Kiképzőterepek

Nyugodtan sétálgatok a kiképzőterepen és várom, hogy megérkezzen a Sensei. Közben páran már edzettek. Szerencsére nem kell sokáig bámészkodnom, ugyanis egy pukkanás kíséretében megjelenik egy nálam nem sokkal idősebb srác. Kissé bizarr látvány, ugyanis tekercseket visel magán.
Egy gyors üdvözlés után rá is tér arra, miért van itt. Úgy néz ki nagyon siet, ami számomra nagyon jó. Nem akarok sokat itt időzni feleslegesen.
- Napot! - köszöntöm. - Én pedig Tomoko vagyok! Én készen állok a tanulásra. Mit kell tennem?

Mivel készen állok, azonnal hozzá is látunk a technika elsajátításához. Csendben figyelem az instrukciókat, közben teljesítem a Sensei szavait. Előveszem a nálam lévő tekercset, majd kitekerem annyira, hogy el tudjam végezni a kiadott feladatot. Ezután nézem ahogy a tanítóm végzi a mozdulatokat. Nem tűnik túl nehéznek, de azért ennyi alapján nem igazán tudom hogyan is kezdjek hozzá.
Előveszem a tintás üvegem, majd egy ecsetet és felírom a papírra: "így kell?" Ezután pedig lerajzolok egy gyíkot. Szerencsére nem most kezdtem rajzolni, így könnyedén megy a forma. És most jön az egész neheze. El kell érnem, hogy a szöveg és a gyík össze olvadjon, majd utána el kell válniuk a papírtól és mozogniuk kell. Ha jobban bele gondolok, akkor ez menni fog. Elvégre a tinta klónnál már elértem, hogy mozogjon a tinta. Akkor most is sikerülnie kell!
Megalkotom a szükséges kézpecséteket, majd koncentrálni kezdem a chakrámat. Végig arra összpontosítok, hogy a gyík elszakadjon a papírtól és életre keljen. A tinta szépen lassan megmozdul, de még nem "lép" ki a közegéből. Így hát még több chakrát fektetek bele. Azonban nem járok sikerrel, ugyanis a koncentrációm megtörik, ezáltal a tinta vissza kerül a papírra. Kissé elgondolkodtató az eredmény. Éppen ezért módosítok a tervemen. Újra megalkotom a kézpecséteket, ezúttal viszont a szöveget mozgatom. A szavak hamarosan kígyóként indulnak el a gyík irányába, a papír felszínét nem hagyják el. Azonban most sem érek el sikert, ugyanis a gyík alatt kicsivel megáll a szöveg. Viszont nem csüggedek, újra próbálkozok. Megalkotom a szükséges kézjeleket, majd rátérek a koncentrálásra. A szöveg felkígyózik a gyíkra. Az első lépés ezáltal kész. Most pedig jöhet a következő. Fokozom a chakrám koncentrációját és eloszlását a papíron, ott ahol a gyík van. Így hamarosan az állatka kiemelkedik a helyéről és önálló életre kel. Innen már sokkal könnyebb dolgom van, ugyanis a tinta klón elsajátításával már azt is tudom, hogy ezt hogyan irányítsam. Szóval szépen oda irányítom a gyíkot, ahol a tanítom van, majd megszüntetem a gyíkot, hogy csak a szöveg maradjon.
- Nos? - kérdezem. Nagyon remélem hogy jól csináltam és nem rontottam el nagyon.

'Ayatsuito no Jutsu // Drót Csévélő Technika'

Reggel azzal az örömmel keltem, hogy ma lehetőségem lesz egy új technika megtanulására. Egyik nap egy hírdetést találtam a faluban, ami azt tertalmazta, hogy a falu képzést hírdet a falu ninjáinak. Erre azonnal jelentkeztem és eljött a napja amikor el kellett oda mennem. Mivel nem tudtam melyik technika, illetve milyen lesz minden felszerelésemet összepakoltam. Természetesen a barna Djuka maszkomat is felraktam, mivel nagyon nagy megbecsüléssel éltem a klán felé. Lassan összekészülődtem és elindultam, de előtte még megreggeliztem. Inkább korábban odamegyek mint hogy elkéssek, gondoltam magamban. Egészen a kiképzőterepig sétáltam, ahol megálltam az egyik fa alatt az árnyékban és vártam, hogy jöjjön valaki aki eligazít, hogy hova és mikor is kell mennem pontosan.

*Ayatsuito no Jutsu // Drót Csévélő Technika*

Miközben ültem a fa árnyékában és olyan jót henyéltem, egyszer csak egy nőii hang szólalt meg. De inkább mérges volt, minthogy szelíd. Még fel sem fogtam mi történt már eltűnt az árnyék a fejem fölül, mivel a fát egyszerűen kettévágta vagy kicsavarta, de annak rendje, módja szerint eldölt a fa. Azonnal felpattantam és akkor tűnt fel, hogy a nőnk gyönyörű arca, amilyet nem sokszor láttam életemben. Fehér ruhát viselt és néhol fémvértezet takarta a testét. Nem tudtam elképzelni, hogy hogy képes ilyen súlyos vértezettel itt járkálni.
- Nem szolok még egyszer a következőt te kapod, ha nem köszönsz és mutatkozol be most azonnal. - de nem volt időm gondolkodni, mert jött a következő korholás, úgyhogy azonnal felugrottam és a nő szemébe néztem.
- Őőőő hello... vagyis Jó napot! - köszöntem kicsit bizonytalanúl. - Djuka Hiashi vagyok a Djuka klán fiatal tagja, örülök a találkozásnak... - a nevét nem tudtam ezért nem mondtam ki hanem inkább befejeztem a beszédet.
Vártam a nő válaszát, majd végigcsodáltam nő szépségét, bájait, főleg az arcát és azon gondolkodtam, hogy egy ilyen gyönyörűséges nőnek miért kell ilyen páncélzatot viselnie. Kicsit elpirultam és úgy vártam a választ reméltem nem tűnik fel neki, hogy zavarban vagyok.

//Bocsi a késésért. Többet nem lesz ilyen.//

A nő nem volt valami jó kedvében. Nem érdekelte honnan származom, szerintem még a nevemre sem figyelt oda. Viszont megmondta a megtanulandó technika nevét, ami nem más volt mint, a Ayatsuito no Jutsu // Drót Csévélő Technika. Őszinte próbáltam lenni magamhoz: semmit nem tudtam erről a technikáról, még a nevét sem hallottam. Egy valamiben voltam biztos, ami az volt, hogy dróttal kapcsolatos. A nő arca kedves lett. Megkérdezte mit tudok a chakra irányításról. Sajnos az akadémián nem nagyon figyeltem oda az ilyen dolgokra. De néhány dolog azért az eszembe jutott. De még mielőtt belekezdhettem volna a kezembe nyomott két dróthuzalt. Mivel még nem mondta meg mire való nem foglalkoztam velük.
- A chakrairányításnak több fajtája van például a chakra testen kívüli tárgybam való irányítása. A chakránkat tudjuk koncentrálni testünk több pontjába és tárgyakba is át tudjuk vezetni. Gondolom majd most is ezt kell alkalmaznom. -
Miután befejeztem a mondandómat a sensei elmagyarázta, hogy mi is lesz a feladatom. Azt mondta a dróttal kötözzem meg a bábút. Ez eddig nem tűnt neháznek. Nem értettem, hogy jöhet ez a jutsuhoz. De aztán kijelentette, hogy 2 méternél nem álhatok közelebb.
~ Hogy fogom én megkötözni a bábút ha két méterre állok tőle? ~ gondoltam magamban.
Odaálltam a bábu elé, majd felkészültem arra, hogy megkötözzem a bábút. A sensei nem hiába kérdezte a chakraelméletet ezért úgy gondoltam, hogy a chakrámra is szükség lesz, ezért elkezdtem a chakrámat beleáramoltatni a drótba. Mikor úgy éreztem sikerült, akkor a bábú felé csaptam a dróttal hátha megkötözöm vele. Többször megismételtem és reméltem, hogy egyszer sikerül megkötözni a bábút rendesen és a sensei elismeri, hogy a jutsut sikeresen megtanultam. Reméltem ez így fog történni és nem úgy hogy üreskézzel megyek haza.

A drótcsévelő technika megtanulása nem ígérkezett könnyű feladatnak, ugyanis miután rákötöm a drótot a bábura az utána egyszerűen lejön róla, ugyanis nincs, ami megtartsa. A sensei azt mondta, hogy egy csomót kell rá kötni. Elképzelésem sem volt, hogy azt hogy tudnám megoldani. Egy csomót kötni a drótra, úgy hogy nem állok mellette és nem nyúlok hozzá a kezemmel nagyon nehéz. Elég sokat szerettem volna rajta gondolkodni, de a sensei azt mondta, hogy nincs időnk már. Úgyhogy gyorsan kellett egy terv, amivel megcsinálhatom, ezért megpróbáltam megint rátekerni. Ez sikerült is, aztán elkezdtem gondolkodni rajta, hogy hogyan is köthetnék csomát a drótra innentől kezdve. Az volt az alapelv, hogy ahogy rácsavarom a drótot és azzal a mozdulattal be is csomózom. Úgy gondoltam, ha rácsavarodik tovább engedem menni a drótot és úgy áthúzom a lyukon ahol a drótok találkoznak és úgy rántom meg. Neki készülődtem újra, majd az alv szerint megpróbáltam végrehajtani a feladatot. Reméltem sikerül, mivel a sensei azt mondta nincs már sok időm, ezért igyekeznem kell. Amikor úgy gondoltam, hogy sikerült megcsinálnom, megrántottam a drótot. Reméltem a dróttal együtt fog jönni a bábu is és nem csak letekeredik róla.

*Tanulást lezárom Hia. Írd fel a technikát adatlapodra. +4 ch*

/Tsunade - Katon: Housenka/

Izgatottan sétálok a kiképzőterepre, ugyanis a vezetőnk kirendelt mellém egy tanítót, aki majd megtanít nekem egy új technikát. Úgy néz ki, hogy másnak is feltűnt, nem vagyok valami hatékony a harcokban, inkább csak információ cserére vagyok alkalmas, de mivel közeleg a háború, valahogy meg is kell védenem magam, ha megbíznak egy feladattal.
Kíváncsian nézek szét a kiképzőterepen, amikor megérkezek, de sajnos még senki sincs itt, aki taníthatna. Néhány genint látok csak, nem hiszem, hogy pont az egyik tanítana nekem valami támadó dolgot. Így hát kissé csalódottan állok meg az egyik gyakorló bábunál és várakozok.

Aktívan nem csinálok semmit, egészen addig, amíg meg nem szólít egy nő, hogy menjek oda hozzá. Vigyorogva indulok el és már látom is magam előtt, hogy még ma le fogom őt rajzolni. Vajon modellt állna nekem? Nem hiszem... így valószínűleg emlékezetből kell majd dolgoznom. Az viszont bizonyos, ezt a hihetetlen kisugárzást meg kell örökíteni.
- Én minden tőlem telhetőt megteszek! - szólalok meg. - Minden tőlem telhetőt megteszek, ígérem nem okozok majd csalódást!

- Remélem úgy is lesz, ha már meg ígérted.
Mély levegőt veszek tüdőm meg telik levegővel és felhalmozott chakrával. Majd rövid szakaszos kilégzéssel ki fújom a levegőt. Ajkaim körül felgyűlt Katon chakra be gyújtotta a keveréket. Az eredmény nem más mint lángoló lövedékek, azok nem kis erővel csapódtak egy gyakorlóbábuba. Heves lángot gyújtva a földön is ahova a tűz lövedék csapódott.
- Katon: Housenka no Jutsu! Lényege a ki légzés és a chakrád megfelelő aránya é időzítése. Ha ki majd hirtelen be lélegeznél, lehet magad gyújtod meg. Tele szívod tüdőd levegővel és ki légzel.
Mit természetesen meg is mutatok. Ismét tele szívom magam levegővel, de most csak kilégzek. Rövid kilégzés ami szakaszos....
- Még levegő besszivása közben koncentrálod a chakrád ajkaidhoz, elemi chakrát! Majd mikor levegőt elöbbi módon kifújod azt begyújtod a chakrádal. Csak jó időzítés és megfelelő arány kell.


**Hogy haladjunk: minimum 15 soros posztot kérnék.**

Bólintok egyet a nő szavaira, majd elkerekedett szemekkel nézem, ahogy létrehozza a technikát. Nagyon tetszik a dolog, igazán hatékony. Az viszont kissé megrémiszt, amikor azt mondja, hogy akár saját magamat is meggyújthatom. Talán el is sápadok egy kicsit, de mivel nehéz dologról van szó, minden egyes szóra odafigyelek a magyarázatnál.
Ezután rajtam a sor, hogy megpróbáljam létrehozni a technikát. Először is a helyes légzést próbálom elsajátítani. Nem csinálok mást, csak egyszerűen próbálom úgy venni a levegőt, ahogy az imént láttam. Szerencsére ez még az egyszerű része a dolognak, most viszont a chakrámat is használnom kell.
Mivel már meg vagyok a légzési gyakorlattal, rá is térek a nehezére. Csukott szemmel koncentrálom a chakrámat, egyenesen a számba. Közben a korábbi légzést alkalmazom. Első próbálkozásra csak kevés chakrát áramoltatok a számba és próbálom úgy átalakítani, hogy megfeleljen nekem. Úgy érzem, hogy már nagyon jól haladok, éppen ezért szabadjára engedem a chakrát és kifújom a levegőt. Azonnal lángra lobban a szám előtt a levegő és meg is égetem az orromat. Azonnal az arcomhoz csapok és ugrálni kezdek, bár inkább csak megijedtem, mintsem megégettem magam.
A kis baki után próbálom minél gyorsabban össze szedni magam, nehogy csalódást okozzak a kunoichinek. Újra neki esek a technikának. Először elkezdem a légzési gyakorlatot, majd óvatosan a chakra áramoltatást is. Végül megalkotom a szükséges kézpecséteket és szaggatottan kilehelem a kis tűzgolyókat. Az első nem is igazán hasonlít arra, amit kell csinálnom, egyszerűen csak tüzet leheltem ki magam elé, majd a következő pillanatban két lángoló gömb hagyja el az ajkaimat. Az egyik egy gyakorló bábú előtt csapódik a földbe, a másik viszont telibe találja azt és lángra gyújtja.
- Ez tetszik. - szólalok meg.
Viszont még nem megy úgy, ahogy a Sensei mutatta. Tehát nincs más választásom, mint hogy továbbra is gyakorolok. El kell találnom a megfelelő időzítést és a chakra arányát. A következő próbálkozásaim során nem igazán járok sikerrel, de legalább már sikerül többször sikeresen létrehozni a tűzgolyókat. Olyan tíz perc után már megtalálom a megfelelő arányt:
Mély levegőt veszek, miközben összegyűjtöm a chakrámat a számban. Ezután lassan, óvatosan kilehelek egy keveset és belobbantom a levegőt. Az első tűzlabdacs kilőve, levegő kifújás megakasztva. Újabb chakra koncentráció, újabb tűzgolyó, majd megszakítom a kifújást. Még egy kilőve. Ezek sikeresen eltalálják a bábut. Majd még hármat kilehelek, amelyek már más bábukat vesznek célba.

//Ez több lett mint 15 sor, remélem megfelel. //

//Sai, első elem kijátszása//

A reggel korán keltem, mivel keveset tudtam alduni. Ez az miatt volt, hogy előző nap délután levelet kaptam, melyben a falu vezetője egy képzést hírdetett a kiképzőterepen. Nem is kellett sok, azonnal kaptam az alkalmon, úgyhogy reggel összepakoltam minden fegyveremet. A barna Djuka maszkot is feltettem, mivel olyan, mint aklán jelképe ezért nagy tisztelettel vagyok felé. Ahogy összeszedtem magam elindultam, de előtte szóltam az őröknek, hogy elmegyek otthonról. Út közben figyeltem az emberekt, hátha megtudom, hogy hanyan leszünk jelen a képzésen. Lassan sétálva megérkeztem a már jól ismert kiképzőterepre. Mivel nem láttam senkit a többi emberen kívül leültem egy fa árnyéka alá és vártam, hogy történjen valami.

Takeyanagi Tomoko írta:Bólintok egyet a nő szavaira, majd elkerekedett szemekkel nézem, ahogy létrehozza a technikát. Nagyon tetszik a dolog, igazán hatékony. Az viszont kissé megrémiszt, amikor azt mondja, hogy akár saját magamat is meggyújthatom. Talán el is sápadok egy kicsit, de mivel nehéz dologról van szó, minden egyes szóra odafigyelek a magyarázatnál.
Ezután rajtam a sor, hogy megpróbáljam létrehozni a technikát. Először is a helyes légzést próbálom elsajátítani. Nem csinálok mást, csak egyszerűen próbálom úgy venni a levegőt, ahogy az imént láttam. Szerencsére ez még az egyszerű része a dolognak, most viszont a chakrámat is használnom kell.
Mivel már meg vagyok a légzési gyakorlattal, rá is térek a nehezére. Csukott szemmel koncentrálom a chakrámat, egyenesen a számba. Közben a korábbi légzést alkalmazom. Első próbálkozásra csak kevés chakrát áramoltatok a számba és próbálom úgy átalakítani, hogy megfeleljen nekem. Úgy érzem, hogy már nagyon jól haladok, éppen ezért szabadjára engedem a chakrát és kifújom a levegőt. Azonnal lángra lobban a szám előtt a levegő és meg is égetem az orromat. Azonnal az arcomhoz csapok és ugrálni kezdek, bár inkább csak megijedtem, mintsem megégettem magam.
A kis baki után próbálom minél gyorsabban össze szedni magam, nehogy csalódást okozzak a kunoichinek. Újra neki esek a technikának. Először elkezdem a légzési gyakorlatot, majd óvatosan a chakra áramoltatást is. Végül megalkotom a szükséges kézpecséteket és szaggatottan kilehelem a kis tűzgolyókat. Az első nem is igazán hasonlít arra, amit kell csinálnom, egyszerűen csak tüzet leheltem ki magam elé, majd a következő pillanatban két lángoló gömb hagyja el az ajkaimat. Az egyik egy gyakorló bábú előtt csapódik a földbe, a másik viszont telibe találja azt és lángra gyújtja.
- Ez tetszik. - szólalok meg.
Viszont még nem megy úgy, ahogy a Sensei mutatta. Tehát nincs más választásom, mint hogy továbbra is gyakorolok. El kell találnom a megfelelő időzítést és a chakra arányát. A következő próbálkozásaim során nem igazán járok sikerrel, de legalább már sikerül többször sikeresen létrehozni a tűzgolyókat. Olyan tíz perc után már megtalálom a megfelelő arányt:
Mély levegőt veszek, miközben összegyűjtöm a chakrámat a számban. Ezután lassan, óvatosan kilehelek egy keveset és belobbantom a levegőt. Az első tűzlabdacs kilőve, levegő kifújás megakasztva. Újabb chakra koncentráció, újabb tűzgolyó, majd megszakítom a kifújást. Még egy kilőve. Ezek sikeresen eltalálják a bábut. Majd még hármat kilehelek, amelyek már más bábukat vesznek célba.

//Ez több lett mint 15 sor, remélem megfelel. //

Más bábukat célozva, de el sem érnek addig s mind a porba hullanak. Kicsi füstölgő pontot hagyva maguk után.
- Talán először az előtted lévő célra koncentrálj!
Felelem kissé ingerülten, hisz előre szóltam nem szívelem túlzottan a tehetségteleneket. Nálam nincs mese bizonyítani kell, hogy érdemes az egyén a tudásra mit kínálhatok.
- Próbáld ujjra, de most lassan kiköpve a tüzet. Először csak hármat, majd négyet és ötöt végül. Lassan csináld majd ismételd meg a folyamatot háromszor legalább.
Várom, hogy ennek mi lesz az eredménye, de végül is minek várni és babérokon ülni nem de bár?
- Egyre gyorsabban ismételd az öt lövést egymás után négyszer!
Muszáj, hogy a helyes légzés és kibocsájtás összhangba kerüljön. Lehet bármekkora elméleti tudása valakinek ha béna, hogy azt gyakorlatba ültesse. Gyakorlatba ültetésre pedig ott a gyakorlás. Néha kell egy kis ösztönzés is, hogy jobban menjen a munka.

Az első hibánál egy kunai tör fúródik a földbe tőled alig másfél méterre.

- Minden egyes hibánál eldobok egy tört, és ha sokat hibázol végén lábadba vagy máshova dobok egyet, kivéve ha kitérsz előle.
S mind ezt úgy közöltem veled mintha épp egy almát vásárolnék egy boltban.

** Gonosz leszek legalább 20 sort kérek**

A kiképzőterepen sok másik gyerekkel együtt összegyűltünk. Aztán egyszer felbukkant egy szőke hajú nő, akin jounin mellény volt. Páran megkérdőjelezték azt, hogy tényleg egy jounin, bár én úgy gondoltam, hogy nem szerez az ember csak úgy jounin mellényt. Amikor odasétált hozzánk mosolygott jobbra-balra mindenkire akit meglátott. Fel is lebbent bennem egy kérdés.
~ Jól érzi magát? Minek mosolyog így összevissza. Lehet tényleg nem is jounin. ~
Ezt az ötletet elvetettem, mert furán csengő és parancsoló hangon szólított meg bennünket. Elmagyarázta miért is gyűltünk itt ma össze. Örültem neki, de azt nem tudtam, hogy hogyan fogjuk kideríteni az első elemünket. A nő beállított minket egy sorba, majd kiosztotta nekünk a lapokat. Elmagyarázta, hogy ezek a lapok fogják megadni, hogy mi az első elemünk. Azt mondta, ha chakrát vezetünk bele, akkor a papír elég, elvizesedik, elporlik, szétszakad vagy összegyűrődik. Körülnéztem, hogy a többiek, hogy csinálják és amikor elszántam magam a papírba vezettem a chakrámat.
~ Vajon mi az én elemem? ~ tettem fel magamban a kérdést.
Ahogy a papírba vezettem a chakrámat a papír meggyulladt és elégett a kezemben.
~ Szóval az én elemem a tűz. ~
A jounin elmondta, hogy miután megvan az elemünk álljunk össze az azonos eleműekkel. Körbekérdeztem pár gyereket és miután néhányan összegyűltünk a tűz elemmel vártam a jounin következő mondanivalóját. Amíg vártam lecsatoltam a barna a maszkot az arcomról és a nyakamba raktam, hogy ott lógjon.

//Tsunade sama//

Elégedetten figyelem a teljesítményemet, ami a tanáromat nem nyűgözi le. Nem elégszik meg azzal, hogy egyszerűen kileheltem a tűzgolyókat és össze vissza eltaláltam ezt azt. Most újra kell próbálkoznom, de ezúttal már jobban kell céloznom is. Ezért kell először lassan, majd minél gyorsabban alkalmaznom a technikát.
Újra gyakorolni kezdem a helyes légzési technikát, majd megalkotom a kézpecséteket. Ezután egyszerűen csak kifújok egy tűzgolyót, közben becélozva az egyik bábut. A gömb sikeresen betalál, majd újra levegőt veszek, közben a következő cél felé fordítom a fejem, majd újabb tüzes lehelet és még egy tűzlabda célba talál. Nem sietem el a dolgot, így nagyon könnyű célozni. Végül jön az utolsó tűzgolyó, ami szintén célba talál. Ezután pár percet pihenek, nem akarok elájulni a légszomjtól.
Amint rendben vagyok, megismételem még kétszer a három tűzgolyó kilehelését, végül rátérek a négy labdára. Kezdek egyre jobban belerázódni a dologba. Most már nem is próbálkozok előzetesen a légzési technikával, helyette inkább egyszerűen csak megalkotom a kézpecséteket, mély levegőt veszek és szaggatottan kifújom azt, miközben lángra lobbantom azt a chakrámmal. Most egyetlen bábut célzok meg, amit fentről lefelé egymás után eltalálok. Újabb siker, éppen ezért még kétszer megismétlem ezt, majd az öt tűzgömb kilehelésével is sikerrel járok. Ezután gyorsabban kell próbálkoznom. Ez is sima ügy most már. A célzóképességemmel eddig sem volt baj, csak kissé fura volt először az, hogy tűzgolyókat lehelek ki a számon. Most viszont, hogy érdekesebbé tegyem a helyzetet, nem csak hogy gyorsabban lehelem ki a tűzgolyókat, de közben mozgásban is vagyok. Az első sorozatnál oldalazva rohanok és célzok be egy bábut, amit könnyű szerrel el is találok. Később megcsinálom ezt úgy, hogy ide oda szökkenek. Az utolsó sorozatnál pedig nagyképűen megállok az egyik bábutól közepes távolságban, a tanárom felé intézem szavaimat:
- Na akkor ezt figyelje! - mondom.
Nagyon gyorsan megalkotom a kézpecséteket, mély levegőt veszek, majd szinte meg sem szakítom azt, olyan gyorsan lehelem ki a tűzgolyókat.
- Azt hiszem fantörpikus vagyok!

*első elem- képzés Sai*

//Bocsi nem láttam a képet azért hittem hogy lány //

Miután a mindenki megtudta az elemét a sensei ödejött a tűz elemű geninek társaságához. Nem tudtam ezen kívül mit tud velünk kezdeni, mint hogy megmondja nekünk az elemünket. Nagyon örültem a tűz elemnek. Bár nem is gondoltam, hogy ilyen hamar megtudhatom az elememet.
~ Otthon eldicsekedek mindenkinek! ~ gondoltam magamban.
A sensei elővett egy tekercset majd kipecsételt belőle néhány segédeszközt. Kis téglatestek voltak. Foggalmam nem volt róla, hogy mik lehettek azok a téglatestek. Nem tűntek valami keménynek, mintha valami massza vagy puha anyag lenne. Mindenki vett magának egyet a sokból. Nagyon figyeltem a senseire, mert szerettem volna tudni, hogy mire is jók. Fel tűnt, hogy ezek a kis "oszlopok" kő kemények. Megütögettem vele a másik tenyeremet, hogy mégis kiderüljön milyen anyagból van, de nem sikerült kiderítenem. Nem kellett sokat várnunk a férfi elmagyarázta, hogy mégis mire vannak ezek a testek. Azt mondta, hogy a fogaink közé kell szorítanunk és megolvasztanunk a chakránkkal mivel a tűz típusú technikák fő képzőhelye a száj, a torok és a tüdő. Megmutatta, azért, hogy hogy kell a szánkba venni. Nekem azonnal világos lett, hogy mégis mi a feladat, az alapelvét is értettem, de azt nem tudtam, hogy tudnám kivitelezni. Nem mertem a többiektől segítséget kérni és gondoltam, hogy ők sem ilyen jártasak ebben ezért, úgy gondoltam a legjobb ha először csak úgy megpróbálom, bár nem számítottam nagy sikerre. Koncentráltam a chakrámat, de nem éreztem, hogy bármi is változott volna. Azt gondoltam, hogy megpróbálom a lehelletemet felmelegíteni, bár ezt sem nagyon értettem, hogy hogy csináljam. Az első ilyen próbálkozásnak az lett a következménye, hogy kiesett a számból a kis téglatest, mivel ahogy kinyitottam a számat és ki próbáltam lehelni a levegőt, azzal együtt kipottyant az eszköz is, ezért elvetettem az ötletet. Akkor mással kellett próbálkoznom, ami csak az lehetett, hogy a szám belsejét melegítem fel. Aztán eszembe jutott valami ami eddig nem. Mi lesz hogyha megolvad? De nem gondolkodtam rajta sokat, mivel emléksztem arra amit a sensei mondott úgyhogy nem féltem.
~ Vajon mennyi időnk lehet a feladatra? ~ gondolkodtam és sok más ehhez hasonló kérdés merült fel bennem.
De úgy döntöttem kizárok mindent a külvilágból és csak a feladatra koncentrálok. Leültem nehogy idő előtt elfáradjak. Kivettem a számból a téglatestet, mert eszembe jutott egy jó ötlet. Törökülésbe raktam a lábam és leraktam a testet. A két kezemet a két combomra helyeztem. Az volt a tervem, hogy először csak felmelegítem a számat és csak utána próbálkozok az eszközzel. Vettem egy mély levegőt, majd megpróbáltam a chakrámat a számba ármoltatni. Még nem próbáltam a melegítéssel csak a chakrával, mivel soha nem jeleskedtem benne, bár nem állt távol tőlem annyira. Nem vettem észre semmi változást. Sokszor próbáltam már, amikor a sokadik próbálkozás után, nem tudtam mennyi lehetett, feltűnt valami. Éhes lettem. Az idő változását sem láttam, mivel a szemem csukva volt. Néha néha hallottam neszeket a többiektől. Amikor már-már elviselhetettlenné vált az éhség kinyitottam a szemem. Feltűnt, hogy már elég erősen sötétedik és már nem tudok annyira koncentrálni, mint azelőtt. Fáradtnak éreztem magam. Kerestem az övtáskámban valami ételt, ami csökkenti az éhségemet. Megettem és megpróbáltam visszatérni a gyakoláshoz, de egyszerűen nem tudtam odafigyelni.
~ Túl fáradt vagyok már ehhez. ~ gondoltam magamban, úgyhogy lefeküdtem a földre relaxálni egy kicsit.
Addig relaxáltam, amikor már nem tudtam, hogy alszok vagy nem. Arról derült ki, hogy elaludtam, hogy álmodtam. Az álom az volt, hogy már világos van megint és én egy hatalmas tűzáradat fújok az egyik irányban. Nem láttam arra senkit, de a tűz hatalmas volt és perzselte az arcomat és a testemet. Madj felriadtam egy csattanásra a távolban. Körülnéztem, hogy laszik-e még valaki, ébren van vagy már feladta és elment. Reméltem még nem sikerült senkinek, mivel szerettem volna első lenni és bebizonyítani, hogy lehetek kitűnő ninja. Azonnal felpattantam és törökülésbe helyezkedtem. De feltűnt valami. Körülnéztem és észrevettem, hogy sehol sincsen a téglatestem.
~ Ó istenem! ~ szörnyűlködtem magamban. ~ Ennyit a kitűnő ninjáról! Pont most kellett eltűnnie! ~
Néztem körbe-körbe, kapkodtam jobbra-balra a fejemet, hogy mégis hol lehet. Teljesen kétségbeestem, hogy nem lesz meg. Néhány méteres körben sétáltam és bámulta a földet, hogy hátha meglátom. Amikor már kezdtem feladni a reményt lehuppantam a földre. De valami nem stimmelt, mert nagyon nyomta valami az egyikfelemet odalent. Arrébb tettem magamat és megláttam, hogy ráültem a kis téglatestre. Nem hitttem el, hogy ilyen történt. Azonnal felkaptam és megnéztem, hogy nem tört vagy repedt-e meg. Szerencsére semmi baja nem volt. Nem hittem el, hogy ilyen történik velem. Most hogy már megvolt a téglatest, újra leültem törökülésbe, elraktam a téglatestemet az egyik shurikentartóba, nehogy mégegyszer elhagyjam. Aztán meg azon aggódtam, hogy nem fogom megtalálni, de ez már annyira nem érdekelt. Inkább elkezdtem újra koncentrálni arra, hogy a számba gyűjtsem a chakrát. Reméltem sikerült mivel már ez a második nap, amióta gyarkorlom ezt, mostmár sikerülhetne igazán. Sokáig legalább 2-3 óráig gyakoroltam a chakra koncentrálásást, amikor úgy éreztem sikerül végre. Mostmár csak addig kell eljutnom, hogy felmelegítem a chakrát. Vajn hogy csinálhatnám meg? Többször is feltettem magamnak a kérdést. Azt gondoltam ezt is csak a fejben kell eldönteni, hogy sikerül és felmelegszik. Lehet elég primitív elgondolás volt, de nekem segített. Edöntöttem, hogy én akkor is fel fogom melegíteni a számat. Rengeteg időt töltöttem azzal, hogy felmelegítsen. Éreztem, hogy sikerül. Bár nem éreztem perzselő hatást a számban. De miért csodálkoztam, amikor csak nem fogom a saját tüzümmel megégetni magam? Bár ez még nem volt tűznek nevezhető, mivel csak kicsi hő termeltem legalább is így gondoltam. Mgnt kinyitottam a szemem. És feltűnt, hogy már teljesen besötétedett. Éhes is volt.
~ Mostmár nem fejezem be ha elkezdtem! Akár egész reggelig csinálom! ~ gondoltam. ~
Egyre idegesebb lettem és türelmetlenebb lettem. Amikor már azt hittem szétütök valamit leállítottam magam. Azt gondoltam, hogy így nem tudom megtenni. Újra leültem és nyugalomba helyeztem magam. Már nem vezettem chakrát a számba. Nem vettem mély levegőket rendesen lélegeztem. A előkotortam a shurikentartómból a téglatestet és a számba vettem és ráharaptam a fogaimmal, de úgy hogy nem nagyon szorítsam.
~ Most sikerülnie kell! Muszáj neki! ~
Újra charát áramoltattam a számba. Még semmit nem akartam tenni, csak hogy mennyi chakrát tudok összegyűjteni és kontrollálni a számban. Teljesen felkészültnek éreztem magam arra, hogy megpróbáljam.
~ Most ha sikerül, ha nem ez lesz az első és utolsó! ~ gondoltam magamban, bár kicsit bizonytalan voltam. ~ Nem... Nem lehetek bizonytalan, mert akkor biztos nem sikerül. Bíznom kell magamban! ~
Kifújtam a levegőt, majd beszívtam egy hatalmas adagot, és a számba áramoltattam a chakrát, amit elkezdtem felmelegíteni. Amikor úgy éreztem teljesen kész vagyok hirtelen ráengedtem a chakrámat a téglatestre, de nem az összeset hanem sokat folyamatosan és vártam mi történik...

//Bocsánat a késésért, többet nem fordul elő tényleg. Nem tudom milyen hosszú lett, lehet nincs 80 sor, de nagyon igyekeztem, hogy a legjobb formámat hozzam. //