Kiképzőterepek

Ginoo-nak eszébe jut, hogy volt már hasonló csapatban. Ideges társak. Csak akkor nem volt még egy harmadik aki csendben figyel. Sőt nem is csendben figyel hanem megszólal. Ginoo-nak is megfordult a fejében a kérdés amit a társa fel is tett. A sürgetésre a csapat furcsa tagja(az egyik) fellelkesül és a tetőre ugrik majd versenyt tervez. El is indul. Ginoo itt nőtt fel a faluban úgyhogy ismeri mint a tenyerét nem tévedne el viszont emlékszik a Sunagakurei megjegyzésére:"Ha megmondjátok hol van a fagyizó". Ebből arra következtet, hogy ő nem ismeri a várost. Ránéz hát a csapat többi tagjára, hogy most mi fog következni.

~Nem nem és nem és negyedszere is nem. Bár lassan vissza kellene térnem az erődbe rég jártam arra és már biztos hiányol Yuzu is.~
Most még is ide erre a helyre vezetett utam miközben pihenőm töltöm. Csak holnap reggel indulok tovább így van idő magamra is és hódoljak egyik szenvedélyemnek. Micsoda szerencse itt legalább nem lógok ki a tömegből még akkor sem ha csak egy könyvel kezemben lustálkodok épp és írok. Itt egy ninja fegyverben teljesen átlagos látvány. Igaz az én hátamon négy kard pihen, mind két combom csípőmtől lefelé szabadon van majdnem térdig. Lábszáram hosszú szárú csizma takarja, valamint alkarvédőt és egy fekete felsőt viselek. A felső hasamnál teljesen szabad. Összhatást vér piros szemeim koronázzák meg.



Így sétálok a terület mélyére, hogy valamit találjak még magam sem tudom, hogy pontosan mit. Talán csak nyugalmat a fák s bokrok közti szél susogására vágyom. Közben távolról szűrődő gyakorlás és falu hangjaira. Egy páran sétálnak, vagy is gyakorolnak a környéken. Tisztes távolban maradok tőlük, még véletlen se zavarjam meg őket. Nem akarok most egyetlen beszélgetésbe sem belefolyni. Nem akarok mások dolgába bele avatkozni, csak egyet akarok egy dologra vágyom. Távolról szemlélődni, figyelni a környezetem a fákat, a fű hajladozását a szélben és ahogy kezdő geninek miként kovácsolódnak csapattá.
Ahol le telepszem egy régen kard, vagy egy jutsu által alaposan meg rongált fa árnyéka. Innen remekül belátom a környezetem és elő veszem kis könyvecském, tintát és tollat. Miközben olvasgatok néha felnézek és vér szín szemek egy vidám kis genin csapaton akadnak meg. A lány talán versenyezni akart mert előre szaladt kicsit, de csak pár lépést tett végül megállt. Azt miről beszélgetnek nem halom mert ahhoz távol vannak. Nem elég távol, hogy ne figyelhessem őket egy kicsit.
A toll emelkedik a tinta meg nedvesíti toll hegyét és jeleket rajzol a kéz mi a tollat fogja. Először csak egy szó születik a betűk káoszából, majd kettő végül egy teljes rövid sor. Végül nem egy sor lát nap világot ha nem sokkal több, igaz nap világot látni erős túlzás. Hisz meg lehet a könyv tulajdonosán kívül soha senki nem fogja olvasni a sorokat.

A lány el is indul, de aztán megáll és szabadkozik. Csakhogy ezt rosszul teszi ugyanis sikerül kitapintania Ginoo egyik gyenge pontját és ezért az eddig csendes bábmester határozottan jelenti ki.
-Én Konohai vagyok.
Ez fontos számára. Itt nőtt fel, itt tanult ő Konohai és kész. A fagylaltkérdésben már ismét szótlanabb. A Sunagakurei elég barátságosnak tűnik. A kérdésre Ginoo ismét halkan idegesen válaszol.
-Én citromot. Köszönöm.

Ginoo számára az, hogy ő Konohai tényleg fontos. A szülei Sunagakurei-ek az anyját Sunagakurei nindzsák ölték meg, de ő itt nőtt fel és tanult. Ő Konohai nem Sunagakurei. A téma aztán a fagyira terelődik át és Ginoo is visszatér a csendes önmagához. Egyszer csak a lány elé lép és bemutatkozik. Ez Ginoo-t is meglepi . A másik is bemutatkozik és továbblendíti a beszélgetést. Ismét Ginoo halk hangja szólal fel.
-Hát én képes vagyok az Emelkedő penge manipulálásra ezzel irányítok dolgokat úgy, hogy hozzá sem érek és drótcsévélő technikára amivel hát a drótokat jobban tudom használni. Megkapaszkodok velük meg megkötözök másokat. Ilyenek.
És el is érik a kiképző teret. Ginoo inkább odamenne mert nem várakoztatná meg a sensei-t, de inkább csendben marad.

A lány felvetésére a homok ninja válaszol majd elővesz egy kunait és ellenőrzi. Furcsa gondolja Ginoo majd ő is válaszol a saját kis halk hangján.
-Nekem is.
Azért ő is kíváncsi, hogy milyen egy genin edzés. El sem nagyon tudja képzelni.

A fa recsegett ropogott, miközben a wakzashival csépelted. Forgácsok röpültek szerte szét, de legtöbb esetben a fa konok módon, ellenállt a kard élesen lesújtó csapásainak, és eltérítette, lepattintotta, vagy csak simán kikerülte azokat. Vagyis mivel ő maga nem tud mozogni ez csakis a te melléütésed lehetett. Egy idő után kezdtél ráérezni a ritmusra, a fa keménységére, annak a pontos megközelítésére, és arra hogy lehet a kardot nem a tompa élével kéne használni. Na jó csak vicceltem. Azo-sensei az előbbi árnyékos fa alatt telepedet le és figyelte próbálkozásaidat, a mozgásképtelen rönk ellen.
Úgy valamikor az ötvenedik próbálkozás környékén éles reccsenés zökkentette ki a révedező sensei-t, a valóságba. A farönkön egy szép hosszanti vágás ékeskedett, három-négy centiméter mélyen.
- Az igen! Szép volt kölyök. Azt hiszem nem vagy olyan reménytelen eset mint gondoltam. De ne szállj el magadtól, még mindig baromira messze vagy attól, hogy hasznos legyél egy esetleges front ütközetben. Jó leszel majd hátvédnek. Vagy ágytáltartónak.
Láthatóan élvezi, hogy letörheti a lelkesedésed, majd folytatja:
- Akkor térjünk át valami másra. Ha jól tudom, akkor Katon beállítottságú vagy, ami nem is rossz. Megsütheted az ebédem. Nos mivel magam is ismerek nem egy Tűz elemű Jutsut azt hiszem itt az ideje mutatnom is neked valamit.
Hirtelen kezével a Tigris pecsétjét formálja, majd ezután a teste körül lángnyelvek csapnak föl a földből, nyaldosva a levegőt, magasabbra és magasabbra kúszva, míg szinte már nem is látod Azo-t. Miután a tűz ismét eloszlik, Azo vigyorogva feléd fordul:
- A technika neve, Higakure no Jutsu. A lényege, hogy az elemi chakrádat, a testeden kívülre koncentrálod, és egy elrejtő, lángtengert hozol vele létre. Ideális, hogy kihúzd a hátsódat egy nagyobb csetepatéból, vagy arra, hogy megperzseld a közelben álló ellenfeleidet. Fontos, hogy a lángok annál magasabbra, és annál sűrűbben jelennek meg minél több chakrát adsz bele a műveletbe. Hisz a létrehozása nem nagy feladat, inkább a fenntartása.
- Szóval húzd ki magad! Formáld meg a kézpecsétet, és koncentráld a chakrádat hogy úgy viselkedjen, mint láttad. Hajrá!


// A technika nem fog egyből menni természetesen,  ^^ Szeretnék kérni egy minimum 20 soros elsajátítási rész amiben írhatsz felfedezésekről, ötletelésről hogyan sajátíthatod el stb., és egy összesen minimum 15 soros bevezetést/lezárást szóval összesen 35 soros minimum poszot ^^ hajrá! //

//Felírhatod a technikát az adatlapodra, és +8 chakrával is jutalmazlak!//

Ginoo-nak volt egy kis ideje összeszokni a csapattal. Ez idő alatt megtudta, hogy olyan sok különbség a tudásukban nincs is mint hitte. Bár neki is csak egy év kell és már genin vizsgája is lesz. Még belegondolni is hihetetlen. De tapasztalatot tud szerezni, hogy milyen lesz, majd ha elvégzi és genin lesz. Mire készítik majd fel a tesztek és talán, hogy mit mérnek majd. Az egyik ilyen lehet a csapatmunka. Ez idő alatt rájött, hogy a csapatmunka milyen fontos is egy nindzsa számára. Például mikor egy elszökött macskát kellett megtalálni akkor a csapat közösen fogta el mindenki azt tette a munkába bele, amiben ő a legjobb. Bár Ginoo volt, aki Majom teleszkópos farkával elkapta a macskát, de Muzan san megtalálása majd Ai és Genkou közös terelése nélkül nem sikerült volna csapdába csalni és elfogni.
Ezen kívül a másik fontos tulajdonság a kitartás és önmagunk folytonos fejlesztése. Mikor a sensei megmutatta a vízen járást az után Ginoo-nak egyedül kellett rájönnie hogyan kell csinálni. A chakra irányítás mindig jól ment méghozzá a fára mászást is az elsők között sikerült az osztályból megtanulnia. Így is mégis több napba és száraz ruhába telt mire sikerült a vízen járnia. Mindig elment a meditáció kertjébe gyakorolni. Nehezen tudta helyesen bemérni pontosan mennyi chakrát is kell használnia. Mikor túl sokat használt akkor a víz szó szerint kifutott a lába alól, mikor pedig keveset akkor elmerült. Végül sikerült, de igen hamar ismét lesüllyedt a patakba. De ez után még tovább gyakorolta, hogy biztosan is menjen neki. Majd az apja elment vele a fegyverkészítők legközelebbi szövetségéhez ahol bevásároltak mindent, amire szükség lehet egy bábmesteri műhelyben, és amire szükség lehet Ginoo legújabb aját készítésű bábjához. Ginoo el is készítette Kígyót és azóta is lelkesen gyakorol vele minden nap, hogy ha szükséges, akkor használni is tudja.
A kreativitás és a problémamegoldó készség is fontos egy nindzsa számára. Erre Ginoo akkor jött rá mikor egy építkezésen segítettek egy kigyulladt ház megjavításában vettek részt. Ott Ginoo több ismerőst is talált és nem is volt annyira elveszve, hiszen az apja miatt nem egy építkezésen volt már jelen. Az ott szerzett tudása és a többiek segítsége és ötletei miatt könnyen vették a feladatot és tényleg ki tudták venni a részüket a munkából. De a saját titkos magánküldetése is ezt a készséget növelte. Titokban figyelte Genkou-t. Néha kérdezte az otthonáról, ami egyezik Ginoo szüleinek az otthonával is. Bármiféle gyanúsat keresett rajta vagy valamit, amit rejteget. Ez a feladat nem tetszett neki, de tudta, hogy ez is egy nindzsa feladata és azt is, hogy nem ez az utolsó alkalom, hogy nindzsaként olyasmit kell csinálnia amit nem szeret. De a vezetői és a hokage jobban tudják, mint ő. Talán ez a Tűz akarata, amiről tanult.
Ezeket nézve hasznosan telt ez a két hét és tényleg jó volt, hogy Ginoo belekóstolhatott egy genin nindzsa csapat életébe. Ezzel persze a saját problémáit is megismerhette, amiken javítania kellene. Az egyik ilyen a félénksége. Nem is nagyon sikerült megnyílnia a csapatnak ez idő alatt. Végig ilyen csendes zárkózott volt. Mikor küldetésen voltak és voltak ötletei akkor azokat elmondta, de egyébként alig tudott megszólalni is. Ezt nézve belül kicsit meg is nyugodott mikor visszakerült az akadémiára. Az, hogy nem veszik nagyon észre és csak Nabeto zaklatja őt azt jobban viseli mintha együtt kell lennie három emberrel és együtt dolgozni és hallgatni a beszélgetésüket hogyha van. Ő ilyen és ezen nem is tud változtatni. Nem próbál meg beszédbe elegyedni az osztálytársaival, mert nagyon megszólalni sem tud.

Ezen kívül, persze mint mindig most is kiderült, hogy Ginoo közelharcban nagyon nem jeleskedik. Ezen persze az új bábja javít valamennyit, de hát attól még a közelharc elkerülése az egyik legfontosabb számára egy bevetésen. Ez egy olyan gyengéje, amivel együtt kell élnie és teljesen sosem küszöbölheti ki.