Re: Határmenti falu

**Kihara Nana** Pént. Okt. 26 2018, 12:00

Mini Küldetés
Helyszín: Határnenti Falu

Akatsuki(Nana)

Chakraszint:122
Felszerelés:
- Egyszerű ruházat, Ninja szandál, Fekete Maszk
- Övtáska(5 kunai, 5 shurriken, 10 senbon, 3 füstbomba)
- Robbanójegyzet(10db)
- 1db Ninjato(tekercsbe pecsételve)

~ Merre, merre, merre? ~ a faluközpontban bámészkodva egyenlőre semmire se jutok a munkával kapcsolatban. Egyértelműen zöldfülű vagyok ebben a szakmában, de nem gondoltam volna, hogy ennyire tanácstalan leszek. Nem is tudom igazából, hogy mire számítottam, de ezen a ponton már nincs mit tenni. Talán ha eleget bóklászom a városban, meghallok valami szóbeszédet, esetleg kiszúrok pár gyanúsabb alakot...
...vagy egy srácot, aki egyáltalán nem illik a városba.
~ Egyértelműen shinobi lehet, de fejpánt nélkül. Talán törvényenkívüli, mint én, de az is lehet, hogy a célpontokkal áll kapcsolatban. ~ gondolom végig a srácot elnézve, amit igyekszek természetes bámészkodásnak színlelni. Egyenlőre működik.
A srác nem álldogál sokáig egy helyben, hanem céltudatosan elindul, én pedig kissé lemaradva követem, egészen egy kocsmaszerűségig.
~ Talán találkozni fog valakivel. ~
A srác után pár pillanattal én is belépek, a többi lakost pedig egy egyszerű biccentéssel köszöntöm. Szerencsémre nem nagyon törődnek velem, hála a Hengének, ezzel pedig esélyt kapok a fülelésre.
Vagy épp az erődemonstráció megtapasztalásának, aminek láttán ösztönösen hátralépek egyet, ahogy mindenki más is.
A srác nemcsak shinobi, hanem látszólag jártas a raitonban, és a hangneméből ítélve igencsak veszélyes alak lehet. Olyan, aki könnyedén lecsapná a fejemet, ha okot adok rá.
~ Ha tényleg őt kell elintéznem, akkor nagy bajban vagyok. ~ gondolom végig, szerencsére a félelmet nem kell elrejtenem, hiszen mindenki alaposan frászt kapott ettől az alaktól. Nekem ennyi információ azonban elég is, azonnal elhagyom az épületet, és jobb híján a városközpontba térek vissza.
~ Szedd össze magad, kislány! Túléltem már rosszabbat is, szóval nincs ok az aggodalomra! Csak nyugi. ~
Pár pillanat alatt sikerül összeszedjem magam, és még valami tervszerűséggel is elő tudok állni, aminek kulcsfontosságú része az a bizonyos srác.
Biztosan valami módon kapcsolódik a célpontokhoz, még ha csak üzletel is velük, szóval annyi a dolgom, hogy továbbra is a sarkában maradok. Így talán lesz min elinduljak.
~ Fesd az ördögöt a falra. ~
A raiton használó látszólag végzett a kocsmában, és visszatér a városközpontba...méghozzá hozzám.
Zsebretett kézzel tart felém, és mikor megáll mellettem, egy pillanatra megfagy a vér az ereimben.
~ Lebuktam. ~ bár az arcomra egy meleg mosolyt erőltetek, a srác könnyedén átlát a trükkömön, ami nem is olyan nehéz.
Ezután halálosan megfenyeget.
~ Teljesen más súlycsoportban vagyunk, és pontosan tudja, miért vagyok itt.... ~ az arcomról leolvad a mosoly, a következő gondolatomtól pedig kissé oldalra billentem a fejemet. ~..., de ez semmit se jelent. Már egyszer megöltek, és ameddig ezt meg nem bosszulom, nem fogok meghalni. ~
A következő pillanatban a jutsu feloldásra kerül, ezzel felfedve valódi kilétemet, bár a srác ezzel nem mehet sokra. Csak egy lányt láthat, vörös köpenyben, maszkkal az arcán, nem épp barátságos tekintettel.
- Azért vagyok itt, hogy elintézzek pár kellemetlen tényezőt. - mondom, kissé elmélyített hanggal, közben a felemás szemeimet szinte belefúrom az ő tekintetébe. - Ha az utamba állsz... - itt a ruhám ujjába dugott kunai gyorsan a kezembe csúszik. -...akkor véged. - fejezem be a saját fenyegetésem.
Bár minden bizonnyal sokkal erősebb nálam, ő ezt nem tudja, és ez így jó.
Ha veszélyesnek hisz, akkor talán odébbáll, de annyi is elég, ha látja, nem félek tőle. Viszont ha tényleg abba a bandába tartozik, ami ellen küldtek, annak nagyon rossz vége lesz.

**Hyuuga Emiko** Szomb. Nov. 03 2018, 18:38

[Alvilági üzletek - Mini küldetés]

A két ninja nem tudhatta, hogy egy szinte mindent látó szem figyelte őket. Emiko még mindig tisztes távolságban maradt, Byakuganját aktív állapotban hagyta, mert mindenről értesülni akart, ami a falu központjában történik. Pontosan emiatt látta a kis kocsmai erődemonstrációt, ami igencsak felkeltette az érdeklődését. Rajtuk kívül még mászkált pár shinobi a környéken, de nem voltak sokan, itt pedig csak hárman képviselték a chakrahasználók táborát.
*Érdekes, nem igazán rejti el a képességeit. Egyelőre tovább figyelek, aztán meglátom, mégis merre tovább.* Miután ezt megbeszélte magával, chakrát irányított a lábába és felszaladt az egyik ház tetejére. A lapos tető pont neki kedvezett, valamint így kevesebb esélye volt arra, hogy belefusson nem kívánatos személyekbe. A civilek között is lehetett fejvadászok, muszáj volt óvatosnak lennie.
A helyzet egyre csak fokozódott, amikor a Raiton használó kilépett a kocsmából és elindult, egyenesen át a falu központján. A Hyuuga lány még több chakrát koncentrált megmaradt szemébe és igyekezett a lehető legjobban felmérni helyzetet. A fiatalabb, kevesebb chakrával rendelkező ninja láthatóan lebukott. Emiko szeme előtt tisztán látszott a folyamat, ahogy a kunoichi feloldotta a Henge no Jutsut.
*Okos, álcázza magát. Van még mit gyakorolnia, de később biztosan bele fog jönni a megfigyelésbe.*
A civilek egyelőre nem vettek tudomást a kibontakozó harcról, csakhogy könnyen félre mehettek volna a dolgok. A jounin eddig a tető alacsony pereme mögött próbált fedezéket találni, azonban egyre inkább hajtotta a vére, hogy lépjen közbe és akadályozza meg az eseményeket.
*Feladatom van, arra kéne koncentrálni!* Belső hangja figyelmeztetőn csendült fel. *Talán sikerül lerendezniük halkan a nézeteltérésüket, vagy akármit is csinálnak.* Próbálta nyugtatni magát és másra figyelni. Közben feltűnt neki, hogy egyre inkább bújik ki a fedezéke mögül, láthatóvá téve magát a kíváncsi szemeknek. Gyorsan hátrált egy kicsit, hogy újból eltűnjön.
*Megfogadtam, hogy a magam dolgával fogok törődni, egyedül könnyebb dolgozni. Viszont lehet, hogy segíthetnek. Esetleg hasonló feladat miatt lehetnek itt és hasznos információval szolgálhatnak.* Gondolatmenete végére kikapcsolta Dojutsuját és elővette a kontaktlencsét, amivel halvány ibolyaszín lélektükrét rejtette el. Korábbi kék árnyalatát kapta vissza a szeme, így már nem lehetett megmondani, hogy Emiko a híres Hyuuga klánhoz tartozik.
Chakrát irányított végig a testén és a Shunshin no Jutsuval egyenesen a két shinobihoz érkezett meg. Arcára semlegesség ült ki, de gyorsan végignézte mindkét ninját.
- Szerintem meg lehetne oldani harc és feltűnés nélkül - ejtette ki száján a szavakat és várt a reakciókra. Reménykedett benne, hogy jobb belátásra térítette a fiút és a lányt.

**Hazukage Kurono** Hétf. Nov. 12 2018, 16:44

//Alvilági Üzletek - Miniküldetés //

Az erődemonstráció elkerülhetetlen ebben a világban, hisz egy ninját legyen az shinobi vagy kunoichi az ereje határozza meg. A rejtett falvakban az efféle erődemonstráció már a rangokban megmutatkozik ezzel elárulva egy személyről, hogy nálunk feljebb van a hierarchikus sorrendben.
~ A mi világunkban nincsenek rangok, csak a puszta erő mely besorol minket a helyünkre a megátalkodottak között. ~ Vonja le magában a következtetések míg a vándor, vagy is most már egyértelműen kunoichi fel nem oldja a Hengét és megnem fenyegeti hősünket. ~ Van vér a sunájában. ~ Mosolyodik el Kurono a fenyegetés hallatán. ~ Tényleg azt hiszi egy ilyen kislány, hogy egy súlycsoportban van velem?...~ Alaposan végig méri a lányt. Kissé alacsonyabb lehet mint ő, vörös köpeny, fekete maszk, nem épp barátságos felemás szemű tekintet. ~…Érdekes. Van benne potenciál. ~ Ha Kurono jobban belegondol, talán Hana annakidején ezért fogadta szárnyai alá a céltalan Kuronot. ~ Sok mindenre megtanítottál Hana, de igazi célokat nem adtál nekem. Csak az álmaidat követtem a helyett, hogy sajátjaim lettek volna. ~ Jegyzi meg magában a démoni istennő üres hagyatékát. Ám nem lehet elfelejteni, hogy most halálosan megfenyegették. – Elintézz pár kellemetlen tényezőt? – Nevet fel Kurono halkan ekkor toppan be a képbe még egy hölygemén, akinek a fél szeme el van takarva. ~ Gyors… ~ Jegyzi meg Kurono, és kissé kellemetlenül érzi magát, hogy ennyire leengedte védelmét és képesek voltak őt meglepni. ~ ….És erős. Vajon mit akarhat? ~ Kurono szúrós tekintettel néz a nőre, de csupán egy pillanat erejéig. – Vissza térve a kellemetlen tényezőre… - Kurono szándékosan nem foglalkozik a nő „meglehet oldani harc nélkül” mondatára, mivel amúgy sem tervezett harcolni, legalább is egyenlőre nem, úgy tűnik társai akadtak. – Kíváncsi vagyok milyen kellemetlen tényezőkre gondolsz. Úgy tűnik most már mindenki felfedte magát… - Néz a betorpanó nőre is. – Szóval talán tiszta vizet önthetünk a pohárba. – Itt sóhajt egyet. – Kurono vagyok, és érdekes módon azért vagyok ebben az isten háta mögötti városban, hogy teljesítsem a megbízásom és elkapjak pár illegális szereket árusító egyént…. – Itt sóhajt még egyet. – Ti jöttök. – Jegyzi meg és várja a hölgyemények válaszát. Reméli nem ellenségeket tisztelhet bennük, de felvan készülve, hogy bármikor hátrébb ugorjon egy támadás esetén, amire mindkét féltől számít.

//Elnézést a mennyiségért egyenlőre ennyi telet munkaidőbe. //

**Kihara Nana** Szer. Nov. 14 2018, 11:29

Mini Küldetés
Helyszín: Határnenti Falu

Akatsuki(Nana)

Chakraszint: 122
Felszerelés:
- Egyszerű ruházat, Ninja szandál, Fekete maszk
- Övtáska(5 kunai, 5 shurriken, 10 senbon, 3 füstbomba)
- Robbanójegyzet(10db)
- 1db Ninjato(tekercsbe pecsételve)

Elvesztettem minden emlékemet, a teljes múltamat, tehát tapasztalatlan vagyok. Egy teljes év kellett ahhoz, hogy a romhalmaz állapotomból felépüljek, tehát fizikailag hátrányban vagyok. Cserben hagytak, elárultak, az egyetlen ember aki az oldalamon állt már halott, tehát magamra maradtam. Nincs semmim és senkim, csupán egy név, ami elég motivációt ad ahhoz, hogy sose adjam fel, hogy ne hátráljak meg semmitől. Nekem pedig ennyi elég.
A raitonhasználó nyílvánvalóan sokkal erősebb, sokkal tapasztaltabb nálam, és könnyedén el is hiszem, hogy képes lenne megölni. Ha valóban vele kell megküzdjek, akkor a megbízás egy roppant csúnya fordulatot fog venni, de ha nem, akkor az is elég, ha a tudatára adom, hogy nem hat meg a fenyegetése. Legalább is nagyon szeretném, hogy ezt higyje, de ahogy a Hengén, látszólag ezen is átlát.
~ Ez nem jó, nagyon nem jó. ~ bár igyekszem minél jobban elrejteni a valódi érzéseimet, a srác arckifejezése a nevetésével kombinálva nagyon rossz érzést kelt bennem. Nem véletlenül futottunk össze.
~ Nagyon gyors. ~ reflexesen lépek hátra, mikor a semmiből felbukkan egy félszemű nő, akinek az érkezése hatására már majdnem védekezésre emelem a kezem.
~ Hála az égnek. ~ a nő szavai roppant megnyugtatóak, aminek köszönhetően a jelenléte is az.
"Megoldani harc nélkül", ez jelen esetben egy igen jó tervnek tűnik. Igaz, egyáltalán nem bízom benne, de látszólag valóban el akarja kerülni a harcot, valamint ha végezni akart volna valamelyikünkel, megtette volna.
- Kellemetlen tényezők alatt néhány olyan alakot értek, akik rossz helyen üzletelnek. Feltételezem, ugyanazokról beszélünk. - válaszolom nyugodt hangsúllyal, miután a raitonhasználó, Kurono javaslatára tiszta lappal kezdünk. - A nevem pedig Akatsuki. - fejezem be a bemutatkozást, közben a kunait visszacsúsztatom a ruhám ujjába, jelezve a bizalmat. Igaz, az utóbbi csak színjáték, és bármelyik pillanatban visszakerülhet a fegyver a kezembe.
Bár látszólag hasonló, esetleg pontosan ugyanabból a célból érkeztünk, én egyikükben se bízok. A lehető legkisebb mértékben sem. Lehet hogy csak színjáték az egész, és rövidesen egymás torkának fogunk esni. Lehet hogy mégis közös a célunk, de ki tudja, hogy nem-e szúrnak majd hátba némi pénz miatt.
~ Nem bízhatok egyikükben sem, csak magamban. Ezt a nehezebb úton tanultam meg. ~
Amint az újdonsült "beszélgetőpartner" is bemutatkozik, a dolgok igencsak mozgásba lendülnek, elvégre róla még semmit se lehet tudni. Talán ő pont a célpontokkal van, esetleg Konoha küldte őt.
A támadás esélyét nem vetem el, és ha bármelyikük is próbálkozik valami ilyesmivel, még ha csak egymás ellen is, azonnal hátraugranék, a kunai pedig a kezembe kerülne.

**Hyuuga Emiko** Vas. Dec. 02 2018, 21:35

//Elnézést a késésért, legközelebb megpróbálok hamarabb írni!//

A helyzet pattanásig feszült, Emi mégsem aggódott egy percig sem. Korábban felmérte a terepet, sőt még a két ninját is, vagyis nagyjából tisztában volt az erőviszonyokkal. Bár még így sem garantálhatta, hogy komolyabb harc nélkül kikeveredik a helyzetből. Látszólag egyikük sem akart békésebb megoldás felé elmenni. Az volt az érzése, igazából csak egy pillanatra ismerték el a jelenlétét. Szerencséjére emiatt kiderült, hogy ugyan azzal a megbízással érkeztek ide mind a hárman.
*Az ilyen ügyeket valóban több shinobival végeztetik el, vagyis nem tévedtem az ittlétükkel kapcsolatban.* Miközben erre gondolt, kicsit távolabb lépett, mert ezzel próbálta enyhíteni a felgyülemlett feszültséget - már amennyire ez lehetséges volt. Kissé feljebb emelte kezeit, mintegy megadásképpen. Persze esze ágában sem volt harc nélkül feladni, ha arra került volna a sor, csakhogy pont ő beszélt harc nélküli megoldásról.
*Vajon jól tettem, hogy közbeléptem?* Kérdezte magától, miközben figyelt a két ninjára. Elég lehetett egyetlen rossz mozdulat, hogy visszatérjenek a kiindulási pontra. *Pedig megfogadtam, hogy egyedül fogok dolgozni, főleg az átok miatt, de ha már ennyire belekeveredtem, nem táncolhatok vissza.* Folytatta tovább gondolatmenetét, mintha teljesen egyedül állt volna a főtéren.
- Bármilyen hihetetlenül hangzik, engem is azért küldtek, mert akad errefelé pár kellemetlen alak, akik igencsak szúrják a szemét valakinek, vagy valakiknek - mondta el a Hyuuga ittlétének célját. - Utólagosan elnézést kérek a belépőm miatt, viszont ha magunkra vonjuk a figyelmet, elképzelhető a lebukásunk.
Hangját kicsit lejjebb vette, majd fejével a lézengő civilekre bökött. Akatsuki és Kurono is ugrásra készen vártak, hátha mégis próbálkozik valamivel a másik. A jounin persze egyiküket sem hibáztatta, ráadásul a háború utóhatásai is érezhetőek voltak. Egyébként Emiko figyelme sem lankadt, egyelőre semmiféle jelét nem mutatták a támadásnak, ám ez később változhat.
- Emikonak hívnak - tette még hozzá, mintha most jutott volna eszébe elmondani a nevét.
*Nem biztos, hogy jó ötlet volt elárulni az igazi nevemet, még ha a teljeset titokban is tartottam.*
- Ha már egy a célunk, talán összedolgozhatnánk. Persze nem kötelező, csak javaslatot tettem. Mellesleg nekem fogalmam sincs innen merre, viszont te Kurono... - fordította el kicsi a fejét a fiú felé. - Nos, úgy néztél ki, mintha céllal indultál volna meg.
*Jól van, hivatalosan is elment az eszed Emi! De talán ez nem lesz olyan, mint a legutóbbi csapatos kirándulásom.* Belső hangja élesen és figyelmeztetően csengett, mégis agyának hátsó részére száműzte a kételyeit.

**Hazukage Kurono** Csüt. Dec. 20 2018, 12:12

//Elnézést a késésért//

Kurono végig hallgatja mindkét shinobi társát.
~ Tehát Akatsuki és Emiko. ~ Jegyzi meg magában fejébe vésve a neveket, hogy egy esetleges árulás esetén tudja kit kell keressen.
~ Úgy tűnik én vagyok a legbeszédesebb. ~ Találkozott már Kurono pár elveszett ninjával és senki sem volt annyira mosolygós és beszélgetős, mint ő.
~ Talán ez lenne az egyediségem? ~ Gondolkodik el egy pillanatra, miközben hallgatja Emikot. Felüti a fejét a nő megjegyzése.
~ Öröm hallani, hogy van egy szenzor a csapatban. Vajon mióta figyelhetett? ~ Vonja le a következtetést Kurono, hisz járt a kocsmában, a falu központban most már másodjára van itt a mai nap, tehát Emiko vagy követte, vagy valamiféle szenzor képességre gyanakszik hősünk, de gondolatait még nem fedné fel.
– Igen. Azt az információt kaptam, hogy Sungakure felé mentek. Ott akarják értékesíteni az árut. – Fordul Emiko felé.
– Ha már így összetalálkoztunk akkor mehetnénk ténylegesen együtt. – Vet egy mosolyt a fekete maszkos lány felé.
– Szerintem induljunk is. Bár engem felettébb nem zavar ha átkelnek a határon, de határon belül az erdős részen még elkaphatjuk őket meglepetésből. – Mondja el nem túl elegánsan és részletesen megfogalmazott tervét. Kurono tudja, hogy sosem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt eltervezik így ő mindig az improvizációt választja. – Felőlem indulhatunk is. – Azzal Kurono átvág a két nő között és sétálva megindul Sungakure felé, amerre a célpontok tartottak.
– Na gyertek. – Jegyzi meg a csapat egyetlen férfi tagjaként. Úgy tűnik rá marad az irányítás, vagy ha nem is marad de önkényesen magáénak titulálja.
~ Az második megbízás ahol én vezetek. Remélem most jobban sikerül. ~ Fejében végig fut a Bishamon bázisál történt incidens, ami után hosszú időt ült Kirigakure fegyházában.
– Egyébként hogy tetszett az erődemonstárcióm a kocsmában Emiko? – Kérdezi mialatt a három fős csapat kiért a faluból. A falu határán kívül Kurono ninja tempora várt, hogy betudják hozni a lemaradás remélhetőleg a lányok is követik.
– Ha valaki észreveszi őket egyből jelezzen és megállunk. Ez bármilyen más kellemetlen tényezőre is igaz. – Adja ki az utasítást Kurono, miközben a kis csapat halad előre.

//Mindenki csak addig rja, hogy megindultuk. Köszönöm//

**Kihara Nana** Vas. Dec. 23 2018, 19:58

Mini Küldetés
Helyszín:Határnenti Falu
Akatsuki(Nana)
Chakraszint: 122
Felszerelés:
- Egyszerű ruházat, Ninja szandál, Fekete maszk
- Övtáska(5 kunai, 5 shurriken, 10 senbon, 3 füstbomba)
- Robbanójegyzet(10db)
- 1db Ninjato(tekercsbe pecsételve
Ilyen nincs, de tényleg. Ahogy látszik, mindhármunk pontosan ugyanazért jött ide, ráadásul mindhárman pontosan ugyanakkor futottunk össze. Legalább is Emiko és Kurono szavai erre utalnak, de ismételten, nem bízhatok bennük, főleg nem a nőben. A semmiből bukkant fel, látszólag szemmel tartott minket egy ideje, szóval ő roppant gyanús. Kurono pedig igencsak járatosan mozgott a környéken, látszik rajta hogy nem először csinál ilyet. Bár az is lehet, hogy csak túlzottan paranoiás vagyok, és valóban ugyanaz a feladatunk.
Ez persze nem jelent semmit se.
~ Kurono és Emiko, az újdonsült "csapattársaim". Vajon mi járhat a fejetekben? ~ kérdezem magamban, közben egy kicsit lenyugszom. Bár a védelmemet sose engedhetem le, a harc elmarad, így kicsit felengedhetek. Egy kicsit.
~ Érdekes. Egyikőjük se kérte, hogy mutassam meg az arcom, pedig látszólag együtt fogunk dolgozni. ~
Miután a bemutatkozást letudjuk, Kurono voltaképp kinevezi magát a csapatfőnöknek, mondjuk ez nem zavar annyira, sőt még egy kicsit örülök is neki. Legalább ő tud valamit a célpontokról, valamint a kora ellenére igen tapasztaltnak tűnik, szóval nincs gond. Így legalább elkerülhetem a beszélgetést, valamint hátul maradva van eséllyem felmérni őket.
~ Kurono tapasztalt, veszélyes, és...fura. Az előbb halálosan megfenyegetett, most pedig mosolyogni kezd. Nem is néz ki rosszul, sőt az előbbi mosolya kissé bizalomgerjesztő volt. Talán pont ez teszi őt veszélyessé. ~ egy pillanatra rátekintek a srácra, majd indulás után igyekszem hátul maradni.
~ Emiko fürge és...nem is tudom, kissé rejtélyesnek tűnik. Valami nem stimmel vele, de egyenlőre nem tudom még mi. Vele nagyon óvatosnak kell lennem, eddig ő a leggyanúsabb. ~ összegzek mindent amit tudok, ami sajnos nem sok, valamint kissé zöldfülűnek érzem magam közöttük.
Szinte semmi tapasztalatom nincs ilyesmik terén, azt se nagyon tudom, mire kellene odafigyeljek pontosan. Mindössze annyit tudok, hogy egyetlen másodpercre se engedhetem le a védelmemet, és nem számíthatok az ő segítségükre.
~ Nekem nincs szükségem csapatra, társakra, vagy ilyesmikre. Az sose végződik jól. Sose.

**Hyuuga Emiko** Szomb. Dec. 29 2018, 19:43

Három idegen, akik látszólag teljesen véletlenül találkoztak. A céljuk mégis közös volt, elkapni néhány embert, akik valamilyen árut akartak eladni. Az ideiglenes fegyverszünet azonban csak látszat volt, Emi érezte a levegőben felgyülemlett feszültséget. Kurono hamar magához ragadta a vezető szerepet, de ez egyáltalán nem zavarta a Hyuugát. Úgy tűnt biztos a dolgában, korábban vezethetett már csapatot.
Ne bízz bennük!
Ezúttal a pár hónapja előbukkant belső hangja szólalt meg, nem a szokásos, aki csupán a nyilvánvalót közölte kissé szarkasztikusabb hangnemben.
Menj tovább egyedül, senkire nincs szükséged! Vagy menj biztosra, öld meg őket!
Egy pillanatra elfordította fejét a másik két shinobiról, majd megindult abba az irányba, amerre Kurono mondta. Korábban lett volna lehetősége bekukkantani Akatsuki maszkja alá, azonban most ezt tartotta a küldetés leglényegtelenebb részletének. Arcára próbált higgadtságot erőltetni, ha már a békítő szerepét vette fel korábban. A feltűnést valamennyire elkerülték, de még csak most kezdődött el az utazásuk. Reménykedett benne, hogy az Átokpecsét továbbra is szunnyadó állapotban marad, ám az előbbi hang némileg mást sejtetett.
*Már megint ugyan abba a hibába készülök beleesni, pedig inkább tanulnom kéne belőlük.* Ezúttal szimplán kommentálta magában az eseményt.
A csapat férfi tagjának hangja kissé szűrve jutott el hozzá, viszont annyira pont elég volt, hogy kövesse őt. Feje szép lassan tisztult ki, éppen időben ahhoz, hogy immáron teljesen érthetően jusson el hozzá Kurono kérdése.
- Követtelek és figyeltelek, de nem vagyok mindent látó - válaszolt a jounin. Az igazság ugyan nem is állhatott volna távolabb az állításától, viszont megfogadta, ezen a küldetésen tényleg nem fogja felfedni valódi kilétét. Már csak egy szeme maradt, ahhoz minden áron ragaszkodott. Pontosan tudta, a másik ninja milyen bemutatót tartott, ahogy a Raiton elemével szintén tisztában volt, ám mindenki őrzött titkokat.
- Bármilyen bemutatót tartottál, elég hatásosnak bizonyult információszerzéshez - tette még hozzá Emiko.
*Ügyes! Akár szándékosan, akár nem, kiszedhette volna belőlem, mennyi mindent láttam.* Arcára apró mosoly ült, kissé csalafinta, ami nem igazán bizalomgerjesztő.
- A legjobb lenne még a Tűz országán belül megállítani őket, de a megfelelő alkalom sok mindenen múlhat - próbált hozzátenni valamit a készülő tervhez.

**Hazukage Kurono** Hétf. Jan. 07 2019, 10:34

A kis csapat halad előre fáról fára, ágról ágra. Az időjárás teljesen megfelelő a körülményeknek is. Tiszta ég és bárányfelhők az égen.
~ Ugyan ilyen tiszta idő volt az oázisnál is. ~ Jegyzi meg magában Kurono kicsit elmélázva, de gondolatait hamar visszatereli a feladatra és a többiekre. Nem hinné, hogy valaki hátba támadná a csapatból. Talán ez Kurono legnagyobb gyengesége, hogy mindenkiben megbízik.
- Na és lányok, hogy álltok pasi ügyben? Mindkettőtök szabad? – Néz hátra kacér mosollyal az arcán. Lehet, hogy bűnözök és számkivetettek de minden embernek vannak érzései, és hát az elveszett ninják az életnek élnek, így hát a lányok….A szép lányok minden férfi eszét elveszik.
- Ha begyűjtöttük a lóvét, valamelyikőtökkel szívesen elverem. – Fordul meg ugrás közben és tarkóra teszi a kezét, és úgy suhan a levegőben a következő ágig, ahonnan háttal rugaszkodik el ismét. Megfigyelte maga előtt az útvonalat, így tudja, hogy nem repül semminek, és legalább vagánykodhat egy kört a lányok előtt.
- Akár mindkettőtökkel. – Nevet fel és fordul vissza, hogy a terepet most már szem elött tarthassa.
~ Na erre vajon melyiknek lesz vállalkozó kedve. ~ Öröme nem múlt el. Mosolya még mindig határtalan és kedves. Már-már érthetetlen lehet a lányok számára, hogy egy ilyen kedves ember, hogy lehet elveszett ninja.
A többiek ha figyelmesek, akkor a földön észrevehetik a szállító szekerek nyomat és pár megtört hajtást is. Kurono az első jelzésre megállítja a csapatot, ha a többiek jeleznek neki, ha nem akkor haladnak tovább egyenesen Sungakure határa felé.

//Bocsi most csak ennyi tellett tőlem.//

**Kihara Nana** Szer. Jan. 09 2019, 10:11

[b]Mini Küldetés[/b]
[i]Helyszín:[/i] Határnenti Falu
[i]Akatsuki(Nana)[/i]
[b]Chakraszint:[/b] 122
[b]Felszerelés: [/b]
- Egyszerű ruházat, Ninja szandál, Fekete maszk
- Övtáska(5 kunai, 5 shurriken, 10 senbon, 3 füstbomba)
- Robbanójegyzet(10db)
- 1db Ninjato(tekercsbe pecsételve)
Kissé meglepő a tény, hogy mindannyiunkat pontosan ugyanaz a megbízás vezetett erre a helyre, vagy hogy pont az elejénél össze is futottunk, de az indulás után ez voltaképp lényegét veszíti. Talán még szerencsésnek is mondható a helyzet, tekintve hogy nekem ez az első ilyen megbízásom, valamint hogy egy éve nem dugtam ki a fejem a kunyhó védelméből, ami pedig azelőtt volt, az köddé vált.
Talán pont ez az oka annak, hogy miközben fáról-fára, ninjatempóban haladunk a cél irányába, valami megmagyarázhatatlan élénkséget fedezek fel magamban. A testem minden apró izma szinte sikít az örömtől, szinte alig tudom megállni, hogy ne gyorsítsak a tempón. A mosolyomat a maszkom miatt nem kell visszatartanom.
Bár idegenekkel, elveszett shinobikkal vagyok körülvéve, végre elememben érzem magam, és mivel én zárom a sort, a hátbaszúrástól se kell tartanom. Az érzékeim élesek, a testem készen áll bármire.
~ Ki hitte volna, hogy egy év keserves, fájdalmas, és kíméletlen edzés után ilyen jól esik küldetésre menni. Még ilyen társakkal is. ~ állapítom meg magamban, mikor is az említett társak egyike valami igen váratlant tesz.
~ Mi? Ő most.. ~ bár a maszktól nem látszik, a hirtelen döbbenettől a mosolyomat egy teljesen összezavarodott arckifejezés veszi át. Kurono szavai roppant meglepnek, de amit utánna tesz és mond, az végérvényesen, és igen látványosan összezavar, méghozzá nem is kicsit. Elvétek egy lépést, megbotlok, de még időben sikerül korrigálni a hibát, ezzel elkerülve a kínos pofáraesést.
~ Egy valószínűleg bűnözőként ismert shinobi mégis hogy lehet ilyen...ilyen fura? ~ mozgás közben ismét megakad a szemem Kurono-n, aki megállás nélkül mosolyog.
~ Nem tűnik hamisnak, sőt nagyon is valódi. De egy törvényen kívüli nem lehet ilyen boldog, szórakozott, és kedves. Vagy mégis? ~ a gondolataim megállás nélkül Kurono körül forognak, ahogy próbálom megfejteni őt, közben pedig rájövök egy igen kellemetlen tényre:
Fogalmam sincs, mit is kellene tenni ilyen helyzetben. A múltammal együtt a legtöbb szociális képességemet is elvesztettem a fejsérülésem miatt, és a harci tudásommal ellentétben ez nem jött vissza.
Azok után, ami velem történt, és amilyen utat választottam magamnak, egy pillanatra se merült fel bennem a "barátkozás" és a "cseverészés" gondolata.
Gyorsan rá is jövök, miért.
~ Nincs szükségem barátokra, társakra, vagy bármi nemű "kötelékre". Bármennyire is fáj, egyedül maradtam, és csak magamra számíthatok. ~ eszembe jut a számtalan varrat és heg a testemen, amik öröké emlékeztetnek, mi történik, ha megbízok valakiben.
A kezdeti örömmámor elmúlik, a gondolataim pedig visszatérnek a küldetésre, és a támadásra való felkészülésre.
~ Bárcsak...

**Hyuuga Emiko** Vas. Jan. 13 2019, 22:46

Bár nem így tervezte, Emiko a kis csapat középső tagjaként kötött ki, elöl haladt Kurono, mögötte kicsit lemaradva Akatsuki. Jobban szerette volna a sereghajtó szerepet betölteni, ám a maszkos kunoichi még nála is bizalmatlanabb volt, pedig erre számított legkevésbé. Ezzel szemben az egyetlen férfi tag rögtön megnyílt két ideiglenes csapattársa felé.
*Mire játszik? Mármint, konkrétan rákérdezett, hogyan állunk kapcsolatok terén. Ez a felajánlás sem túl gyakori, mármint legtöbbször a szökött ninják a küldetés után pont az ellenkező irányba mennek, mint bárki más.* Egyelőre csöndben maradt, akárcsak Akatsuki. Kissé kényelmetlenül érezte magát, azt hitte a másik lány kihasználja a lehetőséget. Ugyan azt már bebizonyította, nem túl szószátyár, mégis reagálhatott volna valamit.
Az ágakon ugrálva folyamatosan haladtak a Szél országa felé, de még bőven a Tűz országán belül jártak. A Hyuuga aggódott, nem tudta a háború után mennyire számíthat kereső csapatokra. Haruka jól mondta, a viszonylagos béke idején az elveszett lelkek sokkal rosszabb helyzetbe kerültek. Az eddigi egymásnak feszülő erők hirtelen a rosszban sántikáló ninják felé fordultak. Igazából Emiko nem tervezett semmi komolyat, világuralmi terveket sem szövögetett, csupán párszor rosszkor volt rossz helyen. Erről eszébe jutott, hogy talán még most kéne kiszállnia, mielőtt megismétlődne a Fagy országi kis kalandja.
Kuronot nem akarta megbántani, vagy legalább is a kialakulófélben lévő rossz képet próbálta eloszlatni magáról.
- Egy kicsit meglepett a kérdés és a kijelentés - törte meg végül a csendet. - Akatsukiban tényleg bennragadt a szó.
Fejével aprót biccentett hátrafelé, ezzel nyomatékosítva mondandóját. Közben akaratlanul is kicsit felgyorsított, hogy nagyjából egy vonalba haladjon a fiúval. Így könnyebbnek tartotta tovább vinni a beszélgetést.
- Ami azt illeti, általában nem szoktam közösen elverni a zsákmányt - hangja érzelemmentesen, tárgyilagosan csengett.
*Elég kíméletesen fogalmaztam, a mostani felállást tekintve nincs kedvem a kelleténél tovább maradni velük. Karuhoz kerültem utoljára közelebb, de a háború óta azt sem tudom, merre van, vagy egyáltalán él-e még.*
A kapcsolati kérdésre direkt nem válaszolt. Pasi ügyben sehogy sem állt jelenleg, viszont csaj ügyben kissé bonyolultabb volt a helyzet.
Byakugan sem kellett hozzá, hogy hamarosan észrevegye a nyomokat a földön. Feltartotta a kezét, így vonva magára a figyelmet.
- Innentől óvatosabbnak kéne lennünk, nemsokára beérjük a szekereket.

Maito Gai Hétf. Jan. 14 2019, 17:52

//Hellóka! Beugrottam egy meglepetés posztra afro

//

Hőseink tehát sebesen szelték az erdőt, faágról faágra haladva, amikor megtalálták az első nyomokat, amik a célpontjaikhoz vezették őket. Megálltak egy pillanatra, majd Emi szavaira a semmiből egy ücsörgő, lábát lógató férfi termett nem messze előttük egy faágon.
- Megérkeztetek hát - szólalt meg mély hangján a méretes termetű, rövidre nyírt barna hajú és borostás férfi - Már vártalak titeket. Pontosan tudom, hogy mi szél hozott erre titeket. Ártalmatlanítani akarjátok a srácokat, akik meglógtak Hatomaru elől. Ártalmatlanítani akarjátok az én megbízóimat. Namármost... Felvehetem itt veletek a harcot, de a megbízóim nem akarnak felesleges vérontást - egyem a szívüket -, így egy ajánlattal járulok elétek. Valószínűleg Hatomaru nem avatott be titeket teljesen a részletekbe. A srácok Hatomaru alatt dolgoztak, s rájöttek egy megoldásra, amivel hatékonyabban, de olcsóbban tudnak dolgozni. Hatomaru elé terjesztették az ötletet, nagyobb részesedést kérve, az öreg azonban átverte őket és megpróbálta meggyilkolni őket a tárgyaláson - ahonnan én mentettem ki őket. Menekülőre fogták, most pedig itt vagyunk. Lefogadom, hogy Hatomaru még csak azt se mondta meg, hogy mennyi pénzt fog adni a kis kalandotokért. A célja minden bizonnyal az, hogy ti elintézzétek a piszkos munkát, majd titeket is eltegyen láb alól. Az a gerinctelen féreg gondolkodás nélkül meggyilkoltat mindenkit, aki nem ért egyet vele, vagy akár csak nem szimpatikus neki, így rémuralmat teremtve a környéken. Az ajánlat tehát a következő: ahelyett, hogy mi itt szórakozunk, inkább menjünk el és üssük ki Hatomarut a véres trónjából együtt. Az én megbízóim jobban fizetnek Hatomarunál, ezt garantálhatom. Ha sikerül a felfuttatni a fiúkat a környékén, abból mind csak profitálhatunk. Szóval akkor az ajánlatot elfogadjátok... - emelte jobb kezét válla fölé, rántotta meg bal kezével a mellkasán átfutó szíjt, így jobb tenyerébe ugrasztva pengéje markolatát, amit aztán lassan előhúzott hüvelyéből - ...vagy a nehezebb, és ostoba utat választjátok! - csillant meg az előrántott penge a napfényben.

**Hazukage Kurono** Kedd Jan. 15 2019, 13:06

Kuronot kissé meglepte Akatsuki reakciója. ~ Nem gondoltam volna, hogy ennyire meglepem vele. ~ Tekintetét és arckifejezésén ugyan úgy a mosoly ül, de… ~ Nem sokat lehetett emberek között. Akár csak én. ~ …felkeltette a lány az érdeklődését. Viszont kérdésére érdemleges válasz nem érkezett.
~ Belé fojtottam a szót. ~ Jegyzi meg magában. Felvidítja a lány reakciója ez egyértelmű. Emiko nem sokkal, mint Akatsuki de bő szavúbb volt, és még fel is gyorsított Kurono mellé. Ez még inkább arra sarkalta Kuronot, hogy megtartsa kedves arckifejezését, ami egyáltalán nem esik nehezére, hisz belőle ez tényleg őszintén jön.
- Hát akkor itt lenne ideje kiprobálni. Nem gondolod? – Kérdése inkább kacérkodás és talán még a flörtölés kategóriájába is besorolható.
~ Nem tűnik veszélyesnek. ~ Jegyzi meg magában Kurono és ha már Emiko felcsatlakozott baljához a beszélgetés folytatásához, akkor ő nem restelkedik kihasználni azt.
- Na és, hogy történt, hogy egy ilyen szép nő ilyen rossz körökbe került? – ~ Tuti valami fiú van a dologban. ~ Tippeli meg magában kérdése után. Van az a közmondás, hogy mindenki magából indul ki. Ez Kuronora is igaz. Tippje nem Emiko külsőjéből, vagy bármely más eddig levonható következtetésből lenne, hanem nemes egyszerűséggel Kuronot egy nő rángatta bele ebbe az életbe még tizenkét éves korában, amikor elhagyta Kumogakuret. Élete legjavát elveszett shinobiként töltötte. Így tanult meg mindent, és nőt fel a szervezetek falai között, ahova Hana Fujishima egymás után rángatta bele, és Kurono vakon követte.
-„ Innentől óvatosabbnak kéne lennünk. Nemsokára beérjük a szekereket. „– Emeli fel kezét Emiko magára vonva a figyelmet. Nem csak a mi figyelmünket sikerül. Egy méretes termetű rövidre nyírt barnahajú ipse jelent meg előttük, aki a lábát lógatva egy faágon ül.
- Hát végre megérkeztetek. – Mondja férfi kimért mély hangján. Kurono a férfi reakciójából leszűrte, hogy van még mondani valója, hisz nem támadt rájuk lesből még ha meg is lett volna rá az alkalma. Így Kurono nem nyúl elsődlegesen fegyverhez, sőt még harci pozíciót sem vesz fel, csak szimplán megáll a faágon valószínűleg Emiko mellett.
- Már vártalak titeket. Pontosan tudom, hogy mi szél hozott erre titeket. Ártalmatlanítani akarjátok a srácokat, akik meglógtak Hatomaru elől. Ártalmatlanítani akarjátok az én megbízóimat. Namármost... Felvehetem itt veletek a harcot, de a megbízóim nem akarnak felesleges vérontást - egyem a szívüket -, így egy ajánlattal járulok elétek. Valószínűleg Hatomaru nem avatott be titeket teljesen a részletekbe. A srácok Hatomaru alatt dolgoztak, s rájöttek egy megoldásra, amivel hatékonyabban, de olcsóbban tudnak dolgozni. Hatomaru elé terjesztették az ötletet, nagyobb részesedést kérve, az öreg azonban átverte őket és megpróbálta meggyilkolni őket a tárgyaláson - ahonnan én mentettem ki őket. Menekülőre fogták, most pedig itt vagyunk. Lefogadom, hogy Hatomaru még csak azt se mondta meg, hogy mennyi pénzt fog adni a kis kalandotokért. A célja minden bizonnyal az, hogy ti elintézzétek a piszkos munkát, majd titeket is eltegyen láb alól. Az a gerinctelen féreg gondolkodás nélkül meggyilkoltat mindenkit, aki nem ért egyet vele, vagy akár csak nem szimpatikus neki, így rémuralmat teremtve a környéken. Az ajánlat tehát a következő: ahelyett, hogy mi itt szórakozunk, inkább menjünk el és üssük ki Hatomarut a véres trónjából együtt. Az én megbízóim jobban fizetnek Hatomarunál, ezt garantálhatom. Ha sikerül a felfuttatni a fiúkat a környékén, abból mind csak profitálhatunk. Szóval akkor az ajánlatot elfogadjátok... – Mondja el a fickó a történet valódi hátterét, de hát Kuronot ez a legkevésbé sem érdekli.
- … Vagy a nehezebb és ostoba utat választjátok! – Hangzik el elmaradhatatlanul a fenyegetés, amire Kurono a homlokához csap.
- Annyira tipikus. – Jegyzi meg alig halhatóan. Szinte csak Emiko hallhatja, kivéve ha Akatsuki azóta fel nem zárkózott melléjük. A férfi a fegyverét is előrántotta, de Kurono nem tesz így, a lányok reakciójától függetlenül. Sőt próbál mindenkinél előbb reagálni.
- Én elfogadom az ajánlatot. – Jelenti, miközben jelentkezésre emeli a kezét. A lányok talán meglepődhetnek rajta, de lehet, hogy még sem.
- Engem semmi nem köz ahhoz a személyhez, ahogy a te megbízóidhoz sem. Így a feladat sem áll érdekellentétekbe. Viszont ez egy nehezebb megbízás, így az én áram 50.000 Ryu. – Mondja mosolyogva, és megadva az árat, amiért hajlandó eltenni láb alól Hatomarut.
~ Miért kéne ezen egy percig is elgondolkodnom. Mindkét esetben bűnözőket tennék el láb alól, így legalább felszámolok egy nagy kutyát. ~
- Viszont az utóbbi felajánlásodban is szívesen segédkezem. Röpke 10 százalék az ára. – Folytatja az alkudozást. Kíváncsi a lányok, hogyan reagálnak a történtekre.
~ Legalább lesz mit elverni. ~ Fél szemmel Emikora néz, ajánlatadása közben. Kíváncsi a nő mit tesz, és ugyan ez vonatkozik Akatuskira is. Most kiderülnek az elveszett erkölcsi normák. Ki mennyire elkötelezett egy-egy megbízás után.

**Kihara Nana** Szer. Jan. 16 2019, 18:44

Mini Küldetés
Helyszín: Határnenti Falu
Akatsuki(Nana)
Chakraszint: 122
Felszerelés:
- Egyszerű ruházat, Ninja szandál, Fekete maszk
- Övtáska(5 kunai, 5 shurriken, 10 senbon, 3 füstbomba)
- Robbanójegyzet(10db)
- 1db Ninjato(tekercsbe pecsételve)

A kunyhóból való kiszabadulás okozta szabadságérzet, a fáról-fára ugrás okozta örömmámor, és még Kurono meglepő szavai is rövid gyógyírként szolgálnak a sebeimre. A sebeimre, amikről azonnal eszembe jut, hogy pontosan miért is vagyok itt, és hogy miért is kerültem ebbe a helyzetbe.
~ Csak a pénz, és a képességeim letesztelése, csak pénz és harc. Semmi több. ~ a cél megállás nélkül ismétlődik a fejemben, miközben igyekszem felzárkózni a tempójukat gyorsító "társaim" mellé. Még sikerül is elcsípjek valamicskét a szóváltásukból, ami megmozgat egy kissé.
Bár elköteleztem magam a célom mellett, és nem barátkozni jöttem ide, valamiért mégis meg akarom fejteni a másik kettőt. Hogy vajon miféle ember lehet igazából Kurono, akinek a viselkedése felettébb érdekes. Vagy hogy vajon mi járhat most épp Emiko fejében, mi motiválhatja őt igazán.
~ Ehhez még nem kell megbíznom bennük. A küldetés után biztosan szétváluk, de legalább emlékezzek valamire belőlük. ~ a gondolatmenetemet félbeszakítja Emiko figyelmeztetése, amit szinte azonnal követ egy ismeretlen alak felbukkanása, és a csapat azonnali megállása.
~ Kezdődik. ~ bár még egyik oldal se tesz semmit se, én alaposan megnézem magamnak az idegent, aki az "üdvözlése" alapján nem véletlenül van itt. És még van több is, ami alaposan elgondolkodtat.
~ Hatomaru... Az alak, aki felbérelt... Való igaz, a tekercsben szó sem esett a fizettségről, valamint akik átadták a munkát nem tűntek túl erősnek.... Nem hihetem el csak úgy a szavait az idegennek, de van benne némi értelem. Ez pedig azt jelenti, hogy ez a Hatomaru az igazi bűnös. Gyűlölöm az árulókat. ~
Miközben elgondolkodom az idegen ajánlatán, majd az utánna érkező alternatíván, Kurono voltaképp mindenki előtt eldönti a helyzetet.
~ Átállás egy nagyobb ár megszabásával. Üdv a törvényenkívüliek világában kislány. ~ a gondolatomat egy gyors pillantással zárom Kurono felé, aki ellen biztosan nem nyerhetnék, így ha akarnám, se lenne bölcs döntés az "ostobábbik" választ adni.
A gyors pillantás viszont hosszabbra nyúlik, mikor Kurono ismét meglep. Ezúttal nem jó értelemben.
~ Most...ezt komolyan kimondta? ~ a maszk miatt nem látható, de az arcomra kiül a döbbenet, a kezem egy pillanatra pedig megremeg. Azzal a fajta remegéssel, mikor vissza kell fogjam magam, hogy ne vágjak valakit arcon.
~ Az még érthető lenne, hogy a második út mellett döntőket meg kell ölnie, de...hogy ilyen nyíltan kimondja, árajánlattal együtt?! ~ egy pillanatra szükségem van, hogy lenyugodjak, nehogy valami meggondolatlant tegyek. Utánna az idegen felé nézek.
- Elfogadom az ajánlatot, feltéve hogy igazak a szavai. - jelentem ki határozottsággal a hangomban.
Utánna Kuronora nézek.
- Vajon hány társadat ölhetted meg aprópénzért? - a hangom elég halk, hogy csak ő hallja, kivéve ha Emiko hallgatózni kezd. A halk szavaim színtiszta megvetést tükröznek, akárcsak a tekintetem is. A kezem ismét megremeg egy kicsit, de ezúttal is visszatartom a kényszert, hogy bemossak neki.
~ Most már tudom, milyen ember vagy. ~ a tekintetemet végérvényesen leveszem róla ~ Vajon tényleg ilyen ember vagy? Aki bárkit képes megölni egy kis pénzért, legyen az idegen vagy a saját társad? Utánna pedig mosolyogva költöd el a pénzt? ~
Maga az árulás gondolatától is rosszul vagyok, de Kurono megnyílvánulását már nem hagyhattam szó nélkül. Hatomaru ellen fordulni egy dolog, de ez?
~ Te vajon milyen ember vagy, Emiko? ~

**Hyuuga Emiko** Vas. Jan. 20 2019, 22:07

Már így is jobban megnyílt, mint szerette volna, éppen ezért igyekezett kitérni Kurono kérdései elől. Példát vett Akatsukiról és csak akkor szólalt meg újra, amikor figyelmeztette a csapatot, hogy meg kéne állniuk.
*Van egy olyan érzésem, hogy innentől már nem fog olyan simán menni a küldetés.* Negatív gondolatai mintha csak közvetítőként szolgáltak volna. Ennek ellenére nem lepte meg a termetes férfi felbukkanása, hiszen a szökött Hyuuga már megélt egyet s mást.
Egy ilyen küldetésen számíthattak meglepetésekre, de Emiko remélte, hogy kicsit később futnak bele újabb emberekbe. A Byakuganja segítségével felmérhette volna a terepet, ám megfogadta, hogy nem fedi fel különleges képességét. Sajnos így még nagyobb hátrányba került, mert a másik két shinobiról ugyan megtudott pár dolgot még a faluban, az új jövevény erejét teljes homály fedte. Viszont a küldetésük egyáltalán nem volt titok előtte. A jounin szinte ugrásra készen állt, ahogy meghallotta a férfi szavait. Kicsit ugyan furcsállta, hogy nem kaptak információt a fizetésről, de úgy gondolta a feladat elvégzése után azért valamennyi ryot csak adtak volna nekik.
*Hárman vagyunk, tehát ha nem rejtőznek mások a fák között, simán legyőzhetjük, ha harcra kerülne a sor. Kurono Raiton elemmel rendelkezik, ami erős. Akatsuki képességeit nem tudtam annyira megfigyelni, viszont biztos tud magára vigyázni. Ha hozzáadjuk a közelharci tudásomat, hiába vagyunk elveszett ninják, mégse vagyunk annyira elveszettek.* Gondolatai már a harc körül forogtak, próbált tervezni, ám az első lépés megtételét Kuronora bízta. Ha már felvállalta a csapatvezető szerepet, remélte, hogy jó döntést fog hozni - bármi legyen is az jelen helyzetben.
*Ha aktiválom a Byakugant, egyből lebukok, így viszont csak a sima látásomra hagyatkozhatom.* Tette még hozzá az előbbiekhez. Közben persze igyekezett figyelni a férfi szavaira. Jól tette, mert elég megdöbbentő információk láttak napvilágot. Úgy tűnt, valóban rossz oldalt választottak, de Emiko szívesebben tartotta volna magát az eredeti küldetéshez.
*Ugyan úgy mondhat bármit, beállíthatja a megbízónkat hazugnak. Talán még rosszabb, vagy pont ő tette ezeket és rá akarja kenni Hatomarura. Persze azt sem zárhatom ki, hogy tényleg az igazat mondja. Megpróbálhat bárki keresztbe tenni, vagy elárulni, azt nem fogom annyiban hagyni.*
Penge csillant meg a napfényben, a jounin pedig várta, hogy Kurono bármelyik pillanatban kiadja a parancsot a támadásra. Ehelyett a csapat férfi tagja elég érdekes választ adott. Emiko igyekezett semleges és érzelemmentes arcot vágni, azonban eléggé meglepődött, mert erre nem igazán számított. Talán jobb lett volna, ha a kitsune maszkot felveszi, mert Akatsuki reakcióját csupán egy röpke mozdulat miatt értelmezhette. Jókor nézett a jó irányba, hogy lássa az apró kézremegést.
*Lehet, hogy szökött shinobi vagyok, de a lojalitás fogalmát még ismerem. Ha ezt is elveszíteném, azt hiszem teljesen megszűnne az Emiko, aki voltam. Oldalt választottunk, amikor elvállaltuk a küldetést, Hatomaru a megbízónk. Kurono mégis egy szempillantás alatt árulta el. Csakhogy bolond sem vagyok, ketten adtak egyforma választ, vagyis némiképp vesztettem. Nincs túl sok kedvem ehhez, viszont ebből csak egyféleképpen jöhetek ki győztesen. Talán belefáradtam a nehezebb utakba.*
- Azt hiszem a döntés eléggé egyhangú lett, mert én is elfogadom az ajánlatot - hangja határozottan szólalt meg, viszont közel sem olyan hangosan, mint szerette volna.
Ne bízz senkiben! Öld meg őket most!
Nyakán lévő Átokpecsétjéből fájdalom sugárzott ki, ám megállta, hogy ne kapjon oda. Lassan kezdett hozzászokni ezekhez a kitörésekhez. Az igazán nem hiányzott, hogy felfedezzék a másik hatalmas titkát. Persze nem tudhatta, milyen jövő tartogat neki ez a megbízatás.

**Hazukage Kurono** Szer. Jan. 30 2019, 16:35

A méretes termetű fickó ajánlata egyhangúlag elfogadott lett, így a küldetés a visszájára fordult.
~ Ez így lesz a legjobb. ~ Talán mondani lehetne, hogy a szemem most Ryou jeleket mutat, de ez egyáltalán nem így van, viszont Akatsuki megvető tekintete rosszul esik.
- Téged megöltelek már? – Teszem fel a kérdést Akatsuki felé mosollyal az arcomon. A válasz egyértelmű, hisz itt áll mellettem.
- Sohasem árultam el a társaimat és ezután sem fogom. – Jegyzem meg a lánynak, és elég hangosan mondtam, hogy Emiko is hallja.
~ Vajon az elveszettek között is ennyire számít a lojalitás? Akkor Hana rossz ember volt? ~ Sok olyan kérdés merül fel bennem ami még tisztázatlan.
~ Hana elárulta Kumogakurét és Kirigakurét, viszont ettől még szerettem és hűséges voltam hozzá. Talán ez vissza felé nem volt elmondható. ~ Gondolataim pillanatok alatt futnak végig a fejemben, és a mosoly most eltűnik az arcomról.
- Akkor talán jobb ha indulunk. – Mondtam a többieknek komoran. Megszűnt most számomra a mosolygós Kurono. Mindig is az érzelmek embere voltam és sohasem rejtettem lepel alá, hogy mit gondolok.
~ Pedig csak a nagyobb rosszat akartam kiiktatni. ~ Jegyzem meg magamban, majd elrugaszkodom a fától. Furcsa érzés, hogy ennyire elérzékenyülök egy megvető kijelentéstől.

A csapat élén most ifjú barátunk megy, hisz ő tudja, hogy hol találjuk meg a kis falun belül Hatomarut.
~ Ha nem fogja megadni a pénzem biztos, hogy megölöm. Az ő ajánlata miatt kerültem rossz helyzetbe. ~ Na hát pedig az ember csak jót akart. Komoran és kicsit búslakodva követem az ipsét nem is foglalkozva azzal, hogy a lányok hogyan és miként követik. Sőt a védelmemre is nagyívben tojok. Ha revansot akarnak a lányok, amiért elárultam a megbízónkat hát legyen sok ellenkezést nem fogok tanúsítani a társaim ellen.
~ Kibaszottúl idegesít. Ahh! ~ Forrongok belül, de a helyzetet nem tudom visszacsinálni. Ennyire két színű nem lehetek, hogy hátba támadjam a mostani megbízót.
Egyelőre nem szólok a lányokhoz csupán haladok előre kicsit lemaradva az ipse mögött. Ha a lányok beelőznek hát legyen, ebben a hangulatban a sereghajtó szerepe lenne a legjobb.

**Kihara Nana** Szomb. Feb. 02 2019, 07:48

Mini Küldetés
Helyszín: Határnenti Falu
Akatsuki(Nana)
Chakraszint: 122
Felszerelés:
- Egyszerű ruházat, Ninja szandál, Fekete maszk
- Övtáska(5 kunai, 5 shurriken, 10 senbon, 3 füstbomba)
- Robbanójegyzet(10db)
- 1db Ninjato(tekercsbe pecsételve)

A döntés tehát megszületett, mikor Emiko is úgy dönt, Hatomaru ellen fordul. Hogy pontosan miért, a pénzért, vagy az idegen szavaiért, vagy csak a túleroő miatt, nem tudom, de jelenleg ez másodlagos. Jelenleg annak is örülök, hogy nem kell egymás torkának esnünk, de ha még erre is került volna a sor, én adtam volna neki egy esélyt a lelépésre. Nem úgy, mint egyesek.
~ Na persze. Ha "rossz" döntést hozok, azonnal megölsz a tíz százalékodért. ~ jegyzem meg gondolatban, Kurono megjegyzése hallatán. Egy röpke ideig farkasszemet nézek a mosolygós sráccal, akinek hirtelen eltűnik a mosolya, és kiadja a "parancsot" az indulásra. Én megvárom amíg elindul, csakis akkor mozdulok meg én is.
~ Nem árulod el a társaid? Nem is tervezed? Hazug, pénzéhes féreg. ~ indulás után egyszerűen nem tudok lehiggadni, vagy a tekintetemet levenni Kurono-ról. Legszívesebben megütném, de egy másik gondolat meggátol ebben.
~ Bár, hiába nem ismerem Hatomarut, mégis most én voltaképp elárultam őt. Akkor mennyiben vagyok jobb nála? ~ menet közben gyorsan végigpillantok a társaságon, akik közül senkit se lehet jó embernek nevezni. Kurono, aki most ölt volna meg egy kis extráért. Emiko, akinek a csendessége valami komoly titokra utalhat. Az idegen, aki lehet hogy csak átver minket. És persze önmagamra. ~ Bár engem árultak el, most mégis itt vagyok, éppen elárulom a munkaadómat. Akkor én is rossz ember lennék? ~ egy röpke pillanatra elszáll a haragom, és belegondolok a jelenlegi helyzetembe. Hiszen bármit is gondolok magamról, én is törvényenkívüli vagyok. A faluba se térhetek vissza, főleg nem azután, amit tervezek megtenni. Nem állhatok bosszút, hogy azután mosolyogva azt mondjam "Jó ember vagyok".
~ Ez az életem mostantól. A kívülállók közé kerültem, akikben semmi becsület sincs, akik bármi okból elárulják a saját társaikat. ~
Egy kis időre még a gondolataim is elcsendesednek, ahogy megpróbálom megemészteni a gondolatot. Hogy magam is söpredék vagyok.
De nem tudom elfogadni, mert gyorsan ráébredek, hogy ez ostobaság. A világ nem csak fekete és fehér, az emberek se csak jók és rosszak.
~ Attól, mert valami okból ide kerültünk, nem kell lélektelen szörnyekké válnunk. Nevezhetnek kívülállóknak, bűnözőknek, árulóknak, de nem vagyunk szörnyek. Emberek vagyunk. ~ kicsit rákapcsolva Kurono mellé sietek, aki nemigen törődik semmivel se. ~ Emberek vagyunk. És van bennünk hűség, legalább egymás iránt. Kell hogy legyen. ~
Egy pillanatig nézem a komor srácot, akinek el akarom hinni a szavait. Vagy legalább tudni az igazat. A teljes igazságot.
- Kurono. - hívom fel magamra a figyelmét, igaz kissé még feldúlt vagyok, de nem miatta. - Ha a társadnak tartasz.... Ha nem tervezed elárulni a társaidat.. Akkor ne mondj mégegyszer olyat, hogy tíz százalékért megölsz minket. - mondom ki nyíltan, minden körítés nélkül. Ezt érzem, nem tartom vissza, és nagyon remélem, hogy megérti a mondandómat.
Persze az is lehet, hogy csak egy naiv idióta vagyok, akinek fogalma sincs a világ működéséről.
De attól még ember vagyok.

**Hyuuga Emiko** Szomb. Feb. 02 2019, 23:32

Kuronot láthatóan megviselte, akármit mondott neki Akatsuki. A szökött jounin nem akart belefolyni a kis beszélgetésükbe, így inkább csöndben figyelt. Aztán valami érdekes mégis megütötte a fülét, a csapat férfi tagja nyilvánvalóan tisztázni akarta a helyzetet. Amikor szóba került, hogy sosem árulná el a társait, teljesen Kurono felé fordult.

- Észben tartom - ejtette ki száján ezt a két szót. Ezzel részéről nagyjából le volt rendezve a közöttük fennálló ideiglenes szövetség.
Talán jobb lett volna, ha többet mond, vagy még inkább bekapcsolódik a beszélgetésbe, de láthatóan nem tartott túl sokáig.
*Bonyolódik a helyzet, pedig csak egy egyszerű megbízásról volt szó. Na mindegy, meghoztuk a döntést, vagyis inkább követtük Kurono új irányát. Még visszatáncolhatnék, mert nem úgy tűnik, hogy meg akarna állítani, ha elmennék. A korábbi döntéseim is veszélybe sodortak, van benne gyakorlatom. Ebből is kikecmergek valahogy.* Gondolataiba mélyedve indult el az új megbízó után. Fáról-fára ugrált, egyelőre kicsit lassabb tempóban, megpróbált hátul maradni.
Furcsának találta Kurono hangulatingadozásait, viszont mindent le lehetett olvasni róla. Ő sem igazán a tipikus gyilkos, szökött ninja képét mutatta. Akatsuki egyelőre megmaradt a maszkos, rejtélyes alaknak, de a Hyuuga sem osztott meg magáról túl sok információt. Úgy gondolta, ha ténylegesen harcra kerülne a sor, megmutatja mit tud - persze bizonyos keretek között.
*Olyan érzésem van, hogy közülünk senki sem a gonoszsága miatt került ide. Alvilági küldetést vállaltunk el, de attól még nem kell arra a szintre lesüllyedni. Lehet Kurono se azért mondta, amit.* Bár nem viselte a róka maszkot, arcáról semmit sem lehetett leolvasni. Az évek alatt megtanulta, miként rejtse el gondolatait. *Láttam már szörnyetegeket, egyenesen a szemükbe néztem és Akatsuki ugyan maszkot visel, mégsem érzem azt, hogy közéjük tartozna.*
Egy kicsit megborzongott, amikor felsejlettek előtte a sárga, kígyóra emlékeztető szemek. Igyekezett lemaradni, hogy társai ne vegyék észre. Nem kockáztathatott, talán félre értették volna a reakcióját.
Már egy ideje haladtak új úticéljuk felé, amikor érdekes dolog történt. Senki sem sietett igazán, mintha megbánták volna a döntést. Akatsuki újból megszólította Kuronot és erre a jounin is kissé gyorsabban kezdett haladni. Emiko erre nem számított, ilyen nyíltan kijelenteni valamit, még neki sem jutott eszébe a fiúnak szegezni ezt a mondatot.
*Gondoltam rá, de inkább lenyeltem és csöndben maradtam. Ha már így ki lett mondva, mindenki tisztában van a helyzettel.* Apró mosolyra húzódott a szája, amit aztán gyorsan igyekezett eltüntetni.
*Ki tudja, a végén még megkedvelem őket.* Tette még hozzá belső hangja. Keveseknek adatott meg a felszín alá látni, csakhogy a két shinobi elkezdett valamit megkapargatni. Persze ettől még nem lettek barátok, csupán érdekesebb szövetségesek.

**Hazukage Kurono** Kedd Feb. 05 2019, 13:59

//Alvilági Üzletek – Mini küldetés//

A kis csapat halad előre újabb megbízójuk után, akit én is követek a magam szomorú arckifejezésével. Komorrá vált a hangulat, mindenki a gondolataiba burkolódzott. Mindenkit felizgattak valamilye formában az események. Emiko is csak nyugtázza Kurono szavait, viszont a legérdekesebb fordulat az, hogy ezt az egészet Akatsuki törte meg. Felzárkózott hozzám. – Kurono… - Szólít meg Akatsuki, aminek nagyon örülök a történtek után. – „Ha a társadnak tartasz…Ha nem tervezed elárulni a társaidat… Akkor ne mondj olyat, hogy tíz százalékért megölsz minket. – Nem enyhén lepett meg a dolog, és egy pillanatra el is merengtem a saját kijelentésemen, de nem találok benne hibát.
- Ohh hogy az! Azt arra mondtam, hogy majd segítek azoknak a srácoknak, hogy beinduljon az üzletük. Abból kértem tíz százalék részesedést. – Magyaráztam el Akatsukinak a helyzetet, miközben megfogtam a karját és megpróbálom lelassítani annyira, hogy Emiko mellé érjünk. Arckifejezésemre visszatért a mosoly és az öröm. Felüdülés volt hallani, hogy a rossz tekintetek csak egy egyszerű félre értés volt.
- Emiko. Te is úgy értetted, hogy tíz százalékért levágnálak? – Teszem fel gyermekiesen egyértelmű kérdésem, a tőlem megszokott mosollyal fűszerezve. Természetesen a választ megvárom és csak azután szólalok meg ismét.
- Tudom mi hárman nem ismerjük még egymást…annyira, de azt kell mondjam, hogy ha ennek vége sajnálattal válok el tőletek. – Talán kissé megható lehet, viszont beszéd közben egy pillanatra elbambultam. ~ Megint egyedül leszek… ~ Eddig lehet, hogy magányos farkasként éltem az életem, de csak azért, mert Hana magamra hagyott, vagy is elragadták tőlem.
- Tudom lehet már kicsit sok vagyok… - Mondja mosolyogva. – Mindig inkább barátokra, mint sem gyilkoló társakra vágytam. Viszont ahogy szerintem nektek is, úgy nekem is dolgom van. Le kell vágnom annak az átkozott kígyó Kabuto fejét, amiért… - Itt el is akad a szavam egy pillanatra. – Amiért elvette tőlem a mesterem. – Szándékosan nem mondtam ki Hana nevét, neki talán nagyobb a rossz híre, mint nekem és ő amúgy is egy igazi gyilkológép. Magamban már lezártnak tekintem a dolgokat, de személyesen is meguntam ennek az álnoknak a cselszövéseit.
- Ahh bocsánat csak megint elragadtak az érzelmek… - Mondom kedvesen.
- Ha már itt tartunk ti ezután merre mentek tovább? – Talán korai a jövőt tervezgetni, de a kedves kérdéseknek sok sincs határa Kurono számára.

Közben a kis csapat is megérkezik, az eddig szótlan megbízóval. Vissza tértünk oda, ahonnan elindultunk a kis határmenti falu mellé. Az ipse itt megálljt intett, majd felénk fordult.
- Hát elérkeztünk az igazság pillanatához is. – Az termett pasas egy kisebb tekercset vett elő, majd előttünk a földre tette. A falu alaprajza és mellette a kis kocsma alaprajza látszik, ami első ránézésre nem is annyira bonyolult. A szembe tűnő a nagy alapterületű pince rész lehet.
- Amint látjátok a kocsma csak első ránézésre az. A pincében van kialakítva Hatomaru rejteke, minden féle luxus cikkekkel megfűszerezve. – Itt tart egy kis hatásszünetet, amíg végig mérhetjük az alaprajzokat, illetve előhúz két ninja info kártyát és átadja a két lánynak.
- Ők Hotamaru testőrei. Kazuke és Haru. – Jegyzi meg nektek, ahogy a kártyára néztek láthatjátok, hogy mindketten ninja használók és ráadásul A szinten.
- Hotamaru minden nap délután végig megy a falun, és beszedi az adóit, miközben zaklatja az itt lakókat. – Felmerülhet a kérdés, hogy Konoha miért nem tette el eddig láb alól, de talán az eddigi háború vonta el róla a figyelmet, és eddig még nem intézkedtek vele kapcsolatban. Ez most a mi feladatunk lesz. Ha azt nézzük talán a „gonoszak” is tehetnek valami jót, még ha csak saját céljuk, a pénz érdekében is teszik azt, vagy az én esetemben egy hosszabbtávú üzlet lehetőségével.
- Minden bizonnyal ebben az időben kell elcsípnünk őt. – Jegyzem meg a többiek felé, és ahogy felnézzek az égre valószínűleg Hotamaru adóbeszedő útja is hamarosan kezdetét veszi.
- Na lányok valakinek valami terv? – Teszel fel a kérdést feléjük mosollyal az arcomon.
// Kihara Nana (Akatsuki) – Kérlek te alkosd meg Kazuke karakterét, technikákkal akár külsővel.
Hyuuga Emiko – Kérlek te alkosd meg Haru karakterét, Nanához hasonlóan.
Technikákat, elemi beállítottságokat, mindent rátok bízok. Ezek azok az infok magyarán, amit a kártyákon láttok. ???? //

**Kihara Nana** Csüt. Feb. 07 2019, 17:59

Mini Küldetés
Helyszín: Határnenti Falu
Akatsuki(Nana)
Chakraszint: 122
Felszerelés:
- Egyszerű ruházat, Ninja szandál, Fekete maszk
- Övtáska(5 kunai, 5 shurriken, 10 senbon, 3 füstbomba)
- Robbanójegyzet(10db)
- 1db Ninjato(tekercsbe pecsételve)

Nincs nemzetem, nincs otthonom, se családom, vagy akár barátaim. Összetört és mindent elvett tőlem az a személy, akit a társamnak nevezhettem egykor. Elárult, és talán pont ezért tartom nagyon fontosnak a hűséget, legalább a csapattársak között, még ha az a csapat ideiglenes is. Igaz, én magam is elárultam a megbízómat, de ez még nem jelenti azt, hogy egy lelketlen árulóvá kell válljak, aki csak magához hűséges. Azért, mert mind törvényenkívüliek vagyunk, akik valamilyen okból hátat fordítottak a saját nemzetüknek, még nem válunk hűtlen férgekké.
Vagy legalább is van valami hűség bennünk a jelenlegi csapattársaink iránt.
Pontosan ebben a hitben közlöm a nyers véleményemet Kurononak, akiben a szavai alapján biztosan akad némi emberség, és nem egy pénzéhes gyilkológép. Bár hozzá intézem a szavaimat, a véleményem a hűségről ugyanúgy szól Emikonak is.
~ Sose árulnám el a saját társaimat, és remélem ti se. ~
A szavaim után Kurono arcára visszatér a mosoly, majd kiderül egy elég érdekes tény. Félreértettem őt.
~ Teljesen mást értett az ajánlata alatt? ~ elsőre alig tudom elhinni amit hallok, nem is vagyok képes elhinni, de Kurono itt nem fejezi be.
Az érintésétől kissé összerezzenek, pedig csak le akar lassítani, hogy Emiko is felzárkózhasson hozzánk.
~ Hosszú ideig biztosan nem leszek képes teljesen megbízni valakiben, de... Emberek vagyunk, és megvan a magunk oka, amiért ide kerültünk. Nem mindenki egy áruló hulladék. Ők legalábbis nem. ~ gondolom végig, miután Kurono megnyílik előttünk, és most először valamiért teljesen őszintének tűnik. A szavai után egyszerre szégyellem el magam az ostoba megítélésem miatt, és nyugszom meg a shinobi őszintesége miatt.
~ Nem bízhatok meg benne ilyen egyszerűen, de nem is kell tartanom attól, hogy elárulna. ~ az arcomon megjelenik egy mosoly, és egy pillanatra még az is felötlik bennem, hogy leveszem a maszkom.
- Nekem valamit el kell intézzek Konohában. - felelem Kurono kérdésére ~ Valakit el kell intézzek. ~ teszem hozzá gondolatban, bár Kuronoval igazából hasonlóak a céljaink. Ami pedig Emikot illeti, van egy olyan érzésem, hogy neki is nyomós oka van, ami miatt most kívülálló.
Az út további részében visszatér az életerő a tagjaimba, és a faluba visszaérve ezt alaposan ki is fogom majd használni.
~ Pont ahol elkezdődött. ~
Az idegen elkezdi felvázolni a helyzetet, miközben én előszedem a rejtett kunaimat, majd másik kettőt is, és robbanójegyzeteket erősítek rájuk. Az elmém eközben teljesen elcsendesedik, most csak a jelen feladat a legfontosabb.
~ Két testőr, a lakosság beavatkozására nem kell számítani. ~ foglalom össze a hallottakat, majd megnézem a kapott kártyát, aminek tartalmától tátva marad a szám. Még szerencse, hogy van rajtam maszk, különben mindenki látná a meghökkenésemet.
~ Nagyon erős. Egyedül biztos nem lenne ellene esélyem. ~ megpróbálok nyugalmat erőltetni magamra, hiszen pont ez az, amiért idejöttem. Kipróbálni magam.
- A figyelem elterelése, majd gyors támadás minden irányból. - vetem fel, bár remélem Emikonak van konkrétabb terve is.
////Kazuke:
- Fuuton: Daitoppa
-
Doton: Iwagakure no Jutsu
-
Doton: Shinjou Zanshu no Jutsu
-
Doton: Gansetsukon
-
Tsuchi Bunshin no Jutsu
-
Doton: Doroku Gaeshi
-
Doton: Fusha no jutsu
- Doton: Ganchuusou
- Doton: Kootetsu Karada
//Külsőt nemigen sikerült tervezni

**Hyuuga Emiko** Szomb. Feb. 09 2019, 22:01

Emiko készen állt arra, hogy esetleg közbe kell lépnie, ha Akatsuki és Kurono ismét egymásnak esnének. Szerencsére erre nem került sor, nyugodtan megbeszélték a nézeteltéréseiket. A jounin kissé lemaradt, hiszen nem akart hallgatózni. Úgy érezte, csak kettejükre tartozik, bármiről is folyt a társalgás. Aztán lassítani kezdtek, vagyis a fiú fogta vissza a maszkos kunoichit. A kérdés eléggé meglepte, ám így nagyjából képbe került. Néhány hosszabb ugrás után válaszolt, kicsit elmerengett a feltett kérdésen. Kurono tényleg nem titkolt semmit és érzelmei sokat elárultak róla.
- Bevallom, nem igazán figyeltem mindenre oda, ami elhangzott. A lényegét persze ismerem, hiszen az alapján hoztam meg a döntésemet - kezdett bele a Hyuuga.
*Vagyis inkább mérlegeltem és úgy láttam jónak, ha elkerülöm a harcot.* Ezt már csupán gondolatban tette hozzá, a szavak nem hagyták el száját.
- Az alvilági körökben sok minden megtörténhet, még az árulás is - vitte tovább a fonalat. - Most csapatként viselkedünk, de ez nem lesz mindig így. Megértem Akatsuki aggodalmát, viszont nem hinném, hogy a jelen állás szerint bárki elárulna innen bárkit.
Kissé veszélyesnek érezte, hogy erre a terepre tévedt, csakhogy innen már nem volt visszaút. Kimondta, elárulta hogy valamennyire bízik bennük, amivel csúnyán megjárhatta. Kíváncsi volt, erre vajon mit fognak lépni a társai. Egyelőre a pecsétje sem lüktetett annyira, mint korábban, ráadásul a gonosz belső hangja szintén csöndben maradt.
A fiú ismét beszélni kezdett a szavak pedig szinte hideg tüskeként hatoltak át egész elméjén. Kabuto. Emlékek árasztották el, amiket már jó régen eltemetett, ám újból előtörtek. Nyakába égető érzés mart, mire elfordította a fejét, hogy ne lássák arckifejezését. Amilyen hirtelen jött, úgy múlt el. Mind a két kígyófajzattal találkozott, azt viszont nem tudta eldönteni, melyikük a rosszabb. Kabuto tőle is vett el, méghozzá a semleges vándor ninja szerepet. Utálta őt emiatt, de talán saját magát még jobban, amiért elment arra a megbízásra. Amíg Akatsuki vázolta a további teendőit, kicsit lenyugodott.
- Azt hiszem ilyen téren kilógok a sorból. Nincs semmi konkrét tervem, megyek ahová az események sodornak.
*Vagy éppenséggel, menekülök, ha arra kerülne a sor.* Megint hozzátett valamit magában, amit nem akart megosztani a másik két shinobival.

Hamarosan visszaértek a faluhoz és vezetőjük térképeket vett elő. A falu és a kocsma alaprajzát mutatta meg nekik, elég részletesen fel volt tüntetve rajta minden. Elvette a felé nyújtott kártyát, majd laposan elkezdte tanulmányozni. A szintű ninja információit látta rajta, Hatomaru nem bízta a véletlenre.
*Az már biztos, hogy nem lesz könnyű dolgunk. Két testőre van, gondolom minden lépését figyelik, amikor körbejár a faluban. Ha Hatomaru nem képzett harcos, négyünknek lehet esélye.*
- Egyetértek Akatsukival, fontos a gyors támadás. Meg kéne várni, amíg olyan helyre ér, ahol kevés a menekülési útvonal. Ezzel lecsökkentjük a lehetőségeiket és valamennyire előnyben leszünk. Valószínű számítanak egy esetleges támadásra, ezért készenlétben vannak. Esetleg elterelés sem árthat, bár nem tudom, mennyire vennék be.
Készen állt a harcra, viszont félt is, mert nem tudta, az Átokpecsét mikor fog belőle előtörni.

//Haru
Kinézet
Szint: A
Jutsuk:
- alap technikák
- Katon: Goukakyuu no Jutsu
- Katon: Benijigumo
- Katon: Hinowa no Jutsu
- Katon: Kasumi Enbu no Jutsu
- Sōgu: Dai Tekkai // Fegyver Manipuláció: Óriás Láncos Buzogány
- Sōgu: Shūen Senjin // Fegyver Manipuláció: Az 1000 Kard Gyüjteménye
- Sōgu: Tensasai // Fegyver Manipuláció: Mennyei Lánc Katasztrófa
- Soushuuha // Emelkedő Penge Manipulálás
- Ishibari // Kőtűk//

**Hazukage Kurono** Kedd Feb. 19 2019, 11:11

Az események sodródtak a maguk módján és a nézeteltérések is tisztázásra kerültek. Hála istennek. Nem meglepődtem meg Emiko hozzá szólásán, sőt a legnagyobb igazságnak találtam, ami ezen a küldetésen elhangzott.
- Köszönöm a bizalmat. – Mondtam mosolyogva Emikonak, közben Akatsuki kezét is elengedtem.
A történetem, vagy is inkább kisebb célom hallatán Emiko elfordította a fejét egy pillanatra.
~ Valamit leplez. Találkozhatott már vele. ~ Jegyzem meg magamban. Kabuto mindenkiben mély nyomott hagy ez nem vitás. Amerre jár csak fájdalmat és kínt okoz amiben még örömét is leli.
~ Éppen ezért kell megállítani. ~ Gondolom magamban, de nem kérdezek rá Emikonál a dolgokra, legalább is Akatsuki jelenlétében és a jelenlegi szituációban biztos, hogy nem. Valószínűleg mély érzelmek vannak mögötte. Sebek, melyeket most nem lenne tapintatos felszakítani, még ha csak most ismerkedtek is meg. Talán ezt hívják figyelmességnek a másik iránt.
~ Hmm… Mi dolgod lehet Konohában? ~ Gondolom magamban, Akatsuki célját meghallgatva.
- Akatsuki. Még egyszer elnézést a félre értésért. – Mondom mosolyogva.

A terv hamar megfogalmozódott a lányokban, ami az egyszerűség elvét követi.
- Talán ránk nem számít. – Töröm én is a fejem. Majd az ipse is feláll a megjegyzésemre.
- Ez esetben én leszek a nyerő csalétek. – Szól közbe ő is bár még a nevét sem tudjuk. Minden bizonnyal nem is szándékozik elárulni, ami már önmagában gyanús lehet.
- Biztos, hogy nem. – Válaszolok vissza rögvest. – Te vagy a garancia a pénzükre, ha te meghalsz, akkor nem lesz ki fizessen és értelmetlen az egész. – Jegyzem meg miközben letérdelek a térképhez.
- Akkor itt kapjuk el. – Mutatok az egyik kereszteződésre ami „T” alakban végződik.
- Én leszek a csalétek. Úgy is mindig fejjel megyek a falnak. - Mondom mosolyogva. Jobbnak érzem a saját életemet kockáztatni, mint a szép lányokét, habár Akatsuki arcát még nem láttuk.
- Lányok mi lenne ha a tetőről felügyelnétek a dolgod. Megpróbálom szét ugrasztani őket. A fő célpont Hatomaru ha ő megvan, akkor a többiek minden bizonnyal feladják. Rosszabb esetben nem. – Mondom el javaslatomat, majd várom a válaszokat.

A:
- Akkor induljunk! – Jelentem ki, abban az esetben ha mindenki egyetértett a megfogalmazódott tervvel. A kijelölt hely felé veszem az irányom, gyors ninja tempóban a tetőkön ugrálva. Remélhetőleg a lányok is követnek.
- Emiko. Új barátunkat a te társaságodra bíznám. Kérlek vigyázz rá. -
Adom ki önkényesen kijelölt vezetői posztom által a „parancsot”. Szándékosan húztam az utolsó pillanatig. Nem szeretném ha megélhetésem forrása bármikor meglógna. Kicsivel a cél vége előtt remélhetőleg szétválunk és mindenki felveszi a maga pozícióját. A célszemély is a megfelelő helyen és időben tartózkodik, így úgy tűnik akciónk sínen halad.
- Kon’nichiwa – Szólítom meg a magam kedves mosolyával Hatomarut és kíséretét. Külsőleg az ipse leírásai egyeztek a kíséret személyeivel, és remélhetőleg a további információk is helyesek voltak.

B:
Amennyiben a tervet ellenezné valaki, és lenne jobb javaslata úgy meghallgatom és megvitatjuk annak helyességét.

**Kihara Nana** Pént. Feb. 22 2019, 10:35

Mini Küldetés
Helyszín: Határnenti Falu
Akatsuki(Nana)
Chakraszint: 122
Felszerelés:
- Egyszerű ruházat, Ninja szandál, Fekete maszk
- Övtáska(2 kunai, 5 shurriken, 10 senbon, 3 füstbomba)
- 3 robbanójegyzetes kunai
- Robbanójegyzet(7db)
- 1db Ninjato(tekercsbe pecsételve)

A Határmenti falu, ahol az egész elkezdődött, és ahol valószínűleg véget is ér. Nem mondhatom, hogy számítottam erre, de a küldetés elfogadása óta eltelt idő alatt szinte semmi se úgy történt, ahogy elképzeltem. Nem számítottam arra, hogy két másik törvényenkívülibe futok majd bele, azt pedig sose hittem volna, hogy meg is fogok bízni bennük.
Ahogy Emiko is mondta, talán máskor már teljesen másképp fogunk egymásra tekinteni, jelenleg viszont társak vagyunk, még ha csak kis időre is. Nekem ez bőven elég, talán több is, mint hittem.
A tisztázások után jó érzés fog el a többiekkel kapcsolatban, és azon gondolkodom, hogy szívesen megismerném őket jobban. Persze ostobaság az egész, a küldetés után mindannyiunk megy a saját irányába, talán legközelebb már ellenségekként futunk össze. A gondolat attól még fennáll.
De az ismerkedéssel várni kell, most fontosabb dolgunk van.

~ Vajon ennyi elég lesz ellenük? ~ gondolkodom a megalakult tervet hallgatva, amivel kapcsolatban kételyeim vannak. Kurono lesz az elterelés, aki szétugrassza majd őket, mi pedig támadunk. Vagy valami hasonló, a terv eme részében nem vagyok teljesen biztos, ahogy abban sem, hogy pontosan hogy is fog lejátszódni a dolog. Emiko, Kurono, és talán még az idegen is elég erősnek tűnik ahhoz, hogy jelentős kárt tudjanak okozni, de én?
~ Talán pár másodpercre le tudom foglalni az egyik testőrt. Talán elég lesz, ha szerencsénk van. ~ a fejemben lassan megszületik egy kisebb képlet a támadásra, de az csak pár pillanatra lesz elég. Hogy utánna mi lesz, azt nem tudom, de lényegében pont ezért is jöttem. Hogy kipróbáljam magam éles harcban, mielőtt Konohába megyek. Ha pedig itt, ezekkel szemben sikerül megállnom a helyem, Bandot elintézni semmiség lesz.
És nekem csak ez számít.

A terv elfogadása után Kuronot követve a célterület felé indulunk, ahol a többiekhez hasonlóan pozícióba helyezkedem.
~ Menni fog. ~ mély lélegzetek után sikerül lenyugtatnom magam valamennyire, az aggodalom helyét pedig valami más veszi át. Az enyhe izgalom.
A sebhelyekkel borított lábaim egyszerre remegni kezdenek, arra várva, hogy teljes erőbedobással mozoghassanak. A karjaim ugyanezzel a lelkesedéssel várják a használatba vételt, lassan pedig az egész testem készen áll.
~ Az igazság pillanata.

**Hyuuga Emiko** Kedd Feb. 26 2019, 22:52

Hamarosan minden félreértés tisztázódott és úgy tűnt, a három shinobi szép lassan elkezd csapatként viselkedni, megbízni egymásban.
*Ettől függetlenül óvatosnak kell lennem, hiszen többször csalódtam már úgynevezett társakban. Jelenleg azonban nincs választásom, illetve az érdekek miatt úgyse esünk itt egymásnak. Mindenkinek megvannak a titkai, kár lenne egymást faggatni. Szerencsére eddig még nem igazán kérdeztek. Bár Kurono nyilván rájött, korábban találkoztam Kabutoval, sajnos nem sikerült elég jól lepleznem az érzéseimet.* Emiko kissé hosszabb időre gondolkodott el, de nem esett nehezére visszarázódni és felvenni a beszélgetés, tervezgetés fonalát.
A jounin egyből jelenlegi vezetőjükre figyelt, aki még a nevét se árulta el, de csaléteknek simán beállt volna. Kissé gyanússá kezdett válni a dolog, Kurono közbelépése azonban mentette a helyzetet.
*Furcsa, hogy rögtön felajánlotta a csali szerepét. Jobb lesz vigyázni, elvégre minket is simán átverhet.*
Már egészen hozzászokott ahhoz, hogy csak jobb szemére támaszkodhat. Persze azért jobban oda kellett fordulnia a térképhez, mert nem látta teljesen jól a helyet, amit a fiú mutatott. Megjegyezte a kereszteződést, szokatlan formája miatt nem volt nehéz.
- Azért ha lehet, most kevésbé legyél forrófejű - jegyezte meg Kurononak. Akatsuki feltűnően csendben maradt, a kunoichi arra gondolt, már javában a támadásra és a harcra készül.
- Részemről elfogadva a terv, követem az utasításokat. Ha bármi baj történne, igyekszem segíteni és menteni a menthetőt - tette még hozzá a Hyuuga lány.
Elindultak a kereszteződéshez, amit kinéztek a támadásra és hamarosan megérkeztek a helyszínre. A tetőkön ugrálva kisebb volt az esélye, hogy észreveszik őket, ninja tempóban pláne. Sokkal kézenfekvőbb megoldás volt, mint egyszerűen odasétálni, vagy futni. Ráadásul Hatomaru testőrsége is kemény feladatnak ígérkezett. Emiko régen harcolt már ilyen képzett és különleges technikákkal rendelkező shinobikkal. Legnagyobb félelmének mégis az Átokpecsét kitörése bizonyult. A hozzá érzelmileg legközelebb álló személyt majdnem megölte, vagyis Akatsuki, Kurono, és még a rejtélyes fickó sem volt biztonságban tőle.
- Vigyázok rá, szemmel tartom, ne aggódj! - válaszolta a Hyuuga. Megerősítésképpen elég szúrós tekintettel nézett a férfira, aki még mindig nem árulta el a nevét. A jounin továbbra sem bízott benne, ugyanakkor a támadásra jobban szeretett volna koncentrálni.
Chakrát irányított a lábába, készen állva az ugrásra. A közelharc már akkor is az erősségeihez tartozott, amikor még nem törte fel a Byakugant elzáró pecsétet. Megfogadta, ezúttal Hyuuga technikái nélkül fog boldogulni.
Végre valami kis izgalom!
A pecsétből ismét fájdalom kezdett kisugározni, feltehetően a chakrahasználat miatt. Emiko azonban még felül tudott kerekedni az égető érzésen. A tetőről figyelte, ahogy Kurono nekikezd az elterelésnek és várta, mit fognak erre lépni Hatomaru emberei.

**Hazukage Kurono** Kedd Márc. 05 2019, 14:58

//Elnézést a mennyiségét.//

A tervet mindenki elfogadta, így a három fős csapat és a plusz egy kolonc is megindult, hogy elvégezze nemes feladatát. Megszabadítani ezt a földet a gonosz zsarnoktól….
- Kon’nichiwa! – Szólítottam meg Hatomarut és csapatás. Remélhetőleg mindenki elfoglalta a pozícióját és minden a terv szerint fog menni.
- Hát te meg mit keres itt? Már is elvégeztétetek volna a feladatot? Hol van a másik kettő? – Hatomaru tekintete gyilkos és szigorú volt. Valószínűleg már sejti, hogy nem ment minden rendben a küldetés alatt.
- Hát történt egy s más. – Jegyzem meg mosollyal az arcomon, miközben a tarkómat vakargatom, majd leengedem és tekintetem szigorúra várt.
- Megtudtam, hogy egy alattomos zsarnok vagy. Így megöltem a másik kettőt és most veled is végezni fogok. - Tekintetem szigorú és a kijelentés hallatán a két testőr rögtön Hatomaru elé veti magát.
- A halálba küldted magad kölyök. – Jegyzi meg a gazdag ficsúr.
~ Remélem lányok kaptok az alkalmon. ~ Pár ugrással hátrébb ugrok. ~ El kell csalnom őket mellőle. ~ Jegyzem meg, majd kézpecséteket mutogatok.
- Tako Uwagi no jutsu! – A jutsu kimondása után a testemet elkezdik belepni a fekete pikkelyek. Ezek vissza fogják a fegyverek, de egy A szintű technika már képes átütni rajta, még némely villám elemű B szintű technika is. Az tény, mivel sárkány pikkelyek így a tüzet bírják a legjobban.
- Akkor játszunk uraim. – Jelentem ki, majd felveszem az alapállásom. Azt szeretném, hogy a két fickó támadjon előszőr és ezáltal eltávolodjanak Hatomarutól, így a gazdag ficsúr könnyű célpont lesz akár Emikonak, akár Akatsukinak. Egy egyszerű jól célzott kunai is végezhet az ürgével, főleg ha lesből éri.

Ajánlott tartalom