Határmenti falu

Mini Küldetés
Helyszín: Határnenti Falu


Akatsuki(Nana)


Chakraszint:122
Felszerelés: 
- Egyszerű ruházat, Ninja szandál, Fekete Maszk
- Övtáska(5 kunai, 5 shurriken, 10 senbon, 3 füstbomba)
- Robbanójegyzet(10db)
- 1db Ninjato(tekercsbe pecsételve)






~ Merre, merre, merre? ~ a faluközpontban bámészkodva egyenlőre semmire se jutok a munkával kapcsolatban. Egyértelműen zöldfülű vagyok ebben a szakmában, de nem gondoltam volna, hogy ennyire tanácstalan leszek. Nem is tudom igazából, hogy mire számítottam, de ezen a ponton már nincs mit tenni. Talán ha eleget bóklászom a városban, meghallok valami szóbeszédet, esetleg kiszúrok pár gyanúsabb alakot...
...vagy egy srácot, aki egyáltalán nem illik a városba. 
~ Egyértelműen shinobi lehet, de fejpánt nélkül. Talán törvényenkívüli, mint én, de az is lehet, hogy a célpontokkal áll kapcsolatban. ~ gondolom végig a srácot elnézve, amit igyekszek természetes bámészkodásnak színlelni. Egyenlőre működik. 
A srác nem álldogál sokáig egy helyben, hanem céltudatosan elindul, én pedig kissé lemaradva követem, egészen egy kocsmaszerűségig. 
~ Talán találkozni fog valakivel. ~
A srác után pár pillanattal én is belépek, a többi lakost pedig egy egyszerű biccentéssel köszöntöm. Szerencsémre nem nagyon törődnek velem, hála a Hengének, ezzel pedig esélyt kapok a fülelésre. 
Vagy épp az erődemonstráció megtapasztalásának, aminek láttán ösztönösen hátralépek egyet, ahogy mindenki más is. 
A srác nemcsak shinobi, hanem látszólag jártas a raitonban, és a hangneméből ítélve igencsak veszélyes alak lehet. Olyan, aki könnyedén lecsapná a fejemet, ha okot adok rá. 
~ Ha tényleg őt kell elintéznem, akkor nagy bajban vagyok. ~ gondolom végig, szerencsére a félelmet nem kell elrejtenem, hiszen mindenki alaposan frászt kapott ettől az alaktól. Nekem ennyi információ azonban elég is, azonnal elhagyom az épületet, és jobb híján a városközpontba térek vissza. 
~ Szedd össze magad, kislány! Túléltem már rosszabbat is, szóval nincs ok az aggodalomra! Csak nyugi. ~ 
Pár pillanat alatt sikerül összeszedjem magam, és még valami tervszerűséggel is elő tudok állni, aminek kulcsfontosságú része az a bizonyos srác. 
Biztosan valami módon kapcsolódik a célpontokhoz, még ha csak üzletel is velük, szóval annyi a dolgom, hogy továbbra is a sarkában maradok. Így talán lesz min elinduljak. 
~ Fesd az ördögöt a falra. ~
A raiton használó látszólag végzett a kocsmában, és visszatér a városközpontba...méghozzá hozzám. 
Zsebretett kézzel tart felém, és mikor megáll mellettem, egy pillanatra megfagy a vér az ereimben. 
~ Lebuktam. ~ bár az arcomra egy meleg mosolyt erőltetek, a srác könnyedén átlát a trükkömön, ami nem is olyan nehéz. 
Ezután halálosan megfenyeget. 
~ Teljesen más súlycsoportban vagyunk, és pontosan tudja, miért vagyok itt.... ~ az arcomról leolvad a mosoly, a következő gondolatomtól pedig kissé oldalra billentem a fejemet. ~..., de ez semmit se jelent. Már egyszer megöltek, és ameddig ezt meg nem bosszulom, nem fogok meghalni. ~
A következő pillanatban a jutsu feloldásra kerül, ezzel felfedve valódi kilétemet, bár a srác ezzel nem mehet sokra. Csak egy lányt láthat, vörös köpenyben, maszkkal az arcán, nem épp barátságos tekintettel. 
- Azért vagyok itt, hogy elintézzek pár kellemetlen tényezőt. - mondom, kissé elmélyített hanggal, közben a felemás szemeimet szinte belefúrom az ő tekintetébe. - Ha az utamba állsz... - itt a ruhám ujjába dugott kunai gyorsan a kezembe csúszik. -...akkor véged. - fejezem be a saját fenyegetésem. 
Bár minden bizonnyal sokkal erősebb nálam, ő ezt nem tudja, és ez így jó. 
Ha veszélyesnek hisz, akkor talán odébbáll, de annyi is elég, ha látja, nem félek tőle. Viszont ha tényleg abba a bandába tartozik, ami ellen küldtek, annak nagyon rossz vége lesz.

//Alvilági Üzletek - Miniküldetés //


Az erődemonstráció elkerülhetetlen ebben a világban, hisz egy ninját legyen az shinobi vagy kunoichi az ereje határozza meg. A rejtett falvakban az efféle erődemonstráció már a rangokban megmutatkozik ezzel elárulva egy személyről, hogy nálunk feljebb van a hierarchikus sorrendben.
~ A mi világunkban nincsenek rangok, csak a puszta erő mely besorol minket a helyünkre a megátalkodottak között. ~ Vonja le magában a következtetések míg a vándor, vagy is most már egyértelműen kunoichi fel nem oldja a Hengét és megnem fenyegeti hősünket. ~ Van vér a sunájában. ~ Mosolyodik el Kurono a fenyegetés hallatán. ~ Tényleg azt hiszi egy ilyen kislány, hogy egy súlycsoportban van velem?...~ Alaposan végig méri a lányt. Kissé alacsonyabb lehet mint ő, vörös köpeny, fekete maszk, nem épp barátságos felemás szemű tekintet. ~…Érdekes. Van benne potenciál. ~ Ha Kurono jobban belegondol, talán Hana annakidején ezért fogadta szárnyai alá a céltalan Kuronot. ~ Sok mindenre megtanítottál Hana, de igazi célokat nem adtál nekem. Csak az álmaidat követtem a helyett, hogy sajátjaim lettek volna. ~ Jegyzi meg magában a démoni istennő üres hagyatékát.  Ám nem lehet elfelejteni, hogy most halálosan megfenyegették. – Elintézz pár kellemetlen tényezőt? – Nevet fel Kurono halkan ekkor toppan be a képbe még egy hölygemén, akinek a fél szeme el van takarva. ~ Gyors… ~ Jegyzi meg Kurono, és kissé kellemetlenül érzi magát, hogy ennyire leengedte védelmét és képesek voltak őt meglepni. ~ ….És erős. Vajon mit akarhat? ~ Kurono szúrós tekintettel néz a nőre, de csupán egy pillanat erejéig. – Vissza térve a kellemetlen tényezőre… - Kurono szándékosan nem foglalkozik a nő „meglehet oldani harc nélkül” mondatára, mivel amúgy sem tervezett harcolni, legalább is egyenlőre nem, úgy tűnik társai akadtak. – Kíváncsi vagyok milyen kellemetlen tényezőkre gondolsz. Úgy tűnik most már mindenki felfedte magát… - Néz a betorpanó nőre is. – Szóval talán tiszta vizet önthetünk a pohárba. – Itt sóhajt egyet. – Kurono vagyok, és érdekes módon azért vagyok ebben az isten háta mögötti városban, hogy teljesítsem a megbízásom és elkapjak pár illegális szereket árusító egyént…. – Itt sóhajt még egyet. – Ti jöttök. – Jegyzi meg és várja a hölgyemények válaszát. Reméli nem ellenségeket tisztelhet bennük, de felvan készülve, hogy bármikor hátrébb ugorjon egy támadás esetén, amire mindkét féltől számít.
 
//Elnézést a mennyiségért egyenlőre ennyi telet munkaidőbe. //

Mini Küldetés
Helyszín: Határnenti Falu




Akatsuki(Nana)




Chakraszint: 122
Felszerelés:  
- Egyszerű ruházat, Ninja szandál, Fekete maszk
- Övtáska(5 kunai, 5 shurriken, 10 senbon, 3 füstbomba)
- Robbanójegyzet(10db)
- 1db Ninjato(tekercsbe pecsételve)






Elvesztettem minden emlékemet, a teljes múltamat, tehát tapasztalatlan vagyok. Egy teljes év kellett ahhoz, hogy a romhalmaz állapotomból felépüljek, tehát fizikailag hátrányban vagyok. Cserben hagytak, elárultak, az egyetlen ember aki az oldalamon állt már halott, tehát magamra maradtam. Nincs semmim és senkim, csupán egy név, ami elég motivációt ad ahhoz, hogy sose adjam fel, hogy ne hátráljak meg semmitől. Nekem pedig ennyi elég.
A raitonhasználó nyílvánvalóan sokkal erősebb, sokkal tapasztaltabb nálam, és könnyedén el is hiszem, hogy képes lenne megölni. Ha valóban vele kell megküzdjek, akkor a megbízás egy roppant csúnya fordulatot fog venni, de ha nem, akkor az is elég, ha a tudatára adom, hogy nem hat meg a fenyegetése. Legalább is nagyon szeretném, hogy ezt higyje, de ahogy a Hengén, látszólag ezen is átlát.
~ Ez nem jó, nagyon nem jó. ~ bár igyekszem minél jobban elrejteni a valódi érzéseimet, a srác arckifejezése a nevetésével kombinálva nagyon rossz érzést kelt bennem. Nem véletlenül futottunk össze.
~ Nagyon gyors. ~ reflexesen lépek hátra, mikor a semmiből felbukkan egy félszemű nő, akinek az érkezése hatására már majdnem védekezésre emelem a kezem.
~ Hála az égnek. ~ a nő szavai roppant megnyugtatóak, aminek köszönhetően a jelenléte is az.
 "Megoldani harc nélkül", ez jelen esetben egy igen jó tervnek tűnik. Igaz, egyáltalán nem bízom benne, de látszólag valóban el akarja kerülni a harcot, valamint ha végezni akart volna valamelyikünkel, megtette volna.
- Kellemetlen tényezők alatt néhány olyan alakot értek, akik rossz helyen üzletelnek. Feltételezem, ugyanazokról beszélünk. - válaszolom nyugodt hangsúllyal, miután a raitonhasználó, Kurono javaslatára tiszta lappal kezdünk. - A nevem pedig Akatsuki. - fejezem be a bemutatkozást, közben a kunait visszacsúsztatom a ruhám ujjába, jelezve a bizalmat. Igaz, az utóbbi csak színjáték, és bármelyik pillanatban visszakerülhet a fegyver a kezembe. 
Bár látszólag hasonló, esetleg pontosan ugyanabból a célból érkeztünk, én egyikükben se bízok. A lehető legkisebb mértékben sem. Lehet hogy csak színjáték az egész, és rövidesen egymás torkának fogunk esni. Lehet hogy mégis közös a célunk, de ki tudja, hogy nem-e szúrnak majd hátba némi pénz miatt. 
~ Nem bízhatok egyikükben sem, csak magamban. Ezt a nehezebb úton tanultam meg. ~
Amint az újdonsült "beszélgetőpartner" is bemutatkozik, a dolgok igencsak mozgásba lendülnek, elvégre róla még semmit se lehet tudni. Talán ő pont a célpontokkal van, esetleg Konoha küldte őt. 
A támadás esélyét nem vetem el, és ha bármelyikük is próbálkozik valami ilyesmivel, még ha csak egymás ellen is, azonnal hátraugranék, a kunai pedig a kezembe kerülne.

//Elnézést a késésért//
 
Kurono végig hallgatja mindkét shinobi társát. 
~ Tehát Akatsuki és Emiko. ~ Jegyzi meg magában fejébe vésve a neveket, hogy egy esetleges árulás esetén tudja kit kell keressen. 
~ Úgy tűnik én vagyok a legbeszédesebb. ~ Találkozott már Kurono pár elveszett ninjával és senki sem volt annyira mosolygós és beszélgetős, mint ő.
 ~ Talán ez lenne az egyediségem? ~ Gondolkodik el egy pillanatra, miközben hallgatja Emikot. Felüti a fejét a nő megjegyzése. 
~ Öröm hallani, hogy van egy szenzor a csapatban. Vajon mióta figyelhetett? ~ Vonja le a következtetést Kurono, hisz járt a kocsmában, a falu központban most már másodjára van itt a mai nap, tehát Emiko vagy követte, vagy valamiféle szenzor képességre gyanakszik hősünk, de gondolatait még nem fedné fel. 
– Igen. Azt az információt kaptam, hogy Sungakure felé mentek. Ott akarják értékesíteni az árut. – Fordul Emiko felé. 
– Ha már így összetalálkoztunk akkor mehetnénk ténylegesen együtt. – Vet egy mosolyt a fekete maszkos lány felé. 
– Szerintem induljunk is. Bár engem felettébb nem zavar ha átkelnek a határon, de határon belül az erdős részen még elkaphatjuk őket meglepetésből. – Mondja el nem túl elegánsan és részletesen megfogalmazott tervét. Kurono tudja, hogy sosem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt eltervezik így ő mindig az improvizációt választja. – Felőlem indulhatunk is. – Azzal Kurono átvág a két nő között és sétálva megindul Sungakure felé, amerre a célpontok tartottak. 
– Na gyertek. – Jegyzi meg a csapat egyetlen férfi tagjaként. Úgy tűnik rá marad az irányítás, vagy ha nem is marad de önkényesen magáénak titulálja. 
~ Az második megbízás ahol én vezetek. Remélem most jobban sikerül. ~  Fejében végig fut a Bishamon bázisál történt incidens, ami után hosszú időt ült Kirigakure fegyházában. 
– Egyébként hogy tetszett az erődemonstárcióm a kocsmában Emiko? – Kérdezi mialatt a három fős csapat kiért a faluból. A falu határán kívül Kurono ninja tempora várt, hogy betudják hozni a lemaradás remélhetőleg a lányok is követik. 
– Ha valaki észreveszi őket egyből jelezzen és megállunk. Ez bármilyen más kellemetlen tényezőre is igaz. – Adja ki az utasítást Kurono, miközben a kis csapat halad előre.


//Mindenki csak addig rja, hogy megindultuk. Köszönöm//

Mini Küldetés
Helyszín:Határnenti Falu
Akatsuki(Nana)
Chakraszint: 122
Felszerelés: 
- Egyszerű ruházat, Ninja szandál, Fekete maszk
- Övtáska(5 kunai, 5 shurriken, 10 senbon, 3 füstbomba)
- Robbanójegyzet(10db)
- 1db Ninjato(tekercsbe pecsételve
Ilyen nincs, de tényleg. Ahogy látszik, mindhármunk pontosan ugyanazért jött ide, ráadásul mindhárman pontosan ugyanakkor futottunk össze. Legalább is Emiko és Kurono szavai erre utalnak, de ismételten, nem bízhatok bennük, főleg nem a nőben. A semmiből bukkant fel, látszólag szemmel tartott minket egy ideje, szóval ő roppant gyanús. Kurono pedig igencsak járatosan mozgott a környéken, látszik rajta hogy nem először csinál ilyet. Bár az is lehet, hogy csak túlzottan paranoiás vagyok, és valóban ugyanaz a feladatunk.
Ez persze nem jelent semmit se.
~ Kurono és Emiko, az újdonsült "csapattársaim". Vajon mi járhat a fejetekben? ~ kérdezem magamban, közben egy kicsit lenyugszom. Bár a védelmemet sose engedhetem le, a harc elmarad, így kicsit felengedhetek. Egy kicsit.
~ Érdekes. Egyikőjük se kérte, hogy mutassam meg az arcom, pedig látszólag együtt fogunk dolgozni. ~
Miután a bemutatkozást letudjuk, Kurono voltaképp kinevezi magát a csapatfőnöknek, mondjuk ez nem zavar annyira, sőt még egy kicsit örülök is neki. Legalább ő tud valamit a célpontokról, valamint a kora ellenére igen tapasztaltnak tűnik, szóval nincs gond. Így legalább elkerülhetem a beszélgetést, valamint hátul maradva van eséllyem felmérni őket.
~ Kurono tapasztalt, veszélyes, és...fura. Az előbb halálosan megfenyegetett, most pedig mosolyogni kezd. Nem is néz ki rosszul, sőt az előbbi mosolya kissé bizalomgerjesztő volt. Talán pont ez teszi őt veszélyessé. ~ egy pillanatra rátekintek a srácra, majd indulás után igyekszem hátul maradni.
~ Emiko fürge és...nem is tudom, kissé rejtélyesnek tűnik. Valami nem stimmel vele, de egyenlőre nem tudom még mi. Vele nagyon óvatosnak kell lennem, eddig ő a leggyanúsabb. ~ összegzek mindent amit tudok, ami sajnos nem sok, valamint kissé zöldfülűnek érzem magam közöttük.
Szinte semmi tapasztalatom nincs ilyesmik terén, azt se nagyon tudom, mire kellene odafigyeljek pontosan. Mindössze annyit tudok, hogy egyetlen másodpercre se engedhetem le a védelmemet, és nem számíthatok az ő segítségükre.
~ Nekem nincs szükségem csapatra, társakra, vagy ilyesmikre. Az sose végződik jól. Sose.

[b]Mini Küldetés[/b]
[i]Helyszín:[/i] Határnenti Falu
[i]Akatsuki(Nana)[/i]
[b]Chakraszint:[/b] 122
[b]Felszerelés: [/b]
- Egyszerű ruházat, Ninja szandál, Fekete maszk
- Övtáska(5 kunai, 5 shurriken, 10 senbon, 3 füstbomba)
- Robbanójegyzet(10db)
- 1db Ninjato(tekercsbe pecsételve)
Kissé meglepő a tény, hogy mindannyiunkat pontosan ugyanaz a megbízás vezetett erre a helyre, vagy hogy pont az elejénél össze is futottunk, de az indulás után ez voltaképp lényegét veszíti. Talán még szerencsésnek is mondható a helyzet, tekintve hogy nekem ez az első ilyen megbízásom, valamint hogy egy éve nem dugtam ki a fejem a kunyhó védelméből, ami pedig azelőtt volt, az köddé vált.
Talán pont ez az oka annak, hogy miközben fáról-fára, ninjatempóban haladunk a cél irányába, valami megmagyarázhatatlan élénkséget fedezek fel magamban. A testem minden apró izma szinte sikít az örömtől, szinte alig tudom megállni, hogy ne gyorsítsak a tempón. A mosolyomat a maszkom miatt nem kell visszatartanom.
Bár idegenekkel, elveszett shinobikkal vagyok körülvéve, végre elememben érzem magam, és mivel én zárom a sort, a hátbaszúrástól se kell tartanom. Az érzékeim élesek, a testem készen áll bármire.
~ Ki hitte volna, hogy egy év keserves, fájdalmas, és kíméletlen edzés után ilyen jól esik küldetésre menni. Még ilyen társakkal is. ~ állapítom meg magamban, mikor is az említett társak egyike valami igen váratlant tesz.
~ Mi? Ő most.. ~ bár a maszktól nem látszik, a hirtelen döbbenettől a mosolyomat egy teljesen összezavarodott arckifejezés veszi át. Kurono szavai roppant meglepnek, de amit utánna tesz és mond, az végérvényesen, és igen látványosan összezavar, méghozzá nem is kicsit. Elvétek egy lépést, megbotlok, de még időben sikerül korrigálni a hibát, ezzel elkerülve a kínos pofáraesést.
~ Egy valószínűleg bűnözőként ismert shinobi mégis hogy lehet ilyen...ilyen fura? ~ mozgás közben ismét megakad a szemem Kurono-n, aki megállás nélkül mosolyog.
~ Nem tűnik hamisnak, sőt nagyon is valódi. De egy törvényen kívüli nem lehet ilyen boldog, szórakozott, és kedves. Vagy mégis? ~ a gondolataim megállás nélkül Kurono körül forognak, ahogy próbálom megfejteni őt, közben pedig rájövök egy igen kellemetlen tényre:
Fogalmam sincs, mit is kellene tenni ilyen helyzetben. A múltammal együtt a legtöbb szociális képességemet is elvesztettem a fejsérülésem miatt, és a harci tudásommal ellentétben ez nem jött vissza.
Azok után, ami velem történt, és amilyen utat választottam magamnak, egy pillanatra se merült fel bennem a "barátkozás" és a "cseverészés" gondolata.
Gyorsan rá is jövök, miért.
~ Nincs szükségem barátokra, társakra, vagy bármi nemű "kötelékre". Bármennyire is fáj, egyedül maradtam, és csak magamra számíthatok. ~ eszembe jut a számtalan varrat és heg a testemen, amik öröké emlékeztetnek, mi történik, ha megbízok valakiben.
A kezdeti örömmámor elmúlik, a gondolataim pedig visszatérnek a küldetésre, és a támadásra való felkészülésre.
~ Bárcsak...

//Hellóka! Beugrottam egy meglepetés posztra  //

Hőseink tehát sebesen szelték az erdőt, faágról faágra haladva, amikor megtalálták az első nyomokat, amik a célpontjaikhoz vezették őket. Megálltak egy pillanatra, majd Emi szavaira a semmiből egy ücsörgő, lábát lógató férfi termett nem messze előttük egy faágon.
 - Megérkeztetek hát - szólalt meg mély hangján a méretes termetű, rövidre nyírt barna hajú és borostás férfi - Már vártalak titeket. Pontosan tudom, hogy mi szél hozott erre titeket. Ártalmatlanítani akarjátok a srácokat, akik meglógtak Hatomaru elől. Ártalmatlanítani akarjátok az én megbízóimat. Namármost... Felvehetem itt veletek a harcot, de a megbízóim nem akarnak felesleges vérontást - egyem a szívüket -, így egy ajánlattal járulok elétek. Valószínűleg Hatomaru nem avatott be titeket teljesen a részletekbe. A srácok Hatomaru alatt dolgoztak, s rájöttek egy megoldásra, amivel hatékonyabban, de olcsóbban tudnak dolgozni. Hatomaru elé terjesztették az ötletet, nagyobb részesedést kérve, az öreg azonban átverte őket és megpróbálta meggyilkolni őket a tárgyaláson - ahonnan én mentettem ki őket. Menekülőre fogták, most pedig itt vagyunk. Lefogadom, hogy Hatomaru még csak azt se mondta meg, hogy mennyi pénzt fog adni a kis kalandotokért. A célja minden bizonnyal az, hogy ti elintézzétek a piszkos munkát, majd titeket is eltegyen láb alól. Az a gerinctelen féreg gondolkodás nélkül meggyilkoltat mindenkit, aki nem ért egyet vele, vagy akár csak nem  szimpatikus neki, így rémuralmat teremtve a környéken. Az ajánlat tehát a következő: ahelyett, hogy mi itt szórakozunk, inkább menjünk el és üssük ki Hatomarut a véres trónjából együtt. Az én megbízóim jobban fizetnek Hatomarunál, ezt garantálhatom. Ha sikerül a felfuttatni a fiúkat a környékén, abból mind csak profitálhatunk. Szóval akkor az ajánlatot elfogadjátok... - emelte jobb kezét válla fölé, rántotta meg bal kezével a mellkasán átfutó szíjt, így jobb tenyerébe ugrasztva pengéje markolatát, amit aztán lassan előhúzott hüvelyéből - ...vagy a nehezebb, és ostoba utat választjátok! - csillant meg az előrántott penge a napfényben. 

Mini Küldetés
Helyszín: Határnenti Falu
Akatsuki(Nana)
Chakraszint: 122
Felszerelés:
- Egyszerű ruházat, Ninja szandál, Fekete maszk
- Övtáska(5 kunai, 5 shurriken, 10 senbon, 3 füstbomba)
- Robbanójegyzet(10db)
- 1db Ninjato(tekercsbe pecsételve)






A kunyhóból való kiszabadulás okozta szabadságérzet, a fáról-fára ugrás okozta örömmámor, és még Kurono meglepő szavai is rövid gyógyírként szolgálnak a sebeimre. A sebeimre, amikről azonnal eszembe jut, hogy pontosan miért is vagyok itt, és hogy miért is kerültem ebbe a helyzetbe. 
~ Csak a pénz, és a képességeim letesztelése, csak pénz és harc. Semmi több. ~ a cél megállás nélkül ismétlődik a fejemben, miközben igyekszem felzárkózni a tempójukat gyorsító "társaim" mellé. Még sikerül is elcsípjek valamicskét a szóváltásukból, ami megmozgat egy kissé. 
Bár elköteleztem magam a célom mellett, és nem barátkozni jöttem ide, valamiért mégis meg akarom fejteni a másik kettőt. Hogy vajon miféle ember lehet igazából Kurono, akinek a viselkedése felettébb érdekes. Vagy hogy vajon mi járhat most épp Emiko fejében, mi motiválhatja őt igazán. 
~ Ehhez még nem kell megbíznom bennük. A küldetés után biztosan szétváluk, de legalább emlékezzek valamire belőlük. ~ a gondolatmenetemet félbeszakítja Emiko figyelmeztetése, amit szinte azonnal követ egy ismeretlen alak felbukkanása, és a csapat azonnali megállása. 
~ Kezdődik. ~ bár még egyik oldal se tesz semmit se, én alaposan megnézem magamnak az idegent, aki az "üdvözlése" alapján nem véletlenül van itt. És még van több is, ami alaposan elgondolkodtat. 
~ Hatomaru... Az alak, aki felbérelt... Való igaz, a tekercsben szó sem esett a fizettségről, valamint akik átadták a munkát nem tűntek túl erősnek.... Nem hihetem el csak úgy a szavait az idegennek, de van benne némi értelem. Ez pedig azt jelenti, hogy ez a Hatomaru az igazi bűnös. Gyűlölöm az árulókat. ~
Miközben elgondolkodom az idegen ajánlatán, majd az utánna érkező alternatíván, Kurono voltaképp mindenki előtt eldönti a helyzetet. 
~ Átállás egy nagyobb ár megszabásával. Üdv a törvényenkívüliek világában kislány. ~ a gondolatomat egy gyors pillantással zárom Kurono felé, aki ellen biztosan nem nyerhetnék, így ha akarnám, se lenne bölcs döntés az "ostobábbik" választ adni. 
A gyors pillantás viszont hosszabbra nyúlik, mikor Kurono ismét meglep. Ezúttal nem jó értelemben. 
~ Most...ezt komolyan kimondta? ~ a maszk miatt nem látható, de az arcomra kiül a döbbenet, a kezem egy pillanatra pedig megremeg. Azzal a fajta remegéssel, mikor vissza kell fogjam magam, hogy ne vágjak valakit arcon. 
~ Az még érthető lenne, hogy a második út mellett döntőket meg kell ölnie, de...hogy ilyen nyíltan kimondja, árajánlattal együtt?! ~ egy pillanatra szükségem van, hogy lenyugodjak, nehogy valami meggondolatlant tegyek. Utánna az idegen felé nézek.
- Elfogadom az ajánlatot, feltéve hogy igazak a szavai. - jelentem ki határozottsággal a hangomban. 
Utánna Kuronora nézek. 
- Vajon hány társadat ölhetted meg aprópénzért? - a hangom elég halk, hogy csak ő hallja, kivéve ha Emiko hallgatózni kezd. A halk szavaim színtiszta megvetést tükröznek, akárcsak a tekintetem is. A kezem ismét megremeg egy kicsit, de ezúttal is visszatartom a kényszert, hogy bemossak neki. 
~ Most már tudom, milyen ember vagy.  ~ a tekintetemet végérvényesen leveszem róla ~ Vajon tényleg ilyen ember vagy? Aki bárkit képes megölni egy kis pénzért, legyen az idegen vagy a saját társad? Utánna pedig mosolyogva költöd el a pénzt? ~
Maga az árulás gondolatától is rosszul vagyok, de Kurono megnyílvánulását már nem hagyhattam szó nélkül. Hatomaru ellen fordulni egy dolog, de ez? 
~ Te vajon milyen ember vagy, Emiko? ~

Mini Küldetés
Helyszín: Határnenti Falu
Akatsuki(Nana) 
Chakraszint: 122
Felszerelés: 
- Egyszerű ruházat, Ninja szandál, Fekete maszk
- Övtáska(5 kunai, 5 shurriken, 10 senbon, 3 füstbomba)
- Robbanójegyzet(10db)
- 1db Ninjato(tekercsbe pecsételve)




A döntés tehát megszületett, mikor Emiko is úgy dönt, Hatomaru ellen fordul. Hogy pontosan miért, a pénzért, vagy az idegen szavaiért, vagy csak a túleroő miatt, nem tudom, de jelenleg ez másodlagos. Jelenleg annak is örülök, hogy nem kell egymás torkának esnünk, de ha még erre is került volna a sor, én adtam volna neki egy esélyt a lelépésre. Nem úgy, mint egyesek. 
~ Na persze. Ha "rossz" döntést hozok, azonnal megölsz a tíz százalékodért. ~ jegyzem meg gondolatban, Kurono megjegyzése hallatán. Egy röpke ideig farkasszemet nézek a mosolygós sráccal, akinek hirtelen eltűnik a mosolya, és kiadja a "parancsot" az indulásra. Én megvárom amíg elindul, csakis akkor mozdulok meg én is. 
~ Nem árulod el a társaid? Nem is tervezed? Hazug, pénzéhes féreg. ~ indulás után egyszerűen nem tudok lehiggadni, vagy a tekintetemet levenni Kurono-ról. Legszívesebben megütném, de egy másik gondolat meggátol ebben. 
~ Bár, hiába nem ismerem Hatomarut, mégis most én voltaképp elárultam őt. Akkor mennyiben vagyok jobb nála? ~ menet közben gyorsan végigpillantok a társaságon, akik közül senkit se lehet jó embernek nevezni. Kurono, aki most ölt volna meg egy kis extráért. Emiko, akinek a csendessége valami komoly titokra utalhat. Az idegen, aki lehet hogy csak átver minket. És persze önmagamra. ~ Bár engem árultak el, most mégis itt vagyok, éppen elárulom a munkaadómat. Akkor én is rossz ember lennék? ~ egy röpke pillanatra elszáll a haragom, és belegondolok a jelenlegi helyzetembe. Hiszen bármit is gondolok magamról, én is törvényenkívüli vagyok. A faluba se térhetek vissza, főleg nem azután, amit tervezek megtenni. Nem állhatok bosszút, hogy azután mosolyogva azt mondjam "Jó ember vagyok". 
~ Ez az életem mostantól. A kívülállók közé kerültem, akikben semmi becsület sincs, akik bármi okból elárulják a saját társaikat. ~
Egy kis időre még a gondolataim is elcsendesednek, ahogy megpróbálom megemészteni a gondolatot. Hogy magam is söpredék vagyok.
De nem tudom elfogadni, mert gyorsan ráébredek, hogy ez ostobaság. A világ nem csak fekete és fehér, az emberek se csak jók és rosszak. 
~ Attól, mert valami okból ide kerültünk, nem kell lélektelen szörnyekké válnunk. Nevezhetnek kívülállóknak, bűnözőknek, árulóknak, de nem vagyunk szörnyek. Emberek vagyunk. ~ kicsit rákapcsolva Kurono mellé sietek, aki nemigen törődik semmivel se. ~ Emberek vagyunk. És van bennünk hűség, legalább egymás iránt. Kell hogy legyen. ~ 
Egy pillanatig nézem a komor srácot, akinek el akarom hinni a szavait. Vagy legalább tudni az igazat. A teljes igazságot. 
- Kurono. - hívom fel magamra a figyelmét, igaz kissé még feldúlt vagyok, de nem miatta. - Ha a társadnak tartasz.... Ha nem tervezed elárulni a társaidat.. Akkor ne mondj mégegyszer olyat, hogy tíz százalékért megölsz minket. - mondom ki nyíltan, minden körítés nélkül. Ezt érzem, nem tartom vissza, és nagyon remélem, hogy megérti a mondandómat. 
Persze az is lehet, hogy csak egy naiv idióta vagyok, akinek fogalma sincs a világ működéséről. 
De attól még ember vagyok.

//Alvilági Üzletek – Mini küldetés//
 
A kis csapat halad előre újabb megbízójuk után, akit én is követek a magam szomorú arckifejezésével. Komorrá vált a hangulat, mindenki a gondolataiba burkolódzott. Mindenkit felizgattak valamilye formában az események. Emiko is csak nyugtázza Kurono szavait, viszont a legérdekesebb fordulat az, hogy ezt az egészet Akatsuki törte meg. Felzárkózott hozzám. – Kurono… - Szólít meg Akatsuki, aminek nagyon örülök a történtek után. – „Ha a társadnak tartasz…Ha nem tervezed elárulni a társaidat… Akkor ne mondj olyat, hogy tíz százalékért megölsz minket. – Nem enyhén lepett meg a dolog, és egy pillanatra el is merengtem a saját kijelentésemen, de nem találok benne hibát.
- Ohh hogy az! Azt arra mondtam, hogy majd segítek azoknak a srácoknak, hogy beinduljon az üzletük. Abból kértem tíz százalék részesedést. – Magyaráztam el Akatsukinak a helyzetet, miközben megfogtam a karját és megpróbálom lelassítani annyira, hogy Emiko mellé érjünk. Arckifejezésemre visszatért a mosoly és az öröm. Felüdülés volt hallani, hogy a rossz tekintetek csak egy egyszerű félre értés volt.
- Emiko. Te is úgy értetted, hogy tíz százalékért levágnálak? – Teszem fel gyermekiesen egyértelmű kérdésem, a tőlem megszokott mosollyal fűszerezve. Természetesen a választ megvárom és csak azután szólalok meg ismét.
- Tudom mi hárman nem ismerjük még egymást…annyira, de azt kell mondjam, hogy ha ennek vége sajnálattal válok el tőletek. – Talán kissé megható lehet, viszont beszéd közben egy pillanatra elbambultam.  ~ Megint egyedül leszek… ~ Eddig lehet, hogy magányos farkasként éltem az életem, de csak azért, mert Hana magamra hagyott, vagy is elragadták tőlem.
- Tudom lehet már kicsit sok vagyok… - Mondja mosolyogva. – Mindig inkább barátokra, mint sem gyilkoló társakra vágytam. Viszont ahogy szerintem nektek is, úgy nekem is dolgom van. Le kell vágnom annak az átkozott kígyó Kabuto fejét, amiért… - Itt el is akad a szavam egy pillanatra. – Amiért elvette tőlem a mesterem. – Szándékosan nem mondtam ki Hana nevét, neki talán nagyobb a rossz híre, mint nekem és ő amúgy is egy igazi gyilkológép. Magamban már lezártnak tekintem a dolgokat, de személyesen is meguntam ennek az álnoknak a cselszövéseit.
- Ahh bocsánat csak megint elragadtak az érzelmek… - Mondom kedvesen.
- Ha már itt tartunk ti ezután merre mentek tovább? – Talán korai a jövőt tervezgetni, de a kedves kérdéseknek sok sincs határa Kurono számára.


Közben a kis csapat is megérkezik, az eddig szótlan megbízóval. Vissza tértünk oda, ahonnan elindultunk a kis határmenti falu mellé. Az ipse itt megálljt intett, majd felénk fordult.
- Hát elérkeztünk az igazság pillanatához is. – Az termett pasas egy kisebb tekercset vett elő, majd előttünk a földre tette. A falu alaprajza és mellette a kis kocsma alaprajza látszik, ami első ránézésre nem is annyira bonyolult. A szembe tűnő a nagy alapterületű pince rész lehet.
- Amint látjátok a kocsma csak első ránézésre az. A pincében van kialakítva Hatomaru rejteke, minden féle luxus cikkekkel megfűszerezve. – Itt tart egy kis hatásszünetet, amíg végig mérhetjük az alaprajzokat, illetve előhúz két ninja info kártyát és átadja a két lánynak.
- Ők Hotamaru testőrei. Kazuke és Haru. – Jegyzi meg nektek, ahogy a kártyára néztek láthatjátok, hogy mindketten ninja használók és ráadásul A szinten.
- Hotamaru minden nap délután végig megy a falun, és beszedi az adóit, miközben zaklatja az itt lakókat. – Felmerülhet a kérdés, hogy Konoha miért nem tette el eddig láb alól, de talán az eddigi háború vonta el róla a figyelmet, és eddig még nem intézkedtek vele kapcsolatban. Ez most a mi feladatunk lesz. Ha azt nézzük talán a „gonoszak” is tehetnek valami jót, még ha csak saját céljuk, a pénz érdekében is teszik azt, vagy az én esetemben egy hosszabbtávú üzlet lehetőségével.
- Minden bizonnyal ebben az időben kell elcsípnünk őt. – Jegyzem meg a többiek felé, és ahogy felnézzek az égre valószínűleg Hotamaru adóbeszedő útja is hamarosan kezdetét veszi.
- Na lányok valakinek valami terv? – Teszel fel a kérdést feléjük mosollyal az arcomon.
// Kihara Nana (Akatsuki) – Kérlek te alkosd meg Kazuke karakterét, technikákkal akár külsővel.
 Hyuuga Emiko – Kérlek te alkosd meg Haru karakterét, Nanához hasonlóan.
Technikákat, elemi beállítottságokat, mindent rátok bízok. Ezek azok az infok magyarán, amit a kártyákon láttok.  ???? //

Mini Küldetés
Helyszín: Határnenti Falu
Akatsuki(Nana)
Chakraszint: 122
Felszerelés:
- Egyszerű ruházat, Ninja szandál, Fekete maszk
- Övtáska(5 kunai, 5 shurriken, 10 senbon, 3 füstbomba)
- Robbanójegyzet(10db)
- 1db Ninjato(tekercsbe pecsételve)

Nincs nemzetem, nincs otthonom, se családom, vagy akár barátaim. Összetört és mindent elvett tőlem az a személy, akit a társamnak nevezhettem egykor. Elárult, és talán pont ezért tartom nagyon fontosnak a hűséget, legalább a csapattársak között, még ha az a csapat ideiglenes is. Igaz, én magam is elárultam a megbízómat, de ez még nem jelenti azt, hogy egy lelketlen árulóvá kell válljak, aki csak magához hűséges. Azért, mert mind törvényenkívüliek vagyunk, akik valamilyen okból hátat fordítottak a saját nemzetüknek, még nem válunk hűtlen férgekké.
Vagy legalább is van valami hűség bennünk a jelenlegi csapattársaink iránt.
Pontosan ebben a hitben közlöm a nyers véleményemet Kurononak, akiben a szavai alapján biztosan akad némi emberség, és nem egy pénzéhes gyilkológép. Bár hozzá intézem a szavaimat, a véleményem a hűségről ugyanúgy szól Emikonak is.
~ Sose árulnám el a saját társaimat, és remélem ti se. ~
A szavaim után Kurono arcára visszatér a mosoly, majd kiderül egy elég érdekes tény. Félreértettem őt.
~ Teljesen mást értett az ajánlata alatt? ~ elsőre alig tudom elhinni amit hallok, nem is vagyok képes elhinni, de Kurono itt nem fejezi be.
Az érintésétől kissé összerezzenek, pedig csak le akar lassítani, hogy Emiko is felzárkózhasson hozzánk.
~ Hosszú ideig biztosan nem leszek képes teljesen megbízni valakiben, de... Emberek vagyunk, és megvan a magunk oka, amiért ide kerültünk. Nem mindenki egy áruló hulladék. Ők legalábbis nem. ~ gondolom végig, miután Kurono megnyílik előttünk, és most először valamiért teljesen őszintének tűnik. A szavai után egyszerre szégyellem el magam az ostoba megítélésem miatt, és nyugszom meg a shinobi őszintesége miatt.
~ Nem bízhatok meg benne ilyen egyszerűen, de nem is kell tartanom attól, hogy elárulna. ~ az arcomon megjelenik egy mosoly, és egy pillanatra még az is felötlik bennem, hogy leveszem a maszkom.
- Nekem valamit el kell intézzek Konohában. - felelem Kurono kérdésére ~ Valakit el kell intézzek. ~ teszem hozzá gondolatban, bár Kuronoval igazából hasonlóak a céljaink. Ami pedig Emikot illeti, van egy olyan érzésem, hogy neki is nyomós oka van, ami miatt most kívülálló.
Az út további részében visszatér az életerő a tagjaimba, és a faluba visszaérve ezt alaposan ki is fogom majd használni.
~ Pont ahol elkezdődött. ~
Az idegen elkezdi felvázolni a helyzetet, miközben én előszedem a rejtett kunaimat, majd másik kettőt is, és robbanójegyzeteket erősítek rájuk. Az elmém eközben teljesen elcsendesedik, most csak a jelen feladat a legfontosabb.
~ Két testőr, a lakosság beavatkozására nem kell számítani. ~ foglalom össze a hallottakat, majd megnézem a kapott kártyát, aminek tartalmától tátva marad a szám. Még szerencse, hogy van rajtam maszk, különben mindenki látná a meghökkenésemet.
~ Nagyon erős. Egyedül biztos nem lenne ellene esélyem. ~ megpróbálok nyugalmat erőltetni magamra, hiszen pont ez az, amiért idejöttem. Kipróbálni magam.
- A figyelem elterelése, majd gyors támadás minden irányból. - vetem fel, bár remélem Emikonak van konkrétabb terve is.
////Kazuke:
- Fuuton: Daitoppa
-
Doton: Iwagakure no Jutsu
-
Doton: Shinjou Zanshu no Jutsu
-
Doton: Gansetsukon
-
Tsuchi Bunshin no Jutsu
-
Doton: Doroku Gaeshi
-
Doton: Fusha no jutsu
- Doton: Ganchuusou
- Doton: Kootetsu Karada
//Külsőt nemigen sikerült tervezni  

Az események sodródtak a maguk módján és a nézeteltérések is tisztázásra kerültek. Hála istennek. Nem meglepődtem meg Emiko hozzá szólásán, sőt a legnagyobb igazságnak találtam, ami ezen a küldetésen elhangzott.
- Köszönöm a bizalmat. – Mondtam mosolyogva Emikonak, közben Akatsuki kezét is elengedtem.
A történetem, vagy is inkább kisebb célom hallatán Emiko elfordította a fejét egy pillanatra.
~ Valamit leplez. Találkozhatott már vele. ~ Jegyzem meg magamban. Kabuto mindenkiben mély nyomott hagy ez nem vitás. Amerre jár csak fájdalmat és kínt okoz amiben még örömét is leli.
~ Éppen ezért kell megállítani. ~ Gondolom magamban, de nem kérdezek rá Emikonál a dolgokra, legalább is Akatsuki jelenlétében és a jelenlegi szituációban biztos, hogy nem. Valószínűleg mély érzelmek vannak mögötte. Sebek, melyeket most nem lenne tapintatos felszakítani, még ha csak most ismerkedtek is meg. Talán ezt hívják figyelmességnek a másik iránt.
~ Hmm… Mi dolgod lehet Konohában? ~ Gondolom magamban, Akatsuki célját meghallgatva.
- Akatsuki. Még egyszer elnézést a félre értésért. – Mondom mosolyogva.

A terv hamar megfogalmozódott a lányokban, ami az egyszerűség elvét követi.
- Talán ránk nem számít. ­– Töröm én is a fejem. Majd az ipse is feláll a megjegyzésemre.
- Ez esetben én leszek a nyerő csalétek. – Szól közbe ő is bár még a nevét sem tudjuk. Minden bizonnyal nem is szándékozik elárulni, ami már önmagában gyanús lehet.
- Biztos, hogy nem. – Válaszolok vissza rögvest.  – Te vagy a garancia a pénzükre, ha te meghalsz, akkor nem lesz ki fizessen és értelmetlen az egész. – Jegyzem meg miközben letérdelek a térképhez.
- Akkor itt kapjuk el. – Mutatok az egyik kereszteződésre ami „T” alakban végződik.
- Én leszek a csalétek. Úgy is mindig fejjel megyek a falnak. -  Mondom mosolyogva. Jobbnak érzem a saját életemet kockáztatni, mint a szép lányokét, habár Akatsuki arcát még nem láttuk.
- Lányok mi lenne ha a tetőről felügyelnétek a dolgod. Megpróbálom szét ugrasztani őket. A fő célpont Hatomaru ha ő megvan, akkor a többiek minden bizonnyal feladják. Rosszabb esetben nem. – Mondom el javaslatomat, majd várom a válaszokat.
 
A:
- Akkor induljunk! – Jelentem ki, abban az esetben ha mindenki egyetértett a megfogalmazódott tervvel. A kijelölt hely felé veszem az irányom, gyors ninja tempóban a tetőkön ugrálva. Remélhetőleg a lányok is követnek.
- Emiko. Új barátunkat a te társaságodra bíznám. Kérlek vigyázz rá. -
Adom ki önkényesen kijelölt vezetői posztom által a „parancsot”. Szándékosan húztam az utolsó pillanatig. Nem szeretném ha megélhetésem forrása bármikor meglógna. Kicsivel a cél vége előtt remélhetőleg szétválunk és mindenki felveszi a maga pozícióját. A célszemély is a megfelelő helyen és időben tartózkodik, így úgy tűnik akciónk sínen halad.
- Kon’nichiwa – Szólítom meg a magam kedves mosolyával Hatomarut és kíséretét. Külsőleg az ipse leírásai egyeztek a kíséret személyeivel, és remélhetőleg a további információk is helyesek voltak.

B:
Amennyiben a tervet ellenezné valaki, és lenne jobb javaslata úgy meghallgatom és megvitatjuk annak helyességét.  

Mini Küldetés
Helyszín: Határnenti Falu
Akatsuki(Nana) 
Chakraszint: 122
Felszerelés: 
- Egyszerű ruházat, Ninja szandál, Fekete maszk
- Övtáska(2 kunai, 5 shurriken, 10 senbon, 3 füstbomba)
- 3 robbanójegyzetes kunai
- Robbanójegyzet(7db)
- 1db Ninjato(tekercsbe pecsételve)






A Határmenti falu, ahol az egész elkezdődött, és ahol valószínűleg véget is ér. Nem mondhatom, hogy számítottam erre, de a küldetés elfogadása óta eltelt idő alatt szinte semmi se úgy történt, ahogy elképzeltem. Nem számítottam arra, hogy két másik törvényenkívülibe futok majd bele, azt pedig sose hittem volna, hogy meg is fogok bízni bennük. 
Ahogy Emiko is mondta, talán máskor már teljesen másképp fogunk egymásra tekinteni, jelenleg viszont társak vagyunk, még ha csak kis időre is. Nekem ez bőven elég, talán több is, mint hittem. 
A tisztázások után jó érzés fog el a többiekkel kapcsolatban, és azon gondolkodom, hogy szívesen megismerném őket jobban. Persze ostobaság az egész, a küldetés után mindannyiunk megy a saját irányába, talán legközelebb már ellenségekként futunk össze. A gondolat attól még fennáll. 
De az ismerkedéssel várni kell, most fontosabb dolgunk van. 


~ Vajon ennyi elég lesz ellenük? ~ gondolkodom a megalakult tervet hallgatva, amivel kapcsolatban kételyeim vannak. Kurono lesz az elterelés, aki szétugrassza majd őket, mi pedig támadunk. Vagy valami hasonló, a terv eme részében nem vagyok teljesen biztos, ahogy abban sem, hogy pontosan hogy is fog lejátszódni a dolog. Emiko, Kurono, és talán még az idegen is elég erősnek tűnik ahhoz, hogy jelentős kárt tudjanak okozni, de én? 
~ Talán pár másodpercre le tudom foglalni az egyik testőrt. Talán elég lesz, ha szerencsénk van. ~ a fejemben lassan megszületik egy kisebb képlet a támadásra, de az csak pár pillanatra lesz elég. Hogy utánna mi lesz, azt nem tudom, de lényegében pont ezért is jöttem. Hogy kipróbáljam magam éles harcban, mielőtt Konohába megyek. Ha pedig itt, ezekkel szemben sikerül megállnom a helyem, Bandot elintézni semmiség lesz. 
És nekem csak ez számít. 


A terv elfogadása után Kuronot követve a célterület felé indulunk, ahol a többiekhez hasonlóan pozícióba helyezkedem. 
~ Menni fog. ~ mély lélegzetek után sikerül lenyugtatnom magam valamennyire, az aggodalom helyét pedig valami más veszi át. Az enyhe izgalom. 
A sebhelyekkel borított lábaim egyszerre remegni kezdenek, arra várva, hogy teljes erőbedobással mozoghassanak. A karjaim ugyanezzel a lelkesedéssel várják a használatba vételt, lassan pedig az egész testem készen áll. 
~ Az igazság pillanata.