Határmenti falu

Mini Küldetés
Helyszín: Határnenti Falu
Akatsuki(Nana) 
Chakraszint: 122
Felszerelés: 
- Egyszerű ruházat, Ninja szandál, Fekete maszk
- Övtáska(2 kunai, 5 shurriken, 10 senbon, 3 füstbomba)
- 3 robbanójegyzetes kunai
- Robbanójegyzet(7db)
- 1db Ninjato(tekercsbe pecsételve)






Ninjatempóban, az épületek tetején haladva gyorsan elérem a kereszteződést, ahol a többiekhez hasonlóan elfoglalom a helyemet. Az egyik épület tetején, egyenlőre rejtve, egy kunaival a kézben. Egészséges mennyiségű félelemmel keveredik az izgalom, minden egyes eltelt másodperccel egyre jobban koncentrálok az előttem álló  feladatra, és semmi másra. Az utcát nézve semmi más nem létezik, csak én, a társaim, és természetesen Hatomaru.
Pillanatokon belül megérkezik a célpont a testőreivel, akiket Kurono fogad a sajátos stílusával. Bár alig figyelek oda arra, amit mondhat nekik, nyilvánvalóan felhívta magára a figyelmüket. Csakis rá figyelnek.
~ Menni fog. ~
A testőrök védekezően Hatomaru elé ugranak, egyenlőre csak szemmel tartva Kuronot, de ez egy pillanat alatt megváltozhat. Nekem pedig pont arra a pillanatra van szükségem.
Megfelelő pózba kerülve megcélzom Hatomarut, és amint a testőrök megindulnak Kurono felé, azonnal támadnák. Nem feltétlenül kell szó szerint neki ugraniuk, egy felé tett lépés vagy akár egy távolsági támadás is elég ahhoz, hogy célba tudjak találni. Végül is, a shurrikenjutsuk az erősségem. Jelenleg az egyetlen erősségem.
A kunai elhajítása után gyorsan összegyűjtenék egy kis chakrát a Fürge test jutsuhoz, amivel a szemközti épület tetejére juttatnám magam. Az új pozíciómból három shurrikent hajítanák a célpontok felé, ezúttal a testőröket célozva. Ellenük ez biztosan nem ér sokat, de egy pillanatra elterelné a figyelmüket, amit vagy Kurono, vagy Emiko ki tudna használni.
Senki se tud háromfelé nézni pár pillanat alatt.

//Alvilági üzletek - Mini küldetést //


Ahogy várható volt. Kibújt a szög a zsákból, és a tekercses férfi lépett előre, hogy felvegye velem a versenyt.
- Tőled nem akarok semmit. Csak a főnököd fejét akarom elválasztani a testétől. – Jegyzem meg neki, de csak laza mosollyal nyugtázza a dolgot. Közben Akatsuki is mozgolódik és elhajít egy kunait Hatomaru felé.
- Mint mondtam. Nem veled van dolgunk. – Állok továbbra is az alapállásomban. Arcom komolyabb tekintetet vesz fel és ezúttal én címzem a laza mosolyt. Akatsuki távolsági támadását az utolsó pillanatban hárítania kellet, ahogy a másik őrnek is, de van egy dolog amivel nem számoltak. A harmadik személlyel, az ifjú Hyuuga hölggyel Emikoval, aki egy hatalmas erejű villám támadást indított Hatomaru felé. Az őr Akatsukival volt elfoglalva, így vele a villám támadás azonnal végzett, viszont Hatomaru a levegőbe ugrott.
- Itt a vége. – Jegyzem meg az előttem álló felé, ami után a testem körül elkezdenek a villámok cikázni. Igen ez a Raiton no Yoroi.
-  Ne viccelődj velem kölyök. Nem mész sehová! Sogu: Dai Tekkai! – Húzza elő a nagy tekercsét a pasas, aki látszólag be van szarva a csata végkimenetelétől.
~ Raishunshin no jutsu….~ Gondolom ki a technika nevét, amire igazából nem sok szükség lenne már, csupán a villám elemű charkámat kell vegyítenem egy egyszerű Shunshin no jutsuval. Az eredménye pedig egy hihetetlen gyorsaság, ami a legendás Konoha Sárga Villanásának sebességével vetekszik. Egy pillanat alatt hagyom hátra ellenfelem és érkezem Hatomaru elé. A szemeiben a rettegés és a félelem látszik, de az enyémben nem láthat semmit. Sem megvetést, se félelmet, sem örömöt, sem bánatot. Csupán beteljesítem azt amivel megbíztak. A lendületem tovább visz, elhaladva a férfi mellet, de a katanám már a kezemben és ezzel bevégzem azt amit megígértem. Együtt érünk földet áldozatommal, de már két részben. Ahogy ígértem úgy megtettem. Hatomaru feje el lett választva a testétől. A fejjel melyben a zsarnoki gondolatai születtek, és amivel azokat a parancsokat kiadta.
- Úgy tűnik egyedül maradtál. – Fordulok vissza előző ellenfelem felé, akit magára hagytam.
- Chö. Koszos kölykök! Hallani fogtok még rólam. – Jegyezte meg, és abban a pillanatban egy Shunshinnal el is menekült a helyszínről. ~ Úgy tűnik nem olyan hülye, mint vártam. ~ Az ipsének fontosabb volt az élete, mint a hűsége. Azt is biztosan csak megvették, és ahogy az ilyenkor várható, amint a pénzforrás elapad úgy a hűség is vele együtt odalesz.


Mindannyian összegyűlünk a test felett, köztünk az új megbízónk is.
- Akkor várjuk a fizetségünk. – Jegyzem meg neki a markomat nyújtva. Az én zsebem üres az övé teli. Nem tudom a többiek hogy vannak vele, de nekem szükségem van arra a pénzre, de természetesen az ő részük az az övüké, az enyém az enyém. Nincs kedvem további harcokba keveredni, főleg nem velük. A lelkem se vinne rá.




//Köszönöm nektek az igényes játékot. A kalandot ezennel lezárom. Természetesen jöhetnek a befejező posztok és némi szabadjátékban is benne vagyok itt a helyszínen amennyiben van rá igény. 


A lezáráshoz való kérelmet megtaláljátok >> Itt <<//

Mini Küldetés
Helyszín: Határnenti Falu
Akatsuki(Nana) 
Chakraszint: 122
Felszerelés: 
- Egyszerű ruházat, Ninja szandál, Fekete maszk
- Övtáska(2 kunai, 5 shurriken, 10 senbon, 3 füstbomba)
- 3 robbanójegyzetes kunai
- Robbanójegyzet(7db)
- 1db Ninjato(tekercsbe pecsételve)






Ahogy azt előre sejtettem, a testőrök azonnal reagálnak Kurono színpadias belépőjére. Gyorsan Hatomaru elé ugranak, én pedig pontosan erre a pillanatra vártam. Lassan kilégzek, kiengedve minden kételyt, és zavaró gondolatokat, érzéseket. Csak én maradok, és a célpontjaim.
Egy kunait elhajítok Hatomaru felé, majd azonnal használatba veszem a Fürge test jutsut, amivel a szemközti épület tetején kötök ki. Onnan azonnal megcélzom Hatomaru egyik testőrét néhány shurrikennel, ami meg is hozza a kívánt hatást.
Némi csúszással, de szinte egyszerre két irányból sikerül támadjak, ami védekezésre készteti az őröket, elterelve a figyelmet a csapat harmadik tagjáról. Emiko gyorsan kihasználja az alkalmat a támadásra, és egy raiton jutsuval szinte azonnal elintézi az egyik őrt.
~ Nagyon gyorsak...~ a harci higgadtságom gyorsan döbbenetbe fordul, mikor meglátom Hatomaru holttestét landolni a földön. Szinte csak egy pillanat telt el, és Kurono azonnal végzett vele.
~ Sejtettem hogy gyorsabbak és erősebbek nálam...de ennyire? ~
A harc gyorsan kezdődött, és gyorsan véget is ért. Szinte nem is harc volt, hanem kivégzés, amiben én mindössze csak az elterelés voltam.
~ Remélem egyikükkel se kell megküzdjek. ~
A dolog lezártával csatlakozom a többiekhez, várva a fizetséget.




/Én kimondottan élveztem a kalandot

// Nashimaru Shizu – Családfakutatás: Félúton //
 
Szabadulási próbálkozásod a közeledő zajok miatt nem éppen úgy történt, ahogyan egy áldozat próbálna meg menekülni üldözője elől. Persze préda még nem voltál, de tudtad, ha ilyen tempóban haladsz azzá válhatsz, a hallott beszélgetés alapján. Az egymásnak súrlódástól nem túl hangos fémes csikorgást eredményezett. Végül beláttad a kapálózás nem megoldás és lenyugodtál. A két férfi szerencsére nem hallotta meg szabadulási próbálkozásaid zaját. Igaz az erdő esete csendesebb, de még mindig van pár állat, ami aktív. Hangjuk sikeresen elnyomta a tiédet. Ám valami őrült érzés, talán halálvágy úrrá lett rajtad és úgy döntöttél megkísérted a sorsod. Utánuk eredsz, noha semmi terved nem volt mit fogsz tenni. Harcba szállsz velük önkényes igazságosztóként, vagy csak kihallgatod őket és a következő faluban feljelentést teszel, egy olyan bűnről, amiről azt sem tudod mi, vagy hol történt?
 
De legalább a követési terved meg volt, ám amint akcióba lendültél a levegőben érezted, hogy bokádat visszahúzzák. Ugrási lendületed hamar átment zuhanási sebességbe. Reflexeidnek köszönhetően ugyan sikerült arcodat megvédened, de fegyvereid kipotyogtak hüvelyeikből. Az állatok, pedig menekülni kezdtek a közeledből.
Tudtad, ha visszatérnek, csak magadat okolhatod a következményekért. Ahogy a menekülés hangja lecsillapodik bekövetkezik az, amitől félned kellett. Meghallottak és elindultak vissza. Menekülési terved nem volt a kutyaszorítóból. De legalább egy utolsó kétségbeesett próbálkozásod még volt.
- Igazán? Szeretek biztosra menni a dolgomban! - Felelte az egyik kicsit idegesebben, a hang a korábbi hangoskodótól származott. Majd hallottad, ahogyan egy pengét húznak elő a tokjából, ha tudod egy katanát milyen gyorsan lehet kirántani akkor érzékeled, hogy ez gyorsabb volt vagyis egy kisebb pengét használ.
- Hagyd, a hang egy kölyökhöz tartozik. Ki hinne neki, különben is a hangunkon kívül semmit nem tud rólunk, ilyen sötétben nem láthatta az arcunkat. Ha így lenne mi is láttuk volna őt. Inkább menjünk, nem tudhatjuk nem e indultak a keresésünkre. Ha pedig a lány az üldözés közben visszafut, mert nem tudjuk elkapni talán tényleg ráfázunk. – Csitította a másik, látszólag ő a duó esze, már ha nincs egy szótlan harmadik.
- Megegyeztünk! Senki sem járt erre sem te sem mi! – rövid, horrorisztikus szünet következett – Na, gyere már!
Ha nyugton maradsz és még nem öntötte el fejedet teljesen a vér akkor hallod, ahogyan a lépteik ismét távolodnak az úton.
 
Chakrád segítségével könnyedén visszamászol a fára és kibobozod bokádat a drótból. A folyamat közben észreveszed, hogy belevágott a drót a húsodba egy kicsit, az adrenalintól azonban még nem érzel fájdalmat. Ha sikerül rendesen ellátnod hamar begyógyulhat és mozogni is tudsz vele. Nem tudom tervezel e további alvást. Minden esetre fél óra múlva távozik belőled az adrenalin. Kézfejeid és a lábad is sajognak. Előbbiek közül a bal kézfejeden 2 ujjnyi területen a bőröd színe sárgás lett, ha rányúlsz fájdalmat érzel, nehezebben tudod mozgatni de nem gátol a mozgásban, 1-2 nap és rendbe jön. A jobb, ami a kisebb ütést kapta látható sérülés nélkül megúszta, 1 óra múlva abban már semmit nem érzel. Az igazi probléma a bokád. Megrándult, amitől kicsit belilult és enyhén megdagadt, rá tudsz lépni, de állandó enyhe fájdalmat érzel belőle. Lassabban tudsz haladni, sántítva akár futni is. Terhelése azonban nem ajánlott, valamint egy orvosi vizsgálat sem.
Reggel, ha tovább indulsz lassabb tempóval is 2 óra múlva eljutsz egy kis településre, ami falunak nem mondható. Egy tanyavilág 4 ház körülöttük pedig szántók, bevetett földek és legelők terülnek el.
Ahogy oda érsz az ott lakók már ki is mennek eléd, mint fogadóbizottság.[2 idősebb pár, 5 felnőtt(3 nő, 2 férfi, 1 tizenéves(lány) és 3 kisgyerek(2 lány, 1 fiú)]
- Üdv! Mi szél hozott erre? - kérdezi a 30-as éveiben járó férfi, akinek lábán egy 4 éves forma kislány csimpaszkodik.

// A lényeg, hogy nem tűnsz el teljesen az oldalról.   Sok sikert a vizsgákhoz, remélem mind legalább olyan jól fog sikerülni, mint amilyennek szeretnéd. //

// Nashimaru Shizu – Családfakutatás: Félúton //
 
A miután sikerült kiszabadítanod magad a fán maradtál pirkadatig a biztonság kedvéért. Mivel minden cuccod a földön hevert fegyvereiddel egyetemben nem tudtad azonnal ellátni a sebed. Ami miatt fenn áll az elfertőződés veszélye, azon a részen ahol a húsodba vágott a drót. Miután lemerészkedtél első dolgod, volt ellátni magad. Kimostad és lefertőtlenítetted a sebet, majd gézzel körbetekerve elláttad ”védelemmel”, mert a vérzés miatt már nem kellett aggódnod. Az a fán töltött idő alatt elállt.
…
A tanyavilág lakosai közömbösek, de látszólag nem félnek az idegenektől. Nem tűnnek olyanoknak, mint akik találkoztak két hulla gyárossal. Vagy pont, hogy rejtegetik őket? Persze benne van a pakliban az is, hogy a biztonság kedvéért kikerülték a lakott területet. Mivel nem tudsz róluk semmit, csak a jó szerencsédben bízhatsz, hogy nincs közük hozzájuk. Odabicegsz hozzájuk kicsit rájátszva a sérülésre ezzel mutatva, hogy a sérülésed miatt nem jelenthetsz nagy veszélyt, valamint próbálsz hatni a szívükre is. Két legyet egy csapásra, ahogy mondani szokás.
Gyorsan bemutatkoztál és pár szóban megválaszoltad a férfi kérdéseit. Majd elébe menve a vendégszeretetüknek szállást kérsz, ám hamar rájössz ezt nem így kellett volna kezdened és javítasz ellenszolgáltatás felajánlásával. A családok összenéztek, nem tudván biztosra mit tegyenek. Mert nem tűnsz ártalmasnak, de mégis virít rajtad 2 fegyver is. Végül az egyik 30-as éveiben járó hölgy lépett előre, a közelében nem volt senki feltehetőleg vagy egyedül él vagy a családtagjai távol vannak.
- Akad számodra hely nálunk kövess! - Int is, hogy indulj el irányába, ahogy mellé érsz elindul melletted otthona irányába. - Az én nevem Chinatsu, örülök a találkozásnak Shizu!
A többiek pedig indulnak dolgukra, egy látogató miatt nem állhat meg örökre az élet. A felnőttek és az idősebb leányzó dolgozni kezdtek. A gyerekek kíváncsiságtól vezérelve kellő távolságból követtek titeket a házig, ahogy bementetek vártak még egy kicsit. De hamar megunták a dolgot és inkább elmentek játszani.
A házba belépve egy folyosón találtad magad, balról és jobbról 2-2 ajtó vezetett tovább, a veled szembeni oldalon pedig egy hátsó ajtó kapott helyet. Mellette pedig egy lépcső, ami az emeletre vezet. Jobb kézre az első ajtó a konyhába vezetett, onnan egy további a spájzba, a második a fürdőszobába. Balról az első, ami a konyhaival volt párhuzamos az étkezőbe vezetett. Az utolsó ajtó mögött, pedig a nappali kapott helyet. Az emeleten, ami egy beépített tetőtér 3 szoba kapott helyet, 2 nagyobb és egy kisebb vendégszoba. Téged a ház asszonya ide vezetett. Nem volt zsúfolásig tele, csak a legszükségesebb bútorok kaptak benne helyet. 1 ágy, egy éjjeli rajta egy asztali lámpával, egy ruhásszekrény és egy szék.
- Pakolj le nyugodtan, ha kész vagy szólj és, majd azután meglátjuk hogyan tovább. Addig is hátul leszek!
 
Ha berendezkedtél és kimész utána ő az álatokat látja el. Mikor meglát megkér, hogy segíts neki. A baromfiudvarban kezdtek, kiszórjátok az állatoknak a kukoricát, vizet öntötök az itatókba végül összeszeditek a tojásokat. A rengeteg ide oda rohangáló tyúkot és libát összesem lehet számolni annyian vannak. Miután végeztek a nyulakat látjátok el hasonló képen, 10 kisebb nagyobb ketrecről van szó. 6 nagyobb van azokban több található, elkülönítve hímek és nőstények. A legtöbb kicsiben ezzel ellentétben csupán 1-1 található, azok amiket anyának és bakoknak tartanak az állomány utánpótlásának érdekében. Az egyik anyánál kicsik is találhatóak. Amint itt végeztetek beküld a házba lábadra hivatkozva, ő pedig továbbindul ellátni a teheneket. Amint végez utánad megy ő is, lassan dél felé közelít az idő. Így a következő dolog, amivel foglakozik az nem más, mint az ebéd.
- Sajnálom, hogy lassan ebédidő és még csak most kezdek főzni. De a férjem és a fiam távol vannak, ilyenkor később kezdek főzni, hogy ne hűljön ki annyira és frissebb legyen mire haza érnek. Ha éhes lennél csinálhatok neked pár szendvicset mielőtt belekezdek. Mit szólsz hozzá?

// Nashimaru Shizu – Családfakutatás: Félúton //
 
Miután letetted csomagjaidat és ruházatod egy részétől is megszabadultál, a nő után mész, hogy segíts. Néhány lépésnél apró fájdalom nyílalt lábadba. Vajon miért nem lehet ülő munkában segédkezni? Szerencsére hamar elvégeztétek, amit kellett és mentetek vissza a házba, ahol gyorsan elkészíthető étellel kínáltak, ebéd előtt, amit végül elutasítottál.
- Ha nem, hát nem. Akkor kezdjünk főzni! Egyszerű tonkatsut fogunk készíteni, sertéskarajból, köretnek rizst, és egy kis salátát.
Ahogy befejezte levett két kötényt a konyhaszekrény melletti fogasról. Te pirosat kaptál, ő egy zöldet vett magára. Utána pedig elkezdte kipakolni a konyhai eszközöket: késeket, tálakat, vágódeszkát stb. valamint a hozzávalókat: a mosogatóból kivette a korábban kiolvasztásra félrerakott húst, zöldségeket a kamrából, tojást a hűtőből stb. Miután felosztottátok a munkát magatok közt neki is veselkedtetek a munkának.
Miután elkészültetek az ebéd minden elemével, a nő az ebédlőbe ment, ahol megterített négy főre. Alig hogy kész lett az asztal végszóra hazaért a ház ura és fia. Chinatsu gyorsan bemutatott téged Akionak a férjének, és fiának Akitonak. A gyors bemutatkozás után jöhetett az ebéd előtti kézmosás, majd a valószínűleg már várt étkezés. Akio átlagos testalkatú a 40-es évei elején járó férfi, fia ezzel szemben izmosabb testalkatú, alig lehet idősebb nálad mivel fél fejjel magasabb csak.
- Említetted, hogy a Füst országába tartasz, egy ilyen fiatal lány miért vág neki egy ilyen hosszú útnak?... Remélem nem tartasz ezért tolakodónak. - kezd bele a beszélgetésbe az asszony.
- A Füst országába? Mikor akarsz indulni? Legalább addig maradj, amíg a lábad helyre nem jön. Folytatja a férje, aki valószínűleg észrevette, hogy kicsit sántítasz. Ilyenek ezek a kis településen élő emberek, figyelmesek és kedvesek a másikkal. Nem úgy, mint a nagyobb városokban, ahol az emberek csak magukkal törődnek. De ezeknek az embereknek vajon van e hátsó szándékuk, vagy csak simán vendégszeretetből teszik?

// Nashimaru Shizu – Családfakutatás: Félúton //
 
Az asztal megterítése után a nyálcsorgató sertéshús megkezdte gaz csábítását, nem csak arany barnára sült panírja, de még az illata is egyre csak vonzott, hogy bűnbe ess és vendéglátó családod nélkül kezdj bele. S ugyan te szóban is tiltakoztál, a csábítás ereje nagyobb volt és apró lépésenként loptad a távolságot az asztalra kirakott ebéd irányába. Szóbeli tiltakozásaid nem használtak, de még a ház asszonyának figyelmét is felkeltetted. Mire az asztal mellé érsz, benéz az étkezőbe.
- Szóltál aranyoskám, netán baj van?
Mivel látszólag minden rendben van, egy gyors válasz után tovább is megy, te pedig befejezheted a kóstolást. Egy vágás, egy gyors harapás és kész a kóstolás. Persze ez az egész hercehurca felesleges volt, mivel főzés közben bármikor kóstolhattál volna Chinatsuval.
 
A család megérkezése után, hozzá is fogtatok az ebédhez, családias volt olyan, amiben egy ideje már nem lehetett részed. Olykor két falat közt ment az oda-vissza beszélgetés.
- Talán hozzá vagy szokva az utazáshoz, és a sárülésed sem hátráltat túlságosan, de ez csak addig lesz igaz, amíg nem találkozol valami veszélyforrással, vagy egy nehezebb útszakasszal. Hidd el, tudom mit beszélek, évek óta heti szinten utazok. Igaz csak egy rövid szakaszt ismétlek meg többször, de attól még folyamatosan csinálom.
Mosolyod és fejbiccentésed Akito felé, zavarba hozott mindkettőtöket, egy rövid időre fel sem néztek, a dolgot csak kínosabbá tette a dolog, hogy a fiú szülei ott ültek veletek. Ha felnézel látod, ahogy apró mosoly szökik arcukra. Mintha csak emlékeztettétek volna őket egy régi emlékre, talán annak idején ők is csak egy-egy szeleburdi mosollyal kezdték. Az egyre kellemetlenebbé váló csendet végül Akio törte meg.
- Egy szó, mint száz, maradj pár napot! A füst országa megvár, a lábadnak pedig kell a pihentetés.
Akito arcán mintha egy apró mosoly jelenne meg, mikor hallja, ahogy édesapja próbál meggyőzni a maradásról.
- Amiatt pedig ne aggódj, hogy a terhünkre lennél. Különben sem hiszem, hogy csak lógatnád a lábad. Most sem tudtad megállni, hogy ne segíts. Segítesz nekem egy keveset a ház körül, ami kielégíti a mozgás utáni vágyadat, utána pedig pihenteted a lábad. Pár ilyen nap és helyre is jön.
- Két nap múlva ismét árut szállítunk apával, maradj legalább addig és jöhetnél velünk.
A felnőttek igen elszántan, de szerencsére nem agresszívan próbálnak meggyőzni a maradásról és látszólag a srácnak sem okozna gondot a maradásod. Csak rajtad áll, hogyan döntesz. Maradsz pár napot, vagy holnap már tovább is állsz?

// Nashimaru Shizu – Családfakutatás: Félúton //


// Bocsánat ez egy kicsit rövidebbre sikerült, mint szerettem volna. //
 
A hosszas alkudozás és csatározás után, melyből utóbbit csak magaddal vívtad döntés született, miszerint élsz a vendéglátási ajánlattal. Ezután egy ideig zavartalanul folyt az étkezés.
- Akito ebéd után nem vezetnéd körbe Shizut? – Kérdezi fiát a ház ura.
- Hát... öhm… ha van kedve hozzá. – Válaszol a fiú, de közben megszeppenve téged figyel.
- Mi ez a tesze-tosza válasz? Nem vagy te lekvár!
Az ebéd után, ha élsz a lehetőséggel Akito körbevezet a tanyavilágban, közben magyaráz melyik házban kik laknak, mivel foglalkoznak. Az egyik család vadászatból tartja el magát, ketten földművelésből, vendéglátóid pedig állatokat tartanak. Sérülésedre tekintettel a fiú nem vezetett titeket távol a házaktól, amúgy sem lehetett volna sok minden újat mutogatni, amit nem láttál eddig is. Miközben sétáltok hátatok mögül gyermekhangok, pontosabban kisgyerek hangok hallatszottak elvégre ti magatok sem léptetek még be a felnőtt korba. Pusmogtak és sugdolóztak, néhány szót ki is lehetett venni: randiznak; szerelmesek; csókolózni fognak?; fujj ne beszélj undorító dolgokról
Ahogy tartottatok egy rövid pihenőt egy kidőlt farönknél Akito megelégelte a pusmogást és elétek vezényelte az aprónépet, akik félve léptek elő rejtekhelyükről, majd elmagyarázta nekik a helyzetet. De mi is a helyzet?
- Mint tudjátok Shizu megsérült, és amíg lábadozik nálunk marad. Ebből kifolyólag körbevezettem. Ennyi, érthető voltam!?
Egy hatalmas egybehangzó igennel jött a válasz. A csapat egyébként a korábban látott tíz év alatti gyerekekből állt, két fiú és egy lány. Az egyik srác egy alma méretű gumilabdát szorongatott kezében, valószínűleg azzal játszottak mielőtt követni kezdtek titeket. Hogy ne legyen kínos a csönd idegenvezetőd feldobta a közös játék ötletét. A gyerekek hatalmasra csillogó szemekkel várták válaszod. Ha belemész a dologba mindössze annyit történik, hogy dobálgatjátok egymásnak a labdát, hogy neked ne keljen sokszor ugrálnod a játékszerért Akito kizárólag neked passzolt. A gyerekek persze mindenkinek dobálták legtöbbször úgy, hogy futni, ugrani és vetődni kelljen érte. A játék után visszatértetek a házba, vacsora után a család a megérdemelt pihenését élvezte.

// Nashimaru Shizu – Családfakutatás: Félúton //
 
Miután Akito előparancsolta a gyerekeket úgy döntesz, megerősíted őket abban a tévhitben, amit maguknak kreáltak. Vagy mégsem csak kitaláció és a gyermeki szem észrevesz köztetek valamit, amit még sem te sem a srác nem vélt felfedezni?
Minden esetre kísérőd arca nem pirult el szavaid hallatán, csak hátrafordult és kicsit fájdalmas, kicsit értetlen arckifejezéssel válaszol némán. ” Ezt most miért kellett? ” Tükrözte a kérdést az arca.
- Hallottátok? Azt mondta a hőse. - örömködik a kislány, hogy igaza van és szeretitek egymást
- Biztos megmentette őt Akito-nii! Azért is fog náluk lakni, igen csak ez lehet, biztos megvédte őt valami vadtól és egyből egymásba szerettek.
- Biztos egy trollal találkoztak.
- Inkább sárkánytól, ahogyan a hercegnőket szokták a hercegek. Ezután biztos össze fognak házasodni is! - kontráz rá a kislány
Úgy tűnik a gyerekek fantáziája elszabadult és már el is felejtették a tényt, hogy egymagad érkeztél a településre, valószínűleg teljesen már irányból, mint a vendéglátóid kétharmada. Ennek ellenére a gyerekek szavai már kezdik kikezdeni Akito nyugodtságát és arca kezd kipirulni.
 
Ugyan Akito próbált figyelmes lenni, számodra ez nem igazán jött be elvégre nem vagy te hímes tojás, amit őrizni kell. Majd tudod, te mikor kell pihentetni, így amikor ismét hozzád került a labda, eldobtad a srác irányába, de direkt fölé célozva és még meg is bolondítottad a dolgot egy kis erőnléti chakra doppinggal. A labda méterekkel szállt a célszemély fölött, aki látva a hosszú indítást már futott is féloldalasan, hogy lássa meddig kell futnia. Mikor közeledett a labda az ég felé nyújtotta jobb kezét várva az érkező labdát. Mikor látta így esélytelen lesz felugrott, sajnos még így sem tudta elkapni, de el sem esett, ahogyan azt szeretted volna. Végül fölvette a földről a játékszert és tovább passzolta. A játék után haza indultatok.
 
A vacsora nem más volt, mint ami az ebédből maradt. Ami a gondos elrakás, és felmelegítés ellenére sem volt olyan, mint frissen. Az étkezés közben és után folytatólagos beszélgetés elég sablonos volt, arról kérdezgettek titeket, mit csináltatok és jól szórakoztatok e. Ezek után Chinatsu elment és előkészítette neked a fürdőszobát, rakott ki törülközőt és hálóingnek való ruhát, ha esetleg nem volna nálad váltásruha.
 
Másnap a család már korán kint az állatoknál ténykedett. Megetettek, megitattak, amit kellett pedig kihajtottak a legelőre. Visszatérésükkor megreggeliztetek, ezután pár órás pihenés kezdődött. Így úgy tűnik a farmer élet nem is olyan nehéz, reggel egy kis munka aztán pihenés, ez ismétlődik délután és este is. De ez azt is jelenti a szünetek közt is bármikor jöhet valami nem várt munka, amire nem lehet azt mondani, bocsi lejárt a munkaidőm. Valamit nincs se hétvége sem ünnepi megállás, az itteni munka bizony folyamatos. Napközben a gazdasszony begyűjtötte a tojásokat a baromfiudvarból, majd nekilátott a főzésnek. A férfiak eközben az ólakat és az istállókat takarították, majd hordtak az utóbbiba friss szénát. Délután négy óra környékén megjelentek a háznál a gyerekek, akik játékra hívtak titeket. Mivel a munka nagyja el volt végezve semmi akadálya nem volt, hogy Akitoval velük tartsatok. Néhány óra labdázás, kő- papír- olló, és ahogy kezdett esteledni egy kis bújócska után ismét azon kaptad magad, hogy visszaindultatok vendéglátóid házába.