Határvidék

Gyorsan végigfuttatod rajta a szemed, és a gondolatok, az asszociálás miatt egyből eszedbe jutnak, és szavakat formálva társaid tudtára is adod.
- Igen, én is erre jutottam Kodomo-kun. - mondta Shiku, Mitori, és a harmadik fél is. A gyors gondolkodás talán lefarag egy kicsit a hátrányotokból, így újjult erővel, és magabiztossággal folytatjátok az utat. De, bekövetkezett az, amire előre lehetet számítani, előjött a Hold, bejelentve, hogy éjszaka van, és pillanatok alatt elkezdtek röpködni a mínuszok is. A hideg miatt vacogva folytattátok az utat, és fontos döntést kellett hoznotok.
- Szerintem mennyünk tovább, talán ők megállnak, és akkor hamarabb beérhetjük őket. - mondta Mitori. A gondolatban volt valami, de az ellenérvben, amit az Agy hozott fel, még több okosságot találhatunk.
- Ez igaz, de akkor fáradtak lennénk, ha harcra kerül sor. Pluszban még meg is fázhatunk, elkaphat minket egy homokvihar, sőt akár a sötét miatt az ellenség markába, vagy csapdájába sétálhatunk. Letérhetünk a helyes útról, ami most pillanat nyugat, és újból elveszítenénk a Báró nyomát. Szerintem álljunk meg pihenni, és napkeltével együtt induljunk tovább. Egy akkor csapatnak így is időbe telik a szedelőzködés, és úgy is tudnánk egy keveset faragni a hátrányunkból. - mondta Shiku. A harmadik fél nem szólalt meg, bár láthattuk, hogy ő nem szavak, és a gondolkodás embere.

Késés: 1,75 nap

Végül te is a pihenés mellett döntesz, sőt az első őrséget is bevállalod. Nehezen, de végül a csapat összes tagját meg lehetett győzni, és el is kezdődött munkád első órája. Nem láttál semmi gyanúsat, maximum egy-két állatka homokban való járását hallhattad meg. Csend volt, hideg, és sötét. A tűz segítségére bíztad magad, ami kicsit felmelegített, de többet nem tudott tenni. Majd, mikor eljött az idő, átadtad őrséged Shikunak, és te is aludni tértél. A nap sugarai keltettek, lévén, hogy szemedbe sütöttek, és láthattad, hogy már mindenki menetre kész. Gyorsan elkészültél te is, és mehetett is a nyugat felé való továbbmenetel. Őrjárattal még nem találkoztatok, de néhány kereskedővel igen, persze a néhány ebben az esetben egyet jelent. A férfi egy kis segítséget nyújtott, mivel azt mondta, hogy látott egy furcsa szöveget a homokdűne túloldalán, egy kőre vésve. Ez egy újabb nyom lehet, így az egész csapat megindult, veled az élen, mivel téged a szerelem vezetett, és meg is találtátok az újabb rejtvényt.

Grófok szolgája, én vagyok a jobbágy,
Ne vedd fejem, mert ilyen stílusban közöm véled,
Hogy néhány vakond sziklát téged.
A gonoszok számát nem érik el, de
Ha derékban veszed el, akkor a többet hidd el!

- Igen, szerintem is arra utal, hogy tudnak rólunk, ez viszont azt jelenti, hogy ezek az idézetek nem nekünk vannak ide rakva, hanem az előttünk járóknak. Ez viszont felveti a kérdést, hogy miért nem semmisítették meg, esetleg azt akarják, hogy mi is lássuk? De, miért? - vetette fel a kérdést Rikuzo. Közben, te létrehoztad a varjú klónodat, ami előttetek ugrált egy száz méterrel, hátha valami csapda az, ami vár titeket, a sivatag közepén. Erre, valljuk, be kevés esély van, hiszen az egész területet belátni, így észrevennétek, ha valaki hirtelen az életetekre akarna törni. Ez, inkább egy utazónak tűnik fel, hogy elmegy előtte valaki, aztán még egyszer ugyanaz az ember, és még három másik shinobi.
- A vakond rész szerintem is ránk utal, ezért is, ha megtalálom azt, aki ezt írta, lehet kicsit kezelésbe veszem az arcát. - dühödött fel a jelző hallatán Mitaro. Ezután a szót Shiku vette át.
- Nem hiszem, hogy csapdától, vagy ellenségektől kell itt félnünk, hiszen az, hogy belátjuk a terepet, előnyt ad nekünk, és ők hátrányból indulnának. a derékban veszed szöveg nekem arra utal, hogy felezed. Ez azt jelentheti, hogy a gonoszok számát, mint a hetet, nem érjük el, mivel négyen vagyunk. De, ha elfelezed ezt a számot, akkor a többet vedd. Tehát a 3.5-öt felfelé kerekítsd, tehát megkapjuk a négyet. Ez azt jelenti, hogy tudják, hogy hányan vagyunk, és azt is, hogy a utánuk eredtünk. Viszont, hogy itt is találtunk levelet, és nem nekünk címezték, az azt jelenti, hogy jó irányba haladunk. Ha találunk még, akkor tökéletesen biztosak lehetünk abban, hogy a Báró is volt azon a helyen. - mondta el logikus véleményét Shiku. Ekkor, arra leszel figyelmes, hogy egy hatalmas hegy van előtted, pontosabban homokdűne. Csodálatosan nézett ki, egészen addig, amíg azt vélted felfedezni, hogy mozog. De, miért mozog, és mi az?

A csapat összhangja mintha percről percre javulna, a rejtvényekben is mintha egyre megértőbbek lennénk, mindenki kiveszi a részét a rejtvénymegoldásban. Abban megegyeztünk, hogy tudnak rólunk, abban viszont, hogy egy esetleges rajtaütést terveznének a rablók, azt nem, mindenesetre óvatosságból létrehoztam a varjúklónomat, mely el is indult. Mi utána indultunk, mikor a homokos dombok, dűnék és végtelen sivatagjában egy magas domb emelkedett ki, és úgy tűnt, mintha mozogna. Mi lehet ez?
- Ti is látjátok? - kérdeztem. Miféle csapda lehet ez? vagy az agyunkra ment már a napsütés? Kezem összetettem ~Genjutsu Kai~ mondtam. Meg akartam győződni arról, hogy nem estünk e genjutsu hatása alá.
A hegy mozgásában a legfeltűnőbb, hogy felénk közelített, nem is kis sebességgel. El kell rejtőzünk, vagy elmenekülni, mert ha ez a valami ideér, abból csak baj lesz. Ha nincs időnk elfutni, továbbmenni, abban az esetben még jóval a hegy érkezése előtt ujjamba harapok, majd a földre teszem. A kis füstből egy menyét fog előtűnni. Nem is akármilyen, egy hatalmas, lóméretű menyét. Erre hárman fel férünk. Wazarashi, a szállító hátán gyorsan el tudunk menekülni a hegy elől, bár remélem nem fog lekörözni minket. Mivel a menyétre csupán hárman férünk fel, így Shiku egy Doton technikával a föld alá képes bújni, talán a hegyre is fel tud menni vele, így egy kis kémkedést is végezhet. Wakazarashi hátán mi pedig kissé eltávolodunk a hegytől, ha a hegy megáll, mi is meg fogunk.

//Off: Wakazarashi menyét njk-m Kami no Yuugen szervezetben, igen hosszú menyét, melynek a gyorsaság és személyszállítás a feladata. //

Jött is a dűne, ami egyre furcsább volt, ahogy közeledett. Az állaga megváltozott, porszerűvé vált, nem pedig egy szilárd dűnévé.
- Ez, nem egy hegy! - kezdte Mitori. - Hanem HOMOKVIHAR! - ordította Rikuzo, és egyből formációba álltak, körülötted.
- Doton: Doryuu Heki! - hallatszott mindhármuktól, aztán Shiku még egyszer megismételte a technikát, így titeket egy négy fal általi burokba zárt be ez a gyors fellépés, csak sajnos tető nélkül, ami még veszélyes lehet, belegondolva, hogy a homok bejön, ellepi a helyet, feltölti, és ti itt fogtok megfulladni, de Shiku erre is gondolt, és egy föld technikával elzárta a fal tetejét is.
- Nem érdemes a homokvihar elől elfutni, úgyis utolér, a legjobb az lesz, ha megvárjuk, amíg elmúlik, addig is kieszelhetünk valamit a találkozás pillanatára. Miként, és hogyan szeretnénk végrehajtani a mentést? Vagy, ha már úgy is itt ülünk, Kodomo, mesélj nekünk a barátnődről, miképpen kötődik ő hozzád, és hogyan találkoztatok? - mondta Rikuzo.

A szél zúgása abbamaradt, ami azt jelenthette, hogy a vihar is tovább állt, így nem volt idő arra, hogy a taktikai ötleted kiszálkázzátok, átdolgozzátok, vagy esetleg más mondjon ötletet. Bár, nem is bántad, hiszen nem tudhatod, hogy mi történt Sukival, egy ekkora viharban, mert, ha ők is voltak itt, akkor őket is elkaphatta a "hegy". Gyorsan mentek tovább, hiszen nincs idő az elmélkedésre, és így lehet mondani, hogy a sors iróniája lehet az, hogy 2 óra után észrevesztek egy kaktuszt, amire egy újabb idézet van firkantva:

Innen nincs tovább, a dél a menő,
Állatok páncélosa, ott meglelhető,
Neked nyelve kell, hát ragadd meg.
Mellényestől el ne vedd,
Ha a csata zaja kedvező, nyom nélkül vidd, ami menthető!

- Állatok páncélosa? A csiga? - kérdezte a tarkóját vakarva Rikuzo.
- Maximum akkor, ha te lány vagy. - csipkelődött Mitori. - Szerintem a teknősre gondolhat, de ha a déli égtájat mondja, akkor nézzünk rá a térképre. - fejezte be.

- Nagy ostobaság volna ellenségünk részéről, ha leírnák egy üzenetbe nekünk, hogy hol várnak ránk, így ez biztos nem azt jelenti. - mondta Mitori. Bár, te biztosan Shiku véleményére vártál, hiszen eddig is ő brillírozott ezekben a rejtvényekben, viszont még nem jött a hangja.
- Először is, a klónod már rég nincs előttünk, megsemmisítette a vihar. - mondta Rikuzo. - Másodszor, jusson eszedbe, hogy akármennyire is együtt dolgozunk, és egymásra vagyunk utalva, és még segítünk is a feladatodban, személyes küldetésedben, mi nem azt a megbízást kaptuk, hogy megmentsünk egy lányt. Ha, arra kerül sor, hogy harcolni kell, akkor Suki megmentése a te, és egyedül a te dolgod lesz, mi a Báró után megyünk. Amennyi segítséget kapsz tőlünk a barátnőd kiszabadításához, az annyi lesz, hogy lefoglaljuk az őröket, sok eséllyel. - fejezte be. Akármennyire is bántó lehetett a hangszíne, teljesen igaza volt. Ők olyan küldetés miatt jöttek, amibe nem tartozik a te személyes panaszod, és ha egyszer a Tsuchikage azt mondta, hogy a Báró a célpontjuk, akkor nem is tehetnek másképpen.
- Szerintem az utolsó sor másra utal. Vegyük logikusan, egy kikötőből fognak elhajózni, mivel annyi rabszolgát csakis egy hatalmas hajóval tudnak a Hold országába szállítani. Egy olyan hajó meg nem tud akárhol megállni. Viszont még így se nagyon tiszta, a mellényes jelenthet shinobit is, de miért fogalmazna így? Még nem teljesen értem, de addig is haladjunk délfelé, és én próbálok rájönni. - mondta Shiku. Így is tettetek, majd jött az éjszaka, és megint a reggel. Nem találkoztatok senkivel, és nem is látott titeket senki. A sivatag ugyanolyan kihalt volt, mint eddig, és ti csak haladtatok, reménykedve a tenger felé.

//Tudsz te ennél jobbat is//

Társaim igen erős leszúrását átgondoltam, igazuk volt, remélem azért ha szükség lesz rá, nem fognak cserben hagyni. Átgondolva még egyszer a rejtvényt arra jutottam, talán a mellényes jelző nem ránk vonatkozik. Mindenképp chunnin rangot akar jelenteni, de mi van ha valaki másra utal. Talán egy, a kikötőben állomásozó csapatra utalhat. Ez megmagyarázza az utolsó sorokat...és mi van ha...
- A báró meg fogja ölni a rabokat, ha harcba keveredik. Nyomtalanul eltünteti a bizonyítékokat. - mondtam hirtelen. - Sietnünk kell. A tengerpart felé kell indulnunk, a kikötőbe. Azonban figyelnünk kell, lehet, hogy az ország chunninjai is ott állomásoznak. - mondtam, majd tovább futottam. - Sietnünk kell. - parancsoltam szinte a társaimra. Arcomra kiütött a félelem jele. Féltem, hogy a Báró eltünteti a bizonyítékokat. Suki is egy "bizonyíték". Lábaim egyre gyorsabb tempót diktáltak, a homok porozott lépteim után. Minél gyorsabban oda kell érnünk. ha a báró elindult már, akkor utána kell valahogy mennünk. De most nem vagyok képes gondolkodni, hogy utána mi lesz. Először is el kell jutnunk oda.

//A klónos ötletet gondolatként akartam mondani, egy új klón létrehozásával, de hagyom. Köszönöm a segítséget:)//

- Ebben igazad van, de nem hiszem, hogy csak a chuuninok, ráadásul az összes az országból, inkább azt mondanám, megtalálható ott chuunintól kezdve bármilyen kaszt képviselője, hiszen egy rendkívül fontos taktikai pont a Szél országában. De, igen. Sietnünk kell. - mondta Shiku, és az egész csapat nagyobb tempót kezdett el diktálni. Elég gyorsan haladtatok, amivel biztosan be is hoztatok némi lemaradást, de még csak lábnyomokat se vettetek észre, bár, ez nem is csoda, hiszen a homok nem hó. Mikor már feladtátok volna, hogy elrontottátok, vagy már nagyon messze jártak, akkor megpillantottatok egy sziklát, amire egy újabb idézet volt vésve.

A teknős szája kell neked, étel maradékát meg ne vesd,
Ott várok én Grófok Szolgája, az új zebrákkal, melyek kijárnak,
Malacokat megöljük, siklunk az éjszakába, de nem megyünk,
Mert várunk még a Grófok Grófjára!

- Az, hogy ilyen tisztelettel zárta le, azt jelentheti, hogy ez az utolsó idézet, levél, utasítás, amit kapott az ellenségünk. - állapította meg Mitori. - Szerintem meg kéne nézni a térképet, ugyanis több nem adhat nekünk utasítást, és jobb minél előbb le tudni ezt az egészet, nem pedig később sírni, hogy rossz fele mentünk. - fejezte be.

//Kakashi//

Rui vegyes érzelmekkel indult el erre a küldetésre. Tudta, hogy jó esélye lesz ismét belerázódni a magasabb szintű küldetésekbe, de kivételesen jól jött volna egy segítség. Gaara döntését viszont tiszteletben tartotta, ha a vezető nem akar több embert nélkülözni, akkor egyedül is megoldja a fennálló helyzetet. Miután a Kazekage kikísérte, gyorsan tett egy kitérőt a lakása felé. Itt felvette a hátizsákját, amit mindig összekészítve tartott, sürgős esetekre. Most is jól jött, hogy csak a hátára kellett kapnia és már indulhatott is a határvidék felé. Legyezője és fegyverei mindig nála voltak, de a hálózsák, némi plusz ruha és felszerelés jól jött. A sivatag most sem könnyítette meg a dolgát, ám a megfelelő ruházat segítette a boldogulást. Az évek alatt megtanulta tisztelni a tájat, a természetet és legfőképpen a szelet. Igyekezett légvonalban haladni a Madarak országa felé, viszont egyszer-egyszer kénytelen volt egy kis kitérőt tenni. A sivatagi viharokat komolyan kell venni, és ezt a jounin nagyon jól tudta. Ugyan sosem lassított séta tempóra, még így is kellett neki néhány nap, mire megérkezett a megadott helyre. Már messziről látta, hogy szép lassan kezd megváltozni a táj. A sivatagot füves puszta váltotta fel, majd pár kóbor fa is megjelent a horizonton. Egyre jobban sűrűsödött a növényzet, míg végül elérkezett egy erdősebb részre. Most már biztosan tudta, hogy a Szél és a Madarak országának határán jár. Felüdülés volt annyi homok után egy kis zöldet is látni.
- Hm, végre megérkeztem - motyogta maga elé a kuznoichi, miközben igyekezett a fölösleges homokot eltávolítani a hajából és a ruházatáról. Most már csak meg kell várnia a közvetítőt, aki további utasításokkal látja el.

// Rui //

Utad valóban rázós volt idáig, hiszen a sivatag dühös természete még azokat is megviseli akik már születésüktől fogva harcolnak vele. Ennek ellenére mégis szerencsésnek mondhattad magad, hiszen a nagyobb viharok elkerültek téged és élelmed valamint a vized is elegendőnek tűnt az úthoz. Tanulmányozva a Kazekagétól kapott információt, megállapítottad hogy nem sokkal a határ átlépése után érkezel meg a találkozóponthoz, ahol várni fog téged a földesúr egyik embere. Azt ugyan nem tudtam megmondani miből fogtok egymásra ismerni, de nem törődtél ilyen kis problémákkal, azok után mennyi kalandból kerültél ki győztesen az elmúlt években. A hogy haladtál északra, a homokos talaj kezdett sziklássá változni, a hőmérséklet csökkent pár fokot és a szelek és szellővé szelídültek. Mindez jelezte hogy igen közel jársz ulticélodhoz, megérkeztél a Madarak országába. Már csak az a kérdés hogy a földesúr kismadara merre csicsereghet.

// Madarak országa határvidék //

//Suigetsu//

Szerencsére a lány szavai hatottak. Elsősorban Ichizo-nak szánta a szónoklatot, de a fiú nem figyelt rá, hanem beült a kocsiba. Hanshiro azonban már másképp vélekedett, úgyhogy Asuka megkönnyebbülhetett.
- Yokatta... (Hála az égnek) - igyekezett a lehető leghalkabban kifejezni örömét, úgy hogy a fiú ne fogjon gyanút. Azt azonban érdekesnek találta, hogy a komornyik ilyen egyszerűen ellenszegült a parancsnak.
*Vajon miért igyekszik fenntartani ezt az engedelmes álarcot? Ichizo-san nem jelenthet ekkora fenyegetést a számára. Akkor talán a család többi tagja miatt viselkedik így a fiú előtt?* A kérdések csak úgy cikáztak a fejében, de hangosan már nem merte feltenni azokat. A terv sikere érdekében, elvonultak egy sikátorba, ahol a tolvajt elengedték. A chuunin értesíteni akart valakit, hogy vegyék őrizetbe a férfit, de az időkiesés csak még jobban felhívta volna rájuk Ichizo figyelmét. Így is megkérdezte, hogy miért nem hallotta a sikolyt. Szerencsére Hanshiro ügyesen kivágta magát, s még a lányt is sikerült meglepnie. Egyrészt a hazugság miatt, másrészt pedig a ninjaság miatt. Eddig még nem esett szó arról, hogy a komornyik shinobi lenne, de Asuka mélyen legbelül érzett valami ilyesmit vele kapcsolatban. Újabb bizonyítékot nyert, hogy a táska értékes volt, legalább is a fiú számára, hiszen Hanshiro külön kiemelte a chuunin szerepét a visszaszerzésében.
*Talán valami emlék, esetleg ajándék lehet benne?* Már megint megfogalmazódott benne egy kérdés, amit nem mert hangosan kiejteni a száján.
- Nagyon szívesen - válaszolta a lány, és igyekezett nem meglepődni azon, hogy Ichizo megköszönte a segítségét. A beszélgetés igen érdekes irányt vett, de legalább ezzel is telt az idő az út alatt. - Asukának hívnak, igen - próbálta finoman kijavítani az úrfit. - Shinobi vagyok, egészen pontosan Chuunin rangú kunoichi. Egyszer szeretnék híres bábhasználó lenni, mint a néhai Chiyo-baasama. Ezen kívül az illúzió technikákban jeleskedem még, ilyen irányban is megpróbálom fejleszteni magam - miután az alap ninja tudnivalókat elmondta magáról, úgy döntött kicsit személyesebb dolgokat is megoszt megbízójával. - Tizenhét éves vagyok, van egy bátyám és egy húgom. A bátyám is shinobi, akárcsak én, a húgom pedig szakácsnak készül. A szüleim mindketten ninják, úgyhogy mondhatni továbbviszem a családi vállalkozást. Szeretnék sokat utazni és megismerkedni más országok kultúráival, de sajnos erre még csak kevés lehetőségem adódott. Ezért is örültem ennek a küldetésnek, hiszen így eljuthatok a Tűz országába, ahol még nem jártam.

- Családi vállalkozás, mi? Úgy volt, hogy én is shinobi lehetek... - látszott a fiún, hogy szomorú. - ...de a szüleim másként gondolták. Már az akadémiára jártam, amikor a két család kitűzte az esküvő dátumát, és azt, hogyan adják a bátyám és felesége kezébe az új szálloda birodalmat, de mégis apám kivett az iskolából, elszakítva az álmomtól, és a lehetőségektől. Azt mondta, nekem a bátyám mellett kell lennem, mint a személyi asszisztense, a jobb keze, és nem pedig a ninják mellett, fegyverekkel játszva. Mikor megemlítettem, hogy lehetnék a testőre, egyenesen képen törölt, hogy azzal az indokkal, hogy lesüllyedek a pornép szintjére. El tudod ezt hinni? A saját apám ilyet tesz? - sírva is fakadt, bár a története tényleg megindító volt, nem értheted, miért pont neked mondta el. Hiszen eddig nem voltatok ilyen kapcsolatban, sőt, mintha utált volna.
- Talán aludnod kéne Ichizo-sama! - javasolta Hanshiro. A férfi arcából semmit nem lehetett kifürkészni, fapofával ült egyhelyben veled szemben, mindenféle érzelem nélkül. A fiú megfogadta a tanácsot, és el is dőlt a kocsiban, és így zötykölődtetek tovább a sivatagban, a cél felé.
- Asuka-sama, ha ön is szeretne aludni, nyugodtan dőljön el a helyén, majd én figyelek. - mondta neked is, és a te döntésed, hogy miként cselekszel, de 5 óra múlva egy oázisnál pihenőt tartotok, és kapsz egy kis kimenőt, hogy azt csinálj ott, amit akarsz, de ekkor megjelenik mögötted az ifjú nemes.
- Veled mehetek? Mutatnál, kérlek néhány trükköt, és én is megmutatnám az eddigi tudásom. - feltehetőleg a shinobi "trükkökre" gondolhat.