Kiképzőterepek

A sensei nevetni kezd a szavaimra, majd leállít, hogy vegyek vissza. Amikor azt mondja, helyes vagyok, elpirulok. Hozzászoktam már ahhoz, hogy a lányokkal flörtölök, illetve szépeket mondok nekik, de ez fordítva még nem történt meg. Ezért kicsit zavarba is jövök.
Azonban nem pironkodok túl sokáig, ugyanis megemlíti, van egy számomra megfelelő technikája a tarsolyában. Azonnal elvigyorodok és várom mit fog tanítani nekem. Hátra ugrik, majd lerakja a hangszerét és a táskájából elővesz egy füzetet és egy üveg tintát. Ezután odajött hozzám, kiöntött egy keveset a tintából, majd megalkotott néhány kézpecsétet. Alaposan megjegyzem minden mozdulatát, hogy majd utánozhassam. A következő pillanatban pedig a tintából előjön a nő hasonmása. Ezúttal már nem ő, hanem a klón szólal meg. Csendben végig hallgatom amit mond, majd elrakom a tintát, amit kapok.
A továbbiakban nem érdekel, hogy mit csinál a Sensei. Egyedül az előttem álló feladatra koncentrálok. Kicsit közelebb vánszorgok a tintafolthoz, ami a földön van és letérdelek mellé. Becsukom a szemem, majd koncentrálni kezdem a chakrámat. Amikor már érzem, hogy éppen elegendő chakrát gyűjtöttem össze, azt a testemen keresztül megpróbálom a tintába vezetni. Ennek hatására a földre öntött fekete massza mozogni kezd. Lassan egy emberi alak emelkedik ki belőle, de csak deréktól felfelé, majd összeomlik. Sajnos csak ennyire futotta tőlem.
- Ez sokkal nehezebb, mint gondoltam! - szólalok meg.
Választ azonban nem várok, inkább próbálok a feladatomra koncentrálni. Pár pillanat pihenő után újra megalkotom a kézpecséteket, majd elkezdem a koncentrációt. Lassacskán az ujjaimba áramoltatom a chakrám, majd belenyúlok a tócsába. Ezután a felgyülemlett energiáimat a tintába vezetem.
A massza pár pillanat múlva újra mozgásba lendül. Ezúttal viszont nem töröm meg a koncentrációmat. Helyette elképzelem azt, ahogy a tinta szépen lassan felemelkedik és egy emberi alakot vesz fel. Azonban még mindig nem hasonlít rám. Ráadásul még mozogni sem képes. Viszont, ahogy elnézem, már egyre jobban haladok az elsajátításával.
Azonban alaposan el kell gondolkoznom azon, hogyan hozzam létre tökéletesen a technikát. Viszont a gondolataim teljes másfelé járnak. Tsukin jár az agyam már megint. Szegény lány kissé kellemetlen légkörben találkozott a testvérével, aki valahol máshol él. Az utolsó küldetés óta nem is találkoztam Tsukival. Többször próbáltam kideríteni merre lehet, de sajnos senki sem mondott erről semmit. Még a falu vezetője sem mondott semmit. Ebből arra következtetek, hogy elhagyta a falut. Talán jó lenne megkeresni, nem tudom. Az viszont, hogy itt vagyok a faluban egyedül és nincs csapatom nem valami kellemes. Még normális küldetésekre sem mehetek, kivéve ha más emberekhez verődhetek. Tehát kissé nehezebb lett az életem, ráadásul ez a technika sem olyan könnyű, mint gondoltam. Már most el tudom érni, hogy a tinta emberi alakot vegyen fel, de azt még nem, hogy úgy nézzen ki, mint én. Ráadásul még a mozgatása sem megy, csak annyi, hogy egy emberformát hozok össze.
- Nekem ez nem megy! - szólalok meg. - Sokkal könnyebb dologra számítottam. - búslakodok.
Valóban azt hittem, hogy könnyebb lesz rajzolós technikát alkalmazni, mivel nagyon jól rajzolok. Ehhez a technikához viszont kicsit kevésnek érzem magam. Bár az is igaz, hogy nem tudom túlzottan kamatoztatni a rajz tudásom, mivel itt csak a tintát kell formáznom és nem papíron kell azt megtennem. Viszont nem adom fel! Lehet, hogy nehéz ez a technika, de képes vagyok elsajátítani.
- Sumi Bunshin no Jutsu! - szólalok meg, miután újra megalkottam a szükséges kézjeleket.
A következő pillanatban a tinta újra kiemelkedett a földből, majd szépen lassan felvette emberi alakját. Ezután próbálok arra koncentrálni, ahogy én nézek ki. És lássatok csodát. Szépen lassan a fekete maszlag ember feje elfehéredik, majd ezüstös haja lesz. Ezután felveszi az én arcomat, majd nemsokára teljesen átalakul és úgy néz ki, mint én. Már csak a mozgatás van hátra, amit parancs formájában adok ki neki. „Harcolj!” Ez a parancs. Így hát hamarosan felugrik és nekem ront.
Amint megadtam a parancsot, azonnal hátra ugrottam. Még épp időben, mert a klónom éppen ekkor rúgott felém, de csak a levegőt találta el. Ezután jött a következő támadása, egy ütés sorozat. Minden egyes támadás elől elhajoltam, majd kivédtem egy rúgást. Ekkor megfogtam a lábát, majd egy hatalmas lendületet vettem és eldobtam. Azonban a másolat könnyedén és karcolás nélkül ért földet.
- Ez tetszik! - szólalok meg elégedetten.
Hirtelen újra előttem terem a klónom, majd próbál egy ütést bevinni a testemre. Én egyszerűen csak megragadom a karját, majd miközben hátra ugrok, egy rúgást intézek a fejére, amitől a másolatom megsemmisül.
- Sensei, azt hiszem mégis sikerült elsajátítanom a technikát! - jelentem ki.

Az erőfeszítéseidnek hála, szépen összehoztad a technikát. És az, hogy még harcolni is képes volt az még jobb. Igaz, hogy ennél a technikánál nem kellett igénybe venned a rajztudásodat, de lefektetted az alapokat. A senseied mindvégig játszott a hangszerén. Lehet, hogy ennek köszönhetted azt, hogy ennyi idő alatt sikeresen elsajátítottad a jutsut. Miután látta, hogy sikerrel jártál, abbahagyta a zenélést, majd mosolyogva odasétált hozzád. A válladra tette a kezét, majd egy hatalmas cuppppppanósatt nyomott a homlokodra.
- Nyáhh! Gratulálok! Átmentél a tesztemen! Már régóta a tudomásunkra jutott, hogy igencsak nagy tehetséged van a rajzoláshoz. Mostantól Én foglak tanítani! Ez a technika az egyik alap. Ez után sokkal több, és nagyobb, hatalmasabb dolgokat fogsz majd tudni alkotni. De még nem állsz készen ilyesfajta dolgokra. Még egy kicsit csiszolgatni kell téged.
Azzal a sensei összecsapta a tenyereit, majd odasétált a cuccaihoz. Felpakolta magára a táskát, kezébe vette a hangszerét és integetett neked. A levelek kavarogtak körülötte, majd végül teljesen elhomályosodott a teste. Menő volt. Van valami ebben a nőben. De nem tudod, hogy mi is az. De valószínűleg senki sem tudja.

// Grat. Szép munka! A Jutsu kezdőszinten elsajátítva, ami annyit tesz, hogy ezen a szinten 1 klónt tudsz létrehozni. Valamint + 4ch-val gazdagodtál. Ha szeretnél még valamit, akkor csak írj. Most ráérek //

//Chouji-nak. A tanulást a vizsga közben Kakashi engedte, ez a vizsgára nem lesz hatással!//

A legutóbbi küldetésem óta két hét telt el. Otthon feküdtem az ágyamon, gondolkodtam, mit csináljak ma. Semmi ötletem nem volt. Eszembe jutott, hogy hátha kinn van az egyik ismerősöm, akivel nem tudtam lerendezni a múltkori harcunkat. Cuccaimat összepakoltam, katana-m tokjába helyeztem, alkarvédőim felkötöttem, viszont a másik kardom, valamint a fegyveres tekercsem otthon hagytam. El is indultam a kiképző terep felé, remélve, ott lesz még Kato. Nem olyan rég történt, a küldetésem előtt, hogy kihívott egy párbajra a kiképzőterepen, felmérve, ki az erőseb. a harcot félbe kellett szakítanunk a küldetés miatt, de megbeszéltük, egyszer még összefutunk, és akkor befejezzük. Jó barátom és még annál jobb ellenfél. Így indultam el a célom felé. A fák árnyékot nyújtottak utamon, szép idő volt, a nap melegen sütött, így örültem a kis árnyéknak. A kiképzőterepre értem, de nem láttam Kato-t. Egy fa alá mentem, hátha kijön, megvárom. Elképzeltem, hogy a fa törzse maga Kato, és elhajolgatással kezdtem a fát ütögetni, persze csak e levegőben. teljesen beleéltem magam a harcba, bántott volna, ha nem jönne ki.

// Kodomo: Én nem engedélyeztem semmi ilyesmit, és teljesen a szabályok ellen van. Nem tudom, hogy ennyire értetlen vagy, vagy szimplán hazudozol. Kérlek töröld a postodat és pm-ben, NEM FACEBOOKON, várom a magyarázatot.

Kodomo

karu mondta, hogy lehet olyat, hogy a vizsga mellett valaki mesél nekem, pl tanulást és akkor z nem használhatom a vizsgán, de tanulhatok???
lehet ilyet???

Kakashi

nem

Bemásoltam a FACEBOOKON, történő válaszomat, tegnapról. Lehet ilyet? válasz NEM. Mit nem értünk? //

//Hashirama//

Reggel, ahogy felkeltem, már tudtam, hogy ez egy jó nap lesz. Tegnap apu azt mondta van valami meglepetése számomra. Azt is mondta, hogy ma reggel megmondja. Hét óra körül volt amikor ki keltem az ágyból. Azonnal fel is öltöztem. Felszerelésemet nem raktam fel, csak a tantomat a derekamra, mert azt gondoltam tárgyilagos ajándékot kapok. A tantot is csak azért kötöttem föl, mert szerettem, ha legaklább egy fegyver mégis van nálam, de leginkább azért, mert jól nézett ki. Mármint ezt csak én állítottam. Mások véleményét nem nagyon kértem ki róla. Kirohantam a konyhába, mert feltétlenül szerettem volna már megtudni mi az ajándék. A konyhában és a szobákban nem találtam senkit úgyhogy leültem megreggelizni. Az izgatotságtól eléggé éhes voltam. Elővettem egy egy kenyeret, megkentem vajjal és szépen, lassan megedtem. Ekkor vettem észre, hogy apa mögöttem áll. Köszöntünk egymásnak. Most meglehetősen jó kedve volt, ami nem volt elmondható róla mostanában. Végre kimondta a varázsszót. Az az ajándékom pedig az volt amire egyáltalán nem számítottam, de egy-két perces gondolkodás után örültem neki. Az ajándékom az volt, hogy most menjek ki a kiképzőterepre, ahol találkozni fogok valakivel. Az a valaki majd mondja az utasításokat. Azért örültem meg ennek, mert mégis egy ajándék, és az a valaki lehet, hogy egy rokon, vagy egy régi barát, vagy bárki más akinek örülhetek. Szépen megköszöntem apának és befutottam a szobámba. Felkötöttem a két shurikentartót a jobb combomra, az övtáskát a derekamra, a tanto alá. A ninjatomat nem vettem fel, mert úgy gondoltam msot az egyszer megleszek nélküle. Amúgy is már úgy terveztem, hogy inkább belepecsételem egy tekercsbe, mert úgy könnyebb lenni szállítani. De erre inkább nem most fordítottam időt. Kimentem apához, elbúcsúztem tőle. Ő is köszönt és egy büszke mosoly is volt az arcán, amitől teljesen feltöltődtem energiával és önbizalommal. Ezért a házunktól, egészen a kiképzőterepig futottam. De inkább az csak kocogásnak volt nevehető. A kocogást a kiképzőterepen szüntetem meg ahol vártam egy kicsit, hogy feltünjön akivel találkoznom kell, de ezt hamar meguntam mivel nem tudtam kit kell keresni, ezért kerestem egy fát és leültem a tövébe és ott vártam tovább a titokzatos személyt.

//Remélem nem baj, hogy így írtam le, mert igazából nem beszéltünk semmi támpontot meg.//

A szél lágyan fújdogál. A talaj enyhén nedves és langyos, ahogyan a patak vize. Az összkép, egy csodálatos nap! Ahogy közölted vágyaidat és terveidet a szőkeséggel, a Strucc vagy is a Nagy Csirke, felegyenesedett, majd követni kezdte Moont. Valószínűleg jól elvannak együtt, hiszen még is csak ninja állatok mind a ketten. Biztos kibeszélik a gazdáikat, meg szaglásszák egymást. A szőke nő, akinek még a nevét sem tudod, már nyomatta volna a dumát, amikor is egy reccsenést hallottál. Annyit láttál, hogy a szőkeség felugrik, majd egy furcsa forgó mozdulat után, egy igazi emberi fúróvá alakul.
- Tsuuga!
Hallottad elmosódva a hangot. Nem igazán értetted, hogy mit akar, mivel feléd közeledett. Az utolsó pillanatba viszont, elkanyarodott és félbeszelte a feléd tartó fatörzset. Hogy a fenébe dőlhetett ki egy ekkora fa? Mert volt vagy fél méteres átmérőjű az biztos. Ahogy hátranéztél megláttad, hogy a szőkeség sértetlenül porolgatja le a ruháját. Persze a fa kidőlésének okát is meglelted. Egy dundi kis hód volt az, ami majdnem megölt. Persze ha nem tereli egy a figyelmedet a szőkeség, akkor biztos elugrasz, csak hát így neki kényelmesebb volt.

//Hashirama//

Egy ideig ültem a fánál, már le is csuktam a szemem amikor egy nő állt meg előttem. Lentről nem láthattam az arcát, de így is nagyon elpirultam, mert az arcát a nagy mellei miatt nem láttam. A nő felsegített a földről, majd kezet nyújtott és bemutatkozott. Még mindig nagyon piros voltam, mert a lánynak gyönyörű arca volt. Miközben beszélt észrevettem, hogy lila halya a derekáig ér.
- Szia. Ahogy mondod Djuka Hiashi vagyok. Köszönöm szépen, hogy megtanítod a fára mászást. Már nagyon megszerettem volna tanulni. Remélem jól ki fogunk jönni egymással. - mondtam fejvakaráss mellett.
Nagyon örültem az "ajándéknak" és ha majd hazamegyek azonnal megköszönöm apának. De előtte még el kell végeznem a feladatot. Nem tudtam mi fog következni, ezért vártam a Kyo parancsaira, hogy mit kell tenni. Gondoltam, az sem kizárt, hogy itt fogja megtanítani, mert pont itt egy fa. Körbenéztem és láttam, hogy az fiúk tátott szájjal figyelik Kyot. De láthatólag ő észre sem vette, hogy figyelik. Csak engem nézett gyönyörű zöld szemével. Elpirulva vártam, hogy mit mond.

// Le akarok zárni néhány mesélést, úgy hogy haladjunk. Tsuuga technika sikeresen elsajátítva, viszont a mennyiséggel nem igazán vagyok elégedett //


Ahogy pörögsz és sikerrel kivitelezed a jutsut, nekimész a fának. Ugyan az előző sem volt kis fa, de ez jóval nagyobb. Valószínűleg azért nem tudtad ezt a fát is kidönteni, mert ez jóval nagyobb fa, és még csak pár perce sikerült kifejlesztened a technikát olyan szintre, hogy elfogadható legyen. Viszont, sikerült egy teljesen szabályos spirális kört fúrnod a fába. Igaz, az ujjaidról lejött a bőr és nem éppen kellemes, de most már tapasztaltabb lettél egy kicsit. Ahogy próbálod leküzdeni a szédüléssel járó mellékhatásokat, egy kis füstfelhő jelenik meg tőled néhány méterre. Nem tudtad, hogy mi lehet az, de az biztos, hogy valami hódszerű alak rajzolódik ki, egy vastagabb fatönkkel a kezében. De, amint a zavaró por és füst elillant, világossá válik számodra, hogy az a hódnak vélt valami, nem mást mint egy menyét és egy tekercs.
- Üdvözöllek! Ugye Te vagy Matari-san? Ha nem, akkor meg kell hogy öljelek sajnálom! A nevem Kitsuchi!
Nézett szigorú szemekkel és várta a válaszodat.

Bemutatkozásunk elég jól sikerült és meg is kedveltem a nőt. Reméltem ő is kedvel hiszen nem bántottam meg semmivel. Legalább is én így gondoltam. Mivel meg is kell tanulni fáramászni ezért arra próbáltam koncentrálni. Kyo sensei azt mondta, hogy először próbáljam meg a chakrát a lábfejembe irányítani. Érezni fogom ha megy és akkor szóljak neki. Nem volt mit tenni megpróbáltam. Behunytam a szememet. Próbáltam oda figyelni, de annyi dolog járt a fejemben. Egyik kimagasló gondolat, amit nem tudtam elhesegetni, maga Kyo volt, hatalmas gyönyörűségével. Nagyon koncentráltam, de nem sikerült eléggé öszpontosítani, így nem sikerült. Kétszer, vagy háromszor próbáltam, de még mindig nem ment. Beszívtam a levegőt, majd kifújtam. Ezt megcsináltam négyszer és sikerült Kyot kizárni a gondolataimból. De előtte még, azon járt a fejem, hogy mit gondolhat a fiúról, aki előtte áll, hogy beszívja, majd nagy hanggal kifújja a levegőt. De lassan éreztem, ahogy a chakra a lábamba áramlik. Ettől a nagy örömtől elvesztettem a koncentrációt és a chakra kiment a lábamból. De ez nem rettentett el. Megint beszívtam majd kifújtam a levegőt, a fejemben csak is az jár, hogy a chakra áramoljon a testembe. Amikor éreztem, hogy sikerül, nem bíztam el magam, ezért először felmértem, hogy a chakra áramlása stabil-e, utána pedig beengedtem a többi gondolatomat. Meglepődve fedeztem fel, hogy a chakra még mindig a lábamba koncentrálódik. Erre kinyitottam a szemem, rámosolyogtam Kyora és azt mondtam neki, sikerült.

//bocsi a minőségért és a mennyiségért is, csak túl akartam lenni, meg egyéb elfoglaltságok miatt kevés idő állt rendelkezésre//

A technikát valahogy sikerült elsajátítanom. Ugyan a kisebb fát sikerrel kidöntöttem, addig a nagyobban csak egy kör, vagyis inkább gúla alakú lyukat sikerült fúrnom, ami büszkeséggel töltött el. Éppen próbálom magam rendbe szedni, hogy ne szédelegjek a rengeteg forgástól és a rengeteg sebem mellett az ujjamról lejött bőrrel se foglalkozzak, amikor hirtelen füstfelhő jelent meg és egy hódra emlékeztető árnyékot takart be. Először azt hittem a korábban életemre törő kis állat tért vissza, így ijedtem egyből megpróbáltam hátraugrani, de tekintve, hogy még mindig forog körülöttem a világ, egy hátraesés lett az eredménye. Ekkor a hódnak nézett óriás hörcsög megszólalt, hogy én vagyok-e én, amire elsőként köni nyelni nem tudtam, majd összeszedtem a bátorságom, hogy közöltem én lennék Matari, de jobban örülnék, ha Genkinek hívna, ugyanis az a keresztnevem, de ne menjünk bele a részletekbe.
- Én lennék, de mit szeretnél tőlem?
Remélem gyorsan túl lehetek rajta és akkor eliszkolhatok innen, ahol többször volt az életem veszélybe, mint az első küldetésemen összesen.

A menyét, megtudva, hogy engem keresett egy kicsit zavarba jött, majd a fejét vakargatva előszedett egy tekercset.
- Igen, ezt említetted, hogy te lennél Kitsuchi. Kami no Yuugen? Életemben nem hallottam róluk, így fogalmam sincs, hogy kik ők és mit csinálnak.
Ahogy a tekercs kitegeredett megláttam Kodo nevét, aki klán társam. ~Tehát, ha ő is tag, rosszak nem lehetnek.~
- Mit is kéne csinálnom? Aláírni vagy mi? És ha igen hogyan?
Miután megtudom, hogy vérrel kell aláírni a szerződést és jelenleg rengeteg van belőle, így fogom a jobb nagyujjamat, ami nem túlságosan meglepő módon amúgy is vérzik a gyakorlástól, ráteszem a papírra, majd írni kezdem: Ma-ta-ri Dju-ka Ge-n-ki. Ha ezzel kész vagyok még rákérdezek, hogy esetleg van-e más dolgom.

//Igen, csak a szerződést játszuk ki, mivel ha akarnám se tudnám megtanulni a hónapba a jutsut, mivel nincs hozzá ch-m//

//Hashi ha lehet gyorsan le szereném zárni mert most adódna egy küldetés és el szeretnék menni.//

Kyo-sensei elmagyarázta, hogy is keéne megcsinálni. Úgy figyeltem ahogy csak tudtam. A nagyját már anélkül is tudtam volna, hogy nem mondja el. Külön óvaintett az óvatósságra. Én is gondoltam rá, hogy nem kéne össze-vissza törni magamat. Persze szerettem én a vagánykodást, ezért meggondolatlan voltam. Elordítottam magam és a nélkül, hogy a lábamba koncentráltam volna a chakrát. Megtettem egy néhány lépést majd következett a kedvencem a zuhanás, majd nagy koppanással értem földet. Azt hittem kettészakadtam, de valójában semmi bajom nem volt. Felkeltem, de körül se néztem azonnal becsuktam a szemem. Koncentráltam, mint még soha. Betörtek gondolatok, régi emlékek amiknek örültem. Éreztem, hogy egyre erősebb a chakra a lábamban. De most nem bíztam el magam. Emlékeim között voltak az akadémiai évek, a sok játék, ahogy apával shurikeneket dobálunk, ahogy anyu főz, nem mintha most nem főzne és még sok más szép emlék. Kinyitottam a szememet és visszatértem a való világba ahol még minden ugyan olyan volt. A fa előttem volt, Kyo mögöttem állapítottam meg a lélegzetéből. Ráraktam a jobb lábamat a törzsre, és éresztem, hogy odahúzza a lábamat. Álltam egy darabig, majd le vettem a lábam. Lehet, hogy logikátlan döntésnek látszott, de én tudtam hogy így jó lesz csinálni, mert így bisztosan tudom, hogy mindkét lábammal megy. A másikat is felraktam éreztem, hogy most is odahúz a fához. De sajnos megint elbíztam magam, és a chakra kiment a lábamból. Olyan mérges lettem magamra, legszívesebben a fába vágtam volna a fejemet. De önkontrolláltam magam és nem tettem. Arcomról is eltüntettem a dühöt, próbáltam lenyugodni. Ismét becsuktam a szemem, de most nem kocentráltam a chakrámat a lábamba, henem megnyugtató gondolatokkal játszottam, amivel pikk-pakk eltűnt a dühöm. Elkezdtem koncentrálni a chakrát a lábamba, de nem éreztem eléggé erősnek. Ezért még inkább odafigyeltem, hogy sikerüljön, és amikor már úgy éreztem ennél jobban nem tudom koncentrálni, felléptem a jobb lábammal a fára. A szemem végig csukva volt. Majd felraktam a balt. Utána előre a jobbat és utána a balt és így tovább. Sétáltam szpen fölfelé, majd amkior egyszer úgy gondoltam nem megyek tovább kinyitottam a szemem. Felbámultam az égre és mosolyogtam. El sem hittem, hogy sikerül. És a chakra nem távozott a lábamból. Megfordultam, hogy lefele nézzek, és azt mondtam Kyo- senseinek:
Kyo sensei, azt hiszem sikerült és szaltóval elé ugrottam. De mint mindig most is elbíztam magam és leérkezéskor elcsúztam egy kövön és ráestem a popsimra. Jól beütöttem és ott is maradtam a földön és neki döltem a fának. Ültem büszkeséggel, hogy sikerült felmásznom a fára, úgy, hogy nem estem le. Ha hazamegyek, azonnal megmutatom apuéknak, hogy sikerült és meg is köszönöm nekik hogy ilyen ajándékot kaptam.

//Zabuza//

Egy átlagos napon vagyok túl. Sajnos most nem kaptam küldetést, így mivel nem ide valósi vagyok, már mehetnék haza. Viszont akkor potyára jöttem volna be, éppen ezért megbeszéltem a vezetővel, hogy egy valakit küldjön mellém, aki megtanít egy újabb Tinta technikára. Szerencsére az egyik ilyen művészetet használó Shinobi éppen szabad, így nekem csak annyi volt a dolgom, hogy kijövök ide. Előtte azonban beugrottam egy boltba, ahol vettem magamnak egy kis méretű chakra tekercset. Azt remélem, hogy ezúttal már olyan technikát tanulok majd, amihez már a rajz tudásomat is használnom kell. Így hát megvettem a tekercset és kisétáltam a gyakorlótérre. Azonban nem esek neki edzeni, inkább a tekercset vizsgálom, hogy miért is különleges.

//a tekercs árát, 50 Ryo-t levonom a pénzemből és feljegyzem az adatlapomra//