Kiképzőterepek

- Nem ismered még annyira látszik. Tudod ő más mint az átlag, nem azért amit őseitől örökölt. A lelke a jeleme az ami eltér az átlagtól. Számára a család, a barátok védelme még saját épségénél is sokkal fontosabb. Szerinted ha nem bízót volna benned és Gawában egyedül hagyott volna?
Elengedem a lányt és ha kell segítek neki felállni. Majd szemeibe nézek és jobb tenyerem arcán pihen.
- Lehet nem tudsz róla, de jó pár hónapja majdnem meghalt. Egy nyolc éves kislányt akart menteni. Számára elég indok volt annyi, hogy meg kedvelte a lányt. Kilenc ember ellen harcolt saját elmondása szerint miközben a lányt próbálta kimenteni. Azt, hogyan élte túl nem mondta el. Tehát biz a társaid, barátaid hitében. Hatalmas erő önmagában semmi, mit ér az egész ha nincsen egy társad egy barátod kivel kölcsönösen bíztok egymásban. Még ha nagy távolság választ is el titeket egymástól. Feltétel nélküli bizalom és szeretet a másaikkal szemben.
Meg fogom a lány kezét és elkezdem vezetni magam után. Ahogy reménykedem benne Rin is követni fog minket. Még nem is sejti, hogy hova viszem. Sőt azt sem tudja, hogy hova is viszem. Ez az egész rejtélyes és izgalmas.

( A rövid gyakorlás és tanulás véget ért egyenlőre ki osztom a ch-t + 8 Ch A jutsut még nem sajátítottad el. Még kell némi gyakorlás )

Hümmögtem egy kicsit és hátrébb léptem.
- Rendben jó látom érted a lényegét. Az alapokat érted, de ugye a gyakorlat az ami hiányzik. Megfelelő chakra kontroll az ami még hiányzik.
Mondtam és figyeltem a jutsu eredményességét. Valóban a megfelelő kontroll az ami hibádzik. Az alig pár nap alatt eljutott eddig bizonyítja az akarat erejét és szorgalmát. Már a határán van annak, hogy sikeresen végre hajtson egy az átlagnál nehezebb jutsut.
- Ügyes vagy jól össze foglaltad a dolog mikéntjét, de tudás és tudás közt is különbség van. Eddig túl görcsösen próbáltad, hunyd le a szemed és lazulj el. Érezd a tested minden porcikáját. Fordítsd lelki szemeid befelé és koncentrálj.
Meg fogtam a kezét és víz fölé helyeztem. Lassan újaimat ujjai közé fűztem majd elengedtem.
- Lassan, koncentrálj figyelj a légzésedre érezd az apró rezdüléseket. Majd hajtsd végre a jutsut, ne feled. Ne próbálkozz ha nem csináld, de soha ne próbáld.

Nap lassan kúszik az égen, s közben a falu ébredezni kezd. Korán van még de a távolból dolgukra siető emberek hangja hallatszik.


*Gonosz leszek, eddigi játékod alapján. Legalább egy A4 oldalnyi postot kérek. A tanulás és jutsu végre hajtásáról szóljon főként. Bármi más is szerepelhet benne természetesen. A végét hagyd nyitva a jutsu sikeressége kapcsán.

-JÚÚhééééé!
Kiáltok fel hangosan ujjongva. Mi több még ugrálok is egy helyben és tapsikolok. Pontosan mint egy kislány aki valami hihetetlenül jó dolgot kapott ép. Akkor most be kell váltanom majd azt is amit mondtam. Az ujjongás abba marad és még az ugrándozás is. Meg se várom meg fordulj magamhoz szorítalak.
- Örülök, hogy sikerült még hozzá hamarabb mint nekem. Jól hallod ám ügyesebb voltál nálam.
Elengedem a lányt és el viharzok. Mire meg fordul már újra ott állok táskával a hátamon. Ez is bizonyítja, hogy egy jounin milyen sebességre képes ha nagyon akarja. A táskából viszont látszik, nem most érkeztem. Talán még az előtt itt voltam, hogy ide értél így nyilvánvaló az is talán. Figyeltem újra a távolból minden mozdulatod.
- Akkor amint meg ígértem, vagy is mondtam. Indulunk még mai nap, vagy szeretnél pihenni és holnap reggel indulni?
Nekem aztán igazán mindegy most ebben te vagy a főnök.


** Jutsu tanulás alatti szép játék és post eredménye kép +6 ch valamint a jutsu elsajátítva**

- Akkor szedd a holmid vagy is ohh majdnem elfelejtettem. Az edzés itt és most a kezdetét veszi! Innentől kezdve számítjuk, de előtte....
A mester vagy is én előhúzok egy tekercset majd azt a földre helyezem és PUKK. Fehér füst a papíron pedig 5 segéd eszköz található. Egy pár lábsúly és egy pár alkalra rögzíthető súly. Valami más egy sokkal gonoszabb dolog zöld színben, egy mellény szerűség. Hasonló a lenti képen szereplőhöz.

http://a4.ec-images.myspacecdn.com/images02/65/14952870031b448b8f7269a055901bc8/l.jpg

- Na szóval, először ved fel a mellényt. Egyenlőre csak húsz kiloval nehezebb. Valami fontos, nem veheted le csak akkor ha én azt mondom.
Aztán a többit, természetesen láb és kar súlyt majd néha leveheted. Csak is akkor amikor én azt engedélyezem. Összesen negyven kiló plusz súly és a csomagod súlya amit cipelned kell.

A tekercset csak fogom és a legközelebbi szemetesbe hajítom, továbbiakban nem lesz szükség rá. Még várok türelemmel, hogy fel vedd a tárgyakat.
- Nah akkor induljunk, szeretnék mai nap minél messzebbre jutni a falutól.

*Következöt már ide kérem: KATT*

/Hoozuki Suigetsu/[b style="margin: 0px; padding: 0px; color: rgb(255, 255, 255); line-height: 12px; background-color: rgb(23, 23, 23); font-size: 1.2em;"]
[/b] 
Tévedtem, amikor azt hittem, hogy a nap hátralévő részét henyéléssel fogom tölteni. Ugyanis megjelent egy ismeretlen shinobi.  Furcsa figurának tűnt, már csak azért is, mert félmeztelenül bukkant fel ellőttem, itt az utca kelős közepén.
Ez a fura fickó nem kérdezte meg a nevem és azt sem árulta el őt, hogy hívják, egyszerűen kijelentette, hogy verést kapok, ha nem megyek a kiképzőterepekre.
Hogy őszinte legyek ez az új sensei nem volt szimpatikus nekem. Pláne amikor elmondta, hogy mit kell, mint kell csinálnom a kiképzőterepek felé vezető úton bemelegítés gyanánt.
Adott két kar és két lábsúlyt, mindegyik 5 kg-ot nyomott. Kocognom kellett és száz méter után csinálni 10 guggolást, ugyanennyi fekvőtámaszt.
Szoktam ilyen feladatokat csinálni, szóval nem okozott gondot, de valahogy mégsem volt túl sok kedvem hozzá, valószínűleg a tömeg miatt.
Viszont miután láttam, hogy ő is csinálja, ráadásul ő egylábas guggolást csinált és a fekvőtámaszt is kézen állásban végezte, szóval miután láttam már én is sokkal nagyobb kedvel és büszkén csináltam a dolgomat.
A z út persze elégé kimerített, de legalább megérkeztünk.

Mint mondtam megérkeztünk a kiképzőterepekhez, amint megálltunk sokkal jobban éreztem a fáradságot. Általában az edzés végén szoktam ilyen fáradságot érezni nem az elején.
Próbáltam összeszedni minden erőmet, közben a sensei, akit, mint kiderült Fuyursukénak hívnak, bele kezdett az edzés ismertetésébe.  Azt mondta egy új technikát fog megtanítani nekem, de majd csak holnap, ellőtte még a lobbanékonyságot és a sebességet akarta fejleszteni, mert ezek kellenek ahhoz a bizonyos technikához.
Miután ezt elmondta elővett egy dobókockát és azt mondta játszani fogunk. Ez a dobókocka nem egy hagyományos dobókocka volt, a számokat jelölő pöttyök helyett szimbólumok voltak rajta.
Kar, láb, fej, test, cipő és felkiáltójel, mindegyik másfajta feladatot jelölt. Harc, futóverseny, kérdezz-felelek, chakrakontrollos dolog, a felkiáltójelnél pedig utasítani lehet valamire a másikat.
Fuyursuke dobott elsőnek és a kocka a fejnél állt meg, tehát a kérdéses feladat jött.  A kérdése pedig így hangzott. „Mi az a shinobi és mi életének lényege?”
Sosem voltam az a filozofikus fickó, így nem is nagyon gondolkodtam el ezeken a dolgokon, a shinobik menő technikákkal harcolnak én megelégedtem ennyivel mikor ezt az utat választottam.
Persze tudtam, hogy ez a válasz rengeteg fekvőtámaszt érne szóval próbáltam egy kicsit elfogadhatóbb választ adni.
- Szerintem a shinobik tulajdonképpen katonák, most a háborúban is harcolnak ugye és, hogy mi az életük lényege hát, hogy megvédjék a számukra fontos személyeket… vagy az országukat, valami ilyesmi.
Belátom a válaszom nem volt valami kiemelkedő, de azért elkezdtem gondolkozni egy kérdésen, ha esetleg feltehetnék egyet.
De hiába semmi nem jutott az eszembe semmi olyan kérdés, amire egy tapasztalt shinobi ne tudná a választ, inkább arra akartam felhasználni ezt a kérdést, hogy jobban megismerjem a tanítómat.
- Nekem egy egyszer kérdésem lenne, miért választotta a shinobi pályát?

Végül elfogadta a válaszomat és válaszolt a kérdésemre, bár olyan volt mintha nem is válaszolt volna, azt mondta úgy sem tudom az igazat, szóval azt mond, amit akar és,
 Tulajdonképpen igaza volt.
Olyan kérdést kellett volna feltennem, amire én tudom a választ, de ő nem.
Nem volt semmilyen ötletem, de ez nem is volt fontos, mert ellőbb a sensei kérdésére kellett válaszolnom, igazándiból a kérdéseire, merthogy kettőt kérdezett.
Először azt kérdezte mi az öt nagy shinobi nemzet aztán pedig, hogy mi a két háborús tömb.
-          Hát gondolom az öt nagy shinobi nemzet a Tűz, Víz. Szél, a Föld és a Villám országa. A két háborús több pedig a tűz és a víz szövetsége, szerintem. Oké most én kérdezek. Mondjuk, melyik állat kiabálja folyton a saját nevét?
Inkább csak egyet kérdeztem, nem voltam benne biztos, hogy szabad-e kettőt és amúgy sem volt több ötletem. Ez a kérdésem is csak egy buta találós kérdés volt, amire lehet nem is emlékeztem jól. Elég kínos lenne, ha a saját kérdésemre nem tudnám a választ.
A sensei természetesen gondolkodás nélkül rávágta a helyes választ,
így tehát megint ő kérdezett. Ezúttal is sikerült elfogadható választ adnom,
így megint nekem kellett kérdeznem. Ismét nem volt semmi ötletem. Gondotam mivel amúgy se tudok tőle olyat kérdezni, amire ne tudna válaszolni, i
nkább valami információt szerzek tőle, aztán a következő körben megszorongatom.legalábbis megpróbálom.
-          Milyen technikát fogok holnap megtanulni? Tudtommal bármit lehet kérdezni.
Erre a kérdésre is válaszolt, aztán megint ő következett. Azt kérdezte kik tartoznak a víz szövetségébe, de erre sajnos nem tudtam a választ.
Tudom szégyen, de nem informáltam magam elégé a mostani háborús helyzetről.
Elhatároztam, hogy bepótolom, de már késő volt, vesztettem, szóval jöhetett a büntetés. A kérdések alatt volt egy kis időm pihenni, de ennyi közel sem volt elég a büntetés végrehajtásához. Többször is megálltam a feladatok végrehajtása közben, csak egy-két másodpercig, de ezek nélkül a kis szünetek nélkül nem tudtam volna végrehajtani a büntetést.
De megcsináltam, úgy hogy folytatódhatott a „játék”. Most én dobtam a dobókockával, ami a cipőnél állt, meg ami futóversenyt jelentet.
Ennek persze nagyon „örültem” a sok guggolás után még futhattam is.
Ugyanazt a távot kellett lefutni, mint a büntetésnél, most persze nem kellett guggolásokat és fekvőtámaszokat csinálni, most a sebesség volt a lényeg, mint a futóversenyeken általában.
A kérdéseknél lehet, hogy volt egy kis esélyem a győzelemre, d
e itt semmi nem volt. A sensei akkor is sokkal gyorsabb lett volna, ha teljesen kipihent vagyok és nincsenek rajtam a súlyok, de így csúfos vereséget szenvedtem.
Olyannyira, hogy félúton még találkoztunk is.
Nem volt más választásom megint meg kellett csinálnom a büntetést, ez alkalom még nehezebben ment, mint eddig. A fekvőtámasz és a futás még csak-csak sikerült,
 De guggolás, hát az rémes volt.
Nagyjából minden ismétlés után meg kellett állnom, mert úgy égetett a combom, mint még soha.
Elhatároztam, hogy a következőt mindenképpen megnyerem,
Mert nem akartam még egyszer végig csinálni ezt az átkozott büntetést.
A sensei gurított és balszerencsémre megint a cipőnél állt meg a dobókocka. Megint futóverseny megint ugyanaz a táv, most még fáradtabb voltam, de még eltökéltebb is.
Ez meg is látszott a teljesítményemen, ez alkalommal tényleg mindent beleadtam és sokkal gyorsabban futottam, mint az ellőbb, sőt meg merem kockáztatni, hogy még sosem futottam olyan gyorsan, mint akkor, de ez sem volt elég, bár nem olyan csúfosan, de ismét vereséget szenvedtem.
A büntetés, persze most is szörnyű volt, de már nem fájt mindenem annyira, mint az előző alkalmakkor. Nem tudom, hogy azért-e mert erősödtem vagy,
Csak azért mert megszoktam a fájdalmat, de tény, hogy egy kicsivel könnyebb dolgom volt.
Megint én voltam a soros a kockavetésben és most a testnél állt meg a kocka, ez pedig azt jelentette, hogy egy chakrakontrollos feladatot kellett végrehajtanom.
Mondtam neki, hogy elég gyenge vagyok ezen a téren, szóval egy viszonylag egyszerű feladatot adott.
Legalábbis szerinte az. A feladat fára mászás volt kéz használata nélkül, összesen tíz próbálkozásom volt utána a sensei jön, és ha neki sikerül én vesztek és tudtam, hogy neki sikerül.
Mielőtt hozzá kezdtem, a sensei elmagyarázta mit kell tennem.
A talpamba kell koncentrálnom a chakrát, de az se jó, ha túl sok vagy túl kevés az a chakra a talpamba.
Nem vesztegettem az időt rögtön neki is láttam a feladatnak.
 Megpróbáltam a talpamba koncentrálni a chakrát és megpróbáltam felszaladni a fára, de csak néhány lépést tudtam tenni, aztán leestem.
A következő négy próbálkozásom is hasonlóan sikerült.
 A következő alkalommal pont az ellenkezője történt, túl sok chakrát koncentráltam a talpamba, ettől berepedt fa, de megmászni nem tudtam.
Ezután megint túl kevéssel próbálkoztam aztán megint túl sokkal.
Az utolsó két alkalommal már majdnem sikerült megmásznom a fát már csak lépések hiányoztak,
De végül ezt a feladatott is elbuktam.
A sensei-nek természetesen elsőre sikerült. A büntetést már meg sem említem rémes volt, mint mindig.
A következő a kar volt tehát ökölharc következett. Természetesen ninjutsu és fegyverek nélkül.
Addigra már olyan fáradt voltam, örültem, ha fel tudtam emelni a karomat, nemhogy még harcoljak is, de nem volt más választásom. A küzdelem nem tartott sokáig először támadni próbáltam, de nem voltam tapasztalt az ökölharcban, szóval minden támadásom hárítva lett.
Ezek után nem volt több lehetőségem támadni a sensei folyamatosan támadott engem. úgy hogy én csak védekeztem több-kevesebb sikerrel.
 Ez persze nem tartott sokáig, néhány ütés be talált és én a földre kerültem.
Szóval megint a büntetés következett. Ekkora már teljesen hozzászoktam a fekvőtámaszokhoz és a guggolásokhoz. így nem okozott gondot a végrehajtásuk.
A felkiáltójel volt a következő, vagyis meg kellett tenni valamit, amit a másik kér.
Én kérhetem először, itt volt a remek alkalom a bosszúra,
De nem éltem vele, csak egy kis vizet kértem ugyanis nagyon szomjas voltam.
Ő azt akartam, hogy fussam le azt a távot, amit eddig is tízszer, ez nem okozott gondot számomra, sőt sokkal jobb volt, mint a másik lehetőség.
A legközelebbi gurításnál megint a cipő jött ki, megint futnom kellett és persze megint veszítettem,
és úgy elfáradtam ,hogy mozdulni se bírtam…..

/Elnézést a késésért/

Láthatóan a sensei nem volt megelégedve a teljesítményemmel, nem is csoda, minden tekintettben kudarcot vallottam.  De volt még egy esélyem, hogy javítsak mai teljesítményemen és, hogy javítsak az önbecsülésemen is. Ugyanis a sensei úgy döntött várunk még egy napot a tanulással és inkább a dobókockás játékot folytatjuk tovább.
Ahhoz, hogy ez sikerüljön ki kellett pihennem magam, csakhogy ott volt még az vacsora is, amit nekem kellett fizetnem. Ez megint csak problémát okozott, mivel nem voltam nálam túl sok pénz, talán pont csak egy szerény vacsorára való összeg. De nem volt mit tenni vesztettem, úgy gondoltam, hogy én majd nem eszek semmit és remélem, hogy a mester sem túl éhes.
De aztán csoda történt. Találtam a földön egy kevés pénzt. Tulajdonképpen nem is olyan keveset, egész pontosan 5000 ryo-t. Normális estben megkerestem volna a tulajdonosát, de most épp jókor jött ez a kis zsebpénz. Úgyhogy hiába nem volt szép dolog eltettem a pénzt.
Nem sokkal később bementünk egy étterembe ahol a sensei rögtön rendelt is magának három adag rizst és ugyanennyi csirkét
Nagyon hálás voltam a gondviselésnek, amiért megtaláltam azt a pénzt, mert az én pénztárcám nem bírt volna el a harcosok menüjével.
Volt elég pénzem, hogy degeszre tömjem magam, de inkább csak egy adag rizst és egy adag csirkét kértem, mert minél hamarabb végezni akartam a vacsorával, hogy mehessek aludni.
Éppen ezért nem szóltam semmit csak bekanalaztam a vacsorát elköszöntem és leléptem.
Másnap rettenetes izomlázam volt mozdulni nem volt kedvem, de nem volt választásom-kimentem a kiképzőterepre és felkészültem a legrosszabbra.

/Bocsánat eléggé figyelmetlen voltam, de azért köszönöm a jutalmakat./