellenállást tudnánk tanúsítani ellenük, de muszáj lesz. Nem sok esélyét látom hogy a saját falunkban próbálnának megölni minket, úgyhogy ha nem genjutsu, akkor csak egy rossz vicc, hogy ránk ijesszen a sensei. Mondjuk elismerésem, igazából sikerült rám ijesztenie. De azért remélem nem látszik rajtam nagyon.. Viszont az is kétségtelen, hogy ha nem genjutsu ez az egész, komolyabban ki fog ülni az arcomra, hogy reszketek a félelemtől.

Jiraiya Vas. Júl. 12 2015, 13:10

Vajon képes lehet valaki észrevétlenül bejutni ide és úgy levadászni a kis Genineket, hogy akár több generációnyi ninját is kivonjon a forgalomból? Vagy csak valaki a falun belül nem éppen szívleli ezt a két Geninet? Esetleg Mugo-sensei viccelődik velük? Érdekes dolgok és még érdekesebbek lehetnek a következményei, ugyanis Erisa feloldása nem járt sikerrel, azonban a tapsok néhány másodperc múlva elhalkulni hallatszottak... Azonban a következő pillanatban, mintha egy jégcsapot szúrnának keresztül a két Genin hátán, úgy szúrja őket szíven egy érzés a hátuk mögül...
- Ha sokáig meredsz a Sötétségre, az előbb utóbb visszanéz rád!
A hang lágy és halk volt, de mégis... A Geninek füle mellett jól hallható volt. Ahogy meghallották ezt a hangon, megfagyott ereikben a vér, mozdulatlanná dermedtek. Akármennyire is akartak mozdulni, nem sikerült nekik, csak meredtek előre összeszorított fogakkal a sötétségbe... Ekkor viszont mozgás hallatszott a hátuk mögül, az alak megindult. Erisa felé kerülve, lassan előre sétált, majd megfordult. A hold fénye tökéletesen megvilágította a férfit, aki voltaképpen egy igencsak érdekes alaknak tűnt. Nőies vonásai voltak, ám a hangja és a tekintete kicsit sem volt sem lányos, sem pedig emberi. Sokkal inkább Démoni...
- Nem vártam volna, hogy Mugo egyedül hagy titeket.
Mosolyog rá sunyin a két Geninre, majd megnyalja a száját...

**Kenshiro Erisa** Vas. Júl. 12 2015, 13:54

~ A Genjutsu Kai nem működik. Valami nagy baj van. Ez nem a sensei műve. Valaki játszik velünk. Félek, ez kétségtelem. Fázok, fáradt vagyok és kiszolgáltatott. Lehet haza kellene mennem... ~
De pont ebben a pillanatban hirtelen úgy éreztem mintha teljesen kihűlt volna a testem. Átjárta a végtagjaimat a hideg, szinte megfagytam, nem tudtam mozogni. Az eddigi, általános félelem, hirtelen valami teljesen mássá alakult át. Halálfélelemmé azt hiszem. Úgy éreztem pengeélen táncolok, tudtam, hogy van itt valaki, és tudtam hogy ez a valaki nem puszit adni jött ide. Mégsem tudtam mozdulni, nem tudtam se védekezni, se támadni. Egy céltábla voltam annak a személynek. Csak előre tudtam nézni. Előre a sötét fákra. Tudtam hogy itt van mellettem a csapattársam fél méterre, mégis egyedül éreztem magam. ~ Segítség ~ Gondoltam magamban elkeseredve. De nem jött válasz, elvégre ki sem mondtam a szót. Magamban tartottam mint a lehetséges utolsó gondolatomat az életemből. De mégsem. Mégsem éreztem fájdalmat, mely akár egy hátba szúrást is jelezhetne. Tényleg csak játszanak velünk.
Végül egy kellemesnek mondható hang törte meg a kísérteties csendet. Az egész, félelmetes környezet, és ez a lágy hang olyan ellentétet alkottak, mely még szörnyűbbé tette az elmeállapotomat. A férfi hangja ismeretlen volt, viszont amit mondott, az korántsem. Talán Mugo-sensei is mondott valami hasonlót, de nem vagyok biztos benne. Lehet ismerik egymást?

A következő pillanatban mozgolódás hangja hallatszottak a hátunk mögül. Az ismeretlen megindult, elsétált mellettünk, majd néhány lépés megtétele után megfordult. Valahogy, az egész léte ennek az embernek, szörnyű volt. Látszott a szemén hogy képes lenne akárkit megölni akármikor, legyen az férfi, nő, öreg, vagy gyerek. Egy igazi szörny.
Következő mondatával végül is bevallja nekünk hogy különleges lehet a kapcsolata Mugo-senseiel.
~Vajon ő most hol lehet? Miért nincs itt? Vajon ez itt mit akarhat tőlünk? Talán meg akar ölni? Nem hiszem, akkor már megölt volna, és nem kezdett volna bele ilyen "beszélgetésbe". Vagy tényleg csak játszik? Nem tudom... Nem tudom... Nem tudok gondolkodni... Mugo-sensei... Hol van?.. Itt kellene lennie velünk... Ha ő nem véd meg.. Lehet megöl minket...~
Követhetetlen gondolatok cikáztak a fejemben. Ezek a gondolatok sok mindenen járta, egy része azon, hogy hogy tudnánk kiszabadulni, egy másik része pedig folytonosan elkalandoztak egy olyan téma irányába, hogy mi lett volna, ha egyszerűen nem állok ninjának. Lehet most békésen éldegélhetnék valahol... Dolgozhatnék mondjuk, újságkihordónak, vagy valami szakmát tanulhattam volna. Békésen élhetnék, anélkül a tudás nélkül, amivel most rendelkezek, amivel tudom milyen sok veszély van körülöttem, körülöttünk, az emberek körül. De mind hiába. Már itt vagyok. Egy árva könnycsepp szökik ki a bal szememből, megmagyarázhatatlan okok miatt, talán a halálfélelem, talán az elkeseredettség, talán mindkettő.
~ Mugo-sensei...~

**Kenta Koizumo** Vas. Júl. 12 2015, 14:27

A Koizumo mellett álló Erisa megpróbált feloldani egy genjutsut, de nem járt sikerrel.

~ Sejtettem, nem illúzió. Persze, egy D szintű jutsu, vagy az előnyös terep is képes ilyen visszhang kialakítására. Egy biztos: van valaki a bokrok között, és nem feltétlenül az új barátunkról van szó... ~ gondolkodott Koizumo. A feketeség a geninek orra előtt mintha életre kelt volna: minél tovább nézték, annál hátborzongatóbbá, torkot markoló, jeges rémületté kezdett alakulni szemük láttára. Persze fizikailag nem történt semmi új, csak a felizgatott ninják agya vetített eléjük rémképeket. Mindeddig Koizumo sem félt az előtte álló, alaktalan masszától, hozzászokott a látványhoz, de minél jobban ismerünk valamit, amit nem tartunk félelmetesnek, annál inkább sokkoló lesz megijedni a régi ismerőstől. Pláne ha beszél, élettelen dolog létére.

- Ha sokáig meredsz a Sötétségre, az előbb utóbb visszanéz rád! - hallatszott egy nőies hang.

- És minél jobban visszanéz rád, annál jobban megismered. - felelt Koizumo, még mindig ninjatoja markolatát szorítva. - A két fél kölcsönös figyelme miatt ismertség alakul ki köztük. Mi már ismerjük egymást - célzott az eddig valószínűleg őket kukkoló idegen korábbi tevékenységére. Az árnyak közül közben előlépett a hátborzongató hang szintúgy szokatlan gazdája. Mert ami szokatlan ebben a világban, az már megérdemli a hátborzongató jelzőt. Koizumo lassan a hang forrása felé fordult, aki komótosan, Erisát megkerülve eléjük sétált, nem spórolva az idővel, amit a műveletre szánt. Ahogy a fiú csapattársára pillantott, elképesztő félelmet látott az arcára írva. Szabad bal kezével bátorítóan a lány kezét kereste, majd röviden végigsimított rajta, szeme sarkából egy bátorító pillantással is megajándékozta. A meglepő módon férfi egyed közben folytatta mondandója kifejtését, mely alapján ismeri a csapat senseiét. A szavak végeztével Koizumo lassan előhúzta ninjatoját a hüvelyből. Nem csak az ellenfél lehet hátborzongató. A hüvely végén lévő vascsík az acélpengéhez súrlódva keserves csikorgást hallatott, amelyhez a hüvelyből kicsúszó penge szokásos suhogása is társult, a fiú bal kezében pedig egy kunai jelent meg pörögve, és szintén suhogva. A fegyvereket markoló genin a csekély holdfényben az edzés során megperzselődött maszkjával szinte felért a velük szemben álló ember ijesztő kisugárzásához. Azonban mintha a Hold összes sugara reflektorként az ismeretlenre irányult volna. Kenta haja meglibbent, fogást váltott a fegyvereken, és felmérte a terepet; más szóval - harcra készült.

Jiraiya Vas. Júl. 12 2015, 15:41

Kétes érzelmek, a csapat talán a legnagyobb ellentétekből áll össze... Habár, az emberek meglepődnének, hogyha tudnák, hogy mit hoz ki belőlük a félelem. Egyesek reszketve bújnak meg egy sarokban, mások fegyvert rántva igyekeznek megsemmisíteni azt, amitől félnek, de olyanok is vannak, akik hidegvérrel cselekednek. Ám azok, akik szívében ugyanolyan sötétség lakozik, mint azok szívében, akik megteremtették a félelem forrását, azok a legkiszámíthatatlanabbak...
Koizumo szavaira a férfi szája hatalmas, szinte már-már fülig érő mosolyra húzódik, ez pedig még rémisztőbben hat, mint amilyen eddig volt.
- Fogalmad sincs a sötétségről Koizumo-kun...
Kuncog fel a férfi, majd karját előre szegezi. Hosszú ujjú kimonója alól a karja nem látszik ki, ám a következő pillanatban öt karvastagságú, krémszínű kígyó tör elő a kimonó alól, amik egyenesen a két Genin felé veszik az irányt. Kettő Erisa és három Koizumo felé. A technika nagyon gyors, azonban egy gyors reagálásra még van ideje a két Geninnek, kézjeleket formálni azonban már késő!

**Kenta Koizumo** Vas. Júl. 12 2015, 16:29

- Fogalmad sincs a sötétségről Koizumo-kun... - szavai sértőek voltak a fiú számára. Burkoltan tudatlannak nevezték, pedig..

- Fogalmad sincs, miről van fogalmam - mondta, majd elkerülte a felé suhanó három kígyót. Félre ugrott a lények elől, ezzel azonban kissé különvált Erisától. Ninjatojával a tőle megszokott energiával és sebességgel lesújtott a mellette elzúgó, villámgyors kígyókra, bár abból a helyzetből legjobb esetben is kettőt tudott csak levágni.

- Láttam olyanokat, akik a sötétség útját járják, lépéseket tettem a gonoszság koromfekete köpenyébe burkolózó nagyúr mocskos vérével hintett, fájdalommal kikövezett útján én is. Ne állíts olyanokat, amelyekről nem lehetsz teljesen biztos! - lépdelt ellenfele irányába.

~ Hasonló technikákat a Rizs földjén láttam, de nem jelzi semmilyen fejpánt az odatartozását.

- Nincs olyan, aki ne ismerné az utakat, amikről beszélek. Mindenki megtapasztalta már, ha szőrszálhasogató akarok lenni. Minél ártatlanabbnak tűnik valaki, annál több bűnt követett el. Ez az én világnézetem.

~ Minél nagyobb baromságokat mondok annál inkább rám fog figyelni. Gyerünk, Erisa, ez a te pillanatod!

- Sajnos nem szeretem, ha vadidegenek csak úgy rám küldenek mindenféle kígyókat, szóval sajna ki kell hogy nyírjalak. De félre ne értsd, semmi bajom veled. Bár azért a modorod hagy némi kívánnivalót maga után...na mindegy - ezzel felugrott a levegőbe kézpecséteket formálva, és elsütötte a Housenka no Jutsut, majd a Shunshint használva megpróbált ellenfele háta mögé kerülni, ahol mindkét fegyverét maga mellé emelve egy 360°-os fordulattal körítve dupla csapást próbál bevinni. Innen természetesen gyorsan odébb kell majd vetődnie, mert akár saját lövedékei, vagy az ellenfél válaszcsapása is eltalálhatja. Közben szeme sarkából lecsekkolta Erisa helyzetét is, és felmérte az állapotát. A menekülő Shunshinjával valószínűleg mellé érkezik.

~ Nincs fogalmam a sötétségről? Pedig imádom...éjszaka, feketeség, ugyan kérlek...Ez az én lételemem...

**Kenshiro Erisa** Vas. Júl. 12 2015, 16:50

Koizumo szavai kihúznak a dermedtségből. Újra tudom mozgatni az eddig félelemtől megbénított végtagjaimat. Hát persze. Nem vagyok egyedül, itt van velem a csapattársam. Nincs mitől félnem. Meg fogjuk oldani.
Végre újra tisztán látok, és rendesen tudok gondolkodni. Persze sajnos Koizumo néhány mondata nem kifejezetten voltak kedvesek, és mit ne mondjak kicsit egoistának tűnik most a fiú, ami az ismeretlennek nem kifejezetten tetszik, amit egy furcsa technikával a tudtunkra is adja. Bár a technika hirtelen jön, szerencsére sikeresen elvetülök oldalra, és a földön kötök ki. Gyors helyzetfelmérés után észreveszem hogy Koizumonak is hasonló szerencséje volt, és már önti is magából a dumát. Remek. Még jobban próbálja felidegesíteni ezt a szörnyet. Látszik rajta hogy küzdeni akar, bár nem sok értelmét látom.
Nagyon keveset tudunk az ellenségtől, igazából csak annyit hogy kígyókat használ fegyverként. Bejutott a faluba, és észrevétlenül ránk is támadott. Nem nehéz leszűrni ebből mekkora az erőkülönbség közöttünk. A falu védelme elképesztően fejlett, nem tud minden második vándor észrevétlenül besurranni. Tehát vagy elképesztően képzett gyilkos, aki valóban besurrant hogy megöljön minket, vagy az is lehet, hogy most próbálják felmérni a képességeinket éles helyzetben. Az első eset több kérdést is felvet. Miért minket akar megölni? Mi a célja ezzel? Mi bennünk ennyire különleges? Illetve a másik kérdés, hogy ha valóban egy magasan képzett ember van előttünk, miért egy ilyen könnyen elkerülhető technikát vetett be ellenünk. Biztos vagyok benne, hogy van más is a tarsolyában amivel könnyebben el tudott volna tenni minket láb alól. Az meg a másik, hogy miért sétált elénk? Miért nem támadt csak simán hátba? Lehet hogy valóban csaj játszadozik az áldozatával, de nekem ez ellentmondásos. Szóval lehet hogy a második lehetőség a valós. Azt akarják hogy megküzdjünk vele. Pff.
- Felesleges, Koi. - Szólok a csapattársamnak, mielőtt még felugrott volna. - Nem nekünk kell megküzdeni vele, menekülj a kijárat felé. - Azt a rész, hogy nem nekünk kell megküzdeni vele úgy értettem, hogy biztos van a közelben pár jounin, vagy chuunin, akiknek több esélyük lenne ellene. Feleslegesen nem kellene kockára tennünk az életünket. Úgyhogy ha esetleg Koizumo nem jönne önszántából, egy Shunshin no Jutsuval mellé kerülök, megfogom a kezét, és elkezdem húzni a kijárat felé, miközben figyelem, nehogy hátba támadjanak minket. Sok kérdést feltennék ennek az embernek, de nem tartom egészségesnek a vele történő társalgást. Ki tudja miért..

Jiraiya Vas. Júl. 19 2015, 22:37

// Annyi hibát vétettetek, hogy nem feltételes módban írtatok. (Amit nem kell minden helyzetben, de itt indokolt volt) Arra gondolok, hogy amikor elvetődtök a kígyók elől, akkor azt írjátok, hogy: "Megpróbál/Megpróbálok odébb ugrani/odébb vetődni (stb) a kígyók elől. Ha ez sikerül/Feltételezhetően sikerül (Ez utóbbit akkor, hogyha a mozdulat sikeressége magas)" és folytatjátok. Ez most nem nagy hiba, de erre figyeljetek oda. Főleg PvP-nél, mert ott fontos és a mesélők ezért viszont nagyon harapnak. Tehát mindig amit éppen tenne a karakter és annak sikeressége a mesélőn múlik, akkor azt feltételesen írjátok. Ha mondjuk S szinten felétek dob egy Genin egy Kunait, akkor oda már írhatjátok, hogy kivédi. Ha viszont S szinten egy S szintű két Kunait dob felétek, akkor feltételesben írjatok, de annak már lehet olyan beütése, hogy nyilvánvalóan elkerüli. Én ilyen szituációban azt írnám a karimmal, hogy: "Az ellenfél két kunait indított útnak Mirubi felé, ami elől a fiú nem akart semmilyen komolyabb technikát bevetni, ezért egész egyszerűen csak odébb lép az eldobott fegyverek elől, egy gyors mozdulattal. Feltételezhetően a mozdulat sikerrel jár..." Ha utána nem jár sikerrel, akkor a mesélő úgy is mondja majd, de ha szeretnétek még egy B tervet is írhattok hozzá. Ennyit akartam csak, amúgy hajrá! Very Happy

Koi: Nem volt világos, hogy a levegőben van a földön próbálsz Shunshin no Jutsut használni. Ha a levegőben, akkor nem lehetséges a mozgás, mert nincs felület, amin mozoghatnál. Ha a talajon, akkor azt se felejtsd oda írni, hogy érkezéskor. Egy jó szívű mesélő, mint én azt mondja, hogy jó, rendben, nyilván nem a levegőben akar, de egy komolyabb (Aki akkor vagyok, hogyha Fórum Kalandot játszunk) a pontatlanság miatt jól megszívatja a karakter. Ezt csak azért mondom, mert itt még mindig nem hiba, de a mesélő csak abból az információból tud építkezni és csak arra tud írni, amit ti is megadtok neki Very Happy

Ám ezúttal hiába, hogy jó szívű vagyok, azt írtad, hogy amíg a Housenka odaér, addig vigyáznia kell, mert Ő is megpörkölődik. Na ebből azt következtettem ki, hogy a levegőben akartad használni, mivel amíg felugrasz és leesel, addigra a tűzlövedékek bőven elérik az ellent. Ezt akkor lehetne kivitelezni, hogy még a Housenka előtt odaérj, hogyha a talajon hozod létre a tüzet.
Erisa: A te leírásodban még meg is erősíted a Sikert ami a vetődést illeti. Erre figyelj! Smile

//

Tehát a kis csapat nem igazán találja a fogást az ellenfélen, bár a harc még csak most kezdődött. A feléjük száguldó krém színű pitonok fogaikat villogtatva sziszegnek a két Geninre, ám reakcióképességük van annyira fejlett, hogy egy egyszerű mozdulattal kitérjenek. Erisa ugyan leblokkolt, ezért Ő már csak egy nehezebb vetődéssel tudta elkerülni a marást, ám Koizumo kellőképpen résen volt, ezért még két kígyót is képes volt levágni Ninjatoja segítségével, amik a levágás pillanatában egy pukkanással eltűntek. A másik három pedig visszahúzódott létrehozójuk ruházata alá. A férfi csak kuncogott, majd fancsali tekintettel nézett az éppen szövegelő Koizumora, aki későn hallva Erisa hangját, meg is kezdte az ellentámadást. Persze nem mintha megállította volna a lány kérése, az Ő fejében pontosan a lány megmentése járt. Ugyanazt akarta elérni, amit Erisa mondott, csak éppen annyi különbséggel, hogy a lány mindenképpen megmeneküljön, amíg Ő feltartóztatja az ellenfelet.
Erisa fejében viszont ésszerűbb ötlet fogalmazódott meg, viszont ha nem képesek eljutni egy olyan területre, ahol ninják vannak, akkor az egésznek semmi értelme. Éppen ezért miután Koizumo létrehozta a Housenka no Jutsut, hét darab tűzgolyót lőve // Majd a tűzgolyók számát legközelebb írd le, vagyis azt, hogy mennyit szeretne a kari létrehozni ^^ // ellenfele felé, aki néhány kígyót létrehozva hárította mindet, feláldozva kedvenceit, amik sűrű füstfelhővel tűntek el. Ez persze Erisa és Koizumo előnyére vált, ugyanis amint a fiú leérkezett, a lány már ott is termett a Shunshinnal, még mielőtt Koi használhatta volna az övét. A lány megragadt a fiú karját és húzni kezdte. De vajon Koizumo ezt hagyja?

// Ha ma toltok egy-egy posztot írok ma máris Very Happy

//

**Kenta Koizumo** Vas. Júl. 19 2015, 23:31

// Minden hibámért mélységes gomen, és remélem, nem pártolsz el tőlünk ^^ //

Koizumo izmai megfeszültek, miközben csapattársa a karjáért nyúlt (mármint a fiúéért), de aztán belátta, hogy valóban menekülniük kéne, vagy valami hasonló. Ellenfelük feltehetőleg egy magasan képzett jounin, és nekik ketten semmi esélyük sincs ellene. Hacsak...

- Erisa van egy tervem. - vágta oda Kenta a lánynak az első adandó alkalommal, amikor már nem Shunshinoltak, meg ilyenek. Közben intett a lánynak, hogy kövesse. Terv szerint kicsit távolabb mennek, hogy maguk mögött hagyják a jounint (Koizumo magában jouninnak könyvelte el a kígyóembert), és ott fedezékben konzultálnak. Ha sikerül együtt biztonságos helyre érniük, a fiú a következőket javasolja Erisának:

- Nem azért tanultunk meg egy technikát, hogy aztán a használata nélkül, fülünket-farkunkat behúzva eliszkoljunk. Legalább pörköljünk oda a fickónak. A szél gondolom felerősíti a tüzet, így a te technikáddal még pusztítóbbá tehetnénk az enyémet, amivel komoly gondokat okozhatnánk neki. - mindeközben a fiú végig azon tanakodott, hogy lehet, hogy itt van ez az ember. Átjutott a falu védelmén, és csak úgy rájuk támadott. Vajon mi áll eme történések mögött? Az is lehet, hogy a férfi(-szerű valami) csak felméri a geninek erejét, a reakcióikat egy szorult helyzetre. Talán olyan küldetésre mennek, amin a jó reakciók, megfontolt döntések hiányában cselekvő ninják nem boldogulhatnak, így tesztelik őket, megfelelnek-e egy nehéz megbízásra. Tényleg..mintha Mugo-sensei beszélt volna nekik egy küldetésről, amit már megkaptak. Ez esetben bármi is történik itt, a feladatot valószínűleg megcsináltatják velük, csak talán hosszabb kiképzések után? Azt már nem. A fiú tudta, hogy ő nem fog visszamenni az iskolapadba (bár még környékén sem járt soha). Ő kivégzi ezt az estéjüket tönkretevő csúszómászót, ha beledöglik is. A sensei talán valahonnan figyeli őket, és vész esetén közbe tud avatkozni. Koizumo nem tartotta valószínűnek, hogy itt és most meghal, maximum súlyosan megsérül, de még az is valószínűtlen. Különben is..már régóta össze akarta mérni valakivel az erejét, aki nem egy egyszerű kis utcagyerek.

- Erisa..meg kell próbálnunk. Lehet, hogy nem ezt az utat szánták nekünk, de erről egyelőre mi döntünk. Én nélküled is megteszem, de elkelhet a segítséged. Csak a figyelmét kéne elterelned, és felerősíteni a technikámat, ha bármi baj történne, megvédelek. Ha ez a kettő megvan, akárhova mehetsz, akár segítségért is, csak most segíts nekem.

~ Ellenség van a falumban, de vajon valóban ez az én falum? Évekig készültem ide, üresen hagytam a fejpántomat, hogy egy nap a levél mintája lehessen belevésve, de erre még nem került sor. Lehet, hogy mostantól üres is marad. De erre a fémlapra esküszöm, hogy legalább egyet bemosok ennek a mocsoknak.

**Kenshiro Erisa** Vas. Júl. 19 2015, 23:58

Koizumo végül részben hallgatott rám, részben nem. Az ideiglenes visszavonulást próbálta alkalmazni, amit nem biztos hogy a kígyóbarátunk csak úgy szó nélkül hagyná (DE akkor most feltételezem hogy hagy nekünk időt elbújni, és beszélni). Már abban a pillanatban, hogy Koizumo kimondta azt a mondatot, hogy "van egy tervem", éreztem hogy itt bizony nagyon keményen be fogunk sülni. Egyszerűen éreztem a fiú mozgásából hogy nem akar visszavonulni, sőt támadni akar. Sejtésem be is bizonyosodott, mikor elém tárta ördögi tervét. Miközben öntötte magából a szót, én néhol kérdően néztem rá, néhol pedig kifejezetten hülyeségnek gondoltam a tervét. Nem értettem, miért ég benne ekkora bizonyítási vágy. "Legalább pörköljünk oda a fickónak". Persze, csak nem tudom mennyire tűnt fel neki, hogy mind a ketten rohadtul ki vagyunk merülve, és egyáltalán mit tervez azután hogy "odapörköltünk a fickónak"? Mert kiváltképp lehetetlennek tartom, hogy ettől csak úgy feldobná a lábát. És ha a "pörkölésre" felhasználjuk a megmaradt chakránkat is, akkor védekezni sem fogunk tudni rendesen.
Nem értem egyébként hol van Mugo. Eddig mindig figyelt minket valahonnan, de most sehol sincs. Lassan kezd beigazolódni a gyanúm, hogy ez egy teszt, de nem hiszem hogy a helyes megoldás az lenne, ha megpróbálnánk szembeszállni vele. Tegyük fel, ha most tényleg meg akarná támadni a falut, és eddig észrevétlenül be tudott surranni, akkor két lefáradt geninnek nem küzdenie kellene a személlyel, hanem minél hamarabb a falu tudtára adni hogy beszökött, hogy ne tudjon nagyobb kárt tenni a faluban. Igen, szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ez lenne a leglogikusabb lépés. Egy veszélyes helyzetben, az is lehet jó reakció egy ninjától, ha felismeri mit tehet meg, és mit nem, és abból amit megtehet, mi jár a legnagyobb sikerrel a falujának. Ebben a helyzetben, nem hagyhatjuk, hogy az idegen a falun belül továbbra is rejtőzködve mozoghasson. Miután, Koizumo befejezte szónoklatát, egy szúrós nézéssel tudtára adta, hogy most nekem lesz igazam, és az lesz amit én mondok, mert ha most elbukunk...
- A kijárat felé vesszük az irányt. Kettéválunk, és ha el is veszítjük egymást, nem fordulunk vissza a másikért, hanem figyelmeztetünk mindenkit, hogy ellenség jutott be a faluba! Ez nem arról szól hogy megpörkölünk valakit! Nem hagyhatjuk, hogy a falut felkészületlenül érje egy belső támadás! - mondom, magabiztosan, és kifejezetten agresszívan. Meglepődök magamon, de ugyanakkor túlságosan biztos vagyok benne, hogy ez a helyes döntés. - Ha különválunk, egyikünknek biztos sikerül figyelmeztetnie a falut. - Fejezem be, majd a megmaradt erőmből, elvégzek még egy Shunshint a közelben lévő fák tengerébe, majd az ágakon szökkenve próbálok eljutni a kijáratig.

Jiraiya Hétf. Júl. 20 2015, 01:37

// Na ez menő lett Very Happy

Csak kevesebb flegmaság XD <3 A Férfi hangja hasonlatos Kurotsuchi Mayuri hangjához: https://www.youtube.com/watch?v=aT51EauFt_4 Aki a rózsaszín hajú ellen harcol ^^ //

Vajon mi történik most és mi a helyes döntés? Egy igazi ninja vajon mit tenne és mit tenne egy Genin? Az életüket mentsék, talán szálljanak szembe vele, vagy éppen azt tegyék, amit ilyen esetben tenniük kellene? Rengeteg lehetőség, rengeteg kérdés, ám nem gondolják, hogyha valaki betört volna ide, akkor nem kezdene el játszadozni a Geninekkel? Vagy ha meg akarja őket ölni és nem csak beszélgetni akar, akkor már megtette volna? Rengeteg kérdés, és a legvalószínűbb válasz erre egy teszt, ami mindkét Genin agyán átfutott, ám mindketten más tervvel álltak elő.
Koizumo égett a bizonyítási vágytól, meg akart mindent tenni azért, hogy legalább megizzassza az ellenséget, még akkor is, hogyha most vannak túl egy megerőltető napon. Szerencséjükre be tudnak hátrálni az erdőbe, mert eltart egy ideig, amíg a férfi kikecmereg a technikája okozta füstből, ám ez néhány másodperc volt csupán, így meg is indulhatott a csapat felé.
- Érzem a testhőtöket... Nem bújhattok el előlem!
Éppen hogy Erisa befejezte a beszédet, a fickó máris egy gyors mozdulattal úgy csúszott végig a füves területen, mintha csak egy kígyó lenne és ha ez még nem lenne elég, az Erisa és Koizumo közelében lévő fa tövébe csapódott be, egy kisebb krátert hagyva maga után és kidöntve a fát. A kis csapat ismételten odébb vetődött, ám egy pillanatra nem voltaké képesek mozdulni, nem voltaké képesem felmérni a helyzetet, a reakció idejük így lelassult. Ekkor már a fickó kiegyenesedve állt előttük, a ruháját pedig éppen kezével porolta le.
- Ejnye... Úgy tűnik abba kell hagynunk a mókázást.
Mondta elfojtott, de mégis lágy, játékos hangon, majd szúrós, sárga szemeit abba az irányba emelte, ahonnan érkezett. Ekkor a két Genin is abba az irányba fordította tekintetét, és amennyire a törmelék okozta elszálló portól látni lehetett, úgy látták Mugo-senseit a kiképzőtér közepén állni. A hatalmas férfi fekete ruhájában úgy állt ott, mint valami halálisten... Szájából nem hiányozhatott a füstölgő cigaretta...
- Amaimon... - Hangzik komoly, férfias hangja - Mit keresel itt?
Tette fel a kérdést, majd közelebb lépet.
- Mit akarsz ezektől a Geninektől?
Mugo-sensei ezen szavaira a fiú felnevetett.
- Mintha nem tudnád... Sen-sei...
Mondta a férfi, majd egy kisebb csend állt be.

**Kenta Koizumo** Hétf. Júl. 20 2015, 12:57

~ Hogy pacsiznál le egy robbanójegyzettel.... ~ káromkodott magában Koizumo minden fejében visszhangzó szavát csapattársának címezve, aki elég hirtelen rángatta arrébb. Ez az este elég cibálósra sikeredett a lány részéről...Erisa határozottan megváltozott, amikor veszélyhelyzetbe került. Igazi túlélő, aki csak akkor mutatja ki a foga fehérjét, ha halálközeli helyzetbe kerül. De ez nem változtat azon a tényen, hogy az imént ijedtében majdnem letépte a fiú karját...egymás után kétszer is. Az erdőben kötöttek ki, ahonnét korábban a kígyó előbújt. ~ Én is szeretem a bokrokat, de nem harc közepén kéne..talán... ~ tréfált magában a fiú, aztán gondolatban is elkomolyodott. A kígyócska a testhőjük alapján megtalálta őket, és undorítóan csúszni kezdett feléjük, eszméletlen sebességgel. Az egyik a geninek közelében álldogáló fa tövébe csapódott be hatalmas detonációval. A fiatal ninják arrébb tudtak vetődni, de mintha lelassult volna az idő. Koizumo elveszítette a reakcióidejét, nem tudott felállni, pedig itt volt a lehetőség. Egy kunai végezhetett volna a ruháját poroló, undorító lénnyel, de..egyszerűen nem volt képes rá...Koizumo mozdult volna, de nem tudott. Leblokkolt. Csak most jött rá ő is, hogy egyelőre semmi esélye sincs az ismeretlen ellenfél ellen. Még nagyobb erőbedobásra sarkallta a tudat, hogy esélye sincs. Lassan ninjatojáért emelte a kezét, és megfeszült a csuklója, ahogy a markolatra kulcsolta ujjait. Visszanyerte a sebességét, és épp készült a kígyóra vetni magát, amikor váratlanul egy alak tűnt fel a Kiképzőterepek közepén. Fekete köpenye, és cigarettájából felszálló, az alakot körbelengő füst e világon túli jelenéssé tette a férfit, aki nem sokáig titkolta kilétét. Pár szóval leállította a kígyót, aki mesterének nevezte őt. Mugo volt. Mintha hátba vágták Koizumot. Az ő senseiük egy ilyen szörnyet képzett, aki az imént épp csak nem nyírta ki őket. A fiú lassan felállt, visszadugta a kardját a hüvelybe, majd üdvözölte Mugo-senseit:

- Jó estét. - eszébe jutott a nemrég a harc hevében zsebre vágott öngyújtó, amit elő is vett, és az arca előtt felkattintotta, kísérteties fényeket és árnyékokat vetve ábrázatára, majd lekapcsolta. - Itt van az öngyújtója.. - dobta a férfi felé az eszközt.

**Kenshiro Erisa** Hétf. Júl. 20 2015, 13:40

Úgy látszik Koizumo nem nagyon volt lenyűgözve a tervemtől, de nem is kell neki. Ha azt teszi ami mondok biztosan sikerrel járunk. Már épp Shunshinoltam volna el, mikor a semmiből újra lecsapott a férfi. Testem ösztönszerűen elvetődött, majd nagy lendülettel ütközött a kemény földdel, melyet egy erős fájdalom kísért a bal oldalamnál, amire estem. Ez a fájdalom pontosan elég volt ahhoz, hogy néhány másodpercre védtelen maradjak, és ne tudjak csinálni semmit. Ekkor kezdett körvonalazódni bennem, mennyire is reménytelen a helyzetünk. Az ismeretlen nem szimplán erősebb nálunk, valószínűleg a közelébe se tudnánk kerülni, még azelőtt el tenne minket láb alól. Fogalmam sincs, hogy Koizumonak is leesett-e már, hogy egyszerűen NEM szabad harcolnunk vele.
Ahogy ránéztem a démoni férfira, és láttam a tekintetét, szinte megállt az idő. Olyan érzésem volt, mintha nem is tekintene ránk élőlényekként. A szemében mi már halottak vagyunk, csak az élet utolsó szikrája próbál fényt adni szemünknek. Ha hamarabb észrevesszük... Ha egyből menekültünk volna... Ha nem kellett volna Koizumonak külön szólnom hogy vissza kell vonulnunk... Talán már kint lennénk a területről.. Talán már jött volna erősítés... Talán túlélnénk.. De nem, Koizumonak meg kellett felelnie az idióta elvárásainak, melyet saját magának kreált, a saját maga idióta világában. Szinte teljesen kétségbe vagyok esve, hogy egy ilyen ember miatt, mint Koizumo miatt kell most ekkora fájdalmat kiállnunk, aminek a vége lehet akár.. Halál is. Miért nem képes logikusan gondolkodni?! Miért nem volt képes, felfogni hogy futni kell és nem harcolni?! MIÉRT akart mindenáron odapörkölni valakinek?! Ennyire fontos neki, hogy meghaljon, csak azért, hogy erősebbnek tűnjön? De ha így is van, nekem miért kellett vele tartanom a hülyeségbe, sőt, a halálba?

Rettenetesen dühösnek éreztem magam, amiért Koizumo ilyen meggondolatlanul cselekedett. Annyira, hogy ha tehettem volna, leadtam volna neki egy pofont. Lehet hogy amíg vándor volt, nem aggódott ennyit ilyen dolgokon, hogy most támadjon, vagy sem, de most nem vándor, most a csapattársam, és bele kellene néha gondolnia mit érez a társa, mire képes, mire nem, és hogy milyen áldozatokkal jár egy-egy döntése. Életemben először haragudtam meg valakire ennyire. A meggondolatlanság, az éretlenség, mely a fiú tetteit irányítják.. Egyszerűen haragszom rá. Dühös vagyok rá.

Szinte észre sem vettem, hogy egy negyedik személy is csatlakozott a csetepatéba. Mugo-sensei volt az. Nem is hittem a szememnek, hirtelen halványult el a kétségbeesés, és a haragom egy része, melyet Koizumo felé éreztem. Talán megmenekülünk. Talán megment minket. De vajon mire várt eddig? Vagy mire vár most?
Végül egy olyan mondatot, vagyis szót mond ki az ismeretlen, amire talán egyikünk sem számított. Se Koizumo se én. "Sensei". Kezdtem megérteni mi vár a Sötétségben. Hogy a Sötétség mivé fog engem alakítani. Újra ránéztem Amaimonra. Egy pillanatra magamat láttam benne. Féltem hogy ilyenné fogok válni, hisz elég egy rossz döntés, egy rossz tett, egy rossz szó, és akár évek múlva én is ugyanígy gyilkolhatnék genineket. Ez a Sötétség rossz, és rosszá fog tenni minket. Ilyenné, mint ez a szörny, aki bűntudat nélkül próbál gyerekeket gyilkolni. Egy gyerekgyilkos. Szörnyű szó, szörnyű jelentéssel. És lehet, hogy nemsoká nekem is magamra kell aggatnom, ennek a szónak a létét.

A fájó oldalamat fogva felállok a porból, ahogy Koizumo is. A fiú még próbál menőzni, vagy nem is tudom mi ezzel a célja, de irritál amit csinál. Vagyis... Lehet csak rosszul gondolkodok, de nekem Koizumo fél másodperc alatt rengeteget esett a szememben. Eddig úgy voltam vele, hogy ha próbál is kitűnni valamilyen cselekedetével, az nem fogja befolyásolni a tetteit, egy élet-halál küzdelemben. De most rá kellett jönnöm, hogy Koizumo éretlen, és nem tud helyes döntést hozni.

Mivel Mugo is, és Amaimon is elég erősek, nem hiszem hogy túl sok mindent tudnánk tenni. Most hogy itt van a Sensei, nekünk el kell távolodnunk innen, nem lehetünk láb alatt, azzal csak akadályoznánk őt. Befejezve az előbbi mozdulatot, végrehajtom a Shunshint, és Mugo-sensei mellé kerülök.
- Megyek és értesítem az embereket. Feltételezem hogy Mugo ezt még nem tette meg, mivel egyedül jött, és nem hiszem hogy a faluból akárkinek fél percél tovább tartana eljutni ide, ha belső támadás érne minket.

Jiraiya Szer. Júl. 22 2015, 18:44

// A játéktéren ha formálódik a karakter jelleme, akkor a változtatásokat nyugodtan vigyétek fel az adatlapra. Elméletileg az ilyen változtatások Pályázat útján történnek, de mivel sorozatos kijátszás során történik meg minden, ezért Engedélyt adok arra, hogy Pályázat nélkül, a játéktéren történtek szerint módosíthassátok a karakteretek jellemét. Elvégre az emberek folyton változnak... //

Úgy tűnik, hogy a jelenleg egy csapatot alkotó két Genin, kezdi egymást megérteni és hát... Úgy tűnik, hogy egyikőjük sem elégedett a másikkal. Míg Koizumo bizonyítana és felvenné a versenyt az ellenféllel, addig Erisa hátrálna és azt tenné, ami szerinte a helyes. Nos, mindkettejük gondolkodásmódja érthető és az is biztos, hogy mindkettejüket valamilyen szinten az érzelmek irányítják, melyet kötelességtudatba burkolva próbálnak meg eltitkolni önmaguk és a társuk elől. Persze ez csak egy merész meglátás, nem tudni, hogy a két fejben milyen gondolatok születnek és hogy a két szívben, milyen érzelmek lappanganak. Ami viszont itt biztos, hogy furcsa dolog történt és ez a kis "vészhelyzet" megmutatja a Geninek használhatóságát.
Mugo-sensei egy könnyed mozdulattal kapja el az öngyújtót, rá sem nézve Koizumora, majd miután Erisa mellette terem a Shunshin no Jutsuval és közli a tervét, Mugo megfogja Erisa karját, majd ha indulna, úgy rántja vissza, ha pedig nem, akkor csak erős markával bilincset képezve tartja fogságban a lány kezét. Nem szorítja, hanem a levegőben tartja, ám ha a lány ki akarná húzni a kezét, akkor a keskenyedő tenyér által formált "O" alakú "kézbilincs" nem engedi meg ezt.
- Erre semmi szükség Erisa.
Mondta hidegen Mugo, majd egyből váltva folytatta, ám ezt már a Kígyó fickónak címezve.
- Megmondtam már neked, hogy hagyj fel ezzel a szokásoddal. Nem leszel több attól, hogy teszteled a Geninjeimet. Majd hogyha bejárták azt az utat, amit Te, akkor keresd fel őket és állj ki ellenük.
Mondta Mugo, mire a következő pillanatban a Geninek számára követhetetlen sebességgel, a másodperc tört része alatt, Mugo-sensei előtt termett a magas fickó, aki nagyjából fél fejjel magas volt a cirka 190 centi magas Mugo-senseitől. Erisa és Koizumo sem fogta fel egyből ezt a hihetetlen sebességet, csak a férfit látták, ahogy arca nagyjából két centire volt Mugo-sensei arcától. A légmozgás csak azután követte a fickó érkezését, hogy Ő már ott állt... Rémisztő, ahogy az az álszent mosolya is és a fojtott, nyávogó hangja...
- Még nem képeztél nálam jobb Shinobit... Mugo-sen-sei...
Sziszegi, majd megnyalja a szája szélét. Ám Mugo-sensei sem semmi, szigorú tekintettel néz fel a nála jóval fiatalabb fiúra, vagyis inkább férfira, aki csakúgy villog rá sárgás, kígyószerű szemeivel.
- Még. Amaimon...
Mondta, mire Amaimon szeme odébb vándorolt és Erisát nézte, majd megfordult és néhány pillantást Koizumora is vetett. Mindkettejükre lenézően nézett, mintha csak játékszerek lennének a számára...
- A Hokage kísérleti patkányai? Nevetséges!
Mondta a férfi flegmán, megjátszott csalódottsággal, majd mint aki választ sem várna, elindult a kijárat felé.
- Még találkozunk kölykök... Hehehe.
Kacag fel éles hangján, majd ahogy ment előre, beleolvadt a talajba, mintha csak egy lépcsőn menne lefelé...

// Csak reagáljatok. //

**Kenta Koizumo** Szer. Júl. 22 2015, 20:29

~ Amaimon... ~ a név amelyhez mostantól a fiú gyűlölete köthető. Az aljas kígyó, Koizumo legfőbb ellenfele. Egy velejéig romlott, gonosz torzszülött. Ha Koizumo feje fölött glória lebegne, most megfontolná, hátha van az utált bestia hideg hüllőálarca mögött jóság, de nincs olyan ember, aki birtokolná a talán csak legendákban, mesékben létező, tökéletes tisztaságot jelképező aranykarikát.

- Még. Amaimon... - szólt a sensei a kígyóhoz, annak előbbi kijelentésére.

~ Ha esélyes jelölt lennék, nem is fogna. Önerőből fogom legyőzni ezt a szörnyeteget ~ határozta el Koizumo. Szemei a gyűlölet lángjainak fényét tükrözték, mely a Hold kékes ragyogásával keveredve baljós, lilák árnyalatot öltött. A fény nem volt erős, de Kenta földre szegezett tekintetébe nézve kis figyelemmel valamennyire látható volt. A harc hevében a fiú sérült bal szeméről félre libbent a haja, ami az éjszaka jellegzetes fényeiben minden szögből derengeni tűnt, a gyakorlás közben megperzselődött vérvörös maszkja a nyakában lógott, így látszottak kivillanó szemfogai. Akaratlanul is szörnyként viselkedett - egy pillanatra. Szeme sarkából látta, hogy a gusztustalan féreg végigméri őket, mire Koizumo arckifejezése teljesen megváltozott. Eszelős vigyor uralta el ábrázatát, ami a történtek függvényében az iménti megjelenésénél is rémisztőbb lehet.

- Találkozunk még, Amaimon.... - suttogta, de csak az hallhatta, aki mellette állt. Bár mélyen gyűlölte a "másik tanítványt", mégis akarta, hogy velük menjen majd a küldetésre. A közelében akarta tudni.. Megismerni, gyenge pontot találni rajta, majd azt kihasználva végezni vele. Ez minden.

**Kenshiro Erisa** Szer. Júl. 22 2015, 22:18

Kérdő tekintettel néztem vissza Mugo-senseire mikor elkapta a karom. Elég volt egy pillantás. Egyből láttam hogy mennyire személyes ügyként tekint erre az egészre. Lehet nem lenne feltétlen szükség riasztani az egész falut, de ez nem egy olyan eset, hogy szó nélkül hagyhatnánk hogy elmenjen, és úgy tenni mint ha mi sem történt semmi. Úgy érzem, mintha sikerülne egyre mélyebbre látnom az emberek szemében. Bár Mugo nyugodtnak tűnik, látszik rajta hogy teljesen ő sem tudja mit kellene csinálnia. Egy ilyen veszélyes behatolót, mint Amaimon, aki gyilkolni jött a faluba, egyszerűen nem szabad életben hagyni. De ahogy gondoltam nem képes megtenni a sensei. Túl erős érzelmek fűzhetik hozzá. Vagy valami olyan dolog lehet a háttérben amit nem tudhatok. De még így is... Hogy tud ilyen semmittevően csak előre nézni, és bámulni a volt tanítványát?

Mugo-sensei ebből a szempontból kicsit Koizumora emlékeztet. Bár tudom hogy sértő amit gondolok Mugoról jelenleg.

Amaimon egy gyors mozdulattal Mugo elé termett, és egymás arcába meredtek mind a ketten. Szemmel látható volt a feszültség, mégsem tett egyikük sem drasztikusabb lépést. Amaimon mondott néhány érdekes dolgot, miszerint ő a legerősebb tanítványa eddig Mugonak. És hogy mi Danzou kísérleti patkányai vagyunk, melyet egy lenéző tekintettel kísért. Még mindig van valami a szemében, mely félelmet gerjeszt bennem. Ahogy rám veti a pillantását, ösztönszerűen hátrálok két lépést, ha Mugo addigra elengedi a karom, de ha nem, érezheti ahogy a a volt tanítványa puszta aurájától kicsap a verejték, és kicsit remeg is a kezem. Rettenetes szokásomnak tartom, hogy ha feszültté válok, a kezem hajlamos remegni. Ez nem tartozik a feltétlen előnyökhöz egy csata során.

Nem értem Mugo mire vár. Most megtehetné. Ha nem is lenne képes megölni, ha legalább elfogná hogy ne tegyen ilyet máskor. Vagy lehet hogy legálisan van szabadlábon? Lehet hogy mind ezt megteheti, akár puszta szeszélyből? Nem érzi azt Mugo, hogy talán nem lenne helyes szabadon hagyni egy ilyen embert? Most bizonyította Amaimon, hogy nem lehet őt csak úgy befolyásolni, nem lehet irányítani még Danzou által sem. Legalábbis remélem hogy nem Danzou parancsára támadott meg minket, ilyen gyilkos szándékkal.

Végül lassan elmegy a férfi, és Mugo sem szándékozik megállítani. Persze a szemem sarkából látom, hogy Koizumo legszívesebben akár most is nekiesne. Az a fiú túlságosan meggondolatlan. Ráadásul sikerült abban az egy másodpercében elkapnom a tekintetemmel, mikor magából kikelve megmutatta a világnak a romlott énjét. Látni lehetett a szeméből, hogy vérszomjas, igaz, csak abban az egy másodpercben. De jó, ha ennyire meg is akarna küzdeni ezzel a félistennel, tegye. Nem érdekel. De nem fogok segíteni a legyőzésében, ha valóban még egyszer találkozunk Amaimonnal.

Ahogy eltűnt a férfi a földben, hirtelen sokkal nyugodtabbnak éreztem magam. Olyan érzés volt, mintha most fújtam volna ki egy percekig bent tartott lélegzetet. Megkönnyebbültem. A Koizumo iránt táplált negatív gondolatok is elhalványulni látszottak, mintha tudat alatt már meg is bocsátottam volna neki, de még tudatosan még mindig durcáznék rá. Legalábbis hirtelen egy ilyen érzés fogott el. Mugo-senseihez nem mertem szólni. Az elmúlt egy percben rengeteg sértő dolgot gondoltam róla, és nem akarom, hogy véletlenül akár, de a hangszínemből rájöjjön erre. Nem akarom megsérteni. És még az sem biztos hogy igazam volt. De rohadt nehéz úgy bízni valakiben, ha az semmit sem mondd el neked! Rohadt nehéz. Nyilván sejtette hogy leselkedhet ránk ilyen veszély is, mégis egyedül hagyott minket. Ezt az is alátámasztja, hogy úgy mondta Amaimonnak, hogy ez a szokása, tehát nem mi vagyunk az első csapata, akiket Amaimon "letesztelt". És mégis...

Ettől függetlenül nem szólalok meg. Még a szemébe sem merek nézni. Csak azon gondolkozok, hogy mikor érek már haza... És hogy teszem ezt meg? Ezek után szerintem okkal félhetnék a sötét utcákon egyedül...

Jiraiya Csüt. Júl. 23 2015, 22:37

// Mivel nem igen adtatok reagálni valót, így sován'ka lett Very Happy

//

Ahogy Amaimon eltűnt a semmiben, úgy vált a környezet és a levegő is egyre kellemesebbé, ugyanis eltűnt az a fojtó aura a környezetből. Mi lehet ez a fickó? Mi köze lehet Mugo-senseihez? Nos a tanítványok nem sokat tudhatnak, Mugo-sensei pedig nem az a fajta ember, aki mindent az orrukra köt. Bár... Eddig ha kérdezett valamit a kis csipet-csapat egyik tagja, szolgált némi válasszal a Sensei, ám ezúttal a csapatot is olyan érzések kerítették hatalmába, amik nem hagytak utat a kérdéseknek. Így az eredmény csak egy nyomott hangulatú, néma csend lett, melyet csak az éjszaka szöcske és tücsök ciripelés dobott fel valamicskét.
Eddig a Hold ezüstös, más helyen zafírkék színű fénye festette be a tájat és szolgált némi fénnyel az éjszakai baglyok számára, ám most viharfelhők gyűltek, a távolban pedig hatalmas, kékes fénnyel dörrent fel a mennykőcsapás, mire a levegő mozgás is felélénkült. Mugo-sensei még mindig komor és bosszús arckifejezéssel nézett maga elé, majd amint az első esőcseppek elérték az arcát, a hideg felrázta őt ebből a rémálomból. A sötétben nem láthatták a Geninek, de barnás, gondterhelt szemei ide-oda ugráltak egyik tanítványáról a másikra, majd elengedte Erisa kezét. Igen, csak most eszmélt fel, ám nem igazán érezte a lány félelmét. Vagyis, valami más dologgal volt elfoglalva.
- Menjetek haza... - Hangzott a világos és ellentmondás nem tűrő parancs - Holnap pirkadatra legyetek a Főkapunál és hozzatok magatokkal egy napra elég élelmet. Csak ti ketten jöttök.
Mondta a férfi, majd Ő is eltűnt a talajban. Nos, a két Genin válasz nélkül maradt, de talán a holnap majd elhozza a tudást és a jobb kedvet...

// Következő poszt: Konoha Kapuja. Ha akartok még szockodjatok egy kicsit. Smile

Ha nem akkor másnap pirkadatra ott vagytok. A sorrend mindegy. //

Ajánlott tartalom