Kiképzőterepek

Mivel Aoki felénk dobott egy kunait, ami robbanó cetlivel volt ellátva, Goto-nak nem volt más választás el kellet engednie, vagyis hát nem elengedett, hanem eldobott a tört pedig könnyedén elintézte.
Így legalább újra szabad voltam, szóval Aoki támadása nem volt hiábavaló, csak akkor, ha én nem teszek semmit.
De az egyetlen, amit tehetek az a visszavonulás, persze közben a sensei azt mondta, ha nem támadunk, azzal felmérgesítjük, de hé, a mérges ember gyakrabban hibázik, ami előny és különben is, ha nem találunk ki valami tervet közösen, akkor esélyünk sincs.
- Szerintem a díjról majd akkor beszélünk, ha már a földön fekszel, addig is rasszta srác kövess engem.
Aztán, ahogy ezt kimondtam felkeltem a földről Goto-ra dobtam egy shurikent és elkezdtem futni egészen addig, amíg nem találok, valami helyett ahová elrejtőzhetünk, mondjuk egy bokrot vagy egy sűrű lombú fát, de annak is örültem volna, ha a csapattársam utolér és elmondja a mesteri tervét, amit kieszelt.

// Aki nem tud lépést tartani lemarad. Kyoya nyugodtan reagálj a postomra. Aokit njk ként irányítom amíg vissza nem tér.//

- Ahogy akarod húsi. ki tudja, lehet én leszek majd éhes és belőled követelek majd egy darabot.
Felkacagok, a mondat után és hagyom, hogy geninkék rejtek helyet keressenek.

Aoki elő áll egy tervel ami nem más mint, hogy próbáljanak egyszerre különböző irányból támadni. Meg tévesztés kép pedig használjanak klónokat. Meg osztott figyelem és több irányból érkező támadás. Ha a terv elfogadásra kerül Aoki helyszínt változtat és támad a meg beszéltek alapján.

Nagyot ásítok és lustán az egyik fának dőlök.
- Ohh ember miért ilyen fárasztó geninekel gyakorolni? Sokkal jobb lenne valami mókásabb dolog, nézni az eget és felhőket. nagyot aludni és cukorkát falni közben.

Miután Aoki utolért ismertette velem a tervét, mégpedig ,hogy támadjunk különböző irányból, nem volt egy bonyolult terv ,de akár be is válhatott.
Ja és még azt is hozzá tette,hogy használhatnánk klónokat ,a még nagyobb figyelem elterelés érdekében.
Bólintottam jelezve,nekem megfelel a terv majd hozzá láttam a terve megvalósításához.

Létrehoztam egy klónt ő vele akartam szemből és egy másikat akivel Goto háta mögül akartam támadni és én csak akkor akartam támadni,ha a sensei rájött ,ezek csak klónok méghozzá a Kyuuden no jutsut használva akartam létrehozni egy villámgömböt amit a mellkasának akartam dobni.
Nem tudom félreértelmeztem-e Aoki tervét ,gondoltam majd kiderül.
Legfeljebb majd ő alkalmazkodik hozzám.

(8ocs csak közben meg beteg lettem)

A támadásom sikeres volt, de korai volt örülnöm neki, mert miután betaláltam a jutsum egy fadarab került a sensei helyére, mégpedig a Kavarim no jutsu miatt. Aztán Goto azt mondta ennyi elég is lesz, már kiérdemeljük az ételt. Viszont Aoki nem kért belőle inkább elment pihenni, biztos fárasztóbb volt a fára rohangálás, mint amilyennek tűnt. Gondolom, akkor több marad nekem.
Arra kérdésére, hogy hova menjünk nem tudtam válaszolni, mert bár egész életemben itt éltem mégsem ismertem nagyon a falu étkezőit. Mielőtt még bármit is mondhattam volna, Goto közelebb lépett és a vállamra tette a kezét. Szó mi szó eléggé furcsa volt, nem azért mert a sensei-em volt, sokkal, inkább azért mert lány volt, aki csak egy pár évvel lehet idősebb nálam, szóval elégé zavarban lettem.
- Öhm, őszintén szólva nincs ötletem, felőlem bárhova mehetünk.
Mondtam neki és közben hátrébb léptem egyet, mert már elég zavaró volt ez a közelség, közben reménykedtem, hogy nem a legócskább helyre menjünk, mert ugye én átadtam a döntés jogát szóval megteheti.

Éllégé furcsán reagált arra,hogy zavarba jöttem,ő azt hitte büdösnek hittem őt és azért távolodom el tőle nem azért mert furcsán éreztem magam a közelsége miatt. Az,hogy ő hogyan reagált erre megint csak furcsa volt,mert elkezdte szaglászni magát ami szerintem nem megszokott egy lánytól.
Aztán felemelte a karjait és boldogan kijelentette, "Kajára fel",szóval jött végre ehetek egy jót remek úgy is kezdtem megéhezni. Közben láttam rajta,jobban örült volna,ha én mondom mg hova megyünk és nem neki kell kitalálnia,de hát ő a sensei biztos voltam benne,hogy megoldja.
És meg is oldotta,láttam rajta,hogy nem csak céltalanul bolyongunk,viszont az is feltűnt,hogy nagyon csöndben sétálgatunk,gondoltam kellene valamit mondanom ,csak,hogy ne unatkozzunk.

- Egyébként,ha befejeztük az evést edzünk ma még? Vagy,ha nem is ma,de majd tanítasz valami jó kis jutsut?

Elégé tiltakozott az edzés ellen szóval azt is felejthettem, mivel azt mondta fáradt, de mindegy végül is nem volt sürgős. Gondoltam azért elmondja milyen edzést tervez majd a jövőben meg hasonlók, de úgy látszik, csak akkor mondja ez nekem, ha itt az ideje, persze lehet, hogy azért nem mondott semmit, mert ő sem tudja még mi lesz. Rövid ismeretségünk után az utóbbira szavazok.
Miközben sétáltunk, a sensei elég meglepő dolgot csinált lemaradt egy kicsit, persze nem ez volt a meglepő dolog, hanem, hogy a nyakamba ugrott és még a fülembe is beleharapott egy kicsit, persze nem úgy, hogy fájjon.
Elégé zavarban lettem mikor a vállamhoz ért, miután a nyakamba ugrott, ismét zavarban voltam, sőt talán nem is ez a legjobb szó rá.
Rögtön felötlött bennem a lehetőség, mi van, ha ő most ilyen fura módon fejezi ki a vonzalmát irántam. Mert lehet, hogy egy jounin, de akkor is nagyjából egy idős velem én meg elég menő gyerek vagyok, vagy valami olyasmi. Nem is lenne rossz egy kis tanár diák románc, gondoltam magamban.
Az álmodozó énem legalábbis ezt gondolta, de a gondolkozó énem szerint, csak szórakozott, mert észrevette, hogy zavarba jöttem és kíváncsi a reakcióimra, gondolom, kiderül kinek volt igaza.
- Nem félsz, hogy félreérti valaki?
Kérdeztem tőle, közben persze nem dobtam le a hátamról, sőt megfogtam a lábát, hogy könnyebb legyen neki fent maradni.

Mikor a senseivel egy ideig haladtunk az úton és kezdtük elérni a falu határát, azt mondta hogy neki most elkel mennie, és én menjek vissza.
- Akkor nekem miért kellet magával jönnöm? - kérdeztem.
Annyival letudta, hogy nem kell tudnom, utána hirtelen eltűnt. Remek.
Így bandukoltam vissza felé az úton, amikor láttam, hogy két ember lovacskázik, és Nosaru volt a ló egy kicsit. Elég érdekesen festettek így, de legalább elvoltak.
" Hát ez gyorsan becsajozott" - gondoltam.
Szóval leültem egy padra és néztem őket, hagy szórakozzanak. Eléggé elvoltak ahhoz, hogy ne vegyenek észre, de különösebben nem voltam elbújva.

- Én félni mitől? Ugyan hagyd már csak szimplán nincs kedvem sétálni. Miért szeretnéd, hogy ha a földre döntenélek és.... esetleg fordítva?
Barackot nyomok a fiú fejére és le ugrok a hátáról.
- Tee kis perverz. Jobb lesz ha távol maradok tőled végén még ruháim is letéped rólam.
Szemem sarkából meg pillantom az idegent. ( Ha nem bánod bevonlak egy picit. Ha hosszabban akarod jelezd.) Pillanat alatt eltűnök, ilyenkor áll fent az a furcsa dolog, hogy valaki aki ennyire lusta és laza, nem törődöm személyiség. Miért és, hogyan lehet ilyen gyors mozgású?
//Mash//



Geninkém ott maradt most hoppon de nem sokáig csak pár percig. Míg én meg lesem magamnak a friss húst. hirtelen háta mögött jelenek meg és nézek át feje fölött az arcára.
- NYAHÚ!
Köszönök rá Jó hangosan, amivel lehet frászt hozom kis szívére. Ez van ijedős hát legyen, féljen tőlem? Igen, Igen az nekem jó, majd lehet öt is meg szadizom.
**Arra az esetre, hogy ha nem szeretnél játszani és rövid időre betársulni itt a forgató könyv:**
//Hm nem túl érdekes társaság, nem olyan eleven. Mr valaki betörte vad lelkének paripáit. Meg különben is dolga van vagy mi, valakire vár azt mondta. Na jó tipikus Gotto beállás +Fenti kép, csak a be intés helyet egy elköszönő laza intés.+ és elköszönök. Majd neki futásból Kyoyára vetem magam, de mielőtt még elbúcsúznak a fiútól (Mash) elárulom neki, hogy jounin vagyok.//

(Amiért olyan szinten unom az agyam, és naponta 5 felnézek ide, kifejezetten örülnék ha bevonnál )
Nézem őket ahogy hancurkodnak, picit beizgulok, mivel nagyon hasonlít egy...magazinom jelenésére. Picit becsukom a szemem, hogy felelevenítsem a jelenetet, a hölgy hancurkodása közben elveszíti ruháit... na várjunk csak! Most nincs ilyenekről ábrándoznom! Mikor kinyitom a szemem, már nincs ott. Különös. Pedig csak egy másodpercre csuktam le a szemem. Nagyon gyors mozgású. Miközben próbálom beazonosítani, hirtelen megjelenik előttem. Ez már nem nagyon volt olyan mint a magazinban... természetesen hátraestem a padról egy jó nagyot, közben szép magamban tartott hosszú sorú káromkodással nyugtázom a "hölgy" megjelenését. Aki elég érdekesen nézet ki, tipikus fiús lány. A macskaszerű, ijesztgetős szadista formájával. Bár nem kéne ilyen gyorsan leszűrnöm a véleményemet, mondjuk megérzésnek.

Sétáltam az utcán, amikor megpillantottam két embert. Az egyik tisztán kivehető fiú volt, de aki rajta volt azt nem láttam hogy ki. Kicsit hunyorgok, közelebb lépek kettő, majd három lépéssel és látom hogy ez a sensei. Futok és közben ordibálom:
- Sensei, sensei!!! -
Végre észrevesz a sensei, én odafutok és ő leszáll a fiú hátáról és így szól:
- Szia Hiashi. Mit keresel itt? -
- Téged sensei. Menjünk edzeni. -
- Az még ráér. - és a sensei felugrott az én hátamra.
Miközben sétáltunk, mintha a sensei elaludt volna. Nem akartam felébreszteni így hagytam magamon. Eközben elbeszélgettem Kyoyával. Megismerkedtünk, megbeszéltük mit csináltak ma, kifaggattam a senseiről, meg ilyesmi. Szerintem elég jó kapcsolatba kerültem vele. Kyoyát megkérdeztem, hogy télleg alszik-e a sensei. Azt mondta igen, de ahogy ezt kimondta, azonnal felordítot, hogy:
-Jó reggelt gyerekek! -

/// Még ez egyszer elnézem a baklövésed Hiashi de legközelebb ne forduljon elő ///

- NYAHÚ

Kiáltok az ismeretlen fiú mellett fel hangosan és mosolyogva. Majd lehuppanok melléje a padra és komolyan nem semmi tréfa vagy vicc. Egyenesen szemeibe nézek majd Ajkaimal egy puszit dobok neki.
- Na mi a helyzet cukor falat?
Közben integetek Kyoyának és kiabálok is, hogy kerek legyen minden és ne szögletes.
- Jaj nemár gyere ide elbírok én két ilyen húsival.
Az események bonyolódnak, nem hitem volna pont itt jelenik meg ez a fiú. Aki most egyenesen letámad engem és majd, hogy nem le is tapiz.
na szép nagyon örülök neki, plusz edzésért könyörög. Nem mintha nem lenne elég dolgom és még a mókám is elrontja az új fiúval.
- Hia...Hia tudhatnád, hogy nem vagyok olyan aki túlzásba viszi a dolgokat. Egy napra egy edzés bőven elég sőt kicsit még sok is.
Kezeim arcomhoz teszem és meglepet arcot vágok.
- Tényleg lebuktam, hogy Jounin vagyok... micsoda szégyen husikák. Tudjátok mit a vacsi törölve holnap reggel korán legyetek itt ha szeretnétek négyesben edzeni.

Miután képes voltam normálisan felállni, megjelent egy harmadik fiú, és valamit beszéltek, de valami a fejembe vágódott: - SENSEI, SENSEI!!!
- Wász á fász?- mondom kicsit meglepődötten, amit talán nem kellet volna.
Utána a ő hátára ugrik rá, és elkezdenek Kyoyával beszélgetni. Mintha én itt se lennék. De legalább kiderítettem néhány dolgot: ez a nő sensei, vagyis jounin rangú; a harmadik tag neve Hiashi, meg a beszélgetésből mi történt aznap. Azután a sensei, mintha varázsütésre felébred, a nap második elesésével nyugtázom. Majd kupak tanács a padnál. És kiderül, hogy a jounin flörtölős, szadista bomb... inkább csinosabb lány. Meg elég lusta is. Ebben egyformák vagyunk. Vacsi lett volna? Erről se tudtam. Meg hogy 4en? Ki a negyedik? Ezzel a sok kérdéssel indultam el én egyforma irányba a másik kettővel és kezdettünk bele a beszélgetésbe, míg a sensei csinálta a dolgát.

/ Kabuto- sama /

~ Késnek! Hát ez aztán szuper! Akárkik lettek a társaim azért már itt lehetnének de a még a sensei sem képes időben ide érni. ~ gondoltam miközben kunaiokat dobáltam az egyik bábúba. ~ Pedig számomra ez lenne az első küldetés! ~ mondtam magamban. Megunva a kunai dobálást le ültem egy fa tövébe és vártam a társaimra és a senseire. ~ Na nézzük! Minden itt van-e ami kelleni fog a küldetésen. ~ gondoltam miközben elő vettem az öv táskámat.
- A kunaikok meg vannak, itt vannak a robbanó jegyzetek is, na meg a dróthuzal - mondtam magamnak. Mi után át néztem az övtáskámat azonnal nyúltam a shuriken tartom után, hogy minden shuriken meg van-e még.

/ Na sikerült az első postom rendes küldetésben! Kabuto-sama a társiam azok njk lenének ha nem gond. /

Miközben gyakorolsz, észre sem veszed, hogy valaki figyel. Még akkor sem tűnik fel a férfi jelenléte, amikor a felszerelésed vizsgálod. Azonban hamarosan egy köhintés kizökkent a pakolásból. Amikor hátra fordulsz, egy férfit pillantasz meg, amint egy fa tövében ül. Eléggé szegényes ruhákat visel, olyan, mintha nem is tartozna a falu shinobi állományához, hanem valami paraszt lenne. Azonban a sebhely, ami az arcán díszeleg, ráébreszthet, hogy tényleg egy ninjához van szerencséd.
- Üdv! - szólal meg, a hangja eléggé száraz, unottnak tűnik. - A kage küldött, hogy vegyelek kezelésbe! Ha jól sejtem, te vagy Hiroyasu Karu. Az én nevem Heiki és ahogy említettem, én leszek ezentúl a te Sensei-ed! Szeretnék tőled egy bemutatkozást, utána pedig belevágunk a dolgok közepébe!


//Egy kép a mentorodról.//

~ Hm. Szóval megérkezett a mesterem vagy egész végig itt volt? Mindegy, nem néz ki shinobinak de az a heg. ~ gondoltam miközben felmértem az új senseiemet. Gyorsan felálltam és vissza raktam a helyére a ninjatomat és a shuriken tartómat. Komoly tekintettel a senseiemre tekintettem és közben felé nyújtottam a kezemet.
- Jó napot. Igen én vagyok Hiroyasu Karu! - jelentetem ki és vártam a reakcióját.

A férfi a szavaidra bólint egyet, majd alaposan szemügyre vesz téged. Pár pillanat néma csend után talpra kecmereg, majd közelebb sétál hozzád.
- Mesélj nekem valamit magadról! Mit szeretsz csinálni a szabad idődben, esetleg mire szeretnél specializálódni? Mielőtt küldetésre mennénk, van egy kis időnk. Mesélj! - mondja, de ezúttal a hangjából hallhatod, nem úszod meg valami lapos szöveggel. Tehát itt az idő, hogy kicsit kibontakozz.

//Kicsitt hosszabb legyen a hozzászólásod //

~ Mi van? Méghogy van időnk?! De mindegy válaszolnom kell a kérdésére! ~ gondoltam miközben senseiemet figyeltem.
- Szóval meséljek magamról. Mit csinálok szabad időmben mire akarok specializálódni? - mondtam miközben leültem egy farönkre. - Hát szabad időmben leginkább csak mászkálni szoktam vagy gyakorolni. Specializálódni leginkább a villám ninjutsukra szeretnék meg a taijutsukra. Az álmom az, hogy én is egy villám mester legyek! - mondtam miközben az eget bámultam. Miután mindezt elmondtam a mesteremnek újra ránéztem és ezt mondtam neki.
- Én már elmondtam mindent szóval most ön jön. Meséljen magáról valamit.

A férfi bólogat minden szavadra, majd amikor befejezed és utána érdeklődsz, rámutat a fára, aminek a tövében korábban ült.
- Ha fel tudsz mászni a fára úgy, hogy nem használod a kezed, akkor mesélek magamról. - mondja. - Megmutatom hogyan kell és az alapján el is kezdheted!
Ekkor visszasétál a fához, majd könnyedén rálép először egyik, majd a másik lábával is a törzsre. Ezután könnyedén felsétál rá, majd az egyik ágról lóg lefele.
- Koncentráld a chakrádat a lábadba, ezáltal egy olyan erőteret hozhatsz létre a talpaid körül, amitől megtapadsz. Arra viszont vigyázz, ne koncentrálj túl sokat a talpadba, különben a fában teszel kárt és nem sikerül a gyakorlat. Kevés chakra esetében pedig lecsúszol, tehát csak óvatosan! - mondja, majd megszünteti a koncentrációt.
Először úgy tűnik, fejre fog esni, de időben kirakja a kezét, így hamarosan talpon van. Ezután int egyet feléd, ezáltal átadja a helyet számodra.

//Maga a próbálkozásod legyen 10 sor. Ebbe írd le, hogyan próbálkozol felmászni, milyen kudarcok érnek. Ha meg van a 10 sor próbálkozás, utána írhatod, hogy sikerül felsétálnod a fán!//

Ki jelentette, hogy csak akkor mesél magáról ha feltudok mászni a fára kéz nélkül. ~ Aha és ezt, hogy is csináljam? ~ kérdeztem magamban. De a kérdést nem kellet feltennem mert mesterem azonnal meg is mutatta, hogy hogyan csináljam. ~ Szóval koncentráljam a chakrámat a lábamba, sima ügy! ~ gondoltam miközben a fa elé álltam. Elkezdtem a lábamba koncentrálni a chakrámat, miután ez meg volt a bal lábammal rá léptem a fára aztán a jobb lábammal. Körülbelül 5 lépést tetem meg fölfelé a fán mikor egyenesen a hátsómra estem. ~ Bakker túl kevés chakrát koncentráltam bele. Többre lesz szükségem de vigyáznom kell nehogy kárt tegyek a fában! ~ gondoltam miközben felálltam a földről. Megint a lábamba koncentráltam a chakrámat de most valamivel többet. A bal lábammal rá léptem a fára. Ahova léptem ott a fa kéreg felrepedt de szerencsémre még időben vettem ezt észre. Amilyen gyorsan csak tudtam levettem a lábamat a fáról. - Túl sok! - jelentettem ki fen hangon. Újra elkezdtem koncentrálni amint ezzel végeztem óvatos rá léptem a fára és elkezdtem felfelé sétálni. Meg döbbenésemre sikerült teljesen felmásznom a fa legtetejére. Vigyorogva néztem le mesteremre miközben átsétáltam az egyik ágra.
- Azt mondta ha sikerül kéz nélkül felmásznom a fára akkor mesél magáról! Na akkor meséljen nekem valamit magáról!