Re: Határmenti falu

**Kaibutsu Hiroto** Hétf. Márc. 28 2016, 22:01

//Átváltunk real time-ra. Így nem kell annyit írnod, illetve mivel mindketten gépnél vagyunk gyorsabban végzünk.//

Miután választási lehetőséget kapsz, azonnal felteszed a kérdésed. A fickó elmosolyodik, majd válaszol:
- A neve Takeda. A bandáját gyakran küldi erre portyázni. Eddig mindig rendesen fizettünk neki, de legutóbb túl messzire mentek az emberei. Megerőszakolták az egyik falusi lányát. Bosszúból kellene végezni vele. Ha nincs aki vezesse őket, az embereit könnyen elintézzük. Takeda és a testőrei viszont eléggé kemények... Szívesen bosszút állnék rajtuk, de ha elhagyom a falut, akkor ki védi meg őket a magadfajta piti tolvajoktól? - ekkor kissé mérgesen néz rád. - Vállalod a feladatot vagy eltakarodsz innen?

**Areno Shinichi** Hétf. Márc. 28 2016, 22:08

Ha maradtak is morális határok, amiket nem lépek át, egyáltalán nem ütközik semmilyen határba egy bandita megölése nálam. Az ilyen bűnözőket soha nem sajnáltam, úgyhogy tökéletes első alkalom lesz.
- Megcsinálom. Szükségem van a felszerelésemre, egy személyleírásra, illetve jó lenne tudni, hogy hol keressem a fickót. Illetve érdekelne, hogy mit értesz kemény alatt, és hogy pontosan mit kapok, ha elintézem őt.
Jobb tisztázni a kockázat-haszon dolgot az elején, bár ha nem shinobik, még egy genin ellen is komoly túlerőben kéne lenniük, hogy győzzenek, magamra pedig már régen nem úgy tekintek. Ha az lennék, akkor is menne persze, nem az a feladat, hogy megöljem mindet, valószínű csak elintézem a főnököt, és eltűnök, mielőtt egyáltalán észrevennék.

**Kaibutsu Hiroto** Hétf. Márc. 28 2016, 22:22

A fickó kissé megenyhül a válaszodra és máris belekezd a részletekbe:
- A fizetséged 5000 Ryo. Azt hiszem nálatok az ilyen alakokat C rangúnak mondanák. Tudtommal ez nem annyira magas, de nálam keményebbek. Ráadásul velem nem igazán bírtál el, szóval ez egy kicsit veszélyes lehet rád nézve. Ráadásul túlerőben is vannak... - ekkor egy képet nyújt feléd.
- Őt kell megölni: Határmenti falu - Page 6 1050

- Biztos vállalod? Ha esetleg meghalnál, nem vállalom a felelősséget.

**Areno Shinichi** Hétf. Márc. 28 2016, 22:29

- Shinobi?- vetek egy pillantást a képre, és memorizálom az arcot. Rengeteg pénzt adnak érte, ennyim még soha nem volt együtt, úgyhogy nem mondok le róla. Biztos, hogy megcsinálom, azt nem gondoltam egy pillanatig sem, hogy teljesen veszélytelen lesz.
- Hát ha meghalok, már mindegy nekem, ki vállal mit. Merre találom ezt a Takedát?

**Kaibutsu Hiroto** Hétf. Márc. 28 2016, 22:40

- Takeda innen nyugatra van - mutat a helyes irányba. - Két óra alatt oda érhetsz.
Ezt követően visszakapod a felszerelésed, majd utadra engednek. Ha tényleg elvállalod a feladatot, akkor picivel több mint 2 óra az út. Az erdő kellős közepén egy tisztáson egy házra leszel figyelmes. Két őr áll az ajtajában, más mozgást nem látsz. Mit teszel? Körbekémlelsz, vagy esetleg támadásba lendülsz? Az őröknél katana van, más fegyvert nem látsz. Eléggé csóró kinézetük van.

**Areno Shinichi** Kedd Márc. 29 2016, 01:08

A fickó nem válaszolt arra a kérdésre, hogy miért tartja ezt az embert veszélyesnek, de nem firtatom a kérdést. Álmában szinte biztos, hogy el tudom intézni, akármilyen képzést kapott. A lényeg, hogy visszakaptam a felszerelésem, legrosszabb esetben nem jövök vissza ide többet, ha kudarcot vallok. Elég messze van ez a falu attól a banditatanyától, amit az erdőben találok több óra gyaloglás után, úgyhogy biztos, hogy nem fogják tudni számon kérni rajtam a dolgot.
Néhány másodpercig gondolkozok, mi legyen az őrökkel, azután úgy döntök, hogy nem iktatom ki őket, az egyértelműen csak gyanút keltene, ha eltűnnének. Amúgy sem könnyű feladat két éber, egymást látó célpontot kiiktatni észrevétlenül, úgyhogy csak megkerülöm a házat, további őrök után nézek a másik oldalon, illetve egy ablak vagy hasonló nyílás után, ahol behatolhatok az épület belsejébe.

**Kaibutsu Hiroto** Szer. Márc. 30 2016, 16:50

Miután körbejárod az épületet, nem találsz másik bejáratot. Hátul viszont van egy pincelejáró, esetleg ott megnézheted hogy onnan be tudsz-e menni az épületbe. Ha lemész, akkor ott nem találsz semmit, nincs lépcső ami az épületbe vezetne. Viszont egy helyen pontosan az épület egyik szobája alatt vagy. Éppen nagy tanácskozás folyik. Nem teljesen érted miről van szó, valamilyen rajtaütésről beszélnek és hatalmas zsákmányról. Majd hirtelen elhallgatnak.
- Attól tartok van egy kémünk... - mondja egy női hang. - Itt lent, a pincében!
Ekkor különböző parancsokat harsognak, majd lábdobogást hallasz. Úgy néz ki, elindultak érted. Nagyon gyorsan el kell tűnnöd, ha nem akarod hogy beszorítsanak a pincébe. A következő pillanatban pedig valaki megragadja a vállad.
- Ezt aztán szépen elintézted! - mondja egy női hang. - Legközelebb rejtsd el a jelenlétedet!
Ezután a kunoichi elindul a kijárat felé. Mielőtt távozna még visszafordul:
- Tűnj el amilyen gyorsan csak tudsz!
Rajtad áll hogy megfogadod-e a tanácsát vagy nem. Viszont jelenleg úgy néz ki, az ellenség tud rólad és túlerőben vannak. Mit teszel?

A kunoichi: Határmenti falu - Page 6 A250f19795f2707bbc77fffd5d32b59a

Határmenti falu - Page 6 A250f19795f2707bbc77fffd5d32b59a

**Areno Shinichi** Csüt. Márc. 31 2016, 02:27

Nem vagyok különösebben boldog a pincével, de mivel kellemesebb megoldásnak tűnik az őrökön való átjutásnál, és valamivel veszélytelenebb is lehet, úgy döntök, hogy azt választom. Amennyire csak tudok, halkan sétálok le a lépcsőn, és rövidesen meg is hallom a beszélgetést. Úgy tűnik, a munka tényleg nem könnyű, mert ha mára terveznek bevetést, szinte mindenki ébren lehet.
Elkerekedik a szemem, amikor az egyik bandita hirtelen kijelenti, hogy tudja, hogy itt vagyok. Biztos vagyok benne, hogy nem léptem bele semmilyen csapdába, az pedig ki van zárva, hogy fentről, beszélgetés közben hallottak volna. Akkor pedig újra meglepődök, amikor valaki megérinti a vállam, azonnal úgy is fordítom a kezem, hogy kilőjek belőle egy shurrikent. Végül még sem teszem, mert megszólal, csak felé fordulok, azután néhány másodperc gondolkozás után követem őt felfelé a lépcsőn, de nem állok meg, egyenesen az erdő irányába indulok.
Az erdő széléig megyek, ott megállok egy kiálló faágon, és visszafordulok, Suhina tekercsével a kezemben, hogy ha követnek, szembeszálljak velük, legalább annyira, hogy megkönnyítsem a menekülésemet. Gyorsan létrehozok egy klónt, és néhány másodperc után tovább megyek, mélyebben befelé az erdőbe, a klónnal az oldalamon. A klón azt az utasítást kapta, hogy meneküljön az erdőbe befelé, nem érdekes, mi történik, én pedig nagyjából mellette haladok.
Sok pénzről van szó, de ostobaság lenne így szembeszállni velük. Nem hiszem, hogy az észlelési és a lopakodási képességeim eltompultak volna, különösen, hogy folyamatosan használnom kell őket a túléléshez, mégis háromszor leptek meg ma éjjel nevetségesen egyszerűen. Az egyetlen magyarázat az, hogy nálam képzettebb emberekkel van dolgom. 5000 ryou szép pénz, de nem elég, hogy megölessem magam érte, ahogy a saját büszkeségemnek való hízelgés sem éri meg az életem.
Nagyjából egy perc ágról-ágra ugrálás után felugrok egy fa lombkoronaszintjére, használok még egy kis chakrát, ezúttal a láthatatlanság köpenyét a köpenyemen, amit leveszek és magamra terítek úgy, hogy lehetőleg semmi ne lógjon ki alóla. Suhinát így is kiengedem a tekercsből, mert legutóbb sem a szemükkel találtak meg, de remélem, hogy egy üldözés közben nincs idejük erre figyelni, már ha üldöznek. Így, összekuporodva is fel vagyok készülve azért a kitérésre, ha szükséges, de ha nem szükséges feltétlenül, nem harcolok.
Talán megkockáztathatnám, hogy visszamegyek megnézni, hátha a másik ninja eleget elintézett közülük, hogy nekem már könnyű legyen, de ha egy kis esze is van, ő sem harcol velük nyíltan. Amúgy sem hiszem, hogy ő lemondana ennek a Takedának a fejéről, mert mi másért jött volna? Talán megkockáztathatnám azt is, hogy visszamegyek a faluba, elmondom, hogy egy másik ninja akadályozta a küldetésem, és legalább a pénz tíz százalékát elkérem tőlük azért cserébe, hogy figyelmeztetem őket a közeledő támadásra, de nem bízom annyira a kardos fickóban, hogy ilyen aprópénzért kockáztassak. Ha engem le tudott győzni, azután pedig engem küldött a banditák ellen, biztosan elintézi ezt a Takedát is. Amúgy sem érdekel különösebben egy darab tűzföldi falu sorsa, őket sem hiszem, hogy érdekli, hogy mennyit pusztítottak el a Szél országában most.
Várok néhány percet, azután, ha elindulok újra, olyan távol ettől a helytől, amennyire csak lehet. Lehet, hogy ezt az országot is itt kéne hagynom.

/Ha nem jön utánam senki vagy nem történik valami nagyon különleges dolog, akkor ez volt a záróposztom. Bocsi, de a karaktertől nagyon idegen lenne, hogy ilyen szinten hátrányos és ismeretlen körülmények között is megpróbálkozzon a vérdíj begyűjtésével./

**Kaibutsu Hiroto** Vas. Ápr. 03 2016, 09:46

//Semmi gáz. Mivel jelezted hogy nem szeretnél elmaradni az amegamis toborzásból, ezért csináltam így a játékot. Eredetileg hosszabb lett volna Smile

//

Miután a kunoichi meglep, nem időzöl sokat a pincében, azonnal menekülőre fogod. Odafent azonnal meglátod, hogy a két őr, akik az ajtónál voltak, felétek rohan. A kunoichi ekkor megalkot néhány kézpecsétet, majd az ellenség felé tárja a karjait. A következő pillanatban az ujjaiból egy elektromos töltet szabadul fel és apró villámok csapnak ki. A két őr rángatózva esik össze, majd még tovább rángnak percekig. Idő közben elhagyod a tisztást és megérkezel az erdő széléhez. A hátad mögül fémes csengést hallasz. Úgy néz ki, megkezdődött a harc. Azonban te már nem foglalkozol ilyesmivel. Lassan magad mögött hagyod őket és elbújsz egy fán. Órákig nem történik semmi, így bizonyos hogy nem követnek. Így hát nincs mit tenni, újra útra kelsz.

//Akkor ezennel lezárjuk a játékot! A jutalmad +10 chakra. Írok a főnökségnek és ha elbíráltak, akkor jelzik Smile

//

A főnökség rábólint. Legközelebb figyeljetek az írás mennyiségére, szeretjük a szép reagokat. Smile

Ch feljegyezve. Tsume

**Ishihara Aki** Szer. Május 18 2016, 00:08

Érkezésem után nem telt el sok idő, míg végre megpillantottam egyetlen csapattársamat. Fura, hogy csak ketten leszünk, azonban még mindig jobb, mint valakivel, aki csak hátráltatna minket. Szerencsére még viszonylag korán volt és nem volt akkora tömeg a falu ezen részén, így könnyű volt kiszúrni a felém közeledő lányt. Nem rögtön heves mozdulatokkal kezdtem integetni felé, majd elindultam az irányába. Mikor már elég közel voltunk, Reina nyitott egy igen meglepő, de annál viccesebb köszönési formával. Nem tudtam megállni, hogy ne törjön ki belőle a hatalmas kacagás. Köszönése egyértelmű utalás volt Akanéra, mivel így közelített meg meg minket először, mikor találkoztunk. Egy kis ideig hasamat fogva nevettem, majd miután sikerült megnyugodnom, felegyenesedtem majd én is megszólaltam.
- Szia! Nem, még nem érkezett meg.Remélhetőleg hamarosan itt lesz.
Nem is kellett sokat várnunk, mivel olyan öt percen belül a nő is megérkezett. Már messziről ki lehetett szúrni fura öltözete miatt, nem mintha nekem jogom lenne ilyesmit mondani, bár azt be kell látni, hogy az ő ruházata még az enyémnél is hiányosabb volt. Azonban jól kihozta nőies alakját és láthatóan nem is szégyellte azt. Akanéhoz hasonlóan ő is valami italt kortyolgatva közeledett felénk, azonban ez valami hideg dolog volt. Köszönése se volt valami hivatalosnak mondható, de eddigi mestereim után már nem lepődök meg semmin se. Gyorsan el is kezdi a mondandóját, majd két pohár italt idéz elő egy tekercsből és felén nyújtja őket. Alapvetően bizalmatlan vagyok az ilyesmikkel kapcsolatban, de most kivételesen elveszem tőle és megköszönöm. Ezután folytatja, amit elkezd, majd végül bemutatkozik nekünk. A megszólítással kapcsolatban nem tudom mit gondoljak. Szerintem nem akarom tudni, hogy pontosan milyen események hatására kapott ilyen becenevet, azonban az tény, hogy részben találó. Közbe megindul és jelez nekünk, hogy kövessük. Kérdéseire útközbe is tudunk válaszolni és jobb, mint itt vesztegetni az időt. Bár arról még nem esett szó, hogy pontosan mi is lesz ma a feladatunk.
- Én Ishihara Aki vagyok. Hát igazából eddig csak egy kis időt tölthettünk Akanéval, akkor is az ő kis tesztjén kellett részt vennünk és legyőzni őt. Mint láthatod csak ketten vagyunk, a harmadik emberünk elég hamar kihullott, de valahogy sikerült megoldani. Egy kicsit asszem eltörtük az orrát. Röviden összefoglalva ennyi lenne. Amúgy én főként a taijutsuba jeleskedek és ezt a vonalat akarom tovább vinni a későbbiekben is.
Nem akartam túl sokáig beszélni. Nem éreztem, hogy lenne más, amit meg kéne osztanom vele. A lényeget Reina amúgy is hallotta, mikor Akane kérdezett rá a dolgokra ő meg nem valószínű, hogy olyan sokáig legyen velünk, hogy fontosak legyenek a részletek. Ezután ránézek Reinára, hogy ő jön. Meghallgatom a mondandóját, majd én szegezek egy kérdést a senseiünk felé.
- Akkor most mit is fogunk csinálni? Valami küldetésre megyünk?

**Hirano Reina** Csüt. Május 19 2016, 17:44

Aki is kiszúrt végül a tömegből és még mielőtt odaérhettem volna, elkezdett nekem integetni. Visszaintegettem neki és mikor összetalálkoztunk egy általam viccesnek gondolt idézettel indítottam meg a beszélgetésünket. Megkönnyebbülten nyugtáztam, hogy a lánynak is legalább annyira tetszett a megjegyzésem. Hasát fogva nevetett, én pedig vele nevettem és válaszolta hogy még mindig nem ért ide a sensei. Ahogy ezt kiejtette nem várakoztunk sokat és meg is érkezett. Aki felkapta a fejét és én is odanéztem, vajon mit bámulhat.

Az érkező személy egy nő volt és láthatóan felénk közelített, noha nem siette el a dolgát. Adottságai kifogástalanok voltak, férfi szemmel elég szemrevaló teremtésnek ítélhetik meg. Ruhája kirívó volt rövidsége miatt. Csak a fontosabb részeket fedte. Magabiztosnak tűnt, már ami a megjelenését illeti, mert nem nagyon szégyenkezhetett a kinézetét illetően. Fekete haja hosszú volt és tépett. Ha kinézetre nem is, de abban mindenképp hasonlított Akanéhoz, hogy Ő is egy pohárral érkezett. Csakhogy Ő biztosan nem kávéval, mert egyrészt szemmel láthatólag hideg volt, másrészt ki inná szívószállal az ilyesfajta italokat?

Köszönése nem volt hivatalos, könnyelmű viszont annál inkább. Én is köszöntem neki, de illendően, ahogy azt Jiro tanította. Kedves ismerőse Akanénak. Most mondjam azt, hogy meg vagyok lepve? Elővett két tekercset amiből két poharat idézett elő. Feltehetőleg ugyanazt tartalmazza, mint az övé. Félénken vettem el az egyiket és megköszöntem, de megvártam, míg Aki belekortyol az övébe. Sosem lehet elég óvatos az ember... Vártam egy picit és mikor láttam, hogy semmi baja nincs, én is beleittam. Na, most jön majd a nehezebb része. Nem lesz túl sok minden, amit fel tudnék sorolni a "tehetségeimet" illetően.

Egy elég érdekes megnyilvánulás követte a kérdését, de már kezdem sejteni, hogy miért figyelmeztetett minket Akane mielőtt ide jöttünk. De azt már tudom, hogy nem érdemes vele packázni. Na nem mintha én ilyenre folyamodnék bárkivel is, de vele most már főleg nem. Majd igyekszem egy frappáns névvel szolgálni a számára, mondjuk a Yuna Sensei megteszi. Közben elindultunk és Aki magához ragadta a szót, csak úgy mint előző alkalommal és bemutatkozott. Végighallgattam, majd nézése egyértelművé tette, hogy rajtam a sor és én is belekezdtem.

- Hirano Reina vagyok. Aki már felvázolta a szituációt, nincs hozzáfűznivalóm. Mindössze annyi, hogy nagyon nehezen kerekedtünk felül Akanén. - itt tartottam egy kis szünetet és tétováztam, hogy valóban így szólítsam-e meg, de végül megtettem - Yuna Sensei, nem tudja esetleg, hogy Akane hogy van? Különös módon elviharzott a legutóbbi találkozásunk során a kórház felé... Rólam csak annyit, hogy tizenhárom éves vagyok és ez az első csapatom, ezért az akadémiai technikákon kívül nem tudok mást. Szeretném megismerni az elsődleges elemem és ha lehetséges, akkor orvosi irányba terelődni. - fejezném be bemutatkozásomat egy kisebb mosollyal.

Aki mondandóm befejeztével fel is tett egy kérdést, mégpedig hogy mit fogunk csinálni és küldetésre megyünk-e. Ez teljességgel jogos, mert engem is érdekel, hová tartunk éppen. Figyelmesen néznék a nőre és várnám válaszát.

Terumi Mei Kedd Május 24 2016, 18:20

/Reina és Aki/

A sensei megindul előre, ti pedig követitek őt nem tudva, hogy mégis hova vezet utatok, de reménykedtek abban, hogy végre egy újabb küldetésről van szó, nem pedig egy Akane-féle próbáról.
Yuna végighallgat titeket.
- Áááá, taijutsu! Rendben van, akkor könnyebb lesz téged tanítani, mint azt gondoltam. Majd jól elverjük a srácok seggét, csihipuhi - hogy beszédét kompenzálja, mindkét kezét ökölbe szorítja és a levegőbe üt kettőt.
- Persze, Akane nehéz eset - simogatja meg az állát, amikor a tesztről van szó, no meg két geninnek persze, hogy nehéz lesz őt legyőzni, elvégre egy Naráról van szó, akinek mellesleg észvesztő a humora, s a flegmaságával a halálba tudja kergetni a kölyköket.
- Elviharzott? Kórházban? - teszi fel sorra a kérdéseket, miközben lehetetlennek tűnő arcokat vág hozzá. - Tudjátok mit jelent ez? Akane állapotos! Node ki lehet az apa? - néz rátok, majd maga elé néz, kezét állához emeli, s mélyen gondolkodóba esik. Nem tart sokáig ez az állapot, amikor kitör belőle a nevetés.
- Vicceltem! Az a hülye minden fiút elkerget a láthatárról! Hát nyilván valami fontos dolga volt, elment meglátogatni valakit. Nem tudom, nem találkoztam vele - vigyorog.
- Orvosi irány és első elem! No, vannak itt tervek bőven, már csak ki kell pofozni titeket. Aki, te esetleg már tudod az elsődleges elemed? - teszi fel kérdését, miközben Akira néz nagy szemeivel. Megvárja a választ, majd Reinához fordul.
- Szeretnéd most megtudni az elsődleges elemed, vagy inkább elindulnátok a küldetésre? - kinyújtja nyelvét, ugyanis neki teljesen mindegy, de szeretné teljesíteni minden kívánságotok.

**Ishihara Aki** Hétf. Május 30 2016, 21:06

Amint a sensei kérdésére válaszolok, ő felkapja a fejét. Láthatóan ő is jártas ebben, mert a levegőbe való csapkodás közben elhangzott mondata alapján tudna tanítani engem. Ez jó hír, bár nem tudom, hogy elég időt leszünk-e együtt ahhoz, hogy sokat tanuljak tőle. Mondjuk ha épp nem vagyunk küldetéseken, akkor még taníthatna is engem.
- Rendben, bár én már így is elverem a seggüket, ha arról van szó.
Reina kérdésére egy újabb poént lőtt el. Hát, kicsit kétlem, hogy az lenne, sokkal inkább a törött orra miatt mehetett a kórházba, de mindegy. Láthatóan csapattársam terveit is érdekesnek találta. Az orvosi technikákat nem egyszerű tanulni, de kimondottan hasznosak lehetnek egy csatatéren. Az első elem kapcsán a sensei újabb kérdést tesz fel nekem.
- Igen, már tudom az elsődleges elemem. Szél beállítottságú vagyok.
Bár igazat megvallva még csak a feloldás volt meg. Sajnos egy technikát se ismerek, ami szél elemű lenne. Ezek után újra Reinához fordul egy újabb kérdéssel. Láthatóan ég a vágytól, hogy segíthessen az ideiglenesen rábízott kis genineknek a fejlődésben.
- Engem nem zavar, ha a küldetés előtt csináljuk. Feltéve, hogy az nem túl sürgős. Mondjuk én szívesen tanulnék valami jó kis taijutsu technikát.
Eddig sok időt töltöttem edzésekkel, azonban soha nem tanultam egy komolyabb technikát se. Pont ezért reménykedek abba, hogy most megtanulhatok valami jót.

**Hirano Reina** Kedd Május 31 2016, 15:05

Azt hiszem, hogy már kezdem érteni, miért ápol jó kapcsolatot Akanével a mostani tanítónk. Ő is legalább annyira komolytalan, ha nem jobban. Félreértés ne essék, nem probléma, hogy átvett minket. Addig, amíg biztonságban érzem magam és tudom, hogy a védelme alatt állok, nem panaszkodom. Lehet, hogy még most az ismerkedés céljából vett fel ilyen laza magatartást és a későbbiekben megkomolyodik, ha rátérünk a küldetésünkre, vagy akár tanulunk valamit. Legalábbis remélem...

A levegőbe suhintott csihipuhival kísért ütései után egy kicsit arrébb álltam tőle tartva a tisztes távot, nehogy annyira lelkesen magyarázzon, hogy legközelebb akadályát képezzem a heves gesztikulációjának. Aki reakciója a senseiére egyrészt aggasztott, másrészt jó érzéssel töltött el. Úgy éreztem sokat kell behoznom, hogy elérjem az Ő erőnlétét, noha ez lehetséges egyáltalán. Viszont azért nyugtatott meg, mert így legalább számíthatok az erejére és ha veszélybe kerülök, tudna nekem segíteni. Kérdésemre, amit Akane állapotáról tettem fel nem adott különösebb választ, hitelest még annyira sem. Próbált elsütni egy poént, ami annyiban merült ki, hogy terhes. Kínosan nevetni kezdett és hogy ne érezze magát kellemetlenül, én is egy visszafogottabb "hehe... he"-t ejtettem ki ajkaimon.

Az orvosi érdeklődésem picit mintha felvillanyozta volna a fiatal nőt és szinte alig várta, hogy taníthasson minket. Az első elem... Mindig is féltem tőle. Aki már tudja az övét, ami szél. Milyen jó lenne, ha ki tudnám egészíteni! Egy tűz elemű chakra megállná a helyét a széllel. Ábrándozásomat megzavarta, hogy ez igazán szép lenne, de biztosan nem tudnám elsajátítani az elemet úgy, ahogyan szeretném és még a végén hátráltatnám is Őket. A nekem szegezett kérdésre megráznám a fejem.

- Nem, még nem szeretném belevetni magam az elemi chakrám kipuhatolásába. Először inkább szeretnék néhány alapabb technikát elsajátítani. - felelném bizonytalanul Yuna Senseinek. Én sem tudom még, hogy miket értek ez alatt, de elterelésnek tökéletesen megfelelt. Nem akarom, hogy boncolgassuk ezt a témát. Bár azért kíváncsi vagyok, hogy ha ilyesmire is van időnk, akkor mi is lehet az a "fontos" küldetés, amin részt fogunk venni.

Terumi Mei Csüt. Jún. 30 2016, 22:03

/5-5 Ch a késésért/

A két genin lelkesedésén boldog mosollyal menetelt tovább Yuna az élen, mellette az ifjakkal egészen egy eldugottnak mondható tisztásig. A tisztást egy csendes patak szelte ketté. Kristálytiszta vize olyannyira csillogott, mintha gyémántok százait hullasztották volna bele. A tisztást körülvevő sűrű fák rengetege megadta azt a meghitt békét, mely elősegíthette a két geninnek a felkészülést tanulmányaikban és az elkövetkező küldetésben egyaránt. A sensei utasítására felszereléseteket egy helyre gyűjtitek a patak mellé, majd egymás mellé foglaltok helyet a hűvös füvön, s hallgatjátok előttetek tornyosuló mesteretek szavait.
- Elmondásotok alapján arra merek következtetni, hogy fel kell kötni a gatyánkat. Mint nők ugyanúgy kell teljesítenünk akárcsak férfi tásaink. Szóval nekünk is ki kell venni a részünk a seggberúgásokból, akárcsak nekik. Reina, neked ugye a gyógyításukba, persze nem mindig seggeket kell gyógyítani, de ki tudja milyen hátsót hoz a jövő, nemde? – Nevet fel a sensei ahogy megpaskolja saját fenekét. Talán furcsán tekintetek, de lehet együtt nevettek vele. Ki az az elvetemült, aki hátsókkal próbálja elmagyarázni a shinobik közötti nemi egyenlőséget? Hát Yuna sensei, ki más.
- Aki drágám. Te csak menj át nyugodtan a patak túloldalára és kezdj bele a bemelegítésbe. Megnézzük hogy is megy neked ez a: Csihipuhi! – Kacsint feléd majd tekintete Reinára vándorol, kin megrebegteti kecses szempilláit.
- Akkor hát vágjunk bele – Csapta össze tenyereit, majd megragadta a kezed és valósággal egy a tisztás szélén álló fához vonszolt.
- Az akadémián valószínűleg tanultatok a chakrafelszabadításról. Bár már fogalmam sincs, hogy megy napjainkban a tanítás, bezzeg az én időmben… - Kezdett volna bele a nosztalgiázásba, de hamar belátta, nincs ennek itt az ideje és valószínűleg rendkívül hidegen hagy az ő kis sztorija, így lankadatlan lelkesedéssel folytatta.
- Szóval ez nem egy komplikált feladat, talán már ösztönösen is képes vagy ennek a picurka, ámde eszméletlen fontosságú gyakorlat véghezvitelére. A társad pedig ő lesz. Tádááám! – Tolta ki hátsóját és tárta ki karjait, ahogy a fára mutatott. Elég bárgyún festhetett a dolog, mi a fenét kezdenél ezzel? Egy fával. Egy nagy, zömök, göcsörtös fával. Hát az hamar ki is derült amint ismét fecsegni kezdett Yuna sensei.
- Te és ez a fa, örök barátságot fogtok kötni. És te leszel az az ügyes kis shinobi aki kéz nélkül fel fog mászni erre a fára – Vigyorgott rád majd jobb lábát a fának támasztotta, úgy tűnt illusztrálni akarja a feladatot. - A lényeg, miszerint a talpad felszínére kellene koncentrálnod a chakrád egy bizonyos részét. Jelen esetben, ha túl kevés chakrát összpontosítasz, akkor lecsúszol a fáról, ha pedig túl sokat olyan magas lesz a fa és a lábad közötti nyomás, hogy eltaszítod magad a kéregtől. Ha mindez túl bonyolult lenne, próbáld meg elképzelni inkább a lábad és fa viszonyát, akár egy mágnest – Vezette le az elméleti rész mindkét végletét gyakorlati példákkal is, majd mind a két lábával feltámaszkodott a fára és úgy állt ott előtted, akár a győzelmi zászló, csak nem lobogott, bár már csak az koronázta volna meg a mai nap eseményeit. Yuna sensei a lobogó fa királynője, vagy mi. Pár másodpercig még a fáról vigyorgott rád, majd mintha semmi sem történt volna lelépett a vízszintes talajra, huncut csapást mért a fenekedre és a már javában melegítő Aki felé vette az irányt. Valószínűleg elég információt adott neked a sensei, így képesnek kell lenned felhasználni mindazt a régi és új tudást, ami segít majd, hogy te és a fa legjobb barátok legyetek.
Kecses léptekkel ballagott végig a tisztást két részre választó patakon, s Aki előtt állt meg. Egyik kezét ökölbe szorítva maga elé tartotta, a másikat feje felé emelte tenyerével kihívóan intve a lánynak.
- Jöjj Aki, lássuk mivel is fejleszthetnénk a „csihipuhi” képességeidet! – Vigyorodott el ismét Yuna majd egy szökkenéssel feléd is vetette magát.

**Hirano Reina** Csüt. Júl. 07 2016, 20:04

Utunkat egy tisztás keresztezte, melyet egy patak hasított ketté és úgy tűnt, nem tervezünk egyelőre tovább haladni. Kicsit hasonlított az előző helyszínhez, ahová Akanéval tettük be a lábunkat. Itt is fák csoportosultak körénk. Ha már itt tartunk, remélem Ő nem akarja tesztelni a rátermettségünket. Yuna Sensei megkért, hogy pakoljuk a felszereléseinket a patak partjára. Valószínűleg akkor nem erről lesz szó, így picit fellélegeztem. Akival leültünk a fűre és kíváncsian vártuk tanítónk következő lépését. Már azt hittem, hogy feminista nézeteit szeretné belénkültetni, de aztán megnyugodtam, amikor viccet fabrikált a kijelentéséből. Bár érdekes példával hozakodott elő és a fenekét csapkodta, de azt hiszem ezen már meg sem lepődök, ha róla van szó. Legyen akármennyire vulgáris a közlése, egy picit megmosolyogtató volt.

Különválasztott minket, Akit átküldte a patak túloldalára melegíteni. A "csihipuhi" gondolom egy kódnév a taijutsura. Nem féltem Őt, mert sokat említette, hogy taijutsuban jártas és ezt az első próbánkon is bizonyította. Biztosan ügyes lesz. Viszont én kezdek félni, hogy velem mit tervez. Egy játékos kacsintást ejtett meg felém. Vágjuk bele, de mibe?! Összedörzsölte tenyerét, megragadta a kezem, magával rántott és húzott egészen addig, míg a tisztás szélére nem értünk. Jajj, ugye nem sztorizgatás következik? Minden öreg így kezdett el mesélni, mikor gondoskodtam róluk. Ezek a beszélgetések tapasztalatom szerint minimum órás terjedelműek. Már felkészültem a legrosszabbra, de végül megfékezte magát és a lényegre tért. Egy fára mutatott kicsivel talán nagyobb lelkesedéssel, mint ahogy a szituációhoz illik. K-kéz nélkül felmászni? Kézzel sem tudok! Azt hiszem a mai napot egy kórházi látogatással fogom zárni.

Tehát a lényeg, hogy pont a megfelelő mennyiséget kell eltalálnom és folyamatosan szinten tartanom. És mégis mennyi az a megfelelő? Egy rossz lépés és már le is zuhanok! Az instrukciók hallatán bepánikoltam. A sensei közben felmászott és bemutatta nekem a feladatot. Nagyon könnyedén ment neki, de nem hiszem hogy ez az Én esetemben is így lesz. Leszökkent a fáról és a fenekemre csapott. Szégyenemben belepirultam. Ha férfiről lenne szó, okkal szaladhatnék el sikítva ilyen helyzetekben. Most azonban a feladattal voltam elfoglalva. Esetleges bukási opciók százai terhelték le elmémet. Meg kell tanulnom, de hogy kezdjek neki, ha amint nekifutok lefékezem magam és nem merek fellépni a fára? Egyszer annyira elszántam magam, hogy ahogy nekiiramodtam olyan nagy volt a lendület hogy megorroltam a fát. Még szerencse hogy nem törtem el, mert legalább annyira furcsa lenne a hangom, mint Akane hangja volt a legutóbb.

Megálltam egy pillanatra szuszogni és gondolkozni a legésszerűbb megoldáson. Végül azt láttam jónak, ha a lábamba gyűjtöm a chakrát, összpontosítok és csak aztán kezdem el meghódítani a fa magaslatát. Így is tettem, de amint ráléptem nem éreztem biztosnak a tapadást, ezért hamar leeresztettem a lábam. Ismét összegyűjtöttem az általam gondolt helyes mennyiséget és tettem egy próbát. A fa berepedt a nyomás alatt, szóval ennél kevesebb kell, az előzőnél pedig több. Harmadjára eltaláltam a chakrát, de az irányítást nem tudtam fenntartani sokáig. Két lépést tettem és el kellett rúgnom magam a törzstől, különben a földre huppanok. Azt hiszem a jó irány már megvan, csak végig kell mennem az úton.

Terumi Mei Szer. Aug. 03 2016, 01:25

// Késésért +5 ch dukál! //

Yuna sensei mindig csak bólogatott, egyre hevesebben, amikor minden egyes alkalommal megpróbáltál felmászni a fára. Önmagában tudta, hogy csak azt próbálod felmérni, hogy mennyi chakrát kell beleölnöd és fenntartanod ahhoz, hogy ne ess le és ne sértsd meg a fa felületét, így nyugtázta, hogy nagyon is jól csinálod.
- Reina-chan! Végre sikerült megtalálnod azt a mennyiséget, ami szükséges ahhoz, hogy fennmaradj. De még nem elég erős. Akarj tapadni ahhoz a fához! Csak folyamatosan áramoltasd ugyanazt a mennyiséget, és menni fog. A fa szeret téged - mondhatná ennyi erővel azt is, hogy öleld meg, mert az jól esik neki. Az ő sensei-je is valami ilyesmi forma lehetett, mint ő, aki sokat tanított neki a természetről, talán ezért is lehet Yuna-sensei annyira jóban a természettel.
- Nem a fa hagyja el a virágot, hanem a virág válik le a fáról, Reina-chan - próbál téged beilleszteni a virág helyére. - Szóval ne okozz neki csalódást, nem szeretné, ha leválnál róla, ő eggyé akar válni veled. Ha meglesz a fa, megyünk a vízbe. A víz is a barátunk - Yuna-sensei már nagyon beleélte magát ebbe az egészbe, jóízűen elmosolyodik, majd hátizsákjából elővesz egy tekercset, és egy újabb hűsítő italt varázsol elő magának, amit a szívószállal beszüpürtyöl. Jelez neked, hogyha szomjas lennél, akkor neked is elő tud húzni egy ilyet, rengeteget tett el a tekercsbe.
- Muszáj lesz fenntartanod ezt, különben addig nem tudunk a vízre menni. Ott sokkal nehezebb lesz a dolgod, mert minden alkalommal hol kisebb, hol pedig több chakrát kell a lábadba koncentrálnod. Érezned kell a víz felszínét, ahogy az folyamatosan változik. De megkönnyítjük a dolgodat... először veszünk egy álló vizet, egy tavat... majd mehetünk árral szemben! - csillognak a szemei. Talán jobb is, hogy egy ilyen sensei-t kaptál, aki a maga módján próbál vicces lenni és mindent egyedien elmagyarázni, nem lenne jó ide egy szigorú sensei, nemde?

**Hirano Reina** Szer. Aug. 03 2016, 17:37

A Sensei bátorító szavakat intézett felém. Örülök, hogy bíztat és nem hagy teljesen magamra. Figyeli a próbálkozásaim és nem tűnik túl csalódottnak. Lehet hogy mindenkinek ilyen nehezen megy elsőre? Mert nekem kétség kívül elég döcögős a tempóm. Bátrabbnak kéne lennem, de amíg nem érzem magam teljesen biztonságban nem tudok önfeledten sétálgatni egy fa törzsén. Pláne nem vízszintes pozícióban egy kemény talaj fölött.

Lehunytam a szemem és ismét magamra összpontosítottam és a chakrakiterjesztésemre. Megpróbáltam belőni az előző mennyiséget és ismét a talpamba áramoltattam a chakrám. Odasétáltam és ráhelyeztem a lábam a fatörzsre. Lassan elrúgtam magam a talajtól és felléptem a kéregre. Komótosan húztam utána a másikat és odanyomtam, ezzel biztos tapadást nyerve. Feszülten ügyeltem a megfelelő kontrollra és ráérősen meneteltem felfelé csukott szemmel. Mire kinyitottam azon kaptam magam, hogy alig haladtam pár lépést, pedig örökkévalóságnak tűnt az egész. Ekkor hirtelen el is szállt az irányításom és megint el kellett rúgnom magam a fától.

Yuna Sensei hasonlatai elég természetbarát jellemet rejthetnek. Kedves nő, csak kicsit... furcsa. Jól esik, hogy ennyire törődik velem és buzdít, hogy igenis meg tudom csinálni és fel tudok mászni erre a fára. Boldogan szürcsölte az újabb pohár italát a szívószálával, és jelezte nekem, hogy számomra is akad még. Ki is használtam az alkalmat, mert a próbálkozásaim kimerítettek és hálásan fogadtam el tőle a frissítőt. Felhörpintettem az italt és vissza is álltam munkálkodni a fáramászásom tökéletesítése érdekében. Ám miközben iszogattam közölte, hogy a következő lépcsőfok a vízen járás elsajátítása lesz. Meg kell tanulnom azt is, ha biztosabb akarok lenni a terepeken.

Ismét nekiindultam, de ezúttal lendületet véve igyekeztem elérni a célt, mígnem ismét lepottyantam a hirtelen jött gyorsaság miatti koncentráció elvesztéstől. Még párszor így jártam, mire eljött a várva-várt pillanat és már bátran lépkedve megfelelő mennyiséggel a lábamban haladtam fel a fa tetejére, majd egy vastag faágon leülve megpihentem. Késleltettem a lejövetelt, mert kifáradtam a sok próbálkozás közepette. Őszinte mosoly ült ki arcomra és úgy éreztem, végre elértem valamit. Boldogan másztam le és futottam oda Yuna Senseihez szuszogva és picit talán büszkén, várva mit tervez most.

Terumi Mei Szomb. Aug. 20 2016, 20:37

//Késés miatt megint +3 ch o.o //

- Mennyi esélye van a hangyának, hogy a fa törzséről egy adott levélhez eljusson? Minden domborulattal és elágazásnál csökkennek az esélyei, mert éppenséggel választhatna más ágat is. Egy átlagos fa esetén az esélye körülbelül egy a nyolcezerhez. Most képzeljük el, hogy ez a hangya a bizonyos levélen csücsül. Mennyi az esélye arra, hogy visszataláljon a törzshöz? Egy az egyhez, vagyis száz százalék. Ha csak egyenesen megy előre, és soha nem fordul vissza, nem tévedhet el. Látva lelkes lerohanásod, kijelenthetem kedves tanítványom, immár nem fogsz eltévedni, világunk fái, lombkoronái felé - Vigyorgott szokásos módon Yuna sensei, miközben boldogan veregeti meg kedvenc tanítványának vállát. Látszott rajta mit is érez, hogy őt is elönti ez a felemelő érzés, mivel az évekkel ezelőtti tanulmányait és tudását tovább adhatta az új nemzedék leendő nagy Shinobijának.
- Úgy érzem, tényleg készen állsz egy másik elemmel való megbarátkozásra. Ha a fa ment, márpedig elég hamar elsajátítottad a függőleges terepet, haladjunk tovább a kicsit különösebb terepre - Ragadja meg a kezed és valósággal végigvonszol az erdő szélétől egyenesen a tisztáson elterülő tavacskához, melyet inkább nevezhetnénk egy nagyobb pocsolyának, mely eltörpül a terepet kettészelő patak mellett. - Íme a következő nehézség kis tanítványom - Mutatott egyenesen a kristálytisztának épp nem mondható vízfelületre, melynek felszínét gyengéden fodroztatta a meg meg mozduló, frissítő szellők hada.
- A víz, eltérően a fától szeszélyesebb egy jelenség. Rajta nincsenek göcsörtös formák, csak maga az egyenletes víz, na meg persze a hullámok, de hát az már csak mellékes. Ha sima a víz, attól még lehetnek krokodilok benne - Tette csípőjére kezeit, ahogy dicsőségesen bámult a vízre. Vigyorgott rád bolondos tekintetével megnyugtatva: Nincsenek a vízben krokodilok. Kezével egy jelképet formált, majd határozottan lépett rá a tó felszínére. Igyekezted ellesni a technika kivitelezését, de nem tűnt semmiben másabbnak, mint amit a fa megmászásakor alkalmaztál.
- Annyiban trükkösebb az egész, hogy a chakráddal egy könnyed réteget tartasz fenn a talpad és a vízfelszín között. Mondhatni, mintha a chakrádon járnál. Itt sem lesz elég az egyszerű chakra ide-oda pikk-pakk és kész manőver, elvégre nem egy szilárd talajon próbálsz majd megmaradni. Na és remélem tudsz úszni, és van váltó bugyid, mert eléggé egy nedves partinak nézünk elébe - Kuncogott magában, majd visszasétált melléd, lelkesen helyezte tenyerét a hátadra és tolt egyenesen a víz felé, hogy nekiláthass új képességed elsajátításához. Persze a motiváló seggrepacsi most sem maradt el!

**Hirano Reina** Kedd Aug. 23 2016, 18:00

Yuna Sensei büszkén veregette meg vállam, miközben egy természeti példával ismerte el kitartásomat. Látszott szemeiben a csillogás, ahogy nézett, és nem tudtam nem mosolyogni rá. Olyan jó érzéssel tölt el, hogy végre valamit elértem, noha ez csak egy fáramászás. Még gondolatban is félve mondom ki, de azt hiszem, büszke vagyok magamra. Sokkal jobban motivál a nő lelkesedése, mint azt hittem volna. Képes némi pozitivitást belecsempészni a szürke gondolataimba.

A mosoly viszont hamar lehervadt az arcomról, amint kijelentette, hogy ideje továbbhaladni. Ezt a lépcsőfokot is alig tudtam megugrani. Mi következhet? Tanítóm teketóriázás nélkül ragadta meg a kezem és húzott maga után. Tudom, hogy nem vagyok elég elszánt, de azért a sétálás még ment volna magamtól is. Elvonszolt egy tisztás szélén elterülő aprócska tóhoz a patakon túl. Ugye nem? Mintha már említette volna, hogy a vízzel is meg fogok barátkozni. A fával is barátkoznom kellett. Azaz megmásztam chakrával. Szóval most vízre kell mennem? Nem. Nem nem nem! A sarkamat a földbe mélyesztettem, így próbáltam lefékezni a sensei által kifejtett húzóerőt. Mit sem számított, töretlenül menetelt észre sem véve a tiltakozásom. Megálltunk a tó előtt és magyarázásba kezdett. Jól sejtettem. A víz eléggé zavarosnak látszott, nem hiszem hogy túl jó lenne elmerülni benne. Csípőjén nyugtatva kezeit magyarázta nekem a természet változékony jellegét.

- K-krokodil? - bukna ki halkan és félénken reszkető ajkamon a felismerés. Bohókás vigyort ejtett felém, ami remélem azt jelenti, hogy nincsen benne. Vagy ez az "elleszelfogyasztvahanemvigyázol" mosoly? Aggódó tekintetem Yunara emeltem, aki chakrát koncentrált a talpába és felsétált a víztükörre. Mikor Ő csinálja, minden olyan egyszerűnek tűnik! Én valószínűleg már krokodil eledel lennék. Bár nem értem, a senseit miért nem bántják. Lehet, hogy már párszor megleckéztette őket. Miközben vészjósló pillantásokat vetettem a vízre, a mentorom ismét magyarázásba kezdett. Itt is a chakra a lényeg, nyilván. Egy finom réteget kell képeznem a talpam és a vízfelszín közé. Nem hangzik lehetetlennek, de mi van akkor, ha elrontom? Váltóbugyi? Azt nem hoztam, de még egy váltóvégtag sincs kéznél... Le fogják harapni!

A nő kacagott egyet, majd visszasétálva hozzám rácsapott a fenekemre és adott egy kisebb löketet a víz felé. Előre bukdácsoltam, majd a vízhez közelebb érve letottyantam a földre és a kezemmel hátranyúlva rákjárásban iszkoltam vissza eredeti pozíciómba, ahonnan még biztonságosan szemlélhettem a tavat. Felálltam és leporoltam magam, majd elgondolkoztam. Ugyan... Hogy lehetnének ebben a pici tóban krokodilok, ráadásul pont itt? Nem reális. Biztosan csak túlaggódom. Ugye?

Közelebbtipegtem a vízhez és felszabadítva áramoltattam a chakrát a talpamba, mint amikor a fára próbáltam felmenni. Ekkor mintha csak a víz hőmérsékletét akarnám felmérni, lábujjhegyen léptem rá egyik lábammal a tóra. Visszahúztam tétován, mert elszállt a bátorságom. Újra nekirugaszkodtam ugyanígy, de nem láttam annak szándékát, hogy el akarna merülni a lábfejem, ezért összeszedtem a lélekjelenlétem és ráhelyeztem a testsúlyom. Abban a pillanatban, ahogy ránehezedtem, elszállt a kontroll és befogadta magába a víz a fél lábam. Normális esetben csak fél lábbal benne lenne ilyenkor az ember a vízben, de rólam beszélünk... A kint lévő lábam elcsúszott és esztétikusan belefejeltem a vízbe. Vettem egy nagy levegőt, mielőtt elmerülhetett volna az arcom a tavacskában. Amikor kiemeltem a fejem, szintén vettem egy nagy levegőt, mintha hosszas percek után most kapnék először utánpótlást. A merülésem pedig legjobb esetben ha tarthatott 5 másodpercig. Pánik tört rám és kapkodtam a levegőért az ijedtségtől. Ekkor jutott eszembe, hogy még mindig benne vagyok a vízben és riadtan másztam ki a tópartra. Azt hiszem, ez egy hosszabb folyamat lesz...

Terumi Mei Vas. Aug. 28 2016, 21:02

Sarkaiddal próbáltad fékezni az elkerülhetetlen utazást a víz irányába. Valósággal egy egész takaros kis öntözőcsatornát, esetleg a háborúra való tekintettel lövészárkot szántottál a földbe, ahogy Yuna széles vigyorával vonszolt magával a tópartra.
A vízen járkálós, keménykedős bemutató egész hatásosra sikeredett, de a krokodilokat felemlegetve nagyon is úgy tűnt, inába szállt a bátorságod. Szinte már vártad a pillanatot, ahogy az ormótlan vízigátorok előtörnek a vízfelszín alól és mestered valóságos bőrtáskát készít belőlük. Bár jól tudtad, hogy ez lehetetlen, mivel Yuna egy ujjal se ártana a természet drágalátos lényeinek, de azért lehet egy kroki simán beleszaladna egy leütésébe.
- Jajj Reina-chan.. a krokodilokat már régen áttelepítették! – Ült ki az arcára egy sátáni vigyor, majd ismét felkacagott, nyomatékosítva, hogy nem kell félned semmitől, míg őt látod, na meg persze a lenyűgöző rákjárásod is megjutalmazta egy rövidke tapsviharral és ujjongással.
Kezdeti bizonytalanságodat ökölbe szorított kezekkel figyelte, szurkolva magában, remélve, hogy hasonló korai sikereket érsz majd el, akárcsak a fára mászásnál. De nem. Úgy toccsantál bele a vízbe, ahogy az a búvár nagykönyvben meg van írva, mely látványán Yuna a tenyerébe temette arcát, próbálta visszafojtani azt a kirobbanó nevetést, melyet te nem hallhattál a víz alatt. Miután kiemelkedtél a vízből, mestered nyújtotta jobbját, hogy kisegítsen, majd egy nagyobbacska kendőt húzott elő erszényéből, s rád terítette azt. Boldogan mosolygott rád tovább, melyet minden egyes kudarcod után sem hagyott el az arca, megragadta ismét a kezed, s leültetek a tavacska partjára.
- Olyannak kell lenned, akár egy minta, amit a víz rajzol a folyóba, amikor átszalad a kövek között. Bár ne tévesszen meg a dolog, ez egy tó, de a víz valódi molekulái minden ezredmásodpercben lecserélődnek, de a minta órákig, vagy akár évekig megmarad. Légy te a minta, ki fennmarad, nem a víz alján, hanem itt fenn a tetején – Fogta meg a kezed, talán így könnyebb lesz ellazulnod a sugárzó napsütésben, csurom vizesen. – Az elképzelés jó volt, de indulj ki a folytonos változásból, molekulák, cserélődés, meg ilyesmik, amiket az előbb mondtam, tudod – Nyújtotta ki a nyelvét egy idétlen grimasszal, majd felpattant és lepocskolta magát is a tó vízével.
- Most már mind a ketten vizesek vagyunk, így nem kell aggódnod, hogy csak a te bugyid ázott át, az enyém is csupa víz. Úgyhogy láss neki ismét, én itt várlak, aztán ha süllyednél, majd elkaplak – Nyújtotta ki kezét feléd, készen állva az újabb fejesugrásodra, melyet ha elég sokszor ismételgetsz, még a végén benyújtja az ajánlásodat a Konohai úszócsapat részére.

**Hirano Reina** Kedd Aug. 30 2016, 14:36

Mikor újra a légzés biztos útját választottam, Yuna Sensei kisegített a vízből. Táskájából egy kendőt előkapva takargatott be, akár egy gondos anya, aki mindenre fel van készülve. Furcsa, hogy egy nő törődik velem. Jiro is gondoskodik rólam, nem arról van szó, de mégiscsak egy férfiról beszélünk és nem képes olyan odaadó lenni, mint egy nő... Mint egy anyuka. Már sokadjára mondtam csődöt a mai nap folyamán, de Yuna egy rossz szót nem mondott. Nem láttam lehervadni a mosolyt az arcáról. Ontotta magából a pozitív energiákat, amiből nekem is adott. Ragyogó szemekkel és egy mosollyal burkolóztam be a kendőbe, mindenféle veszélytől mentesítve. Megfogta a kezem ismét és leültetett a tópartra.

A kulcs talán az, ha a folyamatosságot tartom meg. Menni fog, ha az előrelépés nem szakítja meg a chakrám útját. Ha... Ha bízok magamban! Yuna keze mintha átadta volna nekem a tudást és az elszántságot, a küzdeni akarást. Egy bolondos arckifejezés után felszökkent mellőlem és összevizezte magát a tó vizével. Csak azért, hogy szolidaritást vállaljon velem, mégis olyan kedves és vicces gesztus volt tőle. Önfeledt kacagás hagyta el ajkaim és akaratlanul is mosolyra görbült a szám.

- Köszönöm, Yuna Sensei! - fejeztem ki hálám. Lehunytam szemem és eltemettem minden negatívat, ami a fejemben keringett. Éreztem a támogatását és óvó kezeit, ahogy egyengeti előttem az utat és nekem már csak végig kell mennem rajta. A kendőt visszaadtam tanítómnak és ismét felszabadítottam a chakrám. Eláramoltattam a lábamig, ezáltal egy réteget képezve a talpamra. Most nem hezitáltam, hanem ráhelyeztem a víztükörre a szandálom és léptem egyet. Stabil volt és úgy éreztem, meg tudom tenni a második lépést is. Rövidesen utánalendítettem a lábam, amin ugyanúgy jelen volt a felgyülemlett kék energiahalmaz. Összpontosítottam és azon vettem észre magam, hogy mind a két lábammal a víz felszínén állok! Annyira megörültem, hogy meg is feledkeztem arról, hogy nekem bizony tovább kéne sétálnom. Az nagy töltetű érzelmi löket megint megingatott és ismét a víz felé zuhantam. Ha a sensei nem kap el, akkor bizony még egyszer megmártózok a tóban.

Terumi Mei Vas. Szept. 04 2016, 23:11

- Szóra sem érdemes prücsök, ezért vagyok! - Kacsintott még egyet pajkosan, majd a vállára csapja a törölközőt, s úgy figyeli tovább, amint lehunyod szemeid, s belekezdesz legújabb ötleted megvalósításába.

Immár határozottan formáztad meg a chakra réteget a talpadra és léptél rá a víz felszínére. Oly annyira elmerültél az egész procedúrában, hogy szinte észre sem vetted, hogy egészen Yuna Senseitől mindössze két lépésnyire álltál meg a tavacska közepén. Mestered talán jobban örült, mint te a sikerednek, csak őt nem fenyegette az a következmény, hogy boldogságától meginogva boruljon egyenesen a vízbe. Még mielőtt ismét a parton kellett volna szárítgatnod magad és végképp eléri a pancsolós foglalkozás a célját, Yuna ragadta meg a vállad és állított talpra. Csak ott álltatok ketten a víz közepén.

- Bombaaa! - Kiáltotta Yuna, ahogy elrugaszkodott helyéről és egyenesen rád vetette magát, mire mind a ketten a vízbe borultatok. Ennyit a túlélt szárítkozásról, mely talán sejthetted: Úgysem fog elmaradni. Pár másodpercnyi víz alatti lubickolás és észhez térés után vigyorogva emelkedtetek a felszínre, ahol mestered boldogan ölelt magához. Tény, hogy hűvös volt a víz, de a nőből áradó szeretet még így is kellőképp felmelegített.

- Gratulálok, Reina-chan! Igaz, hogy még a fenntartásnak is folyamatosnak kell lennie, nem csak az akarásnak és a lépteknek. De összefoglalva, eszméletlenül teljesítettél, nagyon büszke vagyok! - Vázolta fel gondolatait, miközben kimásztatok a tóból, s mintha a folyamatossággal kapcsolatban csak úgy kiturkálta volna a te agyadból a képeket, hiszen ez a te ötleted volt. A törölközőt ismét rád borította, s ahogy a hajad törölgetted vele, feltűnt, hogy a sarkába egy szép stílusú „Y” van hímezve.

- Tartsd csak meg, majd eszedbe jut róla ez a kalandos nap és remélhetőleg én is - Csavarta ki hajából a vizet mosolyogva, majd ismét megragadta a kezed, mintha legjobb barátnők lennétek és elindultatok vissza a faluba. Pár percig csak kuncogtatok az eseményeken, majd Yuna megállt, s lóbálni kezdte a kezeteket.

- Tudod, most, hogy ennek vége, attól függetlenül bármikor meglátogathatsz! Természetesen ha szeretnél, vagy tanácsra van szükséged, esetleg edzenél, vagy csak kedved van velem együtt bolondozni, akárcsak a mai napon! - Darálta le neked szinte egy levegőre, majd sóhajtott egy nagyot és tovább folytatta a monológot.

- A falutól nem messze élek egy kisebb kuckóban a természet lágy ölén, szép kis kuckó, majd meglátod! Van pár állatkám, nem is pár, inkább rengeteg kicsi, nagy szőrös, nem szőrös és szerintem nagyon jól éreznéd ott magad! - Tért végül invitálásának legvégére, majd csendben várta ragyogó szemekkel a válaszodat, mely után tovább folytattátok az utat a falu oltalmazó falai közé.

// Gratulálok! Felírhatod az adatlapodra a függőleges és vízszintes terepen való megmaradást! Ezen felül, mivel régóta tartott ez a kis procedúra, +10 chakrát írok jóvá!

No meg kérek még egy utolsó reagot összegzésnek. Very Happy

//

**Hirano Reina** Hétf. Szept. 05 2016, 11:33

Sokkal biztosabban képeztem meg a kellő chakramennyiséget, ami a vízen való megmaradáshoz kellett. Yuna szurkolása bizonyára megtette a hatását. Két lépést téve örömmel nyugtáztam, hogy képes vagyok megmaradni a tavon. Ám egyensúlyom megingott örömömben és a víz felé zuhanva készültem fel sorsomra. Mikor már belenyugodtam, hogy megint alá fogok merülni, egy kéz nyúlt értem és tartott meg. Yuna egyenesbe emelt maga mellé és mikor már megnyugodtam, elordította magát és egy bombával belevetette magát a vízbe, és vele együtt engem is. Mondanom sem kell, hogy a hullámokon aztán lehetetlen megtartani az irányítást. Örültem, ha egyáltalán a nyugvó víztükrön sikerült megállnom, pláne nem úgy, hogy még rám is vetülnek. Bepottyantam a vízbe a tanítómmal együtt.

Ugyan hideg volt a víz, de valamiért jól esett megmártózni benne ezzel a bolondos nővel. Magához ölelt és büszkén heves gratulációba kezdett. Igazából nekem kéne gratulálnom neki, mert nem vagyok egy könnyű eset. Az pedig, hogy ennyi időt szánt rám és nem törődve a kudarcaimmal ugyanúgy biztatott, egyszerűen becsületre méltó. Mát azt vettem észre magamon, hogy én is feladtam sokszor, de ő egy percre sem. Végig hitt bennem. Kimásztunk a tóból és ismét rámterítette a törölközőjét. Elkezdtem szárítkozni és ahogy törölgettem a hajamat, a szemem megakadt egy hímzett Y-on. Kacifántos volt, de nem túldíszített. Pont olyan esztétikus, amilyennek lennie kellett. Senseiem bizonyára ezt észrevette és közölte, hogy megtarthatom. Igazán kedves gesztus, s mint ahogy azt mondta, mindig eszembe jut majd ez a nap, ha rá fogok nézni.

- Köszönöm Yuna Sensei, igazán kedves tőled. - tettem el a törölközőt különösebb megfontolás nélkül a felszereléseimmel együtt a táskámba, amit még a patak partján hagytam. Megragadta a kezem és együtt indultunk vissza Konoha felé. Átbeszéltük a nap eseményeit és jókat kacagtunk együtt a bukásaimon. Visszagondolva tényleg egy két lábon járó balszerencsétlenség vagyok, de legalább próbálkozom. Kézen fogott sétánk ritmusát Yuna karjának lóbálása szakította meg, ami az enyémet is magával rántotta, ahogy mentünk.

- Mindenképp benézek majd! - felelném boldogan lelkes meghívására. - ... Hacsak nem tévedek el útközben. - ráncolnám homlokom és igyekezném eltárolni az információkat, amit rámzúdított. Azért az erdő szélén lévő házikó elég tág fogalom... De őszintén remélem, hogy lesz még dolgom vele. Mellette olyan egyszerű boldognak lenni!

// Köszönöm szépen a mesélést! A 10 chakrán és az elsajátított dolgokon kívül felírnám még Yuna törölközőjét is az adatlapomra, ha már nekem adta. :3 //

**Ishihara Aki** Pént. Okt. 28 2016, 01:46

Várakozás közben a környezetemet figyeltem. Láthatóan nem volt nagy forgalom a mai napra, mert alig egy pár ember haladt el mellettem. Közbe egy kicsit elgondolkoztam a dolgokon. Az utóbbi időben nincs sok dolgom. Igazából rendes csapatba se voltam hosszú ideje. Mivel Akane jelenleg máshol van, így Reinával közös csapatunk nem nagyon lett összehívva az utóbbi időben. Kíváncsi vagyok, hogy mi lehet most vele. Miközben ezen elmélkedtem két ember haladt el előttem. Egyenest a a kapu felé vették az irányt és át haladtak rajta. Ruhájuk egyszerű civil volt. Manapság nem sok ilyet látni. Legtöbben nem nagyon mernek a falakon kívülre menni és ha valami miatt mégis utazniuk kell, akkor is inkább kereskedő karavánokhoz csatlakozva mozognak. Szerencsére a Tűz országa nem vált háborús zónává, legalábbis egyenlőre, de az utóbbi időben egyre jobban érezni lehet a feszültséget a levegőben. Miközben a két elhaladó alakot figyeltem, hirtelen egy érintést éreztem a vállamon. Testem egy kicsit megrezzent a meglepetésnek köszönhetően, azonban a következő pillanatban ösztönösen mozgásba lendült. Kezemet rátettem az idegen csuklójára, majd hirtelen felálltam és megpróbáltam mögé mozogni úgy, hogy közbe kicsit kicsavarom a kezét. Ha ez jól megy másik kezemet a hátára teszem és nyomást fejtek ki rá. Ha minden a terveim szerint halad, akkor egy olyan pozícióba kényszerítem, amiből aligha van esélye kiszabadulni. Mikor jobban szemügyre veszem a "támadómat", akkor látom, hogy konohai fejpántot visel. Rögtön belém hasít a felismerés, hogy ő lehet az akivel találkoznom kellett itt. Rögtön el is engedtem a kezét, azonban enyhén meglöktem a hátát.
- Soha, de soha ne csinálj ilyet még egyszer! Szerencséd volt, hogy időben észrevettem a fejpántod, mert különben lehet nem úsztad volna meg sérülés nélkül.
A mondandóm után hagyom, hogy elmondja, amit akar. Bemutatkozik, majd közli az észrevételét, miszerint én is a küldetés miatt jöttem ide. Micsoda megfigyelési képességek, főként, hogy még a nevemet is tudta, tehát aligha lehetek más miatt itt. Ráadásul az is elég zavaró, hogy én miért is nem kaptam információt a küldetésről vagy a társaimról. Hamarosan egy újabb alak jelent meg. Ezúttal egy nő. Láthatóan taktikai mellényt viselt. Szimplán abból nehéz megmondani, hogy chuunin vagy jounin rangú-e az illető, azonban már első pillanatban sejtettem, hogy ő lesz a vezetőnk. Kezében pálcikára felszúrt gombócokat evett, majd lazán elsétált mellettünk. Egy kicsit meglepődtem, talán tévedtem vele kapcsolatban és csak egy más feladat miatt járt erre. Azonban ez a feltételezés is hamar megdőlt, mikor intett nekünk és hívott minket. Gyors ismertetést kaptunk a helyzetről, azonban ez elég hiányosnak éreztem. Hamar meg is adta a lehetőséget arra, hogy kérdezni lehessen és rögtön rá is vetettem magamat a lehetőségre.
- Első körben jó lenne egy bemutatkozás - kezdtem is neki, talán nem épp a legszebb stílusban, azonban a bemutatkozást elfelejteni sem éppen illendő dolog.
- Ezen felül jó lenne egy kicsit több információ. Mit kell érteni azon, hogy "elharapóztak a dolgok"? Ez sok mindent jelenthet. Ahogy mondta pár fickó érkezett, tehát gondolom, hogy ők a gond központja. Azonban ez nem magyarázza meg, hogy pontosan mi is történik ott. Jó lenne tudni, hogy egy teljes felkelésről beszélünk, vagy mindössze pár emberről, akik nem hagyják békésen élni az embereket.
Egy kis időre megálltam, majd újra felszólaltam.
- Ha jól értem a dolgokat, akkor csak mi ketten fogjuk ezt a küldetést végezni?
Ha ez igaz, akkor nem kell különösen komoly ellenállásra számítani, legalábbis remélhetőleg. Mikor felajánlja az íróeszközt a kezemet kinyújtom, hogy elvegyem.

Ajánlott tartalom

Határmenti falu