Kiképzőterepek

//Egy kis biológia: A tudósok szerint az a téves elképzelés, hogy az összes madár szaglása rossz, abból következik, hogy egy átlagos ember mindennapi életében csak olyan fajokkal találkozik, amelyeknek tényleg kevésbé fejlett az agyi szaglóközpontjuk. Ilyenek például a varjak vagy a papagájok. A legtöbb madár azonban örökölte ősei tulajdonságait, így például a kacsák, az albatroszok és a flamingók határozottan jó szaglással rendelkeznek." Remélem érted...//

A gyerekek elfogadták az ételt és még a vizet is úgy nyelik, mint alkoholista a szeszt. A fiú csak fintorgott vicces elszólásodra, valamiért nem bízik meg benned, érzed ellenszenvét, a lány viszont egyenesen félve veszi el tőled a kapott ételeket. Valami oka van ennek, de nem tudod, hogy mi, bár lehet egyszerűen csak nem bíznak meg egy idegenben.
- Dehogy megyünk a főhadiszállásodra, hogy aztán végezhess velünk, mint annak idején... - kiáltott rád a fiú, mire a kislány befogta a Kuzo száját és zavartan vigyorgott rád.
- Hülyeségeket beszél, ne is figyeljen rá, az éhség elvette az eszét. - mondta a kislány, majd rosszallóan nézett rá a fiúra.
- Szeretnénk önnel tartani, a bátyánk az egyetlen nekünk, nem tudnánk a babérjainkon ülni, míg ő valahol odakinn van elveszve az erdőben. - tette hozzá, ami persze érthető.
- De buta vagy...a varjak hallás és látás útján tájékozódnak, nem jó a szaglásuk. - mondta a fiú, kinek már nem tapasztotta tenyér a száját, de húga még így is kokit nyomott a fejére neveletlenségéért.
- Ő a Shinobi, tudja mit csinál. - válaszolt keményen.
- A bátyánk az erdő szélén lévő tisztáson kezdte mindig a vadászatot, oda tartottunk, de eltévedtünk. - magyarázta Inurei, remélve, hogy te tudod oda az utat.

//Nos, az általad idézhető varjak közül egyiknek sincs jó szaglása vagy chakralátási képessége, így kérlek maradj meg a saját korlátaid között. Ellenvetést PMben jelezd. Következő reag mehet az erdőségekbe. Reagáld le a történteket és írd meg, hogy odaérteted a tisztásra. //

Suijin és Motoi hajóval érkeznek a Hold Országába, hogy részt vehessenek egy képzésen, amit a rejtett falu, Getsugakure szervezett meg. A cél, hogy a Szövetség emberei készek legyenek megvédeni magukat a harcmezőn, bármi legyen is a feladatuk. A külföldieket a faluban szállásolják el, természetesen a Bishamon egyik felügyelője a két ifjúval van, nehogy valami rosszat csináljanak.





Kissé borús az ég Getsugakure fölött, azonban ez senkit nem állít meg attól, hogy új technikákat tanuljon. A kiképzőterep kissé átalakítva áll most a tanulók előtt. Az egyik végében van egy széles domb, míg a másik végében fa cölöpökön különböző üvegek, főleg pálinkás, álltak. Utolsónak egy fiatal lány érkezik. Igazán magabiztos, azonban nem áll be közétek, hanem veletek szemben foglal helyet.

- Üdvözlök mindenkit! A nevem Kagura, én foglak megtanítani benneteket két technikára. Nem is szaporítom sokáig a szót, térjünk a lényegre. - mondja, majd a cölöpökhöz kíséri az összegyűlt embereket. 
- A feladat a következő. Vegyetek mély levegőt, miközben a testetekben átalakítjátok a chakrát és létrehozzátok a Suiton chakrát. Végül alkossátok meg a kézpecséteket és engedjétek szabadjára a vizet. Egyetlen vízlövedéket kell csak kiköpnötök lényegében. Figyeljen mindenki, mutatom a feladatot!
A lány ekkor mély levegőt vesz, majd megalkotja a kézpecséteket. Ezt követően pedig kifújja a levegőt, aminek hatására egy vízlövedék hagyja el a száját, ami leüt egy üveget a helyéről.
- Ezt kellene csinálnotok! - mondja. - Ha már sikeresen ki tudjátok lehelni a lövedéket, akkor 3 üveget kell lelőnötök a cölöpjeikről. Tessék próbálkozni.


//15 sort kérek magáról a próbálkozásról, azon kívül bármennyit lehet írni a célba lövésről. Lehetőleg ne a saját írásomat olvassam vissza, tehát ne egyszerű idézés legyen.//

Itt volt a képzés napja. Az a nagyon várt nap, ami miatt megérte kimenőt kérni a Mestertől, Ame legalábbis így gondolta. Úgy tűnt az eddigi utazásai alatt nem sikerült levetkőznie azt a maxilamalsta vágyat ami arra hajtotta, hogy a legjobb és a legelső lehessen. De most amúgyis pörgött, mint a búgócsiga hiszen végre tanulhatott valami újat, és e tekintetben mit sem számított hogy háborús képzésről van szó.
A borongós idő egyébiránt kedvére való volt. Nem kellett attól tartania hogy a túl erős napfényben nem tud majd a végsőkig jól teljesíteni, hiszen a meleg az embert elfárasztotta és a partra űzte, hogy egy nagyon aludjon a hűs árnyékok között. Yorunak persze a szundikáláshoz megfelelt ez a borongós idő is. Ame pedig örült, hogy a tanárra és a technika elsajátítására fordíthatja a figyelmét. Megérkezve persze alaposan szemügyre vette a terepet, és önkéntelenül is szélesen elmosolyodott az üvegeket látva. Valaki kapott nem rég valahonnan pár üveg jóféle sert, amihez természetesen semmi köze nem volt.
Aztán valóban ideje volt a tanulásra koncentrálni, mert az oktatójuk megkezdte a technika bemutatását.


-Igenis Kagura sensei! -hajolt meg enyhén Ame majd kiegyenesedett. Igyekezett ellazítani a testét, hogy a tüdeje szabadon tágulhasson. Nem egészen tudta még, hogy hasból vagy vállból kellene lélegeznie ehhez, de bízott abban, hogy ki fogja majd tapasztalni. Mélyet lélegzett. Megpróbálta a lehető legtöbb levegőt beszívni, s ezzel el is rontotta a dolgot, a teste fájdalmasan jelezte, hogy nagyon rossz ötlet volt. A második és harmadik levegővétel még ennek utóhatásaként szinte csak pihegés volt. Túl gyenge ahhoz, hogy bármit is kezdjen vele. Szóval egyszerűen csak megrázta magát, és megpróbált újra ellazulni. Nem gondolta volna hogy maga a lélegzés dolog fogja feladni neki a leckét. Talán túl tökéletes akart lenni, és ezért görcsösségbe fordult át a próbálkozás. Szóval felidézett magában valami vicceset..
És ez sem volt jó ötlet, mert a levegő egyszerűen kiszisszent a fogai között egy majdnem nevetés kíséretében. Kellett néhány próbálkozás, hogy végül felfedezze az egyensúlyt, majd hozzátette a kézjeleket. Azokban nem rontott. Magabiztosan megtanulta őket már fiatalon, és jó memóriájának hála meg is jegyezte a bemutató alatt a megfelelő sorrendet. Csak az időzítés nem stimmelt. Ismét egy olyan apróságba szaladt bele, ami indokolatlanul szakította meg a várt jó teljesítményt. Ez kissé bosszússá tette, de eszébe sem jutott, hogy feladja. Tanulni volt itt, szóval elkezdett az időzítésen pontosítani, és hamarosan igencsak lihegett. Mivel Ame nem volt hozzászokva hogy ilyen módon terhelje a tüdejét, kénytelen volt egy rövid szünetet tartani, de addig legalább körül pillantott mit csinálnak a többiek.
Végül aztán letörölt pár kósza cseppet a homlokáról, és újra folytatta. Olyan bolond nem volt, hogy megint elrontsa a légzés részt, és különösen figyelt az időzítés dologra a chakra alakítás és kézjelezés tekintetében. A víz chakra, bár így korábban nem alkalmazta, ismerős volt számára, és ezeket a tapasztalatokat összegezve próbálta átalakítani. Aztán a legnagyobb meglepetésére sikerült. Egy vékony vízsugár indult el, majd hirtelen elhalt, ahogy az ujjongás megtörte a koncentrációját. Ezt azonban cseppet sem bánta. Gyorsan ismételt. Már tudta, hogy meg tudja csinálni, az új feladat az volt, hogy ezt meg is erősítse magában, elmélyítve a jó gyakorlatot az ismétlésekkel, és ezt követően tervszerűen rá is tért a célzás gyakorlására.

Most hogy rájött a technika nyitjára, nem bánta bármennyi időt is pazarolt eddig, újra lelkesen, bár lassan zsibbadni kezdő szájjal próbált a célzásra is rájönni. 
A vízparti fiatalok alkalmasint heccelték egymást mindenféle fröcsköléssel, de ez több volt annál. Sikerült az irányt eltalálni, de a távolság többszöröse volt a gyerekjátékokban szokásosnak, így biztosan nem volt meglepetés hogy sikerült rendesen alulbecsülnie, minek hála a lövedék meg sem közelítette a kiválasztott üveget. A következőnél már majdnem jó volt, Ame érezte hogy épp csak egy kicsit kell hozzátennie.. Aztán sikerült jó nagyot, ami ugyan levitte az üveget, de mégsem volt kellően pontos. Még néhány próbálkozás kellett és a második üveg is lerepült, aharmasik pedig szinte már ösztönösen zuhant alá, Ame pedig vigyorgott.  Imádta ezt a tanulás dolgot.

Ez volt az első alkalom, hogy a Hold Országába kellett mennem. Kicsit izgultam, hogy milyen lesz az egész hely, de arra jutottam, hogy minden hely ugyan olyan, csak az elvárásaink mások. Az én elvárásaim eléggé zavartak voltak. Nem tudtam mire számítsak, a Bishamoni képzések legtöbbször csak papíron jelennek meg, így nem sok háttérinformációval rendelkezünk érkezéskor, legalább felkészülünk a váratlan helyzetek kezelésére, ami elég gyakor háboró idején. Hajón érkeztünk, utunkat Motoi madárétkei ékesítették, kezd belejönni a madárkészítésbe, de ezen kívül semmi érdekes sem történt. A kikötőbe érve viccesen meglököm Motoit, hogy itt az ideje, hogy ő vegye át az irányítást egy kis időre. eddig én voltam aki beszélt a "csapatunk" nevében, most átadom neki az irányítást.
- Csak Ön után, Taicho sama!-majd kilépek a kabinunkból, természetesen, csakis Motoi után.
A kabin ajtaja becsukódása után komoly arcot veszek fel, megpróbálok neutrális benyomást kelteni majd a kiképzőnknél és a többi tanonc szemében. Kicsit borús az idő, személy szerint számomra hiányzik az eső, de kellemes időnek nevezném ami most van. Csuklyámat fejemre hajtom, majd Motoi után lesétálok a pallón. Megállok, nagy levegőt veszek, kicsit fölhúzoma  csuklyám sarkát, az arcom takarva marad amennyire lehetséges, felnézek az égre, majd elindultam Motoi után a kijelölt helyre, szerencsére még a hajón elismételtem neki merre kell menni, ismerem, hogy az egyenes úton is képes eltévedni.
Miután megérkeztünk a kiképzőterepre, már egy kunoichi ott várt, a pár üres üvegen es edzéskelléken kívül csak fákat láttam, semmi mást.
Miután mindenki megérkezett, a mesterünk elmondta, mi is valójában a feladat, és miképpen kell majd előhívni a megfelelő chakrát. majd bemutatta a technikát. Időhatárról nem beszélt, más megjegyzés nem volt. Miénk a terep. Nem mondott semmit arról, hogy muszáj a terepen lennünk, így hát úgy döntöttem, hamár suiton chakrát kell alkotnom, a legmegfelelőbb hely erre a tenger, ahol a kikötő van.
- Motoi, én kimegyek a tengerhez.
A mólón találtam egy jól kinéző cölöpöt, ráugrotta, majd leültem. Elővettem a könyvecskémet a táskámból, megvágtam a kezem, majd felöldottam a pecsétet benne.
-Mna, lássuk csak.
Pár suhintással beleírtam a chakraformálás szót, kicsit vártam, míg a könyvbe beivódott a vér, és elkezdtek megjelenni a betűk.

Chakraformálás:
A művelet lényege, hogy a használó a hasában megalkotja a kívánt elemű chakrát, majd nagy levegőt véve megtölti tüdejét levegővel. A legegyszerűbben vázolható folyamat az, ha az egyén szél elemű technikát használ, a chakra az anyag módisítására szolgál, magától értetődő, hogy a levegő módosítása szél chakraaffinitással a legkönnyebb. Eszerint a logika szerint a használó megértheti milyen előnyökkel jár, ha a megfelelő közegben választ csatateret magának. Ajánlott olyan helyet találni, ahol a használó képes kihasználni a körülötte lévő tárgyak elemi affinitását.
Amennyiben más elemi chakrát szeretnénk használni, a megformált csakrát a hasunkban tartjuk, levegővétel után a rekeszizmunkban megpróbáljuk vegyíteni a két helyet, majd egyszerre, ügyelve az arányokra, kifújja a száján keresztül.

A betűk eltűnnek, majd visszazárom a könyvet, és elteszem. A tengert figyelem, ahogy a szél fodrozza a vízfelszínt. Lehunyom szemem, kicsit meditálok, megpróbálok ráhangolódni a környezetemre. Miután végeztem a meditációval, nekiállok a feladat elvégzésének.

Összetettem kezem, koncentráltam, megpróbáltam chakrát gyűjteni, majd levegőt vettem és kifújtam. A végeredmény? Semmi. Se víz, se semmi. Most megpróbálok kicsit több chakrát gyűjteni, ismét lélegzetvétel, most kicsit tovább benttartom a levegőt, több időt hagyva arra, hogy sikerüljön összekevernem a két anyagot. Újra megpróbálom, és egy kis sugárban víz kezd el fojni a számból, remélem nem lát senki, messzirő úgy tűnhet, hogy a nyálam folyik. Megpróbálok inkább kis levegővétellel és kevés chakrával dolgozni, inkább figyelek a technikára mintsem a mennyiségre. Amúgy is, elég egy lövedék, és egy pontosan célzott lövés néha célravezetőbb, mint egy vaktában leadott sorozattűz.
Kis levegő, kevés chakra, ezekre a pontokra koncentrálok, megpróbálom minél tovább benntartani a levegőt, majd ismét kifújom, ismét csak egy gyenge sugárban folyik ki a víz a számból. Többször próbálkozom, ugyan ez a végeredmény. Jópár próbálkozás után már kezd elmenni a kedvem az egésztől, mindent úgy csinálok, ahogy ovlastam, ahogy mondták, és az egész, amire telik belőle egy ilyen satnya vízköpés. Kezdem megunni az egészet, de még egy utolsó nekifutást teszek, mivel mér nagyon kevés a türelmem, minden erőmet összeszedem, veszek egy nagy levegőt, még hátra is dőlök. Kicsit elszámolom magam, a nagy igyekezetben sikerült annyira hátradőlnöm, hogy megbillent az egyensúlyom, és elkezdek lefele esni a cölöpről, amin ültem. Annyira megijedtem, hogy egyből minden levegőt kifújtam. És mi lett a végeredmény? Egy tökéletes vízsugár. Mielőtt beleestem volna a vízbe, sikerült chakrát vezetni a lábamba, és megállni a cölöpön, persze vizesnek vizes lettem a kifújt víztől, de legalább rájöttem a technika kulcsára. Igaz, hogy levegőt kell venni, igaz hogy kell a chakrára figyelni, viszont senki sem mondott semmit arról, hogy lehetőleg egyszerre kell kifújni a levegőt.
Most, hogy már sikerült előhívnom a suiton chakra típust, ideje nekiállni, és tökéletesíteni a technikát. Visszaemélekezem a kézjelekre, amiket az instruktor mutatott.
Első nekifutásra csak egy dobásnyira sikerült "kiköpnöm" az ököl nagyságú "lövedék". Nagyon örültem neki, hogy végre sikerült a technika, igaz még kellene kicsit a távolságon javítani és a pontosságon is. Úgy döntöttem, hogy a sok üvegből ami el volt dobálva a kiképzőterepen, jó kis célpontok lehetnének, így hát párszor próbáltam a technikát, mikor már elégedett voltam a végeredménnyel, visszamentem. Megfogtam pár üres üveget majd kiraktam őket pár helyre, és elkezdtem megpróbálni lelőni őket. Csak 4-5 üveggel próbálkoztam, többre úgy sem lett volna elég chakrám. Mikor elfáradtam, fogtam magam, és leültem az egyik fa tövébe, és figyeltem a többieket, hátha ellesek pár titkot, és tökéletesíthetem a technikámat.

A Bishamon szervezet egy újabb edzéssel kedveskedik nekünk, aminek még örülnék is ,ha nem suiton technikákról lenne szó. Nem létezik túl sok suiton jutsu ami illene ahhoz a harcmodorhoz, amit elképzeltem magamnak,de nincs mit tenni,attól még , hogy nem tetszik muszáj elmenni, jól jön az az egy jó pont a szervezetnél.
Az edzés a Hold országában tartsák,amire hajóval megyünk, mostanában elég sokat utazunk hajóval. Lassan matróznak is elmehetnénk annyi tapasztalatott gyűjtöttünk ezen a téren. Az útra kaptunk magunk mellé egy kisérőt is, egy Bishamon tagot, akit a megfigyelésünkel bíztak meg, nehogy vlmi rosszat csináljunk, nem mintha bármi féle rossz dolog járna a fejemben. Amíg hasznom van a szerzevezetből addig nem teszek semmi olyat amivel felhívhatnám magamra a figyelmet.
A hajó út során nem történt semmi jelentős. A szokásos  matrózkaja kiegészítve némi  szárnyas finomsággal. Amikor megérkeztünk a  Hold országaba, a kabinból kifele menet Sui meglök ,hogy ideje felcserélni a szerepeket és én legyek az aki mostantól a diplomáciai dolgokért felelős. Hát legyen ha nem zavarja, hogy egy szép kunai fog a szívünkben landolni, bár visszagondolva az eddig történtekre, nem mintha Sui jobb munkát végzett volna, hisz olyan beszédes volt a Bishamon szervezettel az eléjén, hogy félholtra kínozták. Azt hiszem ez nekem is menne.
- Gyere kicsi padawanom megmutatom, hogy kell ezt csinálni.
A hajót elhagyva rögtön a kiképzőterep fele vesszük irányt. Amikor megérkezünk a többiek már ott várnak. Beállok én is szépen a sorba jó kis ninja módjára és várom ,hogy mi fog történni. Meglepetésemre egy  fiatal lány lessz az edzésünk vezetője.
Köszöntöm szépen ahogy illik, nem zavar, hogy ilyen fiatal hisz vannak géniuszok, es vagyunk mi akiket nem áldott meg az Úr semilyen kiemelkedő képességel.
Ez első dolog amit tanulunk az úgynevezett vízköpés. Suiton chakrat képzünk a hasonkban, majd mondhatni kiokádjuk. Hát ez a majdnem zérón lévő motivációs szintem sikeresen leviszi nullára. Én ugy vagyok vele , hogy nem szeretem ha gyomrombol  bármi is felfele távozik. Ami egyszer lement oda az maradjon is ott. Még kárba veszne ott valami értékes. Miután a fiatal  tanárunk elmondta a tennivalokat ugy döntöttetem ugy teszek mintha a többieket figyelném és duzzogok egy kicsit. Hátrább megyek és leülök a földre ,majd a többi genin felé fordulok, ekkor veszem észre , hogy Sui - nak nem elég tágás az edző terep és inkább a tenger fele veszi az irányt, így már csak Djukan Munfurawa maradt, aki a jutsuval próbálkozik.
10 percnyi duzzogás után eszembe jut, hogy mi lenne ha ezt a technikát keverném valami féle vakságot okozo szerrel, így már nagyobb haszna lenne, mondjuk valamilyen nagyon erős  darált paprikával, az kellően megzavarná az ellenséget ha épp belejut a víz a szemébe. Ez az ötlet kissé értelmesebbé teszi a technikát számomra. Ideje mégis csak megprobálni , gyorsan lelövöm azt a 3 üveget azt soha többé nem kell használnom ezt a pokoli jutsut. Nekilátok, erősen koncentrállok és elkezdenék vízchakrát gyűjteni a gyomromban, de várjunk csak  , még sosem hoztam létre ilyen jutsut . Egyetlen suiton technikát ismerek ami nem más mint a Kirigakure no jutsu, és ebben a jutsuban nem hozok létre vizet csupán a körülöttem lévő vizet felhasználva ködöt hozok létre a chakram segitségével. Az egyetlen közös pont a két jutsu között a suiton chakra.
Régen mikor megnézték , hogy milyen  elemü chakrát birtokolok kellő öszpontosítással sikerült  létrehoznom némi vizet, hisz a papír amivel teszteltek minket nedves lett. Azóta sok idő telt el és sok gyakorláson túl vagyok, ha minden igaz akkor most már nagyobb menyiségű vizet is képes vagyok idézni.
Egy mély levegőt veszek, abbahagyom a fölösleges gondolkodást majd öszpontosítok. Megpróbállok víz elemű chakrat képezni a gyomromban. Eleinte semmi sem történik, de a kitartásomnak hála kis idő után érzem, hogy a gyomrom lassan megtelik vízzel. Meg is van a  kellő menyiségű  chakra. Nekilátok a jutsunak, a lo jelével feloldom, és érzem  ahogy a gyomromból tör kifele a víz. Szörnyű érzés ahogy a víz eljut a számig. Kinyitom a szám és a víz szép lassan folyik olyan 1-2 méteres távolságra. Remek kis szökőkút lehetne belőllem. Újra megpróbállom az egészet, de most nem vesztegetek el annyi időt a chakra képzésre , így nem szökik ki a levegő és kellő erőséggel tudom kiokádni a vizet. A második próbálkozásom siker koronáza, igaz még egy üveget se lőttem le ,de nincs gond a célbalövés az erősségem. Odamegyek az üvegekhez, de nem túl közel, hogy legyen benne egy kis kihívás , majd újra létrehozom a jutsut és becélzom az első üveget. Talált, pont úgy ahogy sejtettem. Szépen sorban lelövöm a második és a harmadik üveget is. Ezzel a feladatot végrehajtottam. Gyorsan elszaladok , hogy rendbe tegyem a gyomrom ezután az elégé kellemetlen  jutsu után , majd miután újra harcképes vagyok odamegyek a többiekhez, akik már csak rám várnak.

Az idő telt-múlt a fa alatt, de sajnos hiábavalóan. Nem jött senki. Szerencsémre volt egy nagyobb árnyékfolt a fűben, ami megvédett a nap kellemtelen sugaraitól. Egy jó óra múlva, egyszerűen meguntam a várakozást és nagy bánatosan elindultam haza. Az utam már a kietlenebb városterületre esett, ahol szűk utcaszakaszok keresztezték egymást.
Ahogy ezekben a sikátorokban járkálok, egy fickó lök fel hirtelen, de a nagy sebesség miatt ő is megbotlik. Nem értettem, hogy mi sietős dolga van, hogy fellökjön, de kivételesen szemet hunytam felette.   
Ahogy a férfi feláll a földről, egy újabb alak jelenik meg a tetőn, aki valószínűleg a megbotlott férfit üldözte. Az alak egy hirtelen való mozdulattal összeteszi kezeit és szájából egy ragadós anyagot lövellt ki egy a menekülő ember felé, így ő egyszerűen beleragadt.
Habár megpróbált elmenekülni, esélye nem volt, amíg a jutsu fogságába ragadt. Ezt követően az üldöző is lejött a tetőről és egy headset segítségével, leadta az információt valakinek.
Miután oda ment a férfihoz egyszerűen megkötözte és elindult felém.
Kissé megrémültem, de maga a technika nagyon tetszett. A férfi szerencsére csak egy katona volt, aki éppenséggel Hongosuro a klán egyik híres zsoldosa. Most már teljes nyugalommal álltam ott a helyszínen.
- Tehát akkor te fogsz nekem tanítani?- ez remek gondoltam magamba.
Igen én vagyok Mizuri- majd kezet nyújtottam neki és elindultunk közösen a kiképzőtérre.
Az úton igazából csak arról a technikáról álmodoztam, amit ő használt a rabló ellen, és folyvást arra kértem, hogy tanítsa meg nekem. Habár még soha sem edzettem Hongosuroval, de sokat hallottam róla, és tudtam, hogy ő az egyik leg elismertebb zsoldos a klánba.
Mikor végre visszaérkeztünk a terepre, felajánlott egy fegyverklón nevű  technikát, hát én egyértelműen tiltakoztam és szinte márt követelve a Mizuame Nabara-t. Hihetetlenül tetszett amit a sikátorba csinált ezzel a jutsuval. 
-Hongosuro sensei, ne haragudjon, hogy ilyen pofátlan vagyok de engem baromira nem érdekel ez a fegyverklón jutsu, kérem tanítsa meg nekem azt a víz jutsut, amit az előbb csinált azon a rablón.
Szemeimen csak a csillogás látszott, majd megvártam a döntését és felálltam mellé.

Miután visszaértünk a gyakorló térre, a mesterem a fegyverklón technikát akarta megtanítani nekem. Ez viszont engem különösen nem érdekelt így addig kérleltem őt, amíg végül a Mizuame Nabara jutsut tanítja meg. Szinte repdestem az örömtől. Ezt követően oda álltam mellé és vártam a magyarázatott. Szerencsémre a sensi érthetően és jól magyarázott, így hamar rájöttem a technika kulcsára.  A technika lényege az elegendő elemi chakra, de hogy a technika ne egy hétköznapi vízjutsu, a chakra-val kell ragadóssá alakítanunk a felhalmozott suiton chakra-t és ezzel kell leragasztani az ellenfelünket a földre.  Habár lehet, hogy kissé érthetetlen, az a szerencsém, hogy ismerem azt a hétköznapi víztechnikát. Hogy biztos legyek a dolgomba, egy fával szembe álltam fel. Ha jutsut jól végzem el, akkor megragad a fa törzsén illetve körülötte a víz, viszont ha rosszul, akkor pedig egyszerűen elfolyik, illetve megsérül a fa kérge. Tehát mikor felálltam, még egyszer átgondoltam az egészet, majd chakrát gyűjtöttem és neki is estem a próbálkozásoknak. Persze szinte, mint minden genninnek nekem sem ment elsőre. Egyszerű sima víz jött ki a számon, amivel csak a fának okoztam sérülést.
Tovább és tovább gyakoroltam, a próbálkozások száma egyre csak nőtt az én türelmem pedig egyre csak fogyott, a harmadik próbálkozásra sikerült valamilyen kevert anyagot létrehoznom, mivel a köpetem fele ragadós volt a másik fele pedig egyszerű víz.
- Most márt nagyjából értem. Több elemi chakrát kéne felhalmoznom.     
- Tehát akkor elemi chakra és sima chakra - ezt mondogattam folyton magamba miközben újra felálltam és koncentráltam.
 - Úgy érzem, hogy kellő chakra-t gyűjtöttem össze, most kell a már felhalmozott elemi chakrát a számon kijuttatnom- gondoltam magamba, majd kilövés pillanata előtt még belevegyítettem sima chakrát és kifújtam.
Talán most sikerülni fog.

Miután sikeres elsajátítottam a technikát és a számból kilőtt víz valóban szirup állapotú volt a mester megdicsért majd csak úgy lelépet és megüzeni, hogy majd a székhelyen találkozzunk. Mivel még volt bővem időm és energiám is így úgy gondoltam, hogy itt maradok és gyakorlok azzal a két geninnel akik épp kunaiokat és egyéb más dobófegyvereket hajigálnak egy csupasz fa törzsébe.
Miután odaléptem hozzájuk és bemutatkoztam, a két jól öltözött ifjú szó nélkül megengedte, hogy beálljak így előhúztam három darab kunait és neki is kezdtem a dobálásnak. Körbe- körbe dobáltunk egymást követően és persze a cél az volt, hogy ki tudja minél messzebbről a fa közepébe dobni az adott fegyvert.
A mezőny erős volt köztem és az egyik genin között. A fiú olyan 14 év körüli lehetett, de látszott rajta, hogy sűrűn gyakorolja a célba dobást. A verseny tehát szoros volt.
Miután egyre messzebb mentünk a fától egyre nehezebb volt a pontos találat. Habár mind a ketten nagyon koncentráltunk, mégis a vége felé egyre többet tévedtünk, de megegyeztünk egy döntetlenbe.  Miután kihúztam a fegyvereimet a fából elindultam, haza. Fáradt voltam.  A hazavezető úton  a nap végén éppenséggel Namizuo, az idős vezető, jött velem szembe és megkért, hogy kora reggel, napkeltekor látogassam meg őt a nagyteremben, hisz fontos feladata van a számodra.
Mikor visszaértem a bázisra lefürödtem és összeszedtem a felszerelésemet a holnapi kalandra. Élelemét is tettem be, hisz ki tudja, meddig leszek távol. Mikor nyugovóra tértem, könnyedén álomba is merültem, hisz fáradt voltam. Másnap reggel korán keltem egy szokásos reggeli után magamhoz vettem a felszerelésemet és elindultam a nagyterem felé.

//Danzou - Lassú tanulás//

Nem rég érkeztem meg a Nazo szigetről, iszonyatosan kifáradtam a sziget feltérképezésében és az óriás tintahallal való küzdelemben és éppen pihenni térnék, amikor kopognak. ~Király. Ki lehet?~ Ki kelek az ágyból és az ajtóhoz sétálok.
- Ki az?
Kiabálok ki, mire egy női hang válaszl.
- A vezetőség küldött, hogy mérjem fel a képességeid!
~Isteni, most jővök vissza egy küldetésről, ami a Hold jövőjét befolyásolja és a vezetőség még mindig kételkedik a képességeimbe.~ Nem tudtam elhinni, hogy kiküldtek egy nőt, hogy felmérjen. Kelletlenül, de kinyítottam az ajtót.
- Most azonnal! - A hangja nem tűrt ellenkezést. - A kiképzőterepen várlak 5 perc múlva.
- Rendben.
Kézpecséteket mutatott, majd eltünt. ~Remek.~ Semmi kedvem nem volt felmérődni, feküdni akartam és a plafont bámulni, de nem, most egy szadista nővel kell a kiképzőtéren bohóckodnom. A falu ismeri a képességeimet és a lehetőségeimet, mért kell szivatni, egy kis nyugalom, ennyi lenne a kérésem.

// Tomoko - Dupla Tanulás //

Nem mondhatni, hogy az örömmámor futott végig rajtad, amikor is megtudtad, hogy egy kiképzőtiszt fog a gondjaiba venni. Belenyugodni sem igazán akartál, pedig a parancs az parancs. Igaz, persze el is szökhetsz a faluból, de az egyenlő volna a halállal. Tehát végül is felkerekedtél és megkerested a kijelölt helyen várakozó vörös hajú nőt.
- Feladatom, hogy ninját faragjak belőled! Felmérem a képességeidet és talán, ha alkalmasnak talállak, még technikákat is tanítok neked. Hallottam, hogy egy nehéz küldetésről jöttél vissza és jól, vagy legalábbis elégségesen helyt álltál. Nem az én feladatom megállapítani, hogy a küldetéseden milyen szinten teljesítettél, de nem fogom elhinni hogy tényleg jól, amíg képességeiddel nem bizonyítod. Első feladatod az lesz, hogy mesélj magadról... Nem vagyok kiváncsi az életedre, a problémáidra! A képességeid, elemi beállítottságod és az eszköztárad érdekel - ami a jutsukat illeti.
A szigorú és agresszív nő egyébként a harmincas évei elején járhat, vagy még most tölheti be a harmadik évtizedét. Szép arcú, karcsú shinobi, aki vörös ruhában, Tachival a hátán és két nagy tekerccsel az oldalán áll előtted. Tekintete szigorú és érzed rajta, hogy a háta közepére sem kívánja ezt a kiképzést. Nos, nem a legideálisabb mester...

A nő annyira tisztel, mint amennyire engem érdekel az, amit mond. Szavai bántók a számomra és csak köpi őket, nem mondja, mint aki valamit lenyelt és így akar tőle megszabadulni. Nem tudom, hogy miért ilyen velem, nem ártottam neki. Nem vagyok született zseni, de nem kellene így viselkednie velem, mint egy ronggyal, akinek nincsenek érzése. Most tértem vissza a Telihold kalandról, aminek során gyarmatosítottuk a szomszédos szigetet, így növelve a Hold területét és lehetősége nyílt a szigetünknek, hogy hadihajó kikötőt létesítsen az ország területén, de a technika, amit mond, érdekel. Közben érzem, hogy valami nem stimmel és egyből védekező állást veszek fel, de ez kevés, drótok emelkednek ki a földből és fognak le. Nagyon mozdulni sem tudok anélkül, hogy a drótokba ne akadnék. Nem nagyon van választásom, így végig kell hallgatnom a mondandóját a technikáról. Figyelem amit mond, de közben azon gondolkodom, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna a farkasokkal szemben a szigeten, de közben a technikán is elmélkedem. Nagyjából látom a technika működését és értem is a dolgot. A drótcsévélő technika alapján könnyen levezetem magamban a dolgot és már van 2- 3 mód, hogyan hozhatom létre. Elmagyarázta a technikát, majd mint aki jól végezte dolgát, a határidő kitűzése után eltűnt, mint aki itt sem volt.
Mivel eltűnt, így nem tudok kérdezni, de legalább a drótok engedtek. Ha otthagyja a drótjait, akkor összeszedem őket és azzal kezdem meg a tanulást, ha nem, akkor először boltba megyek, ahol elvitelre veszek egy adag rament és 10*20 métert drótot, majd visszatérek a kiképzőterepre, hogy a technikát gyakoroljam.
Akár a vásárolt, akár a sensei által használt drótokat használom, a 10 drótból 3- 3 darabbot az ujjaimra tekerek és a drótcsévélő technika segítségével a drótokat elkezdem a megfelelő módon használni, vagyis először a drótokat egyesével elkezdem ágakra feltekercselni, majd aztán kettesével, végül mind a hat drótot egyszerre irányítom a már elsajátított technikámmal. Ez egy lépés, de nekem nem ez a tervem, ez csak a bemelegítés. Ahogy a mester mondta több megoldás is lehetséges, nekem most az egyik jut eszembe. Úgy érzem, hogy kunai késekkel megoldani túl sok ideig tartana, így nekem a saját megoldásom tetszik. Kezemmel a sárkány és kos pecséteket alkotom meg, de nem a levegőbe lendítem a kezem, hanem a föld felé, ugyanis a drótokat a föld alatt vezetem el és 6 különbözőponton fogom kiemelni, hogy azok különböző helyekre akadjanak fel. A terv már meg van, a drótok is elfoglalták a helyüket, legalábbis úgy érzem. Megindítom a földből a drótokat, de az ötből csak 3 érkezik ki a földből és ebből a háromból is csak 2 az, ami végül a faágakra tekeredik. Rosszabbra számítottam, hiszen életembe nem irányítottam 6 drótot egyszerre és nem vagyok bábhasználó, hogy ilyenre legyek képes, de el kell sajátítanom. Rövid gondolkodás után rájövök, hogy a figyelmem túlságosan eloszlott a drótok között és így a chakrám is kevés volt a drótokban. Összegyűjtöm a drótokat, majd kézpecséteket formálok és újra a földbe vezetem őket. Ezúttal mindegyikre figyelek, de az eredmény még mindig nem nyerte el a tetszésemet bár az előzőnél jobb lett, mert 6 drótból most mindegyik kiemelkedett a földből, de csak 4 érte el a fákat. A tanulságokat korábban is levontam, így újra visszagyűjtöttem a drótokat, majd kézpecsétek után több chakrával és folyamatos irányításával és egyenlő figyelemmel, legalábbis a próbálkozás megvan erre a törekedéshez, végre sikerül létrehoznom a drótcsapdát, de ez csak 6 drót. A nő azt mondta, hogy maximum 10 dróttal lehet létrehozni és ha az a maximum, akkor nem elégedethetek meg a minimumnál nem sokkal többel, így amíg a hátralévő időben kettesével növelve a drótokat siker esetén. Folyamatosan gyakorlok, amíg a 6 óra letelik, ahogy nő a drótok száma, úgy emelkedik az idő, amit a technika következő lépésének elsajátítására kell szánnom. Folyamatosan levonva a következtetéseket és tanulságokat, figyelem, ahogy a chakrámat növelnem kell vagy máshogy kell elosztanom, mert a drótok nem úgy viselkednek, ahogy szeretném. Néha nem elég gyorsak, nem mindig ott emelkednek ki a talajból, ahol akarom. Néha a figyelmem túlságosan megoszlik bizonyos drótok között, így másokra kevés figyelem hárul. Úgy érzem, mint anya akinek 10 gyereke van és egyszerre kell figyelnie mind a tízre, hogy egyik se kerüljön bajba, ne csináljon olyat, amit nem szabad.  Ugyan nekem nem volt testvérem, de láttam anyát, akinek 3- 4 gyereke volt. Most már tisztában vagyok, hogy még annyi gyerekkel is mennyi probléma van, hiszen sok figyelmet követelnek.