Határvidék

Zsebre dugott kézzel hallgatja végig Hikuro nyomozási eredményeit.
- Én ezen még nem is gondolkodtam. Az a tipus vagyok aki rögtönöz, vagy bejön vagy nem. De arra jutottam, hogy lessokolhatnád őket, vagy elterelhetnéd a figyelmüket, addig, mig kihozom a kölyköket, ha már egyszer az én hibám a dolog!
Kage Bunshin? Jól csengő név, jól illő technika egy Jounin kezébe, lusta.
- Azt a technikát, nekem is megtanitod? Ha holnap, nem ölök meg senkit? Vagy valami? Ha már egyszer ilyen nagyágyú vagy a faludban?! Vagy sak szereted fényezni magad? - kérdezi egy kis gúnyos mosoly kiséretében a fiú, majd kis gondolkodásba esik a holnapi nappal kapcsolatban.
- Szóval kell egy hibátlan terv, egyetlen egy ölési nyom nélkül. Megvan! Öreg! Vagyis! Hikuro! A holnapi napot csak bizzd rám! Van egy tervem, ezt már eljátszottam a szerzetesekkel is! Tuti dolog az egész! - feleli magabiztossan a fiú, miközben a földre rajzol.
- Készitesz 3 klónt és 3 hely felől betőrsz velük,hogy eltereld a figyelmet, én addig megközelitem a gyerekeket, ha végeztem, megadom a jelzést. Aztán tűzhetünk is. Végül Hikuro szemeibe néz, megadja e a lehetőséget, vagy agyaljon tovább.

- Nekem aztán mindegy mi a terv! De azzal az idiótával én bánok el, és a kölyköket is megmentem! - felelte, majd a fiúra néz aki egyből a chakra koncentrációra megy át, majd fel ment a fára és leüllt.
- Miféle képzés?! Elöször a mentőakció, aztán jöhet ez. De mit bánom én! Idő húzás! Jóval nagyobb harci tapasztalattal rendelkezik, mint én. Ugyan csak unalom űzésből csatlakoztam , de legyen.
- Nekem aztán mindegy! - lassan lehunyja szemét, majd a környezetére figyel, végül sóhajt és a táskájából elővesz egy kunait, újból koncentrál, de most már a fegyverrel vakarja a fejét.
- Csak nyugi! Koncentrálj. Ez nagyon fontos! De hogy koncentráljak ilyen csendben? Attyám csapj fejbe vagy ossz ki! Francba már! Az egyensúly és a chakrakontroll, nagyon fontos dolog!
Lassan végig pillantott  a fán, egy ideig figyelte, majd újból lehunyta szemét és a tigris jelét formálta, majd koncentrálni kezdett. Chakrája keringeni kezdett testében.
- Gyűjtsd a chakrát a lábadba, a segitségével a fa törzséhez tapadsz. Vagy hasonló! De ettől, hogy a francba leszek erősebb!
Lassan ismét felsóhajtott, majd ismét a fa törzsére helyezte tekintetét, jéghidegen felpillantott Hikurora, majd egy chh-t nyögött ki.
- Használd a fejed! Ne fejjel menj a falnak. Nyugi! Ennek az edzésnek az a célja, hogy megtanuljam megfelelő helyre  összpontositani a  a felszabaditott chakrát. A fára mászáshoz  használandó chakra mennyiségének kisszámitása sem könnyű. Elvégre a lábba  a legnehezeb chakrát összpontositani. De basszus! Mért logikázok ennyit!? Francba beléd öreg, belémverted ezt a fajta logikus  gondolkodást! Ha hazamegyek egyszer, úgy kiosztalak hogy az nem igaz! Bár.. nem sokra megyek azzal, hogy itt idegesitem magam feleslegessen! Hikuro profin felmászott, én neki futásból próbálkozok!
Ismétt a tigris pecsétjét formálja lehunyt szemmel és a lábaiba irányitja   a chakrát, majd ez megtörtént és nekirontott a fának és 4 lépést tett, a törzs behorpadt, a kunait pedig beleszúrta a fába, majd egy hátraszaltóval visszaérkezett a földre.
- Ez érdekes. Ha túl sok a chakra, a fa elhasad, leesek.De ha túl kevés,  akkor a tapadás nem  lesz megfelelő és megint leesek. Ha ez az edzés sikeres lesz, komoly előnyhöz jutok!
Végül egy gúnyos mosoly kiséretében , újra nekiszaladt, de csak ismételten 5 lépés és egy ujjabb hátraszaltó. Felegyenesedett, jegessen Hikuróra nézett, majd egy újabb nekirohanást csinált, ezúttal 8 lépéssel és egy újabb törzs behorpadással, amire egy chhh volt a reakció és egy ujboli hátraszaltó.
- Ez nehezebb lesz mint gondoltam, de nem fogok egész nap ezen agyalni! Megcsinálom.
Egy nagy levegővétel, mint aki egy hatalmas maratonra készül és egy nekirohanás. ami most már 10 lépésből sikerült, izzadság verte le, majd elfelejtett szaltózni igy lezuhant hannyatt esve. Egy rövidke másodpercig meghökkenve meredt az égre, mint aki nem értené mért nem mozdul meg a teste, majd hirtelen felült, végül inogva felállt. Egy ujabb tigris kézjel és egy újabb nekirohanás, majd fel fel és fel, ezúttal 15  lépésben, de ez már kezdett fárasztó lenni neki, igy gyors nadrágzsebéből előhúzott egy ujabb kunait és mielött leesett volna, beleszúrta a törzsbe elég mélyre, végül nem eresztette el és azon lógott.
- Legszivesebben kinyirnák ma mindenkit! Meg holnap is. Meg azután is. A tömeggyilkosok is csak amatörök, én profi vagyok. - végül elengedte a kunait és leért a földre, majd féltérdre rogyva meredt maga elé, lassan felállt és elsétállt kissé távolabb a fától.
- Közelharcra specializálódtam, ölésre. Nem pedig ilyen chakra humbukra. Végül is, a célom, nem a rövid úton találom meg! - egy ujabb tigris jel és egy ujabb lábba irányitott chakra. És egy újboli nekirohanás, majd fel és fel, ez is csak 15 lépésben, majd egy ujabb hátra szaltó, ezúttal segre huppanva, hisz kicsúszott a lába alól a talaj. Ridegen nézett maga elé, szive gyorsan vert, majd lehunyta szemét.
- Idegessen nem megyek semmire. Ezt az öreg is, mármint Hikuro is megmondta... - lenyugodott, felállt, igaz inogva, de egy ujabb tigrispecsét és egy ujabb nekirohanás, végül fel a fára, koncentrált, igy 24 lépést tett, meg, majd egy ujabb hátra szaltó, végűl lecsüccsent és levegőért kapkodott.
- Ez még nehezebb mint a vérontás! Ezt a kiképzést nem viccből találták ki! Nem megy úgy, mintha embert kellene őlni. Az milyen könnyű volt pedig! Pedig fel kell jutnom hozzá! 18 éves. 3 évvel idősebb mint én, és ... Nem lazsálok! Menni fog! - hirtelen nevetésben tört ki a fiú, majd egy gúnyos mosoly kisérettel nézett fel Hikurora.Mosolya hirtelen eltünt, helyette magabiztossan állt fel, ridegen meredt a fára. Egy ujabb nekirohanásra készült.

Miután lesétállt a fáról a fiú mellé, higgadtan pillantott Hikurora, majd zsebre vágta kezét.
- Még nem találtam célt magamnak! 15 év alatt nem volt 1 perc nyugtom se, hogy ilyeneken agyaljak!
Kicsivel később egy fogadóban hallgatta Hikuro szavait, miközben zsbere vágott kézel a falnak támaszkodott, majd az ablakon  bámult ki.Végül az embereken nézett végig, majd behunyta szemét mikor távoztak.  Mikor Hikuro végzett a falusiakhoz szőtt beszédével, lassan rápillantott. Kis ideig figyelte néma csendben. A feladatomra kellene koncentrálnom, de ezek az akadályok sokkalta izgalmasabbak, mint kémkedni. Maradok egy ideig.
- Öre.. Hikuro! Ha mégis maradna valaki és a terved is felsülne, akkor mit csinálunk? Van B terv? Vagy akkor jön a" rögtönözz és találj ki hamar valamit" katasztrófa?  - kérdezte az ifjú Jounintól, majd egy sóhaj kiséretében lehajtotta fejét.
- Csak túl izgatott vagyok, ezért is kérdezek ennyit. Alig várom, hogy megmérkőzek azzal a góréval! Szerinted hogy fog elsűlni a dolog?
-Te igazán szereted a gyerekeket, igaz? - kérdezte alig hallhatóan a fiú, miközben a padlót figyelte.
Majd lassan leccsuszan a földre és leül, miközben Hikurot figyeli. Táskáját lerakja maga mellé és figyelmessen hallgat.

- Nem fogok ellustulni ilyen apróságok végett, majd agyalok!
Beért a szobába, a táskáját ledobta a sarokba, majd levette polóját is. Végül elővett egy kunait.
- Ha a lábba is lehet chakrát irányítani, akkor a fegyverbe is. - majd a fegyverbe koncentrálta a chakrát, amit a falnak dobott és a fal azon a részen behorpadt és repedezett lett. Kihúzta, majd az ablakhoz sétált és bámulta az estét.
Ujai közt forgatta a kunait, majd fejét kezdte vakarni.
- Holnap... hezitálás nélkül fogom... Jó móka lesz! - ridegen meredt maga elé, majd lassan lehunyta szemét.
- Kicsit késni fog a jelentésem, öreg. Kicsit elszórakoztatom magam.
Visszadobta a táskájába a kunait, majd hanyatt feküdt az ágyban, egy ideig a plafont figyelte, majd lehunyta szemét. Nem aludt mélyen el, éber volt, hisz megtanulta, hogy bármikor megtámadhatják akárhol is van,a szerzetesek 2 év alatt verték ezt bele, hogy sose aludjon el mélyen, így éberen aludt el. Reggel a Nap még fel se kelt, még sötét volt mikor kinyitotta a szemét és a sötétbe bámult. Felült, megvakarta fejét és kinyújtóztatta végtagjait. Ridegen meredt maga elé, felkelt és felvette poloját, majd a táskáját is. Készen állt a feladatra, tekintete határozott volt és érzelemmentes.

Elfoglalták a helyszint, néma csendben várták a fejleményeket, amik kicsivel később folyni kezdtek. Emberek mentek és elöttük egy erősnek tűnő férfi, aki láncon vezetett 2 kiskölyköt. Hikuro ökölel behúzott a falnak, majd elkezdődött aminek megkellett. Sirás és nevetés törte meg a csendet. Hikuro Árnyékklónokat csinált,amik a kijelölt helyeikre igyekeztek, amire Kira  egy chh-t nyögött ki. Lassan körülnézett és 2 perc után beosont a helyre, fürgén, halkan és óvatosan közelitette meg a csatateret egy kihaltnak tűnő helyről.  Itt is körbe nézett ridegen.
- Oké, itt jó lesz, még egy -két perc és... - miközben nézett körül észrevette, hogy észrevették, méghozzá a főnők. Ridegen meredt rá és  szemeiből kilehetett venni komolyan gondolta a dolgokat, hezitálás nélkül fogja leállitani a férfit. Nem érdekelte ki fog meghalni ebben a harcban. Kiűzött mindent maga körül, kiűzte a hangokat, a többi embert, a gyerekeket és Hikurot is, ellenfelét látta csak, nem hallott már semmit és nem látott senkit. Csak ő volt és a Főnök.

A csávó csak beszél és beszél, Kirát ez nem is érdekli igazán,elússznak fülei mellett, pontosabban szinte meg sem hallja a szavait. Ridegen meredt ellenfele szemeibe, semmi félelmet nem mutatott ellene, hisz nem is ismeri azt a szót.Hisz nem is ismeri azt az érzést, még sose félt. Viszont ellenfele levette a kabátját és egy füstfelhő kiséretében egy karddal ront a gyerekre felülről. Kitér a csapások elől egy két lépésben, majd ököllel ütni kezdi ellenfelét, majd gáncsoláshoz készült, végül elugrott előle, egy újabb roham után elővett egy kunait és azzal csapkodta ellenfelét. Nem számitott hogy eltalálja vagy sem, csupán lefárasztja, hogy egy óvatlan pillanatában letámadhassa. Még jobban meg szoritotta a kunait, maj hirtelen egy ugrással a férfi vállán termett és arcába próbált térdelni, végül leugrott róla gyors felé fordult, mielött földetért volna és pároslábbal hátba rúgta, onnan pedig elrugaszkodott hogy kellő távolságra érkezzen és hátulról rohamozza meg. Ismét támadásba lendült,  levegőbe ugrott, több erőt adott rugásába megfordult a tengelye körül, hogy az első csapás lendületével újabb csapást tudjon indítani ellenfelére.

A támadás betalállt, de az ellenfélnek kutya baja, de  rögtön el is mosolyodott, Kira pedig lezúgott hirtelen a szinpadról,ugyan talpon maradt, de  ez kizökkentette jelenlegi állapotából. Látta a kézjeleket, a klónokat, amik támadni kezdtek, majd védekezésképp kitért oldalra, a harmadik fél pedig akkor fejezte be a kézjeleket, a talajból egy sárkányfej emelkedett fel, majd kitátott szájjal lővedékeket lőtt ki. Reflexszerűen a klón felé fordult, mintha támadni akarná, de inkább dobott pár hátaszaltót,  háttal nekivágódott egy ház falának, a kezében lévő kunait gyors védekezésre állitotta, előhúzott egy ujabb kunait majd ridegen figyelte az elötte alig pár cm- re elsűvitő lövedékeket. Egyenessen sűvitettek, igy a klónokat kezdte figyelni a további támadás érdekében, majd a technika használójára pillantott.
- Oké, az már tuti, hogy az öreg nem viccelt ,pedig kinéztem belőle, hogy megszivat,  de ez az ürge egy vadállat, de ettől olyan izgalmas. A csontjain fogok táncolni a pokolban! - nézett jéghidegen ellenfelére, miközben várta a további támadását még szorosabban megmarkolta fegyverét, végül egy gúnyos mosolyt keritett mellé, hátát nekitámaszotta a falnak, majd felegyenesedett. Eloldalazva az ellenfele felé osont, közben a klönokat figyelte ide - oda pillantgatva, végül megtorpant és szorosabban megmarkolta fegyverét, hogy támadásba lendüljön, hiszen közvetlen 2- 3 méterre volt melette a férfi. Megiramodott felé, a levegőbe ugorva  egy ujabb rúgást inditott,  de ezúttal mindkét lábával folyamatossan hol az egyikkel hol a másikkal talpalta. Közben az egyik kunait hatalmas erővel nekivágta egy kis chakrával megspékelve.

Miközben támadta ellenfelét,a klónok is támadtak 1- 1 rúddal kezükben. És a nagy főnők meg csak vigyorgott, mindenfajta védekezés nélkül, majd elugrott onnan. Ám a levegőben lepillantott, a klónok már alul várták a rúdakkal, majd a nagykutya is támadásba lendült ismétt. A fiú a rudak felé fordult, kezeit kinyújtotta feléjűk, amikbe hamar bele is kapaszkodott, mint aki fekvőtámaszt akarna lenyomni úgy mozdult, majd izmai megmerevedtek, erei kidomborúltak, végül hatalmas lendülettel kipördült a klónok közt, majd néhány méterre tőlük csúszva toppant meg kissé görnyedve, ezután védelmi pózt vett fel.
- Holnapra már 100% hogy izomlázam lesz, de kit érdekel! Gondolkodj idióta. Talán segitséget kellene kérnem? De hát még ki se szórakoztam magam rendesen! De itt emberek élete a tét, nem pedig a szórakoztatásomé. Várjunk csak! Mit is mondott pár éve az öreg? Gondolkodj!! Megvan! Támadó és védekező mozdulatok. Fém szilárdságúvá, vagy akár agyag puhaságúvá változtathatja! Vérörökkség egy része. Erősek a víz típusúakkal szemben, de gyengék a villám típusúak ellen. Ez föld! Meg van! Ez föld! - hadarta másodpercek töredéke alatt, miközben ellenfeleit figyelte, majd eszébe jutott a robbanócetlis kunai is, benyúlt zsebébe, amire egy chh-t nyögött ki.
- Van más lehetőségem? Kell hogy legyen! Ennyivel nem úszhatja meg! Ki kell találnom valamit! De mit!? Akármit csinálok nem használ, de az öregnek is dolga van! Ha itt pusztulok ha nem, legyőzőm! -  majd a klónoknak vetette magát és közelharcra keritett sort, vigyázva, hogy elne érje egyik rúd se.  Ridegen az igazira pillantott, majd a levegőbe hajitotta a robbanócetlis fegyverét ami a legegőben szállva aktivált, igy felrobbant.

Az ellenség támadásba lendült, de Hikuro is megjelent a fiú elött. Háritotta a csapását a férfinek, majd az ellenség hátra repült. Hikuro is eltünt, viszont a férfi a levegőben volt, de ez túl gyors volt neki, majd a mögüle érkező hangra lesz figyelmes és a mellette végigszántott földet és a furcsa hangot, amit a technika adott ki. Hikuro átdöfte a férfit és földbe csapta.
Kira keze ökölbe szorult, jéghidegen figyelte a fiút, majd a halott férfire nézett. Ette a hatalmas düh, miközben figyelte a vért.
- Aztán ő papolt nekem, hogy ne öljek meg senkit!!
- Mért jöttél?! Mért jöttél egy olyanak segiteni, akit nem is ismersz és alig 1 napja ha a nevét tudod csak?! Mért nem hagytál itt magamra és mentél el?! Az én hibámból lettek a kölykök elrabolva, akkor mégis mi okból vagy még itt? Nem tudhatod, hogy mikor szúrlak hátba! Ha úgy nézzük akkor az ellenséged vagyok! És te mégis jöttél!! Ez ellentmond mindennel, amit tanitottak!! - orditotta, miközben a talajon elfolyó vért figyelte.

Az ünneplés folyott, az ellenség elment és nagy az öröm az emberek között.
Kira ridegen figyelte a Jounint, aki elmagyarázott neki egy - két dolgot, amit megfigyelt és amit szeretne a fiútól.
- A szerzetesek? Erről nem szivessen beszélnék,de ha már igy rákérdeztél, legyen! Születésem óta vagyok ott, egy eldugott helyen tengetik mindennapjaikat, Hang országban. Csupán 6-an vannak, meg a főpap, közelharcra tanitottak, nem volt semmi baráti viszony köztünk, sose beszélgettünk és kimennem se szabadott onnan, mintha valami rab lennék. Megkellett szoknom a vér izét és melegségét, igy állatokat és betévedt ninjákat kellett ölnöm, már 5 éves korom óta, ezért fűt a vágy hogy öljek, már csak megszokásból. Ninjutsut nem sokat tudok, ugyan tanitottak, de az valahogy nem kötött le igazán. Pár napja jöttem el, mert az öreg egy parancsot adott, hogy mennyek el az összes, rejtett országba, lopjak el minden tudást, tekercset és miegyebet. De nekem ez valahogy nem stimmel, nem tettszett ez a kérés és nem is nagyon akarom teljesiteni. Bár ha ezt most hallaná az öreg, repülne a fejem! - felelte lehajtott fejjel a fiú, keze ismét ökölbe szorúlt, majd enyhült, kissé gondolkodóba esett.
- De ha elfogadom az ajánlatát és nem térek vissza az öregekhez, akkor ők jönnek el értem. Nem akarok oda visszamenni. Szabad akarok lenni. - Hikurora pillantott jéghidegen,aki kerek szemekkel nézett rá , majd elmosolyodott.
- Elmegyek veled, öreg ...Hikuro! Most hogy láttalak harc közben, tanulni akarok! Tőled!

Még válaszolni se tudott a fiúnak, a falusiak elcipelik őket, esznek, majd pihentek. A hullát pedig egy tekercsben szállitják hazafelé, de útközben megálltak, tábort vertek. A jounin megmutatta a vizen járást, majd egy fa tövébe feküdt az árnyékba.
- Ja a faluban lévő kérdésedre a válasz, Szél elemű vagyok! De ez itt nem is számit.
Kira a fiút figyelte, ahogy elfeküdt és őt figyelte, majd a patakra pillantott és egy ideig nézte.
- Szóval ott fog heverészni, meg bámulni, miközben én csurom vizes leszek? Hány fokos lehet a viz?  - legugolt a vizparton és rátette a vizfelszinére a tenyerét és végigsimitott rajta.
- Hát nem épp kellemes .Hidegvér. Nyugi, koncentrálj. Nos akkor, nézzük. Amit láttam az összefoglalva annyi... - egy sóhaj kiséretében áll fel és kiegyenesedik, majd a lábába koncentrálja a chakrát és a vizfelszinre lép, de két lépésnél belecsobban. A csipőjéig ér a viz, kicsit ridegen nézi a vizet, majd kisiet belőle. Hikuro pedig röhög rajta.
- Ez rohadtul  nem vicces! Koncentrálni próbálok!  - morogta az orra alatt, miközben maga elé nézett, majd ujabb próbálkozás és egy ujabb kudarc, ujabb jóleső nevetéssel a háttérben.
- Sétálljak a viz felszinén? És mégis hogy? - kérdezte, miközben ismét kisétállt a partra, végignézett vizes ruháján, levette a táskáját, a poloját és a nadrágját, csak az alsógatya maradt fennt.
- Ez kellemetlen. És ha meglát valaki?
- Megtanultam a kéz nélküli fára mászást, annál annyi volt, hogy odakellett tapadni a törzshöz. Igen, ennyi volt röviden. - felvett egy kunait a táskából, megpörgette újai közt és fejét vakarta vele, miközben a patakot figyelte. Majd letette a táskába a kunait újra a lábába pontositotta a chakrát, a vizfelszinre lépett, de újra két lépésnél egyensúllyát vesztve belepottyant. Gyors felkellt belőle, de nem rohant ki a partra, csak a sodrását figyelte.
- Összegezve, ez arra jó, hogy megtanuljam összpontositani az állandó mennyiségű chakrát? És azt hogy? - kiétállt a vizből, majd újra koncentrált, de inkább leült és ridegen figyelte.
- Szóval állandó mennyiségűt kell koncentrálnom, de ez nehezebb, mint a chakra fenntatása. - kis idő mulva felállt, újra koncentrállt és a vizre lépett, ingadozva járt, de 3 lépésnél tovább nem tudott menni. Ismét belecsobbant, tetőzte az idegességét a hideg viz és a háttérben nevető fiú is. Elsőtétült minden körülötte, már nem hallott semmit se maga körül.
- Folyamatosan a megfelelő mennyiségű chakrát kell kibocsátani a lábból, megkell találni a megfelelő egyensúlyt, hogy a felszinen maradhassak. A lábba koncentrálom a chakrát, aztán folyamatosan kiengedek egy adott mennyiséget, hogy fennttarthassam az egyensúlyt. Ez eddig oké, de a gyakorlatban mért nem megy olyan egyszerűen, mint ahogy az elméletben? Az a baj, hogy piszok könnyen rájövök a dolgokra, elmélkedni könnyű, de a gyakorlata nehéz.
Egy sóhaj kiséretében kizökkentette magát az állapotából és vissza battyogott a partra, eltürte arcából a fekete zavaró hajzuhatagot.
- Szenvedés árán erősebb lehetek? 150 % és  200 %. Elkalandoztam. A francba veled öreg! Inkább aludj, mint hogy rajtam röhögj! - kiabálta a fiúnak ki még mindig a fa tövében feküdt, majd visszapillantott feladatára, lehunyta szemét és talpába összpontositotta a chakrát, majd ismét besétállt, de 5 lépésnél belecsobbant és ingadozva állt fel. Majd a vizbe rúgott és újra lehunyta szemét, felugrott a felszinére , majd 3 lépést tett, a negyediket már nem tette meg, inkább csak megtorpant. Erősebben koncentrállt, ez ment 3 percig, majd lépett egyet és újabb perc telt el az állásban. Lassan kinyitotta a szemét, majd tett egypár lépést, de egyensúlyát vesztve megingott, elvesztve a chakra feletti irányitását, majd arcal a vizbe ploccsant, amiből gyors felugrott.
- Nyugi. - majd ujra koncentrállt, 5 percig állt a vizben, majd felugrott a felszinére, ugyan ingadozva de rajtamaradt, végül tett 3 lépést, az egyik lába süllyedni kezdett, amire egy chh- t nyögött ki. Nagy lendületet vett, hogy felrántsa a lesüllyedt lábát, majd inogva állt meg, ismét fókuszállt. 10 percen keresztűl állt a vizfelszinén, levegőt nem véve, vagy csak nem látszott hogy vett volna. Behunyt szemmel megindult, egy ideig nem is esett bele, de mikor kinyitotta a szemét, a lába elsüllyedt, igy aztán hagyta az egészet és beleesett, de nem ült le.
- Átmentem én már nehezebb dolgokon is, ez nem fog kifogni rajtam! Ez egy alap dolog.
Gyors koncentrált egy adag chakrát a lábába, majd felugrott a felszinre, ridegen meredt maga elé, majd lassú sétát tett,  majd ujra beleesett, lassan a fiú felé forditotta a fejét.
- Öreg! Összefoglalom! Állandó mennyiségű chakrát fokuszálok a lábba, de ez sokkalta nehezebb mint a chakra áramlás fennttartása a famászás gyakorlatnál! Megkell találni a megfelelő egyensúlyt, hogy a felszinen maradjak. És folyamatosan kikell engedni ezt az adott mennyiségű chakrát, hogy fenntatrsam az egyensúlyt!

- 3 óra? - lepődött meg a fiú, Hikuro pedig felállt, elmagyarázta a vizen siklás definicióját, majd bemutatta a gyakorlatát. 10 méterre voltak egymástól, majd Hikuro odasiklotta fiúhoz, amihez 2 másodperc se kellett, Kira elvesztette a chakra kontrollt és a vizbe esett, de a Jounin felhuzta. Egy bűntetőpont. Majd a Sensei befejezte a mondandoját és várta, hogy mit alkot össze a tanitványa.
- Ez tovább fog tartani, mint 3 óra. - miközben kisétállt a partra, kicsit távolabb a viztől úgy 1,5 méterre, a viz felé fordulva legugolt és a vizet kémlelte,
- Siklás. Szörfözés. Ugráshossz. Álló helyzetből ellökni magam, magyarul mint egy csúzli? De az egyensúlynak megkell maradnia, vagy ismétt vizes leszek! Csúszni, nem tapadni, hanem csúszni. - végül egy sóhaj kiséretében lehunyta a szemét, majd lassan felállt. Ridegen maga elé nézett és neki rohant, majd egy ugrással a vizfelszinére állt, igaz kicsit megingott, de felegyenesedett. Majd egy ujabb ugrás, de magas volt, majd a következő is. Igy a partra sétállt, vissza az 1,5 méterhez, ismét nekirohant és a vizfelszinre ugrott, de megingott ismét, amire egy chh nyögött ki.
- Ugyan már nem kell anyira koncentrálnom a chakrát, de ez eléggé kinos, itt ugra-bugrálni. Ugyan hozzászoktam az egésznapi edzésekhez és már nem is érzem, hogy fáradt lennék. De ez már kinos! Mint valami béka, vagy valami hasonló! 
Végül ismét kisétállt a megszokott helyére, nekifutott és ugrott, ez már nem volt magas, pont a hosszúsága volt jó, végül leért és felegyenesedett. Nem ingott meg.
- Most jön az álló helyzetes dolog. Chakra kibocsájtással elkell hogy lökjem magam! - legugolt, tenyerét a vizfelszinre tette és végigsimitott rajta és az alját figyelte. Lassan Hikurora pillantott és visszaemlékezett a pózra amiből kiindult. Majd visszapillantott maga elé és ökölbe vágta kezét és vizbe csapott, majd gyors felállt.
- Nem nagyon kéne belezúgnom a vizbe. Utálom a büntetéseket. Ugyan az öreg folyton csak takaritgatott velem, de ő más. Ő azért keményebb. - pillantott ismét vissza Hikurora, tekintete rideg volt, ezután alighogy visszafordult előre már ugrott is. Mármint lökte magát, talpa 10 cmre volt a viztől, 1 métert haladt, de mire visszaért a felszinre, nem tudott tovább "menni" ,  odatapadt, végül lesüllyedt a fenékre.  Egy ugrással ismétt a tetején landolt és kiegyenesedett.
- Vajon neki hány órájába tellett ez?
Ismét hatalmas mennyiségű chakrával tolta meg magát, de pofára esett a vizbe és elsüllyedt, gyors kibukkant a felszinre, letörölte alkarjával az arcából a vizet és ismét a felszinre ugrott.
- Ha megint kiröhögsz, olyat kapsz, hogy senki se fog felismerni a faludban!!! Vili ?! - orditotta Hikuronak, már kissé ideges volt, ridegen meredt maga elé, elsötétült minden, csak ő volt, a néma csend és a viz felszin. Egy ideig csak állt, majd újból robbanásszerűen tolta el magát, 10 cm volt a magasság, 1 méter a távolság. És megint pofára esett, de a tenyerébe fókuszállt annyi chakrát, hogy ne süllyedjen el. Egy szaltóval megoldotta a felkelést, majd egy újabb löket chakrával indult meg, ez is 10 cm volt, de már 2 méter hosszú ugrás, ismét lesüllyedt, de visszaugrott.
- Még mindig magas! Francba! 
Ismétt probálkozott, fűtötte a méreg, igy ismét pofával bele a vizbe, majd ismét nekirugaszkodott, de ugyanaz lett a vége. Majd legugolt a felszinen és lehunyta szemét.
- Higgadj le. Meglesz! Mostmár ingázás nélkül megvagyok a felszinen és rohanni is tudok, úgy hogy nem süllyedek le. Már csak ez a sűvités kell és oké. - újból felállt, kicsapta a chakrát, végül közvetlen a felszinen kezdett sűviteni, de valami okból elvesztette az egyensúlyát, kicsúszott alóla a viz, és gurulni kezdett a felszinén úgy 3 métert, majd gyors talpra állt és még 2 métert csúszott.
- Ez meg mi volt?! -  lassan körülnézett, kizökkent az állapotából, üres volt a gyakorlóterepe.
- Nagy adagban nyomattam neki a chakrát? Ha meg kevés, akkor se jó!
Újra nekirugaszkodott, sűvitett a felszinen, de hirtelen a part felé vette az irányt, gyors hátat forditott annak és ahogy a partnak csapódott a sarka, egy szaltót nyomott le, nehogy nekivágódjon valaminek, majd földet érve kiegyenesedett. Ismét nekirohant, miután lábát rátette a vizre, már nyomta is neki a chakrát és újból sűvitett rajta, de nem tudott irányt változtatni, igy ismét a túlpartra esett, a szaltóból nekiesett egy fának, a fa felé fordult és öklét nagy erővel nekicsapta, majd visszaszaladt, alighogy a talpa érte a vizet, már nekiállt a siklásnak, lassan legugolt a siklás közben, zsebre akarta rakni a kezét, de eszébe jutott, hogy csak az alsó nadrágja van rajta. Ismét a part felé sűvitett, eldöntötte kissé a testét oldalra és arra fordult, leirva egy kanyart. Megdöbbent a dolgon, majd lassan leállt, felegyenesedett és egy újabbat nyomatott, nem gugolt le. Karjai hátul voltak és mint aki lépeget, de mégsem, hanem sűvitett közvetlen a vizfelszinén, sikerült az irányt is megváltoztatnia, majd szemével Hikurot kereste, megtalálta és odasiklott elé egy szempillantás alatt. Kis hiján majdnem fellökte. Majd kicsit hátrébb lépett tőle és felegyenesedett.
- Kész vagyok, azt hiszem! - mondta neki higgadtan, miközben felnézett a szemeibe.


// 12 hibapont! Vagy 13? //

Kicsit besőtétedett és a tűz már ropogott,a Jounin 16 hibát észlelt és mikor közli a büntetést, Kira hátat fordit neki és karba teszi a kezét.
- Felejtsd el! Ilyet senki kénye kedvéért nem teszek! - kis szünet után folytatta, kissé gúnyosan.
- Amugy még ez csak a bemelegités volt, bőven birom még.
Majd a tűznél a Jounin a kezébe nyújtotta az ételt és 3 kérdése is volt, Kira kissé ridegen figyelte a fiút, majd a tűzre pillantott.
- Hogy mért jöttem veled? Mert hivtál. Na jó, nem ezért természetessen. Kiröhögted az útonállókat és kiröhögtél engem. A szivemhez beszéltél és ilyet még senki se mondott nekem. Még az öregektől se halottam sose hasonlót. Hogy mennyit vállalnék? - lassan felállt, felvette a ruháit, majd a kajájába harapott, elmerengett a semmibe, majd a Jouninra pillantott, mélyen a szemébe.
- Mint ahogy te nem árultál el engem és megmentettél, vagyis segitettél legyőzni a górét, úgy én se foglak se téged se a faludat elárulni. Amit a falud kiró rám, azt megteszem. - lassan felpillantott az égre, kis ideig figyelte, majd behunyt szemmel leült a helyére.
- Nem tudom, mi a célom. De szeretnék meletted maradni, hátha úgy találok bármit is. De az már biztos, hogy erős ellenfelekkel akarok megküzdeni. Tudom, ez nem cél, de ez van. Akkor most én jövök? - kis szünet, majd a fiúra nézett ismét.
- Mért akarsz tanitani? Na jó ezt nem, ezt már tudom, az a gyémántos izé. Akkor, mióta vagy Jounin, vagy ilyesmi. Neked milyen célod van? - majd lassan elforditotta tekintetét és a lángokat figyelte.
- Ha idővel mégis, elárulnám a falud, mit tennél? - motyogta, alig halhatóan és nem nézett a fiúra. Nem tudta, mért ezt kérdezte, talán félt az öregek haragjától, vagy valami hasonló gondolatok keveregtek benne, keze ökölbe szorult és várta a választ.