Re: Kiképzőterepek

**Tsunomi Ai** Pént. Márc. 25 2022, 03:35

// Yoru - MSZ //

Nem volt semmi tennivalóm. Ez igaz. Unatkoztam, hisz eseménytelenek a napjaim. Ez is igaz. A gondolataimba merülve, nem is foglalkozok a világgal és próbálok a saját kis világomba meditálkodni. Hát őőő. Nem. Bár első pillanatra nem igazán úgy tűnt, hogy figyelek a környezetemre, valójában igenis éber voltam, és figyeltem arra, ami körülöttem zajlik. Bolond is lettem volna, hisz technikailag pont ott „pihengettem”, ahol a legkönnyebben megsérülhettem volna, hisz még is csak egy gyakorló terület falának dőlök, nem igaz?
Épp emiatt nem engedtem le annyira a figyelmemet és a védelmemet, hogy pont időben legyek képes reagálni az esetleges bajra. Hogy számítottam rá? Igazából igen is, meg nem is. Valamiért kialakult bennem egyfajta reflex, hogy minden helyzetben készüljek a legrosszabbra. Hogy mióta is voltam ennyire pesszimista igazából nem igazán tudom. Egy ideje már nem igazán bízok a szerencsémbe, nagy esetleg azért, mert bármibe is fogtam bele, mindig valami bajba keveredtem, mielőtt feleszmélhettem volna. Mintha minden egyes lépésemmel megtalálnám azt az egyetlen fadarabot, ami egyedül elkorhadt egy épület háztetőjén.
Talán emiatt, meg se lepődtem, mikor hirtelen érzem a közeledő bajt. Mielőtt a férfi elrugaszkodhatott volna, már arrébb vetültem az útjából, szorosan a földhöz „lapulva”, gyakorlatilag félre gurulva. Hiába gurultam a földön, ez nem zavart abban, hogy rövidesen hasra érkezve, szinte azonos pillanatban ugrásra készen egyfajta békaugró állásba helyezkedjek. Kezem akartlanul is az övem hátuljánál lévő tantomra tévedt, melyet jószerével berögződés nyomán ragadtam meg, de ahogy realizálom, hogy nincs baj, igazából rövidesen elengedem, nagy eséllyel, a feltápászkodó férfi nem is veszi észre az egészet. Végül a férfi felém fordult és aggodalmasan kérdezgetni kezdett. Én sóhajtva felállok és felkapva a földről a nasis csomagot, újabb szálat kapok a számba. Szemmel lassan végig mérem a férfit, aki magasan fölém magasodott, miközben nagy eséllyel számára észrevehetetlenül a chakrámmal is letapogatom. Nem tűnt kifejezetten különösnek, így alapjáraton. Chakrája egyáltalán nem volt annyira domináns, bár fizikuma az van, legalábbis testméretből adódóan.
Nagy eséllyel a férfi igencsak meglepődhet, hogy a számára apró kislánynak hitt lányka, mennyire éles szemmel méri végig, melynek gondolata valamiért elszórakoztatott. Végül, mikor elrágcsáltam a ropogós rúdat, megszólalok végül, hogy azért ne nyújtsam el a köztünk lévő csendet nagyon sokáig.
- Ennyitől nem igazán lett volna bajom, akkor se, ha nem térsz ki. Azért ennél jobban bízok a képességeimben. – mondom, meglepően unott hangon, majd sóhajtva felé nyújtom a kis csomagot, megrázva a csokis rudas zacskót – De azért… köszi…? – mondom, bár inkább kérdésként hatott, mint válasz.
Hagytam, had vegyen a zacskóból, majd ezután, egyszerűen felzökkentem a kerítés vaskos cölöpjének tetejére, hogy azon könnyedén egyensúlyozva, leguggolva, nagyjából egy magasságba kerüljek a férfivel. Kényelmetlen fel, illetve számára lefelé nézni ilyen méretkülönbségekkel, így viszont végre megpillanthatta nagy eséllyel az övemen lévő kemuris fejpántot. Alapjáraton nem volt szándékomban beszélni a férfivel, és nem is titkoltam, hogy alapjáraton a magányt jobban preferálom, de nem fogom elküldeni csak azért, mert egyedül jobban szeretek lenni. Illetve van egy olyan érzésem, hogy valamennyire akadékoskodna is. Ha esetleg megkérdezné, ki vagyok, úgy rá-rápillantva mutatkozok meg és, vagy mit keresek itt, igazából nem titkoltam előle semmit.
- Tsunomi Ai vagyok, Kemuriból. A karaván, amit kísérek, csak pár nap múlva indul tovább, addig pedig szabad vagyok. - mondom könnyedén, hisz a küldetés nem titkos, így nem zavar, ha megtudja, bár nagy eséllyel úgy se hiszi el, annak ellenére, hogy ez az igazság.

**Yoru** Vas. Márc. 27 2022, 22:17

// Ai - Mellékszálkaland //

Ahogy a kerítésről elrugaszkodott nem láthatta fordulás közben a lány mozgását, így nem sejtheti, hogy a lány ninja és tekintve hogy milyen kis apróság nem is feltételezi. Mikor a kislány unott hangon beszélni kezd, a fiúban megszólal egy riasztó. A lány arrogánsan lekezelő válasza váltotta ki ezt a reflexet, amit Yoru apjának kommunikációja nevelt a fiatal férfi tudatalattijába.
- Látom hiába…- ~Próbál az ember jót tenni~ Csúszik ki a gondolat eleje miközben a lány felé nyújtja az édességes zacskót, melyből Yoru vesz egyet udvariasságból, és persze azonnal be is tolja mert a csoki az mégis csak csoki…
A lány eközben tetézi az egykedvűség ét egy lekezelő „köszi”-vel. És egy hanyag mozdulattal felpattan a kerítés egy oszlopára így guggolva Yoruval egy magasságban vannak. a fiúnak ekkor tűnik fel a Kemurigakurei fejpánt. ~ Egy füst ninja? Itt? Ritkák mint a fehér holló, abból a kis országból….~
Yoru szeme sokáig időzhetett a fejpánton, mert a lány elkezdett beszélni amivel tisztázta is a gondolatait. Ai a neve és a karavánt kisérő ninja. Az avarrejteki fiú egy pillanatig még nézte a „fura” kis teremtést majd Ő is megszólalt.
- Yoru, Sunagakureből. Melyik karavánnal jöttél? Ki vezeti? Vagy melyik ország bérelte a kíséretet? -
A fiú arcára a gyermeki öröm ült ki megfeledkezve arról is, hogy Ő már avarrejteki ninja, ahogy arról is hogy a lány milyen stílusban beszélt. És csak az érdekelte esetleg ismerős lehet-e a karaván vezetője, vagy lehet e köztük valaki, akivel már korábban találkozott.
- Melyik úton jöttetek? – Folytatta és választ nem várva folytatta a beszédet. – Hány tagú a karaván, ökör, ló, vagy dromedár? - Bombázza a lányt kérdéseivel mikor is hasa nagyot kordul. És arcáról a mosoly lefittyed. – Reggeliztél már? Bár már inkább tízórai idő van. Gyere, meghívlak amig mesélsz eszünk valamit. – Ismét mosolyogva invitálja Ai-t.
Azzal lép egy aprót hátrálva hogy helyet adjon a lánynak leugrani. És várja válaszát.

**Tsunomi Ai** Szomb. Ápr. 02 2022, 20:18

Az elharapott mondatra, mely a férfi száján szökött ki, természetesen egy pillanatra felkaptam a szemem, bár nem túl látványosan, de koromat meghazudtoló éberség villant a szememben, mely rövidesen el is tűnt, így ha a fiú, nem nézett rám ez idő alatt, talán észre se vesz, de ha észre se veszi, se biztos, hogy túl sokat számítana neki.
A férfi viszont látszólag nem igazán az a jól titkoló személy, ugyanis jól érezhetően a fejpántomat kezdte el nézni. Fejemben egy pillanatra felbukkant egy szellemes megjegyzés, miszerint odaszóljak neki, hogy „Hé, a szemem itt van fenn!”, mely talán félreérthető pozíció miatt, némiképp vicces is lehetett volna, de ez a kósza gondolat, ahogy jött, úgy foszlott tovább. Azonban, ahogy a férfi fellelkesült a karaván szó hallatán, nem kissé szólalt meg a vészjelző csengő. A férfi túl sokat kérdezett, túl sok minden érdekelte, melynek fő témája jól érezhetően a karaván volt és amaz felépítése. Még ha amaz nem is rossz szándékból kérdezte, ha volt némi gógyija rájöhetett volna, hogy túl sokat kérdezett. Egyedül a korgó hasa volt az, ami visszahozta őt a földre, és hátra lépve egyet arra várt, hogy leugorva mellé csatlakozzak hozzá. Azonban nem mozdultam. Túl sok rosszban volt már dolgom, hogy csak úgy megbízzak akárkibe. A testem szinte ösztönösen készen állt a harcra, már az első pillanattól, mikor a csengő megszólalt, egyedül talán azért nem ugrottam hátra, mert tudat alatt tudom, hogy a srác nem akar nagy eséllyel rosszat. Éber tekintetem a férfira emelem, és ha eddig nem tűnt fel neki, most nagy eséllyel már észreveszi azt a felnőttes, komoly tekintetet, ami teljesen elüt a fiatal kislánytól, ki a szeme előtt van.
- Azt mondtad Yorunak hívnak. – kezdek bele komolyabb hangon – Jobban jársz, ha nem vagy ilyen nyílt másokkal, mert nagyon rosszul fogsz járni a jövőben. – ezután lehunyom a szemem és sóhajtva egyet, ismét ránézek, ezúttal már némiképp engedve a feszültségen és a hangom is barátságosabb színre váltott – Csak egy jótanács volt, nem fenyegetés, ne aggódj. Sajnos nem mondhatok többet a karavánról, remélem megérted. A meghívásra bocsi, de nem szeretek tartozni senkinek se. A kapcsolatok úgy is olyan dolgok egy shinobinak, amelyben nem bízhat meg sohase. – mondom magam elé meredve.
Talán furcsán hathatott számára ez a sok komoly, felnőttesebb beszéd, de jól érezhető volt rajtam, hogy feszült vagyok, mondjuk csoda is lenne, ha nem lennék. Nem igazán szoktam mások társaságát keresni és már a napját se tudom, mikor volt az, hogy valaki olyannal beszéltem, akivel nem egy küldetésen vagyok és nem a küldetés volt a téma központjában. Akár, hogy is, látszik, hogy nem tervezek vele menni, amúgy is miért mennék, ha nem vagyok éhes, nem?

**Yoru** Kedd Ápr. 12 2022, 11:26

// Ai - Mellékszálkaland //

A kislány komor szavai nem törik le Yoru lelkesedését, egyszerűen csak mosolyog rajta. ~ Ilyen fiatalon ilyen keserű, nem tudom h kinevessem amiért túljátsza vagy adjak neki egy ölelést. Bár a senbon tartókból, gondolom hamarabb szurkálna halálra, mint hogy engedje hogy megöleljem. Mindenesetre egy mosolyt akkor is megérdemel. Hiszen csak egy gyerek. ~
- Aranyos ahogy játszod a komoly felnőttet, olyan mintha már 30 év tapasztalat lenne mögötted. - Yoru mondja barátságosan mosolyogva, és folytatja. – Az hogy ilyen fiatalon már fejpántod van nem jelenti azt hogy be kell fásulnod – Bök a köpeny nyílása alól a lány dereka felé ahol a fejpánt csillog. – És ne élj tévedésben, a shinobik közt igenis lehet barátság, tisztelet, megbecsülés, féltés. Ha nem így lenne nem lennének shinobi párok és családok, nem lennének csapatok, és nem lennének szövetségek. – A korábbi távolságot visszalopva, odalép a lányhoz bőven kartávolságon belül, és mélyen a szemébe néz, és nagyon komolynak látszó arccal de csillogó szemmel fejezi be a gondolatot. – És különben is, ha meg akartalak volna ölni, csak simán rád esek kicsilány. – Majd elmosolyodva magát, hozzá csapja. - Enni mindenkinek kell, szóval ne kéresd magad, és gyere. -
Azzal egy hátraarcot tesz és bohókás léptekkel tesz pár lépést a kereskedő utca felé.

**Tsunomi Ai** Csüt. Ápr. 14 2022, 16:05

A férfi látszólag nem igazán tervezett itt hagyni. Látszólag jól szórakoztattam, pedig nem is ez volt a szándékom. Gondolom ő is tipikusan az az ember, aki azt hiszi, hogy mivel fiatal vagyok, mindent csak megjátszom, és próbálok felnőttesen viselkedni. Ez a baj az idősebbekkel. Lenézik a fiatalabbakat és úgy tesznek, mintha mi nem rendelkezhetünk olyan élettapasztalatokkal, melyeket talán még ők se értenek meg. Így kissé talán gúnyosnak vélt szavain, csupán sóhajtok egyet. Egy újabb ropit elharapva nézek rá vissza egykedvűen.
- Bizonyos okok miatt hamarabb fel kellett nőnöm. – vontam meg a vállamat, de igazából nem érdekelt, hogy hitt nekem vagy sem.
Mindenesetre a szavai bosszantottak. Látszik, hogy a békeidő alatt nevelkedett, és nem is gondolt arra, hogy valaki másnak milyen élete lehetett, illetve semmilyen megpróbáltatásban nem volt része.
- Sokat ér a barátság, a tisztelet, a megbecsülés, ha a falud másképp dönt. Nemrég tört ki egy ninja háború. Ha te összefutottál volna a barátoddal képes lettél volna végezni vele? Ha nem teszed, akkor együtt tudnál élni azzal a tudattal, hogy a barátod lehet megöli az egyik társadat? A társadat, akit megmenthettél volna, ha képes lettél volna a falud parancsai szerint eljárni. – mondom, majd újabb harapás után, megvonom a vállam – Amúgy félre ne érts. Sose mondtam, hogy ne legyenek barátaid. Azt mondtam, hogy ne bízz meg a kapcsolataidban, mert a végén valaki hátba fog szúrni.
A meghívására pedig továbbra se ragáltam. Talán bunkónak hisz, de ha ennyire nem hallgat rám, hogy nem szeretem az ilyeneket, akkor magára van utalva. Senki kedvéért nem fogok kedveskedni, meg amúgy is. Ki szerint ne lenne gyanús, hogy egy felnőtt férfi ennyire el akarna hívni egy kislányt ebédelni? Erre felé úgy tűnik nem cukorral próbálkoznak a felnőttek.

**Yoru** Csüt. Május 19 2022, 19:37

// Ai - Mellékszálkaland //

- Figyelj ide apróság. Ha ennyire szar a világ akkor mi értelme létezni? – Elég egyértelmű, hogy nem ugyanazon a szemüvegen keresztül nézik a filmet, de az is esélyes hogy még a mozi sem stimmel érzi Yoru ahogy a lányt végig méri még egyszer, nem kevés sajnálattal a szemében.
~ Miért van olyan érzésem hogy egy takaróba kéne tekernem és megtömni csokival? ~ Gondolja majd próbálja a maga egyszerű és bugyuta módján felrázni a lányt a melankólíából amit sugároz.

- Értem, tehát szerinted az emberi kötelékek nem számítanak és egyszerűbb, ha csak élünk kötöttségek nélkül. Ezen logika mentén nem enni kéne elhívnom téged, hanem tekintve, hogy más faluból származó ninja vagy itt helyben kéne elföldelnem? – Néz értetlenül a fehér hajú, sápadt és meglehetősen unott arcú lány szemeibe miközben rosszallóan rázza a fejét.

// Bocsi papi megcsúsztam időben, nem volt betervezve ez az utazás. //

**Tsunomi Ai** Hétf. Jún. 13 2022, 06:12

A srác szemeiből csak úgy süt a sajnálat, ahogy szarkasztikus kérdését feltette, mely őszintén megmondva, kissé bosszantott, de ahogy eddig is, ennek se adtam tanúbizonyságot. Nem érdekeltek a szavai, azok nem húztak fel, de ez a lekezelő pillantás, valamiért bosszantott, pedig látszólag semmi lekezelő nem volt a stílusában. Nagy eséllyel csupán az lehetett az ellenszemvem hátterében, hogy jószerével semmit se tud rólam, a mondottak nagy része egyszerű okfejtés volt csupán, semmi több, sima tények, erre ő sajnálkozni kezd. Nem értem az embereket, néha túl könnyedén ítélkeznek, mielőtt bármit komolyan átgondolnának. A férfi szavaira csak sóhajtok, és egyszerűen leszökkenek könnyedén a kerítés tetejéről és lassú léptekkel elindulok az edzőpálya mentén. Szinte biztos vagyok benne, hogy a férfi követni fog, így hátra se nézve folytatom az eszmecserét.
- Úgy látom félreérted, amit mondani akarok. Egyrészt, a mi faluink szövetségbe álltak a legutóbbi háborúba, így mi se lettünk volna ellenségesek. Másrészt nem azt mondtam, hogy ess neki a másiknak, hanem azt, hogy jobban gondold át, hogy kivel akarsz kapcsolatot kiépíteni. Egyébiránt harmadszorra, meg nincs szükségem barátokra.
A harmadikat oly egyszerűséggel, oly könnyedén mondtam volna, mintha valami semmiség lenne, és számomra tényleg az volt. Nem éreztem szükségét a barátkozásra, mióta elsőként vért ontottam. Én csak egy fegyver vagyok. Erre képeztek ki. Nem arra, hogy értékes és barátokkal teli életet éljek, hanem inkább egyedül szenvedjek ki egy vérző sebbel az oldalamon, mint egy eldobható játékbaba, akit megunt a gazdája. Ezért vagyok most Kemuri színeiben. Ezért vagyok, még mindig életben.
Reflexszerűen nyúltam volna ezután a nasis zacskóba, de meglepetten észleltem, hogy mostanra már sajnos kifogyott, melyet egy újbóli sóhajjal nyugtáztam, így végül az üres csomagot a legközelebbi szemetes felé irányítottam. Természetesen nem vétetetem. Nasi híján nem volt, mit rágcsáljak, így viszont a lazításom is szünetelt, azonban mivel továbbra se szándékoztam elfogadni a férfi meghívását, így jobb ötlet híján elindultam hazafelé kényelmes tempóba. Természetesen erről a másik csak annyit lát, hogy elindult egyik irányba, hisz nem osztom meg vele, hova indulok és miért, ha követ, akkor se fogok rászólni, ahogy témát indítani se tervezek, bár válaszolok, ha kérdez. Hisz annyira szívtelen még én se vagyok, hogy figyelmen kívül hagyjak valakit, aki hozzám beszél. Legalábbis jobb dolgom nincs, mondjuk inkább ez az indok.

**Hyuuga Ai** Vas. Jún. 26 2022, 21:29

//Mini-küldetés - A szépség ára - Senshi Jakoutsu//

Ai jókedvűen kelt fel aznap, már amennyire kelhetett fel jókedvűen. Emlékeiben még mindig élénken éltek a közelmúlt eseményei, ahogy saját akaratából, a saját szemeivel nézett végig a pusztításon, ami a falut érte. Azóta sem sikerült egészen feldolgoznia és boldog tagadásban élt, a függönyeivel kizárva a túlvilágot. Minden alkalmat megragadott, hogy a falun kívül legyen elfoglaltsága és mikor hazatért is lesütött fővel sétált végig a romos utcákon.. vagyis azon, ami maradt belőlük. Most mégis valami vidámságra adott okot, amit nála nem is volt nehéz elérni - egy kellemes fuvallat a meleg tavaszi napon elég volt ehhez és most úgy tűnt, minden kitűnően állt össze a számára.

Örömét tetézte, amikor kézhez kapott egy tekercset, ami annak végre az igazi tevékenység ígéretével szolgált az alibi-cselekvések helyett. Ha most elküldik valahova.. Szívében tele kétellyel, de jogosan, hasznos feladatokat végezve lehet távol és nem kell e lerombolt otthona látképével foglalkoznia. Napok óta nem adtak neki munkát, mert amikor megpróbált elvégezni valamit, az mindig remegéssel végződött. Tudta, hogy veszély is leselkedhet rá, de valahogy neki kellett veselkednie a rá váró próbatételeknek - meg kellett edzenie magát, hogy hasznára lehessen a közösségnek, mert így úgy érezte, semmit nem érnek a tettei.

Egyre hevesebb izgalommal olvasta el a megbízás minden egyes szavát. A tekercs mellé üzenetet is csatoltak, amelyben a megbízó maga kérte fel a feladat elvégzésére. Ezt is lelkesen bontotta fel, azon morfondírozva, vajon a kézírás alapján meg tudja-e állapítani ki küldte, már ha volt vele dolga korábban. Gyönyörűen kanyarított, dőlt betűk, valószínűleg gyorsan, de hiba nélkül írva, ez csak egy dolgot jelenthetett... Fogalma sem volt, kivel lehet dolga.

A szöveg szerint ritka gyógynövényeket kellett gyűjteni a Konohagakure falain kívül, ami megnyugtatással töltötte el, hiszen legalább nem a falun kellett töprengenie és hogy ő mivel tehetne többet a törmelékek pakolásán kívül. Persze ez is a túlélők érdekeit szolgálta - a gyógynövényekből egy speciális készítményt készítettek volna, ami szebbé teszi a napi pakolásban elnyűtt arcokat. Ai, noha fontosnak tartotta a küldetést és hálás volt mindenért, ami elterelte a gondolatait, nem értette, miért a szépség az elsődleges egyes emberek számára ezek az időkben.. De persze, ezt is el kellett végezni. Minden apró öröm segít elfeledni a mindennapok nehézségeit, ezért nem szabad lebecsülni ezeket az igényeket. De mégis.. Egy gólemfű nevű növény hogy képes szebbé varázsolni az arcot?

A küldetésnek volt még egy részlete is... Egy akadémiai tanulót kellett kiválasztania, aki elkíséri a küldetésre. Érhető, hisz maga a feladat veszélytelen, mégis különösnek tartotta, hogy ezekben az időkben kiküldenek egy akadémistát.. Nyilván felkészítik őket az elkövetkezendő nehézségekre, hogy ők is felkészültebbek legyenek. Bólintott. Eddig világos.

Összeszedve felszerelését el is indult a kijelölt kiképzőterep felé, ahol már felsorakozva várták őket a tanulók és az őket felügyelő sensei, akit a lány felismert és örömittasan integetett neki már messziről. Jó volt tudni, hogy legalább rá számíthat, elvégre ha nem is sűrűn látták egymást, kölcsönös tisztelettel bántak a másikkal.

- Gyerekek, üdvözöljétek Ai-t, aki nemrég végzett az Akadémián. - Hatásszünetet tartott. - Ma kiválasztja egyikőtöket, akit elvisz egy hivatalos küldetésre. Vajon ki lesz a szerencsés? - A nő ügyesen eltitkolta a miérteket, vagyis amit Ai gondolt a kiválasztás okának, ahogy a származását is, amiért némán köszönetet mondott neki, bár nyilván megvoltak rá a saját okai.

Rögtön többen jelentkeznie kezdtek, ám Ai nem figyelt rájuk, nem a lelkesedésük alapján fog dönteni; üveges szemmel végignézett az összesereglett tömegen, mely jóval nagyobb volt, mint egy osztály és kereste a legmegfelelőbbet, valaki, aki valamivel kitűnt a többiek közül. Egyesével megszemlélte őket, ahogy elment mellettük, csalódásra sarkallva néhányakat, amikor hátrahagyta őket, másokat pedig megkönnyebbült sóhajra buzdítva. Végül megakadt a szeme egy szemüveges fiún, akinek más volt a kisugárzása, mint a többieknek, akár egy ritka növénynek - már virágzott.

- Szia, mi a neved? - kérdezte a fiútól kedves mosollyal. Ha a másik válaszol, folytatja a következő kérdéssel: - Miért szeretnél ninja lenni? - Miután erre is választ kap, felteszi az utolsó kérdést: - Mivel tudnál hozzájárulni a küldetés sikeréhez? - Ez volt a három kérdés, ami döntött volna a fiú sorsáról, amikre ha Ai szemszögéből megfelelően válaszol, őt választaná ki a küldetésre. A barátságos mosolyát természetesen végig fenntartja. Nem voltak nagy igényei és háromból kettő kielégítő válasszal már el is vinné; ha azonban csalódást okoz, valaki mást kell majd választania.

**Senshi Jakoutsu** Szer. Jún. 29 2022, 11:17

//Mini-küldetés - A szépség ára - Hyuuga Ai//

A közelmúlt eseményei megrázóak voltak, amit még mindig nem igazán sikerült feldolgoznom. Minden reggel nehezem kellek fel. Édesapám hiányát napról napra egyre jobban érzékelem, és napról napra egyre jobban fáj. Korán kelek, de a sátori ágy mellett még mindig minden reggel elsírom magam, majd miután már az összes könny kihullott a szememből, a kisírt szemet felválta az üveges tekintet.
Ezzel indulok az akadémiára. Anyám gerincsérülése miatt még mindig a korházi sátorban fekszik. Kisöcsém azóta nem jár az akadémiai órákra. Nem bírja magára hagyni egy percre sem.
Én azzal a kötelességtudattal indulok el, hogy megfogadtam a senseinek, hogy olyan shinboi válik belőlem, aki megtudja védeni a faluját és annak minden lakóját. Akármennyire fáj edzenem kell, hogy felkészült legyek ha rosszemberek visszajönnek, hogy legközelebb ottálljak a shinobik között akik akár életük árán is megvédik Konoha összes lakosát.

Az akadémián minden diákon látszik a tragédia következményei. A romos akadémia kiképzőterén az utóbbi időben Daikimichi sensei csak taijutsut gyakoroltatott velünk, új technikát nem tanultunk. Talán mindezt azért teszi, hogy a küzdelmek során kiadjuk a bennünk lévő fájdalmat és haragot. Volt aki nem tudott küzdeni, voltak akik az óra alatt szimplán elsírták magukat, megsiratva szeretteik elvesztését. Habár igyekszem feldolgozni, olykor-olykor mások sírására az én könnyeim is peregtek. Az akadémián egyetlen megnyugváson az épségben maradt fa, aminek árnyékába ülve eltudtam merengeni a szünetekben. Egy szerzetes könyvében olvastam, hogy ők gyakran meditálnak. Kitisztítják a tudatukat, mialatt szembenéznek a fájdalommal. Az életben kötelességünk szembenézni az előttünk álló feladatokkal és ezek közül a gyász is egy ilyen feladat, de még sem ragadhatunk le arra hivatkozva hogy ezt nem oldottuk még meg. Ez egy hamis út, mert a gyász és a fájdalom nem enged minket szabadulni és tovább lépni. Azt olvastam, hogy a lelkisebekre a legjobb orvosság a megbocsájtás. Apám halálát egy kumogakurei shinobi okozta, aki leterítette az egyik megidézett lényt, ami maga alá temette. A fa alatt törökülésben ülve lehunyom a szemeim pontosan úgy ahogy abban a bizonyos könyvben olvastam. Hátamat a fának vetem és elmélyülök a belső sötétségbe. Ebben a sötétségben is velem van a remény halvány sugara, amit ott világít fent és nem szűnik meg sosem. Figyelek az egyenletes légzésre, az elején még számolom is. 5-3-5. ötmásodperc beszív, hárommásodperc bent tart, ötmásodperc kifúj. A mély koncentrációban elmerülve mások is csatlakoznak. Nem akarom, de a chakra a szellemi energiánk megtestesítője és az enyém másokéhoz érve a sötétségbe hívja őket. Szellemi energiájuk csatlakoznak hozzám eme sötétdimenzióba nem ismerve a falakat és akadályokat sem. Érzem osztálytársaimat és senseiemet. Mind itt vannak az udvaron. Ilyenkor úgy érzem ha az ő szellemi energiáik is itt vannak velem, ebben a meditatív világban, akkor nem vagyok egyedül a fájdalmammal és könnyebb elfogadnom és megbékélnem, megbocsájtva annak a kumogaurei shinobinak, aki apám halálát okozta, ezzel megmentve többszáz ember életét.

A következő órára sorakozva látom, hogy egy aranyos, rózsaszínhajú lány integet felénk, amit a sensei viszonoz. Biztosan ismerik egymást.

- Gyerekek, üdvözöljétek Ai-t, aki nemrég végzett az akadémián. - Szinte egyszerre köszönünk a többi társammal együtt, ki-ki a maga lelkiállapotához mérten. - Ma kiválasztja egyikőtöket, akit elvisz egy hivatalos küldetésre. Vajon ki lesz a szerencsés? - A sensei próbálja oldani a hangulatot több kevesebb sikerrel. Többen fellelkesednek, kiakarnak mozdulni a mindennapokból, esetleg egy kis izgalomra vágynak. Bennem kétes érzések vannak, de úgy érzem ez számomra a létra egy újabb foka lehet, és mellette talán édesanyámat is mosolyogni láthatom, ha elönti az irántam érzett büszkeség. Többen is jelentkeztem, de a lány kimérten sétált el a többiek előtt. Láthatóan nem a jelentkezők érdekelték. Én nem raktam fel a kezem, bízom a sorsban. Ha mennem kell megyek, ha nem akkor tovább edzem, hogy megvédhessek mindenkit. A lány megáll előttem, ilyen közelről látom mennyire csinos és aranyos valójában. Közelségétől és figyelmétől kicsit zavarba jövök. Két évvel lehet idősebb nálam, szóval... Megszólítására fogom fel, hogy talán én lehetek a választottja, így erőt veszek magamon.
- A nevem Senshi. Senshi Jakoutsu. - A pír az arcomon jelzi zavarodottságom. Próbálok a szemébe nézni, de mikor belelesek testem önkényes reakciója, hogy elfordítom a fejem.

"Miért szeretnél ninja lenni?" Hangzik a következő kérdés, aminek hallatán ismét eszembe jutnak a történtek. Miért? Ezzel kezdtük az akadémián. Megfogalmaztuk a nagy "Miértet", ami hajt minket előre. ~ A céltudatosság. ~ Fut át az agyamon a szó, amire mindenki kiváncsi, ami eldönti az elsőbenyomás sorsát, ami megmutatja kik vagyunk igazán.

- Szeretném megvédeni a barátaimat, a családomat és ennek a falunak minden lakóját! - Mondom határozottan. Kezeim ökölbe szorulnak, hisz számomra ez a kérdés csak felszakítja a közelmúlt eseményének sebeit, de valahogy még is. Ismételgetve magamba célt adnak amiért az élet megy tovább.

"Mivel tudnál hozzájárulni a küldetéshez?" Hangzik a harmadik és egyben utolsó kérdés, amire egy pillanatra elgondolkodtam. Milyen kérdés ez ilyenkor, mikor még az sem tudom mi a feladat? Mi lehet a kérdés célja? Ez egy próba? Pillanatok alatt kutatom a választ. ~ Ha nem mondta, akkor a feladatom csak egy lehet.... Igen erre én vagyok az alkalmas. ~
- Mint ahogy mondtam megvédem a falu minden lakóját, ahogy az tőlem telik, köztük téged is Ai-san. Teljesítek minden parancsot és a küldetést biztos sikerrel zárjuk. - Optimizmuson még ebben a helyzetben sem csappan meg. A kérdés, hogy vajon ez a csinos rózsaszín hajú lány elégedett a válaszokkal, vagy tovább áll a következő jelöltjéhez?

**Hyuuga Ai** Szer. Júl. 06 2022, 18:42

//Mini-küldetés - A szépség ára - Senshi Jakoutsu//

Vajon miért éppen a kiképzőterepekre esett a vezetőség választása? Mert ez a hely épen maradt, nem emlékeztetve a gyerekeket a veszteségre? Ai azon is meglepődött -noha nyomát nem mutatta-, hogy mennyien érdeklődnek a küldetés iránt ezekben az időkben. Azért lehet ez, mert eligazítást tartottak neki? Esetleg szabadulni akartak a nyomasztó környezetből? Talán a sokk még olyan élénken élt az emlékeikben, hogy bármi, ami kihúzta volna őket a mélységből, kedvező ötletnek tűnt? Akármelyik is, a lány előre tudta, hogy sajnálni fogja azokat, akiknek végül csalódást okoz azzal, hogy nem viszi őket magával. Ilyen szinten kitenni őket ennek.. Nem volt túl bölcs dolog, ugyanakkor a keserűség is képes megerősíteni minket, bár ő nem osztotta túl buzgón ezt a nézetet. Abban azért egyetértett, hogy most nem a legjobb dolog őket magukra hagyni a szenvedésükben tobzódva - egy küldetés kiragadja őket a megszokottságból és talán néhány pillanatra az újdonság varázsa is feledteti velük a gondokat.

A fiú, akit kiválaszt, láthatóan zavarban van - bár ki ne lenne? Elvégre, még ha sokan jelentkeztek is rá, valószínűleg mindenkinek nehezére esett volna már az első kérdésre is válaszolni, Ai pedig ezeket a reakciókat is megfigyelte. Ahogy hallgatta a választott mondandóját, tekintete mintha üvegessé válna, annyira koncentrál, hogy semmit ne szalasszon el. Ez rémisztőnek is hathat egyesek számára, amit ő csak egy újabb tesztként fogott fel. Furcsa név, viszont mindenképpen aranyos az igyekezete és az is jelentősen megkönnyíti a dolgot, hogy normálisan válaszol a kérdéseire, amelyek bár alapok, létfontosságúak. Tulajdonképpen nem is a válasz, hanem a hozzáállás, a válaszolni akarás az, amit elvár, amire igazán kíváncsi - a fiú beszéde és testbeszéde pedig már a második kérdés után nyilvánvalóvá tette számára, hogy jól választott - elsőre, természetesen.

- Nehéz erre a kérdésre választ adni - teszi a fiú vállára a kezét a harmadik kérdés megválaszolása után -, ha nem is tudod mi a küldetés, de hát épp ez volt benne az izgalmas, nem igaz?

Csukott szemmel mély levegőt vesz, majd kifújja. Visszanéz a csoportra, majd a senseire, immáron a korábbi életteli tekintetével és a fiúra mutat. - Őt választom. - Próbálja nem meghallani a csalódott sóhajokat, vagy a érdeklődő sugdolózásokat. Biztos benne, hogy akire esett a választása erősebb nála, mégsem emiatt volt megfelelő a számára. A többieket sem akarta csüggedve hagyni, ezért eltávolodott tőlük, hogy mindenkit együtt láthasson és kicsivel hangosabban mindőjükhöz szólt: - Egyszer szeretnék mindannyiótokkal küldetésre menni. Úgyhogy eddzetek keményen, hogy felnézhessek rátok, ha eljön az ideje! Ez magának is szól, sensei - mondta mindvégig mosolyogva.

Néhányan visszamosolyogtak rá, néhány erőltetett mosollyal fogadták a szavait, néhány mintha megsértődtek volna életörömén. Ő nem foglalkozott vele. Elmondta a mondandóját, ezután pedig magához hívta Jakoutsut és kézen fogva eltávozott vele. Újabb susogások hallatszottak a hátuk mögül és lehet, hogy az ő korukban ez nem volt illendő, Ait nem érdekelték az ilyen társadalmi szokások. Persze a közeledésre sem volt különösebb oka, de talán a közvetlenségével elháríthatják a közéjük tornyosuló ismeretlenség láthatatlan akadályait és megkönnyíthetik a küldetést.

Látótávolságon kívül elővesz egy térképet, ahol már bejelölte a gólemfű és egyéb növények fellelhetőségének helyét és a fiú elé tárja munkásságát. A földre teríti ki a papírost, és lehajol hozzá, a jelölt területekre mutatva pedig elmagyarázza a küldetés részleteit és a terveit.

- Ezeken a területeken kell ritka gyógynövényeket gyűjtenünk. A legfontosabb ez - mutat a falutól legtávolabb eső pontra -, a gólemfű beszerzése. Minden terepváltozásnál, különösen ahol rajtunk üthetnek, ellenőrizni fogom a környezetet és ha van hasonló képességed, szeretném, ha te is ezt tennéd. - Végig komolyan beszél, de arcán könnyedség látszik, amit azt mutatja, hogy könnyű küldetésnek tartja az egészet. Nem felelőtlen, de nem is tart veszélyektől.

Ha Jakoutsunak nincsenek kérdései, úgy összegöngyöli a tekercset és elrakja magának, hogy később bármikor elővehessék. Út közben, ha a fiú nem kérdez semmit, akkor ő próbálja meg megtörni a csendet. Rengeteg kérdést tudna feltenni, de nem akar érzékeny témára tapintani, így egy könnyebbel kezd, ami persze lehet kellemetlen, főleg, ha valami mély oka van a dolognak, ami szemet szúrt neki.

- Te miért nem jelentkeztél és ennek ellenére miért vállaltad el a küldetést, Jakoutsu-san?

Ha a fiúnak is vannak kérdései, azokra is szívesen válaszol, ahogy szívesen folytat vele bármilyen jellegű beszélgetést is. A küldetés első része letudva és eddig simán ment. Ahogy haladnak előre, időnként megáll és ha a fiúnak nincsenek megfigyelésre alkalmas képességei, úgy a Byakuganjával pásztázza la területet, hogy biztonságos-e a továbbhaladás, vagy feltűnik-e esetleg ellenség. Ha Jakoutsu beavatja tudásába, úgy rábízza ezt a munkát, de szigorúan csak a kijelölt pontokon kéri, hogy fésülje át a terepet és a kényszermegálló után pihentetheti képességét. A gólemfű távoli cél, addig is sok-sok gyógynövényt kell begyűjteni, így bőven lesz idő a beszélgetésre.. vagy a csendre. Számára mindkettő megfelel, elvégre küldetésen vannak. Őt is megrázták a történtek és bár megpróbálja nem mutatni, nem akar belegázolni mások érzéseibe. Ahol meglát egy begyűjtendő virágot, levelet vagy szárat, azt magához veszi, kicsivel többet is, mint amennyit a küldetés előírt és tekercsben tárolja. Természetesen a fiútól is elvárja, hogy ő is szedjen növényeket és ne ne csak a szája járjon. Ha úgy véli felfedezni, hogy túlságosan elszontyolodik, akkor megpróbálja megvigasztalni, de alapjáraton abban reménykedik, hogy vidám természete átragad a másikra is - aki bár nem tűnt a legörömtelibb arcnak, nem is látszott rajta, hogy ne tudna megbirkózni a nehézségekkel, vagy hogy szüksége lenne a pátyolgatásra.

//A következő poszt szerintem mehet az Erdőségekbe, kivéve ha valami miatt ide írnál még ^^//

**Yoru** Szer. Aug. 03 2022, 20:55

// Ai - Mellékszálkaland //

Soha nem állította magáról Yoru, hogy jó emberismerő lenne vagy hogy kimagaslóan türelmes. De hisz benne hogy a türelem erény. Na mármost Ai a flegma stílusával, amihez párosul egy nagy zsák öntelt „én jobban értem a világot” háttér zönge, konkrétan citerázik Yoru idegein. És amikor ezt még tetézi azzal hogy se szó se beszéd elindul a fiúban elpattan az a bizonyos cérna.
- Én még egy ilyen gashuu yuujo-t nem láttam. Te tipikusan az a fajta vendég vagy akit desszerttel már nem kínálnak. – Yoru az inzultus után végigméri a lányt, ahogy pár lépés távolságba ér, majd folytatja.
- Haszontalan otome. – Azzal a legközelebbi utcai kifőzde felé fordulva elindul, hogy megtöltse a hasát. Közben a lány szavait próbálja kiverni a fejéből, hiszen pontosan tudja hogy nincs igaza, de mégis szégyelli magát hogy egy ilyen kis nyomorultat inzultált.

//Ha Ai passziv akkor szerintem a mi kis ismerkedős storynk elhal, ha reagál akkor nosza rajta  //

**Umino Iruka** Vas. Jan. 21 2024, 15:19

// Kagemare Kuzomi - Tanulás: Rasengan //

Egy nap egy küldött érkezik otthonodhoz, a Hokage üzenetével. A falu vezetője azt akarja, hogy a nap folyamán keresd fel az irodájában, semmi egyéb információt nem szolgáltatnak azzal kapcsolatban miért is kell megjelenned előtte.
A kör alakú épületben, az élet olyan, mint általában. A folyosókon leginkább hivatalnokok járkálnak, egy két shinobival futsz csak össze. Az emeletre érve a Hokage irodájának ajtajához érve hallod, hogy bent beszélgetnek. Kopogásod után Kakashi hangja felerősödik, hogy kintre is hallható legyen.
- Egy kis türelmet, éppen egy eligazítás folyik.
Ezután a férfi hangja ismét halkabb lett. Pár perc várakozási idő után az ajtó kinyílik és egy Jounin lép ki rajta.
- Most már bemehetsz!
Azzal szinte a kezedbe adja a kilincset és távozik. Belépve az irodába látod amint az asztal üres, a fickó pedig akinek mögötte kellene ülnie kifelé néz az egyik oldalsó ablakon. Ahogy becsukod az ajtót, rövid pihenőjét be is fejezi és feléd fordul.
- Áh! Üdvözöllek Kuzomi! Jó, hogy látlak, remélem minden rendben veled. Mielőtt még azt hinnéd csak azért hívattalak, hogy érdeklődjek felőled, megnyugtatlak nem. - közben a Rokudaime Hokage visszasétál az asztalához és helyet foglal, ekkor megpillantod a fényképeddel ellátott dokumentumokat az asztalán - Az aktádban olvastam, hogy Jiraiya sensei egyszer megkezdte a tanításod a Rasenganra, ám sajnos félbe maradt. - megvárja, amíg válaszolsz, majd folytatja - Szeretném, ha ismét belefognál. Az erre kijelölt oktatód holnap fog várni a kiképzőterepen, reggel 7 órakor, lehetőleg ne késs! A tanulás további részleteit holnap fogod megtudni. Most elmehetsz, szia!
A hokage majdnem mindent elmondott a képzéseddel kapcsolatban, csak azt nem, hogy vajon ki fogja folytatni, amit szegény megboldogult Jiraiya elkezdett. Holnapig bőven lesz időd gondolkozni, már ha számít ez neked valamit.

// A postod addig írd, míg másnap a kiképzőterepre érsz a tanárodat keresve. !!! Edit: A tanulás a Betörni a Szelet fórumkaland előtt játszódik !!! //

**Kagemare Kuzomi** Kedd Jan. 23 2024, 00:12

// Umino Iruka //

Az élet nem áll meg soha, történjék bármi. Akárhogyan alakuljanak is az események, az egyén végső soron nem zárhatja ki magát az idő folyásából. Kuzomi az elmúlt időszak és a kifürkészhetetlen jövő eseményeinek elemzésével, vagyis kedvenc időtöltésével foglalatosokodik. Ekkor történik, hogy egy küldönc megzavarja. Jól felismerhetően a Hokage-sama személyes futár shinobija, akik folyamatosan üzeneteket és parancsokat kézbesítve loholnak a faluban, vagy azon túl. Nem irígylésre méltó feladat, noha az is igaz, hogy a falu precíz működéséhez elengedhetetlen. Kuzomi átveszi a tekercset, majd igyekezvén, hogy ne tartsa fel a futárt a további feladataiban, megköszöni a szolgálatait:
- Domou arrigatou! - Hangja tisztelettudó, de türelmetlen is.
Amint a futár távozik, Kuzomi szemügyre veszi az üzenetet, türelmetlenül tépve fel a pecsétet. A hokage irodából jött utasítás csak és kizárólag fontos lehet, a fiú pedig rég nem vett részt a falu életében, hónapok óta nem kapott küldetést. Mondhatni, teljesen ki van éhezve minden feladatra, amit csak kaphat.
Az üzenet egyszerű. A mai nap folyamán személyesen kell megjelennie a Hokage-samánál, eligazítás céljából. Izgalmasan hangzik, hiszen a Rokudaime-sama ideje drága, aligha fecsérelné holmi jelentéktelen feladatok kiosztására. Ez mindenképpen jó hír.
A fiú, megvillantva szokásos félmosolyát azonnal fel is szedelődzködik, összeszedi megszokott felszerelését és haladéktalanul útnak is indul. Rejtély, vajon miért hívatja a Hokage. Ugyan a parancs nem volt sürgető, de Kuzomi, mint Konohagakure no satou lojális és elkötelezett shinobija, aligha húzná az időt, ha személyesen a Rokudaime-sama hívatja. Sietős léptekkel trappol végig a falu utcáin, nem elfelejtkezve arról, hogy hivatalos látogatásra igyekszik. Út közben elrendezgeti a felszerelését, megigazítja a ruházatát, hogy a megfelelő első benyomást tegye a falu vezetőjének hivatalában. Ha sikerül megnyerőnek lennie, talán a küldetések kiosztása során elő kerül az ő neve is... ifjú shinobink nem veti meg a semmit tevést, de megvannak a lustaságának is a határai.
A hokage épületében az őrökön kívül nem igazán tartózkodik másik ninja, ami nem kifejezetten pozitív jel. Az ifjú konohai emlékszik még azokra az időkre, amikor a fiatal geninek egymásnak adták a kilincset a hokage irodájánál. A háború mindent megváltoztatott.
Ilyen gondolatokkal mélázva bekopog azon a bizonyos ajtón. A Rokudaime-sama hangja türelemre inti bentről, így hát az ifjú a falhoz dőlve várakozik. Nem szokatlan, hogy a Hokage eligazítást tartson.
Percekkel később egy Jounin rangú férfi lép ki és jelez, hogy hősünknek be kell lépnie. Kuzomi tiszteletteljesen meghajol a magasabb rangú ninja előtt és megvárja, míg távozik. Ezek után belép az irodába, ahol a Rokudaime-sama a székében ülve kifelé nézelődik.
Kuzomi becsukja maga mögött az ajtót, megköszörüli a torkát, meghajol, majd megszólal:
- Hokage-sama! Kérte, hogy jelenjek meg önnél! - a fiú hangja halk, de határozott.
A Rokudaime gyorsan és érthetően beszél, nem hagyva kétséget mondandója fontossága felől.
- Igen, Hokage-sama! Sajnálatosan akkoriban kaptunk egy üzenetet, amivel sűrgősen visszarendeltek minket a faluba. Jiraiya-sama nagyszerű tanár volt.
Kakashi egyértelmű utasításokat ad, kétségtelen, hogy már jó előre megszervezte az egészet. Kuzomi ismét meghajol, majd rövidre fogva csak ennyit mond:
- Nem fog csalódni bennem Rokudaime-sama, köszönöm a lehetőséget!
Mivel elbocsájtották, ezért tüstént távozik. Lassan lépked végig a folyosón, merengve a múlt eseményein. Hálás a sorsnak, amiért olyan nagyszerű shinobival került össze egy küldetésen, mint a Sannin egyike, a legendás Jiraiya. Szomorú azonban, hogy akkoriban visszarendelték őket, ezért Jiraiya mégsem tanította meg neki azt a jutsut, amiről olyan sokat beszélt. Ám, most itt a lehetőség. Kuzomi keveset tud a Rasenganról, hiszen éppen csak elkezdték anno a képzését. Annyit azonban mindenképpen tud, hogy alig néhányan képesek csak használni ezt a technikát, hiszen ez egy titkos jutsu. Hálás, amiért megkapta a lehetőséget, hogy elsajátítsa a technikát. Azonban... ha Jiraiya-sama elhunyt, ki lesz az oktató?
Másnap kora reggel kell megjelennie, ám Kuzomi, akit hosszú idő tétlensége után lelkesít a gondolat, hogy végre lehetősége van elsajátítani egy új technikát, a megbeszélt idő előtt érkezik. Jól ismeri a kiképzőterepeket, hiszen számtalan órát töltött el itt edzéssel és a képességei fejlesztésével. Vannak szebb és szomorúbb emlékei is. Ami viszont szöget ütött a fejében, hogy mivel nem tudja, ki lesz az oktatója, fogalma sincs, hogy kit is kellene keresnie. Ami azért jelent speciális problémát, mert a kiképzőterepek mérete nem éppen kicsi és a korai időpont ellenére itt sosincsenek kevesen.
A helyzet megoldása egyértelmű, mivel a konohai ijfú nem tudja kit kell keresnie, hagynia kell, hogy őt magát találja meg a kijelölt oktató. A terv az, hogy keres egy mindenhonnan jól látható pontot, és ott várakozik, hogy a kirendelt tanár megérkezzen.

**Umino Iruka** Szer. Jan. 31 2024, 21:35

// Kagemare Kuzomi //

A rokudaime előtt végig fegyelmezetten viselkedtél, csak annyit mondtál amennyi szükséges volt, és felesleges kérdéseket sem tettél fel. Nem húztad a maszkos férfi idejét amint tehetted tovább is áltál tőle. Azonban egy nap hosszú idő a várakozásra főleg, hogy még azt sem árulták el ki lesz az oktatód, normál jutsunál ez nem lenne probléma, de ez a rasengan, melyet alig egy maroknyian tudhatnak repertoárjukban. Így jogos lehet a kíváncsiság, talán ez is közrejátszott abban, hogy reggel a kiképzőterepre korábban érkeztél, mint a megbeszélt időpont.
Mivel szeretted volna, hogy az oktatód könnyen megtaláljon, így a bejárathoz legközelebbi tisztáson várakoztál, ahonnan jól láthattad kik jönnek gyakorolni, tanulni. Ám minden betévedő párban, vagy három- négy fős csoportokban érkeztek, köztük midig volt legalább egy chunin taktikai mellényt viselő felnőtt, ami a magasságbeli különbségekkel együtt jól mutatta ki is lesz az oktató. Várakozás közben, ha van órád úgy észre kell venned, hogy a te tanárod már negyed órás késést tudhat magáénak, ha nincs úgy csak sejted, hogy már meg kellett volna jelennie.
Végül egy narancs és fekete ruhákat viselő szőke, korod béli srác sétál be egyedül. Feltűnően nézelődik minden irányba és olykor lepillant a kezébe melyben egy cetlit tart. Amikor rád pillant hatalmas mosoly ül arcára, majd gyorsít léptein.
– Yoh! Szóval te lennél Kagemare Kuzomi, akinek meg kellene tanítanom a rasengan-t. Örvendek, az én nevem Uzumaki Naruto, jól jegyezd meg ezt a nevet, mert egy napon én leszek a Hokage! Őszinte leszek, mivel nem vagyok egy tanár típus, így el akartam utasítani a felkérést, - itt egy pillanatra félre néz - de Kakasi-sensei azt mondta ez jó tapasztalat lehet, ha Hokage akarok lenni. Így hát itt vagyok! – fejezi be egy újabb széles mosollyal
- Most pedig mond el kérlek meddig is jutottatok Ero-sen… akarom mondani Jiraiya senseiel.
A fiú hangja meglágyult és kék lélektükreiben is némi szomorúság ült, amint kiejtette szeretett mestere nevét. Ám hamar megacélozta magát és visszaváltott a mosolygós önmagához.

// Lehet kell majd egy kis idő míg belerázódok a karakterbe, mert egy jó ideje már nem láttam az animét, az emlékeim kicsit megkoptak. Embarassed

//

**Kagemare Kuzomi** Vas. Feb. 04 2024, 01:50

// Iruka //

Az ifjú konohai, szokásához híven igyekszik meglátni a lehetőségeket. Ám a várakozás hosszú percei még az ő türelmét is felőrlik. Jól elkülönült csoportokban érkeznek a konohai shinobik, teljesen egyértelmű, hogy a mestere késik. Vagy talán az időérzéke hagyta volna cserben Konohagakure no Satou ifjú geninjét?
Noha a ninják edzéséhez jelentős tér kell, ezért mindenki igyekszik tartani a távolságot a többiektől, már csak biztonsági okok miatt is, észrevehető, hogy a lelkes ifjak különböző kihívásokat teljesítenek a környező kiképző terepeken.
Jiraiya-sama azt mondta, hogy alig néhányan ismerik ezt a technikát. Ez teljesen érthető, hiszen a nehézsége alapján az elsajátítása nem egyszerű. Ennek természetes következménye, hogy az a kijelölt oktató egészen biztosan egy kivételes tehetségű tanár, magas képesítéssel. Kuzomi elégedetten sóhajt a gondolatra.
Nem telik el túl sok idő, amikor egy kifejezetten feltünő ruházatú fiatal shinobi jelenik meg, egyedül. Jól láthatóan bizonytalankodik, azonban egy - valószínűleg - fényképes azonosítást követően Kuzomi felé veszi az irányt. Ez nem kerüli az ifjú shinobi figyelmét, azonnal felpattan, hogy ne ülve fogadja leendő oktatóját.
Uzumaki Naruto... Igen, mindenki hallotta már ezt a nevet. Élőben, Kuzomi alig néhány esetben látta a sárga hajú fiút, akkor is főképpen távolról. A fiú a falu hősének számít, ám Kuzominak nem kerüli el a figyelmét, hogy nem visel rangjelzéseket, vagyis feltehetően egyenrangúak. Ez technikai problémát jelent, hiszen Kuzomi öntörvényű ember, neki szüksége van arra, hogy a saját szabályait figyelembe véve éljen és a hierarchia fontos alapja a mindennapi életnek. Az ifjú egyszerű megoldást választ és úgy határoz, hogy megadja a tiszteletet Konoha hősének, ez leegyszerűsíti a további kommunikációt, elkerülve a félreértéseket.
- Naruto-san, örülök a találkozásnak. Hálás vagyok, amiért időt szánsz rám és a képzésemre! - szól az ifjú, szertartásosan.
Ő az a fajta shinobi, aki komolyan veszi a protokollt és azáltal, hogy a vele egyenrangú, de mégis őt oktató genint elismerte felettesének, Kuzomi képes volt megfelelni a saját szabályrendszerének. Ez apró dolog, de mindenkinek megvannak a maga priorításai.
- Naruto-san - a megszólítás még mindig tiszteletre méltó, de a hanglejtés már barátságos, nélkülözi a szertatásosságot -, sajnos amikor elkezdtük volna a tényleges tanulást, akkor rendeltek vissza minket a faluba. Jiraiya-sama megmutatta a jutsut és elmagyarázta az alapokat. Azt tudom, hogy a Yondaime-sama technikája nehéznek tűnik, viszont lenyűgözően zseniális, sosem láttam korábban ehhez hasonlót. Jiraiya-sama azt mondta, hogy az első feladatom egy vizes lufin való gyakorlás, ami kézenfekvő megoldásnak tűnik, hiszen a tökéletes gömb alak eléréséhez speciális tréningre lehet szükség. Az elméleti részével kapcsolatban...
Kuzomi ajkain megjelenik talányos félmosolya, kellemetlenkedve hátrasimítja a haját, majd halkan kinyögi:
- Hm, nos, Jiraiya-sama azt mondta, hogy csak akkor magyarázza el pontosabban, ha átadom neki a tárcámat, megőrzésre, nehogy beleessek a shinobik három bűne közül valamelyikbe.
Kuzomi kuncogni kezd az emlék hatására, hiszen nem ezt várta volna akkor a legendás sannintól, viszont utólag meglepően mókás az emlék.
- Komolyra fordítva a szót - a hanglejtés a megszokott, de arcán még mindig az elengedhetetlen félmosollyal -, azt tudom, hogy a Yondaime-sama alkotta meg ezt a technikát és rajta kívül alig néhány ember volt képes eddig elsajátítani.
Kis szünetet tart, hogy átgondolja amit mondani akar. Nagyon sok ideje volt gondolkozni ezen a technikán és azóta számtalan alkalommal tervezte, hogy megpróbálja egyedül elsajátítani. Ez nyílván nem lett volna sikeres, hiszen a Rasengan, legalábbis amit látott belőle, egy kiemelkedően nehéz jutsu. Mindazonáltal, az, hogy a múltban igyekezett elemezni a technikát, azt eredményezi, hogy most a megfelelő szavakat kell csak keresnie a mondandójához és nem most kell megalkotnia a saját elméletét.
- Amiben biztos vagyok, hogy a chakrafelszabadítás után a formázás nem kifejezetten nehéz, ezt majdnem minden shinobi meg tudja csinálni, én magam is ismerek olyan katon elemű technikát, ami gömb alakú formázást igényel. Ami a kihívást fogja jelenteni, hogy a chakraformázás ekkora mennyiségű chakrát állandó és tökéletes gömb formába sűrítsen, amit közben folyamatosan mozgatni is kell. Példának okáért...
Kuzomi mélyet sóhajt, majd elmosolyodik.
- De túl sokat beszélek. Hallgatom a feladatomat, Naruto-sensei!
Arcán a jellegzetes folmosolyával a fiú kiváncsian tekint ideiglenes mesterére.

**Umino Iruka** Pént. Feb. 16 2024, 22:01

// Kagemare Kuzomi //

Oktatódat végigmérve summáztad, rangbéli különbség nincs köztetek, ám számodra fontos, hogy mint oktatódat tisztelettel tudd megszólítani. Ennek érdekében kerestél egy megfelelő indokot, ami nem más volt, minthogy a fiú a falu hőse. Ezután az általad vélt kellő tisztelettel tudtál köszönetet mondani, amiért elvállalta a képzésedet. A fiú, amikor a jutsuről és a mesterével töltött rövid tájékoztatót mondtad párszor lágyan elmosolyodott. A mikor a tárcádról beszéltél közbeszólt.
- Ugye nem adtad oda neki! - kérdezi kicsit kétségbeesetten - Remélem vert át a vén perverz! A pénzedet csak a nőkre és piára költötte volna, tudom velem megtette.
Ezután többet nem szólt közbe, amíg beszéltél, bár amikor a jutsu létrehozásáról kezdtél beszélni tekintete komorabb lett, mintha igyekezett volna nagyon figyelni arra, hogy megértse mit is akarsz mondani neki. Akkor most ki is a mester?
- Először is bemutatom neked a kész jutsut, aztán pedig azt, hogy a tanulás első fázisában mit kell csinálnod, elérned a vizes lufival.
Ahogy befejezte maga elé emelte kezét, tenyerét pedig az égnek fordította, hogy jól lásd a jutsu létrehozásának folyamatát. Hirtelen egy apró chakragömb jelent meg a kezében, ami egyre nőtt, amíg egy alma méretét el nem érte. A gömb belsejében jól láthatóan kavargott a chakra minden irányba, ám a jutsut nem vesztette el geometriai alakját egy pillanatra sem. Kb egy 10-15 másodpercig tartott Naruto bemutatója, miután megszüntette a jutsut elővett egy zacskó lufit a zsebéből, egyet kivett a többit pedig lazán átdobta neked. A kezében lévő léggömbbel az ivókúthoz ment, és készített egy vizes lufit. Ezután ismét felemelte a kezét, mint korábban.
- Most pedig jöjjön az első lépés bemutatója.
Ahogy tartotta a vízzel megtöltött lufit hirtelen folyamatosan előjövő és visszahúzódó kitüremkedések alakultak ki a gömb alakból, minden irányba, egészen addig, míg a gumi fel nem adta és szét nem durrant.
- Ez volna a feladatod, chakra áramoltatással robbantsd szét a léggömböt. Az első zacskót én álltam, minden plusz a te pénztárcád kontójára megy. Annyi, hogy igen bonyolult jutsu, ezért ne csüggedj el, ha lassan érzel rá. Nekem ezt körülbelül egy hétig tartott elsajátítani, na persze akkor még csak 12 éves voltam. - Ekkor egy széles vigyor is megjelenik az arcán, ami érthető hiszen annyi idősen elsajátítani ezt a jutsut nem kíis teljesítmény, így nem hiába büszke magára. - Ha pedig tanácsra lesz szükséged akkor kicsit odébb fogok gyakorolni egy klónnal.
Amint elmondta mit is vár tőled, és hol fogod megtalálni kérdés esetén, kézjelek formálásába kezdett. Az utolsó kézjel megformálása után egy pukkanó hang és kis füsteffekt kíséretében már két Naruto állt előtted.
- Sok sikert! - jött tőlük a bíztatás majd elsétáltak melletted.

// Mivel egy igen erős és magas besorolású jutsuról van szó, ezért úgy írd meg a következő postodat, hogy a lufi szétrobbantása a harmadik nap végén sikerül. Természetesen ezen időszakban szeretnék több hibás kísérletet is látni majd. A hosszát nem szabom meg mert látom, hogy nem aprózod el a postokat, Very Happy

és régi motoros is vagy ezért bízok az ítélőképességedben. Ha pedig kérdéseid lesznek Narutohoz azokat pm formájában írd meg nekem, az így kialakult párbeszédet pedig majd beírhatod a saját postodba. //

**Kagemare Kuzomi** Pént. Feb. 23 2024, 15:55

// Iruka // Minimálisan irányítottam az eseményeket, szólj ha ez a jövőben problémát jelent. ^^ //

Naruto-san kifejezetten különös figura, a viselkedésének gyors változásai meglepőek Kuzomi számára. Ő, aki igyekszik szertartásos nyugalommal élni az életét, mindig is kedvelte azokat az embereket, akik nem vesznek tudomást másokról és képesek őszintén kimutatni a személyiségük minden aspektusát. Ehhez is kell egyfajta bátorság… noha a shinobik világában őszintének lenni nem öngyilkosság-e?
- Nem, természetesen nem adtam át a tárcám – szól Kuzomi kuncogva.
A szertelen Naruto különös oktató, de a képességei legendásak. Olyan könnyedén alkotja meg a rasengant, mintha ez teljesen természetes volna. Kuzomi elismerően bólint. Látta már a technika erejét korábban és akkor is lenyűgözőnek tartotta. Lelkében feltámad a vágy, hiszen ki ne akarna egy olyan jutsut ismerni, ami nem azért számít „titkos” jutsunak, mert kevesen hallottak róla, hanem azért, mert alig néhányak voltak képesek elsajátítani? Egy ilyen elit „klub” tagjává válni olyan fejlemény, amely az ifjú konohai genin elszántságát megacélozza. Noha alapvetően realista, mégsem sejlik fel benne a kudarc lehetősége. Az ember ritkán számol a saját kudarcával.
Mestere különleges feladat elé állítja. Vízzel teli léggömböt kell a chakramanipulációs képességeivel szétfeszítenie. Kuzomi eleinte meglepetten pislog, hiszen szokatlan módja ez a jutsu tanulásnak. Ám hamar észbe kap, ködös emlékeiből felsejlik, hogy Jiraiya-sensei is valami hasonló feladatot említett. Nem nehéz megérteni, hogy miért épül fel több fázisból a rasengan elsajátítása. Ilyen magas szintű technikánál logikus. A kérdés inkább az, hogy ez meghaladja-e az ifjú konohai képességeit, avagy sikerrel veszi az akadályt.
Naruto létrehoz magáról egy másolatot, akivel távolabb edzeni kezd. Kuzomi meglepetten látja, hogy ennek a bunshinnak valódi teste van, noha biztos benne, hogy nem elemi technikáról van szó. Különös jutsu, de most nincs ideje ezzel foglalkozni. Azzal, hogy mestere eltávolodott, de mégis a közelben van, lehetőséget adott Kuzomi számára, hogy önállóan dolgozzon, de mégis érezze a támogatást. Sokkal hatékonyabb formája ez az edzésnek, még ha a másik nem is szól bele, mindössze jelen van. Valamiért az ember csapatban hatékonyabb. Kuzomi örül a fejleménynek, hiszen így könnyebb motiváltnak maradni.
A nap fényesen ragyog a korai időpont ellenére, ami jó jel. Kuzomi erőt merít abból, hogy körülötte mások szintén elszántan eddzenek és fejlesztik a képességeiket. A konohai közösség mindig is az elszántságáról volt híres. A falu megszokott miliője nyugtatóan hat az ifjú konohaira. Enyhe szél támad, amely kellemes választ ad a meleg napfényre.
Kuzomi, mielőtt nekiveselkedne a tényleges gyakorlásnak, leül, hogy átgondolja a feladatát. Behunyja a szemét, hogy könnyebben tudjon koncentrálni. Elvégzi a rövid légzésgyakorlatot, majd igyekszik elemezni a látottakat.
Korai elképzelései, miszerint a tökéletes gömb forma állandó fenntartása adja a jutsu nehézségét, valószínűleg helytállóak. Ezt bizonyítja, hogy a jutsu elsajátításának első fázisa egy chakramanipulációan alapuló gyakorlat, amely segíthet a forma elérésének kezdeti lépéseit megtenni. Természetesen ez csak egy hipotézis. A vizes lufiban a vizet kell olyan módon irányítani, hogy az megsebezze és szétszakítsa a külső burkot. Az ifjú itt mélyet sóhajt. Talán szükséges volna a suiton affinitás? Azzal sajnos nem rendelkezik az ifjú, ez még a későbbiekben gondot okozhat. Mindenesetre, abban biztos, hogy az első fázis a legkönnyebb része a feladatnak, máskülönben nem ez lenne a kezdő lépés. A kérdés, hogy miképpen kezdjen neki a feladatnak?
Kuzomi a gyakorló Naruto-sanra tekint, de hamar megrázza magát. A büszkesége nem engedi, hogy tanácsot kérjen. Azt csak akkor, ha végleg megakad. Ajkain megjelenik a szokásos félmosoly. Felpattan és lelkesen megtölt vízzel néhány lufit, hogy ne egyesével kelljen ezzel vesződnie. Nem szívesen húzná az időt ezzel.
Kezébe emel egy háromszögekkel díszített kék lufit. Az érintése hideg, a külső felületen kicsapódik a vízpára. Kissé idétlennek tűnhet külső szemlélőként, ezen jót derül magában. Sóhajt egyet és félmosolyával rejti el idegességét. A tenyerén lévő tenketsu pontokon keresztül megkezdi a chakrafelszabadítást. Ez a lépés aligha jelent gondot, hiszen már képzett genin. A chakramanipuláció a következő fázis. A vízet, mint közeget irányítani még sosem próbálta. Lévén, hogy az elsődleges eleme a Katon, így a Suiton használata messze áll tőle. Ám mindig van egy első alkalom. Kuzomi a chakramanipulációs folyamat során igyekszik forgatni a vizet a lufiban, hasztalanul. Történik ugyan némi mozgás, de éppen csak megrezzen a lufi, az is inkább azért, mert az ifjú konohai keze megfeszül.
Az első próbálkozás csúfos kudarc volt, de hát annyi baj legyen. Félmosolyával üti el a kellemetlen pillanat emlékét. Az ifjú újra kiengedi tenketsu pontjain a chakráját és próbálja uralma alá hajtani a léggömbben található vizet, de az továbbra sem engedelmeskedik az akaratának. Az ifjú konohai szemében elszántság villan.
Hosszú órák telnek el gyakorlással, néhány lufi kidurrant ugyan, ám csupán azért, mert az ifjú erőlködés közben a kezével szétnyomta azokat. A nap már magasan jár, égető sugarait az enyhe szellő hűs levegője aligha tudja kellőképpen kompenzálni. Konoha ifjú geninje új lufiba tölt vizet, tenyerében helyezi, majd elakad a lélegezete…
Homlokára csap, amint elméje megvilágosodik. Naruto-san úgy fogalmazott:”chakraáramoltatással robbantsd szét a léggömböt”. Hát persze… hiszen az nem egy suiton ninjutsu. Hülyeség volt eddig a gömbben lévő vízre koncentrálnia, az nem szükséges a technikához. Nem a vizet kell irányítania, hanem a chakráját kell olyan mennyiségben manipulálnia a gömbön belül, hogy az abban lévő víz reakcióba lépjen. Ez hatalmas különbség. Az ifjú megtántorodik eddigi ostobaságán, de egyfajta megkönnyebbülést is érez. Ha így értelmezi a feladatot, akkor az egészen más megközelítést igényel.
Kuzomi felszabadítja chakráját a tenyerén lévő tenketsu pontokon keresztül, majd a gömb belseje felé irányítja azt. A gömb a jobb tenyerében van, bal kezével megformálja a tigris pecsét felét, hogy könnyebben tudjon koncentrálni. Elvégre a kézpecsétek hivatottak arra, hogy a chakramanipulációt irányítsák. Az ifjú kizárólag a chakrájára koncentrál, hogy a gömbön belül tartsa és ott forgó mozdulatot végezzen vele. Ez nem sikerül tökéletesen, túlságosan kis pontra kell összpontosítania, viszont a művelet végrehajtása olyan szempontból sikerrel jár, hogy a lufiban lévő víz érezhetően mozgásba lendül. Ugyan a külső burok szinte meg sem rezdül, de odabent egyfajta forgó mozgás kialakul. Ez is egyfajta siker.
Akárha villámcsapás volna, úgy törli le Kuzomi arcáról az elégedett vigyort gyomrának háborgó korgása. Az ifjú körülnéz és a nap már jócskán túl van a delelőjén. Számára csak most esik le, hogy egész teste izzadtságban ázik a folyamatos erőfeszítéstől. Naruto-sanhoz sétál.
- Naruto-san! Éhen halok – szól kimerült hangon -, kérlek tartsunk szünetet! Hálám jeléül természetesen a vendégem vagy, én magam szívesen eszek bárhol, rád hagyom a választást.
Az étkezés a híres Ichiraku ramenezőben zajlik, Kuzomi igyekszik általános témákról beszélni a mesterével, mintegy csevegés jelleggel. Ha a senseinek mesélhetnékje van, szívesen végig hallgatja, vagy Ő maga is előáll néhány történettel a korábbi küldetéseiről, ha beszélgetőpartnere vevő rá.
A nap további részében Kuzomi folytatja az edzést. A gömb belsejében a víz egyre jobban reagál a chakrájára, vagyis sokkal intenzívebb mozgást végez, mint az első alkalmakkor. A feladat helyes értelmezése sokat segített azon, hogy Kuzomi előrébb lépjen a technika első fázisának kivitelezésében.
Másnap az ifjú fáradtan és kimerülten ébred, ám a motiváció lángjai hevesen feszítik mellkasát. Reggelizik és siet gyakorolni. Naruto-san késik ugyan ismét, ám ez nem lombozza le az ifjút, hiszen amikor mestere megérkezik, Ő már bőszen gyakorol. Az első nap edzésének tanulsága, hogy ennek a feladatnak a sikeres kivitelezéséhez a chakrája manipulációját kell magasabb szintre emelni, nem pedig a kezében lévő tárgyat irányítania, mint más ninjutsuk esetében. Ez egy olyan szemléletmód váltás, ami alapjaiban emeli új szintre a képességeit. Ha sikerrel jár…
A második nap délelőttjén próbálkozásai nem különböznek a korábbiaktól. Kuzomi érzi, hogy át kell gondolnia a dolgokat, ehhez pedig ki kell szellőztetnie a fejét. Még a nap sem jár túl magasan, amikor ismét felajánlja mesterének, hogy menjenek el étkezni. Ezen idő alatt igyekszik kizárni a fejéből és gondolataiból is a rasengan nehézségeit és a feladatait. Szellemét és testét is pihentetnie kell, ha a délután folyamán frissen és fitten akarja folytatni a gyakorlást. Továbbra is szívesen beszélget mesterével, akár jelentéktelen dolgokról is. Ennek a legfőbb célja, hogy ne feszüljön rá túlságosan a kudarcaira, hogy újult erővel és lendülettel tudjon edzeni a nap további részében.
Délutánra hűvösebbé és szelesebbé válik az idő, ámbár ezt Kuzomi észre sem veszi. Sikerül ugyan megforgatnia a vizet a gömbön belül, de semmi több. Hosszas gondolkodás után arra a megállapításra jut, hogy erőfeszítései azért vallanak kudarcot, mert kisebb mennyiségű chakrát vet be a szükségesnél. A probléma, hogy így is nehezére esik ekkora mennyiségű chakrát ilyen kis területen mozgatnia. A fiú meggyőződésévé válik, hogy sikerének kulcsa, ha lassan, de minden egyes próbálkozásnál növeli a chakra mennyiségét.
A délután lassan estébe nyúlik, az árnyékok hosszabbak és hosszabbak lesznek. A fiú azt az elvet követi, hogy néhány próbálkozásonként tart néhány perc rövid pihenőt. Erre azért van szükség, mert ha idő előtt elpazarolja az összes chakráját és kimerül, akkor az edzésnek is lőttek. Nem tűnik fel neki, hogy mikor szenderül el.
A nap első sugarai ébresztik, teste kényelmetlen pózban, elgémberedve hever egy fa tövében. Úgy tűnik, hogy mestere szintén kint maradt a kiképzőterepeken. A fiú azt érzi, hogy nem csak tiszteli ezt az embert, mint Konohagakure no Satou hősét, hanem kedveli is. Különös.
A megszokott reggeli gyakorlatokat elvégzi, hogy életet leheljen fáradt tagjaiba. Ezek után elsiet és több bento csomaggal tér vissza, hogy ne kelljen az étkezés miatt elhagyniuk a területet. Mesterét megkínálja reggelivel és ismét hálálkodik neki, amiért ilyen kitartóan felügyeli. Kuzominak, mint az embereknek általában, erőt és megnyugvást ad az, ha nincs egyedül. Még akkor is, ha a másik fél látszólag „passzív”.
A könnyed reggeli után Kuzomit elérik az első sikerélmények. Miután felszabadította a chakráját és megkezdte a manipulációt, sikerül az előző nap kínkeserves gyakorlása után olyan koncentrációjú chakrával dolgoznia, aminek hatására a gömb külseje hullámokat vet, megfeszül, akárha egy élő szív volna. Ez még nem a siker pillanata, de Kuzomi lelki békéje helyreáll. Jó úton jár.
Az ifjú jelentős mennyiségű chakrát használ el a délelőtt folyamán, a teljes sikert mégsem képes elérni. az eredményei hol jobbak, hol rosszabbak, ám a chakramanipulációja, ha fejlődik is, szabad szemmel alig észlelhető mértékben.
A korábban hozott bento csomagokból újfent megkínálja mesterét és ő maga is leül ebédelni. Hogy visszanyerje erejét elvégez néhány testgyakorlatot és pihen néhány röpke órát. Ez jó taktikának bizonyul.
Ha nem is teljesen kipihenten, de némi erőt visszanyerve Kuzomi következő áldozatát, egy macskákkal díszitett lila gömböt szemel ki. A tenyerében lévő tenketsukon kiáramoltatja chakráját, majd akaraterejét megfeszítve irányt szab neki. A gömb külseje hullámokat vet, háborog. Még mindig nem elég jó.
De az ifjú konohaiban felötlik egy gondolat. Amikor Naruto létrehozta a rasengant, hogy bemutassa a technikát, eleinte egészen apró volt és folyamatosan növekedett. Ezzel szemben ő eddig azt gyakorolta, hogy összegyűjtött egy bizonyos mennyiségű chakrát, majd megkezdte ennek a manipulációját. Vagyis ugyanazt a műveletet végezte el mint a mestere, csak két külön részre szedve. A feladata tehát, hogy összekapcsolja ezeket a fázisokat.
Megvillantja szokásos félmosolyát és a lila lufira irányítja fáradt tekintetét. A chakra kiáramoltatásának pillanatában már azonnal forgó irányt is ad neki, miközben folyamatosan növeli a chakrája koncentrációját a gömbön belül. Homlokáról kövér cseppekben csordogál az izzadtság. A kis lufi rángani kezd, Kuzomi az ajkaiba harap, úgy, hogy kiserken a vére…
Pukkanás hallatszik, amikor az arcába robban a gömbben lévő víz. Eleinte nem is érti, de mosolya hamar szétterül az arcán. Felkap egy másik lufit, szinte önfeledten és Naruto felé rohan, hogy reprezentálja kvalitásait. Futás közben megszédül, ám megrázza magát és megacélozza tekintetét. Ez egy jó nap és Ő örül a sikerének.

**Umino Iruka** Szer. Márc. 06 2024, 23:27

// Kagemare Kuzomi //

Naruto tanítási módszere talán nem a megszokott, elvégre a tanárok általában ott maradnak és nyomon követik nebulójuk próbálkozásait. Jó esetben csak azért, hogy segíthessenek ha elakadnak, vagy valamit rosszul csinálnak rosszabb esetben pedig azért, hogy egy veszélyesebb jutsu vagy mozdulat elsajátításánál azonnal el tudja látni a sérülést. Konoha hőse azonban inkább csak a helyszínen van és saját képességeit csiszolja mintsem a te próbálkozásaidat nézze naphosszat. Szerencsére téged ez nem lomboz le sőt egyfajta dömpinget ad, hiszen azt mutatja bízik a képességeidben, ám ha mégis szükséged lenne rá akkor elérhető távolságban van. Első napodon meghívod Ichirakuhoz, amit a fiú el is fogad.
- Örülök, hogy rendszeresen tartasz szüneteket néhány próbálkozás után. Nem szabad fejjel rohanni a falnak és ész nélkül próbálkozni, hacsak nincs annyi chakra tartalékod, mint nekem! - mondja vigyorogva két falat között

A harmadik nap végére sikerül nagyjából olyan erővel szétrobbantanod a lufit, ahogyan azt Naruto tette, ezután már mentél is prezentálni a művedet az éppen a klónjával verekedő tanítódhoz. A fiú elismerően mosolyog rád, amikor bemutatod neki gyakorlásod eredményét.
- Remek! Gyorsabban vetted az első lépést, mint az gondoltam volna. Azonban mivel nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljutunk a második részhez nem hoztam el a megfelelő segédeszközöket. Holnap reggelre hozom, most menjünk Ichirakuhoz és ünnepeljünk!
A kifőzde, mint a legtöbb épület a faluban ez a hely is áldozatul esett a háborúnak, ám hiába új építésű a székek és a pult már több helyen ki van kopva hála a nagy forgalomnak.
- Szép estét! - köszön, miközben leül az egyik bárszékre - Öreg a legfinomabb ramenedből kérünk 4 tányérral! Ünnepelünk, Kuzomi teljesítette a tanulásának első lépcsőfokát! – Bár tiszteletlennek tűnik, ahogy megszólítja az öreg kifőzdést, hangjában ez egyáltalán nem tükröződik. És Ichiraku sem veszi magára látszik, hogy jól kijön a geninnel.
- Ez remek, jó látni hogy milyen energikusak vagytok, fiatalok! Ezért is tudott a falu ilyen hamar talpra állni. – pár perc várakozás után elétek teszi az első adag misot - Egészségetekre, és egy kis extra húst is kaptok bele, ha már ünnepeltek!
– Öreg te vagy a legjobb, köszönjük! - válaszol vidáman, majd összecsapja tenyereit és meghajol – Akkor jó étvágyat nekünk! – és már neki is esik

Másnap Naruto a szokásos edzőhelyeden vár egy szatyorral a kezében, közelebb érve láthatod, hogy nagyjából olyan méretű gumilabdák vannak benne, mint amekkorák a vizes lufik voltak.
- Jó reggelt, ahogy ígértem hoztam az új segédeszközöket. Most ezeket a labdákat kell, majd szétrobbantanod.
Kivesz egy labdát, a többit pedig egy fa törzséhez rakja, majd ismét felemeli egyik tenyerében, hogy bemutassa, most mit kell tenned. A folyamat nagyjából ugyan az, mint a lufinál azonban most a kitüremkedések gyorsabban jelennek meg és tűnnek el, valamint hegyesebbek is lesznek, mielőtt az anyag nem bírja tovább a folyamatos terhelést és szétdurran.
- Az első lépésnél megtanultad, hogy nagyjából mennyi chakrára lesz szükséged és, miként kell irányítanod, hogy minden irányba pörögjön. A második lépésnél az a cél, hogy több erőt vigyél bele a technikába és még gyorsabban áramoltasd a chakrádat.
Ezután, ahogy korábban is létrehoz egy klónt és azzal odébb sétál, hogy ne legyetek egymás útjában.

// Mivel neked kellett leírni három nap eseményét az ilyen szintű játéktéri irányítás bőven belefér. Most emelünk a téten és 4 nap kell, majd hogy sikerre vidd a második lépcsőfokot. Kezdetben egy toll átmérőjének megfelelő lyukat tudsz majd ”szúrni” a labdába, aztán ez szép lassan fog növekedni, amíg darabokra nem robban. Az előző postban a ramenek és a bentok ára 4500 ryo kérlek vond le. Ha pedig továbbra is meg akarod hívni Narutot, úgy ő is meghív minden másnap. //

Ajánlott tartalom