Re: Határvidék

**Nireiko Kai** Csüt. Aug. 25 2011, 22:47

A lányt látva felerősödött szívemben a szomorúság. Szomorúság? Igazából nem tudom, mit éreztem. Szomorú voltam, hogy itt kell őt hagynom, de egyben boldog is, hogy találkoztam vele. Dühös voltam magamra, hogy itt kell őt hagynom, de egyben elégedett is, hogy találtam valakit, aki szeret engem mélyebb értelemben. Pedig annyira valószínűtlen volt ez az egész. Eljövök küldetésre, eredetileg meghatározott céllal... erre teljesen mást találok itt, mint a küldetés tárgyát. Nem szerettem előre kijelenteni dolgokat, elvégre sosem tudhatjuk, mit hoz az élet. De akárhogy is néztem, ez az ismeretség számomra egy életre szóló dolgot hozott: az első szerelmet... és remélhetőleg, ahogy a karjaimba zártam a közeledő majd közel érő lányt, hosszútávú kapcsolat elé nézünk. Nem szóltam semmit, hogy próbáljam nyugtatni őt. Jól tudtam, hogy a szavak itt most nem játszanak. Ahogy azt is, hogy milyen hatással van a közelségem rá. Nyugtatóan simogattam a hátát, tartva a kezeim között. Ki akartam élvezni a pillanatot, é azt is, hogy ő kiélvezhesse. Ki tudja, mikor lesz legközelebb.

Öt perce tartottam már a karjaimban, amikor mégis belesuttogtam a füleibe.
- Ki fogok tartani melletted, amíg méltónak találsz rá... és vissza fogok jönni hozzád, ígérem.

Sai Csüt. Szept. 01 2011, 23:42

Ő sem törte meg a jóleső csendet, csak kapaszkodott beléd, hozzád simulva, az utolsó perceket próbálva nyújtani némaságával. De a végzetet senki nem kerülheti el, s bizony neked is indulnod kell, mert a falud számít rád, s a kötelességeid szólítanak.
Suttogásodra válla megremeg, s gyengéden kibontakozik a karjaidból könnyes szemekkel, mégis mosolyogva.
- Én itt leszek, bármikor megtalálsz - hajol ajkaidra, szégyellős búcsúcsókkal köszönve el, aztán, ahoyg ajkaitok ismét elválnak, aprót lök rajtad. Ideje indulnod, mert a hosszadalmas búcsúzás csak fájdalmasabbá teszi az elválást. - Ez még a tiéd - adja kezedbe a fejpántod, jelképesen is elengedve.

//Rendben, mivel a falu már támadásra készül, s a határvidékeken előfordulhatnak ellenfelek, így egy titkos kerülőúton tértek majd vissza, ennek szellemében írj a határvidékekre.//

A kalandért jutalmad: +10 chakraszint (valamint majd a faluba érve 1300 Ryou)
valamint NJK-nak megkapod Marishokát is, természetesen a saját "korlátaival"

**Nireiko Kai** Vas. Szept. 04 2011, 00:39

Az édes csók nem tartott sokáig, de csak fájdalmasabb lett volna, ha sokáig tart. Így is nagy lesz a vágyódás utána, hogy nem tudom naponta a karjaim között tartani őt. De úgy, hogy hosszú percekig nem tudjuk elengedni egymást, csak tovább növeli a fájdalmat majd. Szóval így váltunk el, legalább is a közvetlen közelből. Amikor a lány meglökött, csak mosolyogtam. Túl finom volt a mozdulat ahhoz, hogy jelentősen előre tudjon tessékelni, de azért tettem egy lépést, hogy hátha ezzel csempészek egy kis jókedvet a helyzetbe. Kicsit viszont meglep, hogy a fejpántom nála van. Nem emlékeztem rá, hogy odaadtam volna neki. Viszont amikor a kezembe adja, én megfogom az ő kezét, mielőtt elhúzná. Tenyérrel felfelé fordítom, ahogy visszarakom a kezébe a fejpántot, majd rácsukom az ujjait.
- Kérlek, tartsd meg ezt. Illetve - előhúzok egy kis papírfecnit, amit még a pakolás során készítettem elő, majd becsúsztatom az apró ujjak alá. - még itt van ez is. Várj egy hetet, majd küldj nekem egy levelet erre a címre. Akkor tudni fogom a te címed és vissza fogok tudni írni. A levelezős ötleted egész jó - mosolyogtam rá melegen.
Búcsúzóul közelebb léptem megint, majd a homlokán pusziltam meg. Vetettem rá még egy pillantást, ahogy biztatóan, de egyszersmind szomorúan is rámosolyogtam, majd kisétáltam.

Párszor még lejátszódott a lelki szemeim előtt ez a jelenet, ahogy haladtunk Kuroganéval. Már hiányzott a lány. Hiába, nagyon hozzászoktam az elmúlt időkben, hogy mindig találkoztam vele. De most... talán hónapokig nem fogom látni őt. Mélyet sóhajtottam. Most ezzel nem foglalkozhatok. Kurogane eléggé baljóslatú dolgokat osztott meg velem, ami miatt ilyen sürgős volt a dolgunk, hogy egy kerülő úton kell mennünk. Most a feladatra kell koncentrálnom és figyelnem... mert ha nem figyelek, akkor könnyen lehet, hogy a lány hiába fog várni a válaszára. Így hát fedetlen homlokkal, magamat megkeményítve haladtam a társam mellett, fedetlen homlokkal. Kisebb bajom is nagyobb volt annál, hogy nincs nálam. Majd kérvényezek másikat. Rukia, drága nővérkém így is arról panaszkodik folyamatosan, hogy mi a manónak csinálnak olyan sokat, ha nincs ki viselje. Most majd az egyiket megszerzem magamnak és akkor egy feleslegessel kevesebb. De előbb érjünk haza...

//köszönöm az igényes kalandot Sai Smile

//

Sai Szer. Szept. 07 2011, 21:34

//Ugyan, enyém a megtiszteltetés. ha szeretnél még becsatlakozni a fórumkalandhoz, sztm írj a Raikage irodájába, hogy nagy nehezen megérkeztetek, hétvégén pedig megkapod remélhetőleg a beígért leírást, ha nem, zaklass vele xD//

**Hazukage Inu** Kedd Dec. 27 2011, 17:36

~Sai~

Szerencsémre az ajtóban nem tettem kárt és az is kinyílik előttem, így egy percig nincs más dolgom, mint a velem szemben ülő sebhelyessel szemezni. Azért kíváncsi lennék, hogy ezt a szúrós pillantást hova tegyem, de erre csak annyival válaszolok, hogy kissé megemelem az egyik szemöldökömet és felveszem a pókerarcot. Csak semmi érzelem. Miután bentebb invitált a helyiségbe, én még fél kézzel becsuktam magam mögött az ajtót és teljes figyelmemet a kage helyettesének szenteltem, aki kiadta a feladatomat. Szóval egy levél, mi? Azért kíváncsi vagyok, hogy a fejesek ilyenkor mégis miről levelezhetnek, hogy arra a levélre valakinek fáj a foga. Chö… nyakamat rá, hogy valami államtitok, amiről nem lehet tudni akárkinek, mert akkora horderejű, hogy körülbelül az egész falu ismeri.
- Értettem! – jelentem ki és átvéve a levelet sarkon fordulok és még az ajtóból eszembe jut valami köszönésfélét összehozni, mert ugye ez befelé is kimaradt. –Viszlát!
Miután becsuktam magam mögött az ajtót, a bal kezemben tartott levelet földobtam a levegőbe, majd elkaptam és elindultam haza a holmimért, merthogy semmi nem volt nálam. Otthon végigsprinteltem a birtokon, egészen a házig, ahol az ajtót vittem be majdnem tokostul.
- Megjöttem! – ordítottam az anyámnak és a nagybátyámnak, majd öt perc pakolászás után a pulóverem belső zsebében a levéllel kirohantam. – Mentem!
Uticélom Sunagakure vot, már csak azt kellett eldöntenem, hogy mégis merre menjek, de úgy éreztem, hogy erre még ráérek a határig gondolkodni, egyenlőre oda kell eljutnom. Fákon ugrálva mennyivel egyszerűbb az élet és nem is tartott olyan sok időbe elérni a határt, ahol megálltam annyira, hogy kitaláljam, mégis merre tovább.

Sai Szer. Dec. 28 2011, 20:34

[Inu]

Az út első része, amely még "hazai vízeken" zajlik, egyáltalán nem hozott semmi váratlant és meglepetésszerűt, hiszen elég csúnyán nézne ki, ha a falud által felügyelt földeken csak úgy hemzsegnének a kémek és ellenséges erők. Márpedig, ha a levél olyan fontos, mint előadták, akkor bizony ilyesmivel számolnod is kell majd.
A határvidékeken azonban már könnyebben előferdül, hogy olyanba bukkansz, aki nem feltétlen jó szándékú, így te is bizalmatlanabbul közlekedsz. Egy ideje már érzed, mintha vlaaki figyelne, de eddig úgy vélted, talán csak ideije korán paranoiás vagy, de az érzés kezd zavarni, főleg, hogy a hátad mögül halk nesz furakodik erőszakosan a füledbe.

**Hazukage Inu** Csüt. Dec. 29 2011, 16:19

~Sai~

Nagy lendülettel ugrálok egyik fáról a másikra és végül megáll a határon, ahol valószínűleg egyenes és bajmentes utam véget ért. Innentől kezdve, még aki nem akar, az is megtámadhat, ha ez a levél annyira fontos.
- Na, gyerünk! – szétnézek a határon, majd egy nyújtózkodás után nekiindulok. – Kezdődjék a menet!
A határvidékről továbbra is a fákon folytattam az utamat és valami miatt egyre gyorsabban, aminek valószínűleg az volt az oka, hogy 1. vagy paranoiás vagyok, 2. vagy pedig valaki tényleg a nyomomban van már egy jó ideje. Vettem egy mély levegőt és hagytam, hogy az a valaki kövessen, ameddig csak utánam jön, addig nem zavar túlzottan, majd ha utolér, akkor lerendezem. Ez így ment még egy jó ideig, amikor egyszer csak egy halk neszt hallottam a hátam mögül és itt, ezen a ponton szakad el nálam a cérna. Hatalmas lendülettel ugrottam le a fáról, hogy aztán megforduljak és a hátam mögé bámuljak. Elővettem egy kunait a tokjából, de kezeimet még mindig lazán magam mellett tartottam. Egy darabig még fürkésztem a tájat és végül egy sóhajtás kíséretében megszólaltam.
- Akárki is vagy, gyere elő! – vártam, hátha annak a valakinek jobb dolga is van, mint utánam rohangálni és követni. – Tudom, hogy ott vagy, úgyhogy ne bujkálj. Nekem van időm.
Mondjuk nincs, de ha már így felfedte magát, akkor már csak megvárom, hogy mégis ki ez és mit akar.

Sai Szomb. Dec. 31 2011, 03:23

Ahogy ott álltál, várva a csoda helyett a nesz gazdájának felbukkanására, nem történt nagyon semmi. Már talán épp kezdted volna magaddal elhitetni, mégis csak képzelődtél, vagy épp felbosszantani magad azon, hogy valaki madárnak néz, mikor körülötted nevetés zaja kélt mindenhonnan s akaratlanul is szorosabban fogtad kezedben a kunaid.
A hang alapján nem lehetett idős, sőt, kifejezetten fiatal, bár a kor a szakmádban nem feltétlen jelent sok mindent. Aztán mögötted mozdult a bozótos. Azonnal pördültél, de csak egy macska sétált ki onnan, hogy aztán kecses tárgy levegőben való suhogását érzékelhesd, s már későn reagálva hasítson beléd egy shuriken, a válladon ejtve fájdalmas, közepesen komoly sebet, amely akadályoz valamelyest azon karod használatában is, de legfőképp vérzik.
Aki eléd bukkan, valóban nem idős, tippre, fiatalabb nálad, de a képességeiből eddig megvillantott apróság is igen impozáns.
- Elnézést az udvariatlan és durva köszöntőért - töri meg a csendet, időt adva, hogy felvehesd vele az "ütemet". - Az a hír járja, hogy mostanában értékes információkat tartalmazó levelecske hagyja majd el Villám Országát, így pechedre meg kell állítsalak, hogy megbizonyosodhassam róla, nem épp te vagy-e a levelecske hordozója - idéz meg kezébe egy termetes kalapácsot.

Határvidék - Page 6 Z

**Hazukage Inu** Szomb. Dec. 31 2011, 15:26

~Sai~

Kíváncsi lennék, hogy ez a valaki most tényleg ekkora bolondnak néz, vagy csak nemes egyszerűséggel hátba akar engem támadni. Valahogy ez utóbbi olyan abszurdnak tűnt egy pillanatra, amikor valahonnan nevetést hallottam, így felvontam egyik szemöldökömet. Ha én valakit meg akarok ölni, még hozzá hátulról, akkor nem fedem fel előtte a kilétemet azzal, hogy kiröhögöm. Bár előfordulhat, hogy ez csak egy szimpla megtévesztés volt és valamiféle csapdába sétáltam bele? Úgy is jó, a csapdák azért vannak, hogy először beléjük sétáljunk, és utána pedig kimásszunk belőlük. Igen egyszerű a képlet és van egy sanda gyanúm, hogy a nálam levő tekercs érdekli. Az események innentől kezdve gyors egymásutánban következtek, kezdve azzal, hogy a hátam mögött egy bokor megzörrent. Jön! Azonnal kapcsoltam és vettem egy gyors 180 fokos fordulatot, de mint kiderült, hiába, mert csak egy macska volt ott és csak ezután jött az igazi támadás. Hirtelen egy fegyver suhanását véltem hallani és gyanúm be is igazolódott, mert amikor megfordultam, hogy kivédjem, az pont betalált. Teli találat, Bingó! Halkan szitkozódva megvizsgáltam a sebet, ami ugyan nem volt igazán vészes, de vérzett rendesen és ennek tetejébe még a jobb karom is, amit igencsak hasznos szokott lenni nekem. Másik kezemmel lassan belenyúltam az övtáskámba és egy kis kötszert elővéve összehoztam rá egy kötést, hogy legalább a vérzés elálljon. Az elnézéskérésre meg csak simán megvontam a vállamat, valahogy ez a része nem igazán, viszont a tekercshez lesz egy-két szavam. Meg ahhoz a kalapácshoz is, aminek előhívása után egy enyhe fintor ült ki az arcomra, csak a szokásos, miért pont nekem kellett egy ekkora vacakot kifognom?! Mindenesetre, ha már így előkerült a tekercs, akkor játszunk egy kicsit. Ugyan nem hinném, hogy van olyan hülye, hogy simán átverjem egy kis hazugsággal, de azért megpróbálom magamat kidumálni innen. Ha meg mégis harcolni akar, akkor úgy is jó. Én belemegyek abba is.
- Érdekes levelecske? És pontosan hová? – rossz, rossz, nagyon rossz kezdés, ennél értelmesebb szöveget is kitalálhattam volna. – Gondolom az a kalapács a megfélemlítő eszköz, ha esetleg összetalálkoznál a küldönccel.
Felveszem a faarcot és próbálok minél inkább úgy tűnni, mintha csak egy ninja lennék, aki errefelé járkál. Ha meg ez nem jön be, akkor már van egy kész tervem, hogy hogyan tudom ellátni a baját, lelépni nem akarok, mert akkor követ és nem vagyok biztos benne, hogy képes lennék őt lerázni. Az egyetlen bökkenő itt az, hogy akár társai is lehetnek. Mindenesetre sejthettem volna, hogy amint kilépek az országból, valaki rögtön rám veti magát. Mindenesetre nagyon ajánlom, hogy ne valami ramen recept legyen, mert ha emiatt elpatkolok, akkor esküszöm, visszajövök és halála napjáig kísértem mind a Raikaget, mind a Kazekaget.

Sai Kedd Jan. 03 2012, 02:16

- Levelecske, levelecske, nem tudni hova - feleli a lányka gyerekesen, mintha csak mondókát szavalna. - Igazából engem nem érdekel - változik vérszomjasabbá a tekintete: - Nekem csak az a feladatom, hogy pépesre kloffoljak mindenkit, aki erre jár.
Furán hangzott ez a szájából, de ahogy mondta, és amilyen tekintetet vágott hozzá, meggyőztek volna bárkit arról, hogy egy pillanatig sem viccel, és még kevésbé fog tétovázni. S valóban, a kalapács megemelkedik, s súlyához és méretéhez képest a lány pillekönnyű mozdulatokkal indult meg feléd, hogy nemes egyszerűséggel próbálja meg valóban beverni vele a képed, és biztos lehetsz benne, hogy ha betalál, az valóban loccsantja majd véresre a fejed.

**Hazukage Inu** Hétf. Feb. 27 2012, 21:14

Okké, az már rossz ómen, ha valaki egy ekkora izével ugrik az embernek, de úgy néz ki, hogy a titokzatos levélke sem éppen egy életbiztosítás. Legalábbis nekem. Fújtatok egyet és elég abszurd módon azon kezdek el agyalni, hogy mindketten csak a munkánkat végezzük. Gratulálok, Inu, ez ebben a helyzetben egy bazi aktuális kérdés, amit meg kell vitatnod, miközben egy kalapács vigyorog rád az ellenfeled kezéből. Meg egy nagy frászt! Filozofálgassunk inkább azon, hogy annak a kalapácsnak mekkora lehet az ütőereje, tehát milyen nagyot tud vele orrba vágni. Nagyon valószínű, hogy csillagokat utána nem fogok látni és mást sem, a nagybátyámék meg kiírhatják sírfeliratnak, hogy míg élt virágzott, meghalt, majd kimászott. Ez utóbbit mondjuk nem tudom, hogyan fogom kivitelezni, de ez még egyenlőre a jövő zenéje és ha rajtam múlik, akkor az is marad. Remélem.
- Csak azt nem értem, ha ennyire nem érdekel hová, akkor minek vagy itt? – megpróbálok értetlenkedő arckifejezést erőltetni az arcomra, de ez egy benéztem fintorrá torzul, amint Piroska vérszomjas tekintettel elmondja nekem jelenlegi életcélját. – Jó meló, gondolom, szépen megfizetnek érte.
Csak egyszer, egyetlen egyszer lennék képes rá, hogy befogom a csőrömet és nem jártatom tök fölöslegesen, hogy azután jól ráfázzak, mert valaki a fejemmel akarjon szakácsosdit játszani. Valahogy abszurd módon az embernek akkor jönnek elő rejtett perverziói, amikor szorult helyzetben van és talán ennek köszönhetem, hogy hirtelen átfutott a következő gondolatsor: 1. szóval ilyen érzés az, amikor az ember feje felé egy kalapács repül, 2. mégis honnan a jó életből szerezte? Nem, nekem tényleg el kellene mennem pszichológushoz, mert valami nagyon elferdítette a gondolataimat, hogyha az életlepörgetés helyett ilyen ökörségeken gondolkodom. Tiszta sor. Reflexeim azért nem hagynak cserben és még idejében elugrok a fegyver előtt, még mielőtt az kárt tenne bennem és azzal a lendülettel eldobom a kezemben fogott kunait, én magam pedig meg sem várva, hogy találok-e, vagy sem, felugrok egy fára.
- Ember, ez nagyon kicsin múlt. – sóhajtom, majd még egy kunait veszek elő, csak a biztonság kedvéért.

//Gomen a késésért, már ha a több mint egy hónapos írásmentességet annak lehet hívni. Kissé szét voltam csúszva a suli miatt és csak mostanra sikerült úgy nagyjából rendeznem a dolgokat.//

Sai Csüt. Márc. 08 2012, 01:34

//Én is gomenne, gomenne, láttam is hogy írtál, de valamiért tökre azt hittem, írtam, és most látom csak, hogy mégsem O.o//

Igaz, elég sok gondolat fordul meg a fejedben a másodperc tört része alatt, mégis sikerül kitérned a támadás elől, s ellenlépésképp egy kunait dobsz a lány felé közben. A lánynak szintén kellemetlenül jó reflexei vannak, s a kalapács nyelével - amely fegyver egyébként szép kis "krátert" hagyott maga után a földön ott, ahol nem is olyan rég még te ácsorogtál - fogja fel a becsapódó fegyvert, majd kihúzva belőle, annak a fának a törzsébe dobja, amelyre felücsörögtél, s máris nekiindul, nem kérdezve, nem tartva szünetet, nem gondolva semmivel, csak villámgyorsan felkapja a kalapácsot, azzal egyrészt védve magát, másrészt támadásra készen is tartva, s megrohamozza vele a fát, azt a kunait használva a feljebb rugaszkodásra, és reményei szerint az elérésedre, amelyet korábban hajított oda.

//Feltételes módban nyugodtan leírhatsz egy-egy támadást, amit megpróbálnál az ellenfeled ellen Smile

//

**Itanashi** Kedd Szept. 18 2012, 15:59

//Fagy gyermekei - Kakashi//

~Hjaj, a fejem~ gondoltam, mikor felkeltem. Lehet, kissé kevesebb szakét kellett volna inni tegnap. Fejfájásos reggellel kezdődött a napom. Tegnap egy férfi keresett fel, és átadott egy levelet. egy megbízás volt. nem tudom, hogy találhatott rám, de végtére is a feladat számomra igen csak tetszetős volt. ~Hm, egy kis srácot kell elrabolni. Élve.~ gondolatom második fele nem tetszett már annyira, de ha sok pénzt kaphatok érte, megteszem. Az egész világ úgyis halottnak hisz, azonban most eljött az idő, hogy Itanashi színre lépjen. Az eddigi fosztogatáshoz képest ez egy sokkal nagyobb dolog lesz.
Kis házamból összeszedtem minden egyes felszerelésem, kezdve a shurikenek, kunaioktól a virágokon át a kaszáig mindent. Nm akartam sok felszereléssel mászkálni, így a lehető legtöbb dolgom tekercsekbe pecsételtem, és elrejtettem a köpenyem alá. Álarcomat felvettem, majd kapucnim az arcomba húztam. Készen álltam. Kisétáltam, majd el is indultam, hogy elérkezzek a találkahelyre. Bár az út hosszú volt, időközben megálltam egyszer-kétszer enni, inni valamit. Még egy férfit is kiraboltam a határ szélén, bár ő kötött belém. A tetemeit kereshetik még egy ideig, az biztos. Majd 3 napnyi utazás után el is értem Kumogakure határát. A találka helyére sétáltam, ahol az árnyékok között bújtam meg. Számban cigaretta lógott, egy fa tövében vártam a megbízót. Reméltem, hamarosan megérkezik és a feltételek után rátérhetünk a pénzre is. Bár jelen esetben maga a feladat jobban vonzott, mint a pénz.

**Hyuuga Emiko** Kedd Szept. 18 2012, 23:16

//Fagy gyermekei küldetés//

Emi valahogy mindig visszatalál a Villámok országába, pedig most egy időre kerülni akarta a feltűnést. Arról nem is beszélve, hogy így vészesen közel került az öreg tanítómesteréhez, akinek szadista módszerei elvették a kedvét a Hyuuga technikák tanulásától. Ám most mégis itt állt, pedig térkép nélkül általában el szokott veszni. Na jó, ha térkép van a kezében, akkor sem jobb a helyzet! A határvidék elég elhagyatott volt ilyenkor, pedig az utóbbi időben megnőtt a forgalom. Éppen ezért a kunoichi messzitől került minden nagyobb várost és közlekedési csomópontot. Így is vadásztak rá a halványlila szemei miatt, nem akart még több problémát a nyakába venni. De a mostani helyzet teljesen más volt.
Egy fogadóban pihent meg éppen, amikor fél füllel elkapott egy beszélgetést. A pasas valami olyasmit mondott, hogy futár, és néhány embert értesítenie kell valami küldetésről. A férfi néhány üveg szaké után már nem volt szomjas, így a kis jounin nyugodtan kikérdezhette. Szerencsére erőszakra nem volt semmi szükség, egy kis női báj és máris minden elérhető. Bárkinek is vitte azt az üzenetet, nem jutott el a címzetthez. A tekercs a ruhájában landolt, s azt már nem várta meg, hogy a küldönc kijózanodjon. Elolvasta a részleteket, aztán el is indult az úti célja felé. Kivételesen sikerült eljutnia a találkozóhely közelébe. Nem akart csak úgy berontani, ezért tisztes távolságból figyelt.
- Byakugan! - aktiválta Dojutsuját, és körbepásztázta a terepet. Egy ember már ott várt, de annyi esze csak volt, hogy rájöjjön, valószínűleg lesznek többen is. A tekercsre csúszott a keze, kinyitotta és újra elkezdte tanulmányozni.
- Érdekes kis küldetés lesz... - felvonta egyik szemöldökét, amikor a gyerekrablós részhez ért. Még szerencse, hogy élve kellett elfogni, máskülönben biztos útjára engedi a futárt - az üzenettel együtt.
*Hm, remélem nem kell senkivel összeismerkednem, vagy jópofiznom, mert abból kicsit besokalltam. Megcsinálom a feladatot, szépen bezsebelem a pénzt, elszórakozom és elsétálok, mintha mise történt volna.* Miután ezt így összegezte magában, néhány kézjelet mutatott és az egyik alap jutsut alkalmazta magán. Nem akarta rögtön mindenki orrára kötni, hogy Konohagakure egyik legismertebb klánjához tartozik. Vagyis csak részben, mert nem kívánatos személy a családban.
Miután kicsit megváltoztatta testét és íriszei zöld színben kezdtek el pompázni, elindult a másik shinobi felé, aki egy fa tövében állt. Amikor odaért, rápillantott a férfira és egy csábos mosolyt eresztett meg. Lehet, hogy nem akart barátkozni, de jól esett kicsit szórakozni. Ez felveti a kérdést, hogy mégis miért ment el egy illegális küldetésre, ami után még jobban fogják keresni!? A válasz nagyon egyszerű: unatkozott, és vágyott egy kis kikapcsolódásra, ami nem szokványos. Mindig tartogat valami meglepetést, és újabb bizonyítékot nyert, hogy Emi nem teljesen épeszű ember. Ám ettől még igen szórakoztató.

//Jelenleg ilyen alakban van: http://osy057.deviantart.com/gallery/25414655?offset=48#/dlu228 Konoha jelét tüntessétek el róla képzeletben. Most nem volt kedvem nagyon "képszerkeszteni".//

**Shiren** Szer. Szept. 19 2012, 19:01

// Hibernált Kölykök. - Minden meg van pályázva. //

Két nap telt el azóta, hogy az újdonsült Chuunin feltüzelve, és az emberiség iránt érzett mély gyűlöletével olyan csúnyán és könyörtelenül hagyta ott nagyapját. Hogy dühös volt-e? Attól függ, hogy mit nevezünk haragnak, dühnek, gyűlöletnek. Sokan azt mondják, hogy a gyűlölet csak gyűlöletet érdemel. Ez az a bizonyos undorító és ocsmány emberi felfogás ami miatt Ő maga is dühös volt. A bűnös lelkek mint a patkányok vagy a csótányok úgy lepik el a földet. Nem! A patkányok és a csótányok sokkal különbek egyes embereknél. Az emberek miután már megszülettek, bűnöznek is. Ezért nem okoz gondot a fiúnak, egy olyan feladat, ahol egy gyermek életét veszélyezteti majd. Úgy gondolja, hogy csak előrébb hozza, ami amúgy is bekövetkezne. A többi ember az "igazság" nevében követi el a bűnöket. De Mirubi bevallja és tudja is, hogy Ő ugyan ezt teszi. De nem az igazság nevében, hanem az emberiség ellenében! Az ember azt hinné, hogy egy nap alatt elmúlik ez a gyűlölet és a fiú Konoha felé veszi majd az irányt. De nem. A mostani gyűlölete nem csak egy gyermeteg fellángolás. Teljesen komolyan gondolja azt, hogy minden egyes embert - Beleértve magát is - meg kell szabadítania a Földtől. De ehhez, kellenek társak. Hishimon is díjazta az ötletet. Talán már mondanom sem kell, hogy az eddig "gonosznak" nézett "benső hang" most már "Isteni" hangnak hatott Mirubi elméjében. Megtudta ugyan, hogy egy erőteljes Skizofréniában szenved, de nem akar ellene tenni. Egy napja, egy férfivel akadt össze, aki munkát ajánlott neki. Mivel nem volt rajta a Chuunin viselet, így nem tudhatta, hogy egy hivatásos shinobival van dolga. Habár, már aligha számít. A küldetést elfogadta természetesen a tébolyult fiú. Először is mert így talán összeakadhat olyan emberekkel akik alkalmasak lennének arra, hogy közösen segítsenek megvalósítani a fiú tervét, valamint egy igencsak szép összeget is kaphat. És persze végül tapasztalat szerzésnek sem utolsó. A férfi egy térképet nyomott Mirubi kezébe, majd bejelölte a helyet, ahol találkozni fognak. A Fagy Országa és Villám Országa határai között. Bizony nem volt Kumogakuréban sem olyan jó idő mint mait megszokott Konohában, de egyre közelebb kerülve a Fagyos tájhoz, egyre hidegebb is lett. Szerencsére rajta volt a pulcsija amit mindig hord magával, így nem kell félnie a kihűléstől, de az érzet ugyan úgy megvan. Fejpántja és Chuunin egyenruhája mind a táskájában volt, így nem lehetett felismerni származását. Egyedül az a macska tudhatja, hogy honnan is jött és ki is hő. Persze, hogy tudja, hiszen Ő Ifu Mirubi társa. Ahogy közeledtek a találkozóhelyhez, egyre idegesebbek lettek mind a ketten. Mirubi magában beszélve érkezett meg.
- Vajon mennyire lesznek érdemesek az életre? Fogadjunk, hogy mindenkiben találok majd olyan ocsmány dolgot, ami megvetendő! Ez nem kétséges... Mindenkiben van. Ha még nincs, majd lesz! Mindenki csak egy patkány a szemétdomb tetején akik saját ürülékükben fürdenek! Fertelmes!
Mondta hangosan, majd megállt és felnézett. Macskáját magához vette, majd simogatni kezdte. Egy furcsa lányt látott meg és egy még furcsább maszkos embert. Nem rejtegette gondolatait, hangosan mondta ki minden egyes gondolatfoszlányát.
- Megmondtam. Mennyire lehet feltűnő egy maszkos férfi? Chh! Az emberiség logikája. Maszk mögé rejti arcát, hogy ne legyen feltűnő, éppen ezzel hívja fel magára a figyelmet. A lány pedig csak egy liba. Nézd meg őket... Lerí róluk, hogy nagyra vannak magukkal! Hatalomvágyat vajon éreznek?
Mirubi így képzelte el a két emberképződményt., Hishimon pedig belülről, igencsak biztatta.

// Ne vegyétek magatokra amit írtam <3 //

**Unazaki Ashura** Szer. Szept. 19 2012, 19:27

//Fagy Gyermekei//

//Edit1: Csak most veszem észre, hogy az előttem lévő post is ide tartozik. Légy szíves ne használjatok "ötletes", alternatív címeket, az álmos fejnek nem tesz jót. //

Csuklya a fejre húzva, takarva a fejét oldalról és hátulról, kendő maszk ként az orráig felhúzva, hogy ne ismerjék fel egyből vonásait. Azonban az árulkodó ezüst hajtincsek előrelógva esetleg gyanúsak lehettek. Bár már így is az egész arcát eltakarva utazott egy mellékúton, ami elég gyanús önmagában. Szerencsére nem sok utazóval találkozott ezen az útvonalon, és rendesen beosztotta idejét, így sétálva haladt előre a magányos úton, nem sietve sehova az égegyadta világon. Elvégre ő tiszteli meg azzal ezt a megbízót (meg mindenki mást), hogy megjelenik ezen a kis találkán, egy kis kényelmeskedésre úgy gondolja, hogy bőven van joga. Ashura az alvilági kapcsolatain keresztül szerzett tudomást erről a melóról, azonban a jutalom nem igazán érdekelte, az egyik lehetséges résztevő viszont már annál inkább. Semmi kedve nem volt ahhoz, hogy valami barmot segítsen abban, hogy több "hatalomhoz" juthasson, főleg nem úgy, hogy gyerekeket raboljon ehhez. Amint lerendezi a küldetést, lehet, hogy cserébe levadássza a mostani megbízóját, ki tudja, még látnia kell ahhoz, hogy eldöntse. Vagy ha nem mutatkozik, akkor majd kitalál valamit, ami hasonlóan idegesítő utóhatást kelthet számára.
Léptei könnyeden verdesték fel az út porát, alig látható lábnyomokat hagyva a többi mellett amik a földutat díszítették az övé mellett. A vörös kabátjának alját már alaposan belepte a por, ami nem különösebben zavarta, elvégre utazás közben kit érdekel, hogy néz ki az ember. Bár már jó lett volna megérkezni a találka helyére, kezdett unalmassá válni ez a folyamatos baktatás, akárhogy is próbálta élvezni a még nem látott tájat csuklyája alól, nem tudta eléggé elvenni figyelmét a menetelés fáradtságáról. Talán rossz ötlet volt nem megállni a legutóbbi lehetőségnél egy pihenőre, de most már túl közel volt a megszabott helyhez, mint hogy leálljon. Egy pár perc múlva letért az útról ahol kellett, követve az irányokat ahogy megjegyezte, remélve, hogy téveszti el a helyes járást. Nem kellett csalódnia önmagában, hiszen pár pillanat múlva meglátta célját, ahol már két másik személy várakozik. Csöndben közelítette meg őket, de nem lopakodva, csak könnyeden lépkedve, kezeit a szabadon lebegő kabátjának zsebeiben tartva, fejét kicsit fenn tartva, elvégre kellően takarja őt a csuklya és a maszk, annyira meg nem paranoiás, hogy már arcát is leszegje. Egy-egy pillantással felméri a jelenlevő párost.

~ Egy csuklyás, maszkos ember, nyilvánvalóan nem akarja, hogy személyazonossága napvilágot lásson, legalábbis amíg nem szükséges... nem is tudom kire emlékeztet. Ja igen, rám. ~

Ahogy végigméri a nőt, kicsit szűkebbre veszi szemhéjait, szemöldökeinél ráncolva homlokát, ahogy a zöld szemein megakad egy pillanatra a saját kék szempárja. Az első pillanattól fogva tudta, hogy nem ő az akit keres, és ahogy körbenéz, elkönyveli magában, hogy még nem ért ide, bár reményei szerint hamarosan ideér. Ahogy még egyszer végigméri a nőt, hümmög egyet.

- Hm... - mondta, tömören, kifejezően, bemutatkozóan.

Megállna a két személytől három-négy méterre, mozdulatlanul várná a fejleményeket, ahogy hegyezi füleit bármiféle szokatlan neszre. Nem tervezi leleplezni magát, csak túl akar lenni a küldetésen, hogy elintézze a saját dolgát az egyik "munkatárssal".

**Kushieda Unazaki Tessa** Hétf. Szept. 24 2012, 20:50

//Fagy Gyermekei//

Hajó a maga sajátos hangnemében szelte át a hullámokat miközben egyre jobban távolodott a piciny hideg kis országocska partjától. A hajó meglepően nagy volt, teljes magabiztossággal ki lehetett jelenteni, hogy zsúfolásig volt telve a menekülő emberekkel. Ugyan én nem ebből a célból voltam a hajón, de a lényegen ez mit sem számít, velem együtt nőtt a létszám. Míg az emberek jajveszékelve forgatták fejüket és keresték vagyontárgyukat, esetleg családjukat, én csendben a hajó belsejében egy sötét, ám még így is zsúfolt sarkában ültem, szerencsémre egy régi kopott csuklyás kabáttal magamon, hiszen szokásos ruháimba, vagy akár már csak a hajam rózsaszín fürtjeiből is kitalálták volna az emberek, hogy az igencsak népszerűvé vállt Egoist zenekar frontembere vagyok és egyből, vagy ha nem is akkor kettőből a hajóút központi témája lettem volna.
Csukjával fedett fejem gondolataim egyetlen tekercs körül kavarogtak, melyet a kezem közt szorongattam és egyszer egyszer belepillantottam, hogy még egyszer megerősítsem magamban azt, hogy jól olvastam e a sorait. A kis üzenet, melyet nekem szántak, egy helyes kis emblémával kezdődött, majd rögvest komolyra fordult a téma. Az üzenetet egy titokzatos klán, vagy család vagy isten tudja mi küldte a számomra és azt állították benne, hogy az országom, a szüleim a Kushieda név mind-mind hamis és egy nagyobb, hatalmas család tagja vagyok. Pff... ki venne komolyan egy ilyen levelet, nekem is az volt az első mozdulatom amikor megláttam, hogy a szemetesben kötött ki az üzenet, azonban a tartalma befészkelte magát a fejembe és nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a van egy igazi családom. Tudtam, hogy a szüleim akik felneveltek a Hang országában, azok csak a mostoha szüleim, de váltig állították nekem, hogy közeli hozzátartozójuk vagyok. Nem is csoda, hogy két-három óra leforgása után, az üzenet ismét a kezemben volt és mire észbe kaptam, egy túlzsúfolt hajón találtam magam, mely a Villámok országa felé tartott.
*Anonee Yoko... Teljesen össze vagyok zavarodva... Nem tudok hinni ennek a levélnek, főleg mert annyi év után csak most kerestek fel, ráadásul ha ez igaz, megint csak a Hang országában kell csalódnom, bár nem ez az első alkalom. Szerinted hihetek egy ilyen levélnek? Ráadásul egy küldetést is kell közben teljesítenem ahol egy gyerek elrablása a cél... Mi van ha ez egy nekünk felállított csapda amivel a hírességünkből akarnak hasznot húzni?* Tettem fel magamban a kérdést amire természetesen meg is kaptam a kis választ a magam saját módján. *Azt tudjuk, hogy a szüleink akikkel éltünk, csak illúziók, nem az igaziak. Ha van esély arra, hogy rátaláljuk az igazi családunkra, akkor azt meg kell ragadni veszély ide, vagy oda. Egyébként meg ismerhetnél... ha csapda, akkor rám bízhatsz mindet és mindenkit mint a legutóbb.* Érkezett a válasz melybe egy kicsit beleborzongtam, ugyanis elkapott a legutóbbi alkalom amikor Yoko irányítása alá került a testem, akkor is egy csapdát állítottak nekünk, de a próbálkozók szerencsétlenségére ez nem ment valami fényesen és ami hátra maradt, az a földet beterítő vér látványa volt.
Míg én a hajóban kuporogtam és a gondolataimmal játszadoztam, a hajó, melyre felszálltam, már meg is állt a kikötőben, méghozzá a Villámok országában, így már csak annyi volt a dolgom, hogy onnantól kezdve elutazzak a Fagy és a Villámok országának határvidékére ahol kezdetét veszi a találkozó és maga a rablós küldetés is. Az odavezető út szerencsémre csendes volt hála a testem egészét fedő kabátnak, így csendben és kényelmesen tudtam megérkezni az eldugott várakozási pontra. Fák tömkelegén kellett keresztül vágnom magam, mígnem kibukkantam egy kisebb tisztásra ahol pár illető várakozott. *Megérkeztünk volna? Nincsenek túl sokan, de legalább nem egyedül vagyok. Már csak meg kell találnom azt a bizonyos illetőt aki miatt ide érkeztem... Adhatott volna a levél kicsivel több információt is azzal kapcsolatban, hogy kit keresek, ugyanis csak annyit említett meg, hogy az illető képességei el fognak bűvölni.*
~Sigh... Sóhajtottam egy nagyot, majd pár lépésnyit közeledtem a jelenlévő emberekhez, akik igencsak furcsán festettek, főleg a lány aki nem takarta el saját magát. Ezen a tényen meg is lepődtem, hisz egy ilyen kaliberű küldetés megköveteli azt, hogy inkognitóban cselekedjen az ember, majd vártam, hogy beinduljanak a dolgok. Természetesen a védelmemet továbbra is fenntartottam, jobb kezemben, a kabát alatt ott feszült egy kunai, míg a bal kezemen egy számomra kedves kis eszköz kapott helyet, a Kakute.

Hatake Kakashi(Inaktív) Kedd Szept. 25 2012, 17:01

// Fagy Gyermekei //

Miután mindenki sikeresen megérkezett a megbeszélt helyszínre, nem kellett sok időnek eltelnie hogy a megbízó embere is előlépjen az árnyakból. Fekete köntöst viselt csuklyával, amit csupán a hátán egy számotokra ismeretlen szimbólum díszített. Lassú léptekkel közeledett majd tisztességes távolságban állt meg előttetek. Csak a fejmozgásából jöttetek rá, hogy végignézett rajtatok s utána szólalt meg fiatal de hideg hangján. -Nem hittem volna hogy öten is eljöttök. Mindenesetre így nagyobb lesz a küldetésetek sikere.- Kezdte el lassan mint aki közbekiabálást vagy egyéb reakciót vár de mivel ez nem jött, kénytelen volt folytatni. - Mint már lehet tudjátok a Fagy földesurának unokáját kell elrabolnotok. A kölyök öt éves, élve van rá szüksége a mesteremnek.-Szavai alatt köpenye egyik ujja alól öt fénykép szállt ki egyenesen a kezetekbe. A fotón egy szőke, kicsit pufi úri fiúcska volt látható, a célpontotok.- A halott kölyökért nem fizetünk. A védelem zsoldosokból áll. A kölyöknek van külön testőrsége. A földesúr nemrég indult el egy diplomáciai útra s egy hétig távol lesz. Most alkalmas a támadás.- Magyarázta egyhangúan.- Egymillió Ryo üti a markotokat ha átadjátok nekünk. Fejenként.- Fejezte be a szónoklatot.

**Shiren** Szer. Szept. 26 2012, 16:44

// Fagy gyermekei //

Úgy tűnik, hogy a Csukja és a Maszk már divattá vált a bűnözők körében. Miért biztos, hogy az összes jelenlévő bűnöző? Mert egy olyan ember aki nem bűnöző vagy nem akar rosszat valaki másnak, az nem jön ide. Mondjuk az a "rossz" is egy relatív jelző. Attól függ, hogy kinek mi számít rossznak. Az aki elfogja a bűnözőket jót cselekszik a legtöbbek körében, de azzal rosszat tesz neki, ha elkapja. Ilyen értelemben mindenki rossz. Nah de maradjunk csak az öltözéknél és a megjelenésnél. Még ha Mirubi nem is tudja, de csak Ő az egyetlen ember itt, aki nem álcázza magát, vagy rejti el magát. Habár a gyűlölete még teljesen friss, minden bizonnyal tartós, ugyanis néhány nap alatt már el kellett volna múlnia ezeknek a sötét gondolatoknak amik kavarognak a fejében, ha csak egy egyszerű gyerekes fellángolás lenne. De nem. Ez nem múlt el és most itt áll, négy Csuklyás alakkal és egy furcsa nővel szemben. Senki nem ismerős a számára, de annál inkább Ő mások számára, ugyanis Mirubi egyáltalán nem rejtegeti kilétét. Ha felismerik akkor felismerik. Addig, amíg Konoha nem tud arról, hogy mire készül vagy, hogy a jövőben milyen dolgokat fog elkövetni, addig nincs mitől tartania. Szépen lassan megmutatja magát az egész világnak. Nem rejtőzik maszkok és álruhák közé! Minél többen hallanak róla annál jobb neki! Annál jobban élvezi azt, hogy félnek tőle! De ez még csak a jövő, és hogy ez mennyire lesz így, az majd még elválik. A furcsa emberekre a macska szúrós tekintettel nézett. A Négy álruhás alaktól felállt a szőr a hatán. És ezt most szó szerint kell érteni! Egyedül attól a furcsa nőtől nem tartott, ahogy Mirubi sem. Akármennyire is hajtja a gyűlölet és az eltökéltség, ez a világ még teljesen új neki... A félelem még mindig ott van benne, csak eltemeti jó mélyre. Ismételten megkezdi a már jól megszokott "elmekommunikációt" Hishimonnal.
~* Ezek szerint, együtt kell majd dolgoznunk ezekkel. *Nagyon úgy tűnik! De Én a helyedben, már most kiiktatnám azokat akik csak hátráltatnak! *Ahogy Én tudom, nem vagy a helyemben nem igaz?! Tény, hogy ez ésszerű lenne, de attól még, hogy egyik sem alkalmas az életre, nem ölhetem meg őket csak úgy. Nem vagyok elég felkészült... Meg aztán meglátjuk, hogy melyik alkalmas arra, hogy összefogjon velem. *Tégy amit akarsz! Viszont, a pénz mindenképpen jól fog jönni! ~
Bizony, az az 1.000.000 ryo igencsak nagy dolog. Kérdés, hogy mennyire kell összedolgozniuk. Ha minden igaz, akkor ez csapatos meló lesz. Legalábbis Mirubi ezt az információt szűrte ki a furcsa alak szavaiból. Viszont, ez azt jelenti, hogy veszélyben van. Minden bizonnyal minél kevesebben élik túl, annál több lesz a pénz ami egyénenként üti majd a markukat. De egyenlőre Mirubi nem lép semmit. Kérdése lenne rengeteg, de bizonyára mindent meg fognak kérdezni a többiek, amire csak kíváncsi volt a fiú, így nem fárasztotta magát. Viszont, azt a gyermeteg izgatottságot nem sikerült magából kiölni a néhány nap alatt, csupán csak eltemetnie magába és nem foglalkozni vele. Ha nem indulnak hamarosan, akkor nem ér vissza időben a Faluba. Ha nem ér vissza, akkor pedig egy alibit kell kitalálnia, hogy miért késett ennyit, amikor a társai már régen megérkeztek...

**Itanashi** Szer. Szept. 26 2012, 17:34

Az emberek sorra jöttek, férfiak-nők vegyesen. Ekkor megjelent egy nem is olyan rég megismert alak. ~Hogy is hívták?~ gondolkodtam rajta. Azt tudom, hogy a vizsgán is már álnéven mutatkozott be. De a rendes neve nem akart beugrani. Ekkor előjött a megbízó embere, sötét kabátban, csuklyával a fején. ~Egy 5 évest kell elrabolni. Zsoldos testőrség.~ dolgoztam fel magamban az információkat. Nem számítottam volna rá, hogy ennyien leszünk egy ilyen küldetésen, ez azt jelenti, hogy a pénzt is osztani kell majd. Ekkor a férfi befejezte a kis leírást.
- 1.000.000 ryo. fejenként - hangzott el az utolsó mondata. Szemem felcsillant álarcom mögül. Ha ennyien eljöttek, talán nem lesz annyira könnyű a feladat, mint amennyire hangzik. Főleg, ha ennyi pénzt adnak érte.
Ismét végignéztem a leendő társakon, vetélytársakon. Valamilyen szinten össze kell dolgozni, nem lesz semmi jó, ha mindenki a feje után rohan. Megint a srácra néztem. ~Hogy hívhatják?~ nem hagyott nyugodni a gondolat, de nem fogok odasétálni és megkérdezni. lehet, hogy a fiú is észreveszi, hogy figyelem őt. Valahogy el kell érjem, hogy jöjjön vele, még a hasznomra is válhat a fiú. Elindultam a fiú felé, eközben végig azon gondolkodtam, mi volt a neve. Egyszerűen nem jutott eszembe. *Indulj* parancsolta a hang. A fa árnyékából a többiek felé sétáltam, majd lassú léptekkel elhaladtam a fiú előtt.
- Mirubi - mondtam halkan, majd tovább is sétáltam. Álarcom mögött mosolyogtam. nem azért, mert eszembe jutott a neve, hanem mert valahogy érzem, nagy hasznát fogom venni a közeljövőben. Talán után sétál, talán meg sem hallotta. Nem izgatott. A küldetést megkaptuk, várom, hátha valaki előáll egy ötlettel, ha mindenki elindul a saját feje után, akkor lehet, a küldetés legnagyobb ellenségei mi magunk leszünk.

**Hyuuga Emiko** Csüt. Szept. 27 2012, 14:17

//Fagy Gyermekei//

Nem sokkal később érkeztek még emberek, s Emi legnagyobb örömére a női nem képviselőjeként nem volt egyedül. Fura egy társaság volt, amiből még ő is kitűnt. Körbenézett és a résztvevők három ötödén csuklya volt, vagyis nem akarták, hogy nyilvánosságra kerüljön a személyazonosságuk. Ám azt még ők sem tudhatták, hogy rajta is van álca, csak éppen egy kis shinobi csavarral.
*Hát ez nagyon érdekes lesz!* Jegyezte meg magának szarkasztikusan a jounin. Amíg a küldöttre vártak, a Hyuuga lánynak elég ideje volt felmérni a jelenlévőket. Először is, a másik lányra vándorolt tekintete. Kabát volt rajta, így nem figyelhette meg teljesen, ám remélte, hogy esetleg valamiféle beszédbe elegyedhet vele út közben. Feltűnt neki, hogy a többiek sokat legeltetik rajta a szemüket. Ez még nem zavarta volna, ám volt egy olyan sejtése, hogy itt nem mindenkinek van tisztességes szándéka. Na igen, különben miért is jöttek volna el erre a küldetésre. Gondolkozni is kéne kicsilány.
A figyelme hirtelen elkalandozott, amikor szeme sarkából észrevett egy nem oda illő valamit. Rögtön rájött, hogy mi volt az a bundás állat.
- Cica! - adott hangot meglepetésének és arca is macskaszerű jellegeket vett fel, ahogy azt ilyen komikus helyzetekben szokás. - Nyaaaa! - hirtelen észbe kapott, s egy gyors váltással visszatért a normális magatartásához. Már amennyire ezt az alapállapotot annak lehet nevezni. A férfi, akié a macska volt, eléggé felidegesítette a korábbi mondókájával és azon gondolkodott, hogy az öklével vagy a lábával okozzon neki sérülést. Inkább hagyta a dolgot, és próbálta volna kiismerni a többieket, amikor megérkezett a még rejtélyesebb megbízó, aki közölte velük a küldetés részleteit. Az idegen, nem meglepő módon fekete köntöst viselt.
*A rosszfiúknak meg kéne tanulniuk öltözködni.* Egy újabb csípős megjegyzés, amit szintén megtartott magának a kunoichi. *Nem hitte, hogy ennyien eljövünk? Nocsak, nocsak, még neki is van mit tanulnia! A jutalom és a kaland ígérete nagyobb hajtóérő, mint a kényszer. Habár ez ettől függ mivel is kényszerítenek éppen.* Ezen gondolatokat sem kötötte a jelenlévők orrára, szépen megtartotta magának.
A küldetésről még több részletet tudhattak meg, ám a srác életkora homlokráncolást váltott ki Emi-ből. Tudta, hogy ezért ki fogják nézni maguk közül a többiek, viszont ez a legkevésbé sem érdekelte. Az ismertetés után egy szép ívben repülő képet kapott el, amit elkezdett tanulmányozni. A szőke kisfiú emlékeztette valakire, de egyelőre nem akart messzemenő következtetéseket levonni egy halvány emlékképből. Az viszont határozottan jó hírnek bizonyult, hogy élve kellett a megbízónak a gyerek. Amennyiben rosszul sül el az egész akció, még lehet rá egy apró esélye, hogy helyrehozza és azt a bizonyos urat eltegye láb alól. A zsoldosok hallatára apró mosoly ült ki a szájára.
*Nem is lesz olyan nehéz bejutni. Na, de hol van a kutya elásva?* Ugyan nem volt alkalma a Byakugannal fekete-fehérben körbenézni a társait, viszont elég erős ninjáknak tippelte ideiglenes társait. A pénz nagyon csábító volt, hiszen egymillió ryo akár egy kisebb házra is elég, ha nagyon el akar tűnni a nagyközönség szeme elől. Áh, miket is gondolt! Emi sosem volt az a nyugodt típus, mindig hajtotta a vére, és a térképkezelési nehézségek sem akadályozták meg abban, hogy eljusson egy-egy helyszínre.
- Na, akkor hova is megyünk? - kérdezte csak úgy. - Ja, megvan, a Fagy országába! Ott bizony hideg van, tehát nem árt felkészülni.
Elővette a barna tekercsét, amiben a váltás ruháit tartotta és egy köpenyt idézett elő belőle. Felvette, és így már nem is lógott ki annyira a többiek közül. Fejébe húzta a csuklyát, majd arrébb vonult, és egy fa mögé állt. Ott feloldotta a Henge no Jutsu-t, s a zöld lélektükrök helyén ismét a halványlila szemek ültek. Persze ezt a többiek nem vették észre, ráadásul a csuklya takarta majdnem az egész arcát, csak a szája látszott ki.
- Oké, mehetünk!

**Unazaki Ashura** Hétf. Okt. 01 2012, 15:24

//Fagy Gyermekei//

Ashura kezdett unatkozni várakozás közben, bár nem volt semmi kedve mozogni vagy körbenézni, vagy bármi mást csinálni, hogy ezen esetleg segítsen, inkább csak tovább álldogált amíg újabb lépéseket nem hallott, s bár nem voltak hangosak, tisztán lehetett hallani, hogy egyre közeledett valaki. Lassan hátranézett, ahogy egy újabb személy jelent meg kis körükben, érdeklődve elemezte minden mozdulatát és formáját, jeleket keresve. Egy revízió után elkönyvelte magában, hogy bár a kabát miatt nehezebb látni, kilehet venni, hogy női alak, bár a haját nem látta. Nagy eséllyel ez a lány volt az, akiért ő idejött, már csak a megfelelő alkalomra kell várni, hogy felfedje kilétét, ha mások előtt nem is, de legalább előtte. Elvégre ő hívatta ide, ha még a nőszemély nem is tud róla. Visszafordult eredeti pozíciójába, testbeszédével nem sokat sugallva, mint aki csak kíváncsi lett volna a jövevényre de aztán elvesztette érdeklődését. Pár gondolat átsiklott a fején, mielőtt visszatért volna gondolat-nélküli várakozásához, már várta a megbízót, minél előbb jobb lett volna túl lenni a megbízáson, nem igazán szereti az ilyesféle munkákat alaphelyzetben.
Szerencsére nem kellett még sokat várni, egy pár perc múlva megjelent egy sötét köpenyes alak. Ashura felhúzta bal szemöldökét, ahogy látta az alakot végignézni rajtuk, igaz bár a saját csuklyája alatt nem lehetett látni ezt a folyamatot. Csak egy tanítvány vagy szolga, legalább a megbízó elég okos ahhoz, hogy ne maga jelenjen meg, bár így lehet, hogy nem lesz kedve Ashurának lenyomozni az igazi megbízót. Na mindegy. Lassan fölemelte a kezét ahogy a fazon mindannyiuknak dobott egy-egy fényképet, majd a levegőben elkapta azt, és rápillantott a képen szereplő kölyökre. Egy hümmögés után berakta a kabátja zsebébe, és kezét ott hagyva hallgatta tovább a munka részleteit.

*Ha nincs a zsoldosok közt ninja akkor nem lesz túl nehéz... ha meg van, akkor legalább lesz benne valami izgalom is. * Ashura végignézett "társain", ismét hümmögve egyet. *Ha bármelyikük megpróbál valami vicceset, akkor valószínűleg úgy is letudom majd verni.*

Egyetlen aggodalma az a nő aki egyáltalán nem akarta eltakarni kinézetét, volt egy rossz megérzése vele kapcsolatban, nem akarta se le, se túlbecsülni. Nem volt kedve azonban aggodalmaskodni, elvégre a legtöbb esetre állandóan fel van készülve, nem vár túl sok emberiséget vagy tisztességet társaitól, akiket nem ismer, így nem is bízik bennük eléggé. Az az egy millió viszont elég sok katonának állni fogja a fizetését... már nem sok áll klánja és a céljuk közt, szerencsére. Elvégre az itt felvett családtag lesz valószínűleg az utolsó akit maga keres meg a nagy színrelépés előtt. Elsőként indult el az úton a Fagy Országa felé, tudva már a járást, nem szeretett másokra várni utazás közben. Majd ott helyben úgyis felmérik a helyet mielőtt megpróbálnak bejutni, hogy elrabolják a szegény fiút, addig nem kell sok másra gondolnia, csak arra figyelni, hogy senki se próbáljon meg ártani a lánynak, vagy neki.

**Kushieda Unazaki Tessa** Hétf. Okt. 01 2012, 19:31

Kicsit másra számítana az ember az ilyesfajta helyzetekben. Egy legálisnak nem éppen nevezhető emberrablás előtt, ahol a jutalom nem kevesebb mint egy kerekperec millió ryo, arra számítana az ember, hogy a résztvevők majd kicsattannak, örömtáncot ugrálva várják a könnyen szerzett jutalmat. A jelenlegi helyzetben viszont mindenki csendben volt, senki sem árult el magáról semmi. *Ez így kicsit unalmas, azt hittem jó buli lesz megismerkedni pár sötét arccal, de semmi. Senki sem néz ki valami veszélyesen, na jó talán az a macskás srác a szociopata fejével... Na majd meglátjuk, hogy melyik fog nekünk esni a pénzjutalom duplázása érdekében.* Jegyeztem meg magamban a dolgot ahogyan immár az erdőből előbukkanó újoncra tekintettem akiről kiderült, hogy nem is újonc hanem a munkaadónk. A küldetéssel kapcsolatban adott nekünk némi morzsákat, azonban a kérdésekre melyek megfogalmazódtak bennem, nem voltak elegendőek. A fénykép elkapása után alaposan megnéztem az áldozatot és rögtön egy szó jutott az eszembe, Buota azaz disznó, ám mégis olyan falnivaló szőke haja volt. *Kár hogy nem tarthatjuk meg, pedig milyen jó kis háziállat lenne belőle, ha rendesen viselkedne még talán fel is nevelném.* *Kétlem, hogy ezt a többiek hagynák... Az anyagiak nekik nem úgy megy mint nekünk, sőt senki másnak a világon. Az emberek napról napra élnek és akár tömegeket tudnának gyilkolni ennyi pénzért. Mi a zenéd miatt a szerencsések közé tartozunk akik nem szenvednek hiányt semmiben.* *Hay-hya! Wakatta... akkor nem nevelem fel* Szomorodtam el az igazságtól, majd a csuklyás munkaadónkra néztem ugyanis kérdések lángtengerében égett a szemem.
- Ha nem bánja azért lenne pár kérdésem. Először is amint megvan a fiú, hova kell eljuttatnunk őt, hogy végezzünk a feladatunkkal? Másodszor, korábban próbálták elrabolni a fiút? Mert ha igen, akkor nagy jelentőséggel bírhat a jelenlegi helyzetbe. Itt a különféle csapdákra gondolok. Harmadszor pedig, ha rosszra fordul a helyzet, mennyire tehetünk feltűnő lépéseket, gondolok itt a nagyobb területeket felölelő technikákra?
Igaz volt még kérdésem amit fel szerettem volna tenni, de nem akartam túl mohó lenni, így ennyivel letudtam a részemet a kérdéses körből. A következő lépés az utazás volt valamint a feladatok elosztása, mert igen, ha külön külön a fejünk után megyünk akkor nagyon könnyen befuccsolhat a küldetés. Ezért is döntöttem úgy, hogy amint megkaptam a kérdéseimre a választ, az ideiglenes társaim felé fordultam.
- A fiú kijuttatását rám bízhatjátok, biztosra veszem, hogy nem fog ellenkezni. Valamint a tereptől függően a csendes bejutást is meg tudom oldani. Jelentettem ki magabiztosan, ugyanis ezt a két feladatot biztosan sikeresen meg tudom oldani, az egyetlen dolog amivel gondjaim lehetnek azok a rejtett csapdák... csapdák melyeket ki nem állhatok.

Hatake Kakashi(Inaktív) Szer. Okt. 03 2012, 19:55

Az ismeretlen ,bár ezt nem láttátok, ismét mosolyogva nézett végig rajtatok és elemzett titeket egészen addig amíg Tessa ezt meg nem zavarta a kérdéseivel. Erre aztán szokásos hideg hangján kezdett el készségesen válaszolni. - Tudtunkkal senki sem kísérelt meg még emberrablást de a mostani időkben ez nem lenne szokatlan lépés. Ezért biztosan tettek óvintézkedéseket...- Hallgatott el pár pillanatra majd odalépett a lányhoz és átadott neki egy térképet.-A város térképe rajta a palotával. Úgy vettem észre érdekelnek téged a részletek ezért rád bízom. A mesteremnek mindegy hogyan kerül ide a gyerek amíg életben marad. Itt foglak várni titeket majd mikor visszaérkeztek.-Ezután bólintott és lassan elindult vissza a fák közé ahonnan érkezett. Mikor már azt hittétek végleg távozik még visszapillantott rátok. -Ja még pár dolog. Aki fogságba esik az tekintse magát halottnak és a részét a többiek közt osztom el. És nem ártana valami vezetőt választanotok hogy működjön a csapat. Mert ugye az volnátok...-Ezután pedig végleg eltűnt az árnyak közt.

// Mostantól lép életbe az 5 napos szabály. Aki ez idő alatt nem ír az kimarad a körből és én irányítom.//

**Shiren** Csüt. Okt. 04 2012, 19:48

Egyre furcsább és furcsább ez a helyzet. Ifu hirtelen bizalma a furcsa lány felé, valamint ezek a kapucnis alakok... A lány, aki úgy megtetszett a macskának, szintén magára öltött egy csuklyás, köpenyszerű valamit, így már csak Mirubi tűnt ki a "társai" közül. Nagy szerencséjére a másik leányzó, feltette azokat a kérdéseket amik Mirubit is foglalkoztatták, csak nem akarta kinyitni szájacskáját, hogy megtudakolja ezeket a fontos információkat. Az után pedig, hogy az a bizonyos csuklyás lány megkapta a megbízó emberétől a térképet, már egyértelművé vált Mirubi számára, hogy kivel is kell itt cimborálni, vagy legalább is követni. Ahogy a munkaadó is elmondta, itt most csapatként kell működniük. Viszont, történt egy teljesen váratlan dolog. Az a fiú, aki azt az idétlen maszkot viselte, elsétált mellette, majd alig hallhatóan kimondta a nevét. Ez két okból volt furcsa. Először is, még senkinek, a jelenlévők közül nem mondta el, hogy mi is a neve és, hogy mit akar erre. A másik pedig az, hogy mit akarhat tőle? Minden esetre, jobb lenne megtudakolni, ha már egyszer foglalkoztatja a dolog, így felvette a "jófiú" álcát és elindult a maszkos felé. Nem túlozta el a szerepet, így a szokásos idétlen mosoly kimaradt. Nem nézett a szemébe, csupán elnézett mellette. Zavarta az, hogy nem látja, hogy kivel beszél. De ez mindegyik társával így van. Csak Ő tűnik ki közülük! Mire is lenne jó az, ha egy ilyen ruhával mászkálna Ő is? Ugyan nem tudnák, hogy kicsoda Ő, de ezzel hívja fel magára a figyelmet. A feltűnő álruha mindig is betöltötte a kellő funkcióját, de a hosszútávú tervekhez csak hátráltató tényezőket jelentenek. Tehát, elnézve a fiú mellett, macskájával megszagoltatva és maga is szagmintát véve, vonta kérdőre a fiút.
- Még is honnan tudod a nevem? És ha már tudod, akkor mond el a tiédet.
A szokásos, kissé elnyújtott, de barátságos hangon tette fel a kérdést, viszont egyáltalán nem vállt ínyére ez a szerep, viszont a megtévesztés kedves volt számára. Amíg a fiú válaszol, Ő megformálta a Tigris kézpecsétet, majd egy egyszerű chakrakontrollal létrejövő, szagláserősítést vitt véghez. Ez a Négyláb Technika egyik fázisa. Valószínűleg furcsának találhatta a maszkos fickó ezt, és talán érezhette is a chakra működésbelépését ilyen közelségből. Miután létrejött a technika, Mirubi nagyokat szívott a levegőből és mindegyik jelenlévő társát, a szagukkal azonosította be. Ez még később jól jöhet. A két leányzónak finom illata volt, ebből is látszik, hogy valóban nőstény egyedekről van szó. Összehasonlítva a többiek szagával, nagyon is megkülönböztethetőek voltak, ugyanis minden ember rendelkezik egy sajátos "illattal" amit ha nem is érez magán, egy hosszabb ideig, vagy többször viselt ruha, teljesen átitatódhat ezzel a szaggal és még azok számára is érezhető közelről, akik nem hajtanak végre érzékszerv felerősítést. Persze, eközben Mirubi végig szemmel tartotta Tessát, hogy merre és hogy mikor indul.

Ajánlott tartalom