Re: Kiképzőterepek

Hinata Hétf. Márc. 18 2013, 17:50

Ina&Nabu

Ina

Lapulsz a bokrok árnyékában de nem történik semmi. A tárgy ami egy kicsi henger alakú tárolónak tűnik újra megcsillan a napfényben. Szél, vagy is inkább csak szelőcske az ami most meg mozgatja leveleket. Így láthatod a kis hengert, de most ismét döntened kell. Mérlegelned, hogy ilyen egyszerűen rá leltél a tárgyra mert igazából lehetséges. Valahol a közelben ágak reccsenek méghozzá a hengerel ellentétes oldalon vagy is veled szemben. Nobu az aki kilép a bokrok takarásából. Az ő lába alatt roppan el egy ág s szeme tágra nyílik mikor meg pillantja a hengert. Azonnal el is indul szemeiben s arcán a diadal. A kérdés hagyod, hogy megelözön s köztetek a rivalizálás tovább nöjön ezáltal vagy cselekedsz és elhappolod az orra elöl a kis hengert.

Nobu

Egy lányt látsz a földön fekve. Ahogy körbe járod tudatosul benned arca láttán, hogy csapat társad az ki a földön fekszik. Arcán vastag vércsík húzódik. Jobb combjából egy kunai áll ki, de ruháját alaposan megtépázta valaki, vagy valami. S jobb kezétől nem mesze meg pillanthatsz egy tekercset. Majdnem elérte csak pár méteren múlt, de bele futott valamibe. Ha földet meg vizsgálod látszik valoszinüleg mesteretek bánt el vele elég csúnya és szadista módon.

Hinata Hétf. Márc. 18 2013, 18:00

Aoi

Repül a két kunai és mindenki tudja hol áll meg. Nem bennem az biztos, hanem a klónban.
-Nyaaaahhhh ez fájt.
Sikkit fel klónom és ösztönösen majdnem kirántja a töröket, d még vár vele. kezei levegöben állnak meg. Hagyja, hogy lány pillanatig koncentráljon majd egy pukkanás kíséretében eltűnik.
- Hm nem rossz, elsőre legalább is. Meg lepő, de nálad sokat jelent az mikor tisztában vagy az elmélettel rendesen. Nem sokk kelet volna, és sikerül. Az eloszlás és a helyes kontroll még mindig nem az igazi. Próbáld újra!
Most hátad mögött történik a pukkanás és az elözö klón helyére sétál egy másik. Arc kifejezése finnyás, mint aki nem egészen szeretne a következőkben részt venni.
- Rajta és most koncentrálj próbáld egy kicsit másképp. Képzeld el mintha az ő teste tiéd lenne akadályozd meg a mozgásban.

** Nnya idő szűkében, és mehess a küldi re gyorsítunk. Eddig is nagyon szép postok érkeztek tőled. Ezért World-ben egy A4 oldal a végét pedig hagyd nyitva siker szempontjából. A posztban szerepelhet bármi, de a java azért a technikáról szóljon.**

**Sugomi Aoi** Kedd Márc. 19 2013, 20:10

(Tsunade: na megvan a post, bár remélem nem gond, hogy kicsit beszéltettem az NJK-t! Illetve megpróbáltam tartani az A4 mennyiséget, de egy kicsit kevesebb lett... remélem azért ez nem fog problémát okozni )

Hiába volt nehéz dolga Aoi-nak, hiszen azon tett, hogy a tulajdon mesterét vegye célba a fegyverrel, méghozzá abban a tudatban, hogy a támadása sikeres lesz, arra is gondolnia, sőt cselekednie kellet, hogy mi ennek a tanulásnak és edzésnek a célja. Mert biztosan nem az, hogy célba dobást gyakorolja. De mégis, amikor a két kunai célba talált ás az eredeti jounin tökéletes mása felkiáltott fájdalmában, ahogyan próbálta leplezni a reflexerű mozdulatokat is, Aoi teste meg sem rezzent. Maga sem értette miért, de ugyanolyan nyugodt volt mint máskor. Pedig a jounin arcára fájdalmon ült ki, sőt a sebből mintha vér is kicsordult volna, de ez valahogy mégsem hatotta meg a genin-t. És amikor a klón egy pukkanás kíséretében eltűnt ás a tőrök a földre estek, az edzés egy nem várt történésbe kezdett.
- Hm nem rossz, elsőre legalább is... Próbáld újra! - hallgatta végig a a nő szavait, miközben összeszedte a késeket és feltekerte a dróthuzalt is. De először az eddigi gyakorlás közben valamit nem értett. Úgy érezte, hogy valamin átsiklott, hogy valamit nem vett figyelembe és ez nagyon zavarta. Nem tudta elképzelni, sőt elfogadni, hogy ő valamire nem lehet képes, hogy vannak olyan falak, melyeket nem képes ledönteni. - Rajta és most koncentrálj próbáld egy kicsit másképp. Képzeld el mintha az ő teste tiéd lenne akadályozd meg a mozgásban. - épp a földön guggolt és igyekezett minél gyorsabban feltekerni a huzalt, mikor ezek a szavak elértek hozzá. Szemei elkerekedtek, mozdulatai pedig lelassultak, mielőtt teljesen meg nem álltak volna.
~Mint egy test? Test, az ellenség teste... ~ nézett maga elé, ahogyan meg sem hallotta Kasumi klónjának halk és kimért lépteit, ahogyan felé sétált. ~... már értem!~ mosolyodott el. ~Nem elég az ellenfél testébe irányítani a chakrát! Hogyan is lenne elég, hiszen azzal csak megzavarom a chakrája áramlását, de nem több. Úgy kell tennem, mintha a teste csak egy tároló lenne, az én chakrám tárolója. És ebből kiindulva a belé vezetett chakra segítségével meg kell béklyóznom. A kérdés már csak az, hogyan...~ egy lágy érintést érzett csak a vállán, ahogyan Kasumi keze ráfonódott.
- Mi a baj...- kérdezte kíváncsi arccal, ahogyan letekintett a lányra. - … olyan arcot vágtál, mind aki teljesen tanácstalanul áll a feladatta előtt. - keze lassan lecsúszott a fiatal kunoichi válláról, miközben Aoi feltápászkodott a földről.
- Ez így igaz... - nézett a nőre, miközben a keze idegesen játszott a kunai késsel, az arcára pedig egyértelműen kiült, hogy zavarja valami. - … már rájöttem, hogy az ellenfélbe vezetni a chakrát nem lesz elég. Ezzel nem bénítóm őt le, de akkor hogyan kellene ezt csinálnom? - kezét az állához emelte, miközben nagyon is gondolkodott a megoldáson, de nem jött rá. Nem, egészen addig, míg Kasumi fel nem sóhajtott.
- Haj te lány...- paskolta meg a fejét. - …a drót és a kunai csak a vezető, és ha az ellenfeledbe vezetve nem érsz el eredményt, akkor vajon hova kellene felhalmoznod és felhasználnod a chakrád? -kérdezte tőle, mire végre a fiatal lány is felfogta.
- Hát persze...- vidult fel Aoi abban a pillanatban, ahogyan hátrasietett Kasumi eredeti teste elé.
- Na rájöttél? -hajolt le a jounin egyenes a lány fejmagasságába, hogy belenézhessen azokra a gyönyörű szemei.
- Azt hiszem...- emelte a magasba a késeket és készült fel az újabb próbára. - A kunai és a huzal, csak arra szolgál, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhessek az ellenféllel, méghozzá nagyobb távolságból. - gyűjtötte össze a chakráját és ezúttal, semmi hátrányos és zavaró tényező nélkül, a tekintette csakis az ellenfelére, a gondolatai pedig a tetteire koncentráltak. - A chakrát azonban nem csupán az ellenfelembe kell juttatni, hiszen ő csak egy újabb vezető...- keze sem remegett meg, ahogyan a már megszokott chakramennyiségre töltötte a felszerelését és a keze lassan megindult hátra, hogy erőt gyűjtsön a dobásra. -... nem, hanem a testén kívülre kell vetítenem, ezzel akadályozva meg a mozgását. Mintha csak körbetekerném huzallal...- vigyorodott el a lány, és a keze megmozdult. Egyenesen a klónt véve célba.
És ha célba talál, mert célba fog találni, abban mindenki biztos lehet, egyből átáramoltatná a testbe a chakrát. De most ennyi nem lesz már elég. Nem, sokkal többre lesz szüksége. Össze kell kombinálnia a chakra testfelületi és testen kívüli irányítását. Méghozzá úgy, hogy nem saját magában, hanem máson keresztül kell ezt a trükköt összehoznia. Na de miért ezt a kettőt? Mert hát a chakrát a testen kívülre kell juttatni, de nem olyan messzeségre, mint egy klón esetében. Ő nem, sokkal inkább mint egy henge no jutsu esetében, a lehető legközelebb a bőrfelülethez, hogy mindezzel elérje a mozgáskorlátozási fázist. De hát a chakra folyamatos szinten tartásával összehangolva ezt a technika biztosra vehetően nem egy hétköznapi shinobi technika. Ennyi mindenre odafigyelni és alkalmazni, főleg ha éles harcról lenne szó. Hát mit is lehetne mondani, Aoi nem szégyellné magát, ha újra csődöt mondana a tudománya, mert ő pont az az alkat. Akárhányszor is fog padlóra kerülni, mindig feltápászkodik és újult erővel veti bele magát az előtte aló fal ledöntésébe.

Vendég Szer. Márc. 20 2013, 17:31

/Tsunade/

Mikor végre a közelébe kerültem és megláttam mi is az, egy kis henger alakú tárolónak tűnt, mely újra és újra megcsillant a napfényben.
A szél halkan mozgatta a leveleket, miközben döntenem kellet. Nagyon szerettem volna felül kerekedni Nobun, de lehet , hogy itt bukom el az egész vizsgát? / Túl könnyedén jutottam volna hozzá ? tényleg csak annyi a teendőm, hogy oda sétálok? Nem hinném... A Sensei szavaiból nem azt szűrtem le , hogy ilyen egyszerű kis feladatot adott volna. Ha mást nem biztos vagyok benne, hogy még számtalan csapda van a kis tárgy körül. De egyáltalán érdemes megközelíteni? Biztos, hogy ez a vizsga része? De akkor sem hagyhatom csak így .../ Igen hosszúra nyúlt a tanakodásom. / Nos..Meg kell néznem mi az..ez nem vitás...csak remélni tudom , hogy minden csapdát észreveszek...Gyerünk hát../ Mikor végre nekiesnék, hogy közel juthassak , velem szemben ágak reccsennek, majd Nobut látom meg előbújni az ágak közül. Ez nagyon meglepett mivel Nobu az ellenkező irányba indult el. / Hogyan kerülhetett elém ilyen gyorsan? Ez lehetetlen ...senki nem lehet ilyen gyors!/ Nobu is azonnal észre vette a hengert, és bizonyára arra gondolt amire én is, hogy biztosan a vizsga részét képezi. Láttam rajta, hogy azonnal magának hitte a győzelmet, és elindult a henger felé.
De engem nem hagyott nyugodni , hogy hogyan jutott ilyen hamar elém...nem létezik. / Nem előzhetett meg , még egy képzett ninja se lehetne képes rá. Ez biztos , hogy Nobu? / Ezen törtem a fejem , miközben ő közelebb és közelebb volt a hengerhez.
Szívem szerint azonnal a henger után rohantam volna, de úgy éreztem pont ez az amit a Sensei vár, hogy megbuktathasson a vizsgán. Úgy döntöttem még egy kicsit várok, meglapulok, és ha bebizonyosodik, hogy Nobu az...majd akkor, akcióba lépek...

**Kuroda Nobu** Szer. Márc. 20 2013, 21:36

//Tsunade//

Lassan közelítem meg a helyet, majd amint jobban szemügyre veszem a dolgokat, tudatosul bennem, hogy a csapattársamat látom a földön fekve.
- Ina!?? - lepődök meg és már rohannék hozzá, hogy lehajoljak érte és segítsek, de az első lépés után megállok.
'Várjunk csak. Mi van ha ez csapda?' - gondolkodtam el, közben jobban szemügyre vettem az előttem fekvő lány testét. A ruházata meg volt tépve, egy kunai állt ki a lábából, az arcán pedig egy vastag vércsík volt. 'Nem is kérdés, hogy ki tette; a sensei. Csak neki volt indoka így elbánni szegény lánnyal, de ez azért már túlzás! Nagyon is... Azt mondta, hogy nem ejt halálos sebet rajtunk. Egy kezdő geninnek elég lett volna az a kunai a lábba, és szerintem már meghátrálna. De ez sokkal brutálisabb mint amire számítottam, még egy ilyen pszichopata senseitől is. Ez már gyanús.' - miközben elmélkedtem észrevettem a földön, hogy Ina - vagy akárki is legyen itt előttem - megpróbált elérni valamit, mégpedig egy tekercset. Nem sokon múlt, ugyanis csupán néhány méterre fekszik tőle. Ez volt a második gyanús dolog. 'Minek ide tekercs??? Mégis miféle tekercs lehet az? A sensei nem szólt semmit sem, hogy esetleg meg kéne szereznünk valamilyen tárgyat a feladat megoldásához. Csupán annyi a cél, hogy érjünk el egy adott ponthoz. Nem tetszik ez nekem..' - miközben gondolkodtam lassan kezdtem hátrálni, ugyanis szinte már biztos voltam benne, hogy az előttem lévő helyzet egy csapda. Még töprengek egy darabig, majd hirtelen észbe kapok. 'Csak az időmet vesztegetem ezzel, tovább kell mennem még mielőtt Ina megelőzne!' - már fordultam is a cél irányába, folytatva utamat, de közben hátra-hátra pillantottam az általam vélt csapda helyszínére, nehogy még valami meglepetés érjen.

Sai Kedd Márc. 26 2013, 01:54

[Aoinak lezárás, hogy kezdhessük a küldetést]

Ahogy az új elgondolással telve ismét nekiálltál a jutsunak, kísérleted végre siker koronázta. A senseied büszkén elmosolyodott, de még nem hagyott nyugtot neked, nem, amíg teljesen be nem gyakoroltad az épp csak megízlelt jutsut, és el nem jutottál arra a szintre, hogy jó eséllyel stabilan végre tudd hajtani éles helyzetben is. Nem bántad, miért is bántad volna, hiszen egy új jutsuval gyarapodtál, ráadásul ajándékba megkaptad a hozzá való speciális fegyvereket is, így még csak azzal sem kell bajlódnod, hogy külön rendelj egy ilyet.

// A jutsut elsajátítottad, felírhatod az adatlapodra ^^ Akkor a két fegyver ára: 500 Ryou (a két db-é összesen)//

Hinata Hétf. Ápr. 08 2013, 12:53

*Ina*

- Cöh tehát... még is tudsz gondolkodni. Nem is vártam kevesebbet, s végtelenül csalódtam volna ha beugrasz.....
A fiú vagy is Nobu meg állt előtted aki történetesen mestered volt.
Szélesen mosolyogtam rád, de a mosoly inkább volt gonosz mint kedves. Felemeltem kezeim s levegöben akkor valami meg csillant hosszan. Nem az lehetett len fegyver legyen valami vékony volt. Nem más mint egy drót, eközben körülötted a bokrok meg moccantak. Már késő volt, hogy bármint reagálj. Elfutni nincs esélyed mert következő pillanatban drótok kusza halmaza libbent fel bokrok alól s téged legközelebbi fához szorított. Erősen oda préselt, de levegőt még kaptál.
- Ha nem tudsz magadtól kiszabadulni.... ah... legszívesebben itt hagynálak. Ha nekem kell eloldozni téged mehetsz az akadémiára. Egyetlen módon tudsz kiszabadulni ez pedig egy jutsu! Nawanuke no Jutsu // Szabaduló technika ha rájössz a titkára és ki szabadítod magad, tanítlak s edzek veled. Igazi kunoichit nevelek belőled kit tisztelnek s félnek az emberek.
Meg álok előtted és fel emelem kezem s három ujjam mutatom fel.
- Háromszor vagyok hajlandó segítséget nyújtani utána neked kell boldogulnod.

*Nobu*

Tovább haladtál, de harmadik fa után újra abba a kis tisztásba botlottál és ugyan az a kép fogadott téged. Ina a földön fekszik és szörnyen elbántak vele. Már rá jöttél, hogy ez csapda mi dicséretes. Valamit szem elöl tévesztettél egy apróságot. A fák s néhány bokor túlságosan is egyforma. mi biztos nem a véletlen műve. Ez bizony egy területre ható genjutsu benne egy kis csavarral. A test előtted fekszik, de most meg moccan. Lassan maga alá húzza kezeit s vér cseppen a földre. Némán neked háttal felemelkedik török még mindig mélyen húsba vájva pihenek. Annyi biztos vagy nem ember vagy egyszerűen hihetetlenül magas a fájdalom küszöbe a lánynak vagy lénynek. Teljesen biztos, hogy igazi mit látsz s látásod érzékeid nem csalnak meg?
Ebben a pillanatban feléd fordul látszik az arc elgyötört s vére élő húsra szomjazik. Vágyik arra ki ontsa valakinek az életét. A valami ki Ina képében mutatkozik szél sebesen indul feléd de a rémisztő jelenet tőled pár lépésre szemivé foszlik. Ha csak nem futottál el vagy nem takartad el szemed láthattad ahogy hirtelen eltűnik.

*** Ha elfutottál újra ebbe a helyzetbe kerülsz s ugyan ezeket látod.***

Ami biztos s figyelsz rá jöhetsz ez mind csak az elme szüleménye. Mikor hirtelen hangot halassz...... fel kacag s semmi kedvesség nincs benne. Hang inkább olyan nő hangja aki élvezi a kialakult kis helyzetet.

( Bocs sokára írok, de kárpótlásul 1-1 jutsut bele szőttem. Inának nyilván való hisz konkrétan le írtam a feladatott. Nobu neked meg kell majd törnöd a genjutsut. Feloldás // Genjutsu Kai erre tökéletes lesz. Maga a jutsu elsajátítsa kb 2 kört fog igénybe venni.)

Uzumaki Kushina Hétf. Ápr. 08 2013, 19:51

«Képzés – A Kontaktlencsésnek Very Happy

»

A fekete-fehér „lány” oldalra döntött fejjel kémlel a magasból, pókerarca rezzenéstelen, tekintete üres alagút, mintha csak egy porcelánbaba lenne, semmi több – egy porcelánbaba, ami hirtelen (vagy legalábbis ismét) megszólal:
– A fekete hajú női humanoid teljes mértékben tisztában van a vörös hajú női humanoid kilétével, csupán a társadalom további egyedeinek egyik preferált időtöltésével próbálja meg magát, valamint a többi jelenlévőt a legeffektívebben szórakoztatni; magyarán humorral.
Monoton, száraz, mint holmi gépi hang, ami még recseg is, mert hát miért is ne. De persze a cuncika is megszólal a maga magas hangján, immáron sipítva:
– Ez neked humorocska?! Eeeez?! Jajj, te kis butuska, ez a legszánalmasabbacska egy kísérletecske a vicceskedésre, nyahjj!
– A fekete hajú női humanoid hallgatást kérelmez a rózsaszín báb részéről. Ami pedig a vörös hajú női humanoidot illeti... A fekete hajú női humanoid kérelmezi a másik jelenlévő női humanoidot, hogy figyeljen alaposan és ne fogalmazzon meg szóban olyasfajta kérdéseket, amelyeknek nincs helye a kontextusban, vagy amelyek bármilyen formában és szintig is evidensek az egyébként közkedvelt és hasznosnak tartott, valamint statisztikailag gyakran alkalmazott cselekedet, a gondolkodás folyamán. Továbbá utasítja arra, hogy vegyen fel egy harci alapállást, zárójelet nyit, például kettőspont az akadémián tanultak közül, zárójel bezárva, valamint javasolja a chakra gyűjtését, hogy az elmélet memorizálása után az alantasabb humanoid létforma azonnali hatállyal gyakorlásba kezdhessen.
A fekete-fehér porcelánbaba monoton, gépies mozdulattal egy tekercset húz elő a combjára erősített tekercstartóból, majd pedig egy matematikailag és fizikailag tökéletes ívet leíró passz után elméletileg a temporális diáknál landol – vagy éppenséggel képen találja azt. Opcionális.
Ha a lány kinyitja a tekercset, akkor könnyen rápisloghat a valóságra – ez bizony egy tároló tekercs, amiből egy alapjutsuval ki lehet szedni azt a bizonyos dolgot (vagy éppenséggel dolgokat), amit abba belerejtettek.
Ha ezt megteszi, mármint azt, hogy kipecsételi, akkor bizony két igencsak méretes (még fuuma shurikennél is nagyobb méretű) shurikenpár bámulja majd őt orcán.
– A jutsu, amit a fekete hajú női humanoid köteles megtanítani, zárójelet nyit felsőbb utasítás gyanánt, zárójelet bezár, a Soushuriken no Jutsu, tehát a Shuriken Manipulációs Technika, aminek a lényege, hogy a technika segítségével a nagyobb méretű shurikenekre erősített – az ellenfél számára szinte láthatatlan –, chakrával irányított szálakkal képesek vagyunk irányítani azokat. Mielőtt viszont a fekete hajú női humanoid rátér a gyakorlati magyarázatnyújtásba felteszi a kérdést, hogy a másik női humanoidban eddig merült-e fel kérdés, ami a már korábbiakban kifejtett elfogadott sémák valamelyikébe tartozik. A fekete hajú női humanoid kérdőn néz a másik női humanoidra.
– Kérdőn?!?! Ez neked kérdően nézicskélés?! Jesszusmancika!

//Bocsánat a hatalmas késésért! Következő határidő: 2013. április 17., 23:59.//

**Kyrena** Szer. Május 01 2013, 19:55

Jó újra itt lenni. Ismerős földön járni, miközben a már jól ismert illatokat lélegzem be az otthoni levegővel együtt. A fák illatát, a folyók által kibocsátott aromát. A földét, és még sorolhatnám, de felesleges. Nem voltam olyan sokáig távol, mégis hiányzott. Ez volt az első távollétem. Az első küldetésem, amit... Jól elbaltáztam.
- Még jó, hogy a többiek ott voltak - motyogom magam elé kissé zavartan.
Csak a lábam előtt elterülő térséget lesem, hogy orra ne essek. Na jó, nem csak azért. Igazából kissé le vagyok törve. Azt hittem, jobban fog sikerülni. Ehelyett én is és Rinn is megsérültünk. Nem is beszélve a többiekről. Azt hiszem, jó is, hogy első utam nem haza, hanem a kiképzőterepre vezetett. Itt egy kicsit megnyugodhatok. Vagyis... Kitombolhatom magam. Szoktam én olyat csinálni? Minden esetre, most úgy érzem, hogy edzésre van szükségem. Addig, amíg a lábaimra tudok állni. Utána addig, amíg még képes vagyok kúszni. Na jó, addig nem fajulok el. Rinn egyébként is rám szólna. Izé... Vakkantana. De ő hol van? Alighogy feltűnik hiánya, kiugrik elém egy nagyobb kő mögül. Ugatni is kezd, én pedig meglepettségemben megtorpanok és egy nedves kavicson megcsúszva hátsó felemre érkezem. Kezem azonnal sajgó porcikámhoz vándorol, hogy megdörzsöljem azt. Közben kissé morcosan lesek a fehér bundásra, ki láthatóan jól szórakozik.
- Ez mégis mire volt jó? - kérdem felháborodva.
Nagy nehezen feltápázkodom, majd körülnézek. Azonnal rá is jövök, hogy miért állított meg bundás társam. Megérkeztünk. Arra a helyre, ahol edzettem. Hol Katsumival, hol magamtól, némi... Elég sok segítséggel, Azumi jóvoltából. Tényleg... Megköszöntem én azt neki? Ha nem, akkor... Nem, erre most hiába gondolok. Ő amúgy sincs itt. Majd megköszönöm neki, ha újra találkozunk. Feltéve, ha nem akar messziről elkerülni a történtek után. Azt hiszem, még meg is érteném.
Tüdőm egy nagyobbacska sóhaj hagyja el. A borús gondolatokat el kellene felejtenem. Vagy nem? Mi ad erőt, a rossz gondolatok, és annak a reménye, hogy jobb lehet, vagy a jó gondolatok és annak reménye, hogy még ennél is jobb lehet? Azt hiszem, ezt meg kellene tudakolnom valakitől. Tekintetem ismét körbe vezetem, de nem látok senkit, csak Rinnt. Na tessék... Tőle hiába kérdezném meg.
- Rinn, kezdjük el, rendben? - kérdem a négylábút, mire ő beleegyezően vakkant.
Ennél többet nem is vártam. Ő mindig benne van az ilyesmiben. Főleg, ha ezzel nekem segít. A táskámat leteszem a régebben használt fa tövébe. Ott jó helyen lesz. A szükséges holmim egyébként is nálam van.
- Csak tudnám, hogy mivel kezdjem... - motyogok ismét.
Lassan körvonalazódni kezd bennem valami. Egy aprócska terv, mi talán segíthet fejlődni. Abból kell kiindulnom, ami adott. Kések, drót, a környezet és Rinn. Gondolkodás közben egy kunait kezdek el pörgetni ujjamon. A fegyver egyszercsak leesik, a földbe áll, én pedig a társamra nézek.
- Versenyezni fogunk - jelentem ki némiképp diadalittasan, mikor eszembe jut, hogy mit is csinálhatnánk.
Persze ez nem egy egyszerű verseny lesz. Azonnal el is magyarázom az állatnak, hogy mik a szabályok. Először is, ő ugyebár ott közlekedik, ahol tud. A földön. Én viszont kénytelen leszek vagy a fákon, vagy a víz felszínén, vagy a nagyobb sziklákon haladni. Olyan helyeken, ahol a chakrámmal kell megkapaszkodnom, vagy fennmaradnom. Így talán gyakorolni tudom a chakrám gyorsabb irányítását egyik pontból a másikba. A környezet tökéletesen adott hozzá. Van azért még valami, amit neki nem mondtam el. Ehhez kell a drót. Amikor eljön az idő, megpróbálom a chakra által irányított fémszállal megkötözni a mozgó farkast. Remélhetőleg sikerrel járok, de ha nem... Így is, úgy is fejlődnöm kell még. Nem is keveset. És azt hiszem, azt kell erősítenem, amit tudok.
Az idő gyorsan telik. Mi pedig fáradunk. Már kétszer sikerült megkötöznöm Rinnt. És előtte vagy ötször nem. Túl gyors volt. Vagy én nem tudtam rendesen irányítani az eszközeimet, nem tudom. Most viszont úgy tűnik, lassan belejövök. A bökkenő csak az, hogy végig a chakrámat használom, ami nem véges. Hamarosan pihenni kellene. Mielőtt viszont erre sort kerítenék, még egyszer el akarom kapni a velem egyre jobban incselkedő szőrmókot. Épp egy fa törzsére érkeztem, majd készültem ezen kör befejezésére, de nem sikerül. Számításaim keresztbe húzza egy teljesen váratlan, ám annál hangosabb zörej, melyet gyomrom volt kénytelen hallatni. Koncentrációm azonnal megtörik. Arcomra vörös pír ül ki, nem mellékesen le is esem. Nem túl magasról, szerencsére. Már csak az hiányzott volna, hogy az eddigi, vállam miatti lazsálást most valami más miatti kényszerpihenő váltsa fel. Az nem lett volna túl szerencsés.
A farkas azonnal mellettem terem. Aggódva nyüszít, én viszont csak elterülök a füvön és kapkodom a levegőt.
- Ne aggódj, jól vagyok... - lihegem közben.
- Viszont... Nincs nálam semmi étel - közlöm vele a szomorú tényt.

Hinata Szer. Május 01 2013, 21:46

Minden jó ha a vége jó, tökéletes nyugalom és nagy lustálkodások korszaka eljövend mondá a bölcs. A bölcs ki tegnap este még józan volt, de hajnal tájt már az asztal alatt hortyogót. Ohh te jó ég micsoda egy puhány ez! Rövidke hetek gyorsan teltek tanítvány és küldetés nélkül pedig ezek a hetek nem csak gyorsak voltak de halálosan unalmasak is. Persze arra jó volt, hogy egy újabb ékszert szerezek a fülembe és hódoljak a régi hobbimnak. Lustálkodni és egész nap feküdni. Na meg a jojóval játszani min a falu jelképe volt látható. Le és fel pörög és forog újra. hihetetlen az egyszerű kis játék menyire lekötötte a figyelmem. Volt olyan is ki pimasz volt és kritizálta gyönyörűséges hajam még kapott is egy kokit fejére a játékocskával.
Most ez a nap más volt a szívem az a lüktető kis izom ott belül egy bizonyos helyre vezetett hajnaltájt. Kis patak, kicsi szikla és fákkal övezte sétány. Termesztésen nem épp pihentetésre szolgáló helyszín. Az elözö éjszaka után egy szakés üveggel kezemben egy fa tetején nyomot el az álom. Az üvegből jelentős mennyiség hiányzót, talán elpárolgót. Viszont arcom nem ezt mondta, teljesen elpirulva aludtam az igazak álmát. Kezeim, lábaim lógtak lefelé és még arra sem ébredtem fel, hogy az üveg le esik a földre és darabokra törik. Az sem riasztott fel, hogy alig pár méterre tőlem valaki nem lazsál és edz teljes erőbedobással.

**Kyrena** Szer. Május 01 2013, 22:49

A földön feküdni egész kellemes. A talaj kellemesen hűvös érintése egészen felfrissíti egyébként kimelegedett testemet. Bár lehet, hogy pont most készítek elő egy kiadós megfázást, emiatt most nem aggódom. A nap, levelek közt átvergődő sugarai lágyan simogatják arcom. Meg tudnám ezt szokni, szó se róla, csakhogy van valami, ami legbelül mozgásra késztet. Arra, hogy ne csak álljak és nézzek, de haladjak is az orrom mutatta irányba, vagyis előre. Talán eddig is ez ösztökélt. Ahelyett, hogy a folytonos csalódások minden egyes alkalmával megálltam volna, mentem tovább és edzettem. Ahogyan most is. Vagyis, most pont nem. Kezem arcom elé emelem. A vállam még mindig nem elég jó. Időbe telik visszaszokatni a rendes kerékvágásba, az már biztos. Ahogy hallom, Rinn is letelepedik. Miért ne tenné. Enni nem tudunk, hát válasszuk a másik megoldást és pihenjünk egy keveset. Rá fér a bundásra. Nekem meg nem árt.
A békés pihenést valami azonban megzavarja. Egy hangos csörömpölés. A zaj ismerős. Sokszor hallottam már ezt, mikor otthon erőtlen ujjaim között próbáltam tartani egy poharat, vagy bármit, mi nagy hanggal tud összetörni. Meg hallottam már máskor is. Nem is kell több, azonnal felkelek, a bundással ugyanabban a pillanatban. Tekintetem a hang forrása irányába kapom. Nem látni mást, csak a földön szétszóródó üvegdarabokat.
- Honnan került az oda? - kérdem halkan, miközben kíváncsian közelebb somfordálok.
Legalábbis somfordálnék, ha Rinn nem előzne meg és kezdene el rohanni, feltehetően a zaj okozója felé. Egy pillanatig csak nézem, hogy hova siet, aztán én is meglátom, amit ő. Azon nyomban a négylábú után vetem magam. Szája köré fonom ujjaim és a lehető leggyorsabban és leghalkabban csendre intem.
- Rinn, nincs semmi baj! Maradj csendben! - suttogom fülébe.
A bundás úgy tűnik, lassan megnyugszik. Én viszont továbbra is a zajt keltő egyént figyelem, ki fent durmol a fán. Legalábbis úgy tűnik. Bár furcsa, hogy ekkora zajra nem ébredt fel. De... Várjunk, mióta van ő itt? Lehet, hogy látott mindent? Mi van, ha rajta kapott, hogy lazsálok? Csak azt ne! Arcomon azonnal úrrá lesz a megszokott vörösség, mely nélkül sokkal boldogabb lenne az életem. Szerintem. Kezem szám elé kapom, mielőtt valami hangosba kezdenék, majd mikor úgy látom, hogy megnyugszom, kicsit közelebb megyek a fán lévőhöz. Egy darabig csak figyelem. Mi mást is tehetnék? Aztán egyre jobban motoszkál elmémben, hogy még mindig nem ébredt fel. Pedig az az üveg nagyon hangos volt. És az arca... Teljesen ki van pirulva. Lehet, hogy beteg? De akkor mit keres itt?
Lépteim azonnal meggyorsítom. Megmaradt chakrámból egy keveset talpaimba irányítok, majd felsietek az ágra, melyen a kiszemelt tartózkodik. Igyekszem halk lenni. Bár lehet, hogy hangoskodnom kellene, hátha ad valami biztató jelet. Elé guggolok és úgy nézem még egy ideig. Aztán egyik kezem saját, másikat pedig az ő homlokára illesztem.
- Nem hiszem, hogy lázas lenne. De akkor miért van így kipirulva? Csak nem leégett? Vagy... - kezdek bele, amint megérzem az alkohol szagát a levegőben.
Úgy tűnik, odalent Rinn is észrevette, mert az orrát húzza. Kicsivel később azonban az üvegszilánkok közé merészkedik és valamit nyalogatni kezd a fűről.
- Rinn, fejezd be, a végén még megvágod magad! - kiáltok rá, a tervezettnél hangosabban.
Mindennek tetejébe még fel is pattanok, hogy a ma már sokadszori megcsúszásom és leesésem is bekövetkezzen. Ezúttal azonban sokkal kellemetlenebb hely felé tartok esés közben. Nemrég még pihenésre kényszerülő karommal sikerül megkapaszkodnom, ami hangos szisszenést eredményez.
- Se... Sensei, jól vagy? - kérdem, még mindig az ágról lógva, hátha most már felébredt, bár erről még nem győződtem meg.

Hinata Szer. Május 01 2013, 23:15

- Nahhh te kis huncut. Hát nem bánom, de lehetnél kicsit bátrabb.
Nyöszörgöm és közben még mosolygok is. Tisztán látszik álom kép, egy reakció a külső hatásra. Ami most Kyr keze a homlokomon. Nem nem lázas vagyok, legalább is ezt nem a láz okozza, hanem némi alkohol tartalmú ital és egy ébren töltőt éjszaka. Igen ám, de még is csak fel kelet ébredni. Éppen mikor az álmom kezdett azzal a férfival egészen érdekesé válni.
- Mi van, csak öt percet még had.
És fordulnék át az oldalamra. Csak ez nem egy pihe puha ágy, hanem egy fa ág. Az eredmény egy hangos vékony sikítás. Majd egy halk puffanás amikor földet érek. Még hozzá négy kéz láb az üveg marad ványai mellett. A földre ülök és meg piszkálom az üveget majd meg vonom a vállam. Várjunk csak hát ez vagy is ő meg mit keres itt? Fel nézek a fára és Kyrenát látom meg ott lógni lefelé a fáról. Furcsa pózban a fán csimpaszkodva, vajon mit csinálhat? Aztán bevillan nemrég még a fán szundikáltam, talán jahh ne már képes volt felmászni.
- Jééé hát te mikor érkeztél vissza?
Fel álltam, de meg kellett támaszkodnom a fában. Attól még viszonylag gondolataim ura voltam az egy dolog. A testem viszont még ellenkezett.

**Kyrena** Szer. Május 01 2013, 23:33

A hallottak még vörösebbé varázsolják arcomat. Nem mintha eddig nem lett volna nehéz kapaszkodnom, most a túlzott zavar miatt méginkább. Tanárom azonban végre felébred. Mégha nem is úgy, ahogyan arra számítottam. Kissé meg is ijedek, mikor látom lefelé hullani, de azért valamennyire megnyugtató, hogy a szilánkok mellé érkezett. Nagy szerencse. Én azonban még mindig az ágról lógok, bizonyára érdekes képet alkotva. Karom pedig lassan remegni is kezd. Megvárni nem várom meg, míg én is leesek. Ismét, teszem hozzá. Nem is bírnám kivárni, mert mikor mesterem a fának támaszkodik, amint felkecmergett, aggódni kezdek. Ág elenged, én pedig a földre érkezem, ezúttal lábaimon. Kényelmesebb is így, mint hátsó felemen landolni.
Azonnal a másik mellé sietek és felé nyújtom kezem.
- J-jól vagy, s-sensei? - kérdem ismét aggódva, de kérdése valahogy belém is fojtotta a továbbiakat.
Mióta vagyok itt? Erre most mit válaszoljak? Melyik lenne a jobb felelet? Az, hogy hazudok és azt mondom, hogy néhány napja, csak pihentem? Akkor biztos haragudna rám, amiért nem kerestem meg. De mi van az igazsággal? Ha azt mondom, hogy néhány órája értem vissza és hogy utána kijöttem edzeni? Akkor nem fog rám haragudni, amiért nem pihenek?
- H-hozok egy kis vizet, maradj itt! - maradok továbbra is inkább az aggódó tanítvány szerepében, amit nem is nehéz eljátszanom.
Hiszen tényleg aggaszt az állapota. Így még sosem láttam. Azonnal a táskámhoz sietek. A kulacsom kiveszem belőle és a közelben csordogáló patak vizével megtöltve viszem oda hozzá. Séta közben kicsit megmozgatom túlterhelt karom. Addigra nagy nehezen sikerül döntenem.
- Csak néhány órája érkeztem. Amint végeztem a jelentéssel, ide jöttem edzeni - vallom be, cseppet elpirulva.
Elvégre mégsem hazudhatok neki. Jobb az igazság, meg amúgy is, ha ezért megharagszik, a másik verzióért biztos jobban megharagudott volna. Elvégre ha napok óta itt lennék, legalább szólnom kellett volna róla nem? A vizet minden esetre, tanárom felé nyújtom.
- Tessék! De... Sensei... Te... M-miért voltál azon a fán? És... M-mi történt veled? Csak nem megsérültél? - kérdem, egy újabb verziót felvázolva.
Azon most még nem gondolkodom, hogy lehet, hogy azért van ez az egész, mert az üveg széttörésekor alig volt valami, ami kifolyhatott. Vagyis alig folyt ki valami. Mert hát kifolyt, az tény.

Hinata Csüt. Május 02 2013, 15:52

A vizet mohon ittam, hús volt és lenyugtatta háborgó gyomromat. Teljesen nem is frissültem fel tőle, de a fejem most már sokkal tisztább volt. Ah talán öregszem úr isten csak ne kezdjek el ráncosodni! Jaj Neeehh csodás hajam őszülni fog! Vagy csak túlzásba vittem volna? Igen biztos, hogy így történt, a sok pia most kifogott rajtam.
- Uhmm köszönöm a vizet.
Mi után megtöröltem a szám vissza nyújtottam a maradékot. Majd végig mértem a lányt szakértő szemekkel.
- Köszönöm, hogy aggódsz értem. Tudod szégyellem be vallani, de túlzásba vittem a mulatozást és az alkohol ez utal erősebb volt nálam.
Még mindig a lányt nézem és most előrébb lépek, habár lépteim biztosabbak a lábaim még remegtek kicsit. Végig simítom az arcát mosolyogva és csak mosolygok.
- Hogy megváltoztál. Még ha te nem is látod magadon. Mesélj milyen volt az első küldetésed, minden apró részlet érdekel ám.
Izgalmam a csúcsponton volt és kerek szemekkel érdeklődtem.

**Kyrena** Pént. Május 03 2013, 08:38

Örülök, hogy elfogadta a vizet. Úgy tűnik, hiányzott is neki az ezen fajta folyadék bevitele. Nem szólok semmit, inkább hagyom, had igyon. Mikor viszont megköszöni, azonnal elpirulok. Miért ne tenném? Már megint... Ezen tulajdonságom még mindig idegesít. Állandóan azért aggódom, hogy ki fogom-e ezt nőni, vagy sem? Vagy változok-e annyira, hogy elhagyjam ezt a szokásom? Ki tudja?
- I-igazán nincs mit! - hadarom gyorsan.
Mikor visszanyújtja a kulacsot, elveszem. Arcom csak tovább vörösödik, mikor megköszöni aggodalmam. Csak tudnám, hogy miért kell azt megköszönni. Természetes, hogy aggódom miatta, vagy nem? Talán erre is rá kellene kérdeznem később. De most van komolyabb, vagy inkább komolytalanabb dolog is, ami miatt megdöbbenhetek. Az pedig a rosszullét oka. Nem hittem volna, hogy egyszer emiatt fogom így látni tanáromat. Igazából... Amikor edzettünk, vagy akkor, ha csak beszélgettünk... Egyszer sem gondoltam, hogy valaha ilyen állapotban látom.
- Ugyan... N-ne is törődj vele. Az alkohol... Nem is harcol tisztességesen - motyogom, szándékosan nem rá nézve, nehogy ismét totális zavarba jöjjek.
Ezt szándékomban állt elkerülni. Ő azonban nem úgy tűnik, hogy hagyná. Pedig végre, vagyis nagyjából sikerült kimondanom rendesen egy mondatot. Kissé meghökkenek, mikor közeledni kezd. Alaposan végigmérem. Inkább le kellene ülnie, nem pedig közlekednie. A lábai még mindig remegnek. Önkéntelenül is közelebb lépek, hátha segítségre lenne szüksége, de megáll. Kezét arcomra érinti. Én pedig csak meglepetten nézem őt, mint egy megszeppent kisgyerek. Ezen viszont már meg sem tudok lepődni. Elvégre gyerek vagyok. Kicsit más felfogással, mint sokan a korombeliek közül, de attól még gyerek. Legalábbis korilag.
- Se-sensei... Én... Nem... N-nem hinném, hogy megváltoztam. B-biztos csak a sok ital miatt látod így. Vagyis! N-nem úgy értettem, én csak...
Ebből azt hiszem, nem magyarázom ki magam. De tény, hogy nemigen hiszek neki. Vagy pedig nagyon rossz irányba változtam. Nem tudom.
- A... küldetés? - kérdezek vissza, halkan, suttogva.
Kezem reflexszerűen szorul ökölbe, majd gyorsan kiegyenesedésre kötelezem ujjaimat. Mintha kissé Rinn is feszültebb lenne. Bár lehet, hogy az ő érzelmei most jobban érezhetőek, hála a felnyalogatott szakénak. Szegénynek a farka még mindig nem jött teljesen rendbe. A bundája még kicsit csúnyácska a megpörkölődés miatt.
- A küldetés... Nem számítottam rá, hogy ilyen lesz. A feladatunk az volt, hogy elmenjünk Konohába és kivizsgáljuk az ügyet, melyben a falunkbelieket megtámadták. Már a hajón ránk támadtak. Igazából... Valószínűleg ennek köszönhető, hogy ilyen hamar itt vagyok. Amint kikötöttünk, a konohaiak átvették a nyomozást. Bizonyára... Nem festhettünk túl jól... - sóhajtom.
Most valamiért egész könnyű volt beszélnem. Talán azért, mert az emlékek magukkal rántottak és csak sodródnom kellett a történet nagyobb mozzanatai között. Így gyorsan fel tudtam vázolni, hogy mi is volt. Amíg meséltem, csak magam elé meredtem. Nemigen tudtam mást tenni. Most azonban tekintetem felemelem tanáromra.
- S-sensei... Kérlek! Kérlek segíts, hogy mihamarabb erősebb legyek! - kérem őt, elszántsággal és még sok mással telt tekintettel.

Hinata Pént. Május 03 2013, 15:57

- És hang rejteki ninjákal harcoltatok. Ahogy én értesültem a dolgokról annak ellenére ez volt az első. Szépen helyt álltál és kitettél magadért.
Tudod én anno az első küldetésemen csak álltam és remegtem. Igaz ott még fele ennyi veszély sem volt mint a te esetedben hihetetlen nem?
Kérdezem mosolyogva és egyik zsebemben turkálok. Ki veszek valamit ami egy kicsi fa rajta nagyon hosszú zsinegel és rajta a falu jelképe.
Majd kezemben fogva azt tovább kutatok csak egy másik zsebemben.
- Ahhh ne már hova tettem. Remélem nem felejtettem otthon, az nem lenne túl jó dolog.
Pár perc keresés után ami csak nekem tűnt talán pár percnek rá leltem a kereset dologra. Diadal ittas tekintettel és arccal át nyújtottam egy kicsi papírt Kyrenának. Úgy hiszem, hogy elégé felkészült hozzá. Ha ezt a küldetést kibírta és sikerrel vitték végbe akkor erre is képes lesz.
- Tudod, hogy mi ez a papír és pontosan mire való?
Kérdeztem kíváncsian, de hangomban lapult valami. Egy különös dolog és ha az összképet nézzük látszik nemsokára valami jelentős dolog fog történni.
- Segítek benne, de felelj a második kérdésemre is. Mi az amiért igazán akarod az erőt amit kérsz tőlem?

**Kyrena** Pént. Május 03 2013, 16:59

- Mi, ezt meg honnan...? - szalad ki a számon meglepettségemben.
Ha tudta, hogy mi történt, akkor miért kérdezte? És akkor miért nem mondja az igazat? Szépen helyt álltam? Ez valami buta tréfa? Mert ha igen, akkor nem vicces. A történet további része felkelti érdeklődésem. Ő félt? Ő is félt? Nem, az nem lehet! Valószínűbb, hogy csak az izgalom miatt remegett, de mire észbe kapott, már vége is volt az egésznek.
- Igen. Ez... tényleg hihetetlen. De... Én... Miért? - kérdem, inkább csak magamtól.
A kérdést félben is hagytam. Hogy mi miért történt, arra nekem kell választ találnom. Nem lesz egyszerű, de meg kell tennem. És idővel talán sikerül is. Kezeim azonban ismételten ökölbe szorulnak, ezzel is jelezve, hogy nem túl pozitív dolgokon jár az agyam. Egészségtelen révületemből csak tanárom zsörtölődése rángat vissza. Tekintetem azonnal kíváncsivá válik, amint meglátom a zsebében kotorászó lányt. Nem szólalok meg. Nem is tudom, hogy miféle kérdést tehetnék most fel. És talán jobb is, ha nem zavarom meg a kutakodásban, elvégre akkor biztosan gyorsabban halad és fényt derít a keresett tárgy hollétére. Mikor azonban úgy tűnik, hogy megtalálta és kezembe nyomta a papírt, nem értettem az egészet. Tudtam, hogy mi ez. Láttam is már nem egyszer, és próbálgattam is.
- I-igen, tudom, hogy mi ez. Azt... Azt szeretnéd, hogy a chakrám...? - kérdezem, válaszra várva.
Elvégre attól, hogy a kezembe nyomta, nem biztos, hogy tönkre is tehetem a használatával. Vagy mégis? Minden esetre jobb megbizonyosodni róla. Ha pedig a válasz igen, akkor chakrámat a papírba áramoltatom, hogy megszemlélhessük az eredményt. A második kérdés azonban aggaszt kicsit. Miért akarom az erőt? Eddig bizton állíthattam a tényeket, de vajon most is? Rövid időre lehajtom fejem. Szemeim becsukom és igyekszem magamba látni, hogy a lehető legpontosabb választ adhassam. Nem csak neki, de magamnak is.
- Azért... Azért, hogy a küldetések alatt ne csak kolonc legyek. Hogy tudjak segíteni másoknak, és úgy is érezzem, hogy tudtam tenni valamit. Hogy megnyugtassak másokat és ne kelljen miattam aggódni. És... Hogy megtaláljam őket... Azokat, akik...
Feleszmélésemkor azonnal elhallgatok. Észre sem vettem, hogy ujjaim egyre szorosabban nyomorganak ököl formában. Mikor kiegyenesítem őket, szúró fájdalom lesz úrrá vékony tagjaimon. Zsibogni kezdenek ujjaim, miközben a vér újra áramolni kezd bennük. Vajon az imént mondottakkal elértem, hogy segítsen nekem? Vagy nemet mond? Mit fogok tenni, ha ő nem segít? Mit kellene tennem?

Hinata Pént. Május 03 2013, 17:36

- Igen pontosan azt szeretném, mert érdekel valami. Bár lehet, hogy még túlságosan korai, mindenesetre nem árt ha meg próbáljuk.
Mosolygok és kezem Kyrena fejére teszem, hogy te miért? Ez egyszerű legalább is számomra, de talán ő is érti csak nem hiszi el. Talán így van, talán nem nem vagyok gondolat olvasó. Pedig néha igazán jól jönne egy ilyen képesség.
- Tudod pontosan azért mert mi mások vagyunk, de még is valahol hasonlítunk. Az út amin járunk más, de a két út keresztezi egymást. Más honnan jöttél és más dolgokon kelet keresztül menned.
Figyelem ahogy a papír chakrának megfelelően viselkedik. Talán hiába reméltem és most már látom túl korai volt, de legalább most már tudom majd idővel egyszer.....
- Az elemed Raiton, de én ezt tudtam. Egy szerűen csak kíváncsi voltam valamire. Ami még korai volt, de még is majd egyszer a jövőben újra megpróbáljuk. Mert tudod, vannak olyan ninják akik kivételesek és képesek nem egy hanem kettő de akár három chakra elem feloldására is. Úgy érzem egy szer majd képes leszel erre az útra lépni.
Még mindig a lány fején van a kezem, de most nem mosolygok érzem mi az ami erre az útra késztette. Ami hajtja, űzi tovább és nem hagyja nyugodni.
- Remélem még nem fáradtál ki, mert ma tanulunk valami újat. Ez egy C szintű technika Raiton: Jibashi // Villám stílus: Elektromágneses Gyilkosság. Kitűnően kombinálható a víz elemel, vagy ideális a használata olyan helyeken ahol sok a víz. Csapda állításra is használható, ha elégé leleményes vagy.
A vízhez sétálok ahol jó pár hete az edzésünk félbe szakadt és Azumival folytatta Kyrena. A szükséges kézjelek után kezem a víz felszíne fölé helyezem.
- JIBASHI!
A vízen következő pillanatban elektromosság táncol végig. Szikrázik, sárgás kékes fénnyel pattogva táncol a víz felszínén.
- Egy közepes erősségű villám technika, amit már emlitettem. A víz és a villám kölcsön hatása, a villám rácsos hálóban végig fut a vízen és a gyengébb ellenfelek azonnal végez. Viszont ha ellég jó vagy az elem manipulálásában és kellő chakrád is megvan. Az is elképzelhető, hogy egy nálad erősebb. Ninját is könnyűszerrel megölj vagy sokkol majd az eszméletlenül esik össze. Persze ehhez szerencse is kell kisebb adagban.

**Kyrena** Pént. Május 03 2013, 18:29

A papír nem okoz nagy meglepetést. Legalábbis számomra semmiképp. Katsuminak viszont mintha mégis jelentene ez valamit. Azon kívül, amit eddig is tudott. De mégis mi korai még? Na jó, elég sok minden az lehet, de ő mire gondolt?
- Ninja... aki többféle chakrát tud felszabadítani? K-komolyan gondolod, hogy... hogy én is képes leszek ilyesmire? - kérdem izgatottan.
Be kell valljam, nagyon is felkeltette érdeklődésem. Önostorozásom helyett egy időre az izgatottság kerül előtérbe és a tudat, hogy egyszer talán képes leszek arra, amire kevesen. Legalábbis nem olyan sokan, mint az első elem felszabadítására. De... Én még a villám elemet sem ismerem igazán. Nem tudom irányítani, vagyis nem hiszem, hogy képes vagyok rá. Persze, tudok olyan jutsut, ami azon alapul, de mégis... Az nem bizonyítja ténylegesen azt, hogy fel is tudom rendesen szabadítani. Egyáltalán a papír igazat mond? Vagyis... biztosan jól reagál? Biztos nem hibás ugye? Egyáltalán létezik olyan, hogy hibás chakra-érzékeny papír?
Mielőtt bármire is jutnék, enyhén megrázom fejem és igyekszem kiüríteni, hogy most ne foglalkozzak felesleges dolgokkal. Idővel elvégre minden kiderül, vagy nem? A tanulás szó csak még jobban segít a jelenre koncentrálnom. Arra, amit tanárom mutatni akar. Legalábbis remélem, hogy megmutatja. A jutsu igencsak hasznosnak hangzik. Kérdés csak az, hogy én mire fogom tudni használni.
- Nem... Nem vagyok fáradt, eleget pihentem - felelem azonnal, amint befejezi mondandóját.
Tekintetemmel végig kísérem mesterem mozdulatait. Egészen a folyóig, hova lépteimmel is követem. Rinn eltűnt, valószínűleg valami ételt keres magának. Tud magára vigyázni, nem aggódom érte. Remélhetőleg mire visszaér, meg is tanulom, amit kell. A kézjeleken a sor. Figyelmesen nézen és igyekszem memorizálni. Ajkaim közben néma tátogásba kezdenek, kiejtve a kézjelek neveit, hogy ezzel is jobban rögzüljön. A jutsu végül látványosra sikeredik. Szám résnyire nyílik és úgy figyelem az apró szikrákat és a színes fényjátékot, melyet eredményez mindez. Ha szerencséről van szó, azt hiszem, kissé hiányban szenvedek. De azért történtek velem jó dolgok is.
Most egészen a jounin mellé sétálok és onnan figyelem a vizet. Leguggolok, majd kezemet akaratlanul is megindítom a víz felszínén táncoló szikrák felé, majd nem sokkal felette megállítom. Biztosan nem lenne kellemes érzés, ha megérinteném. Nem is beszélve arról, hogy ő sokkal erősebb nálam, tehát ha megérintem... Könnyedén végezne velem. Ennek ellenére, nem bírom a jelenségről levenni szemeim. Mint egy kisgyerek, kit teljesen megbabonázott az újonnan meglátott játék. Meg akarom szerezni, vagyis... Meg akarom tanulni. Vajon mennyi ideig fog tartani?
- A chakrát... A kezembe kell irányítanom, igaz? A kézjelek... A-azt hiszem, megjegyeztem, de... Meg... megmutatnád még egyszer? - kérem őt, reménykedve, hogy eleget tesz kérésemnek.
Ha nem, akkor kénytelen vagyok az először látottak alapján próbálni. Persze csak akkor, ha arra engedélyt kapok, vagy valami hasonlót.
- S-sensei... A Jibashi... M-mennyire ártalmas a vízben élő lényekre nézve?

Hinata Hétf. Május 06 2013, 22:09

- Hát ha a víz felszín közelébe van. Vagy felszínre jön akkor bizony meg sülhetnek. Tudod az sokkban függ atoll mekkora a villám amit beleadsz. Mert ha a tó vagy a víz elégé nagy az elektromosság eloszlik. Minél nagyobb a víz annál többet kel bele adnod mindent ki pusztíts. Szóval csak azt fenyegeti veszély aki a vízen vagy az alatt van egy kicsivel.
Sóhajtok és csuklok ebben a pillanatban egy nagyot. Majd gyorsan kapálódzva nyúlok a kulacs felé. el is veszem a lánytól és maradék vizet meg iszom.
- Uhhh te tényleg élet mentő vagy. Akkor ujjra meg mutatom, a kezeden van a lényeg. Kezedbe irányítod a chakrád de nem kezedet teszed a vízre. Az újaidból tör elő kis sugarakban majd a vízbe.
A jutsut újra végre hajtom ugyan azzal az eredménnyel és látvánnyal mint az előbb.
- Talán előtte próbáld kezedbe koncentrálni és meg tartani. Majd ha elég erős és stabil ki engedni azt a vízre. Nyugi nem kell sietned van időnk bőven gyakorolni.
Le ültem a víz partra, és figyeltem Kyrenát. Vajon most mit fog csinálni, hogyan kezd neki?

**Kyrena** Csüt. Május 09 2013, 14:13

Most már tudom, hogy mivel jár az, ha valami élőlény a víz felszínét közelíti, mikor ez a jutsu aktív. Nem lennék a helyében, az biztos. Valami viszont ismételten felmerült bennem. Nem tudom, hogy meg merjem-e kérdezni. Valószínűleg meg kellene, hiszen ha a jövőben alkalmazni fogom, jobb tudnom, hogy mit használok. Persze, tudom, hogy előtte el kell sajátítanom, de mégis. Minél jobban ismerem, annál könnyebb lesz, nemde?
- S-sensei... Azt... Azt most már tudom, hogy a halakra hogyan hat. De mi van akkor, ha használom a technikát és közvetlen utána a hatókörön belül a vízbe esek? - kérdem kíváncsian.
Persze az nagy fokú bénázésra utalna, de sosem lehet tudni. Nem egyszer előfordult már, hogy összeestem egy-egy technika alkalmazása után. Most is könnyen előfordulhat. Vagy nem? Ki tudja... Lehet, hogy túlságosan óvatos vagyok, és túlontúl aggódom az új tananyag miatt? Nem, az nem lehet. Csak tudnám hogyan kezdjem el...
A második bemutatót is figyelmesen végignézem és hallgatom a kapott tanácsot. Először próbáljam megtartani, majd később kiengedni. Nem is olyan rossz ötlet, csakhogy ezt még azt hiszem, gyakorolnom kell. Amint vége a magyarázatnak, egyszerűen bólintok egyet.
- T-tudom, hogy... van időnk. Vagyis... azt hiszem. De... mindegy - zárom rövidre.
Én magam is helyet foglalok a tó partján. Először csak a vizet figyelem, majd röviddel ezután lecsukom szemeim. Ahogy korábbi tanulásaimnál is, igyekszem ismét megfigyelni saját chakrám mozgását. Végigmozgatom azt testemen, majd a kezeimbe irányítom. Először a kézjelek elvégzése nélkül próbálom kitapasztalni, hogy milyen az, amikor a tenyerembe összpontosítom a bennem lévő erőt. Először oda, ott megtartani, majd mint néhány apró patakot, szétengedni az ujjaimba és onnan ki. Kezem közben a víz felett van. Igyekszem már most a vízre összpontosítani az így kiengedett, most még viszont csak sima chakrát. Hatása nincs. Mindez csak azért szükséges, hogy tudjam, milyen érzés az, mikor nem hagyom azonnal tovább áramolni, hanem megakasztom és összegyűjtöm egy pontban, majd utána eresztem szabadjára.
Ez a rész azt hiszem, egy idő után egész jól megy. És el sem aludtam. Koncentrációm viszont valami megtöri. Az pedig nem más, mint gyomrom hangos korgása. Szemeim kipattannak, arcom elvörösödik, a víz felett lévő kezem pedig azonnal hasamhoz illesztem zavaromban. Először meg sem tudok szólalni. Csak bámulok magam elé, vöröslő arccal.
- E-elnézést... - motyogom utána.
Ezek után visszacsukom szemeim, igyekszem legyűrni hirtelen jött zavarom, ez viszont alig megy. Időbe telik. Utána még néhányszor elvégzem az imént gyakoroltakat. Csak ezt követően nyitom ki szemeim, kelek fel és kezdek bele a kézjelekbe. Először kézbe a chakrát, ott megtartani, majd kiengedni az ujjakon keresztül. Ez a terv. Azt viszont nem tudom, hogy sikerülni fog-e. Így elvégre mégiscsak más az egész, mint kézjelek nélkül.

Hinata Csüt. Május 09 2013, 14:34

- Ez a te chakrád tehát elvileg rád talán kicsit gyengébb a hatása. Jobb ha ezt még véletlen sem próbálod ki. Volt már genin aki belehalt egy ilyen játékba.
Kyrena vállára teszem a kezem amikor hasa jelét adja, hogy éhes. Rá mosolygok szélesen amikor az én hasam is hangosan adja jelét, hogy igencsak üres. Erősen próbálkozik ezt látom de üres pocak közbe szólhat.
- Ha befejeztük elmegyünk és meg hívlak valamire.
Majd a szót komolyabbra fordítottam. tekintetem és arcom is ehhez idomult. Nem a szigorúság vagy más hasonló, egyszerűen valami olyat akartam mondani ami így nyilvánult meg.
- Az első lépés, hogy erősé válj ha tényleg akarod mind azt amit az előbb mondtál nekem. Ezen át kell esned és elindulni az úton. Most pedig csukd be a szemed és koncentrálj. Érezd a tested érezd az én testem. A kettő ami külön volt most egy egész lesz. Figyelj és próbáld meg újra.
Most elkövetem azt amit még soha. Talán hatalmas hibát vétek, vagy épp ellenkezőleg. Meg nyitom képzeletben lelkem titkos kapuit. Más szóval teljes chakra készletem felszabadítom. A cselekedet lehetséges két ninja össze kapcsolódjon az egyik a chakra forrása és a másik a jutsu végre hajtója. Már volt rá példa a történelemben ninják hasonlót hajtottak végre. Apró föld darabkák remegve emelkedtek levegőbe és omlottak teljesen porrá közvetlen közelünkben. Darabkák közt sárgás kisülések cikáztak.
- Használd.....
Csak ennyit suttogtam.

**Kyrena** Csüt. Május 09 2013, 15:01

Az iménti kérdésemre azt hiszem, ésszerű választ kaptam. De eszembe sem volt, hogy kipróbáljam. Tényleg. Csak a miheztartás végett, gondoltam, nem árt tudnom, hogy mennyire kell vigyáznom. A vállamra helyezett kéz meg is nyugtat, meg nem is. Ez a kettősség mindig bennem van, azt hiszem. Megnyugtat a tudat, hogy Katsumival edzhetek és ismét ő tanít, de ugyanakkor zavar a tény, hogy nem haladok olyan gyorsan, mint szeretnék. Nem mellékesen szavai is eléggé zavarba hoznak.
- E-erre semmi szükség... Én... Ne aggódj, Rinn... Már biztos valami ennivalót keres - hadarom, legalábbis próbálom.
A farkas pedig lassan meg is érkezik, néhány hallal szájában. Az pont megfelelő lesz. Az pedig, hogy a bundás oda figyelt, hogy a halakat a farkuknál fogva hozza, még jobb. Jó, hogy annak idején ezt elmagyaráztam neki.
- L-látod, itt is van - mondom, de mikor felnézek tanáromra, igencsak meglepődöm.
Iménti széles mosolya teljesen eltűnt. Azt hiszem, jobb, ha mostantól csendben maradok. Talán megharagudott rám? Minden esetre, figyelmesen hallgatom minden egyes szavát. Mondandója igencsak érdekel. Mikor arra kér, engedelmesen becsukom a szemem. Mély levegőt veszek, lassan kifújom és igyekszem úrrá lenni zavaromon, mi az imént tört rám. Vagy még nem múlt el a korábbi? Nehéz lenne megmondani. Igyekszem úgy tenni, ahogy várja. Érezni a testem és az övét, bár azt még nem tudom, hogy hogy csináljam. Mikor ismételten próbálkoznék, valami megváltozik körülöttem. Nem is csak körülöttem. Döbbenetemben ki is nyitom szemeim. Nem tudom... Valamilyen furcsa érzés kerített hatalmába. Mintha sokkal erősebb lennék, vagy... csak képzelődöm? Lehet, hogy az éhség komolyabb, mint gondoltam? De akkor biztosan nem látnám azt, amit. Az apró, porrá őrlődő földdarabokat és a kisüléseket a levegőben. És akkor lassan megérzem. Azt, amire talán figyelnem kellett volna. Azt a nem mindennapi dolgot. Volt már hasonló. Vagyis... Nem, az merőben más volt. Ott nem éreztem ennyire mesterem chakráját. Most viszont, mintha nem csak a lábam környékén, mint korábban, hanem az egész testem átjárná a lehengerlő erő. Szavaim elakadnak. Nem tudom, hogy mit mondhatnék, de azt hiszem, nem is kell. Az utasítást megkaptam, tehát itt az ideje engedelmeskedni. Csak némán, zavarzan bólintok. Szemeim ismételten lecsukom, néhány pillanatig még ismerkedek ezzel az új erővel, majd ismételten nekiveselkedek feladatomnak. Chakra irányítása a kézbe, a kézjelek és végül az egész technika végrehajtása. Ezúttal azonban nem sikerül túl sokáig megtartanom a tenyeremben. Az ujjaimon keresztül villámsebesen áramlik ki a felgyülemlett chakra. Abban pedig csak reménykedni tudok, hogy nem lesz semmi baj, és hogy sikerül az újboli próbálkozás. Ha pedig nem? Akkor nincs más hátra, mint addig próbálni, amíg bírom fizikailag és szellemileg. Bár ha sikerülne, akkor is úgy érzem, hogy ezt kellene tennem...

**Tomoshika Asuko** Szomb. Május 11 2013, 02:30

[Képzés - Kushina]

//gomen a hatalmas késésért, ha még él a képzés, akkor most pótolnék, de sajnos meghalni sem volt időm,d e nyugodtan mondj enyhe-benyjét, ha már lekéstem ˇˇ//

Körülbelül a humanoidok jellemzésénél elvesztem a fonalat, csak a másik csajszi (?) sipítozásából veszem le, hogy ez valami vicc akart leni, amit tökre nem értettem, de még azután se, hogy felhomályosítottak a tényről, hogy most valami igazán nevetségesen szórakoztató hangzott el elvileg. Csak nézek bambán, mintha minimum én lennék a "szőke" - pedig vörös vagyok! - és inkább csöndben hallgatom, hogy mi fog kisülni az egészből, mert nem lenne túl intelligens beböfögni nőiesen egy He?-t...
Szerencsére azért bizonyos kulcsszavak értelme eljutott az elmémig, ami az alap bambaságom mellett még inkább be volt kábulva a mérhetetlen sokkszerű élménytől, amelyet a tanárom (vagy tanáraim) megjelenésének és viselkedésének köszönhetek. Így többek között sikerült feldolgozni, még ha erős fáziskéséssel is, hogy harciállás, chakragyűjtés, elmélet. Harci pózt fel tudok venni, meg is teszem magam elé emelve a kezeim - mert azt nem mondták, hogy fegyvert használhatok-e, és ha nagy a para, még mindig idézhetek gyógyító - bár jelen esetben inkább ártó - chakrát a két tenyeremre, hogy hatékonyabb legyen a védelmem, aztán tuti ami biztos alapon a chakrám is koncentrálni kezdem a testemben, mozgósítva eme belső energiám, majd várom az elméletet, mert bár birtokában vagyok sokféle elméletnek, bízom benne, hogy nem nekem kell beszélnem valamiről, aminek még cak a mibenlétét sem ismerem. Mert hogy azt nem sikerült megtudnom, mit is fogok tanulni, de így leglaább izgalmasabb lesz, mint valami gagyi lutri vagy zsákbamacska, mert elgyepálnak majd anélkül, hogy tudnám, mi is a gyepálás oka és célja... Asuko, ne is lepődj meg, elvégre mindig hasonló szituációkba kevered magad, nem igaz? Totál alkalmas lennél főszereplőnek valami jó kis burleszk filmbe! Kár, hogy ninja lettél, így benézni a pályaorientációt!
A zsákbamacska effektus viszont erősen csökken, mikor a tanárom valami tekercset hajít felém, amit majdnem elejtek, de végül sikerül megmarkolnom - szerencsére annak veszélye nélkül, hogy képen csűrt volna... - de semmi különöset nem találok rajta, egyszerű tekercs,a mibe mindenfélét pecsételnek az emberek. Bizonytalanul nézem egy ideig, majd a senseire pillantok, s ebből bátorságot merítve - bár fura érzés egy élettelen, porcelánbaba arcból erőt meríteni, de mindig is beteges volt az ízlésem - kipecsételem a tekercs tartalmát. Nagy pislogások közepette konstatálhatom, hogy két baromi nagyra nőtt shuriken rejtőzött benne. Már láttam ilyet, bár tény, akkor volt velük dolgom legutoljára, amikor még akkora voltam, hogy el sem bírtam őket rendesen. Ah, régi szép akadémiai évek!
A két fuuma shuriken jelenlétének oka azonban nem marad elkendőzve, lehull a lepel a technikáról is, amit el kellene sajátítanom, s máris kissé elhűlök. Shuriken manipulációs technika... még a saját ágyam sem tudom manipulálni, hogy ne akarjon olyan gonosz mód kivetni magából, mint hogy elkapja a lábam a lepedővel, és röhögve végignézi, ahogy emiatt megcsókolom a padlót reggeli ima gyanánt.
A csend viszont hirtelen vág pofon. Mármint a beszéd hiánya. S ahogy feltűnik, a senseire pillantok, aki meg duplán is várakozón vissza rám. Vagyis olyan érzésem van, mintha mondanom kellene valamit, de annyira elméláztam a shurikeneken, hogy a mondandó második felét már nem hallottam, úgyis kezdett fárasztania halandzsa - komolyan, én mindig ilyen idiótákat fogok ki? Először Franksensei, most meg ez a creepydoll a lolita plázapicsa bábjával. Tuti személyiséghasadása van! Remélem, nem pszichopata hajlamú olyan mértékig, hogy végül elásson a hátsó kertben!
Jobb híján, s mivel az esetek 99%-ában bejön, tagadólag megrázom a fejem "válasz" gyanánt, majd nagyokat és lehetőleg édes-ártatlanul pislogok, bízva benne, hogy a folytatás vár rám, és nem valami szúrós megjegyzés, hogy baszottul nem figyeltem. Ehhe...

Hinata Kedd Május 14 2013, 18:19

A jutsu most elsöprő lett volna, hogy ha sikerrel jár. A chalra habár ki áramlott, de nem volt meg a kellő tapasztalat hozzá ilyen mértékű erő irányítására. A kisülés tehát megtörtén, de abban a pillanatban meg is szűnt. Még is ha valaki Kyrena kezéhez ért volna az adott pillanatban azonnal belehalt volna. Valamint menthetetlenül széné ég a fellépő erőhatás következtében. Ezen kívül a rövid idő alatt történt még valami. Volt némi vakító fény és olyan hang mikor egy villám csap le az égből.
- Egy nap, ha szorgalmas vagy hasonló erőd lehet. Én hiszek benne, hogy képes vagy ezt túlszárnyalni.
Fenekemre huppanok a tó partján Kyrena mellett és figyelem a lány arcát.
- Nos ha van kedved gyakorolj tovább, bár nem tudom menyi chakrád maradt még. Vagy mehetünk enni is akár a jövő tehát csak rajtad múlik.
Nagyot sóhajtottam egy Nyaaaaahhhr kíséretében és nyújtóztam egyet. Amit mondtam igaz volt, mert ha szava tartó a lány a jövőben tényleg szárnyalja mesterét.

Ajánlott tartalom