Kiképzőterepek

-Kagerou fiam.-szólt a mester miközben összekulcsolta kezeit.
-Lehet, hogy elsőre túl sokat vártam el tőled, de én mégis bízom benne, hogy az akadályt sikerrel veszed.
Mestered felsegített a földről, majd leült eléd és mutatta, hogy te is tégy így, de nyugodtan maradhatsz állva is. Törökülésbe helyezkedve elmesélte neked, hogy az edzésnek mi is a lényege.
-Kagerou, az első feladatot ha nem is vetted észre, de meggyorsította ütéseid sebességét. A most feladott lecke pedig ütéseid erejét fogja megnövelni. Amennyiben ezt a két feladatot végig csináltad jöhet a harmadik amiben már a jutsut próbálod véghez vinni. Ám emlékezz, hogy az első edzés utáni fájdalom könnyen megismétlődhet a jutsu nem túl sikeres használata után. Csak abban bízom, hogy magadtól is ráérzel, mert igazából nem túl sokat tudnék neked segíteni ezen a téren.
Ezek után felállt, majd leporolta nadrágját. Rád nézett elmosolyodott kinyújtotta öklét és csak arra várt, hogy bele üss ezzel jelezve, hogy nem fogod feladni egy könnyen.

Kagerou nem volt elkeseredve attól, hogy nen bírta az edzést elsőre. Volt ő már rosszabb és néha jobb helyzetben is, így amikor a sensei megvigasztalta őt, pontosabban elmagyarázta neki, hogy pontosan mit is is csinál, miért csinálja és mi a valódi értelme, na meg teljesen erőt öntött, sőt egyre jobban lelkesítette őt, akkor végre Kagerou is mosolygott. Arcán széles és boldog mosollyal ütötte össze az öklét a sensei-el, ahogyan majdnem dalra is fakadt.


Vette újra elő egy régebbi versét, pontosabban mondta el újra, mely valójában számára sokkal több volt. Ez amolyan életút volt, olyan út, melyet magának szánt és megpróbálta megtartani is. Mondhatjuk, hogy ez volt az ő életének eddig mesterműve, az életútja egy olyan vers melyet akármikor más is vállalhatott boldogan és merészen, mert követendő példa volt.
- Álljunk neki sensei! - fordult meg, ahogyan egyből két kézre pattant, és nekiállt, sokkal gyorsabban, lelkesebben, sőt immáron nem úgy mind az előbb, hanem ugyanúgy ahogyan ő szokta. Verselve, mi is volt az a vers? Az melyet az előbb elkezdett.


Állt meg kissé, fújt egyet kettőt, ahogyan egy kézen egyensúlyozott, de továbbra is mosolygott, mintha a nyers erőt adott volna neki. Szinte újfent ugyanolyan maradandó lelkesedéssel folytatta, abban a tudatban, hogy 20al készen van.


Kagerou szemébe egy apró izzadság csordult, ahogyan kitörölte onnan, de megingott, de mégsem esett el. Valahogyan ficeregve újra megtalálta az egyensúlyát, 37-től újra folytatta.


Nem állt, folytatta, ahogyan hangja egyre halkabb volt. 70-nél tartott már, de az izmai jól láthatólag már teljesen merevek voltak, majdnemhogy görcsöltek. Valószínűleg minden egyes újabb mozdulat már hatalmas fájdalommal járt, De Kagerou nem hagyta abba a verset összeszorított fogakkal folytatta, szakadatlan llelkesedésselés elszántsággal.


Közzel volt, de nem elégé. A keze immáron a kinyomásnál megremegett és megállt. Erőlködött, ahogyan egyben helyben volt a levegőben, a könyöke félig behajlítva, de nem akarta feladni, minden erejét összeszedve határozta el magát, hogy kinyomja az utolsót. ~Sikerülni fog, múszály! Hogyan lejetek a klánom legerősebbje, hogyan nézhetnék újra Méh-sama szemébe, ha nem tudok egy ilyen egyszerű dolgot sem megcsinálni! Muszály, múszály, muszály!!!!~ de hogy sikerrel jár? Az hamarosan úgyis kiderül.

Kagerou hatalmas erőt vett magán ahogy az utolsókat fújta, de nagy lelkesedésének és akaraterejének hála, mind a 100-at kinyomta. Kifeküdt a földön és örült sikerének, mestere figyelte ahogy pihen egy kissé a megerőltető edzés után. Kagerou karja sajgott és csaknem leszakadtnak érezte, de az öröm eléggé felvidította, hogy felálljon és induljon hazafele. Hisz már ki is lett osztva a feladat, mi szerint menjen haza pihenjen holnapig, majd jöjjön vissza és készüljön fel a legjavára, ami még csak most jön, mert most fogja a jutsut megpróbálni. A mester elmondta, hogy ha meleg vízben Kagerou áztatja magát egy kicsit jobban fogja érezni a karját.

Másnap

Kagerou felkelt, majd elindult mesteréhez. Mestere a feladatot már megmondta, hogy Kagerounak a jutsu kivitelezése lesz a célja. Mikor elismételte magát, hogy mit is csináljon felnézett az égre és látta, hogy a hó vágta homlokon.
-Kagerou, most jól figyelj...a chakrád gyűjtsd össze a kezedben, majd próbáld meg minél nagyobb sebességgel kivitelezni a technikát. Csak üss és meglátjuk mi fog kisülni belőle.
-Ne lohadjon le a kedved ha nem sikerül elsőre, nem szokott ez olyan könnyen menni.
Kagerou megpróbálod a jutsut és egy ütés ideje alatt 2-őt fogsz ütni ami elsőre jó teljesítmény lesz.

Újabb nap, újabb lehetőségek tárháza, bár ez erre a napra nemigazán volt helyes kifejtés. Kagerou reggel úgy ébredt, mind aki a halálán van. A kezei fájtak, sajogtak az izomláz teljes kihatással közölte, hogy mi a nagy helyzet. Így pedig nagyon nehéz nap elé nézett a genin. Bár ezért nem kell annyira lebecsülni őt. Egyszerűen ez az edzésfajta nem az ő stílusa volt, ennyire nem szerette lestrapálni magát, mert egészen idáig nem látta értelmét, de az elmúlt napoknak hála kezdte megérteni, hogy mit is jelet ez az egész. A fájdalom alatt érezte, hogy a kezei erősebbek lettek, és a kezdeti elviselhetetlennek hitt fájdalom is alábbhagyott, ahogyan a teste hozzászokott.
De hiába volt a meleg fürdő, este és reggel is, lényegében semmi hatása, talán csak pillanatnyi volt, nagyon sokat vett belőle észre Kagerou. De mindezek ellenére, semmit sem változott. Felébredt reggeli, sőt a reggeli fájdalmas testedzést is elvégezte, ahogyan felöltözve, rohant a kiképzőterepre, ismét, édesanyja legnagyobb megdöbbenésére.

És a nap nem is alakulhatott volna jobban. Lényegében a megeredő hó jelezte, hogy a nyárnak vége, miközben a technika elsajátítása is a végéhez közeledett. Kagerou valamilyen érthetetlen dolog miatt, teljesen csendben hallgatta végig a sensei-t, ahogyan felpattant a földről, ahol addig ült, majd kezeit összecsapva rámosolygott a jouninra.
- Nyugalom sensei, voltam semmi és senki, egy nulla, élő hulla! Nincstelen rongy, mindenkin taposó kolonc...- nevetett, ahogyan a jounin jól tudta mire gondolt, a a klánjára és az ott betöltött helyére, ahogyan Kagerou erőt vett és megfeszítette a kezét.

Megpróbálta és csakugyan volt eredménye a gyakorlásnak. Még ő sem látta tisztán, de érezte, tudta, hogy kétszer ütött gyengéden a sensei kezébe, még ha az ő szeme csak egyet is látott. Kicsit nagyobb hévre váltva, na meg talán elégedetten nem állt le, hanem folytatta, megpróbálta teljesen kihasználni a technikát és megnézni mennyit is tud.


//Újfent rád bízom, hogy mennyire ment a technika! //

Rímeid meghallgattattak mikor kivitelezni próbáltad a jutsut. Lassan, de biztosan egyre jobb és nehezebb volt a technika használata. Mestered büszkeséggel arcán figyelte, hogy használod kezét bokszzsáknak. A kimerítő edzések meghozták gyümölcsük amit te le is szedtél a fáról. Úgy felbuzdítottad magad a rímeid által, hogy új erőre kaptál és beleadtál mindent az utolsóként bizonyult ütésbe. A siker érzeted, hogy nagyon jól haladsz feltüzelt és kellő energiát adott, hogy sikerüljön a jutsu. Meglódítottad kezed, majd 1,2...3 csattant le a három ütés ami azt jelentette, hogy sikeresen elsajátítottad a jutsut. Mestered fejedre tette kezét megsimogatta a fejtetőd és közben vigyorgott mint a vadalma.

//Felírhatod a jutsut az adatlapodra(Sorozás // Hajaifuri no jutsu) és a jutalmad +18 ch szint//

Kagerou homlokán egy enyhe izzadság csepp gördült végig, ahogyan az utolsó ütés után nagyon is érezte a csuklójában és a kezében a fájdalmat, de ez semmi volt ahhoz, ahhoz az örömhöz, melyet legbelül érzett. El sem hitte, hogy sikerrel járt, hogy a hosszú és fárasztóedzésnek meglett a haszna. Erősebbnek érezte magát, de nem csak a technika miatt. Az edzés a szervezetére is kihatott és ha így folytatja majd, akkor sokkal jobbá is válhat.
Ahogyan a sensei a fejére rakta a kezét, Kagerou örömtől ittasan szinte egy pillanatra összekuporodott, ahogyan a kezeit ökölbe szorított maga ellöt, ahogyan kissé remegett, majd ahogyan a vulkán tör ki a férfi kezét is magával rántva felugrott a levegőbe, a kezeit kinyújtva, mind egy szitakötő, mely éppen akkor kapott szárnyra.


Boldog volt, ahogyan a verselés közben ide oda ugrált, néha úgy vesztett, hogy mindjárt dalolni fog, néha, pont amikor felpattant a gyakorlóbábú tetejére és onnan kiabálta szerte a versét, ahogyan egyszerűen olyan hangos volt, hogy még az iskola ablaka is kinyílt és egy kréta repült ki rajta, ahogyan fejbe találva a genint az leszaltózott az oszlopról, de ott is befejezte a versét és csak mosolygott.
- Na sensei mi a mai menü, tartogat még valamit nekem? -kérdezte immáron normális hangvételben. Ahogyan a földön feküdt továbbra is.

Mesterednek tett kérdésed, felnyitotta szemét.
-Most, hogy mondod, van itt még egy dolog. Vett elő egy wakizashit, majd feléd tartotta.
-Jól figyelj, próbáld meg leszűrni mi is történik.
Ekkor a fegyver körül chakra jelent meg, majd körbeöntötte a kard körvonalát felvéve az alakját. Odasétált a közeli fához, majd húzott előtte egy vonalat. Ekkor a fa félig át lett metszve és a kardban megszűnt a chakra.
-Nagyából ennyi lenne. Ez egy Hien technika valószínűleg halhattad már, sokan rebesgetik hatékonyságát. A chakrát belevezeted a chakra érzékeny fegyverbe, amik amúgy ritkának számítanak, ami aztán reagál a chakrára és megerősíti a fegyvert, tömören ennyi. Viszont az elsődleges, hogy az elemed derítsük ki, anélkül nem fog sikerülni.
Ekkor kezét összecsapva kámforrá vált, majd 5 perccel később újra megjelent.
-Bocsi a késésért.-mondta, majd feléd nyújtott egy papírt.
-Ezzel fogjuk ellenőrizni az elemed.-azután elmagyarázta mi is fog történni ha tűz, víz, szél, villám, vagy esetleg föld elemű a chakrád.
Miután végbement a történet egyértelműen kimondható volt, hogy a te elemed a SZÉL. (Ezt jelezd az adatlapodon) És nagy szerencsédre mestered is eme elemet birtokolta így megoszthatta veled fegyverét amennyiben képes leszel bánni azzal.

//Néhány észrevétel közlök veled mind Karin! Hien: Kaizou no Iki (Formázás útja) sima chakrát és nem elemi chakrát ötvöz a kardban, mely sima, és nem chakrérzékeny! A chakraérzékeny kardok egyből reagálnak a beléjük vezetett chakrára, míg jelen esetben a használónak kell megtanulni a kardba vezetni a chakrát és azt manipulálni! Hien: Godai no Iki (Természet útja) által lehet megtanulni az elmei chakra manipulációját a kardban! //

Kagerou a technika hallatán leült a földre, ahogyan a kezeit összevonta a mellkasa ellőt és kissé érdekes arckifejezést vágva figyelte, hogy mit is csinál a mesterre, ahogyan a fa egyszerűen kettélett vágva, a genin arca boldoggá és meglepö9dötté, de leginkább csodálat és a vágy, a technika iránt, kettős élvezetévé változott. Miközben a mesterre magyarázta neki a technika lényegét, addig ő szinte felpattant a a földről, de semmit sem mondott, csak azután, hogy a mester közölte vele, hogy meg kell ismerni az elemét.
- Hogy mimet? -kérdezte tőle kíváncsian, de az helyett, hogy választ kapott volna, őt perc várakozás után a kezében lévő fecni hatása alatt megtudta, hogy mi is az elsődleges eleme – Szél? -kérdezte tőled, ahogyan a mesterre bólintót. - Áhh...- kiáltotta el magát- … miért nem raiton! Hogyan legyek így olyan, mind a mesterem, ha nem vagyok képes a villámok urává változni! -panaszkodott, még ha közben azt sem tudta, hogy mit is jelentenek ezek a szavak valójában. - De mondja sensei, mi ez az egész elemekről és a hien-ről... magyarázza el, mert egy kukkott sem értettem belőle!

/Bocsi a késésért, zűrös a suli szünet előtti hét/
//Kösszi a kijavítást Karin, és elnézést a tudatlanságomért, legközelebb előre kérdezek//

Mestered felsóhajtott bal kezét csípőre tette jobb kezével pedig a tarkóját simogatta.
-Na tehát...a Hien egy olyan Taiujutsu technika min belül különböző újabb technikákat tartanak számon. A Hien főleg a fegyverekbe áramoltató chakrával foglalkozik, sima azaz alap formájú chakrával és más technikákban, melyek elsajátítása nehezebb, elemi chakrával. Ezen technika melyet most tárultattam szemed világa elé, sima chakrát igényel. Az elemed a chakrád elemi hovatartozásától függ, egyes jouninoknak két vagy akár három elemük is van, amiket nem kis munkával sajátítottak el. Egy két helyen gén kísérletezés során fejlesztettek katonákat kik mind a négy elemet birtokolták, de ezt részletesebben akkor, ha már érettebb lettél. A lényeg, hogy az elemed a kardban különbözőképp mutatkozik meg, a villám azaz raiton elektromossággal tölti meg a kardot, röviden sokkol. A szél mi a te elsődleges elemednek bizonyul jóval élesebbé teszi a kardot és gyorsítja a használhatóságát. A mostani technika szerint sima chakrát fogsz használni, de van technika melyben elemit és így legalább tágabb lett a rád bízható technikák száma, ugyanis a szél elemi jutsuk tárháza hatalmas.
A hosszas magyarázás után mestered átadja fegyverét(ha sajátod használnád akkor elő veszed azt) ha szükséges, majd pedig azzal a feladattal bíz meg, hogy vezesd a chakrád a fegyverbe és próbáld meg azt fenntartani 10 percen keresztül. (a 9-ik percben felbomlik a chakrád és kezdheted elölről) Amennyiben nem sikerül addig kell próbálnod amíg nem lesz tökéletes.
-Ez az első lépés. Sok szerencsét.-ezt követően ott hagyott a lassan szállingózó hóban és fél óra múlva tér majd vissza.

Kagerou bólogatott, helyeslet, bár nem szólt, de elégé olyan arcot vágott, mind aki teljesen tisztában van azzal, hogy a mesterre mit is mond neki. Lassan pedig, ahogyan az befejezte a genin palánta is felugrott a földről, teljesen bevolt zsongva, hiszen okosabb lett néhány dologban, miközben előrántotta a derekán lévő egyik tantot, melyet megpörgetett a kezében.


Állt fel, ahogyan lassan maga elé tartotta a kis kardját, ahogyan lassan megalkotta magában a chakrát, lassan a kézfejébe irányította, ahogyan lassan a kis kardba is próbálta fókuszálni, e hát elsőre hihetetlenül rosszul. Nem tudta egy tárgyba pontosan belevezetni, ahogyan az össze vissza áramlott ki, csak nem éppen oda, ahova kelet volna.
Egy pillanatra felkapta a vizet, ahogyan vette gy mély levegőt és a másik kezével megragadta a kardot tartó keze csuklóját.
~Nyugi, nyugi, ez olyan mind a kötél, bele csak vezetni és a szabad lesz út is... látni fogom a célt is!~ gondolt vissza arra az edzésre, mikor megtanult kiszabadulni a csomókból és egyéb nyalánkságokból. Akkor a kötélbe kelet vezetnie a chakrát és ott irányítatlan ez szintén ahhoz hasonló volt. A kardba vezetni a chakrát és ott fenntartani. ~Na álljunk neki, mert egész nap féllábon nem fogok állni!~
Újra nekiállt, ahogyan immáron jobban képes volt fókuszálni a chakrát, pontosabban a kardba vezetni, ahogyan elég apró mennyiség melyet felhasznált, nem sokra volt elég. Éppen ezért váltott taktikát, ahogyan kissé több chakrát emésztett fel, de nagyobb menyiséget könnyebb irányítani ekkora felszínen. Az idő múlásával pedig rákezdett ismét.



Hirtelenjében a techniak irányíthatatlanná vált, nem volt képes fenntartani az irányítást, ahogyan egy pillanatra kitörő, majd szertefoszlott chakra, kissé elvette a kedvét a geninek.

- … együnk! - mondta!

Mikor a hatalmas buzgóságot elkeseredés töltötte el mestered éppen otthonában kutatott valami után. Feladtad egy időre a próbálkozást és a magaddal hozott elemózsiának láttad el a baját. Mikor már az utolsó falatok csúsztak le a torkodon, a mestered visszatért a kezében egy nem kivehető tárgyal. Feléd fordult és félrehúzta szája szélét.
-Na de fiam nem hiába adtam neked fél órát. Úgy gondoltam nem fog mérhetetlen sikert aratni a feladat, de reméltem, hogy megpróbálkozol vele.
Mivel mestered csak most tért vissza nem tudta, hogy te már megpróbáltad a technikát.
-Reméltem, hogy ez majd lelkesít, de ha te így akkor én is. Ezt, amit nem mutatok meg neked, megkapod amint sikerült befejezned a jutsu első részét, hisz utána már csak második rész van és akkor ennek jó hasznát veszed. Alakja elgondolkodtató, színe nyugtató, felhasználhatósága határtalan, hisz csak a fantázia szab neki határt. Tiéd lehet amint végeztél a technikával, de mivel meg se próbáltad ezért már csak holnap fojtatom oktatásod.
A mondat befejeztével eltűnik mint a kámfor nem törődve azzal mit mondasz. Mára befejezte veled az edzést és holnapra vár a megszokott időben.

//Takashi! Bocsi a késésért, elfeledkeztem rólad! Legközelebb ha szólsz és ez héten belül nem írok, nyugodtan szólj rám! //

A fiú kicsit meglepődött a válaszodon, arra számított, hogy esetleg makacs leszel, vagy éppen úgy reagálsz, ahogyan egy normális közeledés közben az emberek szoktak, de látszott az arcán, hogy bizony meglepetés váratlan volt a számára, nem is kicsit. Arra nem számított, hogy a válaszod ilyen rideg és kimért lesz, ahogyan az ezt követő kérdéseden is meglepődött. A szemi kissé csillogtak, ahogyan arca, pontosabban a szemei szomúrak voltak, ezt tökéletesen kitudtad venni.
- Már mondtam, hogy ismerkedni szerettem volna. Tudod, nincs sok barátom a falúban, ezért gondoltam arra, hogy esetleg egy olyan kívülálló mind te, sokkalta megértőbb lesz velem...- sóhajtott fel, ahogyan elmosolyodott-... de ez van! -nevetett- Az emberek nem szeretik az olyan társaikat, akik valamiben kitűnnek, legyen az tehetség vagy kinézett. Neked szerencséd van, itt születtél itt nöttél fel, így elfogadnak a társaid és büszkék a sikereidre, de az enyéimre irigyek inkább!- nézett félre egy pillanatra - De az ajánlatom még mindig áll! Ha akarod segítek, hogy gyorsabb legyél. -ajánlotta fel újra a lehetőséget.

Kagerou vígan falatozott. Úgy érezte, hogy elsőre nem is ment rosszul, majdnem elérte az az idő korlátot, melyet a sensei-e akart. Nem sok kelet, de a sikeretlenség nem vette kedvét, egyszerűen a pocija mondta azt, hogy pihenj és egyél, és amúgy a morgó poci nem éppen egészséges,m sőt zavaró, főleg a fókuszra, mely testet és lelket, de minél jobban figyelmet követel meg.
Ahogyan a sensei, mondhatni lehordta őt, majd felcsigázta, majd pedig otthagyta, nos az olyan gyorsan és váratlanul történt, hogy szinte csak ott ült a földön, teli szájjal, ahogyan meglepett tekintettel nézte őt, majd amikor mondani akart valamit, nem jött ki hang a száján. Egyszerűen nem tudott mondani semmit, csak motyogott magában, de nem amiatt mert meglepetést volna annyira, hogy szóhoz sem tudott jutni, hanem mert tele volt a szája és hiába kezdte el gyorsabban rágni, sőt félig rágta csak meg, majd szó szerint letuszkolta valahogy a torkán és már ugrott is a nagy semmi felé. A sensei eltűnt előle, ahogyan Kagerou lehajtotta a fejét egy pillanatra, majd a félig megevett ételt a hangyáknak hagyva felvette a földről a kis tanto-t és újra belekezdett.

Összegyűjtötte a chakráját, ahogyan a kézfején át a kardba fókuszálta, egyszerűen beleáramoltatta, ahogyan most már nem akarta pazarolni azt. Óvatosan megpróbálta eloszlatni benne, hogy mindenhova ugyanaz a mennyiség jusson és hát ez nemvolt éppen könnyű dolog. Áramoltatni, irányítani és fenntartani, ez sok tekintettben meghaladta egy egyszerű genin tudását, ahogyan két óra edzés után sem volt teljesen képes arra amit akart. Nem tudta ezen két dolgot egyensúlyba hozni. Vagy a kibocsátott chakra mennyisége volt túl nagy és így kárba veszett a legjava, vagy túl kicsi és nem hatotta át az egész fegyvert a kellő módon. Nehéz dolga volt ahogyan a sötétben egyedül maradt kint. Elhatározta, hogy nem adja fel addig, míg nem sikerül neki.
Fáradt volt, éhes, sőt fázott kissé, ahogyan a havazás elállt és kellemes meleg éjszaka volt, vagyis annyira, hogy az ember ne fagyon halálra. Kagerou ledöglött egy fa alá, ahogyan hold fáradt volt, álmos és kissé nyűgös is. Pont olyankor, mikor nem jut eszébe egy verssor, egy rím, pedig annyira vágyik rá. Lassan előhúzta a kis noteszét és kis tollát, ahogyan a sötétben, pontosabban volt elég fény, a telihold fénye, elég fényt adott ahhoz, hogy a genin írni tudjon.


- Ez az! – ugrott fel, ahogyan arca mosolygós volt. Örömteli és újra telve erővel. - Ez vers a végső, a tökéletesség, ezzel leszek sztár és híres, hisz erőt önt belém, hogy megint egyet lépjek... YEA! -kiáltotta el magát, ahogyan szinte odarohant a kardhoz és újra megpróbálta, sikertelenül, de nem adta fel. A nap már újra fordult, felkelő ágban volt, ahogyan a genin a földön feküdve aludt, de a kezében még mindig ott volt a kard, ott szorongatta, ahogyan csak mosolygott.

Az ifjú titán hatalmas lelkesedése az istenek ereje felé emelte kitartásának erejét. A sok próbálkozás nem volt sikeres egy darabig, de mindegyik újabb módja volt csak, hogy hogyan ne csinálja a jutsut. Az ifjú nem adta fel, mert tudta, hogy a sok munka igenis kifizetődő. Miután egyre jobb és jobb volt a technika kivitelezése egyre inkább fogyott Kagerou chakrakészlete. Annyira kimerült, hogy kifeküdt a hóban és az álom nyomta el nyomban. Másnap reggel mikor a nap kelt ő akkorra ébredezni kezdett. Már igencsak jó időben volt és beérte a megbeszélt találkozó időpontját. Mestere meg is jelent és látta, hogy a tanítványa testét lelkét nem kímélve itt gyakorolt egész éjjel. A mérhetetlen büszkeséget amit a mester érzett nem lehetett szavakba önteni. Két keze zsebre téve és arcán mosoly. Leguggolt melléd és bal kezét zsebéből kivéve megveregette gyengén a hátad.
-Na fiam te nem vagy kispályás amint látom. És sikerült előrébb jutnod?-a mondat közben felállt.
-Ne feledd amint sikerül végbe vinni megkapod tőlem azt ami mesterről tanítványra száll már mérhetetlen idők óta. Ha netán neked is lesz egyszer tanítványod tovább adhatod neki. Hisz ez mindenhol jó időtöltést garantál és csatákban is kellő erővel ruházhat fel, hogy tudd...nincs lehetetlen.

Kagerou-nak szép álma volt, nagyon szép. Egy virágokkal teli réten szaladgálhatott, ahogyan a virágok lassan táncoltak körülötte, miközben egy hatalmas színpadra lelt, ahol örömére adhatta elő az összes költeményét, ahogyan hallotta a virágok nevetését és tapsviharát, ahogyan az összes barátja és a klántag előlépett és válátt veregetve dicsérték és éltették őt. Majd váratlanul a sensei arca bámult a képébe, ahogyan elmosolyodott, de a sensei megszólalt, egy kérdést rakott fel, ahogyan Kagerou rádöbbent, hogy már nem álmodik.
- Persze, hogy sikerült sensei! – kiabálta mosolyogva ahogyan felpattan a földről és átmozgatta az izmait. - Egész éjjel kint voltam és gyakoroltam! Nem fogom hagyni, hogy egy ilyen technika túljárjon rajtam! -nevetett, ahogyan előhúzta a derekára kötött tanto-t, miközben megpörgette azt a kezében és maga elé rántva, megmutatta, mennyit is fejlődött.

Megalkotta lassan magában a chakrát, ahogyan teljesen nyugodt volt és csakis a céljára koncentrált. Nem sietett el semmit, bár azért nemvoltcsiga lassú sem, volt ebben gyakorolta, ahogyan lassan a kézfejébe és onnan a kardba koncentrálta a sima chakrát, ahogyan ahogyan az elmúlt este begyakolra, szinte a kellő mennyiséget használta csak fel, ahogyan egyszerűen végigjáratta a chakrát a kardban, hogy annak minden részét átjárja. Nem kevesett, hogy a chakra kardra ható hatása gyenge legyen és nem is sokat, hogy a tanto-ba áramoltatott chakra mennyiségének kisebb része kárba vesszen.

-Nagyon szép.-felelte mestered.
-Most pedig meg kell tanulnod, hogy csatában is koncentrálni kell.-vette elő saját kardját.
A következő pillanatban már csak azt érezted, ahogy gyengén tarkón vágott csak azért, hogy kizökkentsen a koncentrációból. A kardba áramoltatott chakra kissé megingott, majd lassan de biztosan sikerült vissza állítanod a megfelelő értékre.
-Érted ugye.-csapott le rád kardjával amit te persze ki védtél. Majd egy kis kardozás vette kezdetét, miközben te arra is ügyeltél, hogy a jutsut kivitelezve tartsd.

A tockos amit kapott elég volt ahhoz, hogy az eddig annyira gyakorolt technika semmivé váljon. Kagerou mérges arckifejezést vágva nézett hátra, mely igazából két részből fakadt. Az egyik a koncentrációt megzavaró orvtámadás, mely hátulról érte, míg a második a rajta esett sérelem, hogy meg tudták ütni. De nem volt valami sok ideje, ara, hogy visszaszóljon.
Ahogyan a chakra, mely a kardba volt vezetve kissé megingott, Kagerou azonnal megpróbált reagálni és a kibocsájtás mértékét vissza állítani a megfelelő szintre, de ez csak a kezdett volt. Abban a pillanatban a felülről érkező csapás védésére is kelet koncentrálnia, ahogyan a chakra szintén megbomlott és oda lett a tökéletesség. De még ha csak ez lett volna a legkisebb gond. A jounin vad, de mégis gyenge és erőtlen csapásait védve, egyfajta kisebb erőpróba vette kezdetét, melynek azonban nagyon is nagy felelőssége volt. Minden egyes csapás, a kardok útjának kiszámítása, a test koordinációja, mindez, hogy a kardra is koncentráljon, szinte lehetetlen lett volna, ha nem tanult volna eddig is kardforgatást.
A szem reakciója, hogy nemcsak a kardot és a kart, hanem az ellenfél egész testét figyelte, szinte már ösztönös volt, reflexből cselekedett, ahogyan a mozgás összehangolása a védésekkel ugyan még nem volt tökéletes, de elejtetni a genin-t, még így is lehetetlen lett volna, ilyen egyszerű és gyenge csapások sorozata láttán. És a chakrakoncentráció a kardban? Nos, az ugyanolyan volt, mind a vízen járás! Nem csak fenntartania kelet, hanem mozgatnia is a chakrát, fenntaratva ugyanazon chakramenyiséget és lényegében a gyakorlása abban a pillanatban zajlott. Minden egyes csapással jobban érezte, mennyire közel van s ikerhez.

A technika fenntartása igencsak jól ment számodra. A harc felbuzdított és izgalmassá tette az eddig monoton gyakorlást. Mestered örömmel látta, hogy reflexeid egyre kiélezettebbek és mozgásod gyors és tiszta. A chakra áramoltatása szinten tartása nem kis feladat főleg nem harc közben. Igencsak ügyesnek bizonyultál, mert egy órányi tömény harc után, mikor már a fáradtság kezdett az úr lenni, teljes magabiztossággal mondhattad ki, hogy rendesen tudod használni a jutsut. Eleinte fel se tűnt számodra, de fél perc alatt rá jöttél, hogy ez már maga a jutsu és sikerült elsajátítanod. Mestered meghajolt jelezve a csata végét, majd benyúlt a zsebébe és elővette azt bizonyos tárgyat. Meglendítette karját majd egy finom mozdulattal odadobta hozzád. A levegőben kivehető volt, hogy egy kis labda melyre írva van valami. Mikor kezedbe érkezett elolvastad mi volt ráírva.
"Sosem szabad feladni"-ez állt a labdán ami egy 5 centi nagyságú barna színű sárga felirattal ellátott mesterről tanítványra szálló tárgy volt.
-Íme a jutalmad, nem tudom mire számítottál, de vedd elő ezt ha netán pácban érzed magad és tudd, hogy mindig van esély.

//A jutsut felírhatod az adatlapodra és +16 ch szinttel gazdagodtál.//

A fiú meglepődött a szavaidon, ahogyan barátságosan elmosolyodott. Úgy érezte, hogy közelebb engedted magadhoz, ahogyan a kérdésedre, váratlanul lehuppant a földre, és intett, hogy így neked is kényelmesebb lett, majd ahogyan úgy érezte, hogy kezdheti, el is kezdte, nem váratva téged.
- Tudod, én a Hó országából származom! A szüleim egyszerű kereskedők, de ők nem a vár szerintiek. Egy nap találtak rám, a hideg pusztákon, öt évvel ezelőtt. Nem tudtam ki vagyok, nem tudtam miért vagyok, ezért befogadtak és saját fiúként kezeltek. - mosolyodott el- De hamar rádöbbentek, hogy olyan képességeim vannak, melyek használatára ők nem tudnak megtanítani, ezért végül Kumogakure gondjaira bíztak. Kumogakure megtanított mindarra, amit már tudtam, ezért is végeztem el az akadémiát két év alatt. 10 évesen lettem genin, és rá két évvel később chuunin. De egész idő alatt, irigyek voltak rám és a sikereimre. Úgy gondolták, nem normális, ha valaki ilyen fiatalon olyan mind én. Egyesek gyűlöltek, egyesek megvetettek, de nem számított. Megakartam hálálni Kumogakure-nak azt amit adott, ezért is akarok neked segíteni. Te is Kumogakure része vagy, ezért kötelességem erősíteni azt, amit ezt a várost tartja. Minket chuuninokat! - vigyorodott el, ahogyan rád nézett. - Most már tudod, miért jöttem ide és remélem, hogy tudok segíteni!

A mosolyom viszonzásra talált ami után intett is Tsurugi hogy üljek le aminek eleget téve törökülésben helyezkedtem el. Hogyha már így leültünk akkor biztos hosszú mesének nézünk elébe, azt hiszem. Ja, vagy csak örül hogy parancsolgathat neked. Menthetetlen vagy. Ja-ja persze, mint mindig. Ja és maradjak csöndbe, nyugi ne fáradj megteszem neked ezt a szívességet anélkül hogy megkérnél rá. Te most duzzogsz? Á mindegy majd később megbeszéljük. Ezután már csak figyelmesen hallgattam a "történetet" amire a második mosolygása után egyből reagáltam.
- Gyűlölet, megvetés? Hmm... milyen ismerős. Mindenesetre szép kis történet. Az már az én dolgom hogy elhiszem-e. Viszont a sápadt bőrét talán megmagyarázza a hovatartozása. Viszont erre a képességre kíváncsi lennék! Talán olyan képesség ami nekem van? Vagy valami ninjutsu stílus kívülről fújása? Lehet hogy egy zsenivel állok szembe? Mindenesetre nem fontos. A történetében viszont lehetséges hogy van némi igazság, mindegy.
Ezután már csak az jött amire természetesen várhattam, a segítő kéz felkínálása.
- Természetesen elfogadom a segítségedet, vágjunk bele!
Ezután a mondat után felpattantam és figyeltem Tsurugi következő lépéseire. Érdekes hogy egy majdnem egykorú fickó tanít engem... Ez is jelzi hogy erősebbé kell válnom! Legközelebb én leszek az aki fog tanítani! Vagy én! Ömm... Ja, vagy te.

Tsurugi is feltápászkodott a földről, ahogyan rád nézett és mosolygott, láthatólag élvezte, hogy valakivel beszélgethet és jóban lehet, még ha egy kis időre is. Lassan körülnézett, ahogyan a válladra tette a kezét.
- Na figyelj! A technika lényege a gyorsaság. - jelentette ki- Képes vagy meglepetés erejű támadást indítani közelről és távolról is, csak a gyorsasági tényezőt alkalmazva. A technika alapja a chakra! -folytatta közben- A talpadba kell irányítanod, ahogyan a lehető legnagyobb sebbeséget kell elérned így! Minél gyorsabb vagy alapból annál gyorsabb leszel!- engedte el a válladat- Figyelj! -jelentette ki, ahogyan a bábúra mutatott, majd váratlanul eltűnt előled és a bábú ellőt teremve megállt és megütötte azt, ahogyan visszanézett rád- Lényegében a technika a shunsin no jutsu kissé módosított verziója! -mondta, hogy érthetőbb legyen számodra- az alapelv ugyanaz, de támadásra kell használnod és emellett sokkal gyorsabb is annál, hiszen nem használunk leplezést a mozgás eltakarására, mert szükségtelen! -sétált vissza melléd- Éppen ezért az első felad a kellő gyorsaság elérése! Próbálj megütni! -kérd meg rá.

//Írj egy poszott, hogy ötször megpróbálod megütni őt, összefüggően írd le és én majd eldöntöm, hogy sikerült-e! //

Kagerou felnevetett ahogyan meglátta a kis golyót és rajta a feliratott, ahogyan a kezében tartva nevetett halkan. Nem az történt amire számítani lehetett, azt gondolta először, hogy valami fegyvert kap ajándékba, vagy egy olyan dolgot, mely erősebbé teszi, de amikor megkapta a kis golyót, nem értette mi is az, de a felirat elolvasása után, megértette és jót nevetett rajta, ahogyan úgy gondolt arra kis tárgyra már abban a pillanatba is, mint ami sokkal erősebbé tette már most is. Lassan ökölbe szorítva a kezét, ahogyan a jounin felé nyújtotta, hogy öklözzék azt össze.
- Köszönöm sensei, ez többet jelent számomra, mind akármelyik fegyver, melyet valaha kaptam! -nevetett fel még egyszer boldogságtól ittasan, ahogyan zsebre rakta a kis golyót, majd egyenes a jounin szemébe nézett. - Sohasem vártam azt, hogy valaha is megakarok majd valakinek felelni a klánom tagjain kívül, de tévedtem. - mosolyodott el- Most már az ön és a falú elismerése is annyit jelent számomra, mind akárkié a Yotsuki klánban! - lépett hátrébb- Megtanított sok mindenre mester, csak azért, hogy megvédhessem magamat és másokat! Hálás vagyok önnek mindenért, hogy a bizalmába fogadott, hogy a mesteremnek nevezhetem önt. Éppen ezért kérem önt...- fordult meg, ahogyan körülbelül, három méteres távolság volt közöttük- Küzdjön meg velem, mind mester és tanítványával. Hadd mutathassam be, hogy mennyit is fejlődtem! -hívta ki egy edzőmecsre a jounin-t.

//Elnézést a késésért//

Mestered mellkasa csak úgy dagadt a büszkeségtől, mikor végighallgatott, majd a mosolygásból igencsak gyorsan visszább vett és enyhén komoly hangon felelt neked a kihívásra.
-Tudod fiam...örömmel megküzdök veled.-húzta elő kardját hüvelyéből és egy gyors rántással eléd szegezte, majd jól megragadta a markolatot.
Nem mondta ki, de arra gondolt, hogy igazán jót tesz ez mindkettőtöknek, mert téged tart a legjobb tanítványának, csak nem akarta elmondani, ugyanis félt, hogy a végén még fejedbe száll a dicsőség és nagyon elbízod magad a harcban és még a végén megsérülsz. Amint elővetted kardod és egymással szemben álltatok mestered felemelte kardját megfogta fejét, majd nevetett egyet.
-Csak vicceltem fiam, dehogy küzdök meg veled még a végén életed veszted.
Ezt követő pillanatban egy fürge test technikát vetett be, hogy mögéd kerüljön, majd mögéd érve újra megszólalt.
-Soha se zökkentsen ki a koncentrációdból, bármit is mond az ellenfél, könnyen csapdába esve találhatod magad.
Majd kardját egy kézzel felemelve lesújtani készül a fejedre, hogy egy erőteljes mozdulattal a kard lapjával fejbe vágva kiüssön egy kicsit csicsikálni. Egyenlőre csak egyik kezét használja a harcban, hogy felmérje milyen erős is lettél az edzések ideje alatt. Az, hogy mindkét kezét használja akkor következik be ha elég jónak talál ahhoz, hogy nyugalomban lévő karját is fárassza csak miattad.

Kagerou arca felvidult azon, hogy a mestere kész kiélni elenne, de ellentétben vele, nem tett semmilyen óvintézkedést azzal egyetembe, hogy a jounin előhúzta a kardját. Egyedül az egyik kezét rakta hátra, pontosabban a derekán lógó tanto markolatára, hogyha kell, könnyedén előtudja azt rántani, miközben védekező állást felvéve próbálkozott felkészülni mindenre. De ahogyan a jounin megszólalt és amit kijelentett, Kagerou egy pillanatra leengedte a védelmét.
- Hogy mi? -kérdezte értetlen arckifejezéssel, ahogyan egyszerűen szem elől tévesztette a jounin-t és ha az nem szólal meg, észre sem vette volna. - Piszkos trükk...- rántotta elő a tanto-t a derekáról, ahogy megforgatva a kezével a feje rántotta kézzel, de a sensei kardjával ellentétben felfelé, ha a jounin minden beleadna, akkor se az éle vágja fejbe a genin-t.
De ez nem volt elég, hiszen a karjába vezette a chakráját, pont ahogyan a Hajaifuri no jutsu-nál tanulmányutak miért is? Mert így nagyobb erejű csapást is képes legyen felfogni egy kézzel, jelen pillanatban a jounin csapásba adott erejét és az ahhoz hozzáadódó lendület erejét, miközben ezen kívül a felülről indított előnyről ne is beszéljünk. És ha sikerülne kivédeni a kardot, még megpróbálkozna valamivel.
A másik kezével, egyszerűen hátrakönyökölne, ahogyan hátrafelé lendülne, hogy a lefelé nyomó kard ereje, mely valószínűleg akkor fel fog állni, alól kikerüljön, és a jounin keze alá kerüljön a feje, miközben az a könyök így a férfi szabadon maradt hasát célozna, de mindenképp rákényszerítené, hogy a mestere használja a másik kezét.