Határvidék

Kissé szédelegve tántorogtam visszafele a szobámhoz. Na ilyet még egyszer nem akarok csinálni. Órákon keresztül játszani a nemest nem is volt olyan egyszerű dolog. Szinte végig vigyorogtam az egészet, mint valami idióta, ahogy igyekeztem megfelelni az elvárásoknak. Csoda hát, hogy ettől a számomra kellemetlen helyzettől egy idő után elég erős fejfájásom lett a szó szoros értelmében? Szóval tényleg megváltás volt, amikor végre asztalt bontottak én pedig elhagyhattam a helyszínt. Magányosan barangoltam a folyosókon, ahogy igyekeztem egyenesen menni. Nem volt körülöttem senki és semmi.

Aztán elértem egy lépcsőhöz. Ám itt történt valami, ami megállásra késztetett. Halk sugdolózást hallottam, és szinte egy csapásra kiszállt a fejemből a fájás. Lassan megközelítettem a terepet, majd megpillantottam a két jómadarat, ahogy elég halkan beszélgetnek. Sajnos csak a végére érkeztem meg, így nem tudhattam meg, miről beszélhettek. Hamarosan távoztak, én pedig lesétáltam a lépcső aljára.
,,Nocsak fiúk, pizsamaparti?" - elnéztem arra fele, amelyre Kudou távozott. - ,,Na, ti most vagy eléggé összeszólalkoztatok az imént." - tekintetem a másik irányba terelődött, amerre zsoldosvezér távozott. - ,,Vagy mindenki háta mögött tervezgettek valamit."
Ezen gondolatok közepette álldogáltam ott a lépcső aljában, ahogy szinte megfeledkeztem arról, miért is indultam el a fogadásról.

//speciel én is most megyek el kisebb pihenőre egy hétre, szal... //

Hát olyan kábultan jóhogy nem jutott eszembe egyik után se menni. Másnap reggel viszont már jobb volt odafigyelni a dolgokra. A magam részéről igazából nem vettem észre semmi érdekességet. Ám Kurogane résen volt, és meg is osztott velem egy fontos információt. Nyeltem egyet, ahogy megkerestem tekintetemmel a fickót.
,,Vagy úgy. Szóval a lány apja felbérel minket, hogy legyünk figyelemmel a dolgokra. Erre fel a jelek szerint kiderül, hogy a férfiú apja is felbérel valakit, hogy figyeljék a ceremóniát. A rendezvényen pedig találkozik egymással a konkurencia. Kellemetlen. Ha még ezt az ügyet még jobban megbonyolítja valami, hát én komolyan randira hívom Marisokát."
Igyekeztem érdeklődő arcot vágni, ahogy a memóriámba véstem a ninja képét, miközben bólogattam Kuroganénak.
- Szerinted van még rajta kívül valaki? Elvégre, mi is ketten vagyunk.

//Ez van, ha elsül az agyam XD//

Nem kellett ahhoz nagy agy, hogy lássam, eléggé nagy gebasz lesz itt még a végén. Kudou tegnapi megnyilvánulása már alapjáraton gyanússá tette, még ha nagyon is az egyértelmű dolgokra hagyatkozom. De fapofával így végignézni, hogy rajtunk kívül van itt még egy ninja, az azért nem hétköznapi dolog. Még akkor se, ha ő tudja, hogy lesz. Akkor legalább azon meg kellett volna illetődnie, hogy Kurogane kiszúrta ennyi ember közül. De nem. Teljesen szenvtelenül végighallgatta ,,apámat". Én pedig összevontam a szemöldökömet őket hallgatva. Tény, hogy Kudou a testőrség parancsnoka, és ezért minden körülmények között komolynak és meglephetetlennek kell lennie. Viszont ez azért már finoman túlzás.

Hamarosan visszatértünk a szobáinkhoz, ahol ,,taktikai" megbeszélést tartottunk Kuroganével. Nem igazán tetszett nekem a felosztás, de valahol érthető volt. A jelek szerint a társam már összefutott azzal a kiri shinobival, ezért lehet, hogy észrevenné, ha követi. Viszont úgy tűnt, hogy engem nem vett észre a fickó, míg Kuroganét igen. Ezzel talán előnyhöz juthatunk, mert engem nem ismer. De azért lebukni se kellene.
,,Na majd a Henge no Jutsu megteszi."
- Rendben, majd utánajárok a dolgoknak. Viszont van itt valami még. Tegnap este, amikor visszafele tartottam a fogadásról, rajtakaptam Kudout és a zsoldosvezért, hogy valamin eléggé vitáznak. Nem hallottam, hogy mit beszélnek, de az arcuk eléggé feszült volt, és úgy tűnt, valami fontosról van szó.

//Felőlem megpróbálhatod XD//

Megfogadtam Kurogane ötletét és érdeklődtem a Marishokánál. Az ételes akcióm során kicsit elbeszélgettem vele. Amikor érdeklődött arról, hogy milyennek találtam az előző napi csinnadrattát, akkor tettem rá utalást, hogy apám ismeri az egyik illetőt a vőlegény családjából, és hogy nem igen jó a kapcsolatuk. Kissé sopánkodtam miatta, hogy nem lenne jó, ha találkoznának. Erre megnyugtatott, hogy annak kevés lesz az esélye, mert őket a vendégrészlegben szállásolták el, minket meg a rokoniban, a kettő meg elég messze van egymástól. Ettől aztán megnyugodtam. Mégis, amikor elbúcsúztunk, mert dolga volt még, éreztem, hogy ég a pofámról a bőr. Nem szívesen használtam ki a kedvességét ennek a lánynak. De ez még mindig jobb, mint ha valami oltári nagy maszlagot hazudtam volna neki.

Így történt az, hogy aznap este a folyosókat jártam. Ezúttal lecseréltem a ruhámat arra, amiben idefele jöttem. Abban a nemesi öltözékben mindent lehet, csak lopakodni nem. Meg a végén még összekoszolom, aztán magyarázhatom ki. A ninja felszerelésemet és az ehhez való dolgokat a szobámban hagytam, nehogy lebuktathasson. Nem is volt rá igazából szükségem. Ha még észre is vesz, menekülni azt tudok. Ráadásul páran tudják rólam a palotában, hogy kaptam ninja kiképzést, simán kimagyarázhatom, hogy csak az esti gyakorlást csináltam. Vagy csak simán átalakulok egy kővé és el van intézve.

Na de mindegy. Megtaláltam a ninját, és az ablaka elé telepedve figyeltem. Mondjuk sok mindent nem láttam, mert írt. Na de aztán történt valami, amikor kopogtak az ajtón. Már kezdtem megörülni, amikor meghallottam azt a bizonyos ricsajt. Elgondolkodtam. Engem elvileg azért rendeltek ki ide, hogy biztosítsam, minden rendben menjen. De Kurogane azt a feladatot adta, hogy figyeljem meg a ninját. Egyszerre meg nem lehetek két helyen... várjunk csak. Dehogy nem! Félrehúzódtam az ablakból, majd kézjelet formáltam.
,,Ninpou - Oboro Bunshin no Jutsu!"
A semmiből, szinte hangtalanul megjelent mellettem a ködklón. Korábban már rájöttem, hogy a klónok tudata és az enyém kapcsolódik. Ez akkor tűnt fel, amikor begyakoroltam a technikát. Hirtelen olyan dolgokat vettem észre a klónok eltűnésénél, ami nem az én tapasztalatom volt. Rájöttem, hogy azok a klónok által látott dolgok voltak. Ergo most kamatoztathatom ezt a kapcsolatot.
- Folytasd a megfigyelést - suttogtam neki. - Ha lebuksz, azonnal oszlasd fel magad!
Az bólintott, majd arcába húzta a garbója nyakát. Én még gyorsan belestem az ablakon lopva, hogy lássam, ki érkezett a férfihoz. De ezután a sikoly forrása felé indultam jó gyorsan. Ezúttal a tetőkön mentem.

//jó tudni //

Ahogy ott üldögéltem a cella hideg padlóján, igyekeztem feldolgozni a történteket. Eddig csak sodródtam velük, szóval most volt időm átgondolni. Addig oké, hogy valószínűleg világrekordot döntöttem a ház tetején való futásban, majd beugrok az ablakon. Még az is oké, hogy ezzel magánlaksértést követtem el valószínűleg. Na de hogy most akkor mi a manóért kellett engem bedugni ide, azt nem értettem. Igazából azt se tudtam, hogy Kurogane egyáltalán mit keresett ott. Mondjuk itt van a szomszédban, talán megkérdezhetem tőle. De inkább nem, ismerve a modorát, valószínűleg nem kéne most ilyesmikkel zargatni. Majd megszólal, ha akar.

Lehajtottam a fejemet, ahogy próbáltam összerakni a képet. Egyenlőre baljós volt. Nem láttam semmi vért, vagy erőszakos eseményre utaló nyomot. Vagy legalább is nem vettem észre, de talán nem gyilkosság. Viszont akkor miért volt halálra rémülve a daymió lánya? Egyáltalán miért tartóztattak le minket? Ez annyira bajos, hogy az már fáj szinte. Kirendelnek minket, hogy biztosítsuk a terepet a szertartás végéig. Erre paff, bevágnak minket a hüvösre hűsölni. Remek. Remélem ezért felszámítanak majd valamit Kumoban a nagyfejűeknek. Mert ha nem, akkor ennyit a ninják testvériségéről.

Ahogy ott ültem, eszembe jutott valami. Még éreztem a klónomat, szóval a helyén volt. Mivel most nem volt szükséges ez, jobbnak látom, ha megszüntetem, hátha megtudott valami fontosat. Elvégre, egy ilyen klónt bármikor létrehozhatok és kiküldhetek a cellán kívülre. Így hát felemeltem az egyik kezemet, majd lehunytam a szememet. Vártam pár másodpercet, majd megszüntettem a jutsu-t, várva az eredményt.

//asszem szavamon fogtál //

Hátracsaptam a fejemet, ahogy a klón által tapasztaltak beköltöztek a fejembe. A tekintetem üvegessé vált, mint ha hallucinálnék. Koncentráltam, hogy ki tudjam szűrni a lényeget az emlékképekből. Az esemény végeztével lehajtottam a fejemet, majd elkezdtem a homlokomat dörzsölni a kezemmel. Mélyeket sóhajtottam, ahogy belekezdtem.
- A ninja... még azelőtt értesítették, hogy a támadás megtörtént volna... még azelőtt kopogott be a hírnök a hírrel, hogy nem hallottam a kisasszony sikolyát... aztán... lement a folyosóra, ami a daymio lányának lakosztályához vezetett... ott volt egy kicsit... aztán eltűnt, valószínűleg Sunhsin no Jutsuval... bement egy szobába... odabent pedig Kudou hangját lehetett hallani... a klónom ennyit látott - közlöm Kuroganéval.

Kissé nyögvenyelősen adtam elő a történetet, de csak amiatt, mert igyekeztem minél pontosabban előadni a történteket. Ahogy befejeztem a jelentést, azonnal megindultak a gondolataim. De hiszen Kudou később ért a helyszínre, mint hogy lefogtak volna engem. Így már minden egybevág. Eddig csak sejtettük, de most már szinte biztos, hogy Kudounak köszönhetjük ezen cellák vendégszeretetét. Vettem egy mély lélegzetet. Ez csapda a javából. Ha ellenálltunk volna, azzal csak növeltük volna a megbízhatatlanságunk képét. Ergo ha meg is szökünk innen, akkor azzal csak magunk alatt reszeljük a fát.
,,Na, kellett nekem elszólni magam. Most mehetek randit kérni" - vigyorogtam el a gondolaton, majd megkeményedett az arcom. - ,,De előbb szépen lemossuk a szégyenfoltot."
Átnéztem Kuroganéra. Volt egy elég jól megalapozott gyanúm, hogy miért csinálták ezt velünk, de az olyan egyértelmű volt, hogy azt még a hároméves unokaöcsém is észreveszi. Így hát inkább felálltam, hogy én is körbenézzek a cellámba. Arra is volt ötletem, hogy mehetnénk ki innen anélkül, hogy egyáltalán ki kelljen nyitnunk a cellát.

//nem Kumou rovására akarnak terjeszkedni? Csak kérdezem//

Háton fekve elterültem a földön, ahogy elgondolkoztam. Jobbat úgy se tehettem volna. A fölösleges okoskodás csak Kuroganét idegesítené, neki pedig most nyugalom kell, hogy valamit kitaláljon. Tehát maradt a csendben okoskodás a részemről.
,,Ez az egész úgy bűzlik, ahogy van. Miért rendeltek ki minket egyáltalán ide? Miért kérték Kumou segítségét? Ez az egész... ó, már értem. Akárkinek is volt ez az ötlete, jó előre kitalálhatta. Mondjuk nem meglepő így egy háború kellős közepén. Ha nem lennék ennyire lusta, legszívesebben köpnék egyet. Na de most ne ezzel foglalkozzunk. Rá kell jönnünk, hogyan oldjuk meg ezt a... finoman szólva félreértést.
Léptekre lettem figyelmes, ahogy felnéztem. Marishoka volt az. Eléggé meglepődtem. Már csak az elém táruló kép miatt is. Ugyanis fejjel lefelé volt, köszönhetően a fekvésemnek. Így hát gyorsan pozíciót váltottam, felülve. Miután végighallgattam a lányt, halványan elmosolyodtam, de a jelen körülmények között ez maximum talán egy grimasz lehetett volna.
- Ne te kérj bocsánatot a nevükben - szóltam. - Kedves gesztus, de egy ilyen szintű félreértést nem lehet vele eltusolni. Mond csak, egyáltalán mi az a nyomós indok, ami miatt bezártak minket ide? Mert én még azt sem tudom.

Végighallgattam a lányt, csendben, figyelmesen. Aztán egyik kezemmel eltakartam az arcomat, ahogyan elgondolkoztam.
,,Talán te nem értetted meg, mi áll a háttérben, de én igen. Ez egy hatalmas sakkjátszma. A bátyád abban nem hazudott, hogy a háború áll a háttérben. De ez a magyarázat olyan édes gyenge, mint egy kisbaba. Tény, hogy ninják vagyunk, de kétlem, hogy a Raikage feláldozná az egyik szövetségesét, csak azért, hogy inkább az ő országa pusztuljon. Nem, itt más áll a háttérben. Nem tudok sokat a háborúról, de a feleket ismerem. Konoha, Suna, Kumou, mindhárom Kiri ellen, Iwával és Otouval, illetve pár kisebb társsal az oldalán. Akárhogy nézzük, Kiri el van szigetelve, ami előnytelen helyzetet teremt. A pozíciónyerés fontos lépés lenne a részükről. De ez még nem minden. Ha a daymiou-t a szövetségesükké teszik, akkor nemhogy pozíciót nyernek, de még lenne is egy előretolt bázisuk, közvetlen közelében az ellenségnek. Az pedig erőmegosztást jelent. Ezt nem hagyhatjuk. Lépnünk kell, mielőtt katasztrófa következik be egy nagy tévedésből!"

A megoldás pedig kínálta magát.
- Marishoka, beszélnünk kell a bátyáddal. A segítségével talán meg tudjuk előzni a bajt - mondom.
Most kicsit másként viselkedtem, mint ahogy a lány láthatott eddig. Az addig kissé gyerekes viselkedésem most nem éreztette magát. Ugyan a szememben még felfedezhető volt egy része, de az összkép akkor is merőben más volt. Az történt, mint mindig, ha hasonló helyzetbe kerülök: felébredt bennem a ninja. Komoly voltam, tettre kész, és már kevésbé olyan ,,gyerek"...

- Van egy olyan érzésem, hogy hamarosan kiderül - mondtam, ahogy megint eldőltem a padlón.
Eseménytelen éjszaka volt, hacsak leszámítjuk azt, hogy alig tudtam aludni. A mostoha körülményekkel semmi dolgom sem volt, elvégre a ninják élete nem a kényelemről szól. Egyszerűen az agyam annyira dolgozott, hogy nem tudtam miatta elaludni. Csak feküdtem, ahogy bámultam a plafont és azon járt az agyam, hogy hogyan fogunk mi ebből a lehető legjobb módon kimászni. Ez azért volt a nehéz, mert elmenekülni nem menekülhettünk, mert az totális bukás lett volna. Azt azért még szerintem a szomszéd cellában levő se vállalta volna be, ismerve a Raikagét. Nincs mese, egy füst alatt ki kell majd szabadulnunk és a lehető leggyorsabban felgöngyölíteni ezt az egész ügyet. Talán majd a tárgyalás alatt kiderül valami, ami használható.

Talán egy-két órát aludtam össz-vissz, amikor megérkeztek az őrök és kivittek minket. Bilincsbe vertek minket, mely ugyan megakadályozta a gyors mozgást, de tudtam, hogy nem sokat ér. Nem nagyképűségből, de három jutsu is a birtokomban van, amivel rövid időn belül meg tudok szabadulni tőlük. Amikor beértünk a tárgyalóba, azonnal felmértem a tekintetemmel a terepet, illetve azt, hogy ki van odabent. Közben hagytam, hogy vezessenek.

Elég volt körbenézni a szobában, hogy rájöjjek, hogy itt aligha tárgyalás elé nézünk. Sokkal inkább vallatást néztem volna ki ebből. Alacsony létszám, ráadásul ott volt ez a cseppet sem kedvesnek nevezhető bánásmód, amivel éppen Kuroganét illették előszeretettel. Legalább is eddig. Valahogy volt egy olyan sanda gyanúm, hogy ezt is jó előre kigondolták, és ezért nincs itt senki más, mint ezek a ,,hatalmasságok". Bár ahogy lassan végighordoztam rajtuk a tekintetemet, láttam, hogy mint ha nem éppen a legnagyobb egyetértés volna odaát. Sőt, ami azt illeti, egyáltalán nem. De, a hallgatás gyakorlatilag beleegyezést jelent, szóval ezt nem mutatták ki szóban. De csak abban nem. Elég volt Marishoka bátyjára néznem, hogy lássam, valami odaát nagyon nem stimmel. No, de egyenlőre még nem tettem semmit, csak szemléltem az eseményeket...

Egyik pillanatról a másikra változott meg a helyzet. Egy darabig csak a ,,testedzés" folyt, amin Kuroganén mutattak be a kedves egybegyűltek. Ezt követte a kardkivonást. Na most itt komolyan megijedtem, hogy hamarosan egy fej nélküli hulla fog mellettem feküdni. De megilletődöttségemre nem ez történt, hanem a kard a daymiyo testében landolt. Na ez a fordult aztán teljesen leblokkolt engem. Mire észhez tértem, már nem volt lekötve a kezem, ahogy a két kirigakurei elrepült mellettünk, valahová a hátunk mögé. Hamarosan meg is kaptam az utasítást a jounintól.

A feladat tehát adott volt, még ha kissé akadályozva vagyok is a mozgásban a lábamon levő bilincsek miatt. Ám ez csak azt jelentette, hogy nem tudom őket nagy távolságokra elmozdítani, vagyis rúgni így aligha tudok. De mint mindent eddig, ezt is meg fogom oldani valahogy. Sőt, már volt is egy ötletem, hogy hogyan használjam ki a lehető leggyorsabban az illetők megilletődöttségét, illetve azt, hogy ne akadályozzon túlságosan a lánc a lábamon. Pár másodperccel azután, hogy Kurogane kiadta a parancsot, már mozdultam is.
,,Ninpou - Shunsin no Jutsu!"
Ha eddig minden jól ment, akkor most Kudou mellett lyukadtam ki, guggolva, azon az oldalán, ahol Marishoka bátyja nem érhet el, mert a férfi túloldalán van. Elvileg nagyjából ekkor kellett volna felocsúdnia a daymio-trükk miatti meglepettségből. De én nem hagytam neki időt, hogy teljesen magához térjen. Két kezemmel megtámaszkodtam magam mellett a földön, feljebb nyomtam magam, és a két talpam már úton is volt Kudou hasa felé, azzal a céllal, hogy felküldjem a gyomrát a torkába.
,,Kyaku-kyaku!"
Itt az ideje éles helyzetben tesztelni ezt a taijutsu fogást.

Az első találatot sikerült bevinnem, csak sajnos nem érte el a várt hatást. Reméltem, hogy beveri a fejét a becsapódás során és elájul. De hát ez van, még nem elég erős a taijutsum. Aztán mozdult a zsoldosvezér is, amivel borultak az eddigi elképzeléseim.
,,A fenébe. Tartanom kell a távolságot tőle, már ránézésre megmondom róla, hogy egy pillanat alatt felaprítana, hiába vagyok ninja. Arról nem is beszélve, hogy ha bekerülök közé és Kudou közé, akkor biztos, hogy végem van. Csak ésszel Kai, légy résen!"
A kezdeményezés az övé volt, ahogy igyekeztem erre reagálni. Amint vég, igyekszem kitérni előle, majd hátra ugrani. Kissé meredek manőver volt ezt előadni összebilincselt lábakkal, de amíg a béklyó által megszabott távolságon kívülre nem kell lépnem, addig nem lesz gond az eloldalazásokkal. Viszont azt is tudtam, hogy valahogy össze kellene őt zavarnom. Ezt meg is próbáltam, míg hátra fele repültem.
- Mond csak, kényszerít téged valamivel? Vagy inkább...

,,...valakivel?"
Szándékosan nem mondtam végig a mondatot. Tisztában voltam vele, hogy jól tudja, mire akarok kilyukadni. Ehhez elég volt a szemembe néznie... ami elkerülhetetlen, ha párbajról van szó. Biztos voltam benne, hogy akarva akaratlanul is, de eszébe fog jutni a megoldás a csonka mondatom hatására.

Telitalálat. Láttam a férfi szemében, hogy rátapintottam a lényegre. Most már egyértelmű volt az, miért látszott eddig a férfi hezitálónak, miért volt szinte érezhető benne a kedvtelenség ezzel az egésszel kapcsolatban. Fogalmazzunk úgy, hogy ezzel most kikristályosodott pár dolog. Ez pedig eléggé nagy dühöt váltott ki belőlem. Ez pedig nagy szó volt, mert alapvetően nem volt könnyű felidegesíteni engem.
,,Ezért szétrúgom a segged Kudou!"
Igen ám, de a düh figyelmetlenséghez vezet, ebbe pedig bele is estem. Ugyanis hamarosan a falnak vetett háttal találtam magam, farkasszemet nézve Marishoka bátyjának pengéjével. Ez figyelmeztetett rá, hogy jó lenne, ha lehűteném magam, mert a végén még nyárson végzem. Az agykerekeim vadul mozogtak, keresve a kiutat ebből a kelepcéből.

Aztán szinte az ölembe hullott a lehetőség, ahogy Kudou őnagysága odatolta a képét hozzánk. Amikor a párbeszéd indult, már volt egy ötletem, hogy hogyan fogok fordítani a helyzeten. Hamarosan már tudtam, hogy be fog válni, mert megoszlott a figyelmük, ráadásul a testőrparancsnok még meg is ritkította amúgy is gyér szövetségeseinek sorát. Én pedig ekkor cselekedtem. Kevéssel ez után, hogy Kudou kiosztotta a maflását, mozdultam.
,,Shunshin no Jutsu!"
Szinte ugyanaz zajlik le a terveim szerint, mint pár perccel ezelőtt. Annyi különbséggel, hogy most a fürge test jutsuval Kudou mögé próbáltam kerülni, majd azonnal felugorva egy újabb Kyaku-Kyakut indítottam meg a férfi felé. A célpont most viszont nem a felsőteste, hanem a tarkója volt. Ha ez betalál, akkor nem elég, hogy kritikus találatot kap egy érzékeny testrészre, de a lendülettől még le is fogja fejelni a falat maga előtt. Már ha betalál... de elvileg sikerül, ha elég jól időzítettem és gyors voltam...