Kiképzőterepek

*Képzés - első elem*

Sajnos nem sikerült megolvasztani a kis téglatestet, viszont a sensei felfigyelt rám és odajött, hogy elmagyarázza hogyan is kéne. Kicsit cifrán fogalmazta meg, de sikerült megérteni. A a levegőt a tüdőmben kell megtöltenem chakrával és nem a számban, ezen kívül a chakrát fel kell ruházni a tűz tulajdonságaival. Ezt nem értettem meg annyira, hogy hogy csináljam. A tűz dinamikus, élettel teli, viszont veszélyes mert forró. És ezt nem tudtam, hogy elérni. Felmelegíteni a chakrámat, vagyis azzal a levegőt szinte elérhetetlennek tűnt.De nem volt mit tenni meg kellett próbálni ezért újra a számba vettem a kis téglatestet és az orromon keresztül beszívtam egy nagy adag levegőt. Ahogy a sensei mondta, megpróbáltam már a tüdőmben vegyíteni a levegőt a chakrámmal. Koncentráltam rá, hogy minél több chakra legyen benne a levegőben, de vigyáznom kellett mivel ha sikerül felemegíteni valamilyen úton módon és könnyen megégethetem magam, ha nem adom ki elég gyorsan. Persze nem számítottam arra, hogy tüzet fogok csiholni, de bármi megeshet. Amikor úgy gondoltam elég levegő és chakra gyűlt össze elkezdtem felfele engedni őket, hogy a számban lévő téglatesthez érjenek. Következő lépésben a chakra felmelegítésére koncentráltam. Fel kellett ruháznom a tűz tulajdonságaival, de még nem teljesen tudtam, hogy hogyan. Úgy próbáltam meg, hogy a chakrámat elképzeltem, úgy mint a tüzet, mintha ott lobogna. Majd amikor úgy gondoltam, sikerült felruházni a tűz tulajdonságaival, a lélegzetemet hagytam továbbhaladni a számban lévő téglatesthez. Reméltem mostmár tényleg sikerül, mert szerettem volna bebizonyítani mindenkinek, hogy nem vagyok gyenge és képes lehetek erőssé válni.

*Képzés-első elem*

Hosszú napok gyakorlásának végül beért a gyümölcse, amikor is a kis téglatest megolvadt a számban. Amilyen gyorsan lehetett kiköptem a folyadékot, ami minő meglepő tényleg nem volt forró csak kellemesen langyos. Miután ez sikerült még nem értünk a gyakorlás végére. Kaptam egy poharat melyben valamilyen szagos ital volt, ami ha jó gondoltam valamilyen alkohol lehetett. Hogy milyen azt nem tudtam. Gondoltam megkóstolom, hátha kiderül, de ezt nem tehettem meg mivel, ez volt a következő feladat, hogy gyújtsam meg az alkoholt, de mostmár nyílt lánggal. Úgy gondoltam ez nem lesz nehéz feladat a tégláshoz képest, de hamar rájöttem, hogy ez nem így fog menni. Először simán megpróbáltam, úgy ahogy a téglát, hogy csak ráfújtam a meleg lehelletet, bár azt is csak hosszú koncentrálás után, de így nem sikerült begyújtani. Mint az előbb megint leültem törökülésbe, lehunytam a szemem és először a gondolataimban megterveztem, hogy is kéne megcsinálni. Arra rájöttem, hogy mostmár a levegőt kell belobbantanom és chakrával telítenem, de ha már itt tartunk üssünk két legyet egy csapásra és úgy akartam megpróbálni belobbantani, hogy akár egy nagyobb tűzgolyót is megidézzek. Bár ezt nem gondoltam komolyan, inkább csak nagyravágyó vicces gondolatként keringett a fejemben. De hamar abba kellett hagynom a képzelgést mivel rájöttem, hogy ez elveszi a figyelmemet a tanulástól. A levegőt lényegében be kell, hogy lobbantsam a chakrámmal, sőt ahogy én gondoltam, még a chakrát is bele kell vegyítenem, hogy nagyobb hatást érjek el. Miután úgy gondoltam elméletben, már megvan az egész elkezdtem megvalósítani. Összegyűjtöttem egy kis chakrát és ahogy a téglánál tettem felmelegítettem. Majd amikor úgy gondoltam, hogy sikerült, akkor elindítottam a levegőt felfelé. Először csak a chakrámmal próbáltam felmelegíteni a levegőt és nem azzal eyütt vegyíteni, Majd ahogy a levegő elérte a számat, azt azonnal kinyitottam és a levegő kiáramlott a pohárban lévő alkoholban. Nagyon izgatott lettem, mert felcsillant bennyem a remény, hogy sikerül meggyújtani az italt, de ahogy várható volt nem sikerült. A levegő elérte a poharat, de nem volt elég forró ahoz, hogy meggyújtsa a benne lévő folyadékot. Egy kicsit elkeseredtem ettől, hogy nem sikerült, viszont egy-két perc pihenés után tovább próbálkoztam. Ha nem estéig, akkor egy percig sem gyakoroltam, de sehogy sem akart összejönni a dolog. Amikor, már úgy éreztem minden erő kiveszett belőlem valahogy hazagyalogoltam. Út közben néha másik irányba fordultam, mint kellett volna, ezért az átlagosnál több időt vett igénybe a hazajutás. Otthon nem szóltam senkinek semmit, csak befeküdtem az ágyamba mindenestül. Reggel, amikor felkeltem már javában sütött a nap, körülbelül dél volt. Ahogy megláttam, hogy milyen az idő odakint azonnal felpattantam és már futottam is a kiképzőterep felé el ne késsek. Út közben többször is megbotlottam a nagy sietségben, de szerencsére soha nem estem el. Amikor odaértem, kerestem egy fát, amelynek árnyékában meghúzhattam magam gyakorlás közben. De ekkor egy valamit elfelejtettem. Tegnap itthagytam a poharat az alkohollal. Hatalmas félelem uralkodott el rajtam, afelől, hogy nem lesz meg a ohár. Háromszor jártam körbe a kiképzőterepet, mire végre megtaláltam. Hála az istennek megvolt és minden jónak tűnt. Azért beleszagoltam, hogy ugyanaz az anyag van-e benne. Szerencsémre az volt. Miután felvettem visszasétáltam a fa árnyékáb és leültem törökülésbe. Újra átgondoltam az egyszerű tervemet, hogy a chakrámmal belobbantom a levegőt és az majd meggyújtja az alkoholt. Nekifeküdtem a feladatnak és összegyűjtöttem és amennyire tudtam felmelegítettem a chakrámat, majd elindítottam felfele a levegőmet felfel. Útközben átvezettem és vegyítettem a chakrámmal, majd ahogy teljesen a számhoz ért ráfújtam az italra a meleg levegőt, de mint az előbb megint csak nem gyulladt meg. Ekkor már kezdtem ideges lenni, hogy sehogy sem akar sikerülni a tűzgyújtás.
~ Lehet soha nem fog sikerülni? ~ tettem fel magamnak a kérdést. ~
Szerettem volna, ha sikerül, de ami nem megy azt nem kell erőltetni. De ez engem nem tántorított még el és még próáblkoztam jó párszor. Sajnos ezekkel sem mentem semmire, de az önbizalmam visszatért mivel úgy tűnt, hogy a levegő egyre melegebb lesz. Vagyis nem volt haszontalan a sok gyakorlás. Még párszor megpróbáltam, majd délután hat-hét óra fele hazamentem. Ettem egy nagyot, mert már nagyon éhes voltam majd nyugovóra tértem. Mivel korán feküdtem le, ezért korán is keltem fel. Nem angyon siettem, mivel úgy gondoltam van még időm, mert eddig sem szabták meg, hogy mikorra menjek oda. Az alkoholt megint elfelejtettem elvinni magammal, de szerencsére ott volt a helyén és semmi baja nem volt. Úgy gondoltam, hogy eljött az ideje annak, hogy most megpróbáljam, úgy hogy nem lacapacázunk, azonnal vegyítem a chakrámmal. Összegyűjtöttem egy nagyobb mennyiségű chakrát és megpróbáltam felforrósítani, majd amikor úgy gondoltam elindítottam felfele a beszívott levegőt. Most hamar kinyitottam a számat, mivel semmiképpen nem szerettem volna magam megégetni, főleg nem a saját chakrámmal. Sajnos az alkohol most sem gyulladt meg. Teljesen elkeseredtem, hogy nem fog sikerülni meggyújtani azt a nyamvadt löttyöt. Végső elkeserésemben egyetlen megoldást találtam. Megpróbálom mégegyszer, de most mindenre nagyon odafigyelek és ha sikerül sikerül, ha nem nem akkor nincs tovább, bár ezt csak bíztatásnak szántam, de kicsit bennem volt a gondolat, hogy feladom. Talán csak a klán miatt nem szerettem volna feladni, hogy meg tudjam őket védeni és ne a klánnak keljen engem. Összeszedtem a godolataimat. Beszívtam egy mély levegőt, majd bentartottam, amíg összeszedtem egy kis chakrát. Mindennél jobban koncentráltam arra, hogy felmelegítsem a chakrámat. Miután úgy gondoltam, hogy ennél jobban már nem tudnám felmelegíteni elkezdtem felengedni a levegőt és vegyítenem a foró chakrával, majd ahogy a számhoz ért a levegő, kitártam azt és ráengedtem a pohárban lévő alkoholra a számban lévő levegőt és vártam, hogy meggyullad-e az ital.

//Bocsánat, hogy eddig nem írtam nagyon szét voltam szórva de már összeszedtem magam, úgyhogy próbálok kisebb időközönként írni. //

//Jinpachi//


Ismételten hétfő van. Nagy örömmel keltem fel kis ágyamból, hisz szeretem ezt a napot. Igaz az emberek többsége utálja, a munka illetve a suli miatt, de én mindig is szerettem, új hét, új lehetőségekkel. Szerintem tele van izgalommal. Ahogy kikeltem az ágyamból elsőnek is átöltöztem. Felvettem szokásos barna néhol foltos ruhámat, fehér kopott fáslimat feltekertem mind két karomra, fejpántomat felkötöttem, illetve a három taktikai táskámat felraktam a helyükre. Egyiket a bal lábamra, amiben a gyógyszerek és kötszerek vannak, a másodikat a derekamra tettem, amiben a dobófegyvereimet vannak, illetve a szerszámaim egy pecsétben és végül a harmadikat, ami egyben a legkisebb a jobb felkaromra helyeztem föl, amiben iránytű, tinta és egy kisebb tekercs van. És végül a katanámat csatoltam föl bal oldalamra.
Amint megreggelizem és elvégeztem szükségleteimet az edzőtér felé vettem az iránt.
Az idő remek volt, kellemes. Ettől is olyan szép ez a május, hisz meleg van, de néha enyhe szellő hűti le arcomat. A fák virágoznak, némelyiknek márt termése is van. Az utca tele volt, az idősebbek épp munkába siettek, a fiatalok pedig iskolába. Szerencsére a falu központjában lakom, nagybátyám lakásába, így szinte minden a közelben van. Az edzőpálya pontosabban tízpernyire. Ma nem csak egy egyszerű edzésre megyek, hanem egy fontos személlyel fogok találkozni. Még nem tudom, hogy mit akar tőlem, csak annyit írt, hogy ott találkozzunk.
Amint megérkeztem, nem találtam ott senkit, igaz tíz perccel hamarabb ott is voltam, mint amit megbeszéltünk. A pálya szinte üres, néhány akadémiai tanuló dobálózott fa shurikenekkel, de ő még nem volt itt, így leültem egy fa tövének árnyékába és ott vártam izgatottan az illetőt. Remélve, hogy hamarosan megérkezik. A májusi idő egyre kellemesebb, és kíváncsian várom az elkövetkező újabb hetet.

Miután megérkezel, nem találsz senkit sem az edzőterepen, viszont hamarosan egy kunai csapódik melletted a földbe, amin egy robbanó cetli van. A következő pillanatban egy fekete ruhás groteszk figura ugrik az edzőtérre, négykézláb tesz pár kört körülötted, majd két lábra áll. Valóságos óriással van dolgod.

- Üdvözletem! A nevem Koroshiya, én küldtem neked a levelet. Egy gyors tanuláson fogsz rést venni, utána pedig eljössz velem egy küldetésre! Két másik genin fog társulni hozzánk, az egyik fegyverkészítőtől kell majd elhozni néhány fegyvert. A küldetés C rangú, út közben találkozhatunk rablókkal, az erdőben pedig vadállatokkal. Most viszont, fogd ezeket. Az egyik tekercsben kunaik vannak, a másikban apró zsákokban robbanócetlik. A feladatod, hogy a zsákocskákat ráerősítsd a kunaikra. Ez a technika első lépése. Ha nincs meg ez az előkészületed, akkor egy komoly harcban igazán kemény ütőerőtől eshetsz el. Szóval első lépésben dróttal erősítsd a kunaikra a zsákokat! - mondja a férfi, miközben átadja neked a két tekercset.
Amint kinyitod a tekercseket, 40-40 kunai és zsákocska terül el előtted a földön.

//A tekercseket a Tobidogu segítségével tudod kinyitni. Tehát a kinyitást ne úgy képzeld el, hogy kihajtod a tekercseket, hanem "megidézed" a tartalmukat.//

A fa alatti pihenésemet egy kunai hagyta félbe, amit fél méterre dobtak el tőlem. A kunai-on egy robbanó cetli volt. Mihelyst a földbe csapódott, gyorsan arrébb ugrottam és kardomat előrántottam. Egy púpos, groteszk kinézetű ember ugrott felém négykézláb, majd két lábon odajött hozzám. Méretei sokkal nagyobb egy átlagembernél, akár orjásnak is elmehetne.
Ezek után bemutatkozott. Koroshiyának hívták és ő küldte nekem a levelet. Ezek szerint vele megyek küldetésre.
Üdv az én nevem Djuka Rikuno, de gondolom, márt, mindent tudsz rólam, hisz te választottál engem.
Ezt követően szépen felvázolt mindent. Elsőnek valamit meg fog tanítani, majd egy C szintű küldetésre visz, ahol egy fegyverkészítőtől kell néhány fegyvert elhozni.
Majd a kezemben nyomott két tekercset, egyikben kunaiok a másikban pedig zsákok vannak. A feladatom, hogy ráerősítsem a zsákokat a kunaiokra. Elsőnek is kihatottam mindkét tekercset és rátettem a kezemet. :Tobidogu no Jutsu- és ezzel a jutsu segítségével sikeresen előidéztem a fegyvereket. A táskámból elővettem egy darab drótot, és neki álltam a kötögetéshez. A negyven zsák azért nem két perces munka volt, de minden tudásomat beleadva kb tíz perc múlva kész is lettem.
- Kész vagyok, Koroshiya-chan!- szóltam hozzá büszkén, hogy milyen hamar kész is lettem.
-Kíváncsian várom a következő feladatott.

A férfi mérgesen néz rád, amikor letegezed, majd villámgyorsan pofon vág, amitől a földre zuhansz.
- Ne merj tegezni! Add meg a kellő tiszteletet, különben kint hagylak a falun kívül, hogy a farkasok marcangolják a tetemedet. Hívj Koroshiya Senpainak! - mondja a férfi rekedtes hangján.
Ezután alaposan szemügyre veszi a munkádat. Egy bólintással nyugtázza a teljesítményedet, majd felveszi a korábban feléd hajított kunait.
- Vegyél fel öt kunait, amin zsák van. A technika a robbanó cetli aktiválásán van. Azonban nem a sok kis cetlit kell egyenként felrobbantanod, hanem ez a nagy robbanó cetli fogja elérni a kicsiknél a kívánt hatást. Az eredmény egy sokkal nagyobb robbanás lesz! A lényeg, hogy dobd el azt az öt kunait, majd dobd a közelükbe ezt is. Ezután már csak szabadjára kell engedned a cetliben rejtőző energiákat és kész a bumm. - mondja, miközben a hatodik kunait is átadja neked.
- Azt a gyakorló bábut vedd célba! - mutat az egyik bábura.
Feladatod egyszerű. A bábu közelébe kell dobnod a zsákocskákat, majd a hatodik kunaival felrobbantod őket.

// Szia, ennek a jutsunak mi a pontos neve, illetve merre találom? //

Amint befejeztem a kis munkámat, egy hatalmas pofont kaptam Koroshiya-tól a letegezésem miatt. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kis lényegtelen dologtól ennyire felkapja a vizet,
de ha ez a gyengéje, akkor nem leszek vele tiszteletlen és Koroshiya Senpainak fogom hívni.
Annak viszont örülök, hogy ebbe a kis munkámba nem kötött bele.
- Ne haragudjon, ígérem, hogy soha többé nem hívom így- szóltam hozzá megszeppenve, miközben megpróbáltam felállni a földről.
Ezt követően elmagyarázta a következő lépést, aminek a lényege, hogy a zsákos kunaiokat dobjam, el a megadod célba, majd egy nagyobbat a közelükbe. A technika lényege, hogy nem kell egyesével felrobbantanom a jegyzeteket, hanem azzal az egy naggyal fel tudom robbantani a kicsikéket egyszerre, és így egy vártnál nagyom robbanás keletkezik. A célpontom jelen esetben egy gyakorlóbábú volt, Fogtam az öt kunait és a bábu közelébe dobáltam. Hármat az elejébe egyet a jobb és egyet a bal oldalához. Majd ezek után fogtam a hatodik nagyobb zsákos kunait és konkrétan a bábu lábához dobtam. És most vártam, remélve, hogy minden úgy fog történni, ahogy azt elterveztem, a zsákokat direkt úgy dobtam, hogy ne legyenek túl messze egymáshoz, és hogy fel tudják egymást robbantani.

//A 6. kunain nem zsák van hanem egy rendes robbanójegyzet.//

Szavaidra nem mond semmit sem a férfi, inkább csak megfigyel. Egy szót sem szól, csak vár. Szépen eldobod a kunaikat, azokból ki is röppennek a cetlik, majd az utolsót is oda dobod a bábuhoz. Ezután nem történik semmi. A férfi hirtelen arcon csapja magát.
- Nem igaz, hogy már megint egy ilyet fogtam ki... - szólal meg. - Szedd össze a kunaikat és ismételd meg! Elvileg az akadémián megtanultad hogyan kell aktiválni a robbanócetliket. Nah, ha az utolsó kunait oda dobtad, fogod magad és azzal a technikával felrobbantod a a cetlit a 6. fegyveren. Ha nem oldod fel a cetli erejét, akkor ne is várd, hogy felrobbanjanak. Lássuk még egyszer! - mondja a fickó ölbe tett kézzel.

Amit eldobtam a kunaikat abból ki is repültek a cetlik, de mikor az utolsó kunait dobtam, el, amin a robbanó cetli volt nem történt semmi. Miután ránéztem Sempaira, csak a fejét fogta és utána nekem is egyből leesett, hogy valamit kifelejtettem, elfelejtettem felrobbantani a cetlit.
- Hoppá… Sajnálom, ígérem, jobban odafigyelek- szóltam hozzá elvörösödő arccal.
Gyorsan odafutottam a bábuhoz és összeszedtem mindent. Ismételten visszaálltam és eldobtam újra a zsákokat. Hármat a bábu elejébe egyet jobbra és egyet pedig a bal oldalára.
Majd fogtam a kunaiomat, amin egy robbanó cetli volt és odadobtam a bábu elejébe.
- Jibaku Fuda: Kassei- kiáltottam fel hangosan, remélve, hogy most tényleg fel fog robbanni.
Miután kimondtam a robbanójegyzet aktiválását egy kicsit hátrébbléptem és vártam a robbanást.

//Kodomo//

Átlagos napok, sűrű programok. Mint mindenki más, te is készülsz a háborúra, így edzésben tartod magad, bár még semmi sem biztos, érződik a feszültség a levegőben, szinte már kézzel tapintható a háború közelgő szele.
Fárasztó testtornán vagy túl, épp hozzákezdenél a már rég nem gőzölgő rámennek (ami ennyi idő alatt már rég kihűlt:D), mikor valami rápottyan az arcodra. Zavartan nézel fel az égre, hiszen az a valami nedves, mintha elkezdett volna esni az eső és az első csepp pont az arcod érte volna.
Az ég viszont tiszta, nem borult, még csak felhők sem cikáznak az égen, így feszülten az arcodhoz nyúlsz, hogy megnézd mi lehet az azonosítatlan érkező anyag.
Ismerős érzés fog el amikor rápillantasz az ujjadra, már maga az érzés is túl rémisztő volt, a fogása is arra enged következtetni, hogy...ami rád cseppent, az vér.
Ismét felemeled a fejed, immáron jobban szétnézve a fákon, honnan jöhetett a "mennyei áldás", mikor egy árnyékot pillantasz meg az égen.
Az árnyék testet ölt és mint mozdulatlan fabáb adja meg magát a gravitációnak. Ez egy ember, ki az ég felől zuhant pont arra a helyre, hol eddig te edzettél. Ruhája, teste csupa vér, valószínűleg már a zuhanás előtt halott lehetett. Azonban a legnagyobb dolog, ami miatt felkeltette az érdeklődésed az, hogy Hold országbeli fejpántot visel. Mi történhetett?

//Nos ez egy rövid filler lesz, kérésedre haladni fogunk, következő reagodban cselekedj belátásod szerint, reagáld le az eseményeket. Következő körváltás holnap este lesz.//

A fickó nem mond semmit sem, továbbra is némán bámul. Nagyon hamar összeszeded a kunaikat és újra a bábu felé dobod azokat. Figyeled ahogy a levegőben szállingóznak a cetlik, illetve néhány a földön maradt az előző kísérletednek köszönhetően. Amint szabadjára engeded a nagy cetli energiáit, azonnal megtörténik a robbanás. Először csak egy, amit pár pillanattal később több kisebb is követ. A talaj enyhén megremeg a talpad alatt, ráadásul füst is száll fel. Ekkor a Sensei valamilyen furcsa sárgásbarna masszát fúj ki a száján, ami teljesen beborítja a területet, ahol robbantottál. A tűz azonnal elhalt, az anyag pedig megkeményedett. A bábuból nem maradt túl sok minden.
- Tíz elkészített kunait zsákocskákkal eltehetsz magadnak, a többit meg majd én elpakolom. Menj haza és készülj egy két napos útra! Estére ott leszünk a fegyverkészítőnél és majd csak holnap reggel indulunk haza! Egy órán belül jelenj meg a kapunál! - mondja a fickó, majd össze szedi a többi fegyvert és visszazárja egy tekercsbe.

//A következő postod már a falu kapujához menjen! Az adatlapodra írd fel a 10 kunait robbanó zsákokkal, illetve a Sakura Fubuki nevű technikát. Ha kérdésed van a technikával kapcsolatban, akkor nyugodtan küldj pm-et. A biztonság kedvéért azért küldök neked pm-ben egy videót amiben láthatod a működését.//

//Köszönöm a leckét, remélem ingyen volt, mert felesleges koptattad vele a kis ujjaidat. ui.: A kép csak illusztráció, nem tükrözi a valóságot.//

A furcsa maszkos alak úgy járkál körülötted, mintha halálsoron lennél, nem igazán idegesíti őt az, hogy próbálsz szabadulni. A Genjutsu-t feloldó technikád nem működik, s próbálkozásodra elneveti magát.
- Meglepődtél igaz? Én is ezt tenném, nem mindennap esik bele az ember a saját csapdájába. De ez nem csoda, pár évvel fejlettebb vagyok nálad. - magyarázta erősen hümmögve, majd miután szétharapdáltad a kis szád, leveszi maszkját, megmutatva neked valódi arcát.



Bizony, a maszk téged rejtett, csupán valóban kicsit korosabbnak látszott a figura, nem beszélve arról, hogy sebek borították az arcát. Leéltebbnek tűnik, szinte szenved.
- Tudod, mi a baj veled? Mi a baj velünk? - mondta, ismét kerülve egy kört, mialatt te valószínűleg abbahagyod önmagadban a károkozást és ledermedve próbálod szemeiddel felfedezni a különbséget, amivel lebuktathatod a csalót.
- Mindig a technikáidra támaszkodsz. Feleslegesnek tartottuk a több évnyi megfeszített edzést, mindazt amit az akadémián tanultunk. A jutsu jó dolog, de a chakra nem végleges. Meggyengít, sőt ha elhasználjuk még veszélybe is sodorhat. Ez a pár ellenfél, akikre Genjutsuval támadtál rá, szerinted voltak olyan felkészültek, hogy érdemesek legyenek az egyik nagyágyúdra? Nem hinném. - magyarázta gúnyosan, mialatt megtett egy kört.
- Remélem érted mire akarok kilyukadni. Használd az eszed, használd a testi erőd és mindazt amit az akadémián pelenkásként tanultál. Légy erősebb, fejleszd a tested és elméd, különben így fogsz járni, mint én. Pedig olyan jóképűek vagyunk, nem gondolod? - Nevetett fel ismét gúnyosan, majd odalépett hozzád.
- Egyébként ez csak egy álom... - mondta, miközben eszetlenül elkezdte csipkedni az arcod.

Valóban izzadva, lihegve riadtál fel a fa tövében, ahol nem régiben ültél le ebédelni. A félig megevett Rámen a földön hevert, a hollód pedig próbáld felébreszteni azzal, hogy bökdöste arcod. Micsoda álom volt...és mikor aludhattál el? Biztos túl sok volt számodra az edzés, vagy csak az alvás hiánya mutatkozott meg rajtad, mindenesetre az álom elég valóságosnak tűnt, olyannyira, hogy a szád véres volt.

//Ez egy teszt volt, amin elbuktál. Kíváncsi voltam mennyit tanultál, mióta együtt játszottunk. Pár banditának egyből nekiugranál erős jutsukkal, mikor lehet, hogy egy egyszerűbb terv is megfelelne ellenük? Elég lett volna egy egyszerű fürge test és megagyalhattad volna őket, vagy csak a klón és némi kunai felhasználás. Ha ennyire a jutsukra támaszkodsz egy háborúban elég hamar kifogy a chakrakészleted és ott nem lesz idő pihenned. Ja és remélem már leesett, hogy senki nem ismeri a technikád és nem egy Uchiha szorított sarokba. Na egy szó, mint száz, reagáld le a történteket és írj fel magadnak 4 ch-pontot, mivel a terved jó volt, csak felesleges. //

Miután megnyugszol és bizonyosságot szerzel affelől, hogy nem fekszik Hold országbéli hulla előtted, megakarod nézni a csomagod tartalmát, mind a helyén van-e nem használtál-e el belőle, mint az álmodban, miközben kis barátod folyamatosan bökdös és károg.
Nem véletlen, a holmid eltűnt, míg aludtál...

Bizony, a madár elég idegesnek tűnt, viszont azt megállapíthatod, hogy nem sok idő telt el azóta, hogy befejezted az edzést, ebből máris levonható egy dolog, ami furcsaságra ad okot.
Viszont Shiro magabiztosan repült fel az égbe, vezetve téged a tolvaj/tolvajok után, s meglepő, de nem sok idő kellett ahhoz, hogy a varjú megállapodjon. Körözött a levegőben, mutatva neked az irányt, úgy tűnik, a tolvajok nem túl eszesek, vagy lehet éppen más áll a dolgok mögött.
Mindenesetre ahol tartózkodsz már kivezet az erdőből, fák elszórtabban fordulnak elő és a talaj is sziklásabb.
- Húúú, de menő! - hallod, amikor valaki megszólal egy nagyobb szikla mögül.
- Az a hülye holló pedig megcsípett. - duzzogott egy másik hang, sokkal magasabb volt, mint az előző gazdájáé.

Parancsomra a madár azonnal a magasba szállt, majd elindult, hogy felkutassa a tolvajokat. Hamarosan be is értem a madarat, aki még most is a levegőben körözött. A fák már nem nőttek olyan sűrűen egymás mellett, egyre ritkásabban voltak elszórva, a talaj pedig sziklásodni kezdett. Ekkor a csendet megtörte egy rövid beszélgetés. Az ismeretlen hang egy nagyobb szikla mögül jött.
*Hm. Hülye holló?* mosolyogtam el magamban, miközben halkan térdeltem. Az első - Hú, de menő - mondatból ítélve a tolvajok nem igazán láttak azelőtt komolyabb fegyvereket, elvégre a kardomon kívül nem volt olyan, ami ennyire felhívhatta volna a figyelmüket. Azonban kifejezetten utálom, ha mások turkálnak a dolgaim között. A lehető leghalkabban a szikla felé osonok, majd felmászok a tetejére. Remélhetőleg a tolvajok még most is a felszerelésem között kutakodik. A szikla tetejére állok, kezem keresztezem mellkasom előtt.
- Elnézést, de - szólítom meg őket határozott hangon. Eközben Shiro a vállamra száll, majd elkárogja magát.
Ha a két férfi remegve hátralép, akkor leugrom a szikláról és a tekercsben lévő dróttal megkötözöm őket.
Azonban ha ellenállnak, esetleg a saját fegyvereim használnák ellenem, abban az esetben felveszem a harcot a szikla tetejéről a Katon: Hinoshuriken // Tűz stílus: Tűzshuriken technikával, melynek következtében lángoló shurikenek hagyják el a számat, egyenesen a támadóim testébe, megsebezve és megégetve őket. Valamint a technika segítségével felszabadíthatok egy kis helyet a tekercsem körül, így leugorhatok a szikláról. A földön remélhetőleg már szét van szórva a tekercs tartalma, ha van rá módom, akkor a lángshurikenek után a földről felkapom a kardom, vagy ha azt nem lehet, akkor 1-1 kunaial felfegyverezve szólítom meg a tolvajokat
- Adják meg magukat, higgyenek nekem, gyorsabb és egyszerűbb. - Az első olyan jelre, mellyel elutasítja a felszólításom, azonnal reagálva támadok.

/Abban az esetben, ha a Katar-om a kezemen maradt, rejtve a ruha alatt, akkor csak egy kunai-al harcolok, valamint a Katar-ral./